Volt Vigyázó-kastély parkjának kovácsoltvas kapuzata

Kapu-Kép-Környezetemből II. pályázat építészeti örökségi értéket képviselő kapu felmérési dokumentációja Volt Vigyázó-kastély parkjának kovácsoltvas kapuzata Vácrátóti Botanikus Kert régi bejárata Készítette: BENE RENÁTA DÓRA és VACZIK DÁNIEL MÁRK magasépítő technikus tanulók Váci SZC Király Endre Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

I. BORÍTÓLAP FOTÓVAL TARTALOMJEGYZÉK II. III. IV. TARTALOMJEGYZÉK, FORRÁSJEGYZÉKKEL ELŐSZÓ BOTANIKUS KERT RÖVID TÖRTÉNETE, FOTÓKKAL V. KOVÁCSOLTVAS KAPUZAT ÉS AZ EKLEKTIKUS DÍSZMŰKOVÁCSOLÁS TÖRTÉNETE, ÁBRÁKKAL, FOTÓKKAL VI. VII. VIII. IX. ANYAG-SZERKEZETI MŰLEÍRÁS KAPUZAT ÁLLAPOTA, FELÚJÍTÁSI JAVASLAT, FOTÓKKAL HELYSZÍNRAJZ FELMÉRÉSI RAJZOK, MANUÁLÉK FOTÓKKAL X. KAPUZAT NÉZETRAJZ, ALAPRAJZ, METSZET M 1:50 XI. NAGYKAPU MÉRETEZETT NÉZETRAJZA M 1:20 XII. KISKAPUK MÉRETEZETT NÉZETRAJZAI M 1:10 XIII. KAPUBÁLVÁNYOK MÉRETEZETT NÉZETRAJZAI M 1:20 XIV. NAGYKAPU FELSŐ MEZŐRÉSZÉNEK RÉSZLETRAJZA M 1:5 XV. NAGYKAPU ALSÓ MEZŐRÉSZÉNEK RÉSZLETRAJZA M 1:5 FORRÁSJEGYZÉK I. Seregi György/Ifj. Seregi György: IPARMŰVÉSZET 1100 FOKON, KOVÁCSOLÁS A MAI MAGYARORSZÁGON 2002. II. Pereházy Károly: AZ EURÓPAI KOVÁCSOLTVAS-MŰVESSÉG TÖRTÉNETE 2006. III. Pereházy Károly: MAGYARORSZÁGI KOVÁCSOLTVAS-MŰVESSÉG 1982. IV. Sárádi Kálmán: MŰVÉSZI KOVÁCSOLÁS 1975. V. Jancsó Gergely: DÍSZMŰKOVÁCSOLÁS, díszműkovács iparművész oldalai, http://www.diszmukovacs.hu/ VI. Botanikus Kert története: botkert.hu honlap, http://www.szabadfold.hu/aktualis/egyszervolt_szerelemkert_csabit

