Hosszú távú (2050) kibocsátás csökkentési célok Magyarország vonatkozásában

Hosszú távú (2050) kibocsátás csökkentési célok Magyarország vonatkozásában Feiler József Prof. Ürge-Vorsatz Diana 2010. január

Tartalom 1. Összefoglaló... 3 2. Bevezetés... 6 3. Meglévő hazai stratégiák kibocsátás-csökkentési vonatkozásai... 38 4. Kibocsátási trendek... 44 5. A 2050-es célokat behatároló peremfeltételek... 7 6. Nemzetközi és úniós szakpolitikai keretek... 13 7. Magyarország kibocsátás csökkentési korlátai 2050 vonatkozásában... 17 8. Kibocsátás csökkentési pályák elemei... 23 9. A bezárási jelenség veszélye és hatása a 2050-es célok elérési lehetőségeire... 30 10. Kibocsátás csökkentési pályák hatásai... 32 11. Melléklet... 38 2

1. Összefoglaló A tanulmány célja, hogy megtegye az első lépést az alacsony üvegházhatású gáz kibocsátással járó társadalomhoz való átmenet útvonalának meghatározásában Magyarország vonatkozásában. A tanulmány a visszalépéses módszerrel történő jövőkép készítés első fázisában hivatott segíteni, a 2050-es jövő kibocsátási korlát peremfeltételeit igyekszik behatárolni és ezen túl szakértői becsléseket ad egy lehetséges kibocsátás elosztásra 2050 vonatkozásában. Elvileg a 2050-es dekarbonizációs cél, amelyet a nemzetközi politikai konszenzus nyomán a tanulmány előrevetít, távol van, de az erre a kihívásra adandó válasznak már a jelenlegi szakpolitikákba is be kell épülnie, ha annak a költségeit minimalizálni akarjuk. A 2050-es év vonatkozásában a kibocsátás csökkentési peremfeltételek meghatározása kapcsán a tanulmány abból a feltételezésből indul ki, hogy mindenki racionálisan gondolkodik és érdekelt annak megelőzésében, hogy néhány évtizeden belül radikálisan leromló életkörülmények között éljünk egy olyan világban, amely sokkal kevesebbet tud nyújtani számunkra és ellenségesebb mindennel szemben, amiben alapvető értéket látunk. Ennek megfelelően, a globális kibocsátásokat az ipari forradalom előtti időszakhoz képest 2 C emelkedést nem meghaladó szinten kell tartani a nemzetközi konszenzus szerint. Ehhez a célhoz szükséges feltétel, hogy a globális szén-dioxid kibocsátások a 2000-2049 közötti időszakban ne lépjék túl az 1000 Gt-t, avagy a Kiotói Jegyzőkönyvben korlátozott üvegházhatású gázok összkibocsátása ne lépje túl az 1500 Gt szén-dioxid ekvivalensnek megfelelő mennyiséget. Ezzel a kibocsátási költségvetéssel 75 %-os valószínűséggel tartható a 2 C-os határ. A jelenlegi nemzetközi klímatárgyalásokon célul tűzött 450 ppm-es széndioxid koncentrációs szint ennél megengedőbb körülbelül 50 % esélyt ad számunkra, hogy az átlaghőmérséklet ne lépje túl a 2 C-os határt. A peremfeltételek közül, amelyek a kibocsátás csökkentést befolyásolják megvizsgálásra került az olaj és földgáz kitermelés kereslet-kínálati egyensúlyának a kérdése. A jelenleg ismert előrejelzések alapján jó esély van arra, hogy 2020 előtt eléri a kőolaj kitermelés a globális csúcsot és irrealisztikusan optimista feltételezések szükségesek ahhoz, hogy a csúcs 2030 utánra legyen előre jelezhető. A földgáz felhasználás csúcsát csak a szokásos üzletmenet forgatókönyvtől eltérő trendek hozhatják a 2030 előtti időszakra ilyen eltérő trendek lehetnek egymástól függetlenül, de egymást erősítve is a hatékony globális klímapolitika megjelenése vagy az olaj csúcs elérése. Markáns globális klímapolitika forgatókönyv esetén már 2025 előtt elképzelhető, hogy a földgáz iránti igény meghaladja a lehetséges kitermelés korlátait a nemzetközi Energia Ügynökség szerint. A globális kibocsátási költségvetésből egy német kormányzati tanácsadó testület módszertana alapján, amely az egy főre eső kibocsátásokat használja alapvető elosztó tényezőként, kiszámításra került, a 2000-es népesedési adatok figyelembevételével Magyarország kibocsátási költségvetése. Az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásai mintegy 34 %-al alacsonyabbak, mint a Kiotói Jegyzőkönyvben hazánk által választott bázis szint. A markáns csökkenés jelentős részben a rendszerváltozás következménye: már 1992-re mintegy 30%-kal csökkent az emisszió az energetikai, ipari és mezőgazdasági termelés visszaesésének következtében. Az elmúlt évtizedben a kibocsátások nagyjából stagnáló, 2005-től csökkenő trendet mutatnak, amely csökkenés a gazdasági válság következtében az elkövetkező években radikálisan tovább csökkent. 3

A 2000-2049 közötti időszakban hazánk üvegházhatású gáz kibocsátási költségvetése 2463 millió tonna CO 2 ekv. kibocsátás. Ebből a 2000-2007 közötti időszakban 605 millió tonna CO 2 ekv. ÜHG-t már kibocsátott Magyarország, amely a 2000-2050 közötti költségvetésnek körülbelül negyede. A fennmaradó 42 évben a költségvetés megmaradt háromnegyedével kell gazdálkodnia az országnak. 2007-es szintű kibocsátásokkal 2032-ig lenne elég ez a kibocsátási költségvetés az országnak. Természetesen más kibocsátás csökkentési célokat meghatározó módszerek is elképzelhetők, ezek azonban nem hoznak jelentősen eltérő eredményt. A kibocsátási költségvetés és ahhoz kapcsolódó 2050-es 1990-es kibocsátási bázishoz viszonyított 80 %-os kibocsátás csökkentési cél viszonylag kötött pályákat ad a hazai kibocsátások csökkentésére. Három pálya került megvizsgálásra az adott feltételek mellett. 2010 2015 2020 2025 2030 2035 2040 2045 2050 A: EU -30% (2020); EU -80% (2050) pálya (+gazdasági válság) 68 933,7 69 047,9 65 031,4 57 786,6 48 285,9 37 879,8 28 296,5 21 642,5 19 833,3 % 69,51 69,63 65,58 58,27 48,69 38,20 28,53 21,82 20,00 2050-ig vásárolandó kibocsátási jogok 169,4 millió B: EU -30% (2020); EU -80% (2050) pálya + gazd. fellendülés 73 318,3 75 617,8 65 126,0 50 477,0 37 484,6 29 142,9 25 626,0 24 287,7 19 833,3 % 73,94 76,25 65,67 50,90 37,80 29,39 25,84 24,49 20,00 2050-ig vásárolandó kibocsátási jogok 90,5 millió C: 2020-ra 40 % csökkentés + gazd. válság 68 933,73 65 818,17 58 437,34 49 607,89 40 535,22 32 256,73 25 641,82 21 391,89 19 833,37 % 69,51 66,37 58,93 50,03 40,88 32,53 25,86 21,57 20,00 2050-ig vásárolandó kibocsátási jogok 289 ezer Csökkentési pályák éves kibocsátási adatai, kiválasztott évekre (ezer tonnában) és százalékban (1990-hez képest) A pályák elemzésének tanúsága, hogy a hazai üvegházhatású gáz kibocsátások amennyiben a közeljövőben még emelkednének, akkor a 2020 utáni időszakban az éves szintű kibocsátás csökkentésnek szintje megnő, több éven keresztül akár az évi 3 %-os csökkentési kényszert is jelentheti. A magas éves csökkentési arány jelentős terheket ró a gazdaságra és a társadalomra ezért az ilyen forgatókönyvek kerülendők és az aktív kibocsátás-csökkentési szakpolitikák és lépések alkalmazását minél előbb széleskörűvé kell tenni. 2020-as kibocsátás csökkentési célok vonatkozásában az uniós 30 %-os kibocsátás csökkentési cél várható hatását is figyelembe véve legalább 34 %-os csökkentés szükséges 1990-es alaphoz képest, amely csökkentés 9 %-al kevesebb a 2008-es kibocsátási szintnél. A hazai kibocsátás csökkentésre optimalizált forgatókönyv szerint 2020-ra 41 %-os csökkentés javallott 1990-hez képest így nem kell jelentős mennyiségű kibocsátási jogosultságot venni fejlődő országoktól, sem a gazdaságot túlságosan megterhelni 2%-ot meghaladó éves kibocsátás csökkentéssel. A gazdasági válság mellékhatásaként a kibocsátási forgatókönyvek végrehajtása kevesebb erőfeszítést igényel. A tanulmány az erőművi szektorban, az épületállomány energiaigénye kapcsán, valamint a közlekedésben látja a kibocsátás csökkentés legjelentősebb területeit. 4

