TOM. XXIII. R O V A R T A N I K Ö Z L E M É N Y E K (SERIES NOVA) 1970. Nr. 9. A magyarországi Malaeodermata-fauna rendszertani, valamint faunisztikai és fenológiai feldolgozása az utolsó 15 évben jelentős lépésekkel halad előre. Ehhez a munkához az alapot elsősorban az adta, hogy a Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében tekintélyes anyag (kb. 30 000 példány) gyűlt egybe ebből az állatcsoportból. Alábbi dolgozat célja az, hogy a feldolgozó munka során összesitett faunisztikai adatok alapján készült térképek segítségével ábrázolja a magyarországi Malacodermatafauna elterjedését, s igy a további kutatások számára fontos és hasznos adalékul szolgáljon. Az alaptérképen, amelyre az egyes fajok elterjedési adatait felvettem, a térképek viszonylag kis területe és az aránylag egyhangú hazai orográfiai viszonyok miatt nem tüntettem fel a domborzatot. A területi tájékozódást viszont a jelentősebb tavak és folyók feltüntetésével, valamint a fél fokonként berajzolt földrajzi fokhálózattal könnyítettem meg. A lelőhelyeket körökkel jelöltem, amelyek kb. 20 km átmérőjű területet jelentenek, igy esetlegesen összefoglalják az elfedett területre eső lelőhelyadatokat. A lelőhelyek ilyen mértékű összevonása könynyebb áttekintést ad és az elterjedési összefüggések megítélésében nem okoz zavart. A terjedelem csökkentése céljából ahol lehetséges volt két faj adatait ábrázoltam ugyanazon a térké- Fol. Ent. Hung.. XXIII. 1970. 171
pen, az egyik fajt fekete területű körrel, a másikat pedig fekete szegélyű körrel ábrázoltam, illetve mindkét faj közös előfordulása esetén feketén-fehéren megosztott kört használtam. A megosztott kör adott térképen való egyetlen feltüntetése is hasonló meggondolások eredménye. A térképeken három taxon elterjedése technikai okok miatt még külön fajként van ábrázolva, mert G. BAHLGREN a himek genitalia vizsgálatai alapján bebizonyította, hogy az eddig külső morphológiai bélyegek alapján külön fajnak tartott R. femoralis BRÜL LE, R. limbata THOMSON és R. rorida KIESENWETTER egyetlen fajhoz tartozó egységet képvisel. Eszerint a térképen a R. femoralis BRULLÉ a törzsfaj, a R. rorida KIESENWETTER annak varietásaként, a R. limbata THOMSON pedig alfajaként szerepel.
Index Térkép Karte abdominalis affinis 13 2 alpinus 12 annularis assimilis 17 18 atra 54 aurora 3 balteatus 63 bicolor 37 biguttulus 59 brevicollis caudatus 72 80 concolor 11 cosnardi 4 debilis 75 decipiens 20 demissus denticollis 66 56 dieneri dimidiaticollis 87 81 discoidea 40 dispar 77 erichsoni fasciatus 15 62 femoralis 50 ssp. limbata 49 var. rorida 53 fibulatus figurata 79 30 flaveolus 60 flavoguttatus 76 fontisbellaquei 1 frontalis 65 fui va 47 fulvicollis 36 fusca 16 fuscus 74 glabellus 64 guttifer 69 haemorrhoidalis bemipterus 41 10 hexacanthus holdhausi 83 86 lateralis 39 Térkép Karte liburnica lignosa 23 52 livida 28 lobatus 84 longicollis 29 lutea 46 marginatus 68 maurus 78 minimus 73 minuta 5 mysticus 70 nigricans 26 nigriceps 45 nigrinus 67 nigripes 51 nitidula 57 noctiluca 8 obscura 21 pagana 35 pallida 34 paludosa 38 paradoxa 25 pellucida pilosa 27 43 pulicaria 24 pumilus quadripunctata 82 32 redtenbacheri rubens 55 6 rufa ruficollis 33 58 rufotestacea 42 rustica sanguineus 19 7 seriepunctatus 61 spathifer 85 splendidula 9 spretus 71 sudetica 31 testacea 48 translucida tristis 44 22 violacea 14
Die Verbreitung der Malacodermaten (Col.) in Ungarn I. Von S. Horvatovich Ungarisches Naturwissenschaftliches Museum, Budapest Die systematische, sowie fatalistische und phänologische Bearbeitung der Malacodermata-Fauna Ungarns ist in den letzten 15 Jahren bedeutend fortgeschritten. Die Grundlage für diese Arbeit wurde in erster Linie durch das mächtige Material, welches sich in der Käfersammlung des Naturwissenschaftlichen Museums (ungefähr 30.000 Exemplare) von dieser Tiergruppe angehäuft hatte, geschaffen. Das Ziel der vorliegenden Arbeit ist das auf Grund der fatalistischen Angaben zusammengetragene Material mit Hilfe von Karten zu veranschaulichen, um damit die Verbreitung der Malacodermata-Eauna Ungarns weiteren Forschungen zugänglicher zu machen. Auf der Ausgangskarte, wo die Verbreitungsangaben der einzelnen Arten angeführt sind, wurde wegen den verhältnismässig kleinen Karten und wegen den eintönigen orographischen Verhältnissen des Landes die Bodenreliefe nicht eingezeichnet. Eine Orientierung hingegen wird durch die bedeutenderen Teiche und Flüsse, sowie durch das in Halbgraden angegebene geographische Gradnetz ermöglicht. Die Fundorte werden durch Kreise bezeichnet, die ungefähr einem Gebiet von 20 km Durchmesser entsprechen, so dass sie gegebenfalls die zu»mmengefassten Fundorte bedecken. Eine solchartige Zusammenfassung der Fundorte ermöglicht einen leichteren Überblick und bereitet in der Beurteilung der Verbreitungszusammenhänge kein Durcheinander.
Ura die Ausmasse der Arbeit zu verringern wurden, wo es möglich war, zwei Arten auf einer Karte veranschaulicht, die eine wurde mit einem schwarzen Kreis, die andere mit einem schwarzberandetem Kreis bezeichnet, d.h. wenn beide Arten gemeinsam an einem Fundort vorkamen, wurde der Kreis halbiert, die eine Hälfte schwarz, die andere weiss gelassen. Die einzige Anführung des geteilten Kreises auf einer gegebenen Karte dient derselben Überlegung. Auf den Karten ist die Verbreitung dreier Taxone aus technischen Gründen noch als gesonderte Art veranschaulicht, da G. DAHLGREN an Hand von Untersuchungen der männlichen Genitalien nachweisen konnte, dass die bisher auf Grund der äusseren morphologischen Merkmale als gesonderte Art betrachtete R. femoralis BRÜLLE, R. limbata THOMSON und R. rorida KIESENWETTER zu einer gemeinsamen Art gehören. Demnach wird auf der Karte R. femoralis BRULLÉ als Stammform, R. rorida als Varietät und R. limbata als Unterart angeführt.