A gravitációs hullámok szociológiája
Áttekintés Fekete doboz mint a szociológiai elemzés eszköze Joseph Weber és a kísérletező regresszusa Alternatív elméletek és heterodox kutatás Bizonyítási kultúrák
A szociológus kinyitja a fekete dobozt...
A gyomorfekély fekete doboza
A gravitációs hullámok szociológiája, 1. rész Joseph Weber és a kísérletező regresszusa
Mi történt? 1969-ben Joseph Weber, a Marylandi Egyetem professzora bejelentette, hogy bizonyítékot talált a világűrből érkező gravitációs hullámok létezésére A sugárzást saját fejlesztésű detektorával mérte A sugárzás nagysága jóval felülmúlta a kozmológusok elméleti előrejelzéseit Az elkövetkező években számos tudós próbálta ellenőrizni Weber állításait, de senki sem tudta megerősíteni 1975-re már legfeljebb csak néhányan gondolták úgy, hogy ez a sugárzás valóban létezik a Weber által jelzett mennyiségben
Mi a gravitációs hullám? A gravitációs erő Newtonnál távolhatás A 18 19. században ehhez hasonlóan képzelik el az elektromos és mágneses jelenségeket (lásd pl. Coulombtörvény) Maxwell elektromágneses elmélete adott először számot a hatás terjedéséről egy közeg (az éter, később az elektromágneses mező) rezgéseiként, állandó sebességgel a fénytől a rádióhullámokig (és azokon is túl) egyesített számos jelenséget: valamennyi az elektromágneses mezőben terjedő hullámként írható le Ennek analógiájára képzelhető el a gravitációs hullám
Mi a gravitációs hullám? 1916-ban Einstein általános relativitáselmélete megjósolta a létezését a mozgó testek gravitációs hullámokat keltenek a hullám a téridő vásznának rezgése ezek a hullámok is fénysebességgel terjednek
Mi a gravitációs hullám? Ha sikerülne igazolni a gravitációs hullámok létét, az új, nagyon fontos eszközt adna a kozmológusok kezébe
A mérés problémái Már magát a G-t sem túl könnyű kimérni földi körülmények között 1798-ban Cavendish elvégzett egy kísérletet, amely alapján igen pontosan ki lehet mérni a gravitációs vonzóerőt két ólomgolyó között az erő mindössze százmilliomod része a golyók súlyának a G állandó mai pontos értéke: 6,67428 10-11 m 3 kg -1 s -2 ennek a leheletfinom ingadozásait kellene észlelni
A mérés problémái Gravitációs antenna (detektor) egy rezgéscsillapított tartály belsejében, vákuumban elhelyezett mázsányi fémtömb, amelynek a parányi hosszváltozásait kell detektálni és felerősíteni
A mérés problémái Érezhető, hogy a két kísérleti kulcskérdés a szigetelés és a jelfeldolgozás Az elrendezés nem képes megkülönböztetni a különböző hatások okozta vibrációkat El kell szigetelni az elektromos, mágneses, hő-, akusztikus és szeizmikus jelenségek zajától Az atomok rezgéséből adódó, a hőmérsékletükkel arányos (termikus) mozgás elméletileg is állandó, kiküszöbölhetetlen zajként jelentkezik A jel/zaj küszöbérték megvonása többé-kevésbé önkényes, az eredmény csak statisztikailag értékelhető
Joseph Weber eredményei Az antenna a róla elnevezett Weber-bar Kb. 2 méter hosszú és 1 méter átmérőjű alumíniumhenger, acélhuzalokra felfüggesztve,, rezgéscsillapított vákuumkamrában kb. 10-16 méter (!) hosszváltozást kellene kimutatni A henger rezonanciafrekvenciája 1660 Hertz, az e körül érkező jelek felerősödnek, amiket piezoelektromos érzékelők vesznek, amelyek jeleit erősítővel kell észlelhetővé tenni 1969-ben átlagosan napi hét, a termikus zaj számlájára nem írható csúcs megfigyeléséről számolt be Ez sokkal nagyobb mennyiségű sugárzás jelenlétéről tanúskodott, mint amennyit az érvényben lévő kozmológiai elméletek jósoltak
Joseph Weber eredményei Az első reakciók szkeptikusok voltak További méréseivel Weber azonban kollégái jelentős részét meggyőzte Egymástól kb. ezer km-re vitt berendezések ugyanakkor jeleztek (koincidenciák) Detektorai körülbelül kb. 24 óránként nagyobb jelsűrűséget mutattak, ami pontosan egy sziderikus napnak adódott
Mivel sikerült meggyőzni másokat? Volt, akit a koincidenciák győztek meg: kifejezetten rákérdeztem a hármas és négyes koincidenciákra, mert számomra ez a fő kritérium. Annak az esélye, hogy ennyi műszer egyszerre zajt jelezzen, elhanyagolhatóan csekély Másrészt viszont voltak, akik szerint az efféle koincidenciákat elektronikai vagy más egyéb véletlen okok is kiválthatják: ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a két fémtömbhöz egyáltalán nem tartozik külön elektronika. A két készülék jelzéseiben nem kevés közös elem volt. Állítom nem csoda, hogy koincidenciát találunk. Így végső soron megint csak el kell vetnem az egészet.
