A TERMÉSZETES NÉPESSÉGSZAPORODÁS ALAKULÁSA A SZOVJET BALTI KÖZTÁRSASÁGOKBAN PETERIS ZVIDRINS A Szovjetunióban kialakult demográfiai helyzetet a demográfiai folyamatok jelentős területi eltérései jellemzik. Ismeretes, hogy a népességszaporodás több sajátossága észlelhető a szovjet balti köztársaságokban. M ár a XIX. században a történ eti fejlődés jellegzetességei következtében Oroszország balti kormányzóságaiban viszonylag alacsonyak voltak a születési és halálozási m utatók és a nupcialitás úgynevezett európai típusa érvényesült, am elyre a magas házasságkötési kor, a nőtlen és hajadon családi állapotúak m agas aránya jellemző. Ez k ü lönösen a jelenlegi Észt SZSZK-nak és a L ett SZSZK északi és n y u gati részének területén élő népességet jellemezte. Nyilvánvaló, hogy Oroszországban éppen itt indult meg legkorábban a dem ográfiai á t m enet folyamata, melynek során a hagyományos szaporodási típus átalakult a jelenlegi típusra. A balti államok gazdasága és népessége sokat szenvedett az első világháború és a polgárháborúk alatt. Több százezer em bert telepítettek át Oroszország más vidékeire, illetve több százezren kivándoroltak. Ezek jelentős része később nem tért vissza a balti államokba, ahol három burzsoá köztársaság jött létre. Lettországban és Észtországban az 1920-as és 1930-as években a népesség reprodukciója a népességnek viszonylag kis term észetes szaporodását biztosította. A nem zedékek m egújulási folyam ata alapjában véve korlátozott m értékben m ent végbe. A népességszám rendkívül kis m értékben növekedett Észtországban, ahol 1929-ben még a népesség fogyását is észlelték. Az észt és lett városokban ez a jelenség többször fordult elő, különösen az 1930-as évek gazdasági válságának időszakában. Litvániában, ahol a községi népesség volt nagy túlsúlyban, a népességszaporodás in ten zívebb volt, a születési arányszám azonban itt csökkent a leggyorsabban. L itvániában a népesség halandósága is m agasabb volt. Még 1939-ben az össznépesség száma Litvániában, Lettországban és Észtországban (5 817 000) 457 000-rel volt alacsonyabb, m int 1913- ban. Em ellett Lettországban észlelték a népességszám nagy arányú csökkenését (608 000-rel).
NEPESEDES A SZOVJET BALTI KÖZTÁRSASAGOKBAN 199 M iután a balti köztársaságokban 1940-ben ismét szovjet rendszer került hatalomra, a demográfiai folyam atok a szocializmus társadalmi norm áinak és gazdasági törvényeinek hatására kezdtek alakulni. Ez azonban nem tudott teljes m értékben kifejezésre jutni a legfontosabb demográfiai m utatóknál, ugyanis kitört a második világháború. Az a körülm ény, hogy a hitlerista bitorlók a balti államokat több, m int 3 éven át megszállva tartották, óriási kárt okozott a népgazdaságnak és a népességnek.1 Még 1950-ben is kevesebben éltek a szovjet balti köztársaságokban, m int 1940-ben. A Litván SZSZK-ban a háború előtti népességszám ot csupán az 1960-as évek első felében érték el. 1980 elején a balti köztársaságokban a népességszám 7 423 000 volt, am i a Szovjetunió össznépességének 2,8%-a. A szovjet balti köztársaságok népességének 46% -a a Litván SZSZK-ban, 34% -a a Lett SZSZK-ban és 20%-a az Észt SZSZK-ban él. A többi szövetségi köztársaságból történő lényeges népességbeáram lás ellenére a balti köztársaságok népességszámának növekedési ütem e valamivel lassúbb volt, m int az egész Szovjetunióé. Így a Szovjetunió népességszám a 1970 1979 között 9,4%-kal, a balti köztársaságokban pedig együttesen 8,4% -kal em elkedett.2 Ez azzal m a gyarázható, hogy a balti köztársaságokban a népesség reprodukciója kevésbé intenzív, m int az egész Szovjetunióban és főképpen, m int a közép-ázsiai és K aukázuson túli köztársaságokban. A második világháború után a szovjet balti köztársaságokban éppen úgy, m int a világ legtöbb olyan országában, am ely részt vett a háborúban, megkezdődött a háború m iatt elm aradt házasságkötések pótlása. A férfi népesség nagy veszteségei m iatt ez a kompenzáció nem lehetett teljes m értékű. A számítások szerint a propagativ korú nőknek 12 20%-a még elm életileg sem kö th etett házasságot a potenciális házastársak hiánya m iatt. Csak fokozatosan került egyensúlyba a házasságkötési korban levő férfiak és nők létszám ának aránya. Az anyakönyvezett házasságkötések száma valam ennyi balti szövetségi köztársaságban jelentősen ingadozik. Különösen kevés házasságot kötöttek az 1960-as évek közepén, ami a második világháború következm énye (úgynevezett dem ográfiai visszhang ). A házasságkötési arányszám növekedése az 1960-as évek végén azzal m agyarázható, hogy a háború alatti születéskiesést pótló és az 1940-es évek második felében született magasabb létszámú nemzedékek elérték a házasságkötési kort, és hogy fokozódott az ism ételt házasságkötések gyakorisága. 1 A L itván SZSZK, L ett SZSZK és É szt SZSZK te rü le té n a m egszállók és ezek burzsoá-nacionalista b ű n társai kezétől 1 425 000 fő h alt m eg és ezek többsége békés lakos volt. Szám os em bert, főkénben fiatalo k at a h itleristák elvittek m u n k ára N ém etországba, több tízezer fő h ag y ta el hazáját, m ert m egtévesztette őket a burzsoá-nacionalista p ro p ag an d a. (L ásd:,,a szovjet balti k ö ztársaság o k gazdasági fejlő d ése R azvitie ekonom iki reszpublik Szovjetszkoj P rib altik i.), Vilna, 1980, 49 50. oldal. 2,,A S zovjetunió n ép g azdasága 1979-ben (N arodnoe h o zjajsztvo SZSZSZR v 1979 g.)f M oszkva, 1980, 10. oldal szerint szám ítva.
200 PETERIS ZVIDRINS 1. H ázasságkötési és válási a rá n yszá m o k a S zo vjetu n ió b a n és a balti köztársaságokban 1940 1979 között Коэффициенты брачности и разводимое в СССР в республиках Прибалтики за 1940 1979 гг. M arriage and divorce rates in th e U SSR and in th e B altic R epublics in 1940 1979 (%o) Az 1. tábla adatokat közöl a jogilag m egkötött házasságokról a Szovjetunióban és a balti köztársaságokban a szovjet hatalom éveiben. Áz utóbbi években a három balti köztársaság közül a Lett SZSZK-ban a legmagasabb és az Észt SZSZK-ban a legalacsonyabb a házasságkötési arányszám általános szintje. Még az 1960-as években a házasságkötési arányszám a balti köztársaságokban több éven keresztül magasabb volt, m int az egész Szovjetunióban. Az utóbbi években a helyzet m egváltozott. 1979-ben a házasságkötési a rá n y szám a Szovjetunióban 10,9%0, a balti köztársaságok közül pedig ez a m utató a L ett SZSZK-ban volt a legm agasabb, 9,9%o. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a világ országainak túlnyomó többségében ezek a m utatók alacsonyabbak, m int a balti köztársaságokban. A házasságkötési arányszám szintjeinek összehasonlítására kiszám ítottuk a nők házasságkötéseinek tisztított és korspecifikus házasságkötési arányszám ait is a balti köztársaságokban. A nyers arán y számokhoz hasonlóan ezek a legm agasabbak a Lett SZSZK-ban. Ugyanakkor, ha a hetvesen évek korspecifikus házasságkötési arányszámai tartósan m egm aradnának, a Lett SZSZK-ban élő férfiaknál 1,3, a nőknél pedig 1,4 lenne a házasságkötések átlagos száma az élet folyam án. Ez az ism ételt házasságkötések m agas szintjéről tanúskodik. Az utóbbi években a házasságot kötők teljes számának 1/4-e korábban m ár élt házasságban. Az első házasságok megfelelő arán y számainak értékei (1,0 1,1) ugyancsak magasak, ami a nupcialitás fiatalodási folyam atára utal. A tényleges nemzedékekben az első házasságkötések összegezett arányszám a nem magasabb 0,92 0,96- nál. U gyanakkor a sohasem házas szem élyek aránya a 45 éves és idősebb nők körében m agasabb, m int a férfiak körében.
