KIEGÉSZÍTÉS AZ ÉRTÉKPAPÍRJOG ÉS A TŐKEPIAC SZABÁLYOZÁSA 2016. évi KIADÁSÁHOZ DR. TOMORI ERIKA 2017. SZEPTEMBER 30.
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 4 AZ ÉRTÉKPAPÍR FOGALMA 5 Az értékpapír fogalmának Ptk.-beli módosítása 5 A hatályos értékpapír fogalom 7 Összefoglalás 19 AZ ÉRTÉKPAPÍROK NYOMDAI ELŐÁLLÍTÁSA SZABÁLYOZÁSÁNAK VÁLTOZÁSA 19 A NYILVÁNOS FORGALOMBA HOZATAL SZABÁLYAIBAN TÖRTÉNT VÁLTOZÁSOK 19 Zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánossá válása 19 A kisebb nyilvános kibocsátások jelentőségének változása és a kapcsolódó szabályozás 21 Tájékoztatás a kibocsátás kockázatairól 22 A PIACI VISSZAÉLÉSEK MEGAKADÁLYOZÁSÁT BIZTOSÍTÓ SZABÁLYOZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VÁLTOZÁSOK 23 A piaci visszaélések megakadályozását biztosító szabályozás büntetőjogi vetülete 23 A piaci visszaélések megakadályozásának szabályozása a befektetési alapkezelési tevékenységgel összefüggésben 25 AZ ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS 25 A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK SZABÁLYOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS VÁLTOZÁSOK 25 A befektetési vállalkozások informatikai rendszerének védelme 25 A panaszkezelés 26 Közzétételi kötelezettségek 26 A hatósági képzés és vizsgáztatás szabályainak változása 27 A javadalmazási politika 27 A befektetési szolgáltatásról tanácsot adó személyekkel szembeni követelmények 28 A BEFEKTETÉSI ALAPKEZELŐRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK VÁLTOZÁSA 29 Engedélyezési feltételek 29 A különböző befektetési jegy sorozatok definiálása 29 A pénzpiaci alapok uniós szabályozása 30 A PÉNZÜGYI BÉKÉLTETŐ TESTÜLET ELJÁRÁSÁVAL KAPCSOLATOS VÁLTOZÁSOK 31 A 2018. JANUÁR 3-TÓL VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK 32 2
Bevezetés 32 A változásokról általában 33 A pénzügyi eszköz fogalmának pontosítása és a befektetési szolgáltatási tevékenységek bővítése 33 Új tevékenységként megjelenik az alap befektetési szolgáltatás a szervezett kereskedési rendszer működtetése 34 A kereskedési helyszínek 34 Adatszolgáltatók 35 Nyilvántartások 36 Algoritmikus kereskedéssel kapcsolatos szabályok 37 Befektető-védelem 39 Új termékirányítási (product governance) rezsim bevezetése 42 Pozíciómenedzsment az árualapú származtatott termékekre 43 A rendszeres internalizálók 43 A központi szerződő felekhez és kereskedési helyszínekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférés 44 Új hatósági jogkörök 44 A befektetési szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó ösztönzők 45 További szabályozás 47 JOGSZABÁLY- ÉS FORRÁSJEGYZÉK 48 RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK 50 1. SZÁMÚ MELLÉKLET 51 3
BEVEZETÉS Az Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása című könyv (Jegyzet) 2016-os lezárása óta a tőkepiaci szabályozásban több olyan változás következett be, aminek összefoglaló követése mindenképpen indokolt. Ezen kívül a közeljövőben - 2018. január 1-jétől - a tőkepiaci szolgáltatók szabályozásának jelentős változásával is szembesülnünk kell: hatályba lép a 2008-ban bevezetett MiFID alapvető módosítása (MiFID II.). A jelen összefoglaló (Kiegészítő Jegyzet) célja, hogy felhívja a figyelmet a jelentősebb módosításokra, kiemelje a fontosabb változásokat. Nem célja ugyanakkor, hogy helyettesítse a jogszabályok elolvasását, így természetesen csak a legfontosabb összefüggésekre világíthat rá, a kivételek, részletszabályok ismertetése nélkül. Ugyanígy nem célja, hogy megossza az olvasóval a jogszabályok alkalmazása során felmerülő kérdéseket, dilemmákat, amik különösen a még hatályba lépésre váró normák esetében jelennek meg. Azok számára, akik a Kiegészítő Jegyzet és a jogszabályok tanulmányozása alapján sem kapnak választ a kérdéseikre, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (European Securities and Markets Authority, ESMA) honlapján (www.esma.europa.eu), illetve a magyar pénzügyi felügyeleti hatósági feladatokat ellátó Magyar Nemzeti Bank honlapján (www.mnb.hu) elérhető kérdések és válaszok adhatnak támpontot az egyes jogszabályi előírások felügyeleti hatóságok általi értelmezéséről. A jelen Kiegészítő Jegyzet a jogszabálymódosításokat a Jegyzettematikájának sorrendjéhez kapcsolódóan tárgyalja. 4
AZ ÉRTÉKPAPÍR FOGALMA Az értékpapír fogalmának Ptk.-beli módosítása Témánk szempontjából az egyik legjelentősebb változás, hogy a 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk.-ban megfogalmazott értékpapír fogalmat 2017. január 1-jétől a jogalkotó egyszerűsítette. A Ptk.-ban és más jogszabályokban (különösen a Tpt.-ben) megjelenő átfedéseket, ismétléseket pedig a Ptk. módosításával szüntette meg. Az értékpapírok magyar jog szerinti fogalmát - a jogalkotónak a Ptk.-ra vonatkozó elképzelései szerint - az értékpapírjog magánjogi részét alkotó Ptk. tartalmazza. A Ptk. ennek értelmében lépett hatályba 2014. március 15-ével úgy, hogy abban átfogó módon, akár technikai kérdésekre is kitérve teljeskörű szabályozást nyert az értékpapírok fogalma, megjelenése, előállítása, de még az előállítási forma változása, esetleges átalakítása is. Mivel azonban a Régi Ptk. szerinti szabályozásunk úgy épült fel, hogy az értékpapírokra vonatkozó magánjogi szabályok egy része a Régi Ptk.-ban, másik része pedig a Tpt.-ben kapott helyet, azzal, hogy a jogalkotó valamennyi szabályt egységesen a Ptk.-ba integrálta, egyes rendelkezések párhuzamos szabályozása volt tapasztalható: a korábban a Tpt. által szabályozott rendelkezéseket a Ptk. is szabályozta, anélkül, hogy a Tpt.-beli rendelkezéseket hatályon kívül helyezték volna. Emiatt az lett volna indokolt, hogy a Ptk. hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezésre, illetve módosításra kerüljenek a Tpt.-nek azok a rendelkezései, amelyek átkerültek a Ptk.-ba. Sajnálatos módon azonban erre nem került sor, és ennek okán fennmaradt a párhuzamos szabályozás, pl. a dematerializált értékpapírokra, illetve az okirati formájú értékpapírok dematerializálttá történő átalakítására vonatkozó rendelkezések mind a Ptk.-ban, mind pedig a Tpt.-ben szerepeltek. A két jogszabályban szereplő, ugyanazon életviszonyokat érintő párhuzamos szabályozás megszüntetésére 2017. január 1-jével a jogalkotó nem azt a megoldást választotta, hogy a Tpt. immár feleslegessé vált rendelkezéseit a Tpt.-ből törölje, hanema Ptk.-beli értékpapír szabályozásból vette ki a Tpt.-ben is elhelyezett duplikált szabályokat, és egyúttal mind szerkezetében, mind tartalmában egyszerűsítette a Ptk.-beli szofisztikált értékpapír fogalmat. Ezzel a módosítással a Ptk. értékpapírokra vonatkozó részének számos technikai jellegű előírása törlésre került, különösen a dematerializált értékpapírokra vonatkozó szabályok, amelyeket a Tpt. nem csupán korábban, hanem a Ptk. hatályba lépését követően is rögzített. A szabályozás ezen változások ellenére deklaráltan egyensúlyt szeretne fenntartani az értékpapírok magánjogi és tőkepiaci szabályozásában, különös figyelemmel arra, hogy az értékpapírok alapvető polgári jogi jellemzőinek a Ptk.-ban a helyük. A változásnak az az eredménye, hogy az értékpapírok Ptk.-beli szabályrendszere, a Hatodik Könyv Ötödik Részének szerkezete teljes egészében megváltozott: a felépítés úgy módosult, hogy míg a korábbi szabályozás a valamennyi értékpapírra irányadó közös rendelkezések összefoglalása után az értékpapírok megjelenési formáitól függő speciális szabályokat külön 5
