JELENTÉS. a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság müködése ellenörzésének tapasztalatairól. 1995. július

JELENTÉS a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság müködése ellenörzésének tapasztalatairól 1995. július 265

A vizsgálat végrehajtásáért felelős: az ÁSZ IV. Vagyonellenőrzési Igazgatósága dr. Kovács Arpád igazgató A vizsgálatot vezette: Dr. Csépán Magdolna A vizsgálatot végezték: osztályvezető főtanácsos Hajagos Józsefné dr. Kurucz István Szendrődi Józsefné Az összefoglaló jelentést készítette: dr. Kurucz István szánrvevő szánrvevő szánrvevő szánrvevő tanácsos tanácsos tanácsos ----

ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK IV. VAGYONELLENŐRZÉSI IGAZGATÓSÁG V-3-9/!995. J E L E N T É S a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság működése ellenőrzésének tapasztalatairól A vizsgálat célja a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tevékenységi körének, működési feltételeinek megismerése, továbbá annak megállapítása, hogy ebben milyen változások voltak 1989-1994. között, és a megváltozott követelményeknek az igazgatóság mennyiben tud megfelelni A helyszini vizsgálat!995. február 20-tól április 14-ig tartott. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK I. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ellátási tevékenysége 1.) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (NYUPIG) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság irányítása alá tartozó igazgatási szerv. Tevékenysége mindkét biztosítási ág szempontjából igen fontos, sőt az Alapokba nem tartozó folyósítási feladatokat is végez. Jelenlegi feladat- és hatáskörét alapvetően a 9!/1993.(VI.9.) Kormányrendelet 3. határozza meg. Peladatköre jelentösen bővült a vizsgált időszakban. A politikai és a gazdasági változásokat megjelenítő jogszabályok több új- és rendszeressé váló-, illetve egyszeri folyósítási feladatot határoztak meg a társadalombiztosítás, ezen belül a NYUFIG számára. A NYUPIG:... által folyósított kiadások aránya megközelítette az Alapok kiadásainak hatvan százalékát. 2.) Kapcsolatrendszerén belül nem kellően rendezett a munkakapcsolat a főigazgatósággal, a feladatmegosztás a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságával. Az ONYF-NYUFIG együttműködésben az önkormányzatiságot érzékeltető elemek ellenére a költségvetési szervek aláfölérenddtségét hangsúlyozó, érvényesítő munkakapcsolat a jellemző.

- 2-3.) A döntések előkészítői, és maguk a döntéshozók nem foglalkoztak azzal, hogy a gyakorlati megvalósítás (a folyósítás) mit jelent. Rendszeresen figyelmen kívül hagyták a folyósítások teljesíthetőségének körülményeit. Nem vizsgálták a végrehajtás feltételeit, -járulékos költségeit, a várható többletráforditásokat, illetve az elérhe~ tő megtakarításokat. A nyugellátásokkal kapcsolatos döntések jelenlegi gyakorlata nehézkes. Az Országgyűlés nem vizsgálta, hogy a döntés átruházható-e a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatra. A folyósítási munka igazgatósági előkészítése összességében megfelelő. A munkafolyamatba épitett ellenőrzés eddig biztosítékot adott a hibák többségének kiszűréséhez. Az új feladatok közül kiemelést érdemel a korengedményes nyugdíjazás, valamint a kárpótlási jegyek életjáradékra váltása. A megfelelő pénzügyi garanciák nélkül bevezetett korengedményes nyugellátás 1994-ig hétmilliárd forintos hiányt okozott a társadalombiztositásnak, melynek behajtása rendkivül nehéz, sok esetben reménytelen. Az életjáradékosok száma, a kifizetett összeg évről-évre nő. A legújabb rendelkezések hatására várhatóan az eddigieknél is gyorsabb ütemű lesz a növekedés, mely többletfeladatot ró a NYUFIG-ra és a megyei igazgatóságokra egyaránt. 4.) Az igazgatóság számítógépes szolgáltatásai közül rossz a folyószámla feldolgozásának hatékonysága. A nagy költséggel, de több hónapos eltéréssel elvégzett összesítés nem használható fel a megyei igazgatóságok operatív munkájához. A folyószámla könyvelés decentralizálása után -várhatóan 1996-tól- elkerül a feladat a NYUFIG-tól. II. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság működési feltételei A növekvő követelmények végrehajtásához nem sikerült megteremteni a szükséges személyi, tárgyi feltételeket, mely a jövőre nézve azzal a kockázattal jár, hogy az igazgatóság csak részben tudja ellátni a feladatait. l.) Az igazgatóság a jogszabályi változásokkal összhangban készítette el, illetve módosította a belső utasításokat, az ügyviteli rendet. A jogszabályi környezet kedvezőtle-

- 3 - nebbé vált a rendeletek gyakori módositása, pontatlanságai miatt, ami megnehezítette a végrehajtást. Esetenként a főigazgatóság jogszabály értelmezései is félreérthetők voltak. 2. J Többször változott az igazgatóság szervezeti felépítése. Nőtt a szervezeti egységek, ezen belül a főosztályok, valamint a magasabb beosztású vezetők száma. A módosuló, illetve a bővülő feladatkör csak részben indokolta ezt. 3. ) Jellemző volt a munkahelyi, területi megosztottság, melynek következtében nőttek a beruházási, üzemeltetési költségek, időszakonként romlottak a belső és külső munkakapcsolati-, szolgáltatási feltételek. Az igazgatóság számításai szerint javultak a fajlagos teljesitménymutatók, részben az ügyek számának csökkenése, részben a létszámnövekedés hatására. Ennek ellenére rendkívül magas volt a túlóra felhasználás, melynek nagysága megközelítette az előadók éves munkaidő alapjának. mértékét. (A nagy leterhelés egészségkárosító következménnyel is jár.) Jelentős összeget fizettek ki a túlmunka díjazására. A nagyobbrészt bérmegtakarításból származó jutalmazási keretet is főleg erre a célra használták fel, igy az nem jutalomként funkcionált. A bérmegtakarítás részben a tartós távollét, részben a be nem töltött létszám, illetve a létszámcserénél alkalmazott kisebb b~rmegállapítás miatt keletkezett. 4.) Az igazgatóság pénzügyi lehetőségei korlátozottak voltak. A főigazgatóság határozta meg az igazgatóság gazdálkodási feltételeit, ugyanakkor nem adott tájékoztatást az évenkénti megtakarítások-, a pénzmaradvány felhasználásáról. A főigazgatóság a NYUFIG létszámának jóváhagyásánál nem volt következetes. Hiányolható, hogy érdemben nem vizsgálta a feladatok végrehajtásának feltételeit, a kapcsolódó igazgatósági létszámgazdálkodást. 5. ) A fejlesztésekre vonatkozó célkeretek főigazgatósági JOváhagyása rendszerint elhúzódott, részben a bonyolult döntési mechanizmus, részben a nem megfelelő igazgatósági előterjesztések miatt. A bérelt ingatlanokon végzett felújítások aktíválása után az 1994. évre kimutatott állományi érték, illetve értéknövekedés nem a valós helyzetet tükrözi.

