Regionális politika ismertetés, történet

Regionális politika ismertetés, történet Dr. Teperics Károly egyetemi adjunktus Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Debreceni Egyetem A ppt. elérhetősége: http://human.geo.science.unideb.hu/node/48

Kohéziós politika, Strukturális politika, Regionális politika Kohéziós politika egy adott közösség (EU) összehangolt társadalmi /gazdasági fejlesztése, fő célja a közösség egészének fejlődése magában foglalja a hátrányos régiók fejlesztését is az EU politikai nyelvezetében a leggyakoribb kifejezés ( Cohesion Policy ) Strukturális politika, Gazdasági/társadalmi szerkezeti hiányosságok, lemaradások felszámolása/csökkentése EU-ban az integrációt veszélyeztető szerkezeti problémák megszüntetését célozza végrehajtása regionális szinten történik Regionális politika, a régiók között fennálló különbségek csökkentésére irányuló politika az EU-ban a fejlesztési politika legrégebbi megjelenési formája, ezért ez az elnevezés a leginkább használatos

Összegzés - a három fogalom egymást jelentősen átfedi - szinonimaként használjuk - kohéziós politika a tágabb fogalom, a politikai vitákban ezt használjuk - a regionális politika a legrégibb megjelenési forma és elnevezés, ld. pl. Bizottságon belüli elnevezés (regionális politikáért felelős biztos) - A regionális politika (=területfejlesztési politika) legfőbb célja a fejlettségi egyenlőtlenségek mérséklése; a hátrányos helyzetű vagy válságba jutott térségek felzárkóztatása, s így egyfajta egyensúly létrehozása

A Regionális politika története az Európai Unióban az Európai Gazdasági Közösség Alapító Szerződése közvetett utalás a Preambulumban "ÜGYELVÉN ARRA, hogy gazdaságaik egységét erősítsék és azok harmonikus fejlődését biztosítsák, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentve" még nem létezett közösségi szintű regionális politika, csak indirekt szabályozások Spaak-jelentés (1955)

A Regionális politika története az Európai Unióban 1960-as évek lelkesedés nyilvánvalóvá vált, hogy a közösség tagállamaiban nem működik az a kiegyenlítő mechanizmus, ami az USA tagállamaiban a különbségek még nőttek is a Közösség fejlett és fejletlen régiói közt a tagországok önálló regionális politikája mind eszközeikben, mind mechanizmusaikban különböztek az egyes országokban 1965: a Bizottság jelentése a különböző szintek közötti együttműködést hangsúlyozta 1968: létrehozták a regionális politikáért felelős főigazgatóságot a nemzeti politikák koordinációjára

A Regionális politika története az Európai Unióban 1970-es évek indokolttá vált a regionális politika közösségi szintre emelése 1969-re létrejött a vámunió 1971: megállapodás a gazdaságpolitikák koordinációjáról és megszületett az első regionális támogatásokat szabályozó direktíva 1973: első bővítés '70-es évek második fele - '80-as évek: többször sor került a regionális politika reformjára 1978: MacDougall-jelentés a pénzeszközök bővítése a tagállami és a közösségi támogatásokat koordinálásának kikötése a közösségi támogatás nem válthatja fel a tagállami támogatásokat bevezették a fejlesztési tervek készítését

A Regionális politika története az Európai Unióban 1980-as évek 1984 megszüntették az automatikus kvóták rendszerét azok a források, melyek a Bizottság hatáskörébe tartoztak, a Közösségi Kezdeményezések nevet kapták 1986: harmadik bővítés 1986: Egységes Európai Okmány a regionális politikát is közösségi szintre emelte, és kiegészítette a Római Szerződést a gazdasági és szociális kohézióról szóló címmel, azaz a 130/a-130/e cikkelyekkel 1988: Delors-I. csomag a regionális politika mellett a költségvetést is átalakította összehangolták a regionális politika különböző alapjainak tevékenységeit, egységes elveket fektettek le a Strukturális Alapokat újraszabályozták. meghatározták az alapok működésének alapelveit és a célkitűzéseket

