A felszíni vizeink ökológiai állapotának minősítése a makroszkópikus gerinctelenek alapján

A felszíni vizeink ökológiai állapotának minősítése a makroszkópikus gerinctelenek alapján Selmeczy Géza Balázs, Dr Stenger-Kovács Csilla, Németh Dávid Pannon Egyetem Limnológia Intézeti Tanszék TÁMOP-4.1.1.C-12/1/KONV-2012-0015 Felsőoktatási együttműködés a vízügyi ágazatért

Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 A makroszkópikus gerinctelenek funkcionális táplálkozási csoportjai... 3 Makroszkópikus gerinctelenek mint indikátor szervezetek... 5 A Makrozoobenton vizsgálat részletes leírása... 5 A mintavétel megtervezése... 6 Mintavétel... 8 Folyók: lábalható mélységű vizek... 9 Folyók: mély vizek... 12 Tavak: lábalható mélységű vizek... 14 Tavak: nem lábalható, mély vizek... 14 A mintavételi jegyzőkönyv... 14 A minták tárolása, tartósítása... 14 Válogatás, számlálási protokollok... 15 Minőségi vizsgálatok és a fajhatározás... 15 Értékelés... 15 Példa a HMMI index használatára... 19 Ajánlott határozók listája... 24 Irodalomjegyzék... 28 Függelék... 29 2

Bevezetés A víz az élet egyik alapfeltétele, így vizeink minőségének megőrzése magunk és az elkövetkező generációk számára kiemelten fontos. A vízminőség - ami a víztest tulajdonságainak összessége csak több mutatóval állapítható meg, ilyen a biológiai, kémiai és fizikai vízminőség (Dévai et al. 1992). Hazánkban az 1970-es években (Felföldy 1974) fogalmazta meg a biológiai vízminőség ökológiai szempontú jellemzését, mely négy tulajdonságcsoportba sorolható. Ezek a halobitás, trofitás, szaprobitás és toxicitás. Magyarországon a vízügyi gyakorlatban elsősorban a szaprobitás meghatározásának módszere terjedt el, amelyhez (Gulyás 1998) állította össze az indikátorfajok jegyzékét. Hazánk Európai Uniós csatlakozásával mi is vállaltuk az EU vízpolitikájának követését, melyet az úgynevezett Víz Keretirányelvben (VKI) foglaltak össze és 2000. decemberében lépett hatályba (WFD 2000). A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti vizek jó ökológiai állapotba kerüljenek. Az ökológiai állapoton belül a biológiai, kémiai és hidromorfológiai állapotot különböztették meg. A biológiai állapot vizsgálatának alapja a vízi ökoszisztéma 5 élőlény együttesének (fitoplankton, fitobentosz, makrofiton, makroszkópikus gerinctelenek és halak) az állapota. Jelen munka a makroszkópikus gerinctelenek minősítésével kapcsolatos legfontosabb információkat tárgyalja. A makroszkópikus gerinctelenek funkcionális táplálkozási csoportjai A funkcionális táplálkozási csoportokban a makroszkópikus gerinctelen fajok nem taxonómiai hasonlóság alapján kerülnek egy csoportba, hanem a táplálék megszerzéséhez kialakult viselkedési és morfológiai jellegük, valamint a táplálék mérete alapján (Cummins 1973). A csoportosítás nagy előnye, hogy az esetleg száznál is több faj helyett, csak néhány csoporttal dolgozunk, mely jól reprezentálja a vízfolyás energiaáramainak jellegét, valamint a funkcionális táplálkozási csoportok elemzése nézőpontot szolgáltat a dinamikus ökológiai kapcsolatokhoz. A következő funkcionális csoportokat különböztetjük meg: Legelők/ Kaparók (Grazers/ Scrapers) Aprítók (Shredders) Szűrők (Filterers) 1 Passzív (Passive) 2 Aktív (Active) Törmelékevők/ gyűjtögetők (detritus consumers/ gatherers) Ragadozók (Predators) Egyéb (others) 3

Legelők/ kaparók: A felületen megtapadó perifitont fogyasztják, mely algákat, baktériumokat és vízi gombákat tartalmaz. E csoportba tartoznak a csigák, az Elmidae családba tartozó bogarak, a Heptagenidae kérészcsalád lárvái, a tegzeslárvák közül jellemzően a Glossosomatidae, Molannidae, Odontoceridae, Goeridae családok tagjai. Aprítók: A vízbe kerülő CPOM-ot (coarse particulate organic matter) fogyasztják, melynek jelentős része a behulló avarból keletkező durva részecskékből álló szerves anyag. Ezen csoport jelentősége kiemelkedő, hiszen a behulló avar legalább 30 százalékát ők alakítják át kisebb szerves anyagokká, így befolyásolva a FPOM-mal táplálkozókat (Petersen and Cummins 1974). Ide tartoznak a rákok közül jellemzően a Gammaridae család tagjai, a tegzesek közül a Leptoceridae fajok és a vízi molyok egy része. Szűrők: Az aktív szűrők energia befektetés révén szűrőkészülékükön áramoltatják keresztül az FPOM (fine particulate organic matter) gazdag vizet. Ezen szerves részecskék mérete kisebb, mint 1 mm. A passzív szűrők hálót készítenek, így a patak sodrását kihasználva gyűjtik táplálékukat. Aktív szűrők például a kagylók és a púposszúnyog lárvák. Jellegzetes passzív szűrők például a Hydropsychidae tegzescsalád lárvái. Törmelékevők: Ez a csoport szintén apró méretű szerves anyagokkal táplálkozik (FPOM), viszont táplálékukat az aljzatról gyűjtik össze. A csoport jellemző fajai a bogarak közül a Hydrophilidae család tagja, a kérészek közül a Caenidae, Ephemeridae, Heptagenidae fajok és az árvaszúnyog fajok lárváinak jelentős része. Ragadozók: A ragadozók között megkülönböztethetjük a közvetlenül más vízi élőlényeket fogyasztókat, mint például a szitakötőlárvákat, poloskák egyes fajait, a bogarak közül a Dytiscidye és Gyrinidae család fajait, valamint a kétszárnyúakhoz tartozó Chironomidae család valamennyi képviselőjét. A ragadozók másik csoportjába olyan élőlények tartoznak, melyek testfolyadékot (hemolimfát, vért, egyéb szöveteket) fogyasztanak, melyhez megvágják vagy megszúrják áldozatukat. Ide tartoznak a pióca fajok, valamint a poloskák közül a Nepidae, Notonectidae, Naucoridae család képviselői. 4