- 4-6.) A köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII. törvény -vezetői kinevezésekre vonatkozó- előirásait nem tartották be az igazgatóságon. A követelményeket a vezető munkatársak beiskolázásával kívánják teljesíteni, ezért várhatóan több éven keresztül nem érvényesül a törvényi előírás. A dolgozók viszonylag nagy száma jár különböző, kötelezően előirt képzésre. Az erre fordított idő hozzávetőlegesen huszonöt, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkatárs éves munkaidő alapjának felel meg. 7.) Az egységes társadalombiztosítási irányitás időszakában az ágazat nem rendelkezett önálló informatikai stratégiával. Az első stratégiai rendszerterv 1995. áprilisában készült el és a helyszíni vizsgálat időpontjában önkormányzati jóváhagyásra várt. A NYUFIG 1989-től saját informatikai tervvel rendelkezik. Számítógépes állományának komolyabb fejlesztése az emlitett évtől kezdődött el. A kapacitás bövítése, az informatikai rendszerek fejlesztése várhatóan folytatódik a következő években is. Az állandóan változó jogszabályi környezet folyamatos munkát ad a fejlesztőknek. A komple folyósítási rendszer (NYUFUR) karbantartása és kiterjesztése rendszeres feladat. JAVASLATOK A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat - vizsgálja meg az ellátásokkal kapcsolatos döntések előkészítését, végrehajtásának feltételeit, illetve költségvonzatát; -vizsgálja meg az egyes ellátások emelésével, kiegészítésével kapcsolatosan, hogy csökkenthető-e az intézkedések éven belüli gyakorisága. A tapasztalatoktól függően kezdeményezzen jogszabálymódositást; kezdeményezze a papíralapú adathordozák kiváltásának jogszabályi rendezését;

- 5 - - tegyen javaslatot arra, hogy a NYUFIG és a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósága közötti feladatok megosztását jogszabály rögzítse. - kezdeményezze, hogy a jogutód nélkül megszűnt cégek tartozását külső forrásból térítsék meg; A Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöksége, 36/1994.(V.24.) számú -a NYUFIG tevékenysége és müködési feltételei átfogó vizsgálatára vonatkozó- határozata végrehajtása keretében - alakítsa ki a főigazgatóság és az igazgatóság szakigazgatási egységei közötti munkakapcsolatok normáit. Pontosan szabályazza a külső kapcsolattartás feltételeit; vizsgálja meg hogy miként növelhető az igazgatóság pénzügyi, gazdálkodási önállósága, illetve.felelőssége. A nem társadalombiztosítási Alapokat terhelő elszámolásokat úgy szabályozza, hogy minden bevétel és kiadás a NYUFIG-nál jelenjen meg; - vizsgálja meg az igazgatósági munka-követelményeket, teljesítésük feltételeit és -időigényét; A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság - kérjen főigazgatósági állásfoglalást a szociálpolitikai egyezményes részarányos nyugdíjak emelésénél követendő gyakorlatra; -vizsgálja meg az özvegyi nyugdíjak feléledése esetén hozott határozatok összegszerű helyességét; - teremtse meg annak feltételeit, hogy a különbözö gépes rendszerek fejlesztése egységes informatikai zeten keresztül, illetve annak felelősségemellett jen; számítószervetörtén- -úgy módosítsa a licenc díj fizetésének módját, hogy az ne terhelje előre az igazgatóság pénzügyi forrásait;

- 6 - RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK I. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tevékenysége 1. Az igazgatóság szerepe, tevékenységére ható körülmények A NYUFIG az 1993-ig működő Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság meghatározó súlyú igazgatási szervezete volt. Jelenleg a nyugdíjbiztosító ágazat legnagyobb létszámú, szerteágazó feladatokat ellátó szerve. Az igazgatóság feladatköre jelentősen 45 éve alatt. Változott az elnevezése, felügyeleti szervi irányítás is. bővült működésének többször módosult a Az 1950-ben alakult Országos Nyugdíjintézet feladata volt a nyugdíjak, árvasági ellátások, baleseti járadékok folyósítása. Felügyeletét a pénzügyminiszter, 1957-től a munkaügyi miniszter látta el. Másfél évtized múlva, 1964-ben -az. Intézet megszunese után- létrejött a NYUFIG. Időközben az igazgatóság jogosulttá vált egyes igények (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, házastársi-, családi pótlék) elbírálására. Felügyeletét húsz éven át a SZOT, illetve annak TB. Főigazgatósága, majd 1984-től 1991-ig a Minisztertanács, illetve az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF) látta el. Az igazgatóság feladatakiegészült az ellátások évenkénti emelésének végrehajtásával, a tüzelőutalványok kezelésével, a biztosítási díjak és egyéb letiltások levonásával, valamint 1987-től -összevonva a TB. Számítástechnikai Igazgatóságával- a folyósításhoz szükséges adatok gépi nyilvántartásával, a Főigazgatóság által előírt számítástechnikai feladatok ellátásával. Az 1991. évi LXXXIV. törvény döntött a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról A 9111993. (VI. 9.) Kormányrendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot bízta meg a NYUFIG felügyeletével, egyúttal meghatározta az igazgatóság hatáskörét és a -kibővült- feladatkörét. A 4. sz. függelék összefoglalja azokat a jogszabályokat, amelyek meghatározták a NYUFIG tevékenységét 1989-1994. között.a közel ötven jogszabály nem tartalmazza az időközi

- 7 - módosításokat, az 1975. évi II. törvény változásait, a nyugdíjemelésekre vonatkozó rendeleteket. Az új és rendszeressé váló feladatok (például a politikai rehabilitációval; az elő-, korengedményes nyugdíjazás bevezetésével; a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásával kapcsolatos feladatokj mellett gyakoribbá váltak az egyszeri intézkedések, mint például az ellátások kiegészítése, a rendkívüli támogatások folyósítása. Az Alapok kiadásán belül a NYUFIG által folyósitott kiadások aránya a vizsgált idöszakban megközelitette a hatvan százalékot, mely 1994-ben 444 milliárd forint volt. Az Alapokat nem terhelő ellátások folyósításában az igazgatóság részaránya hétszeresére (4,5%-ról 31,3%-ra) nőtt 1994. végére (1. sz. melléklet), melynek múlt évi összege 63 milliárd forint volt. 2. Az igazgatóság kapcsolatrendszere A NYUFIG széleskörű kapcsolatot tart -a főhatósággal (ONYF), - a társadalombiztosítás szerveivel (ONYF és OEP megyei igazgatóságaival), - külső szervekkel (intézmények, vállalatok), és -a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósággal. Az ONYF és a NYUFIG kapcsolata még nem kielégitő, különös tekintettel az igazgatóság önállóságára. Az önkormányzatiság mellett a szigorúbb, a költségvetési alá- fölérendeltséget hangsúlyozó viszony is jellemző a munkakapcsolatra. A megyei igazgatóságokkal közvetlen-és napi munkakapcsolatot tartottak. Alapvetően az új indításoknál ~lőforduló hibákat rendezték levélben, telefonon vagy faon keresztül. Az OEP-ral a kapcsolattartás az ONYF-n keresztül valósul meg. A külső kapcsolatok szervezésénél szintén á központosítás jellemző. Az ONYF olyan feladatokat is magára vállalt, (pl. a Postával való kapcsolat és szerződéskötés kezdeményezése, a Hadigondozottak Közalapítványával kötendő megállapodás), amelyek korábban igazgatósági hatáskörbe tartoztak. A jelenleg érvényes igazgatósági SZMSZ azt rögzíti, hogy a főhatóságokkal való kapcsolattartás általában az ONYF-n keresztül történik. A Posta nem tartozik ide, de egyébként sem célszerű a jelzett pontatlan kifejezés használata a szabályzatban.

