Kötőanyagok V. Hidraulikus kötőanyagok: Cement 3. Hidratáció

Átírás

1 - 1 - Németül: Angolul: Kötőanyagok V. Hidraulikus kötőanyagok: Cement 3. Hidratáió Hydraulishese Bindemittel: Zement, Hydratation Hydrauli binding materials: Cement, hydration Franiául: Liants hydraulique: Ciment, hydratation A ementet v, illetve a betont vízzel keverve (keverővíz v) a vízmentes klinkerásványok v felhasadnak, és a keverővíz egy részét hidroxilgyök alakjában megkötik. Ez a folyamat a hidratáió, amelynek során oldhatatlan, szilárd hidráttermékek keletkeznek. A klinkerásványok mindegyike reagál a vízzel, de egymással nem lépnek reakióba. A hidratáió sak vízzel hozható létre, a ement más folyadékkal keverve nem szilárdul (Talabér, 1966; Riesz, 1989). A ementhidratáió modelljét először Powers, T. C. fogalmazta meg 1947-ben és 1948-ban már Brownyard T. L. társkutatójaként, majd a modellt maga Powers és munkatársai (1949, 1953, 1960), továbbá későbbi korok számos kutatója továbbfejlesztette (Stark Möser Ekart, 2001; Adam, 2006; Nothnagel, 2007 stb.). Portlandement hidratáiója A vízzel való keverést követően kialakuló kaliumhidroxid-kaliumszilikátkaliumaluminát gélrendszerből szilárd kristályos hidráttermékek válnak ki, és összefüggő vázszerkezetet alkotva kialakul a szilárd ementkő (1. ábra). A hidratáió a ementszemse külső felületén létrejövő gélrétegben indul, és halad fokozatosan a szemse belseje felé. A ementszemséknek sak egy vékony, néhány mikrométer (10-15 μm) vastagságú felületi rétege hidratálódik. Minél finomabb őrlésű a ement, annál nagyobb az egységnyi ementtömegre eső felület (fajlagos felület v), következésképpen nagyobb a vízzel érintkező és így a hidratáióban résztvevő klinkerásványok részaránya, és bizonyos határig a ement kialakuló kötőereje, szilárdsága. A hidratáiós termékek kialakulásához víz és hely kell, ezért ha a víz-ement tényező v kisebb, mint 0,32-0,36, akkor kellő mennyiségű víz és kapilláris pórusv hiányában gátolt hidratáió lép fel. (Palotás, 1979) A gélréteg kezdetben duzzad, majd vízvesztés közben a ementkővé szilárduló ementpép (ement + víz) zsugorodik. Ha a zsugorodás folytán ébredő húzóerő a még sak kialakulóban lévő húzószilárdságot meghaladja, akkor a ementkő összerepedezik. A zsugorodás v mértéke és a vele járó repedésképződés v veszélye a száradás megakadályozásával, a beton gondos utókezelésévelv sökkenthető. A klinkerásványok v közül az alit (trikalium-szilikát) gyorsan, nagyrészt az első 50 nap alatt, a belit (dikalium-szilikát) lassabban, lényegében nap között hidratálódik. A felit (trikalium-aluminát) kezdetben gyorsan szilárdul, majd néhány nap múlva a szilárdulás leáll, sőt a korábban kialakult szilárdság elvész. A elit (tetrakalium-aluminát-ferrit) szilárdulása lassú, egyenletesen enyhén emelkedő (2. ábra). A hidratáió sebességét a tárolás módja is befolyásolja. A szilikátos alit és belit hidratáiójának főterméke a kezdetben saknem amorf, majd kristályosodó és rendkívül szilárd anyaggá váló kalium-szilikát-hidrát gél (a kaliumszilikát-hidrát a természetben, például a Balaton-felvidéken Uzsabányán, vagy a Prágahegyen is előforduló ásvány, amelynek egyik változata a tobermorit: 5CaO 3SiO 2 5H 2 O vagy Ca 5 (OH) 2 Si 6 O 16 4H 2 O), mellékterméke a szilárdságot nem adó kristályos kaliumhidroxid, az ún. portlandit (3. ábra).

2 ábra: Portlandementkő elektronmikroszkópi felvétele Az alit (trikalium-szilikát) több lépsős hidratáió eredményeként kalium-szilikáthidráttá alakul: 2 (3CaO SiO 2 ) + 7H 2 O 3CaO 2H 2 2SiO 3 2H 2 O + 3Ca(OH) 2 A belit (dikalium-szilikát) és az alit hidratáiója között voltaképpen nins nagy különbség, mert a végtermék azonos: 2 (2CaO SiO 2 ) + 4H 2 O 3CaO 2H 2 2SiO 3 H 2 O + Ca(OH) 2 Minél nagyobb a kalium-szilikát-hidrát gélben a Ca/Si arány, annál kisebb a keletkező portlandit mennyisége. A portlandit heterogén ementek esetén kaliumforrásként működik, és további kötőképes kalium-szilikát-hidrát gél keletkezéséhez vezet. A felit (trikalium-aluminát) hidratáiójának a folyamat végére kialakuló stabilis végterméke a trikalium-aluminát-hexahidrát: 2 (3CaO Al 2 O 3 ) + 21H 2 O 2 (3CaO Al 2 O 3 6H 2 O) + 9H 2 O A elit (tetrakalium-aluminát-ferrit) hidratáiója a felitéhez hasonló: 3 (4CaO Al 2 O 3 Fe 2 O 3 ) + 30H 2 O 3 (3CaO Fe 2 O 3 6H 2 O) + 3CaO Al 2 O 3 6H 2 O (Al 2 O 3 3H 2 O) A hidratáió rendkívül bonyolult, összetett folyamat, a fenti összefüggések sak a hidratáió lényegét fejezik ki.

