A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ EGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOK VÉGREHAJTÁSA

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG EGÉSZSÉGÜGYI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI FŐIGAZGATÓSÁG F Igazgatóság Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal DG(SANCO)/8503/2006 GR Végleges A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ EGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOK VÉGREHAJTÁSA ÁLTALÁNOS ZÁRÓJELENTÉS A TAGÁLLAMOKBAN 2004/2005-BEN VÉGZETT 25 HELYSZÍNI VIZSGÁLATRÓL 13/09/06-42559

ÖSSZEFOGLALÁS Ez az általános jelentés az Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal által 2004 és 2005 során mind a 25 tagállamban végzett helyszíni vizsgálat-sorozat végeredményéről nyújt áttekintést. A célkitűzés az 1774/2002/EK rendeletben (ÁMT-rendelet) és az e rendeleten alapuló EU jogszabályokban meghatározott, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre (ÁMT-k) vonatkozó EK előírások hatályba léptetését szolgáló intézkedések értékelése, valamint egyes, az EU jogszabályok értelmében emberi fogyasztásra alkalmasnak nem tekinthető állati termékekre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzése volt. A helyszíni vizsgálatokat abból a célból végezték, hogy megbízható információkat szerezzenek az új szabályok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az ebben a vonatkozásban felmerült nehézségekről a tagállamokban. A jelentésben a következő következtetésekre jutottak: Általában véve meghozták a fő intézkedéseket és létrehozták az alapvető infrastruktúrákat, amelyek lehetővé teszik, hogy az állati melléktermékek többségét az ÁMT-rendeletnek megfelelően kezeljék. Bizonyos hiányosságok miatt azonban a létrehozott rendszereket tovább kell fejleszteni, hogy teljes mértékben megfeleljenek az ÁMT-rendeletnek. Egészében véve a legtöbb 1. és 2. kategóriába tartozó anyag hatósági ellenőrzése megfelelő, de annak kellő biztosításához, hogy valamennyi kategóriába tartozó állati melléktermék az engedélyezett felhasználásig vagy a biztonságos ártalmatlanításig csakis a megengedett láncon belül áramolhasson, fejlesztésekre van szükség a) az illetékes hatóságok közötti együttműködés és azok feladatainak meghatározása, b) a jogi és közigazgatási rendelkezések, valamint c) az állati melléktermékek osztályozásának és nyomon követhetőségének hatósági ellenőrzése terén. Ez az általános jelentés számos általános következtetést von le, illetve általános ajánlást tesz, amelyek célja a tagállamok által létrehozott rendszerek javítása és további fejlesztése. ii

A JELENTÉSBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK ÉS KÜLÖNLEGES KIFEJEZÉSEK ÁMT ÁMT-rendelet 1., 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok Illetékes hatóságok Központi illetékes hatóságok HACCP MBM Tagállamok SRM Az állati melléktermékekre vonatkozó rendeletben meghatározott állati melléktermékek Az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendelete Az állati melléktermékekről szóló rendelet 4., 5. illetve 6. cikkében meghatározott különböző állati melléktermék kategóriák Illetékes hatóságok Központi illetékes hatóságok Veszélyelemzés és a kritikus ellenőrzési pontok Hús- és csontliszt Tagállamok Különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok iii

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS... 1 2. A HELYSZÍNI VIZSGÁLAT-SOROZAT VÁZLATA... 1 3. CÉLKITŰZÉSEK ÉS ALKALMAZÁSI KÖR... 1 4. JOGALAP... 2 5. A HELYSZÍNI VIZSGÁLAT-SOROZAT ALAPJÁN LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK... 2 5.1. A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK (ÉS MÁS ÁLLATI TERMÉKEK) KEZELÉSÉRE LÉTREHOZOTT STRUKTÚRÁK... 2 5.2. ILLETÉKES HATÓSÁGOK... 3 5.3. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK... 3 5.4. AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN... 4 5.5. ÖSSZFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK... 5 6. AJÁNLÁSOK... 6 6.1. A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK (ÉS MÁS ÁLLATI TERMÉKEK) KEZELÉSÉRE LÉTREHOZOTT STRUKTÚRÁK... 6 6.2. ILLETÉKES HATÓSÁGOK... 6 6.3. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK... 6 6.4. AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN... 6 7. NYOMON KÖVETÉSI INTÉZKEDÉSEK... 7 I. MELLÉKLET: FŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK... 8 I.1. A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK (ÉS MÁS ÁLLATI TERMÉKEK) KEZELÉSÉRE LÉTREHOZOTT STRUKTÚRÁK... 8 I.2. ILLETÉKES HATÓSÁGOK... 10 I.3. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK... 10 I.4. AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN... 12 II. MELLÉKLET: EGYEDI HELYSZÍNI VIZSGÁLATOK A SOROZATON BELÜL... 16 iv

1. BEVEZETÉS Az állati melléktermékekre (ÁMT) vonatkozóan 1990-ben vezettek be először közösségi jogszabályt (akkoriban állati hulladékként tettek ezekről említést), amelynek elsődleges célja az állatállomány etetésére használt feldolgozott állati termékek kórokozóktól való mentességének biztosítása volt. Reagálásképpen a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma állati takarmány útján való terjedésével kapcsolatos aggályokra, a feldolgozási előírások fokozatosan szigorodtak, míg végül a feldolgozott állati termékek takarmányban való felhasználását betiltották, vagy korlátozták. Következésképpen az állati melléktermékek gazdaságtanában fokozatos változás történt, és eltávolodva attól a pozitív értéktől, amit ezek a termékek régebben képviseltek, ma már a legtöbb esetben a feldolgozásuk vagy ártalmatlanításuk költségeket von maga után. A fent említett körülmények rávilágítottak egy, az állati melléktermék-ágazatra vonatkozó új jogi keret szükségességére, ami az 1774/2002/EK rendeletben (1, 2) öltött formát (a továbbiakban: ÁMT-rendelet). Az állati melléktermékek olyan állati eredetű termékek, amelyeket nem szántak emberi fogyasztásra, többek között a vágott testek és a vágott testek részei, az elhullott állatok, a vágóhidakról származó hulladékok, valamint az állati eredetű anyagokat tartalmazó elutasított élelmiszerek (3). Bevezették az állati melléktermékek három kategóriájának fogalmát, ahol az 1. kategóriába tartoznak a legnagyobb kockázatot jelentő anyagok és a 3. kategóriába a legkisebb kockázatot jelentők (4). Továbbá az ÁMTrendelet előírja, hogy az állati melléktermékeket haladéktalanul a meghatározott, engedélyezett létesítményekben kell feldolgozni, felhasználni vagy ártalmatlanítani, valamint, hogy a szállítmányokat kereskedelmi okmányoknak kell kísérniük. 2. A HELYSZÍNI VIZSGÁLAT-SOROZAT ÁTTEKINTÉSE Ez az általános jelentés az Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal programterve szerint, az állati melléktermékekkel kapcsolatosan 2004/2005 során valamennyi tagállamban végzett helyszíni vizsgálat-sorozat eredményéről nyújt áttekintést. Minden egyes helyszíni vizsgálatot egy jelentés követett, amely részletes megállapításokat tartalmazott. A tagállamokat felkérték, hogy lépjenek fel a talált hiányosságok orvoslása érdekében. 3. CÉLKITŰZÉS ÉS ALKALMAZÁSI KÖR A helyszíni vizsgálatok célkitűzései a következők voltak: 1. az ÁMT-rendeletben és az e rendeleten alapuló EU jogszabályokban meghatározott, az állati melléktermékekre vonatkozó EU szabályok életbe léptetését szolgáló intézkedések értékelése, különös tekintettel az állati melléktermékek kezelésére és azok hatósági ellenőrzésére létrehozott rendszerekre, és (1) Az ebben a dokumentumben idézett jogszábályok adott esetben a legutóbb módosított változatra hivatkoznak. (2) A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet; HL L 273., 2002.10.10., 1. o. (3) A pontos fogalommeghatározást lásd az ÁMT-rendelet 2. cikke alatt. (4) Az állati melléktermékek különböző kategóriáit az ÁMT-rendelet 4 6. cikkében határozták meg. 1