- 8 - Önálló költségvetési intézménynek több önállóságot célszerű biztosit ani. A munkáltatókkal a korengedményes nyugdíj ügyekben rendszeres (bár szerződéssel nem szabályozott) a kapcsolat. Sajátos, jogszábállyal nem rendezett munkakapcsolat alakult ki a MÁV RT. Nyugdíj Igazgatóságával. A hagyomány és a korábbi, csak a MÁV-ot érintő speciális szolgáltatások miatt a folyásítást a MÁV Igazgatósága végzi (amely az összes folyósítás 5-6%-a), de a NYUFIG feladata a pénzösszeg ellenjegyzése - annak ellenőrzési lehetősége nélkül -, a postára adás, a kiadások könyvelése. Szívességi alapon adják át az emelésekkel összefüggő ügyviteli utasításokat, veszik át és továbbítják a MÁV nyugdíjasok leveleit. A vizsgálati tapasztalatok szerint nem volt kellően rendezett a jogszabályi értelmezéssel, a működtetéssel kapcsolatos felügyeleti (főigazgatósági) tevékenység. (További részletek a II/l., 3., pontokban!) 3. Ellátási, folyósítás! feladatok 3.1. A tevékenység teljesítménymutatói Az igazgatóság tevékenysége értékelésének egyik alkalmas eszköze az elintézett ügyek számának, változásának vizsgálata (2. sz. melléklet). Az igazgatóság nyilvántartása szerint minden megkeresés (beérkezés) külön beadványnak számí t. Az elintézett (ezen belül az egy főre jutó) ügyek száma 1992-ig növekedett, majd a következő két évben, a feladatkör bővülése ellenére, együttesen közel húsz százalékkal csökkent az említett évhez képest. Ennek oka, hogy kevesebb volt az un. visszatérő (elsősorban az 1929. év előtti közszolgálati időhöz, a személyi jövedelemadóhoz, a politikai rehabilitációhoz, a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó) ügyek száma, illetve jobb lett a korábbi ügyiratokat, az előzményeket kikereső nyilvántartási rendszer. Fél százatékra csökkent a 30 napon túl, és öt és fél zalékra a 16-30 napon belül elintézett ügyek aránya. elhúzódó ügyek részaránya egy-másfél százalék körül kul t. szá Az az ala-

- 9 - Változtak a fajlagos mutatók, részben az ügyek számának csökkenése, részben a létszámnövekedés hatására. Csökkent az egy órára jutó ügyiratok száma (9,5-ről 7,3-ra), illetve 6,3 percről 8,2 percre nőtt az egy ügyiratra jutó idő. Az ig.azgatóság számítása szerint ez nem elegendő. negyedóra - húsz perc az elfogadható mérték. Átlagosan Az egyes osztályok között eltérőek az ügyiratokra vonatkozó mutatók, mely elsősorban a szakmai feladat különbözőségének, eltérő munkaigényének a következménye. Az igazgatóság által reálisnak tartott átlagos ügyintézési időt úgy érték el, hogy az előadók éves munkaidőalapját megközelítő számú túlórát használtak fel, részben a munkahelyi, részben az otthoni munkavégzés keretében. A túlórák nyilvántartása, vezetése az egyes szervezeti egységek vezetőinek feladata, felelőssége. 3.2. A folyósítások menete és ellenőrzése A folyósítási munka menetét az 1. sz. függelék ismerteti. A folyósítások előkészítése, megszervezése,.a kapcsolódó belső ellenőrzési rendszer összességében megfelelő biztosítékot adott a végrehajtás során előforduló hibák többségének kiszüréséhez. A havonta esedékes nyugdíjak, járadékok folyósítását zárt számítógépes rendszeren keresztül hajtották végre. A postai utalványtól a folyósítást dokumentáló bizonylatig, részben gépi úton készült. A folyósítás előkészítése során többszörös az ellenőrzés. Az indítási osztályokon ellenőrzött megyei határozatok két százalékánál találtak hibát. A múlt év végén a határozatok több mint nyolcvan százalékát már mágneslemezen küldték meg az igazgatóságok;!991-ben még ötven százalékos volt az arány. A bázis állományba történő felvétel után a gépi program ellenőrzi az adatokat. Hibás indító adatok esetén az ügyirat hibalistára kerül. Az élő állomány gondozásával, a nyugdíjasok, járadékosok kéréseivel, igényeivel az úgynevezett "folyósítási osztályok" foglalkoznak. Minden ügyiratot, pénzes és nem pénzes intézkedést ellenőriznek. A nyilvántartás szerint az átlagos előadói hibaszázalék tíz százalék körül alakult. A bonyolultabb feladatot jelentő egyesített ellátások esetében felette, az öregségi

- l o - ügyekben ez alatt volt a hibásan előkészitett aránya. iratanyagok A munkafolyamatba épített ellenőrzést kiegészítve rendszeres célvizsgálatokat tartott az ellenőrzési főosztály (pl. az emelési hibalisták, a nem megengedett hibás tételek intézése, átfutási idő alakulása, ügyviteli utasítások végrehajtása témákban), valamint a múlt év márciusában létrehozott szuperrevíziós főosztály, melynek alapvető feladata, hogy szúrópróbaszerűen ellenőrizze a főosztályokon már egyszer ellenőrzött anyagokat. Vizsgálja például az ügyviteli utasítások végrehajtását, teszteli az egyes intézkedések végrehajtásának feltételeit. A helyszíni vizsgálat során végig kisértük a véletlenszerűen kiválasztott, de különböző ellátásokat érintő, eltérő ügyintézést igénylő levelek útját, melyek az egyes intézkedési helyekről megfelelő dokumentálással kerültek tovább. A vizsgálat keretében rendezetlennek találtuk az un. részarányos nyugdíjak emelésének szabályozását, mely elsősorban az igazgatóságnak róható fel. Részarányos nyugdíj: több országban létesített munkayi~zony alapjan megállapítqtt nyugdíjnak a szaigálati 1do aranyában megosztott resze. A folyásítást az OTP 80-1204/88. számú állásfoglalása alapján végzik. Az évek során jelentkező gondok újabb intézkedést igényeltek volna. A vizsgálat során (kiemelt ügyiratban) szereplő adatok szerint a 2/59-es részarány alapján 217 Ft-os esedékességet állapitottak meg 1995. márciusában, 1993. júliusig visszamenőlegesen, mely az ernelések hatására 2.897 Ft-ra nőtt. Ugyanezen időszak alatt a csak Magyarországon dolgozó, minimális nyugdíjra jogosult személy esetében kisebb volt az emelés százalékos mértéke. 3. 3. Az éve nkénti ernelések tapasztalatai A vizsgált időszakra jellemző volt, hogy rendszeresen több lépcsős nyugdíjemelést kellett végrehajtani, változó százalékos értékekkel, módosult korlátokkal. A különböző ellátásokat más-más feltétellel emelték, melyről több jogszabály is rendelkezett. Mindezek megnehezítették az egyes ellátások emelésének megszervezését.

