2011/65 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu V. évfolyam 65. szám 2011. október 6. dunántúli statisztikai tükör 2011/9 Tartalom 1 A vállalkozások számának alakulása a on 7 Az élelmiszerfogyasztás fontosabb dél-dunántúli jellemzői, 2009 A vállalkozások számának alakulása a on A on 2010. év végén 156 958 gazdasági szervezetet tartottak nyilván, meghatározó hányadban (93%-ban) vállalkozásként. A vállalkozások szervezetszámon belüli aránya nem tért el lényegesen az országostól (94%), az ország megyéiben pedig 91 96% között alakult. A régióban bejegyzett 146 350 vállalkozás az országos vállalkozásszámnak közel 9%-át tette ki. Nagyobbik hányaduk, 73%-uk egyéni, 27%-uk társas formában folytatta tevékenységét, előbbi gazdálkodási formában az országos vállalkozásszám mintegy egytizede, utóbbiban 6,6%-a volt a térségben bejegyezve. A fontosabb gazdálkodási formák közül a régió országon belüli részesedése az egyébként mindenütt viszonylag kis számban de általában jelentősebb tőkeerővel jelen lévő részvénytársaságok esetében a legalacsonyabb, mindössze 5,1%, és a még kisebb számban nyilvántartott mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a legmagasabb (12%) (az előbbi formában markáns, az utóbbiban elenyésző a fővárosban jegyzett cégek szerepe). Lásd 1. tábla A gazdálkodási formák szerinti összetételben a társas vállalkozások aránya 2010-ben a régió megyéi közül Baranyában volt a legmagasabb (34%) és Somogyban a legalacsonyabb (22%). Ez utóbbi megyében az egyéni vállalkozások főként a Balaton-parti idegenforgalmi szolgáltatások, illetve a mezőgazdasági őstermelők viszonylag nagyszámú regisztrációja következtében meglehetősen gyakoriak. A nyilvántartásokban szereplő vállalkozások számán belül a Somogy megyei 78%-os egyéni hányadot országos viszonylatban is csak két alföldi Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megye arányszáma múlta felül, döntően a regisztrált őstermelők kiugró száma következtében. (Az észak- és a dél-alföldi megyékben egyébként általában gyakoriak a vállalkozások között az egyéni formákat választók, így a dél-dunántúli régióra számított 73%-ot is e két régióban múlta felül a vállalkozások számán belüli egyéni arányszám.) A legutóbbi évtized adatait áttekintve a társas vállalkozások számát folyamatos és viszonylag kismértékben ingadozó növekedés jellemezte, aminek következtében a 2010 végén e működési formákban nyilvántartott vállalkozások száma összességében a on 33%-kal (országosan 46%-kal) magasabb volt a 2000. évinél. E körben a két legjellemzőbb gazdálkodási forma máig is a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és a betéti társaság (bt.). Közülük az előbbi formában bejegyzett vállalkozások száma az évtized folyamán mindvégig növekedett, s e tendencia az alapításhoz minimálisan előírt jegyzett tőke összegének 2007 őszére datálható leszállítását követően erőteljesebbé vált. Ennek következtében a kft.-k száma a vizsgált időszakban a régióban közel megkétszereződött, s hasonló nagyságrendű (kétszerest meghaladó) volt az országos gyarapodás is. A betéti társaságok száma ezzel szemben az évtized első felében még növekedett (ebben az időszakban az egyéni vállalkozási formát is gyakran cserélték e működési formára), 2006-ban azonban e folyamat megtört, amikor már nagyjából változatlan maradt a számuk, 2007-től pedig szinte minden megyében és régióban csökkenést regisztráltak. A 2000 2010 közötti teljes időszakot tekintve a régióban mintegy 7%-kal csökkent az adminisztratív nyilvántartásokban szereplő betéti társaságok száma, országosan pedig csekély (egy százaléknyi) gyarapodást mértek. A részvénytársaságok száma az előbbi formákhoz képest mind a régióban mind országosan szerény, gazdasági szerepvállalásuk azonban jelentős, hisz a legnagyobb vállalkozások leginkább e körbe tartoznak. Számuk a on a 2010. év végén (271) nagyjából a 2000. év véginek felelt meg (268), mint a régiók többségében is. osan viszont mintegy egyötödös gyarapodás mérhető, ami leginkább a Közép-Magyarországon és a Nyugat-on regisztrált bővülésnek tudható be, de a dél-alföldi 7%-os (szám szerint 25) növekedés is említésre érdemes. A vállalkozásokon belül a nagyobb hányadot képviselő egyéni vállalkozások száma viszonylag nagymértékű mozgást mutatott. Az e formában működő vállalkozások számának már az évtized elejétől megfigyelhető mérséklődő növekedése az évtized közepe táján csökkenésbe fordult, majd az őstermelők kötelező adóhatósági regisztrációját előíró rendelkezésekkel összefüggésben 2007 végétől kezdődően 2008-ban nagy lendületet vett bővülésük. Ezen belül azonban az egyéni vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartozók (a vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők, vagy újabb terminológia szerint az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplők) számában már több éven keresztül csökkenést regisztráltak, miközben a tevékenységüket más szabályok alapján folytatók illetve az adószámot igénylő magánszemélyek körében növekedés volt tapasztalható. A korábbi évek tendenciájával ellentétben ugyanakkor 2010-ben az egyéni vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók száma is gyarapodott, amely vélhetően