NËPESEDËS A SZOVJET BALTI KÖZTÁRSASAGOKBAN 201 A házasságkötések fiatalodási folyam ata ellenére, a balti köztársaságokban a házasságkötési m utatók a fiatal korcsoportokban alacsonyabbak és az idősebb korcsoportokban m agasabbak, m int az egész Szovjetunióban. A kutatások azt m utatják, hogy egyre jobban terjednek a társa dalmi demográfiai jellemzők szempontjából (társadalm i csoport, nemzetiség, iskolai végzettség stb.) vegyes házasságok, am i a szocialista társadalom egyöntetűségéről tanúskodik. A dinam ikai összehasonlítások a válások szám ának és gyakoriságának növekedését állapítják meg. A válások jelentősen em elkedtek azt követően, hogy 1965 végén tö rvényt hoztak, am ely egyszerűbbé tette a házasságfelbontás eljárását. A Litván SZSZK-ban a nyers válási arányszám jelenleg (1979-ben 3,2%0) valamivel alacsonyabb, m int az egész Szovjetunióban (3,6%0), az Észt SZSZK-ban (4,l%o) és a Lett SZSZK-ban (5,4%0) pedig m agasabb. Az átlagos köztársasági válási arányszám ok növekedése bizonyos m értékben összefügg a városi népesség a rán y án ak állandó em elkedésével, am elynek körében m agasabb a válások szintje, m int a községekben. A városi népesség részaránya, a 3 balti köztársaság össznépességéhez viszonyítva, 1980 elején a következő volt: 62% a Litván SZSZK-ban, 69% a L ett SZSZK-ban és 70% az Észt SZSZK-ban (a Szovjetunió átlagában 63%). Nagyon magas a válási arányszám a legnagyobb városban, Rigában (843 000 fő 1980 elején), ahol 100 h á zasságkötésre több, m in t 50 válás jut. Az elváltak körében a fiatalok aránya sokkal magasabb, m int a házasok körében. A válások száma jelentős azonban a 40 éven felüli korban is, de a m odális kor 30 év körüli, a férfiaknál átlagosan 2 évvel m agasabb, m int a nőknél. A felbontott házasságok átlagos időtartam a m ajdnem 10 év. Nem m ondható tehát, hogy a válás elsősorban fiatalkori problém a. Az állam i statisztika és speciális felvételek anyagai alapján megállapítottuk, hogy az elvált szülők gyerm ekeinek száma átlagosan 0,6 0,9, és az ism ételt házasságkötések nem kompenzálják teljes m értékben az első felbontott házasság kisebb születésszám át. A válások nagy gyakorisága okozza a csonka családok azaz anyák (apák) gyerm ekekkel m agas arányát. V alam ennyi balti köztársaságban speciális vizsgálatokat végeztek, hogy részletes információkat szerezzenek a válások indokairól és okairól. A házasságok felbontásának fő indoka az erkölcsi pszichológiai összhang hiánya a házastársak között, valam int a túlzott alkoholfogyasztás.3 Az 1979. évi népszámlálás adatai szerint a Szovjetunión belül a Lett és az Észt SZSZK-ban a legkisebb a családnagyság. Az együtt élő családtagok átlagos száma 3,1 volt, míg az egész ország átlagában 3,5. A Szovjetunió m utatójánál alacsonyabb ez a szám a Litván SZSZK-ban is (3,3). M indhárom köztársaságban együttvéve a csalá- 3 T á rsad alm i-d em o g ráfiai családvizsgálatok a szovjet balti k ö ztársaság o k b an (Szocial n o -dem ograficseszkie iszszledovanija szem i v reszpublik ah S zovjetszkoj P rib a l- tik i). Riga, 1980, 106, 117 119. oldal.