- ll - Az igazgatóságnak nincs tudomása arról, hogy vizsgálta-e felügyeleti szerv a parlamenti-, a kormányzati döntések végrehajtásának feltételeit, körülményeit. A gondokat jól érzékelteti például a nyugdíjemetési döntés és a folyósítás megszervezésének ügye. Az intézkedés végrehajtásának időigénye -a NYUFIG számításai szerint- közel negyven naptári nap, de ennyi idő -néhány eset kivételével- nem állt rendelkezésükre. Több e setben a végrehajtásra biztosított idő tíz, illetve tizenötnaptári nap alatt volt. Az előkészítés lerövidítése érdekében a hozzájuk eljutott jogszabálytervezet részben segítette a munkát, részben hátráltatta. Az utolsó pillanatban elhatározott módosítások (például az 1995. márciusi nyugdíjemelés paramétereinek megváltoztatásal szükségessé tették a program módosítását, megzavarták az előkészítés menetét. Az időben, illetve jobb időzítéssei meghozott döntésekkel tervszerűbb és kevésbé költséges lett volna a végrehajtás. Egy-egy hóközí emelés folyósítása 140-145 millió forint többletráfordítást okozott. 3.4. A foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazás Az 52/1987. (X.!5.) MT. rendelet alapján 1988-ban megkezdődtek a korengedményes nyugdíjazások. Az 511990. (1.18.) MT. rendeletben biztosított kedvezőbb feltételek miatt (megszűnt az engedélykérési kötelezettség; öt évvel csökkent a férfiaknál előírt minimális szolgálati idő) többszörösére - 1992-ben már hatvanezer fölé- emelkedett a korengedményes nyugdíjasok létszáma, majd 1994-ben_az 1991. évi szint alá csökkent. A csökkenés oka, hogy sokan elérték az öregségi nyugdíj korhatárt, a kisebb cégek nem vállalták a fizetést (ez nem is volt. érdekük), és elterjedt a rendelet módosításával (szigorításával) kapcsolatos kormányzati szándék. A korengedményes nyugdíjazás ügyvitelénél először kézi, majd 1991-től számítógépes {1994-től nagyszámítógépes) nyilvántartást vezettek be, mely a befizetések és a folyósítások analitikai nyilvántartását is biztosította. A korengedményes nyugdíjazás elszámolását az!991. évi XXXVI. tv. úgy módosította, hogy az állami költségvetés

- 12 - megtérítette a társadalombiztosításnak az 1990. év vége1g fennálló 580 millió forint munkáltatói tartozást. Az 1991. évi 818 millió forint kintlevőséget (az 1992. évi LX. tőrvény előírása alapján), a likviditási alap pótlására elkülönítetten kezelték, melyet 1994.év végéig kiegyenlítettek a munkáltatók. A munkáltatók tartozása a sokszorosára nőtt és 1994. év végén meghaladta a 7 milliárd forintot, (az éves folyósítási összeg 71 %-át) mely rávilágít a bevezetés előkészítésének hiányosságaira. Az adatok tartalmazzák a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósága kintlevőségeit. Az 52/1995.(V. 10.) Kormányrendelet (a munkáltató előre köteles kifizetni a teljes összeget) megakadályozza a tartozások növekedését az új nyugdíjazások esetében (egyúttal csökkentheti az UJ igénylők körét), de nem ad megoldást a társadalombiztosításnál felhalmozódott hiány gyors megszüntetésére. A számítógépes nyilvántartás alapján megállapítható az egyes munkáltatók helyzete, amiből következtetni lehet gazdasági, jogi körülményeikre. A nyilvántartásban szerepel például huszonhat jogutód nélkül megszűnt cég neve. A 67 millió forintos tartozásuk behajtása nagy valószínűséggel nem realizálható. Az OTF 2/1993. sz. utasítása behajtási, végrehajtási szervezeti egység létrehozására kötelezte a NYUFIG-ot, de ez nem történt meg. Megítélésünk szerint elhibázott volt az utasítás, mert nem lehet központilag és a fővárosból eredményesen szervezni a behajtási tevékenységet. Nincs is szükség külön szervezet létrehozására, hiszen a megyei igazgatóságoknál már megalakultak, működnek. Célszerűbb tehát a NYUFIG javaslata, mely a megyei egészségbiztosítási pénztárakra bízná a nyugdíjtartozások behajtását. (Időközben az OEP 6/1995.sz. utasításával rendeződött az ügy.) Az önállóan végzett "behajtási" tevékenység eddig mérsékelt eredménnyel járt. Az elmúlt évben, a közel fél milliárd forintos követelésre, 77 millió forint volt a befolyt összeg. 3.5. A kárpótlási jegyek életjáradékra váltása A kárpótlási igények életjáradékra váltását az életüktől és szabadságuktól megfosztott kárpótoltak esetében az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, a vagyoni kárpótlás életjáradékra váltása esetén a nyugdíjbiztosítási ágazat megyei igazgatáságai bírálják el. A személyi és vagyoni kárpótlás alapján folyósított ellátások növekvő tendenciát mutatnak. Az elmúlt év végén a szernélyi kárpótlás alapján folyósított életjáradékok száma

-!3-45 ezer, a kifizetett összeg 3,5 milliárd Ft volt. A vagyoni kárpótlás alapján kétezren kaptak összesen 38 millió Ft életjáradékot. A folyó évben már jóváhagyott törvény, az előkészített törvénytervezetek, valamint a februári alkotmánybírósági határozat jelentős változást (várhatóan növekedést) eredményez a kérelmezök száma, illetve a folyósított összeg tekintetében, ami a NYUFIG-ra és az ONYF megállapító szerveire egyaránt több feladatot ró. E témával részletesen a 2. sz. függelék foglalkozik. 3.6. Igényelbírálás, a megállapítások helyessége A 3. sz. melléklet részletezi, hogy az igazgatóság milyen esetekben rendelkezik igényelbírálási jogkörrel. A végrehajtást nehezítette a jogszabályok gyakori módosítása. A hozzátartozói ellátásra, (különösen az özvegyi nyugdíjra) vonatkozó törvények változása szükségessé tették a kialakított rendszer folyamatos megújítását. A hozzátartozói ellátások megállapítása!986. évtől mikroszámítógépes feldolgozással készül. Ügyviteli utasítás szabályazza azokat az eseteket, amikor a gépi megállapítás nem lehetséges.ilyenkor hagyományos, manuális módszerrel történik az igényelbírálás. A megállapítások együttes száma eltérő ütemben, de folyamatosan (146 ezerről 202 ezerrejnőtt 1993-ig, majd a következő évben!80 ezerre csökkent. A hozzátartozói ellátások (özvegyi-, szülöi nyugdíj) esetében a rendelet kiterjesztő hatása érződött az 1993-!994. évi erőteljesebb növekedésben. A házastársi pótlékkal összefüggö megállapítás csökkenése elsősorban azzal magyarázható, hogy nőtt a saját jogú nyugdíjjal, ellátással rendelkezök köre, és igen alacsony az a nyugdíj összeg (jelenleg 9.670 Ft), amely felett már nem adható házastári pótlék. A pótlék összege jelenleg maimum 6.360 Ft. A mikroszámítógépes határozatokat mint az összes többi ügyiratot. A azonban nem volt olyan célellenörzés, sok helyességére irányult volna. ugyanúgy ellenőrzik, vizsgált idöszakban amely a megállapítá- Felkérésünkre a szuperrevíziós főosztály ellenőrizte NYU FIG számítógépes megállapításai közül az általunk kiválasztott nap iratanyagát. A 239 megállapításból 221 hibátlan volt. A további 18 ügy esetében a rendszeres szociális járadékkal egyesített hozzátartozói igényt a jogtalanná