3 - 3 - A felit és elit fázist összefoglaló néven köztes anyag -nak nevezik, mert a klinker mikroszkópi képén az alit és belit közötti teret tölti ki. Az aluminátos klinkerásványok ( köztes anyag ) hidratáióját a portlandementhez kötésszabályozási éllal adagolt gipszkő (kalium-szulfát, CaSO 4 2H 2 O) v befolyásolja, az SO 3 kén-trioxid beépül az aluminát fázisba. A hidratáió során a trikalium-aluminát kaliumszulfát jelenlétében melléktermék nélkül főtermékként kalium-aluminát-szulfátokká, a természetben is előforduló ettringitté, másnéven triszulfáttá (6CaO Al 2 O 3 3SO 3 32H 2 O) és a természetben elő nem forduló ún. monoszulfáttá (4CaO Al 2 O 3 SO 3 12H 2 O) alakul. Sok gipsz jelenlétében ettringit (ezt elsődleges ettringit képződésnek nevezik), kevés jelenlétében monoszulfát képződik, és ezek a trikalium-aluminát és a szulfátionok arányának függvényében kölsönösen átalakulhatnak egymásba. Sok szulfát hatására a monoszulfát ettringitté alakul át, sok trikalium-aluminát hatására pedig fordítva. A ferritfázis hidratáiója során is főtermékként ettringit és monoszulfát keletkezik, sak az alumínium egy részét vas helyettesíti, és a melléktermék alumíniumhidroxid. Későbbi külső szulfátforrás hatására a monoszulfát a betonban ettringitté alakulhat (ez a másodlagos ettringit képződés), ez az átalakulás térfogat növekedéssel jár, és káros duzzadást okoz (ezt szulfátkorróziónak hívják). (Riesz, 1989) 2. ábra: Klinker fázisok hidratáiós termékének szilárdulási folyamata. A hidratáiós termékek (hidrátok) szilárdsága az idő függvényében. (Bogue, R. H. és Lerh, W. után) Forrás: vdz., 2008.

4 ábra: Hidrát termékek képződése Hydratationszeit Hidratáiós idő Minuten Perek Stunden Órák Tage Napok Mengelanteil Részarány Porenraum Pórustérfogat CSH kurzfaserig rövidszálú... CSH langfaserig hosszúszálú kaliumszilikát-hidrát C 4 (A,F)H 13 Celit Forrás: vdz., Adam-nál (2006) olvashatjuk, hogy Powers és Brownyard ( ) szerint 1 g ement legfeljebb M v,n 0,23 g el nem gőzölhető vizetv köt meg (víz-ement tényezővel kifejezve x el nem gőzölhető 0,23). Ez kevesebb, mint a teljes hidratáióhoz szükséges víz, amely mint látni fogjuk 1 g ementre vetítve x 0,min 0,36 g, illetve x 0,min 0,42. Ha az el nem gőzölhető víz sűrűsége nagyobb a kapilláris víz sűrűségénél (ρ v,szabad 1,00 g/m 3 ) és értéke ρ v,n 1,35 g/m 3, akkor ennek reiproka az el nem gőzölhető víz fajlagos térfogata: v v,n 0,74 m 3 /g. Ha a ement sűrűsége ρ 3,125 g/m 3, akkor ennek reiproka a ement fajlagos térfogata: v 0,32 m 3 /g. Teljes hidratáió esetén az 1 g ementkőben lévő el nem gőzölhető víz térfogata: V v,n M v,n v v,n 0,23 0,74 0,17 m 3 /g Az 1 g ementből képződő hidratáiós szilárd fázis térfogata a ement térfogatának és az el nem gőzölhető víz térfogatának az összege: V h V + V v,n 0,32 + 0,17 0,49 m 3 /g Ha 1 g ementből 0,49 m 3 /g hidratáiós szilárd fázis képződik, akkor 1 m 3 ementből képződő szilárd fázis térfogata V h /v 0,49/0,32 1,531 m 3 /m 3. (Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a német szakirodalomban előfordul, hogy a szilárd fázist nevezik ementgélnek Zementgel.) A ement hidratáiós termékeinek összege alkotja a szilárd fázist és a ementgélt. A hidratáiós ementgél gélpórusokat tartalmaz. Olykor a ementgélt egyszerűen gélpórusnak nevezik, értve alatta a pórusos ementgélt. (A gélpórusok átmérője kisebb, mint 0,01 μm, de feltétlenül kisebb, mint 0,1 μm; a pórusméretek megadása szerzőnként eltérő lehet). A ementkő térfogata a szilárd fázis és a gélpórusokat tartalmazó ementgél térfogatának összege. (Ha a vízadagolás, illetve víztartalom nem nagyobb, mint amennyi víz a teljes hidratáióhoz szükséges, és az el sem tud párologni, akkor V kapilláris kapilláris pórusok nem keletkeznek, illetve nem törvényszerű, hogy keletkezzenek. Ezeket a kapilláris pórusokat nem szabad összetéveszteni a V zsugorodási zsugorodási pórusokkal.)