tartalmazta az okirati formában előállított, és a dematerializált értékpapírokra, addig az új Ötödik Rész megszünteti a szabályozás differenciáltságát; a szabályozás az értékpapír fogalmával, alaki legitimációs hatásaival kezdődik, majd ezt követik az átruházás és a semmissé nyilvánítás szabályai. Megváltozott az értékpapír fogalmi megközelítése is. Szemben azzal a korábbi nézőponttal, amely az értékpapír lényegét a magánjogi tartalmán keresztül, az értékpapír által megtestesített jogviszonyra utalva adta meg, az új szöveg az értékpapír megjelenési formáit helyezi előtérbe. A Ptk. által bevezetett ún. nyitott értékpapír-fogalom nem változott, továbbra is biztosítja a lehetőséget a piac igényeinek megfelelően az olyan, jogszabályban nem nevesített értékpapírok kibocsátására, amelyek megfelelnek a Ptk. által az értékpapírokkal szemben támasztott általános alaki és formai követelményeknek. A szabályozás újdonsága és érdeme, hogy kiemeli: okirati formát akár az egyedileg, akár a sorozatban kibocsátott értékpapírok ölthetnek, míg dematerializált csak a sorozatban kibocsátott értékpapír lehet. Az értékpapír típusát tekintve a Ptk. a korábbi szabályozást ismétli, amikor úgy rendelkezik, hogy okirati formában akár névre szóló, akár bemutatóra szóló értékpapír kibocsátható. Újdonság viszont, hogy a dematerializált értékpapírokat névre szólónak minősíti. A módosított szabályozásból hiányzik az, hogy milyen aktusokkal és milyen időpontban jön létre az értékpapírban foglalt jogosultság/kötelezettség, szemben a Ptk. korábbi egyértelmű rendelkezésével, amely a kibocsátás jogi aktusához kötötte az értékpapírban foglalt jogok keletkeztetését. Nem változtak az olyan, az értékpapírra mind a Régi Ptk., mind a Ptk. szabályai szerint irányadó alapvető intézmények, mint a kifogáskorlátozás, a kibocsátás hibájának jogkövetkezményei, az értékpapírok átruházására illetve az alaki legitimációra vonatkozó szabályok. A módosítás következtében a dematerializált értékpapírok létrehozatalára, a nyomdai úton előállított értékpapírok dematerializált értékpapírokká történő átalakítására, illetve a dematerializált értékpapírok nyomdai úton előállított értékpapírokká történő átalakítására vonatkozó szabályok egyértelműen a Tpt.-be kerültek és egységesen a Tpt.-ben szerepelnek. A Ptk. szóhasználata pontosításra került annak érdekében, hogy terminológiája a közjegyzői törvényhez igazodjon. Így különbséget tesz az értékpapírok semmissé nyilvánítására irányuló közjegyzői eljárás és az értékpapírok fizikai megsemmisítése között. A Ptk. fenti módosításaival életbe lépett új szabályokat a módosítás hatályba lépését, 2017. január 1-jét követően keletkezett jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell 6
alkalmazni. A Ptk. hatályba lépését, 2014. március 15-ét követően, de 2017. január 1-jét megelőzően kibocsátott értékpapírokra a Ptk. eredeti normaszövege, míg a Ptk. hatálybalépése előtt kibocsátott értékpapírokra - a Ptk. hatálybalépését követően is - a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos Régi Ptk. rendelkezései alkalmazandók. A hatályos értékpapír fogalom A Magyarországon forgalomba hozott pénzügyi eszköz esetében tehát azt, hogy normatív szempontból mi minősül értékpapírnak, a Ptk. rendezi. A 2014. március 15-ével hatályba lépett és 2017. január 1-jével módosult Ptk. rendelkezései az értékpapírok és a tőkepiac szabályozási-szerződési környezetére is meghatározóak. A Ptk. szerinti értékpapír fogalom alapvetően normatív szabályozást alkalmaz, tehát meghatározza azokat a jellemzőket, amelyek teljesülése esetén az adott jognyilatkozat értékpapírnak minősül, szemben a Régi Ptk.-val, amely esetében - a Ptk.-beli normatív szabály mellett - külön egyedi jogszabályok kifejezett értékpapírrá minősítése is szükséges volt ahhoz, hogy egy adott eszköz elnyerje az értékpapír minősítést. Ez természetesen továbbra sem jelenti azt, hogy a korábban - a Régi Ptk. szabályozásának megfelelően - külön jogszabályban szabályozott értékpapírokra (pl. a Ptk.-ban a részvényre, a Tpt.-ben és a kötvényrendeletben a kötvényre stb.) vonatkozó rendelkezések megváltoztak vagy hatályon kívül kerültek volna. Azok továbbra is élnek, a változás annyi, hogy ezek mellett új, nem szabályozott, ún. atipikus értékpapírok is létrehozhatók. A Ptk. legújabb szabályai szerint (a jelen Kiegészítő Jegyzet részletesen csak a hatályos szabályokat tárgyalja) az értékpapírok fogalma jogi szempontból több elemből tevődik össze: a) az értékpapír a kibocsátó egyoldalú jognyilatkozata, b) az értékpapír valamilyen jogosultságról szól, c) az értékpapír jogszabály - azaz külön jogszabály vagy maga a Ptk. - által meghatározott kellékekkel rendelkezik (kellékszigor), d) értékpapír előállítható da) okirati formában papír alapú okiratként vagy db) jogszabályban megjelölt, más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként), e) az értékpapír egyedi vagy sorozat jellege összefügg az előállítási móddal: ea) az okirati formában előállított értékpapír egyedileg vagy sorozatban kibocsátott, míg eb) a dematerializált értékpapír csak sorozatban kibocsátott értékpapír lehet, f) az értékpapír a benne foglalt jogosultságot megtestesíti, így az értékpapírban foglalt jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet, g) az értékpapír több típusú lehet: ga) az okirati formájú értékpapírt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - 7
