Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Szakdolgozat A kóros elmeállapot büntetőjogi kérdései Dr. Sántha Ferenc Konzulens Nikell Viktória Szerző Miskolc 2018. 1
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Criminal Sciences Department of Criminal Law and Criminology Thesis Criminal law aspects of mental incapacity Dr. Ferenc Sántha Consultant Viktória Nikell Author Miskolc 2018. 2
Tartalomjegyzék I. Bevezetés...5 II. Jogtörténet...5 1. Az 1792. évi büntető törvényjavaslat...5 2. Az 1795. évi Büntető Kódex-tervezet...5 3. Az 1843. évi Deák Ferenc-féle Büntetőjogi Javaslat...6 4. Az 1878. évi V. törvény (Csemegi-kódex)...6 5. Az 1948.év XLVIII. törvénycikk (III. Bn)...9 6. Az 1950.évi II. törvény (Btá.)...9 7. Az 1961. évi V. törvény...9 8. Az 1978. évi IV. törvény A hatályos büntető anyagi kódex régi Btk...11 9. A 2012. évi C. törvény Az új Btk...12 III. A kóros elmeállapot...14 1. A beszámítási képesség...16 i. Felismerési képesség...16 ii. Akarati képesség...16 2. A kóros elmeállapot formái...16 i. Elmebetegség...16 a. Epilepszia...17 b. Szkizofrénia...17 c. Paranoia...18 d. Mániás-depresszió...18 e. Exogén mérgezések (alkoholizmus)...19 ii. Gyengeelméjűség...19 iii. Szellemi leépülés...20 iv. Tudatzavar...20 v. Személyiségzavar...21 IV. Az ittasság büntetőjogi értékelése...22 1. Az ittasság fajtái...22 i. A szokványos részegség...22 ii. A kóros (patológiás) ittassági formák...23 a. A kóros ittasság...23 b. Az abortív (csökevényes) kóros ittasság...25 3
c. Jogesetek...25 2. Egyes ittassági formák büntetőjogi értékelése...27 3. Ittasság büntetőjogi megítélése...30 4. Alkoholisták kényszergyógyítása...31 V. Büntethetőség kényszergyógykezelés...33 VI. 1. Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok...35 2. Büntethetőséget kizáró kóros elmeállapot büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő kóros elmeállapot...35 Szakértői vizsgálat Országos Igazságügyi Orvostani Intézet...36 VII. Záró gondolatok...36 VIII. Felhasznált irodalom...37 4
I.Bevezetés Szakdolgozatomat a kóros elmeállapot, mint büntethetőséget kizáró okot, illetve a beszámítási képesség ittas állapotban témáról írom. Szakdolgozatomban szeretném bemutatni a kóros elmeállapot büntető jogi vonatkozásait az 1792-es büntető törvényjavaslattól kezdve a jelenleg hatályos törvényi szabályozásig. Továbbá szeretnék kitérni az ittasság büntetőjogi megítélésére, értékelésére, az exogén mérgezések rövid bemutatására, ezek közül pedig az alkoholizmusra, illetve Országos Igazságügyi Orvostani Intézet módszertani véleményezésére. Szakdolgozatomban kizárólag a hazai büntető jogi aspektusból dolgozom fel a témát. II.Jogtörténet 1.Az 1792. évi büntető törvényjavaslat Az 1792. évi büntető törvényjavaslat a beszámíthatóságnak két egymásba fonódó ágát különbözteti meg: egyrészt, amikor a tettes nem cselekszik szabadon; másrészt, amikor nem tudta, nem is tudhatta, mit cselekszik. Belátták, hogy a kóros elmeállapot megállapítása orvos-szakértő feladata. Felismerték, hogy a kóros elmeállapotú személyekkel szemben hasztalan büntetőjogi szankciókat alkalmazni, mivel az elkövetés pillanatában nem rendelkeztek beszámítási képességgel, így igazságtalan lenne velük szemben is szankciókat alkalmazni. Ezért fő célnak a kóros elmeállapotú személyek gyógyítását, kezelését tekintették. 2.Az 1795. évi Büntető Kódex-tervezet Először az 1795. évi Büntető Kódex-tervezet fogalmazta meg a beszámításra vonatkozó tételeket. A javaslattevő Szirmay Antal az eljárási részben tér ki ennek vizsgálatára, a bírósági tárgyalás, a bírói mérlegelés szabályainál. A teljes akaratképesség-hiányt az elmebetegeknél, a pillanatnyi elmezavarban szenvedőknél, az akarati képességet teljesen megbénító szellemi és testi betegségben szenvedő személyeknél, alvóknál és holdkórosoknál állapítja meg a tervezet. 1 Szirmay Antal a bűntettek beszámítását és a cselekményt taglaló részben kifejtette, hogy: senkinek nem lehet semmiféle cselekményt felróni, csak akkor, ha azt szabadon követte el és értette, vagy legalábbis megérthette, hogy mit cselekszik Minél nagyobb 1 Dósa Ágnes: Az elmebetegek gyógykezelésének jogi kérdései. Magyar Jog 1995.6. 327-333.o. 5
volt az elkövető szabadsága a törvényben meghatározott cselekményekben és minél jobban megsértette azokat, annál nagyobbnak kell lenni a bűntett beszámításának is. 2 Megállapítható, hogy itt már megjelenik a beszámítási képesség fogalma, amelynek egyik feltétele, hogy tisztában van cselekedetének súlyával és annak következményeivel is. 3.Az 1843. évi Deák Ferenc-féle Büntetőjogi Javaslat Az 1843. évi Büntetőjogi Javaslatok már szabályozták a beszámíthatóság kérdését. A mentesség ( menten maradás ) okait a javaslat 73. -a hat pontban foglalta össze. Ezek az okok a következők: az őrültség; (a betegség miatt büntethetőségük felfogására ideiglenesen a szükséges eszmélettel nem rendelkezés ténye;) a tompaelméjűség; siketnémaság, (amennyiben a bűnösségi képességet kizárja;) az erőszak vagy fenyegetés; a végszükség; valamint a jogos védelem. 3 Finkey a büntetőjogi javaslatok kapcsán megjegyzi, hogy az a magyar jogfejlődés végtelen kárára örökre csak javaslatok maradtak. Találóan mondta Fayer László, e javaslatok leglelkesebb rajongója, hogy sokszor voltak azon a ponton, hogy törvénnyé váljanak vagy más úton lépjenek életbe, de valami fátum üldözte őket, egy-két kérdésen mindig elcsúsztak. 4.Az 1878. évi V. törvény (Csemegi-kódex) Az 1878. évi V. törvénycikk (a Csemegi-kódex az első magyar büntetőjogi kódex) VII. fejezetében (76. ) szabályozta a beszámítási képességet kizáró vagy enyhítő okokat. A kor jogalkotója ezek közé sorolta az öntudatlan állapotot, az elmetehetség zavartságát, az ellenállhatatlan erőt, a fenyegetést, a jogos védelmet és a végszükséget. Vámbéry Rusztem jogász a beszámíthatóságot kizáró okokat három csoportra osztja: fiziológiai okok, lélektani okok és pathologikusok. Álláspontja szerint az utóbbi alá tartozik az elmetehetség megzavarodása, illetve ide sorolandó a tompaelméjűség (idiotismus) és a veleszületett gyengeelméjűség, azaz imbecilitas is. Nézete szerint nem a büntetőjog, hanem az elmekórtan körébe tartozik a különböző elmebetegségek (nemeinek és ismertető jeleinek) meghatározása. 4 2 Hajdu Lajos: Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1971. 391-392.o. 3 Fehér Lenke: Elmebetegség Büntetőjog Beszámíthatóság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó MTA Állam-és Jogtudományi Intézete. Budapest, 1993. 67.o. 4 Vámbéry Rusztem (1913): Büntetőjog. Grill Károly Könyvkiadó vállalata. Budapest, 1913. 190-195.o. 6