A hosszú távú kibocsátás csökkentéseknél jelentkező korlát, hogy a 2050-ig tartó időszakban már nem lehetséges a jelenlegi technológiák hatékonyságának növelésével és takarékossággal megoldani a kibocsátás csökkentést alapvető strukturális változtatásokra van szükség leginkább a legnagyobb kibocsátás-csökkentési lehetőségeket rejtő szektorokban. Ezek a strukturális változások képesek a mély kibocsátás-csökkentések jelentősebb részét biztosítani és ezek nélkül nincs lehetőség a szükséges csökkentéseket végrehajtani. A kihívás abban jelentkezik, hogy a strukturális változások a fizikai infrastruktúra jelentős részét érintik, amelynek a normális megújulási ciklusa sok esetben hosszabb mint a rendelkezésre álló negyven év. Ezek a változások egyrészt jelentős pénzügyi, gazdasági költséggel járnak, másrészt a megvalósításuk fizikai időigénye is magas. A radikális rövidtávú csökkentési célokat nem lehet inkrementális, egymás után következő, az éppen érvényes költséghatékonyságot optimalizáló, apró intézkedések egymásutánjával elérni, hanem csak a hosszú távú célokat szem előtt tartó, stratégiai szerkezet- és modellváltásokkal. A rövid távra költségoptimalizált mérséklési intézkedések esetenként lényeges károkat is okozhatnak, akár komolyan veszélyeztethetik a hosszabbtávú csökkentési célok elérését. Ez különösen a hosszú élettartamú infrastruktúrával kapcsolatos beruházásokra igaz, például az épületek, településrendezés, közlekedési infrastruktúra. A hatásoknál a gazdasági és pénzügyi hatások tekintetében, mivel a kibocsátás csökkentéseknek nincs racionális alternatívája, a költséghatékonyság elveit a dekarbonizációs folyamat végrehajtása során kell érvényesíteni, nem pedig a dekarbonizációs folyamatot kritizálni, annak költséges volta miatt. Alapvető megállapítás, hogy a kibocsátás csökkentés költséghatékonyabb a radikális csökkentések mielőbbi elkezdésénél. A dekarbonizációs folyamat rendkívül magas beruházás igénnyel rendelkezik, amelyben az állam szerepe alapvető azonban hosszú távon az átalakítás megtakarításokat jelent mind a lakosság, mind pedig az állam részére a jelentősen megnövekedett energiabiztonság mellett. A megtakarításokon kívül a járulékos hasznok széles palettája jelentkezik a megfelelően optimalizált klímavédelmi gazdaságátalakítás eredményeképp, A dekarbonizációs folyamat többek között az energiaszegénység eltűnéséhez vezethet, a munkaerő piacon pedig jelentős nettó munkahelyteremtéshez, főképp az építőiparban, a mezőgazdaságban és az energiatermelésben bekövetkező változások, a munkaerő-intenzívebb energiatermelés és energiatakarékosság, valamint a globális anyag áramlás csökkenése miatt. Például, egy komplex és átfogó épületfelújítási program nettó többszázezer munkahelyet is teremthet. Ezen kívül az energiaimport csökkenésére, az beltéri és kültéri légszennyezés csökkenésére, a termelékenység növekedésére, a csökkenő középületi közüzemi díjak és energiaár-támogatás vagy szociális segélyek mérséklődésnek eredményeképp állami kiadásmegtakarításokra, új üzleti lehetőségekre, az egészségügyi helyzet javulására és kapcsolatos kiadások csökkenésére, az ingatlanállomány értékének növekedésére, a hulladék- és szennyvíztermelés csökkenésére, valamint a lakosság komfortérzetének javulására számíthatunk. Ezek a hatások összességében jelentősebb össztársadalmi hasznot hoznak bizonyos intézkedések esetében például az energiafelhasználás hatékonyságának a növelése, valamint az épületek felújítása -, mint a dekarbonizációból vagy az energiamegtakarításból eredő közvetlen számszerűsíthető nyereség. Jelen tanulmány leginkább a problémafelvetés része és próbál rávilágítani arra a hosszú távú forgatókönyv alkotási igényre, amely ahhoz szükséges, hogy hazánk időben és költséghatékonyan tudjon választ adni az éghajlatváltozással kapcsolatosan már előre látható kihívásokra. 5

