Bevezetés a talajtanba XI. Talajosztályozás: Barna erdőtalajok Csernozjom talajok Szikes talajok Réti talajok
KÖZÉP- ÉS DÉL KELETEURÓPAI BARNA ERDŐTALAJOK A magyarországi erdőtalajok nagy része a barna erdőtalajok típusába sorolható. Kialakulásukban fontos tényező az erdős vegetáció által teremtett mikroklíma, a sok szervesanyag utánpótlás és az ezt elbontó gombás mikroflóra. A szervesanyag elbomlása aerob körülmények között gombák hatására megy végbe. A szervesanyag legnagyobb része eloxidálódik, széndioxiddá alakul. Így az évről-évre szaporodó szervesanyag nem halmozódhat fel túlságosan a talaj felszínén, hanem állandóan elfogy. Az avartakaró bomlása közben a mikroorganizmusok humuszsavakat termelnek, ezért állandóan sav tartalmú oldatok szivárognak lefelé a talajszelvénybe.
Szárazföldi humuszképződmények MOR MODER MULL
Jellemző folyamatok: Agyagosodás, humuszosodás, kilúgozás, savanyodás -> Ramann-féle BET, + agyagvándorlás -> ABET + agyagszétesés -> Podzolos BET, + glejesedés -> Pangó vizes BET + kovárványosodás -> Kovárványos BET
Talajszelvény vizsgálata (Belső-Somogy)
Ramann-féle barna erdőtalajok Az erdőtalajok jellegzetes szint-tagozódása megtalálható. Az agyagfrakció nem tér el a kilúgzási és felhalmozódási szintekben. Enyhén savanyú kémhatású talajok. A felhalmozódási szint barna, vöröses árnyalatú, szerkezete szemcsés vagy diós. Kémhatása gyengén savanyú vagy semleges. Vízáteresztő képességük jó, közepes, víztartó képességük jó, s többnyire jelentős, a növények számára hasznosítható vízkészlettel rendelkeznek. Talajképző kőzet: Lösz, vályog, homok, egyéb főleg karbonátos üledékes kőzet. Természetes növényzet: Mészkedvelő tölgyes vagy bükkös.
Ramann-féle barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A Sötétbarna, humuszos, morzsás szerkezetű vályog. CaCO 3 -at nem tartalmaz, (0-10 cm). B Barnásvörös, apró diós, enyhén hasábos szerkezetű vályog. CaCO 3 -at csak visszameszeződés esetén tartalmaz. Egyéb tulajdonságaiban hasonló az A szinthez. Humuszt nem, vagy csak elenyésző mértékben tartalmaz (10-80 cm). C Világos sárgás színű talajképző kőzet. CaCO 3 -at tartalmaz (80-150 cm).
Ramann-féle barna erdőtalaj, példa szelvény - Mátra A szint (0-20 cm), közép barna ph 6.2, fizikai féleség vályog B szint (agyagos vályog), világos barna Éles átmenet C-be C szint lösz (színe 10 YR 6/4), ph 8.
Agyagbemosódásos barna erdőtalajok Hazánk egyik legelterjedtebb erdőtalaja. A talajok szelvényében jól felismerhető kilúgzási A szint és a sötétebb, B szint. A kilúgzási szint kémhatása gyengén savanyú. A felhalmozódási szint felé rövid átmenete. A felhalmozódási szintben gyakran találhatók vaskiválások. Vízgazdálkodásuk elsősorban a talajképző kőzet anyagától és megjelenésének terep alatti mélységétől függ, de általában nem kedvezőtlen. Talajképző kőzet: Lösz, löszszerű vályog, harmadkori üledék, pannon üledék, homok, vulkáni tufák málladéka stb. Növényzet: Mészkerülő tölgyes, cseres tölgyes, madársóskás bükkös, gyertyános tölgyes. Szántóföldi művelés alá nagy területeket vontak be és jelentős az erodált termőhelyek kiterjedése.
