PE Energia Akadémia 154 Elérkezett a mérlegkészítés ideje Daniel Wetzel, a WELT N24 gazdasági rovatának vezetője gondolja így, s hamarjában egy újabb cikkében mérlegre is helyezi a német Energiewende eredményeit és következményeit. 1 Világszinten az ökóáram iparba mintegy 287 milliárd USA dollárt invesztáltak, többet, mint valaha a korábbi erőművi technikákba. Mindez a klímavédelem jegyében. A zöld országok mintaállama Németország. Az ökóáram forradalom azonban nem vitte előbbre a klímavédelmet, a célkitűzések nem teljesültek, a költségek viszont hihetetlenül megnőttek. Pedig azt ígérték, hogy a megújulók olcsóbban fogják az energiaellátást biztosítani az egész világon, mint a többi energia forma. A kormányzó CDU párton belül, a nyár folyamán megalakult Berlini Kör szerint a megújuló törvényt (EEG) meg kell szüntetni, mert kontraproduktív. Ezek után nézzük, hogy miként fest a tények és statisztikai adatok alapján Daniel Wetzel állapotfelmérése. A célkitűzések teljesíthetetlenek. Az energiafordulatot ( Energiewende t ) megalapozó és elindító megújuló törvény (EEG) 2000 ben lépett hatályba, amely arra kötelezi a villamos hálózatok üzemeltetőit, hogy a megújuló (szél, nap és biomassza) erőművek által termelt áramot maradéktalanul átvegyék, a törvény által garantált magas tarifákkal. Az átvételi ár és az áramtőzsdén (EEX) elért értékesítési ár közötti különbözetet végül a fogyasztókkal fizettetik meg a fogyasztói áramárba beépített ökojárulék ( EEG Umlage ) formájában. E járulék teljes összege 2016 ban már elérte a 25 milliárd euró értéket, ami minden állampolgárnak évi 300 eurójába kerül. Eddig ezen az úton már 150 milliárd euró vándorolt az áramtermelőkhöz. Az Energiewende összes (kumulált) költsége akár az 1000 milliárd euró értéket is meghaladhatja. Nem csoda, hiszen a végső cél a fosszilis erőműveknek a teljes kiszorítása (dekarbonizáció) és az atomerőművek végleges leállítása (2022 ig). A szélerőművek rapszodikus termelési adatai alapján ma már egyértelműen megítélhető, hogy az első célkitűzés illuzórikus, tehát nem megvalósítható, a második meg nem szükségszerű. Az atomerőművek leállítása ugyanis politikai döntés volt, amihez indokként jól jött a fukusimai atomerőmű katasztrófája. Az áramtermelés területén 1995 óta nem csökkent a szén dioxid kibocsátás. Az Energiewende alapcélkitűzése, hogy a legjobban szennyező erőművek kiszoríthatók az energiatermelésből, tévesnek bizonyult. Elsősorban nem a kőszén és barnaszén tüzelésű erőművek szorultak ki, hanem a viszonylagosan kevésbé szennyező gázerőművek. Meg kell említeni, hogy 1990 után és 2008 után átmenetileg némileg csökkent a szén dioxid kibocsátás, de ez egyrészt a volt NDK iparának az összeomlásával, ill. utóbbi a gazdasági 1 Daniel Wetzel: Windkraft und Co. Kurzschluss bei der Energiewende. WELT N24, 24.07.2017
válsággal magyarázható. Az utolsó kilenc évben, Németországban a szén dioxid kibocsátás nem csökkent, miközben a beépített szélerőművi tornyok száma több mint 27 000 re és a naperőművi egységek száma 1,6 millióra emelkedett. Az eddig több mint fél billió eurós befektetett összeg nem hozza meg a kívánt eredményt. Úgy tűnhet, hogy a megújulóknak sikerült az eddig leállított 9 atomerőművi blokkot helyettesíteni, de hát a 2016 végéig beépített összesen 92 000 MW szél és naperőművi kapacitás csupán kétszer annyi áramot termel, mint a még üzemben maradt 8 atomerőművi blokk. Hát ez csekély eredmény! És akkor még nem beszéltünk az ökóáram minőségéről, hiszen az erősen időjárás függő. Éppen téli időszakokban gyakran előfordulnak olyan szélcsendes időszakok, amikor a szélerőművek termelése gyakorlatilag nulla. