010 A diffúz textúra (Diffuse Texture) elkészítése GIMP-ben

010 A diffúz textúra (Diffuse Texture) elkészítése GIMP-ben Mint azt már jól tudjuk, a diffúz textúrán a tárgyak színezetét értjük, függetlenül attól, hogy az a festék színe, vagy esetleg valamiféle szennyeződés. Mielőtt azonban nekiesnénk a GIMP-nek, nem árt, ha előkészítjük a legfontosabb hozzávalókat. Szükségünk van tehát a modellünk előző fejezetben leírt módhoz hasonlatosan elkészített környezeti árnyékolás (Ambient Occlusion) textúrájára (AO-map), az élkopás textúrára (Edge-map) és az UV-Layout képére. Ezeken felül már csak néhány kosz (Grunge), karcolás, kopás, lepattogzás, valamint a kaparó ecsetünk megléte szükséges ahhoz, hogy jó esélyünk legyen a munkánk sikerére. Indítsuk el tehát a GIMP-et, és hozzunk létre benne egy új fehér képet [Ctrl+N] akkora méretben, amekkorában az eddig kész három textúránkat készítettük, Ez a méret tehát jelen esetünkben, mint arra az előző fejezetből még emlékezhetünk, 2048 2048 pixel. Ezt követően a Környezeti árnyék (AO). Az élkopás (Edge) textúráinkat (Map), valamint az UV-Layout-unkat is nyissuk meg ebben a képben új rétegként [Ctrl+Alt+O]. A háttér réteget nyugodtan töröljük ki, de nagyon figyeljünk oda az egyes rétegek pontos elnevezésére, mert máskülönben könnyen belezavarodhatunk majd a rétegszerkezetbe. Mentsük is el rögtön a képünket mondjuk SFBlokk_difftex001.xcf névvel. Az xcf a GIMP saját fájlformátum típusa, mely lehetőséget biztosít a teljes rétegszerkezet tárolására annak minden tartalmával és jellemzőjével egyetemben. Munkánk során érdemes a fájlnév számozását növelve fázismentéseket végezni arra az esetre, ha valamit nagyon elrontottunk volna, vagy ha netán fellázadna ellenünk a technika. Kopott fémanyag szerkezetének felépítése Hozzunk létre egy új, FÉM_BAZIS nevű réteget [Ctrl+Shift+N], és töltsük ki valami semleges, szürke színnel. Ez lesz majd az a szín, ami a fémünk színét fogja majd megadni. Ezt követően egy újabb réteget is hozzunk létre [Ctrl+Shift+N], mondjuk GRUNGE_01 névvel, de ezt viszont hagyjuk meg átlátszónak (Transparent). A festőecset eszközt használva válasszunk egy szimpatikus koszoló (Grunge) ecsetet, aminek a méretét úgy válasszuk meg, hogy a 2048 2048 1

pixeles képméret nagyjából egytized részét tegye ki. Ez jelen esetben a 815 683 alapmérető kosz04 ecset használata mellett a 800-as ecsetméretet jelenti. Fekete festő/előtérszínt használva véletlenszerűen fessük be a GRUNGE_01 nevű átlátszó rétegünket, majd ezt követően adjunk hozzá egy fehér rétegmaszkot. Fessünk a GRUNGE_01 réteg maszkjára is ugyanezzel az ecsetbeállítással és festőszínnel, de a láthatóságát (Opacity) vegyük vissza 75%-ra. Ezzel a kis trükkel némileg kitakartunk a GRUNGE_01 rétegünkből, és sokkal véletlenszerűbb, élethűbb hatást értünk el. Ezzel a réteggel már csak annyi a teendőnk, hogy a teljes réteg láthatóságának mértékét (Opacity) nagyon erősen visszavesszük, mondjuk 10% alá. Mondjuk 8%-ra. 2

Hozzunk létre egy újabb átlátszó (Transparent) réteget [Ctrl+Shift+N], amit nevezzünk el az egyszerűség kedvéért GRUNGE_02-nek. Erre a rétegre is fekete színt használva fessünk, de használjunk lehetőség szerint egy másik koszoló ecsetet, és az ecset láthatóságát (Opacity) vegyük le 70%-ra. Ehhez a réteghez is adjunk egy fehér rétegmaszkot, amire 75%-os láthatósággal fessünk ugyanezzel az ecsettel, ha pedig elértük a kellő eredményt, a GRUNGE_02 réteg láthatóságát (Opacity) is vegyük le 10%-os értékre. Egy újabb átlátszó (Transparent) réteget hozzunk létre [Ctrl+Shift+N], amit stílszerűen nevezzünk GRUNGE_03-nak, és váltsunk vissza arra az ecsetre, amit a GRUNGE_01 rétegünk 3