Agyagbemosódásos barna erdőtalajok A 1 Sötétbarna, humuszos, morzsás, vályogos, CaCO 3 -at nem tartalmaz (0 6 cm). A 2 Fakó sárgásbarna, gyengén humuszos, porosan morzsás, vályog. CaCO 3 -at nem tartalmaz (6 30 cm). B Felhalmozódási szint. Vöröses barna, tömött, diós vagy hasábos szerkezetű kötöttebb vályog. A szerkezeti elemek felszínén agyaghártya bevonat van. CaCO 3 -at nem tartalmaz. Gyengén savanyú kémhatású (ph 5,5-6). Vasszeplőket, vasborsókat tartalmaz (30-100 cm). BC Világos barna, gyengén diós, mészmentes átmeneti réteg 100-130. C Sárga lösz. Talajképző kőzet. Magas CaCO 3 tartalmú réteg (130-200 cm).
Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Soproni hg.) A 0 : 0-10 cm, sötét barna, humuszos (6-8 %), savanyú kémhatású. Humusz típusa korhany vagy televény A 1 : 10-40 cm, fakó szürke, porosan morzsás kilúgozási szint, ph 6,2-6,8 B: 40-90 cm, diós vagy szemcsés szerkezet, vöröses barna szín, szemcsék felületén agyaghártya (a vöröses színű szerkezeti elemeket szétnyomva szürkés színű port kapunk). Gyakran jellemzik vaskiválások (szeplők, erek, borsók) C: gneisz talajképző kőzet, azon áthalmozott lösz.
Agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Mátra) A szint: 0-30 cm, közép barna, morzsás szerkezet B szint: 30-60 cm, vöröses barna, tömődött C szint: szálban álló andezit
Podzolos barna erdőtalajok Szénsavas meszet nem tartalmazó kőzeteken kialakult erdőtalajok. Fő jellemvonásuk, hogy a humuszt tartalmazó A 1 szint alatt egy hamuszürke, kifakult szintet (podzolos) találunk. A podzolosodás miatt az A 2 szintből a megbomlott agyagásványok lemosódnak a felhalmozódási szintbe. A felhalmozódási B szint szerkezeti elemeinek felületén vörösesbarna vasas hártya bevonatot találunk. A kilúgzás mértékének megfelelően általában nagy savanyúságértékekkel jellemezhetők. Talajképző kőzet: Homokkő, andezit, harmadkori üledék, gránit, fillit, agyagpala, csillámpala, kvarcos homok stb. Természetes növényzet: tölgyes, madár sóskás, bükkös, áfonyás, csarabos, fehér perjeszittyós aljnövényzettel. Hazánkban szántóföldi művelésre nem használják. Általában természetes vagy újra telepített erdők borítják.
Podzolos barna erdőtalajok A 1 Sötét szürkésbarna, humuszos, laza, morzsás szint, gyökerekkel behálózott (0-10 cm). A Kilúgzási szint. Világos, fakószürke, szürkés-sárga, laza, poros szerkezetű vályog. A szerkezeti elemek felületén kovasav lerakódást találunk. A mechanikai összetételben kevés az agyagos rész. CaCO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatása savanyúbb, mint az A1 szinté (ph 4-5, 10-40 cm). B Felhalmozódási szint. Rozsdabarna, vörö-ses, barnás színű diós, vagy hasábos szerkezetű tömődött szint. CaCO 3 -at nem tartalmaz. A felső szinteknél kevésbé savanyú kémhatású (ph 6 körül). Gyakran tartalmaz apró vas, mangán kiválásokat (40-90 cm). C Szürke talajképző kőzet. A repedésekbe bemosódott a B szint (90-150 cm).
Podzolos barna erdőtalaj (Soproni hg.) A 0 : 0-10 cm, sötét barna, fekete humuszos (6-8 %), savanyú kémhatású szint A 1: 10-30 cm, hamuszürke kilúgozási szint, poros szerkezet, savanyú kémhatás (ph: 5,5-6,2) B: 30-80 cm, tömődöttebb, agyagosabb, világos barna felhalmozódási szint, lejtős tömegmozgás által bekevert gneisz darabokkal C: Szálban álló gneisz.
Podzolos barna erdőtalaj szintjei
Kovárványos barna erdőtalajok A CaCO 3 mentes homokon erdő hatására alakul ki. A felhalmozódási szint sajátságos zegzugos vonalú kovárvány csíkokból áll. A kilúgzódási szint alatt nem találunk egy összefüggő B szintet, hanem egymástól 20-25 cm távolságban ismétlődő, közel párhuzamos, néhány cm vastag többé-kevésbé tömődött vöröses barnás agyagosabb csíkokat, amelyek között homok van. A kovárvány csíkok gyakran 4 m mélységig is lehúzódhatnak, növelve a talaj raktározó képességét. E talajok kilúgzási A szintje igen különböző vastagságú (30-80cm). Szervesanyag tartalmuk ritkán haladja meg a 2%-ot, gyengén savanyú kémhatásúak. Víz- és tápanyag-gazdálkodása egyaránt jobb, mint a hasonló körzetekben előforduló savanyú homoktalajoké. Talajképző kőzet: Karbonátmentes homok. Növényzet: Cseres tölgyes.