- 14 - vált energiatámogatás visszavonását érintő alaki, adminisztratív hibákat találtak. A külön elrendelt célellenőrzés nem terjed ki a hagyományos módszerrel történő megállapításokra. Ezek közül kiemeljük az özvegyi nyugdíj feléledéseket, ahol célszerű megszervezni az igazgatósági célvizsgálatot. A megyei igazgatóságoktól érkező megállapító határozatokat csak részlegesen, folyósít~si szempontból vizsgálják (például az ellátás jogosságát, a visszamenőleges összeg nagyságát).nem vizsgálják a megállapítások helyességét, de ez nem is lehet feladatuk. 3.7. Egyéb feladatok Az igazgatóság több olyan, általában e~e.lkedő tételszámú szolgáltatást is végzett, amely nem tartozott az alaptevékenységhez. Ezek közül kiemelést érdemel a folyószámlák feldolgozása, ami az adatrögzítéstől a feldolgozásig kb. két hónapot ve t t igénybe. (A számítástechnikai főosztály tájékoztatása szerint a feldolgozás menetét zavarja, hogy a budapesti és pest megyei igazgatóságnál külső cég végzi az adatrögzítést, amit gyakran határidő után küldenek és az is pontatlan. Az egy~ztetés befejezéséig nem készíthető el.az országos összesítő sem. ) A hosszú átfutási idő miatt az operatív munkához nem adtak segítséget a feldolgozott adatok. A központilag elvégzett hatalmas munka hasznossága így nagyon mérsékelt volt, ugyanakkor csak a NYUFIG-nál felmerülő havi költség megközelítette a 3 millió forintot. A tervezett decentralizált folyószámla feldolgozás csökkentheti a NYUFIG működési költségeit és növelheti a más célra hasznositható feldolgozási kapacitást. 3.8. Az iga~gatósághoz érkező észrevételek jellemzői A vizsgált időszakban beérkező észrevételek, panaszügyek száma 1990-92. között az 1989 évihez képest a kétszeresére nőtt és az évenkénti megkeresések száma meghaladta a négyezret. A NYUFIG-ot illető észrevételek 28-30 %-a, míg a külső szerveket érintő ügyek több mint 90 %-a volt indokol t.

-!5 - A következő két évben a panaszok száma és indokoltságuk is jelentősen csökkent; az!993-ban ezerkilencszázra, 1994-ben ezerkétszázra. A külső szerveket érintő arány lényegében nem változott, csak az indokoltság mértéke és aránya csökkent. Az ismétlődő panaszok száma elhanyagolható;!990-ben volt a legtöbb, összesen tizenkettő. A vizsgált időszakban a legtöbb panasz a kifizetés elmaradásamiatt volt, nemcsak összességében, de évenként is. Nagyságát tekintve külön említésre érdemes a hozzátartozói megállapítással; a folyósított összeg nagyságával, a házastársi-, családi pótlék megállapításával kapcsolatos panasz. A legtöbb, és indokolt kérés (sürgetés) az egyesített ellátások osztályaihoz és a hozzátartozói osztályhoz érkezett. A nyilvántartásból azonban nem derült ki, hogy mit reklamált az ügyfél (például a késedelmes folyósitást, a megállapított összeget). II. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság működési feltételei, gyakorlata l. A működést meghatározó jogszabályi környezet Az igazgatóság működését a vonatkozó törvények, kormányrendeletek, a főigazgatósági- igazgatósági utasítások, állásfoglalások, az ügyviteli rend szabályozza. Az igazgatóság a jogszabályi változásokkal összhangban készitette el, illetve módosította az ellátásokat érintő belső utasításokat, az ügyviteli rendet. A helyszíni vizsgálat időszakában érvényes szervezeti és működési szabályzatot 1995. hatállyal hagyta jóvá az ONYF főigazgatója. igazgatósági február 15-i A működést meghatározó jogszabályi környezet kedvezőtlenebbé vált. A jogszabályok sokasága, a gyakori módosítások, az esetleges ellentmondások, pontatlanságok miatt (legtöbbször a jogszabály alkotó szándéka sem vált ismertté) nehezen lehetett kialakítani az egységes gyakorlatot a végrehajtásban. Az ellentétes érdekek jogszabályi megjelenitése komoly feszültségek forrásává vált az egyes ellátásoknál. Komoly gond a nyugellátás és a rendszeres szociá!is járadék közöttl ellentmondás erősödése. Az RSzJ feltételei és

- 16 - a hosszú szolgálati idővel, járulékfizetéssel megszerzett nyugdíjjogosultság alapján kapott ellátás között elhanyagolható a különbség. Az RSzJ-ban részesülők ellátásai gyakran kedvezőbben változtak. A feszültséget növelte, hogy az induló nyugdíjak 1991-94. évek közötti átlagos összege 5-8 %-kal (ezen belül a rokkant nyugdíjaké 15-17 %-kal) kisebb volt, mint az összes kifizetett nyugdíj egy főre jutó átlaga. A különbség 1994-ben már közel ezer (a rokkant nyugdíjnál több mint kétezer) forint volt. A kedvezőtlen tendencia várhatóan tartós marad. A jogszabályi problémák miatt, illetve a jogosultság eldöntése érdekében gyakran volt szükség jogszabályi értelmezésre, állásfoglalásra. A 5. sz. függelékben szereplö példák alapján a vizsgált időszak főigazgatóság! gyakorlata több esetben kifogásolható. A nem egységes értelmezés, a szakmai bizonytalanságok, a követelményeket és következményeket végig nem gondoló döntés, a hosszú átfutási idő, a felügyeleti szervek ellentétes álláspontja nehezítették az igazgatósági végrehaj tás t. 2. A feladatellátás tárgyi, technikai feltételei 2. 1. Az igazgatóság szervezete Az igazgatóság belső -az igazgató és két helyettese között megosztott- irányítási rendszere nem-, de a három vezető felügyelete alá tartozó szervezet többször változott. A szervezeti változások többnyire nem a konkrét ellátás, folyósítás változásához kapcsolódtak (bár erre is volt példa: a korengedményes nyugdíj, életjáradék folyósítására létrehozott osztályok), hanem az igazgatóság szervezeti korszerűsítéséhez. Ennek keretében összevontak tanácsadói (számítástechnikai, műszaki-gazdasági, adatvédelmi) feladatokat, illetve a szervezetek közötti logikai kapcsolatokat tekintették irányadónak. Ezzel összhangban került a számítástechnikai főosztályhoz a korábban önálló számítástechnikai és müszaki csoport, majd osztály, az igazgatási főosztálytól a titkársági főosztályhoz az információs részleg. A legnagyobb változtatást 1994-ben hajrották végre, amikor az ellátások folyósítását új alapokra helyezték.

