Online kutatás az önkéntességrõl a lakosság körében

Online kutatás az önkéntességrõl a lakosság körében 2010 KAI Consulting Kft. Dr. Czike Klára Szabóné Ivánku Zsuzsanna Készült az megbízásából.

Tartalomjegyzék I. Vezetõi összefoglaló... 2 II. Bevezetés... 7 II.1 Körkép az önkéntességrõl... 7 II.1.1 Definíció... 7 II.1.2 Európa... 8 II.1.3 Magyarország... 10 II.2 Módszer... 12 III. A kutatás eredményei... 13 III.1 Önkéntesek aránya, az önkéntes tevékenység kedvezményezettjei, jellemzõ tevékenységek... 13 III.2 Önkéntesek jellemzõi, indítékai... 19 III.3 A válaszadók véleménye a nonprofit szervezetekrõl... 24 III.4 Javaslatok a kutatási eredmények alapján... 28 IV. Felhasznált irodalom... 32 V. 1. számú Melléklet Kérdõív... 33 VI. 2. számú Melléklet Táblázatok... 42 VII. 3. számú Melléklet Táblázatok jegyzéke... 46 VIII. 4. számú Melléklet Ábrák jegyzéke... 48 1

I. Vezetõi összefoglaló A KAI Consulting Kft. 2009 decemberében kapott felkérését az Önkéntes Központ Alapítványtól egy a lakosság körében végzendõ online kutatásra az önkéntességrõl. A kérdõív összeállításakor igyekeztünk szem elõtt tartani az 1995-ben, illetve 2005-ben bonyolított két reprezentatív kutatás 1 módszereit, eredményeit, ugyanakkor kutatásunkban nem volt mód a reprezentatív adatgyûjtésre, sem a 2004-es kutatás teljes megismétlésre, így az akkor használt kérdõívet egyes pontokon átalakítottuk (ld. 1. sz. Melléklet). Az online kérdõív 2010 decemberétõl 2011. január végéig volt elérhetõ a válaszadók számára, ez alatt az idõ alatt 978 érvényes kitöltés történt. A kutatásról az ÖKA, valamint az önkéntes centrumok és önkéntes központok e-mailben értesítették a regisztrált önkénteseket, így az elemszám és a kitöltõk jellemzõi miatt kutatásunkat egy olyan kutatásnak tekintjük, mely elsõsorban a szervezetekhez kötõdõ önkéntesek jellemzõinek, motivációjának vizsgálatára volt alkalmas. Kutatásunk során az önkéntességet a legtágabb definíciós értelemben vizsgáltuk (önkéntes az, aki harmadik személy javára önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül segítséget nyújtott). A kis elemszám miatt azonban nem elemeztük azok válaszait, akik csak ismeretségi körükben, vagy csak e körön kívül végeztek önkéntes tevékenységet 2010-ben, valamint egy-egy kérdés kivételével azok válaszait sem elemeztük, akik egyáltalán nem végeztek önkéntes tevékenységet 2010-ben. Kis kutatásunk során tehát a 2004-es reprezentatív felméréshez hasonlóan a legtágabb értelemben vettük az önkéntességet, vagyis a családi és baráti körön belül vagy e körön kívül önkéntes tevékenységet végzõket tekintjük összességében önkéntesnek. Válaszadóink 88%-a mindkét formában végzett önkéntes tevékenységet 2010-ben. Kutatásunk eredménye, hogy az önkéntesek 66%-a rendszeresen végez ilyen jellegû tevékenységet, többségük heti, havi rendszerességgel. Az önkéntes tevékenység havi átlagban 1-10 óra között mozog az önkéntesek majdnem felénél, azonban 30 óránál több önkéntes tevékenységrõl havonta senki nem számolt be. A formális, szervezetekhez köthetõ (41%) és az informális, magánszemélyekhez köthetõ támogatás (40%) hasonló arányban jellemzi az önkénteseket, de összességében a szervezeteken kívüli önkéntesség meghaladja a szervezetek támogatását. Ebbõl azt a következtetést vonjuk le, hogy az utóbbi években valószínûleg nem csökkent az önkéntes tevékenységet vállalók aránya a teljes lakosság körében. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy sem az önkéntes központok, centrumok, sem a közvetlen fogadó szervezetek nem rendelkeznek pontos információkkal az önkéntesek számáról, s a legutóbbi 2008-as reprezentatív kutatás 2 az önkéntesek számának csökkenésérõl számol be a szervezeteknek végzett önkéntes munka tekintetében. 1 Czakó Á., Harsányi L., Kuti É., Vajda Á., Lakossági adományok és önkéntes munka, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 1995., ill. Czike K., Kuti É., Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció, Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest, 2006. 2 Bartal A., Kmetty Z., A magyar önkéntesek motivációjának vizsgálata és a magyar Önkéntesmotivációs Kérdõív (MÖMK) sztenderdizálásának eredményei, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi és Civil Kapcsolatok Fõosztálya, Budapest, 2010. 2

Vizsgálatunk alapján az önkéntesek elsõsorban az egészségügy, a kultúra, a sport és az oktatás területén jeleskednek, mint ahogy a korábbi kutatásokban is ezek voltak a legnépszerûbb területek. Ugyanakkor a 2004-es kutatáshoz képest még inkább elõtérbe került a magánszemélyeknek nyújtott támogatás a szervezetek támogatásával szemben, melyben valószínûleg a gazdasági válság és a különféle természeti katasztrófák is szerepet játszanak. A szívesen végzett tevékenységek között a gyermekekhez kötõdõ tevékenység mellett magánszemélyek segítése, rendezvény és programszervezés, valamint az oktatás illetve az adminisztráció szerepel az elsõ 5 helyen. A szívesen támogatott csoportok elsõsorban a gyermekek, az idõsek és a fogyatékos emberek. A legtöbb önkéntes úgy gondolja, hogy támogatása leginkább a közösség érdekét szolgálta. Kutatásunk alapján az eddigi reprezentatív kutatásokhoz képest a válaszadó önkéntesek legfontosabb jellemzõi az alábbiak (a táblázatban nem szerepel a 2008-as kutatás, mert az nem az általunk használt tágabb önkéntes definícióval dolgozott): Társadalomstatisztikai jellemzõk 1993 2004 2010 Nem fõként férfi fõként férfi fõként nõ Életkor 21-50 31-50 21-40 Családi állapot házas házas vagy hajadon/nõtlen házas vagy hajadon/nõtlen Iskolai végzettség felsõfokú középiskolai, felsõfokú felsõfokú Foglalkozás vezetõ, beosztott beosztott értelmiségi beosztott értelmiségi értelmiségi Vallásosság minden harmadik önkéntes minden második önkéntes 65% Az önkéntes tevékenységet végzõk túlnyomó többsége, 80%-a nõ, õk azok, akik célcsoport, ügyfél közeli önkéntes munkát végeznek, szemben a férfiakra inkább jellemzõ kuratóriumi tagsággal, civil szervezetekben vezetõ pozíció betöltésével. A legtöbb válaszadó inkább a fiatalabb felnõtt korosztályból került ki, ez valószínûleg az online kitöltési lehetõségbõl is adódik, ugyanakkor több kérdés elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy válaszadóink többsége valószínûleg inkább az új típusú, tudásra, tapasztalatra szert tenni akaró önkéntesekhez tartozik. Ezt támasztja alá, hogy bár a 2004-es kutatáshoz hasonlóan az önkéntes tevékenység legfontosabb motivációja a cselekedet által kiváltott jó érzés, azonban a jelen kutatásban válaszadó önkéntesek egyértelmûen az új típusú önkéntességhez kapcsolódó motivációkat jelöltek meg, mint a tapasztalatszerzés, kihívás, szakmai fejlõdés. A motiváció tekintetében jelentõs eltérést találtunk a 2004-es és a 2008-as önkéntes kutatásokhoz képest is. Úgy tûnik, hogy a közösség szolgálata, a szolidaritás értéke mellett mind nagyobb arányban játszanak szerepet az egyéni, személyiségfejlõdéshez kapcsolódó elõnyök az önkéntes tevékenységekben. Azok, akik nem adományoznak, és nem végeznek önkéntes munkát, azok leginkább maguk is támogatásra szorulnak, vagy nem bíznak a közvetítõ szervezetekben. Azok az önkéntesek, akik szintén válaszoltak erre a kérdésre, leginkább az önkéntes szervezetek felelõsségének tekintik az önkéntes tevékenység és az adományozás ösztönzését, kritikát fogalmazva meg a szervezettség és az átláthatóság szempontjából. Az önkéntesek többsége nagy jelentõséget tulajdonít a civil szektornak az állammal szemben a társadalmi problémák megoldásában. Sokkal bizonytalanabb annak a megítélése, hogy az adományozás a rászorultakat milyen mértékben segíti, ennek 3