Kovárványos barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A Világos barnás színű homok. Humusztartalma elég alacsony, általában 1-2%. CaCO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatása savanyú (ph 5,5-6, 0-20 cm). B Sárga homok, amelyben 15-25 cm-es távolságokban néhány cm vastag vörösesbarna, vasas tömött erek húzódnak. Ezek az erek lehetnek humuszosak is, ilyenkor színük sötétbarna. CaCO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatásuk gyengén savanyú (ph 6-6,5, 20-120 cm). C Laza sárga homok, CaCO 3 -at általában nem tartalmaz. Ha meszes a C szint, a BC határ felett a kovárvány csíkok egymásra tolódnak (120-150 cm).
Kovárványos barna erdőtalaj A szint: általában 30-50 cm vastag, homokos szerkezet, világos barna színű, kis (1-2%) humusz tartalmú. B felhalmozódási szint kovárvány csíkok formájában van jelen. B szint vastagsága ált. 1 m körüli. A kovárvány csíkok vastagsága a mélységgel csökken. Kémhatás savanyú. Megtalálható: Nyírség, Somogyi homokhát.
Típusos kovárvány Előrajzolt kovárvány
Kovárvány
CSERNOZJOM TALAJOK Kialakulási körülmények : egyensúlyban van a talajba jutó természetes csapadék és a párolgás (közvetlen + növények). A mezőségi talajok kialakulásában a lágyszárú növények hatása is szerepet játszik. Nincs nagymértékű szerves anyag felhalmozódás. Az aerob baktériumok hatására a szervesanyag tekintélyes része elbomlik. A talaj kalciummal telített, ami segíti a kedvező szerkezet kialakulását és megakadályozza az elsavanyosodást. A csernozjom talajok kialakulásának legfontosabb tényezői a humusz felhalmozódás és a talajok tartós morzsás szerkezetének kialakulása.
CSERNOZJOM TALAJOK A Humuszban gazdag és többé-kevésbé morzsás szerkezetet mutat. Humusztartalma többnyire 4-5%, néha magasabb. A megművelt 28-30 cm vastag legfelső szintben többnyire már leromlott a szerkezet. A talaj kis nyomásra apró morzsákra morzsolható szét. Ezek a morzsák igen kis aggregátumokból állnak. Nagyságuk többnyire kisebb 1 mm-nél. Az A szint mélyebb részében a talajmorzsa szerkezete többnyire valamivel jobb. Itt már gyakran 2-3 mm nagyságú morzsákat találunk. Az A szint vastagsága leggyakrabban 40-50 cm. B Átmeneti szint a fekete vagy sötétbarna humuszos szint és a világossárga alapkőzet között. A humusz csökkenése fokozatos. Nyelvek, hullámok nyúlnak le a világosabb szintbe. C Az alapkőzet leggyakrabban lösz. Világossárga, meszes fonom porból álló kőzet, melynek sajátos, igen apró aggregátumokból álló szerkezete van.
Mészlepedékes csernozjom talajok Jellemző tulajdonságok A Sötétbarna, feketésbarna, morzsás szerkezetű vályog. A szántott rétegben a szerkezet gyakran leromlott. Humusztartalom kb. 3%. Semleges körüli kémhatású. Átmenet fokozatos (0-30cm). B Sötétbarna, erősen morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalma fokozatosan csökken. Szemcsék felületét többnyire jól kivehető világos, fakó szürke CaCO 3 lepedék borítja. A szint alsó részében mész-erek húzódnak. Kémhatásuk gyengén lúgos. Mésztartalmuk elég magas. (30-80 cm). C Sárga, barnássárga lösz, karbonátos homok, vályog, löszös agyag. Szénsavas meszet tartalmaz. Gyakran mészereket, krotovinákat találunk (80-150 cm).