Makroszkópikus gerinctelenek mint indikátor szervezetek A vízi makrogerinctelen (makrozoobenton) szervezetek jelenléte, tömegességi adatai, állományaik eloszlása jól jelzi (indikálja) a vízterek ökológiai állapotát, annak természetességét, illetve információkat kaphatunk a víztesteket ért degradációs folyamatokról. A makroszkópikus gerinctelenek jó indikátor szervezetek a következő tulajdonságaik miatt: szabad szemmel jól felismerhetők igen széles taxonómiai skálát képviselnek többé-kevésbé helyhez kötött életmódjuk miatt az élőhelyeik állapotáról is indikatív tulajdonságokkal rendelkeznek sok csoportjuk több éven keresztül fejlődik, így jól tükrözik a környezet ökológiai állapotát tágabb időintervallumon is (Csányi et al. 2012). Emellett a határozásuk néhány csoport kivételével nem jelent nagy problémát, valamint sok faj környezeti igénye jól ismert, mely szintén növeli bioindikációs értéküket. A Makrozoobenton vizsgálat részletes leírása A hazai vízterek ökológiai állapotának felmérését és osztályozását az EU Víz Keretirányelvben (WFD 2000) megfogalmazott követelmények szerint kell teljesíteni. A következőkben ismertetett mintavételi módszertan (Csányi et al. 2012) munkásságán alapul, mely a következő szabványoknak is eleget tesz: MSZ EN 27828: 1998: Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus makroszkopikus gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828: 1985) MSZ EN 28265: 1998: Vízminőség. Kavicsos aljzatú sekély édesvizekben élő bentikus makroszkopikus gerinctelenek gyűjtésére alkalmas mennyiségi mintavevők szerkezete és használata (ISO 8265:1988 MSZ EN ISO 9391: 2000: Vízminőség. Mélyvízi makroszkopikus gerinctelenek mintavétele. Útmutató a telepítéses, a minőségi és a mennyiségi mintavevők használatához (ISO 9391:1993) A módszertani mintavételi útmutató a következő lépéseket taglalja a makrogerinctelen élőlényegyüttes vizsgálatánál: tervezés mintavétel mintaválogatás határozás adatbevitel értékelés 5

A mintavétel megtervezése A mintavételi helyet a vizsgálat céljának megfelelően kell kiválasztani, úgy, hogy az adott víztestre és a víztest adott szakaszára is reprezentatív legyen. A mintázott szakaszt úgy válasszuk ki, hogy ne essen különleges és jelentős hidromorfológiai módosítással érintett (pl. híd, partvédő kövezés, sarkantyú) mederszakaszra. Kivételt jelent, ha az ilyen típusú módosított mederrészek jellemzőek az adott vízfolyásszakaszra. A reprezentatív szakasz hossza a víztesten kisvízfolyásoknál (vízgyűjtő mérete: 1-100 km 2 ): 5km, közepes vízfolyásoknál (100-1000 km 2 ): 10 km-es szakasz felvíz-alvíz irányban, ezen belül a reprezentatív mintavételi szakasz kis vízfolyásoknál: 250 m, közepes vízfolyásoknál: 500 m-es szakasz felvíz-alvíz irányban, a mintavételi terület kisvízfolyásoknál általában 20-50 m-es, közepes folyóknál 50-100 m-es szakasz. A nagyobb folyók esetében (>1000 km 2 ) a mintavételi szakasznak a vizsgált terület legalább 500 m-es szakaszára vagy a vízfolyás átlagos szélességének 100x-ára kell jellemzőnek lennie (AQEM Consortium 2002). Általánosságban elmondható, hogy a mintavétel ideje ne essen áradásos vagy röviddel az az utáni időszakra aszályos vagy röviddel az az utáni időszakra olyan időszakra, mely alatt nem jellemző antropogén vagy természetes zavarás történik. Ezen kívül arra kell törekedni ha több éven át tartó monitoringot tervezünk - hogy a mintavétel az adott vízfolyáson minden évben hasonló időszakban történjen, így a különböző évekből származó adatok összehasonlíthatóak és az évszakos változásokból adódó minősítési hibák kiküszöbölhetőek (Vlek 2004). A különböző víztestek esetében a szezonalitás miatt eltérő időzítés ajánlott (1. táblázat). 6

1. táblázat: Hazai folyóvíztípusokra javasolt mintavételi időszak (Csányi et al. 2012) alapján Víztesttípus Víztesttípus kódja Altípus MZB típus Javasolt mintavételi időszak I Javasolt mintavétel i időszak II 1. típus Hv-Si-D-ki Igen durva mederanyagú altípus 5 március- április júliusszeptember 1. típus Hv-Si-D-ki Durva mederanyagú altípus 7 március- április júliusszeptember 2. típus Hv-Me-D-ki Igen durva mederanyagú altípus 5 március- április júliusszeptember 2. típus Hv-Me-D-ki Durva mederanyagú altípus 7 március- április júliusszeptember 3. típus Hv-Me-D-kö Igen durva mederanyagú altípus 5 március- április júliusszeptember 3. típus Hv-Me-D-kö Durva mederanyagú altípus 7 március- április júliusszeptember 4. típus Dv-Me-D-ki Igen durva mederanyagú altípus 5 március- április júliusszeptember 4. típus Dv-Me-D-ki Durva mederanyagú altípus 7 március- április júliusszeptember 4. típus Dv-Me-D-ki Biogeográfiai altípus 11 március- április júliusszeptember 5. típus Dv-Me-D-kö Igen durva mederanyagú altípus 5 március- április júliusszeptember 5. típus Dv-Me-D-kö Durva mederanyagú altípus 7 március- április júliusszeptember 5. típus Dv-Me-D-kö Biogeográfiai altípus 11 március- április júliusszeptember 6. típus Dv-Me-D-na 9 április- május közepe júliusszeptember 7. típus Dv-Me-D-nn 12 április- május közepe júliusszeptember 8. típus Dv-Me-K-ki 1 április- május közepe júliusaugusztus 9. típus Dv-Me-K-kö 1 április- május közepe júliusaugusztus 10. típus Dv-Me-K-na 10 április- május közepe júliusszeptember 11. típus Sv-Me-D-ki 7 március- április júliusszeptember 12. típus Sv-Me-D-kö Durva mederanyagú altípus 7 március- április júliusszeptember 12. típus Sv-Me-D-kö Biogeográfiai altípus 11 március- április júliusszeptember 13. típus Sv-Me-D-na 9 április- május közepe júliusszeptember 14. típus Sv-Me-D-nn 12 április- május közepe júliusszeptember 15. típus Sv-Me-K-ki 1 április- május közepe augusztus 16. típus Sv-Me-K-ki-ke 4 április közepe- május közepe júliusaugusztus 17. típus Sv-Me-K-kö-ke 3 május-június közepe júliusaugusztus 7

18. típus Sv-Me-K-kö 3 május-június közepe júliusaugusztus 19. típus Sv-Me-K-na Igen finom mederanyagú altípus 8 május-június júliusszeptember 19. típus Sv-Me-K-na Közepesen finom mederanyagú altípus 10 április - május közepe júliusszeptember 20. típus Sv-Me-K-nn Igen finom mederanyagú altípus 8 május-június júliusszeptember 20. típus Sv-Me-K-nn Közepesen finom mederanyagú altípus 10 április - május közepe júliusszeptember 21. típus Sv-Sz-K-ki 3 május-június közepe júliusaugusztus 22. típus Sv-Sz-K-kö 3 május-június közepe júliusaugusztus 23. típus Duna Gönyű felett Főági altípus 2 május júliusszeptember 23. típus Duna Gönyű felett Mellékági altípus 6 május-június júliusaugusztus 24. típus Duna Gönyű és Baja között Főági altípus 2 május júliusszeptember 24. típus Duna Gönyű és Baja között Mellékági altípus 6 május-június júliusaugusztus 25. típus Duna Baja alatt Főági altípus 2 május júliusszeptember 25. típus Duna Baja alatt Mellékági altípus 6 május-június júliusaugusztus Mintavétel Felszíni vizeinket a mintavétel alapján ekképpen csoportosíthatjuk: Folyók: Lábalható mélységű vizek Mély vizek Tavak: Lábalható mélységű vizek (szegélyzóna, parti öv) Mély vizek (nyílt víz) 8

