Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) helyeinek talajtani jellemzése

Átírás

1 3. FEJEZET Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) helyeinek talajtani jellemzése VÁRALLYAY GYÖRGY, MAKÓ ANDRÁS és HERMANN TAMÁS 3.1. Az OMTK helyeinek elhelyezkedése Magyarország talajtakaróján Magyarország legfontosabb feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrása a talaj. Hazánkban ezért a fenntartható fejlődés egyik alapeleme talajkészleteink ésszerű hasznosítása, védelme, állagának megóvása, sokoldalú funkcióképességének fenntartása, ami környezetvédelmünk és mezőgazdaságunk egyik legfontosabb közös feladata. A primer biomassza-termelés (mező- és erdőgazdaság) alapvető célja megfelelő mennyiségű, jó minőségű termékek előállítása minél kisebb ráfordításokkal és minél hatékonyabban. Mégpedig anélkül, hogy kedvezőtlen változások következnének be az adott terület vagy környezetének állapotában, élővilágában, bioszférájában, biodiverzitásában jelenleg, a közeljövőben és távlatilag. Erre Magyarország viszonylag és általában kedvező agroökológiai adottságokkal (éghajlati viszonyokkal, felszíni és felszín alatti vízkészletekkel, talajokkal) rendelkezik, de ezek a kedvező viszonyok igen nagy tér- és időbeni variabilitást mutatnak; gyakran (s egyre gyakrabban) szélsőségesek, szeszélyességük miatt nehezen modellezhetőek, előrejelezhetőek; érzékenyen reagálnak bizonyos természetes, vagy emberi tevékenység okozta (stressz)hatásokra. Az ésszerű és fenntartható talajhasználat egyik fontos feladata a termesztett növények (talaj)ökológiai igényeinek minél teljesebb körű kielégítése, ezen belül pedig zavartalan tápanyagellátásának biztosítása. Hogy ez adott helyen, természeti adottságok között, adott vetésszerkezet, ill. adott növény, esetleg fajta esetében milyen beavatkozásokat/intézkedéseket tesz szükségessé azt csak a termesztett növénnyel folytatott párbeszédben lehet megtudni, megállapítani, amelynek legfontosabb eszközét a szabatos szabadföldi tartamkísérletek jelentik. Ezt a célkitűzést a kísérletek akkor tudják sikerrel teljesíteni, ha hűen reprezentálják az ország különböző területeinek termőhelyi adottságait, lehető- 35

2 séget nyújtva ezzel annak megállapítására, hogy egy adott kísérleti terület eredményeit, s az abból levonható és levonandó következtetéseket az ország mely területeire lehet, s milyen valószínűséggel kiterjeszteni. Ez volt az OMTK hálózat kialakításának vezérlő alapelve is. Hogy a többszöri financiális megszorítás ellenére is fennmaradt kísérleti hálózat ezt a feladatot mennyire képes (vagy lehet képes) teljesíteni, azt a továbbiakban mutatjuk be röviden az OMTK kísérleti helyeket Magyarország változatos talajtakarójának vázlatos térképére ültetve, s azokat talajtanilag jellemezve Magyarország talajai és az OMTK kísérleti helyek Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársai elkészítették Magyarország természetföldrajzi tájbeosztását, nagy-, közepes- és kistájainak kataszterét. Az ország nagy- és középtájait mutatjuk be a 3.1. ábrán, az OMTK kísérleti helyek feltüntetésével. A térben és időben egyaránt nagy variabilitást mutató talajképződési tényezők (geológiai felépítés, domborzat, éghajlat/időjárás, hidrológiai viszonyok, növényzet, emberi tevékenység) változatos összhatásának eredményeképpen különböző talajképződési folyamatok mentek végbe a Kárpát-medencében, s alakult ki Magyarország változatos, gyakran mozaikosan tarka talajtakarója. Az érvényesülő talajképződési folyamatok 4 fő csoportba foglalhatók össze: (1) Erdőtalaj-képződés. Feltételei: hűvösebb klíma: viszonylag nagymennyiségű csapadék, hűvösebb nyár mérsékelt párolgás + vízmérleg: CS > ET; mélyen elhelyezkedő talajvíz ( elhanyagolható hatás a talajképződési folyamatokra). Jellemzői: lefelé irányuló vízmozgás dominanciája a talajszelvényben; kilúgzódási folyamatok; amelyek mértéke elsősorban a lehullott csapadék, a talajba szivárgó, ill. a talajszelvényen átszivárgó víz mennyiségének függvénye; jellegzetes A ( kilúgzódási szint ) B (felhalmozódási szint) C (alapkőzet) tagozódású talajszelvény, enyhébben vagy erősebben kifejezett A B textúr-differenciálódással. Előfordulás: hűvösebb klímájú, csapadékosabb hegy-dombvidéki területeken. 36

3 (2) Mezőségi talajképződés (csernozjomképződés. Feltételei: kontinentális klíma (meleg, száraz nyár hideg tél: két biológiai stop a szervesanyag-körforgalomban); mélyen elhelyezkedő talajvíz ( elhanyagolható hatás a talajképződési folyamatokra). Jellemzői: egyensúlyban lévő víz- és anyagmérleg (a talajszelvény egészére vonatkozóan); periodikus víz- és anyagmigráció a talajszelvényben, ill. a gyökérzónában; vastag és fokozatosan elvégződő humuszréteg (az eredeti sztyep-vegetáció gyökérzet-jellegének megfelelően). Előfordulás: mély talajvizű löszhátak területén. (3) Réti talajképződés. Feltételei: felszín közeli, kis sótartalmú talajvíz folyamatos hatása hidromorf folyamatok. Jellemzői: oldalirányú betáplálással egyensúlyban tartott vízmérleg; uralkodóan felfelé irányuló víz- és anyagmozgás a talajszelvényben; oldott anyagok (például karbonátok stb.) felhalmozódása a talajszelvényben. Előfordulás: mélyebb fekvésű, felszín közeli talajvízszintű, de jó drénviszonyokkal rendelkező, nem pangó talajvizű területeken. (4) Sófelhalmozódás, szikesedés. Feltételei: felszín közeli, pangó, sós talajvizek folyamatos hatása. Jellemzői: ugyanaz, mint az előbbi (3) esetben; vízoldható sók felhalmozódása a talajszelvényben. Előfordulás: mélyebb fekvésű, felszín közeli talajvízszintű, rossz természetes drénviszonyokkal rendelkező, pangó, sós talajvizű területeken. A talajban végbemenő anyag- és energiaforgalmi folyamatok (transzport, abiotikus és biotikus transzformáció) jellegének, erősségének és fejlődési trendjének, valamint a folyamatokra ható, azokat meghatározó, befolyásoló, módosító) tényezők együttes elemzése alapján Magyarország talajainak 13 fő anyagforgalmi típusát definiáltuk: 1. Erős felszíni lepusztulás típusa. 2. Erős kilúgzás típusa. 3. Mérsékelt kilúgzás típusa. 4. Talajszelvényben csapadéktöbblet miatt megjelenő pangó-víz hatása alatt álló típus. 37