összefügg azzal, hogy a vállalkozói igazolvány igénylése a hatályos rendelkezésekkel összefüggésben már számukra sem kötelező, így esetleg szélesebb körben regisztráltatják magukat ekképpen olyanok is, akik korábban csak adószámot igényeltek. Az összes vállalkozásszámot a teljes időszakra tekintve a on regisztrált 38%-os növekedés mérsékeltebb volt mind az országosnál (50%) mind pedig a 19 megyére számítottnál (kétharmad). A hét tervezési-statisztikai régió közül csupán Közép-Magyarországon és némileg a Közép-on volt alacsonyabb a dél-dunántúlinál a vállalkozásszám növekedése, amely elsősorban az egyéni vállalkozások számának mérsékeltebb bővülésével függött össze. A régión belül a baranyai változás közelítette meg leginkább a térségre jellemző átlagot, Somogyban kisebb mértékű (egyharmad), Tolnában élénkebb (47%) gyarapodás következett be. A három megye között az egyes működési formákban bejegyzett vállalkozások számának változását illetően a részvénytársaságok esetében mutatható ki a legszámottevőbb különbség, Baranyában ugyanis a tíz esztendő alatt 18%-os (szám szerint 26) csökkenést, miközben a másik két megyében 24 24%-os (szám szerint Somogyban 18, Tolnában 11) növekedést regisztráltak. (Meg kell jegyezni, hogy a baranyai negatív változásban a tényleges cégmegszűnések mellett más megyei székhelyű vállalkozásba történő beolvadások, cégegyesülések is szerepet játszottak, de ez időszakban nem volt ritka a más térségbe leggyakrabban a központi régiót alkotó fővárosba és Pest megyébe irányuló székhelyáthelyezés sem.) Lásd 2. tábla A hazai megyék és régiók mérete jelentősen különbözik, ezért a vállalkozások gyakoriságát, sűrűségét az abszolút számuknál jobban kifejezik a fajlagos mutatószámok. Az ország közlekedési infrastruktúrájának Budapest-központúsága és a számos más szempontból is központi szerepkör következtében a vállalkozások ezer lakosra jutó száma a fővárosban messze a legmagasabb minden megyeinél, de a Pest megyét is
2 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 Statisztikai tükör 2011/65 magában foglaló közép-magyarországi régió is élen áll a hét tervezési-statisztikai régió között. Az első helyen állókat alföldi megyék és régiók követik. Eltérő azonban a kép a különböző vállalkozási formákat tekintve. A társas vállalkozások esetében amelyek körében jellemzőbb a magasabb tőkeerő, mint az egyénieknél kiemelkedő a központi régió térségeinek vonzása. A nem ritkán külföldi befektető részvételével és kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatokkal létrehozott nagyvállalkozások gyakran fontosnak ítélik, hogy a főváros környezetében indítsák el vállalkozásukat (még ha a későbbiekben terjeszkednek is más térségekben). Ez tükröződik a 2010. évi fajlagos mutatószámokban is, az ezer lakosra jutó társas vállalkozások száma ugyanis csupán a fővárosban és Pest megyében haladta meg az országos átlagot, és lényegesen magasabb volt minden további megye és régió átlagánál. A két említett élen álló térséget e vonatkozásban általában az ország nagyobb gazdasági fejlettségű megyéi követték (pl. Komárom- Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Fejér, de köztük szerepel Baranya is, amely azonban a társas vállalkozások viszonylag nagy sűrűsége ellenére sem tartozik a fejlettebb hazai megyék közé). Az egyéni vállalkozásoknál már kevésbé tűnnek fontosnak a központi szerepkörrel együtt járó előnyök, azok erősebben kötődnek a lakókörnyezethez vagy azokhoz a térségekhez, amelyekhez a tevékenységük kapcsolódik (pl. az őstermelő vagy a vendéglátó-, szálláshely-szolgáltatást folytató, az ingatlant bérbe adó tevékenysége nagyrészt elválaszthatatlan a termőföld és az ingatlan helyétől). Az egyéni vállalkozások népességarányos mutatószáma alapján így a megyék között 2010-ben főként alföldi és Balaton-parti megyék álltak az élen (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Somogy), a végén pedig a sort Borsod-Abaúj-Zemplén mellett Pest, Komárom- Esztergom megye és Budapest zárta. A régiók közül e körben a két alföldi adta a felső, a központi régió az alsó szélső értékeket. A regisztrált vállalkozások ezer lakosra jutó száma* 2010. december 31. Budapest Pest Komárom-Esztergom Barany a Gy őr-moson-sopron Fejér Zala Bács-Kiskun Csongrád Hajdú-Bihar Veszprém Vas Hev es Somogy Tolna Borsod-Abaúj-Zemplén Jász-Nagy kun-szolnok Szabolcs-Szatmár-B. Nógrád Békés Közép-Magy arország Közép- Ny ugat- Alföld Észak-Magy arország Észak-Alföld főv áros nélkül 67,4 50,4 50,2 49,0 46,2 43,9 43,2 42,0 41,0 40,1 39,7 37,8 36,9 35,8 34,7 30,7 30,5 28,0 26,8 45,4 45,1 42,2 38,3 34,4 34,3 60,2 43,6 138,9 34,8 38,5 39,6 47,4 38,6 45,8 40,3 43,6 37,2 48,0 45,4 40,6 42,4 42,5 30,2 34,5 37,9 34,8 38,0 109,1 41,7 46,5 41,3 40,7 33,6 36,8 39,0 38,5 57,9 58,0 49,1 80,0 96,9 96,4 88,7 56,3 61,7 73,9 91,6 69,6 43,4 64,8 126,8 50,1 115,6 38,5 39,0 35,5 48,4 65,3 72,1 101,9 52,4 96,7 66,1 69,5 36,0 44,1 47,6 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 v állalkozás v állalkozás v állalkozói igazolv ánny al v állalkozás egy éb a) 1. ábra * A térségek a társas vállalkozások fajlagos mutatóértékének csökkenő sorrendjében szerepelnek. a) Az egyéb engedély alapján vállalkozó és az adószámmal rendelkező magánszemély. A ezer lakosára 2010. év végén 156 vállalkozás jutott, amely az országos átlagot (165) nem érte el, de az ország 19 megyéjének átlagát (152) meghaladta. A gazdálkodási formákat illetően az ezer lakosra jutó 42 társas vállalkozás az országos átlagtól viszonylag jelentősen elmaradt és az ország megyéinek átlagát sem érte el, az egyéni vállalkozások viszont nagyobb gyakoriságot mutattak. A régió megyéi közül a somogyi vállalkozás-sűrűség volt a legmagasabb (171), a baranyai és a tolnai 148-as érték régiós és országos átlag alatt maradt. A vállalkozási formák közül a társas formák népességarányos mutatóértékei Baranyában alakultak (összességében és azon belül a legjellemzőbb formák, a kft.