34.0.15.2 A SZARVASÁLLOMÁNYUN K SZABÁLYOZÁSÁRÓL RÁCZ ANTAL A felszabadulást követően szakmai felkészültségben nagyon hiányos ismeretekkel rendelkezett az új vadászok széles tábora. Még a szakemberek is nagyon eltérő álláspontot képviseltek az egyes szakmai kérdésekben. Vadgazdálkodási elveink egységesítésében első lépés volt a negyvenes évek végén Széchényi Zsigmond kis füzetének kiadása a szarvas selejtezéséről. Ezt követően több tanfolyam indult, tanulmányok jelentek meg, amelyek többé vagy kevésbé, de jó szándékkal szolgálták a magyar vadgazdálkodás ügyét. Az ötvenes évek második felében a fizető vadásztatás bevezetésével megvalósult a trófeabírálat, egyelőre csak a külföldiek által zsákmányolt trófeák esetében. Mikor aztán általánossá vált nagyon is helyes elv, hogy minden trófeát bizottságok bírálnak el, szemléletünkben a trófeaminőség háttérbe szorította a vadállomány szabályozásának minden más komponensét. Mint minden egyoldalú szemléletnek, így ennek is jelentkeztek a hátrányos következményei. Felszaporodott a vadállomány, esetenként és helyenként nem kívánatosan alakult az ivararány és teljesen homály fedi az egyes vadfajok korosztály viszonyait. Az állományszabályozás összetevői: a mennyiségi szabályozás, a minőségi szabályozás (selejtezés) az ivararány szabályozás és a korosztály szabályozás. Vizsgáltuk és értékeltük ezirányú tevékenységünket tíz évre visszamenőleg abból a célból, hogy a tények alapján közösen állapíthassuk meg a tanulságokat.. A mennyiségi szabályozás Minden vadászterületre üzemterv készül, s az vadfajonként konkrétan meghatározza a fenntartható mennyiséget. A vadgazdának kötelessége az üzemterv előírását figyelembevéve úgy gazdálkodni, hogy területén a törzsállomány az előírt szinten maradjon. Az üzemtervek hazánkban jelenleg 19 500 20 000 db szarvas fenntartását írják elő. Ez az állomány szakszerű kezelés esetén évi fcb. 500 db lelövést tesz lehetővé. Ezzel szemben (1. táblázat) tíz év alatt egyetlen évben sem sikerült szarvasáhományunkat az üzemtervi szintre szorítani. Nem tartjuk be tisztelet a 'kivételnek az üzemterv előírásait és ez a tevékenységünk sérti a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás alapvető érdekeit. Ha még csak.annyi lenne a szarvasunk, mint amennyit á vadászatra jogosultak évről-évre becsülnek, talán nem okozna ilyen mélységű gondot. A ren- Kivonat a szerző azonos című tanulmányából
A becsült szarvasállomány Év B i k a Tehén Borjú Összesen db % db % db % db 198. 9 285 38 10 310 41 5290 21 24 885 199. 10 973 37 12 372 42 275 21 29 20 1970. 11 848 3 14 175 44 559 20 32 582 1971. 13 285 3 15 11 42 738 22 3 039 1972. 14 555 38 15 835 41 8199 21 38 589 1973. 14 81 38 1 114 41 8332 21 39 127 1974. 14 50 38 15 202 40 8039 22 37 801 1975. 14 723 38 1 01 41 792 21 38 5 197. Í4 100 38 15 500 41 7950 21 37 555 1977. 14 31 38 15 795 41 809 21 38 225 dejkezésre álló lelövési adatokból azonban egyértelműen és felelősséggel állapítható meg, hogy szarvasállományunk népessége minden reálisnak tűnő menynyiséget meghalad, jóval több a szarvasunk, mint amennyi a jelentésekben szerepel! Hogy mennyire irreális a becslésünk, az könnyen bizonyítható, ugyanis bármely év becslési adataiból is indulunk ki, a tehén és ünő után 70 %-os szaporulattal számolva és a tényleges terítékkel csökkentve az állományt, négy év alatt elfogy a szarvas hazánkban. Szemléltetés céljából az 1973. évi becslésen alapuló adatokat közlöm (2. táblázat) abból az okból is, hogy tíz év alatt szarvasállományunk ekkor volt a A szarvasállomány számított alakulása az 1973. évi becsült állomány és a tényleges lelövések szerint 2. táblázat Induló állomány darab Korosbítás Szaporulat Lelövés Záró állomány 1973. bika 14 81 18 847 4 82 13 985 tehén 1 114 20 280 7 370 12 910 borjú 8 332 11 280 4 808 472 összesen 39 127 39 127 11 280 17 040 33 37 1974.. bika 13 985 17 221 4 84 12 375 tehén 12 910 1 14 7 05 9 090 borjú 472 9 037 4 531 4 50 összesen 33 37 33 37 9 037 1 433 25 971 1975. bika 12 375 14 28 5 38 9 242 tehén 9 090 11 343 7 40 3 703 borjú 4 50 33 4 919 1 444 összesen 25 971 25 971 33 17 945 14 389 197. bika 9 242 9 94 5 98 3 99 tehén 3 703 4 425 8 053 3 28 borjú 1 444 2 592 5 273 2 81 összesen 14 389 14 389 2 592 19 294 2 313