4 5. Sekély termőréteg miatti szélsőséges nedvességviszonyok okozta szervesanyag-felhalmozódás típusa. 6. Egyensúlyi típus. 7. Talajvíz-hatás alatt álló típus. 8. Erős karbonát-felhalmozódás típusa. 9. Mérsékelt só- és/vagy kicserélhető Na + -felhalmozódás típusa. 10. Erős só- és/vagy kicserélhető Na + -felhalmozódás típusa. 11. Szervesanyag-felhalmozódás típusa. 12. Kismértékű anyagforgalom típusa. 13. Felszíni vízfolyások által befolyásolt anyagforgalom típusa. A 13 típus vázlatos térképét mutatjuk be a 3.2. ábrán. A különböző anyagforgalmi típusok egyben különböző és meghatározott talajtípusokat (altípusokat) is jelentenek, amelyek a jelenlegi hazai talajosztályozási rendszer kategóriái szerinti elterjedését mutatjuk be a 3.3. ábra leegyszerűsített térképén. A térkép területi adatait nagytájanként a 3.1. táblázatban foglaltuk össze, bemutatva a 31 talajtípus megoszlását országosan és a 7 nagytájban. A változatosság szembetűnő, pedig a szintén nagy vertikális variabilitás (rétegezettség) és időbeni változékonyság még nem is jelenik meg. A térképen 31 talajtípust különböztettünk meg: 1. Köves és földes kopárok. 2. Futóhomokok. 3. Humuszos homoktalajok. 4. Rendzina talajok. 5. Erubáz talajok, nyiroktalajok. 6. Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok. 7. Agyagbemosódásos barna erdőtalajok. 8. Pszeudoglejes barna erdőtalajok. 9. Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok). 10. Kovárványos barna erdőtalajok. 11. Csernozjom barna erdőtalajok. 12. Csernozjom jellegű homoktalajok. 13. Mészlepedékes csernozjomok. 14. Alföldi mészlepedékes csernozjomok. 15. Mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjomok. 16. Réti csernozjomok. 17. Mélyben sós réti csernozjomok. 18. Mélyben szolonyeces réti csernozjomok. 19. Terasz csernozjomok. 20. Szoloncsákok. 21. Szoloncsák-szolonyecek. 22. Réti szolonyecek. 23. Sztyeppesedő réti szolonyecek. 24. Szolonyeces réti talajok. 25. Réti talajok. 26. Réti öntéstalajok. 27. Lápos réti talajok. 28. Síkláp talajok. 29. Lecsapolt és telkesített síkláp talajok. 30. Mocsári erdők talajai. 31. Fiatal, nyers öntéstalajok. 38

5 3.1. ábra Az OMTK kísérleti helyek elhelyezkedése I. Dunai Alföld 1. Dunamenti-síkság 2. Duna Tisza közi hátság 3. Bácskai-hátság 4. Mezőföld 5. Drávamenti-síkság II. Tiszai Alföld 6. Felső-Tiszavidék 7. Közép-Tiszavidék 8. Alsó-Tiszavidék 9. Észak-alföldi hordalékkúp-síkság 10. Nyírség 11. Hajdúság 12. Berettyó Körös vidék 13. Körös Maros köze III. Kisalföld 14. Győri-medence 15. Marcal-medence 16. Komárom Esztergomi-síkság IV. Nyugat-magyarországi peremvidék 17. Alpokalja 18. Sopron Vasi-síkság 19. Kemeneshát 20. Zalai-dombság V. Dunántúli-dombvidék 21. Külső-Somogy 22. Belső-Somogy 23. Tolna Baranyai-dombság 24. Mecsek és Mórágyi-rög VI. Dunántúli-középhegység 25. Bakonyvidék 26. Vértes és Velencei-hegység vidéke 27. Dunazug-hegyvidék VII. Észak-magyarországi-középhegység 28. Duna-kanyar hegyvidéke 29. Nógrádi-medence 30. Cserhátvidék 31. Mátravidék 32. Bükkvidék 33. Heves Borsodi medencék és dombságok 34. Észak Borsodi-hegyvidék 35. Tokaj Zempléni-hegyvidék 39

6 3.2. ábra 3.3. ábra 40

7 3.1. táblázat Magyarország talajainak típusonkénti százalékos megoszlása a hét nagytájban és az országban Talaj- A hét nagytájban Országban típus I. II. III. IV. V. VI. VII. összesen 01 0,2 0,8 0,1 1,3 3,0 0, ,1 4,6 0,1 4, ,7 2,7 0,2 0,5 0,5 3,7 04 0,2 0,2 1,1 28,4 3,8 2,7 05 0,1 0,2 1,2 0,2 06 1,3 0,6 1,3 1,8 0, ,5 45,3 38,1 22,0 45,7 16, ,1 0,6 0,8 1,8 09 3,7 0,9 6,5 11,0 20,3 24,2 23,5 9,4 10 5,8 0,4 0,5 2,1 11 1,4 2,7 7,4 3,8 10,0 6,7 9,6 4,8 12 3,3 0,5 3,3 0,3 1, ,3 0,6 6,5 13,8 8,7 5,0 14 8,1 8,5 3,2 1,2 0,1 4,9 15 1,0 0,9 0,5 16 9,0 12,7 9,3 0,4 0,6 0,1 6,9 17 3,4 8,2 3,5 18 0,6 0,9 0,4 19 1,6 0,1 20 0,1 0,1 0,1 21 3,4 0,1 0,7 22 0,7 7,8 0,1 2,9 23 0,2 6,5 0,1 2,3 24 2,6 6,2 0,2 2,7 25 6,0 16,9 6,0 1,7 2,1 2,6 2,1 8, ,2 6,9 21,3 8,4 6,2 2,2 4,3 8,4 27 3,6 0,6 9,7 0,9 2,9 0,7 2,0 28 0,7 0,1 1,5 0,5 0,7 0,4 29 1,1 5,7 0,8 1,4 0,9 30 0,5 0,2 31 1,7 4,2 4,1 3,0 0,3 2,7 2,6 Mindösszesen az ország területének -ában 19,9 34,6 5,8 7,7 12,5 7,6 11,9 100,0 Megjegyzés: A talajtípusok számának magyarázatát lásd a szövegben. A nagytájak számának magyarázatát lásd a 3.1. ábrán. 41

8 Az eredeti 1: méretarányú térképen megkülönböztetett kategóriák egyébként 4 alapvető talajképződési sor (szekvensz) szerint rendeződnek: (1) Idő-sor (kronoszekvensz): a zavartalan talajképződés megindulása (pl. árvizek és iszapborítások; eolikus és kolluviális üledéklerakódások megszűnése stb.) óta eltelt idő függvényében. (2) Hidromorf sor (toposzekvensz, catena): a térszíni fekvés és az emiatti eltérő nedvességviszonyok függvényében. (3) Kilúgzási sor: a sok csapadék vagy felszíni odafolyás miatti víztöbblet lefelé irányuló szivárgásának, ill. az ennek hatására végbemenő kilúgzásnak, agyagbemosódásnak, ill. talajszelvény-differenciálódásnak a függvényében. (4) Szikesedési sor: az oldható sók mennyisége és szelvénybeli eloszlása; a talajszelvény differenciálódásának mértéke, a B-szint felszín alatti mélysége, kicserélhető Na + -tartalma; valamint a talaj hidromorf jellegének függvényében. Általános (és végletekig leegyszerűsített) törvényszerűségként csak annyi állapítható meg, hogy a hűvösebb-csapadékosabb hegy dombvidéki területek nagy részét különböző barna erdőtalajok borítják; a szárazabb éghajlatú Nagyalföld és Kisalföld magasabb térszínű (talajvízhatástól gyakorlatilag mentes) területein csernozjomok jelentik az uralkodó talajtípust; a jó minőségű (kis sótartalmú és kedvező sóösszetételű) talajvíz hatása alatt álló területeken különböző hidromorf talajok (réti talajok, láptalajok, öntéstalajok) képződtek; a felszín közeli, pangó, sós (nagy sótartalmú és kedvezőtlen sóösszetételű) talajvizek hatása alatt álló területeken pedig különböző szikes talajok alakultak ki. A Dunántúli-dombvidék átmeneti területet képez az alföld(ek) és a hegy dombvidék(ek) között, amely a talajviszonyokban is kifejezésre jut: csernozjomok csernozjom barna erdőtalajok gyengén kilúgozott Ramann-féle barna erdőtalajok (barnaföldek). Elemzéseink alapján az is bebizonyosodott, hogy a genetikai talajtípus nem minden esetben határozza meg (teljesen) a talajra jellemző tulajdonságokat. Amint a 3.4. ábráról világosan kitűnik, néhány talajtípus (rendzina talajok, futóhomokok, síkláptalajok stb.) egy vagy több talajtulajdonság szempontjából homogén. Ilyen esetekben a talajtípus megjelölése egyben talajtulajdonságot vagy talajtulajdonság-együttest is definiál. Más talajtípusok (agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, réti talajok, öntéstalajok, sőt csernozjomok) egy vagy több talajtulajdonság szempontjából nagyon változatosak. Ilyen esetekben a talajtípus megjelölése nem fejez ki egy jól definiált talajtulajdonságot, vagy talajtulajdonság-együttest, hanem csak a talaj képződési körülményeire, genetikájára utal. Következik ebből, hogy a különböző talajfunkciók működőképes- 42