Meszes, mészlepedékes csernozjom talajok Elnevezésüket a szelvényükben általában 30-70cm között jelentkező mészlepedékről kapták. A szántott réteg apró morzsás. Alján rendszerint tömöttebb réteg alakul ki. Humusztartalma 2-4%. A foltszerű mészkiválások az egész szelvényben megfigyelhetők. Kitűnő vízbefogadó-, vízraktározó- és vízáteresztő képességűek. Tápanyag-gazdálkodásuk is igen kedvező. Legtermékenyebb hazai talajaink közé tartoznak. Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag vagy egyéb laza karbonátos kőzet. Talajvíz: 5-8 m vagy mélyebben. Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek, amelyeken legfontosabb szántóföldi növényeink jól termelhetők.
Mészlepedékes csernozjom Általános jellemzői: humuszanyagok felhalmozódása, morzsás szerkezet, kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása. Mészlepedékes csernozjom előfordulás: pl. Mezőföld, Bácska, Jászság, Hajdúság Elnevezés a szelvény 30-70 cm-es mélységében található mészlepedékből származik.
Mészlepedékes csernozjom (Debrecen, Látókép) (0-10 cm, antropogén, ráhordott réteg) A szint: 10-50 cm, sötét barna, humuszos (3-4 %), morzsás szerkezet, koprolit. Kémhatás semleges. Szésnasav mésztartalom hiányzik, vagy alacsony (néhány %) B szint: csökkenő humusztartalom (1% körül), növekvő szénsavas mésztartalom. Fokozatosan kivilágosodik, krotovinák, mészlepedék. C szint: lösz talajképző kőzet.
Mészlepedékes csernozjom
Szikes táj Duna-Tisza köze, Miklapuszta
Szikpadka
SZIKES TALAJOK A talajok elszikesedésének folyamatát a nátriumsók felhalmozódása okozza. A szikes talajok legjellegzetesebb sajátossága a vízzel szemben való viselkedés. Nedvesen elfolyósodnak, sajátos pépes állapotúvá válnak. Az átázott szikes talajban a víz kapilláris mozgása lehetetlenné válik. Kedvezőtlen tulajdonságai miatt, szántóföldi hasznosítása korlátozott. Kiszáradva a szikes talajok kőkeményekké válnak. Összerepedeznek és száraz állapotban majdnem megművelhetetlenek. A szikes talajoknak rendkívül rossz a vízgazdálkodásuk. Nyáron, esős időben a talaj felszíne 1-2 cm mélyen teljesen szétázik. A talaj vízvezető képessége jóformán teljesen megszűnik. A víz megáll a talaj felszínén és a szikes területet tócsák borítják. Ha azonban a talaj szelvényét megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy már 5-10 cm mélyen a talaj teljesen száraz. A rossz vízgazdálkodás miatt a szikeseken sok esetben kimondottan szárazságtűrő növények élnek.
Szikesedés
Szikes talajok Azon talajok tartoznak e főtípusba, amelyek kialakulásában a vízben oldható sók (nátriumsók) döntő szerepet játszanak. Hazánkban és a mérsékelt övben a sófelhalmozódást a sókban gazdag talajképző kőzet, a nyári szárazság, a talajvíz közelsége és sótartalma okozza. A talajszelvény sókészlete (mállásból származó) a talajvízből is utánpótlást kap. A párolgás és a csapadék viszonya évszakonként változó -> a talaj sóprofilja változik, a talajnak sódinamikája van. A sófelhalmozódás maximuma szerint két típus különíthető el: felhalmozódás maximuma a feltalajban van: szoloncsák Sófelhalmozódás a szelvény mélyebb részében található agyagfelhalmozódási szintben van: szolonyec.
Szikes talajok Vízben oldható sók szerint: <0,005% -só nyomokban, termesztett növények még nem érzékenyek 0,05-0,15% gyengén szoloncsákos, sóérzékeny növények már nem termeszthetők 0,15-0,4% szoloncsákos, csak kevés sótűrő növény él meg >0,4% erősen szoloncsákos, kultúrnövények már nem termeszthetők.
Szikes talajok: A sófelhalmozódás hatására megváltozik a kolloidokon adszorbeált kationok összetétele is. A kicserélhető Na mennyisége alapján: <5 S% nem szikes, 5-15 S% gyengén szolonyeces, 15-25 S% szolonyeces, 25 S% < erősen szolonyeces.