Még annak a kornak vagyok a szülöttje, melyben Széchenyi és munkatársai lerakták a mai Magyarország alapjait. Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy európai színvonalon álló, s emellett minden ízében magyar kultúra Magyarország és a magyar nemzet fennmaradásának legbiztosabb záloga. Ez okból az egész vagyonomat a magyar nemzeti kultúra szolgálatára kívánom állítani, mely célt első magyar tudományos intézetünk útján vélem leginkább elérhetőnek. (Részlet gróf Vigyázó Sándor végrendeletének 1919-ben kelt szövegéből) ELŐSZÓ Tavalyi sikeres pályázatunkhoz hasonlóan idén is szeretnénk pár gondolatunkat leírni munkánkkal kapcsolatosan és a fenti idézetet az olvasók figyelmébe ajánlani. Ez évi pályázatunkat már technikus diákokként készítettük, így lehetőségünk nyílt arra, hogy alaposabban kidolgozhassuk választott témánkat. Szakmai- építészeti látókörünk jelentős bővülésének, valamint felkészítő tanárnőnk közreműködésének köszönhetően könnyebben tudtuk kitűzött célunkat megvalósítani. Választásunk azért esett a vácrátóti botanikus kert régi kapujára, mert egyik ott lakó osztálytársunk felhívta rá figyelmünket. Míg Vácrátót legnagyobb nevezetességének számító Botanikus Kertet, arborétumot és annak jelenlegi főbejáratát sokan látták már, addig gróf Vigyázó Sándor kastélykertjének régi pompásan díszített kovácsoltvas kapuzatát már annál kevesebben. Az egykori angolpark mintájára kialakított csodálatosan szép úri birtok ma botanikus kertként működik, mely sajnálatos és szükségszerű átalakításoknak köszönhetően kevéssé őrizte meg eredeti arculatát. A szecessziós stílusú pompás kastélynak ma már csak szerény nyoma maradt, a jóval kisebb és egyszerűbb megjelenésű épület irodaként működik. Azonban a kastéllyal feltehetően egy időben épült díszes kapubejárat még mindig eredeti pompájában áll, bár feladatától megfosztva, a mostani főbejárattól távolabb, kevésbé forgalmas helyen található. Monumentális méreteivel, díszes eleganciájával ma is megidézi az egykor szebb időket megélt grófi kastélykert képét. Kutatásunk során arra is fény derült, hogy az építészeti örökséget képező kapuzat a kor díszmű kovácsolásának egyik kiemelkedő műremeke. Rendkívül érdekes volt betekinteni ebbe a gyönyörű mesterségbe, felismerni a kovácsoltvas anyagának építészeti és iparművészeti jelentőségét. Felfedeztük továbbá, hogy a díszműkovácsolás formavilága a mindenkori építészeti stílusokkal összhangban, egymást kiegészítve készültek. Alkotóik páratlan mesterségbeli, művészeti tudásról tesznek tanúbizonyságot mégis alig ismeri őket a közvélemény. Pályázatunkkal szeretnénk, ha kellő figyelmet kapna ez a XIX. sz. végi országos jelentőségű építészeti iparművészeti alkotás, és ez által annak megálmodója, a kevesek által ismert nagyszerű magyar hazafi, gróf Vigyázó Sándor és végül, de nem utolsó sorban a szintén kevesek által ismert, Jungfer Gyula díszműkovács mester, a korszak legnagyobb magyar lakatosművésze. Felmérési munkánk során igyekeztünk szem előtt tartani a legutóbbi zsűri által megfogalmazott észrevételeket, instrukciókat is, amelynek köszönhetően reméljük idén még színvonalasabb pályázati dokumentációt készítettünk. Bene Renáta és Vaczik Dániel

A BOTANIKUS KERT RÖVID TÖRTÉNETE A Magyarország leggazdagabb, legjobban adatolt gyűjteményes kertjének otthont adó 29 hektáros tájképi kertet a Géczi család alapította meglévő udvarháza körül, a XVIII. sz. végén. Első írásos említése kertként 1827-ből való. Valószínűleg egy egyszerű, átlagos angolkert lehetett itt, a Sződ-Rákos patak baloldali völgybevágódásának lankáin, olyan mint a többi középnemesi kastély parkja a XIX. század elején. Az 1842-es katonai térképen már jól látható a kert kacskaringós útrendszerrel, tóval, tisztásokkal, nagyjából a mai kert méretének megfelelően. Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben döntő esemény történt a kert története szempontjából, Vigyázó Sándor vásárolta meg a birtokot összes felszerelésével, állatállományával, ingóságaival együtt. Vigyázó Sándor (1825-1921) széles látókörű, szigorú erkölcsű, nagyszerű hazafi volt s nem ő volt az egyetlen főrendi társai között. Hatalmas vagyonát tovább növelte felesége, Podmaniczky Zsuzsanna hozománya is. Három gyermekük született. Az ifjú házaspár kezdetben Bécsben élt, de a hazafias érzelmű Vigyázó Sándor haza kívánkozott, ezért új birtokán levő régi kastélyt eklektikus stílusban átépítette és méltóképpen bebútoroztatta. A nagyműveltségű birtokos nagyon szerette a természetet is, fiatal korában végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Rátóti kastélykertjének átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a József főhercegnek is dolgozó, hírneves Jámbor Vilmost hívta meg. Néhány évtized alatt Band Henrik főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a kor stílusának megfelelő szentimentális tájképi kert, pontosan a mai kert kiterjedésén. Ennek stíluselemeit (tagolt felszín, tórendszer, mesterséges vízesés, tágas tisztások, nagy nyiladékok szélükön különleges színű vagy alakú fákkal stb.) és a múlt felé forduló, historizáló életérzést kifejező kerti építményeket (vízimalom, műrom, sziklaalagút) mindmáig láthatjuk.