9 3.4. ábra A talajtípusok és talajtulajdonságok közötti összefüggés. Jelmagyarázat: A számok az egyes talajtulajdonságok kategóriaszámát jelentik az ország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők nyolc-kódszámos rendszere alapján. I = kémhatás és mészállapot; II = fizikai talajféleség; III = vízgazdálkodási tulajdonságok; IV = szervesanyag-készlet; V = termőréteg vastagsága. A = futóhomokok; B = rendzinák; C = agyagbemosódásos barna erdőtalajok; D = pszeudoglejes barna erdőtalajok; E = barnaföldek; F = szoloncsákok; G = réti talajok; H = réti öntéstalajok; I = síkláp talajok. 43

10 sége, a talajok termékenysége, környezeti érzékenysége/sérülékenysége vagy éppen növényi tápelemforgalma, a növény megfelelő tápanyagellátása nem csak a genetikai talajtípustól (altípustól, változattól) függ, hanem a talaj tulajdonságaitól, illetve tulajdonság-kombinációitól. A Magyar Tudományos Akadémia 1978-ban országos programot indított hazánk agroökológiai potenciáljának felmérésére. Ennek keretében az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben (MTA TAKI) VÁRALLYAY és munkatársai valamennyi hozzáférhető talajtani információt felhasználva megszerkesztették Magyarország agroökológiai potenciálját, termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1: méretarányú térképét. Ezen 8-jegyű kódszámmal kifejezve az alábbi tényezőket tüntették fel: A talaj típusa (31 kategória) (lásd a szövegben). A talajképző kőzet (9 kategória): 1. Glaciális és alluviális üledékek. 2. Löszös üledékek. 3. Harmadkori és idősebb üledékek. 4. Nyirok. 5. Mészkő, dolomit. 6. Homokkő. 7. Agyagpala, fillit. 8. Gránit, porfirit. 9. Andezit, riolit, bazalt. A talaj kémhatása és mészállapota (5 kategória): 1. Erősen savanyú talajok. 2. Gyengén savanyú talajok. 3. Szénsavas meszet tartalmazó, felszíntől karbonátos talajok. 4. Nem felszíntől karbonátos szikes talajok. 5. Felszíntől karbonátos szikes talajok. Fizikai talajféleség (7 kategória): 1. Homok. 2. Homokos vályog. 3. Vályog. 4. Agyagos vályog. 5. Agyag. 6. Tőzeg, kotu. 7. Nem, vagy részben mállott durva vázrészek. A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (15 kategória): 1/1. Igen nagy víznyelésű és vízvezető képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó talajok. 2/1. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok; a mélységgel egyre könnyebbé váló mechanikai összetétel. 44

11 2/2. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 3/1. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; a mélységgel egyre könnyebbé váló mechanikai összetétel. 3/2. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 4/1. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; viszonylagos agyagfelhalmozódás a B- szintben. 4/2. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 5/1. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok; viszonylagos agyagfelhalmozódás a B-szintben. 5/2. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok; az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetétel. 6/1. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok; szélsőségesen nehéz mechanikai összetétel. 6/2. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású pszeudoglejes barna erdőtalajok. 6/3. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású, szikes talajok. 6/4. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású, mélyben sós és/vagy szolonyeces talajok. 6/5. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású, lápos réti talajok. 7/1. Igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető képességű, igen erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású, szikes talajok. 8/1. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, igen nagy vízraktározó és víztartó képességű láptalajok. 9/1. Sekély termőréteg miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok. A talaj szervesanyag-készlete (t/ha, a talaj humuszos rétegére vonatkoztatva) (6 kategória):

12 A termőréteg vastagsága (kő, kavics, talajvíz) (5 kategória): cm cm cm cm cm. A térkép tartalma később további két értékes információval gazdagodott: Magyarország talajainak agyagásvány-társulásai; Magyarország talajainak bonitációs értékszámai. Ez a kibővített anyag a Kartográfiai Vállalat EOTR szelvény-rendszerű, új, korszerű, gazdag természetföldrajzi információtartalmú, 1: méretarányú topográfiai térképeire történő felülnyomással Agrotopográfiai térkép címmel nyomtatásban is megjelent. A térképlapok meteorológiai információkkal is kiegészültek, így az agroökológiai potenciált meghatározó valamennyi természeti tényezőről egyidejűleg nyújtanak részletes információkat. Később az agrotopográfiai térképek teljes információ-anyaga digitálisan is rögzítésre került az MTA TAKI GIS Laboratóriumában megalkotott AGROTOPO Adatbázisban. E munka alapján foglaltuk össze Magyarország talajainak a növényi tápanyagellátás szempontjából is fontos, gyakran meghatározó jelentőségű tulajdonságok szerinti megoszlását a 3.2. táblázatban. Az egyes tulajdonságok vázlatos térképeit pedig (az eredetileg 1: méretarányú térkép alapján) a 3.5. (Kémhatás és mészállapot), 3.6. (Fizikai talajféleség), 3.7. (Vízgazdálkodási tulajdonságok), 3.8. (Vízháztartási típusok) és 3.9. (Szervesanyag-készlet) ábrákon mutatjuk be. Az adatok és térképek információit röviden az alábbiakban lehet összegezni. 1. Kémhatás és mészállapot (3.5. ábra). Magyarország talajainak mintegy 13,5-a erősen savanyú kémhatású, főleg az Alpokalján, az Északi-középhegység északkeleti részén, valamint a Rába, Szamos és Körösök hajdani és jelenkori alluviális teraszain. Nagy területeket (42,3) foglalnak el gyengén savanyú kémhatású talajok, főleg a Dunántúlidombvidéken és az Északi-középhegységben, a Nyírségben, a Tisza és több mellékfolyójának alluviális teraszain, valamint a Kisalföld déli peremrészein. Az ország talajainak 38,3-a felszíntől karbonátos: elsősorban a löszplatók, a Duna Tisza közi homokhátság, valamint Duna-teraszok talajai. Felszíntől karbonátos szikes talajok is elsősorban a Duna-völgyben és a Duna Tisza közi homokhátság mikromélyedéseiben ( semlyékeiben ) fordulnak elő (1,7), míg a tiszántúli és a Tisza Zagyva közi szikes talajok csak a mélyebb rétegekben karbonátosak vagy teljesen karbonátmentesek (4,2). 46