Szoloncsák talajok Magas talajvízállású, mélyebb területeken fordulnak elő. A nagy sótartalmú talajvíz mintegy 80 cm mélységben megtalálható, de gyakran ennél magasabban is jelentkezik. Azt a folyamatot, amikor a felszín közeli talajvízből a kapillárisan felemelkedő sós víz elpárolog és a talaj felszínén visszamaradnak a kicsapódó sók, szoloncsákosodnak, az így keletkezett talajt pedig szoloncsáknak nevezzük. Általában 0,15 % a minimális sóhatár, a maximum pedig több százalékot is elérhet. A vízoldható sók közül a Na-sók (Na 2 CO 3, szóda) az uralkodók. A hazai szoloncsák talajok már a felszíntől tartalmaznak CaCO 3 -at. Jellemző még a monoton lefutású profil. Az egyes genetikai szintek nehezen különíthetők el, mivel kicsik a különbségek. Talajképző kőzet: Karbonátos, löszös homok, vályog, agyag. Talajvíz: 80 cm körül. Növényzet: Sziki mézpázsit (Puccinellia limosa), pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum), útszéli zsázsa (Lepidium Draba). Szántóföldi hasznosításra nem alkalmas talajok.
Szoloncsák talajok A Szürke, kékesszürke, tömődött, szerkezet nélküli vályog, homokos vályog. Humusztartalma nem nagy, 0,5-2%. Mindig tartalmaz CaCO 3 -at. Vízoldható sótartalma nagy (0,3-0,5%), melynél lehet kevesebb is. Kémhatása erősen lúgos (ph 8,5-9, 0-30 cm). B Kékesszürke, erősen tömött, nedves vályog, homokos vályog, ritkán agyag, amely gyakran összecementált. Humusztartalma az A szinthez képest csökkent. CaCO 3 -at. tartalmaz. Kémhatása erősen lúgos. Vas, mangán foltos, glejes. Átmenet a következő szintbe fokozatos (30-70 cm). C Sárgásszürke glejes, karbonátos talajképző kőzet. Erősen vizes. A falból gyakran szivárog víz. Kavics, csigamaradványok, vasfoltosság, mészkonkréciók találhatók (70-150).
Szoloncsák (Apajpuszta) Szelvényfelépítés nem mutat erős tagolódást, nehéz szinteket elkülöníteni A nátriummal telített kolloidok hatására a fizikai tulajdonságok rosszak, sófelhalmozódás maximuma a feltalajban Talajvíz felszínhez közel, 1 m-en belül Talajvíz magas sótartalmú, a bepárlódás miatt fehér, tejszerű folyadék. Kémhatás erősen lúgos, ph 9-nél nagyobb. Száraz időszakban a felszínen kivirágzik a só.
Sóvirágok szoloncsákon - Apajpuszta
Réti szolonyec talajok Hazánk legelterjedtebb szikes talaja. Szolonyec talajoknál a legfelső talajréteg kilúgzása miatt sós szint mélyebbre helyeződött. A típus fő jellemzője az oszlopos szerkezetű B-szint Na + - felhalmozással, igen rossz vízgazdálkodási tulajdonságokkal, igen gyenge vízáteresztő képességgel, mindig lúgos kémhatással és gyakran jelentős vízoldható sótartalommal. Talajképző Kőzet: Lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. Talajvíz: 150-350 cm. Természetes növényzet: sótűrő gyepnövényzet. Szántóföldi művelésre csak a mély-, esetleg a közepes réti szolonyeceket használják.
Réti szolonyec talajok A 0-20 cm vastag, világosszürke, szürkésbarna, poros, lemezes szerkezetű agyag. Humusztartalma alacsony, 1,5-2%. Kémhatása az enyhén savanyútól a gyengén lúgosig terjed (ph 6,2-7,5, 0-20 cm). B 1 8-10 cm vastag, néha vastagabb, oszlopos szerkezetű, sötétbarna színű, tömődött agyagos szint (20 30 cm). B 2 Barnás árnyalatú, sötétszürke, diós szerkezetű, tömődött agyag. CaCO 3 -at tartalmaz. Erősen lúgos (ph 8,5-9). Erős vas, mangánfoltos, vasborsós jelleg. Többször találunk fehér, kristályos gipszkiválást is. Átmenet fokozatos (40-80). C Sárga, okkersárga, szürkéssárga, karbonátos talajképző kőzet, vasfoltok, mangánfoltok, mészerek, mészkonkréciók találhatók. Néha glejes (80-150 cm).