1921-ben, 96 éves korában elhunyt Vigyázó Sándor. Végrendeletében roppant vagyonát, könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit, sok ezer kataszteri hold földjét a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Ferenc fia halála (1928) után azonban hosszú pereskedés indult el a lány- és az oldalági örökösök és az Akadémia között a vagyonért, amely meghaladta a 20 millió (!) aranypengőt. Az évekig tartó huzavonában az értékes kert egyre pusztult, végül 1936-ban egy pesti ügyvéd birtokába került. Az új tulajdonosok felszámolták az üvegházakat, lebontották a 28 szobás, emeletes kastélyt, s helyette felépítették a ma is látható udvarházat. A kert felét kivágatták, hogy gyümölcsöst telepítsenek a helyébe. A második világháború, megannyi csodálatos szépségű, értékes kastélykertünkhöz hasonlóan, borzasztó pusztítást hozott. 1945 nyarán több száz orosz katona állomásozott itt, földbe ásott bunkerekben, sátrakban. Az udvarház minden ajtaja, ablaka hiányzott, az épületet kifosztották, feldúlták, a szobák trágyával voltak tele, mivel azokat istállónak használták. A háborút követően többszöri gazdacsere után végre megvalósult az örökhagyók szándéka, az ingatlan a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került és itt alakult meg a MTA Botanikai Kutatóintézete 1952. január 1-jén. A modern botanikus kert kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézet hajdani igazgatóhelyettese Ujvárosi Miklós (1912-1981) professzor. A múlt században készült kertterv felhasználásával helyreállították az eredeti úthálózatot, a gyomfáktól és bozóttól megtisztították a területet, a több évtizede eliszaposodott tavakat, patakmedret kitisztították, és új műtárgyak, fahidak épültek. Rövid időn belül sikerült a kertet olyan állapotba hozni, hogy 1961. május 1-jén hivatalosan is megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt. Azóta folyamatosan történtek fejlesztések a kertben. Az ezredforduló óta pedig a látogatók tájékoztatására új térképek, ismertetőtáblák kerültek kihelyezésre és Tanséta ösvényt jelöltek ki. Megépült a Berkenyeház, az új pozsgás- és kaktuszház és jelenleg is folyik az üvegházak átépítése.

A KOVÁCSOLTVAS KAPUZAT ÉS AZ EKLEKTIKUS DÍSZMŰKOVÁCSOLÁS TÖRTÉNETI LEÍRÁSA Pályázatunk tárgyát képező díszes kapubejárót gróf Vigyázó Sándor építette, feltehetően a régi kastély átépítésével egy időben, 1870-1890 között. A széles látókörű, nagyműveltségű birtokos korábban végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját, hogy végül belefogjon Rátóti kastélykertjének átalakításába. Az eredmény a korra jellemző eklektikus stílusban átépített 28 szobás, pompásan berendezett emeletes kastély épület és parkjának neobarokk vasrácsos kapuja az eklektika vasművességének színvonalas alkotása. A kastéllyal ellentétben a díszes, háromosztatú kapuzat eredeti helyén és állapotában áll a botanikus kert északi kerítésvonalában. vácrátóti arborétum mesteri kapuzata Ebben az időben, a XIX. század második felében, virágkorát élte a historizmus, amely a történeti stílusok formanyelvét használja. Az építészek, iparművészek a megrendelő ízlésének megfelelően különféle stílusban dolgoztak. Ennek tudhatjuk be azt, hogy majdnem minden történelmi stílus képviselve volt. A XIX. század vége felé ás a XX. század elején egész sora támadt a kíváló magyar vasműveseknek, akiknek működése nyomán világhírre emelkedett a magyar vasműves, illetve fémműves mesterség. A század végén rohamosan épülő Budapestnek csaknem minden nevezetes építkezésén ott találhatók a finom ízléssel készült műlakatos munkák. Ebben az időben készültek a királyi