13 3.2. táblázat Magyarország talajainak tulajdonságok szerinti százalékos megoszlása a hét nagytájban és az országban Talaj- A hét nagytájban Országban tulajdonság I. II. III. IV. V. VI. VII. összesen 1. Talajképző kőzet 1 54,3 37,1 63,5 51,8 29,7 13,5 14,2 37,7 2 43,8 61,4 28,5 38,3 65,0 40,7 17,2 48,0 3 1,7 7,6 8,6 3,8 13,0 36,6 7,5 4 1,5 9,6 1,7 5 0,2 0,2 1,1 28,7 5,4 2,6 6 1,7 0,1 7 1,3 1,8 0,3 8 0,4 0,8 0,1 9 0,2 1,6 15,2 2,0 2. A talaj kémhatása és mészállapota 1 0,2 15,3 4,2 42,6 5,3 2,6 29,4 13,5 2 7,1 45,3 41,5 53,8 66,6 48,1 57,6 42,3 3 88,3 24,9 54,2 3,6 28,1 49,3 12,8 38,3 4 12,2 0,2 4,2 5 4,4 2,3 0,1 1,7 3. Fizikai talajféleség 1 35,9 13,9 10,5 2,4 16,2 9,0 4,8 15,8 2 18,2 5,3 20,3 7,8 7,6 15,0 2,1 9,6 3 40,7 30,8 41,2 70,4 70,4 44,2 34,5 43,2 4 4,1 30,8 14,8 4,7 1,7 1,0 49,2 18,6 5 0,2 18,0 0,9 2,5 6,9 6 0,7 1,2 5,7 2,4 2,0 0,7 1,3 7 0,2 7,5 11,4 2,1 30,1 6,9 4,6 4. A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai 1 35,6 8,0 1,1 0,9 0,2 1,9 3,6 10,5 2 14,4 10,6 19,3 2,2 20,2 8,0 3,0 11,1 3 32,6 20,8 38,6 15,3 42,3 21,0 6,2 24,8 4 4,0 11,2 9,7 42,7 31,2 25,4 34,1 19,1 5 0,3 8,9 8,6 1,0 1,4 26,0 6,2 6 7,8 31,3 21,1 0,6 2,8 14,9 7 4,2 8,0 0,1 0,1 3,6 8 0,7 1,2 5,7 2,4 2,0 0,7 1,3 9 0,4 16,9 14,4 2,1 43,0 24,2 8,5 5. Szervesanyag-készlet 1 13,2 5,0 0,3 0,8 0,1 1,7 3,5 5,3 2 19,9 11,2 19,0 40,5 39,9 14,9 24,6 21,0 47

14 3.2. táblázat folytatása Talaj- A hét nagytájban Országban tulajdonság I. II. III. IV. V. VI. VII. összesen 3 28,5 14,9 29,1 50,2 30,1 40,0 51,9 28,5 4 19,9 28,1 26,8 4,7 8,8 32,3 17,8 21,1 5 14,1 39,0 9,4 0,5 16,2 9,7 2,2 20,7 6. A termőréteg vastagsága 1 0,2 1,7 1,3 0,3 2 0,8 7,8 12,9 3,1 30,3 5,9 4,9 3 2,1 1,5 16,8 4,2 0,9 11,7 17,0 5,3 4 10,5 2,2 10,1 0,9 3,0 1,3 4,0 5 86,6 96,3 65,1 82,0 93,0 55,0 75,8 85,5 Megjegyzés: A nagytájak megnevezését lásd a 3.1. táblázatban. A talajtulajdonságok kódszámát lásd a szövegben. 2. Fizikai talajféleség (3.6. ábra), talajszerkezet. Jól kirajzolódik a térképen Magyarország három jellegzetes homoktája: a savanyú kémhatású, karbonátmentes Nyírség és Somogyi-dombvidék, valamint az erősen karbonátos Duna Tisza közi hátság. A homoktalajok részaránya mintegy 15,8. A Dunántúli-dombvidék, s a löszhátak (mezőföldi, szolnoki, debreceni, bácskai, békés-csanádi löszhát) talajai túlnyomó részt vályog (43,2) és homokos vályog (9,6) mechanikai összetételűek. A Tiszai Alföld és az Északiközéphegység talajai kevés kivételtől eltekintve kötöttek, agyagos vályog (18,6) és agyag (6,9) mechanikai összetételűek. Nehéz agyagtalajok dominálnak a Tisza Zagyva szögben, a Nagykunságban, a Hortobágy és Körös-vidék területén, valamint a Szatmár Beregi síkon. A folyóvölgyek, a gyakran rossz lefolyásviszonyokkal rendelkező medencék és más mélyebb fekvésű területek nagy része ugyancsak nehéz mechanikai összetételű, pl. a Rába-völgyben, a Tisza jobboldali mellékfolyóinak (Hernád, Bodrog, Sajó, Zagyva) árterein és teraszain. Szilárd, vagy gyengén aprózódott kőzet és egyéb durva vázrészek felszínre kerülése vagy felszín közeli előfordulása és a talajba keveredése a Dunántúliközéphegységben (elsősorban a Bakonyban és Vértesben), valamint az Északiközéphegység gyakran elkarsztosodott területein (Zempléni-hegység, Tornai karszt) figyelhető meg. A Rába és Ikva hajdani kavicsteraszain a kavicsot agyag és a kiváló vaskolloidok néhány területen a felszín közelben megjelenő vaskőfokká cementálják, ami e talajokat sekély termőrétegűvé teszi, annak minden káros következményével. A 3.2. táblázat adatai szerint a hazai talajok nagy részének (>85) felső 100 cm-es rétegében nem fordul elő a gyökerek vagy víz lehatolását akadályozó, a talaj sekély termőrétegűségét okozó réteg (kőzet, kőzettörmelék, kavics, cemen- 48

15 3.5. ábra 3.6. ábra 49

16 3.7. ábra 3.8. ábra 50

17 3.9. ábra tált padok, tőzeg, durva homokréteg, talajvíz stb.). Ilyen tényezők előfordulásával a 20 40, 40 70, ill cm-es talajrétegben az összterület mintegy 5 5-án lehet számolni, míg a 20 cm-nél is sekélyebb termőrétegű talajok területe elenyésző (<1). A fizikai talajféleségen kívül a talajfolyamatokban megkülönböztetett jelentősége van a talaj kolloidális agyagtartalmának és agyagásvány-összetételének. Magyarország talajainak nagy részében az illit dominanciája figyelhető meg, gyakran klorit (Alpokalja), klorit kaolinit (Dunántúl és löszplatók), szmektit és kevert rétegrácsú ásványainak (hidromorf talajok) hozzákeveredésével. Szmektit válik dominánssá a barna erdőtalajok és szolonyecek illuviális B-szintjeiben, továbbá néhány nehéz mechanikai összetételű hidromorf talajképződményben. Magyarország mintegy felén a talajszerkezet kedvező (volt). Az erőltetett nagyüzemi termelés időszakában azonban a nehéz erőgépeket és kapcsolt gépsorokat alkalmazó gyakori túlművelés, a nem megfelelő időben és nedvességállapotban elvégzett talajművelési beavatkozások, a monokultúrás, vetésforgót egyáltalán nem, vagy nem megfelelően alkalmazó növénytermesztés nagy területeken okozott talajszerkezet-leromlást, tömörödést, s vezetett a talaj nedvességforgalmának szélsőségesebbé válásához. 51