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztói igények teljes ellátásához szükséges helyettesítő erőművi kapacitást kell fenntartani. Röviden megállapítható, hogy a megújuló erőművekkel de facto még egyetlen hagyományos erőművet sem sikerült kiszorítani. Persze állítottak le közben szénerőműveket, mivel a kisebb termelés és a változó üzemviszonyok (a szél és naperőművek állandóan változó termelésének kompenzálása) miatt gazdaságtalanná váltak, de ezek többletkapacitások voltak. Az un. alaperőművi feladatokat továbbra is csak az atomerőművek és a barnaszén tüzelésű erőművek képesek ellátni. A csapongó ( cikk cakk ) áram. Az 1. ábra a 2016 évi szélerőművi termelést ábrázolja. Vajon hogyan értékelhető ez az állandón fluktuáló termelés? A teljesítmény sohasem éri el a névleges teljesítményt, a maximális teljesítmény (egy rövid pillanatra) a névleges értéknek csak 70 % a, és az éves kihasználási tényező csupán 16,9 %. 1. ábra. A szárazföldi (kék) és a tengeri (sárga) szélerőművi teljesítmény alakulása (2016)
Azt remélték, hogy az EU különböző országaiba telepített szélerőművek teljesítményei majd kiegyenlítik egymást, merthogy mindig fúj valahol a szél. De a tényadatok ezt sem igazolták, minthogy az európai országok együttes szélerőművi termelése is ugyanolyan cikkcakkos, mint az 1. ábrán bemutatott Németországé (ábrák a 2017. 07. 10. keltezésű írásunkban). A VGB Power Tech szakmai folyóirat utóbbi két számában részletes elemzések olvashatók Németország, ill. 18 európai ország szélerőművi termeléséről. 2 Ezekben az országokban összesen 150 000 MW szélerőművi kapacitás létesült, a minimális teljesítmény ennek mindössze 4 % a volt, azaz 6500 MW. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztói igények biztonságos ellátásához gyakorlatilag 100 % os helyettesítő erőművi kapacitásra van szükség. A szélerőművek önálló ellátás biztonsági mutatója ezen a szinten is katasztrofálisan gyenge. A hálózatüzemeltetők arra figyelmeztetnek, ha tovább csökken a tartalék szén olaj és gázerőművek száma, akkor egy tartós szélcsendes időszak esetén, vagy egy erősen viharos időszakban akár egy Black out (rendszerösszeomlás) is bekövetkezhet. Volt már eset, amikor csupán néhány csepp hiányzott (hogy a pohár megteljen). A hagyományos erőművi kapacitás tehát tovább nem csökkenthető. A szélerőművek ugyanis semmilyen szinten sem lesznek képesek az alaperőművi feladatok ellátására. Az Energy Brainpool energetikai tanácsadó cég a Kalte Dunkelflaute c. tanulmányában közölt számításai alapján 2050 ig legalább 67 gigawatt gázerőművi kapacitást és 47 Gigawatt vízbontó (elektrolízis) kapacitást kell beépíteni a kielégítő ellátásbiztonság érdekében. 2. ábra. Sűrű felhők a szélerőművek felett Meglepően a Greenpeace legújabb számításai szerint is 2050 ig 114 Gigawattal nagyobb helyettesítő erőművi kapacitásra lenne szükség, mint amilyen a mai csúcsterhelés (85 GW). 2 A Németországra vonatkozó elemzésről részletesen tájékoztat e honlapon a 2017. 07. 10. keltezésű írás (Adat tükör a német szélerőművekről.)