Mivel sikerült meggyőzni másokat? Hogyan állapítható meg, hogy mi zaj és mi jel, vagyis mikor véletlen és mi a valódi koincidencia? Időeltolódással kalkulálva az ál-koincidenciák száma a zaj várható értéke Időeltolódás nélkül számolva az e fölötti érték az igazinak tekintett jelszám Ez sokakat meggyőzött
Mivel sikerült meggyőzni másokat? Sokak számára azonban a csillagok állásával való korreláció volt az elsőrendű fontosságú magyarázandó tény: nem igen izgat az időkésleltetéses kísérlet. Számtalan egyéb okot lehet találni arra, hogy miért tűnnek el a koincidenciák A sziderikus korreláció az egyetlen jelenség ebben az egész zavaros történetben, ami egyáltalán érdekel és foglalkoztat Ha ez az összefüggés eltűnne, az egész kísérlet mindenestül lényegtelenné válna.
Mivel sikerült meggyőzni másokat? Két tudós az adatfeldolgozás módját emelte ki: Ami sokunkat végül is meggyőzött az volt, amikor beszámolt arról, hogy számítógéppel is feldolgozta az adatait, és ugyanarra az eredményre jutott. A számítógépes feldolgozás a legdöntőbb bizonyíték Megint másik pedig éppen ezt nem találta túl meggyőzőnek: Azt állította, hogy a szoftver írásába bele sem szólhatott. Nem igazán tudom, mit akar ezzel mondani Ami nekem és még sok embernek problémát okoz, az a mód, ahogy az adatokat elemezte, és ezen a számítógépes feldolgozás az égvilágon semmit nem változtat
Mi okozta a bizonytalankodást? Sok labor nekifogott az eredmények reprodukálásának sikertelenül Több év után, 1972-re óvatosan bár, de elkezdték nyilvánosságra hozni negatív eredményeiket Miért csak ekkor? (3 év nagyon nagy idő ezen a területen ) Próbáljuk csak elképzelni egy tudós helyzetét, aki Weber eredményeit próbálja megismételni! Épít egy kifinomult gépezetet, és néhány hónapig figyeli, amint az kilométer hosszan egyre csak rajzolja tele a papírtekercseket A kérdés az, hogy van-e olyan csúcs a vonalak rengetegében, amelyik valóban gravitációs hullámot jelez, és nem csupán zaj? És ha úgy tűnik, hogy nincs, akkor a következő kérdés: publikálja-e ezt az eredményt, és ezzel együtt azt, hogy Weber tévedett? De mi van, ha ő téved valahol, és ezzel saját kísérleti inkompetenciájáról ad tanúbizonyságot?