18 3. Vízgazdálkodási tulajdonságok, vízháztartási típusok. A talaj termékenységében és környezeti érzékenységében egyaránt megkülönbözetett szerepe van a talaj vízgazdálkodásának. A talaj vízháztartása nemcsak a természetes növényzet és a termesztett növények vízigényének kielégíthetőségét szabja meg, hanem meghatározza a talaj levegő- és hőgazdálkodását, biológiai tevékenységét és ezeken keresztül tápanyag-gazdálkodását is. Befolyásolja, hogy a talaj vagy terület a környezet stresszhatásait milyen mértékig képes pufferolni, s melyek a tűrési határt meghaladó terhelés esetén a talajban vagy a talajjal érintkező felszíni vagy felszín alatti vízkészletekben várhatóan bekövetkező károsodások rövid vagy hosszú távon, az adott területen vagy annak környezetében. Magyarország talajainak 43-a kedvezőtlen, 26-a közepes és 31-a jó vízgazdálkodású. A kedvezőtlen vízgazdálkodás okai a szélsőségesen nagy homoktartalom (a terület 10,5-án), a nagy agyagtartalom (11), a szikesedés (10), a láposodás (3), vagy a sekély termőréteg (8,5). A közepes vízgazdálkodás okai a könnyű mechanikai összetétel (11), az agyagfelhalmozódás a talajszelvényben (12), vagy szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben (3). Az utóbbi években kidolgozott korszerű rendszerben VÁRALLYAY és munkatársai 9 kategóriát definiáltak a fizikai talajféleség, a talaj szabadföldi vízkapacitása (VK sz ), holtvíztartalma (HV), hasznosítható vízkészlete (DV), a talaj víznyelő képessége (IR) és hidraulikus vezetőképessége, K, valamint a talajszelvény rétegezettsége szerint. A 9 kategória és 17 alkategória jellemzőinek határértékeit foglalja össze a 3.3. táblázat. A kategóriák területi megoszlását mutatja be a 3.7. térkép. A továbbiakban röviden összefoglaljuk az egyes kategóriákhoz és variánsokhoz tartozó talajokat és azok főbb jellemzőit. 1. Igen nagy víznyelésű és vízvezető képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó talajok. Ide tartoznak a futóhomokok, a gyengén humuszos homoktalajok; a szerves és ásványi kolloidokban szegény Duna Tisza közi csernozjom típusú homoktalajok egy része; valamint a dunai öntéstalajok kis része (pl. a Csepel-szigeten stb.). Szelvényükben általában nem figyelhetők meg vízgazdálkodási tulajdonságok szempontjából élesen eltérő rétegek, genetikai szintek, ezért e kategóriában nem különböztettünk meg szelvényvariánsokat, és az adatokat 50 cm-es rétegenként adtuk meg. 2. Nagy víznyelésű és vízvezető képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok. Ide tartoznak az Alföld humuszos homoktalajai; homok, vályogos homok és homokos vályog mechanikai összetételű öntés-, réti öntés- és csernozjom talajai, ez utóbbiak közül elsősorban a Duna Tisza közi csernozjom típusú homoktalajok; a kisalföldi terasz csernozjomok egy része; to- 52

19 3.3. táblázat A talaj vízgazdálkodási tulajdonságok szerinti kategóriáinak rétegenkénti jellemzői Kód/ Variáns Genetikai szint Fizikai talajféleség VKsz HV DV IR K mm/10 cm-es réteg mm/óra cm/nap 1. 1/ h < 15 < > 500 > h < 15 < h < 15 < h < 15 < /1 a hv b vh c h < 15 < /2 a hv b hv c hv /1 a v b v c hv /2 a v b v c v /1 A v B av C v /2 a av b av c av /1 A av B a ,1 0,5 C av ,5 2,0 5/2 a a ,1 1,0 b a ,1 0,5 c a ,5 1,0 6. 6/1 a a ,1 1 b a ,05 0,25 c a ,1 0,5 6/2 A ,1 1,0 B 0,01 0,1 C 0,1 0,5 6/3 A ,1 1,0 B 0,01 0,1 C 0,1 0,5 6/4 a ,5 1,0 b 0,1 0,5 c 0,01 0,1 6/5 a l > 50 > b l > 50 > 35 c v, av

20 Kód/ Variáns Genetikai szint Fizikai talajféleség 3.3. táblázat folytatása VKsz HV DV IR K mm/10 cm-es réteg mm/óra cm/nap 7. 7/1 A < 10 0,01 0,1 B < 0,01 C 0,01 0, /1 a l > 50 > 35 c hv c v c av c a /1 a(+b) hv v av a L > 50 > 35 Jelmagyarázat: h: homok; vh: vályogos homok; hv: homokos vályog; v: vályog; av: agyagos vályog; a: agyag; l: tőzeg, kotu. VK sz : szabadföldi vízkapacitás; HV: holtvíztartalom; DV: hasznosítható vízkészlet; IR (infiltration rate): víznyelés sebessége; K: hidraulikus vezetőképesség vábbá a Nyírségben nagy területeken előforduló kovárványos barna erdőtalajok. A 2/1. variáns azokra a homok mechanikai összetételű talajképző kőzeten kialakult humuszos homoktalajokra, csernozjom típusú homoktalajokra és terasz csernozjomokra jellemző, amelyek homokos vályog mechanikai összetételű humuszos rétegének viszonylag nagyobb szerves és ásványi kolloidtartalma növeli a talaj vízkapacitását, csökkenti aszályérzékenységét. A 2/2. variánsban a talajszelvény mechanikai összetétele gyakorlatilag homogén (homokos vályog mechanikai összetételű öntéstalajok, a humuszos homoktalajok egy része). 3. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok. Ide tartoznak a laza üledékeken (homokos vályog, vályog, iszapos vályog mechanikai összetételű alluviumokon, kolluviumokon, laza löszös üledékeken stb.) kialakult, vályog mechanikai összetételű barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, mészlepedékes csernozjomok, réti csernozjomok, réti öntéstalajok és öntéstalajok, továbbá a réti talajok (a tiszántúli területek kivételével) és terasz csernozjomok egy része. Ezek Magyarország legkedvezőbb vízgazdálkodású talajai. A 3/1. variáns a könnyebb mechanikai összetételű alapkőzeteken (homokos iszap, homokos vályog, homokos lösz) kialakult talajokra, elsősorban 54

