DÉL-BÜKKI KARSZTFORRÁSOK VÉDŐIDOM VIZSGÁLATA SAVANYÚ KATALIN - JUHÁSZ JÓZSEF - LÉNÁRT LÁSZLÓ

Átírás

1 NME Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 33(1986) kötet, 1-4. füzet, DÉL-BÜKKI KARSZTFORRÁSOK VÉDŐIDOM VIZSGÁLATA SAVANYÚ KATALIN - JUHÁSZ JÓZSEF - LÉNÁRT LÁSZLÓ összefoglalás: A Bükk-hegység peremén" fakadó Noszvaj-i és Kács-Sály-i források védőidomának meghatározását a felhasználók és a természetvédelem érdekei egyaránt igényelték. Az NME Földtan-teleptani Tanszékének dolgozói földtani, hidrogeológiai, geohidrologiai vizsgálatok alapján tettek védó'idom-kijelölésre javaslatot. A Bükk-hegység területén és annak környezetében lévő települések vízigényei dinamikusan növekszenek, melyeknek kielégítése egyre nagyobb gondot jelent. Sajnos vége van már annak a mindenki számára kényelmes" időszaknak, amikor ezeket a vízigényeket minden további nélkül egyszerűen egy-egy újabb karsztforrás bekapcsolásával meg lehetett oldani, vagy legalábbis számottevően csökkenteni. Ma már nemcsak az új vízbázisok bekapcsolása okoz nehézséget, hanem a fő problémát a már meglévő forrásfoglalások vízminőségvédelme jelenti. SAVANYÚ KATALIN DR. JUHÁSZ JÓZSEF DR. LÉNÁRT LÁSZLÓ oki. geológusmérnök oki. mérnök oki. geológusmérnök tanszéki mérnök egyetemi tanár egyetemi adjunktus Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-teleptani Tanszék Miskolc-Egyetemváros A kézirat beérkezett: április

2 Az utóbbi években, évtizedekben a Bükk-hegységben is megnövekedett a turistaforgalom ezen belül is főleg az autós turizmus, a hegyi-hegységperemi települések, üdülők és egyéb létesítmények szennyvíztermelése ugrásszerűen emelkedett, a nem mindig a természetvédelem érdekeit szem előtt tartó fakitermelés következtében pusztul a felszíni szennyezéseket csökkentő talajtakaró, s még számos egyéb ipari, mezőgazdasági, kommunális ok következtében vizeink fokozott veszélybe kerültek és kerülnek még ma is. E szennyezési lehetőségek kizárására az ivóvízhálózatba bekapcsolt forrásokra meg kell határozni azok védőidomát, mely területen belül tilos minden olyan tevékenység, amely a források vízminőségét és mennyiségét károsan befolyásolja. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság megbízásából e témakörben a Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-teleptani Tanszékén két tanulmány készült a noszvaji Forró-kút, ill. a Síkfő-kúti Imre forrás, valamint a kácsi és sályi forráscsoportok védőidomának meghatározására. (4, 5, 6) Dr. Böcker Tivadar és Dr. Dénes György és között számos irodalmi anyag és saját felmérések, vizsgálatok felhasználásával részletesen foglalkozott az Anna-Szinva- és Felső-Szinva-, valamint a Tapolca-i és Diósgyőr-i forráscsoportok védőidomának meghatározásával (2). Az e munka eredményeként meghatározott védőidom felszíni vetületét az 1. ábra mutatja. Mint látható, az általunk vizsgált kácsi és sályi források védőidoma az előbbiekhez D-ről közvetlenül kapcsolódik, a noszvaji és Sikfő-küti források védendő területe ettől DNy-ra kissé távolabb helyezkedik el. Földtani viszonyok Tekintettel arra, hogy a két vizsgált terület földtani, vízföldtani felépítése lényegében nem különbözik, ezért ezeket az alábbiakban együttesen ismertetjük (1,7) alapján. A vízföldtani szempontból fontos legidősebb képződmény mindkét területen a triász alsó- és középső ladini emeletébe tartozó szericites agyagpala összlet, melynek vastagsága m. Anyaga főleg sötétszürke szericites agyagpala, zöldesszürke homokkő és palás aleurit váltakozásából áll. Vízzáró és vízvezető rétegek egyaránt előfordulnak benne. A Bükk-hegység nagy kiterjedésű karsztos fennsíkjait a ladini palaösszletre folyamatosan települt felső ladini-karni mészkő és dolomit összlet építi fel, melynek vastagsága m-re tehető, anyaga fehéresszürke vagy szürke, többnyire tűzkőmentes mészkőfajták, összesen négy, egymással többszörösen összefogazódott, közel egykorú mészkőfácies különböztethető meg benne. Csak a Kács-Sályi-i terület északi részén fordul elő a felszínen a felső-ladini-karni eruptív összlet, melynek anyaga diabáz, kvarcporfir és ezek tufái. Vízföldtani szempontból különösebb jelentőséggel nem bír. A felszabdalt, mélybe süllyedt mezozoós rétegekre eocén szárazföldi képződmények - tarka agyag, üledékes breccsa, alapkonglomerátum, kőszéncsíkos tarka agyag - települnek. Vastagsága feltehetően m között van. Ez az összlet vízrekesztő és vízzáró lehet. 16