Mi okozta a bizonytalankodást? Mitől lehettek volna bizonyosak abban, hogy az ő negatív eredményeik a jók, miközben Weber továbbra is azt állította, hogy észleli a gravitációs hullámokat? Ő, aki kellően elkötelezett [a nagy különbség Weber és mások között az, hogy ő] órákat áldoz rá naponta, hetente, havonta, szinte együtt él a gépével. Ha dolgozol valamin, és a legtöbbet próbálod kihozni belőle, olyan gondokkal szembesülsz például, hogy az egyik elektroncső a százból csak egy hónapig, de ha nincs szerencséd, akkor csak egy hétig működik rendesen. Valami történik, valami kis szemcse leválik a katódról, és máris van egy zajforrásod, az ilyesmit megtalálni pedig nagyon hosszú és unalmas munka. Eközben az egész szerkentyű kívülről ugyanúgy néz ki. és kellően képzett is Weber villamosmérnök és fizikus egyszerre, és ha kiderülne, hogy ő valóban gravitációs hullámokat látott, míg mindenki más egyszerűen hibázott, az volna rá a magyarázat, hogy csak ő volt az ennek a témának megfelelő kísérletező Ezt nagyon lényegesnek gondolom, együtt élni a műszerrel. Ez olyasmi, mint megismerni egy embert idővel tán még akkor is meg tudod mondani, mit érez a feleséged, amikor még ő maga sem. Hogyan lehet ezzel szembeszállni?
Baj lehet az eredetivel? A vita során fény derült bizonyos hibákra, amiket Weber követett el Weber ezekre sorra válaszolt, és igyekezett azokat kiküszöbölni A hibák egyike sem volt önmagában megsemmisítő, mindegyik esetben sokan voltak, akik jelentéktelennek ítélték az adott esetet feltűnő hibát találtak a számítógép programjában (amit később javítottak) kritizálható volt a háttérzaj statisztikai elemzése hosszas fejlesztések után sem sikerült javítani a jel és a zaj arányán egy esetben volt egy szerencsétlen elnézés az időzónákkal kapcsolatban, ami hamis koincidenciákhoz vezetett
A kísérletező regresszusa Nem tudjuk, hogy érkezik-e egyáltalán észlelhető mennyiségű gravitációs hullám a Földre. Ennek eldöntéséhez jó hullámdetektorra van szükségünk. De nem tudhatjuk, hogy jó detektort építettünk-e, amíg ki nem próbáltuk, és helyes eredményeket nem kaptunk. De nem tudjuk, mi a helyes eredmény, amíg és így tovább a végtelenségig. Egy kísérlet csak abban az esetben szolgálhat valaminek az ellenőrzésére, ha valamilyen módon sikerült kitörni ebből a körből (a tudomány legnagyobb részében ez már megtörtént, hiszen az eredmények elfogadható tartománya már ismert). Ennek hiányában az ördögi kör csak úgy kerülhető el, ha valami egyéb módot találunk a kísérlet minőségének meghatározására, ami független annak kimenetelétől.
A vélemények polarizálódnak Megjegyzések a W kísérletről (a): ezért a W megoldása, noha meglehetősen bonyolult, rendelkezik olyan vonásokkal, amitől ha ők láttak valamit az valamivel hihetőbb Ők valóban végiggondolták (b): Igen nagy érzékenységet várnak ettől, de én őszintén szólva nem hiszek bennük. Sokkal finomabb módjai is vannak ennek, mintsem nyers erővel kellene (c): Azt hiszem W csoportja egyszerűen nincs józan eszénél. Megjegyzések az X kísérletről (i): elég jelentéktelen helyen dolgozik [de] megnéztem az adatait, és valóban vannak köztük érdekesek. (ii): Nem vagyok teljesen meggyőződve a kísérleti képességeiről, szóval amit csinál, azt előbb kérdőjelezném meg bárki más eredményeinél. (iii): Ez a kísérlet egy nagy rakás szar!