5 - 5 - A modellalkotók feltételezték továbbá, hogy a 1 m 3 ementkő kb. v GP 0,28 m 3 ementgélből és (1 - v GP ) 0,72 m 3 hidratáiós termékből áll. Ha 1 m 3 ementből V h /v 1,531 m 3 /m 3 hidratáiós termék (ementgél) keletkezik, és ez a ementkő térfogatának (1 - v GP ) 0,72 része, akkor az 1 m 3 ementből képződő ementkő térfogata (X): Vh / v X 1- v GP v V h (1 - v GP V + V ) v (1 - v v, n GP 0,32 + 0,17 ) 0,32 ( 1-0,28) 1,531 2,126 0,72 m 3 / m Tehát 1 m 3 ement teljes hidratáiója során a keletkező ementkő (ementgél + gélpórus) térfogata 2,126 m 3. Ha feltételezzük, hogy a keletkező ementkő térfogata a hidratáiós fokkal arányos, akkor az előbbi összefüggés a hidratáiós fok (α) függvényében (teljes hidratáió esetén α α 1) a következő alakot ölti : X α α Vh / v 1 - α v GP v α V h (1 - α v GP ) m 3 / Ha 1 m 3 ement teljes hidratáiójából X 2,126 m 3 /m 3 térfogatú ementkő képződik, akkor 1 g tömegű ementből X/ρ v X 0,32 2,126 0,68 m 3 /g térfogatú ementkő lesz. Az 1 g tömegű ement teljes hidratáióhoz szükséges víz mennyisége az 1 g tömegű ementből keletkező ementkő térfogatának és az 1 g tömegű ement térfogatának különbségeként írható fel, és a teljes hidratáióhoz szükséges minimális víz-ement tényezőként (x 0, min ) értelmezhető, ha a próbatestet az utókezelés alatt többlet vízhez juthat: x 0,min v X v v (X 1) 0,68 0,32 0,32 (2,126 1) 0,36 g/g A kémiai zsugorodás folytán a hidratáió során zsugorodási pórusok (V zsugorodási ) jönnek létre. Ha teljes hidratáió esetén az 1 g ement által megkötött, el nem gőzölhető víz tömege M v,n 0,23 g/g, akkor ennek a víznek a térfogata keverővíz alakjában V v,szabad M v,n /ρ v,szabad 0,23/1,00 0,23 m 3 /g, és el nem gőzölt víz alakjában V v,n M v,n /ρ v,n 0,23/1,35 0,17 m 3 /g. Az 1 g tömegű ement teljes hidratáiója esetén létrejövő V zsugorodási zsugorodási pórusok térfogata a hidratáióhoz szükséges el nem gőzölt víz térfogat-sökkenéséből adódik: V zsugorodási V v,szabad V v,n (M v,n /ρ v,szabad ) (M v,n /ρ v,n ) M v.n {(1/ v v,szabad ) (1/ v v,n )} 0,23 0,17 0,23/1,00 0,23/1,35 0,23 (1,00 0,74) 0,23 0,26 0,06 m 3 /g Ha 1 g tömegű ement teljes hidratáiójakor V zsugorodási,m 0,06 m 3 /g térfogatú zsugorodási pórusok keletkeznek, akkor ezeknek a pórusoknak a térfogata 1 m 3 térfogatú ementre vetítve: V zsugorodási,v ρ V zsugorodási,m 3,125 0,06 0,188 m 3 /m 3. A vízfelszívástól és párologtatástól fóliatakarással védett ( konzervált ) próbatest zsugorodási pórusai levegővel telnek meg. Ha azonban a próbatestet víz alatt tárolják, akkor próbatest zsugorodási pórusai vizet szívnak fel. Ha a víz alatt tárolt próbatest a teljes hidratáióhoz szükségesnél (x 0,min 0,42) kisebb x 0 víz-ement tényezővel készült, akkor a pótlólagosan felszívott víz a készítéskori kis víz-ement tényező (x 0 < x 0,min ) ellenére lehetővé teheti a teljes hidratáiót. A teória szerint ebben az esetben az 1 m 3 ementből képződő ementkő térfogata nem X, hanem V zsugorodási,v térfogattal több: X X + V zsugorodási,v X + ρ V zsugorodási,m 2, ,125 0,06 2, ,188 2,314 m 3 / m 3 A nagyobb térfogatú ementkő kialakulásához teljes hidratáió esetén nem x 0,min, hanem x 0,min víz mennyiségre van szükség, amit úgy kapunk meg, hogy az x 0,min fenti összefüggésébe X helyett X -t írunk: x 0,min v X v v (X 1) v (X + V zsugorodási,v 1) 0,32 (2, ,188 1) 0, ,06 0,42 g/g m 3 3

6 - 6 - Tehát víz alatt tárolt próbatest esetén az 1 g tömegű ement teljes hidratáióhoz felhasznált víz mennyisége, más szóval a teljes hidratáióhoz szükséges minimális víz-ement tényező értéke x 0,min 0,42. Ha a hidratáió nem teljes, akkor a hidratáiós fokhoz (α 1,0) tartozó víz-ement tényező: x 0,min,α α x 0,min α v (X 1) α 0,42 x 0,min és az alkalmazott x 0 x 0,min víz-ement tényezőhöz tartozó hidratáiós fok: α v x x 0, min ', α 0, min ', α x 0 ' ( X - 1) 0,42 0, 42 Az x 0,min 0,42 értéknél kisebb víz-ement tényezővel (x 0 ) készült és elegendő pótlólagos vízhez (1,0 g ement esetén: x 0,min x 0 ) nem jutó ementkő hidratáiója nem lehet teljes. Az x 0 < x 0,min 0,42 víz-ement tényezővel készült és víz alatt tárolt, de elegendő pótlólagos vízhez még sem jutó ementkő hidratáiós foka (α 1,0) az x 0 α x 0,min α (v X v ) α v (X + V zsugorodási,v 1) α 0,42 0,42 összefüggésből legfeljebb: α,,,, x0,min, α x0,min, α x0 v ( X + V -1) 0,42 0, 42 zsugorodás i, V Ha a hidratáió alatt a teljes hidratáióhoz szükséges vízből elpárolog, akkor levegő tartalmú kapilláris pórusok maradnak vissza. Ha az alkalmazott x 0 víz-ement tényező a hidratáió α fokához szükségesnél nagyobb (x 0 > α x 0,min ), akkor törvényszerű a V kapilláris fajlagos térfogatú kapilláris pórusok keletkezése, mert az (x 0 - α x 0,min ) vízfelesleg el fog párologni. {A kapilláris pórusok átmérője nagyobb, mint 0,01 μm, de feltétlenül nagyobb, mint 0,1 μm és kisebb, mint 40 μm, de feltétlenül kisebb, mint 150 μm (a pórusméretek megadása szerzőnként eltérő lehet)}. A kapilláris pórusok fajlagos térfogatát m 3 /m 3 mértékegységben az 1 g ementre vetített (x 0 - α x 0,min ) m 3 /g térfogatú vízfeleslegnek és a ement és keverővíz térfogatösszegének (v + x 0 ) m 3 /g a hányadosa adja: V kapilláris x 0 - α x v + x, 0, min 0 x 0 - α v v ( X + x 0, -1) x0 - α 0,42 0,32 + x 0 m 3 / m Ha a ementkő 1 m 3 térfogatából levonjuk a kapilláris pórusok fajlagos térfogatát, akkor a ementkő tömörségét (mértékegység nélkül) kapjuk: t 1-V kapilláris x0 - α.0,42 3,125 x0-1,3125 α 1+ 1,3125 α ,32 + x 1+ 3,125 x 1+ 3,125 x A ementkő porozitása (mértékegység nélkül): p 1 t V kapilláris 0 A teljesen hidratált ementkő pórusarányai a hidratáióhoz rendelkezésre álló víz-ement tényező függvényében a 4. és az 5. ábrán láthatók. A ement hidratáió Powers és Brownyard féle modelljének fenn ismertetett verziója Adam (2006) akadémiai doktori értekezésében található. Az értekezést olvasva lépésről lépésre követhető a modell-alkotó ement kutatók gondolkodás módja. A modell főbb elveit és a számítások eredményét hasznos lehet összefoglalni: 0 3 0