Folyók: lábalható mélységű vizek A mintavétel során szükséges eszközök: nyeles mintavevő háló, nyele dm-es beosztásokkal van ellátva a vízmélység becslésére melles csizma jegyzőkönyv tálca, csipesz, gyűjtőedények, fiolák grafitceruza matrica tartósítószer (70 %-os etanol) terepi műszerek (vízhőmérő, esetleg DO, DO%, vezetőképesség, ph mérésére alkalmas műszer) GPS készülék fényképezőgép. A mintavevő eszköz Egy nyélre erősített, 500 µm szembőségű hálóval ellátott 25cm x 25cm-es fémkeret. A háló, zsák vagy piramis alakú a makrogerinctelenek gyűjtése végett. A mintavétel menete Az AQEM protokoll Barbour és mtsi. (1999) munkáján alapul, mely a víztestben lévő különböző multihabitatok vagy más néven élőhely-típusok megfelelő arányában történő mintázására épül. A mintavételt 10, ill. 20, a hálókeret méretével megegyező (25cm x 25cm) kvadrátról végezzük, aszerint hogy az élőhely-típusok száma kevesebb vagy több mint 3. A lábalható mélységű vizekben a makrogerinctelenek gyűjtése az úgynevezett kick and sweep technikán alapul, melynek lényege a víz medrének rugdosásán, felkavarásán és összehálózásával történő keverő-hálózó mintavétel. Ezzel a technikával a mintázható vízmélység maximum. 120-150 cm. A mintavételt kisvízi időszakban kell végezni. 9

1. ábra: Példa a részminták megosztására az előforduló élőhelytípusok %-os aránya szerint egy mintavételi szakaszon (Csányi et al. 2012) alapján 10

2. ábra: Különböző élőhelytípusok (mikrohabitatok) jellemző kinézete (Meier et al. 2006) alapján 11

Minta térfogatának csökkentése A minta térfogat-csökkentésére azért van szükség, hogy optimalizáljuk a mintavétellel és feldolgozással kapcsolatos erőfeszítést. A minta térfogatát dekantálással csökkentjük. Erőteljes felkavarás után a lebegésbe került frakciót szűrőhálóba öntjük, így könnyen megszabadulhatunk a homok és agyag frakciótól. A teljes mintát általában csak több részben tudjuk hatékonyan dekantálni. Az állatok nagy részétől megszabadított mintát vagy elrakjuk későbbi válogatásra ekkor tartósítani kell- vagy a helyszínen gondosan kiválogatjuk. Az állatoktól mentesített fadarabokat és egyéb részeket eldobhatjuk, mivel a törmelék térfogatának csökkentése jelentősen megkönnyíti a minta feldolgozását. Mindemellett törekedni kell, hogy a minta térfogatának csökkentése kíméletes módon történjen, hogy a begyűjtött szervezetek ne sérüljenek, valamint hogy állatokat még véletlenül se dobjunk ki. Almintázás Az eredeti AQEM módszer 700 egyed gyűjtését írja elő, azonban érdemes a német módszer módosítását követni, mely 350 egyeddel dolgozik. A minta csökkentését almintázással végezzük. Először megállapítjuk, mely genuszok vagy családok azok, melyekből a teljes mintában több száz egyed található, majd kiválogatjuk a mintából azon egyedeket, melyeket nem szükséges almintázni. Ezután a mintát fotótálcára tesszük, majd rácsot helyezünk rá, mely 16 egyenlő egységre osztja a mintát, és 4 véletlenszerűen kiválasztott részből kiválogatjuk a nagy abundanciájú állatokat. A minták feliratozása során jelezni kell, hogy mely taxonokkal történt almintázás, hogy az egyedsűrűség számításánál pontos eredményt kapjunk. Folyók: mély vizek A folyók mély víztereinek vizsgálata összetett és számos olyan eszköz szükséges hozzá, mely a rendszeres monitoring során nem használható széleskörűen. Ennek ellenére szükség van a mély vizek élőlény-együtteseinek feltárására, hiszen a nagyobb vízfolyásoknak is fontos jellemzője a bentikus fauna kvalitatív és kvantitatív tulajdonságai. Mintavevő eszközök: mederkotró, kötél (kb. 25 m), vaslánc(kb. 2 m) motorcsónak mélységmérő jegyzőkönyv műanyag vödör, tálca, csipesz, gyűjtőedények, fiolák grafitceruza matrica tartósítószer 12

GPS készülék fényképezőgép Mintavétel: A sekély zónában a lábalható vizek résznél már ismertetett keverő-hálózó mintavételt alkalmazzuk. Ha a víz mélysége illetve lebegőanyag-tartalma miatt csak a parti régióban állapítható meg az élőhely-típusok száma, akkor 15 részmintát a parti régióból vegyünk, míg 5 részmintát a meder közepe felé eső szakaszokról. A mélyvízi mintavételnél az úgynevezett mederkotrásos mintavételt alkalmazzuk. A munkához használhatunk egy speciális kotróberendezést, melynek elülső profilja egy egyenlő oldalú háromszög, melynek oldali 30 cm-esek. Ez az eszköz a mederfenék felső 5 cm-ét tudja összegyűjteni. Másik lehetséges módszer az Ekman/Bridge markoló (3. ábra) használata, mellyel 20 részmintát ajánlatos venni. 3. ábra: Az Ekman/Bridge markoló (kép forrása: www.wildco.com) 13

Tavak: lábalható mélységű vizek Állóvizek esetében az 50 hektárt meghaladó vizek vizsgálatát írja elő a VKI szabályzata. Mivel a tavak makrogerinctelen közösségének vizsgálatával kapcsolatban sokkal kevesebb információval és tapasztalattal rendelkezünk, mint a folyók esetében, ezért a pontos módszertani protokollok még nem teljesen kiforrottak. Problémát jelentenek például a parti és a mélységi zóna jelentős különbségei. A mélységi zóna vizsgálatánál hátrány, hogy faunája szegényesebb a parti régiónál, valamint, hogy épp azok az élőlény-csoportok dominálnak, melyek határozása a leginkább problematikus (Oligocheata, Chironomidae). A parti régió vizsgálatánál pedig problémát okoz az abundancia-becsléssel kapcsolatban, hogy a vizsgált hely nem feltétlenül egy adott felületre, hanem sokkal inkább egy struktúrált tér-részre vonatkozik. Ezen kívül problémát jelent, hogy a szilárd nádszálakkal átszőtt közegből csak úgy tudjuk kiemelni a mintát, ha közben összezúzzuk a kialakult struktúrát. Az említett problémák ellenére mégis a litorális régió mintázása javasolt a korábban ismertetett kick and sweep módszerrel a következő élőhelyeken: emerz és szubmerz makrofitonos élőhely köves mederfenék növényzetmentes part közeli mederfenék. Tavak: nem lábalható, mély vizek A mélységi régió szegényesebb faunája ellenére érdemes tájékozódni az ott uralkodó közösség milyenségéről. A mintavételi metódus véglegesítéséhez további kutatásokra van szükség, mivel jelenleg leginkább csak a Balatonra és Velencei-tóra vonatkozó tapasztalatokkal rendelkezünk, így a mintavétel során a folyóvizeknél ismertetett módon járhatunk el. A mintavételi jegyzőkönyv A mintavétellel párhuzamosan a mintavételi jegyzőkönyvet is értelemszerűen ki kell tölteni, melyre a Függelék I. űrlapja szolgál. A minták tárolása, tartósítása Helyszíni válogatás során az állatokat 70% etanolt vagy 4%-os végtöménységű formaldehidet tartalmazó fiolába gyűjtjük. Ha a begyűjtött mintákat nem a helyszínen válogatjuk, akkor jól záródó üvegekbe/mintatartó edényekbe tesszük, majd feliratozzuk. A minták tartósítása ez esetben is etanollal vagy formaldehiddel történik. Az alkoholban tartósított állatok rugalmasabbak maradnak, viszont az állatok színe és mintázata elhalványodhat, míg a formaldehidben tartósítottak megőrzik színüket, mely segíti a pontos határozást, viszont rugalmatlanok, nehezebben kezelhetők lesznek. A formaldehid egészségkárosító hatása miattetanol használata javasolt. 14

