KUKORELLI ISTVÁN MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSA A JOGI KARON

KUKORELLI ISTVÁN MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSA A JOGI KARON Bevezetésként engedtessék meg néhány lehatároló és értelmező megjegyzés. Magyar közjog alatt azt a tantárgyat értem, amelynek tárgyköre nagyjábanegészében megegyezik a mai modern értelemben felfogott alkotmányjoggal. A közjog szélesebb fogalma természetesen átfogja a közigazgatási jogot, a pénzügyi jogot, s ezek oktatása évszázadokon keresztül összekapcsolódott karunkon is. Mivel a közjog oktatásának kereteit vizsgálom, főként arra terjed ki a figyelem, hogy oktatják-e egyáltalán a tárgyat, van-e írott tankönyv vagy tananyag, kik azok a professzorok, akik oktatták a magyar közjogot, végül milyen irányai, irányzatai voltak a közjogi oktatásnak. A vizsgálódás a konferencia szándéka szerint az egyetem Budára költözésétől napjainkig terjedő időt fogja át és döntően a kar történetére koncentrál, nem terjed ki tehát a magyar közjogtudomány egészére. A 225 év az 1989-90-es alkotmányos rendszerváltozásig több korszakra tagolható. Elfogadva azt, hogy mélyebb és differenciáltabb történelmi korszakolás is lehetséges, némi leegyszerűsítéssel három korszakot különítenék el: a rendi, a polgári és a szocialista közjog, államjog, alkotmányjog oktatását. I. A RENDI ALKOTMÁNY, A TÖRTÉNETI MAGYAR KÖZJOG OK- TATÁSA A magyar közjog önálló oktatásának ügye az 1760-as, 1770-es és az 1780-as években állandóan napirenden volt, más újonnan belépő tantárgyakkal (pl. természetjog, általános közjog, politikai és kamerális tudományok) egyetemben. Először 1768-ban tettek javaslatot a magyar közjogi tanszék felállítására, s a kari oktatás 1775-ös reformjában (a Planumban) szerepelt a magyar közjog előadásának vázlata is. 1 A Ratio Educationis az első történeti dokumentum, amely éppen az egyetem Budára költözésének évében 1777-ben a magyar közjog oktatásának szükségességét mondta ki. A rendes előadások Magyarország és a kapcsolt országok közjogából című szakaszát idézem: ezzel a tudománnyal azonban eddig alig foglalkoztak, s ezért egyetlen olyan könyv sem áll rendelkezésre, amelyből a 23

225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN tananyag meríthető volna. Mindenképpen szükséges tehát előírandó szabályzat alapján egy ilyen tartalmú könyv összeállítása. 2 Az egyetem áthelyezésével párhuzamosan az uralkodó kinevezte a magyar közjog első tanárát, Petrovics Józsefet, aki 1782-ig foglalta el a katedrát, őt követte Demjén Antal, aki a magyar közjog előadásainak betiltásáig, 1784-ig tanította a tárgyat. A betiltás azért történt meg, mert nem hagyták jóvá Demjén tananyagvázlatát, amely teljesen a rendi alkotmány alapján állt, a királyi hatalomnak a nemzet akarata által való korlátozottságát vallotta. Hasonló sorsra jutott Petrovics később 1790-ben megjelent Introductio in ius publicum Regni Hungariae című jegyzete is annak ellenére, hogy ő már az udvar útmutatása szerint törekedett Bécsnek is megfelelő tankönyvet írni, kerülte például a kényesebb kérdések taglalását. Amíg megfelelő tankönyv nincs jóváhagyva, közjogot tanítani nem lehet. Az első, a közjogot szisztematikusan tárgyaló és fél évszázadon keresztül használatos tankönyv amely 1791-ben Bécsben latinul, később németül jelent meg Ürményi József nevéhez fűződik. 