De hát honnan lehetne ekkora többletkapacitást elővarázsolni. Egyre világosabban kirajzolódik, hogy a német Energiewende célkitűzései illuzórikusak. Amint a 2. ábrán látható: sűrű felhők gyülekeznek a szélerőművi tornyok felett. A sehol sincs energiatárolók. Az Energiewende célkitűzése szerint 2050 ig a teljes energiatermelést dekarbonizálni kellene. De akkor miképpen láthatók el a fogyasztók a szélcsendes időszakokban? Tárolt energiából hangzik a válasz. De hát mekkora tárolási kapacitásokra lenne szükség a biztonságos energiaellátáshoz? Tekintsünk el egyelőre attól, hogy honnan származik a tárolt energia, csak fogadjuk el, hogy a termelési völgyidőszakokban a tárolt energiát vissza kell táplálni a rendszerbe. Nagy energiamennyiségek tárolására jelenleg a tározós vízerőművek, hatalmas akkumulátor telepek és az un. Power to Gas technológia jöhetne szóba. Kérdés, hogy reális e egyáltalán ez az elképzelés? Újabban Hans Werner Sinn gazdasági szakember tanulmánya próbál választ adni arra az esetre, amikor 50 % os szél és naperőművi kiépítettség mellett 22,1 Terawattóra energiatárolási kapacitásra lenne szükség. Számításai szerint ezt 20 517 közepes nagyságú (400 500 MW os) tározós erőművel lehetne megvalósítani, azaz 491 szer többre lenne szükség, mint ahogy az az EU estorage projektben megalapozatlanul szerepel. Németország ma 35 nagyobb tározós vízerőművel rendelkezik, továbbiak építése a lakosság és a zöld szervezetek vehemens ellenállásába ütközik. Ezek energiatárolási kapacitása mindössze 0,038 Terawattóra. Ha feltételezzük, hogy kényszerűségből fennmaradhat mégis a helyettesítő konvencionális erőművek egy része, és ezzel a tárolási igény jelentősen csökkenthető, a szerző számításai szerint pl. 2,1 Terawattórára, akkor is még a jelenlegi tározós erőművi kapacitás 55 szeresére lenne szükség. Még ennek a megvalósíthatósága is irreális. Az akkumulátoros energiatárolás lehetősége sem reálisabb. Az említett energiatároláshoz 125 millió Tesla vagy 600 millió BMW i3 típusú e autó akkumulátoraira lenne szükség. Viszonyítási alapul: ma Németországban 45 millió személygépkocsi gurul az utakon. Egyébként két kísérleti akkumulátortelep üzemeltetését két próba szigeten már leállítottak. Három százalék teljesítve. Ne feledjük el, hogy a célul kitűzött dekarbonizáció nemcsak a villamosenergia termelésre, hanem a hőszolgáltatásra, a teljes ipari energiaellátásra, és a közlekedésre, ill. szállítási szektorra is értendő. Utóbbi azt jelenti, hogy a robbanó motorok használata is megszűnne, mindenütt az elektromos meghajtás kerülne előtérbe. Ha sikerülne is a jelenlegi áramtermelés területén a hagyományos energiahordozókat kiszorítani, még megmaradna az energiaellátás 80 % a. De hát, ha itt is át kell térni az villamos ellátásra, ill. meghajtásra, akkor a biomasszából származó primerenergián kívül gyakorlatilag mindent villamos energiából kellene fedezni. De hol és hogyan termelhető meg e temérdek villamos energia? A fent említett éves 16.9 % os kihasználású szél és naperőművekkel (még ha a jövőben a tengeri szélerőművek révén javulhat is a kihasználás)? Kiszámolta már valaki, hogy
mindehhez mekkora szél és naperőművi kapacitást kellene létesíteni? Becslések már vannak: csak a biztonságos villamos energia ellátása érdekében minimálisan a jelenlegi kapacitások tíz tizenötszörösére lenne szükség. Jelenleg a szélenergia a teljes évi összes energiafogyasztás 2,1 % át, a napenergia kereken 1 % át fedezi, ami összesen 3,1 %. Ez az energiafelhasználási diagramban a hagyományos energiahordozók (szén, gáz, olaj/benzin, atom) által ábrázolt mezők alatt egy rendkívül szerény sávot reprezentál (innen származik az alcímben szereplő 3 %). A Power to Gas technológia esetében