Réti szolonyec A talajvíz mélysége 1,5-3 m között változik. A vízben oldható nátriumsók maximuma a szelvény mélyebb részeire esik. Jelentős a kicserélhető kationok között a nátriumion mennyisége (több mint 15 S%). Jellemző genetikai szintjük az oszlopos szolonyeces B-szint.
Réti szolonyec (Hortobágy) A 0 : 3 cm vastag humuszos gyepszint, 2-3% humusztartalom. A 1 : 3-15 cm, egérszürke szologyos, poros szerkezetű szint. Kémhatás semleges közeli. B szint: 15-80 cm, sötét barna, oszlopos szerkezetű, agyagos szint. Vasborsók. Alsó részében sófelhalmozódás. C szint: szénsavas meszet tartalmazó vályog talajképző kőzet.
Szologyos réteg (Szolonyec A szintben)
Másodlagosan elszikesedett talajok Ezen talajtípusba tartozó talajok rendszerint öntözés hatására jönnek létre. A másodlagos szikesedés végbemehet bármely jó termékenységű, réti, öntés, öntéscsernozjom talajon. Ennek következtében a talajszelvény is különböző képet mutathat az eredeti talajszelvénytől függően. A szikesedés kétirányú lehet: 1. Másodlagos szoloncsákosodás. Ebben az esetben az öntözővízben, vagy a megemelkedett talajvízben szállított oldható sók halmozódnak fel a talajszelvényben. 2. Másodlagos szolonyecesedés. Ebben az esetben az öntözővízben vagy megemelkedett talajvízben levő nátrium kicseréli a talajkolloidok felületén adszorbeált egyéb (főleg Ca 2+ ) kationok jelentős részét. A Magyar Alföld jelentős részén következett be a talajok ún. másodlagos szikesedése emberi beavatkozások miatt.
Réti talajok
Réti talajok előfordulása Magyarországon
RÉTI TALAJOK Mély fekvésekben, ahol a talaj talajvíz hatása alatt áll, de tartósan nem emelkedik a felszínre, réti talajok alakulnak ki. A réti növényi formáció olyan fűnemű növények társulásából áll, amelyeknek vegetációs periódusa egész nyáron át tart. A talajképződési folyamat réti szakaszának kialakulása nagy mértékben függ a domborzati és éghajlati tényezőktől. E talajoknak nincs morzsás szerkezete. Többnyire igen kötöttek, tömöttek, repedésre erősen hajlamosak. Kémhatásuk gyakran savanyú. A réti agyagtalajok Magyarországnak igen elterjedt talajai. Rossz vízgazdálkodásúak, természetes vízkapacitásuk meglehetősen nagy ugyan, de nedves állapotban a vizet nagyon nehezen vezetik.
Lápos réti talajok Jellemző tulajdonságok A Fekete színű, kissé szögletes aprómorzsás, lejjebb agyag vagy vályog. Humusztartalma igen nagy, 7-8%, homokon 4-6%. CaCO 3 -at többnyire nem tartalmaz. Kémhatása a CaCO 3 tartalomtól függően savanyú, vagy enyhén lúgos (0-35 cm). B Barnásfekete tömődött agyag vagy vályog. Humusztartalma erősen csökkent. CaCO 3 - at nem minden esetben tartalmaz. Erősen vasfoltos. Szürkés, glejes foltokat tartalmaz. Átmenet a következő szintbe fokozatos (35-70 cm). C Szürke glejes talajképző kőzet. Vasfoltokat, mészkonkréciókat tartalmaz (70-150 cm).
Réti talaj Kialakulásukban az időszakos vízborítás játszik döntő szerepet: időszakos felületi vízborítás, vagy felszínhez közeli talajvíz. Túl sok nedvesség és a levegőtlen viszonyok hatására képződött szervesanyag a humuszos szintet szürkés feketére színezi. Kicserélhető kationok közül a Ca mellett a magnéziumé a vezető szerep (30% felett a fizikai tulajdonságokban romlás). Az agyagos réti talaj agyagásványai között a szmektitek uralkodók -> méternyi mélységig lenyúló repedések akár 5 cm szélesek is lehetnek.