Irk Albert a kor nagy büntetőjogásza a következőképp definiálta a beszámítási képességet: az embernek az a tulajdonsága, melynél fogva cselekedeteit erkölcsileg és jogilag értékelni tudja és ennek megfelelően cselekedni képes. 5 Szerinte az elmetehetség megzavarodása egy tág kategória, mely tulajdonképpen az orvostudományilag megállapított elmebetegség különböző formáit jelenti. Finkey Ferencz értelmezésében a beszámítási képesség a büntetőjogban a testi, értelmi és erkölcsi fejlettségnek azt a legkisebb mértékét jelenti, amellyel a cselekmény elkövetőjének bírnia kell, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonhassuk. 6 Finkey véleménye szerint, hogy mi pontosan az elmebetegség, illetve milyen alakzatai vannak, mindenképp orvostudományi kérdés, mellyel szakszerűen a büntetőjog nem foglalkozhat. Viszont, mivel az elmebetegség sok bűntett előidézője, továbbá az elmebetegséget az épelméjűségtől sokszor igen nehéz megkülönböztetni ugyanis a bűnelkövetők gyakran elmebetegséget színlelnek, hogy megmeneküljenek a büntetőjogi felelősségre vonás elől,ezért az orvostudomány megállapításai alapján határozott álláspontot kell elfoglalnia az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekben. A psychopatikus közveszélyeseknek Angyal Pál szerint a szellemi egészségét támadta meg valamely öröklött vagy szerzett betegség, mely kisebb-nagyobb mértékben az idegrendszer ingerlékenységét fokozza, s egyúttal a különböző behatásokkal szemben a szellemileg egészséges egyéneknél meglévő ellent álló képességet tartósan csökkenti. 7 A Csemegi-kódex az elmetehetség megzavarodásában, és az akarat szabad elhatározási képességének hiányában állapította meg a büntetőjogi felelősséget kizáró elmebetegséget. Az előbbi két ismérv közül az első orvosi, az utóbbi pedig jogi jellegű. Fayer László szerint a büntetőjognak legkritikusabb része az, hogy mi értendő az elmetehetség megzavarása alatt. Először is megállapítandó, hogy a BTK. 76. -a ide vágó határozmányának értelme: elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. És azután fel kell tüntetnünk, hogy mily értelmezést nyert e szabály a gyakorlatban. 8 5Irk Albert: Irk Albert tanulmányai a büntetőjog és a nemzetközi jog köréből. Összegyűjtötték: tisztelői, barátai, tanítványai. Haladás Nyomda részvénytársaság. Pécs, 1928. 92.o. 6Finkey Ferenc: Adatok a bűntettesek jellemcsoportjainak megállapításához. Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok köréből. A M.TUD. Akadémia II. Osztályának rendeletéből. IV. kötet. 5. szám. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1933. 1-49.o. 7Angyal Pál: Dr. Angyal Pál jogtanár véleménye. In: Az 1911-ik évi Országos Jogászgyűlés irományai. Első kötet. Vélemények. Magyar Jogászegylet. Budapest, 1911. 83. o. 8Fayer László: A Magyar Büntetőjog Kézikönyve. Harmadik bővített kiadás. Első kötet. Franklin- Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Budapest, 1905. 7
Werner E. Rezső az elmezavart így írja le: elmetehetség normális működése meg van zavarva, úgy, hogy a rendes, következetes és összefüggő gondolkodás lehetetlenné válik. De nem minden elmezavar tartozik ide, hanem csak az, mely adott esetben a szabad önelhatározási képességet kizárja 9 Illés Károly kifejti, hogy a törvény második tétele kizárja a beszámítást, ha a tettes elmetehetsége meg volt zavarva, s e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. Mely betegségek azok, melyek az elmetehetséget megzavarják? Az őrültség, a hülyeség, a téboly, a mánia, az idiotizmus, a fólia, mindez, s ezeknek egyes alosztályai, az orvosoknak saját szaktudományuk szerinti meghatározásának tárgyául maradnak fenn. 10 Löw Tobias álláspontja szerint a beszámítás a tettes felelősség tétele. A beszámítás egyértelmű bűnösséggel, úgy, hogy midőn az mondatik ki, hogy valamely tett valakinek beszámítható: ezzel van kimondva, hogy azon személy a kérdéses cselekmény elkövetésében bűnös. 11 Hacker Ervin véleménye szerint az elmebetegség fennállásának megállapítása orvosi kérdés, melynek elbírálása orvos-szakértői kompetencia, azonban annak megítélése, hogy a már megállapított elmetehetség megzavarodása olyan természetű-e, hogy e miatt a bűntettes akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt, már a bírónak a feladata és jogi következtetésnek a tárgya. 12 A kor jogtudósainak véleménye egyöntetű abban a tekintetben, hogy az elmebetegség megállapítása mindenképp orvosi kérdés, azonban az orvosszakértői vélemény a bíróságot nem köti, így azt szabadon mérlegelheti, a jogi felelősségre vonatkozó következtetéseit pedig saját maga vonja le. Ajtai K. Sándor törvényszéki orvosi szempontból beszámítási képesség hiányának négy esetét említi: az üldöztetési őrültséget; a búkór, heveny rohamot; az állítólagos bárgyúságot és az állítólagos értetlenséget. 9Werner E. Rezső: A Magyar Büntetőjog Kézkönyve. Hornyánszky Viktor Bizománya. Budapest, 1898. 60.o. 10Illés Károly: A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló Magyar Büntető- Törvénykönyvek magyarázata. I. kötet. kiadja: Zilahy Sámuel. Budapest, 1882. 11Löw Tobias: A Magyar Büntetőtörvény a bűntettekről és vétségekről (1878: 5 tcz.) és teljes anyaggyűjteménye. Első kötet. Pesti könyvnyomda részvénytársaság. Budapest, 1880. 501. o. 12Hacker Ervin: A magyar büntetőjog tankönyve Általános Rész. Ludvig István Könyvnyomdája. Miskolc, 1936. 192.o. 8