-k és a bt.-k körében is) régiós átlag fölött, míg Tolnában és Somogyban elmaradtak attól. Az egyéni vállalkozások fajlagos gyakorisága viszont Somogy megyében volt a legmagasabb (elsősorban az adószámmal rendelkező szolgáltatók és őstermelők elterjedtsége következtében), de összességében Tolnában is átlag körül alakult a mutató értéke. A térségen belül az egyéni vállalkozási forma legkevésbé Baranyában preferált. on 2010 végén az adminisztratív nyilvántartásokban szereplő vállalkozásoknak négytizede Baranyát, 37%-a Somogyot, 23%-a Tolnát jelölte meg székhelyül. Az összes vállalkozáson belül a társas formákban bejegyzetteknek (legjellemzőbben a kft.-knek és a bt.-knek) a fele volt baranyai székhelyű, majd háromtized és egyötödnyi hányaddal következett Somogy és Tolna megye. A régióban bejegyzett összes egyéni vállalkozásból pedig 36% volt Baranya részaránya, négytizedes somogyi és közel egynegyedes tolnai részesedéssel párhuzamosan. Kistérségenként abszolút értékben nézve mindhárom megyében a megyeszékhelyek környékén telepedett le a legtöbb vállalkozás, de közülük is a baranyai székhelytelepülés másik kettőnél jelentősebb méretéből fakadóan összességében és a legtöbb gazdálkodási formában is a Pécsi kistérség részaránya volt a legmagasabb. Reálisabb képet kapunk az egyes kistérségekben bejelentkezett vállalkozások sűrűségéről a népességszámra vetített mutatók alapján, sőt még árnyaltabban lehet érzékelni a térségek közötti különbséget, ha bizonyos gazdálkodási formákat külön is kiemelünk, az egyes kistérségek jellegéből fakadóan ugyanis sokszor más-más típusú, és egyben más gazdasági szerepet betöltő szervezeti formák a népszerűbbek. 2. ábra A regisztrált vállalkozások ezer lakosra jutó száma a kistérségeiben*, 2010. december 31. Pécsi Siófoki Fony ódi Kaposv ári Balatonföldv ári Szekszárdi Komlói Paksi Mohácsi Siklósi Pécsv áradi Bony hádi Szigetv ári Dombóv ári Sásdi Kadarkúti Tamási Nagy atádi Szentlőrinci Marcali Barcsi Csurgói Tabi Lengy eltóti Selly ei 70,5 53,4 48,4 47,0 45,9 45,2 36,4 35,4 33,5 33,4 32,2 31,3 30,4 28,0 27,7 27,2 26,1 25,6 25,3 23,9 36,7 41,8 37,7 37,2 40,3 43,3 32,1 46,3 30,4 34,3 36,2 32,4 32,3 40,8 21,7 32,0 20,428,8 20,0 31,0 19,728,3 19,024,6 44,5 52,8 55,3 46,9 52,9 44,1 50,9 84,4 67,9 34,1 75,7 71,3 85,1 54,0 62,5 67,9 63,1 51,4 77,0 76,3 75,4 54,1 104,8 75,6 148,9 73,5 100,4 95,5 66,3 132,9 185,4 0 50 100 150 200 250 300 v állalkozás v állalkozás v állalkozói igazolv ánny al v állalkozás egy éb a) * A térségek a társas vállalkozások fajlagos mutatóértékének csökkenő sorrendjében szerepelnek. a) Az egyéb engedély alapján vállalkozó és az adószámmal rendelkező magánszemély.
Statisztikai tükör 2011/65 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 3 A régióra számított népességarányos vállalkozásszámot jelentősen a Fonyódi és a Balatonföldvári, majd a Csurgói és a Siófoki kistérségé múlta felül, s még további öt (a marcali, a pécsi, a kaposvári, a szekszárdi és a siklósi) körzeté elérte vagy kisebb, 10% alatti mértékben meghaladta azt. Az összes vállalkozást számbavéve legalacsonyabb ezer lakosra vetített mutatószám Komló, Sásd, Szentlőrinc és Tab térségében mutatkozott. Az előbbi térségek közül a megyeszékhelyeket magukban foglaló kistérségekben a társas vállalkozások átlagot meghaladó gyakorisága áll a magasabb fajlagos értékek mögött, köszönhetően többek között a fejlettebb intézményi és infrastrukturális ellátottságnak, valamint a nagyobb munkaerő-kínálatnak. A Somogy megyei idegenforgalmi körzetekben, nevezetesen Siófok, Fonyód és Balatonföldvár környékén mind a társas, mind az egyéni működési formákban átlag feletti vállalkozássűrűség alakult ki. A Siklósi, a Csurgói, a Marcali kistérségekben ugyanakkor az egyéni formákban bejelentkezettek javították inkább a fajlagos mutatószámot. A régió átlagát meghaladó volt a nyilvántartott egyéni vállalkozások népességarányos mutatószáma továbbá az említetteken kívül Paks körzetében és a korábban (a társas formákat tekintve jelenleg is) leginkább vállalkozás-szegény Sellyei és Lengyeltóti kistérségekben, elsősorban a nagy számban regisztrált őstermelőknek köszönhetően. A legalacsonyabb vállalkozásszám a társas formákban ez utóbbi két kistérségen kívül a Tabiban és a Csurgóiban alakult ki (amelyek egyébként az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők mutatószáma alapján is a sor végére szorultak), az egyéni formákban viszont Komló, Sásd, Szentlőrinc, Pécsvárad és Pécs