Réti talaj A szint: 0-20 cm, szerkezet szemcsés, szürkésfekete. Átmenet B felé fokozatos. B szint: 20-50 cm, hasábos szerkezetű, agyagos szint. Mélyebb részeiben vasborsók, rozsdafoltok, glej. Kémhatást a talajképző kőzet befolyásolja, vannak réti talajok melyek a felszíntől karbonátosak. A mészkiválások elágazóak. C szint: sárgás színű agyagos vályog, agyag.
Glejesedés Huzamosabb ideig tartó levegőtlenség következménye, kékes, zöldes un. glejréteg jön létre. A glejes réteg feletti átlevegőzött rétegben az alacsonyabb vegyértékű vegyületek oxidálódhatnak: rozsdafoltok, vaskiválások.
LÁPTALAJOK Az elmocsarasodás jellemzői: szervesanyag felhalmozódása miatt a talaj vízkapacitása megnövekszik, a vízzel átitatott talaj egész szelvényében anaerob viszonyok uralkodnak, oldható növényi táplálóanyagban a talaj fokozatosan elszegényedik. Az elmocsarasodó rétek talajszelvénye két főszintre tagozódik: feltalajuk humuszban gazdag, fekete színű, igen tömött szerkezet nélküli szintből áll, amely fokozatosan átmegy világosabb színű, a glejesedés nyomait mutató altalajba. Lápjaink egy része sekély tavakból, tóöblökből alakult ki, másik része pedig az árterületek képződményei. Lápjaink általában a rétlápok csoportjába tartoznak.
Láptalajok Állandó, vagy az év nagy részében vízborítás alatt állnak, vízmentes időszakban is vízzel telítettek. A növényzet (nád, sás, káka) elhalása után a szerves maradványok levegőtlen viszonyok között bomlanak el. A humifikáció tőzegesedéssel társul. Kémhatásuk általában gyengén savanyú, ph 5,5-6,0 körüli. A kiszáradt láptalaj térfogattömege igen kicsi, a szél könnyen felkapja a morzsákat, defláció érzékeny.
Mohaláp talajok A tőzegmoha elhumuszosodása útján keletkező talajok. A tőzegmoha (Sphagnum) az erdős területek közötti állandó vízborítású kisebb foltokon megtelepedett és ott állandóan növekszik. Az alsóbb rétegei elhalnak és a szervesanyaguk humifikálódik. Ez az iszapos anyaggal keveredett humusz képezi tulajdonképpen a talajt. A felszínen többnyire vízzel átitatott tőzegmoha-takaró helyezkedik el. Talajképző kőzet: Bármely laza mállott kőzet. Talajvíz: Felszíntől. Növényzet: Tőzegmoha (Sphagnum).
Mohaláp talajok Jellemző tulajdonságok A Fekete, porosan morzsás, laza koturéteg, meszet nem tartalmaz (0-22 cm). B Sötétszürke, foltos kotusodó tőzeg, sok csigahéjjal, sok gyökérrel (22-95 cm). C Barna rostos tőzeg. Szénsavas meszet nem tartalmaz (95-150 cm).
Rétláp talajok Mélyebb vízjárta, vízborított helyeken alakulnak ki. Mélyedések tavak, holtágak szervesanyagokkal töltődnek fel és így rétláp talajok jönnek létre. A szervesanyag bomlása víz alatt történik, vagyis tőzegesedés indul meg. Az anaerob viszonyok gátolják a szervesanyagok ásványosodását, ezért igen vastag tőzegtakaró is létrejöhet. A vízborítás megszűnése vagy a vízszint csökkenése a szervesanyag ásványosodásához vezet, amelynek következtében a tőzegből 10-20% szervesanyagot tartalmazó kotu keletkezik. A tőzegréteg alatt glejes iszapot, tavimeszet, agyagot találunk. A szelvényben igen sok vasfoltot, vaskonkréciót (gyakran rétegesen) találunk, a talajképző kőzet erősen glejes. Természetes növényzet: alacsony sások, savanyú füvek, szittyók.