2. egyes, az EU jogszabályokban meghatározott rendelkezések értelmében emberi fogyasztásra alkalmasnak nem tekinthető állati termékekre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzése. Az alkalmazási kör tekintetében, a helyszíni vizsgálatok: a) kitértek az állati melléktermékek kezelésére létrehozott rendszerek általános elemeire, valamint az állati melléktermékekkel (és más, emberi fogyasztásra alkalmatlan termékekkel) kapcsolatban alkalmazott hatósági ellenőrzésekre, és b) felülvizsgálták és ellenőrizték ezek működését, azaz az illetékes hatóságok azon képességét, hogy ellenőrizzék az egyes állati melléktermékek (és más, emberi fogyasztásra alkalmatlan termékek) EU-n belüli útjának és érkezési helyének pontosságát. A helyszíni vizsgálatok kiemelten foglalkoztak e termékek nyomon követhetőségével, kezdve az előállításuk, az alkalmatlanságuk megállapítása vagy behozataluk pillanatától egészen a biztonságos ártalmatlanításukig, illetve megengedett felhasználásukig. 4. JOGALAP A helyszíni vizsgálatokat a közösségi jogszabályok általános rendelkezései alapján végezték, különösen: az ÁMT-rendelet 27. cikke; a Bizottság szakértői által a tagállamokban végzett állat-egészségügyi helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 1998. február 4-i 98/139/EK bizottság határozat (5) alapján. 5. A HEYLSZÍNI VIZSGÁLAT-SOROZAT ALAPJÁN LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK A helyszíni vizsgálat-sorozat fő megállapításai és a meglátogatott tagállamokra vonatkozó adatok e jelentés I., illetve II. mellékletében tekinthetők meg. 5.1. A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK (ÉS MÁS ÁLLATI TERMÉKEK) KEZELÉSÉRE LÉTREHOZOTT STRUKTÚRÁK Az ÁMT-rendelet célja biztosítani, hogy a különböző kategóriájú állati melléktermékek csak bizonyos megengedett láncokon belül áramolhassanak, egészen a biztonságos ártalmatlanításukig vagy felhasználásukig, és különösen, hogy az állati melléktermékek ne kerülhessenek az (emberi) élelmiszerláncba, illetve hogy csak az állat- vagy közegészségre veszélyt nem jelentő állati melléktermékek kerülhessenek az (állati) takarmányláncba. Evégett a tagállamok (3. cikk) akár egyénileg, akár együttműködésben gondoskodnak a megfelelő intézkedések meghozataláról és a kielégítő infrastruktúra létrehozásáról, ami az állati melléktermékek különböző kategóriái és az azokból előállított termékek összegyűjtésére, szállítására, tárolására, kezelésére, feldolgozására, felhasználására és ártalmatlanítására vonatkozó előírások betartását lehetővé teszi. Arra a következtetésre jutottak, hogy az előírások szerint gyakorlatilag valamennyi tagállamban meghozták a fő intézkedéseket és létrehozták a fő infrastruktúrákat. Egyes tagállamokban azonban hiányosságok voltak a zsírolvasztó/hulladékégető kapacitás, az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és a tejágazat részére hozott intézkedések, valamint az elhullott állatok összegyűjtése és ártalmatlanítása (5) HL L 38., 1998.02.12., 10. o. 2

terén. Ezért a meglévő rendszereket tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy az ÁMTrendeletnek teljes mértékben megfelelőnek lehessen azokat tekinteni. 5.2. ILLETÉKES HATÓSÁGOK Az ÁMT-rendelet széles hatásköre, sok előírása és az érintett láncok összetettsége az illetékes hatóságok számára további feladatokat és munkát ró ki, valamint valószínűsíti, hogy egynél több hatóság feleljen ezek végrehajtásáért. Például az állati melléktermékekért felelős fő illetékes hatóságokon kívül a hús- és élelmiszerhigiéniáért felelős illetékes hatóságok, a helyi és környezetvédelmi hatóságok, stb. is érintettek. Ez azért van, mert i) az állati melléktermékek különböző létesítményekből származhatnak, például gazdaságokból, állat-egészségügyi határállomásokról, vágóhidakról és daraboló üzemekből, élelmiszer-előállító létesítményekből, kiskereskedőktől, stb. (4 6. cikk); ii) a létesítmények, amelyekben az állati melléktermékeket kezelik vagy ártalmatlanítják lényegesen különböznek természetükben, mint például a közbenső, biogáz-, olajkémiai, műszaki és feldolgozóüzemek, illetve a hulladékégető művek, hulladéklerakó létesítmények, stb. esetében (4 6. cikk), és ezeket a létesítményeket különböző jogalap alapján engedélyezhetik, például a hulladékégető és hulladék-együttégető műveket a 2000/76/EK irányelv (6) alapján; valamint iii) egyes esetekben az ÁMTrendelet általános korlátozást ír elő egyes állati eredetű termékek felhasználására, de ugyanazon termékek egyéb megengedett felhasználásait nem szabályozza, mint például az élelmiszer-hulladék esetében, aminek a haszonállatok etetésére való felhasználását tiltja (22. cikk 1. bekezdés b. pont), de bizonyos felhasználásaira az ÁMT-rendelet nem tér ki (1. cikk 2. bekezdés e pont). Ennek következményeképpen kihívást jelent a tagállamok számára annak biztosítása, hogy - a hatósági ellenőrzések rendszerében való bármilyen hézag kiküszöbölése érdekében - az egyes illetékes hatóságok feladatait egyértelműen meghatározzák és azokat megértessék, hogy minden érintett alkalmazott számára megfelelő képzést nyújtsanak, valamint, hogy hatékonyan áramoljon az információ az illetékes hatóságok között. Azt a következtetést vonták le, hogy valamennyi tagállamban különböző illetékes hatóságokra osztották ki az állati melléktermék-láncra vonatkozó hatásköröket, és, hogy ezeket nem mindig határozták meg megfelelően. Az állati melléktermék-lánc hatékony hatósági ellenőrzését sok esetben hátráltatták i) a hatáskörök hézagai vagy átfedései; ii) az érintett illetékes hatóságok közötti koordináció és együttműködés elégtelensége, különösen a környezetvédelmi és más illetékes hatóságok között; iii) az illetékes hatóságok alkalmazottainak nem kielégítő képzettsége és tudatossága; valamint iv) a nem elégséges személyzeti források. Ezért a hatékony hatósági ellenőrzések biztosítása érdekében lehet még javítani a különböző illetékes hatóságok között fennálló különféle szabályozási rendszereken. 5.3. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK Az ÁMT-rendelet közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. A végrehajtása azonban gyakran nemzeti rendelkezések meglététől függ, mint például olyan szabályoktól, amelyek konkrét illetékes hatóságok által engedélyezik az ellenőrzések meghatározott módon történő elvégzését. Például a 26. cikk 2. bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy az ÁMT-üzemeket rendszeresen ellenőrizzék a mérettől, az előállított termékek fajtájától, a kockázati értékeléstől, (6) A hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv; HL L 332., 2000.12.28., 91. o. 3

