MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ www.magyarregeszet.hu LÉGI LÉZERSZKENNELÉS EREDMÉNYEI A PÉCS MELLETTI JAKAB-HEGYEN Őskori földvár, középkori kolostor Gáti Csilla * A Pécs melletti Jakab-hegy a Kárpát-medence egyik legnagyobb kiterjedésű őskori földvára (területe több mint 50 hektár). A sáncon kívül több tucat alacsony halomsír található, melyek a korábbi feltárások leletei alapján a vaskor korai időszakába (Kr. e. 8 6. század) keltezhetők. Ugyanakkor találunk nyomát a hegyen kelta és római kori megtelepedéseknek. A földvár sáncai, melyek magassága néhol eléri a 10 métert is, jól kivehetők légi fényképeken és műholdfelvételeken. 2012 és 2013 folyamán az ArcLand projekt keretében lehetőségünk nyílt, hogy légi lézerszkennelést (ALS vagy légi lidar) végezzünk a területen. Az eredmények a halomsírmező igen részletes képét mutatták, valamint a sánc új elemeit is, ami több korszakos használatra utal. A cikk az új eredmények rövid összefoglalását adja. A Jakab-hegy Pécs mellett, a várostól mintegy 6 7 kilométerre található a Mecsek hegység nyugati oldalán, Magyarország déli részén (1. kép). Csúcsa mintegy 600 méter magas. Kőzete homokkő és mészkő, sok helyen barlangok, természetes víznyelők tagolják. Jelenleg részben természetvédelmi terület, sűrű erdőborítottsággal. Területe már bronzkor óta lakott volt és kisebb-nagyobb megszakításokkal. Egészen a mai napig használták, bár az emberi hatások pontos minősége és mértéke ma már 1. kép: Pécs-Jakab-hegy elhelyezkedése és a látható sánc nehezen határozható meg. Mivel legalább 3000 évet a Google Earth-ön ölel fel a hegy története, nehezen választhatók külön az egyes korszakokban végzett emberi tevékenységek nyomai, különösen, hogy még a 20. századi használatról is csak elszórtan vannak feljegyzett adataink. ISMERT KORSZAKOK NYOMAI A HEGYEN Őskori megtelepedés nyomai (bronzkor, vaskor Kr. e. 12 1. század) A hegyen található nagy kiterjedésű sáncra és az előterében elhelyezkedő halomsírokra már a 19. század végén felfigyeltek a térség kutatói. A sánc építésének korát ekkor még a rézkor és vaskor időszakára keltezték. 1 Első kutatása ezeknek 1948-ban történt, amikor Török Gyula kilenc halomsírt tárt fel, melyek legjelentősebb lelete, a bimetál (vasból készült hegyű és bronz nyelű) tőr mutatta, hogy a halmokat a kora vaskor időszakában emelték. 2 Az 1976 és 1996 között több évadon keresztül Maráz Borbála végzett feltárásokat a halomsírok és a földvár területén. Ő az itt található halmok számát háromszázra becsülte, pontos felmérést azonban nem közölt a területről. Összesen 32 sírt tárt fel és több helyen átvágta a sáncot, illetve kutatta a belső részeket. 3 Az általa feltárt mindegyik sír azonos szerkezetet mutatott: a halmok közepén egy mélyedésbe vagy kőpakolás alá * (gatics@gmail.com, Janus Pannonius Múzeum Pécs) 1 Horváth 1878. 2 Török 1950. 3 A teljes ásatási dokumentáció sajnálatos módon a mai napig közöletlen. A sáncon belüli feltárásokról, szelvényekről rövid, előzetes közlésünk van (Maráz 2013, 78).
MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ temették a halott hamvait, mindezt egy kőkör keretezte, végül pedig földhalmot hordtak rá (2. kép). 4 A halmokat a Kr. e. 9 7. századra lehet datálni. Maráz több helyen megfigyelte, hogy a halmok földjében, valamint a sáncban késő bronzkori (Kr. e. 1200 800) töredékek is előfordultak, de a késő bronzkori települést illetően csak bizonytalan következtetéseket tudott tenni: feltehetően a nyugati, sáncon kívüli részt lakhatták a bronzkorban. 5 Jelentős bronzkori megtelepedésre utal a sánc oldalában előkerült bronzdepó is. 6 A sáncnak legalábbis egy részét tehát minden bizonnyal a kora vaskorban emelték, a halmokkal egy időben. A kelta időszakban (Kr. e. 3 1. század) történt megtelepedést jelzi a néhány kelta kori cserép, és a hegyen előkerült néhány görög drachma. 7 Ugyancsak ezt a korszakot jelezheti a terepbejárásaink alkalmával a hegyen talált nagy mennyiségű vasszög. A korszakban nagy valószínűséggel oppidumként funkcionált a hely. 12 Római kori nyomok A terület római kori hasznosításáról az utóbbi évekig nem volt tudomása a kutatásnak. Az elmúlt években végzett terepbejárásaink alkalmával azonban a nyugati oldalon egy római kori érmét (második századi Faustina sestertius), egy kulcsot, néhány fibulatöredéket találtunk. 8 Ásatás híján azonban pontosabb adatokkal nem tudunk erről az időszakról szolgálni. 2. kép: Egy halomsír felépítése (Maráz 1978, 4. kép alapján) Középkori megtelepedés a hegyen A hegy közepén található a pálos kolostor kerítőfalával, gazdasági udvarával. A kolostorra vonatkozó első írott adat 1225-ből származik. Az itt élő remetéket Bertalan pécsi püspök gyűjtötte össze, és így jött létre a remeték közössége, amely a később létrejött, magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok egyik kolostorává alakult. Már ezt megelőzően is laktak azonban a területen, 9-10. századi település nyomai kerültek elő a kolostortól nyugatra. A kolostor temploma több átalakuláson esett át már a 13. században is. 9 A kolostor fő épületeit egy bástyaszerű kiugrásokkal keretezett erődítéssel vették körbe, feltehetően a vadak és rablók ellen, mint ahogyan 1334-ben volt rá példa, hogy a rablók elől a szerzetesek elmenekültek a hegyről. A lehatárolt részen ciszternák, kertek voltak. 10 A kolostor jelenleg is látható romjai a középkor utáni barokk átépítések nyomait őrzik. 11 A kolostor egészen a 18. század végéig működött a hegyen, amikor 4 Maráz 1978, 1996. Összefoglalóan a feltárások eredményei: Maráz 2013. 5 Maráz 1985 86. 6 Maráz 1985 86, 46. 7 Maráz 2008, 69 70. 8 Bertók Gáti 2014, 123. 9 Kárpáti 2001, 51. 10 Kárpáti 2001, Buzás 2007. 11 A kolostor története Buzás 2007 alapján.
13 MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ is II. József feloszlatta a szerzetesrendeket. 1828-ra teljesen lakatlanná vált, de a 19. századi fényképeken még állnak az épületek felmenő falai. Az épületmaradványok első felmérését 1926 27ben Gosztonyi Gyula végezte, aki akkor még nagyrészt álló falakat talált. A kolostor területén 1976 1983 között folyt ásatás Kárpáti Gábor vezetésével. A kolostorépület nagy részét ekkor feltárták, de a teljes állagmegóvásra és helyreállításra már nem került sor. 2004-ben Buzás Gergely vezetésével történt meg az épületek teljes geodéziai felmérése és konzerválása.12 A modern kori tájhasználat nyomai A hegyet a középkor óta is használták, feltehetően erdészeti és bányászati célokkal. A megfigyelt tájsebek között vannak az uránkutatás jellegzetes nyo3. kép: A sánc 1978 83 közti feltárások során felmért képe mai, egy korábbi (egykor titkos) katonai antenna, (Maráz 1978, 2. kép alapján) valamint a régészeti feltárások. A Jakab-hegyen az 50-es években indult meg az uránkutatás. A hegyen jelenleg is megfigyelhető több uránfúrás nyoma az 1960 70-es évekből. A földvár déli részén pedig egy (titkos) katonai antennát állítottak. A 70-80-as évek régészeti feltárásai alkalmával több kutatóárkot is húztak a hegyen, melyek pontos helyét az ásatók nem közölték. A lidarképen egyértelműen kivehetőek a mai utak (erdészeti és turista). Ezek közül néhányat már biztosan használtak a korábbi évszázadok során is. Mindezeken túl nem rendelkezünk pontosabb adatokkal a hegy 20. századi történetéről. TÁVÉRZÉKELÉSI ÉS TÉRINFOMATIKAI FELADATOK A HEGY KUTATÁSÁBAN A földvár nagysága eléri az 50 hektárt, amihez még 16 hektárnyi területen kapcsolódik a halomsírok területe. Mint azt az előzőekben vázoltam, a területet hosszú időn keresztül használták (közel 3000 év!), de a korszakok pontos területi eloszlása nem tisztázott. Közelítő felmérések már korábban készültek a hegyről, de ezek a sánctól eltekintve más információt nem adtak. Ugyancsak problémát jelent a halomsírok pontos számának és eloszlásának feltérképezése, ami eddig dokumentáció híján úgy tűnik, hogy csak közelítőleg történt meg (3. kép). Felmérési problémák A sánc és a halmok pontos felmérését, illetve a további kutatásokat a sűrű növényzet akadályozza. Nemcsak a fák sűrű elhelyezkedése, de az aljnövényzet is problémát jelent. A geodéziai felmérések esetében a fák akadályozzák a GNSS műholdak rádiójeleinek vételét, akárcsak az összeláthatóságot a mérőműszeres felmérések során; az esetenként sűrű aljnövényzetben pedig a sokszor csak 20-50 cm magas halmok és kiemelkedések szabad szemmel alig láthatóak. Bár a kolostor épületeit földi geodéziai módszerekkel egészen pontosan fel lehetett mérni,13 és a hegy egészét érintő geodéziai felmérés is megtörtént,14 de feltehetően nem a teljes régészeti értelmezéshez szükséges pontossággal. 12 13 14 Buzás 2007. A felmérést Göbölös Tamás végezte 2004-ben. A felmérés körülményeiről és módszereiről sajnos csak közvetett adatokkal rendelkezem az ásató által közölt térkép (Maráz 1978) alapján. Az eredeti felmérési dokumentációnak eddig nem találtam nyomát.
14 MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ Távérzékelési adatok a hegyről A sánc fő vonulatai méreteinél fogva jól láthatóak a légi felvételeken, űrfelvételeken, de a sűrű erdő miatt a pontos térképezés ezek alapján lehetetlen (4. kép). Ezek a felvételek lényegében ugyanazt a képet mutatják a sáncról: a nyugati oldalon található a település nagyobb része, a keleti részen pedig az ún. fellegvár. A kolostor épületei többnyire jól kivehetőek a légi felvételeken, míg a halmok egyáltalán nem látszanak az erdőtől.15 4. kép: Légi felvétel a sáncról (Janus Pannonius Múzeum, Gáti Csilla 2010.11.13.) LIDARFELMÉRÉS16 Az eddigiek tekintetbe vételével az újabb távérzékelési módszerek közül a légi lidar (ALS, lézer alapú távérzékelés) tűnt olyan módszernek, mellyel nagy felületen részletes adatokat kapunk a sűrű növényzettel fedett területek régészeti emlékeiről. Az így nyert adatok a korábbi információkkal közös rendszerbe foglalva és elemezve további régészeti kutatások alapjává válhatnak; illetve segíthetnek megérteni a hegyen található régészeti jelenségek egymáshoz való viszonyát. A lidarfelmérés 2013 tavaszán készült17 átlagosan 8 pont/m2 sűrűséggel, ami a régészeti célú kiértékeléshez megfelelő. Az elemzésekhez a lidarfelmérés feldolgozása során kapott szűrt, nagy felbontású (0,4 m-es) terepmodellt használtam (5. kép). A szűrt pontfelhő raszterizálása után nyílt mód a különböző képi megjelenítések használatára, majd térinformatikai rendszerbe illesztésre. A térinformatikai kiértékelést az ismert régészeti adatokkal és irodalommal összevetve az alábbi régészetileg érdekes következtetéseket lehetett levonni (6. kép). 15 16 17 Furcsa módon a 18. és 19. századi katonai felmérések nem jelzik a sáncot. Az eredmények részben már ismertetésre kerültek: Bertók Gáti 2014; Gáti Bertók 2015. A bemutatott felmérést a Károly Róbert Főiskola (Gyöngyös) munkatársai végezték.