3 Kovács István szerint Ürményi művéhez hasonló szabású és igényű összefoglaló mű feudális magyar közjogról magyar szerzőtől egészen 1848-ig nem jelent meg. 4 Ürményi alapján a jegyzetet a tankönyvírással egyébként megbízott Lakics György állította össze. A felvilágosult szerzők gondolkodásmódjának köszönhetően sikerült a magyar közjogot a felvilágosult abszolutizmus és annak ideológiája, a természetjog szellemében részben megreformálni. A tankönyvre hatással volt a kor, az 1790-91-es törvények szelleme, de kimutathatóak a francia deklaráció egyes elvi tételei is (pl. a hatalommegosztás). A tankönyv által tett engedmények ellenére valószínűsíthető, hogy a cenzúra fellazulásának is köszönhető a Rosenmann István álnéven közreadott mű megjelenése. Eckhart Ferenc szerint olyan munkát senki sem tudott írni, amely Bécsnek megfelelt és amellett a valóságot, a törvényekben foglalt rendi alkotmányt is híven visszatükrözte volna. 5 Bécsből másként látták a magyar közjogot, jó példa erre a császári és királyi könyvcenzor, Gustermann 1818-ban I. Ferenc idején kiadott Ungarisches Staatsrecht című műve, amely az Aranybullát sem tekintette alapműnek. A reformkor idején még éberebb a cenzúra figyelme, az 1840-es évek idején nem engedélyezik sem tankönyvírásra felkért Cziráky Antal, sem Virozsil Antal közjogi tankönyveinek megjelenését. Az eredetileg latinul írt munkák később 1861-ben magyarul is megjelentek. A kiváló jogtudós és országbíró Cziráky aki az egyetem elnöke is volt munkája a magyar történeti közjog klasszikus összefoglalása, művét később többen kivonatolták. Virozsil 1861-ben közzétett magyar nyelvű kiadásának függelékeként már közli az 1847-48. évi országgyűlés törvénycikkeit is. A tankönyvének végén található elmélkedésében pedig összeveti a magyar történeti alkotmányt a polgári alkotmányfejlődéssel, jelezve a lemaradást. 6 24

KUKORELLI ISTVÁN: A MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSA A JOGI KARON A történelmi magyar közjog oktatása az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követően a provizórium korában 1860-ban folytatódhatott már magyar nyelven, s erre Récsi Emil kapott megbízást. Récsi 1861-ben magyarul megjelent közjoga az első kísérlet arra, hogy a történeti alkotmányt az 1848-as törvényekkel kiegészítve és összeegyeztetve mutassa be. Részletesen ismerteti pl. az 1848-as országgyűlési házszabályokat, szól a parlamentarizmusról, a miniszteri felelősségről. 7 Cziráky, Virozsil és Récsi közjogát együtt tekinthetjük a történeti szemléletű, leíró magyar közjog megkésett összefoglalásainak. 1848 közjogi változásaihoz, a polgári alkotmányosság klasszikus alapelveihez képest amit maguk a szerzők is érzékeltek már megjelenésükkor is jogtörténeti könyvek születtek meg. A közjog, oktatásának első korszakában, 1848-ig csak cenzúrázottan volt előadható. Megjegyzendő ugyanakkor az, hogy a magyar közjog önálló tantárgyként való oktatása korábban kezdődött el, mint a párizsi egyetemen, ahol 1835-ben alakult meg az első alkotmányjogi tanszék. Önmagában a magyar közjog meg-megszakadó oktatásának léte, az osztrák birodalmi közjogtól való függetlensége nagy jelentőségű történelmi tény, amely az önálló magyar államiságot fejezte ki az abszolutizmus korában. II. A POLGÁRI ALKOTMÁNYOSSÁG ÉS KÖZJOG OKTATÁSA A polgári értelemben felfogott közjog oktatása a kiegyezést követően kezdődött el karunkon. Polgári alkotmány oktatásáról azért beszélhetünk, mert a tananyagokban