i) bemutatóra vagy ii) névre szólóan lehet kiállítani, míg gb) a dematerializált értékpapír névre szól, h) az értékpapír átruházható (kivéve, ha az értékpapírban azt megtiltották), átruházása - az átruházási jogcím mellett - a következőképpen történik: ha) okirati formájú i) bemutatóra szóló értékpapír esetén egyszerű birtokátruházással, ii) névre szóló értékpapír esetén forgatmánnyal és birtokátruházással, hb) dematerializált formában előállított értékpapír esetén értékpapírszámla terheléssel, - jóváírással, i) az értékpapírból eredő jogok gyakorlására az jogosult, akit az értékpapír alakilag igazol (alaki legitimáció), azaz ia) okirati formában előállított i) bemutatóra szóló értékpapír esetén a birtokos, ii) névre szóló értékpapír esetén az a birtokos, akit a megszakítatlan forgatmányi láncolat igazol, ib) dematerializált formában előállított értékpapír esetén az, akinek az értékpapírszámláján az értékpapírt nyilvántartják, j) az értékpapírt nem átruházás útján szerző jogosult a jogszerzését igazolhatja, k) az okirati formájú bemutatóra szóló, és a negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó okirati névre szóló értékpapír átruházásával, valamint a dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új jogosultra, függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e az értékpapírban rögzített jogokkal (értékpapírjogi hatályú átruházás), l) az értékpapír kötelezettje az értékpapír (értékpapírszámla) tartalmából kitűnő kifogásokon kívül a jóhiszemű jogosulttal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló jogviszonyán alapul (kifogáskorlátozás), m) az értékpapír által megtestesített kötelmet nem szünteti meg az, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg, n) az okirati formában előállított értékpapír közjegyző általi semmissé nyilvánítása eredményeként az értékpapírhoz nem fűződnek értékpapírjogi joghatások, o) lehetőség van eltérő szabályozásra. Ad a) Az értékpapír egyoldalú jognyilatkozat Az értékpapír tehát kötelmet keletkeztet (szabályozása a Ptk.-ban is a Kötelmi jogi Könyvben helyezkedik el), azonban nem szerződés, nem többoldalú jogügylet. Az értékpapír azon kevés, a Ptk. által szabályozott egyoldalú jognyilatkozatok közé tartozik, amelyek a Ptk. szerint kötelezettséget keletkeztetnek. 8
Bár a Ptk. hatályos szövege nem tartalmazza, továbbra is igaz, hogy az értékpapír nem azáltal kerül kibocsátásra és nem azáltal testestesít meg követelést, hogy azt a kibocsátója csupán kiállítja (legyártatja, megkeletkezteti ), hanem azáltal, hogy azt a kibocsátó a) kötelezettségvállalás céljával b) a jogosultnak átadja: ba) okirati formájú értékpapír esetén a jogosult birtokába adja, bb) számítógépes jel formájú értékpapír esetében a jogosult értékpapírszámláján jóváírja. Az értékpapír kibocsátásához szükséges tehát egyrészt az, hogy a kötelem két szereplője - a jogosult és a kötelezett - különváljon, és közöttük a kötelem létrejöjjön, másrészt az, hogy az értékpapír azért kerüljön a jogosult birtokába, mert azt a kötelezett az ő számára kötelezettségvállalás céljával adta át, tehát legyen a kötelezettségvállalásnak jogcíme. Ad b) Az értékpapír valamilyen jogosultságról szól Az értékpapír jogot testesít meg. A Régi Ptk. meghatározta, hogy értékpapír mely jogviszonyról volt kiállítható. Ezzel szemben a Ptk. ilyen korlátozást nem tartalmaz, sőt még azt sem írja körül, hogy az értékpapírban foglalt jog követelésként (pl. pénzkövetelés) vagy dologi jogként (pl. dologra vonatkozó tulajdonjog stb.) értelmezendő-e. A Régi Ptk. szabályozása alapján értékpapír 1. pénzkövetelésről, vagy 2. tagsági viszonyból eredő jogosultságról, vagy 3. dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról volt kiállítható. Mivel a Régi Ptk. alapján csak az minősült értékpapírnak, amiről jogszabály rendelkezett, a tipikus értékpapírokra vonatkozó előírások jogszabályokban öltöttek testet. Ezek a jogszabályok a Ptk. hatályba lépésével is megmaradtak, így a korábbi tipikus jogviszonyokról kiállítható értékpapírok szabályait ma is ezek a jogszabályok rögzítik. A jogszabály által jelenleg is szabályozott értékpapírok közül ad) 1. pénzkövetelésről, ezen belül a) hiteljogviszonyról szól i) a váltó, ii) a kötvény, iii) a jelzáloglevél, iv) a kincstárjegy, v) a letéti jegy, b) készpénz helyettesítő fizetési eszköz i) a csekk, és c) befektetési jogviszonyról szól i) a befektetési jegy; 9
ad) 2. dologra vonatkozó tulajdonjogról és más jogról (zálogjogról) szól a közraktári jegy; míg ad) 3. tagsági viszonyból eredő jogosultságot testesít meg a részvény. (Bizonyos, jogszabály által egyébként nevesített értékpapírok jogviszonya e korábbi hármas tagolás szerint sem feltétlenül definiálható pontosan, ilyen pl. a kárpótlási jegy vagy a vagyonjegy.) A Ptk. hatályba lépésével és módosítása után az értékpapír lehetséges alapjogviszonyát jogszabály nem korlátozza, az a kibocsátó által az értékpapírban meghatározott kötelezettségnek felel meg. A Ptk. legújabb szövege úgy rendelkezik, hogy az értékpapír jogot testesít meg. Tekintettel az értékpapíroknak a gazdaságban betöltött szerepére, illetve a hatályos jogunk által már nevesített értékpapírokra, ezen jog nem a Ptk. által alkalmazott fogalomként, hanem általános jogosultságként, kötelemként értelmezendő, tehát jogosultságot jelent az adott szolgáltatás követelésére, és kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére. Ad c) A kellékszigor A Régi Ptk. szerint csak az minősült értékpapírnak, aminek kiállítását (kibocsátását) és ebben a formában való megjelenítését jogszabály lehetővé tette. Ennek megfelelően minden esetben az adott értékpapírt szabályozó jogszabály tartalmazta az értékpapír kibocsátásának és bizonyos formában való megjelenítésének a lehetőségét. Ez a szabályozás a Ptk. hatálybalépésével alapvetően megváltozott: 2014. március 15-ét követően az értékpapír minőséghez nem szükséges, hogy az adott pénzügyi eszközt értékpapírként külön jogszabály nevesítse. Arra azonban - a normatív szabályozás következtében - továbbra is szükség van, hogy az adott pénzügyi eszköz megfeleljen a Ptk. itt tárgyalt előírásainak. Ilyen kötelező elvárás, hogy csak az minősül értékpapírnak, ami tartalmazza a jogszabályi kellékeket. A kellékeket, vagyis azokat a tartalmi elemeket, amelyeket az adott értékpapíron fel kell tüntetni, egyrészt az egyes értékpapírokról szóló jogszabályok sorolják fel, másrészt azon értékpapírok esetében, amelyeket jogszabály nem nevesít, és amelyeknek kellékeit így külön jogszabály nem határozza meg, maga a Ptk. sorolja fel. Ezek: a) a kibocsátó neve és címe, b) az, hogy a nyilatkozat értékpapírnak minősül, c) az értékpapír által megtestesített jogosultság, d) sorozatban kibocsátott értékpapír esetén da) az értékpapír-sorozat megjelölése, db) a sorozat értékpapírkódja és dc) a sorozatba tartozó értékpapírok darabszáma, e) a kibocsátás helye és időpontja, f) okirati formában kibocsátott értékpapír esetén a kibocsátó aláírása. 10