magyarázata valószínûleg a napjainkban folyamatosan tapasztalható társadalmi feszültségekben (magas munkanélküliség, sok segélyezett, a szegénység etnicizálása, stb.) rejlik, sokan az önkéntesek között magukat is rászorulónak érzik valamilyen (fõleg anyagi) értelemben. Az önkéntesség megítélésével kapcsolatos eredmények arra engednek következtetni, hogy a válaszadók többsége felismerte, az önkéntes tevékenység magára az önkéntesre legalább akkora hatással van, mint a támogatott rászorulókra. Az önkéntesek között felülreprezentáltak azok, akik információikat az önkéntességrõl és a civil szervezetek tevékenységérõl közvetlenül a szervezetektõl kapják, emellett a 2004-es kutatáshoz képest a tájékozódásban egyértelmûen elõre tört az Internet. Csak a válaszadók körülbelül fele ismeri a megrendelõ Önkéntes Központ Alapítványt és még kevesebben ismerik az önkéntes törvényt. Az önkéntes központok és centrumok, valamint a törvény hasznosságát is csak közepesnél valamivel jobbnak értékelik a válaszadók. Úgy tûnik, hogy a TÁMOP-os programban tervezett fejlesztési és tájékoztatási tevékenységek nagyon is ráférnek a hazai önkéntességre. A kutatás eredményei alapján az önkéntesség fejlesztésében a legfontosabbnak a sokszínûbb önkéntes programok biztosítását tartják, majd a munkaidõ kedvezmény biztosítását követõen felkészültebb fogadó szervezeteket szeretnének az önkéntesek. Ugyanakkor a válaszadók az önkéntességgel kapcsolatos szemléletformálást, a társadalmi megbecsültség növelését fontosnak tartják a lakosság és a fogadó szervezetek körében is, de ugyanúgy az önkéntes tevékenységért járó személyes elismerést, dicséretet is igénylik. Többen javasolják, hogy már gyermekkorban nagyobb hangsúly helyezõdjön az önkéntes tevékenységek lehetõségeinek megismertetésére az óvodákban, iskolákban. Az önkéntességgel kapcsolatos információk minél szélesebb körbe való eljuttatása, az önkéntesség elõnyeinek megismertetése is kiemelt szempont, különösen az Önkéntesség éve kapcsán. Megjelenik még az állami elismerés, ösztönzés pl. adókedvezmény formájában, illetve a munkanélküliek nagyobb arányú bevonása helyi programokba, projektekbe. Összességében kutatásunk alapján úgy látjuk, hogy a hazai önkéntesség fejlesztendõ, fejleszthetõ a fiatalok és az idõsek, vagyis a nem aktív korúak körében, valamint szerepet játszhat a munkanélküliek munkaerõpiacra való visszaintegrálásában, értelmes, értékteremtõ elfoglaltság nyújtásában mindhárom csoport számára. Úgy tûnik, hogy (a 2004-es és 2008-as kutatás eredményeihez hasonlóan) az önkéntesség a magasabb képzettségûek, a tanulók és aktív keresõk körében népszerû, a hátrányos helyzetû vagy kisebbségi csoportok csak a segítség címzettjei. Úgy gondoljuk, hogy a helyi közösségekben az öntevékeny akciók jelentõsen elõre mozdíthatják a helyiek életminõségét, fejleszthetik a résztvevõk kapcsolatrendszerét, társadalmi beágyazottságukat, így ezeknek az akcióknak, illetve a hátrányos helyzetû csoportok önkéntes tevékenységbe való bekapcsolódásának ösztönzése kiemelten fejlesztendõ terület. Látható, hogy a szolidaritás, a közösségi érdekek mellett egyre nagyobb teret nyernek az egyéni érdekek az önkéntességben, mely elsõsorban a fiatalabb korosztályhoz köthetõ. Az õ elvárásaik mentén is szükséges, hogy az önkéntes menedzsmenttel és önkéntesek fogadásával foglalkozó szervezetek tevékenységeiket egyre inkább professzionális szintre emeljék, melyet csak alátámaszt az e szervezetek körében végzett vizsgálatunk, miszerint a szervezetek többsége még nem végez célzott kiválasztást, nem tart képzést, felkészítést az önkénteseknek, 4

nem köt pontos megállapodást a bevontakkal és nem értékeli rendszeresen az önkéntes munkát. Mindezek fejlesztése nagyban segítené az önkéntesek hatékonyabbb munkavégzését, illetve az önkéntesek megtartását. Fontos fejlesztési szempont, hogy szervezettebb önkéntes programokat, felkészültebb szervezeteket találunk Budapesten és a megyszékhelyekhez kötõden, de a perifériális területeken nagy elmaradás tapasztalható az önkéntesség szervezettségében. Javaslatainkat a kormányzat számára, az önkéntesség fejlesztését célzó TÁMOP-os támogatásban részesülõ szervezetek számára és az ország szerte önkéntesek illetve adományokat fogadó szervezetek számára is összegyûjtöttük. Kormányzat Önkéntes centrumok hálózata Fogadó, Fejlesztési javaslatok Az önkéntes menedzsmenttel, önkéntesek fogadásával foglalkozó szervezetek további támogatása a folyamatos szervezetfejlesztésben, kapacitásbõvítésben hazai és uniós pályázati programok segítségével Önkéntes szervezetek országos lefedettségének ösztönzése, megteremtése különösen a leghátrányosabb helyzetû kistérségekben, a megyeszékhelyektõl távol esõ perifériális területeken A nem aktív korúak közül a gyermekek és fiatalok önkéntes tevékenységének támogatása az óvodai, iskolai oktatás-nevelés területén hasonló kezdeményezésekkel, mint pl. érettségi követelménnyé tenni az önkéntes munkát A hátrányos helyzetû csoportok önkéntes munkába való bevonásának ösztönzése pl. azzal, hogy a támogatott programok megvalósítási helye hátrányos helyzetû település, a program célja a hátrányos helyzetûek segítése vagy a támogatott program kötelezõ eleme az õ részvételük Az önkéntes tevékenység elõnyeinek, lehetõségeinek hangsúlyozása a kommunikációs kampányokban a Nemzeti Program munkatervével összhangban Az önkéntesség ösztönzése, terjesztése az állami vagy önkormányzati intézményekben A fogadó szervezetek folyamatos kapacitásbõvítése tájékoztatással, képzéssel (pl. információs anyagok, tanulmányok, saját fejlesztésû tananyagok, mintadokumentumok, jó gyakorlatok terjesztése) Rendszeres és módszeres adatgyûjtés az önkéntesek számáról, jellemzõirõl, preferenciáiról valamint az önkéntes programokról Együttmûködések generálása és erõsítése az állami és a vállalkozói szektorral, a vállalati önkéntesség népszerûsítése A perifériális, megyeszékhelytõl távol esõ területek önkéntességbe való bevonásának ösztönzése A fogadó szervezetek szemléletformálása, az önkéntesség szervezeti és gazdasági elõnyeinek megismertetésével Az önkéntesek tudatos kiválasztásának, felkészítésének, 5