5.Az 1948.év XLVIII. törvénycikk (III. Bn) Igyekezett korrigálni a Csemegi Kódex hiányosságait. A büntetőjogban megkezdődött fejlődés fenntartása a kor gazdasági, társadalmi változásai figyelembevételével volt lehetséges. A biztonsági őrizet, mint szankció, megfogalmazásának az volt az oka, hogy mindenképp büntetést kellett kiszabni a kóros elmeállapotú személyekre is, mert az esetleges felmentő ítéletük után újabb bűncselekmény elkövetésére lenne lehetőségük. Schäfer István úgy gondolta, hogy a biztonsági őrizetnek létjogosultsága van, hiszen a bűntettes elmebeteg felmentő ítélet esetén további bűnözésre nyer jogosítványt, s mindez a társdalom rendjére nézve rendkívül veszélyes. 6.Az 1950.évi II. törvény (Btá.) 1950.évi II. törvény (Btá.) nem használja a beszámíthatóság kifejezést, továbbá úgy rendelkezik, hogy az az elkövető, aki elmebeteg vagy öntudatzavarban követte el a cselekményt, vagy aki kényszer, esetleg fenyegetés hatása alatt követte el a bűntettet, mentesül büntetőjogi felelőssége alól. A Btá., akárcsak az 1948.évi XLVIII. tv. rendelkezett a biztonsági őrizetintézményéről, azonban rugalmasabb szabályozás mellett határozta meg. Egyik tanulmányában Szabó András már jelezte, hogy a beszámíthatóság, illetőleg a beszámíthatatlanság és a korlátolt beszámíthatóság kodifikációs rendezése mielőbb szükséges, mivel a Btá. 10. -ának az orvosi-pszichiátriai kritériumokat felsoroló rendelkezéseit az orvostudomány fogalomrendszerével kell összhangba hozni. 13 7.Az 1961. évi V. törvény Az 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről büntethetőséget kizáró okként szabályozta a 21. -ban az elmebetegséget, a gyengeelméjűséget és a tudatzavart. A törvényhozó nem definiálta a beszámíthatóság kifejezést, ezért e fogalom kidolgozása az elméleti jogtudomány művelőire hárult. Békés Imre a törvényről kommentárjában következőképp fogalmazott: A beszámítási képesség ugyanis az ember három irányú képességének a komplexuma: 1. képesség a tevés vagy mulasztás lehetséges következményeinek előrelátására (ún. felismerési képesség), 2. a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására s az akarat szerinti magatartás tanúsítására (ún. akarati képesség, továbbá 3. képesség a cselekmény 13 Szabó András: A beszámíthatóság és a korlátolt beszámíthatóság kodifikációs kérdései. Jogtudományi Közlöny 1956.3. 138-150.o. 9
társadalmi jelentőségének társadalomra veszélyes, erkölcstelen jellegének a felismerésére (ún. értékelési képesség). 14 Károly Endre fogalmazása szerint a beszámítási képesség felöleli a magatartás lehetséges következményeinek, előrelátására vonatkozó felismerési képességet, a felismerésnek megfelelő akarat kialakítására és az akarat szerinti magatartás kialakítására, tanúsítására vonatkozó akarati képességet, valamint a magatartás társadalomra veszélyes erkölcstelen voltának felismerését lehetővé tevő értékelő képességet ; majd így folytatja a meghatározást: beszámítási képességgel rendelkezik, aki felismeri, akarni és akaratlagosan cselekedni, valamint értékelni képes. 15 Budavári Róbert véleménye szerint az 1961.évi V. törvény kizárta azt a paradox helyzetet, hogy egyesek bűncselekményük elkövetéséhez bátorságot ihassanak, mások pedig alibiként fogyasszanak szeszes italt, és esetleges tettenérésük, elfogatásuk során ezen céltudatosan előidézett ittas állapottal tetteik következményei alól részben vagy teljesen mentesülhessenek. 16 Losonczy István, a korszak büntetőjogának egyik meghatározó alakja egy tanulmányában azt állapította meg, hogy ugyan a beszámítási képesség tudományos definíciói igen eltérnek egymástól, ennek ellenére egy közös tény megfigyelhető bennük, mégpedig az, hogy a beszámítási képesség az emberre általában jellemző; beszámítási képessége általában minden embernek van, aki normális. 17 A beszámítási képesség természettudományos oldalról elsősorban az idegrendszernek, illetve az agyvelőnek alkati és működési normalitását jelenti. Ezt büntetőjogi nyelvezettel úgy lehet megfogalmazni, hogy a beszámíthatóság: az embernek az az állapota, amelyben magatartását teljesen kifejlődött, teljes és ép alkatú elméjének értelmi, értékelő és céltudatos akarati tevékenysége határozza meg. 18 8.Az 1978. évi IV. törvény A hatályos büntető anyagi kódex régi Btk Az 1978. évi IV. törvény, a Büntető Törvénykönyv 24..-a szabályozza a kórós elmeállapotot. A Btk. a beszámítási képességet kizáró okokat a kórós elmeállapot 14Békés Imre: A kóros elmeállapot. In: Halász Sándor (Szerk.): A büntető törvénykönyv kommentárja, első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1968. 134.o. 15 Károly Endre Békés Imre Bodgál Zoltán Györgyi Kálmán Molnár József Pintér Jenő Szük László: Büntetőjog Általános Rész I. kötet. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar. Tankönyvkiadó. Budapest, 1973. 167.o. 16Budavári Róbert: A Btk. 21., 22. és az orvosszakértői véleményadás problémái. Jogtudományi Közlöny 1974. 4. 231.o. 17 Losonczy István: A korlátozott beszámítási képesség néhány kérdése a törvény és a gyakorlat szempontjából. In: Jubileumi tanulmányok. Pécsi Tudományegyetem. Pécs, 1967. 233.o. 18 Losonczy István i.m. 235.o. 10
gyűjtőfogalomban foglalja össze. E gyűjtőfogalomba a következő beszámítási képességet kizáró okok tartoznak: elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar illetve személyiségzavar. Az előbb megnevezett öt ok nem meríti ki a kóros elmeállapot körébe tartozó valamennyi biológiai okot, ugyanis vannak egyéb olyan pathológiás esetek is, melyek ugyancsak kihatnak a beszámítási képességre. Belovics Ervin büntetőjogi tankönyvében a beszámítási képességről a következőképpen fogalmazott: A beszámítási képességnek két összetevője van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény következményeinek, az előre látása Az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő magatartást tud tanúsítani. 19 Berkes György a Legfelsőbb Bíróság volt büntető kollégiumvezetője a beszámítási képességet a bűnösség egyik elemeként értelmezi. 20 Lassó Gábor a beszámítási képességet az alannyá válás egyik feltételének, s egyben a bűnösség egyik elemének tekinti. 21 Papp László szerint beszámítási képességgel az rendelkezik, akinek felismerési és akarati képessége van. A beszámítási képességet zárhatja ki a kóros elmeállapot. 22 Mohácsi Péter és Szeder Gyula értelmezésükben így fogalmaztak: a beszámítási képességet a felismerési vagy akarati képesség avagy mindkettő hiánya zárja ki. A felismerési képesség a tények tudatának értékelésének általános képességét jelenti. Az akarati képesség a törvény megfogalmazása szerint az e felismerésnek megfelelő cselekvésre való képesség. A felismerési és akarati képességet belső okból zárja ki az elmeműködés kóros állapota. 23 Tokaji Géza a tankönyvében a beszámítási képességet a bűnösséget kizáró okok között tárgyalja. Bírálta a szabályozási megoldását a hatályos kódexnek a kóros elmeállapotra nézve. Szerinte hatályos büntető törvénykönyvünk a felismerési képtelenség viszonylatában helytelenül törölte azt, hogy annak a társadalomra veszélyes 19Belovics Ervin Békés Imre Busch Béla Molnár Gábor Sinku Pál Tóth Mihály: Büntetőjog Általános Rész. 2. hatályosított kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2003. 