Válogatás, számlálási protokollok A mintából a makrogerinctelen szervezetek válogatása történhet a minta begyűjtése után azonnal a terepen vagy később a laboratóriumban. Az ECOSURV projekt (2005) során a terepi mintaválogatás után laboratóriumi körülmények között újraválogatták a mintákat, és megállapították, hogy a terepi válogatás során hozzávetőlegesen az állatok 3,9%-a marad a mintában. Mivel ez 5 %-os hibahatáron belül van, mindkét módszer elfogadott. A terepi válogatás előnye hogy a nagyobb méretű (pl.: csigák, kagylók) és könnyen azonosítható taxonok (különösen a védett fajok) egyedeit kiválogathatjuk és mennyiségi adataik feljegyzése után az eredeti élőhelyükre visszahelyezhetjük. A laborban történő válogatás leginkább akkor javasolt, ha a mintavétel során olyan időjárási körülmények (heves eső, erős szél) adódnak, melyek túlságosan megnehezítik a válogatás folyamatát. Minőségi vizsgálatok és a fajhatározás Határozás A minták értékelésének alapja a faji szintű határozás. A részletes faj szintű információ egyben feltétele az AQEM szoftver által történő kiértékelésnek, valamint a minősítésre használt indexek alkalmazhatóságának is. A következő élőlénycsoportok faj szintig történő határozása javasolt: Gastropoda (csigák), Bivalvia (kagylók), Hirudinea (piócák), Malacostraca (magasabbrendű rákok) Ephemeroptera (kérészek), Odonata (szitakötők), Heteroptera (poloskák), Megaloptera (recésszárnyúak), Plecoptera (álkérészek), Coleoptera (bogarak), Trichoptera (tegzesek). A kevéssertéjűek (Oligocheata) és a kétszárnyúak faj szintű határozása aránytalanul nagy erőfeszítést igényel, ezért család szinten is elfogadható a határozásuk monitoring során. Tömeges előfordulású fajok esetén (pl: Gammaridae, Simulidae) a taxonösszetétel egy bizonyos egyedszám felett nem változik számottevően, így elegendő 50 egyed határozása, majd ezt követően megbecsülhetjük az adott taxonhoz tartozó összegyedszámot. Fiatal, vagy sérült példányoknál, ahol a faji szintű határozás bizonytalan, ezt az információt tüntessük fel a genus szintű adat mellett. Azon egyedeknél, mely során a határozás bizonytalan, érdemes jelezni cf jelzéssel, majd külön fiolában elküldeni egy erre a csoportra szakosodott specialistával. Értékelés A makroszkópikus gerinctelenek esetében jelenleg csak folyókra van kidolgozott minősítési rendszer, mivel a tavak esetében nem áll rendelkezésre elegendő adatmennyiség, valamint a nemzetközi minősítési rendszerek kidolgozása sem befejezett. Hazánkban a folyóvizek makrogerinctelen élőlény-együttesének minősítése eleinte a BMWP és ASPT indexek használatával történt. Az indexek (Walley and Hawkes 1996) munkássága nyomán jöttek létre, 15

akik az angliai és walesi folyóvizekre kívántak egy makroszkópikus gerincteleneken alapuló minősítési rendszert kidolgozni. Magyarországon a makrozoobentosz monitorozása a 2000-es években kezdődött, valamint más projektek keretében (ECOSURV (2005)), Vízgyűjtőgazdálkodási Tervezet (VGT) 2009 - jelentős mennyiségű háttéranyag gyűlt össze a VKI-ban megfogalmazott monitoring vizsgálatok értékeléséhez. A VGT során mind az 5 élőlénycsoportra kidolgoztak egy állapotértékelő indexet, az úgynevezett Q BAP -ot. Ez az index a VKI elvárásainak megfelelően EQR alapú volt, valamint az egyes víztest típusok esetében a rájuk jellemző karakterfajokkal dolgozott, így specifikusan figyelembe vette az adott víztestre legjobban jellemző fajokat (Szilágyi 2009). Ez az állapotértékelő módszer viszont nem volt minden szempontra kompatibilis a nemzetközi interkalibrációs eljárás során, így 2011-ben a jelenleg is használt multimetrikus értékelési módszert, a HMMI-t dolgozták ki (Csányi et al. 2012). Az index nagy előnye, hogy az interkalibráció miatt a velünk egy ökorégióba tartozó országok közös víztípusainak az ökológiai állapotát jelző skála egyezik, így az egyes terhelések hatása összehasonlítható eredményeket ad. A Multimetrikus Makrozoobenton (HMMI) indexcsalád öt indexet tartalmaz: HMMI_m: Multimetrikus Makrozoobenton hegyi típus HMMI_sc: Multimetrikus Makrozoobenton dombvidéki kis és közepes vízfolyás típus HMMI_lc: Multimetrikus Makrozoobenton dombvidéki nagy vízfolyás típus HMMI_sl: Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus HMMI_ll: Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki nagy és nagyon nagy vízfolyás típus A Magyarországon jelenlévő 26 különböző tipológiájú víztest típus mindegyike értékelhető a megfelelő HMMI indexel (2. táblázat). 16

2. táblázat: A különböző tipológiájú víztestekhez tartozó HMMI indexek Típus leírás Tipológia Magasság Aljzat Mederanyag Vízgyűjtő HMMI index típus méret 1 hegyvidéki szilikátos durva kicsi HMMI_m 2 (<350 m) meszes durva kicsi HMMI_m 3 közepes HMMI_m 4 dombvidéki meszes durva kicsi HMMI_sc 5 (200-350 m) közepes HMMI_sc 6 nagy HMMI_lc 7 nagyon nagy HMMI_lc 8 közepesen kicsi HMMI_sc 9 finom közepes HMMI_sc 10 nagy HMMI_lc 11 síkvidéki meszes durva kicsi HMMI_sc 12 (<200 m) közepes HMMI_sc 13 nagy HMMI_lc 14 nagyon nagy HMMI_lc 15 közepesen kicsi HMMI_sl 16 finom kicsi HMMI_sl 17 közepes HMMI_sl 18 közepes HMMI_sl 19 nagy HMMI_ll 20 nagyon nagy HMMI_ll 21 szerves kicsi HMMI_sl 22 közepes HMMI_sl 23 Duna felső szakasz HMMI_ll 24 Duna középső szakasz HMMI_ll 25 Duna alsó szakasz HMMI_ll 26 Mesterséges csatornák HMMI_m Az egyes indexek számítására használt képletek és határértékeik: Hegyi típus: HMMI m = SHEQR+EP EQR+ASPT EQR +Li EQR 4 17