valamint a veszélyelemzés és a kritikus ellenőrzési pontok (HACCP) rendszer elveivel összhangban kínált garanciáktól függő gyakorisággal. Ezen túlmenően az ÁMT-rendelet összetettsége, illetve amiatt, hogy 2003. május 1-jétől alkalmazandó (azaz hat hónappal a 2002. november 1-i hatályba lépését követően), több eltérést és átmeneti rendelkezést léptettek életbe a zökkenőmentes bevezetés lehetővé tétele érdekében. Megállapításra került, hogy a jogi és közigazgatási végrehajtási rendelkezéseket a legtöbb tagállamban meghozták. Ezek a nemzeti rendelkezések azonban nem mindig készültek el időben vagy nem feleltek meg teljes mértékben az ÁMTrendelet előírásainak, ami egyes esetekben hatással lehet ez utóbbi helyes végrehajtására. Másrészről néhány tagállamban a nemzeti rendelkezések egyes olyan, az állati melléktermékekre vonatkozó követelményeket vezettek be, amelyek szigorúbbak voltak az ÁMT-rendeletben meghatározott rendelkezéseknél. Valamennyi tagállamban készültek rendelkezések a hatósági ellenőrzésekről, bár lehetne javítani azon, amennyire ezek az ÁMT-rendelet 26. cikke 2. bekezdésében lefektetett elvekkel összhangban kerültek megtervezésre (lásd fent). A tagállamok a számukra rendelkezésre álló eltéréseket és átmeneti intézkedéseket nagymértékben kihasználták. Ezeket azonban nem mindig alkalmazták helyesen, és egyes esetekben az előírásokat sem követték, ami veszélyeztetheti az állati melléktermékek megfelelő továbbításának biztosítására tett erőfeszítéseket, nevezetesen az egyes állatok állati melléktermékkel való etetése, korábbi élelmiszerek ártalmatlanítása, valamint az állati melléktermékek távoli területeken történő elföldelése vagy égetése vonatkozásában. 5.4. AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN Az állati melléktermékekre vonatkozó előírások üzemeltetők általi alkalmazása a lánc egyes szakaszaiban Az ÁMT-rendelet üzemeltetők által végrehajtandó azon fő elemei, amelyek a teljes állati melléktermék-lánc mentén való nyomon követhetőség biztosítása érdekében különösen fontosak, az állati melléktermékek helyes osztályozására (4-6. cikkben meghatározva), illetve a címkézési, dokumentálási és nyilvántartási előírásokra (az ÁMT-rendelet II. mellékletében meghatározva) vonatkoznak. Ezeket a feladatokat olyan ágazatokban kellett ellátni, ahol az állati hulladék kezelésével kapcsolatos korábbi szabályokat (7) már ismerték, és más olyan ágazatokban is, amelyek nem rendelkeztek ilyen gyakorlattal. Megállapításra került, hogy a tagállamok többségében az állati melléktermékek legnagyobb részét nagyrészt az ÁMT-rendelettel összhangban kezelték. Az előírásokat azonban még nem alkalmazták következetesen, gyakran az üzemeltetők tájékozatlansága miatt, különösen az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi, illetve a tejágazatban. Az ebből eredő hiányosságokat, különösképpen a osztályozás, címkézés és a kereskedelmi okmányok vonatkozásában, a nyomon követhetőség javítása érdekében orvosolni kell. (7) Az állati hulladékok ártalmatlanítására és forgalomba hozatalára, továbbá az állati eredetű, illetve halból készült takarmányok kórokozókkal szembeni védelmére vonatkozó állat-egészségügyi előírásokról, valamint a 90/425/EGK irányelv módosításáról szóló, 1990. november 27-i 90/667/EGK tanácsi irányelv; HL L363., 1990.12.27., 51. o. 4

Az ÁMT-üzemek engedélyezési rendszerének alkalmazása Az ÁMT-rendelettel összhangban, a 10-15. cikk és a 17-18. cikk által meghatározott módon, különböző típusú üzemeket kell engedélyeztetni. Főleg a közbenső üzemeknek és a feldolgozóüzemeknek kell a HACCP (25. cikk) elveivel összhangban kialakított önellenőrző rendszert létrehozniuk, valamint a feldolgozóüzemeket az ÁMT-rendelet V. mellékletének V. fejezete alapján kell validálni. Megállapításra került, hogy a tagállamok többsége olyan rendszereket hozott létre az ÁMT-üzemek engedélyezésére, amelyek összhangban vannak az ÁMTrendelettel. Sok esetben még nem fejezték be az engedélyek kiadási eljárását, valamint az önellenőrző programokra és a feldolgozóüzemek validálására vonatkozó számos előírást nem mindig teljesítettek az engedélyek megadása előtt. Ezért további munkára van szükség valamennyi ÁMT-üzem előírás szerinti engedélyezéséhez és annak biztosításához, hogy az ÁMT-rendelet minden vonatkozó előírását teljes mértékben teljesítsék. A hatósági ellenőrzések alkalmazása és a felügyelet gyakorlása az állati melléktermék-lánc mentén Az ÁMT-rendelet értelmében a tagállamok illetékes hatóságainak kell az ÁMTüzemekben a hatósági ellenőrzéseket elvégezniük, hogy biztosítsák a rendelet előírásainak betartását (26. cikk). Ezen felül az ÁMT-rendelet egyes rendelkezései most már vonatkoznak más olyan létesítményekre, amelyek az állati hulladékkal foglalkozó korábbi jogszabályokban (7) nem szerepeltek és ezért ellenőrizni kell azokat. Emellett a tagállamok kötelesek olyan jegyzéket összeállítani az engedélyezet ÁMT-üzemekről, ami megjelöli az ott végzett tevékenység természetét, valamint kötelesek a Bizottság és a többi tagállam számára a napra kész jegyzék másolatát megküldeni (24. cikk 4. bekezdés). Megállapításra került, hogy a legtöbb tagállamban létrehozták az állati melléktermék-lánc felügyeletére a hatósági ellenőrzési rendszereket, és, hogy ezek nagyrészt megfelelően ellenőrizték az 1., illetve a legtöbb 2. kategóriába tartozó anyagokat. A hatósági ellenőrzések azonban sok esetben nem tudták garantálni, hogy valamennyi állati melléktermék pontosan lett besorolva, illetve, hogy azok nyomon követhetőek, különösen az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és a tejágazatban, a szerves műtrágyákban és talajjavító szerekben, valamint a tagállamok közötti kereskedelemben. Továbbá az ÁMT-üzemek jegyzékeit nem mindig lehetett hatékony eszközként felhasználni az állati melléktermékek megfelelő úton történő továbbításának biztosítására, mivel egyes esetekben a jegyzékek pontatlanok voltak, vagy nem közölték azokat a megfelelő módon. 5.5. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK Általában véve meghozták a fő intézkedéseket és létrehozták a fő infrastruktúrákat az állati melléktermékek javarészének az ÁMT-rendelettel összhangban történő kezelésére. Bizonyos hiányosságok miatt azonban a meglévő rendszereket tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy teljes mértékben megfeleljenek az ÁMT-rendeletnek. Egészében véve a legtöbb 1. és 2. kategóriába tartozó anyag hatósági ellenőrzése kielégítő volt, de annak kellő biztosítására, hogy minden kategóriájú állati melléktermék a megengedett felhasználásáig vagy biztonságos ártalmatlanításáig csak a megengedett láncon belül haladhasson, javításokra van szükség a) az érintett illetékes hatóságok hatásköreinek meghatározása és az azok közötti együttműködés, b) a jogi és közigazgatási rendelkezések, valamint c) az állati 5

