Közhiteles nyilvántartások az egészségügyben III. rész

Közhiteles nyilvántartások az egészségügyben III. rész Dr. Sinkó Eszter, Semmelweis Egyetem EMK A közhiteles egészségügyi nyilvántartásokról szóló tanulmány második része az ún. klasszikus nyilvántartások közül három adatbázist, az orvosi (és fogorvosi), a szolgáltatói, valamint a TAJ nyilvántartást mutatta be. Jelen írás a sorozat utolsó darabja, ebben helyet kapnak az ún. preklasszikus nyilvántartások, és a szerzô összegzô megállapításai is. A nyilvántartások bemutatásának és minôsítésének célja, hogy eldönthetô legyen: a jelenlegi adatbázisok mennyire segítik megbízható információkkal a döntéshozókat, az egészségügyi szolgáltatókat, valamint az állampolgárokat. A három tételben összefoglalt tanulmány végsô megállapítása: a közhiteles nyilvántartások rendbetétele az eddiginél erôteljesebb központi akaratot igényel, mivel hiteles, megbízható nyilvántartások nélkül mindenfajta változtatás, esetleges reform megfeneklik az egészségügyben. A preklasszikus nyilvántartások közé soroljuk azokat az egészségügyi közhiteles (vagy annak tekintett) nyilvántartásokat, amelyek nem kötelezô adatszolgáltatáson alapulnak. SZAKMAI KÓDNYILVÁNTARTÁSOK (BNO, OENO, FNO, HBCS) A szakmai kódrendszerek kialakításának alapvetô célja, hogy segítsék az egészségügyi szolgáltató intézmények tevékenységének dokumentálhatóságát, ellenôrizhetôségét és az utóbbi idôben ezekre támaszkodva az is, hogy elôsegítsék az intézmények finanszírozását. A szakmai kódokat tartalmazó adatbázisok kialakításának célja, hogy stabil, nyomon követhetô, ellenôrizhetô módon történjen a betegségek, tevékenységek, beavatkozások azonosítása, csoportosítása. A nyilvántartás jogszabályi háttere, elrendeltsége a következô: * 43/1999. (III. 3.) Korm. Rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történô finanszírozásának részletes szabályairól; * 6/1998. (III. 11.) NM. rendelet az egészségügyi ellátásban használt szakmai kódrendszerek és finanszírozási paraméterek karbantartásának jogi szabályozásáról; * 42/1995. (XI. 14.) NM. rendelet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása X. Revíziója bevezetésérôl. A kódrendszerek karbantartója jelenleg az OEP Finanszírozási Informatikai Fôosztálya (régebben GYÓGY- INFOK). Az adatgazdai szerepkörben várhatóan változás áll elô, mivel a szakmai kódok közül a BNO, OENO, FNO felülvizsgálata, frissítése, és közzététele hamarosan az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézethez kerül. A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által közzétett Betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása. 1996. január 1. napjától minden olyan dokumentáción, illetve adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésénél, amikor külön jogszabály alapján a betegségeket kódjelekkel fel kell tüntetni, a Tizedik Revízió (BNO-10) alkalmazandó. A betegségek osztályozása segítô rendszerként mûködik a HBCS számára is, lehetôvé téve ezáltal a teljesítményelvû finanszírozást az aktív fekvôbetegellátásban. Az OENO (Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása) a vizsgálatok, beavatkozások, eljárások osztályzását jelenti. E beavatkozásokat, eljárásokat kóddal jelölik meg a tevékenységek besorolása érdekében. OENO kódok használata technikai segítséget jelent a szakellátás finanszírozásában, hiszen a járóbeteg elszámolásban a beavatkozásokhoz rendelt német pontok adják a finanszírozást, a fekvôbeteg ellátásban pedig kiegészítô finanszírozási paraméterek a HBCS besorolásban. Az FNO (Funkciók Nemzetközi Osztályozása) standard nyelvezet a betegek funkcionális állapotának