A Regionális politika története az Európai Unióban 1990-es évek 1991: új reform előkészületei 1993: Maastrichti Szerződés módosította az 1988-ban meghatározott célkitűzéseket felállította a Kohéziós Alapot 1997: AGENDA 2000 előterjesztése az unió stratégiáját rögzíti bővítéssel, mélyítéssel és ezek finanszírozásával kapcsolatban 1999 március: Európai Tanács berlini ülése előzmény: AGENDA 2000 kiemelkedő jelentőségű Magyarország szempontjából is, hiszen a csatlakozás óta a magyar rendszernek is ezen szabályoknak kell eleget tennie

Az EU regionális fejlesztési programjainak finanszírozási forrásai Strukturális Alapok Kohéziós Alap Európai Beruházási Alap Európai Beruházási Bank Európai Szén- és Acélközösség a Transzeurópai hálózatok számára létrehozott közösségi alap Európai Gazdasági Térség Pénzügyi Mechanizmusa

Strukturális és Kohéziós Alapok 1) ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap) 2) ESZA (Európai Szociális Alap) 3) KA (Kohéziós Alap)

ERFA (1975 óta): Kedvezményezettjei a régiók Célja a regionális különbségek csökkentése Amit finanszíroz: általános infrastruktúrafejlesztés innováció beruházások A Strukturális Alapok legjelentősebb összetevője, hiszen a regionális politikára szánt összegek legnagyobb része, hozzávetőlegesen 45%-a ezen keresztül jut el a tagállamokba

ESZA (1960 óta) Kedvezményezettjei a régiók A legkorábban felállított alap. Az 1957-es Római Szerződésben fogalmazták meg, de csak 1960-ban kezdte meg működését. Célja a munkaerőpiac alkalmazkodó képességének növelése volt (ennek érdekében az alap a munkavállalók mobilitását támogatta.) Célja a munkaerő mobilitásának elősegítése, a foglalkoztatás növelése Amit finanszíroz: munkahelyteremtő programok szakmai képzések

KA (1993 óta) Kedvezményezettjei tagállamok (gazdasági teljesítmény /GNI/ az EU-átlag 90%-a alatt) Amit finanszíroz: Környezetvédelem + energia Közlekedés Elnevezés megtévesztő: strukturális intézkedéseket finanszíroz! (GMU kritériumai!)

KA (1993 óta) 1993-ban négy kedvezményezett tagállam volt: Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország. Ezek mellett a 2004. évben csatlakozott újabb 10 ország mindegyike jogosulttá vált a Kohéziós Alapokból származó forrásokra (feltétele a Maastrichti konvergencia kritériumok teljesítése) 2000-2006 között évi 2,5 mrd euró volt a Kohéziós Alap költségvetés

Az Uniós tagállamok eltérő fejlettsége régiónként [GDP/fő az átlag %-ában] < 50 50-75 75-90 90-100 100-125 >= 125 No data Index EU 25 = 100 Source: Eurostat

Regionális különbségek az Európai Unióban az egy főre eső GDP alapján (2003)

Célja egy adott ország területén élő valamennyi ember számára a méltányos szintű jövedelem és életkörülmények eléréséhez való hozzájárulás gazdasági növekedés optimális telephelyválasztás agglomerációk zsúfoltságból származó költségek csökkentése a népesség és a gazdaság térbeli eloszlása, illetve a környezet egyensúlya intézmények és intézkedések szükséges szintjének biztosítása

A regionális politika által támogatandó régiótípusok 1. elmaradott régiók 2. válságban lévő ipari régiók 3. vidéki térségek 4. válságban lévő nagyvárosi régiók 5. szélsőséges környezeti feltételekkel rendelkező területek

Elmaradott régiók - jellemzők gazdasági és társadalmi alulfejlettség primer ágazatok (mezőgazdaság, bányászat) és esetleg az alacsony technikai szinten termelő és alacsony feldolgozottságú szintű termékeket előállító feldolgozóipar szolgáltató szektor: kisipar (vendéglő, fodrász, stb.) túlsúlya nagyon alacsony átlagos termelékenység mérsékelt szintű egy főre jutó GDP alacsony az aktív korú népesség képzettségi szintje elmaradott kommunális és közlekedési infrastruktúra

Elmaradott régiók konkrét célok társadalmi mobilitás növelése az oktatás fejlesztésével kommunikációs infrastruktúra-hálózatok fejlesztése a környezet jelenlegi állapota értékeinek megőrzése vállalkozások versenyképességének javítása magasabb munkabéreket fizető, nagyobb termelékenységű fejlett technológiájú iparágak letelepítése, munkaalkalmak teremtése és a jövedelemszint növelése a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódáshoz, hogy a régió attraktív telephellyé váljon a befektetők számára a környezet további degradációjának megelőzése technológiájuk és tőkeellátottságuk szintjének emelésével