melléktermékek osztályozásának és nyomon követhetőségének hatósági ellenőrzése vonatkozásában. 6. AJÁNLÁSOK A meglátogatott tagállamok illetékes hatóságait felkérték, hogy részletezzék az országukban történt helyszíni ellenőrzés során tett ajánlások foganatosítása érdekében a meghozott és/vagy tervezett intézkedéseket, beleértve az azok befejezésére vonatkozó határidőket is. Az ajánlások általában kiemelten foglalkoztak az alábbiakban leírt szempontokkal. 6.1. A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK (ÉS MÁS ÁLLATI TERMÉKEK) KEZELÉSÉRE LÉTREHOZOTT STRUKTÚRÁK A megfelelő lépések megtétele az ÁMT-rendelet 3. cikkében meghatározott általános kötelezettség teljes mértékű betartásának biztosítására, és különösen az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és tejágazatból származó állati melléktermékek, az elhullott állatok biztonságos ártalmatlanítása, valamint a zsírolvasztó/hulladékégető kapacitás vonatkozásában a kielégítő intézkedések meghozatala és az elégséges infrastruktúra létrehozása. 6.2. ILLETÉKES HATÓSÁGOK Az állati melléktermék-lánc hatósági ellenőrzésében részt vevő valamennyi illetékes hatóság hatáskörének egyértelmű meghatározása, valamint köztük a hatékony koordináció és együttműködés biztosítása. Lépések megtétele annak biztosítására, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre, és, hogy a tisztviselők képzettek és az ÁMT-rendelet vonatkozó előírásairól teljes mértékben tájékozottak legyenek. 6.3. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK Amennyiben szükséges, az ÁMT-rendelettel összhangban lévő, megfelelő végrehajtási rendelkezések meghozatala. Annak biztosítása, hogy az ÁMT-rendeletben megengedett eltéréseket és átmeneti intézkedéseket, azok igénybe vétele esetén, helyesen alkalmazzák. Annak biztosítása, hogy a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezések számításba vegyék az ÁMT-rendelet 26. cikkének 2. bekezdésében meghatározott elveket. 6.4. AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN Annak biztosítása, hogy az üzemeket időben engedélyezzék, és, hogy azok megfeleljenek az ÁMT-rendelet III. és IV. fejezetében meghatározott előírásoknak. Annak biztosítása, hogy az ÁMT-üzemek jegyzékeit az ÁMT-rendelet 26. cikkének 4. bekezdése szerint készítsék el, illetve közöljék. Annak biztosítása, hogy az állati melléktermék-lánc részét képező minden ágazatban végezzenek hatósági ellenőrzéseket, beleértve az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és tejágazatot, a szerves műtrágyákat és talajjavító szereket, valamint a tagállamok közötti kereskedelmet is. 6

Az ÁMT-rendelet II. mellékletének 4-7. cikkében meghatározott osztályozási, címkézési és a kereskedelmi dokumentumokra vonatkozó előírásoknak való megfelelés biztosítása. 7. NYOMON KÖVETÉSI INTÉZKEDÉSEK A Bizottság a helyszíni vizsgálat-sorozat befejezését követően több intézkedést hozott a tagállamok segítésére az ÁMT-rendelet végrehajtásában. Nevezetesen a Bizottság felvállalta a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az állati melléktermékekről szóló 2005. október 21-i bizottsági jelentésében (COM(2005) 521 végleges) (8), hogy segít a tagállamoknak a helyzeten javítani azáltal, hogy változásokat vezet be a jogszabályokban az együttdöntési, illetve a komitológiai eljárás, vagy mindkettő segítségével. A komitológiai eljárással hozott intézkedések többségét már bevezették; a fennmaradó intézkedéseket jelenleg véglegesítik. Technikai szinten tárgyalnak egy együttdöntési javaslaton, aminek az elfogadását, valamint az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való előterjesztését 2007-re tervezik. Következésképpen az 5. szakasz következtetéseit a fenti, a jogszabályokban a komitológiai eljárások által nemrégen bevezetett változások és az együttdöntési eljárással még bevezetendő változások függvényében kell vizsgálni, amelyek alapján a helyzet javulhatott vagy várhatóan javulni fog. Továbbá: Az állati melléktermék-ágazatban érintett tisztviselőknek és üzemeltetőknek szóló továbbképző tanfolyamok folyamatban vannak. 2006 első három tanfolyamát, melyeket a tagállamok nagyra értékeltek, már befejezték. Több nyomon követést szolgáló helyszíni vizsgálatot kezdtek meg azokban a tagállamokban ahol a helyzet különös figyelmet igényelt, valamint további helyszíni vizsgálatokat terveznek a 2006-2007-es időszakra. Ezek lehetővé fogják tenni a helyzet nyomon követését, hogy napra kész képet kaphassunk az ÁMT-rendelet életbe léptetésére meghozott intézkedések jelenlegi helyzetéről. (8) Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló bizottsági jelentés megtalálható az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság internetes honlapján, a következő címen: http://ec.europa.eu/food/food/biosafety/animalbyproducts/index_en.htm 7