3 A terresztrikus képződményekre (ezek hiánya esetén pedig közvetlenül a triász alaphegységre) felső eocén tengeri rétegek nummuliteszes-lithothamniumos-discocyclinás, többé-kevésbé márgás mészkő települnek. Nagymértékben karsztosodott, számos barlangjárat, üreg található benne. Mindkét terület forrásai ebből a rétegből fakadnak. A mélybe szakadt peremrészeket nagy vastagságú oligocén tengeri üledékek márga, agyag, agyagmárga - fedik. Ez az oligocén sorozat vízzáró, duzzasztó szerepű. A miocént tengeri kifejlődésű, laza, meszes homokkő betelepüléses kvarckavics és konglomerátum, majd riolittufa képviseli nagy mennyiségben. A mai felszínt a triász, eocén, oligocén, miocén képződmények áthalmozott törmeléke, málladéka képviseli. Az oligocén és miocén, főleg vízzáró képződmények fedik le délen a karsztosodott eocén és idősebb kőzeteket, és bírják kilépésre a forrásokat. Vízvezetés szempontjából igen jelentősek a vetők, vetőzónák és azok találkozásai. A Bükk hegység szerkezete, vízvezető és vízzáró szintjeinek települése, boltozódása és fiatal árkos vetői lehetővé teszik a kapcsolatot a Nagyfennsík, a fedetlen mészkőfelszínek és a peremi források közt, determinálják a D-i, DNy-i áramlást a vizsgált területen. Vízföldtani viszonyok Az előzőekben ismertetett földtani képződmények közül a források vízgyűjtő területét felépítő kőzetek vízföldtani szempontból három nagy csoportba oszthatók: a) Jó vizvezető és víztároló kőzetek a felső eocén és a felső ladini-karni mészkövek. b) Félig vízzáró, nehezen áteresztő kőzetek az eocén terresztrikumok, valamint a negyedkori patakhordalékok. Vízvezető képességük egy-két nagyságrenddel is rosszabb, mint a mészkőveké, de teljes egészében nem tekinthetők vízzárónak. A miocén riolittufának és riolitnak a hegységet délről szegélyező összlete rossz vízvezetőnek számít. Víztárolóképessége a tufa mállási fokának függvénye. c) Gyakorlatilag vízzáró vagy igen rossz vízvezető kőzetek az alsó és középső ladini szericites agyagpalaösszletek. Természetesen a törésvonalak mentén, a vetőzónákban feltétlenül van vízmozgás a palaösszletben is, ezek azonban a mészkövek litoklázisaiban történő vízmozgásokhoz viszonyítva elenyészőek. Az oligocén agyag, agyagmárga, homokkő, homokos agyag, konglomerátum vízrekesztő. A hegység peremén vízduzzasztó szerepe van. Véleményünk szerint a Bükk hegységben lényegében elkülönülő karsztvízrezervoárok vannak, amelyek csak kis mértékben függnek össze. Ezért a Bükkben nem lehet egyetlen összefüggő karsztvízfelszínnel számolni, így az egyes forráscsoportok védőidomai elkülöníthetők, bár a Bükk fennsíki részéről a mélykarsztba kerülő víz az általunk vizsgált rendszereket is érinti. 17