megfestésére használtunk. 100%-os láthatóságra állított ecsettel dolgozzunk, viszont fehér festőszínt alkalmazzunk, ez úgyis az alapértelmezett háttérszín a GIMP-ben. Igyekezzünk a GRUNGE_03 rétegre is véletlenszerűen ráfesteni. Ezt követően adjunk ehhez a réteghez is egy ugyancsak fehér rétegmaszkot, és fekete színnel. 70%-osan látszódóan (Opacity) ugyanezzel az ecsettel fessünk ki belőle, amennyire szükséges. Próbáljuk úgy kialakítani a GRUNGE_03 rétegünk mintázatát, hogy ne jelenjenek meg vakítóan fehér pontszerű területek, mert ezek csúnyán megtörhetik a leendő textúránk valószerűségének látszatát. Egy szabálytalan, hullámos és éles szélű ecsetre váltva véletlenszerű dőlésszöget és méretet lehetővé tevő ecsetdinamikai beállítások mellett fessünk tovább a rétegmaszkra, és ha elégedettek vagyunk a végeredménnyel, a GRUNGE_03 réteget állítsuk át Overlay (Rávetítés) rétegmódba, a láthatóságát (Opacity) pedig vegyük le mondjuk 20%-os értékre. 4

Szükségünk van egy negyedik átlátszó rétegre is, ami most a GRUNGE_04 lesz, és erre a rétegre az előbbiekben már használt hullámos szélű ecsetet használva fehérrel, 100%-os láthatóság (Opacity) mellett festünk. Az ecsetdinamikát úgy állítsuk be, hogy az ecset dőlésszöge és mérete is egyaránt véletlenszerű legyen. Végül aztán a GRUNGE_04 réteg láthatóságát (Opacity) is vegyük le, méghozzá igencsak drasztikus mértékben, mondjuk 5%-ra. Ezzel az egyszerű rétegszerkezettel tehát sikerült felépítenünk egy kopott fémfelülethez hasonló hatású képet. Ezt a fém-bázisképet érdemes külön is elmenteni xcf formátumban, mondjuk FÉMALAP_SZERK.XCF fájlként, hátha később még szükségünk lesz rá. A további teendőnk a fémszerkezetet alkotó öt réteggel (FEM_BAZIS + 4db GRUNGE), hogy kikapcsoljuk a három, előzőleg elkészített textúra ( AO-map, Edge-map, illetve az UV-Layout) képének láthatóságát, és a GIMP rétegkezelő ablakában a helyi menüből [BEG] a Látható Rétegek Összefésülése (Visible Layers Merge) menüparancsot használjuk. Ezzel egy rétegre kerül minden, ami korábban az öt rétegen volt, és egy új, normál rétegmódban lévő 100%-os láthatóságú (Opacity) rétegbe integrálódik minden. Gyakorlatilag az összes GRUNGE réteg beleépül a FEM_BAZIS rétegbe, a rétegmaszkjaikkal együtt. 5

A jobb végső hatás kedvéért a GIMP Színek / Fényerő-Kontraszt (Colors / BrightnessContrast) menüparancsát használva csökkentsük a réteg kontrasztosságát 70-re, a fényerejét pedig 30-ra. Akkor mondhatjuk nagyjából jónak a nyers fém-képünket, ha az megfelelően kontraszttalannak tűnik, és a mintázata is elég jellegtelen hatású. A kép végső dinamikáját a Színek / Görbék (Colors / Curves) menüparancsot használva állíthatjuk be a legpontosabban. 6

Karcolások hozzáadása A FEM_BAZIS réteg fölé hozzunk létre egy új, átlátszó réteget, amit nevezzünk el például KARC_01-nek. Ezután válasszunk ki egy szimpatikus karcolás ecsetet, aminek a méretét akkorára állítsuk, hogy a képterületnek nagyjából 5%-át töltse be. E esetünkben egy 512 512 pixel méretű ecset esetében körülbelül 350-es beállított értéket jelent festő (előtér) színnek állítsuk be a fehéret. Adjunk a KARC_01 rétegünkhöz egy rétegmaszkot, és egy másik karcolás ecsetre, és fekete festő (előtér) színnel véletlenszerűen fessünk rá úgy, hogy egy irányban haladva, satírozó módszerrel használjuk az ecsetet. Ezzel javítjuk a karcolódási hatás a KARC_01-es rétegen. 7

