BIOLOGIA 10. (2015-16.) Tananyag Biológiából a 10. évfolyam anyagából szükségünk lesz (szükségünk lehet) alapfogalmakra, amelyeket Önök már korábban tanultak. A következőkben meg tetszenek találni olyan kifejezéseket, fogalmakat, ismereteket, amelyeket csak föl kell újítani. Így használható, aktív tudás lesz ismét. Fogalmak: Biológia: az élet tana; az élőlényekkel foglalkozó tudomány. Evolúció: az anyagi világ szüntelen fejlődése. Hosszú idő alatt végbemenő fejlődési folyamat. Prokarióta: a sejtekben még nincs körülhatárolt sejtmag. (Baktériumok, kékbaktériumok) Eukarióta: a sejtekben körülhatárolt, valódi sejtmag van. - Az élővilág tagolódása (Szíveskedjenek alulról fölfelé haladva megtanulni, hogyan tagolódik az élővilág!) - Rendszerezés növények gombák állatok \ / többsejtű eukarióták egysejtű eukarióták prokarióták Fogalom: a fejlődéstörténeti rendszer: A fajok rokonságának megállapításánál a fajok eredetét, a közös leszármazási kapcsolatot vesszük figyelembe. Charles Darwin alkotta meg. - Rendszertani egységek: faj, nemzetség, család, rend, osztály, törzs. Fogalom: a faj: A rendszerezés alapegysége. Azokat az egyedeket soroljuk egy fajba, amelyek külső és belső felépítése lényegében megegyezik, a természetben szaporodási közösségben élnek, magukhoz hasonló, termékeny utódot hoznak a világra. Autotróf élőlények: testük fölépítéséhez egyszerű szervetlen anyagokat (széndioxid, víz) használnak föl. Ha a szén-dioxid megkötésére kémiai energiát használnak föl, akkor a folyamatot kemoszintézisnek, ha fényenergiát használnak föl, akkor fotoszintézisnek nevezzük a folyamatot. Heterotróf élőlények testük fölépítéséhez kész szerves anyagokat (fehérjét, szénhidrátot, zsírokat) használnak föl. (Gombák, állatok, ember)
Későbbi tanulmányainkhoz szükség lesz a növények rendszeréből a legfejlettebb törzs, a zárvatermők fölépítésére. Legyen itt az anyag lényege: A zárvatermők törzse Új fogalom: zárvatermő: a mag zárt magházban fejlődik. A növény a magból fejlődik. A magban megtalálható a gyökér, a hajtás és a sziklevél kezdeménye. Csírázáskor a csíra gyököcskéje fejlődik ki először, ebből lesz a gyökér. A rügyecskéből kifejlődik a hajtás a szárral és a levelekkel. Amíg az első lomblevél meg nem jelenik, a csíranövény a sziklevelekből táplálkozik. Amikor megjelenik a lomblevél, a növény már fotoszintetizál, tehát autotróf módon táplálkozik. - A zárvatermők fölépítése:
Vegetatív- vagy létfenntartó szervek: gyökér: feladata: rögzíti a növényt, fölszívja, majd elszállítja a hajtáshoz a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat, egyes gyökerek raktározhatnak is tápanyagot; típusai: főgyökérrendszer: főgyökér + oldalgyökerek mellékgyökérrendszer = bojtos gyökérzet szár: a hajtás tengelye. feladata: tartja a leveleket, a virágot és a termést; belsejében a szállítónyalábok farésze szállítja a vizet és a benne oldott tápanyagokat a gyökérből a levelekbe, illetve a háncsrész a levelekből a növény minden részébe. alaptípusai: fás szár: fák, (törzs és elágazó korona) cserjék vagy bokrok (a talaj felszínén elágaznak) pálmatörzsek: (elágazás nélküliek, tetejükön van levélkorona lágy szár: dudvásszár: paprika, paradicsom szalmaszár: búza, árpa, rizs levél: feladata: fotoszintetizál, (zöld színtestek) gázcserét bonyolít le, párologtat; erek: a szárból a levélbe érkező szállítónyalábok; a levélerek összessége az erezet. Az erek elhelyezkedése alapján a levél lehet: főeres vagy hálózatos erezetű: egy középső főér és abból kiinduló oldalerek hálózata (orgona, szőlő) mellékeres vagy párhuzamos erezetű: a középső, vastagabb ér mellett, nagyjából azzal párhuzamosan futnak az erek (kukorica)