Válságban lévő ipari régiók jellemzők olyan egykori, elsősorban nehézipari térségek tartoznak, amelyek egykoron a gazdasági élet centrumában voltak mára viszont a meghatározó gazdasági ágazataik leépülése miatt jutottak válságba a korábbi domináns gazdasági ágazat (szénbányászat, vas- és acélkohászat, hajógyártás, hadiipar, textilipar) leépült és a régió vagy az adott település elvesztette a korábbi legnagyobb munkáltatóját a környezetszennyező iparágak által okozott környezeti károk megmaradtak az aktív korú népesség jól képzettnek számított a korábbi domináns gazdasági ágazatok leépülése miatt munkanélkülivé váltak, az eredeti képzettségüknek megfelelő állást már nem találnak közlekedési infrastruktúrája jól kiépített a megfelelő kereslet hiányában azonban a modern információtechnológiára épülő hálózatok nem biztos, hogy megvalósultak

Válságban lévő ipari régiók konkrét célok a gazdasági szerkezet elszakítása a korábbi domináns gazdasági tevékenységtől a régió gazdaságának diverzifikálása az új gazdasági ágazatok leépítése révén az aktív korú népesség, elsősorban a munkanélküliek átképzése az új igényeknek megfelelő szakmákra a régió lepusztított környezetének rehabilitációja a gazdasági szerkezet diverzifikálása az életminőség javítása

Vidéki térségek jellemzők alapvetően mezőgazdasági jelleget mutató térségek alacsony népsűrűség csökkenő népesség fiatalok elvándorlása elmaradott életszínvonal munkaalkalmak hiánya a fiatal, szülőképes korban lévő nemzedék hiánya akár országos, akár közösségi átlagot meghaladó mértékű a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya nem tartoznak bele városok gyakran a prosperáló városok elszívják a vidék legképzettebb, legmobilisabb rétegeit

Vidéki térségek konkrét célok HIÁNY a mezőgazdaságból élők jövedelmének és életszínvonalának fokozása mezőgazdasági termelés ösztönzése termelékenységének és jövedelemtermelő képességének növelése EGYENSÚLY V. TÚLKÍNÁLAT a mezőgazdaság helyett vagy amellett folytatható tevékenységek fejlesztése kézművesipar falusi szolgáltatások falusi turizmus a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági szintjének emelése

Válságban lévő nagyvárosi régiók jellemzők az egy főre jutó átlagos jövedelmek nagysága sokszor átlag feletti, viszont máshol nem tapasztalt szélsőségeket takar a gazdasági és a foglalkoztatási szerkezet elég diverzifikált marad (a szolgáltatásoknak és a közigazgatási funkcióknak köszönhetően) kevésbé rázzák meg a leépítések és az elbocsátások a munkanélküliségi ráta viszonylag alacsony maradhat környezetszennyezés az elhanyagolt, elhagyott ipari és lakóterületek lepusztulása

Válságban lévő nagyvárosi régiók konkrét célok oktatási és foglalkoztatási rendszerek erősítése drogfogyasztás és bűnözés elleni harc a veszélyeztetett rétegek társadalmi lecsúszásának megakadályozása városi rehabilitációs programok élhető-lakható város és városi környezet teremtése

Szélsőséges környezeti feltételekkel rendelkező területek pl. a magashegyvidékek és a sarkkörön túli területek nehéz természeti feltételek a gazdasági tevékenységek magas termelési költségekkel járnak együtt