zárta a sort, az adószámot igénylő magánszemélyek ritkább előfordulása következtében. A vállalkozások nemzetgazdaság szerinti eloszlásában nagy különbség mutatkozik a társas és az egyéni vállalkozások vonatkozásában. A on 2010. év végén a társas vállalkozásoknak 5 5% körüli hányada tartozott fő tevékenysége alapján a mezőgazdaságba illetve a szálláshelyszolgáltatás területéhez, egytized-egytized körüli hányada az iparba és az építőiparba, egyötöde a kereskedelembe, 14% foglalkozott ingatlanügyletekkel, míg 35%-ot tett ki a többi nemzetgazdasági ágba tartozók aránya. Ezzel szemben az egyéni vállalkozások 37%-a a mezőgazdaságot, bő egytizede a szálláshely-szolgáltatást jelölte meg főtevékenységnek, az ingatlanügyletekkel foglalkozók aránya ez esetben is 14% körüli volt, míg az iparhoz, az építőiparhoz és a kereskedelemhez (e sorrendben) mintegy 2 4 7%-nyi részük tartozott, s egynegyednyi hányad kötődött az összes többi nemzetgazdasági ághoz. Az országoshoz képest kiugró eltérés nem látható a szervezetszám szerinti gazdasági szerkezetben, a leginkább említésre érdemes különbség, hogy valamelyest magasabb arányban tartoztak a társas vállalkozások a mezőgazdasághoz, illetve az egyéni vállalkozások a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátáshoz. Az ágazati szerkezetben a régió három megyéje között is csak néhány ponton érzékelhető számottevőbb különbség. A gazdasági ágak közül Baranyában a mezőgazdaságnak volt lényegesen alacsonyabb, az ingatlanügyleteknek és a szakmai, tudományos, műszaki tevékenységnek magasabb súlyaránya a régió egészében illetve a másik két megyében jellemzőnél. Emellett a további szolgáltató ágak között is található néhány, amelyekbe némileg nagyobb arányban tartoznak vállalkozások, mint a régiós társmegyékben. Somogyban a mezőgazdaság és a szálláshely-szolgáltatás, Tolnában a mezőgazdaság, az ipar és az építőipar súlya magasabb kisebbnagyobb mértékben, mint a régióban átlagosan, de ez utóbbi megyében a mezőgazdaság részesedése főként az egyéni vállalkozások körében kiemelkedő. Végül röviden kitérünk a működő vállalkozások számának alakulására is, amelyek meghatározása a KSH-ban az Eurostat által kidolgozott egységes módszertan alapján készített vállalkozásdemográfiai felmérés alapján történik. Egy adott évben működő vállalkozásnak tekintünk egy vállalkozást, ha az év folyamán volt árbevétele vagy foglalkoztatottja. A vállalkozásdemográfia a piacorientált gazdasági szervezetek adataival foglalkozik, a KSH a társas vállalkozásokat, illetve a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozásokat vonta be a megfigyelési körbe. A felmérés nem terjed ki a nyilvántartott (regisztrált) egyéni vállalkozások között egyébként szereplő adószámmal rendelkező magánszemélyekre. A működő vállalkozások meghatározása az adott évre vonatkozó tényleges statisztikai és adóadatok alapján utólag történik, ezért a jelenleg rendelkezésre álló adatok e téren 2009. éviek. 3. ábra A regisztrált vállalkozások számának megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint, 2010. december 31. Baranya Somogy Tolna 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat % B,C,D,E Ipar F Építőipar G Kereskedelem, gépjárműjav ítás I Szálláshely -szolgáltatás, v endéglátás L Ingatlanügy letek Többi, fel nem sorolt nemzetgazdasági ág egy ütt A on 2009-ben 58 644 volt az említett módszertan szerint meghatározott működő vállalkozások száma, az országos (688 969) 8,5%- a. Számuk a hasonló gazdálkodói körben nyilvántartott (piacorientáltnak tekinthető) vállalkozásszámnak bő háromnegyedét (77%-át) tette ki, valamivel nagyobb hányadát, mint országosan (72%). A gazdálkodási formákat tekintve a szövetkezetek és a betéti társaságok az átlagosnál kisebb, a kft.-k és a részvénytársaságok, valamint a vállalkozói igazolvány birtokában tevékenykedő egyéni vállalkozások nagyobb arányban minősültek működőnek. A régió megyéi között e téren nem volt lényeges különbség, a Baranyában és a Somogyban bejegyzett vállalkozások 76 76%-ának, a tolnai székhelyűek 78%-ának volt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására utaló adatszolgáltatása. Lásd 3. tábla Az ezer lakosra jutó működő vállalkozás 2009-ben közel 62 volt (amelyből 28-at a társas, 34-et az egyéni formában működők tettek ki), kevesebb az országos átlagnál (69) de valamelyest meghaladta az ország 19 megyéjének átlagát (60). A régió megyéi közül a baranyai fajlagos mutatószám volt magasabb (65), a somogyi és a tolnai hasonló szinten alakult (59), amelyen belül a társas formában működők az előbbi megyében, az egyéni vállalkozások az utóbbi kettőben mutattak régiós átlagot meghaladó értéket. Működő vállalkozásokat is a Balaton-parti és a megyeszékhelyeket is magukban foglaló kistérségekben találhattunk legsűrűbben, és Sellye, Lengyeltóti, Tab, Csurgó és Barcs körzetében a legritkábban. Döntően e térségek álltak élen és a sor végén a társas vállalkozások fajlagos mutatójának sorrendje alapján is, de az egyéni vállalkozások esetében is a többség a felsoroltak közül került ki. A régiós átlagtól általában (különösen a pécsi és a lemaradó térségek esetében) nagyobb eltérés mutatkozott a társas formáknál, mint az egyénieknél.