kétségtelenül megjelentek az alkotmányosság klasszikus európai alapelvei, a hatalommegosztás, a népképviselet, a jogállamiság, a jogegyenlőség a maguk történelmi fejlettségének szintjén. Történelmietlen lenne visszavetíteni ezen elvek mai értéktartalmát, alapvetően más volt pl. a képviselet tartalma, a választójog rendszere a 19. század végén. Megjegyzendő ugyanakkor az, hogy a polgári alkotmányosságot megteremtő 1848-as törvények csendesen vannak jelen a tananyagokban, s vélhetően az egyetemi oktatásban is. S az is jellemző a korra, hogy bár jelen van a jogi liberalizmus, a közjog oktatása döntően államcentrikus, közigagatás-centrikus, az államterületről és a főhatalomról szóló tananyagrészek mellett visszafogottabb fejezetek szólnak a polgárok jogairól. Az egyetemi oktatásban fokozatosan, de határozottan különvált az állam- és jogtörténet, valamint a közjog oktatása, ugyanakkor a történeti jogi irányzat a közjog művelésében 1946-ig fennmaradt. Jellemző tendencia a közjog és a közigazgatási jog oktatásának egyesítése (1862), bár az egyetemi professzori kinevezésekkel összefüggésben rendre föl- 25

225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN merült a párhuzamos önálló közjogi tanszék létrehozása is (pl. 1911-ben Nagy Ernő meghívásakor). 1869 óta a magyar közjognak és a közigazgatási jognak önálló tanszéke van karunkon. Magyar közjogot is oktató professzorok (időrendben: Kautz Gyula 1863-67, Lechner Ágost 1869-1901, Kmety Károly 1896-1929, Nagy Ernő 1912-1921) előadói voltak más tantárgyaknak, így mindenekelőtt közigazgatási és pénzügyi jognak is. 8 A magyar közjogot oktató professzorok közül mindenekelőtt Nagy Ernőt emelném ki, aki csak 1912-ben kapott katedrát karunkon. Nagy Ernő a magyar közjogtudomány kiemelkedő, műhelyteremtő egyénisége, a közjogi dogmatizmus (jogpozitivizmus) irányzatának kidolgozója. 1887-ben kiadott Magyarország közjoga (államjog) című munkájában arra törekedett, hogy a magyar közjogot mint ma hatályos jogot, jogi szakmaként tárgyalja, megtisztítsa azt a túlságosan részletező jogtörténeti fejezetektől. Felfogását sokan (így pl. Concha Győző) élesen bírálták, többek között a szentkorona-tan elhanyagolása, Werbőczy mellőzése, a főrendiség közjogi jelentőségének elhagyása stb. miatt. A kritikák hatására a tankönyv későbbi kiadásaiban kétségtelenül megfigyelhető, hogy annak történeti közjogi fejezetei erősödtek. 9 Nagy Ernő 1914-ben kiadott hetedik átdolgozott tankönyve négy nagy részből áll, hasonlóan a korabeli, a történeti Magyarországról szóló közjogi tankönyvekhez. Az egyes részek a következők: az államterület; a nép (az állampolgárság, az állampolgárok jogai és kötelezettségei); az állami főhatalom (ezen belül a király jogköre, a törvényhozás, a végrehajtás, bírói hatalom); a magyar állam viszonya Ausztriához. Nagy Ernő már valóban nem alkotmánytörténetet, hanem a tételes jogi intézményeket bemutató alkotmányjogi tankönyvet tett közzé, és ilyen szemléletben tanította a magyar közjogot is. 10 Kmety Károly 1900-ban publikált Magyar közjoga már figyelembe veszi a közjogi dogmativista irányzat eredményeit is. A közjogi dogmatizmus térhódításának valószínűleg kedvezett az is, hogy a közjog egyre szélesebb jogággá vált a 19-20. század fordulóján. A monarchiában számos alkotmányos törvény született. A két világháború közötti közjogi provizórium korában Tomcsányi Móric (1922-1945) professzor oktatta a közjogot karunkon. Magyarország közjoga című tankönyve először 1926-ban jelent meg. Tomcsányi a közjogi dogmatizmus folytatója. Közjogi tanításából pozitívumként emeli ki pl. azt, hogy hangsúlyozta az alapjogok alanyi jogi jellegét. 11 Tomcsányi a kormányzói hatalom véglegesítését és jogkörének kibővítését támogató közjogi irányzat (az aulikusok vagy szabad királyválasztók) egyik vezető képviselője volt. 12 26