Kiváló Jó Közepes Gyenge Normalizálási egyenlet Shannon diverzitás 2,11 1,89 1,07 0,81 0,5927x-2,115 (SH) EP taxonszám (EP) 7 5 3 1 0,3987x-0,0863 ASPT 4,88 4,62 4,27 3,88 0,1021x+0,0639 Littorális zónát preferáló taxonok aránya (Li) 10 20 30 50-0,0149x+0,9086 Dombvidéki kis és közepes vízfolyás típus: HMMI sc = SH EQR + EPT EQR + ASPT EQR + TT EQR 4 Kiváló Jó Közepes Gyenge Normalizálási egyenlet Összes taxon 23 19 17 11 0,0507x-0,3867 szám (TT) ASPT 4,35 3,89 3,55357 3,38889 0,5951x-1,7593 Shannon 2,09 1,78 1,34701 1,04743 0,5085x-0,3037 diverzitás (SH) EPT taxon szám 9 5,43 3 1 0,2841Ln(x)+0,1697 Dombvidéki nagy vízfolyás típus: HMMI lc = EPT% EQR + ASPT EQR + RL EQR 3 Kiváló Jó Közepes Gyenge Normalizálási egyenlet ASPT 5,13 4,5 4,1706 3,79048 0,3364x-1,0483 Rheo-limnofil 0,200 0,8 2,19 3,56-0,0785x+0,7557 fajok abundanciája (logaritmizált érték) EPT % 0,47874 0,41769 0,30602 0,18855 1,999x-0,1952 18

Síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus: HMM_sl = SH EQR + TT EQR + ASPT EQR + Pred EQR 4 Kiváló Jó Közepes Gyenge Normalizálási egyenlet Shannon diverzitás 2,25 1,99 1,38 0,77 0,3849x-0,1149 (SH) Összes taxon szám 24 17 12 7 0,0354x-0,0316 (TT) ASPT 4,03 3,94 3,52 3,09 0,5797x-1,613 Predátorok abundanciája (ind m -2 ) 102 61 41 21 0,0073x+0,088 Síkvidéki nagy és nagyon nagy vízfolyás típus: HMM_ll = SH EQR + TT EQR + EPTCOB EQR + 2 ASPT EQR 5 Kiváló Jó Közepes Gyenge Normalizálási egyenlet Összes taxon szám 24 121 11 8 0,0326x-0,0213 (TT) Shannon diverzitás 2,25407 1,88190 1,64243 1,17299 0,5659x-0,4835 (SH) EPTCOB taxon 13 10 5,75 3,5 0,0603x+0,0137 szám ASPT 4,14583 3,80393 3,61428 3,00 0,5234x-1,4057 Példa a HMMI index használatára 2011. júliusában Békás település közelében a Marcal folyón egy makroszkópikus gerinctelen felmérést végeztünk a VKI-ban meghatározott protokollok szerint. A 3. táblázatban látható fajokat a hozzájuk tartozó egyedszámokban találtuk a mintában: 19

3. táblázat: Faj Egyedszám Laccophilus minutus 1 Asellus aquaticus 15 Gammarus roeseli 101 Chironomidae 5 Baetis pentaphlebodes 4 Baetis vernus 13 Caenis luctuosa 7 Cloeon dipterum 10 Aphelocheirus aestivalis 1 Hydrachnidae 1 Erpopdella octoculata 3 Bythinia tentaculata 4 Pisidium amnicum 1 Pisidium milium 3 Calopteryx splendens 14 Ischnura elegans 1 Sialidae 1 Anabolia furcata 2 Hydropsyche angustipennis 3 Mystacides longicornis 3 Neureclipsis bimaculata 9 A Marcal folyó ezen szakasza a 19. tipológiai típusba tartozik, így a 2. táblázat alapján a HMMI_ll indexet kell használnunk. Az indexhez szükségünk van a taxonok számára, mely 21. Szükségünk van a továbbá a Shannon diverzitásra. A diverzitás számolásához először meg kell határozni a fajok előfordulási arányát (p). Ez az i fajra: p i = n i N ahol n i az i faj egyedszáma, N pedig az összes faj egyedszáma. Ezután tudjuk a Shannon diverzitási indexet meghatározni, mely a következő képlettel számítható: H = p i lnp i Ha helyesen számoltunk, a táblázat adatai alapján a H=2,00545. Ezt követően szükségünk van az EPTCOB taxonszámra, mely az Ephemeroptera, Plecoptera, Trichoptera, Coleoptera, és Bivalvia csoportokba tartozó taxonok száma. Jelen esetben ez 12. Ezt követően az ASPT indexet kell kiszámítani, ami az angol average score per taxa rövidítése. Ez az index tulajdonképpen a 20

BMWP (Biological Monitoring Working Party) indexből származtatott index, melynek lényege, hogy megmutatja az összes faj átlagos tolerancia értékét a közösségen belül (Mandaville 2002). Az ASPT kiszámítása úgy történik, hogy a BMWP pontszámot elosztjuk a mintában jelenlévő családok számával. A makrogerinctelen családok BMWP pontszámát a 4. táblázat tartalmazza: 4. táblázat: A különböző makrogerinctelen családok BMWP pontszámai (Walley and Hawkes 1997) alapján Csoport Család BMW P pont Laposférgek Csoport Család BMW P pont Planariidae 5 Gomphidae 8 Dendrocoelidae 5 Neritidae 6 Egyenlőtlen szárnyú szitakötők Cordulegasterid ae 8 Aeshnidae 8 Viviparidae 6 Corduliidae 8 Csigák Valvatidae 3 Libellulidae 8 Hydrobiidae 3 Mesoveliidae * 5 Lymnaeidae 3 Hydrometridae 5 Physidae 3 Gerridae 5 Planorbidae 3 Poloskák Nepidae 5 Kagylók Ancylidae 6 Naucoridae 5 Unionidae 6 Aphelocheiridae 10 Sphaeriidae 3 Notonectidae 5 Kevéssertéjűek Oligochaeta 1 Pleidae 5 Piscicolidae 4 Corixidae 5 Glossiphoniidae 3 Haliplidae 5 Piócák Hirudididae 3 Hygrobiidae 5 Erpobdellidae 3 Dytiscidae 5 Asellidae 3 Gyrinidae 5 21