139.o. 20Berkes György Kiss Zsigmond Kónya István Molnár Gábor Rabóczki Ede: Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005. 61.o. 21Lassó Gábor: A kóros elmeállapot. In: Kiss Sándor Lassó Gábor Konnertné Huba Szilvia Máziné Szepesi Erzsébet Ruzsás Róbert Szebeni László Székely Ákos Varga Zoltán Vaskuti András: A Büntető Törvénykönyv magyarázata 1. (Szerk.: Jakucs Tamás). KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó kft. Budapest, 2004. 108-117.o. 22Papp László Kis Norbert: A büntetőjog alapjai. Második, átdolgozott kiadás. Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. Budapest, 2001. 38.o. 23Mohácsi Péter Szeder Gyula: Györgyi Kálmán Wiener A. Imre: A Büntető Törvénykönyv Magyarázata. A vonatkozó rész szerzője: Mohácsi Péter Szeder Gyula. KJK. Budapest, 1996. 63-63.o. 11
következményekre kell vonatkoznia. Büntetőjogi értelemben éppen az a beszámíthatatlan, aki a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére, vagy az e felismerésnek megfelelő magatartása képtelen. Vannak persze esetek, amikor a kóros elmeállapotú elkövető a cselekménye ténybeli oldalát sem képes felismerni. Ám az is lehet, hogy pl. egy gyengeelméjű a tényekkel tisztában van, de annak társadalmi jelentőségét nem képes felismerni. Igaz, hogy ez utóbbi esetre a társadalomra veszélyességben való tévedésről szóló rendelkezések is alkalmazhatók lennének, de a példa szerinti gyengeelméjű cselekményét a pszichiátriai jellegénél fogva mégis a kóros elmeállapot alapján indokolt megítélni. Az ilyen és a hasonló esetek általánosításából pedig az következik, hogy az új szövegezésnek érdemi jelentőséget tulajdonítani nem szabad. 24 Megállapítható, hogy a beszámíthatóság tulajdonképpen a tettes felelősségét jelenti a cselekedetéért, tehát a beszámíthatóság egyenlő a bűnösséggel. Ebből kifolyólag ha a beszámíthatóság egyenlő a bűnösséggel, kikövetkeztethető, hogy ítéletet von maga után. A beszámíthatóságot kizárhatja például a gyermekkor, kényszer, fenyegetés, kóros elmeállapot. Ám csak ezek zárhatják ki, melyek a törvényi felsorolásba tartoznak. A büntetőjogi korlátozottságnak három szintjét különböztethető meg: enyhe, közepes, súlyos. Súlyos korlátozottság fennállásakor az enyhítés akár korlátlanul lehetséges. 9.A 2012. évi C. törvény Az új Btk A kóros elmeállapotot, mint fogalmat igen nehéz definiálni. Fehér Lenke felhívja a figyelmet arra, hogy a kóros elmeállapotú személyeket a közhiedelem mindenféle extrém, feltűnő, veszélyes tulajdonságokkal ruházza fel, ám a valóság az, hogy ezeknek csak a töredéke igaz. Az új büntetőjogi kódex ekképpen rendelkezik a kóros elmeállapotra vonatkozó szabályokról: 17. (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. 24 Tokaji Géza: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 12
18. A 17. nem alkalmazható arra, aki a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. 25 Az új büntető anyagi kódex a hatályos Btk.-tól eltérően nem nevesíti a kóros elmeállapotot megalapozó fiziológiai rendellenességeket. Büntethetőséget kizáró okként tünteti fel azt, ha a kóros elmeállapot képtelenné teszi az elkövetőt arra, hogy felismerje a cselekményének következményeit illetve, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjen. A cselekmény tényállásszerű és társadalomra veszélyes, azonban a kóros elmeállapotú személy bűnössége hiányzik. A törvény a büntetendő cselekmény kifejezést használja. Amennyiben a kórós elmeállapot nem zárta ki teljesen, csak korlátozta az elkövetőnek a felismerési képességét a cselekmény következményeit tekintve, valamint, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjen, abban az esetben az elkövetőnek nem lehet büntetlenséget biztosítani. Tehát az az elkövető, aki korlátozottan beszámítható és büntetendő cselekményt követett el, bűnös, és az általa elkövetett cselekmény bűncselekménynek minősül. Azonban ebben az esetben a cselekményét enyhébben kell elbírálni. A 17. (2) bekezdése lehetőséget ad a bíróságnak a büntetés korlátlan enyhítésére. Így megállapíthatjuk, hogy a kóros elmeállapot több kategóriára bontható a büntetőjog alkalmazása során. Az egyik kategória a büntethetőséget kizáró kóros elmeállapot, ilyenkor az elkövetőnek büntetlenséget biztosítanak, a másik kategória a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tévő kóros elmeállapot. A harmadik eset pedig az enyhítő körülményként figyelembe vehető kóros elmeállapot. 26 A 2012. évi C. törvény az elkövető büntethetőségét illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró vagy korlátozó okok közé helyezte a kóros elmeállapot szabályait. A 15. indoklásában említést tesz arról, hogy az elkövető büntethetőségét illetve a cselekmény büntethetőségét kizáró vagy korlátozó okok lehetnek olyan körülmények, melyeknél a cselekmény már az elkövetéskor sem büntetendő, vagy a büntetendő cselekmény elkövetője már az elkövetéskor sem büntethető. Ezen akadályok két csoportba oszthatók. Az első csoporthoz tartozó okok a cselekmény büntetendőségét zárják ki (ezek az objektív kizáró okok), az okok másik része az elkövető büntethetőségét zárja ki (szubjektív kizáró okok). 25 2012. évi C. törvény 26 http://buntetojog.info/ujbtk/a-buntethetoseget-kizaro-vagy-korlatozo-okok/#hiv4 (2018.03.20) 13