2. Bevezetés 2009 novemberében az Unió Környezetvédelmi Tanácsa olyan következtetés adott ki, amely szerint 2050-re az Unió üvegházhatású gáz kibocsátásai az 1990-es szinthez képest 80-95 %- al alacsonyabbaknak kell lenniük. Az állásfoglalás összhangban van azzal, ami legjobb tudásunk szerint a veszélyes mértékű éghajlatváltozás elkerüléséhez szükséges. A tanulmány azon a feltételezésen alapul, hogy mindenki racionálisan gondolkodik és érdekelt annak megelőzésében, hogy néhány évtizeden belül radikálisan leromló életkörülmények között éljünk egy olyan világban, amely sokkal kevesebbet tud nyújtani számunkra és ellenségesebb mindennel szemben, amiben alapvető értéket látunk. A tanulmány célja, hogy megtegye az első lépést az alacsony üvegházhatású gáz kibocsátással járó társadalomhoz való átmenet útvonalának meghatározásában. A fő kérdés, amelyre választ kíván adni, hogy egy 2050-re történő 80 %-os kibocsátás-csökkentésnek milyen a relevanciája Magyarország számára, és hogy egy ilyen peremfeltétel milyen kibocsátási pályákat jelenthet az elkövetkező évtizedekre. A korlátok feltérképezése mind a gazdaság szereplői, mind pedig a döntéshozók számára fontos üzenettel bír rámutat arra, hogy nincs idő halogatásra az erőteljes kibocsátás-csökkentési szakpolitikák elkészítése és végrehajtása terén. Minden egyes év késlekedés árát kamatostól kell megfizetnie az országnak erőltetett ütemű és nagyobb mértékű kibocsátás-csökkentésben, költségekben. A kibocsátás csökkentési kényszer a gazdaság számára hasonló pályákat jelent a világ minden részén. Azok az országok, amelyek későn ismeri fel az új körülményeket, hátrányos helyzetbe kerül, míg aki korán alkalmazkodik hozzájuk, az komparatív előnyre tud szert tenni. Hosszú távú forgatókönyvek megalkotásánál és célok meghatározásánál nem használható a rövid- és közép-távú stratégiaalkotás bevett módszere, amely a jelen helyzetből a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel és a jelenleg ismert körülmények, költségek előrevetítését alkalmazza. Negyven éves időhorizonton ilyen módszer nem képes felépíteni egy olyan képet, amely elvezet a szükséges célig, jelen esetben a globális üvegházhatású gáz kibocsátási célok Magyarországra leképzett forgatókönyvéig. Hosszú távú és komplex értékrendszereket érintő kihívások, mint például a 2050-es kibocsátás csökkentési cél megvalósítása az úgynevezett visszalépéses módszerrel érdemes feltárni. A módszer lényege, hogy a cél és a célhoz tartozó peremfeltételek definiálása az elsődleges feladat. Ezt követően a célállapot, jelen esetben 2050-es magyarországi helyzethez kapcsolódó, és abból következő körülmények feltérképezése, azokkal kapcsolatos forgatókönyv elkészítése a cél. A jelen és jövőbeli rögzített állapotok közti különbségek ezt követően nyilvánvalóvá vállnak és ezeknek a különbségeknek az áthidalására kell terveket, útvonalakat készíteni. A folyamat végpontját meghatározó körülmények leltárba vétele tudományos ismeretek alapján indokolt elkészíteni, de a jelen és jövőbeli cél közötti útvonalak elkészítése már az egyes szakterületek szakértőinek és a folyamatban érintettek közös munkája kell, hogy legyen hisz itt már értékítéletek születnek, amennyiben alternatív lehetőségek merülnek fel. A tanulmány a visszalépéses módszerrel történő jövőkép készítés első fázisában hivatott segíteni, a 2050-es jövő kibocsátási korlát peremfeltételeit igyekszik behatárolni Magyarország vonatkozásában és ezen túl szakértői becsléseket ad egy lehetséges kibocsátás elosztásra 2050 vonatkozásában. 6

3. A 2050-es célokat behatároló peremfeltételek 2009. decemberében, a koppenhágai klíma csúcstalálkozón elfogadott deklaráció alapján kimondható, hogy a tudományos konszenzuson túl globális szakpolitikai egyetértés is van arról, hogy ha el akarjuk kerülni a veszélyes éghajlatváltozás jelentős kockázatát, akkor a globális átlaghőmérsékletnek az ipari forradalom előtti szinthez képest legfeljebb 2 ºC-kal szabad emelkednie a XXI. század végéig. Az Európai Uniói deklarált célja is az átlaghőmérséklet-változás 2 ºC-ban való maximálása. 5. ábra - A klímaváltozás lehetséges hatásairól alkotott kép változása 2001 és 2009 között 1 Az ipari forradalom előtti átlaghőmérsékletnél 2 ºC-nál magasabb globális átlaghőmérséklet emelkedés hatásait tekintve minőségileg eltérő és a világ minden részén egyértelműen negatív. A 2 ºC-os védőkorlát meghatározása óta, a fokozódó kutatások eredményeként már ismeretes, hogy ez a szint is a megállapításakor feltételezettnél erősebb éghajlatváltozási hatásokkal jár. Az élelmiszer és ivóvíz korlátok erőteljesebbé válása, a biológiai sokféleség 30% os csökkenése 2050-re, a tengeri halott zónák kiterjedésének növekedése, a grönlandi jégtakaró visszafordíthatatlan összeomlása, az Amazonas-vidék esőerdőinek részleges eltűnése, masszív népvándorlás és a törékeny államok összeomlása, a gazdasági és politikai destabilizáció mind a veszélyes éghajlatváltozás velejárói. A természetes vegetáció magasabb szélességi körök felé történő vándorlása, ilyen körülmények között nem fog tudni lépést tartani a hőmérséklet az élőlények szempontjából gyors változásával, ezáltal várható, hogy az állat és növényfajok kihalása az ember által soha nem látott mértéket ölt és a Föld eltartó képessége az emberiség viszonylatában jelentősen csökken. A változás természetéből adódóan vannak olyan visszacsatolási folyamatok, amelyeket maga 1 Richardson et al, Synthesis Report from Climate Change, Global Risks, Challenges and Decisions, University of Copenhagen, 2009. p. 16. 7

Globális átlaghőmérséklet emelkedés az iparosodás előttihez képest a legjobb becslés klíma érzékenységet használva CO2 koncentráció a stabilizációnál (2005=379 ppm) CO2 egyenérték koncentráció a stabilizációnál, beleértve ÜHGk és aeroszolok (2005=375 ppm) A CO2 kibocsátási csúcs éve A CO2 kibocsátás változása (a 2000- es év kibocsátásainak százalékában) az éghajlatváltozás indít el, és amelyek növelik annak mértékét. Ilyen folyamat például az eddig állandóan fagyott tundra olvadásaként megjelenő metán felszabadulás. A globális éghajlatrendszerbe való emberi beavatkozás egy bizonyos szint után visszafordíthatatlanná teheti a változásokat és a globális éghajlati rendszer egy olyan új, általunk nem ismert egyensúlyi helyzet felé sodródik, amelyben a jelenlegi magasabb rendű élő szervezetek nehezen vagy nem tudnak tovább élni, és jelentős biológiai rendszerek omlanak össze. Hőmérséklet emelkedés CO 2 CO 2 ekvivalens Kibocsátási csúcs éve % változás a globális kibocsátásokban ºC ppm ppm év százalék 2,0-2,4 350-400 445-490 2000-2015 -85 - - 50 2,4-2,8 400-440 490-535 2000-2020 -60 - -30 2,8-3,2 440-485 535-590 2010-2030 - 30 - +5 3,2-4,0 485-570 590-710 2020-2060 +10 - +60 4,0-4,9 570-660 710-855 2050-2080 +25 - +85 4,9-6,1 660-790 855-1130 2060-2090 +90 - +140 6. ábra - Globális kibocsátás csökkentési szcenáriók 2 8. ábra - Kibocsátás csökkentési költségvetések és a globális átlaghőmérséklet emelkedés Forrás: M. Meinshausen, N. Mainshausen, W. Hare, et al. Greenhouse-gas emission targets for limiting global waming to 2 C, Nature p. Vol. 458, 2009 április 30. Az adott globális átlaghőmérséklet alatti szint tartása nem annak az egyedüli függvénye, hogy egy adott évben mekkora üvegházhatású gáz kibocsátást követünk el. Mivel az üvegházhatású gázok légkörben tartózkodása az emberi eredetű kibocsátások főbb gázai esetében a több tíz évtől a több ezer évig terjedhetnek, ezek a gázok a légkörben növekvő mértékben vannak jelen. Az üvegházhatású gázok légköri akkumulációjából egyértelműen következik, hogy az adott év kibocsátási szintje mellett a több évtizedes kumulatív üvegházhatású gáz kibocsátásoknak is jelent szerepe van. Ahhoz, hogy a 2 C-os cél 75% os biztonsággal tartható legyen, az antropogén eredetű széndioxidkibocsátásoknak a 2000-2050 közötti időszakban nem szabad meghaladniuk az 1000 Gt-t (a jelenleg gazdaságosan kitermelhető fosszilis energiaforrásokhoz kapcsolódó összes szén-dioxid kibocsátás 2 Richardson et al, Synthesis Report from Climate Change, Global Risks, Challenges and Decisions, University of Copenhagen, 2009. p. 19. 8