202 PETERIS ZVIDRINS dok összszámának 65% -a 2 és 3 főből áll, ami egyrészt a kis gyerm ekszámú családok terjedésével, m ásrészt azzal a körülm énnyel függ öszsze, hogy a fiatal családok gyakran kiválnak a szülők családjából. N apjainkban a családstruktúrában jelentéktelen szerepet játszanak a három - és négy nem zedékű családok. A balti köztársaságokra az egyedülállók magas részaránya jellemző, azaz olyan személyeké, akiknek nincs családtagjuk. A balti köztársaságokban, a legtöbb köztársasághoz és országhoz hasonlóan, közvetlenül a háború után észlelhető volt a születésszám kompenzációs emelkedése. Litvániában és Észtországban 1950-ben még m agasabb volt a születési arányszám, m int 1940-ben. Lettországban a kom penzációs m axim um ot 1948-ban érték el. A 2. tábla adatai azt m utatják, hogy a balti köztársaságokban a születési arányszám állandóan alacsonyabb volt, m int az egész Szovjetunióban. Így a nyers születési arányszám a balti köztársaságokban 1940-ben 20,6%o volt, ami 10,6%0-kel alacsonyabb, m int az egész Szovjetunióra vonatkozó arányszám. Az utóbbi években a születési ará n y szám a balti köztársaságokban 14 15%0 volt, ami csak 3 4%0-kel alacsonyabb a Szovjetunió átlagos szintjénél. Az 1970-es években ezek az eltérések növekedtek, ami főképpen a Litván SZSZK születési arányszám ának lényeges csökkenésével függ össze. A balti köztársaságok közül, úgy, m int a háború előtti időszakban, m agasabb a születési arányszám a Litván SZSZK-ban. Míg 1940-ben Lettországban a születési arányszám sokkal magasabb volt, m int Észtországban, addig a háború u tán i első években a helyzet m egváltozott. 1964-től kezdve a születési arányszám ismét magasabb lett Észtországban, m int Lettországban. Az 1960-as évek végétől a születési arányszám Lettországban volt a legalacsonyabb a szövetségi köztársaságok közül, Észtországban pedig körülbelül ugyanakkora volt, m int az OSZSZSZK-ban és Ukrajnában. Jellemző, hogy mindhárom balti köztársaságban a születési arányszám csökkenő tendenciát jelzett. Míg azonban Észtországban a legalacsonyabb m utatókat még az 1960-as évek közepén érték el és ezután ezek stabilizálódtak, illetve még kissé növekedtek is, addig Litvániában, valam int Lettországban minimális szintet észleltek még az utóbbi években is. A standardizált születési arányszám ok összehasonlítása azt m u tatja, hogy a szövetségi köztársaságok közötti eltérések még jelentősebbek, m int ahogyan erről a nyers születési arányszám ok tanúskodnak. A legalacsonyabb születési arányszám ot a Lett SZSZK-ban észlelték. Az egész Szovjetunió m utatójához viszonyítva, alacsonyabb az Észt SZSZK-ban és a Litván SZSZK-ban is. A Szovjetunióban rendkívül nagy az eltérés a tisztított születési m utatók tekintetében. Az 1970-es években a Tadzsik SZSZK-ban a 15 49 éves nők term ékenységi arányszáma több, m int háromszor, a Türkm én és Üzbég SZSZK-ban pedig m ajdnem háromszor akkora volt, m int a Lett SZSZK-ban. A balti köztársaságokban a legfiatalabb nők alacsony term ékenységi arányszám a főképpen L itvániában és