21 a Duna Tisza közi és a dunántúli réti talajokra és réti csernozjomokra jellemző. A 3/2. variáns az egész szelvényében közel azonos mechanikai összetételű barnaföldekre, csernozjomokra és öntéstalajokra jellemző. 4. Közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó képességű, jó víztartó talajok. A vályog, illetve az agyagos vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult, agyagos vályog mechanikai összetételű talajok számos típusa, altípusa és változata tartozik ebbe a vízgazdálkodási kategóriába. Általában ugyancsak kedvező vízgazdálkodású talajok. A 4/1. variáns a vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken (glaciális és alluviális üledékeken, kolluviumokon, löszön és löszszerű üledékeken) kialakult, vályog A-szintű barna erdőtalajokra jellemző, amelyek szelvényében kifejezett textúr-differenciálódás figyelhető meg: a B-szint agyagtartalma jóval (legalább másfélszer) nagyobb, mint az A-szinté. A 4/2. variáns a nehezebb mechanikai összetételű (agyagos vályog) talajképző kőzeteken (glaciális, alluviális és kolluviális üledékeken, alföldi löszön, löszszerű üledékeken, harmadkori és idősebb üledékeken) kialakult barna erdőtalajokra, az alföldi mészlepedékes csernozjomokra, a réti csernozjomokra, az öntés-, a réti öntés- és a réti talajokra jellemző. E talajok szelvényében a talajképződési folyamatok eredményeképpen létrejövő jelentős textúr-differenciálódás nem figyelhető meg, és a mechanikai összetétel az egész talajszelvényben közel homogén. 5. Közepes víznyelésű, gyenge vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok. Nehéz mechanikai összetételű (agyagos vályog, agyag) alapkőzeten kialakult vályogos agyag, agyag mechanikai összetételű talajok tartoznak ebbe a kategóriába: általában közepes vízgazdálkodású talajok. 5/1. Agyagos vályog mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult, nehéz mechanikai összetételű barna erdőtalajok, amelyek szelvényében jól kifejezett textúr-differenciálódás figyelhető meg. 5/2. Agyag mechanikai összetételű alapkőzeteken (glaciális és alluviális üledékeken, kolluviumokon, harmadkori és idősebb üledékeken) kialakult nehéz mechanikai összetételű, jelentősebb textúr-differenciálódás nélküli nyiroktalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, réti talajok és réti öntéstalajok. 6. Gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok. (Az ide tartozó talajok kedvezőtlen vízgazdálkodását különböző okok idézik elő, s ennek megfelelően alakítottuk ki a kategórián belüli öt szelvényvariánst is.) A 6/1. variáns esetében a talaj kedvezőtlen vízgazdálkodását annak szélsőségesen nehéz mechanikai összetétele, tömődöttsége, rossz vagy lerom- 55

22 lott szerkezete, többnyire erősen duzzadó zsugorodó karaktere okozza. Ilyenek pl. a Tiszántúl, a Tisza Zagyva szög, a Jászság egyes réti talajai, réti öntéstalajai és öntéstalajai. A 6/2. és a 6/3. variánsban a talaj vízgazdálkodását a B-szint szélsőségesen kedvezőtlen tulajdonságai (tömődöttség, nagy agyag- és kolloidtartalom, igen kis hidraulikus vezetőképesség) rontják le. Ide tartoznak a nehéz mechanikai összetételű alapkőzeteken kialakult pszeudoglejes barna erdőtalajok (6/2. variáns); a szolonyeces réti talajok, valamint a sztyeppesedő réti szolonyecek és a mély réti szolonyecek (6/3. variáns). A 6/4. variáns a mélyben sós és/vagy szolonyeces alföldi mészlepedékes csernozjomok és réti csernozjomok (C-szint vízgazdálkodási tulajdonságai kedvezőtlenek); a 6/5. variáns a lápos réti talajok szelvényeire vonatkozik. 7. Igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető képességű, igen erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok. Ebbe a kategóriába tartoznak a szélsőséges vízgazdálkodású szoloncsákok, szoloncsák-szolonyecek, kérges és közepes réti szolonyecek. 8. Jó víznyelésű és vízvezető képességű, igen nagy vízraktározó és víztartó képességű talajok. Ebbe a kategóriába tartoznak Magyarország viszonylag nem jelentős kiterjedésű, különböző síkláp talajai. Lecsapolt és telkesített változataik egy része erdőgazdasági, más része mezőgazdasági hasznosítás alatt áll. 9. A sekély termőrétegűség miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok. Ebbe a kategóriába soroltuk a köves és földes kopárok talajait, a rendzinákat, az erubáz talajokat, valamint azokat a legkülönbözőbb talajféleségeket, amelyek szélsőséges vízgazdálkodásának alapvető oka a sekély termőréteg. Sekély termőrétegűséget okozhatnak a felszín közelben előforduló, erősen tömődött, összecementált vagy kötőanyagmentes kavicsrétegek; a szélsőségesen durva homok- vagy murvarétegek; a rostos tőzeg; a tömődött glejes rétegek stb. Ezek a tényezők nemcsak a gyökerek mélyebb rétegekbe hatolását akadályozzák meg, hanem a növény tápanyag- és vízellátása szempontjából számításba vehető készleteket is csak erre a sekély termőrétegre korlátozzák. A területi vízmérleg jellege, az azt kialakító, meghatározó és befolyásoló fő tényezők, valamint ezek anyagforgalmi, talajképződési és talajpusztulási következményei szerint talajaink 11 vízháztartási típusát különböztettük meg. A 11 típus területi elterjedését ábrázolja a 3.8. ábrán bemutatott vázlatos térkép. 56

23 4. Szervesanyag-készlet (3.9. ábra). A talaj szervesanyag-készletét két tényező határozza meg: a humuszréteg vastagsága és a humuszos réteg szervesanyag-tartalma. A készlet formában kifejezett érték eredményesen használható bizonyos karbon-ciklus modellezéseknél, de nem elég pontos, specifikus és informatív a talaj szerves anyagának talajtermékenység vagy környezeti érzékenység szempontjából történő jellemzéséhez. 5. A talaj növényi tápanyagszolgáltató képessége a tápelemek összmennyiségétől, valamint a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól, biológiai tevékenységétől függ. A mezőgazdasági termelés mai színvonalán azonban egy talaj aktuális felvehető tápanyagtartalma érzékeny függvénye a talajhasználatnak, agrotechnikának, elsősorban a növénytáplálásnak, az alkalmazott szervesés/vagy műtrágyázási rendszernek. Emiatt reálisan nem regionálisan, hanem táblaszinten jellemezhető, térképezhető, értékelhető. Speciális problémát jelent ilyen szempontból a mikroelemek, mikrotápelemek, illetve potenciális káros, toxikussá válható talajszennyező anyagok felmérése és azok összes mennyiségén túlmenően oldhatóságának, mobilitásának, növény-, állat-, illetve ember számára történő felvehetőségének jellemzése, ökológiai/fiziológiai hatásának elemzése, toxikussági küszöbértékének meghatározása. Magyarországon az 1993 óta mintegy 1200 megfigyelési ponton rendszeresen észlelő Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) regisztrál és értékel a makro-, mezoés mikrotápanyagokra, valamint különböző talajszennyező anyagokra vonatkozó adatokat Az OMTK kísérleti helyek talajainak jellemzése Egy kísérleti hálózat alapvető célja és követelménye a reprezentativitás. Az, hogy az adott terület viszonyai, tulajdonságai milyen körülményekre (területre, időszakra stb.) érvényesek, s az adott hely adott körülményei között elért kísérleti eredmények, s főleg az azokból levont vagy levonható következtetések, javaslatok, tanácsok mely területekre és mely időszakokra terjeszthetők ki, s milyen érvényességgel. Természetesen követelmény ez az OMTK kísérleti hálózattal szemben is. A 3.1. ábrán azt mutattuk be, hogy az OMTK kísérleti helyek hol, az ország mely nagy- és középtájában helyezkednek el, és eredményeik természetesen elsősorban ezen, vagy az ehhez hasonló természeti viszonyokkal rendelkező területekre érvényesek. Az OMTK kísérleti helyek magyarországi talajtípusait, ill. agroökológiai potenciálja szempontjából legfontosabb talajtulajdonságait ábrázoló tematikus térképek bemutatása ugyanezt a célt szolgálta. Ugyanúgy, mint a 3.4. és 3.5. táblázat, amelyeken az OMTK kísérleti helyek főbb talajtani jellemzőit foglaltuk össze. Mindezek alapján megállapítható a kísérleti helyek 57