2800 Gt lehetne). Az 1000 Gt kibocsátható mennyiségnek mintegy harmadát már kibocsátotta az emberiség 2000 és 2009 között. Ez azt is jelenti, hogy az ismert, és gazdaságosan kitermelhető olaj, gáz és szén készleteknek kevesebb, mint fele használható fel 2050-ig. A kibocsátások időbeli beosztása az éghajlatváltozás szempontjából sem közömbös, de az energiarendszernek a nulla kibocsátású jövő felé történő átalakítása valamint a nemzedékek közötti egyenlőség szempontjából nem közömbös, hogy mikor kezdődik meg a jelentős mértékű kibocsátás-csökkentés. Az energia és infrastrukturális rendszerek sikeres átalakítása feltételezi, hogy a globális kibocsátásoknak 2015-2020-ig kell tetőzniük. A kibocsátáscsökkentés halogatása az előrelátóbb éghajlatvédelmi célokat gyakorlatilag lehetetlenné teszi, mivel a jövőben így hirtelen, nagymértékű kibocsátás-csökkentésre lesz szükség, amely csak társadalmi és gazdasági összeomlás esetén valósítható meg. Egy ilyen összeomlás hatásában hasonlíthat a szocialista tervgazdálkodási rendszer összeomlásának a hatásaihoz. A kibocsátás csökkentés két alapszabálya fontos a jövőbeli kibocsátási pályák szempontjából. Az első szabály szerint, ha magasabb kibocsátásokhoz ragaszkodunk a közeljövőben, akkor középtávon nagyobb mértékű csökkentéseket kell elérni az adott stabilizációs pályához. 7. ábra Kibocsátás csökkentési útvonalak 2050-ig. Forrás: Höhne et al, Emission pathways towards 2 C, Ecofys 2009 September A második szabály alapján a kibocsátás-csökkentés késedelmes kezdete azt is jelenti, hogy a kibocsátási csúcspontot követően a szükséges éves csökkentés mértéke a késedelemmel arányos módon növekszik. A globális kibocsátási csúcs elérésének minden öt évvel későbbre halasztása azt is jelenti, hogy körülbelül egy évnyi kibocsátással megnövekszik a szükséges éves csökkentés nagysága. A kibocsátási csúcs magassága és a csúcs elérésének késedelme közösen fejti ki hatását. A globális kibocsátás csökkentéssel kapcsolatos, középtávot érintő, jelenlegi tárgyalások nem befolyásolják, hogy a 2 C-os globális átlaghőmérséklet növekedési korlát betartása milyen erőfeszítéseket kíván a fejlett ipari országoktól: 2050-re majdnem üvegházhatású gáz kibocsátás-mentes gazdasággal kell rendelkezniük és a fejlődő országok kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseit is részben nekik kell finanszírozniuk. Feltételezendő, hogy a globális közösség a probléma felismerése után annak megoldására is megfelelő lépéseket tesz, amelyek a veszélyes mértékű éghajlatváltozás elhárításához elégségesek. Minden olyan forgatókönyv, amely a veszélyes mértékű éghajlatváltozáshoz vezet nem tekinthető 9

racionálisan elfogadhatónak. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentése a különböző területeken csak a 2050-ig rendelkezésre álló időszakon belül elosztva képzelhető el. Ennek az az oka, hogy olyan gazdasági-társadalmi átalakítást követel, amely egyrészt rendkívül erőforrás intenzív, másrészt pedig az átalakítás társadalmi és gazdasági hatásait is minimalizálni kell. A piacgazdaságra való átmenet folyamán tapasztalthoz hasonló nagymértékű negatív sokkhatásokat el kell kerülni, valamint szem előtt kell tartani azt, hogy a költségeket is jobban lehet optimalizálni egy tervezett átmenet folyamán, mint egy ad hoc kényszerpályán. Kőolaj és földgáz készletek korlátossága A kőolaj és földgáz készletek korlátossága az éghajlatváltozás kihívásához hasonlóan nehéz helyzet elé állítja a világot, amennyiben a kitermelési lehetőségeket meghaladja a kereslet. A szakértői vélemények megoszlanak azzal kapcsolatosan, hogy a kőolaj készletek kitermelhetősége mikor fog korlátot jelenteni a felhasználásnak. A kitermelhető globális kőolaj mennyiségének 28-56 %-a közötti mennyiséget termelték ki eddig és az éves kitermelés jelentős a meglévő készletekhez viszonyítva. Az olajmezők termelési kapacitása általában csúcsra emelkedik a kitermelés korai szakaszában, majd csökken, főképp a csökkenő nyomás következtében. Ennek a hatására a globális kitermelési kapacitás mintegy 4 %-a helyett kell évente új kapacitásokat üzembe állítani, amely olyan, mintha minden három évben egy új Szaúdi Arábia kitermelését kellene üzembe állítani. 3 2030-ra a jelenlegi olajtermelő kapacitások kétharmadát pótolni kell csak a jelenlegi kitermelési szint fenntartásához. Az elsődleges probléma, hogy az erőforrás milyen arányban hozzáférhetőek és lesznek kitermelve. Ezt a kitermelhető készletek abszolút mértéke nem befolyásolja és új nagyméretű olajmezők lehet, hogy felfedezésre kerülnek, de nem valószínű, hogy gyorsan hozzá lehet majd férni ezekhez a készletekhez. 3 Global Oil Depletion. An assessment of the evidence for a near-term peak in global oil production. UK Energy Research Centre, 2009 augusztus 10

9. ábra - Az olajtermelés tizenhárom előrejelzése 2030-ig. Forrás: Global Oil Depletion, 2009 Az előrejelzések alapvetően pesszimisták, de ahhoz, hogy az olaj csúcs 2030 után következzen be, szélsőségesen optimista feltételezésekből kell kiindulni. Jelentős kockázata van annak, hogy az olaj csúcs még 2020 előtt következik be, amely nem túl távoli jövő, ha az alternatívák kidolgozásához szükséges fejlesztési időt nézzük. 4 Nyitott kérdés, hogy a globális gazdasági válság milyen mértékben vetette vissza az olajfelhasználást (egyes elemzők szerint két évvel) 5 és késlelteti ezzel kapcsolatosan az olaj kitermelés csúcsát. Megemlítendő, hogy a válság a másik oldalon a szén-hidrogén kitermeléssel kapcsolatos beruházásokra is negatív hatással van. 6 Emellett az is kérdéses, hogy az olaj csúcsot követően egy viszonylag egyenletes fennsík következik az olaj kitermelésben vagy csökkenő mértékű termelés, esetleg az olajtermelés összeomlása. Az olajtermelés összeomlása akkor várható, ha túl sok óriási olajmező kimerülése következik be egyidejűleg amely lehetőség azért valóságos, mivel a valaha felfedezett olaj két-harmada 500 óriási olajmezőhöz köthető. Amennyiben a kőolaj készletek korlátossága miatt jelentős kőolaj áremelkedés következik be, növekedni fog a kereslet a kőolaj elsődleges helyettesítője, a földgáz iránt is. Emellett, amennyiben a világ nem készül fel az olaj csúcsra megfelelően, akkor várhatóan a szén szerepe is erősödni fog az energiaellátáson belül az olaj csúcsot követően. Az olaj csúcstól függetlenül vizsgálva egy 450 ppm-es klíma stabilizációs szinthez (ami 50 % esélyt ad a 2 C-os cél alatt tartott globális felmelegedéshez) tartozó globális kibocsátás korlátozási politika magával hozhatja, hogy a globális földgáz csúcs 2025-re a horizontra kerül 7 mivel a földgáz, mint legalacsonyabb fajlagos üvegházhatású gáz kibocsátással rendelkező fosszilis tüzelő és üzemanyag preferált lesz a szénnel szemben. Amennyiben az olaj csúcsra és egy hatékony globális klímapolitikára vonatkozó 4 Global Oil Depletion. An assessment of the evidence for a near-term peak in global oil production. UK Energy Research Centre, 2009 augusztus, The Oil Crunch. Securing the UK s energy future. First report of the UK Industry Taskforce on Peak Oil & Energy Security (ITPOES), 2008 5 The Oil Crunch. A wake-up call for the UK economy. Industry Taskforce on Peak Oil & Energy Security, Second report of the UK Industry Taskforce on Peak Oil & Energy Security (ITPOES), 2010 február 6 World Energy Outlook 2009. International Energy Agency 2009. 7 World Energy Outlook 2009, International Energy Agency 2009. 11