15 MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ 5. kép: A lidaradatokból generált mikrodomborzati kép EREDMÉNYEK A sánc A lidaradatoknak köszönhetően mérhetővé vált a sánc kiterjedése, illetve újabb sáncszakaszokat lehet megfigyelni a már ismertek mellett. Így jól kivehető a fő sánc vonulata, a fellegvárat lehatároló sáncrész, illetve a szikla peremén futó kisebb sáncszakasz is. A fellegvár előterében bizonyosságot nyert egy kisebb sánc megléte, ami már néhány korábbi légi felvételen is sejthető volt. A földművet az északi és nyugati oldalon szinte teljesen körülölelő alacsony sánc meglepetés volt. Igencsak kérdéses ennek a kora, bár mivel úgy tűnik, hogy összefügg a fellegvárat határoló külső sáncszakasszal, nem alaptalan az őskorra való datálása. Mérete ugyanakkor jóval kisebb, 20-50 cm magas csupán. A nyugati oldalon a dupla sáncszakaszról kiderült, hogy a fő sánc mellett végig kettős, bár a külső szakasz szabad szemmel csupán a déli részen látható. Talán be is kanyarodik és összefügg a nagy sánccal az északi oldalon. A fellegvár belső területén, a központi részen meg lehet figyelni egy újabb sáncszakaszt, amelynek pontos kiterjedése ugyan bizonytalan, de jól látszik, hogy a külső sáncszakaszból indul. A sáncok egymáshoz való időbeli viszonya egyelőre kérdéses. Mivel a bronzkor és vaskor időszakában több mint 1000 évig használták a területet, feltehetően különböző időszakokban építhették az egyes sáncszakaszokat. A külső kerítő sánc által körbezárt terület hatalmas kiterjedése (230 ha) és alacsony magassága miatt valódi védelmi feladatot valószínűleg nem látott el, feltehetően csak kerítő, jelző szerepe lehetett. Előzetesen akár azt is feltételezhetjük, hogy ez a korábbi időszakhoz, azaz a késő bronzkori megtelepedéshez tartozott. A korábbi felmérési képre illesztve az látszik, hogy a sánc fő vonulata a korábbi felmérésekkel egybeesik, a kisebb sáncszakaszok és a halomsírmező azonban korábban pontatlanabbak voltak.
16 MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ 6. kép: A lidareredmények értelmezett térképe A kapuk esetében megállapítható, hogy az egy-két újkori átvágástól eltekintve feltehetően az őskortól kezdve végig ugyanazt a két-három kaput használták. Más egykori bejáratoknak nem látszik nyoma a sáncban. A leginkább kiépített és védelmi funkciót is ellátó kapuszerkezetek a délnyugati és a délkeleti oldali bejáratoknál figyelhetőek meg. Jól látszik, hogy a szélesebb patakvölgyeknél mindenhol megszakadnak a sáncok, ami főleg a külső, alacsony sánc esetében szembetűnő. Ez valószínűleg a vízelvezetést (is) szolgálta. A belső terület A szintvonalas térképen egyértelműen látszik, hogy a földvárat a terület legmagasabb platójára építették, amely a sziklaszirt felőli oldalról lejt északi irányban. Látszik, hogy az itt élők jól kihasználták a terepi adottságokat, amire feltehetően rá is erősítettek (így a sáncok a nagyobb szintkülönbségek határán vannak, ami főleg a keleti oldalon látványos). A szintvonalas térképen jól kivehetőek a földvár belsejének teraszai, melyek egykor lakhelyként szolgálhattak. A vízlefolyási elemzések szintén azt mutatják, hogy a teraszokról értelemszerűen a sánc irányába és a tavakhoz vezethették a csapadékvizet. A halomsírok A vaskori halmok a földvár nyugati részén helyezkedtek el. Sajnálatos módon nem mindegyik látszik egyértelműen. A halmokat az előzetes ismeretek alapján és a felszínen látszó apró kerek kiemelkedések alapján különítettem el a környezettől. Megjelenítésük csak 2-3-szoros magassági torzítással értelmezhető. Mivel hasonló jelenségek másutt nem látszottak, a halomsírmező területe egyértelműen lehatárolható. Az
MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ 17 7. kép: A halomsírmező térképe egyes halmok meghatározásában kiemelkedő szerepet kapnak a különféle képi megjelenítések: a különböző fényviszonyok másképp jelenítik meg az egyes kisebb jelenségeket. A térbeli eloszlás alapján sikerült csoportokat elkülöníteni: jól látszanak bizonyos csoportosulások egymástól kisebb-nagyobb távolságra. Ez időbeli vagy társadalmi különbségeket jelezhet. A kiér- 8. kép: A legnagyobb halomsír domborzati képe profillal tékelés során földrajzi szóródásuk alapján összesen hét csoportba osztottam őket (7. kép). A feltárt halomsírok közül is jó néhányat be lehetett azonosítani, bár ez közelítőleg csak a fele az összes eddig feltárt 41 sírnak. A feltárt halomsírok jól láthatóan az 1. és 3. csoportokba tartoznak. Mindenesetre a korábban közölt halomsírtemetőhöz képest most pontosabb térképet kaptunk. A halomsírmező képét pontosítani tudjuk majd a halmok profilképének elemzésével. A legnagyobb halomsír a temető északi szélén fekszik, kisebb halmokkal körülvéve. Szerkezete különösen érdekes: úgy tűnik, hogy a keleti oldalon volt egy folyosója, amely szabad szemmel nem egyértelműen kivehető (8. kép). A kolostor és környéke A szűrt lidaradatokban (DTM) 18 a kolostor épülete eléggé elnagyoltan vehető ki. A nyers, még nem szűrt adatok (DSM) 19 (első visszaverődések) ezzel szemben viszonylag pontos képet adnak a még álló falakról (9. kép a, b). A templomhajó belső osztása és a melléképületek ugyanakkor itt nem, csak a szűrt adatokból vehetők ki (10. ábra a, b). A templomhajó korábbi fázisát jelző belső osztás a feltárások során látható volt, ez a szűrt lidaradatokban is még kivehető sekély talajszinti különbségként. Az északi oldal falai a lidarfelmérésen valószínűleg a bozót miatt nem voltak láthatóak. Összességében a korábbi helyszíni felmérések az ásatások és az állapotfelmérés során sokkal részletesebb képet adtak az épületegyüttes még meglévő részeiről, ezt a pontosabb képet csak a szűrt és nyers adatok együttes felhasználásával lehet megközelíteni (11.kép a, b, c). A kolostorkert esetében kirajzolódtak a felszínen szemmel valószínűleg kevésbé látható jelenségek. Így jól kivehetőek a tornyok és a falak vonalai. Újdonságnak számít a belső, nyugati részen látható torony és falszakasz, ami azt mutatja, hogy a külső kerítésnek legalább két építési fázisa lehetett. Ez az alacsony kerítésrész a terepen csupán egy 20 cm-es kiemelkedésként jelentkezik. Északi irányban ez a falszakasz talán félkörívben folytatódik. A hegyen több tavat/vízgyűjtőt alakítottak ki az évszázadok során. Kialakításukban szerepet játszottak a természetes formációk is: a földvár nagy részéről lefolyó felszíni vizeket gyűjtötték össze. Ezeket jelenleg 18 DTM = Digital Terrain Modell 19 DSM = Digital Surface Modell
18 MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ a b 9. kép: A kolostorról készült a) terepmodell (DTM) és b) felszínmodell (DSM) 10. kép a, b: A kolostor terepmodellje és értelmezése többnyire mocsár vagy csak nagyon kevés víz borítja, az erősen savas talaj miatt humuszképződés alig figyelhető meg,20 emiatt használatuk idejét egyelőre nem tudjuk meghatározni. ISMERETLEN JELENSÉGEK Az ismertetett jelenségek mellett több talajbolygatás, vonalas objektum látszik a felszínen, melyekről előzetes információkkal egyelőre nem rendelkezünk. Közelebbi funkciójukat talán helyszíni szemlékkel lehetne meghatározni. Feltehetően kőbányák nyomai lehetnek a földvár külső keleti és déli oldalán megfigyelhető, az alapkőzet felületét érintő bolygatások. ÖSSZEGZÉS A Jakab-hegyen végzett légi lézerszkennelés mindenképpen új adatokat szolgáltatott a lelőhely régészeti emlékeinek térképezéséhez. A korábbi felmérési eredményekhez képest sokkal részletesebb, elemezhetőbb adatokat kaptunk. A kiértékelés során ugyanakkor nehézséget jelent a látható jelenségek különválogatása, értelmezése. A nagy kiterjedésű és fával fedett területeken fekvő objektumok (sánc, halmok) esetében egyértelműen új, mérhető adatokat szolgáltatott a felmérés. A kisebb kiterjedésű, részletgazdagabb jelenségek (pl. kolostorfalak) esetében a korábbi helyszíni felmérés eredményei célravezetőbbnek bizonyultak. A sűrű bozóttal 20 Pető Gáti 2016, 20.
MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ fedett szakaszokon nem tudtak áthatolni a lézersugarak, így itt csak a terepi mérések adataival lehet számolni; esetlegesen egy sűrűbb szkennelés hozhatott volna jobb eredményt. A lelőhely kutatásának következő lépése a felmért és kiértékelt adatok terepi ellenőrzése. Ehhez az újonnan nyert ismeretek jó kiindulási alapot jelentenek: szükséges a külső nagy kerítősánc terepi ellenőrzése, bejárása; a nagy halom környékének helyszíni felmérése, amennyire a körülmények engedik, valamint a dolgozatban meghatározott halmok terepi ellenőrzése. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet illeti Bertók Gábor kollégámat a hasznos tanácsokért és a fordításban nyújtott segítségéért. A bemutatott eredmények az Európai Unió Culture 2007 programjának keretében, az Archaelandscapes Europe (ArcLand) pályázat során a magyar Nemzeti Kulturális Alap (NKA) 3786/00083 sz. pályázatával kiegészítve a Janus Pannonius Múzeumban valósultak meg. A bemutatott lidaradatok előfeldolgozásában a korábbi Károly Róbert Főiskola (Gyöngyös) szakemberei nyújtottak segítséget. A tanulmány a TÁMOP 4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0010 project pályázatnak is részét képezte. 19 Felhasznált irodalom Bertók, Gábor Gáti, Csilla (2014) Old times New methods. Budapest Pécs. Buzás Gergely (2007) A Jakab-hegyi pálos kolostor. Várak, templomok, kastélyok III/4, 8 11. Gáti, Csilla Bertók, Gábor (2015) An Iron Age landscape in South-Hungary: New methods with new results. In: Posluschny, A. G. (ed.): Sensing the Past Contributions from the ArcLand Conference on Remote Sensing for Archaeology. Bonn, 44 46. Horváth, A. (1878) Őskori erődítmények (Urzeitliche Festungen). Archeológiai Értesítő 12, 189 190. 11. kép a, b, c: A kolostorépület különböző felmérési képei: a) nyers felszínmodell (DSM), b) a lidarfelmérésből generált terepmodell (DTM), c) geodéziai felmérés
MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN 2017 ŐSZ 20 Kárpáti Gábor (2001) A jakabhegyi pálos kolostor. In: Füzes, M. (ed.): Kővágószőlős. Kővágószőlős, 51 60. Maráz, Borbála (1979) Pécs-Jakabhegy. Előzetes jelentés az 1976 1977. évi ásatásokról (Pécs-Jakabhegy. Vorbericht über die Ausgrabungen des Jahres 1976 1977). Archeológiai Értesítő 106, 78 93. Maráz Borbála (1986) Késő bronzkori magaslati település Pécs-Jakabhegyen (Előzetes közlemény az 1976 83. évi ásatásokról) (Excavation on Pécs-Jakabhegy 1976 83. The Late Bronze Age Settlement [Preliminary Report]). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30 31 (1985 86), 39 64. Maráz, Borbála (1995) Pécs-Jakabhegy Ausgrabungsergebnisse und die Fragen der Frühhallstattkultur in Südostpannonien. In: Jerem, E. Lippert, A. (eds.): Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums, Sopron, 10.- 14. Mai 1995. Budapest: Archeolingua, 255 267. Maráz, Borbála (2008) Archäologische Angaben zur mittleren und späten LaTène-Zeit in Südosttransdanubien. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 65 93. Maráz Borbála (2013) Pécs története a késő bronzkortól a római foglalásig. In: Visy Zsolt (szerk.): Pécs Monográfia I. Pécs: Pécs Története Alapítvány Kronosz Kiadó, 71 73, 76 81. Pető Zsuzsa Gáti Csilla (2016) Adatok Pécs Jakab-hegy területén végzett régészeti talajtani és topográfiai vizsgálatokhoz. Magyar Régészet, 2016 ősz, 14 22. Török Gyula (1950) A Pécs-Jakabhegyi földvár és tumulusok. Archeológiai Értesítő 77, 4 7.