7 - 7 - A ementkő térfogata a teljes hidratáió állapotában kapilláris pórusokat nem tartalmaz, hanem a szilárd fázis és a gélpórusokat tartalmazó ementgél térfogatának összege. A ement teljes hidratáiójában el nem gőzölhető és elgőzölhető víz is részt vesz, következésképpen a gélpórusokban elgőzölhető víz is van. Az el nem gőzölhető víz sűrűsége a belső nyomás folytán ρ v,n 1,35 g/m 3, tehát 1 g 1 m 3 térfogatú keverővíz fajlagos térfogata a ementkőbe beépülve v v,n 1/1,35 0,74 m 3 /g lesz. E tekintetben nem tesznek különbséget az el nem gőzölhető víz és a gélvíz között. 1 g ement legfeljebb M v,n 0,23 g/g el nem gőzölhető vizet köt meg (víz-ement tényezővel kifejezve x el nem gőzölhető 0,23). Ez kevesebb, mint a teljes hidratáióhoz szükséges víz, amely 1 g ementre vetítve x 0,min 0,36 g/g, ha a próbatestet az utókezelés alatt vízhez jut. 1 g ement által teljes hidratáió során megkötött el nem gőzölhető víz térfogata a ementkőben V wn 0,17 m 3 /g. 1 g ementből teljes hidratáió során képződő hidratáiós szilárd fázis térfogata V h 0,49 m 3 /g. 1 m 3 ementből teljes hidratáió során képződő hidratáiós szilárd fázis térfogata V h /v 1,53 m 3 /m 3. 1 m 3 ement teljes hidratáiójából képződő ementkő (szilárd fázis + ementgél) térfogata X 2,13 m 3 /m 3. A teljes hidratáióhoz szükséges minimális készítési víz-ement tényező ha a próbatestet az utókezelés alatt vízhez jut x 0,min 0,36. 1 g tömegű ement teljes hidratáiójakor V zsugorodási,m 0,06 m 3 /g térfogatú zsugorodási pórus keletkezik. Ezeknek a pórusoknak a térfogata 1 m 3 térfogatú ementre vetítve: V zsugorodási,v ρ V zsugorodási,m 3,125 0,06 0,188 m 3 /m 3. A vízfelszívástól és párologtatástól fóliatakarással védett ( konzervált ) próbatest zsugorodási pórusai levegővel telnek meg. Ha azonban a próbatestet víz alatt tárolják, akkor próbatest zsugorodási pórusai vizet szívnak fel. Víz alatt tárolt próbatest esetén az 1 g tömegű ement teljes hidratáióhoz szükséges víz mennyisége x 0,min x 0,min + + V zsugorodási,m 0,36 + 0,06 0,42 g/g, más szóval a teljes hidratáióhoz szükséges minimális víz-ement tényező értéke x 0,min 0,42. Ha a víz alatt tárolt próbatest a teljes hidratáióhoz szükségesnél (x 0,min 0,42) kisebb x 0 víz-ement tényezővel készült, akkor a pótlólagosan felszívott víz a készítéskori kis víz-ement tényező (x 0 < x 0,min ) ellenére lehetővé teheti a teljes hidratáiót. A teória szerint ebben az esetben az 1 m 3 ementből képződő ementkő térfogata X 2,31 m 3 / m 3. Ha az alkalmazott x 0 víz-ement tényező a hidratáió α fokához szükségesnél nagyobb (x 0 > α x 0,min ), akkor törvényszerű a V kapilláris fajlagos térfogatú kapilláris pórusok keletkezése, mert az (x 0 - α x 0,min ) vízfelesleg el fog párologni. Teljes hidratáióhoz szükséges víz mennyisége a ementnek megközelítőleg mintegy tömeg%-a (víz-ement tényezővel kifejezve: x 0,40 vagy 0,42). E ementkő víztartalma pl ,42/(1+0,42) 29,6 tömeg%. A teljesen hidratált ementkő a ementre vetítve mintegy tömeg% (x k 0,25 vagy 0,26) kémiailag (szerkezetileg) kötött, ún. el nem gőzölhető vizet tartalmaz (az ilyen ementkő kémiailag kötött víztartalma pl ,26/(1+0,26) 20,6 tömeg%), míg a víz másik része a fizikailag kötött, elgőzölhető víz (pórusvíz) tömeg% (x f 0,15 vagy 0,16). E ementkő fizikailag kötött víztartalma pl ,16/(1+0,16) 13,8 tömeg%.

8 - 8 - A fenti p V kapilláris képlettel kiszámított kezdeti porozitás (p 0 ; α 0,0), az α 0,5 és α 0,7 hidratáiós fokhoz tartozó közbenső porozitás (p 0,5 ; p 0,7 ) értékeit, valamint a porozitás értékeit a hidratáiós egyensúlyi végállapotban (p 0,85 ; α 0,85) az 1. táblázatban mutatjuk be. Megjegyezzük, hogy Palotás (1979) Powersre hivatkozva az egyensúlyi végállapothoz tartozó porozitásra könyvének 520. oldalán az 1. táblázatbelieknél sokkal nagyobb értékeket ad meg. 1. táblázat: Cementkő porozitása (p α ) kezdeti, közbenső és egyensúlyi végállapotban a vízement tényező (x 0 ) és a hidratáió fokának (α) függvényében a fenti p V kapilláris képlet alapján x 0 0,36 0,39 0,42 0,45 0,50 0,55 0,60 p 0 (ha α 0,0) 0,529 0,549 0,568 0,584 0,610 0,632 0,652 p 0,5 (ha α 0,5) 0,221 0,254 0,284 0,312 0,354 0,391 0,424 p 0,7 (ha α 0,7) 0,097 0,135 0,170 0,203 0,251 0,294 0,333 p 0,85 (ha α 0,85) 0,004 0,046 0,085 0,121 0,174 0,222 0,264 Megjegyzés: Az α 0,5 hidratáiós fok közelítőleg 7 napos kornak, az α 0,7 hidratáiós fok közelítőleg 28 napos kornak felel meg mintegy 70 % relatív nedvességtartalom esetén, Palotás (1979) után. 4. ábra: Teljesen hidratált ementkő pórusarányai a hidratáióhoz rendelkezésre álló víz-ement tényező függvényében, ha a próbatest a vízforgalomtól el van zárva Wasser-Zement-Wert Vízement tényező Volumenanteil Térfogatarány Freies Wasser Szabad víz, azaz kapilláris pórusok Chem. Shwind. Kémiai zsugorodás Gelporen Porozus gél Produkt, unporös Szilárd, tömör hidratáiós termékek Zem. Hidratálatlan ement szemek Forrás: Nothnagel, Más olvasatban: A ementkőben lévő elgőzölhető és el nem gőzölhető víz összegének és a keverővíznek a különbsége a ementkő egyensúlyi víztartalmának kialakulása során elpárolog, és a ementkőben kapillárisokat (pórusszerkezet v) hagy maga után. A kapillárisok mennyiségének sökkentése, egyben a ementkő, illetve a beton szilárdságának növelése a víz-ement tényező sökkentésével érhető el. Az elgőzölhető víz szabad vízből, kapilláris vízből és gélvízből áll. A gélvizet fizikailag kötött víznek is nevezik. Ha a környező levegő relatív nedvességtartalma kisebb, mint 40 %, akkor a ementkő egyensúlyi állapotban sak kötött vizet, azaz sak kémiailag kötött vizet és fizikailag kötött vizet (gélvizet) tartalmaz, és a