Az indokolásban leírtak alapján a cselekmény büntetendőségének hiánya (pl. jogos védelem, jogszabály engedélye, végszükség) minden elkövetőre kihat, ebből kifolyólag ezek az okok a büntetőjogi felelősség objektív akadályait jelentik. A szubjektív kizáró okok (pl. gyermekkor, kényszer, fenyegetés, tévedés) az elkövető bűnösségét zárják ki, vagy adott esetben korlátozzák, a kóros elmeállapot ide sorolható. A szubjektív ok fennállását egyedileg kell vizsgálni, elkövetőnkként lebontva, szemben az objektív kizáró okokkal. Az új szabályozás szerint felértékelődik és megnő az igazságügyi elmeorvos szakértők szerepe a büntetőeljárásban. Büntetőjogi eseteknél fontos szempont melyet vizsgálni kell, hogy az elkövető rendelkezik-e beszámítási képességgel. Abban az esetben, ha kétségek merülnek fel a beszámítási képességével kapcsolatban, akkor a büntető eljárás folyamán bármikor lehetséges az elmeszakértő bevonása szakvélemény létrehozása érdekében, nevezetesen, hogy megvolt-e a beszámítási képessége az elkövetőnek, avagy nem. Mindenképp szükséges a szakértő bevonása, hiszen a bíró a büntetőjogi felelősségre vonhatóság egyik akadályát egyénileg nem döntheti el. III.A kóros elmeállapot A WHO adatai alapján a pszichés megbetegedések az egyik leggyakoribb betegségekké váltak a 2000-es évek elejére. Az ezredfordulón a világon megközelítőleg 350 millió depressziós, 300 millió alkoholbeteg, 40 millió skizofrén beteg volt és az öngyilkosságok száma is 1 millió körülire tehetők. 27 A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisa rendelkezik hazánkra vonatkozó, a WHO-nál frissebb adatokkal. Eszerint kismértékben csökkent az öngyilkosságok száma 2012 óta, akkor ugyanis 2350 ilyen esetet dokumentáltak, míg 2013-ban ez a szám 2093, 2014-ben pedig 1927 volt. Tavaly a KSH adatai alapján 1870 ember oltotta ki életét önkezével. Magyarországon egyébként 2000 és 2013 között 34 százalékkal csökkent az öngyilkosságot elkövetők aránya, bár nemzetközi viszonylatban még így is kiugróan magas a magyarok arányszáma. Három és félszer annyi férfi vetett véget önkezével életének, mint nő, a leggyakoribb módszer az akasztás volt. 28 Az elmebetegeket a múltban, a történelem során különbözőképpen tartották számon. A kornak megfelelően hol szent embereknek, varázslóknak, hol pedig boszorkánynak, az ördög cimborájának tartották. A velük szembeni bánásmód is mindig úgy változott, 27 WHO (Egészségügyi Világszervezet adatai alapján) 28https://mno.hu/belfold/elkeserito-a-hazai-ongyilkossagi-statisztika-1362096# (2018.03.21.) 14
ahogy az is, hogy épp minek tartották őket. Így ezek a beteg emberek babonás tiszteletben, kegyetlen kínzásban és szörnyű máglyahalálban is részesülhettek persze mindez annak függvényében dőlt el, hogy mely kor és mely kultúra szülöttei voltak. Szerencsére a tudomány fejlődésével a beteg emberek kezelése az orvos hatáskörébe került. Kezdetben az elmebetegség meghatározása nem okozott problémát. Minden tisztességes falunak volt legalább egy bolondja, és még néhány különcnek, csodabogárnak és egyébnek titulált személye. Ezek hozzátartoztak az adott közösség életéhez, eltérő magatartásukhoz hozzászoktak, sőt ezzel számoltak a mellettük élők. Míg azonban a különcöket nem tartották elmebetegeknek, s így nagyobb társadalmi tolerancia és megbecsülés nyilvánult meg velük szemben, addig a komoly elmebetegség jeleit mutató, hóbortos kinézetű és viselkedésű félcédulások a gúny és a kegyetlenség célpontjai voltak. 29 A Btk. az alábbi rendelkezéseket tartalmazza a kóros elmeállapottal kapcsolatban: 24. (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. 25. A 24. rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. 30 1.A beszámítási képesség A beszámítási képességet vizsgálva megállapítható, hogy az alannyá válás egyik feltétele, egyben a bűnösség egyik eleme, amely magában foglalja a felismerési és az akarati képességet. i.felismerési képesség A felismerési képesség a cselekmény következményeinek az előre látását jelenti. Ez kétirányú lehet: Az egyik irány, mikor magába foglalja a cselekmény 29Fehér Lenke i. m. 13-14. o. 30 1978. évi IV. törvény alapján 15
következményeinek előrelátását, a másik pedig a társadalomra való veszélyesség előrelátását jelenti. Csak akkor van szó teljes körű felismerési képességről, az esetben beszélhetünk teljes körű felismerési képességről, ha fenti két feltétel egyaránt fennáll. ii.akarati képesség A felismerési képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő magatartást tud tanúsítani. 2.A kóros elmeállapot formái A hatályos Btk. a kóros elmeállapotnak öt megnyilvánulási formáját sorolja fel: elmebetegség, gyengeelméjűség, szellemi leépülés, tudatzavar, személyiségzavar. i.elmebetegség Az elmebetegség általában tartós megbetegedés, amely a magasabb rendű idegműködésben súlyos zavarokat idéz elő, s amely többek között az abban szenvedő gondolati, akarati, és érzelmi világára is kihat (Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele). 31 Más-más torzulások hangsúlyozottabbak az egyes elmebetegségek fajtáitól függően. A szkizofréniánál (hasadásos elmezavar) a gondolkodás logikája lazul meg, ezzel szemben a mániás-depressziós elmezavarnál a domináns tényező a hangulati élet labilitása és szélsőségessége. Fontos kérdés, hogy a büntetendő cselekményt az elkövető az elmebetegség lefolyásának melyik szakaszában követi el, és a cselekménye mennyire szorosan függ össze a személyiség-torzulással, illetve a kóros tünetekkel. A leggyakoribb kórképek melyeket elmebetegségként emlegetnek: az epilepsziák (idegrendszer szervi megbetegedése), a szkizofrénia, a mániás-depressziós pszichózis, illetve az exogén mérgezések (alkoholizmus). a.epilepszia Az epilepszia a legfontosabb endogén típusú elmebetegség, amely az idegrendszer szervi betegségeihez tartozik. A tünetek periodikus rohamszerű görcsökben jelentkeznek. A legtöbb esetben az epilepszia olyan jellegű idegbetegség, mely nem befolyásolja az elmeműködést. A betegek egy kis százalékánál azonban az ún. 31Dr. Balogh Ágnes PhD értekezése (2006) Az egészség védelme a büntetőjogban. 85-92. o. 16
epilepsziás nagyroham után ritkábban a roham különböző szakaszaiban homályállapot jelentkezik, a tudat erős beszűkülésével járó rendellenes lelkiállapot jön létre. Néhányuknál évek múlva epilepsziás személyiség alakul ki, amelyet epilepsziás elbutulás (dementia epileptica) kísér. Ez kifejezett elmebetegségnek számít. A betegre a pszichés működés lelassulása, az indulati élet és a reakciók kórossága jellemző. Közülük az ingerlékeny típusú epilepsziások hajlamosabbak a bűncselekmény elkövetésére, de beszámíthatóságuk nem minden esetben, tehát nem általános érvénnyel kizárt. b.szkizofrénia A szkizofrénia (hasadásos elmezavar) a leggyakoribb előfordulású elmebetegségek közé tartozik. Tünetei közé tartozik a gondolkozás zavara, a külső erő általi irányítottság, érzékcsalódások, érzelmi közöny, téveszmék, az asszociációk fellazulása, aktivitás zavara, szociális kapcsolatok hanyatlása. Általában a beteg környezetét elidegenedettnek, megváltozottnak érzi, nem a sajátjaként éli meg cselekvéseit, úgy érzi, hogy idegen erők kontrollja alatt áll. Néha bizarr téveszmék sora, abnormális indulati állapot, érzékelészavar, a realitással való kapcsolat zavara és autizmus (öntörvényűség) mutatkozik. Ennek