Bármelyik - akár a külön jogszabály által nevesített értékpapírok esetében az adott jogszabály által kimondott, akár a külön jogszabály által nem nevesített értékpapírok esetében a Ptk. által meghatározott - kellék hiánya azt eredményezi, hogy a kiállított eszköz, okirat nem lesz értékpapír, és így átruházásához, az annak alapján történő igényérvényesítéshez sem kapcsolódnak a Ptk. által előírt jogkövetkezmények. Annak érdekében, hogy a dematerializált értékpapírok tartalma, kellékei is ellenőrizhetők legyenek, a kibocsátó köteles elhelyezni a központi értéktárnál (jelenleg a KELER Központi Értéktár Zrt.) a dematerializált értékpapír sorozatról (azaz a számítógépes jelről) kiállított egy darab okiratot, amely az értékpapírok egyedi azonosításához szükséges kellékeket - például: sorszám, tulajdonos neve, eredeti aláírás - természetesen nem tartalmazza. Ad d) Az értékpapír megjelenési formái Bár az értékpapír egyoldalú jognyilatkozatként kötelmet keletkeztet, ahhoz, hogy az átruházással megvalósuló piaci szerepét be tudja tölteni, dologi, az ingóságokra jellemző tulajdonságokkal is rendelkeznie kell. Ezt a dologiasodást a szabályozás részben azzal éri el, hogy az értékpapír kötelező megjelenítéséről rendelkezik: az értékpapírt valamilyen formában elő kell állítani, amin vagy amihez kapcsolódóan a kellékek is feltüntetendők. Az értékpapír mint különleges jószág a technika fejlődése folytán már nem csupán papír, azaz (a) okirat lehet, hanem a (b) jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszesség, számítógépes jel, ún. dematerializált értékpapír is. Az előállítás szempontjából tehát a Ptk. különbséget tesz az okirati formájú és a számítógépes jel formájú (dematerializált) értékpapírok között. Az okirati forma egyedi értékpapírok esetében eredeti okirati kiállítást jelent, míg sorozatpapírok esetében nyomdai előállítást, az erre vonatkozó, a Jegyzetben kifejtett szabályok betartásával. A dematerializált értékpapírok a befektetési vállalkozások által vezetett ún. értékpapírszámlákon kerülnek nyilvántartásra, nyomdai úton vagy egyébként okiratként nem állíthatók elő. Az értékpapírszámla olyan nyilvántartás, amelyen a számlavezető a számlatulajdonos számára nyilvántartja a számlatulajdonost megillető dematerializált értékpapírokat. Az értékpapírszámlára a Ptk. fizetésiszámla szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a számlán az értékpapírra vonatkozóan nem kötelmi igény, hanem tulajdoni igény kerül elszámolásra, azaz a számlatulajdonos az értékpapírszámla-vezetőjével szemben nem követeléssel bír, hanem az értékpapírszámlavezető az értékpapírszámla-tulajdonos tulajdonában álló értékpapírokat tartja nyilván. A magyarországi kibocsátású, nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok esetében a dematerializáció ma már szinte teljeskörűen kötelező: a Tpt. szerint 2003. január 1-jétől - az állampapírok kivételével - nyilvánosan kizárólag dematerializált értékpapírok hozhatók 11
forgalomba, és a korábban még okirati formában kibocsátott, nyilvános forgalomban volt értékpapírokat is 2004. december 31. napjáig át kellett alakítani dematerializálttá. A Ptk. még egy megkötést tartalmaz: a nyilvánosan működő részvénytársaság - azaz az olyan részvénytársaság, amelynek részvényeit a Ptk. szerinti tőzsdére bevezették - részvényei (ideértve az ideiglenes és a zárt körben forgalomba hozott részvényt is) kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. Szintén a Tpt. előírása, hogy ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról - a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei kivételével - utóbb nem rendelkezhet. Ad e) Az egyedi és a sorozatpapír előállítása A Ptk. meghatározza, hogy egyedi illetve sorozatpapír milyen előállítási formájú lehet, és ennek kapcsán különbözteti meg az egyedi és a sorozatpapírokat. A sorozatban kibocsátott értékpapír a Tpt. szerint az az értékpapír, amelyik az alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket több azonos, egymással egyenértékű részre (névérték) osztva testesíti meg, és ebből következően az értékpapírsorozat az azonos előállítású, azonos jogokat megtestesítő értékpapír egy meghatározott időpontban forgalomba hozott teljes mennyisége, illetve az eltérő időpontban forgalomba hozott értékpapírok valamely későbbi időpontban azonos jogokat megtestesítő teljes mennyisége. Az az értékpapír, amelyik nem sorozatban kibocsátott, ún. egyedi értékpapírnak minősül. (A hatályos magyar jog által szabályozott értékpapírok közül egyedi értékpapír a váltó, a csekk és a közraktári jegy, a többi szabályozott értékpapírunk, így a kötvény, a részvény, a jelzáloglevél stb. sorozatpapír.) A hatályos szabályok szerint az egyedi értékpapír kizárólag okirati formát ölthet, míg a sorozatban kibocsátott értékpapír akár okirati, akár dematerializált formában előállítható, a fenti d) pontbeli korlátozással. Ad f) Az értékpapír dologi jellege Azzal, hogy az értékpapír az általa megtestesített követelést átruházhatóvá teszi, biztosítja, hogy az értékpapír dologként, ingóságként viselkedhessen. Ennek következtében rögzíti a Ptk., hogy az értékpapír - bár jogosultságról szól - testi tárgyként viselkedik: az értékpapírban foglalt jog gyakorlása, az arról való rendelkezés kizárólag az értékpapír birtokában, az értékpapír által lehetséges. E szabálynak megfelelően, amennyiben egy értékpapír nem kerül dematerializálásra, és fizikai valójában mégsem fellelhető, úgy az abban foglalt jogok, kötelezettségek teljesítése 12