2 W 4И 2. A balti köztársaságok és a S zo vjetu n ió népessége születési,halálozási és term észetes szaporodási a rá n yszá m a in a k alakulása az 1940 1979 kö zö tti id ő sza kb a n Динамика коэффициент ов рождаемости, смертности и естественного прироста населения Прибалтики и СССР в 1940 1979 гг. R ates of births, d ea th s and n atural increase o f th e population o f th e B altic R ep u b lics and th e U SSR in th e 1940 1979 period сл И üw U1 СЛ N О < «н И H W t4 в ы w а N н я ся w О О Я И 25 203
204 PETERIS ZVIDRINS Lettországban észlelhető. Mégis az utóbbi években ezek a m utatók növekedési tendenciát m utattak (lásd a 3. táblát), ami főképpen a korábbi házasságkötésekkel függ össze. Észtországban a reprodukciós m utatók hosszú ideig 1 alatt voltak, tehát a népesség távlati fogyását jelezték a term ékenységi és halálozási arányszámok tartós megmaradása esetén. Az 1960-as évek végén és az 1970-es években pedig kissé javult a helyzet. Az 1960-as évek közepéhez viszonyítva kissé emelkedtek ezek a m utatók a Lett SZSZK-ban. Mégis meg kell jegyeznünk, hogy lényegében véve nem növekedett a születési arányszám és a népesség bruttó reprodukciós m utatói Lettországban úgy, m int azelőtt, 1 alatt vannak. A teljes term ékenységi arányszám szintjének bizonyos emelkedése a népesség korstruktúrájának javulásával, a nupcialitás és natalités fiatalodásával függ össze. A számítások azt m utatják, hogy az 1930-as évek végén és az 1940-es évek első felében született nők tényleges nemzedékeinek öszszegezett születési arányszám a 1,7 1,8 között lesz. A balti köztársaságokban csökkenő tendenciát m u tat a házasságok produktivitása is (az 1 házasságra jutó átlagos gyermekszám). Csupán Észtországban állapították meg a várt gyermekszám bizonyos növekedését az 1960-as évek első felében házasságot kötött nőknél.4 Az 1970-es években házasságot kötött személyek azonban főképpen a kis gyerm ekszám ú családok felé orientálódnak. A születési arányszám ilyen alakulása a népesség term észetes szaporodásának csökkenését eredm ényezi, illetve ennek teljes m egszűnését a jövőben. Így a születések ösztönzésének problém ája egyre időszerűbb állami és társadalm i kérdéssé válik, főképpen a Lett SZSZK-ban. A családok ideális, kívánt, v árt és tényleges gyerm ekszámai között m egállapított különbségek bizonyos tartalékot jelen tenek a születési arányszám lehetséges növelésére. A szovjet hatalom éveiben a balti köztársaságokban nagy eredm ényeket értek el a népesség halandóságának csökkentése terén. A halandóság nyers arányszám a tendenciájától függően a balti köztársaságokban három időszak különböztethető meg: az első, amikor a halandóság nyers arányszáma rendszeresen csökkent, a második, am ely e m utatók viszonylagos stabilizálódásának időszaka, és a h a r m adik (az 1960-as évek közepétől), am ikor ez az arányszám növekedett. Ha összehasonlítjuk a népesség nyers halálozási arányszám át a balti köztársaságokban az egész Szovjetunióra vonatkozó értékével, akkor látjuk, hogy ez jelenleg magasabb a balti köztársaságokban. E m utatók arányai a szovjet hatalom éveiben lényegesen megváltoztak. A halálozási arányszám a balti köztársaságokban 1940-ben 14,6%o volt, ami 3,4%o-kel alacsonyabb, m int a Szovjetunió átlagos m utatója. Az utóbbi években a halálozási arányszám valam ennyi balti köztársaságban m ár m agasabb volt, m int a Szovjetunió átlagos m utatója. * H án y gyerm ek lesz a szovjet család b an (Szkol ko detej b ű d et v szovjesztkoj szem e). M oszkva, 1977, 102. oldal.