leírására. Közvetlen kapcsolatban áll a BNO-val. Az FNO kódok F típussal a BNO kódok rovatban jelenthetôk. E jelentés a krónikus minôsítésû és pszichiátriai osztályok számára kötelezô, de megjelenítésük egyelôre nem módosítja a finanszírozást. A kódok gyûjtésének célja a krónikus betegségek ápolási igényeinek felmérése. Segítségével egy megbetegedett szervrendszer kóros funkcionális állapotát lehet standardizált körülmények között leírni, jelezve a rehabilitáció vagy krónikus kezelés irányát és indokoltságát [1]. A tanulmányban korábban már jeleztük, nem egyértelmû, hova sorolható a HBCS (Homogén Betegségcsoportok). Tekinthetnénk szakmai kódnak és finanszírozási algoritmusnak egyaránt, hiszen csak a HBCS segítségével kerülhet sor az aktív fekvôbetegellátás finanszírozására. Bizonytalanságunkat fokozta, hogy a 6/1998-as NM rendelet e tekintetben nem fogalmaz egyértelmûen, hiszen a BNO és OENO vonatkozásában nevesít karbantartási munkálatokat [2]. Végül azt a megoldást választottuk, hogy a homogén betegségcsoportok törzsállományát, amely súlyszámok, határnapok nélkül tartalmazza a lehetséges csoportokat, kódelnevezéseket, a szakmai kódok közé soroltuk, tehát egyfajta klasszifikációnak tekintettük. Ellenben azt a változatot, amelyik súlyszámot, valamint határnapokat is tartalmaz, illetve 38 IME IV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. JÚNIUS

egyéb meghatározott szempontok, logikai összefüggések alapján besorolja a szolgáltatói teljesítményeket, az algoritmusok közé tettük. A BNO, OENO, FNO kódrendszerek az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által közreadott nemzetközi osztályozási rendszerek, amelyek esetében legalábbis a BNO, OENO esetében van lehetôség bizonyos mértékû, nemzetileg értelmezett alábontásokra. Ezen kódrendszerek esetében elsôsorban az alábontások szabályozottságának ügyletei, az új betegségek, beavatkozási kódok elrendelésének eljárásrendi vonatkozásai miatt jelentkezhetnek korrekciós igények, de szóba jöhet az adatbázisok kezelhetôségének és a nem megfelelô gyakoriságú frissítéseknek a problematikája is. A HBCS-vel kapcsolatos gondok a kettôs szerepbôl fakadóan nagyságrendileg eltérô súlyúak a többi kódrendszerhez viszonyítottan. Ezekre is kitérünk. SZAKMAI ÉS ELJÁRÁSRENDI HIÁNYOSSÁGOK 1996 óta ugyanaz a BNO van forgalomban, még ha az 5. jegyen/pozícióban nyílik is lehetôség országonkénti finomításokra. Problémát jelent a BNO kiadvány tekintetében, hogy az egyes betegségek elnevezése a magyar kiadás elkészítésekor nem egyforma logika mentén történt, mivel latin és magyar megnevezések egyaránt találhatóak, de nem szisztematikus párhuzamossággal, így kiszámíthatatlan, mikor milyen megnevezéssel találja magát szembe a felhasználó. További nehézséget jelent, hogy a BNO elektronikus változata nem tartalmazza a magyarázatokat, csupán a szimpla megnevezéseket és a hozzájuk tartozó kódokat, mivel az elektronikus változat elkészítésénél nem volt cél a kézikönyv digitalizálása. Ez azonban a BNO használatakor komoly plusz idôt és ráfordítást jelent mindazon orvosok, egészségügyi dolgozók számára, akik lelkiismeretesen kívánnak eljárni a BNO nevesítése során. Az OENO nemzetközileg sokkal kevésbé karbantartott, mint a BNO, 1978 óta nem adtak ki hivatalosan új verziót. Ennek köszönhetôen az országonkénti eltérések jóval nagyobb méreteket ölthetnek, mint a BNO esetében, nem szolgálva a nemzetközi egységesítést. Az új OENO kérvények benyújtásának jelenlegi módja a szakmai garanciákat illetôen nem tûnik elégségesnek, az ezzel kapcsolatos helyzet korrekcióját az Engedélyezett Eljárások, Beavatkozások Nemzeti Regisztrációjának