Ezek után a réteg láthatósági értékét (Opacity) vegyük le 60%-ra, a rétegmegjelenítési módot pedig tegyük át Overlay-re (Rávetítés). Ezzel a réteggel szimuláljuk a fémfelület apróbb felületi karcolódásait. A nagyobb méretű felületi karcolódások létrehozásához egy újabb átlátszó (Transparent) rétegre lesz szükségünk. Legyen ez a KARC_02, és egy másik karcolás ecsetet választva, nagyobb méretben, ami mondjuk legyen a kép méretének durván egy ötöd része, fekete festőszínt (előtérszín) használva teljesen véletlenszerűen festünk. Adjunk a KARC_02 rétegünkhöz is egy rétegmaszkot, majd ugyanezzel az ecsettel, ugyanezekkel a beállításokkal és színnel véletlenszerűen fessünk a rétegmaszkunkra is. Ha késznek 8

érezzük a festést. A KARC_02 réteg láthatóságát (Opacity) is vegyük lejjebb. Ez példánkban mintegy 30%-ot jelentett. Ezzel tehát, hogy létrehoztuk a nyers fémfelületet, és hozzáadtuk az ezen keletkezett karcolásokat, a modell legalsó anyagának diffúz képe már késznek tekinthető. Csakhogy ez még csak a legalsó anyagréteg! Festékréteg létrehozása Adjunk egy új réteget a képünkhöz, ami legyen kiindulásképpen fehér, és nevezzük el FESTÉS-nek. Ezután a GIMP színkezelőjét használva könnyedén kiválaszthatunk egy számunkra szimpatikus színt, és ezt az új rétegen egyszerűen kitölthetjük vele [Ctrl+,] [Ctrl+.]. Arra azonban az élethűség érdekében ügyeljünk, hogy kerüljük a nagyon rikító, magasan szaturált (telített) színek használatát, mert ez rajzfilmes, gyerekrajz szerű hatást fog majd inkább kelteni. Igyekezzünk fakóbb, sötétebb tónusokat alkalmazni a festőszínek megválasztásakor. 9

Példánkban viszont egy katonai jármű alkatrészét próbáljuk meg lemodellezni, de ehhez speciális terepszínű festés illik. Szerencsénkre a GIMP rendelkezik egy elég jól használható kamuflázs generátor szkripttel, ami az alapértelmezetten telepített GIMP verziónkban is helyet kapott. A kamuflázs-generátor szkriptet a Fájl / Létrehozás / Minták / Kamuflázs menüparancson keresztül érhetjük el. A szkript paraméterezőablaka segítségével megadhatjuk azt a három színt, ami majd a kamuflázst (rejtőszín) építi majd fel. A szemcsézettség paraméterezővel pedig arra lehetünk hatással, hogy a foltok a kép egészéhez mérten mekkorák legyenek, illetve milyen sűrűen helyezkedjenek el. A Simítás jelölőnégyzet a foltok széleit mossa el, a lapítás pedig a kamuflázs létrehozását követően érintetlenül hagyja az azt alkotó három színréteget. 10

Sajnos a kamuflázs generátor szkriptünk csak maximum 1000 1000 pixeles méretű képeket tud létrehozni, ezért emiatt a simítás jelölőnégyzetét is nyugodtan aktívvá tehetjük. A szkript lefutását követően egy új kép nyílik meg a GIMP-ben, és ennek átméretezése 2048 2048-ra legyen az első feladatunk. Ezt a Kép / Kép átméretezése (Image / Resized Image) menüpont segítségével valósíthatjuk meg. Érvényesítsünk a frissen átméretezett kamuflázsunkra egy Gauss-elmosást 2 pixeles értékkel, majd a kép dinamikáját is módosítsuk némileg úgy, hogy a fényerőt 100, a kontrasztot pedig 10 egységgel vesszük alacsonyabbra. Már csak annyi a teendőnk, hogy a kamuflázsunkat kijelöljük [Ctrl+A], vágólapra helyezzük [Ctrl+C], és a fémbázis képünk FESTÉS rétegére beillesztjük [Ctrl+V] és ezen le is horgonyozzuk. 11

Festéklekarmolódások megfestése Hozzunk létre egy új átlátszó (Transzparens) réteget a FESTÉS rétegünk felett, és nevezzük el mondjuk KARMOL_01-nek. Válasszunk ki egy karcolás ecsetet, aminek a méretét a kép egészéhez viszonyítva mintegy 10%-osra igazítsuk be. Fehér festőszínt használva véletlenszerűen fessünk a KARMOL_01 rétegre. Adjunk hozzá egy fehér rétegmaszkot, és ugyanezzel az ecsettel és beállításokkal, de már fekete festőszínnel fessük meg a maszkot is, hogy megtörjük a KARMOL_01 réteg szabályosságát. 12