adományozó szervezetek feladataik meghatározásának, munkájuk értékelésének folyamatos fejlesztése Helyi, kistelepülési aktivitás növelése, helyi együttmûködések megerõsítése az önkormányzattal, intézményekkel Minél sokszínûbb programok, lehetõségek szervezése, biztosítása az önkéntesek, adományozók számára Pontos, naprakész információk nyújtása az önkéntes programokról, lehetõségekrõl pl. az Internet és a Social Media Marketing (közösségi oldalak, fórumok, blogok) nyújtotta, többnyire ingyenes lehetõségek kiaknázásával A szervezet által végzett tevékenységekrõl, adományok osztásáról átlátható, naprakész információk nyújtása a jó gyakorlatok terjesztésének, illetve az önkéntes tevékenységet vállalók, adományozók bizalmának elnyerése, növelése érdekében A gyermekek, nem aktív korú fiatalok, a nyugdíjas idõsek, valamint a hátrányos helyzetû emberek minél szélesebb körben való bevonása az önkéntes tevékenységekbe, programokba, akciókba 6

II. Bevezetés 2001-et az ENSZ az önkéntesség nemzetközi évének nyilvánította. 2011-ben az európai intézmények ismételten szeretnék felhívni a figyelmet erre az Európa-szerte milliókat megmozgató tevékenységre, ezért az Európai Unióban a Bizottság javaslatára a Tanács a 2011. évet Az aktív polgárságot elõmozdító önkéntes tevékenységek európai évének nyilvánította. A kutatás megrendelõje, az Önkéntes Központ Alapítvány TÁMOP 5.5.2/09/1-2009-0001 azonosítószámú projektje keretében nagy hangsúlyt fektet az Önkéntesek évéhez kapcsolódó tevékenységekre. A tematikus év és a kutatás szempontjából is érdemes röviden áttekintenünk az önkéntességre vonatkozó fogalmakat és a legfontosabb hazai, valamint európai adatokat. II.1 Körkép az önkéntességrõl II.1.1 Definíció Magyarországon az önkéntes tevékenységet törvény szabályozza, mely 2005. október 1- jén lépett hatályba (A közérdekû önkéntes tevékenységrõl szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény, rövidítve Köt.). A törvény célja, hogy a közérdekû önkéntes tevékenységet, mint jogviszonyt szabályozza és intézményesítse a magyar jogrendszerben. A Köt. alapján vezetett hatósági nyilvántartás tartalmazza azon szervezetek adatait, akik e törvény hatálya alatt foglalkoztatnak önkénteseket. A nyilvántartásba történõ bejelentkezés egyetlen szervezet számára sem kötelezõ, azonban ha az önkénteseket fogadó szervezetek élni kívánnak a jogszabályban biztosított kedvezményekkel pl. bizonyos adómentes juttatások akkor számukra a regisztráció kötelezõ. Jelenleg kb. 1600 szervezet van regisztrálva. A Köt. nem definiálja az önkéntest, mint fogalmat, hanem az alábbiakat fogalmazza meg: 1. (1) A törvény hatálya a) a 3. (1) bekezdése szerinti természetes személynél, jogi személynél, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságnál és egyéni cégnél (a továbbiakban: fogadó szervezet) Magyarországon végzett, b) a magyar állampolgár által a 3. (1) bekezdésének a)-e) pontja szerinti fogadó szervezetnél a Magyar Köztársaság területén kívül (a továbbiakban: külföld) végzett közérdekû önkéntes tevékenységre terjed ki. (2) A törvény hatálya nem terjed ki a) az önkéntes véradásra, b) az önkéntes, illetve létesítményi tûzoltóként végzett tevékenységre, c) a polgári természetõrként végzett tevékenységre. 2. (1) Közérdekû önkéntes tevékenység a fogadó szervezetnél a 3. -ban meghatározott tevékenységi körben ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, kivéve, ha a) a személy a tevékenységet maga vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója javára végzi, 7

b) a tevékenység jogszabályi kötelezésen, jogerõs bírósági határozaton, illetve hatósági kötelezésen alapul, c) a felek úgy állapodnak meg, hogy azt más jogviszony keretében végzik, így különösen polgári jogi jogviszonyban, társadalmi szervezet, illetve egyház tagjaként, alapítvány, közalapítvány kezelõ szervének tagjaként vagy egyházi személyként. A törvény értelmében önkéntesnek tekintjük azt tehát, aki a fogadó szervezetnél közérdekû tevékenységét anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzi. A törvény nem érinti a személyeknél végzett önkéntes tevékenységet, vagy a törvényben fel nem sorolt szervezeteket. 2001-ben az ENSZ, az Önkéntesek Nemzetközi Éve alkalmából kibocsátott egy dekrétumot az önkéntesség alapvetõ kritériumait és jellemzõit illetõen, melyek alapján e tevékenység jellemzõi az alábbiak: önkéntes, azaz a személy belsõ indíttatásából, szabad akaratából végzi a tevékenységet, tehát a nem-kötelezõ elv esszenciális feltétel. Az önkéntes munkát nem anyagi ellenszolgáltatásért végzik, de a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhetõ. A tevékenységet nem elsõsorban a pénz vagy a megélhetés biztosítása motiválja. Az önkéntesség más személy vagy a társadalom hasznára irányul azaz a tevékenység valamilyen közjószág elõállítását szolgálja, bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentõs haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is. E fenti három kritérium esetenként azzal is kiegészül, hogy az önkéntességnek szervezett keretek között kell folynia, ez a kritérium azonban az önkéntes vizsgálatokban jelentõs eltérést eredményezhet, ugyanis a formális szervezeteknek végzett önkéntes tevékenységnél nagyobb arányban végeznek az emberek informális szervezeteken kívüli önkéntes tevékenységeket. II.1.2 Európa Az 1993-ban indult Johns Hopkins Nonprofit Összehasonlító Kutatási Program eredményei elõször csak a fejlett országokban a nonprofit szektor gazdasági súlyának növekedésérõl számoltak be, majd 10 év után a 35 vizsgált országban végzett kutatás zárásakor már az önkéntesség és a civil szervezõdések ugrásszerû növekedését regisztrálva egyenesen globális egyesületi forradalomról számol be. A szerzõk az önkéntességet a legtágabb definíciós bázis alapján értelmezték, azaz a formális és az informális önkéntesek számát egybe vették. 3 Összességében elmondható, hogy az Európai Unió 15 év feletti lakosságának 22-23% kapcsolódik be önkéntes tevékenységekbe, az európai és nemzetközi kutatások általában magasabb arányokat mutatnak ki, mint az egyes nemzeti tanulmányok. 4 Az önkéntesség területén az egyes országok eltérõen fejlõdnek, de összességében az elmúlt 10 évben az önkéntesek száma növekszik. Számos országban a gazdasági válság nagy hatást tett az önkéntességre és több olyan ország is van, ahol ez az önkéntességben való részvételt még inkább növelte (pl. Hollandia, Írország). Más területeken (pl. Olaszország, Lettország, 3 Bartal Anna Mária, Önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzõi a 2008. évi Európai Érték Vizsgálat tükrében avagy, aki önkéntes az nagyobb valószínûseggel boldogabb és elégedettebb?, http://volunteermotivation.hu/downloads/onk_nemonk_bam2009.pdf, 4. 4 Volunteering in the European Union, Educational, Audiovisual & Culture Executive Agency, Final Report by GFK, 2010, http://www.onkentesseg2011.hu/letoltheto/volunteering_in_the_european_union.pdf, 57. 8