ellenére a tudat általában tiszta, és az intellektuális képességek is fenntartottak. Hasadás jön létre a személyiségszerkezetben, maga a személyiség betegszik meg és ez okozza a lelki működések megváltozását, szemben a többi elmebetegséggel, ahol a személyiséget a pszichés működés kóros zavara változtatja meg a személyiséget. A bűnözési statisztikák alapján megállapítható, hogy a felderített bűncselekmények elkövetőinek körében a szkizofréniák arányszáma kisebb, mint az átlagnépesség körében. Bűnözésük tehát alacsonyabb, mint az átlagnépességé, ugyanakkor az általuk elkövetett bűncselekmények durva, élet elleni bűncselekmények, melyet a tárgyi oldalon nagyfokú gátlástalanság, alanyi oldalon pedig a belátás, illetve a megbánás teljes hiánya jellemez. A cselekmény indítóokát hallucinációk és téveszmék képezhetik. Ilyen esetben olyan súlyos lehet a személyiség torzulása, hogy az elkövetőt képtelennek kell tekinteni cselekménye következményeinek felismerésére illetve a felismerésnek megfelelő viselkedésre. A szkizofréniánál mutatható ki leginkább az elmebetegségek közül a közvetlen kapcsolat a cselekmény és a megbetegedés tünetei között. 17
c.paranoia A paranoia kizárólagos tünete a téveszme. Egy lassan, lappangva fejlődő téveszmerendszer, amely mellett a beteg gondolkodása, akarati magatartása, cselekedeteinek célszerűsége tökéletesen rendezett. Ritka betegség. A felismerését nehezíti, hogy a paranoia téveszméi ellentétben a szkizofrénia bizarr, logikátlan téveszméivel hitelesek, logikusak, összefüggő rendszerré állnak össze. Hitelesek, mert valós sérelmek hibás értelmezéséből fakadnak, melyeket a személy átélt. A betegek logikája a téveszmével kapcsolatban egészen rendkívüli élességű lehet. A paranoiás beteg tehát sajátosan gondolkodik: a valóságot illeszti téveszméihez. Gyakran a környezet is gerjesztheti a betegség tüneteit, mivel a beteg gyanakvó, bizalmatlan és a racionális ellenérveket elutasítja. Büntetőjogi szempontból súlyos vagyon és élet elleni bűncselekmények elkövetésének alapja lehet a leplezett, erőteljesen kiépített, kifejlődött téveszmerendszer. d.mániás-depresszió A mániás-depressziós elmezavar a hangulati életerős szélsőségekben megnyilvánuló zavara. Ingadozásai minden alapot nélkülöznek, tárgytalanok illetve indokolatlanok. Betegenként változó, hogyan jelentkezik a betegség. Egyeseknél csak a mániás vagy a depressziós szak, másoknál mindkettő egymást felváltva jelentkezik. Ez a betegség periodikusan, ciklikusan, esetleg egyszer, vissza nem térően jelentkezik, de nem okoz személyiséghanyatlást. A mániás szakot az emelkedett hangulat, könnyelműség, optimizmus, kritikátlanság, fokozott mozgáskényszer jellemzi. A betegek felfogása igen gyors, megfigyelőképességük átlagon felüli, viszont elmélyedni nem tudnak. Gondolkodásuk nagymértékben felgyorsul, gondolataik csapongóak. Szinte fáradhatatlanok, alig pihennek, és keveset alszanak. A depressziós szak legfeltűnőbb cselekménye a kiterjesztett öngyilkosság (legtöbbször súlyosan depresszív szülő követi el gyermeke sérelmére, de előfordulhat partnerkapcsolatokban is); öngyilkossági kísérleteik közveszély okozással is járhatnak (gyújtogatás). A mániás szakaszban a közlekedési, illetve a szexuális bűncselekmények jellemzőek. 18
e.exogén mérgezések (alkoholizmus) Büntetőjogi szempontból komoly figyelmet érdemelnek az exogén mérgezések közül az alkoholizmus okozta elmebántalmak. A Btk. 25. kizárja a 24. rendelkezéseinek alkalmazását, ha a cselekményt önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban követik el. Elmebetegség alakulhat ki a mértéktelen alkoholfogyasztás következtében, valamint azt is, hogy a patológiás részegségnek különböző alfajai léteznek. ii.gyengeelméjűség A gyengeelméjűség gyűjtőfogalom. Az angolszász országokban inkább mentális retardáció megjelölés él a köztudatban és egyre inkább ez utóbbi válik általánossá. A gyengeelméjűség az elme tevékenységének megrekedt vagy tökéletlen fejlődési állapotát jelenti, amely lehet öröklött adottság vagy akár szerzett károsodás miatt következik be. A gyengeelméjű emberek mentális teljesítménye az átlagostól lényegesen eltér, igen alacsony. Nem betegség és nem is gyógyítható. Ez a fogyatékosság különböző mértékű lehet, hol a reprodukáló értelem, hol az alkotó intelligencia gyengesége kerül előtérbe. Máskor az érzelmi élet, a vérmérséklet vagy a jellem részéről mutatkoznak fogyatékosságok. A gyengeelméjűeknél a szerzett ismeretek hiányosak, igen gyakran a nullával egyenlők, ezért az intelligencia fokát vizsgálják különböző tesztek segítségével. Hagyományosan a gyengeelméjűséget súlyosságuk szerint három kategóriába osztották: - debilitás: enyhe retardáció, - imbecilitás: közepes fokú gyengeelméjűség, - idiócia: súlyos fokú gyengeelméjűség. Az újabb osztályozási rendszerek négy súlyossági kategóriát állítanak fel: - Enyhe mentális retardáció: a fejlődésbeli lemaradás ellenére a személy autonómiája egyszerűbb körülmények között szinte teljes. Többségük kisegítő iskolai oktatásra szorul. Képesek egyszerűbb munkakörök betöltésére, különösen egyes fizikai munkakörökben közel teljes értékűek lehetnek. IQ: 50 69. - Közepes mentális retardáció: mivel a kommunikáció fejlődése jelentősen elmarad, a retardációt korán felismerik. A személy maga is tudatában van korlátozottságának. A közepes fokban retardált személyek viszonylag jól kommunikálnak a konkrétumok szintjén. Teljes önállóságra nem képesek. IQ: 35 49. 19