Állítsuk ezután a rétegmódot Screen-re (kivetítés), a láthatóságát pedig (Opacity) állítsuk alacsony, mondjuk 20%-os értékűre. Napfény okozta fakulás szimulálása Egy új transzparens (átlátszó) réteg létrehozása után azt nevezzük el NAPFAKULÁS-nak, és egy kosz ecsettel (Grunge) fessünk rá fekete festőszínnel véletlenszerűen úgy, hogy az ecset valós mérete legalább a kép felével egyezzen meg. A réteg keverési módját állítsuk át Saturationra (telítettség), a láthatóságát (Opacity) pedig 20%-os értékre. 13

Hozzunk létre egy új ÜRES átlátszó (Transzparens) réteget mozgassuk a KAROM_01 réteg felé, majd olvasszuk is össze ezeket. Így a KAROM_01 rétegbe integráljuk a rétegmaszkot, mivel most egy új rétegmaszkra lesz majd szükségünk hamarosan. A NAPFAKULÁS rétegen alkalmazzuk a GIMP rétegkezelőjének helyi menüjében fellelhető Alfa-csatorna kijelöléssé alakítása parancsot, majd a KAROM_01 réteghez adjunk hozzá ismét egy rétegmaszkot, de a létrehozáskor a kijelölést vegyük figyelembe (Selection), és egyúttal a létrejöttekor invertáljuk is a kijelölésünket az Invert Mask jelölőnégyzettel. 14

Felületi piszkolódás hozzáadása A KARMOL_01 réteg felett egy új átlátszó (Transzparens) réteg hozzáadása után, amit KOSZ-nak neveztünk el, egy szimpatikus koszoló (Grunge) ecsettel fekete színnel felfestjük a koszolódásokat. Használhatunk természetesen többféle ecsetet is a koszolódás létrehozására. Ezután a rétegmódot állítsuk Multiply-ra (Szorzás), a réteg láthatóságát pedig 20% körüli értékre. Ezután a KOSZ rétegen alakítsuk át az alfa-csatornát kijelöléssé, és a NAPFAKULÁS réteghez adjunk egy kijelölés alapú, invertált (átfordított) rétegmaszkot. Olajfolt felvitele Új OLAJFOLT névvel hozzunk létre egy transzparens (Átlátszó) réteget, majd a hullámos szelű éles ecsettel fessük be feketével. 15

Ezután egy Gauss elmosást végezzünk a rétegen 200 pixeles értékkel, majd a réteg megjelenítési módját állítsuk szorzásra (Multiply) a láthatósági mértékét (Opacity) pedig állítsuk 10%-ra. 16

Ezeket a lépéseket követve felépítettünk egy komplett festett kopott, régies hatású napszítta, foltos felületet hoztunk létre. Érdemes erről az állapotról egy külön mentést készíteni, mondjuk KOPOTT_FESTÉS.XCF néven. Ennek a sok rétegnek többek között még az is az értelme, hogy a későbbiekben majd a csillanást (Specularity) és a felületi egyenetlenségeket is ezek fogják majd vezérelni úgy, hogy figyelembe veszi majd a karcolódásokat és a koszolódást is. Ráadásul a FESTÉS rétegünk tartalmát tetszőlegesen cserélgethetjük, és a többi rétegen és a maszkjaikon is szabadon alakíthatunk, ha arra van szükség. Ha homogén színeket alkalmazunk a FESTÉS rétegen, és az így kapott eredmény is elfogadható, akkor jól dolgoztunk eddig. A környezeti fény textúra (AO-map) beépítése Az AO-Tex nevű rétegünket vigyük a rétegszerkezetünk legtetejére, közvetlenül az OLAJFOLT fölé, és állítsuk át a réteg megjelenítési módját szorzásra (Multiply). Így a festett, kopott felületeken csak a már korábban textúrába égetett környezeti árnyékok fognak látszani. Most még azonban nem lesz szükségünk a környezeti árnyékok megjelenítésére, ezért az AO-Tex réteget helyezzük vissza az egész rétegszerkezetünk legaljára. A kopások kidolgozása Az Élkopás_TEX nevű rétegünket helyezzük a rétegszerkezetünk legtetejére, és hogy ellenőrizzük, jó helyen van-e, egy kicsit állítsuk a rétegmódját rávetítésre (Overlay), viszont ne felejtsük ezután a rétegmódot Normal-ra visszaállítani! A Színek / Invertálás (Colors / Invert) menüparancsot használva fordítsuk át az Élkopás_Tex 17

rétegünk színkészletét, és ha az élkopások vonalai fehérre váltak, kezdhetjük is a munkát. Első dolgunk a Blenderrel generált élkopás textúra szabálytalanná tétele lesz, mert ez igencsak életszerűtlenül szabályos. Erre a célra a GIMP-ben első körben az automatikusan működő eszközöket használjuk. Ezt a feladatot persze elvégezhetnénk sokkal egyszerűbben is célszoftverek használatával (MapZone), de mi most ezt is a GIMP képszerkesztővel fogjuk megcsinálni. Elsőként a Blenderrel generált élkopás textúra széleit kell kicsit összekuszálnunk, amire a GIMP görbítés (Warp) szűrője a leginkább megfelelő eszköz. Ezt a Szűrők / Leképezés / Görbítés (Filters / Map / Warp) menüútvonalon érhetjük el. Itt elég sokat kell játszadoznunk a paraméterekkel a kellő hatás elérése érdekében, de az alapértelmezetten megjelenő értékek egyáltalán nem megfelelőek. Ha jól dolgoztunk, akkor a szűrő érvényesítése után az élkopás textúra szélei jól összekavarodnak. 18