4 A források adatai Síkfő-kút (Szt. Imre forrás) Bükkzsérc községhez tartozik. 345 m Af.-i magasságon ered eocén mészkőben. Aknával foglalt. A forrást 1952 óta rendszeresen észlelik. Átlagos vízhozama 4,82 lsec. Forró-kút Noszvaj község külterületén ered a Nagy Eged és a Várhegy DK-i oldalában, eocén mészkőben. Fakadási szintje 257 m Af. Fúrással foglalt, 1952 óta észlelik. Átlagos vízhozama 5,17 ls. Kács-i források Kacs községtől ÉNy-ra kb. 300 m távolságban meredek domboldalakkal határolt völgyfőben 194,8 m Af.-i magasságban törnek fel a részben hideg, részben langyos források. Közülük a legnagyobb, viszonylag koncentráltan fakadó hidegvízű forráscsoportot 1972-ben foglalták. Észlelése 1952 óta történik. Átlagos vízhozamuk a hideg forrásoknak 80 ls, a langyos forrásoknak 44 ls. (8) Sályi-i forrás (Vízfőforrás) Latoruttól ÉNy-rakb. 1 km távolságban meredek felsőeocén mészkő letörés aljában, nagyrészben koncentráltan mészkő törmelékből tör a felszínre 200,3 m Af. magasságban ben foglalták. A forrás észlelése 1952-ben kezdődött. Átlagos vízhozama 73 ls. (9) Természetesen mindkét területen a 2 2 fő forráscsoporton kívül számos apróbb forrás található, ezek vízhozama és jelentősége azonban elenyésző. A források vízminősége pillanatnyilag még megfelelő, ivási és háztartási célra egyaránt felhasználhatók. Geohidrológiaj viszonyok Vizsgálatainkat a vízgyűjtő terület magassági és éghajlati kitettségi adatainak figyelembevételével Kessler Hubert módszerével végeztük, melynek lényege az alábbi (3): A vízgyűjtőterületek közelében működő csapadékmérő állomások sok éves adataiból meghatározható a beszivárgási hányad K = Kj + K 2, ahol K j = az a beszivárgási hányad, amit az év első négy hónapjának csapadékösszegéből a Kessler-féle grafikonból olvashatunk le. K 2 = javító érték, a vizsgált évet megelőző év utolsó négy hónapjának havi csapadékösszegei (es,) és e hónapok sokévi átlagértékei alapján kapott a értékből ugyancsak egy grafikon segítségével határozható meg. 18 XII. ">. _-!,, Z *-a, - i zatl. IX. 'átl-

5 (űio^y ' m v i < - * i i 'AÄ! MISKOLC WJ77A Karszlosodó kőzetek Palezóos és mezozóos kőzetek 1, «I.... f ^ Harmadidőszaki eruptív kőzetek Q7 Harmadidőszaki vulkáni tufák Harmad-és negyed időszak í üledékek _ 1. ábra A Bükk-hegység védőidomainak felszíni metszete \Q A Síinva-Garadna források védő idomának felszíni metszete (V'IUKI is

6 1Q. fflb. ^ ' * ^ Illa. Isik fokút Illb. lb. ^ Forró-kút 2. ábra A területek szennyezésveszélyességi foka a Forró-kútra vonatkoztatva a jelenlegi víztermelés mellett Jelmagyarázat la Eocén mészkő a Forró-kút morfológiai vízgyűjtő területén. Legnagyobb mértékben szennyezésveszélyes terület. Ib. Nem karsztos kőzetek a Forró-kút környékén. Igen nagymértékben szennyezésveszélyes terület II. Ladini mészkő a Forró-kút felszín alatti vízgyűjtő területén és eocén mészkő az Imre-forrás felszíni vízgyűjtő területén. Nagymértékben szennyezésveszélyes terület. IIIaNem karsztos kőzetek a Forró-kút morfológiai vízgyűjtő területén és ladini mészkő az Imre-forrás felszín alatti vízgyűjtő területén. Közepesen szennyezésveszélyes terület. Hlb Nem karsztos kőzetek az Imre-forrás morfológiai vízgyűjtő területén. Közepesnél valamivel kisebb mértékben szennyezésveszélyes terület 20