Litvánia, Észtország) a válság visszaesést hozott az önkéntességben is. 5 Az önkéntesség jövõjével kapcsolatban többféle vélemény is van, tendenciózusan a tevékenység jellemzõit illetõen az európai dokumentumok azt sugallják, hogy az emberek egyre inkább a rövidebb idõtartamú és projekt-alapon mûködõ, adott programhoz kötõdõ tevékenységben vesznek részt inkább. 6 1. Táblázat: Lakossági részvétel önkéntes tevékenységben az Európai Unió tagállamaiban Részvételi arány Nemzeti tanulmányok* Eurobarométer (2006) Nagyon magas (> 40%) Magas (30%-39%) Közepes (20%-29%) Viszonylag alacsony (10%-19%) Alacsony (< 10%) Ausztria, Hollandia, Svédország, Egyesült Királyság Dánia, Finnország, Németország, Luxemburg Észtország, Franciaország, Lettország Belgium, Ciprus, Csehország, Írország, Málta, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Románia, Szlovénia, Spanyolország Bulgária, Görögország, Olaszország, Litvánia Ausztria, Dánia, Finnország, Németország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Svédország Belgium, Csehország, Franciaország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia Ciprus, Észtország, Málta, Lettország, Egyesült Királyság Bulgária, Görögország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Spanyolország Európai Érték Tanulmány (1999/2000) Hollandia, Szlovákia, Svédország, Egyesült Királyság** Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Görögország, Luxemburg Ausztria, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Lettország, Málta, Szlovénia Észtország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Spanyolország Forrás: Volunteering in the European Union 65-66.oldal, nemzeti kutatások alapján *Magyarország nem szerepel ebben az összehasonlításban, mert eltérõ adatokat találunk a formális önkéntesség esetében (aránya 5,5% a civil szervezetek önkéntes adatszolgáltatása alapján), illetve a formális és nem formális önkéntesség együttes vizsgálata során (aránya 40% a teljes lakosság körében reprezentatív vizsgálat alapján). Többségben vannak azok az országok, ahol több férfi vesz részt önkéntes tevékenységben, mint nõ. Sokkal több férfi vesz részt a sporthoz kötõdõ szervezetek munkájában illetve programokban, míg szignifikánsan több nõ vesz részt a szociális és egészségügyi területhez köthetõ önkéntes tevékenységekben. 7 A legtöbb országban a 30-50 év közöttiek csoportjában a legnagyobb az önkéntesek száma. 8 A nemzeti tanulmányok 20 országban egybehangzóan megállapítják, hogy a magasabb iskolázottsággal rendelkezõk szívesebben vesznek részt önkéntes tevékenységben, kivéve Olaszországot, ahol az önkéntesek jelentõs része nem rendelkezik iskolai végzettséggel, vagy alacsony képzettségû. 9 5 Volunteering in the European Union, 66-68. 6 Volunteering in the European Union, 69. 7 Volunteering in the European Union, 69. 8 Volunteering in the European Union, 71. 9 Volunteering in the European Union, 73-74. 9

2. Táblázat: Önkéntesek nemek szerinti megoszlása az Európai Unió tagállamaiban Tendencia Országok Nõi önkéntesek nagyobb száma Bulgária, Csehország, Málta, Szlovákia, Egyesült Királyság (Anglia, Észak Írország, Skócia) Férfi önkéntesek nagyobb száma Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Portugália, Szlovénia, Svédország Egyenlõ részvétel férfiak és nõk között Ciprus, Észtország, Finnország, Írország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia Nincs vagy ellentétes információ Görögország, Lettország, Spanyolország Forrás: Volunteering in the European Union 69.oldal, nemzeti kutatások alapján 3. Táblázat: Az önkéntesek kor szerinti megoszlása az Európai Unió tagállamaiban Tendencia Országok Fiatal emberek és fiatal felnõttek legaktívabbak az Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, önkéntességben (15-30 év) Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország Felnõttek a legaktívabbak (30-50 év) Belgium, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Magyarország, Portugália, Svédország Önkéntesség viszonylag magas szintje minden Ausztria, Franciaország, Németország, Írország, korcsoporton keresztül Olaszország, Hollandia, Egyesült Királyság Idõsebb emberek növekvõ részvétele Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Románia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország Forrás: Volunteering in the European Union 71.oldal, nemzeti kutatások alapján Az önkéntes tevékenységek az alábbi területekre koncentrálódnak leginkább: Sport Egészségügy, szociális terület Vallási szervezetek Kultúra Szabadidõ, pihenés Oktatás 10 22 ország adatai alapján az önkéntesek leginkább adminisztratív feladatokban, a többi emberrel való közvetlen kapcsolatban, önkéntes tevékenységek elõkészítésében és szervezésében, vezetõi és koordinációs feladatokban, kampányokban és lobby tevékenységben, valamint rendezvények szervezésében vesznek részt. 11 II.1.3 Magyarország Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal 1995 óta gyûjt adatokat a nonprofit szervezetekhez kapcsolódó önkéntesek számáról a szervezetek önbevallása alapján. Az önkéntesek száma azóta 300 000 és 500 000 fõ között mozgott, visszaesés volt tapasztalható az ezredforduló utáni pár évben, majd 2007-ben ismét emelkedett az önkéntesek száma 472 353 fõre. Az elmúlt 5 évben a szervezetekhez kötõdõ önkéntesek száma kiegyenlítõdni látszik. (1. ábra) 10 Volunteering in the European Union, 78. 11 Volunteering in the European Union, 89. 10