9 - 9 - gélvíz mennyisége supán a levegő relatív nedvességtartalmától és a hidratáiós foktól függ (Palotás, 1979). 5. ábra: Teljesen hidratált ementkő pórusarányai a hidratáióhoz rendelkezésre álló vízement tényező függvényében, ha a próbatest a vízforgalomtól el van zárva Wasserzementwert Víz-ement tényező Volumen in % Térfogatarány Luftporen Légpórusok Kapillarporen Kapilláris pórusok Gelporen Porozus gél Zementgel (Feststoff) Szilárd, tömör hidratáiós termékek Unhydratisierter Zement Hidratálatlan ement szemek Hydratationsgrad Hidratáiós fok Forrás: vdz., A ement hidratáió számos tényezőtől befolyásolt bonyolult folyamat, ezért a különböző feltételek mellett levezetett klasszikus modellek eredményei egymástól és a kísérleti eredményektől is eltérhetnek, ha nem is nagyságrendileg, sak árnyalatokban. Például Nothnagel (2007) egyetemi doktori értekezésében az áll, hogy Powers és Brownyard kísérletei szerint a teljes hidratáióhoz szükséges minimális víz-ement tényező ha a próbatest az utókezelés során további vízhez juthat 0,38 (fenn x 0,min 0,36 érték szerepel), és víz alatti tárolás esetén 0,44 (szemben a fenti x 0,min 0,42 értékkel). Nothnagel azt írja, hogy a teljesen hidratált ementkő a ementre vetítve mintegy 25 tömeg% (víz-ement tényezővel kifejezve: x k 0,25) kémiailag (szerkezetileg) kötött, ún. el nem gőzölhető vizet tartalmaz (az ilyen ementkő kémiailag kötött víztartalma 100 0,25/(1+0,25) 20 tömeg%), míg fenn M v,n 0,23 g/g, azaz x kémiailag-kötött 0,23 áll, és a víz másik része (pórusvíz, fizikailag kötött víz, elgőzölhető vízv), 15 tömeg% (x f 0,15) a hidratált ementszemsék közötti pórusokat, hézagokat tölti ki (Nothnagel, 2007). Palotás (1979) még kisebb értékről

10 írt, szerinte legalább tömeg% (víz-ement tényezővel kifejezve: x 0,15 0,18) kémiailag kötött, ún. el nem gőzölhető víz épül be a ementbe. Riesz (1989) szerint szokványos portlandement esetén a teljes hidratáió állapotában a ementkő víztartalma tömeg%, ami x 23/(100-23) 0,30, illetve x 28/(100-28) 0,39 víz-ement tényezőnek felel meg. Eszerint a teljes hidratáió esetén a kémiailag és fizikailag kötött víz együttes mennyisége a ementnek megközelítőleg 40 tömeg%-a. Elvileg fenn áll a lehetőség, hogy az x 0,4 víz-ement tényezőjű ementkő, illetve beton a hidratáió végén a kapilláris pórusoktól mentes legyen, még ha nins is minden ementszemse teljesen hidratált állapotban (Shwenk, 2006), például a teljes hidratáióhoz szükséges elegendő víz vagy hely hiánya miatt. Nothnagel (2007) szerint a teljes hidratáióhoz szükséges, alkalmazandó víz-ement tényező a ementkő víztől elzárt állapotában x 0 0,4, mert a ementkőnek utólag nins lehetősége vízfelvételre; és víz alatti tárolás esetén x 0 0,324, mert a ementkő így lehetőséget kap az utólagos vízfelvételre. Powers és Brownyard kísérletek alapján a teljes hidratáió feltételeként víz alatti tárolás esetére x ~ 0,38 értékű víz-ement tényezőt jelölt meg, és azon a véleményen volt, hogy x 0,32 alatti víz-ement tényező esetén az összes víz gélvíz formájában van jelen. Ha az utókezelés alatt utólag felvett vizet is figyelembe veszik, akkor a teljes hidratáióhoz tartozó víz-ement tényező x 0,44 értékre adódik. Kísérletileg a ement hidratáióját vízforgalomtól elzárt és vízzel telített ementkő próbatesteken szokták vizsgálni (Nothnagel, 2007). A vízforgalomtól elzáró utókezelés (versiegelte Lagerung) megelőzi a ementkő korai, egyenlőtlen kiszáradását, és a száradási zsugorodás hatására fellépő mikrorepedések kialakulását. Az ilyen, ún. vízforgalomtól elzáró utókezelés során a szorosan polietilén fóliába göngyölt próbatestet epoxi gyantával vonják be, majd alumínium fóliát ragasztanak rá, végül a külső sérülésektől is polietilén fóliával védik meg. Vízzel telítettnek a kizsaluzás után víz alatt tárolt (gesättigte Lagerung) próbatestet tekintik (ezalatt a kis víz-ement tényezőjű próbatest vizet vehet fel). A portlandement kémiailag kötött vízének mennyiségét vagy sztöhiometrikusan számítják vagy az izzítási veszteségből határozzák meg hosszú hidratáiós idő elteltével. Fagyasztásos szárítással azt kapták, hogy a kémiailag kötött víz a vízmentes ement tömeg%-a. A kémiailag kötött vízre a ementkövet 11 % relatív nedvességtartalmú térben, 25 C hőmérsékleten tömegállandóságig szárítva azt kapták, hogy az mintegy 34 tömeg%. A különbség abból adódik, hogy a fagyasztásos eljárás során egyes fázisok dehidratálódnak. Ezt fagyasztásos szárításnál százaléknyi fizikailag kötött víz hozzáadásával szokták figyelembe venni. A kémiailag kötött víz, a fizikailag kötött víz és a pórusvíz megbízható különválasztására ma tulajdonképpen nins mérési módszer. Izzítás során a ementkő folyamatosan dehidratálódik. Végül is úgy tartják, hogy teljes hidratáió esetén a kémiailag és fizikailag kötött víz mennyisége a ement tömegére vonatkoztatva mintegy 40 tömeg%, és ez x 0,4 értékű víz-ement tényezőnek felel meg (Adam, 2006). Ezeknél az eltéréseknél azonban sokkal jelentősebb eltérés van a klasszikus modell adta eredmények és a korszerű, különleges betonokkal végzett kísérletek eredményei között, hiszen a mai a betontehnológia a korszerű anyagok (pl. adalékszerek, hidraulikus tulajdonságú kiegészítő anyagok stb.) és gyártási módszerek (pl. intenzív tömörítés, hőérlelés stb.) alkalmazásával a klasszikus betontehnológia lehetőségeit messze meghaladja. Például ma már Powers és Brownyard után 60 évvel (külföldön korábban) x 0 0,23 alatti víz-ement tényezővel olyan különlegesen tömör betont, illeve finombetont lehet készíteni, amelynek nyomószilárdsága az f k,yl 150 N/mm 2 értéket is meghaladja (ez az ún. ultra nagy szilárdságú beton v). Például x 0,23 víz-ement tényezővel készített finombetonon higanyporoziméterrel amelynek ugyan korlátozott a méréstartománya (6. ábra) 6 térfogat% alatti összes porozitást is mérnek (hagyományos, x 0,5 víz-ement tényezőjű