Ezután egy másik szűrőt használunk, amit a Szűrők / Zaj / Szórás (Filters / Noise / Spread) menüparanccsal indíthatunk el. Állítsuk a szórás szűrőt 2 pixeles értékre, majd érvényesítsük. Mivel az így létrejött eredmény kissé pixeles lesz, muszáj egy kicsit elmosnunk, mondjuk 3 pixeles X-Y irányú Gauss-elmosással. 19

A szürke képpontokat kell fehérré varázsolnunk. Ezt a színszinteket módosítva könnyedén elvégezhetjük. Ha eddig már eljutottunk, tegyünk láthatatlanná minden egyes réteget, és csak azokat kapcsoljuk vissza, amelyek a festés kialakításában játszanak szerepet. Ezek példánk esetében a FESTÉS, KARMOL_01, KOSZ, NAPFAKULÁS, és az OLAJFOLT rétegek. Mivel azonban ezekre a rétegekre a későbbiekben a csillanás térképek (Specular map) és a domborzati térképek (Bump-Map) elkészítéséhez egyaránt szükség lesz, nem olvaszthatjuk csak úgy egyszerűen a látható rétegek összevonása (Visible Layers Merged) paranccsal, mert akkor elveszítjük az eredeti rétegeket. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, egy másik megoldást kell keresnünk a látható rétegek összeolvasztására az eredeti alkotórétegek megtartása mellett. Ez a parancs a Szerkesztés / Látható másolása (Edit / Copy Visible) menüútvonalon, vagy a [Shift+Controll+C] billentyűparanccsal adható ki. Ilyenkor az aktuális kép állapota a memóriába fényképeződik. Nekünk csak egy új réteget kell létrehoznunk, mondjuk FESTES_TELJES névvel, és miután a 20

kimásolt grafikai tartalmat a rétegre illesztjük [Ctrl+V]. Ne felejtsük a beillesztett tartalmat a FESTES_TELJES réteghez horgonyozni! Kapcsoljuk ki a FESTES_TELJES réteg létrehozásához használt rétegeket, azokat pedig, amelyeket a fémalap képének létrehozásához használtunk (FÉM_BÁZIS, KARC_01, KARC_02), kapcsoljuk be. Az Élkopás_Tex rétegünket jelöljük ki teljes egészében [Ctrl+A] és a tartalmát másoljuk a vágólapra [Ctrl+C], majd a FESTES_TELJES rétegünkhöz adjunk egy fehér rétegmaszkot, és illesszük be [Ctrl+V] az Élkopás_Tex réteg grafikai tartalmát, majd invertáljuk azt a Színek /Inverálás (Colors / Invert) menüparanccsal. 21

Munkánk eredményeként az élkopások alatt láthatóvá fog válni az általunk létrehozott karcos fémanyag képe. Ez ideális lehetőséget nyújt számunkra, hogy korrigáljunk a fémalapunk megjelenésén, ha ezt indokoltnak érezzük. Az élkopás megjelenésének finomítását a FESTÉS_TELJES rétegünk maszkján feketével festve végezhetjük el, egy kaparó ecsetet, kis méretben használva. Ne feledjük a véletlenszerű méretet és dőlésszöget beállítani. Érdemes kisebb ecsetmérettel dolgozni a nagyobb élethűség érdekében még akkor is, ha ez elég pepecselős munkának tűnik. Arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy egyes jellegzetes helyeken, mint a kiálló élek, illetve a sarkok, erősebben szokott jelentkezni az élek kopása. Emiatt az ilyen helyeken kicsit jobban rá kell dolgoznunk a FESTÉS_TELJES réteg maszkjára a fekete festéssel. Ha már megfelelőnek találjuk az élkopásaink kialakítását, váltsunk egy kosz, vagy esetleg egy lepattogzás ecsetre, és továbbra is a FESTÉS_TELJES réteg maszkjára feketével festve dolgozzunk tovább. 22