1. ábra Nonprofit szervezetek önkénteseinek száma, 2005-2009 500000 400000 371739 437 893 472 353 402 537 426 697 300000 200000 100000 0 2005 2006 2007 2008 2009 Forrás: KSH 1993-ban, majd 2004-ben végeztek olyan reprezentatív kutatást az önkéntességgel kapcsolatban, ahol a szervezeti önkéntesség mellett a magánszemélyek körében végzett önkéntes tevékenységet is vizsgálták. 12 Mindkét kutatás alapját az önkéntesség legtágabb értelmezése jelentette, önkéntes munkának tekintetve minden, a közvetlen hozzátartozókon kívüli segítést (természetbeni vagy pénzadományozást is). 1993-ban a magánszemélyeket és szervezeteket önkéntes munkával segítõk összes száma 1 726 778 fõ volt (a 18 éven felüli népesség közel 17%-a), míg 2004-ben ez a szám megduplázódott 3 474 731 fõre (a 14 éven felüli népesség 40%-ára). 1993-ban az önkéntesek munkavégzése az egyházi-vallási tevékenységekhez, a kultúrához és a szociális területhez kapcsolódott, 2004-ben az egyházi-vallási tevékenységek szerepeltek az elsõ helyen, de ezt a sportszabadidõs, az egészségügyi ellátás, szociális tevékenység, valamint a kulturális terület követték. 4. Táblázat: A tipikus magyar önkéntes társadalom statisztikai jellemzõi az 1993-as és 2004-es önkéntes munka felmérések alapján Társadalomstatisztikai jellemzõk 1993 2004 Nem fõként férfi fõként férfi Életkor 21-50 31-50 Családi állapot Házas házas vagy hajadon/nõtlen Gyermekek száma leginkább 2-3 leginkább 1-3 Iskolai végzettség Felsõfokú középiskolai, felsõfokú Foglalkozás vezetõ, beosztott értelmiségi beosztott értelmiségi Település község, fõváros község, fõváros Vallásosság minden harmadik önkéntes minden második önkéntes Forrás: Czakó, Harsányi, Kuti, Vajda 1995. illetve Czike, Kuti, 2005. alapján, Bartal Anna Mária, Önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzõi a 2008. évi Európai érték vizsgálat tükrében, 6. A legfrissebb reprezentatív adatok az Európai Érték Vizsgálat 2008-as eredményei. A vizsgált népesség 10,8%-a, 901 545 fõ (közülük 472 624 férfi és 428 921 nõ) végzett 2008- ban szervezetek számára önkéntes munkát. Az adatfelvétel és korábbi EVS (European 12 Czakó Á., Harsányi L., Kuti É., Vajda Á., Lakossági adományok és önkéntes munka, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 1995. illetve Czike, K., Kuti É., Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek, Gyorsjelentés a 2004-es felmérés eredményeirõl, Budapest, Önkéntes Központ Alapítvány, 2005. 11

Value Study) eredmények alapján megállapítható, hogy az önkéntesek aránya csökkent a népességben, hiszen 1991-ben még a 18 évnél idõsebb népesség 16,4 százaléka, 1999-ben pedig 14,8 százaléka mondta azt, hogy végzett önkéntes munkát. az önkéntesség értelmezése minta Önkéntesek száma 5. Táblázat: A hazai önkéntes-vizsgálatok jellemzõi az 1990-es évektõl 1995-tõl Központi Statisztikai Hivatal 1993. Czakó et al. 2004. Czike-Kuti 2008. EVS legszûkebb Tág legtágabb köztes csak a jogi formával rendelkezõ szervezetek önbevallása alapján 472 353 fõ (2007) a népesség 5%-a magánszemélyeknek és szervezeteknek önkéntes munkát végzõ 18 éven felüli népesség véletlenszerû megkérdezés alapján 1 726 778 fõ a felnõtt népesség 17%- a magán-személyeknek és szervezeteknek önkéntes munkát végzõ 14 éven felüli népesség véletlenszerû megkérdezés alapján 3 474 731 fõ a 14 éven felüli népesség 40%-a jogi és nem jogi formával rendelkezõ szervezeteknek önkéntes munkát végzõ 18 éven felüli népesség reprezentatív megkérdezés alapján 901 545 fõ a felnõtt népesség 11%-a Forrás: Bartal Anna Mária, Önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzõi a 2008. évi Európai érték vizsgálat tükrében, 8. II.2 Módszer A KAI Consulting Kft. 2009 decemberében kapott felkérését az Önkéntes Központ Alapítványtól egy a lakosság körében végzendõ online kutatásra az önkéntességrõl 13. A kérdõív összeállításakor igyekeztünk szem elõtt tartani az 1995-ben, illetve 2005-ben bonyolított két reprezentatív kutatás módszereit, eredményeit, ugyanakkor kutatásunkban nem volt mód a reprezentatív adatgyûjtésre, sem a 2004-es kutatás teljes megismétlésére, így az akkor használt kérdõívet egyes pontokon átalakítottuk (ld. 1. számú Melléklet). Az online kérdõív 2010 decemberétõl 2011. február végéig volt elérhetõ a válaszadók számára, ez alatt az idõ alatt 978 érvényes kitöltés történt. A kutatásról az ÖKA, valamint az önkéntes centrumok és önkéntes központok e-mailben értesítették a regisztrált önkénteseket, így az elemszám és a kitöltõk jellemzõi miatt kutatásunkat olyan kutatásnak tekintjük, mely elsõsorban a szervezetekhez kötõdõ önkéntesek jellemzõinek, motivációjának vizsgálatára volt alkalmas. Kutatásunk során az önkéntességet a legtágabb értelemben vizsgáltuk, a kis elemszám miatt nem elemeztük azok válaszait, akik csak ismeretségi körükben, vagy csak e körön kívül végeztek önkéntes tevékenységet 2010-ben, valamint egy- 13 Kutatásunkat a Google Dokumentumok rendszeren keresztül tettük elérhetõvé a megkérdezettek számára. Az adatgyûjtést és feldolgozást egyaránt nehezítette, hogy a rendszer nem tett lehetõvé bonyolultabb programozást, így pl. a válaszadók minden kérdés esetén többféle válaszlehetõséget is bejelölhettek, illetve bármennyi kérdést kihagyhattak és továbbhaladhattak a kérdõívben. Szeretnénk felhívni a figyelmet ezekre a nehézségekre, egyrészt hangsúlyozva azt, hogy kutatásunk nem reprezentatív és készítésekor nem álltak rendelkezésre profi adatszûrési, adattisztítási és adatelemezési szoftverek, másrészt figyelmeztetve azokat, akik ezzel a rendszerrel tervezik kutatások lebonyolítását. 12

egy kérdés kivételével azok válaszait sem elemeztük, akik egyáltalán nem végeztek önkéntes tevékenységet 2010-ben. (ld. 2. ábra) III. A kutatás eredményei III.1 Önkéntesek aránya, az önkéntes tevékenység kedvezményezettjei, jellemzõ tevékenységek Kutatásunk során a 2004-es reprezentatív felméréshez hasonlóan a legtágabb értelemben definiáltuk az önkéntességet, vagyis a családi és baráti körön belül valamint e körön kívül is önkéntes tevékenységet végzõket tekintjük önkéntesnek. (A 14 éven felüli népesség (8 768 135 fõ) több mint 36%-a (3 165 297 fõ) a családi, baráti körön belül is segít, és azon kívül is végez önkéntes tevékenységet 14 ). 2. ábra Önkéntesek aránya az önkéntesség különbözõ értelmezései szerint, 2010 6% 4% 2% 88% Önkéntesek mindkét formában Csak szélesebb körben önkéntes Csak ismerõsök körében önkéntes Nem önkéntes A válaszadók 94%-a jelezte, hogy rokonainak, barátainak, szomszédjának segített, míg 92%-uk e körön kívül segített önkéntes tevékenységgel. (6., 7. táblázat) 6. Táblázat: Önkéntes tevékenység rokonok, barátok, szomszédok körében, 2010 Esetszám Százalék Igen 922 94,27% Nem 33 3,37% Nem tudom 21 2,15% Nem kívánok válaszolni 2 0,20% 14 Czike K.,Kuti É., Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció, Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest, 2006, 34. 13