7 A kapott K értékeket és az évi csapadékot összeszorozva megkapjuk az évi beszivárgó csapadékot, vagy az évi fajlagos lefolyást. Ezután az évi beszivárgó csapadékkal összehasonlítottuk a forrásokon keresztül felszínre jutó hozamot és a kettő arányából visszaszámoltuk a valószínű vízgyűjtő terület nagyságát. Ezek a számítások mindkét esetben igen jól alátámasztották a földtani és vízföldtani alapon lehatárolt vízgyűjtő terület nagyságát. A védőidom kijelölése A morfológiai, földtani és vízföldtani megfontolások, valamint a geohidrológiai vizsgálatok eredményei alapján meghatározható a védőidom térbeli helyzete, ill. annak felszíni vetülete és alsó határa. A két dél-bükki forráscsoport védőidomának felszíni határát az 1. ábra mutatja. Ezek a határok az elméleti védőidomnak egyenesekkel közelített sematizált változatai, amit a sarokpontok koordinátáival adunk meg. A védőidomon belül a víz mennyiségét vagy minőségét károsan befolyásoló tevékenység nem engedhető meg. Mivel ezeknek a védőidomoknak a felszín vetülete döntően nyüt karsztos területre esik, illetve a nem karsztos területre hulló csapadék is a felszínről lefolyva a karsztba szivárog, a védőidom felületén minden szennyezés elkerülendő. A szikkasztáson, vagy folyékony, szilárd szennyanyag elhelyezésén kívül ami egyébként a legdurvább fajtája a szennyezésnek - kerülendő minden olyan mezőgazdasági, erdőgazdasági és ipari tevékenység is, ami a karsztba juttathat műtrágyát, növényvédőszert vagy szerves anyagot. Tekintettel a karsztforrások viszonylagos kiegyenlített járására a rendszer szűrőképessége karsztkőzetben mérve közepesnek mondható, így ha az emberi felszíni szennyezés kiküszöbölhető, a források jelen minőségükben és hozamukkal még több évtizedig zavartalanul üzemelhetnek. A fent említett előírások sajnos nem mindig egyeztethetők össze a területhasználók érdekeivel vagy az anyagi lehetőségekkel. Ezért egyes esetekben bizonyos ésszerű kompromisszumra van szükség. Egy ilyen példát mutat a 2. ábra, ahol a Forró-kút és Imre forrás védőterületét a kőzetek szennyezésérzékenysége alapján kategorizált területekre osztottuk. Az egyes védelmi kategóriákban követendő előírásokat a (4. 5, 6) tanulmányokban részletesen megadtuk, bizonyos fokú kockázatvállalással némi engedményt téve a II. ill. III. kategóriájú területekre vonatkozóan. Természetesen, ahol a vízhasználók és a vízgyűjtő területen ül. védőidomon belül tevékenykedők közötti kompromisszumra nincs lehetőség,ott elsősorban a vízvédelem érdekeit kell figyelembe venni. IRODALOM 1. BALOGH K.: A Bükk hegység földtani felépítése. MÁFI Évkönyv XLVIII. 2. Budapest, BÖCKER T. - DÉNES GY.: A Szinva, Anna, diósgyőri és tapolcai forráscsoportok védőidoma VITUKI témajelentés Tsz: III

8 3. KESSLER H.: A karsztból tartósan kitermelhető' vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása. Hidrológiai Közlöny, JUHÁSZ J.-LÉNÁRT L.: A Forró-kút hidrogeológiai védőterülete. Kézirat, NME Földtani-teleptani Tanszék, Miskolc 5. JUHÁSZ J.-LÉNÁRT L.: Kiegészítő' vizsgálatok Noszvaj, Forrókút hidrogeológiai védőterületéhez, Kéziart, NME Földtan-teleptani Tanszék, Miskolc. 6. JUHÁSZ J. - SAVANYU K.: Kutatási zárójelentés és Kács-i Sály-i karsztforrások hidrogeológiai védőidomának meghatározásáról. Kézirat, NME Földtan-teleptani Tanszék, Miskolc 7. SCHRÉTER Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai Hidrológiai Közlöny FTV: Kácsi forrásfoglalás Kézirat, Tsz: ÉVIZIG 9. FTV: Sályi forrásfoglalás, Kézirat, Tsz: ÉVIZIG EXAMINATION OF PROTECTIVE SHAPES OF THE SOUTH-BÜKKS TUBULAR SPRINGS by K. SAVANYÚ J. JUHÁSZ - L. LÉNÁRT Summary The determination of the protective-shapes of the tubular springs which are resing from Noszvaj and Kács-Sály at the edge" of the Bükk-mountains has been required by the consumers as well as the natural conservation. The members of the Department have made a proposal for the assignment of protective shape, on the basis of geological, geohydrologycal, hidrogeologycal examinations. SCHUTZPROFIL-UNTERSUCHUNG FÜR DIE SPALTQUELLEN IM SÜDLICHEN BÜKK-GEBIRGE von K. SAVANYÚ - J. JUHÁSZ - L. LÉNÁRT Zusammenfassung Die Bestimmung eines Schutzprofils für die am Rande des Bükk-Gebirges entspringenden Quellen von Noszvaj und Kács-Sály ist sowohl im Interesse der Benutzer als auch des Naturschutzes notwendig geworden. Die Mitarbeiter des Lehrstuhls haben aufgrund geologischer, hydrogeologischer, geo hydro logischer Untersuchungen einen Vorschlag für die Festsetzung eines Schutzprofils ausgearbei- 22

9 ИЗУЧЕНИЕ ЗАЩИТНОГО ШАБЛОНА КАРСТОВЫХ ИСТОЧНИКОВ ГОРНОЙ СИСТЕМЫ ЮЖНЫЙ БЮКК К. ШАВАНЮ - Й. ЮХАС - Л. ЛЕНАРТ Резюме Определение защитных шаблонов бьющих на окраине горной системы Бюкк источников Носвай и Кач-Шай для интересов потребителей и охраны окружающей среды одинаково важно. Работники кафедры сделали предложение для обозначения защитного шаблона на основании геологических, гидрогеологических и геогидрологических исследований. 23