Reproduktív vagy szaporító szervek:
Szaporító vagy reproduktív szervek: virág fölépítése: (Könnyebb megtanulni, ha lerajzoljuk! A takarólevelek körülveszik, védik az ivarleveleket, színükkel, illatukkal odacsalogatják a rovarokat. A csészelevelek zöldek, a sziromlevelek színesek. A sziromlevelek összességét pártának nevezzük Ha a takarólevelek nem különülnek el csészére és pártára, hanem egyneműek, akkor lepelnek nevezzük (tulipán) Az ivarlevelek: hím ( ) porzólevelekből nő ( ) termőlevelekből állnak. A porzó és a termő részeit az ábra segítségével szíveskedjenek megtanulni! A magházban van a magkezdemény, ebben fejlődik ki a petesejt. termés: a megtermékenyítés után a termő magházi részéből fejlődik ki. Ez a magot az érésig körülveszi, védi, és segíti az elterjedésben. A megporzást a szél, a víz és az állatok végezhetik. A megtermékenyítés után a termő magházából kialakul a termés. Új fogalmak: egyivarú virág: csak az egyik ivarszerv (vagy a porzó vagy a termő) található meg a virágban kétivarú virág: mindkét ivarszerv (porzó és a termő) megtalálható a virágban (petúnia) egylaki növény: egy növényen, de külön virágban van a porzó és a termő (tökfélék) kétlaki növény: két, külön növényen van a porzós és a termős virág (kender) Osztályai: kétszikűek egyszikűek
AZ ÁLLATVILÁG LEGFEJLETTEBB TÖRZSE: Gerincesek törzse Közös jellemzőjük: belső, porcos vagy csontos váz; tengelye: a gerincoszlop, elején a koponya, mely a központi idegrendszer agyi részét védi. A gerinc csigolyákból áll, ezek üreges része a gerinccsatornát alkotja. Itt van a központi idegrendszer gerincvelői része. Az ősibb gerincesek gerince porcszövetből áll. A gerincesek egyedfejlődésének kezdeti szakaszán megjelenik a gerinchúr,de később elcsökevényesedik, helyette kialakul a gerincoszlop. Osztályai: halak kétéltűek hüllők madarak emlősök
2015-16-ban tanulandó (törzsanyag) a 10. évfolyamon AZ ÉLŐLÉNYEK ÉLETJELENSÉGEI Az élőlények szervezetét sejtek szövetek szervek szervrendszerek építik föl. Szövet: hasonló alakú, működésű, fölépítésű és származású sejtek és a sejt között állomány összessége. A növények szövetei: Osztódó szövetek: jellemző a sejtosztódás a növény egész életében hajtáscsúcsokban, gyökércsúcsokban kambiumban (az évelő fás szárú növényekben) Állandósult szövetek: nincs osztódásra alkalmas sejtjük. Fajtái: bőrszövet: fölépítése: felületeken található. Sejtjei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, nincs köztük sejt közötti állomány. Véd a külső, káros hatásoktól, és kapcsolatot teremt a környezettel. Lehetnek rajta függelékek: szőrök (csalán, muskátli levél) viaszbevonat szállítószövet: sejtjei a szárban edénynyalábokba tömörülnek. Ezek a fasejtek: a vizet és a benne oldott ásványokat szállítják a gyökérből a hajtásba, háncssejtek: az elkészített szerves anyagot (asszimilátumot) szállítják a növény minden részébe. alapszövetek: -táplálékkészítő vagy fotoszintetizáló alapszövet: sok-sok zöld színtestet tartalmaz. Ezekben játszódik le a fotoszintézis. -raktározó: tágüregű sejtjeiben tárolja az elkészített anyagokat, amelyeket később használ föl, tartalékol. -kiválasztó: olyan sejteket tartalmaz, amelyek védő anyagokat: (hangyasav a csalánsejtekben), illóolajokat, tejnedvet termelnek. -szilárdító: sejtfalvastagodásokat képez.