Így alakítsuk ki az egyéb jellegű felületi kopásokat, illetve lepattogzásokat. Arra vigyázzunk, hogy ne vigyük a koptatást túlzásba, illetve érdemes egymás után akár többször is másik ecsetre váltani. Mielőtt azonban ehhez a munkafázishoz hozzálátnánk, érdemes egy újabb biztonsági mentést is készítenünk a munkafájlunkról továbbra is XCF fájlformátumot használva. Az igazat megvallva, ez amilyen egyszerűen hangzik, annyira nem egyszerű feladat. A kellő végeredmény eléréséig egymás után akár többször is vissza kell festenünk fehér színnel a FESTÉS_TELJES réteg maszkjára. Minden esetre elegendő időt kell rááldoznunk a munkánkra, illetve azt is figyelembe kell vennünk, milyen módon keletkezhettek a festéklepattogzások és a kopások. Ahhoz viszont, hogy kellően véletlenszerűbb legyen a modellünkön a festékréteg hiánya, muszáj egy újabb lepattogzás-réteget is létrehoznunk. Hozzunk létre egy új, fehér réteget, és nevezzük el mondjuk FESTÉKKOPÁS-nak. Ezt követően a Szűrők / Megjelenítés / Felhők / Köd (Filters / Render / Clouds / Fog) menüútvonalon elérhető köd-szűrőt érvényesítsük úgy, hogy megfeleljen a kapott eredmény a lepattogzásokról való elképzeléseinknek. 23

Ekkor létrejön egy új réteg, amit össze kell olvasztanunk a FESTÉKKOPÁS nevű rétegünkkel. A köd szűrő felhőszerű mintázatot fog létrehozni, amit elég pontosan parametrizálhatunk Ezt követően korrigáljuk a színszinteket (Levels), és mossuk el 5 pixeles beállítású Gauss-elmosással. A FESTÉKKOPÁS réteg tartalmát. Ezután még valamilyen koszoló (Grunge) ecsettel kicsit fessünk még bele, persze teljesen véletlenszerűen fekete és fehér festő (Előtér) színeket szükség szerint váltogatva használva. Utána még ha úgy érezzük, korrigálhatjuk a színszinteket is. A következő feladatunk a festékkopásokkal kapcsolatban még az, hogy az élkopásokat és az utólag létrehozott véletlenszerű kopásokat egyesítsük. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a FESTES_TELJES rétegünk rétegmaszkjának tartalmát vágólapra másoljuk [Ctrl+C], és egy új rétegként beillesztjük [Ctrl+V]. A hozzáadott rétegen nevezzük el ÉLKOPÁSMASZK-nak., és mozgassuk a rétegszerkezetünk legtetejére. És a rétegmódját állítsuk át szorzásra (Multiply). Így a két fekete fehér réteg amik egymás alatt vannak, úgy adódik össze, hogy a fekete képpontjai mindkettőnek látszódnak. 24

Ezt a két réteget olvassuk össze egymással, majd az ily módon megváltozott FESTÉKKOPÁS réteg teljes kijelölése után [Ctrl+A] a grafikus tartalmat a vágólapra másoljuk [Ctrl+C], majd beillesztjük [Ctrl+V] a FESTÉS_TELJES réteg maszkjába. A FESTÉKKOPÁS rétegre innentől már nem lesz szükségünk, úgyhogy egyelőre azt is kikapcsolhatjuk. Ahová eddigi munkánk során eljutottunk, az az, hogy egy régi kopott festett fémalkatrésznek a diffúz szín textúráját (Diffuse Color Texture) készítettük el. Innentől már csak ki kell exportálnunk a GIMP-ből [Shift+Ctrl+E] a megfelelő képformátumban (PNG). Ezt a régebbi, 2.8 előtti GIMP verziók esetében egyszerű mentés másként [Ctrl+Shift+S] paranccsal tehettük meg. A végeredmény viszont bármely esetben ugyanaz. A képmentéseinkből javasolt egy olyan verziót is menteni, amelyiken megjelenítjük a környezeti árnyékolást is. Ez jelen esetben az AO-Tex rétegünkön található, melyet szorzó rétegmódba (Multiply) állítva tudunk megfelelően hozzáadni a Diffúz szín textúránkhoz. Kísérleti jelleggel tanulságos lehet, egy másik színnel helyettesítve a kamuflázs mintázatunkat, egy tesztverziót is készíteni, és a Blenderben ezt is kipróbálni. 25