4 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 Statisztikai tükör 2011/65 A működő vállalkozások ezer lakosra jutó száma a kistérségeiben a régió átlagának százalékában, 2009 4. ábra vállalkozás, illetve egyéni vállalkozás Pécsi Siófoki Balatonföldv ári Fony ódi Szekszárdi Kaposv ári Bony hádi Paksi Dombóv ári Pécsv áradi Mohácsi Siklósi Komlói Marcali Kadarkúti Sásdi Szigetv ári Nagy atádi Tamási Szentlőrinci Barcsi Csurgói Tabi Lengy eltóti Selly ei 93,5 93,0 91,0 88,5 88,1 82,5 79,7 77,0 75,4 72,8 71,9 70,8 70,5 67,4 66,3 61,2 61,1 58,3 48,8 137,1 130,9 128,8 124,7 111,6 110,7 Pécsi Siófoki Balatonföldv ári Szekszárdi Fony ódi Kaposv ári Paksi Mohácsi Pécsv áradi Bony hádi Siklósi Komlói Sásdi Dombóv ári Szigetv ári Kadarkúti Nagy atádi Szentlőrinci Tamási Marcali Csurgói Barcsi Lengy eltóti Tabi Selly ei 25 50 75 100 125 150% 25 50 75 100 125 150 175 % A 2000 2009. éveket áttekintve a működő vállalkozások számának változásában is fellelhetők hasonló tendenciák, mint a regisztráltaknál. Az évtized elején még évről évre növekedés volt megfigyelhető (a társas és az egyéniek körében egyaránt). Azt követően azonban az összes vállalkozásszámot stagnálás vagy némi mérséklődés jellemezte, aminek hátterében az egyéni vállalkozások számának csökkenése állt. A társas vállalkozások száma ugyanis a korlátolt felelősségű társaságok számának folyamatos, sőt 2008-ban élénkülő bővülése hatására a bt.-k számának stagnálása illetve csökkenése ellenére továbbra is kisebb-nagyobb mértékben növekedni tudott. Az előbbiekkel összefüggésben on a működő vállalkozások száma 2009-ben nem egészen 5%-kal volt magasabb a 2000. évinél, s e növekedés kisebb mértékű volt, mint országosan, vagy az ország 19 megyéjében átlagosan (10 11%). Közülük is a társas vállalkozások száma 33%- kal nőtt, köszönhetően a kft.-k számában bekövetkezett 83%-os gyarapodásnak (a betéti társaságok köre ugyanis még e hosszabb időszak távlatában is alig változott), az egyéni vállalkozások száma pedig 11%-kal elmaradt a bázisévitől. A régió megyéi közül Baranyában 9, Somogyban bő 2, Tolnában pedig csupán egy százalékkal bővült a működő vállalkozások száma a kilenc esztendő alatt, ezen belül is a társas vállalkozásoké a megyék előbbi sorrendjében 34, 33 és 29%-kal gyarapodott, az egyéni vállalkozásoké pedig 9, 12, illetve 13%-kal csökkent. A két vállalkozói kört illetően a egyes kistérségeiben is hasonló volt a változás iránya, a társas vállalkozások körében egységesen de mértékében jelentősen különböző növekedés, az egyéni vállalkozások esetében pedig minden térségben csökkenés mutatkozott. Részletes táblázatok Módszertan
Statisztikai tükör 2011/65 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 5 1. tábla A regisztrált vállalkozások számának főbb mutatói gazdálkodási formák szerint 2010. december 31. Megnevezés Baranya Somogy Tolna Szám szerint főváros nélkül vállalkozás 19 648 11 740 8 286 39 674 600 726 359 672 Ezen belül: kft. 10 480 6 510 4 355 21 345 350 245 205 222 TÁBLÁZATOK (1 3) 2. tábla A regisztrált vállalkozások számának indexe az év végén, % (előző év vége = 100,0%) Év Baranya Somogy Tolna vállalkozás főváros nélkül 2001 102,5 104,5 104,2 103,4 103,7 105,0 2002 103,4 102,7 103,7 103,2 104,0 105,1 2003 101,4 102,8 102,7 102,1 103,7 104,7 rt. 121 94 56 271 5 269 2 271 bt. 6 627 3 647 2 884 13 158 190 750 119 498 vállalkozás 38 154 42 608 25 914 106 676 1 043 758 895 053 Ezen belül: vállalkozói igazolvánnyal 15 500 13 480 9 835 38 815 384 129 321 691 egyéb formában 22 654 29 128 16 079 67 861 659 629 573 362 őstermelő 9 899 14 700 9 498 34 097 355 382 351 408 vállalkozás 57 802 54 348 34 200 146 350 1 644 484 1 254 725 Megoszlás, % vállalkozás 34,0 21,6 24,2 27,1 36,5 28,7 Ezen belül: kft. 18,1 12,0 12,7 14,6 21,3 16,4 rt. 0,2 0,2 0,2 0,2 0,3 0,2 bt. 11,5 6,7 8,4 9,0 11,6 9,5 vállalkozás 66,0 78,4 75,8 72,9 63,5 71,3 Ezen belül: vállalkozói igazolvánnyal 26,8 24,8 28,8 26,5 23,4 25,6 egyéb formában 39,2 53,6 47,0 46,4 40,1 45,7 őstermelő 17,1 27,0 27,8 23,3 21,6 28,0 vállalkozás 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 on belüli arány, % vállalkozás 3,3 2,0 1,4 6,6 100,0 59,9 Ezen belül: kft. 3,0 1,9 1,2 6,1 100,0 58,6 rt. 2,3 1,8 1,1 5,1 100,0 43,1 bt. 3,5 1,9 1,5 6,9 100,0 62,6 vállalkozás 3,7 4,1 2,5 10,2 100,0 85,8 Ezen belül: vállalkozói igazolvánnyal 4,0 3,5 2,6 10,1 100,0 83,7 egyéb formában 3,4 4,4 2,4 10,3 100,0 86,9 őstermelő 2,8 4,1 2,7 9,6 100,0 98,9 vállalkozás 3,5 3,3 2,1 8,9 100,0 76,3 2004 103,9 103,2 102,7 103,4 104,6 104,7 2005 102,7 101,7 102,7 102,4 103,5 103,3 2006 102,5 102,1 102,9 102,5 103,2 103,5 2007 102,5 101,7 102,6 102,3 103,4 103,7 2008 104,2 105,0 105,3 104,7 105,7 105,9 2009 102,9 103,0 101,6 102,6 103,3 103,1 2010 102,4 102,7 101,2 102,2 103,6 103,5 vállalkozás 2001 102,4 101,9 100,6 101,8 102,2 102,9 2002 102,1 100,6 102,1 101,5 101,5 102,6 2003 100,4 101,0 101,3 100,9 101,2 101,8 2004 101,1 95,1 99,2 98,2 100,1 100,5 2005 98,1 93,7 98,7 96,5 99,1 100,2 2006 93,9 93,8 93,0 93,7 94,3 94,4 2007 104,3 101,2 103,4 102,9 104,8 106,1 2008 126,8 145,0 149,0 138,9 142,3 153,0 2008 a) 93,2 95,7 96,4 94,9 94,0 94,3 2009 102,3 102,3 102,4 102,3 101,3 101,8 2009 a) 95,2 91,4 95,7 93,9 93,1 94,3 2010 105,2 102,9 101,5 103,3 103,1 103,0 2010 a) 105,9 103,5 104,2 104,7 103,0 103,5 vállalkozás 2001 102,5 102,4 101,5 102,2 102,8 103,6 2002 102,5 101,0 102,5 102,0 102,4 103,4 2003 100,7 101,4 101,7 101,2 102,1 102,7 2004 102,1 96,9 100,2 99,7 101,8 101,9 2005 99,7 95,6 99,9 98,3 100,8 101,2 2006 97,1 95,9 95,9 96,4 97,9 97,6 2007 103,6 101,3 103,1 102,7 104,2 105,2 2008 118,0 134,0 135,3 127,5 126,6 135,9 2009 102,5 102,4 102,2 102,4 102,0 102,2 2010 104,2 102,8 101,4 103,0 103,3 103,2 a) Vállalkozói igazolvánnyal rendelkező (egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő) egyéni vállalkozások.