- 17 - A szervezeti változásokkal együtt megszaporodott a szervezeti egységek száma (1989-1995. között ötvenhatról hetvennégyre), ezzel együtt a vezetők (ezen belül a magasabb beosztású vezetők) létszáma is. A jelenlegi vezetői létszám meghaladja a százat, ebből a Ktv. szerint besorolt vezetői létszám ötvennyolc fő. A főosztályok köre négyről tizenötre, az osztályoké tízről huszonnyolcra nőtt, miközben megszűntek az önálló csoportok, és tizenkilencről ötre csökkent az önálló osztályok száma (részletesebb tájékoztatás a 3. sz. függelékben található). 2.2. Az igazgatóság elhelyezése A vizsgált időszakban a területi megosztottság volt a jellemző. Az igazgatóság egyes telephelyei többször változtak, időszakosan nőtt az egymás közötti távolság. A munkahelyi, területi megosztottság miatt emelkedtek a beruházási, üzemeltetési kiadások. Például a Hajógyári szigeti ráfordítások 84 %-a bérleti díj volt. A költözések nagy terhet róttak az igazgatóságra, különös tekintettel arra, hogy a terjedelmes és pótolhatatlan iratanyagok szállításának, megőrzésének feladata mellett el kellett látni a napi munkát is. Növelte a gondot, hogy a jogszabályi előírások hiányosságai miatt az élő iratanyagat papíralapon is tárolni kell(ett). (szétszórt Az elmúlt év végére a területi megosztottság ság) némileg csökkent. 2.3. Az ügyfélszolgálati tevékenység és feltételei A NYUFIG végleges és összevont elhelyezését a nyugdíjágazat új irodaháza megépítése után kívánja megoldani a főigazgatóság. A havi ügyfélforgalom 13-32 ezer, az átlagos havi forgalom 15,5-23,5 ezer között alakult a vizsgált időszakban. A forgalom észrevehetően.változott az egyes intézkedések (pl. igazolások kérése; tb. kártya kiadása, cseréje; ÁFA kompenzáció), vagy a téves, esetleg idő előtti sajtó, vagy egyéb információk hatására. Az ügyintézés jellegét tekintve megoszlott a folyósítási jellegű, a helyben elintézhető ügyekre, illetve telefoni szolgálatra. A csúcsidőszakban a folyósítási osztályok

- 18 - közreműködésével, az ügyféltérben végzett felvilágosítással tudták ellátni a feladatukat. Az egy órára jutó személyes megkeresések száma 3-13 között változott, a telefoni hívások száma 10-23 között alakult. Az ügyfélszolgálati munka számítástechnikai feltételei ugyan javultak, de az előzmények és az alapdokumentációk esetében továbbra is csak az iratanyagból tudtak dolgozni a munkatársak. Még nem kedvezőek az elhelyezési feltételek. Az irodatechnikai fejlesztés lehetősége korlátozott a helyhiány miatt. Nincs elég telefonvonal, de beszerelése esetén sem lenne helye az ügyintézőnek, mely kihat az ügyfélszolgálati munka színvonalára és időszakosan akadálya a kulturált, gyors ügyintézésnek. 3. A működés pénzügyi feltételei 3.1. A működési költség alakulása A működési költség 1989-94. között (a nyugdíjas utalványok 1989-91. évi postai költsége nélkül), áz ötszörösére nőtt,és 1994-ben 1,4 milliárd forint volt (a társadalombiztosítási alapok egészét tekintve hatszoros volt a működési költség növekedése), miközben a szolgáltatási szektor folyamatos kiadása ennél mérsékeltebben, megközelítőleg a háromszorosára emelkedett. A működésre átvett pénzeszköz nagyságát a tervezett kiadások határozták meg. Az alaptevékenységük ellátásához szükséges pénzügyi forrást döntően a társadalombiztositási alapból fedezték. A működési ár- és díjbevétel (pl. a gépi adatfeldolgozás-, az épület bérbeadásának bevétele), illetve az egyéb bevételek (pl. tárgyi eszközök értékesítéséből, alkalmazottak..,.<;<térítéséből származó bevételek) nem érték el a működési célú bevétel tíz százalékát. A kiadások közel felét a bérre és járulékaira fordították. A fejlesztéseket a felügyeleti szerv által jóváhagyott célkeretből és pótelőirányzatból finanszírozta a NYUFIG. A célkereteket általában késedelmesen fogadták el. Ennek oka volt egyrészt, hogy a NYUFIG nem készített megfelelően részletezett javaslatokat, másrészt a felügyeleti szervnél bonyolult volt a döntési mechanizmus, elhúzódott az ágazati célok egyeztetése. A társadalombiztosítás egészét érintő fejlesztéseket (pl. a NYUGDMEG projekt megvalósítását) a központi igazgatási szerv hajtotta végre.

- 19 - A beruházások növekvő kiadását meghatározták a jelentőis ki sebb számítástechnikai fejlesztések, ezen belül emelhető az IBM központi számitógép, illetve AS/400-as gép beszerzése, telepítése. Felújításokat saját és bérelt ingatlanokon egyaránt végeztek. A bérelt ingat1anokon végzett felújítás értékét aktíválták, de a 8-Sz-774/1992. számú OTF utasítás értelmében a nettó érték rendezéséről (nullára írásáról) csak a szerződés lejárta (1995. január 31.) után intézkedtek. Ezért az 1994. évre kimutatott állományi érték, illetve értéknövekedés nem tükrözi a tényleges helyzetet. A költözések miatt növekedett a bér és dologi költség, melynek bruttó összege 39 millió forint volt. Ezen belül a bérkiadásokra 15, bútorra JI, kisértékű tárgyi eszközök beszerzésére 13, szállításra 9 millió forintot fordítottak. A kiadásokat növelte az áremelkedések miatti többletköltség. Az évenkénti megtakarítások sorsáról, valamint a radvány nagyságáról a főigazgatóság döntött, nincs írásos dokumentum az igazgatóságon. 3.2. A létszám-, a bér- és a jövedelmi helyzet pénzmamelyröl Az igazgatóság un. engedélyezett létszáma 45 %-kal, 781-ről l.!33-ra, az év vegen betöltött létszáma 40 %-kal, 792-ről l. 106-ra, az átlagos létszáma 25 %-kal, 763-ról 956-ra nőtt a vizsgált időszakban. Az igényük ennél több volt (4. sz. melléklet), melyet alátámasztanak a teljesítménymutatók adatai. A főigazgatóság a vizsgált időszakban kért létszámfejlesztés hetven százalékát teljesítette. Nem indokolták meg az elutasításokat, illetve a részleges, vagy az igénytől eltérő teljesítéseket. Előfordult, hogy a kérelemre nem is válaszoltak. Az egyes évek létszámfejlesztésében nagy külőnbségek voltak. A jelentösebb létszámnövelésre főleg az utolsó három évben volt lehetöségük. Létszámfejlesztési igényüket a biztosítási ágak szétválásával, az újonnan jelentkező e1- látásokkal, illetve a tételszám növekedésével, az ellenőrzési tevékenység megerősítésével, a biztosítási kártya feldolgozásával indokolták. Ennek megfelelően -az engedélyezett kereten belül- elsősorban az egyes ellátási, valamint a pénzügyi, számviteli, ellenőrzési szervezetek létszámát növelték. Az előadói és revizori létszámszükséglet megállapításához készített normaszámítás alapján a jelenleginél több mun-