Rákok Corophiidae 6 Bogarak Hydrophilidae 5 Gammaridae 6 Clambidae 5 Astacidae 8 Scirtidae 5 Siphlonuridae 10 Dryopidae 5 Baetidae 4 Elmidae 5 Heptageniidae 10 Chrysomelidae * 5 Leptophlebiidae 10 Curculionidae * 5 Kérészek Ephemerellidae 10 Fátyolkák Sialidae 4 Potamanthidae 10 Rhyacophilidae 7 Ephemeridae 10 Philopotamidae 8 Caenidae 7 Polycentropidae 7 Taeniopterygida e 10 Psychomyiidae 8 Nemouridae 7 Hydropsychidae 5 Leuctridae 10 Tegzesek Hydroptilidae 6 Álkérészek Capniidae 10 Phryganeidae 10 Perlodidae 10 Limnephilidae 7 Perlidae 10 Molannidae 10 Chloroperlidae 10 Beraeidae 10 Egyenlő szárnyú szitakötők Kétszárnyúak Platycnemidae 6 Odontoceridae 10 Coenagriidae 6 Leptoceridae 10 Lestidae 8 Goeridae 10 Calopterygidae 8 Lepidostomatida e 10 Tipulidae 5 Brachycentridae 10 Chironomidae 2 Sericostomatidae 10 Simuliidae 5 22

A talált fajok 18 családba tartoznak, melyek közül az édesvízi atkának (Hydracnidae) nincs BMWP száma. A 17 család együttes BMWP pontszáma 93., így az ASPT = 5,4706. Ezt követően ki kell számolni a normalizált EQR értékeket: 5. táblázat: A HMMI_ll indexhez kiszámolt értékek Index Érték Normalizált érték SH 2,00545 0,6514 TT 21 0,6633 EPTCOB 12 0,7373 ASPT 5,4706 1,457 Az 5. táblázat adatait behelyettesítve a HMMI_ll indexbe 0,9932-t kapunk. Az értékeléshez az EQR osztályhatárokat kell figyelembe vennünk melyek a következők: 6. táblázat: A minősítéshez szükséges EQR alapú osztályhatárok Minősítés osztályhatár Kiváló 0,8 Jó 0,6 Közepes 0,4 Gyenge 0,2 Rossz < 0,2 Így a 6. táblázat alapján a vízfolyás az adott időszakban a kiváló minősítést érte el. 23

Ajánlott határozók listája CSIGÁK (GASTROPODA) ÉS KAGYLÓK (BIVALVIA) GLEÖER P., MEIER-BROOK C. (2003) Süsswassermollusken. DJN, pp. 134 RICHNOVSZKY, A., PINTÉR, L. (1979): A vízicsigák és kagylók (Mollusca) kishatározója. - Vízügyi Hidrobiológia 6: 206 p. SOÓS, L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca-faunája. MTA. Bp. 1-478. KILLEEN, I. ALDRIDGE, D. OLIVER, G. (2004): Freshwater Bivalves of Britain and Ireland. Field Studies Council, Preston Montford Shrewsbury Shropshire, 114 pp. WIESE, V. RICHLING, I. (2007): Handkarte Süsswassermollusken Mitteleuropas. Haus der Natur - Cismar. PIÓCÁK (HIRUDINEA) APATHY, I. (1889): " A magyarországi pióczák faunája". Rendszertani essay. -Math. term. tud. Közl. M. T. Akad. XXIII. Köt. 4. Sz. 305-373. APATHY, I. (1913): Vermes. In: Fauna Regni Hungariae 4: pp.14. BIELECKI, A. (1993): Italobdella ciosi, a new leeh genus and species from Italy (Hirudinea, Pisicolidae). - Genus 4 (2): 67-78. Wroclav. ELLIOTT J.M.- MANN K.H. (1979): A key to the British freshwater leeches. Sci. Publ. No. 40, FBA, pp. 1-72. JUHÁSZ, P., BÉKÉSI, J. (2002): Italobdella ciosi Bielecki, 1993 a new leech species from Hungary (Hirudinea: Piscicolidae). - Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 26: 129-133. NESEMANN, H., CSÁNYI, B. (1995): Description of Batracobdelloides moogi n. sp., a leech genus and species new to the European fauna with notes on the identity of Hirudo paludosa Carena 1824 (Hirudinea: Glossiphoniidae).- Lauterbornia 21: 69-78. Dinkelscherben. NESEMANN, H. (1997). Egel und Krebsegel Österreichs. Sonderheft der Ersten Vorarlberger Malakologischen Gesellschaft, Rankweil, 1-104. NEUBERT, E., NESEMANN, H. (1999): Annelida, Clitellata: Branchiobdellida, Acanthobdellea, Hirudinea. Süsswasserfauna von Mitteleuropa Band 6/2.Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg, Berlin, 1-178. ÖRLEY, L. (1886): A magyarországi pióczák faunája. - Math. term. tud. közl. M. T. Akad. XXII. 2: 64-115. ÖRVÉNYFÉRGEK (TURBELLARIA) PAULS, S. (2004): Ergänzungen zu Reynoldson & Young (2000). IN: HAASE, P. SUNDERMANN, A. (2004): Standardisierung der Erfassungs- und Auswertungsmethoden von Makrozoobenthosuntersuchungen in Fließgewässern. Abschlussbericht zum LAWA- Projekt O 4.02. REYNOLDSON, T.B. YOUNG, J.O. (2000): A key to the Triclads of Britain and Ireland with notes on their ecology. Freshwater Biological Association Scientific Publication 58: 1 72. 24

MAGASABBRENDŰ RÁKOK (MALACOSTRACA) CARAUSU, S., DOBRENAU, E. & MANOLACHE, C. (1955): Crustacea Amphipoda, forme salmastre si de apa dulce. Fauna RP Romina, Bucuresti, 4 (4): 1-407. EGGERS, T. O., MARTENS, A. (2001): Bestimmungsschlüssel der Süsswasser- Amphipoda (Crustacea) Deutschlands. -Lauterbornia 42: 1-68. Dinkelscherben. FORRÓ, L. (1997): Rákok-Crustacea. - In: Forró L. (szerk.): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer V. Rákok, szitakötők és egyenesszárnyúak. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 35-49. HOFFMANN, J. (1963): Faune des Amphipodes du Grand-Duché de Luxembourg. Musée D histoire Naturelle, Luxembourg, 1-128. KARAMAN, G. (1953): Pontokaspische Amphipoden der jugoslawischen Fauna. Acta Mus Macedon. Sci. Nat. 1: 21-60. KONTSCHÁN, J. (2001): Proasellus pribenicensis Flasarova, 1977 (Crustacea: Isopoda, Asellota), a magyar faunára új vízi ászka a Cserehátból. Folia ent. hung. LXII: 319-414. KONTSCHÁN, J., MUSKÓ, I. B. & MURÁNYI, D. (2002): A felszíni vizekben előforduló felemáslábú rákok (Crustacea: Amphipoda) rövid határozója és előfordulásuk Magyarországon. - Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 26: 151-157. KÉRÉSZEK (EPHEMEROPTERA) BAUERNFEIND, E., HUMPESCH, U. (2001): Eintagsfliegen Zentraleuropas (Insecta: Ephemeroptera). Bestimmung und Ökologie, - Nat. Hist. Muz. Wien, 239 pp. BAUERNFEIND, E. (1994): Bestimmungsschlüssel für die Österreichischen Eintagsfliegen (Insecta: Ephemeroptera), 1. Teil. Wasser und Abwasser, Suppl. 4/94: 5-92. BAUERNFEIND, E. (1994): Bestimmungsschlüssel für die Österreichischen Eintagsfliegen (Insecta: Ephemeroptera), 2. Teil. Wasser und Abwasser, Suppl. 4/94: 5-90. EISELER, B. (2005): Identification key to the mayfly larvae of the German Highlans and lowlands. Lauterbornia Internationale Zeitschrift für Faunistic und Floristic der Binnengewasser Europas, Heft 53. pp.112. ELLIOTT J.M. - HUMPESH U.H.- MACAN T.T. (1988): Larvae of the British Ephemeroptera: A key with ecological notes. FBA Scientific Publication No. 49: 1-148. KLUGE, N. J. (1997): Order mayflies. Ephemeroptera: Key to frashwater invertebrates of Russia and adjacent lands. Vol.3. Arachnids and lower insects. Ed. S.J. Tsalolikhin. Zool. Inst. Russ. Acad. Sci., S-Petersburg. p.176-220 KLUGE, N. JU. (1987): Mayflies of the genus Heptagenia Walsh (Ephemeroptera, Heptageniidae) of the fauna of the USSR. Entomologicheskoe Obozrenie 66: 302-320. KOVÁCS, T., AMBRUS, A. & BÁNKUTI, K. (1999): Data on the distribution of Oligoneuriella larvae in Hungary (Ephemeroptera: Oligoneuriidae). Folia ent. Hung. 60: 349-354. KRNO, I. (1996): Podenky Slovenska. In: V. Hidrobiologicky kurz, Bratislava 44-65. MALZACHER, P., (1984): Die europaischen Arten der Gattung Caenis Stephens (Insecta: Ephemeroptera), Stuttgarter Beitrage zur Naturkunde, Ser. A, 373: 1-48. 25