TERÜLETI EGYSÉGEK STATISZTIKAI NOMENKLATÚRÁJA (NUTS) Alapelvek: (Nomenclature des Unites Territiriales Statistiques) Előnyben részesítette a már intézményesített, - általában közigazgatási - határokat. A területi egységek általános, nem specifikus jellemzőit részesíti előnyben, emiatt a lokális szint háttérbe szorul. Ötszintű hierarchikus rendszer. 3 regionális szintet (NUTS 1., 2., 3.) és 2 lokális szintet (NUTS 4., 5.,) különít el. Célok: Az Unió területi statisztikai adatgyűjtésének alapja lett az 1970-es évektől. Alapját képezi a társadalmi-gazdasági elemzéseknek. NUTS 1. : a nemzeti-regionális NUTS 2.: a regionális NUTS 3.: a komplex gazdasági elemzés számára megfelelő méretű régiók A közösségi regionális politika keretében a NUTS rendszert alkalmazzák a Strukturális Alpokból való támogatás odaítélésére Statisztika: NUTS 1.: 77 NUTS 2.. 206 NUTS 3.: 1031 NUTS 4.: csak 6 országban van (UK, Finno., G., Íro., Lux., Port.) NUTS 5.: 98.433 települési önkormányzat

NUTS (Nomenclature of Territorial Units for Statistics) Tipológia Régiók száma Lakosság NUTS 0 Országok 15 0.4-80 millió NUTS 1 Supra-régiók 77 0.4-17 millió NUTS 2 Regionális 206 0.08-10 millió NUTS 3 Sub-regionális 1031 0.02-7 millió NUTS 4 Helyi 1074 NUTS 5 Helyi 98433

A NUTS rendszer és a regionális politika forrásainak párhuzamosítása 2000 előtt célkitűzés A támogató alapok NUTS szint pénz aránya (1994-99 között 154,5 MD ECU) 1. ERDF, ESF, EAGGF NUTS 2. 67,6% 2. ERDF, ESF NUTS 3. 11,1% 3. ESF NUTS 3. v. NUTS 2. 10,9% 4. ESF NUTS 3. v. NUTS 2. 5/a EAGGF, FIFG NUTS 3. v. NUTS 2. 5,0% 5/b EAGGF, ESF, ERDF NUTS 3. 4,9% 6. ERDF NUTS 2. 0,5% ERDF: ESF: EAGGF: FIFG: Európai Regionális Fejlesztési Alap Európai Szociális Alap Európai Mezőgazdasági Tanácsadó és Garancia Alap Halászati Tanácsadó Pénzügyi Eszköz

A magyarországi NUTS szintű beosztás NUTS I : ország (egységek száma: 1-3) NUTS II : tervezési-statisztikai régió (egységek száma: 7) NUTS III : megye (főváros); (egységek száma: 20) NUTS IV : statisztikai kistérség (egységek száma: 150) NUTS V : település (egységek száma: 3135)

A magyarországi NUTS 2 régiói Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye Közép-Dunántúl: Fejér-megye, Komárom-Esztergom megye, Veszprém-megye Dél-Dunántúl: Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye Közép-Magyarország: Budapest és Pest megye Észak-Magyarország: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye Észak-Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Dél-Alföld: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye

Magyarország térszerkezete a XIX - XX. század fordulóján 1. Országos központ 2. Régió központ 3. Részleges régió központ 4. Regionális gyűjtő központ 5. Regionális alközpont 6. Országos és regionális ipari központ és ipari térség 7. Országos jelentőségű agrártermelő és kereskedelmi központ és agrár térség 8. Országos jelentőségű kikötő 9. Fő térszerkezeti vonal 10. Térszerkezeti szerepű vasúti fővonalak 11. Országos gyűjtő irány 12. Regionális gyűjtő irány 13. Külső hatások iránya 14. Régiók: I. KISALFÖLDI II. DÉLVIDÉKI III. FELVIDÉKI IV. TISZÁNTÚLI V. ERDÉLYI VI. HORVÁTORSZÁGI

Korábbi régiók és regionális hatóterek maradványai a trianoni határok életbelépése után 1. Az ország területén marad régiódarabok határai a mai ország területen 2. A dualizmus korának régiói: I. Kisalföldi, II. Délvidéki, III Felvidéki, IV. Tiszántúli 3. Az új határok miatt megszakadt regionális kapcsolatok 4. A trianoni határon kívülre került korábbi régió központok 5. Az I. Világháború után régió központtá fejlesztett települések

NUTS 2 szintű régiók adatainak összevetése Terület (1000 km²) Népességszám (ezer fő) átlag minimum maximum átlag minimum maximum EU tagállamok 23 0,03 154,3 1.830 25 10.862 Tagjelöltek 31,62 9,83 65,2 2.172,3 1.289 3.707 Portugália 13,1 0,8 27 1.408 238 3.479 Magyarország 13,3 6,91 18,3 1,44 974,8 2844,2 Észak-Alföld 17,7 - - 1.522,0 - - Forrás: Kovács T. (2002)