A vélemények polarizálódnak Megjegyzések a W kísérletről (a): ezért a W megoldása, noha meglehetősen bonyolult, rendelkezik olyan vonásokkal, amitől ha ők láttak valamit az valamivel hihetőbb Ők valóban végiggondolták (b): Igen nagy érzékenységet várnak ettől, de én őszintén szólva nem hiszek bennük. Sokkal finomabb módjai is vannak ennek, mintsem nyers erővel kellene (c): Azt hiszem W csoportja egyszerűen nincs józan eszénél. Megjegyzések az X kísérletről (i): elég jelentéktelen helyen dolgozik [de] megnéztem az adatait, és valóban vannak köztük érdekesek. (ii): Nem vagyok teljesen meggyőződve a kísérleti képességeiről, szóval amit csinál, azt előbb kérdőjelezném meg bárki más eredményeinél. (iii): Ez a kísérlet egy nagy rakás szar!
A vélemények tényezői A szakértőkkel folytatott beszélgetések alapján az alábbi, nem technikai jellegű tényezők is szerepeltek az eredmények helyességének értékelésekor: korábbi együttműködés során a másik képességeiről, tisztességességéről alkotott vélemény a kísérlet végzőjének személyisége, intelligenciája egy nagy laboratórium vezetése során szerzett hírnév van-e a kísérletezőnek vállalati vagy akadémiai állása a kutató korábbi kudarcainak történetei belső információk a kutató stílusa, eredményeinek tálalása a kutató pszichológiai hozzáállása a kísérlethez a kutató anyaegyetemének súlya, presztízse különböző tudományos hálózatokban való részvétel mértéke a kutató nemzetisége
Kilépés a regresszusból Amint eldöntik, melyek a jó kísérletek, attól kezdve azok eredménye lesz a mérvadó: eldől, hogy kellene-e észlelni gravitációs hullámokat, vagy sem. Másfelől meg amikor már bizonyosak vagyunk a hullámok létének kérdésében, mindjárt kiderül, hogy mely detektorokban lehet megbízni. A jó detektor és a megfigyelési tárgyának létezése párhuzamosan, egyazon folyamat során határozódik meg, amelynek tudományos és társadalmi jellege kibogozhatatlan egységet alkot. Ez az út vezet ki a regresszusból. Ez a folyamat jól mutatja, hogy mit értenek a tudományszociológusok az alatt, hogy a megismerés társas folyamat! Ez az objektivitás átértelmezését jelenti
A vita lezárása 1973 júliusában (két hét különbséggel) két különböző kutatócsoport számolt be negatív eredményeiről a neves Physical Review Letters című lapban, majd őket egy harmadik követte decemberben a Nature-ben. Ezek a csoportok (még másik hárommal egyetemben) további jelentésekben erősítették meg, hogy berendezéseik egyre nagyobb fokú pontossága mellett sem találnak semmit. Természetesen Weber mind a hat kísérletet élesen bírálta, de ezek közül ötöt többen bíráltak Weber kritikusai közül is. A kísérletet, ami végül perdöntőnek (vagyis a legtöbb tudós számára meggyőzőnek) bizonyult, egy neves fizikus, Richard Garwin végezte el.
A vita lezárása Egy résztvevő Richard Garwin bírálatáról: ami pedig általában a tudós közösséget illeti, minden bizonnyal Garwin publikációja döntötte el a közhangulatot. Bár valójában a kísérlet, amit csináltak, triviális volt, csak egy apróság De az volt a lényeges, ahogy leírták Mindenki más szörnyen körülményes volt az egész olyan határozatlan volt És akkor Garwin előáll azzal a játékszerrel. Az számított igazán, ahogyan írt.