Az állatok szövetei - Hámszövet Feladata: a külvilágtól való elsődleges védelmet látja el. Fölépítése: sejtjei szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Így záró réteget alkotnak a test külső és belső felszínén. Vérerek nincsenek benne, az anyagok a hám alatti kötőszövetből diffúzióval jutnak a hámsejtekbe. (Diffúzió: ha egy oldatban nem egyenletes a koncentráció, akkor az oldott anyag eljut a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé, miközben a koncentráció kiegyenlítődik.) csoportosítása: fedőhám: sejttípusai: egyrétegű laphám egyrétegű köbhám egyrétegű hengerhám csillós hengerhám funkciói: a/ felületén sejtplazma kitüremkedések: mikrobolyhok vannak. Elősegítik a sejtek fölszívóképességét, pl. vékonybél hámszövete b/ a légcső felületén csillók találhatók. Ezek az összerendezett mozgásukkal kifelé hajtják a fölösleges anyagokat, kórokozókat. mirigyhám: fölépítése, feladata: váladéktermelésre kifejlődött szövetek.
típusai: külső elválasztású mirigyek: a termelt váladékot kiürítik a test külső vagy belső felületére. (nyálmirigy, tejmirigyek, verejtékmirigy, faggyúmirigy) külső elválasztású mirigy belső elválasztású mirigyek: a termelt váladékot a testfolyadékba (vér) juttatják; pl.: hormonok. - Kötő-és támasztószövet: a test különböző szerveinek összeköttetése, a váz kialakítása a feladata Kötőszövetek: rostos kötőszövetek: laza rostos: a kötőszöveti rostok laza szerkezetet képeznek. Minden szerv fölépítésében részt vesznek. Hézagokat töltenek ki, hártyákat, válaszfalakat képeznek. tömött rostos: ínszövet. Rostjai szorosan egymás mellett helyezkednek el. Ezek kapcsolják az izmokat a csontokhoz (Achilles ín) zsírszövet vér Támasztószövetek: szilárd és rugalmas vázelemekből állnak porcszövet csontszövet szerves anyagai rugalmasságot biztosítanak szervetlen anyagai: szilárdságát adják. - Izomszövet: működése: összehúzódásra és elernyedésre képes. Aktív mozgásszerv típusai: sima izomszövet: a fényt egyféleképpen törik a hosszú, orsó alakú sejtjei. (belső szervek izomzata)
harántcsíkolt izomszövet: sejtjei hosszúak, egymással párhuzamosan futnak. Ezeket izomrostoknak nevezzük. A fényt haránt irányban többféleképpen törik. A vázhoz kapcsolódnak. szívizomszövet: rostokból épül föl, nagy erőkifejtésre képes, nem fáradékony. Izomszövetek típusai Simaizom Harántcsíkolt (vázizom) Szívizom (harántcsíkolt) Felépítés orsó alakú sejtek, sejtmag középen sokmagvú sejtek elágazó sejtek viszonylag kis erőkifejtésre képes nagy erőkifejtésre képes nagy erőkifejtésre képes Működés nem fáradékony fáradékony nem fáradékony lassú működésű gyors működésű gyors működésű akarattól függetlenül működik akarattal irányítható akarattól függetlenül működik Előfordulás tápcsatorna, erek fala vázizmok, rekeszizom, nyelv szív Fénymikroszkópo s kép - Idegszövet