NEPESEDES A SZOVJET BALTI KÖZTÁRSASAGOKBAN 205 3. K o rsp ecifiku s szü letési a rá n yszá m o k a S zo vjetu n ió b a n és a balti köztársaságokban1 Повозрастные коэффициенты рождаемости в СССР и в республиках Прибалтики A g e-s p ecific b irth rates in the U SSR and th e B a ltic R epublics 1 V esztnyik sztatisztiki, 1980, 11. sz. 76. oldal; Z vid rin è P A népesség term észetes sz aporodási fo ly a m a ta in a k a lak u lása a szovjet balti k ö ztársaság o k b an és n éh án y népesed ésp o litik ai k é rd é s. (D inam ika proceszszov esztesztvennogo voszproizvodsztva n aszelen ija v reszp u b lik ah S zovjetszkoj P rib a ltik i i n e k o to rü e voproszü dem o g raf icsezkoj politiki.) A n épesség rep ro d u k ció jelenlegi p ro b lém ái (Szovrem ennüe p roblem ü voszproizvodsztva n aszelenija) c. könyvben, Riga, 1980, 21. oldal. Ezek a lényeges változások azzal magyarázhatók, hogy az ország többi régiójában a halandóság intenzitása nagyobb m értékben csökkent, továbbá összefüggésbe hozhatók a népesség öregedésének sajátosságaival. A Szovjetunió szövetségi köztársaságai közül a balti köztársaságokra és különösen a L ett SZSZK-га jellemző a népesség nagyarányú öregedése. Ha a balti köztársaságokban a népesség korstruktúrája és nem szerinti összetétele ugyanolyan lenne, m int az egész Szovjetunióban, akkor a halandóság nyers arányszám ai lényegében nem különbőz-
206 PETERIS ZVIDRINS nének. Sőt a standardizált halálozási arányszám a balti köztársaságokban még valam ivel alacsonyabb is, m int a Szovjetunió átlagos m u tatója. Kiszámítottuk, hogy milyen alapvető tényezők okozták a nyers halálozási arányszámok emelkedését a balti köztársaságokban az utóbbi években. M egállapítottuk, hogy ez egyrészt a népesség öregedésének tulajdonítható, m ásrészt annak, hogy a férfiak egyes korcsoportjaiban a halandóság intenzitása bizonyos m értékben fokozódott. A háború előtti időszakhoz képest a korspecifikus halandóság valam ennyi köztársaságban csökkent. A kor növekedésével párh u zam osan ez a csökkenés kisebb m értékű lesz, és az 1960-as évek m ásodik felétől kezdve több korcsoportban kissé növekedett a férfiak halandósága. Ha összehasonlítjuk a halandóság korspecifikus m utatóit a balti köztársaságokban, nem észlelünk nagy eltéréseket. Az egész Szovjetunióhoz képest a balti köztársaságokban alacsonyabbak a gyerm ekkorra vonatkozó m utatók, a középkorúak és az öregek csoportjaiban pedig ezek az eltérések általában jelentéktelenek. A szovjet hatalom éveiben a balti köztársaságokban nagyon jó eredm ényeket értek el a csecsemőhalandóság csökkentése terén. Ez különösen nagy m értékben süllyedt a Litván SZSZK-ban. A statisztikai adatok elem zése alapján m egállapítható, hogy a csecsem őhalandóság szintjében észlelt eltérések a Szovjetunió egyes régióiban főképpen az exogén halandóság különböző szintjével m agyarázhatók. Az alacsonyabb m utatók a balti köztársaságokban a gyerm ekek aránylag jó m inőségű orvosi ellátásának és a népesség jó egészségügyi viszonyainak tulajdoníthatók. Az exogén halandóság alacsony m utatói ellenére a csecsemőhalandóság további csökkentésére még elég nagy lehetőségek vannak a balti köztársaságokban. A m últ század végén az újszülöttek várható átlagos élettartam a a balti