A vita lezárása Richard Garwin bírálata Garwin az elejétől fogva úgy gondolta, hogy Weber tévedett. Gondoskodott arról, hogy Weber néhány hibája nagy publicitást kapjon egy 1974-es konferencián. Írt például egy levelet az egyik népszerű fizikai folyóiratnak, az alábbi részlettel: [Láttuk,] hogy [bizonyos felvételeken] majdnem az összes úgynevezett valódi koincidencia egyszerűen ennek a programhibának az eredménye. Tehát ezen többletkoincidenciákról nemcsak annyit állíthatunk, hogy a gravitációs hullámoktól független jelenségek is okozhatták, hanem valójában azok okozták őket [ebben az adatsorban]. Éles bírálatát részletes analízissel és támadó stílussal körítette 1975-re majdnem mindenki egyetértett abban, hogy az eredeti kísérlet elhibázott volt Ekkor már sokan, időt és energiát nem kímélve kardoskodtak Weber ellenében
Az 1. rész vége A fizikusok közössége 1975-ben lezárta a jól látható gravitációs hullámokról szóló vitát Ilyen mennyiségben ilyen erősségű gravitációs hullámok nincsenek, minden ezt követő, pozitív eredményű kísérlet elhibázottnak minősült
A gravitációs hullámok kutatása, 2. rész alternatív elméletek és heterodox kutatás
Mi történik a vita lezárása után? Webert továbbra is a gravitációshullám-kutatás alapítójának tekintették Továbbra is publikálhatott a vezető fizikai folyóiratokban, a pl. Physical Review-ban Az Nemzeti Tudományfejlesztési Alapítvány (NSF) támogatta a konszenzus létrejöttét A kollégák arra ösztönözték Webert, hogy vegyen részt a következő generációs, nagyobb pontosságú, ún. kriogenikus detektorok tesztelésében
Párhuzamos kutatás Weber elfogadta a támogatást, és miközben részt vett a 2. generációs fejlesztésekben, folytatta korábbi kutatásait 1982-ben egy olasz és egy ausztrál kutatócsoporttal együttműködve újabb eredményeket publikált a nagy erősségű, jól látható gravitációs hullámokról
Weber elszakad a mainstreamtől 1984-ben Weber radikálisan új elmélettel állt elő a gravitációs hullámok és a szilárd anyag közötti kvantumszintű kölcsönhatásokról, amelyek alapján a korábban feltételezett gravitációshullám-észlelések hatszorosa várható Ez megmagyarázta volna Weber korábbi eredményeit Ezt az elméletet azonban senki sem fogadta el Az olasz kutatócsoport tagjai által szerkesztett, nem igazán mainstream folyóiratban (Il Nouvo Cimento) mégis publikálhatta 1984-ig 27 cikket publikált vezető fizikai folyóiratokban Ezt követően mainstream folyóiratban egyáltalán nem közölték a cikkeit, az elfogadottsága teljesen megszűnt
Pascali kutatás Weber a tudományon kívüli forrásokat keresett Nagyösszegű és nagy kockázattal járó kutatásokat támogató szervezetek hajlandóak voltak támogatni lásd Pascal valószínűségi érvét az istenhit mellett NASA Goddard Repülőközpont $10.000 a gravitációs hullámok és a gamma-sugárzás közötti kapcsolat kutatására Haditengerészet Weber új elmélete alapján kristályokból kisméretű neutrínódetektorok készíthetők Megbíztak egy másik kutatócsoportot is, amely nem értett egyet Weber eredményeivel, ekkor megszüntették a támogatást Nukleáris Védelmi Hivatal Szintén a neutrínókutatást támogatták Sikerült fejleszteni a berendezést, de a támogatást kitűzött idő előtt leállították
Egyetemi karbantartó kutatás A 90-es években a tudományon kívüli források is kimerültek A Weber-barok üzemben tartása olyan kevés erőforrást igényelt, amit a Marylandi Egyetem infrastruktúrája is képes volt ellátni Weber a 90-es években is folytatta a kutatásait, és publikálta az eredményeket
A vita lezárása után a 2.rész összegzése A tudomány szervezete igyekszik fenntartani a közösség egységét, az elismert, de hibát elkövető kutatók részvételét A tudományon kívüli kutatási intézmények sok esetben lehetővé teszik a mainstream és az alternatív elméletek párhuzamos kutatását
A gravitációs hullámok szociológiája 3.rész bizonyítási kultúrák Időpont: December 1996 Helyszín: MIT Campus (Cambridge, Massachusetts), Laughing Seefoods étterem Résztvevők: az olaszországi Frascati és a Louisiana State University (LSU) kutatócsoportja Téma: Hogyan kell értelmezni a gravitációs sugárzásról szóló adatokat? Publikálják-e az egybeeséseket, még akkor is, ha nem biztosak abban, hogy azok gravitációs hullámok, vagy inkább ne publikáljanak semmit?