bevezetése jelenthetné. Az FNO használatával kapcsolatos tapasztalatok még hiányoznak. A krónikus minôsítésû és pszichiátriai osztályok által jelentendô FNO (funkcionális állapot) kódok a krónikus betegségek ápolási igényeinek felmérését célozzák meg, segítve ezáltal a beteg egészségi állapotához jobban illeszkedô ellátás, gondozás kialakítását. Szerepe lehet a rokkantosításban is. A HBCS, szemben a többi nemzetközi kódrendszerrel, amerikai gyökerei ellenére saját fejlesztésû rendszernek tekinthetô, így karbantartása is nemzeti szinten jelentkezô feladat. A diagnózisalapú csoportok frissítésének, szakmapolitikai döntéseket leképezô változások végigvezetéséhez ideális szervezet kijelölése az utóbbi idôkben nem történt meg. Mivel a HBCS karbantartásával kapcsolatos teendôket részben a finanszírozási algoritmusok karbantartásával egyenértékû feladatként kezelték, s mint ilyen, a GYÓGYINFOK megszüntetése után, részben az OEP-hez került, részben azonban a Kódkarbantartó Bizottság feladata maradt. Ezzel a munkamegosztással a HBCS, mint kódkönyv gondozását nem sikerült megoldani, mivel a Kódkarbantartó Bizottság csak arra alkalmas, hogy új HBCS-ket fogadjon be, illetve minimális korrekciókat hajtson végre, de átfogó elemzésekre erejébôl nem futja, s annak ellenôrzésére sem, vajon teljesültek-e az egészségpolitikai elvárások a HBCS alkalmazásával. A HBCS kódrendszerének meghatározása rengeteg vitát váltott ki a múltban, de tekintettel arra, hogy az új rendszer mûködtetése, karbantartása kereteinek kialakítása éppen most zajlik, nincs értelme ezek taglalásának. A szabályozott, áttekinthetô, jegyzôkönyvezett döntések ellenôrizhetôségének megteremtése sokat segíthet a bizalmatlanság megszüntetésében. A NYILVÁNTARTÁSOK MINÔSÍTÉSE, CÉLNAK VALÓ MEGFELELÉS Jogszabály egyelôre nem minôsíti ezeket a nyilvántartásokat közhitelesnek, de az egészségügy szereplôi akként kezelik ôket. Ennek oka, hogy a kódrendszereknek nincs alternatívájuk. A közhiteles nyilvántartások kritériumrendszerének a papír alapú kiadványok, kódkönyvek megfelelnek, a jelzett szakmai és eljárásrendi hiányosságok a közhitelességet esetükben nem érintik. Elsôsorban eljárásrendi hiányosságokat lenne szükséges korrigálni annak érdekében, hogy a célnak jobban megfelelô adatbázisok jöjjenek létre, a szakmai hiányosságok kezelése messzebbre mutató feladat. FINANSZÍROZÁSI, BESOROLÁSI ALGORITMUSOK A finanszírozási algoritmusok definiálása igen kényes kérdés, nem egyértelmû, mit tekintünk e kategóriába sorolhatónak. Mi e tanulmány keretei között besorolási szabályokat értünk alatta, s elsôsorban a HBCS, OENO, a fogászati ellátás, illetve a kísérleti szakaszban lévô KBCS (krónikus betegségcsoportok) vonatkozásában értelmezzük [3]. Ez azt jelenti, hogy a szabálykönyveket, valamint a besorolási kézikönyveket besorolási szabályként értelmezzük [4]. A felsorolt témák közül most a HBCS illetve az OENO kerül tárgyalásra. IME IV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. JÚNIUS 39

Fontos hangsúlyozni, hogy nem tartjuk ide értendônek az összes finanszírozási szabályt, elszámolási rendet, amely a 43/1999-es Kormányrendelet mellékletét képezi, azaz, amely kitér a többi között a CT/MR, vagy a mûvese finanszírozási szabályaira is. A finanszírozási besorolási szabályok közhiteles nyilvántartásának célja, hogy a kifizetések, a teljesítmény elszámolások az egészségügyi szolgáltató intézmények számára átlátható, ellenôrizhetô módon történjenek. Ma ezek nem követhetôek nyomon a szolgáltatóknak, s ez rendkívül komoly feszültséget okoz az OEP és az intézmények között meglévô, egyébként szerzôdéssel garantált kapcsolatban. A