köztársaságokban körülbelül 10 évvel volt magasabb, m int Oroszország egész európai részén. A balti államokban ez körülbelül 40 év volt. Lettországban 1934 1935-ben 58 év, Észtországban 1932 1934-ben 56 év. A burzsoá Litvániában a születéskor várható átlagos élettartam m utatóját nem szám ították ki, de a gyerm ekkori nagyobb halandóság m iatt ez nyilvánvalóan valamivel alacsonyabb volt, m int Lettországban és Észtországban. E m utató értékei rendkívül nagy m értékben emelkedtek a háború utáni időszakban. A nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése, az orvosi intézm ények hálózatának bővülése, a széles körű kom plex gyógyító megelőző és egészségügyi járv án y elleni intézkedések végrehajtása következtében lényegesen megváltozott a népesség egészségi állapota. Számításaink szerint a negyvenes évek második felében és az ötvenes években a születéskor várható átlagos élettartam valam ennyi balti köztársaságban évente átlagosan 1% -kal emelkedett. A hatvanas évek közepére ennek a m utatónak az értéke m ind a három balti köztársaságban m eghaladta a 70 évet.
Különösen nagy eredm ényeket értek el a közegészségügy te rü letén szovjet Litvániában. Már 1965 1967-ben a születéskor várható átlagos élettartam itt 72 év volt. A hatvanas évek közepétől kezdve a balti köztársaságokban éppen úgy, m int az egész Szovjetunióban és több külföldi országban, az á t lagos élettartam stabilizációja észlelhető. Az ilyen tendencia azt a feladatot állítja az orvosok és a dem ográfusok elé, hogy m egállapítsák a halandóság eltéréseit és m egtalálják a népesség egészségének, életképességének további javítására irányuló m ódszereket. Jellemző, hogy a balti köztársaságokban a városlakók átlagos élettartam a hosszabb, m int a községi lakosoké. Ez a jelenség főképpen azzal m agyarázható, hogy a városokban m agasabb a népesség egészségügyi higiéniai színvonala és jobb minőségű az orvosi ellátás is. Ez bizonyos m értékben a falusiak egy részének tanyarendszerű településével m agyarázható, főképpen Lettországban és Észtországban. Nyilvánvalóan ebben bizonyos szerepet játszik a vándorlás szelektív hatása is, azaz, hogy a községekből elsősorban a népesség legegészségesebb része távozik. A balti köztársaságokban éppen úgy, m int az egész Szovjetunióban a nők életképessége nagyobb, m int a férfiaké. A férfiak többlethalandósága főképpen 25 40 éves korban észlelhető. Ez a jelenség nem regionális sajátosság és elég általános társadalm i gazdasági okai vannak. A nagy eltérés a férfi és a női népesség halandóságának intenzitásában azt m utatja, hogy reális lehetőségek vannak az egész népesség, de különösen a férfiak életképességének fokozására. Az alacsonyabb születési arányszám és a népesség nagyobb m értékű öregedése m iatt a balti köztársaságokban sokkal alacsonyabbak a term észetes népességszaporodás relatív m utatói, m int a Szovjetunió átlagában. Úgy, m int azelőtt, ezek a legmagasabbak a Litván SZSZK-ban (1979-ben 5,0%o), a középső helyen áll az Észt SZSZK (2.6%o) és a term észetes szaporodás a legkisebb 1964 óta a Lett SZSZK-ban (l,o%0). A fentiek azt m utatják, hogy a balti köztársaságokban úgy, m int azelőtt, a népesség term észetes szaporodási folyam atainak több specifikus sajátossága van. U gyanakkor bizonyos