A magyar zenei nevelés alapelvei, a kodályi koncepció Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. De a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét. (1929)
Nat 2012 Ének-zenei nevelésünk alapja a Kodálykoncepcióra épülő zenepedagógiai gyakorlat, azaz a teljes embert fejlesztő pedagógia, melynek középpontjában az európai műveltségű, a magyar nemzeti hagyományt őrző és interpretáló, nyitott, kreatív és közösségi ember nevelése áll.
Kodály Zoltán (1882. Kecskemét 1967. Budapest) Életcélja: a magyarság kulturális felemelkedése, önálló magyar kultúra megteremtése. Zeneszerzőként, népzenekutatóként, pedagógusként erre törekedett. Szemlélete rokonítja a kortárs életreform-mozgalmakkal, a reformpedagógiai törekvésekkel. Korának nagy tekintélyű személyisége. Írásainak gyűjteménye: Visszatekintés, I III. (legutóbbi kiadás: 2008, Argumentum)
1. Embereszménye az antik görög kultúrát idézi, ahol a nevelés legfontosabb eszköze a zene volt. 2. Mindenki részesülhessen a zenei nevelésben. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kis kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.
3. A gyermek először anyanyelvét tanulja meg. Ugyanígy a zenei nevelés is a zenei anyanyelvből, azaz a népzenéből indul. 4. A zenei nevelés anyagának csakis a legmagasabb művészi érték felelhet meg. "...erre az alapra épülhet olyan zenei műveltség, mely nemzeti, de lelket tár minden nép nagy alkotásainak. Értékmérőt is kap a népdallal, aki e századok csiszolta tökéletességhez méri, amit hall: nem tévesztik meg többé hamis bálványok..." Ha az anya alkoholista, ez rányomja bélyegét a gyermekre. Ha pedig zenei alkoholista így nevezném, aki csak rossz, selejtes zenével él, okvetlenül meglátszik a gyermeken.
5. A zenei nevelés az éneklésre épül. 6. Elsődleges az élményszerűség, mindig a művészeti tevékenység öröme legyen a középpontban! A zene gyökere tudnillik az ének. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja. "Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen "A gyermek ne fogalmakat, definíciókat gyűjtsön, hanem zenekincset. Annak számbavételére, rendező áttekintésére ráér később."
7. A zenei nevelést minél korábbi életkorban kell kezdeni. Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel... még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése. Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés.
8. A zenei írás-olvasás elsajátítása is céljai között szerepel. 9. Ennek eszközét a relatív szolmizációban látja. "...az orális, szájhagyománykultúra ideje lejárt... Zenekultúra ma már írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra. bizton remélhetjük, hogy mire 2000-et írunk, minden általános iskolát végzett gyermek folyékonyan olvas kottát. "...a szolmizálás... gyorsabban visz a folyékony kottaolvasásra. Természetesen csak a relatív szolmizálás, mert itt a hang nevének kiejtésével meghatároztuk szerepét a tonalitásban."
A zene nevelés módszertanának kidolgozói Általános iskola: Ádám Jenő
Óvoda (+ bölcsőde): Forrai Katalin
További munkatársak Szolfézs: Szőnyi Erzsébet Zenei tagozat: Szabó Helga Pedagógiai céllal, gyermekeknek (is) komponáló szerzők: Szőnyi Erzsébet, Bárdos Lajos, Kerényi György, Járdányi Pál,
A zenei nevelés transzferhatását bizonyító klasszikus hazai kutatások Óvodás korosztály: Kokas Klára (1972): mozgásfejlődés, beszédpercepció, problémamegoldás, helyesírás Páskuné Kiss Judit (1999): intelligencia, kreativitás Kalmár Magda (1989): nyelvi fejlődés Iskolások: Barkóczi-Pléh (1977): intelligencia, kreativitás, figyelem, személyiség, társas kapcsolatok Laczó Zoltán (1985), Vitányi Iván 176): hátrányos helyzet kompenzálása Benis Márta és Kalmár Magda (1979): problémamegoldó gondolkodás Székácsné Vida Mária (1980): matematikai és anyanyelvi képességek, ábrázolás