AZ ANYAGCSERE ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Anyagcseréről beszélhetünk a szervezet szintjén: tápanyag fölvétel, emésztés, a szükséges anyagok fölhasználása, az anyagcsere végtermékeinek kiürítése. A sejtek szintjére is lebonthatjuk az anyagcserét. Ez a sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok összessége. Folyamatai: energiaáramlás, anyagforgalom, információáramlás. A valóságban a folyamatok nem választhatók el. Az anyagcsere útjai szorosan összefüggnek egymással, és igen bonyolultak. Felépítő folyamatokból (ezek energiaigényesek), lebontó folyamatokból (ezek energiatermelők) állnak. A felépítő folyamatokhoz a külvilág energiáit használják föl. - Az anyagcserében a fölépítő folyamatok energiaigényesek. A fölhasznált energia az autotróf élőlényeknél: a fotoszintetizáló szervezeteknél a Nap energiája,- az ATP-ben tárolja, a kemoszintetizálók a kémiai reakciók során fölszabaduló energiát használják föl. A heterotróf szervezetek az autotrófok által elkészített szerves anyagok energiáját használják az ATP szintézisére. (Az ATP adenozin-trifoszfát. Nukleotidokhoz tartozó vegyület.) Fontos! Az ATP az egész élővilágban általánosan hasznosítható energiaforrás. A sejtek anyagcseréjében a felépítő folyamatok igényelnek nagy mennyiségű energiát, mert a fölvett anyagok kis energiatartalmúak. Ezekből építi föl a nagyobb energiatartalmú szerves molekulákat, majd a sejtalkotókat. A heterotróf szervezetek a tápanyagokat építőegységekre bontják, majd fölépítik a saját makromolekuláikat. - Az anyagcsere lebontó folyamatai energiatermelők, mert a nagy energiatartalmú anyagok lebontása során kis energiatartalmú végtermékek (víz, szén-dioxid) keletkeznek. Az így keletkezett energiát az élőlény az ATP szintézisére használja föl. - Az anyagcsere sok-sok biokémiai reakcióból áll. Ahhoz, hogy ez végbemenjen, vagy magas hő kellene, - de ez kedvezőtlen hatású, vagy katalizátorokra van szükség. Ezek az enzimek. Az enzim: fehérje. - Az enzimek jellemzői: Fajlagosak: minden biokémiai folyamatot más-más enzim katalizál. Hő vagy a kémhatás megváltozására denaturálódhatnak. (Az alkotórészek között a kémiai kötések fölszakadnak, és a fehérje elveszti a tulajdonságát.)
Hogy az anyagcsere során a biokémiai folyamatok végbemenjenek, a reakcióban részt vevő anyagoknak magasabb energiaszintre kell kerülni. Ez az aktivált állapot. A kiindulási állapot és az aktivált állapot energiaszintje közötti különbség az aktiválási energia. -A szénhidrátok fölépítése - A fölépítő folyamatok közül legalapvetőbb a fotoszintézis. - Energiaforrása a napfény 400 és 800 nanométeres hullámhosszúság közötti tartománya. A fényenergiából kémiai energia lesz. - A fotoszintézishez szükségesek: enzimek, szén-dioxid, víz fényelnyelő pigmentek (színtestek) - A fotoszintézis két szakaszra tagolható: Első szakasz: fényszakasz: a fényenergia megkötése és kémiai energiává alakítása. Itt szabadul föl a vízből a molekuláris oxigén, a szén-dioxid redukálásához szükséges vegyület (NADPH), és ATP keletkezik. Második szakasz: sötétben is lejátszódik enzimek segítségével. Szén-dioxid megkötése és átalakítása szerves molekulákká. A szükséges energia az első szakaszban termelődött kémiai energia.. A szénhidrátok lebontása - A lebontó folyamatokban energia keletkezik. Ennek legnagyobb része az ATP-ben raktározódik. Ez a kémiai energia bármely élettevékenységhez fölhasználható. - A folyamatok közül legjelentősebb a szénhidrátok lebontása. - A lebontás két úton mehet végbe: biológiai oxidációval (levegő és sok enzim jelenlétében) erjedéssel (oxigén hiányában) - Biológiai oxidáció: a keményítők és a glükóz lebontása. (Első szakasza a glikolízis A második szakasz a citromsavciklus. A harmadik szakasz a terminális oxidáció.)