Az a szürke zóna LSU: - Ez nehéz dolog ez nem a szokásos ésszerű, de nem az, amit a legtöbb fizikus látni akar Az a szokásos, hogy a kísérlet véget ér és kapsz egy eredményt. Nem találtam meg a X-részecskét, és az eredményem konzisztens azzal, hogy X-részecskék nem jöhetnek létre ezen a módon, mert a hatáskeresztmetszetük kisebb kell legyen, mint ez-ésez. Ez egy negatív eredmény, és az a pozitív eredmény, hogy Látom a dolgot... Ha azt mondod, hogy Látok valami szokatlant, ami úgy tűnik, nem a véletlen műve, akkor az a szürke zóna nem teszel negatív állítást, nem teszel pozitív állítást, valahol a kettő között jársz.
A két kutatócsoport intézményi háttére támogatás tagok publikációk rivális, 3. generációs detektor LSU csoport Frascati csoport National Science Nagy állami kutatóközpont, Fundation (NSF), garantált támogatás évente felülvizsgálják Kutatóegyetemek tanszékeiről Negatív eredmények, csak felső határok LIGO, szintén az NSF projektje Többféle egyetemről Két pozitív eredmény, 1982- ben és 1989-ben Weberrel közösen Virgo, a CNRS (francia nemzeti tud.fejl alap) és az INFN (olasz Nemzeti Magfizikai Intézet) támogatja
Jön a LIGO! Laser Interferometer Gravitational Observatory A LIGO a legnagyobb projekt, amit a NSF valaha indított Az MTI és a Caltech együtt pályáztak egy óriási interferométer megépítésére 1992-ben egy hosszú kampány után a Kongresszus megszavazta a támogatást
Jön a LIGO! Az amerikai fizikusok életében kulcsfontosságú esemény volt, amikor a Superconducting Super-Collider (SCSC) fejlesztését 1993-ban leállították Ha egy kutatás elveszti társadalmi támogatottságát, akkor leállítják Az SCSC kutatóinak egy része a LIGO-hoz ment Hiába egészen más technológia, a laikus döntéshozók ugyanabba a csoportba sorolják Sokan azt gondolják, hogy a LIGO elindítása körüli nehézség Weber eredményeinek köszönhető A LIGO finanszírozásának folytatása bizonytalan Gyorsan elköltötték a támogatási összeg nagy részét, mielőtt a Kongresszus meggondolja magát
Az elmélet elsőbbsége mint intézmény A gravitációs hullámok detektálása nem egy kitapasztalt jelenség vizsgálatának továbbfejlesztése, hanem egy, még csak az elméletek szerint létező jelenség keresése Az elméletek szerepe meghatározó Az elfogadott elméletek szerint a meglévő rezonanciarudakkal csak nagyon erős gravitációs hullámokat lehet észlelni Ilyen mondjuk 100 évente néhány van Ez legitimiálja a LIGO-t
A LIGO és az LSU stratégiája Az amerikai LSU csoport és a LIGO azonos, az NSF által meghatározott intézményi közegben dolgozik A két program finanszírozása egy kézben van, egyetlen programigazgató dönt minden amerikai, gravitációs hullámmal kapcsolatos kutatás támogatásáról A interferométerek és rezonanciarudak stratégiai helyzete különböző Kétféle hibát lehet elkövetni: hibás pozitív és hibás negatív Az interferométerek még évekig nem működnek. A LIGO fizikusai leginkább a hibás pozitív miatt aggódnak A rezonanciarudak hamarosan alulmaradnak érzékenységben, ezért a mielőbbi felfedezésben érdekeltek, vagyis a hibás negatív eredményt akarják elkerülni
Az elmélet elsőbbsége mint intézmény Az LSU az erős elmélet által meghatározott keretben kell elhelyeznie magát Érvek a 2. generációs kutatások mellett A rezonanciarudak rövidhullámú érzékenysége nagyobb Bizonyos források észlelésére alkalmasabb mint az interferometria A rezonanciatechnológia érzékenyebb a hullám irányára
A nagyenergiás fizika növekvő befolyása A nagyenergiás fizikusok sorra fedezték fel az újabb részecséket Kialakult egy várakozás a kísérletezési ciklus hosszával és természetével kapcsolatban Ha az elmélet megjósol valamit, akkor a fizikusok képesek megépíteni, amivel érzékelni lehet A statisztikai szignifikancia uralma Még ha abszolút megbízol egy kísérleti fizikus ereményeiben, akkor is szorozd meg a standard hibát legalább 3-mal Az akadémiai karrier lehetősége A LIGO a jövő projektje, az LSU-nak jó viszonyt kell ápolnia
A Frascati csoport intézményi környezete Az olasz Frascati csoportot kevésbé köti az amerikai fizikusok erős konszenzusa az elmélet elsőbbségéről: Ha találok valamit, az azért van, mert ott van valami új. A LIGO olasz megfelelője, a Pisa környéki Virgo interferométer építése pénzügyi nyomás nélkül haladt Az egyik legdrágább részt csak több évnyi építkezés után kezdték el...