Rétláp talaj Rétláp talajok előfordulása: Hanság, Kis-Balaton, Tapolcai berek, Nagyberek, Fejér megyei Sárrét, Ecsedi láp, Kis- és Nagysárrét, Bátorligeti láp
Láptalaj - Hanság Változatok: Tőzegláptalaj: felszínen legalább 50 cm vastag tőzegréteget tartalmaz Kotús tőzegláp talaj: felszíni rétegei kotúsodtak, azaz ásványi anyagokban gazdagabb, de még tartalmaz 10-20 % szerves anyagot.
FOLYÓVIZEK, TAVAK ÜLEDÉKEINEK, VALAMINT LEJTŐK HORDALÉKAINAK TALAJAI Az álladó újraöntés következtében a talajképződési folyamat gátolva van vagy pedig megszűnt az öntés hatása, de a hordalék eredetű talajképző kőzet tulajdonságai jelentősen befolyásolták a talaj tulajdonságait. Amennyiben az öntésterület mentesül a víz hatása alól és a talajvíz is mélyebbre süllyed, az előzőleg redukált anyagok oxidálódnak. Ezért az öntéstalajok szelvényében a gyenge redukció és a gyenge rozsdásodás együtt jár. Ide tartoznak azok a talajok is, amelyek a lejtők alján az erózió során lemosódott hordalékok felhalmozódásából keletkeztek Közös jellemzőjük ezeknek a talajoknak, hogy az egyes hordalékrétegek jól meglátszanak és a talajszelvény felépítésében, annak tulajdonságaiban igen fontos szerepük van.
Öntés talajok
Öntés talajok előfordulása Magyarországon
Nyers öntéstalajok A folyók alluviális hordaléklerakó területein - elsősorban az ártereken, esetenként a fiatalabb teraszokon - kialakult talajképződmények. A talajképződés folyamatát gátolják az időszakonként megismétlődő áradások és az utánuk visszamaradó üledékek. A humuszképződés folyamata az ismétlődő üledéklerakódások miatt nem vagy csak jelentéktelen mértékben indult meg. 1%-nál kevesebb humuszt tartalmazó talajok. Talajvíz: Váltakozó mélységben. Általában 100-400 cm között. Természetes növényzet: Nedvességkedvelő növények. Ártéri füzesek, nyírfák. Gyenge termőtalajok.
Nyers öntéstalajok Jellemző tulajdonságok A Barna, humuszos, gyengén morzsás, iszapos vályog (0-3 cm). B Barnássárga, gyengén iszapos homok, CaCO3-at tartalmaz (3-50 cm). C Sárga, vasfoltokkal tarkított homok, CaCO3-at tartalmaz (50-115 cm). D Kékes szürkéssárga, iszapos vályog. Glejes, szénsavas meszet tartalmaz (115-150 cm).
Öntés talajok A biológiai tevékenység egyazon felszínre gyakorolt hatását az időszakonként megismétlődő áradások és az utánuk visszamaradó üledék gátolja. A növénytakaró és az állatvilág ezért mindig újabb és újabb felszínre hat, hatásuknak tehát nem marad tartós és jellegzetes nyoma. Nincs a szelvényekben genetikai szintekre tagolódás, az egyes rétegek közötti különbségek inkább az üledék tulajdonságaitól sem mint a talajképző folyamatoktól függenek.
Lejtőhordalék talajok A közeli, magasabban fekvő területekről erózió által lehordott eltérő kémiai és fizikai tulajdonságú talajok ill. talajképző kőzetek egymásra halmozódása következtében jöttek létre, minimálisan 50cm-es vastagságban. A víz által lepusztított anyag a lejtők pihenőin vagy a völgyekben rakódik le. E lejtőhordalék talajok morfológiai bélyegei a hordalékszállítás ütemétől és mértékétől, fizikai, vízgazdálkodási és kémiai tulajdonságai, tápanyagviszonyai, a szállított hordalék összetételétől függenek. A rétegek fordított sorrendben halmozódhatnak fel. Talajképző kőzet: Bármely kőzet lehet. Talajvíz: Változó mélységben. Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek, esetleg jó rétek, legelők.
Lejtőhordalék talaj Egyes rétegek között nincs genetikai kapcsolat, azok nem a helyi talajképződés eredményei, a magasabban fekvő területekről lehordott talaj- és kőzetrészek egymásra halmozása. Összetétele a környező területek talaj- és kőzet anyagától függ. Vastagságuk sok esetben eléri a több métert is. Morfológiai bélyegei a hordalékszállítás ütemétől és mértékétől függ.
VÉGE!