- Mi köti össze a három szakaszt? A 3. szakasz adja a lebontó folyamat energiatermelésének döntő többségét. Az 1. szakaszban 2 ATP molekula keletkezik, a 3. szakaszban 36 molekula. Tehát 1 molekula glükóz teljes lebontásából 38 mólnyi ATP biztosít a szervezet számára energiát. - Erjedés: oxigén hiányában,(anaerob körülmények között) megy végbe. Ebben a folyamatban 1 mólnyi glükózból a felhasználható energia 2 mólnyi ATP. - A sejt fölépítő és lebontó folyamatait összekapcsolja: az energiaáramlás, az anyagforgalom és központi szerepet betöltő vegyületek: az energiaáramlásban az ATP, - A folyamat bármely szerves vegyület lebontásával végbe mehet, s ezek alkotórészeiből föl is épülhetnek a szerves vegyületek. Információ-áramlás Az információ áramlása a nukleinsavakkal valósul meg. Két nukleinsav van: DNS: dezoxiribonukleinsav és az RNS: a ribonukleinsav. A kísérleti alany egy bakteriofág nevű élősködő vírus, amely megfertőzi a baktériumokat. A baktérium a gazdasejt. A megfigyelés eredménye: A vírus DNS molekulájának hatására indul meg a baktériumsejt építőanyagaiból az új vírusok fölépülése, amelyek aztán a széteső baktériumokból kiszabadulnak. - A kísérletek bizonyítják: a DNS az élőlények öröklődő tulajdonságainak információ hordozója. Ez örökíti nemzedékről nemzedékre a faj jellemző tulajdonságait. - A folyamat feltétele: a DNS képes megkettőződni. A DNS kettős szála enzimek hatására szétnyílik. Más enzimek segítségével megkettőződik mindkét szál. A DNS fölépülési lehetőségéből adódik, hogy a kettőződés során fölépült másolat nem lehet más, mint az eredeti szál. Tehát: a két DNS molekula bázissorrendje azonos, így a biológiai információtartalma is azonos.
A TÁPLÁLKOZÁS A tápcsatorna szervei - Szájüreg Szervei, feladatuk: Fogak: szerkezete:
típusai: metsző: harapás, szemfog: az embernél nincs elkülönült szerepe, zápfogak felülete: gumós: rágás. Nyálmirigyek: a szájüregen kívül helyezkednek el. Ezek: a nyelv alatti, az állkapocs alatti és a fültőmirigy. A nyál a kivezető csövön át jut a szájüregbe. Amiláz enzimet termelnek, ez elkezdi a keményítő bontását. A folyadék pépesíti a táplálékot. Nyelv: ízlel, nyállal keveri a táplálékot, a garat felé továbbítja a táplálékot. Szájpad: lezárja az orrüreg felé a szájüreget, így a táplálék csak a nyelőcsőbe juthat. - Nyelőcső: a gyomorba vezeti a táplálékot. Síma-izomszövete perisztaltikus mozgással továbbítja a lenyelt falatot. - Gyomor: belső nyálkahártyájában mirigyek vannak. Ezek termelik a gyomornedvet. A gyomornedv sósavat és pepszint tartalmaz. A pepszin a fehérjéket csak savas közegben tudja bontani. A gyomor több rétegben elhelyezkedő síma-izomszövetének perisztaltikus mozgása továbbítja a gyomortartalmat a vékonybélbe. Tehát: a gyomor elkezdi a fehérjék emésztését, perisztaltikus mozgásával keveri a gyomortartalmat a gyomornedvvel, és továbbítja a vékonybélbe. - Vékonybél: kezdeti szakaszába két vezeték torkollik: Epevezeték: a máj termeli az epét, az epehólyag tárolja, időnként beönti a vékonybélbe. Az epesavak a zsírokat bontják kisebb molekulákká. Az epesavak aktiválják a zsírbontó enzimeket. Hasnyálat a hasnyálmirigy termeli. Tripszin nevű enzimje lebontja a fehérjéket. A hasnyál-amiláz a szénhidrátokat bontja egyszerű cukrokra. A zsírbontó enzimek az epe által előkészített zsírokat bontják. A vékonybél falában lévő mirigyek is termelnek enzimeket. Ezek fejezik be az emésztést. Felszívás: a vékonybél belső felszínét borító nyálkahártyán kitüremkedések: bélbolyhok vannak. Ezeket vérerek szövik át. Itt történik a lebontott tápanyagok egységeinek a felszívása és elszállítása a szervezet minden részébe.. - Vastagbél: Vakon kezdődik. Ez a szakasz a vakbél. Ehhez kapcsolódik a féregnyúlvány, melynek méregtelenítő szerepe van. A vastagbélben élő bélbaktériumok részben méregtelenítenek, részben a B vitaminok alkotórészeit állítják elő. Itt történik a víz és az ásványi anyagok fölszívása. Utána kialakul a bélsár, ez perisztaltikus mozgással halad tovább a