MÜLLER-LIEBENAU, I. (1969): Revision der europäischen Arten der Gattung Baetis Leach, 1815 (Insecta, Ephemeroptera). Gewässer und Abwässer, 48/49, 1 214. SOLDAN, T., V. LANDA. (1999): A key tho the Central European species of the genus Rhithrogena (Ephemeroptera: Heptageniidae). Klapalekiana, 38: 25-37. ÚJHELYI S. (1959): Kérészek-Ephemeroptera. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) 49: 1-96. ÁLKÉRÉSZEK (PLECOPTERA) ANDRIKOVICS, S., MURÁNYI, D. (2002): Az álkérészek (Plecoptera) kishatározója. Vízi természet- és környezetvédelem 18., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, pp. 236. RAUSER, J. (1980): Rád Posvatky - Plecoptera. - In: Rozkosny, R. (ed.): Klic vodních hmyzu. Akademie-Verlag Prag., 86-132. DAHL, F. (1955): Die Tierwelt Deutschlands. 43. Teil: Steinfliegen oder Plecoptera. Larven. Gustav Fischer Verlag, Jena, pp.121-150. STEINMANN, H. (1968): Álkérészek-Plecoptera. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), V, 8. Akadémiai Kiadó, Budapest, 185 pp. ZWICK, P. (2004): Key to the West Paleartic genera of stoneflies (Plecoptera) in the larval stage. Limnologica 34:315 348. SZITAKÖTŐK (ODONATA) ASKEW, R. R. (2003): The Dragonflies of Europe. Harley Books, Martins, 308 pp. BELLMANN, H. (1987): Libellen: beobachten, bestimmen. Verlag J. Neumann - Neudamm GmbH & Co. KG, Melsungen Berlin Basel Wien, 268 pp. DREYER, W. (1986): Die Libellen. Gerstenberg Verlag, Hildesheim, 219 pp. FRANKE U. (1979): Bildbestimmungsschlüssel mitteleuropäischer Libellen-Larven (Insecta: Odonata). Stuttgarter Beitr. Naturk. Ser. A, No. 333: 1-17. GERKEN, B., STEINBERG, K. (1999): Die Exuvien Europäischer Libellen (Insecta, Odonata). Verlag und Werbeagentur, Höxter, 354 pp. VÍZI- ÉS VÍZFELSZÍNI-POLOSKÁK (HETEROPTERA) BENEDEK P. (1969): Heteroptera VII. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) XVII/7. Akadémiai Kiadó, Budapest, 86 pp. JANSSON, A. (1969): Identification of larval Corixidae (Heteroptera) of Northern Europe. Ann. Zool. Fennici, 6: 289 312. JANSSON, A. (1986): The Corixidae (Heteroptera) of Europe and some adjacent regions. Acta Entomologica Fennica 47: 1 94. MACAN, T. T. (1956): A revised key to the British water bugs (Hemiptera- Heteroptera). - FBA. Scientific publication, no. 16. SAVAGE, A. A. (1989): Adults of the British Aquatic Hemiptera Heteroptera: a key with ecological notes. Scient. Publ. Freshwat. Biol. Ass. 50, 173 pp. 26

SOÓS, Á. (1963): Heteroptera VIII. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) XVII/8. Akadémiai Kiadó, Budapest, 49 pp. SOÓS, N. BODA, P. CSABAI, Z. (2009): First confirmed occurences of Notonecta maculata and N. meridionalis (Heteroptera: Notonectidae) in Hungary with notes, maps, and a key to the Notonecta species of Hungary. Folia Entomologica Hungarica 70: 67-78. VEPSÄLÄINEN, K., KRAJEWSKI, S. (1986): Identification of the waterstrider (Gerridae) nymphs of Northern Europe. Ann. Zool. Fennici, 52: 63 77. VÍZIBOGARAK (COLEOPTERA) CSABAI, Z. (2003): Vízibogarak kishatározója III. Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 17. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 279 pp. CSABAI, Z., GIDÓ, ZS., SZÉL, GY. (2002): Vízibogarak kishatározója II. Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 16. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 204 pp. CSABAI, Z. (2000): Vízibogarak kishatározója I. Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp. TEGZESEK (TRICHOPTERA) EDINGTON J.M., HILDREW A,G. (1981): A key to the caseless caddis larvae of the British Isles with notes on their ecology. Scient. Publs. Freshwat. Biol.Ass. 43, 1-92. LEPNEVA, S. G. (1970): Fauna of the USSR. Trichoptera 1, Larvae and Pupae of Annulipalpia. Translation from 1964 Russian edition. Jerusalem. Israel Program for Scientific Translations, 1-638. LEPNEVA, S. G. (1971): Fauna of the USSR. Trichoptera 2, Larvae and Pupae of Integripalpia. Translation from 1966 Russian edition. Jerusalem. Israel Program for Scientific Translations, 1-700. PITCH, T. (1993): Zur Larvaltaxonomie, Faunistik und Ökologie mitteleuropäischer Flieswasser- Köchelfliegen (Insecta: Trichoptera). Technische Universität Berlin, 1-319. WARINGER, J., GRAF, W. (1997): Atlas der österreichischen Köcherfliegenlarven: unter Einschluss der angrenzenden Gebiete. - Wien: Facultas-Univ. Verl., 1-287. ÁRVASZÚNYOGOK (CHIRONOMIDAE) VALLENDUUK, H. J., MOLLER-PILLOT, H. K. M. (1997): Key to the larvae of Chironomus in WesternEurope. RIZA rapport 97.053:15pp. WIEDERHOLM, T. (ed) (1983): Chironomidae of the Holarctic region. Keys and diagnoses. Part 1. Larvae. Ent. Scand. Suppl. 19: 1-457. 27