A textúra matricázása A matricáról alapban mindenkinek egy ragacsos hátoldalú képecske jut az eszébe, de a 3D világában ennél sokkal de sokkal többről van szó. A matricák (Decals) azok a jellegzetes motívumok, melyek létfontosságúak lehetnek a modellünk pontos beazonosításában. Ilyenek a feliratok, jelzések, ábrák, valamint az utólagos grafikai dekorációt alkotó elemek. Ha jól sikerült a textúránk, ügyes matricázással még egy kis plusz életet is lehelhetünk a modellünkbe. Még valószerűbbé, élethűbbé tehetjük vele. A matricák létrehozásához használhatunk használhatunk fotókat, illetve ezek részleteit, de mindent megrajzolhatunk magunk is a GIMP képszerkesztőt használva. Első lépésben konkretizálnunk kell, mi is az amit le szeretnénk modellezni, mert ez nagyban befolyásolja a majdani matricánk jellegét. A feliratokat, a színvilágot és sok más egyéb apróbb dolgot. Mi példánkban egy katonai jármű oxigén utántöltő csatlakozójának a fedőlapját szeretnénk élethűen modellezni, ehhez pedig a feliratok csaknem elengedhetetlenek. Példáknak megtekinthetünk hasonló feliratokat valós járműveken is. Igyekezzünk a feliratok nyelvezetét úgy megválasztani, hogy lehetőleg valami nagyon ismert nyelvet válasszunk (Angol, Német, Orosz) és kerüljük azt is, hogy a matricánk grafikája nagyon elüssön a textúránk színvilágától. Jelen esetben az Oxigén csatlakozó (Oxigen changer), Kenőanyagot használni tilos (To use a lubricant prohibited!), Kifelé nyílik (Open outwards). Ezen felül egy O2-logo és figyelmeztető és irányjelző nyilak is szükségesek. Miután nagy vonalakba kigondoltuk mit szeretnénk matricaként létrehozni, kezdhetjük is a munkát. Legelső dolgunk az legyen, hogy láthatóvá tesszük az UV-Layout réteget, és a képünk rétegszerkezetének legtetejére mozgatjuk. Erre azért van szükség, hogy a matricák egyes elemeit pontosabban tudjuk majd pozicionálni a textúránk képe felett. Ezt követően hozzunk létre egy új képet [Ctrl+N] a GIMP-ben, nem sokkal kisebb méretben, mint maga a képünk mérete. Ez most 1600 1200 képpontot jelent. A képünk csak alfa csatornát tartalmazzon, azaz legyen átlátszó, és egyből mentsük is LOGO.XCF néven. Az időnkénti mentésekről természetesen ne feledkezzünk meg! 26

A négyszög kijelölő eszközt használva jelöljünk ki egy 1600 200 pixeles sávot a képünkön, majd töltsük ki fehér színnel. Ezután a kijelölésünk magasságát csökkentsük 150 pixelre, és igazítsuk az imént létrehozott fehér csíkunk közepére. Hozzunk létre egy új, átlátszó (Transzparens) réteget, és töltsük ki valami nem túl élénk, de világos kék színnel (3596a4), és érvényesítsünk rá egy 5 pixeles Gauss elmosás (Gaussian blur) szűrőt. Ezután a szöveg eszközre váltva hozzunk létre egy OXIGEN feliratot tartalmazó réteget. Használjunk fehér szövegszínt, és növeljük meg a karaktertávolságot is. Példánkban a Square721 BT karaktertípust használtuk 130-as karaktermérettel és 150-es karaktertávolsággal. Igazítsuk az OXIGEN feliratunkat a kék csík közepébe, majd ugyanezt a betűkészletet alkalmazva egy új szövegréteget hozzunk létre, mely csak egyetlen egy kettes számjegyet tartalmaz. Ennél a szövegrétegnél viszont egy fakóbb sárgás karakterszínt válasszunk (e1c83f), és a karakter méretét csökkentsük 80-ra, és a réteget mozgassuk az OXIGEN felirat O-betűjének indexébe. Állítsuk be előtérszínnek a már használt sárgás színünket (e1c83f), majd válasszuk ki a színkijelölő eszközzel az O-betűt és töltsük ki vele. Olvasszuk össze a két szöveges réteget, majd érvényesítsük az így létrejött, immár csak grafikusan szerkeszthető rétegre is a Gauss elmosás (Gaussian blur) szűrőt szintén 5 pixeles értékkel. Fésüljük egy réteggé a képet, és a rajzvászon magasságát csökkentsük 200 pixelre, majd a központosítás ellenőrzése után exportáljuk ki egy külön képfájlba [Ctrl+E] mondjuk OXIGENLOGO.PNG néven. A nyilak elkészítéséhez ugyancsak hozzunk létre egy új transzparens képet, mely esetünkben bőven elég ha 400 300 pixel méretű. Mentsük is el ALAPNYIL.XCF néven, még mielőtt dolgozni kezdenénk vele. 27