megtagadható, és az abban foglalt jogok átruházására, megterhelésére sincs jogi lehetőség. E szabály értelmében tehát amennyiben pl. egy váltót (amely egyedi, tehát kizárólag okirati formában előállítható értékpapír) a birtokosa elveszíti, mindaddig nem tudja váltójogi igényét érvényesíteni, amíg vagy a váltó meg nem kerül, vagy a közjegyző az értékpapírt megfelelő eljárás során semmissé nem nyilvánította (lásd a Jegyzetben az értékpapír semmissé nyilvánítása részben). Ad g) Az értékpapírok átruházhatóság szerinti típusai Az okirati formájú értékpapírok esetében az átruházhatóság szempontjából a Ptk. elvi szinten megkülönbözteti a névre és a bemutatóra szóló értékpapírokat. A Tpt., illetve a terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás megakadályozásáról szóló jogszabályok alapján azonban ma új magyarországi kibocsátású sorozatpapír kizárólag névre szólóan állítható ki. A bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír onnan ismerhető fel, hogy az vagy nem is tartalmazza a jogosult megnevezését, vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír kötelezettje nem kizárólag a megjelölt személynek, hanem az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni. Az értékpapír szokásos szövege is ezt tükrözi: pl. Ezen értékpapír bemutatóját/birtokosát esedékességkor megilleti a [ ]. (pl. az értékpapír névértéke és kamata). Ha az okirati értékpapírt úgy állítják ki, hogy az tartalmazza a jogosult megnevezését és nem szerepel rajta olyan kikötés, amely szerint a kötelezett az értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni, az értékpapír névre szól. A Ptk. a dematerializált értékpapírt nem sorolta be a klasszikusnak számító bemutatóra szóló/névre szóló kategóriákba, hanem új minőségként, dematerializált értékpapírként szabályozta az átruházhatóság szempontjából. A Ptk. 2017. január 1-jei módosításával azonban visszatért a korábbi koncepció, és ma a Ptk. a dematerializált értékpapírt is névre szóló értékpapírként szabályozza, feltehetőleg azon gondolatmenet eredményeként, hogy a dematerializált értékpapír nyilvántartására szolgáló értékpapírszámla névre szól. Ad h) Az értékpapír átruházhatósága Az értékpapír átruházhatóságának kimondása biztosítja az értékpapírok forgalomképességét, azt, hogy az értékpapírok a forgalomban dolog, ingóság módjára tudnak viselkedni. Az értékpapírok átruházásának technikája, módja az értékpapír előállítási formájától (okirati forma vagy számítógépes jel), valamint az értékpapír típusától (bemutatóra vagy névre szóló) függ. Az értékpapír átruházása természetesen nem ok nélkül történik, emiatt az átruházás érvényességéhez - az általános polgári jogi szabályoknak megfelelően - az átruházás technikája mellett szükséges az átruházásra irányuló jogcím is. 13
Az okirati formában kiállított bemutatóra szóló értékpapír átruházása az értékpapír birtokának átruházásával, egyszerű átadásával történik. Az okirati formában kiállított névre szóló értékpapír átruházásához az értékpapír hátoldalára vezetett ún. forgatmány és az értékpapír birtokának átruházása szükséges. Tekintettel arra, hogy az okirati értékpapír kellékeit az értékpapír előlapján tüntetik fel, és a kellékek között névre szóló értékpapír esetén szerepel az első jogosult meghatározása, így a névre szóló értékpapír hátoldala szolgál a forgatmányok (átruházó nyilatkozatok, más néven hátiratok) elhelyezésére. Az átruházó nyilatkozat főszabály szerint három elemből áll: tartalmazza (a) az értékpapír átruházásának szándékát, (b) azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák (a forgatmányos neve), valamint (c) az átruházó (forgató) aláírását. Ennek alapján az általános átruházó nyilatkozat szöveg a következőképpen szokott szólni: Ezt az értékpapírt (részvényt, kötvényt) az előlapján feltüntetett valamennyi joggal együtt átruházom [a megszerző neve] részére. [Az átruházó aláírása] A névre szóló értékpapír mind ún. teljes, mind pedig ún. üres forgatmánnyal átruházható. A forgatmány teljes -nek minősül akkor, ha abban a forgatmány mind a három fenti eleme szerepel, azaz az mind az átruházás szándékát, mind a forgatmányos nevét, mind pedig a forgató aláírását tartalmazza. Ezzel szemben a forgatmány üres akkor, ha a forgatmányból a forgatmányos neve és/vagy az átruházás szándéka hiányzik, így abból az új jogosult neve nem derül ki (a forgató aláírása minden esetben kelléke a forgatmánynak) pl.: Ezt a részvényt átruházom... részére. [Az átruházó aláírása] Ha a forgatmányból a forgatmányos neve és az átruházás szándéka is hiányzik, úgy az átruházó puszta aláírása az értékpapír hátoldalán szintén az értékpapír üres forgatmánnyal történő átruházásának minősül. Jó tudni ugyanakkor, hogy a forgatmánynak nem kelléke az átruházó nyilatkozat keltezése vagy sorszámozása. Az üres forgatmánnyal ellátott névre szóló értékpapír átruházható a) egyszerű átadással, vagy b) a forgatmány kitöltésével, vagy c) a forgatmány kitöltése nélkül, és újabb teljes vagy üres forgatmánynak az értékpapírra történő rávezetésével. A névre szóló okirati formájú értékpapír esetében fontos szabály, hogy az első jogosult nevének az értékpapír előlapján szerepelnie kell, és az értékpapír átruházásához legalább az 14
első jogosultnak az értékpapír hátoldalán szereplő aláírása (legalább üres forgatmány) szükséges. Ezt követően pedig az egyes átruházások a fenti szabályoknak megfelelően az értékpapírra egymást követően vezetett forgatmányok útján történnek, azokat összességében az ezekből álló forgatmányi láncolat igazolja. A Ptk. lehetőséget ad arra, hogy - amennyiben erre jogszabály felhatalmazást ad - a kibocsátó az okirati névre szóló értékpapírban szereplő írásbeli nyilatkozatával az értékpapír forgatmány útján való átruházási lehetőségét kizárja, ezt nevezzük negatív rendeleti záradéknak. (Pl. váltó esetében: Fizetek e váltó alapján xy-nak, de nem rendeletére [...].) Amennyiben az értékpapír negatív rendeleti záradékot tartalmaz, az értékpapír értékpapírjogi joghatással nem, csupán az engedményezés hatályával ruházható át. A dematerializált értékpapír átruházására az átruházó értékpapírszámlájának terhelése és az értékpapír megszerzőjének az értékpapírszámláján való jóváírása, azaz értékpapírszámlák közötti művelet útján kerül sor. A Ptk. arra is lehetőséget biztosít, hogy a kibocsátó az értékpapír átruházását a tilalomnak az értékpapírban való feltüntetésével megtiltsa. Ad i) Az alaki legitimáció Az értékpapírok esetében az ún. alaki legitimáció érvényesül: e szabály alapján az jogosult az értékpapírból származó jog gyakorlására vagy követelés érvényesítésére, akit az értékpapír alakilag a következő szabályok szerint igazol. Az értékpapír előállítási módjától és típusától függően az értékpapír a következő személyeket igazolja harmadik személyekkel szemben: a) A bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír esetén az értékpapírból eredő jogok gyakorlására az jogosult, akinek az értékpapír a birtokában van. b) Az okirati formában előállított névre szóló értékpapír esetében az a birtokos jogosult az értékpapírból eredő jogok gyakorlására, akit az értékpapíron a - fentiek szerinti - megszakítatlan forgatmányi láncolat igazol. c) A dematerializált formában előállított értékpapír esetén az jogosult az értékpapírból eredő jogokat gyakorolni, akinek az értékpapírszámláján az értékpapírt nyilvántartják. Hangsúlyozandó, hogy az alaki legitimációs szabály nem teremt jogcímet az értékpapír megszerzésére. Ez a szabály alapvetően a piac biztonságát szolgálja: ahhoz, hogy jóhiszemű harmadik személyeknek ne kelljen hosszas kutatást végezniük azzal kapcsolatban, hogy az értékpapír alapján jogosultnak látszó személy tartalmilag, jogcímmel rendelkezik-e az értékpapírral, a jogszabály elegendőnek látja az értékpapír formai ellenőrzését. Szintén az értékpapír alaki legitimációs hatásának következménye, hogy az értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben akkor is terhelik az értékpapírban 15
rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba. Amennyiben tehát az értékpapír jóhiszemű jogosultját az értékpapír a fenti szabályok alkalmazásával, alakilag megfelelően igazolja, úgy az értékpapír kötelezettje ezen jóhiszemű jogosulttal szemben az értékpapír tartalma szerint köteles helytállni; igaz ez arra az esetre is, ha az értékpapír kibocsátása komoly hibában szenved, még akkor is, ha az értékpapír esetleg nem is került kibocsátásra, vagy a kibocsátás érvénytelen ügylet eredménye. Ugyanígy az értékpapír jóhiszemű jogosultja az értékpapír tartalma szerint érvényesítheti az értékpapírból eredő jogosultságát akkor is, ha az értékpapír korábbi átruházásának vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha ez a jogcím egyéb hibában szenvedett, például érvénytelen vagy hatálytalan volt. Ad j) A jogosult személyének nem átruházás útján történő változása Az értékpapír jogosultjának személye nem csak átruházás útján változhat. Megváltozik a jogosult személye pl. öröklés vagy jogutódlás, esetleg házassági vagyonközösség megosztása esetén is. Mivel ilyen esetben az értékpapír nem kerül átruházásra, az okirati formájú névre szóló értékpapírokat - jogcím, indok, vagy öröklés esetében éppen az átruházó hiányában - ilyenkor nem forgatják, illetve a dematerializált értékpapírokat nem transzferálják az új jogosult értékpapírszámlájára. Mivel ugyanakkor a tulajdonjog mégis átszáll, emiatt erre az esetre a Ptk.-nak speciális szabályokat kell tartalmaznia. Bemutatóra szóló okirati formájú értékpapír esetén - mivel a jogszerzéshez a jogcímen kívül egyéb jognyilatkozat nem szükséges - ez a kérdés külön rendezést nem igényel. Névre szóló okirati formájú értékpapír esetén, ha a jogosult személye nem átruházás útján változik meg, az új jogosult köteles igazolni a jogszerzését. Az ilyen jogosultat az értékpapír hátoldalára vezetett forgatmányi láncolat attól függően igazolja, hogy a nem átruházás útján történő jogszerzését mennyiben tudta igazolni. Ha pedig jogszabály meghatározott személyt feljogosít a nem átruházás útján való jogszerzésnek a forgatmányi láncolatban való feltüntetésére (ilyen pl. részvény esetében a kibocsátó igazgatósága, mely a jogosult személyének megváltozását a jogszerzést igazoló okiratok alapján a részvény hátoldalán vagy toldatán - a jogváltozást igazoló okirat megjelölése mellett - átvezeti), az ilyen bejegyzés biztosítja a forgatmányi láncolat megszakítatlanságát. Ebben az esetben is érvényesül az alaki legitimáció: a jogszerzés hiánya, érvénytelensége vagy hatálytalansága az értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű harmadik személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja. A jogosultváltozásnak pl. a részvénytársaság igazgatósága általi átvezetése a forgatmányi láncolat részét képezi. Ha dematerializált értékpapír esetében változik meg a jogosult személye, azonban a jogosult változására nem átruházás útján kerül sor, az új jogosult kérheti a korábbi jogosult értékpapírszámlájának számlavezetőjét, hogy a dematerializált értékpapírt transzferálják az új 16
jogosult értékpapírszámlájára (ezesetben tehát nem az értékpapírszámla öröklődik ). Ehhez az szükséges, hogy a jogosult a jogszerzését a korábbi jogosult számlavezetője számára igazolja (pl. hagyatékátadó végzéssel, öröklési perben hozott ítélettel stb.). Ad k) Az értékpapírjogi hatályú átruházás Bár az értékpapír dologi jellemzőkkel bír, az értékpapír átruházásának különlegessége, hogy itt nem érvényesül a polgári jogban egyébként általános nemo plus juris elve, amely szerint senki nem ruházhat át több jogot annál, mint amennyivel a ő maga rendelkezik. Az értékpapírok esetében ugyanis - a teljes alaki legitimáció érvényesülése folytán - az okirati formájú bemutatóra szóló, illetve negatív rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló, valamint a dematerializált értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az értékpapír új jogosultjára, függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e az értékpapírban rögzített jogokkal. Eszerint amennyiben az értékpapír szabályszerűen átruházásra kerül, az új jogosultra nem az átruházó által bírt, hanem az értékpapírból kitűnő jogok szállnak át. Ezt a rendelkezést megerősíti a Ptk. egy másik szabálya is, amely szerint akire értékpapírt értékpapírjogi hatállyal ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. E szabályok miatt fontos, hogy az értékpapírból kitűnjön valamennyi, az értékpapír által biztosított jog. Ha azonban a névre szóló okirati formájú értékpapír negatív rendeleti záradékot tartalmaz, úgy az átruházás joghatása nem a fenti értékpapírjogi átruházási joghatás lesz, hanem engedményezésnek fog minősülni. Ennek az a jelentősége, hogy a kötelezett - az engedményezés szabályai szerinti - kifogásokat érvényesíthet a jogosulttal szemben, és jogszerzésére az általános polgári jogi szabályok érvényesülnek. Ad l) A kifogás-korlátozás Az értékpapír alapján kötelezett személy a jóhiszemű jogosulttal szemben csak azokra a kifogásokra hivatkozhat, amelyek az értékpapír (értékpapírszámla) tartalmából kitűnnek, és nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely valamely korábbi jogosulttal szembeni jogviszonyán alapul (kifogás-korlátozás). A kifogás-korlátozás tehát nem valamennyi jogosulttal, hanem kizárólag a jóhiszemű jogosulttal szemben érvényesül: ha pl. az értékpapír első jogosultja tudja, hogy az értékpapír érvénytelen ügylettel került forgalomba és azért ellenszolgáltatást sem teljesített, nem számíthat arra, hogy számára a kötelezett az értékpapír tartalma szerint lesz köteles teljesíteni, mivel ilyen esetben a kötelezett felhozhatja a nem jóhiszemű jogosulttal szembeni személyes viszonyán alapuló kifogásokat. 17