6 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 Statisztikai tükör 2011/65 A működő vállalkozások számának főbb mutatói gazdálkodási formák szerint, 2009 3. tábla Megnevezés Baranya Somogy Tolna főváros nélkül Szám szerint vállalkozás 13 218 7 766 5 732 26 716 375 109 236 938 Ebbőll: kft. 7 361 4 457 3 103 14 921 222 289 137 503 rt. 107 85 42 234 3 817 1 761 bt. 5 373 2 882 2 358 10 613 137 136 90 801 vállalkozás a) 12 603 11 188 8 137 31 928 313 887 264 975 vállalkozás 25 821 18 954 13 869 58 644 688 996 501 913 Megoszlás, % vállalkozás 51,2 41,0 41,3 45,6 54,4 47,2 Ebbőll: kft. 28,5 23,5 22,4 25,4 32,3 27,4 rt. 0,4 0,4 0,3 0,4 0,6 0,4 bt. 20,8 15,2 17,0 18,1 19,9 18,1 vállalkozás a) 48,8 59,0 58,7 54,4 45,6 52,8 vállalkozás 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Regisztrált vállalkozásszámon belüli arány b), % vállalkozás 69,9 68,9 70,5 69,7 65,7 68,2 Ebbőll: kft. 80,5 79,1 78,9 79,8 72,6 73,8 rt. 89,2 85,9 80,8 86,3 77,5 79,6 bt. 73,5 71,3 74,5 73,1 66,2 71,4 vállalkozás a) 84,0 82,1 84,3 83,4 81,2 85,3 vállalkozás 76,1 76,1 78,0 76,6 72,0 76,3 a) Vállalkozói igazolvánnyal rendelkezők. b) A regisztrált vállalkozásokat is a működők tartalmának megfelelően (társas és vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni) figyelembe véve.
Statisztikai tükör 2011/65 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 7 Az élelmiszerfogyasztás fontosabb dél-dunántúli jellemzői, 2009 Régiónkban csakúgy, mint országosan a háztartások élelmiszerfogyasztását leginkább a lakosság anyagi lehetőségei határozzák meg, emellett szerep jut még olyan tényezőknek is, mint pl. az egészségügyi megfontolások (pl. biotermékek megjelenése), illetve a divat diktálta új fogyasztási szokások (pl. a gyorsétkezdék elterjedése, a félkész- és készételek fogyasztása). A Központi Statisztikai Hivatal az élelmiszerek fogyasztásáról és az erre szánt kiadások nagyságáról a többi fogyasztási cikkével és szolgáltatáséval együtt a Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvétel (HKÉF) keretében évente készít felmérést. Ezen a háztartások egészen kis hányadára kiterjedő felvétel a bevételekre és a kiadásokra vonatkozóan havi naplóvezetésből és év végi interjúból áll, majd végül az adatok egy háztartásra, sőt egy főre vetítve teljeskörűsítésre kerülnek 1. A továbbiakban a dél-dunántúli élelmiszerfogyasztás fő jellemzőit az elmúlt években végrehajtott HKÉF-ek adatai alapján mutatjuk be. Régiónkra vonatkozóan a 2009. évi HKÉF adatai alapján mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy bár az adott évben a háztartások fogyasztási kiadásain belül arányában kétségtelenül az élelmiszerekre fordított összegek képviselték a legjelentősebb súlyt ez a hányad meghaladta az országosat is azonban ezzel együtt más, ugyancsak fontos tételeknél (pl. lakásfenntartás és háztartási energia; kultúra és szórakozás; vendéglátás és szálláshely szolgáltatás, stb.) az átlagosnál kisebb volt a kiadás. Az egy főre jutó évi kiadás főbb csoportonkénti (COICOP) megoszlása, 2009, % 4. tábla Kiadási csoport Élelmiszerek és alkoholmentes italok 24,8 23,1 Szeszes italok és dohányáruk 3,4 3,4 Ruházat és lábbeli 3,5 3,9 Lakásfenntartás és háztartási energia 22,6 23,6 Lakberendezés és háztartásvitel 3,8 4,0 Egészségügy 4,9 4,7 Közlekedés 12,7 11,8 Hírközlés 6,0 6,2 Kultúra, szórakozás 6,9 7,8 Oktatás 0,8 0,8 Vendéglátás és szálláshely szolgáltatás 3,2 3,7 Egyéb termékek és szolgáltatások 7,4 7,2 Háztartások egyéni fogyasztási kiadásai 100,0 100,0 A fontosabb élelmiszereket tekintve 2009-ben a dél-dunántúli háztartásokban az egy főre jutó fogyasztás természetes mértékegységben mért mennyisége majdnem minden vonatkozásban meghaladta az országost. A húsfogyasztás mértéke ugyan a régióban 1,1%-kal alatta maradt a hazai átlagnak, azonban a többi élelmiszerből általában az átlagosnál több került az asztalokra. Így mennyiségét tekintve a cereáliáknál 13,1, a tojásnál 7,1, a sajt, túró, tejkonzerv, tejpor és egyéb tejtermékeknél 5,5, a zöldségnél és a burgonyánál 5,1, a tejnél 4,5, a gyümölcsnél 4,0%-kal fogyott több mint országosan. a régiók rangsorában az egy főre jutó fogyasztás alapján a cereáliáknál és a bornál az első; a hal, halkonzervnél, a zöldségnél és a burgonyánál, valamint a gyümölcsnél a második; a húsféléknél, a zsiradéknál és a cukornál pedig a negyedik helyen szerepelt. Érdemes itt megvizsgálni a szélsőértékeket is: az első helyen a húsfélék, a tojás, a zöldség és burgonya, valamint a gyümölcs vonatkozásában a Alföld; a hal, halkonzervnél, valamint a tejtermékeknél Közép-Magyarország; a tejnél Közép- ; a zsiradékoknál az Észak-Alföld; a cukornál pedig Észak- Magyarország állt. Az utolsó helyen ugyanakkor a cereáliáknál, a húsféléknél, a zsiradékoknál és a tojásnál