osszmennyiseg db 2 3 4 5 5 8 10 11 1 20 28[> BIKA 1. ábra A budakeszi terület szarvasállományának legmagasabb létszámú, legalább is a vadgazdálfcocló szerveink jelentéseiben. A számok azt mutatják, hogy 197-ban (négy év múlva) már mínusz állomány kellett volna keletkezzék, így vitán felül áll, hogy becslésünk 1973^ban nagyon rossz volt. Az áhomány alakulás menetrendjében" matematikai összefüggés van, így visszafelé is elvégezhető a művelet, vagyis pl. az 1978. évi becslési adatokból, a lelövési tényszámokból vissza tudjuk számítani az 1977. évi induló állományt. A számítás szerint hazánkban 1977, március 1-én bika 28 120 db, tehén 30 329 db, borjú 15 540 db, összesen 73 989 db szarvas alkotta a törzsállományt. Ez pedig a bevallottaknak" közel kétszerese, pontosan 194%-a. Ettől csak több, kevesebb nem lehetett. Az ilyen méretű szarvasállomány léte felvet néhány alapvető kérdést. Ezek közül csak néhányat említenék: Ha 198-ban, amikor a vadgazdálkodási üzenaterveket készítettük és abban a tudatban éltünk, hogy szarvasáhományunk 24 885 db, a valóságban 40 000 db volt, nem lenne-e.szükséges felülvizsgálnunk gazdálkodási elveinket és a tapasztalatokat felhasználva az üzemterveket módosítani. Nem lenne célszerű olyan Vadgaz dálkodási Aalapot létrehozni, amely fedezni tudná öt vagy tíz évenként minden egyes vadászterületnek a légifelvételen alapuló vadszámlálását? Az egyes vadászterületeikre vonatkozó üzemterveket nem lehetne-e mások által is javasolt kisebb tájegységekre készíteni? A lelövési előirányzatokat nem lenne-e célszerűbb a szarvas migrációját is figyelembe vevő táji feladatokként meghatározni? Nem lenne-e hasznos, ha a vadeltartó képesség meghatározásához új utakat keresnénk? És végül, nem lenne-e célszerű hatékonyabb szankciókat alkalmazni az üzemtervtől eltérő gazdálkodás miatt? A tervtől eltérő" gazdálkodásnak vannak árnyoldalai is. Szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok
EV 12 11 10 9 8.7-5. 3-2 1 ' 0 28 szaporulat TEHÉN 13 öreg 22 középkorú 45 fiata l 20 borjú 200 darabos modellje között nem lehet és nem is szabad egyénieskedő", a társadalmi érdekekkel szembekerülő vadgazdálkodást folytatni, mert a vadászat nem alapvető társadalmi igényeket elégít ki, viszont a mezőgazdaság és az erdőgazdaság tevékenysége.alapvetően fontos társadalmi, gazdasági tevékenység. Ezen örök igazságra jó ha a gazdálkodási tevékenységünk során gondolunk. A minőségi szabályozás A magyar vadászok széles tábora olyan magas szintű képzettséggel rendelkezik e téren, amilyennel más nemzetek vadászai nem dicsekedhetnek. Felkészültségünk ellenére is felhívnám a figyelmet arra, hogy eddig ha úgy tetszik könnyú" volt selejtezni, mert mindenki a tipikus, a vitathatatlanul selejt egyedek elejtésére törekedett. A megnövekedett állomány csökkentése esetén azonban nem csak ezek,- hanem az eddig csak kerülgetett közepes tehetségű" egyedek elejtésére is fokozottabban sor kerül, s ez magasabb felkészültséget, nagyobb felelősségváhalást jelent. Az ivararány szabályozása A szarvas helyes ivar aránya az 1:1, s ha elővesszük a tíz évre visszamenő becslési adatokat, meg keh állapítani, hogy ezt az arányt megközelítettük ugyan, de elérni egyik évben sem sikerült. Hiába.tudjuk, hiába célozzuk meg, megvalósítani nem tudjuk. Országos szinten szigorúan tartja magát a 38 41 21%-os, kialakult rend, pedig a helyes áuományszerkezet.a tavaszi törzsállományra vonatkoztatva: 1 bika 40%, tehén 40%, borjú 20%, Ebből az következnék, hogy valamivel.több bikát és borját lőjünk és nagyon enyhén csökkentsük a tehén elejtését. Ez a megállapítás azonban csak akkor helytálló, -ha a meghatározott szinten lenne az állományunk. A jelenlegi helyzetben az lenne a helyes, ha a fenti arányok figyelembevételével fokoznánk a lelövéseket a bika, a tehén és a borjú vonatkozásában egyaránt.