prognózisokat kombináltan tekintjük, akkor 2030 előtt mind a globális olaj csúcs, mind pedig a globális földgáz csúcs valószínűsége is jelentős, emellett a szén visszatérő szerepe alááshatja a kibocsátás-csökkentési erőfeszítéseket. 8 A kőolaj csúcs és az ahhoz kapcsolódó áremelkedés magával vonja, hogy mind a közlekedésben, mind pedig az energetikában, de a vegyiparban és áttételesen a mezőgazdaságban is sokkszerű jelenségek, pánik és annak hatására erőteljes válság következhet be a világgazdaságban. Ez a helyzet csak úgy előzhető meg, ha még a készletek elérhetőségének idején elindul a tudatos felkészülés ezektől az olaj alapú energiahordozóktól való függetlenedésre. Az átállási folyamat időigényes kihívás, különösen, ha a földgáz kitermelés csúcspontjával is számolunk. Az éghajlatváltozás valamint a kőolaj és a földgáz várható szűkössége egy irányba mutatnak: gyökeresen meg kell változtatni a jelenlegi energiafelhasználás szerkezetét és növelni kell az energiahatékonyságot. 8 Growth isn t possible. Why we need a new economic direction. New Economics Foundation, 2010 12

4. Nemzetközi és uniós szakpolitikai keretek Tekintettel arra, hogy a klímaváltozás globális kérdés, a nemzetközi tárgyalások és az uniós szakpolitikai keretrendszer fontossága egyértelmű az ügyben. A jelenlegi nemzetközi keretrendszert az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény és annak Kiotói Jegyzőkönyve határozza meg, amely alapján hazánk is kibocsátás csökkentési vállalással rendelkezik a 2008-2012 közötti időszakban 9. A jelenlegi nemzetközi klímapolitikai tárgyalások a 2012 utáni időszak kibocsátáscsökkentési céljaival foglalkoznak, amely csökkentések szempontjából a 2007-be elfogadott un. Bali-útiterv 10 a mérvadó. A Bali útiterv elmei a következők: Közös elképzelés a hosszú távú együttműködésről Kibocsátás csökkentéssel kapcsolatos kérdések Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos kérdések Technológia átadáshoz kapcsolódó kérdések Pénzügyi kérdések A kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos kérdések terén az útiterv, ha csak lábjegyzet szintjén is, de hivatkozik az IPCC által 2020 vonatkozásában bemutatott kibocsátás csökkentési szcenárióra. A szcenárió a 450 ppm CO 2 stabilizációs koncentrációhoz kapcsolódó kibocsátás csökkentési szcenárió, amely mintegy 50 % esélyt ad arra, hogy a 2 C-os biztonsági korlát alatt maradjon a globális átlaghőmérséklet emelkedés. A szcenárió szerint a fejlett ipari országoknak 2020-ra 25-40 %-al csökkenteni kell üvegházhatású gáz kibocsátásaikat és a fejlődő országoknak és a fejlődő országoknak is jelentősen el kell téríteni kibocsátási pályájukat a referencia forgatókönyvétől. Sajnálatos módon a Bali-útiterv által két évesre előrevetített tárgyalási folyamat nem zárult le 2009 végére, de az meghosszabbításra került. A koppenhágai klíma konferencia nem kötelező jellegű politikai nyilatkozata, amelyet kibocsátás csökkentés szempontjából fontos országok írtak alá, tartalmazza a 2 C alatti átlaghőmérséklet emelkedés kívánalmát, de ennél több részletet nem tartalmaz a hosszú távú kibocsátás-csökkentés kapcsán. A 2020-as csökkentési célok kapcsán ismételten felnyitotta a lehetőséget önkéntes kibocsátás csökkentési vállalások felajánlására. A lehetőség nem hozott jelentősen nagyobb kibocsátás csökkentési felajánlást, mint az eddigiek, amelyek körülbelül a 450 ppm-es IPCC forgatókönyv által szükségesnek ítélt csökkentések felét jelentik. 9 A vállalás, eltérően a legtöbb fejlett ipari országtól, nem az 1990-es kibocsátásokhoz, hanem a jelentősen magasabb kibocsátási szintet jelentő 1985-87-es évek átlagához viszonyítva került megállapításra, mivel a Kiotói Jegyzőkönyv az bázisév megállapításában rugalmasságot biztosított az átmeneti gazdaságú országoknak. A bázis időszakhoz képest Magyarország 6 %-os kibocsátás csökkentést vállalt, amely 1990-hez képest 9,4 % növekedést enged meg. Ez annak köszönhető, hogy míg a bázis kibocsátások 115,4 millió tonnára rúgtak, addig az 1990-es alapon generált bázis kibocsátásai már csak 99,2 millió tonnát tettek ki. 10 FCCC/CP/2007/6/Add.1* 13