11 beton esetén ez az érték mintegy 12 térfogat%). Az ultra nagy szilárdságú beton hidratáiós fokának végértéke a nagyon kis víz-ement tényező folytán α 0,4 0,6, és így a kiindulási klinker fázisok egy része hidratálatlan marad. Ez elsősorban a lassabban hidratálódó belitet, adott esetben a nehezebben oldódó szulfát-hordozókat és a reagálatlan szilikaport érinti. Forrás: vdz., ábra: Pórusméret vizsgálat méréstartománya Verdihtungsporen Tömörítési pórusok Luftporen Légpórusok Kapillarporen Kapilláris pórusok Gelporen Gélpórusok Auge Szemmel Mikroskop Mikroszkóppal Elektronenmikroskop Elektronmikroszkóppal Indirekte Methoden Közvetett módszerekkel A hidratáió kezdetben általában gyorsabb, majd lassuló, de évekig tartó folyamat, állapotát a hidratáiós fokkal szokás kifejezni. A hidratáiós fok a levegő relatív nedvességtartalmának, a ementfajtának és a test ún. kiszáradó átlagos vastagságának a függvénye. A test kiszáradó átlagos vastagsága alatt a test kétszeres térfogatának és kiszáradó felületének hányadosa értendő. A hidratáiós fok értéke a hidratáió kezdetén 0, teljes hidratáió esetén 1. Ha a levegő relatív nedvességtartalma kisebb, mint 80 %, akkor a hidratáió általában leáll, ha mintegy 70 %, akkor a hidratáiós fok végértéke kb. 0,85. A ementkőben tehát egyidejűleg többé-kevésbé jelen van a képlékeny (plasztikus) v, folyékony (viszkózus) ementgél és a szilárd, hidratált ementrész. A képlékeny rész alakváltozása részben vagy nagyobb részt maradó, a szilárd rész alakváltozása lényegében rugalmas (elasztikus) v, így együttesen a ementkő alakváltozása kváziviszkózusnak, a kváziviszkózus ementkőből és a rugalmas adalékanyagból álló beton kétfázisú, elasztóviszkózus vagy elasztóplasztikus anyagnak tekinthető. A képlékeny fázis jelenlétének tudható be a beton kúszása és ernyedésev (Palotás, 1979). A hidratáiós fokot többféleképpen is ki lehet fejezni. Érteni lehet alatta például a már hidratált ement és az összes ement tömegének hányadosát; a hidratáió során az adott időpontig fejlesztett hő és a teljes hidratáiós hőfejlesztés hányadosát; az adott időpontig kémiailag kötött víz és a teljes hidratáióhoz tartozó kötött víz tömegének hányadosát; az adott időpontig keletkezett kalium-hidroxid és a hidratáió végéig fejlesztett kalium-hidroxid mennyiségének hányadosát; a szilárdság és végszilárdság hányadosát;

12 a zsugorodás és a hidratáió végéig fellépő zsugorodás hányadosát (Adam, 2006; Nothnagel, 2007). A hidratáió hőfejlődéssel járó, exoterm folyamat, a fejlődött hő a hidratáióhő, amelynek mennyisége a ement összetételétől függ. A klinkerásványok közül legnagyobb a trikaliumaluminát, legkisebb a dikalium-szilikát hidratáióhője. A ement kiegészítő anyagok v sökkentik a portlandementekv hidratáióhőjét, az aluminátementekv hidratáióhője a portlandementekénél nagyobb. Nyári betonozásnál és különösen tömegbetonok v esetén fontos a mérsékelt hőfejlesztésű ementek alkalmazása, mert a nagy hőfejlesztésű ementek nyáron a beton szilárdulási ütemét gyorsítják, konziszteniáját szárazabbá teszik, vízigényét megnövelik, a tömegbetonok esetén pedig egyenetlen keresztmetszeti felmelegedést okoznak, húzófeszültségeket ébresztenek, és mindkét esetben a beton zsugorodását v és repedésérzékenységét v növelik. A hidratáió sebessége és a hőfejlődés nem egyenletes: Az első szakasz nagy hőfejlődéssel jár és rövid ideig, legfeljebb 15 perig tart. Megkezdődik az elsődleges ettringit képződés. A ph értéke 12,3 fölé emelkedik; Ezt követi a lassú hőfejlődéssel járó, néhány órán át tartó második szakasz, amely lehetővé teszi a friss beton bedolgozását, mert ezalatt a beton még alakítható. A második szakasz lényegében a Viat-féle kötési időv végéig tart; A víz hozzáadásától számított 4-8 óra múlva kezdődik a nagy hőfejlődéssel járó harmadik szakasz, amikor a kristálymagok növekedni kezdenek. Megindul a kalium-szilikát-hidrátok és a kristályos kaliumhidroxid (portlandit) képződése, és folytatódik az elsődleges ettringit képződés. Kialakul a korai szilárdság; A negyedik szakaszban lassul, de még sokáig tart a hidratáió, és sökken a hőfejlődés. Folytatódik a kalium-szilikát-hidrátok és a portlandit képződése. Kb. 1 napos korban elkezdődik a monoszulfát (tetrakalium-szulfo-aluminát-hidrát képződés. Az erőteljes szilárdulás általában 28 napos korig tart. Lásd a 7. és a 8. ábrát; Ezt a szakaszt az éveken át tartó utószilárdulás követi. (Talabér, 1966; Riesz, 1989; Adam, 2006.) 7. ábra: Hidrátfázisok kialakulása a hidratáió során Minuten perek Stunden órák Tage Napok C-S-H Kalium-szilikát- -hidrátok Syngenit Kalium- -kalium-szulfát-hidrát (K 2 SO 4 CaSO 4 H 2 O) Forrás: Adam, 2006, ill. Stark et al., 2003.