7. Táblázat: Önkéntes tevékenység rokonok, barátok, szomszédok körén kívül, 2010 Esetszám Százalék Igen 903 92,33% Nem 75 7,67% 3. ábra Önkéntes tevékenység kedvezményezettjei, 2010 16% 3% 41% 17% 23% Szervezetek Olyan ismerõsök, akik nem rokonai, és nem barátai Ismeretlen magánszemélyek Lakóközösség, települési közösség Nincs válasz 4. ábra Önkéntes tevékenységgel támogatott szervezetek jellege, 2010 15% 29% 56% Egyesület, alapítvány, vagy más szervezet (kör, klub, szövetség, kamara, stb.) Önkormányzati óvoda, iskola, egyéb állami oktatási, egészségügyi intézmény, szociális intézmény, kulturális intézmény Egyházi, vagy vallási szervezet A formális, szervezetekhez kötõdõ önkéntes tevékenység szinte azonos arányban van a magánszemélyekhez köthetõ tevékenységekkel. (3. ábra) Úgy tûnik, hogy a 2004-es kutatáshoz hasonlóan azok, akik ismeretségi körükben végeznek ilyen jellegû tevékenységet, azok e körön kívül is önkénteskednek, vagyis az önkéntes tevékenység egyértelmûen értékvezérelt. Összességében a szervezeteken kívüli önkéntesség meghaladja a szervezetek támogatását (56-41%). Bár ahogy azt a Körkép az önkéntességrõl címû fejezetben bemutattuk, a 2008-as EVS kutatás szerint az önkéntesek száma csökkent az elmúlt években, de az általunk használt legtágabb értelmezéssel dolgozva szinte biztos, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon mérsékelten növekszik az önkéntesek száma a 2004-es adatok alapján. Az önkéntes tevékenységgel támogatott szervezetek körében valószínûleg a klasszikus civil szervezetek vannak többségben, de továbbra is nagy potenciált jelent az önkormányzati, állami fenntartású intézmények támogatása, melyet még fejleszteni érdemes (4. ábra). A 2004-es kutatással szemben az egyházhoz kötõdõ tevékenységek nem jellemzõek a válaszadókra, ennek oka valószínûleg az, hogy többségben vannak az önkéntes 14

centrumokhoz, központokhoz kötõdõk. Elõkelõ helyen szerepel azonban az egészségügy, a kultúra, a sport és az oktatás, mint ahogy a korábbi kutatásokban is (8. táblázat). 8. Táblázat: Önkéntes tevékenység jelleg (több válasz is lehetséges volt), 2010 Válaszok Esetszám Százalék Egészségügyi ellátás, szociális gondoskodás 323 17,06% Kultúra, mûvészetek, hagyományõrzés 295 15,58% Sport, pihenés, szabadidõs tevékenységek 248 13,10% Oktatás, tudományos kutatás 224 11,83% Környezet- és állatvédelem 206 10,88% Egyházi, vallási tevékenység 120 6,34% Határon túli magyarok támogatása 74 3,91% Nincs válasz 65 3,43% Nemzetközi kapcsolatok, EU 64 3,38% Állampolgári jogok védelme, kisebbségvédelem 59 3,12% Településfejlesztés, regionális fejlesztés 57 3,01% Szakmai, gazdasági, munkavállalói és munkáltatói érdekképviselet 39 2,06% Közbiztonság védelme, polgárõrség, tûzoltás, bûnmegelõzés, áldozatvédelem 34 1,80% Gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés, regionális fejlesztés 29 1,53% Politikai tevékenység 28 1,48% Egyéb 28 1,48% A 2004-es kutatási eredményekhez képest, ahol az elsõ három legnépszerûbb forma a lakóhelyen, az oktatási, egészségügyi, szociális és mûvészeti intézményben történõ segítés és a gondoskodás, rászoruló befogadása volt, kismértékû eltérést tapasztalhatunk abban, hogy elsõ helyre itt a magánszemély segítése illetve a szervezetek segítése került a lakóhelyen végzett önkéntes tevékenység mellé (5. ábra). 2008-ban a KSH adatai szerint a szervezetek valamivel több, mint felében tevékenykedett önkéntes, akiknek a támogatása az egyesületek és alapítványok, vagyis a klasszikus civil szervezetek esetében volt döntõ. Legtöbben a szabadidõ, hobbi, a szociális ellátás, a kultúra, és a sport területén dolgozó civil szervezeteket segítették (ld. 2. sz. Melléklet). 15 Nemzetközi összehasonlításra a formális és nem formális önkéntes kérdésében nincs igazán mód, mert az egyes nemzeti és nemzetközi kutatások is eltérõ definícióval és módszerekkel dolgoznak. Azonban nemzetközileg és Magyarországon is folyamatosan nõ azoknak a szervezeteknek a száma, akik fogadnak önkénteseket. Kutatásunk eredménye, hogy a válaszadók többsége rendszeresen végez önkéntes tevékenységet, jellemzõen havonta vagy heti rendszerességgel (9. táblázat). A 2004-es kutatáshoz képest kevesebb azoknak az aránya, akik csak alkalmanként (2004: 44,6%) és magasabb azoknak az aránya, akik csak egy-két rendkívüli alkalommal végeztek ilyen tevékenységet 2010-ben (2004: 6,6%), valamint sokkal magasabb azok aránya, akik rendszeresen végeznek önkéntes tevékenységet (2004: 47,2%). Egyértelmû, hogy ez utóbbi eltérés a reprezentatív-nem reprezentatív minta sajátosságából, illetve a válaszadók azon jellemzõjébõl fakad, hogy többségük szervezethez kötõdõ önkéntes, aki rendszeresen segít az önkéntes centrumon, központon keresztül. A többség 2010-ben havonta 1-10 órát töltött önkéntes tevékenységgel (46,3 % - 10. táblázat). 15 KSH, Nonprofit szervezetek Magyarországon 2008, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2010, 53-54. 15

5. ábra Önkéntes tevékenységek jellege az ism eretségi körön kívül, 2010 elintézett valaki helyett hivatalos dolgot, vagy tanácsot adott segített valamilyen más szervezetben, egyesületben, klubban, körben lakóhelyén, településén, lakókörnyezetében segített valamiben oktatási, egészségügyi, szociális, mûvelõdési intézményben segített adománygyûjtésben vett részt jótékony célú rendezvényen fellépett, végzett valamilyen tevékenységet gondoskodott valakirõl, rászorulót fogadott be, szállást adott segített egy egyházi szervezet m unkájában kuratóriumi, elnökségi, felügyelõbizottsági tagságot vállalt nonprofit szervezetben könyvelést, egyéb adminisztrációt végzett nonprofit szervezet számára egy párt munkáját segítette ellenszolgáltatás nélkül 2,03% 4,71% 3,64% 6,62% 6,54% 5,66% 8,88% 12,55% 16,65% 15,27% 17,45% 0,00% 5,00% 10,00% 15,00% 20,00% Válaszok aránya, több válasz is lehetséges volt 6. ábra Az önkéntes tevékenységet végzõk megoszlása a tevékenység gyakorisága szerint (értékelhetõ választ adók), 2010 23% 66% 11% Alkalmanként, többször is elõfordult Egy-két rendkívüli alkalommal fordult elõ, így adódott Rendszeresen 9. Táblázat: A rendszeresen önkéntes tevékenységet végzõk megoszlása a tevékenység gyakorisága szerint Válasz Százalék Rendszeresen, kb. havonta egyszer 31,11% Rendszeresen, kb. hetente egyszer 30,56% Rendszeresen, majdnem naponta 23,52% Rendszeresen, kb. félévenként egyszer 12,22% Rendszeresen, évente egyszer tevékenykedem így 2,59% 16