- végbélbe, majd a végbélnyílás záróizmai elernyednek, és a hasprés segítségével a bélsár kiürül. LÉGZÉS - Gázcsere: oxigén fölvétele és szén-dioxid leadása. - A légutakon keresztül a légző felületbe, a tüdőbe jut a levegő. - A légút részei: Orrnyílás, orrüreg: felületét nyálkahártya borítja. Benne: mirigyek: váladéka nedvesen tartja a felületet. Vérerek: fölmelegítik a beszívott levegőt, és vízgőzzel telítik. Felületén csillós hám van. A csillók csapkodása kifelé hajtja a bejutott szennyező anyagokat. Garat: a légút és a tápcsatorna itt kereszteződik. Nyelésnél a légcső felé vezető út elzáródik. A légzésnél a gégén keresztül jut a levegő a légcsőbe. Gége: hangadó szerv. Vázát porcok alkotják. Belső felszínét hangszalagok osztják ketté. Mozgatásukat a gége izomzata végzi. Légzésnél a levegő szabadon áramlik a hangrésen keresztül. A beszédhangokat kilégzésnél képezzük. A kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat. Az ezek fölött lévő légoszlopban hanghullámok keletkeznek. Ezekből alakul ki a szájüreg, a nyelv, az ajkak együttműködésével a beszédhang. Légcső: porcos vázzal rendelkezik, a végén kettéágazik: Főhörgők: ezekhez kapcsolódik a légzőfelületet alkotó: Tüdő: két tüdőfélre tagolódik. Szivacsos szerkezetű, rugalmas. A mellüregben helyezkedik el, amelyet a hasüregtől a rekeszizom választ el. Fölépítése: A főhörgők hörgőkre, majd hörgőcskékre tagolódnak. A keresztmetszetük mind kisebb. A hörgőcskéket léghólyagocskák zárják le. Ezek egyrétegű laphámból állnak, sűrű hajszálérhálózat fonja körül. Itt megy végbe a gázcsere. Mellhártya: kétrétegű. A belső réteg a tüdőre, a külső a mellkasra és a rekeszizomra simul. A két réteg között vékony folyadékréteg van. Ez védi a tüdőt. Oldalirányú elmozdulás könnyedén lehetséges, de nehezen választhatók el.
- Légzőmozgások: Belégzés: a rekeszizom és a bordaközti izmok összehúzódnak, így a mellkas térfogata megnő átmenetileg. A mellkas térfogatának változásait a tüdő passzívan követi. A kitágult tüdőben a légnyomás kisebb, mint a környezetben, ezért a levegő beáramlik. Kilégzéskor: az előzőekben említett izmok elernyednek, így a belső nyomás nagyobb lesz, mint a környezeté, a levegő nagy része kiáramlik. (A légzésnél kb. 0,5 liter levegő cserélődik ki. Ez a légzési térfogat. Szükség esetén még 2,5 litert képes fölvenni az ember. Ez a belégzési tartalék levegő. A normális kilégzés után még 1 litert ki tud préselni az ember. Ez a kilégzési tartalék levegő. A légzési térfogat + a tartalék levegő térfogata = a tüdő levegőbefogadó képessége. Nyugalomban átlag 16-szor veszünk levegőt percenként. Tehát 1 perc alatt 8 liter levegő cserélődik.) A VÉR, A KERINGÉSI RENDSZER FÖLÉPÍTÉSE, MŰKÖDÉSE. Az emberi vér: kötőszövet, melynek a sejt közötti állománya folyékony Mennyisége: 5 liter Fölépítése: Vérplazma: víz, ionok: kationok és anionok, szerves molekulák: glükóz, aminosavak, karbamid, húgysav, plazmafehérjék: albuminok, globulinok, fibrinogén: véralvadáskor a plazmából oldhatatlan fehérjemolekulaként kicsapódik. Sejtes alkotók: Vörös vérsejtek: a vörös csontvelőben képződnek 4-5 nap alatt. Mire a véráramba kerülnek, a sejtmagjukat elveszítik. Ezeket vörösvértestnek nevezzük Mennyiségük: 5 millió 1 mm³ vérben. Alakjuk: korong, amelynek a közepében mélyedés van. Fölépítésük: plazmája hemoglobint tartalmaz (A hemoglobin összetett fehérje, amely aminosavból és a hozzá kapcsolódó nem fehérje részből, a vasból áll.) Feladatuk az oxigén és a szén-dioxid megkötése és szállítása. Élettartamuk: kb.: 120 nap. Az elöregedett vörösvértestek a lépbe kerülnek, itt szétesnek, a hemoglobin hem része az epe festékanyaga lesz, a másik részét a szervezet ismét