I. MELLÉKLET: FŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK I.1. A NEM EMBERI FOGYASZTÁSRA SZÁNT ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEK (ÉS MÁS ÁLLATI TERMÉKEK) KEZELÉSÉRE LÉTREHOZOTT STRUKTÚRÁK I.1.1. Az állati melléktermékek elkülönítésének, összegyűjtésének, szállításának és tárolásának megszervezése Az 1. kategóriába és a legtöbb 2. kategóriába tartozó anyagot vagy együtt gyűjtötték össze, vagy elkülönítve, de mint 1. kategóriába tartozó anyagot együtt dolgozták fel minden tagállamban, hét kivételével. Rendes körülmények között a trágyát és az emésztőtraktus-tartalmat (2. kategória) elkülönítve gyűjtötték össze és szállították. Hat tagállamban az elhullott szarvasmarhák nyersbőrének hasznosítását nem engedték meg vagy csak fiatal állatokra korlátozták. Az elhullott állatok elföldelését valamennyi tagállamban (9) betiltották, kivéve 15 tagállamban a távoli területek, járványügyi vészhelyzetek, vagy más okok esetében. A 3. kategóriába tartozó anyagokat többnyire a többi állati mellékterméktől elkülönítve gyűjtötték össze és különböző felhasználások vagy az ártalmatlanítás felé irányították. A korábbi élelmiszerek többségét a kiskereskedők rendszerint visszaküldték az elosztó központokba, a nagykereskedőknek, illetve a termelőknek, vagy közvetlenül ártalmatlanításra küldték. 20 tagállamban egyes állati melléktermékek közbenső üzemeken vagy gyűjtőközpontokon mentek keresztül. 14 tagállamban volt olyan szabályozás, mely szerint más tagállamokkal kereskedhettek állati melléktermékekkel feldolgozás céljából. A tagállamoknak nem volt tudomásuk bármilyen olyan élelmiszerről, amit újrafeldolgozásra és újrakivitelre hoztak volna be, és amit a Közösségen belül nem tekintenének emberi fogyasztásra alkalmasnak. Egy tagállamban nem volt szervezett rendszer az állati melléktermékek elkülönítésére, összegyűjtésére és kezelésére. A többi tagállamban i) egy tagállam kivételével a vágóhidakon és a daraboló üzemekben rendszerint megfelelő struktúrákat hoztak létre a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokra (SRM) vonatkozó létező előírások, valamint az úgy-nevezett nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagokkal kapcsolatos korábbi EU jogszabályok alapján az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok elkülönítésére, összegyűjtésére és kezelésére; valamint ii) az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és/vagy tejágazatban a 3. kategóriába tartozó anyagok struktúrái jelentősen eltértek az egyes tagállamokban, régiókban és létesítményekben, illetve 14 tagállamban még nem alakították ki e struktúrákat vagy kialakításukkor nem mindig vették figyelembe az ÁMTrendeletet. Bár az engedélyezett 1. kategóriába tartozó anyagok feldolgozására szolgáló üzemekben és/vagy a 2. kategóriába tartozó anyagok közbenső kezelésére szánt üzemekben megengedik az elhullott szarvasmarhák nyersbőrének hasznosítását, három tagállamban az e nyersbőröket kísérő kereskedelmi dokumentumokon nem mindig jelölték meg, hogy az ilyen nyersbőröket elhullott állatokból hasznosították és ezért nem lehet takarmány előállítására használni. Ezt a tájékoztatást az ÁMT- (9) Egy tagállam kivételével, amely élt az állati melléktermékek helyszínen történő elföldelésére vagy égetésére vonatkozó külön eltérés nyújtotta lehetőséggel. 8

rendelet II. melléklete nem írja elő, de az a tény, hogy ez nem szerepelt a kereskedelmi dokumentumokban azt eredményezte, hogy a nyersbőrök egyes esetekben kikerültek a számukra engedélyezett láncból. I.1.2. Az állati melléktermékek és az azokból származó termékek feldolgozásának, ártalmatlanításának és felhasználásának megszervezése Az összes tagállam az ÁMT-rendelettel összhangban létrehozta a szabályozását az 1. kategóriába tartozó és a legtöbb 2. kategóriába tartozó anyag 1. módszerrel történő feldolgozására. A keletkezett hús- és csontlisztet (MBM) általában elégették/együttégették és a kiolvasztott zsiradékot üzemanyagként vagy biodízelnek felhasználták. Hét tagállam rendelkezett szabályozással a hús- és csontliszt vagy kiolvasztott zsiradék égetés/együttégetés céljából más tagállamba történő küldéséről. Valamennyi tagállamban, a nemzetközi viszonylatban működő közlekedési eszközökről származó élelmiszer-hulladékot közvetlen égetéssel és/vagy hulladéklerakóban való elhelyezéssel ártalmatlanítani kellett. A levágott állatok trágyáját és emésztőtraktus-tartalmát 12 tagállamban szétterítették a földön (az egyik tagállamban a legelőkön); kilenc tagállamban ezeket az anyagokat kijelölt üzemekben feldolgozták, biogázüzemekbe, illetve komposztálóüzemekbe küldték, vagy más tagállamba küldték feldolgozás céljából. Kilenc tagállamban a 2. és 3. kategóriába tartozó hús- és csontlisztet közvetlenül vagy további feldolgozást követően nem legelőként szolgáló területeken szerves trágyaként használják. 10 tagállamban nyers vagy feldolgozott 2. és 3. kategóriába tartozó anyagokat is felhasználtak prémes és nem tenyészállatok takarmányozásához. A 3. kategóriához tartozó anyagokat az eredetüktől és a nekik szánt felhasználástól, vagy az ártalmatlanítási módtól függően dolgozták fel. A legtöbb esetben a húsipari létesítményekből származó, 3. kategóriához tartozó anyagokat a kedvtelésből tartott állatok nyers vagy feldolgozott eledele, szerves műtrágyák, vagy műszaki termékek előállításához használták fel. A korábbi élelmiszereket vagy háztartási hulladékkal együtt égették el, vagy, ahol ezt engedélyezték, hulladéklerakóban ártalmatlanították és/vagy biogázüzemben vagy komposztálóüzemben feldolgozták. Egy tagállamban az élelmiszer-feldolgozó létesítményekből és kiskereskedőktől származó állati melléktermékek körülbelül 70%-át helyezték el előkezelés nélkül hulladéklerakókban. Egy tagállamban az elhullott állatok többségét a gazdaságokban elföldelték vagy hulladéklerakókban helyezték el. Négy tagállamban az elhullott állománynak a gazdaságban való elföldelése még mindig elterjedt gyakorlat volt. Öt tagállamban még nem fejeződött be az elhullott nem kérődző állatokat összegyűjtő rendszer létrehozása. Három tagállamban engedélyezték az elhullott állatok helyszínen történő elföldelését olyan területeken, amelyeket nem távoli területként határoztak meg vagy nem minősülnek távoli területnek az ÁMT-rendelet fogalommeghatározása szerint. 10 tagállamban közvetlenül etethették a haszonállatokat a tejüzemekből származó állati melléktermékekkel; más tagállamokban azonban ezek ártalmatlanítására vagy megengedett felhasználására nem hoztak létre egyértelmű útvonalakat. Hat tagállam rendelkezett jelentős feldolgozott állati melléktermék (elsősorban 1. kategóriába tartozó hús- és csontliszt) és használt sütőolaj készletekkel, amelyek ártalmatlanítása további döntésre várt. 9