Célok 2000-2006: 7 éves periódus (213 milliárd euró): elmaradott térségek felzárkóztatása, oktatás támogatása, strukturális problémák megoldása Célkitűzések 2007-2013: 1. Konvergencia felgyorsítása 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság növelése 3. Az európai területi együttműködés

Regionális politika jövője (2014-2020) Ami változatlan: MINDEN régió jogosult támogatásra, vagyis a fejlett régiók és a kevésbé fejlett régiók is De az egyes régiókategóriák eltérő arányban részesülnek a forrásokból (a kevésbé fejlett régiók magasabb arányban). De a KA-ból csak azon tagállamok, ahol a GNI az EU átlag 90%-a alatt! Átfogó szabályozás minden EU Alapra, azaz Közös Stratégiai Keret : - ERFA - ESZA - KA + EU Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap + EU Tengerügyi és Halászati Alap Új elnevezés: Európai Strukturális és Beruházási Alapok (European Structural and Investment Funds - ESIF)

Európa régiói

Európa 2020 Stratégia céljait szolgálja 1) Foglalkoztatási ráta: 75%-ra 2) K+F: GDP 3%-ra 3) Klíma- és energiacélok: 20-20-20% 4) Oktatás: iskolaelhagyás 10% alá, felsőfokú végzettség legalább 40%-ra 5) Szegénység: 20 millió fővel

11 tematikus cél Ezeken a területeken végrehajtott beruházásokat támogatja 1) K+F 2) Információs- és kommunikációs technológia 3) KKV-k versenyképessége 4) Alacsony szénfelhasználású gazdaság 5) Klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás 6) Környezetvédelem és erőforrás-hatékonyság 7) Fenntartható közlekedés, szűk keresztmetszetek megszüntetése 8) Foglalkoztatás, munkaerő mobilitása 9) Társadalmi befogadás, szegénység elleni küzdelem 10)Oktatás, képzés, egész életen át tartó tanulás 11)Intézményi kapacitások fejlesztése, hatékony közigazgatás

Költségvetési háttér 2007-13: 354,8 mrd 2014-20: 325,1 mrd 2014-20: COM-javaslat 338,8 mrd vagyis csökkenő tendencia (-8,5% az előző időszakhoz képest)

Capping (felső allokációs plafon) Keleti bővítés miatt vezették be 2000-ben Kohéziós allokáció max. a tagállam GDP 4%- a! Indoklás: abszorpció, társfinanszírozás 2007-13: GDP 3,29-3,79%-a 2014-20: 2,35 %, de HU+Baltiak: 2,59%

Elosztás 2014-2020 (Csökken a fejletlenek részesedése)

Regionális politika eredményei A régiók közötti különbségek az utóbbi évtizedekben növekedtek: Legfejlettebb és legkevésbé fejlett EU régió közötti különbség: 2000: 6,5x 2010: 12x de az elsősorban a bővítés következménye! A gazdasági válság is felerősíti a különbségeket. Pozitívumok: A makrogazdasági modellek azt mutatják, hogy a regionális politikai támogatások hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Pl. 1994-99 között: kb. 3,5 %-os éves növekedés ¼-ét a regionális támogatások indukálták. Regionális politikai kiadásai mindössze az EU GDP 0,4%-át teszik ki

Magyarország által tervezett Operatív Programok 1) Gazdaságfejlesztési és Innovációs OP 2) Intelligens Közlekedésfejlesztési OP 3) Emberi Erőforrásfejlesztési OP 4) Környezeti és Energiahatékonysági OP 5) Vidékfejlesztési OP 6) Halászati OP 7) Versenyképes Közép-Magyarország OP 8) Területfejlesztési OP 9) Koordinációs OP

Irodalom Iván Gábor: Regionális politika; In: Bevezetés az EU politikáiba, szerk.: Kende Tamás Szűcs Tamás Kengyel Ákos: Az EU kohéziós politikájának integrációs jelentősége és szabályozásának jövője (Közgazdasági Szemle, 2012. március) Dr. Nagy Sándor Gyula Heil Péter: A kohéziós politika elmélete és gyakorlata (Akadémiai Kiadó, megjelenés alatt) Nyárádi László ppt.: file:///g:/euttk201415/az_europai_unio_regionalis_politikaja_nyaradil. original.pdf