várpalota külső-belső műlakatos munkái, aranyozott kilincsei, csillárai, közöttük a királyi vár nyolc és fél méter magas kovácsoltvas főkapuja, az új Országház káprázatos szépségű csillárai, kandeláberei, az ajtó-és ablakszárnyak vasalásai, az oroszlános főkapu vasrácsai, az Operaház, később a Szent István bazilika kapudíszei, a Keleti pályaudvar nagyarányú lakatosmunkáig és még számtalan más nagy középület és magánpalota díszes kivitelű vasrácsa, vert, illetve kovácsolt kapuja, így a Klotild-paloták, a Gresham-palota, Széchenyi-, Károlyi-, Batthyány- és Wenckheim-, továbbá a Wodiáner-palota gyönyörű vasműves mestermunkái. Építőművészeink közül az első, aki az elhanyagolt kovácsművészetet újból felkarolta, Ybl Miklós volt. A várkerti bazár kerítésrácsának készítésével 1875-ben Jungfer Gyulát, a korszak legnagyobb magyar mesterét, igazi lakatosművészét bízta meg. A magas színvonalú nyugat-európai műlakatosság stílusát, megmunkálási módját, szépségeit és eredményeit igyekezett alkalmazni az akkor újszerű műipari készítményeire. Hosszú ideig tanulmányozta szakmájának, a vas művészi megmunkálásának titkait és lehetőségeit, s e fáradhatatlan törekvésének eredményei nem maradtak el. Károlyi-palota kapuja Budavári Palota Várkert kapuja Volt Wenckheim-palota, a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kapuit 1897-ben készítette Jungfer Gyula

A vácrátóti Vigyázó-kastély neobarokk vasrácsos kapuzatának mesteréről nem ismeretesek adatok, de a technikai és mesterségbeli tudásról árulkodó alkotást is Jungfer Gyula keze munkájának vélik. A kerti kapu arányossága, rajzolata páratlan művészi színvonalú. A kapuzat jóformán analógiája a párizsi Monceau-park lenyűgöző látványt nyújtó, díszes kapubálványokkal közrefogott kétszárnyú, 1780 körüli rokokó kapujának. Felépítésében egyező, részletformáiban csaknem teljesen azonos azzal. Az aranyozás hiánya a párizsi kapuénál kevésbé mozgalmas látványt nyújt, ám az előkép egyértelmű. párizsi Monceau-park 1780 körüli rokokó kapuja vácrátóti arborétum mesteri kapuzata jóformán analógiája a párizsi Monceau-park kapujának; felépítésében egyező, részletformáiban csaknem teljesen azonos

Az 1870-es években előbb az igényes épületeknél főleg a középületeknél -, majd 1880 után lényegesen szélesebb területen ismét alkalmazták a tűzikovácsolással készült díszes vaselemeket. Szemben a barokk kovácsoltvas emlékek testes, rusztikus vasanyagával, az eklektika idején szögletes, finoman hengerelt és vékony vasanyaggal dolgoztak a mesterek. Az eklektikus formanyelv, a különböző történeti stílusok alkalmazása igen kedvezett a kovácsoltvas-művességnek. A kezdeti szakaszban a reneszánsz formakincsből táplálkozott, a nyolcvanas évek végére már a barokk ornamentika uralkodott benne. Barokk és rokokó stílusú díszítőelemek E korszakban kedvelték a csiga ornamentikát, kezdetben a reneszánsz vasművesség által alkalmazott formában. A gömbvas anyagú rácsok átfűzéssel készültek, rögzítésük pántokkal történt. A lakatos mesterek jól ismerték az egyes stílusok formakincsét, de a növényi díszítmények természethű utánzásával is gazdagították műveiket. Elmúlt korok formáit azonban nem egyszerűen kölcsönvették, hanem továbbépítve, formálva, egyéni ízzel gazdagítva alkalmazták jelesebb mestereink: valójában újat teremtettek. A régi formanyelv csak ötletadó szerepet töltött be.

Barokk és rokokó stílusú kapuk és rácsok Lapovasból kialakított csigadíszítmény és szerszámai Hagyományos csigadíszek Műlakatosaink elsősorban az épületek kiegészítő elemeit, a varácsos kapukat, az erkély-, lépcső-, függőfolyosó- és lunettarácsokat készítették. Ezek az elemek általában a homlokzati architektúrához alkalmazkodtak. Az ütközőpántokat felül akantuszlevéllel, alul kosszarvgombos csigákban végződő lezárással is díszítették, vertikális motívumuk gyakran a lemezből csavart spirál volt, s ennek közeibe vasgombos rozetták kerültek. A csigákat térhatásúvá téve kifelé hajlították, olykor többágú levéllel kombinálták vagy hármas lándzsavégűre formálták, s így még mozgalmasabbá tették az amúgy is gazdagon díszített kapukat.