Közép-Magyarország szerepelt; míg a tejnél, tejtermékeknél az Észak-Alföld; a halnál, halkonzervnél Észak- Magyarország; a bornál a Alföld; a gyümölcsnél, a zöldségnél és burgonyánál pedig a Nyugat- számított sereghajtónak. A háztartásban fogyasztott élelmiszerek egy főre jutó éves mennyisége, 2009 Élelmiszer 5. tábla Cereáliák, kg 93,9 83,0 Húsfélék, kg 52,6 53,2 Hal, halkonzerv, kg 1,8 1,6 Sajt, túró, tejkonzerv, tejpor, egyéb tejtermék, kg 5,8 5,5 Zsiradék, kg 17,4 17,1 Gyümölcs, kg 43,9 42,2 Zöldség és burgonya, kg 85,8 81,6 Cukor, kg 14,2 13,9 Tojás, db 158 148 Tej, liter 55,9 53,5 Joghurt, kefir, tejföl, liter 11,0 12,3 Ásványvíz, liter 70,7 59,0 Szénsavas üdítőitalok, liter 36,1 28,6 Gyümölcslevek, liter 11,1 12,6 Bor, must, liter 9,5 5,6 A 2009-es adatok alapján ugyan a dél-dunántúli élelmiszerfogyasztás a többi régióhoz képest viszonylag magasnak volt mondható, hosszabb távra visszatekintve azonban már nem ítélhető meg ilyen kedvezőnek a helyzet. Egyrészt 2005-2009 között a térségben egyébként az országos tendenciákhoz hasonlóan több fontosabb élelmiszer egy főre jutó fogyasztása szinte évről évre folyamatosan csökkent. Kivételt ez alól csak a marha- és borjúhús, a sajt és egyéb tejtermékek, valamint a gyümölcsfélék jelentettek. Tény, azonban, hogy a régióban az adott időszakban a fontosabb élelmiszerek fogyasztásának mérséklődése általában kisebb mértékű volt, mint országosan. Másrészt ki kell emelni azt is, hogy a 2005-2009 évek átlagában a on a fontosabb élelmiszerek többségénél a fogyasztott mennyiség a tejet, a tojást, valamint a halat, halkonzervet leszámítva alatta maradt valamivel az országos átlagnak. Ezen ténynek a 2009-es helyzettel való összevetéséből származó anomáliát az magyarázza, hogy mint arra majd külön kitérünk a dél-dunántúli fogyasztók demográfiai összetétele piaci szempontból az országosnál kedvezőtlenebbnek mondható, és ebből adódóan a háztartások 2009-ben az átlagosnál rugalmasabban reagáltak az élelmiszeráraknak a korábbi évekénél kedvezőbb alakulására. (2008-ról 2009-re az élelmiszerárak csak 4,4%-kal nőttek, míg 2008-ban ennek mértéke az előző év bázisán 10,2, 2007-ben 11,5, 2006-ban pedig 7,7% volt. 2) 1 Ez az adatfelvétel 2000-től az Európai Unióban alkalmazott COICOP a fogyasztás rendeltetés szerinti csoportosítása alapján történik. 2009-től pedig az adatokból kétféle feldolgozás készül, külön a fogyasztásra, és külön a jövedelmekre. 2 A fogyasztói árindex-számítás keretében számított értékek.
8 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 Statisztikai tükör 2011/65 Az egy főre jutó éves élelmiszerfogyasztás alakulása a régióban, kg/ha Megnevezés 2005 2009 6. tábla 2005 2009. évek átlaga Húsféle 56,6 58,5 52,6 53,2 54,4 56,4 Ebből: sertéshús 17,2 17,0 17,1 16,1 16,4 16,5 marhahús a) 0,6 1,1 0,9 1,0 0,8 1,1 baromfihús 17,9 19,0 16,4 16,7 17,5 17,8 Hal, halkonzerv 2,1 1,8 1,8 1,6 1,9 1,7 Tojás b) 187 175 158 148 174 160 Tej c) 62,1 60,5 55,9 53,5 60,2 56,7 Sajt és egyéb tejtermék d) 5,2 5,7 5,8 5,5 5,6 5,7 Zsiradék 19,6 18,2 17,4 17,1 17,6 17,6 Kenyér, péksütemény e).. 92,4 93,9 83.. 88,0 Cukor 14,7 14,5 14,2 13,9 14,6 13,9 Zöldség és burgonya.. 94,8 85,8 81,6.. 86,4 Gyümölcs 42,9 45,1 43,9 42,2 44,7 43,8 a) Borjúhússal együtt. b) Darab. c) Liter. d) Tejkonzervvel, tejporral együtt. e) Egyéb cereáliákkal együtt. Az éves szintű HKÉF adatok alapján becsült nettó jövedelem, mint az élelmiszerfogyasztást leginkább meghatározó tényező tekintetében azt mondhatjuk, hogy ennek az egy főre jutó összege a régióban 2005-2008 között nominálisan folyamatosan nőtt, majd 2009-ben csökkenés következett be. osan nagyjából hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a fordulópontot itt 2008 jelentette. ségében azonban a 2005-2009 közötti időszakban az egy főre jutó nettó jövedelem a régió háztartásaiban nominálértékben 11,5, országos szinten pedig 7,9%-kal nőtt. Itt azért meg kell jegyezni, hogy a dél-dunántúli jövedelem az egyes években mindig alatta maradt az országosnak. A jövedelmek reálértékét tekintve ennél kedvezőtlenebb volt a helyzet: az egyes évek adatát 2005. évi bázison inflációval korrigálva az tűnik ki, hogy az adott időszakban eltekintve a 2006-ban bekövetkezett növekedéstől a háztartások egy főre jutó nettó jövedelme mind régiós, mind országos viszonylatban szinte évről évre mérséklődött. Az időszak egészének vonatkozásában pedig a nettó reáljövedelem adott körre becsült nagysága a on 10, míg országosan 13%-kal csökkent. Ezzel együtt az egyes években az országos jövedelmek átlagosan mintegy 6%-kal meghaladták a dél-dunántúliakat. A reáljövedelem-csökkenés abban is megnyilvánult, hogy az elmúlt években a nettó jövedelmekhez viszonyítva arányában régiósan és országosan folyamatosan emelkedett az