A korosztály-szabályozás Noha vadgazdálkodásunk eredményeit világviszonylatban ismerik és elismerik, valahogy nem érezzük legalább is a hazai szakmai közvéleményben az elmélyültebb szakmai ismeretek megszerzésének igényét. Pedig az élvonalba való tartozás ezt megköveteli tőlünk. Kellő szakmai ismeretek hiányában hamar lemaradunk, s aztán nagyon nehéz a lemaradást behozni. Gondoljunk csak arra, hogy a szarvas trófeák értékrendjében elveszítettük az első helyezést, az egyik Angliában zsákmányolt őzagancs keményen ostromolta a mi világrekorder agancsunkat és arra is, hogy Angliában és Dániában már egyáltalán nem számít újságnak a 200 ponton felüli dámlapát. Ezek intő jelek, komolyan kell venni, különben csak az emlékeinket mutogathatjuk szakmai utódainknak. Szakmai képzettségünk fogyatékosságai elsősorban az optimális állományszerkezet kialakítása terén mutatkozik meg. A legtöbb hivatásos vadász nem ismeri, így az általa kezelt szarvasállományra vonatkozóan ki sem tudja dolgozni az optimális állomány-modellt. Vaktában gazdálkodik. A koreloszlás megállapításánál abból kell kiindulni, hogy az adott állomány bikái mikor kulminálnak és milyen.arányban közelítik meg az ideális trófeaméretet, az öreg korcsoportban kevesebb egyedet hagyunk és inkább a középkorú csoport egyedszámát növeljük. Ha viszont az öreg bikák tulajdonságai kedvezőek, a fiatal korcsoport számát kell csökkenteni. Általában célul kell kitűzni a selejtezésnek négyéves korig történő végrehajtását. Következésképpen ebben a korcsoportban lesz a legerőteljesebb a lelövések üteme. Az új születésű borjak 25 30%-át még a születés évében irányozzuk elő lelövésre, mert csak így biztosítható a törzsállományban a kedvező arányuk. Szemléltetésképpen közlöm a budakeszi terület szarvasállományának optimális modelljét (1. ábra). Az ábra azért készült 200 db-os törzsáhományra, mert ebben az esetben az áhománypiramis minden egyes számadata a nemen belül egyben'százalékot is jelent, ami megkönnyíti pl. egy 120 db-os törzsállomány kialakításának számítását. Ebben a törzsállományban (minden év március hó 1-én) 20% borjú, 45% fiatal, 22% középkorú és 13% öreg egyed van mind bikában, mind tehénben. A 70%-os szaporulattal számolva lőhető évente összesen 28 db bika és 28 db tehén borjúval együtt. Az állományszabályozás helyes megtervezése és lebonyolítása magas szakmai ismereteket igénylő szakmai feladat. A sportvadászoktól nem várható el az elmélyültebb szakmai ismeret, hiszen ők szórakozásból űzik ezt a sportot. Becsületükre legyen mondva önzetlenül törekedtek és törekednek ma is a kellő szakmai ismeretek elsajátítására. Hivatásos vadászainknak ettől több ismeretanyag elsajátításiéra van szükségük, mivel ez a szakmájuk. Az egyre intenzívebbé váló vadgazdálkodás vezetéséhez ma már nem elegendő a vadásztatás és a selejtezés tudománya. A vadgazdának korszerű ismeretekkel kell rendelkeznie a biológia, a biokémia, az erdő- és a mezőgazdasági, az állattani, az állatélettani tudományok területén ahhoz, hogy munkáját közmegelégedésre tudja elvégezni. Korábban több cikk, tanulmány foglalkozott a szarvasáuomány túlszaporodásának kérdésével. Ezen szerzők közé csatlakozva, számadatokkal is erősíteni szeretném.azokat a jelzéseket, amelyek a sürgős tennivalókra hívják fel vadgazdáink figyelmét.