13 ábra: Hőfejlődés a hidratáió során A függőleges tengelyen a hőfejlődés J/(g h) mértékegységben Vízszintes tengelyen az idő órákban A hidratáiós termékek képződése a következő hőfejlődéssel jár: Forrás: Adam, 2006, ill. Stark et al., CaO 2SiO 3 4H 2 O képződése alitból: 520 J/g 3CaO 2SiO 3 4H 2 O képződése belitből: 260 J/g 3CaO Al 2 O 3 CaO SiO 3 12H 2 O képződése felitből: 1140 J/g 3CaO Al 2 O 3 3CaO SiO 3 32H 2 O képződése felitből: 1670 J/g 4CaO Al 2 O 3 13H 2 O képződése felitből: 1160 J/g 4CaO Al 2 O 3 13H 2 O + 4CaO Fe 2 O 3 13H 2 O képződése elitből: 420 J/g Ca(OH) 2 képződése szabad kalium-oxidból: 1150 J/g Mg(OH) 2 képződése szabad magnézium-oxidból: 840 J/g A különféle típusú ementek hidratáiós hőfejlesztése a következő: Portlandement: J/g Kohósalakportlandement: J/g Traszportlandement: J/g Olajpalaportlandement (Baden-Württemberg tartományban gyártják): J/g Aluminátement, például bauxitement (lásd lejjebb): J/g A portlandement hidratáiója során le nem kötött kaliumhidroxid (portlandit) keletkezik, amely a betonnak lúgos kémhatást (ph ~ 13) kölsönöz. A le nem kötött (szabad) kaliumhidroxidot a víz oldja, ezért az a felületen kivirágzás alakjában megjelenhet. (Ennek megelőzésére például a nagytartósságú nagy teljesítőképességű felszerkezeti hídbetonokra vonatkozó ÚT útügyi műszaki előírás évi tervezete a felhasználható portlandement le nem kötött kaliumhidroxid-tartalmát 1,5 tömeg%-ban korlátozza.) A levegővel érintkező beton felületi rétegében viszont a kaliumhidroxid a levegő széndioxidtartalmával reakióba lép, és eleinte kalium-hidrokarbonáttá, majd vízvesztéssel kaliumkarbonáttá (mészkővé) alakul. Ez a jelenség a karbonátosodásv, amely a beton vagy a ementhabars esetén a kapillárisok elzáródása és a szilárdság növekedése szempontjából kedvező, vasbeton vagy feszített vasbeton esetén viszont a lúgos kémhatás megszűnése folytán az aélbetét korróziója szempontjából kedvezőtlen. Ez utóbbi adja a kellő betonfedés v jelentőségét. A le nem kötött kaliumhidroxid nem tévesztendő össze a ementben esetleg megtalálható szabad kaliumoxiddal, amely a betonban kaliumhidroxiddá beoltódva duzzadáshoz v és repedések keletkezéséhez vezethet (mészduzzadás). A klinkerásványok között szabad magnéziumoxid (periklasz) is található, amely nagyobb mennyiségben duzzadó hajlamú ementet adhat (magnéziaduzzadás). (Palotás, 1979)

14 Az MSZ EN 197-1:2000 szerint a ement kloridtartalma az aélbetét korróziómentessége érdekében általában ne legyen több, mint 0,1 tömeg%. A kötés szabályozása éljából a portlandementhez a gyártás soránv mintegy 3 tömeg%- ban kalium-szulfátot (Kötőanyagok I. v) adnak természetes gipszkő, anhidrit, félhidrát, vagy mesterséges REA-gipsz (Rauhgas-Entshwefelungs-Anlagen: füstgáz kéntelenítő berendezés az erőművekben) alakjában. Ugyanakkor a ement, illetve a beton túlzott szulfáttartalma másodlagos ettringit képződés ( ementbailus ) folytán duzzadást (ettringitszulfátkorrózió, szulfátduzzadás) okozhat, amelyet emiatt korlátozni kell. A portlandement megengedett szulfáttartalma SO 3 -ban kifejezve az MSZ EN 197-1:2000 szerint a 32,5 N, 32,5 R és 52,5 N szilárdsági osztályban 3,5 tömeg%, a 42,5 R, 52,5 N, 52,5 R szilárdsági osztályban és a CEM III ementfajta esetén általában 4,0 tömeg%. A monoszulfát hidráttermék ettringitté átalakulását külső körülmények (például szulfátos talajvíz) is befolyásolhatják. Szulfátos talajvíz hatására duzzadással kísért másodlagos ettringit képződés indul el. A ferritben dús, trikalium-aluminátban szegény ement a szulfátkorrózióra kevésbé érzékeny. (Riesz, 1989) A taumazit amely a természetben is előforduló ásvány: CaSiO 3 CaCO 3 CaSO 4 15H 2 O a másodlagos ettringithez hasonlóan duzzadást és repedést okoz, továbbá a szilikátos hidráttermékek kötőerejét megszünteti ( ementvírus, taumazit-szulfátkorrózió v, TSA: Thaumasite Sulphate Attak). A taumazit betonban kalium-szilikátokból vagy ettringit közbejöttével kalium-aluminátokból jöhet létre, elsősorban áramló, szulfáttartalmú talajvizek jelenlétében, karbonátos adalékanyag esetén, 15 C hőmérséklet alatt, de a ement mennyiségétől és minőségétől, a beton minőségétől, geometriájától, környezeti helyzetétől stb. is függően. (Révay Lazkó, 2006) A beton alkálifém-oxid reakiójánakv elkerülésére a ement alkálifém tartalmát szintén korlátozni kell. Kis alkálifém-tartalmúaknak azokat a tiszta portlandementeket és 50 tömeg%-nál kevesebb kiegészítő anyagot tartalmazó heterogén portlandementeket tekintik, amelyek nátriumoxid egyenértéke (Na 2 O tartalom + 0,658 K 2 O tartalom) a 0,6 tömeg%-ot nem haladja meg. Aluminátement hidratáiója Az aluminátement (például bauxitement, bauxitbeton v) hidratáiója során különböző kaliumhidroaluminátok képződnek, amelyek kezdőszilárdsága és hőfejlesztése jelentős, de idővel elsősorban nedvesség és viszonylag nagyobb hőmérséklet (25-30 C) hatására lassan leépülnek, szilárdságukat általában jórészt elvesztik. A szilárdságvesztés annak a következménye, hogy az átalakult stabil kaliumhidroaluminátok térfogata kisebb, mint a kezdeti instabil kaliumhidroaluminát hidratáiós termékeké, ezért kialakulásuk a ementkő porozitásának növekedésével jár. Az instabil kaliumhidroaluminát általában a C 4 AH n (n ~ 12-14) szimbólummal írható le, stabil változatnak a szabályos rendszerű C 3 AH 6 tekinthető. (Palotás, 1979) Bauxitementet Magyarországon, Tatabánya-Felsőgallán 1928 és 1949 között gyártottak, a bauxitbetonból készült építmények nagy részét 1990-ig feltárták, de felújítások, átalakítások során még napjainkban is felbukkannak.