Irodalomjegyzék AQEM Consortium, 2002. Manual for the application of the AQEM system. A comprehensive method to assess European streams using benthic macroinvertebrates, developed for the purpose of the Water Framework Directive. Version 1.0,. Cummins, K. W., 1973. Trophic relations of aquatic insects. Annual Review of Entomology 18:183-206 doi:10.1146/annurev.en.18.010173.001151. Csányi, B., J. Szekeres, A. Zagyva & G. Várbíró, 2012. Vízi makrogerinctelen módszertani útmutató. Budapest. Dévai, G., P. Juhász-Nagy & I. Dévai, 1992. A vízminőség fogalomrendszerének egy átfogó koncepciója. 1. rész: A tudománytörténeti háttér és az elvi alapok. Acta biologica debrecina supplementum oecologica hungarica 4:13-28. ECOSURV, K., 2005. Biológiai minősítő élőlénycsoport jelentés: vízi makroszkópikus gerinctelen. Környezetvédelmi és vízügyi Minisztérium, Budapest. Felföldy, L., 1974. A biológiai vízminősítés. Vízügyi Hidrobiológia, Budapest. Gulyás, P., 1998. Szaprobiológiai indikátorfajok jegyzéke. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. Mandaville, S. M., 2002. Benthic macroinvertebrates in Freshwaters - Taxa tolerance values, metrics, and protocols. Meier, C., P. Haase, P. Rolauffs, K. Schindehütte, F. Schöll, A. Sundermann & D. Hering, 2006. Methodisches Handbuch Fließgewässerbewertung. Petersen, R. C. & K. W. Cummins, 1974. Leaf processing in a woodland stream. Freshwater Biology 4(4):343-368 doi:10.1111/j.1365-2427.1974.tb00103.x. Szilágyi, F., 2009. A felszíni vizek biológiai minősítésének továbbfejlesztése. Budapest. Vlek, H., 2004. STAR, Deliverable N1, Comparison of (cost) effectiveness between various macroinvertebrate field and laboratory protocols. Walley, W. J. & H. A. Hawkes, 1996. A computer-based reappraisal of the biological monitoring working party scores using data from the 1990 river quality survey of England and Wales. Water Research 30(9):2086-2094 doi:10.1016/0043-1354(96)00013-9. Walley, W. J. & H. A. Hawkes, 1997. A computer-based development of the Biological Monitoring Working Party score system incorporating abundance rating, site type and indicator value. Water Research 31(2):201-210 doi:http://dx.doi.org/10.1016/s0043-1354(96)00249-7. WFD, 2000. Directive of the European Parliament and of the Council 2000/60/EC Establishing a framework for community action in the field of water policy. In: WFD (ed). vol PE- CONS 3639/1/00 REV 1., European Union, Luxembourgh. 28

Függelék I. Makrogerinctelen mintavételi ív lábalható patakok esetén Terepi jegyzőkönyv Makrogerinctelen mintavételi ív Mintavételi helyszín neve: Dátum: Minta kódja: Kutató: 1. Mintavételi hellyel kapcsolatos információk Állam: Vízrendszer: A vízfolyás neve: A vízfolyás típusa: Az eredettől való távolság: Fotó (számuk): Long (N): Lat ( E): Tengerszint feletti magasság (m): A terület kihasználása a kutatott területen: A folyó hidrológiai típusa: { } periodikus { } permanens { }epizodikus Állóvíz jelenléte a vízfolyáson felfelé: Ezen állóvíztől való távolság: 2. A mintavételi helyre vonatkozó információk (az adott mintavételi időben) Az ártér szélessége (m): 29

Az elöntési bemélyedés szélessége: Bevágódási mélység: Átlagos mederszélesség: Átlagos vízmélység: Maximális vízmélység: 3. A folyó morfológiája és hidrológiája A víztér árnyékoltsága ( a lombozat kiterjedése): { }0% { }20% { }40% { }60% { }80% { }100% Természetes fás vegetáció átlagos szélessége (m): Jobb parton: Bal parton: Partvonalon: A meder formája: { }meanderező, { }enyhén kanyargó, { }egyenes (természetesen), { }egyenes (mesterségesen) Állóvíz jelenléte a mintavételi helyszínen: { } nincs { } van, típusa: Törmelékgát (POM akkumulálódás >0,3m 3 ) a helyszínen { }nincs, { }kevés, { } néhány, { }sok Fahasábok (>10 cm átmérő) { }nincs, { }kevés, { } néhány, { }sok A partvonal természetes fás vegetációval fedve a mintavételi helyen: B:{ }0% { }10% { }20% { }30% { }40% { }50% { }60% { }70% { }80% { }90% { }100% J: { }0% { }10% { }20% { }30% { }40% { }50% { }60% { }70% { }80% { }90% { }100% 4. Emberi beavatkozások a mintavételi helyszínen Oldal és Bal partvonal aljzat Jobb partvonal aljzatmegerősítés: Egész panelek megszakítás nélkül Egész panelek megszakítással Kövek Fa Más anyag Nincs megerősítve Stagnáció: { }igen { }nem Duzzasztás: { }igen { }nem 30

Elvezető csatorna: { }igen { }nem Meanderek leválasztása: { }igen { }nem Kiegyenesítés: { }igen { }nem Vízátvezető csatorna: { }igen { }nem Kotrás (m a vízfelszín alatt) { }igen { }nem A természetes ártéri vegetáció eltávolítása/hiánya { }igen { }nem Nem természetes erdős vegetáció { }igen { }nem 5. Szennyezések a mintavételi helyszínen Pontszerű szennyezés { }igen { }nem Nem pontszerű szennyezés { }igen { }nem Eutrófizáció { }igen { }nem Acidifikáció { }igen { }nem Toxikus szubsztanciák: { }igen { }nem Szennyvíz befolyása { }igen { }nem Mineralikus mikrohabitatok Jelenlét Kiterjedés(%) Összesen Megjegyzés Hygropetrikus helyszínek Megalitál >40 cm alapkőzet, nagy kavicsok, blokkok Természetes makrolitál 20-40 cm fej nagyságú kövek Makrolitikus emberi konstrukciók 20-40 cm fej nagyságú kövek Mezolitál 6-20 cm ököl/tenyér nagyságú kövek Mikrolitál 2-6 cm durva sóder, gyerekököl méret Akál 2mm-2 cm közepes nagyságú sóder Iszap 6µm-2 mm homok, homok sárral Agyag >6 µm anorganikus/organikus Biotikus mikrohabitatok Makroalga Mikroalga Szubmerz makrofiták (moha és Characeae) Emerz makrofiták (Typha, Carex, Phragmites) Szárazföldi növények élő részei (apró gyökerek, 31

belógó úszónövények) Xylal (fa) farönkök, holt fa, gyökerek CPOM FPOM Szennyező baktériumok, gombák, szapropéles iszap Együtt változók 100% A mintákkal összefüggő információk Lentikus/lotikus zóna viszonya: Szín: Szag: { }igen { }nem Hab: { }igen { }nem Szemét: { }igen { }nem Szecchi mélység (m): ph: Vezetőképesség (µs/cm): Oxigén saturáció (mg/l): Oxigén telítettség (%): Hőmérséklet ( C): 0 Mikrohabitat Mélység V (m/s) Állóvíz/folyóvíz 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 32