eltérés észlelhető e folyam atokban még a balti régión belül is. Az SZKP XXV. és XXVI. kongresszusa azt a feladatot tűzte ki a szovjet tudósok részére, hogy dolgozzanak ki hatékony népesedéspolitikát. Ugyanakkor az SZKP XXVI. kongresszusán rám utattak arra, hogy figyelembe kell venni a demográfiai helyzet sajátosságait az ország különböző régióiban és szövetségi köztársaságaiban. Meg kell jegyeznünk, hogy a balti szövetségi köztársaságokban az utóbbi években m ár több speciális intézkedést foganatosítottak a demográfiai helyzet javítására. H ivatkozhatunk számos mezőgazdasági üzem tapasztalataira a születések anyagi ösztönzése terén. A hetvenes években Rigában, Vilnában, Tallinban, Kaunaszban, Tartuban házassági és családi tanácsadásokat szerveztek, amelyek bizonyos m értékben tisztázták a családi diszharmónia több kérdését. Számos kerületben és városban a fiatalok szabadegyetem ein házassági és csa
208 PETERIS ZVIDRINS ládi kérdésekkel foglalkozó karokat létesítettek, a középiskolákban speciális tanfolyam okat vezettek be, am elyek felkészítik a tanuló ifjúságot a házasságra, előadásokat szerveztek a házasságot kötő szem élyek szám ára. A töm eges inform áció eszközei jelentősen aktivizálták a házasság, család, anyaság és apaság tekintélyének növelésére irányuló m unkát. Az elm últ (X.) ötéves tervidőszakban a balti köztársaságokban éppen úgy, m int a Szovjetunió többi régiójában, jelentősen bővült az iskolás kor előtti gyerm ekeket gondozó intézmények hálózata, javult a szülő nők és az újszülöttek orvosi ellátása, tovább fejlődött az anyák szakm ai m u nkájának rendszere, jav u ltak m unkaviszonyaik. A Szovjetunió gazdasági és társadalm i fejlesztésére vonatkozóan az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott program szerint speciális program ot dolgoztak ki a családoknak nyújtott segítség fokozására. Az SZK P Központi Bizottsága és a M inisztertanács 1981 elején elfogadta A gyerm ekes családoknak nyújtandó állam i tám ogatás fokozására irányuló rendszabályokról szóló határozatot. Ez előirányozza, hogy egyszeri segélyt fizessenek az első gyerm ek születésétől kezdve, m eghosszabbítja 1 évre a részben fizetett gyerm ekgondozási szabadságot, meghosszabbítja a fizetett szabadságot beteg gyerm ek ápolása céljából (14 napra), m entesíti a sokgyermekes családokat az ellátási díj fizetése alól az iskolás koron aluli gyerm ekeket gondozó intézm é nyekben, és egyéb intézkedéseket ír elő. A továbbiakban term észetesen a társadalom lehetőségeinek növekedése arányában állandóan tökéletesíteni kell a népesedéspolitikát és különös jelentőséget kell tulajdonítani az országos, regionális és helyi érdekek összehangolásának. Osztjuk azoknak a kutatóknak a vélem ényét, akik szerint nincsenek olyan tényezők, am elyek önszabályozással létrehozhatnák a népességreprodukció optimális típusát. A társadalom és tudom ány fejlődésének jelenlegi stádium ában teljesen indokoltan m ondhatjuk, hogy tudatosan kell szabályozni (irányítani) az egész népesedés fejlődését és ennek különböző vonatkozásait. ДИНАМИКА ПРОЦЕССОВ ЕСТЕСТВЕННОГО ВОСПРОИЗВОДСТВА НАСЕЛЕНИЯ В РЕСПУБЛИКАХ СОВЕСТКОЙ ПРИБАЛТИКИ D EV ELO PM EN T OF THE PROCESSES OF TH E N A TU R A L IN C REA SE OF PO PU L A T IO N IN TH E SOVIET BA LTIC REPU B LICS