Ad m) Az értékpapírba foglalt kötelmet nem szünteti meg, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg A Ptk. legújabb szövegének új, üdvözlendő szabálya kimondja, nem szünteti meg az értékpapír által megtestesített kötelmet az, ha az értékpapírt annak kibocsátója szerzi meg. Ez a pozitív szabály hosszú ideje fennálló bizonytalanságot szüntet meg. Tekintettel arra, hogy a kötelmi jog általános szabályai szerint a kötelem megszűnik akkor, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, a követelésről kiállított értékpapírok esetében - például egy kötvény kibocsátó általi visszavásárlása során - kérdés volt, hogy a visszavásárolt kötvényt automatikusan be kell-e vonni ezen általános szabály eredményeként. Bár az értékpapírokkal kapcsolatos általános ismeretek, illetve az értékpapírok dologi jellege ennek ellentmondott, az új tételes szabály egyértelművé teszi, hogy ilyen esetben a kötelem nem szűnik meg, a kibocsátó nem köteles az értékpapírt bevonni, hanem azt egyrészt - mint saját magával szembeni követelést és tartozást - nyilvántartja, másrészt pedig jogosult azt speciális rendelkezés hiányában akár továbbértékesíteni is. Ad n) A közjegyzői semmissé nyilvánítás A Ptk. tartalmi hiányosságot pótol akkor, amikor szabályozza az okirati formában előállított értékpapírok semmissé nyilvánításának jogkövetkezményét. Ha ugyanis az okirati formában előállított értékpapír elvész, fizikailag megsemmisül vagy oly mértékben megrongálódik, hogy tartalma nem ismerhető meg, úgy nyilvánvalóan nem tudja betölteni gazdasági rendeltetését, illetve nem tudja teljesíteni a vele szemben a Ptk. által támasztott elvárásokat. Indokolt, hogy ilyen esetben az értékpapír - jogszabályban rendezett eljárás keretében - semmissé legyen nyilvánítva (lásd a Jegyzetben az értékpapír semmissé nyilvánítása részben). Az eljárás jogkövetkezménye, hogy a semmissé nyilvánított értékpapírhoz nem fűződnek többé értékpapírjogi joghatások; az értékpapírba foglalt jogot az e jogra irányadó általános szabályok szerint lehet érvényesíteni. Ad o) Eltérő szabályozás lehetősége Bár a Ptk. megkísérli átfogóan rendezni az értékpapírok fogalmát, tudomásul veszi, hogy egyes értékpapírjaink szabályozását a Ptk.-t meghaladó terjedelemben és szabályozási tárgykörben más jogszabály, pl. nemzetközi egyezmény is szabályozhatja. Jelenleg nemzetközi egyezmény vonatkozik Magyarországon is a váltóra és a csekkre. Ezen nemzetközi egyezmények az adott értékpapírra a Ptk.-tól eltérő szabályokat is tartalmazhatnak. A Ptk. az értékpapírban foglalt rendelkezésektől annyiban biztosítja az eltérést, amennyiben azt más jogszabály lehetővé teszi. 18
Összefoglalás Jogi szempontból tehát értékpapírnak kizárólag a fentiek szerint meghatározott jószágok, okiratok vagy számítógépes adatok minősülnek. Az értékpapír jelleget nem az értékpapírok előállítása, a nyomdatechnika, a biztonság, a különleges fizikai kezelés szolgáltatja, még csak nem is a gazdaságban betöltött szerep, a gazdasági funkció, hanem kizárólag a jogi szabályozásnak való megfelelés. AZ ÉRTÉKPAPÍROK NYOMDAI ELŐÁLLÍTÁSA SZABÁLYOZÁSÁNAK VÁLTOZÁSA Az értékpapírok nyomdai előállítása keretében a nyomda köteles biztosítani az általa korábban előállított értékpapír utánnyomását a korábbival azonos megjelenéssel. Ez a szabály pontosításra került azzal, hogy ez azt jelenti, hogy a nyomda azonos vagy az engedélyezettnél erősebb okmánytechnikai védelemmel, azonos látható színekkel, valamint a cégnév és cégembléma kivételével azonos grafikával köteles ennek eleget tenni. Az a szabály nem változott, hogy az értékpapír előállítására kizárólag a kibocsátó adhat az értékpapírnyomdának megrendelést, továbbá, hogy a nyomda köteles az általa gyártott értékpapírt azonosításra alkalmas impresszummal ellátni és az azonos jogokat megtestesítő értékpapírokat mindig azonos kivitelben kell előállítani. A NYILVÁNOS FORGALOMBA HOZATAL SZABÁLYAIBAN TÖRTÉNT VÁLTOZÁSOK Zártkörűen működő részvénytársaság nyilvánossá válása A Ptk. újdonsága, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságnak a korábbi szabályozástól eltérően már nem az a részvénytársaság minősül, amelynek a részvényeit nyilvánosan forgalomba hozták, hanem az a részvénytársaság, amelynek részvényeit tőzsdére bevezették. A Ptk. tőzsde fogalma azonban nem azonos a tőkepiaci jogszabályok, így különösen a Tpt. tőzsde fogalmával: a Ptk. alkalmazásában tőzsdének minősül a székhely szerinti állam felügyeleti hatóságának engedélyével rendelkező olyan piac is, amelyen értékpapírokkal kereskednek. Ennek megfelelően a magyar gyakorlatban tőzsdének minősül a multilateriális kereskedési rendszer (MTF) is. A Ptk. - a jogi személyekre vonatkozó szabályok között - pontosításra került: bár a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei - a zrt. definíció alapján - nem hozhatóak nyilvánosan forgalomba, kivétel azonban ez alól a szabály alól az az eset, ha a részvénytársaság a működési forma megváltoztatásáról határozott. Ez a módosítás a piaci igényeket szolgálja, a korábbi rendelkezés ugyanis nem tette lehetővé, hogy a zártkörűen 19
működő részvénytársaság a részvényeit nyilvánosan hozza forgalomba. Mivel pedig nyilvánosan működő részvénytársaság csak zártkörűen működő részvénytársaságból jöhet létre, és ennek feltétele, hogy részvények nyilvános forgalomba hozatalára is sor kerüljön, szükség volt a szabályozás pontosítására. Hiányt pótolt a szabályozás akkor is, amikor rendezte a zártkörűen működő részvénytársaság működési formája megváltoztatása - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetése előtti - bejegyzésére irányuló eljárást. Eszerint a zártkörűen működő részvénytársaság a működési formájának megváltoztatására irányuló változásbejegyzési kérelmét - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetése előtt - a működési formája megváltoztatásáról hozott döntésének meghozatalát követő 30 napon belül is benyújthatja a cégbírósághoz. Ebben az esetben a cégbíróság a benyújtott iratok megfelelősége esetén a változást a cégjegyzékbe bejegyzi, azonban - a cég részvényeinek tőzsdei bevezetéséig - a változás időpontját (hatályát) nem tünteti fel. A bejegyzett adatokat a cég cégkivonata nem tartalmazza, de a cégmásolatban feltüntetésre kerülnek. A bejegyzéstől számított 1 éven belül - a cég részvényei tőzsdei bevezetésének igazolására - a cég köteles a cégbírósághoz benyújtani a) a tőzsde igazolását a részvények tőzsdei bevezetéséről, és b) a kibocsátás helye szerint illetékes hatóság által jóváhagyott, az értékpapír nyilvános