- Súlyos mentális retardáció: az előbbihez hasonló, de súlyosabb állapot. Folyamatos segítségre szorulnak a mindennapi életben is. Célzott neveléssel egyes készségeik fejleszthetőek. IQ: 20 34. - Igen súlyos mentális retardáció: a személy kommunikatív készsége minimális. Többnyire mozgásképtelen vagy csak kevéssé mozgásképes. Állandó felügyeletre és segítségre szorul felnőttkorban is. IQ: 20 alatt. Bűncselekmény elkövetése esetén a gyengeelméjűség enyhébb alakjai általában csak korlátozzák a beszámítási képességet, ám a súlyosabb alakzatok azt teljesen ki is zárhatják. 32 iii.szellemi leépülés A szellemi leépülés (más néven dementia) a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség különböző kórokú (időskor, betegség), és mértékű végleges, többnyire előrehaladó hanyatlása. Ezt a jelenséget az agyvelő működészavara okozhatja. Életkortól függetlenül bármikor felléphet olyan betegség, melynek elbutulás a következménye. Bizonyítható tény, hogy a demens betegek nagy része 65 év felett van. A dementiák aránya ebben az életkori csoportban 5% a súlyos, 15% az enyhe. Ugyanúgy kell értékelni a szenvedélybetegségek (alkoholizmus, kábítószer-függőség) hatására kialakuló szellemi leépülést, mint a dementia egyéb, másféle eseteit. A szellemi leépülésnél először nagyon fontos megállapítani a hanyatlás mértékét, a beszámíthatóságot viszont csak az előrehaladott szellemi leépülésnél lehet kizárni. iv.tudatzavar Legtöbbször időleges, tehát múló jellegű jelenség a tudatzavar, mely a központi idegrendszer megbetegedésein túl a mérgező anyagok fogyasztása (kábítószer, alkohol); valamint egyes élettani folyamatok miatt is kialakulhat. Fő jellemzője, hogy a tudat elhomályosul, illetve beszűkül. Ilyenkor az érintett ember a saját személyéről és a külvilágról is csak hiányos képet érzékel. Gyakran más kórképekkel is társul. Rövidzárlati cselekvésről abban az esetben beszélhetünk mikor valakit hosszú ideig negatív érzelmi állapot hatása alatt áll, ennek hatására a tudata beszűkül és ennek következményeképp cselekszik. Megmagyarázni nem tudja a cselekményét, és nem alkalmas az adott élethelyzet megoldására sem. 32Füredi János Németh Attila: A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Kiadó, Budapest, 2009. 20
A rövidzárlati cselekmény egyenértékű az elmebetegséggel. Csak akkor értékelhető beszámíthatóságot kizáró vagy korlátozó okként az alkoholos tudatzavar, amennyiben a leittasodás nem önhibából történt, vagy önhibából történt, de megállapítható, hogy kóros részegséget vagy csökevényes kóros részegséget eredményezett. v.személyiségzavar Nem hagyományos értelemben vett betegség, hanem folyamatosan fennálló kóros állapot. Legfőbb jellemzője, hogy a személyiség képtelen alkalmazkodni a változó körülményekhez. Zavart okoz a kognitív működésben (észlelés, gondolkodás), az érzelmi-indulati életben, a késztetések kontrolljában, de leginkább az emberek közötti kapcsolatokban. Az egyén magatartása szélsőségesen eltér a megszokottól. Ennek oka, hogy másként gondolkodik, érez vagy viszonyul embertársaihoz, mint ahogy azt az adott kultúrában egy hétköznapi ember teszi. A személyiségzavarok spektruma igen széles, tünettanilag a neurózisok és az elmebetegségek között helyezkednek el. A személyiségzavarok kifejezés helyett régen a pszichopátia (kóros személyiség) gyűjtőfogalmat használták, és ezen belül írtak le különböző típusokat. Fekete Mária szerint a pszichopátia és a szociopátia kifejezés idővel összemosódott, és olyan pejoratív kicsengésűvé vált, hogy az e körbe tartozó lelki zavarok elnevezését személyiségzavarokra módosították. A pszichopata (kóros személyiségű egyén) kifejezés azonban fennmaradt, de már csak az antiszociális személyiség leírására használják. A normalitás határán belül maradó személyiségtől ezért a pszichopátiát a legnehezebb megkülönböztetni. Ugyanakkor a bírói gyakorlat és az elmeorvos-szakértők álláspontja megegyezik abban, hogy a személyiségzavar csak abban az esetben merítheti ki a kóros elmeállapot fogalmát, ha olyan súlyos fokú, amely az elmebetegséghez közelít vagy azzal egyenértékű, és ezáltal a beszámítási képességet korlátozza vagy kizárja. A pszichopátia tehát csak patologikus vonások mellett alapozhatja meg a 24. alkalmazását. Az elmebetegséget, gyengeelméjűséget, szellemi leépülést, tudatzavart és személyiségzavart egyaránt csak akkor lehet e rendelkezés alkalmazása szempontjából figyelembe venni, ha a beszámítási képességet kizárják vagy korlátozzák. 21
IV.Az ittasság büntetőjogi értékelése 25. A 24. rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. Igen nagy az alkoholfogyasztás kriminológiai jelentősége: mind az alkoholos befolyásoltságban, mind az italozó életmód, az alkoholfüggőség következményeként elkövetett bűncselekmények száma növekszik. Az alkohol vagy a kábítószerek fogyasztása a tudatzavar kisebb vagy akár nagyobb fokát váltja ki, és ettől függően korlátozza, vagy adott esetben kizárja az ilyen állapotban bűncselekményt elkövető személy beszámítási képességét. Az alkohol hatása közismert, aki szeszes italt fogyaszt, számol ezzel a hatással, így tehát a tudatzavar kialakulása az alkoholt fogyasztó személynek felróható. Az ittasságnak két fajtája van, melyek jellemzőit az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 15. számú módszertani levele alapján foglaljuk össze. 1.Az ittasság fajtái i.a szokványos részegség A szokványos részegség kialakulása, lezajlása és mértéke elsősorban az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függ. A szervezet alkoholtűrő képessége (toleranciája) jelentősen különböző személyenként, valamint ugyanazon személynél is módosulhat alkalmi állapota szerint. A szokványos részegség az egészséges szervezet megszokott reakciója az alkohol bódító-mérgező hatására, pszichés, vegetatív és mozgásos tünetekkel jellemzetten. Jellemző az emelkedett hangulat az alkoholos befolyásoltság kezdetén, de ez gyakran ingerlékenységgel, szélsőséges érzelmi hullámzással párosul. A közepes, illetve a súlyos fokú ittasság felé haladva a kialakult izgalmi (excitatiós) stádiumban az ítéletalkotás felületes, a kritikai képesség csökken. Ilyenkor túlméretezett reakciók is előfordulhatnak, éppen ezért ez a szakasz az, ami a legjobban hajlamosít agresszív cselekmények elkövetésére. Nemcsak az egyéni tűrőképesség miatt mutathat változatosságot a szokványos részegség tüneti képe, hanem az egyéni diszpozíciók miatt is, amennyiben a fellazuló gátlások mögül olyan rejtett személységi vonások kerülhetnek felszínre, mint a nagyzolás, kötekedés, dicsekvés, vádaskodás, sőt agresszivitás. 22