KUKORELLI ISTVÁN: A MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSA A JOGI KARON III. A SZOCIALISTA ÁLLAMJOG OKTATÁSA A forradalmak, rendszerváltások, ideiglenes kormányzati rendszerek idején értelemszerűen a magyar közjog oktatására is az átmenetiség volt a jellemző. Így volt ez 1945-49 között is. 1948-ban Beér János kapott professzori kinevezést és vette át az államjog oktatását karunkon. 13 A politikai intézményrendszer átalakulását szükségszerűen követte az egyetemi oktatás is. 1951-ben Beér szerkesztésében megszületett a Magyar alkotmányjog című tankönyv, amely az 1949-es szocialista alkotmány alapján írta le az államjogi berendezkedést, radikálisan szakítva a magyar közjogi tradíciókkal. 1960-ban ugyancsak Beér szerkesztésében jelent meg a Magyar államjog című egyetemi tankönyv. A Beér János, Kovács István és Szamel Lajos által írt államjogi tankönyv, amely négy kiadást ért meg, másfél évtizeden keresztül az államjogi oktatás alapja volt a magyar jogi felsőoktatásban. A tankönyv ideológiai funkciója egyértelmű és nyíltan vállalt, ugyanakkor azzal, hogy párhuzamosan bemutatta a burzsoá állami intézményeket is, egyfajta összehasonlításra adott alapot. 1966 és 1990 között az államjogi, később alkotmányjogi tanszéket felváltva vezette Takács Imre és Schmidt Péter. Az 1972. évi alkotmány reformot követően a rendszer korlátai között megújult a magyar államjog oktatása is. A 70-es években megszűnt az egységes tankönyvű oktatás, az egyetemek önállóan adhattak ki tankönyveket, jegyzeteket. A pécsi jogi kar tankönyvei pl. államelméleti, illetőleg normatív államjogi jellegűek, a szegedi jegyzetek klasszikus történeti, közjogi beállítottságúak voltak. 14 Az 1973-74-ben Schmidt Péter szerkesztésében megjelent Magyar alkotmányjog című jegyzet a tételes jog ismertetése mellett nagyobb hangsúlyt helyezett az alkotmányjogi szemléletmódra, az állampolgári jogokra és a politológiai összefüggésekre. A tankönyv szerkesztőjének, Schmidt Péternek a felfogása szerint alkotmányjog címén a hallgatóknak meghatározott jogi szemléletet kell megtanulniuk és nem a tételes jogi dogmatikát. Mindezzel nem kívánjuk tagadni a tételes jog ismeretének szerepét a jogászi nevelésben, de az az alkotmányjogban, mint diszciplínában feltétlenül alárendelt az alkotmányjogi nézőpontok tanításának. 15 IV. ÖSSZEGZÉS Áttekintve a két és fél évszázadot, megállapítható, hogy a magyar közjog történetileg és politikailag más tantárgyakhoz képest talán túlságosan is meghatáro- 27