élelmiszerekre fordított kiadások hányada. Az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan ugyanis egyre inkább szükségessé vált, hogy a fogyasztók kiadásaik során fokozott mértékben előtérbe helyezzék a létfenntartásukhoz elengedhetetlenül szükséges legfontosabb tételeket, így mindenekelőtt az élelmiszereket. Meg kell jegyezni, hogy az egyes években ez a hányad a dél-dunántúli háztartásokban szinte mindig magasabb volt, mint országosan. A régióban ugyanakkor 2005 2009 között az élelmiszerre fordított kiadások egy főre jutó nagysága nominálisan 25%-kal emelkedett, országosan pedig 19%-os növekedést regisztráltak. Fontos itt megemlíteni azt is, hogy az élelmiszerárak a 2005 2009 közötti időszakban országosan az elmúlt évek fogyasztói árindexeinek alakulására vonatkozó számítások alapján átlagosan 38,2%-kal nőttek. Élelmiszerre fordított kiadás Év Élelmiszerre fordított kiadás, Ft/fő 2005 125 547 132 745 2006 136 719 141 235 2007 147 467 152 792 2008 153 733 162 073 2009 156 848 158 266 Élelmiszerre fordított kiadás nettó jövedelmen belüli hányada, % 2005 17,1 16,5 2006 17,1 16,8 2007 18,0 17,4 2008 18,4 18,5 2009 19,1 18,2 7. tábla Az átlagosnál alacsonyabb reáljövedelem és fogyasztás sok tekintetben összefügg a régió kedvezőtlen demográfiai jellemzőivel. Itt egyrészt azt kell kiemelni, hogy a on az országosnál alacsonyabb népsűrűség a községekben lakók magasabb arányával jár együtt. Ez az elmúlt években A nettó jövedelmek alakulása, Ft/fő 5. ábra Ft/fő 1 000 000 800 000 735 280 804 104 Nominálértékben 799 643 840 890 820 836 875 836 834 776 874 504 819 748 867 658 Ft/fő 1 000 000 800 000 Reálértékben, 2005. évi árszínvonalon 735 280 804 104 769 628 809 326 731 505 780 519 701 157 734 526 660 782 699 401 600 000 600 000 400 000 400 000 200 000 200 000 0 2005 2006 2007 2008 2009 0 2005 2006 2007 2008 2009
Statisztikai tükör 2011/65 dunántúli statisztikai tükör 2011/9 9 azt vonta maga után, hogy a régióban valamivel nagyobb volt a középkorúak és az idősek a 60 év felettiek hányada, mint az ország egészében, míg a fiatalabb korosztályoké annál némileg alacsonyabb volt. Másrészt élelmiszerfogyasztás szempontjából kedvezőtlen volt az is, hogy a térségben a foglalkoztatottsági arány az átlagosnál alacsonyabb, a munkanélküliségi ráta pedig annál magasabb volt. Mindennél is súlyosabb problémát jelentett azonban az, hogy a háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételeken alapuló becslések szerint a háztartások mint fogyasztási egységek száma 2005 2009 között régiósan és országosan is fokozatosan mérséklődött. Az adott időszakban a on a csökkenés mértéke 2,3% volt, ami az országost valamivel meghaladta. A háztartások átlagos taglétszáma ugyanakkor régiósan és országosan is már évek óta beállt a 2,6 fős szintre. Végül bár a 2010. júniusi Általános Mezőgazdasági Összeírás régiósoros adatai még nem állnak rendelkezésre, azonban a korábbi gazdaságszerkezeti felmérések adataiból az látszik, hogy az elmúlt években térségünkben is jelentősen megcsappant a háztartások hajlandósága a saját fogyasztásra való termelésre, ami szintén kedvezőtlenül befolyásolja a térség lakóinak élelmiszerfogyasztását. A 2007. évi gazdaságszerkezeti összeírás során így a on már csak mintegy 42 ezer kizárólag saját fogyasztásra termelő egyéni gazdaságot találtak, ami a 86%-át tette ki a 2005. évinek és valamivel több, mint felét a 2000. évinek. Kedvezőtlen továbbá az is, hogy a csökkenő tendencia nálunk erőteljesebben jelentkezett, mint országosan. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy miközben az elmúlt időszakban mérséklődött az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás, a piaci elemek erősödésével végbement a beszerzési források jelentős mértékű átstrukturálódása. 8. tábla Az élelmiszerfogyasztást és keresletet meghatározó tényezők Megnevezés Főbb demográfai mutatók, 2009. XII.31. Népsűrűség, fő/km 2 67 108 Lakónépességen belül: városokban lakók 58,8 69,5 községekben lakók 41,2 30,5 0 14 évesek 14,2 14,7 aránya, % 15 39 évesek 34,2 35,5 40 59 évesek 28,5 27,2 60 évesek és idősebbek 23,1 22,5 Foglalkoztatási arány, % a)b) 46,1 49,2 Munkanélküliségi ráta,% 12,1 11,2 A háztartások száma a)c) 2005 362 606 3 837 087 2006 361 406 3 811 357 2007 362 474 3 809 947 2008 360 112 3 809 431 2009 354 129 3 792 024 a) Az adott évre vonatkozó adat. b) A foglalkoztatottaknak a 15 74 éves népességen belüli aránya. c) Becsült adatok. További információk, adatok (linkek): A dunántúli statisztikai tükör eddig megjelent számai Elérhetõségek: judit.halas@ksh.hu Telefon: (+36-72) 533-319 Információszolgálat Telefon: (+36-1) 345-6789 www.ksh.hu KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2011 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!