10. Táblázat: Havi átlagban végzett önkéntes tevékenység idõtartama, 2010 Havi átlag óraszám Esetszám Százalék 1-10 órát 403 46,43% 11-20 órát 103 11,87% 21-30 órát 79 9,10% nincs válasz 283 32,60% Amennyiben a megkérdezettek ismét önkéntes munkát vállalnának, az elsõsorban gyermekekhez kötõdne, magánszemélyek segítése mellett pedig a rendezvény és programszervezés, valamint az oktatás illetve az adminisztráció szerepel az elsõ 5 helyen (11. táblázat). 11. Táblázat: Szívesen végzett önkéntes tevékenységek (több válasz is lehetséges volt), 2010 Válasz Esetszám Százalék gyermekek és ifjúság 494 11,15% segítségnyújtás (fizikai, lelki, szellemi) 424 9,57% rendezvény-, programszervezés 380 8,58% oktatás, képzés 335 7,56% adminisztráció, irodai munka 327 7,38% természet-, környezetvédelem 308 6,95% mûvészet, kultúra 273 6,16% kézmûves tevékenység 270 6,09% tanácsadás 232 5,24% telefonos segélyszolgálat 195 4,40% állatgondozás 194 4,38% adományszervezés 185 4,18% fordítás, tolmácsolás 160 3,61% fizikai munka 155 3,50% sport és rekreáció 139 3,14% pályázatírás-, figyelés 123 2,78% PR, marketing, kampányszervezés 120 2,71% informatika 84 1,90% egyéb 19 0,43% nem tudom 10 0,23% nincs válasz 3 0,07% nem kívánok válaszolni 1 0,02% A szívesen támogatott társadalmi csoportok között is elsõ helyen szerepelnek a gyermekek, õket az idõsek és a fogyatékos emberek követik (12. táblázat). A válaszadók 88%-a nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy õ maga tagja-e valamely kisebbségnek, ebbõl úgy tûnik, hogy a hátrányos helyzetû csoportok bevonódása az önkéntes tevékenységekbe még mindig nagyon alacsony, õk inkább csak kedvezményezettjei az önkéntességnek (ld. 2. sz. Melléklet). Az idõsek kiemelt helyzete nem meglepõ, hisz a legtöbb idõsebb rokon ellátását sokan ma is otthon, családi körben végzik. 2004-es kutatáshoz hasonlóan a válaszadók szerint támogatásuk leginkább a közösség érdekeit szolgálta (13. táblázat). 17

12. Táblázat: Szívesen támogatott társadalmi csoportok (több válasz is lehetséges volt), 2010 Válaszlehetõségek Esetszám Százalék gyerekek 653 25,22% idõs emberek 401 15,49% fogyatékossággal élõk 352 13,60% nõk 302 11,66% munkanélküliek 228 8,81% határon túli magyarok 215 8,30% szenvedélybetegek (alkoholisták, drogfüggõk, stb.) 136 5,25% romák 126 4,87% hazai kisebbségek 89 3,44% egyéb 68 2,63% nincs válasz 19 0,73% 13. Táblázat: Az önkéntes segítõk aránya a támogatás címzettje szerint (értékelhetõ válaszok alapján), 2010 Kinek az érdekét szolgálta? Esetszám Százalék (az összes válaszhoz viszonyítva) A közösség általános érdekét 394 45,39% Számomra ismeretlen rászorulókét 192 22,12% Családomét, a magamét, és másokét is 85 9,79% Nem lehet eldönteni 72 8,29% Rászoruló ismerõseimét 39 4,49% Családomét és saját magamét 4 0,46% Néhány adat a nonprofit szektorról és a formális önkéntességrõl 2009-ben 66 145 szervezet mûködött Magyarországon, kicsivel több, mint egyharmaduk (23 667) alapítványi formában, 42 478 társas nonprofit szervezetként. Az alapítványok 62 százaléka három tevékenységi területhez: az oktatáshoz (32%), a szociális ellátáshoz (16%), és a kultúrához (14%) köthetõ. A társas nonprofit szervezetek körében továbbra is a szabadidõs (26%) és a sportegyesületek (16%), valamint a kulturális szervezetek (11%) aránya a legnagyobb. A közhasznú státust szerzett szervezetek aránya 2009-ben 48 százalék volt, a kiemelkedõen közhasznúvá nyilvánítottaké 6 százalék. 2009-ben a nonprofit szektorban tevékenykedõ önkéntes segítõk becsült száma 427 ezer fõ volt. Az általuk teljesített közel 60 millió munkaóra több mint 28 ezer fõállású foglalkoztatott munkaidejének felelt meg3), és munkájuk becsült értéke megközelítette az 56 milliárd forintot. Gyakorlatilag önkéntes munka bevonása nélkül mûködtek a nonprofit vállalkozások, az egyesülések, a köztestületek és a nonprofit intézmények, illetve igen kevés önkéntes munkát vettek igénybe a közalapítványok. Az egyesületeknél és magánalapítványoknál tevékenykedett az önkéntesek több mint 93 százaléka. A lakossági segítség különösen a kisebb szervezetek számára volt nagy jelentõségû. KSH, A nonprofit szektor legfontosabb jellemzõi 2009-ben, Statisztikai tükör, IV. évfolyam 138. szám Összegzésként elmondhatjuk, hogy válaszadóink 88%-a végez önkéntes tevékenységet, a 2004-es reprezentatív felméréshez hasonlóan a legtágabb értelemben véve az önkéntességet. 18