Hét tagállamban nem volt kiolvasztó és/vagy hulladékégető kapacitás; egyes esetekben az új infrastruktúra kiépítés alatt állt. I.2. ILLETÉKES HATÓSÁGOK Valamennyi tagállamban számos különböző minisztériumnak és/vagy szolgálatnak volt ÁMT-ágazati hatásköre. Csak hét tagállamban határozták meg a különböző illetékes hatóságok hatásköreit a teljes állati melléktermék-láncra vonatkozóan. A többi tagállamban az állati melléktermék-lánc minden területén a hatásköröket és a felelősséget nem osztották ki egyértelműen, különösképpen nem az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és a tejágazat ellenőrzése, valamint a vendéglátás és a nemzetközi élelmiszer-hulladék ellenőrzése tekintetében. 17 tagállamban a különböző illetékes hatóságok közötti információcsere koordinációjában olyan hézagok és/vagy átfedések voltak, amelyek az állati melléktermékek közigazgatási határokon átnyúló, a körzetek/régiók és a szolgálatok közötti felügyeletét nehézkessé tették. 13 tagállamban pedig a környezetvédelmi hatóságok és a más illetékes hatóságok közötti információcserére vonatkozó szabályozás korlátozott volt vagy nem is létezett. Négy tagállam kivételével az állati melléktermék-lánc hatósági ellenőrzésének elvégzéséhez kevés további forrást bocsátottak rendelkezésre. Az illetékes hatóságok helyszíni látogatások során megkérdezett képviselőinek többsége úgy nyilatkozott, hogy vagy túl kevés az ideje kellőképpen részt venni az állati melléktermék-lánc hatósági ellenőrzésében, vagy, hogy más feladatok kárára tud csak ezzel foglalkozni. A képzettség és a tájékozottság szintje az egyes illetékes hatóságoknál különböző volt. Két tagállamtól eltekintve, a tagállamokban szerveztek valamilyen képzést az állati melléktermékekre vonatkozó előírásokról és a kapcsolódó kérdésekről. Egyes esetekben azonban a képzés korlátozott volt és/vagy nem mindig jutott el az érintett helyi illetékes hatóságig (öt tagállam). Különösen az állati melléktermékek élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi (négy tagállam) és tejágazatban történő (hat tagállam) hatósági ellenőrzései kapcsán figyeltek meg tájékozottságbeli hiányosságokat. Egyes megkérdezett alkalmazottak nem ismerték kellőképpen az állati melléktermékekre vonatkozó szabályokat és azok szerepét (11 tagállam). I.3. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK I.3.1. Általános rendelkezések Jóllehet az ÁMT-rendelet valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, két tagállamban még mindig egyes korábbi közösségi jogszabályokon elsősorban a 90/667/EGK irányelven (7) - alapuló nemzeti vagy regionális jogszabályokat alkalmaznak. Az érintett üzemeltetők és/vagy azok szakmai szövetsége számára az illetékes hatóságok valamennyi tagállamban nyújtottak némi tájékoztatást az ÁMT-rendelet előírásairól, valamint a megengedett eltérésekről és átmeneti intézkedésekről. Az ÁMT-rendelet végrehajtása érdekében a legtöbb esetben hoztak kiegészítő nemzeti és/vagy regionális rendelkezéseket, ezek azonban 12 tagállamban késtek, többnyire a hosszadalmas közigazgatási eljárások vagy a Bizottságtól, illetve a központi illetékes hatóságoktól a kiegészítő felvilágosítás beszerzéséhez szükséges idő miatt. Kilenc tagállamban a nemzeti rendelkezések nem voltak teljes mértékben 10

összhangban az ÁMT-rendelet valamennyi előírásával, illetve két tagállamban nem tartalmaztak megfelelő végrehajtási intézkedéseket. Egyes tagállamokban bizonyos rendelkezések meghaladták az ÁMT-rendelet előírásait, pl. az állati melléktermékek szállításának/begyűjtőinek engedélyezése (hat tagállam), a feldolgozott állati fehérjék és zsiradékok állateledelből és műtrágyából való kizárása (egy tagállam), az elhullott szarvasmarhák nyersbőrének bármilyen műszaki célból történő felhasználásának tilalma vagy korlátozása (öt tagállam), vagy más vonatkozásokban (egy tagállam). I.3.2. Eltérések és átmeneti intézkedések A tagállamok többsége alkalmazta a rendelkezésükre álló eltéréseket és átmeneti intézkedéseket, a központi illetékes hatóságok azonban két tagállamban nem tudták teljes körűen bemutatni az ott alkalmazott eltéréseket. Kilenc tagállam nem az ÁMT-rendeletben előírt egyéni módon, hanem általában nyújtott néhány eltérést és átmeneti intézkedést, főleg a korábbi élelmiszerek ártalmatlanítására vonatkozóan. Az ÁMT-rendelet 23. és/vagy 24. cikke értelmében eltéréseket alkalmazó nyolc tagállam még nem nyújtotta be a Bizottságnak azon előírt információkat, amelyek az érintett állati melléktermékek csakis engedélyezett célból történő felhasználásának biztosítására bevezetett igazolási intézkedésekre, a felhasználók és engedélyezett gyűjtőközpontok jegyzékeire, vagy a távoli területek besorolásának indokaira vonatkoznak. I.3.3. Az ÁMT-üzemek engedélyezésére vonatkozó rendelkezések Két tagállam kivételével valamennyi tagállamban vezettek be eljárásokat az üzemeknek az ÁMT-rendelet alapján történő engedélyezésére. Négy tagállamban az illetékes hatóságok proaktív módon tájékoztatták az iparági szereplőket egyes létesítményekkel kapcsolatos kötelezettségeikről. Hat tagállamban az illetékes hatóságok az engedélyezési eljárásban résztvevő tisztviselőket átfogó közigazgatási utasításokkal látták el, köztük ellenőrzési listákkal és az ÁMT-rendelet értelmezéséről szóló iránymutatásokkal, bár ezek nem minden esetben terjedtek ki kellőképpen minden részletre. Hat tagállamban nem adtak ki iránymutatásokat valamennyi érintett területre, például a műszaki, biogázés komposztálóüzemekre vonatkozóan, vagy konyhai hulladékkal, illetve prémes állatok etetésével kapcsolatosan. Két tagállamban egyes ÁMT-létesítmények engedélyszáma megegyezett a közösségi közegészségügyi jogszabályok alapján folytatott tevékenységeikhez kijelölt engedélyszámukkal (állatorvosi engedélyszám). Három tagállamban jelentős számú biogáz- és/vagy komposztálóüzem van. Az állati melléktermékeket felhasználó valamennyi létesítményről azonban nem tudtak teljes áttekintést nyújtani. I.3.4. Rendelkezések a hatósági ellenőrzésekről Valamennyi tagállamban eljárásokat vezettek be egyes létesítmények és tevékenységek ÁMT-rendelet alapján történő hatósági ellenőrzésére. A különleges veszélyt jelentő anyagok és az ezekkel foglalkozó feldolgozóüzemek hatósági ellenőrzésére valamennyi tagállamban vezettek be eljárásokat. Az illetékes hatóságok számára hat tagállamban átfogó utasítások, ellenőrzési listák és 11