- 20 - katárs felvételét tartja indokoltnak az igazgatóság vezetése. A számítások felügyeleti szintü értékelése, szakértői véleményezése eddig még nem történt meg. A munkaterhelés következményeként_ nagyarányú volt a létszámmozgás, az egészségkárosodás. Az 1995. február eleji állapot szerint a 987 fő beosztott munkatárs fele öt évnél, ezen belül a többségük két évnél rövidebb ideje dolgozik az igazgatóságon. Az 1994-ben végzett egészségügyi szűrővizsgálat szerint a megvizsgáltak 70 %-át nem találták egészségesnek. Az orvos-csoport tájékoztatása szerint ez kétszer magasabb arányú vol t, mint )IllÍ-S.. intézmények vizsgálati eredménye. Hat év alatt az egy főre jutó átlagbér 9 ezer forintról 31 ezer forintra nőtt, mely követte a főigazgatóság egészének átlagbér emelkedését. (4/b. sz. melléklet). A köztisztviselői törvény illetményre vonatkozó előírásait 1994. november l-vel az igazgatáságon is végrehajtották. A kifizetett átlagos jutalom 1989-90-ben 2,5-3,5 havi, 1991-94-ben 5-5,5 havi átlagbérnek felelt meg. A 100-120. fős vezetői kör (csoportvezetőtől az igazgatóhetyettesig) átlagosan 1,5-2,5 havi bérrel egyenlő összeget kapott az utolsó két év jutalmazási keretéből. Az 1989-90. és az 1992. évben kifizetett jutalom több mint kilencven százaléka, 1991-ben és 1993-ban a kétharmada származott bérmegtakarításból. Bérmegtakarítás részben a tartós távollét (betegség, szülési szab.), részben az időben be nem töltött létszámkeret, illetve a létszámcserénél alkalmazott kisebb bérmegállapítás miatt keletkezett. Részletes kimutatás, elemzés nem készült az igazgatóságon. A bér és jutalom együttes havi átlaga 12 ezer forintról 44 ezer forintra nőtt a vizsgált időszakban. A jutalomnak sajátos szerepe volt az igazgatóságon. A kifizetett összeg meghatározó része a túlmunka díjazására szolgált, ezáltal nem is jutalomként funkcionált. 3.3. A szakmai követelményrendszer és teljesítése A köztisztviselői törvény vezetői kinevezésre vonatkozó előírását nem tartják be az igazgatóságon, ami egyébként a társadalombiztosítási apparátus egészére is jellemző. A vezetők négyötödének nincs meg a kötelező felsőfokú iskolai végzettsége. Ennek elsősorban az az oka, hogy hosszú éveken keresztül a felsőfokú társadalombiztosítási tanfolyam elvégzése volt a vezet6i kinevezés feltétele.

- 21 - A. stabilnak tekinthető vezetői gárda nyolcvan százaléka rendelkezik ezzel a szakmai képesítéssel. Jelenleg a vezetők negyede vesz részt 3 vagy 4 éves főiskolai képzésen. A képzési terv szerint!995-ben és 1996-ban további 20-20 százalék kezdi meg felsőfokú tanulmányait. Az igazgatáságon dolgozók viszonylag nagy száma jár külőnböző, kötelezően ~lőírt képzésre, mely időnként gondot okoz a munkaszervezésben. Állami iskolába, illetve szakmai tanfolyamra 101 munkatárs jár és az!995-ös tanévtől már közel háromszázötvenen vesznek részt szervezett oktatásban. A kötelezett vezetök kétharmadának (35 főnek), a -munkatársak több mint felének (326 főnek) kell közigazgatási alapvizsgát tenni. Közel kétszáz munkatársnak le kell tennie az ügykezelői alapvizsgát. A képzésre, továbbképzésre fordított idő kb. huszonöt, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkatárs éves munkaidő alapjának felel meg. Az iskolai képzések elvégzésének kötelezettsége szerepel a vezetői megbízatásokban, illetve az ideiglenes átsorolásokban. 4. A NYUFIG tevékenységének informatikai báttere 4. 1. Az informatikai stratégia kialakítása Az egységes társadalombiztosítás idején az ágazat önálló stratégiával nem rendelkezett. Az egykori OTF Fejlesztési Iroda az átmeneti idöszakra (a világbanki kölcsönből megvalósuló fejlesztés realizálásáig) készített stratégiai tervet. Ebben a működőképesség megtartásához szükséges feladatokat rögzítették, mindkét biztosítási ágazatra. A nyugdíj ágazatnál a folyósítási és a megállapítási fejlesztések szerepeltek, amelyek évekre lebontva, eltérő tartalommal és ütemben teljesültek. A nyugdíj ágazat központi igazgatási szervének létrehozása után egyik jelentős feladata lett az informatikai stratégia kialakítása. Az agazat informatikájának első stratégiai rendszerterve (KSIRT) világbanki támogatottsággal 1995. áp. rilisában elkészüll,és a helyszíni VIzsgálat idószakában önkormányzati jóváhagyásra várl. Mie!őbb eidöntendő kérdés a társadalom5iztosítás és az államháztartás jövőbeni kapcsolata a stratégia projekt szintű lebontasához, megvalósításához. Az igazgatóság számítástechnikai fejlesztéseinek hosszú távon és éves szinten illeszkednie kellett illetve kell

- 22 - az előbbi stratégiához, ellátási feladatuk másságának figyelembe vétele mellett. A NYUFIG rendszer saját fel"lesztésű de más az ágazaton belüli központi fele össég váilalású rendszerekhez való kapcsolatuk biztosított. A központi felelősség vállalás előnyei: - a közös platform az ágazaton belül, nagyobb volumenű beszerzések esetén kedvezőbb ár, jobb garanciális feltételek elérése mellett, - kedvezőbb üzemeltetési költségek. 4.2. Hardver ellátottság Az állomány jelentős minőségi és mennyiségi fejlesztése 1989-ben indult. Az addig üzemelőr32-t IBM gépekkel váltották fel. (Kezdetben 4361, majd egy újabb fejlesztéssel 4381 típussal.) A perifériák kapacitását is fokozatosan bővítették. A teljesítmény növelése és a kapacitás bövítése részben feladat növekedés (új folyósítási feladatok ellátása, betegbiztosítási kártya nyilvántartása, járulék bevételek központi könyvelése és ágazati elszámolása, családi pótlék jogosultság), részben az ellátottak számának növekedésemiatt vált szükségessé. 1995-ben a központi családi pótlék és az aktív betegbiztosítási kártya nyilvántartásánál csökkent az ellátottak száma. A feladatokat az egészségbiztosítás vette át. A folyósítás alapja IBM mainframe. A Sas utcában működő számítóközpont gépparkja 2 db IBM 4381 egymással kommunikáló központi egységből, egymással összekapcsolható háttér tárolókból és l db AS/400 gépből áll. A Váci úton is telepitettek egy AS/400 számítógépet, amely a TAF vonalon érkező információkat fogadja. A központi egységek fenti módon való kapcsolása révén kiküszöbölik a külön fejlesztő gépet. A Váci úton működik egy ellátásokat megállapító mikroszámítógépes rendszer SYSTEM/36-ra telepítve. Kisebb alkalmazási rendszerek PC-ken üzemelnek. Ezek száma megközelíti a 100-at.