Hagyományos levéldíszek Kehely síkbafektetése Az arborétum kiskapujának domborított akantusz levél és kehely díszeinek részlete

Hagyományos kötegelések Az arborétum nagykapujának kötegelés részletei Az arborétum kapujának egymásra forgatott csigadíszítés részletei

Szerkezeti leírás: ANYAG-SZERKEZETI MŰLEÍRÁS A felmért pályázati építmény faragott terméskő pillérek által közrefogott, kapubálványokkal erősített háromosztatú kovácsoltvas kerti kapuzat. A két kőpillér 72x72 cm, négyzetes keresztmetszeti méretű, a kapuszárny irányában keresztpillér kialakítású. Magasságuk az oszlopfejezetet záró párkányig 3,40 m, a záradék csúcsdísszel együtt teljes magasságuk 4,65 m. A kovácsoltvas kapuzat teljesen szimmetrikus elrendezésű, kialakítású, amely két szélső kisebb méretű egyszárnyú gyalogos, valamint egy középső, nagyobb méretű, kétszárnyú kapuszárnyból áll. A kőpillérek között a kapuzat teljes belmérete 7 m. A kiskapuk szárnyszélessége 1,20 m, belmérete (névleges mérete) 1,30m, magasságuk 2,83 m, csúcsdíszével együtt 3,40 m. A nagykapuk teljes szárnyszélessége 3,50 m, belmérete 3,60 m, magasságuk 4,40 m, csúcsdíszével együtt kb. 6,00 m. A szárnyakat középen megtámasztó két kapubálvány-pillér keretszélessége 35 cm, magassága a nagykapuk szélével megegyező méretű, 3,95 m, csúcsdíszével együtt 5,15 m. A kapuszárnyak felső rácsszélei és a felettük elhelyezkedő 5-10 cm széles tokkeretek szegmens íves kialakításúak. A szélső kiskapuk nyílószárnyai oldalról közvetlenül a keresztpillérekhez, a középső nagykapuszárnyak a kapubálványokhoz rögzítettek. A nagyméretű és súlyú kapuzat alatti sávban betonalap készült, amelyre támaszkodik függőlegesen a kapuzat illetve a kapubálványok pillérei és ferde merevítő támaszai. A kapuszárnyak és bálványok szemöldökvonalában gazdag motívumú, szimmetrikus elrendezésű, látványos csúcsdíszek találhatók, amelyek közvetlenül az íves vonalú, széles tokkeretekre támaszkodnak. Leghangsúlyosabb köztük a nagykapuk feletti központi csúcsdísz, amelyben az építtető, gróf Vigyázó Sándor családi címere is megtalálható. A kapuszárny mezőket egységesen 16 cm-ként elhelyezkedő 2,5 cm vastagságú függőleges, valamint a lábazati sávokban vízszintes helyzetű laposvas pálcák, rudak tagolják. A kapuszárnyakat a már említett 75 cm magasságú lábazati rész erősíti, merevíti. Az osztórudak gazdag motívumú