finanszírozási algoritmusok jogszabályi háttere a következô: 264/2003. (XII. 24.) Kormányrendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészség-biztosítási Alapból történô finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról; 43/1999. (III. 3.) Kormányrendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történô finanszírozásának részletes szabályairól; 9/1993. (IV. 2.) NM. rendelet az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirôl. A nyilvántartás mûködtetôje jelenleg az OEP Finanszírozási Informatikai Fôosztálya (régebben GYÓGYINFOK). A NYILVÁNTARTÁS SZAKMAI ÉS ELJÁRÁSRENDI HIÁNYOSSÁGAI Az egyik legfontosabb hiányosság, hogy a besorolási szabályok elektronikus változatai mint jeleztük nem kielégítô formában érhetôk el a szolgáltatók számára, így nem tudják kontrollálni az OEP-et a finanszírozás helyességét illetôen. A szolgáltatói jelentések beküldött állományai nincsenek dátumozottan eltéve, így ha korrekcióra kerül sor az OEP és a szolgáltatók közötti vita eredményeképpen, úgy az eredeti és korrigált állományok külön-külön nem elmentettek, nem naplózottak. Azonos állományokkal történô többszöri, GYÓGYINFOK/ OEP által történô besorolási futtatások eredményei ritkán azonosak vallják szakértôk. A súlyszámok a HBCS indításakor ráfordítás-arányosan lettek definiálva, legalábbis egymáshoz viszonyított arányuk kifejezett egyfajta költség-ráfordítási igényt. Ma már ez a megállapítás nem helytálló, annyira torzultak a súlyszámok, köszönhetôen egyes lobby tevékenységeknek, egyedi beavatkozásoknak. A HBCS Adatlap kórházi osztályos ápolási esetrôl módosítását már kezdeményezte a szabványokkal foglalkozó szakértôi csapat, efin projekt (eegészség Program) keretében, így e kérdést az ott született eredmények mentén javasoljuk kezelni. A NYILVÁNTARTÁS MINÔSÍTÉSE, CÉLNAK VALÓ MEGFELELÉS Tekintettel arra, hogy a finanszírozási algoritmusok közhiteles nyilvántartásként nincsenek definiálva, velük szemben ilyen elvárások nem fogalmazódtak meg, ily módon csak azt lehet állítani, hogy jelenlegi formájukban nem felelnek meg a kritériumoknak. Amennyiben a besorolási szabályok közhiteles nyilvántartássá válnak, ez azzal is együtt jár, hogy minden elektronikus programváltoztatás csak szabályozott módon, engedélyek alapján történhet meg szemben a jelenlegi gyakorlattal. JAVASLAT A KÖZHITELES NYILVÁNTARTÁSOK KÖRÉNEK BÔVÍTÉSÉRE Az elôzetesen közreadott, hipotetikusan közhitelesnek tekintett nyilvántartások sorából kettô kimaradt a megtárgyaltak közül, ezek következnek most. Egyikük esetében a kimaradás oka, hogy nyilvántartás ugyan már most létezik, amely funkcionáló adatbázis(oka)t takar (engedélyezett orvostechnikai eszközök, társadalombiztosítás által finanszírozott gyógyászati segédeszközök), de a jelenlegi mûködési kereteket koncepcionálisan újra kellene gondolni. A második esetében a kimaradás oka az, hogy az egészségügy napi mûködése megkívánja, kerüljenek felállításra olyan adatbázisok, amelyek még nem léteznek, de többen kifogásolják hiányukat; közülük most egy kialakítására teszünk javaslatot (engedélyezett egészségügyi eljárások, beavatkozások). ENGEDÉLYEZETT ORVOSTECHNIKAI ESZKÖZÖK, TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ÁLTAL FINANSZÍROZOTT GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZÖK Mi is a helyzet ezzel a nyilvántartással? Egyrészt nem egy, hanem két nyilvántartásról van szó, amelyek közül az egyik az EüM. Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EKH) által mûködtetett engedélyezett orvostechnikai eszköznyilvántartás, a másik az OEP által finanszírozott/támogatott gyógyászati segédeszközök adatbázisa. A két adatbázis logikailag összefügg, de ez az összefüggés nincs pontosan tisztázva, mivel az a gyógyászati segédeszköz fogalma sincs pontosan meghatározva [5]. Ahhoz, hogy ma az OEP gyógyászati segédeszközt támogathasson, elôbb az EKH-nál kell regisztráltatni, mint orvostechnikai eszközt annak ellenére, hogy a két fogalom tartalmilag nem fedi le egymást. A két adatbázis metszésében sok azonos elem található, de sem az azonosságok, sem a különbözôségek nincsenek definiálva. A jogszabályok sem adnak eligazítást e tekintetben, szakmai tisztázatlanságoknak köszönhetôen a jogalkotók eddig áthidaló jellegû megoldásokat igyekeztek választani. 40 IME IV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. JÚNIUS

Megint egy olyan téma, ahol minden szereplô, így az EüM, az OEP, az EKH is ismeri a kialakult helyzetet, de évek óta egyetlen szervezet sem volt képes kielégítô megoldást felmutatni. Tavaly júliusban az OEP-ben, Dózsa Csaba vezetésével bizottság alakult, amelynek deklarált feladata, hogy próbáljon meg rendet teremteni ezen a fronton, és tegyen javaslatot az EüM számára; e bizottság összetétele elég széles ahhoz, hogy esélye legyen valamilyen mérvû áttörés elérésére. A bizottság indulásakor a fogalmi tisztázatlanságokról, valamint a nyilvántartások körüli helyzet feltárásáról ígéretes elôterjesztések születtek. Egy integrált adatbázis formájában, olyan új közhiteles nyilvántartás kialakítására mutatkozik igény, amely mind az engedélyezett orvostechnikai eszközök, mind az ettôl eltérô tartalommal bíró, engedélyezett gyógyászati segédeszköz adatbázis igényét ki tudja elégíteni. Az OEP által támogatott gyógyászati segédeszköz nyilvántartás erre az integrált adatbázisra épülhetne rá, az OEP-et érintô, kiegészítô tartalommal. Mindennek jelenlegi jogszabályi háttere, elrendeltsége a következô: 47/1999. (X. 6.) EüM. rendelet az orvostechnikai eszközökrôl a 93/42/EGK direktíva (MDD) honosítása; 8/2003. (III. 13.) ESzCsM. rendelet az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökrôl a 98/79/EK direktíva (IVD); 130/2004 Kormányrendelet a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök közbeszerzésének részletes és sajátos szabályairól. A jelenleg funkcionáló orvostechnikai eszközök nyilvántartásának vezetése az EKH feladata, míg a társadalombiztosítás által finanszírozott gyógyászati segédeszközökért az OEP felelôs. Az újonnan létrehozandó integrált nyilvántartás gazdája lehetne az EKH, az egyes mezôk tekintetében pedig az OEP illetve az EKH megosztva lenne a gazda, hasonlatosan a gyógyszertörzset érintô K-NET fejlesztéshez. A MEGLÉVÔ NYILVÁNTARTÁSOK SZAKMAI ÉS ELJÁRÁSRENDI HIÁNYOSSÁGAI Az Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal az orvostechnikai eszközök esetében piacfelügyeletet lát el a fogyasztók védelme érdekében, amely azt jelenti, hogy kérelemre ellenôrzést végez. Amennyiben kérelem, panasz nem érkezik, baleset nem történik, ellenôrzés sincs. Regisztrációs kötelezettsége van az ún. I. kockázati osztályú termékeknek, amelyet önminôsítés alapján be kell jelentenie a gyártóknak. Az önminôsítés nem kielégítô eljárásrend a betegek szempontjából. A II/a., II/b. és a III. kockázati osztályú termékek vonatkozásában megfelelôség tanúsítás/értékelés folyik, amelyeket ún. kijelölt szervezetek (Notified Body) végezhetnek, amelyek a megfelelôség tanúsítás eredményérôl a Hivatal számára értesítést küldenek. Forgalmazási feltétel a tanúsítás megszerzése. Az Orvos- és Kórháztechnikai Intézet (ORKI) az egészségügyi miniszter által kijelölt szervezetként (Notified Body, 2000.) végez tanúsítást, s mint ilyen szervezet, saját