Mivel a nyilak olyan alakzatok, melyeken kínosan látszik ha pontatlanok, vagy ha hevenyészetten vannak csak megszerkesztve, egy újabb eszközt kell bevetnünk, amellyel ezt elkerülhetjük Ezt a remek eszközt a Szűrők / Megjelenítés / GFig (Filters / Render / GFig) menüútvonalon érhetjük el. A használatával pedig szépen, szimmetrikusan rajzolhatunk. A GFig ideális rajzolóeszköz az ilyen feladatok elvégzésére. A GFig ablakban válasszunk ki egy kis méretű, mondjuk 3 3-as ecsetet, és ezzel rajzoljuk meg a nyilunkat. 28

Amikor úgy érezzük, készen vagyunk a rajzolással, érvényesítsük a szűrőt. Erre az elkészített rajz meg fog jelenni egy új, GFig nevű rétegen. A szín szerinti kijelölő eszközt használva minden fekete színt jelöljünk ki, és az így létrejött többszörös kijelölést növeljük meg 4 pixellel. Hozzunk létre egy új réteget, és válasszunk ki egy kicsit élénkebb, de nem rikító sárgás színt (eab209) amivel az új rétegen kitöltjük a kijelölést. Olvasszuk össze a két réteget, majd érvényesítsünk rá egy Gauss elmosás (Gaussian blur) szűrőt. A Kép / Zealous vágás menüparanccsal vágjuk le a felesleges képszéleket, majd az így kapott képet exportáljuk ki [Ctrl+E] illetve a 2.8-asnál régebbi GIMP verziók esetében mentsük el [Ctrl+S] ALAPNYIL.PNG néven. A továbbiakban ismét a bázisképen dolgozunk tovább, ahol az OXIGENLOGO.PNG illetve az ALAPNYIL.PNG képeket új rétegként nyitjuk meg [Ctrl+Alt+O]. A két képréteget méretezzük át ha kell, de mindig csak egyszer, mert máskülönben jelentős képminőség romlással kell számolnunk. Másoljuk amennyiszer szükséges, és a kellő transzformációk után, ami jelenleg egyszerű forgatásban merült ki, ugyancsak mozgassuk a rendeltetési helyükre. Az egyes képtípusokat olvasszuk össze egy-egy külön, saját rétegbe, majd kapcsoljuk ki az UV-Layout réteg láthatóságát is. Az egyes matrica rétegek színszintjeit illesszük a textúrához illeszkedő mértékben a színtek (Levels) módosításával. Végül a szöveg eszközt használva hozzunk létre minden feliratnak egy-egy szövegréteget. És mikor már úgy látjuk, minden a helyén van, az összes hozzáadott réteget egymás után 29

összeolvasztunk, és egy MATRICA nevű rétegen tárolunk. Persze nagyon fontos az is, hogy ezt a MATRICA nevű réteget kép méretűvé alakítsuk a GIMP rétegkezelő ablakának helyi menüjén keresztül. Így viszont még igencsak feltűnően sértetlenek a MATRICA rétegünk grafikai elemei a kopott festésünkhöz képest. Ezt úgy javíthatjuk ki, hogy a MATRICA réteghez is adunk egy rétegmaszkot, majd a FESTÉS_TELJES réteg maszkját kijelölt [Ctrl+A] és vágólapra helyezett [Ctrl+C] tartalmát ide beillesztjük [Ctrl+V]. Ezután egy kopott ecsettel véletlenszerűen fehér festőszínt (előtérszín) használva visszafestünk a maszkon annyit, amennyi csak szükséges. 30

Ezt a módszert követve könnyedén rekonstruálhatjuk egy tárgy létezése során azon létrejövő apróbb sérüléseket, és jellegzetességeket, melyekre egyszerűen csak modellezés közben semmiféle lehetőségünk nincsen, csupán textúrázáskor. Munkánk végeztével okos dolog többféle változatot kiexportálni a kész textúrát tartalmazó XCF képfájlból. Egy olyat, amely csak a festett kopott fémfelületet tartalmazza mondjuk SF-Blokk_DiffuseColor_alap.png néven, egy olyat, ahol a matricák is jelen vannak például mint SF-Blokk_DiffuseColor_Matrica.png, valemint egy olyat is, amely tartalmazza a textúrába égetett környezeti árnyékokat is. Ez mondjuk például lehet egy SF-Blokk_DiffuseColor_Matrica_AO.png képfájl is. 31

Ha mindezt sikeresen elvégeztük, készítsünk az egész textúraszerkezetet magában foglaló biztonsági mentést is, az esetleges későbbi újrahasznosításra gondolva. Vigyázzunk, hogy a GIMP saját formátumát (XCF) használjuk, nehogy elvesszen valami. Ezt a fájlt jelen esetben mi SFBlokk_diffusetex_Complete.xcf néven mentettük el. A továbbiakban Blenderben feltextúrázva a modellünket már meg is tekinthetjük is a munkánk eredményét. 32