díszítő elemei a lábazati, alsó és felső mezősávokban kitöltő, merevítő szerepet is töltenek be egyben. A nagyméretű kapuszárnyak sarokpontjai, valamint a szélső rudak középrészei szintén díszítő motívumokkal, egymásba forgatott csigadíszekkel erősítettek. A kapuszárnyak jellemző díszítő elemei a nyújtott nyakú gombos csigavonal, kétoldalas akantuszlevél, tulipános levéldísz, kehelylevél, csigás levéldísz, négyágú rozetta, valamint a kör, mely utóbbi hangsúlyosan keretezi a nagykapukat. A kapuzat jellemző motívumai a különböző méretű és kialakítású egymásba, valamint egymásnak fordított kör, szív és spirál alakú csigavonalak, továbbá a kétoldalas nyújtott akantusz kehely- és levéldíszek, amelyek összekötik és kitöltik az egyes mezőket és rácsosztásokat, de csúcsdíszként önálló motívumokat is alkotnak. Anyag leírás: A kapukat keretező kőpillérek feltehetően közeli kőbányából származó világos árnyalatú tömött mészkőből készültek, szabályos méretűre faragva. A peremezett kialakítású, különböző méretű kőtömbök rusztikus felületén finoman hasított jellegű megmunkálás látható. A kapuzat teljes szerkezete kovácsoltvas anyagú, felülete feketére festett. XIX. században az egyre tökéletesebbé váló hengerművek már nagyipari módszerekkel gyártották a hengerelt vasat, a mintás vasrudat, a profilvasat. A XX. század elején bevezetett lánghegesztés, később pedig a légkalapács új technikát követelt a kovácsoltvas-művességtől. A vasművességnek ebben az ágában a kovácsvasat használták és használják ma is. Ez hidegen is hajlítható és kalapálható, fehéren izzó állapotában pedig megpuhul, nyújtható lesz, egymáshoz rögzíthető (tűzihegesztés). A vasat tartóssága és szilárdsága igen alkalmassá tette arra, hogy főleg épületekre ajtók, kapuk, ajtófogók, ajtókopogtatók, ajtóvasalások, reteszek, kilincsek, ablak-, erkély-, lépcsőrácsok, zárak készüljenek belőle. 1870-es években az igényes épületeknél a tűzikovácsolással készült díszes vaselemeket alkalmazták. A barokk kovácsoltvas emlékek testes, rusztikus vasanyagával szemben, az eklektika idején szögletes, finoman hengerelt és vékony vasanyaggal dolgoztak a mesterek. A kovácsoltvasból készült külső díszítőlakatos munkákat elsősorban nem fémes bevonatokkal látják el, hogy időállóvá tegyék a felületüket a

külső behatások, rozsdásodás, korrózió, oxidáció ellen. Ilyen nem fémes bevonatok: az olajráégetés, olajfestékek, lakkok, bitumen, kátrány. A kapuzat felületén jelenleg a rozsdavédő alapfestésre kerülő fekete fedőfestés látható. KAPUZAT ÁLLAPOTA, FELÚJÍTÁSI JAVASLAT A kapuzat állapota jónak mondható, megfelelő karbantartási munkáknak köszönhetően károsodás nyomai nem láthatók. A kaput keretező terméskő pillérek lábazata és felső záró párkányzatuk, fejdíszük épek, kifagyásra, mállásra utaló jelek nem található rajtuk. Tartószerkezeti szempontból kifogástalan állapotúak. A világos színű, peremezett, megmunkált kőtömbök felületén elszíneződés, szürkülés nagyrészt nem tapasztalható, kivétel az igénybevett lábazati és fejezeti részeken. Ez utóbbiaknál az esővíz és az északi tájolás végett sötétszürkés, zöldes mohásodott felület látható, amely kissé gyengítik az amúgy szép állapotban lévő pillérek esztétikai megjelenését. A kovácsoltvas kapuzat teljes szerkezete és díszítései épségben van, tartószerkezeti és esztétikai állapota jónak mondható. A nagyméretű és súlyú kapuk rögzítései, vasalatai és támaszai megfelelőek, használható állapotban vannak. (Ennek ellenére a kapuzat funkcióját ritkán tölti be manapság.) Feltehetően a rendszeres karbantartásnak köszönhetően a kovácsoltvasból készített kapu szerkezeti elemeinek felületvédelme is megfelelőnek mondható, a fekete színű olaj fedőfestés összefüggő réteget képez, rozsdásodásnak, lepattogzásnak csak néhol van nyoma. A csapadéknak, időjárási hatásoknak jobban kitett felületi részeken a festéken átütő rozsdásodás és zöldes szürkés színű mohásodás jelei láthatók, amelyek nem csak esztétikailag gyengítik néhol a kapuzat állagát, hanem időelőtti tönkremenetelét is gyorsíthatja. Felújítási javaslatként ez utóbbi végett célszerű lenne az igénybevett felületi részek ismételt karbantartási munkáit elvégezni, a rozsdásodott, lepattogzott vasfelületeket a megfelelő technológiai lépéseket betartva mihamarabb lekezelni.

Kőpillérek lábazati és fejezeti részein elszürkülés, mohásodás látható Néhol rozsdásodás és zöldes szürkés színű mohásodás jelei láthatók

HELYSZÍNRAJZ KOVÁCSOLT- VAS KAPUZAT VOLT KASTÉLYÉPÜLET JELENLEGI FŐBEJÁRAT