kóddal rendelkezik a CE jelzést kiegészítendô. Az ORKI-hoz hasonlóan több cég is végez ilyen tevékenységet Magyarországon, mint pl. Magyar Elektrotechnikai Ellenôrzô Intézet (MEEI), meghatározott, engedélyezett területeken. Az EU-ban forgalmazott termékek, CE jelzéssel ellátva, külön engedély nélkül, automatikusan itthon is forgalmazhatók nem nyújtva ezáltal kielégítô garanciát a hazai forgalmazók, illetve az OEP, mint befogadó szervezet számára. A gyógyászati segédeszközöket jelenleg az EKH-ban kell regisztráltatni, abban az esetben is, ha nem minôsülnek orvostechnikai eszközöknek, mivel e cégek ezen termékeiket illetôen másképpen nem kaphatnának társadalombiztosítási támogatást. Elviekben tehát nyilvántartják az EKHban, hogy a hazai gyártók közül ki mit gyárt az orvostechnikai eszközök, illetve a gyógyászati segédeszközök terén, de a fentieken túlmenô problémát jelent, hogy nem minden esetben a termék szintjén történik a nyilvántartásba vétel. Elôfordulhat, hogy csak gyártmány szintjén zajlik a megfelelôség tanúsítás, amelynek eredményét a tanúsítást végzô szervezetnek kell a hivatal fele jelezni. Elôfordulnak olyan esetek is, amikor az adott céget, mint gyártót kell tanúsíttatni, attól függôen, hogy mire kötelezi ôket a 47/1999- es EüM rendelet (II. és III. osztályba sorolás esetén). Az orvostechnikai eszközök tekintetében régebben az OEP kérte az ORKI nyilvántartási igazolását, de egy kissé kaotikussá vált a helyzet a Hivatal megalapítása óta. Ennek ellenére a szolgáltatókkal kötött szerzôdésekben változatlanul kérnek ORKI nyilvántartási számokat, s használják a különbözô elszámolások során. Az OEP által támogatott eszközök listáján szereplô gyógyászati segédeszközök mûszaki tartalma, technológiai követelményei egyelôre szabályozatlanok, nincs egységesen jóváhagyott követelményrendszer [6]. A JELENLEGI NYILVÁNTARTÁS MINÔSÍTÉSE, CÉLNAK VALÓ MEGFELELÉS Tekintettel arra, hogy egy meglévô nyilvántartás koncepcionális kereteinek újragondolására mutatkozik igény, egyúttal ez azt is jelenti, a jelenleg mûködô, engedélyezett orvostechnikai eszközök nyilvántartása nem elégíti ki azt a célkitûzést, hogy tudjuk, melyik szervezet, milyen engedélyezett terméket gyárt orvostechnikai eszközként és mit gyógyászati segédeszközként. ENGEDÉLYEZETT EGÉSZSÉGÜGYI/ORVOSI BEAVATKOZÁSOK, ELJÁRÁSOK Szintén új nyilvántartás szükséges. Az igény régóta megfogalmazódott, de mivel igen fáradságos feladat ebben IME IV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. JÚNIUS 41

a témában egységes szempont-, és kritériumrendszer alapján új adatbázist meghonosítani, ennek életre hívását eddig egyetlen államigazgatási szervezet sem vállalta fel. Az életre-nem-hívás okait gyarapítja az orvostársadalom várható ellenállása, amely erôteljes lesz az adatbázis kialakításával szemben. Jellemzô ellenvetésük lehet, hogy már létezik ilyen nyilvántartás, úgy hívják, hogy OENO, illetve az orvos gyógyítási szabadsága nem indokol további nyilvántartást. Érveink ezzel szemben: Az OENO, azaz Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása nem azzal az igénnyel került kialakításra, hogy a törzskönyvezett gyógyszerekhez hasonlóan, törzsadatbázisként szolgáljon az orvosi beavatkozások, eljárások vonatkozásában. Az OENO kódrendszerben nyilvántartott információk mélysége, az új OENO elfogadásának/befogadásának procedúrája nem elégséges ahhoz, hogy biztonságot nyújtson a finanszírozó OEP számára az orvosi eljárások hatásosságát, hatékonyságát illetôen. Nincs minden orvosi/egészségügyi eljárás bejelentve/engedélyeztetve, amit az orvosok ma nyújtanak, nem létezik ugyanis számukra ilyen