hemoglobin előállítására használja. Ezeket a szervezet a vörös csontvelőből folyamatosan pótolja. Vérszegénység: ha a vérben a vörösvértestek száma jóval kevesebb a szokásosnál. Ez a vörösvérsejtek csökkent képződésével vagy fokozott elvesztésével alakulhat ki. Fehérvérsejtek: Színtelenek, sejtmagjuk van. Mennyisége: 4000-9000, 1mm³ vérben. Csoportjai: granulociták Vörös csontvelőben keletkeznek. Önálló mozgásra képesek: amőboid mozgás. A hajszálerekből kimennek. A kórokozókat bekebelezik: endocitózis, majd enzimjeik segítségével lebontják, miközben maguk is elpusztulnak. monociták: Vörös csontvelőben képződnek. Nagyméretűek. Amőboid mozgással a szövetekbe vándorolnak. Bekebelezik a nagy méretű, idegen anyagokat, kórokozókat, sejttörmeléket, ezeket az enzimjeik segítségével lebontják. limfociták: A nyirokszervekben keletkeznek. Idegen anyagokat fölismerik, hatástalanítják. Az immunrendszer működésében van szerepük. Vérlemezkék: : sejtekből kialakult sejtplazmatöredékek, melyeket sejthártya borít. Szerepük: sérülés esetén a vérzés megszüntetése.
A KERINGÉSI RENDSZER FÖLÉPÍTÉSE, MŰKÖDÉSE Az ember keringési rendszere - A vérkeringési rendszer látja el a szervezetben az anyagszállítást. A benne áramló vér folyamatos keringését a szív biztosítja. - Az anyagszállító rendszer fölépítése: a szív, az artériák vagy verőerek, a vénák vagy gyűjtőerek, a kapillárisok vagy hajszálerek.
A szív fölépítése: A szív szerkezete A szívfalat 3 réteg alkotja. Kívülről a szívburok vékony hártyája borítja. Alatta a szívizmot tápláló koszorúerek. Hajszálerek behálózzák a szívizomszövetet, melynek jó vérellátásra van szüksége az állandó erőkifejtéshez. A szívizomszövet izomrostokból áll, mint a harántcsíkolt izomszövet, de itt az izomrostok egymással is összeköttetésben vannak, és izomhálózatot alkotnak. A szív falának belső felületét vékony kötőszöveti hártya borítja. A szív üregrendszerét egy hosszanti fal egymással nem közlekedő jobb és bal oldali szívfélre osztja. Mindkét oldalon egy-egy pitvart és egy-egy kamrát különíthetünk el. - A szív működése: A jobb pitvarba a test felől érkező gyűjtőerek hozzák az elhasznált, CO2 dús vért. A bal pitvarba a tüdő gyűjtőerei szállítják az oxigénben fölfrissült vért. A pitvarokból a kamrákba áramlik a vér. A jobb kamrából a tüdőbe, a balból a testbe áramlik a vér
- Verőerek vagy artériák: falát simaizomszövet és rostos kötőszövet építi föl. A szívből vezetik a vért, amikor a kamrák összehúzódnak. A bal kamra összehúzódásakor a főverőérbe jut a vér. Ennek egy része rögtön továbbáramlik, a másik része a zsebes billentyűkbe kerül, amelyek megakadályozzák a visszaáramlást. majd továbbítják a vért. Ez teszi lehetővé, hogy az erekben egyenletesen áramlik a vér. Így a verőerek kezdeti szakaszán a vérnyomás értéke összehúzódáskor 16 kpa, elernyedéskor pedig 11 kpa. A vérnyomásnak ez a periodikus változása okozza az erek falának ütemes lüktetését, a pulzust. Ez kézzel is jól érzékelhető, ahol a verőerek alatt csont van, és elég közel fekszenek a bőrhöz. A verőerek elágaznak. Az átmérőjük egyre kisebb, összkeresztmetszetük pedig nő. A főverőér átmérőjének több százszorosát is elérhetik. Ez együtt jár a vérnyomás csökkenésével. - Hajszálerek vagy kapillárisok: Itt bonyolódik le az anyagok átadása, szállítása a külvilág és a szövetek között. Verőeres és gyűjtőeres végeik között nyomáskülönbség van. ábra. Ezzel magyarázható az anyagok áramlása. - Gyűjtőerek vagy vénák: összegyűjtik a hajszálerekből a vért. A szív felé a vérnyomás fokozatosan csökken. A gyűjtőerek fala vékonyabb a verőerek falánál. Kevesebb a simaizomszövet. Könnyen összenyomhatók. A vázizmok összehúzódása nyomást gyakorol a vénákra, ez elősegíti a vér áramlását a szív felé. Ezt biztosítják a vénákban lévő billentyűk is.