Nyitott és zárt bizonyítási kultúrák A bizonyítási kultúra három dimenziója A felelősség az egyént vagy a közösséget terheli? A bizonyíték szignifikanciája: véletlen egybeesés vagy gravitációs hullám? A bizonyítási küszöb, az elvárt statisztikai szignifikancia magas vagy alacsony? LSU az egyént egybeesés magas zárt bizonyítási kultúra Frascati a közösséget gravitációs hullám alacsony nyitott bizonyítási kultúra
A kultúrák találkozása A gravitációs hullámok elemzésére ma is az időeltolás a legjobb módszer Ehhez több, különböző tapasztalati kultúrájú kutatócsoportnak együtt kell dolgoznia Az adatok egy részét mindig kidobják külső és belső tényezők miatt kozmikus sugarak, árapályok, földrengések és a berendezés elektromos és fizikai problémái Ez önkényes döntésekre ad lehetőséget A legtöbb fizikus, különösen az amerikaiak azt gondolják, hogy az 1987-es szupernóva észlelése, amiről a Frascati csoport Weberrel együtt publikált, ilyen statisztikai ügyeskedés eredménye
Eltolásos vakpróba - a Louisana protokoll Az LSU kutatói ügyeskedés lehetőségének elkerülésére az igazi adatsort zaj mögé rejtették 1000 különböző eltolt adatsort publikáltak, és nem mondták meg melyik az igazi Ezzel az LSU hatékonyan kikényszerítette a saját tapasztalati kultúráját A Frascati csoport több sikertelen tippet tett
Mi a baj a Louisana protokollal? Abban minden résztvevő egyetért, hogy vakpróbával lehet legjobban igazolni a hullámok létezését Milyen érvek szólnak a protokoll elvetése mellett? A valódi adatsor ismeretében lehetne javítani a jel/zaj arányon. Ez bevett módszer például a radarkezelőknél A kiugró értékek mellett az energia szintjének változása is hangolási szempont lehet. Ha az antennák egyszerre változnak, az egybeesés, akkor is ha maga a változás nem szignifikáns Az is lehet egybeesés, hogy ha azonos irányba állítva erősebb az együttváltozás Ezeket csak az adatsor ismeretében lehet megtenni
Publikálni vagy nem publikálni? LSU: - De másrészt lehet, hogy van ott valami ezzel teljesen tisztában vagyok. És ezért eldobsz 25 évnyi munkát? És most nem a Nobel-díjról beszélek... csak azt mondom, Oké, eddig nem publikáltunk sokat és azt akarod, hogy 25 évnyi munkád csendben eltűnjön amíg mások mennek előre és fejlesztik a területet. Az LSU végül nem csatlakozott a publikációhoz 1996 végén a NSF programigazgatója megszüntette az LSU támogatását, mondván a külföldi detektorok látványosan sokkal nagyobb érzékenységűek
Konklúziók A tudományos kutatás sikere időnként az intézményi környezet ellenállásán múlik A fizikusok nagy része szerint Weber nélkül ez a terület nem is létezne Ugyanakkor az intézményi környezet világosan befolyásolhatja, hogyan értékelik a kutatók az adatokat