iránymutatások álltak rendelkezésre az állati melléktermék-lánc hatósági ellenőrzéséhez. 17 tagállamban a hatósági ellenőrzésekhez vagy nem minden érintett területen állt rendelkezésre iránymutatás, vagy egyáltalán nem volt ilyen. Négy tagállamban lényeges eltérések voltak találhatóak az egyes régiókban a helyi illetékes hatóságoknak nyújtott iránymutatások terjedelmében. Bár valamennyi tagállam kockázatalapúnak tartotta az ellenőrzéseit, nem tudták alátámasztani az ellenőrzések gyakoriságának megtervezéséhez és megállapításához elvégzett kockázatértékelések alapját vagy kritériumait az ÁMTrendelet 26. cikkében meghatározott elvekkel összhangban. I.4. AZ ÁLLATI MELLÉKTERMÉKEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN I.4.1. Az állati melléktermékekre vonatkozó előírások üzemeltetők általi alkalmazása a lánc egyes szakaszaiban Az állati melléktermékekre vonatkozó előírásokat valamennyi tagállamban, egy kivételével, a központi illetékes hatóság leírása szerint nagyrészt alkalmazták; a húsiparban az 1. és a legtöbb 2. kategóriába tartozó anyag kezelése tekintetében a rendszerek jól bevezetettek. Kettő kivételével valamennyi tagállamban az üzemeltetők tájékozottsága az állati melléktermékekre vonatkozó szabályokról gyakran korlátozott volt - különösen az olyan létesítményekben, amelyek nem ÁMT-üzemek - annak ellenére, hogy az illetékes hatóságok és/vagy a szakmai szövetségek tájékoztatták az iparágakat (például az osztályozás részleteiről, kereskedelmi dokumentumokról, engedélyezési előírásokról, az állati melléktermékek csakis engedélyezett vagy regisztrált ügyfeleknek és megengedett láncon belül történő továbbításáról). Egyes illetékes hatóságok szerint az állati melléktermékekre vonatkozó jogszabályok összetettsége miatt több időre van szükség a tájékozottság növeléséhez. Az ÁMT-rendelet II. melléklete osztályozásról, címkézésről, nyilvántartásról, valamint az állati melléktermékeket és az azokból készült termékeket kísérő kereskedelmi dokumentumokról szóló rendelkezéseinek betartása nem volt megfelelő kettő kivételével egyik tagállamban sem, különösen a 3. kategóriába tartozó anyagok tekintetében. Kilenc tagállamban a szennyvíz kezelése során az állati eredetű anyagokat nem mindig gyűjtötték össze az ÁMT-rendelet II. mellékletének előírásai szerint. 11 tagállamban egyes élelmiszeripari létesítmények nem mindig módosították úgy az eljárásaikat, hogy azok magukba foglalják az ÁMT-rendelet előírásait; kiváltképpen a hús és az állati melléktermékek tárolására használt konténereket nem mindig lehetett megkülönböztetni (hat tagállam). A 3. kategóriába tartozó anyagokra vonatkozó eljárások végrehajtása kevésbé volt szigorú, mint az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagoké, aminek eredményeképpen az előbbiek rendeltetése nem mindig megengedett felhasználás lett. Négy tagállamban nem lehetett azt kizárni, hogy egyes állati melléktermékek (főleg 3. kategóriába tartozó csontok vagy tüdők) visszaterelődhetnek az élelmiszerláncba. Az emberi fogyasztásra szánt zselatin előállításához használt nyersbőr, illetve az egyéb, állati mellékterméknek minősülő nyersbőrök, és/vagy a takarmányalapanyagok előállítására, illetve a műszaki felhasználásra szánt nyersbőrök 12

megfelelő elkülönítése nyolc tagállamban nem volt bizonyítható az összegyűjtés, tárolás és feladás valamennyi szakaszában. Tíz tagállamban a tejágazati létesítményekben nem mindig vezettek be eljárásokat az állati melléktermékek kezelésére, pedig egyes termékeket 2. vagy 3. kategóriába tartozó anyagnak kellett besorolni. Hat tagállamban antibiotikumot tartalmazó tejet takarmányozási célból visszaküldtek a gazdaságokba, vagy annak sorsa nem volt világos. Tíz tagállamban az állati melléktermékek besorolásában és elkülönítésében hiányosságok mutatkoztak. Különösképpen öt tagállamban az 1. kategóriába és a többi kategóriába tartozó anyagok közötti keresztfertőződések nem voltak minden esetben kizárhatóak, és/vagy a 2. kategóriába tartozó anyagokat néha 3. kategóriába tartozó anyagként sorolták be és kezelték tovább hat tagállamban. A 3. kategóriába tartozó élelmiszer-hulladék sertéseknek történő etetésével kapcsolatos 2003/328/EK határozat (10) alkalmazása tekintetében a két érintett tagállamban: Az alkalmazott feldolgozási módszerek idő/hőmérsékleti paraméterei eltértek a fenti határozatban előírtaktól. Nem biztosították, hogy az olyan gazdaságokból származó sertéseket, ahol a konyhai hulladékkal történő etetést engedélyezték, csakis közvetlenül levágásra lehessen küldeni. A konyhai hulladék eredete nem mindig volt ismert, a kereskedelmi dokumentumokat nem mindig adták ki, a nyilvántartást nem mindig vezették, az önellenőrzéseket nem mindig dokumentálták, valamint a feldolgozási paramétereket nem mindig tartották be. Nem lehetett kizárni, hogy klasszikus sertéspestis miatt korlátozás alá tartozó területekről gyűjtötték be a konyhai hulladékot. Egy másik tagállamban, ahol a 2003/328/EK határozat nem alkalmazandó, egy esetben állati termékeket tartalmazó feldolgozatlan konyhai hulladékot etettek a sertésekkel. I.4.2. Az ÁMT-üzemek engedélyezési rendszerének alkalmazása Az engedélyezési rendszert nagyrészt a központi illetékes hatóság leírása szerint alkalmazták, egy tagállam kivételével. Valamennyi tagállamban az ÁMT-rendeletnek megfelelően készítettek jegyzéket az engedélyezett üzemekről, a különböző üzemek szerinti bontásban, ahogy azt az ÁMT-rendelet 26. cikke előírja. Kilenc tagállamban azonban a jegyzékek nem voltak teljesek, azokat nem frissítették és/vagy még nem közölték a Bizottsággal, valamint a többi tagállammal. 12 tagállamban a meglévő ÁMT-üzemek engedélyezési eljárását még nem fejezték be; egyes esetekben az üzemek ideiglenes engedélyt kaptak. (10) A 3. kategóriába tartozó élelmiszer-hulladék sertéseknek szánt takarmányban történő felhasználása, valamint a konyhai hulladék sertéseknek történő etetésére vonatkozó fajon belüli újrahasznosítási tilalom tekintetében az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. május 12-i 2003/328/EK bizottsági rendelet; HL L 117., 2003.05.13., 46. o. 13