66%-uk rendszeresen végez ilyen jellegû tevékenységet, többségük heti, havi rendszerességgel. A formális, szervezetekhez köthetõ (41%) és az informális, magánszemélyekhez köthetõ támogatás (40%) hasonló arányban jellemzi az önkénteseket, de összességében a szervezeteken kívüli önkéntesség meghaladja a szervezetek támogatását. Ebbõl azt a következtetést vonjuk le, hogy az utóbbi években valószínûleg nem csökkent az önkéntes tevékenységet vállalók aránya a teljes lakosság körében. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy sem az önkéntes központok, centrumok, sem a közvetlen fogadó szervezetek nem rendelkeznek pontos információkkal az önkéntesek számáról, és kutatásunk nem reprezentatív adatokra támaszkodik. Az önkéntesek elsõsorban az egészségügy, a kultúra, a sport és az oktatás területén jeleskednek, mint ahogy a korábbi kutatásokban is ezek voltak a legnépszerûbb területek. A szívesen végzett tevékenységek között a gyermekekhez kötõdõ tevékenység mellett magánszemélyek segítése, rendezvény és programszervezés, valamint az oktatás illetve az adminisztráció szerepel az elsõ 5 helyen. A szívesen támogatott csoportok között a gyermekek, az idõsek és a fogyatékos emberek állnak az élen. A legtöbb önkéntes úgy gondolja, hogy támogatása leginkább a közösség érdekét szolgálta. A 2004-es reprezentatív kutatáshoz képest a fenti szempontok tekintetében nem találtunk jelentõs eltérést, változást, de mintánkban a szervezetekhez kötõdõ, rendszeresen tevékenykedõ önkéntesek felülreprezentáltak, így egyes esetekben magasabb arányokat mutattunk ki. III.2 Önkéntesek jellemzõi, indítékai Kutatásunkban az önkéntes tevékenységet végzõk túlnyomó többsége, 80%-a nõ. Ennek legfõbb oka az lehet, hogy olyan rendszeresen önkéntes tevékenységet végzõk válaszoltak kérdéseinkre, akik az emberek közvetlen segítésében vesznek részt inkább (ld. 5. ábra), mint a férfiakra jobban jellemzõ vezetõ pozíció betöltése vagy sporthoz kapcsolódó tevékenység. Kutatásunk eredménye összhangban áll azzal a nemzetközi tendenciával, hogy szignifikánsan több nõ vesz részt a szociális és egészségügyi területhez köthetõ önkéntes tevékenységekben. A legtöbb válaszadó inkább a fiatalabb felnõtt korosztályból került ki, ez valószínûleg az online kitöltési lehetõségbõl is adódik (7. ábra). A 2004-es kutatási adatokhoz képest a fiatalok sokkal kisebb mértékben vesznek részt önkéntes tevékenységben, hasonlóan a 60 évesnél idõsebb korosztály arányaihoz (20 évesnél fiatalabb 6%, 60 évesnél idõsebb 6,57%). Ugyanakkor nagy a visszaesés már a 40- es korosztályban is, amely arra mutat, hogy válaszadóink inkább az új típusú önkéntesekhez tartoznak 16. Ezt támasztja alá, hogy azok a válaszadók, akik nem aktív keresõk, legnagyobb arányban jelenleg tanulnak. Emellett hasonló arányban találunk a válaszadók között nõtlen vagy hajadon fiatalokat, mint házas vagy élettársi kapcsolatban élõket (14., 15. táblázat). Válaszadóink 64%-a felsõfokú végzettséggel rendelkezik. 16 Az új típusú önkéntesség jellemzõit Czike Klára írta le. E csoport számára az adományozás, jótékonykodás helyett vagy mellett a tudásalapú, információs társadalomra jellemzõ társadalmi értékek állnak a középpontban. Az önkéntességnek ebben a típusában a szaktudás, a gyakorlati tapasztalat megszerzése kerülnek elõtérbe. Számos fiatal kapcsolódik be önkéntes tevékenységbe annak érdekében, hogy kapcsolatokat, tapasztalatokat szerezzen, melyet az Európai Unió önkéntes programjai is ösztönöznek. Különösen érvényes ez a 26 év alatti korosztályra. (Czike K., Kuti É. 2006, 27-28.) 19

7. ábra Önkéntesek életkora 350 300 250 200 150 100 50 0 15 éves, vagy fiatalabb 16-20 éves 21-30 éves 31-40 éves 41-50 éves 51-60 60 év feletti Válaszok száma 14. Táblázat: A munkaviszonnyal nem rendelkezõk megoszlása, 2010 Esetszám Százalék tanuló 142 40,92% nyugdíjas 83 23,92% munkanélküli 80 23,05% gyesen, gyeden van 21 6,05% egyéb 16 4,61% eltartott 5 1,44% 15. Táblázat: A válaszadók családi állapota, 2010 Esetszám Százalék Házas, élettársi viszonyban él 412 47,47% Nõtlen, hajadon, egyedülálló 336 38,71% Elvált, különváltan él 90 10,37% Özvegy 20 2,30% Nincs válasz 10 1,15% 8. ábra Önkéntesek megoszlása vallásosság szerint, 2010 4% 22% 43% 31% Igen, a magam módján Nem Igen, valamely egyház elõírásainak megfelelõen Nem tudja, nem válaszol Összehasonlítva a korábbi kutatások eredményeivel saját eredményeinket, a korábban már bemutatott táblázat kiegészítésével az alábbiakat találjuk: 20

16. Táblázat: A tipikus magyar önkéntes társadalom statisztikai jellemzõi az 1993-as és 2004-es reprezentatív kutatások és 2010-es saját kutatásunk alapján Társadalomstatisztikai jellemzõk 1993 2004 2010 Nem fõként férfi fõként férfi fõként nõ Életkor 21-50 31-50 21-40 Családi állapot házas házas vagy hajadon/nõtlen házas vagy hajadon/nõtlen Iskolai végzettség felsõfokú középiskolai, felsõfokú felsõfokú Foglalkozás vezetõ, beosztott beosztott értelmiségi beosztott értelmiségi értelmiségi Vallásosság minden harmadik minden második önkéntes 65% önkéntes Érdemes még ide idézni a 2008-as EVS kutatás megállapításit, bár abban a kutatásban az önkéntesség egy szûkebb értelmezésével dolgoztak, mégis találunk hasonlóságot jelenlegi adatainkkal. A minta tipikus önkéntese olyan 18-45 év közötti nõ volt, aki városokban vagy községekben él, inkább házas, de nagy gyakorisággal lehet hajadon, ebbõl következõen inkább gyermekes, aki általában 2 gyermeket nevel, de gyakori, hogy gyermektelen, felsõfokú vagy középfokú végzettsége van, gazdaságilag aktív, szolgáltatás jellegû, illetve felsõfokú képzettség önálló alkalmazását igénylõ munkakörben dolgozik, a maga módján vallásosnak és katolikus felekezetûnek vallja magát, átlagos havi jövedelme inkább 75-150 ezer forint között van, de gyakori, hogy ennél magasabb, 250-300 ezer forint, az elmúlt 10 évben lett önkéntes, és a szervezeteknél végzett leggyakoribb önkéntes tevékenysége, hogy rendezvények, események szervezésében és lebonyolításában segédkezik, vagy pedig adminisztratív feladatokat lát el, vagy pedig gyermek- és ifjúságvédelmi programokban segédkezik. http://volunteermotivation.info/ Eredményeink hasonlóak a 2004-es kutatáshoz abban, hogy az önkéntes tevékenység legfontosabb motivációja a tevékenység által kiváltott jó érzés. Eltérés tapasztalható azonban abban, hogy míg a 2004-es kutatásban második helyen szerepelt a szervezeti kötõdés, harmadik helyen a családi indíttatás, a jelen kutatásban válaszadó önkéntesek egyértelmûen az új típusú önkéntességhez kapcsolódó motivációkat jelöltek meg, mint a tapasztalatszerzés, kihívás, szakmai fejlõdés. Ezekben a válaszokban sokkal inkább elõtérbe kerül a személyiségfejlõdés a közösségi, szervezeti kötödéssel vagy a családtól, környezettõl látott mintával szemben. Ahogy azonban a 2004-es kutatásban, a mi eredményeinkben is az utolsó helyet foglalják el az anyagi indok (adókedvezmény vagy költségtérítés). Így megállapíthatjuk, hogy az önkéntesség még mindig értékvezérelt cselekvés, ugyanakkor az értékek már sokkal inkább kötõdnek közvetlenül az egyénhez, mint a közösséghez. Eredményeink, ha csak ezt a kérdést vizsgáljuk, jelentõsen eltérnek a 2008-as EVS kutatás eredményeitõl, ahol a szerzõk megállapítják, hogy a (szociális) értékek, a környezet védelme, a kultúra megõrzése és a kormányzati támogatások, ellátások, azok a kollektív 21