10. ábra - A koppenhágai klímakonferencia után felajánlott kibocsátás csökkentési célok megfelelőségének vizsgálata 11 Európai Unió Az Európai Unió széles szakpolitikai eszköztárat használ a kibocsátás csökkentések elősegítése terén. Az unió kutatás fejlesztési prioritásai között számos támogatja ezt az irányt. A kutatás és fejlesztésen túl a 2008-ban elfogadott energia és klíma csomag konkrét intézkedéseket és célokat tartalmaz az unió tagállamai számára, amely célok elősegítik a klímaváltozással szemben folytatott küzdelmet. Az Unió egyoldalúan vállalta, hogy 2020-ig 20 %-al csökkenti üvegházhatású gáz kibocsátásait, és amennyiben más fejlett ipari országok is összehasonlítható mértékű vállalásokat tesznek, akkor ezt a csökkentést 30 %-ra emeli az unió. Magyarország számára a csomag 10% kibocsátás növekedést engedélyez 2005-höz viszonyítva az emissziókereskedelmen kívüli szektorban. Amennyiben az unió 30%-os forgatókönyve lép életbe, akkor az emisszió kereskedelmen kívüli hazai kibocsátások további 2%-al növekedhetnek. Az emisszió-kereskedelem alá tartozó szektorban a vonatkozó irányelv alapján az unión belül 21% általános csökkentési cél van a 20%-os kibocsátás csökkentési forgatókönyv esetén. A 30%-os forgatókönyv 36%-os csökkentést feltételez 2005-ös kibocsátási szintekhez hasonlítva a teljes uniós emisszió kereskedelemi rendszer alá tartozó szektorban. Az ETS szektorban a kibocsátás-csökkentési céloknál a teljes uniós kibocsátási célokat, a 2005-höz viszonyított 21% és 36%-os csökkentések nem tekinthetőek a hazai kibocsátáscsökkentés célszámainak, mivel az uniós emisszió-kereskedelmi rendszer létesítményei részére a 21%-os vagy 36%-os korlátozás a kibocsátásokat elszámoló kvóták terén más és más hatást jelent, más költségekkel jár. Így az egyes tagállamok létesítményeire is meghatározható egy adott kumulatív hatás, amely leképezi, hogy a kvóták bizonyos keresleti hiányánál milyen mértékű kibocsátás csökkentési hatás van az adott országban. Az emissziókereskedelmi rendszeren belüli szűkösségre vonatkozóan az Európai Bizottság végzett 11 European Climate Foundation Project Catalyst prezentáció, 2010 március 14

számításokat. 12 A számítások peremfeltételei, hogy az emisszió kereskedelmi rendszerben tiszta aukció van és 2020-ra 39 euro-s kvóta ár alakul ki az EU emisszió kereskedelmi rendszerében, amely 27,3%-os csökkenés a 2005-ös szinthez képest. Az unió 30%-os vállalási opciójához tartozó 36%-os szűkösség esetén hazánkban az emisszió kereskedelmi szektorban, mintegy 45%-os csökkentés várható a 2005-ös szinthez képest, bár ez a megnövelt kibocsátás-csökkentési szükséglet EU-n kívüli kibocsátás csökkentési egységek vásárlásával (CERek) is teljesíthető (18%-a a visszaadott egységeknek). A magyar CER használat aránya valószínű inkább kisebb lenne az EU-áltagnál. Feltételezni lehet, hogy a magyar ETS-szektor karbon-hatékonysága rosszabb az EU-átlagnál, és így arányaiban több hazai csökkentéssel és kevesebb CER-rel teljesítenek a létesítmények, illetve a legalacsonyabb hatékonyságúak be is zárhatnak. Ezt támasztja alá, hogy 39 EUR/t mellett az Európai Bizottság fent idézett számítása szerint EU szinten 21% csökkentési szint, magyar ETS-ben 30% csökkentést indukál. Emellett az uniós csomag a megújuló energiaforrások felhasználása terén szintén 20 %-os részarányt kíván elérni a teljes energiatermelésben és 20 % hatékonyság javítást kíván elérni az energia hatékonyság növelésével. A megújuló energia terén hazánknak 13- %-os arányt kell elérni 2020-ra az elfogadott csomag és a végrehajtására vonatkozó irányelvek alapján. Az uniós klíma-energia csomag sajátossága, hogy a különböző célterületek kombinált hatásaként a deklarált 20 illetve 30%-os csökkentési céloknál nagyobb kibocsátás csökkentési hatást tudnak kifejteni. Egy 2009 végén elkészült kutatás eredményei szerint az EU 27 tagállamában, amennyiben az ipari létesítmények, erőművek, épületek, gépjárművek és elektromos eszközök megújítási ciklusában az alacsony karbon technológia kerül alkalmazásra, akkor a kihasználható technológiai potenciál 2020-ra az 1990-es szinthez képest 30%-os kibocsátás csökkenést eredményezhet, 2030-ra pedig 45%-os csökkenést. A költségek tekintetében a tanulmány arra jutott, hogy 2030-ig a társadalmi költségek minimálisak vagy akár negatívak is lehetnek. 13 Az Unió Környezetvédelmi Tanácsa 2009. október 21-i ülésén elfogadott 2050 vonatkozásában egy 80-95 % üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentési célt az Unió számára. 14 Ezen túl környezetvédelmi tanács konklúziói megjegyzik, hogy a jelenlegi népesség előrejelzések alapján a globális átlagban az egy főre eső üvegházhatású gázok kibocsátása 2 tonna CO 2 ekvivalensre csökkentendő és a fejlett és fejlődő országok egy főre eső kibocsátásainak fokozatosan ebbe az irányba szükséges találkozni, a nemzeti körülmények figyelembevételével. 15 Ezen túl az épület energiahatékonyság terén az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv átdolgozása előrevetíti, hogy 2020. december 31 után minden új épületnek közel nulla kibocsátásúként kell épülnie - míg középületek vonatkozásában már 2019 elejétől hatályba lép az irányelv korlátozása. 16 2014 végétől már nem csak az 1000 m2-t meghaladó felújítás esetére érvényesek a korábbi épületenergetikai előírások, hanem minden épületre. Az épületenergetikai irányelv módosítása mellett számos uniós rendelkezés van hatályban vagy tervezés alatt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásainak csökkentését tűzi segíti egyes szakpolitikai területeken. 12 Brussels, 27.2.2008, SEC(2008) 85, VOL. II, COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT - ANNEX TO THE IMPACT ASSESSMENT Document accompanying the Package of Implementation measures for the EU's objectives on climate change and renewable energy for 2020. p. 58 13 Sectoral Emission Reduction Potentials and Economic Costs for Climate Change. Ecofys 2009 október 14 http://europa.eu/rapid/pressreleasesaction.do?reference=ip/09/1561 15 http://www.eu-un.europa.eu/articles/fr/article_9129_fr.htm 16 Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the energy performance of buildings (recast). 2008/0223 (COD), 2009. november 18 15

2010 áprilisában készült el egy független áttekintés 17 arról, hogy az Európai Unióban hogyan történhet meg 2050-ig a gazdaság dekarbonizációja az Unió energiabiztonsági, környezetvédelmi és gazdasági céljainak megfelelően. A visszavetítéses módszerrel készült tanulmány számos dekarbonizációs forgatókönyvet felrajzolt (40%-os, 60%-os és 80%-os megújuló arány) az erőművi szektor részére és a hosszú távú célok alapján rövidtávú feladatokat is meghatározott. A tanulmány úgy találta, hogy az elektromos áram jövőbeli költségei a dekarbonizálási forgatókönyvek mellett hasonlóak a jelenlegi karbon-intenzív infrastruktúrához köthető árakéhoz. A dekarbonizált erőművi szektor megbízhatósága, rendszer stabilitása szempontjából a tanulmány szintén a jelenlegi szektoréhoz hasonló megbízhatóságot talált. A tőke költségek eloszlása tekintetében jelent nagy eltérést a jelenlegi karbon intenzív technológia megújításával szemben az, hogy az energia infrastruktúrára vonatkozó tőkebefektetést az elkövetkező 15 évben 50-100%-al meg kell növelni. Emellett a megnövekedett beruházást igénylő periódust az infrastruktúra fenntartásának folyamatosan csökkenő költsége jellemzi 2020-tól. A tanulmánycsomag szerint 2015 előtti cselekvés előfeltétele, hogy a 80%-os dekarbonizációs cél 2050-re megvalósítható legyen. A szakpolitikai keretrendszer tekintetében az átalakítás öt középponti elemet azonosított: 18 - energia hatékonysági intézkedések, költéség megtakarítás és igény csökkentés - beruházás a regionális villamos átviteli hálózat kapcsolatokba, tartalék ellátás és terhelés kiegyenlítő szükségletek csökkentése, okos hálózati pilóta programok a gyors kiterjesztés lehetőségével - folytatódó és gyorsított technológia fejlesztés - piaci reform a hosszú távú beruházások biztonságának biztosítására - az épület és közlekedési szektorban a gyors üzemanyag/tüzelőanyag váltás alapjainak lefektetése 17 Roadmap 2050. Practical Guide to a Prosperous, Low-Carbon Europe. European Climate Foundation 2010 18 Roadmap 2050. Practical Guide to a Prosperous, Low-Carbon Europe. European Climate Foundation 2010 16