- 23-4.3. Informatikai rendszerek 4.3.1. Központi rendszerek 4.3.1.1. Komple folyósítási rendszer (NYUFUR) Ez egy centralizáltan végzett folyósítást támogató rendszer, amely IBM mainframen működik. Nagy bonyolultságú, jelentős számú alrendszer segítségével napi, heti, havi és alkalmankénti batch feldolgozású rendszer. A rendszer lekezeli a folyósítást, az emelést és az elszámolást, információt nyújt a főkönyvi könyvelésnek. Egyes bonyolultabb esetben, amikor a nyugdíjas több kulönböző típusú ellátásbani illetve kiegészítésben részesül, az emelést algori mussal nem tudja lekövetni, ezért kézi intézredés szükséges. függően. A rendszert 1989-ben állították üzembe, jelen állapotáig folyamatosan bővült a NYUFIG feladatainak kiterjesztésétől A rendszer jelen állapotában felhasználói oldalon a központi személyi adatbázis többféle lekérdezését teszi lehetövé, de miután elsődlegesen a folyásítást támogatja, csakis az aktuálisat, továbbá indeel (személyi adatok alapján megállapítja a törzsszámot). Ma már vannak olyan alrendszerek, melyeknél a feldolgozás interaktív, habár csak részlegesen (input papíralapú, az output szükség szerint papír alapú vagy floppy). Pl. a hozzátartozói ellátások elbírálása, a házastársi pótlék megállapítása és beszüntetése. A rendszer és a többi számítógépes rendszer közötti kapcsolat egyedül a floppy, amit az adatállomány teljeskörü védelme indokol. 4.3.1.2. Folyószámla központi könyvelése A megyei egészségbiztosító pénztárak által decentralizáltan végzett rögzítésekalapján havonta központilag könyvelik a folyószámlákat. A folyószámla adatok floppyn érkeznek és a könyvelt állományt is így továbbitják a megyéknek. A folyószámlák naprakészségét nem biztosítja a központi könyvelés, a decentralizált folyószámla könyvelés megvalósításával az igazgatóság ezen feladata megszünik, várhatóan 1996-ban.

- 24-4.3.2. AS/400 platforrnon működő rendszer A BÉR/400 program, mely a NYUFIG esetében a bérszámfejtési modult jelenti, de a rendszernek személyzeti ~s munkaügyi modulja is van. Ez utóbbiak alkalmazása szerepel a fejlesztési elképzelések között. 4.3.3. Egyéb alkalmazói rendszerek Az igazgatóságon több kisebb, egy-egy részfeladatot támogatnak ezek a PC-ken működő rendszerek, olyanokat mint a főkönyvi könyvelés, a tárgyi eszköz nyilvántartás, a panasz ügyek, a munkakönyves nyilvántartás, némely külső kapcsolat. 4.4. Adatok mentése Igazgatói ügyviteli utasítás szabályozza. Mentési szintek: - állományi szinten, az alrendszerek futtatása után. Minimálisan három feldolgozást tárolnak vagy egy évre visszamenőleg követhető a változás, - minősített állománynál biztonsági mentés van hetente vagy havonta a rendszertől, illetve alrendszertől függően. A számítóközpontban (Sas utca) mentett állományt a Váci úton tűzrendészeti védö-jelző automatikával felszerelt helyiségben tárolják. 4.5. A fejlesztések jellemzői Az állandóan változó jogszabályi környezet folyamatos ad-hoc" feladatokat ró a fej lesztőkre..a,nyufur karbantartása és kiterjesztése rendszeres feladatuk. Az adatbázist érintő változásokat általában saját fejlesztésként, de a Szerzői Jogvédő Hivatalon keresztül, licenc díj ellenében vegezték a NYUFIG vezető tisztségviseloi, és más nagy tap,asztalattal és szakmai felkészültséggel rendeikezó munkatársai. A munkában résztvevők több mint SO %-a vezető. A kifizetett díj összege mintegy 10 millió forint vol t. A szerződésben rögzített díjat sohasem a teljesítés függvényében, hanem a szerzodés aláírásától számított IS napon belül kell a hívatal bankszámtájára utalni, am1t az csak a teljesítés függvényében fizet ki a fejlesztőknek. E fizetési gyakorlat nyilvánvalóan a vállalkozót (a hivatalt) hozza kedvező pénzügyi pozícióba, míg a NYUFIG forrását előre megterhell

- 25 - A KSIRT-ben megjelölt 1995-1997. ev1 fejlesztési feladat: a megállapítás és a folyósítás rendszerintegrációja; az interaktív felc;tolgozás széles körű kiterjesztése,eszköz oldalának biztosítása; történeti nyilvántartás az adatbázisban; nyomtatási funkció az Információs Iroda részére, az igazolások kiállításához. A fejlesztések az utóbbi időkig saját forrásból valósultak meg.az elmúlt másfél évben, a napi feladatok miatti leterheltség következtében, a fejlesztéseket nagyrészt kűlső szakmai segítséggel oldották meg. A papír alapú adathordozák kiváltása, az irattározás csökkentése a KSIRT egyik feladata lesz. Előzőleg azonban ezen témakör jogszabályi oldalát kell rendezni. A megvalósítás forrása a világbanki hitel. 1-,,r--~. Budapest, 1995. július " L~". c~ (Hagelmayer István) elnök /'l Melléklet: 1-4/a-b. Függe lék: 1-5.

1. sz. melléklet a V-3-9/1995. sz.jelentéshez

NYUFIG részesedése a tb. Alapok kiadásaiból (mft) Év Törvény száma Tb. a+apok kiadásai TB A-t nem terhelő összesen Ebből NYUFIG % ellátások % által fob. 4=3!OO összesen Ebból NYUflG 7=6!OO l. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.!989.!990. évi LXXXI. tv. 266.953 158.845 (100,0) 59,5 - - - 1990. 1991. évi XXXVI. tv. 357.213 203;218 (127,9) 56,9 49.531 2.224 4,5!991. 1992. évi LX. tv. 446. 811 263.253 (165,7) 58,9 82.194 5.936 7,2!992.!993. évi ev. tv. 521.721 305.973 (192,6) 58,6 109.066 21. 503 19,7 1993. T/400 sz.tv.jav. 624.943 367. 630 (231 4 ) 58,8 128,702 31. 170 24,2 1994. előzetes 739.423 444.087 (279,6) 59;9 199.562 62.542 31.3 + működési kiadások nélkül

2. sz. melléklet a V-3-9/1995. sz.jelentéshez

Az elintézett ügyek, az ügyintézési idö alakulása a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál 1989-1994. között Elintézett ügyek Év Száma Inde (ezer db) e év= 100!989. 2506 107,50 1990. 2 559 102,10 1991. Z 936 114,70 1992. 3266 lll,20 1993. 2821. 86,40 1994. 2680 95,00 Ügyintézési idö megoszlása %-ban 15 napon 15-30 napon 30 napon belül túl 73,70 15,80 10,50 69,00 17,50 13,50 72,10 19,60 8,30 73,70 18,50 7,80 93,80 5,60 0,60 93,90 5,60 0,50 Átlagos Egy förc jutó Összesen ügyintézöi elintézett ügyek létszám* száma 100,00 238,00 10,53 100,00 262,00 9,77 100,00 287,00 10,23 100,00 306,00. 10,67 100,00 314,00 8,98 100,00 345,00 7,77 * az ügyintézöi létszám tartalmazza a Ktv. szerint nem vezetö beosztású munkatársakat