kibocsátásához szükséges tájékoztatót (összefoglalót) [és idegen nyelvű tájékoztató (összefoglaló) és jóváhagyás esetén azok hiteles magyar nyelvű fordítását]. Az iratok szabályszerű benyújtása esetén a cégbíróság - további vizsgálat nélkül - 3 munkanapon belül a cégjegyzékbe bejegyzi a fenti adatok változásának időpontját (hatályát), azzal, hogy a bejegyzés napja a részvények tőzsdei bevezetésének a fenti igazolásban meghatározott időpontja, ezen adat hiányában vagy ellentmondásos adatok esetén a változás időpontja (hatálya). A gyakorlat igényeit szolgálja az a szabály, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság a fenti bejegyzések közötti időszakban is nyújthat be a cégbíróságra változásbejegyzési kérelmet. A nyilvánosan működő részvénytársaság már bejegyzett adatait a cégbíróság a fenti bejegyzéskor az időközben történt változásokkal jegyzi be, kivéve, ha a cég az időközbeni változásokra tekintet nélkül kéri a nyilvánosan működő részvénytársaság adatait hatályosítani. Ha pedig a cég 1 éven belül nem igazolja a részvényei tőzsdei bevezetését, a cégjegyzékbe bejegyzett adatokat a cégbíróság automatikusan meghozott végzéssel az 1 éves határidő lejártának időpontjával a cégjegyzékből törli. 20
A kisebb nyilvános kibocsátások jelentőségének változása és a kapcsolódó szabályozás A Tpt.-beli szabályok nem változtak, azonban a gyakorlat ráirányította a figyelmet a Tpt. nyilvános forgalomba hozatali illetve szabályozott piacra történő bevezetési szabályai közül egy lényeges kivételre. A Budapesti Értéktőzsde 2017 szeptemberében Xtend névre keresztelt multilaterális kereskedési rendszernek (MTF-nek) minősülő új piacot indított, amely a hazai kis- és középméretű vállalatok számára felkészülési lehetőséget biztosít a tőzsdei részvénykibocsátásra. Ezen piac működtetéséhez a Tpt. nyilvános forgalomba hozatali szabályai közül azok jelentősége nőtt meg, amelyek biztosítják az egyszerűbb, olcsóbb piacra lépési lehetőséget. A Tpt.-beli kivételes szabálynak a magyar KKV-szektor szereplői számára minél értékesebb alkalmazhatósága érdekében a BÉT 2017. szeptember 20-i hatállyal döntött az ún. XTend elnevezésű, multilaterális kereskedési rendszer (MTF) létrehozásáról. Tekintettel arra, hogy az MTF olyan, a felügyelet engedélyével rendelkező piac, amelyen értékpapírokkal kereskednek, az megfelel a Ptk. által megállapított tőzsde fogalomnak, tehát az MTF-re bevezetett (ott regisztrált) értékpapírok is - a Ptk. értelmében - tőzsdére bevezetettnek minősülnek. Így az ezen a piacon regisztrált részvényekkel rendelkező részvénytársaságok is nyilvánosan működő részvénytársaságok. Míg az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalához, szabályozott piacra történő bevezetéséhez a kibocsátó az általános szabályok szerint kibocsátási tájékoztatót köteles készíteni és annak közzétételéhez szükséges az MNB jóváhagyása, addig az értékpapír multilaterális kereskedési rendszerbe történő bevezetése esetén, ha a regisztrálandó értékpapír kibocsátási összértéke 12 hónapon belül szintén nem haladja meg az 5 millió eurót (vagy az ennek megfelelő összeget), vagy a kibocsátóknak nem szükséges tájékoztatót készíteniük és nem szükséges az MNB engedélye sem. Ilyen esetben a bevezetési dokumentum - ami tartalmazza a cég és a kibocsátás főbb adatait - az ún. információs dokumentum, amit a kibocsátó a jelenlegi szabályok szerint a BÉT listájára felkerült, ún. kijelölt tanácsadó (nominated advisor, NOMAD) közreműködésével állít össze és amit a tőzsde, esetünkben a BÉT hagy jóvá. A bevezetést követően a kibocsátóknak természetesen a nyilvánossággal szemben van információszolgáltatási kötelezettségük, így az éves beszámoló, féléves beszámoló közzétételi kötelezettség őket is terheli, továbbá az éves beszámolóval egyidőben kötelesek közzétenni a felelős társaságirányítási jelentést, és az ún. árérzékeny információk esetében pedig őket is terheli a Tpt.-ben előírt rendkívüli tájékoztatási kötelezettség. Ezen kívül, mivel az ún. kijelölt tanácsadók szerepe egyrészt az, hogy támogassák a kibocsátókat a bevezetés és a forgalomban tartás folyamán, másrészt figyelemmel kísérjék a cégek működését, és így jelenlétükkel növeljék a piac biztonságát és szolgálják a befektetők érdekeit, további feltétel, hogy a kibocsátók szerződéses kapcsolatukat a kijelölt tanácsadóval fenntartsák. 21
Tájékoztatás a kibocsátás kockázatairól Az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalával kapcsolatos szabályok egy lényeges ponton változtak: tekintettel arra, hogy a tőkepiaci befektetők az értékpapír nyilvános forgalomba hozatalához készített tájékoztató tanulmányozása során nem mindig fordítanak kellő figyelmet a kockázatokra való figyelmeztetésre, a Tpt. új rendelkezésként előírja, ha az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából (a) fokozottan, illetve (b) kiemelten kockázatos, a forgalmazó és a kibocsátó, az ajánlattevő - vagy az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését, illetve a multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációt kezdeményező személy - köteles ennek a tájékoztató elején, valamint kereskedelmi kommunikációjában feltűnő módon történő feltüntetésére, a vonatkozó arányszám egyidejű bemutatásával. ad (a) Az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából akkor minősül fokozottan kockázatosnak, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala következtében a tervezett kibocsátás mennyisége (vagy a kibocsátási program együttes keretösszege) és a kibocsátó legutolsó auditált beszámolójában szereplő mérlegfőösszeg saját tőkén felüli összege meghaladja a kibocsátó saját tőkéjét, hitelintézetek esetében a saját tőke tízszeresét. ad (b) Az értékpapír forgalomba hozatala a befektetők szempontjából akkor kiemelten kockázatos, ha i) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója kevesebb mint 1 éve működik, vagy ii) a kibocsátó, az ajánlattevő, vagy az értékpapír szabályozott piacra történő bevezetését, illetve a multilaterális kereskedési rendszerbe történő regisztrációt kezdeményező személy és a forgalmazó felelőssége a tájékoztatóval kapcsolatosan nem egyetemleges, vagy iii) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala következtében a tervezett kibocsátás mennyisége (vagy a kibocsátási program együttes keretösszege) és a kibocsátó legutolsó auditált beszámolójában szereplő mérlegfőösszeg saját tőkén felüli összege meghaladja a saját tőke kétszeresét, hitelintézetek esetében a saját tőke hússzorosát. 22