24 3.4. táblázat Az OMTK kísérleti helyek talajtani jellemzői Kísérleti hely Talajtani jellemző Nagyhörcsök (NH) Karcag (KA) Kompolt (KO) Hajdúböszörmény (HB) Mosonmagyaróvár (MO) Keszthely (KE) Iregszemcse (IR) Bicsérd (BI) Putnok (PU) Nagytáj I. II. II. II. III. IV. V. V. VII. Középtáj Talajtípus , Talajképző kőzet Kémhatás és mészállapot Fizikai talajféleség Vízgazdálkodási kategória Szervesanyagkészlet Termőréteg vastagsága Tájak kódjának magyarázatát lásd a 3.1. térképen. Talajtípusok, valamint talajtulajdonságok kódjának magyarázatát lásd a szövegben táblázat Az OMTK kísérleti helyek feltalajának (művelt rétegének) főbb tulajdonságai (2005-ben a szegélyparcellákban végzett feltárások alapján) Kísérleti hely Talajtani jellemző Nagyhörcsök (NH) Karcag (KA) Kompolt (KO) Hajdúböszörmény (HB) Mosonmagyaróvár (MO) Keszthely (KE) Iregszemcse (IR) Bicsérd (BI) Putnok (PU) ph (KCl) 7,4 5,2 4,6 6,8 7,4 6,8 7,5 5,5 5,0 CaCO 3 4,3 0,2 18,9 0,4 10,7 Hidr. acid., y 1 18,6 8,7 4,3 15,3 K A Leiszapolható rész 51,9 75,6 76,2 73,0 55,5 45,9 46,0 67,2 71,1 Agyagtartalom 23,4 39,3 41,7 34,4 19,0 15,2 15,6 22,8 39,0 Humusztartalom 3,5 3,1 2,7 3,8 3,1 2,0 2,7 1,9 2,3 58

25 reprezentativitása, vagyis az, hogy a regisztrált kísérleti eredményeket, s a belőlük levont következtetéseket, ajánlásokat mely területekre milyen valószínűséggel lehet kiterjeszteni. Választ kap(hat)unk arra is, hogy a kísérleti hálózat az ország mely területeit fedi le megfelelő reprezentativitással, hol vannak fehér foltok, ezek mennyire indokoltak; s hol vannak esetleg felesleges párhuzamosságok Az OMTK kísérleti helyek részletes talajtani jellemzése A talajszelvények 2005 nyarán az OMTK felelősök által reprezentatívnak ítélt, a kísérleti terület szegélyparcelláiban kerültek feltárásra. A helyszíni leírások után a talajfizikai és talajkémiai vizsgálatokhoz genetikai szintenként eredeti szerkezetű és bolygatott talajmintákat gyűjtöttünk. A talajok FAO- és USDAosztályozás szerinti típusait CSATHÓ et al. (2005) közleménye alapján adtuk meg. A kutatómunka az OTKA támogatásával valósult meg (MARTA: MAgyarországi Részletes Talajfizikai Adatbázis, T sz.). A pályázat keretében létrehozott hazai talajfizikai adatbázis segítségével, többek között olyan pedotranszfer függvényeket kívánunk kifejleszteni, melyek a talajok víztartó- és vízvezető képességének területi szintű becslésére alkalmasak és lehetővé teszik a vízgazdálkodási tulajdonságok talajtérképi információk alapján történő becslését. Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek talajszelvényeinek mintáiban mért talajfizikai, vízgazdálkodási, illetve talajkémiai paraméterek, tulajdonképpen az adatbázis alapján képzett függvények alkalmasságának egyfajta ellenőrzését is szolgálják. A részletes talajfizikai és vízgazdálkodási vizsgálati eredmények és azok értékelése az egyes kísérleti helyeken és az OMTK hálózatban hiánypótló, és egyben nagymértékben segítheti a vízgazdálkodási tulajdonságok és a talajok termékenységének kapcsolatát elemző kutatásokat. A továbbiakban e kutatások egyik elemeként, kísérleti helyenként a vizsgálati eredményeink és a rendelkezésünkre álló meteorológiai adatok felhasználásával, különböző szintű vízháztartási mérlegeket szeretnénk készíteni, figyelembe véve a növények vízellátottságának hatását a terméseredmények alakulására. 59

26 Nagyhörcsök (NH) Földrajzi tájbeosztás: I. Dunai Alföld 4. Mezőföld Talajtípus: Típusos mészlepedékes csernozjom A Mezőföld a Dunai Alföld viszonylag egységes, a Dunától nyugatra eső része, ahol viszonylag száraz éghajlati viszonyok ( mm átlagos évi csapadékmennyiség) között, löszön és löszös üledékeken csernozjom talajok alakultak ki. A löszplató túlnyomó részét mészlepedékes csernozjomok (45,5) és alföldi mészlepedékes csernozjomok (11,5) borítják. Felszíntől karbonátos, gyengén lúgos kémhatású, vályog mechanikai összetételű, többnyire jó és stabil morzsás szerkezetű, mély termőrétegű, kitűnő vízgazdálkodási tulajdonságokkal (egyaránt jó víznyelő, vízvezető, vízraktározó és víztartó képesség) rendelkező talajok. Nagy hasznosítható vízkészletük miatt kevéssé aszályérzékenyek, aminek a gyakori légköri aszály miatt különösen nagy jelentősége van. Viszonylag nagy szervesanyag-készletük (diffúz határú, többnyire nagy szervesanyagtartalmú, mély humuszos réteg miatt jó tápanyagszolgáltató képességűek, s a mesterségesen kijuttatott tápanyagokat is jó hatásfokkal, kis veszteségekkel hasznosítják. Mindezek eredményeképpen nagyon jó termékenységűek és termésbiztonságuk is megfelelő. A réti csernozjomok (11,3) a jobb és erősebb átnedvesedés miatt még a csernozjomoknál is termékenyebbek és nagyobb termésbiztonságúak lehetnek. A csernozjomok és réti csernozjomok kedvező adottságait nagymértékben ronthatja a víz okozta talajerózió, mert a nyugtalan mikrodomborzatú fedetlen felszíneken a felületi rétegerózió jelentős talajpusztulást eredményezhet. A leromlott szerkezetű, elporosodott, száraz felszíneken megfelelő növényborítás hiányában jelentős deflációs károk keletkezhetnek. A kísérleti hely a mészlepedékes csernozjomokat jellemzi. 60

27 NAGYHÖRCSÖK Mészlepedékes csernozjom talaj (191) FAO Calcaric Phaeosem; USDA Calcic Hapludoll MORFOLÓGIA Genetikai szintek leírása A sz Szín: sötétbarna (száraz: 10YR3/1; nedves: 2,5Y3/1). Fizikai talajféleség: homokos vályog. Szerkezet: leromlott morzsás. Közepesen tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: fokozatos B Szín: barna (száraz: 2,5Y4/2 nedves: 2,5Y4/1). Fizikai talajféleség: vályog. Szerkezet: morzsás. Laza. Gilisztajáratok. Kiválások: mészlepedék. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. BC Szín: sárgásbarna (száraz: 2,5Y5/2; nedves: 2,5Y4/2). Fizikai talajféleség: homokos agyagos vályog. Gyengén szerkezetes, morzsás. Laza. Gilisztajáratok; krotovinák. Kiválások: mészlepedék; mészerek. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. C Szín: fakó sárga (száraz: 2,5Y6/3; nedves: 2,5Y5/3). Fizikai talajféleség: homokos agyagos vályog. Szerkezet nélküli. Laza. Krotovinák. Kiválások: mészerek, mészfoltok. LABORATÓRIUMI ALAPVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Mélység (cm) K A ph (H 2 O) ph (KCl) CaCO 3 y 1 y 2 összes só humusz A sz ,24 7,39 4,27 0,02 > 3,45 B ,42 7,65 16,14 0,02 > 2,29 BC ,60 7,74 23,07 0,02 > 1,41 C ,72 7,80 26,42 0,02 > 1,39 A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 145 m. Talaja löszön kialakult típusos mészlepedékes csernozjom talaj. A feltárt talajszelvény az altípus közepes humusztartalmú, közepes humuszos rétegű, felszíntől karbonátos változata. A felső művelt réteg homokos vályog fizikai féleségű, morzsás szerkezetű. Kémhatása a desztillált vizes szuszpenzióban mért ph alapján gyengén lúgos. Kevés szénsavas meszet tartalmaz. Humusztartalma közepes, összes sótartalma elhanyagolható. Az alsóbb talajszintek fizikai félesége vályog. A talajképző kőzet irányába haladva a kémhatás fokozatosan egyre lúgosabbá válik (a szénsavas mésztartalom növekedésével párhuzamosan); a humusztartalom fokozatosan csökken. A típust jellemző mészlepedék a B- szinttől kezdve jelenik meg. Talajlakó állatok járatainak sokasága (gilisztajáratok, krotovinák) figyelhető meg. 61