Az euró az európai polgárok közös valutája Az euróövezeten belül bárhol fizethetünk vele 4Érmék: nemzeti jelképek az egyik oldalon, egységes mintázat a másik oldalon 4Bankjegyek: mindkét oldaluk egységes Eurót használó tagállamok Eurót nem használó tagállamok

Az euró születése Egységes fizetőeszköz 1995. madridi csúcson kapta a nevét 1998-ban véglegesen rögzítik az euró árfolyamát (1 euró = 1,16 dollár) 2002. január 1.-jén megjelentek az érmék és a bankjegyek

A Monetáris Unió 3. szakasza az első körben az Európai Tanács jóváhagyó döntésével végül 11 állam lépett be Görögország Dánia Svédország Nagy-Britannia gyenge gazdasági teljesítménye, rendezetlen államháztartási ügyei miatt zárták ki az EMU első köréből 2001. január 1-je óta tagja az EMU-nak önként nem lépett be az EMU-ba (1992: Maastrichti Szerződést elutasító népszavazás) önként nem lépett be az EMU-ba (a csatlakozást követő euroszkepticizmus miatt nem adta fel saját valutáját) önként nem lépett be az EMU-ba (Londonnak a nemzetközi tőkepiacokon betöltött szerepével magyarázható a kívülmaradása)

Maastrichti konvergencia-kritériumok árfolyamstabilitás (nemzeti valuta stabilitás) árstabilitás kamatkonvergencia fenntartható költségvetési pozíció (államháztartás hiány, államadósság) az euróövezetben részt vevő országok valutáinak piaci árfolyama az árfolyam-mechanizmus által meghatározott ingadozási sávon belül kell, hogy maradjon nem kerülhet sor a többi tagországgal szemben megállapított középárfolyamok leértékelésére a konvergencia-jelentést megelőző két évben a fogyasztói árindex a vizsgált időszakban 1,5%-nál nagyobb mértékben nem lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációval rendelkező országban a vizsgált egy évben a hosszú nominális kamatláb nem tér el 2%-nál többel a legjobb három országétól az adott tagország nem áll ún. túlzottdeficit-eljárás alatt, vagyis a költségvetési hiány nem lehet több a GDP 3%- ánál, illetve a bruttó államadósság nem haladhatja meg GDP 60%-át

Magyarország és a konvergencia kritériumok

Eurozóna

Költségvetés

A költségvetés bevételi oldala Vámok Mezőgazdasági lefölözések, cukorhozzájárulás Az ÁFA-forrás (HÉA) A GNI-forrás

Bevételek 2012

A költségvetés kiadási oldala a Közös Agrárpolitika (CAP) finanszírozási kiadásai 1993: átfogó reform az ár- és jövedelempolitika szétválasztása, az áraknak a világpiaci színvonalhoz való közelítése és - ezzel egyidejűleg - a termelők jövedelempozíciójának közvetlen támogatásokkal történő stabilizálása volt. A reformok ellenére a CAP támogatása még mindig a költségvetés közel felét teszi ki. a Strukturális politikák címszó alá sorolt összegek 1997: a kiadások mintegy 37%-a a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásai a belső politikák fejezet kiadásai a közösségi politikák - például a műszaki-tudományos programok, kutatás-fejlesztés támogatása - finanszírozása a stratégiai szektorokra koncentrálva a külső politikák az unión kívül álló országokkal kapcsolatos programok tételei (pl. a PHARE-program forrásai is) az adminisztratív kiadások az Unió működtetéséhez szükséges összegek (nagyobb részét a brüsszeli Bizottság apparátusának működtetése teszi ki)

Mire költi az EU a pénzt? Az EU teljes költségvetése 2011-ben: 141,9 milliárd euró = a GDP 1,13%-a Európai uniós polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése 1% Az EU mint globális szereplő (beleértve a fejlődő országok támogatását) 6% Igazgatási és egyéb költségek 6% Természeti erőforrások: mezőgazdaság, környezetvédelem 41% Fenntartható növekedés: munkahelyteremtés, versenyképesség, regionális fejlesztés 46%

Kiadási oldal 2014

Kiadási oldal