kötelezettség elôírva. Tekintettel arra, hogy ez a jelenség a kiszámítható ellátás létét kérdôjelezi meg, ezért fel kell számolni. Egységes szerkezetbe foglalva, azonos szempontok mentén kialakítandó adatbázis közhitelesen tanúsítaná, hogy Magyarországon milyen orvosi/egészségügyi beavatkozások, eljárások engedélyezettek. Az új nyilvántartás kaphatná az Engedélyezett Eljárások, Beavatkozások Nemzeti Regisztrációja elnevezést. A kialakításra kerülô törzskönyvezett beavatkozásokból válogathatna az OEP, amikor befogad egy-egy új eljárást. Erre akkor nyílhat esély, ha az orvosi beavatkozások esetében hasonlatosan a gyógyszerhez az ESKI egészségügyi technológiaértékeléseket végzô, koordináló szervezetként részt venne a döntéselôkészítés folyamatában [7]. Ennek a nyilvántartásnak kellene kezelnie a kísérleti eljárások regisztrációját, amely jelenleg nincs megfelelôen végig víve. Az orvosi vizsgálatok, kutatások etikai és szakmai engedélyeinek megadása az Egészségügyi Tudományos Tanács feladatát képezi. Gyógyszerügyekben a szakmai engedélyt az OGYI adja ki. Minderrôl új jogszabályt kell alkotni, mert az OENO módosításokat, új OENO megalkotását szabályozó rendelet ehhez kevés. A Engedélyezett Eljárások, Beavatkozások Nemzeti Regisztrációjának gazdája lehetne az Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal. Integrált adatbázis kialakítására lenne szükség, hasonlóan a gyógyszertörzshöz, az OEP a nemzeti regisztrációban szereplô adatokra építve alakíthatná ki kiegészítô jellegû adatrendszerét. Az eddigi nyilvántartás hiányosságai: Az OENO adatbázisa az információk szûkített körét képes csak biztosítani, ráadásul nem teljes körû a nyújtott beavatkozások tekintetében. Az Egészségügyi Tudományos Tanács állásfoglalásai egy-egy kísérleti eljárás, beavatkozás ügyében, az engedély megadásakor megszületnek, de nem világos, mi lesz a kísérleti eljárások eredményével, ki, kinek, mikor számol be, mikortól vehetô nyilvántartásba, mint engedélyezett eljárás. 1. táblázat Közhiteles nyilvántartások összegzô csoportosítása, minôsítése a közhitelesség szempontjából ÖSSZEFOGLALÁS A magyar egészségügyben a közhiteles nyilvántartások többsége nem felel meg a közhitelesség kritériumainak, de a rendeltetési céljukhoz illeszkedés sem mindig biztosított. A szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi intézmények valamint az állampolgárok/ betegek számára egyre kevésbé elfogadhatók hivatalaink ezzel kapcsolatos magyarázkodásai [8]. Az elmúlt hónapokban a gyógyszertörzs illetve a TAJ nyilvántartás környékén történt elôrehaladás, de az ellátandó feladatok ennél nagyobb központi elszántságot, akaratot igényelnek. Megkockáztatjuk: akár önálló miniszteri biztos kinevezése sem túlméretezett ezen adatbázisok kívánalmaknak megfelelô újjászabása érdekében. Jobb, ha minden egészségpolitikus tudatosítja magában, mielôtt valamiféle átalakításba belefog: hiteles, megbízható, korszerû formában hozzáférhetô nyilvántartások nélkülözhetetlenek a változtatások ne adj isten, reform elindításához az egészségügyben. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Közhiteles nyilvántartások Jelenleg létezô adatbázisok Jelenleg nem létezô, újonnan létrehozandó adatbázisok 1. A kritériumoknak megfelelô közhiteles 1. Engedélyezett eljárások, beavatkozások nyilvántartás: Gyógyszer alaptörzs állomány (törzskönyvezett gyógyszerek) Szakmai kódrendszerek papír alapú kiadványai Transzplantációs nyilvántartás 2. A kritériumok alapján csaknem közhiteles nyilvántartás: Humánerôforrásokat tartalmazó nyilvántartások (orvos, fogorvos, gyógyszerész, klinikai szakpszichológus, egészségügyi szakdolgozó) Szolgáltatók nyilvántartása 3. Vitatható besorolású közhiteles nyilvántartás: TAJ nyilvántartás Finanszírozási, besorolási algoritmusok 4. Koncepcionális keretek felülvizsgálatát igénylô nyilvántartás: Engedélyezett orvostechnikai eszközök, gyógyászati segédeszközök A szerzô ezúton is szeretné kifejezni köszönetét mindazoknak, aki segítették munkáját. Az értelmezésben, együtt- 42 IME IV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. JÚNIUS