Tíz tagállamban egyes üzemek továbbra is működtek, annak ellenére, hogy ezeket még nem alakították át úgy, hogy teljes mértékben megfeleljenek az ÁMTrendeletnek. Két tagállamban az engedélyeket korábbi jogszabályok és dokumentáció alapján adták ki, anélkül, hogy az ÁMT-rendeletnek való megfelelést kellőképpen bizonyították volna. 12 tagállamban pedig az üzemek önellenőrzése nem mindig történt meg, vagy azok nem tértek ki minden előírásra. Az engedélyezési előírások értelmezése különbözött a tagállamokban, például a műszaki üzemek (főleg cserzőüzemek) (öt tagállam), biogázüzemek (egy tagállam), - amennyiben a 2000/76/EK irányelv nem volt alkalmazandó - hulladékégető művek (öt tagállam), komposztáló üzemek (egy tagállam) és közbenső üzemek (három tagállam) esetében az engedélyezést nem mindig tekintették szükségesnek. Az engedélyezést nem tekintették szükségesnek a csak feldolgozott állati mellékterméket felhasználó kedvtelésből tartott állatok eledelét előállító üzemek esetében (két tagállam), vagy a helyzet nem volt világos (két tagállam). Öt tagállamban egyes engedélyezett üzemekben olyan további tevékenységek végzését tapasztalták, amelyek az ÁMT-rendelet alapján további engedélyezést igényeltek volna. A hatósági ellenőrzésekért felelős tisztviselők csak az engedélyezett tevékenységeket vették észre. 13 tagállamban nem minden feldolgozóüzemet validáltak, vagy a validálás nem volt hibátlan. Négy tagállamban az állati melléktermékeket etetési célból felhasználó prémes állat tenyészeteket nem mindig engedélyezték. I.4.3. A hatósági ellenőrzések és felügyelet alkalmazása az ÁMT-lánc egyes szakaszaiban Az állati melléktermékekre vonatkozó hatósági ellenőrzéseket valamennyi tagállamban elvégezték, bár két tagállamban jelentős hiányosságokat találtak ezen a téren. A többi tagállamban még mindig azon folyamat valamely szakaszánál tartottak, amely segítségével az ellenőrzéseket az ÁMT-rendelet rendelkezéseihez hozzáigazíthatják, kivéve egy tagállamot, ahol ezt már elvégezték. A hatósági ellenőrzések során kettőt kivéve egyik tagállamban sem észlelték a meglévő hiányosságok többségét, kiváltképpen az állati melléktermékek osztályozásával és elkülönítésével, a szállítás során a konténerek címkézésével és a szállítmányok kereskedelmi dokumentumaival kapcsolatos hiányosságokat, ezekkel nem foglalkoztak vagy nem kértek helyesbítő intézkedéseket, illetve ezeket nem követték nyomon. Kettőt kivéve valamennyi tagállamban gyakran ellenőrizték az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok többségét. 18 tagállamban azonban a 3. kategóriába tartozó anyagok ellenőrzése, különösen az élelmiszer kiskereskedelmi/nagykereskedelmi és a tejágazatban, kevésbé volt szigorú és nem terjedt ki minden szakaszra; egyes esetekben ez azért történhetett így, mert az ezekkel a létesítményekkel foglalkozó illetékes hatóságok nem tartották az állati melléktermékeket a hatáskörükbe tartozónak. Kettőt kivéve egyik tagállamban sem volt a 3. kategóriába tartozó anyagok és az azokból származó termékek továbbításának hatósági ellenőrzése a mindennapi gyakorlat része. Ezt gyakran azzal magyarázták, hogy különböző módon mérik a 3. kategóriába tartozó anyagok mennyiségét a származási és a rendeltetési helyen. A származási helyen az anyagot általában véve megbecsülik vagy megszámolják a tartályok/konténerek számát, míg a rendeltetési helyen a teljes tehergépkocsi 14

rakományát lemérik, ami az előállított, feladott és átvett állati melléktermékek keresztellenőrzését nehézkessé teszi. A feladási hely szerinti illetékes hatóságok nem mindig tudták, hogy a rendeltetési hely a küldött anyag kategóriájára vonatkozóan rendelkezett-e engedéllyel. A szerves műtrágyák és talajjavító szerek hatósági ellenőrzéseit nem végezték el és/vagy hiányosak voltak három tagállamban. Az állati melléktermékek tagállamok közti kereskedelmében az érintett tagállamok az előírt megállapodásokat nem mindig kötötték meg (két tagállam). Nyolc tagállamban a szállítmányokat nem jelentették a rendeltetési hely illetékes hatóságának és/vagy a rendeltetési hely illetékes hatósága nem igazolta vissza az átvételüket. 11 tagállamban kevés dokumentált bizonyítékot találtak az állati melléktermékek hatósági ellenőrzésének felügyeletéről, és/vagy egyes esetekben a felügyeletről nem gondoskodtak. 15

II. MELLÉKLET: EGYEDI HELYSZÍNI VIZSGÁLATOK A SOROZATON BELÜL Tagállam Hivatkozási szám Helyszíni vizsgálat ideje Ausztria DG (SANCO)/7275/2004 2004. szept. 6-17. Belgium DG (SANCO)/7280/2004 2004. szept. 13-24. Ciprus DG (SANCO)/7567/2005 2005. feb. 21-25. Cseh Köztársaság DG (SANCO)/7535/2005 2005. feb. 21-től márc. 4- ig Dánia DG (SANCO)/7269/2004 2004. jún. 7-18. Észtország DG (SANCO)/7540/2004 2005. ápr. 12-22. Finnország DG (SANCO)/7270/2004 2004. jún. 7-18. Franciaország DG (SANCO)/7279/2004 2004. szept. 13-24. Németország DG (SANCO)/7117/2004 2004. okt. 11-22. Görögország DG (SANCO)/7516/2005 2005. szept. 13-23. Magyarország DG (SANCO)/7517/2005 2005. feb. 14-25. Írország DG (SANCO)/7119/2004 2004. okt. 11-22. Olaszország DG (SANCO)/7120/2004 2004. okt. 18-29. Lettország DG (SANCO)/7538/2005 2005. ápr. 5-14. Litvánia DG (SANCO)/7572/2005 2005. máj. 31-től jún. 9- ig Luxemburg DG (SANCO)/7272/2004 2004. júl. 5-9. Málta DG (SANCO)/7214/2005 2004. jan. 17-20. Hollandia DG (SANCO)/7276/2004 2004. szept. 6-17. Lengyelország DG (SANCO)/7518/2005 2005. feb. 21-től márc. 4- ig Portugália DG (SANCO)/7515/2005 2005. jan. 17-28. Szlovák Köztársaság DG (SANCO)/7537/2005 2005. ápr. 19-28 Szlovénia DG (SANCO)/7539/2005 2005. ápr. 18-26. Spanyolország DG (SANCO)/7248/2004 2004. nov. 22-től dec. 3- ig Svédország DG (SANCO)/7271/2004 2004. jún. 7-18. Egyesült Királyság DG (SANCO)/7126/2004 2004. okt. 18-29. 16