A vér útja a keringési rendszerben. - A vér szállító funkciót lát el. Szállítja a: légzési gázokat, a tápanyagokat: a bélbolyhok hajszálereiből a májba kerül a tápanyag. Itt átalakul, a máj kiszűri a bomlástermékeket. Az érrendszer gazdagon behálózza. Itt történik a glükóz fölöslegéből a glikogén kialakítása és tárolása, szükség esetén visszaalakítása. A fehérjék aminosavak formájában szívódnak föl a vérbe, és szállítódnak a májba, majd innen jut el a szövetekbe. Egy részük beépül a szintetizálódó fehérjékbe. A feleslegessé vált aminosavak lebontási végterméke: a karbamid csak itt képződik. Itt keletkezik a nukleinsavak lebomlási végterméke a húgysav. A zsírok felszívódása a bélbolyhok nyirokerein keresztül történik. Innen kerülnek a májba, majd átalakulnak az emberi szervezetre jellemző zsírokká, majd fehérjékhez kötődve kerülnek vissza a vérkeringésbe. A fölösleget a zsírszövet raktározza.
K IVÁLASZTÁS - A szervrendszer részei: a páros vese: vizeletet képez, a húgyvezeték: elvezeti a vizeletet, a húgyhólyag: egy ideig tárolja a vizeletet, a húgycső: a szabadba vezeti a vizeletet. - Feladata: A szervezetben a sejten belüli és a sejten kívüli terek folyadéktartalmát, a vérplazma nátriumion- vagy glükóz koncentrációját viszonylagos egyensúlyban tartja (dinamikus egyensúly). A fölösleges vagy a mérgező anyagcseretermékek felhalmozódását azok folyamatos kiválasztásával megakadályozza.
A vese fölépítése:
A vesetestecskékben a nefronok fölépítése: A vese működése: A vesetestecskék szűrőműködése: a vérplazma egy része átszűrődik a kettősfalú tokon az elvezető csatornába. Ez a szűrlet: a vérplazma alkotóiból csak a plazmafehérjéket nem tartalmazza. Tehát tartalmaz: glükózt, karbamidot és nátriumiont. Ez naponta kb. 180 liter folyadék. Az elvezető csatornák visszaszívó működése: A szervezet számára még szükséges anyagok a kanyarulatos csatornába visszaszívódnak. A csatorna utolsó szakaszában már vizelet áramlik. Ez a fölvett folyadék mennyiségétől függően sűrűbb vagy hígabb. A sejtek kiválasztó működése: az elvezető csatornát határoló sejtekből jutnak a vizeletbe olyan anyagok, amelyeket a vérplazma nem tartalmaz, hanem idegen vagy mérgező anyagok. Pl.: festékek vagy gyógyszerek. - A vizelet a szervezet számára fölhasználható anyagok közül csak a vizet, kevés iont és karbamidot tartalmaz. Ezekkel együtt más, föl nem használható anyagok is távoznak a vizelettel. Így a vizelet összetétele nem állandó, hanem alkalmazkodik a szervezet szükségleteihez.