Közéleti és civil életpályák Húsz éve szabadon Közép-Európában Óbuda Kulturális Központ, 2010. november 26. Kósa András László Közéletre Nevelésért Alapítvány
Előzmények, avagy a romániai magyar civil szféra mérése egyre gyakoribbak ezen területen a vizsgálatok, kutatások, leltározások ; 1995-ben a Korunk című folyóirat elsőként jelentetett meg olyan számot, amely kifejezetten az erdélyi magyar civil szférával foglalkozott; MTA Kisebbségkutató Intézet (ma: Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet) által koordinált Kulturális Intézmények Katasztere; Mozaik 2001 Magyar fiatalok a Kárpát-medencében
Elméleti modell a mennyiségi kutatások mérések nyomán kialakulófélben van a romániai magyar intézményrendszer vonatkozásában egyfajta elméleti modell; ennek leginkább elterjedt formái a civil-társadalom teóriák voltak a civil társadalom az államtól és gazdaságtól független társadalmi szféra, kontrollmechanizmus erőssége (lásd: Arendt, Habermas, Heller); Kiss Dénes (2005) javaslata szerint ezt az intézményrendszert hasznos lenne a Parsons-Luhmann-féle társadalmi alrendszer, illetve a Bourdieu-féle mező fogalmak segítségével megközelíteni.
Miért nem civil-társadalom teória? mint demokratikus eszmény fontos és társadalmilag hasznos; fő felvetésem: a civil szférában a hatalmi és érdekszempontok nagyon is komoly szerepet játszanak, megsértve ezzel a civil szféra autonómiáját, csökkentve azt a képességét, hogy a racionális, ám érdekmentes kommunikáció terepe legyen. ezek a kérdések a Bourdieu-féle mezőelméletben sikerrel vethetők fel, abban ugyanis fontos kérdés az adott mező autonómiájának/heteronómiájának terepe.
A romániai magyar intézményrendszer Hat alrendszer, s ezeken belül több mező: egyházi politikai közigazgatási oktatási-tudományos művelődési, kulturális gazdasági Azt az intézményes hálót, amit konvencionálisan erdélyi magyar civil szféraként szoktunk emlegetni a különböző alrendszerek metszéspontján elhelyezkedő entitásoknak tekinthetjük. Egy mezőhöz tartozónak tekintem azokat az entitásokat (szervezeteket/személyeket), amelyek ugyanazon erőforrásokért küzdenek többé-kevésbé hasonló játékszabályok alapján.
Élettér, mező egy ifjúsági szervezet, amely deklarált célja szerint civil szervezetként létezik, valójában a politikai mező meghosszabbításaként, politikai mobilitási csatornaként működik. a civil szervezeteket tehát ilyen, különböző mezők és különböző logikák metszéspontjában lévő entitásként próbálom leírni. ez esetben tematizálható, hogy a civil szféra civil jellege mennyire érvényesül ténylegesen, illetve hogy más mezők logikái (elsősorban a politikai és a gazdasági) mennyire nyomják rá a bélyegüket a civilek stratégiáira.
Populáció, avagy mit is vizsgálok Mit? ifjúsági szervezetek: alapítványok, egyesületek; csak ifjúsági és nem ifjúságért szervezeteket vizsgáltam; 89 előtt nem volt lehetőség egyesületek, alapítványok alapítására, voltak ugyan ifjúsági szervezetek, de ezek a KISZ (Haza Sólymai, pionírok stb.) alatt léteztek. Illetve voltak (jogi értelemben) nemformális szervezetek, főleg az egyházi csoportok (lásd: Cseke Péter: Paradigmaváltó erdélyi törekvések, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003);
Módszertan Narratív biográfiai interjú: a civil szférához, civil szervezetekhez szorosan kötődő egyének életútjának és ezen életútról elmondott elbeszéléseinek a vizsgálata; az életutat Bourdieu alapján olyan terepnek tekintem, ahol a mező logikája (strukturális kényszerei) és az egyén tartós diszpozíciói (habitusa, vagyis a társadalmi környezetbe és szocializációba ágyazott hosszú távú beállítódásai) ütköznek; valójában a mező működésére és a benne szereplő egyének habitusára kérdezhettem rá.
Módszertan (2.) Az élettörténeti elbeszélést pedig olyan a jelenben a múltról elmondott elbeszélésnek tekinthetjük, ahol a tényleges események szelekcióját és értelmének rögzítését a jelenbeli pozíció és a jövőbeli státusaspirációk is befolyásolják. Végletesen leegyszerűsítve arra voltam kíváncsi, hogy milyen tipikus civil életpályákkal találkozhatunk, és hogy ezt az érintettek milyen mintázatokon keresztül mesélik el.
Cél Nem volt célom az eseménytörténeti rekonstrukció; A szubjektumokról akartam megtudni valamit és nem tőlük; Az interjú tulajdonképpen elszámolás ; A perszonális reprezentáció lehetősége került fókuszba; Az egyes szubjektumok élményeiket a jelen perspektívájában szelektálják, tehát nem valamiféle objektív valóság kerül bemutatásra az élettörténet elmesélésekor.
A kérdezés Három fázis: az első résznél szabadon hagyjuk elmesélni az élettörténetét (főnarratíva); a másodikban konkrétan visszakérdezünk egy-egy eseményre, ami megfogott, vagy amelyre esetleg nem tért ki, de fontosnak tartjuk (melléknarratíva); a végén pedig adatokra kérdezünk, strukturált kérdőív (identifikáció).
Feldolgozás Két egymástól elkülönített szint: megélt életút; elbeszélt élettörténet; Mannheim: objektív élethelyzet (lét) vs. szubjektív tudat (tudat) intézmény vs. diskurzus kemény társadalmi tények vs. tudati elemek
Feldolgozás Az interjúból a különböző életeseményeket kigyűjtve azokat kronologikus sorrendbe rendezem. Az elemzés során ezen a kronologikus szekvencia-soron haladtam végig, úgy hogy hipotéziseket állítok fel az életút várható alakulását illetően (bár miközben 89 előtt a struktúrából le lehetett vezetni egy-egy személy életútját, ez ma már bonyolultabb). Bourdieui értelemben vett habitus- és mezőrekonstrukció.
Elbeszélési stratégiák, avagy narratíva típusok Self made man A nemzet iránti küldetéstudat Elhivatott: értékek iránt Jó bulinak látszott, avagy beavatás Curriculum Vitae: értelmiségi, vezető Az ifjúsági lét, mint szolgáltatás
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!