15 Cementkőben lévő vizek megnevezése (Adam, 2006) Szabad víz (pórus víz) folyékony állapotban található a ementkő pórusaiban. A hidratálatlan emek szemek hidratáiójához szükséges víz forrása. Fizikailag kötött víz a hidratáiós termékek, elsősorban a gélpórusok szabad felületén található víz. A mennyisége és rétegvastagsága a belső vízgőznyomástól függ. Mennél nagyobb a határfelület és a relatív vízgőznyomás, annál több a fizikailag kötött víz mennyisége. Kémiailag kötött víz a hidratáiós termékek kristály és rétegközi vize. Minthogy a fizikailag és kémiailag kötött víz közötti határ pontosan nem definiálható, azt a vizet szokták kötött víznek tekinteni, amely 11 % relatív nedvességtartalmú térben, 25 C hőmérsékleten tömegállandóságig szárítva még a ementkőben marad. (Fontos megjegyzés: Ne tévesszen meg bennünket, hogy az MSZ :2004 szabvány szerint a beton hidrotehnikai tulajdonságait (60 ± 5) C hőmérsékleten tömegállandóságig szárítva kell vizsgálni.) Adszorpiós víz, amelyet elektrosztatikus vagy Van der Waals erők kötnek a határfelülethez. (A Van der Waals összetartó erő nagyon gyenge.) Mennél nagyobb a távolság az adszorpiós réteg és a határfelület között, annál kisebb a kötési energia. A fizikailag kötött víz nagy részét az adszorpiós víz teszi ki. Adhéziós víz a fizikailag kötött víz része. A vízmolekulák a molekulaközi kölsönhatás folytán tapadnak a határfelületre. Kapilláris víz a kapilláris erők hatására a pórusokban, a hidratáiós termékek között található. A kötési energia a kapilláris átmérőjével fordítottan arányos. A kapilláris vizet lényegében a szabad vízhez kell számítani. Rétegközi víz kémiailag kötött és adhéziós állapotban található a kalium-aluminát-hidrát és kalium-aluminát-szulfát-hidrát fázisok között. Szárítás során általában a szövetszerkezet rombolása nélkül távozik a ementkőből. Elgőzölhető víz fagyasztásos szárítás vagy 105 C hőmérsékleten történő szárítás során a ementkőből távozik. Beleértendő a szabad pórus víz, az adszorpiós (fizikailag kötött) víz és egy része a kémiailag kötött víznek. El nem gőzölhető víz az elgőzölhető víz távozása után a ementkőben marad. Általában az 1000 C hőmérsékleten meghatározott izzítási tömegveszteséggel fejezik ki, a szén-dioxid tartalom figyelembevételével. Az el nem gőzölhető víz valamivel kevesebb, mint a kémiailag kötött víz.

16 Felhasznált irodalom MSZ EN 197-1:2000 Adam, Th.: Cement. 1. rész: Az általános felhasználású ementek összetétele, követelményei és megfelelőségi feltételei. Módosították MSZ EN 197-1:2000/A1:2004. szám alatt Ein modell zur Beshreibeng der Hydratation von Beton in Abhängigkeit vom Feuhtegehalt. Akadémiai doktori értekezés. Tehnishe Universität Darmstadt, Dolezsai Károly Pauka Imre: Cementgyártás. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, Nothnagel, R.: Palotás László: Powers, T. C.: Powers, T. C. Brownyard T. L.: Powers, T. C.: Powers, T. C. Helmuth, R. A.: Hydratations- und Strukturmodell für Zementstein. Institut für Baustoffe, Massivbau und Brandshutz der Tehnishen Universität Braunshweig. Heft Fa kő fém kötőanyagok. Mérnöki szerkezetek anyagtana 2. Akadémiai Kiadó. Budapest, A disussion of ement hydration in relation to the uring of onrete. Proeedings Highway Researh Board pp Studies of the Physial Properties of Hardened Portland Cement Paste. Journal of the Amerian Conrete Institute, Pro. 43 (1947); Bulletin 22, Researh Laboratories of the Portland Cement Assoiation, Chiago, The non-evaporable water ontent of hardened Portland-ement paste its signifiane for onrete researh and its method of determination. ASTM Bulletin pp Theory of Volume Changes in Hardened Pordland Cement Paste during Freezing, Pro. Highway Researh Board 32, pp. 285, Révay Miklós Lazkó László: A taumazit-szulfátkorrózió (Monográfia és a szakirodalom kritikai elemzése) Építőanyag. 58. évfolyam, szám, pp Riesz Lajos (szerk.): Cement- és mészgyártási kézikönyv. Építésügyi Tájékoztatási Központ. Budapest, Shwenk Zement KG: Betontehnishe Daten. Ulm, Stark, J. Wiht, B.: Zement und Kalk. Der Baustoff als Werkstoff. Birkhäuser Verlag. Basel, 2000 Stark, J. Möser, B. Ekart, A.: Zementhydratation neue Ansätze. ZKG International, 01/2001 és 02/2001.

17 Stark, J. Möser, B. Bellmann, F.: Ein neues Modell der Zementhydratation. Proeedings 15. Internationale Baustofftagung ibausil. Weimar, September S. 1/0015-1/0031. Talabér József (szerk.): Cementipari Kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, vdz. Verein Deutsher Zementwerke e.v., Forshungsinstitut der Zementindustrie: Zement- Tashenbuh. 51. Ausgabe. Verlag Bau+Tehnik GmbH. Düsseldorf, Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szóikke. A ikk eredeti változata megjelent a márius havi számának oldalán Noteszlapok ab-ben Vissza a Noteszlapok tematikusan tartalomjegyzékhez Vissza a Fogalmak könyvtár tartalomjegyzékéhez