5. Magyarország kibocsátás csökkentési korlátai 2050 vonatkozásában A 2050-es kibocsátás csökkentési célérték 80%-a fejlett ipari országok számára 1990-hez viszonyítva, amelyet az unió is elfogadott, mint alsó határ és a tudományos prognózisok alapján is a szükséges kibocsátás csökkentési tartományban lévő csökkentési érték a fejlett ipari országok vonatkozásában. 19 A 80%-os kibocsátás csökkentés, mint célérték 2050 viszonylatában azonban nem ad egyértelmű útmutatást arra, hogy Magyarországnak milyen kibocsátás csökkentési pályát kell bejárnia a jelenlegi szinttől az 1990-es szint 20%-át jelentő 2050-es szintig. A kibocsátási pálya meghatározásakor a 2050-ig felhasználható kibocsátási költségvetésből és annak valamilyen algoritmus alapján történő hazai kibocsátási költségvetésre való vonatkoztatásából lehet kiindulni. Hangsúlyozni kell, hogy a 2050-ig rendelkezésre álló globális karbon költségvetés egy adottság, amelyen túllépve megnő a veszélyes klímaváltozás esélye. Az első választási lehetőség a globális kibocsátási költségvetésnél, hogy mekkora kockázatot vállalunk a 2 ºC-os határérték esetleges túllépésére. Indikátor Kibocsátások 2ºC túllépésenk a valószínűsége Intervallum Bemutató alapeset Összes CO 2 kibocsátás 2000 49 886 Gt CO 2 8 37% 20% 1,000 Gt CO 2 10 42% 25% 1,158 Gt CO 2 16 51% 33% 1,437 Gt CO 2 29 70% 50% Összes kiotói gáz kibocsátás 2000 49 1,356 Gt CO 2 ekv. 8 37% 20% 1,500 Gt CO 2 ekv. 10 43% 26% 1,678 Gt CO 2 ekv. 15 51% 33% 2,000 Gt CO 2 ekv. 29 70% 50% 11. ábra - Globális kibocsátás csökkentési költségvetések és kapcsolódó globális átlaghőmérséklet növekedés 20 A lehetséges valószínűségi szintek közül a 2000-2049 közötti emissziós költségvetések közül a 25-26%-os túllépési valószínűséggel rendelkező karbon költségvetés került kiválasztásra, amely a kiotói gázokra vetítve 1500 Gt CO 2 ekv. ÜHG kibocsátásnak felel meg. Ez nagyságrendileg azonos 1000 Gt értékű CO 2 kibocsátással. A globális karbon költségvetés meghatározása után szükséges volt annak az algoritmusnak a kiválasztása, amely alapján a globális karbon költségvetésből meghatározható a Magyarországra eső karbon-költségvetés rész. Ennek a meghatározása a nemzetközi tárgyalások során várhatóan egy komplex politikai döntés lesz, amelyet rendkívül sok tényező befolyásol és ennek pontos előrevetítése nem lehetséges. Ennek ellenére számos alapvető elosztási elvet, módszert dolgoztak ki kutatók a globális kibocsátási költségvetések elosztására, amelyek nagyjából körülírják a lehetséges megállapodásokat. Az üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentés globális elosztása tekintetében etikailag az egy főre eső azonos kibocsátás tekinthető leginkább elfogadható és egyszerű módszernek. A fejlett ipari országok népességének nincs természetes joga arra, hogy egy főre jutó kibocsátásuk a fejlődő országokénak sokszorosa legyen. A felhasznált elosztási módszer a 19 Bizonyos rezsim modellek a 80 %-ost messze meghaladó mértékű kibocsátás csökkentési szükségletet prognosztizálnak a fejlett ipari országok számára. Ecofys, Sharing the effort under a global carbon budget, Köln, 2009. augusztus 20 M. Meinshausen, N. Mainshausen, W. Hare, et al. Greenhouse-gas emission targets for limiting global waming to 2 C, Nature p. Vol. 458, 2009 április 30. 17

Német Globális Változás Tanácsadó Testület által kidolgozott módszert követi. 21 A módszertan bővebb leírását a melléklet tartalmazza. A hazai kibocsátási költségvetés vizsgálatánál figyelembe vételre került az is, hogy hazánk a jövőbeli nemzetközi rezsimben vélhetően vehet a fejlődő országoktól is kibocsátási jogosultságokat. A Magyarországra eső karbon-költségvetés részt a 2000-2050 közötti globális karbon költségvetés népesség arányában történő elosztásával kaphatjuk meg. A népesség arány bázisévének kijelölése jelentősen befolyásolja a kibocsátási költségvetések elosztását. Az ipari országoknak a múltbeli kibocsátásokért való felelőssége jelentkezik az egyik oldalon, a másik oldalon az összes ország jövőbeli felelőssége. Ezen túl fontos felhívni a figyelmet Magyarország speciális helyzetére, mivel azoknak a fejlett ipari országoknak a csoportjába tartozik, ahol a népesség csökken, míg a globális népesség növekszik. A különböző tényezők mérlegelése eredményeként a 2000-es év, mint bázisév alkalmazás látszik indokoltnak, mivel hazánk számára, a számba jöhető bázisévek (1990-2010) között a választásának hatása kiegyensúlyozott csökkentési pályát eredményez. A bázisév alapján az 1500 Gt CO 2 ekv. globális kibocsátási költségvetésből a hazánk számára rendelkezésre álló ÜHG kibocsátási költségvetés 2463 millió tonna CO 2 ekv. kibocsátás a 2000-2049 közötti időszakban. Ebből a 2000-2007 közötti időszakban 605 millió tonna CO 2 ekv. ÜHG-t már kibocsátott Magyarország, amely a 2000-2050 közötti költségvetésnek körülbelül negyede. A fennmaradó 42 évben a költségvetés megmaradt háromnegyedével kell gazdálkodnia az országnak. 2007-es szintű kibocsátásokkal 2032-ig lenne elég ez a kibocsátási költségvetés az országnak. A globális és a hazai kibocsátási költségvetés kapcsán felmerült annak vizsgálata, hogy a magyar kibocsátási költségvetés mennyire biztos alapokon határozható meg tekintettel a kibocsátás csökkentési szükségletekkel és globális kibocsátás-csökkentési rezsim modellekkel kapcsolatos bizonytalanságokat. A bizonytalanság megítélésénél külön lehet vizsgálni a globális kibocsátási költségvetés bizonytalanságát, a magyar kibocsátási költségvetés bizonytalanságát és a két költségvetés aggregált bizonytalanságát. A globális kibocsátási költségvetés meghatározása a klímaváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeken alapult 2009 elején. Az éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteink az elmúlt évtized során sokat fejlődtek. Sajnálatos módon a tudomány által festett kép egyre inkább negatív egy adott globális átlaghőmérsékleti szinthez kapcsolódó hatások kapcsán. 22 A klímaváltozás hatásairól rendelkezésre álló ismereteink várhatóan a jövőben 21 German Advisory Council on Global Change, Solving the climate dilemma:the budget approach. Berlin, 2009 22 Smith, J. B et al.: Asessing dangerous climate change through an update of the Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) reasons for concern. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 2009 106 (11) 4065-4066 18