gondolkodásban elévülhetetlen érdemeket szerzett Bordás István, Király Gyula és Nagy Júlia. Külön köszönet illeti azon szervezeteket, amelyek kezdetektôl készségesen együtt mûködtek a projekttel kapcsolatosan, és arra is vállalkoztak, [1] Forrás: GYÓGYINFOK kiadvány az FNO Kódokról. [2] Forrás: 6/1998. [III. 11.] NM rendelet 2. [1] bekezdése. További érdekesség, hogy még mindig a GYÓGYINFOK nevesített több feladat esetében a rendeletben, miközben a szervezet már több mint egy éve beolvasztásra került az OEP-be. [3] Vannak szakértôk, akik szerint csak a HBCS-nek van besorolási algoritmusa, a többi szabály már nem ugyanezen logika mentén értelmezhetô. [4] Szabálykönyv nem más, mint a 43/1999-es Kormányrendeletben közzétett Tevékenységi lista szakmai magyarázata, protokollja, kiegészülve a jelenthetôség és az elszámolhatóság szakmai és egyéb feltételeivel magyarázza a Fogászati Ellátás Szabálykönyve. [5] Míg az orvostechnikai eszközök fogalmának megfelelô definíció és értelmezés létezik az Európai Unióban [ medical devices ], addig a gyógyászati segédeszköz fohogy az információkat teljes körûen átadják. Így az ÁNTSZ Országos Tisztifôorvosi Hivatalát, a Magyar Orvosi Kamarát, valamint az EüM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalt szeretnénk kiemelni a szervezetek sorából. IRODALOMJEGYZÉK galmára vonatkozóan ugyanez a megállapítás nem érvényes, azaz az Európai Unióban ezzel ekvivalens elnevezés nem létezik. Valamelyest hasonló elnevezést takar a technical aids for disabled persons fogalma. Forrás: Raduj László, EKH. [6] Legutóbbi információk szerint az egységes gyógyászati segédeszköz törzs kialakítása érdekében az OEP eredményes munkálatokat folytat. [7] 32/2004. [IV. 26.] ESzCsM rendelet a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítô tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról, 19. [2] bekezdése. [8] Gondoljunk csak a Dr.Info körüli bonyodalmakra, az elégtelen szolgáltatásokra, amelyek okozója részben az, hogy adatbázisaink sok tekintetben haszontalanok, nem a célnak megfelelôek. Dr. Sinkó Eszter bemutatása lapunk IV. évfolyamának 4. számában olvasható. Álláshirdetés Az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Technológia-értékelô Iroda keres teljes munkaidôre az egészségügyi technológia-értékelés iránt érdeklôdô 1 orvos és 1 gyógyszerész munkatársat. Követelmény: felsôfokú szakirányú végzettség szakmai gyakorlat angol nyelvtudás felhasználói szintû számítógépes ismeret Elônyt jelent: egészségügyi közgazdasági, vagy egészségügyi szakmenedzseri másoddiploma az orvosi állás esetében a pszichiátriai, neurológiai, vagy onkológiai gyakorlat Ajánlatunk: Belvárosi, kellemes munkahelyi környezet, közszolgálati bérezés és erre ráépülô ösztönzô-rendszer, folyamatos továbbképzési lehetôségek, valamint fiatal, dinamikus csapat várja a hozzánk belépôt! Ha pályázatunk felkeltette érdeklôdését, jelentkezését 2005. május 30-ig az alábbi címen várjuk: Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Technológia-értékelô Iroda Postacím: 1088 Budapest Szentkirályi u. 21. E-mail: soltesz.gabor@eski.hu IME IV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2005. JÚNIUS 43