a túltermelési áramból (?) vízbontás (elektrolízis) útján hidrogént állítanak elő, amelyet közvetlenül felhasználnak, vagy (szén dioxid hozzáadásával) metánt, esetleg folyékony hajtóanyagot állítanak elő. Egyelőre kis teljesítményű kísérleti vízbontó állomások épülnek. Összességében ez a megoldás összetett, drága, és a többlépcsős átalakítás jelentős veszteségekkel jár. Miután kiindulási energiája a villamos energia, ezért ez a technológia is a villamos energia igény növekedésének irányába hat. Újra és újra azt kérdezzük, hogy honnan származik a szükséges villamos energia? Rainer Baake államtitkár, aki az Energiewende főstratégája (s már annak idején ő vezényelte az EEG megújuló törvény létrehozását, amiért az energetikai szakmában nem igen tisztelik) ma már belátja, hogy ennyi megújuló áramot nem lehet termelni, ezért az Efficiency First mottóval egy újabb luftballont ereget. Olyan hatalmas hatékonysági forradalomra (energia megtakarításokra) lenne szükség, amely megvalósíthatatlan. Még a Denkfabrik Agora Energiewende (a kormányzat szélsőségesen elfogult energetikai gondolatgyára ) is úgy látja, hogy csak megújulókból az energiaigényeket akkor sem lehetne fedezni, ha hatékonyságnövelésekkel az energiaigényt akár a felére lehetne csökkenteni. Némi kijózanodás már tapasztalható. Gigantikus terület igény Fritz Vahrenholt ökoáram menedzser, korábbi hamburgi parlamenti vezető szenátor számításai szerint az érvényes klímavédelmi célkitűzések teljesítéséhez minimálisan 50 000 szélerőművi egységre lenne szükség. Németország 357 000 km 2 es területéből számolva tehát egy szélerőműre átlagosan 7,4 km 2 esik, azaz átlagosan mintegy 2,6 kilométerenként találkozhatnánk egy szélerőművel. Ez az egyszerű becslés nem veszi figyelembe a városok, falvak, valamint az út és vasúthálózat területeit. De sokkal nagyobb baj, hogy ahol szélerőművi parkokat telepítettek, ott esetenként sokkal nagyobb a sűrűségük, és szemtelenül közel kerültek a lakóépületekhez (számos egészségügyi panaszt okozva). Egyre növekszik a tiltakozás és a lakossági ellenállás, de a környezetvédők tiltakozása is erőteljes. Országosan több mint 700 lakossági tömörülés jött létre az újabb szélerőművek telepítése elleni tiltakozásul. Ma már minden ötödik (Kölni Dóm magasságú) szélerőművi torony erdőben épült, Hessen tartományban a széltornyok 80 % a. Rengeteg bírósági eljárás van folyamatban a közelben üzemelő szélerőművekkel összefüggő panaszokkal kapcsolatban.
Mindez annak az érdekében, hogy a szén dioxid kibocsátást csökkentsék, miközben Németország az összes CO 2 kibocsátás csupán 2 % áért felelős. Nem beszélve arról. hogy tíz éve gyakorlatilag nem is sikerült a kibocsátást csökkenteni. Energiafüggetlenség A politika és az ökoáram lobbi hosszú ideig az energiafüggetlenség narratívájával vezette félre az embereket. Azt a reményt ébresztették bennük, hogy az ökoárammal majd meg lehet szüntetni a Putyintól való energiafüggőséget. A szövetségi környezeti hivatal (UBA) tanulmánya szerint a gázfüggőség (a dekarbonizációs célt fenntartva) csak szintetikus gázzal, azaz a Power to Gas technológia alkalmazásával volna csökkenthető, de hát ehhez is villamos energiára van szükség. Ezért a tanulmány inkább azt valószínűsíti, hogy a szintetikus gáz nagy része majd inkább Marokkóból, Egyiptomból, az Arab Emirátusokból, vagy Izlandról lesz importálható. Ez az elképzelés is az illúziók csoportjába tartozik. A földgázimport még hosszú ideig nem helyettesíthető, legfeljebb egy kissé átrendezhető. Nem ok nélkül tervezik az Északi Gázvezeték 2 megépítését, és nem ok nélkül szeretné azt az USA megfúrni. A társadalmi elfogadottság gyengülése Az Energiewende ma már látjuk egy nagy gazdasági és társadalmi átalakítás