továbbra is az eddigi irányba fejlődnek, amely kijelentés a klímaváltozásnak más globális folyamatokkal való összefüggéseire alapozható. Különösen figyelmet érdemlő területek a globális éghajlati rendszert érintő visszacsatolási folyamatok. A kileng bolygó szintű biztonságos működési korlát közül már három korlátot átlépett az emberiség és bizonyos biofizikai határokon történő túlhaladás katasztrofális lehet az emberiség számára. 23 A globális trendeknek és klímaváltozással való összefüggései alapján a globális karbon költségvetés meghatározása konzervatívnak tekinthető elképzelhető, hogy a veszélyes klímaváltozás elkerüléséhez nagyobb vagy gyorsabb kibocsátás csökkentési erőfeszítés szükséges, mint amelyet jelenlegi tudásunk alapján gondolunk. A hazai kibocsátás csökkentési költségvetés meghatározásánál az alkalmazott módszer választása értékítélet alapján történt, amely mellett a kibocsátási költségvetés meghatározásához szükséges demográfiai bázisév meghatározása. Más kibocsátási rezsim modellekhez hasonlítva a globális kibocsátási költségvetésen alapuló kibocsátás-csökkentés összemérhető kibocsátás csökkentési pályákat ad. A legtöbb kibocsátás-csökkentési modell, számítás azonban nem jut el olyan kis országok kibocsátás-csökkentési szükségletének meghatározásához, mint ahogy a karbon-költségvetésen alapuló eljárás teszi. A demográfiai bázisév meghatározásánál az 1990 és 201 közötti időszak tűnik a legreálisabbnak a modellezéshez a hazánk esetében középértéket adó 2000-es év került kiválasztásra. Korábbi évek magasabb, későbbi évek alacsonyabb karbon-költségvetést biztosítanak Magyarország számára. Összességében a globális karbon költségvetésnél nagyobb az esély a jelenleginél alacsonyabb reális költségvetésre a jövőben várható újabb ismeretek fényében. A hazai karbon költségvetés meghatározásánál lehet a tanulmányban ismertetettnél némileg magasabb vagy alacsonyabb modellezésből következő aránnyal számolni a globális kibocsátás költségvetéshez képest. Mivel a globális költségvetés mérete inkább optimista, mint pesszimista ennek hatására a hazai költségvetés abszolút mértéke sem tekinthető túlzottan pesszimistának. Lehetséges kibocsátási pályák Magyarország részére A vizsgálat során három kibocsátási pályát modelleztünk, amelyek szempontjából a 2050-es kibocsátási cél (80%) valamint az ország számára biztosított kibocsátási költségvetés keretei voltak adottak. 23 J. Rockström et al.: A safe operating space for humanity, Nature 461, 472-475 (24 September 2009) 19

A kibocsátási pálya kialakításakor figyelembe veendő, hogy a kibocsátási intézkedések elindítása azok hatásainak megjelenése és a jelentős gazdasági szerkezeti változások végrehajtása idő és erőforrás igényes. Ezért a kibocsátás csökkentés lassú indulása várható. A kibocsátás csökkentés utolsó, 2049-hez közelítő szakaszában az egységnyi kibocsátás csökkentési intézkedések költségei megemelkednek, ezért csökkenő hatékonyságú tendenciával kell számolni itt is. A kibocsátási költségvetés 2049-ig való elosztásakor számos tényezőt figyelembe kell venni. A 2008-tól kezdődő időszak kibocsátási trendjeire rányomja a hatását a gazdasági válság ennek megfelelően az egyik kibocsátás-csökkentési pálya (A) esetén azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a 2008-as kibocsátás azonos az előző évivel, 2009-ben 2%-al csökken a kibocsátás az előző évihez képest, majd 2010-ben további két százalékos csökkenés történik, majd pedig 2014-ig stagnálnak a kibocsátások. A kibocsátás-csökkentési útvonal meghatározásánál vizsgáltuk annak figyelembevételét, hogy az EU 2020-ra vonatkozó 30%- os kibocsátás-csökkentési vállalásokhoz kapcsolódóan milyen cél várható Magyarország számára. Az Európai Bizottság hatásvizsgálata alapján számított hazai kibocsátás-csökkentés 2005-höz képest -13% körüli célt jelenthet összesítve az uniós emisszió-kereskedelmi rendszer alá tartozó kibocsátás-csökkentési célokat is figyelembe véve. 24 A második pálya (B) esetén 2010-től növekvő kibocsátásokkal, a válságot megelőző időszaknak megfelelő típusú és dinamikájú gazdasági fejlődéssel és kibocsátások növekedésével számoltunk, amely 2013-as kibocsátási csúcsértéket jelent. A forgatókönyv 2013-at követően aktív klímapolitikával és kibocsátás-csökkentéssel számol, majd 2020-ban a várható 30 %-os uniós célnak megfelelő szinten áll az (A) pályához hasonlóan. Ez a pálya jelentősebb éves kibocsátás csökkentési előírásokat jelent 2020-tól 2042-ig - az éves kibocsátás-csökkentési plafon alacsonyabbra kerül a gazdasági válság hatását kiterjesztő és korai kibocsátás-korlátozó forgatókönyvbeli éves kibocsátási plafonoknál. A terhek ilyen módon történő időbeli áthárítása bizonyos határon túl már teljesíthetetlen terheket róna a hazai lakosságra, az állami költségvetésre és a gazdaságra. Emellett a megváltozott gazdasági peremfeltételekhez ( karbon szűkösség ) való késedelmes alkalmazkodás az ország gazdasági versenyképességére negatív hatással jár. 2010 2015 2020 2025 2030 2035 2040 2045 2050 A: EU -30% (2020); EU -80% (2050) pálya (+gazdasági válság) 68 933,7 69 047,9 65 031,4 57 786,6 48 285,9 37 879,8 28 296,5 21 642,5 19 833,3 % 69,51 69,63 65,58 58,27 48,69 38,20 28,53 21,82 20,00 2050-ig vásárolandó kibocsátási jogok 169,4 millió B: EU -30% (2020); EU -80% (2050) pálya + gazd. fellendülés 73 318,3 75 617,8 65 126,0 50 477,0 37 484,6 29 142,9 25 626,0 24 287,7 19 833,3 % 73,94 76,25 65,67 50,90 37,80 29,39 25,84 24,49 20,00 2050-ig vásárolandó kibocsátási jogok 90,5 millió C: 2020-ra 40 % csökkentés + gazd. válság 68 933,73 65 818,17 58 437,34 49 607,89 40 535,22 32 256,73 25 641,82 21 391,89 19 833,37 % 69,51 66,37 58,93 50,03 40,88 32,53 25,86 21,57 20,00 2050-ig vásárolandó kibocsátási jogok 289 ezer 13. ábra - Csökkentési pályák éves kibocsátási adatai, kiválasztott évekre (ezer tonnában) és százalékban (1990- hez képest) 24 J. Feiler, Zs. Iványi et al.: Shaping the post-2012 climate regime: Implications for Central and Eastern Europe and Turkey, Regional Environmental Center, Szentendre, 2009 20