225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN zott tantárgy, s annak nem egy korban határozott politikai, ideológiai funkciója volt. A vizsgált évszázadok magyar alkotmánytörténetére jellemző a szuverenitásdeficit, az abszolutizmusok, diktatúrák léte, a rendszerváltások nagy száma, a provizórikus kormányformák gyakorisága. Mindez természetszerűleg hatással volt a tantárgy sorsára is. Az 1946. évi I. törvényig a magyar királyság közjogát, a magyar történelmi alkotmányt oktatták az egyetemen, csendesen elrejtve abban az első írott polgári alkotmány apró betűit, a 48-as közjogi hagyományokat. A történeti alkotmányból következően a közjog oktatásában nagy hangsúlyt kapott a közjogi jogfolytonosság, a közjog történelmi szemléletű oktatása végig uralkodó irányzat maradt. Az 1989-90-es alkotmányos rendszerváltozással a magyar alkotmányjog oktatásának új korszaka kezdődhetett el. Új a korszak annyiban is, hogy megszűntek azok az ideológiai, politikai kötöttségek, amelyek évszázadokon keresztül erősen befolyásolták a közjog oktatását. Működőképes és egyre inkább stabilizálódó alkotmányos intézményrendszer jött létre, amely kedvez az oktatás stabilitásának is. A múltból tanulni kell és tanulni lehet. A ma közjogászai számára is üzenet értékűek a főbb közjogi iskolák és irányzatok, a történeti jogi iskola, a közjogi dogmatizmus és a közjog művelésének politikatudományi irányzata. A ma nem igazán tárgya a konferenciának, mégis jelezni kívánom azt hogy a 20. század utolsó évtizedeiben sok kihívás érte az alkotmányjogi oktatást, amely ma már messze nem csak az államszervezet leírására korlátozódik. Határozott irány az alkotmányjog civil szemléletének erősödése, az emberi jogokról önálló tankönyvek íródtak, s önálló kurzusokat hirdettek az egyetemen. Az alkotmányjog az alkotmánybíráskodás elterjedésével élő jog lett, ennek következtében erősödött az egész jogrendszer, szinte minden jogág viszonylatában az alkotmányjogi szemlélet (pl. a magyar alkotmánybíróság kialakította az alkotmányos büntetőjog követelményrendszerét). Miután az alkotmányosság klasszikus kritériumai egyetemesek, az egyes sajátosan nemzeti alkotmányos intézmények oktatása során nagy hangsúly helyeződik az intézmények nemzetközi összehasonlítására. A korszerű alkotmányjogi tananyagok és tanórák nézetem szerint meg kell hogy feleljenek ezeknek a kívánalmaknak is. 28

KUKORELLI ISTVÁN: A MAGYAR KÖZJOG OKTATÁSA A JOGI KARON JEGYZETEK 1 Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667-1935. Budapest, 1936. 52., 101. 2 Ratio Educationis (az 1777. és az 1806. évi kiadás magyar nyelvű fordítása), Budapest, Akadémia, 1981. 186.. 3 Takács Imre Kukorelli István: A magyar közjog (alkotmányjog) oktatásának kezdetei egyetemünkön. = Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis de Rolando Eötvös nominatae. Tomus XXVI. 1984. 63-77. 4 Kovács István: Magyar államjog. II. kötet. Szeged, 1978. 77. 5 Eckhart Ferenc: ugyanott, 318-321. 6 Takács Imre Kukorelli István: ugyanott, 74. 7 Récsi Emil: Magyarország közjoga a mint 1848-ig, s 1848-ban fennállott. Buda-Pest, Pfeifer Ferdinánd, 1861. 530. 8 A magyar közjogot oktató professzorok jegyzékét Eckhart függelékben közli. Lásd 667-672. 9 Kovács István: ugyanott, 85. 10 Nagy Ernő: Magyarország közjoga (államjog). 7. átdolg. kiadás. Budapest, Athenaeum, 1914. 474. 11 Takács Imre: Az államtudományok. = Az ELTE története 1945-1970. Budapest, 1970. 251. 12 Kovács István: ugyanott, 90. 13 Beér Jánosról lásd Beér János Emlékkötet születése 75. évfordulójára. Szerk.: Takács Imre. Budapest, ELTE, 1981. 14 Kukorelli István: Néhány gondolat a magyar államjog oktatásáról. = FIÓK Műhelytanulmányai. VII. kötet. Budapest, ELTE, 1985. 248-259. 15 Schmidt Péter: Az alkotmányjog oktatásának szerepe és jelentősége a jogi felsőoktatásban. = Az állam- és jogtudományok fejlődése. Budapest, ELTE, 1975. 133. 29