Az alkohol narkotikus hatása érvényesül a depressziós stádiumban, a működések egyre lassulnak, nyomott és érzékeny hangulat, megnehezülő felfogás észlelhető. A mozgások rosszul koordináltak, a járás dülöngélő, illetve a beszéd akadozó. A tovább fokozódó mérgezés a szokványos ittasságban is alvást okozhat, előfordulhat, hogy mélyülő tudatvesztéssel, kómával jár. Igen fontos hangsúlyozni, hogy már enyhe alkoholos befolyásoltságban is fennáll a környezettel való konfliktus készsége, súlyosbodó részegségnél pedig egyre nagyobb a valószínűsége az agresszív jellegű, sértő, garázda, verekedő magatartásmódok kialakulásának. Szokványos részegségnél az emlékezés lehet teljes, máskor hézagos kiesések, ritkán teljes amnesia állapítható meg. Általánosságban érvényes, hogy a szokványos részegségben az emlékezés zavara a tudatzavar mélységével arányos. Ha a vizsgált személy azt állítja, hogy a cselekmény idejére nem emlékszik, akkor csaknem bizonyos, hogy célszerű védekezési móddal állunk szemben. Az emlékezés zavara az intoxikáció következménye, mivel a szokványos részegség is az agy- és elmeműködést átmenetileg károsan befolyásolja. ii.a kóros (patológiás) ittassági formák A kóros ittasság különböző formái az elmeműködés olyan, időleges jellegű tudatzavarral járó kóros állapotai, amelyek minőségileg különböznek a szokványos részegségtől és lényegileg átmeneti pszichotikus (elmebetegségi) állapotnak tekinthetők. Ezeket tehát minden esetben kóros elmeállapotnak kell tekinteni. a.a kóros ittasság Kóros ittasság esetén a szokványos részegség bekövetkezésének egyes fázisai teljesen hiányozhatnak. Általánosan jellemző, hogy ellentétben a szokványos részegséggel a vitális izgalom és a tudatzavar igen gyorsan következik be és ennek intenzitása is igen nagy. Múló paranoid ötletek, máskor illuzionisztikus félreismerések és hallucinációk kerülhetnek felszínre, amelyek a cselekvéseket motiválhatják. Mindezeket végül emlékezetkiesés (amnesia) követi. A tudatzavar fennállása elengedhetetlen, ennek tisztázása elsőrendű szakértői feladat. A kóros ittasság feltétele az alkoholt fogyasztó személy tűrőképességének minőségi megváltozása (kvalitatív intolerancia), akár veleszületett vagy szerzett (például agysérülés vagy műtét utáni állapot, epilepsia) 23
maradandó károsodás miatt, akár átmeneti, alkalmi okok (például kimerültség, éhezés, szorongást keltő pszichés trauma stb.) következtében. Ezek azonban nem állapíthatók meg minden esetben. A kvantitatív intolerancia viszont nem szükségszerű feltétel, de többnyire észlelhető, hogy a tűrőképesség mennyiségileg is megváltozik, és a kóros ittasságot csak viszonylag csekély mennyiségű alkohol fogyasztása előzi meg. Egyértelműen meghaladott tehát az a korábbi nézet, hogy a patológiás részegséget minden esetben csekély mennyiségű alkoholfogyasztás előzi meg, a hangsúly a tűrőképesség minőségi megváltozásán van. A kóros ittasság valójában mély tudatzavar (tudatborulás), amely a következő tünetekben jelenik meg: - a kapcsolatteremtés (érintkezés-felvétel) súlyos megnehezülése vagy hiánya; - az érzékcsalódások valódi hallucinációk vagy környezeti ingerek illuzionisztikus meghamisítottsága formájában, illetve kóros élmények, téveszmeszerű ötletbetörések (kóros motiváció); - a magatartás énidegensége, mely a korábbi viselkedéstől gyökeresen különbözik; - az adott helyzethez képest inadekvát cselekvés; - a hirtelen, heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés; - terminális alvás; - teljes vagy súlyosabb fokú emlékezetzavar (amnesia), mely gyakran az ittasságot megelőző időre is kiterjed. A feltételek és tünetek összességükben és teljes intenzitásukban nem mindig észlelhetők, a felsorolt tünetek nem is egyenrangúak. Lényeges a tudatzavar megállapítása szempontjából a környezeti ingereknek megnehezült és megváltozott észlelése (érzékcsalódások), valamint az ebből adódó, a helyzethez képest oda nem illő reagálás, ami a viselkedés értelemszerű összefüggésének felbomlását, az élmények addigi szabályos rendjében bekövetkezett törést jelenti. A többi tünet előfordulhat a szokványos ittasságban is főleg annak súlyosabb formájában, az emlékezetkiesés pedig különösen bizonytalan értékű, gyakran a védekezést szolgálja. Az alkohollal szembeni tűrőképesség minőségi megváltozásának az oka sok esetben nem tisztázható, hiányozhatnak az előzményi adatok, vagy az elkövetők éppen a célszerű védekezés érdekében hangoztathatnak nem igazolható korábbi betegségeket, koponyasérüléseket, epilepsziás jellegű rosszulléteket. Az aktuális előzményi tényezők közül a kimerültség, a hiányos táplálkozás vagy mindkettő gyakori előzményként szerepel. A kóros ittasság megállapítása kizárja a beszámíthatóságot. 24
b.az abortív (csökevényes) kóros ittasság Az abortív (csökevényes) kóros ittasság véleményezésének akkor van helye, ha a kóros ittasság előbbiekben felsorolt tünetei közül csak egyesek észlelhetők, vagy a tünetek mind megtalálhatók, de nem fejlődtek ki teljesen. Lényegét illetően az abortív patológiás ittasság minőségileg nem különbözik a teljesen kifejlődött kóros ittasságtól. A tudatzavart az abortív kóros ittasságban is a felsorolt tünetek jelzik, csupán a tudatzavar nem annyira mély. Az adott helyzet értékelése bizonytalan és változékony, a cselekvéseket kóros élmények irányítják, emiatt válnak inadekváttá. A tudatzavar a szokványos részegséghez viszonyítva rohamosan és nagyobb intenzitással áll be, anélkül azonban, hogy az összefüggések, a helyzet felismerése teljesen eltűnne, ami gyakran kideríthető a rendszerint meglévő emlékezészavarok ellenére is. Az említett tünetek sok esetben nagymérvű aránytalanságokat mutathatnak az alkoholfogyasztás mérvével is. Nem elengedhetetlen előfeltétel a csupán csekély mennyiségű alkohol fogyasztása. Abortív kóros ittasság véleményezése esetén a beszámíthatóság korlátozott, többnyire súlyos fokban. c.jogesetek A legtöbb esetben szokványos részegség állapotában követik el a bűncselekményeket, de vannak olyan esetek is, amikor megállapítható, hogy az elkövető kóros (patológiás) vagy abortív (csökevényes) részegségben szenvedett az elkövetés idején. Bemutatok néhány magyarországi jogesetet, ahol megállapították a kóros részegséget. 1. eset Az elkövető túlzott alkoholfogyasztása után hazafelé tartott mikor a buszmegállóban találkozott a későbbi áldozattal. A két férfi nem ismerte egymást, azonban szóváltásba keveredtek. A szóváltás verekedésbe, rugdosásba csapott át. A buszmegállóban várakozó férfi ezután védekezésképp előkaphatta a pillangókését, melyet az elkövető elvett tőle. A férfira így a saját késével támadtak rá, és a saját késétől szenvedett halálos sérüléseket. Mire az érkező busz utasai odaértek segítséget nyújtani, a férfi már halott volt, a késpenge eltört, melynek egy részét az áldozat szemgödrében találtak meg. Az áldozat 57 késszúrást szenvedett el. Az elkövető nem értette, mi történik, kívülállóként érzékelte az eseményeket. Ügyvédje kezdett el gyanakodni, hogy elképzelhető, hogy kóros 25