eszközeként működik, ami éppen ezért egyre inkább megosztja a társadalmat. Különösen vidéken sorra jönnek létre a polgári és szakmai csoportosulások, pártokon belüli csoportok, sőt tartományi és országos pártok, amelyek nem értenek egyet a klímavédelem jelenlegi célkitűzéseivel, és a végrehajtása érdekében alkalmazott gazdaság és energiapolitikával. A téma azért is mulatságos, mivel amint már volt róla szó Németország a teljes CO 2 kibocsátás csupán 2 % ért felelős. Mit lehet akkor elérni, ha ezt óriási költségekkel nullára akarják csökkenteni ( teljes dekarbonizáció ), miközben Kínában és Indiában óriási tempóban nő a nagyságrendekkel nagyobb kibocsátás. A légkör CO 2 koncentrációja 0,04 %, amelynek 96 % a természetes eredetű (vulkánok, szerves anyagok bomlása), az emberi tevékenységgel összefüggő részesedés tehát csupán 0, 0016 %. Az emberek egyre inkább rá fognak jönni, hogy ilyen csekély részesedés ember általi vezérlése nem lehet reális cél és törekvés. Az egész klímavédelem tévút, vagy sarkosabban fogalmazva egy jól megkomponált világméretű félrevezetés (félrevezérlés). Minden költségét az energiafogyasztókkal fizettetik meg, és még nekik kell területeiket is átengedni a szélerőműveknek, és minden káros következményüket elviselni. A német állampolgárok egyelőre még tűrik, a közvélemény kutatások szerint a lakósok többsége egyetért a klímavédelemmel és támogatja az Energiewende t. Ez elsősorban a magas életszínvonallal, az energiaárak megfizethetőségével magyarázható, noha az EU ban a németországi lakossági áramár a legmagasabb. Viszont az is igaz, hogy kb. egy millió család már nem képes a magas tarifákat kifizetni. A kormányzati propagandának és félretájékoztatásnak is jelentős szerepe van. Egyesek diktatúrát emlegetnek, minthogy a munkahelyeken nem tanácsos a klímavédelemről szót ejteni.
Az Energiewende nehezebbik szakasza még ezután következik, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a célkitűzések nem teljesíthetők, megvalósításuk gazdasági és technológiai okokból is irreális. Az összesített mérleg A szélerőművi egységek száma: 27 270 db, 45 GW teljesítőképességgel (2016. dec. 31). Az Energiewende jelenlegi célkitűzése szerint e teljesítőképesség 190 GW ra növelendő. A szél és naperőművek együtt a teljes energiafogyasztás 3,1 % át, a villamosenergiafogyasztás 30 % át fedezik (2016. dec. 31). Az Energiewende eddig több mint 500 milliárd euróba került Csupán a villamosenergia fogyasztóknak szél és naperőművekkel való ellátásához a jelenlegi kapacitásukat 10 15 szörösre kellene növelni. A biztonságos energiaellátáshoz, ha a jelenlegi áramfogyasztás felét szél és naperőművekkel tudnák fedezni, akkor 20 517 közepes nagyságú (400 500 MW os) tározós vízerőműre lenne szükség. Jelenleg Németország 35 ilyen tározós erőművel rendelkezik. Csak megújuló energiaforrásokból nem oldható meg Németország energiaellátása, a teljes dekarbonizáció irreális célkitűzés. Értelme sincsen, mert a légkör 0,0016 % át kitevő antropogén eredetű szén dioxid arányával a klímaváltozás nem befolyásolható, pláne nem vezérelhető. A természetes klímaváltozásokhoz kell alkalmazkodni. Mi mindenre lehetne fordítani a klímavédelem horribilis költségeit? A Berlini Kör (CDU) szerint az EEG törvényt meg kell szüntetni, mert kontraproduktív. A soron következő ENSZ világ klímakonferenciát Bonnban tartják novemberben, talán kiderülhet az a csoda, amely nélkül az Energiewende biztosan megbukik. Az is kiderülhet, hogy kár volt éppen Bonnba csalogatni a konferencia sok ezer illusztris résztvevőjét (ahol Angela Merkel lesz a háziasszony), miután az USA aug. 5 én hivatalosan is bejelentette az ENSZ nek, hogy kilépnek a Párizsi klímaegyezményből. (Petz Ernő, 2017. 08. 10.)