28 NAGYHÖRCSÖK Mészlepedékes csernozjom talaj (191) FAO Calcaric Phaeosem; USDA Calcic Hapludoll FIZIKAI VÍZGAZDÁLKODÁSI TULAJDONSÁGOK a) Mechanikai összetétel Iszap Durva homok 0,25 mm < Finom homok 0,25-0.,05 mm Homokliszt 0,05-0,02 mm μm 10-5 μm 5-2 μm Agyag 2 μm > A sz 0,5 13,8 33,8 11,9 8,3 8,3 23,4 B 0,2 19,8 26,0 12,3 8,3 8,1 25,3 BC 0,1 17,3 31,6 9,4 7,3 9,5 24,8 C 0,1 26,0 25,4 11,3 7,3 8,8 21,1 b) Víztartó és vízvezető képesség Ts g/cm³ VKmax pf0 VKsz pf 2,3 HV pf 4,2 DV K cm/nap A sz 1,43 47,19 34,27 16,92 17,35 33,35 B 1,19 50,05 35,73 14,88 20,85 15,95 BC 1,20 54,97 31,41 13,07 18,34 39,17 C 1,22 55,22 29,49 9,53 19,96 53,65 Nedvességpotenciál (lg cm) Asz B BC C Nedvességtartalom (V) A talaj vízgazdálkodását a jó víznyelő és vízvezető képesség és a jó vízraktározó, víztartó képesség jellemzi (3/2. vízgazdálkodási kategória). KÉMIAI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Mélység, T (CEC) S T S Ca ++ Mg ++ Na + K + cm me/100 g S-érték -ában A sz ,3 26,8 1,5 92,6 5,4 0,1 1,9 B ,9 25,2 0,7 93,9 5,2 0,2 0,7 BC ,1 21,9 0,2 92,9 5,8 0,1 1,2 C ,9 19,9 0,0 88,9 9,8 0,2 1,1 A kicserélhető kationok közül a Ca 2+ uralkodó a szelvény egészében. 62

29 Karcag (KA) Földrajzi tájbeosztás: II. Tiszai Alföld 7. Közép Tiszavidék Nagykunság Talajtípus: Réti csernozjom Az egész középtáj a Tisza hatalmas árterülete, amely csak makroléptékben sík, mezo- és mikrodomborzata viszont nagyon változatos, s ez az átnedvesedési viszonyokon keresztül jelentős, gyakran meghatározó szerepet játszik a talajképződési folyamatokban és a talajviszonyokban. Bár a terület jellemző talajai a réti talajok, valamint a szolonyec típusú szikes talajok (réti szolonyecek, sztyeppesedő réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok), a térszín valamivel magasabb részein jelentős területeket borítanak réti csernozjomok is, s a szántóföldi művelés főleg ezeken folyik. A kísérleti terület is ilyen talajokkal fedett részeket reprezentál. A löszös üledékeken, többnyire többszörösen áttelepített, tömődött, hidromorf bélyegekkel tarkázott, alföldi löszön kialakult réti csernozjomok nagy része gyengén savanyú kémhatású, kisebb része felszíntől karbonátos és semleges körüli kémhatású. Mechanikai összetételük agyagos vályog vályog. Vízgazdálkodási tulajdonságaik kedvezőek. Szervesanyag- és természetes tápanyagkészletük közepes. Mélyrétegűek. A táj legtermékenyebb, mezőgazdasági hasznosításra leginkább alkalmas talajai. A toposzekvensz szárazabb része felé az alföldi mészlepedékes csernozjomok és mészlepedékes csernozjomok, nedvesebb része felé a csernozjom réti talajok, illetve a szikes talajok felé a szolonyeces réti talajok képeznek átmenetet. A réti csernozjomok egy része a mélyebben fekvő, de nagyobb sótartalmú talajvizek hatására mélyben sós vagy szolonyeces. 63

30 KARCAG Réti csernozjom talaj (202) FAO Luvic Phaeosem; USDA Aquic Hapludoll MORFOLÓGIA A B BC C 1 C 2 Genetikai szintek leírása Szín: barnásfekete (száraz: 10YR4/1; nedves: 10YR3/1). Fizikai talajféleség: agyag. Szerkezet: szemcsés. Erősen tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: határozott. Szín: barnásszürke (száraz: 10YR2/1 nedves: 10YR3/1). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsésmorzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok. Átmenet a következő szintbe: színben fokozatos; mésztartalomban éles. Szín: szürkésbarna (száraz: 10YR3/2; nedves: 2,5Y4/2). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet: szemcsésmorzsás. Enyhén tömődött. Gilisztajáratok, krotovinák. Kiválások: vasszeplők. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. Szín: sárgásbarna (száraz: 10YR5/3; nedves: 2,5Y5/3). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Gyengén szerkezetes. Laza. Kiválások: kevés mészgöbecs, vasszeplő. Átmenet a következő szintbe: fokozatos. Szín: barnássárga (száraz: 10YR5/3; nedves 2,5Y5/3). Fizikai talajféleség: agyagos vályog. Szerkezet nélküli. Laza. Kiválások: vasszeplő, kevés rozsdafolt, mangánpetytyek, mészgöbecs. LABORATÓRIUMI ALAPVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Mélység (cm) K A ph (H 2 O) ph (KCl) CaCO 3 y 1 y 2 összes só humusz A ,71 5, ,61 0,05 0,02 > 3,09 B ,45 5,92 0, ,02 > 2,78 BC ,47 7,32 5, ,02 > 1,88 C ,94 7,58 15, ,02 > 1,18 C ,38 7,63 14, ,02 > 0,84 A kísérleti terület tengerszint feletti magassága 86 m. Talaja infúziós löszön kialakult nem karbonátos réti csernozjom talaj. Változati szinten közepes humuszos rétegű, közepesen humuszos talaj. A felső művelt réteg agyagos vályog fizikai féleségű, szemcsés szerkezetű. Kémhatása savanyú, a hidrolitos aciditás mértéke jelentős, a talaj karbonátmentes. A humusztartalom közepes, a sótartalom elhanyagolható. Az alsóbb szintek fizikai félesége agyagos vályog, szerkezetük szemcsés morzsás. A karbonátos szint 60 cm mélységben jelenik meg. Az altalaj CaCO 3 -tartalma a mélységgel fokozatosan növekszik. A kémhatás ennek megfelelően a mélységgel gyengén lúgossá, lúgossá, majd a szelvény alján erősen lúgossá válik. 64