AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK KARSZT ÉS BARLANGKUTATÓ TEVÉKENYSÉGÉNEK TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEI C. KONFERENCIA ELŐADÁSAI

Átírás

1 A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI I. sorozat BÁNYÁSZAT 33. KÖTET, 1-4. FÜZET AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK KARSZT ÉS BARLANGKUTATÓ TEVÉKENYSÉGÉNEK TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEI C. KONFERENCIA ELŐADÁSAI MISKOLC, HU ISSN A FÜZETET ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. SOMFAI ATTILA tanszékvezető egyetemi tanár, a Rendező Bizottság elnöke DR. LÉNÁRT LÁSZLÓ egyetemi adjunktus a Rendező Bizottság titkára SZERKESZTŐI BIZOTTSÁG: KOVÁCS FERENC felelős szerkesztő CSÓKÁS JÁNOS, KOLOZSVÁRI GÁBOR, SOMFAI ATTILA, TARJÁN IVÁN Az elektronikus változatot Szenti Tamás készítette 2005-ben. Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Romvári Pál rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Nyomdaszám: KSZ NME. Miskolc-Egyetemváros, Engedély száma: Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztő: Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné, Márkus Lászlóné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: dec jan. 30. Sokszorosítóba leadva: május 14. Példányszám: 500 Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ és MSZ szabványok szerint 12 B/5 ív terjedelemben A sokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető TITKÁRI JELENTÉS A 20 ÉVES SZERVEZETT MISKOLCI EGYETEMI BARLANGKUTATÁS RENDEZVÉNYEIRŐL DR. LÉNÁRT LÁSZLÓ A 20 éves szervezett miskolci egyetemi barlangkutatás alkalmából szeptember között rendeztük meg az Oktatási intézmények karszt- és barlangkutató tevékenységének tudományos eredményei" c. konferenciát a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A rendezők a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Bükki Nemzeti Park és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat voltak, akiknek több egyetemi és egyetemen kívüli intézmény (Ásványés Kőzettani Tanszék, Ásványelőkészítési Tanszék, Fémtani Tanszék, Fizikai Tanszék, Földtan- Teleptani Tanszék, Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék, Bányamérnöki Kari Tudományos Diákköri Tanács, Tudományos Diákkör Karszthidrológiai Szakcsoportja, Miskolci Egyetemi Atlétikai és Futball Club, Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület,

2 Országos Magyar Bányászati-Kohászati Egyesület Egyetemi Osztálya, Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szervezete) nyújtott sokirányú segítséget. A megnyitón a rendező szervek nevében dr. Somfai Attila tanszékvezető egyetemi tanár (NME), dr. Bartucz Ferenc igazgató (BNP) és dr. Fodor István elnök (MKBT) köszöntötte a jelenlévőket. Az üdvözlések után 5 egyetem, 3 főiskola, 3 középiskola, 1 általános iskola képviselői 34 szakelőadást tartottak, melyek a szpeleológia csaknem teljes spektrumát átfogták. Az előadásokat általában heves viták követték s e szakmai tapasztalatcserében a 113 főnyi hallgatóság igen aktívan vett részt. A konferencia első napjának estéjén 8 kutatótárs tartott igen színvonalas diaparádét saját barlangi felvételeiből. A rendezvény alkalmából jelentettük meg A miskolci egyetemi karszt- és barlangkutatás résztvevői, eseményei, eredményei" c. kiadványt. Ez 98 oldal dokumentatív anyagot tartalmaz s emellett 28 olyan jelentős bükki barlangnak a térképét, amelyeket miskolci egyetemi barlangkutatók készítettek. (Jelen kiadványunk a konferencia második hivatalos dokumentuma. Ebben az elhangzott előadásokat valamint a megnyitókat közöljük.) A tudományos tanácsülés zárásaként Létrástetőn kutatótársi, baráti találkozót szerveztünk. Ezen a régi egyetemi barlangkutatók általában családtagjaikkal vettek részt s a vendégekkel együtt 95 fő regisztráltatta magát. A konferencia előtt nyitottuk meg a Föld alatti világ" c. bélyeg- és képeslapbemutatót. Az első kiállítási napon a posta denevéres emlékbélyegzőt használt, mellyel az ez alkalomra készített barlangos és bányász motívumú bélyeggel ellátott emléklapokat, levelezőlapokat és díszborítékokat pecsételte le. A bemutatót az NME Közművelődési Bizottsága, az NME Bélyeggyűjtő Köre, az OMBKE Egyetemi Osztálya, az MKBT és a Miskolci Alpin Club rendezte. A konferencia alatt nyitottuk meg a Barlangok világa" c. kiállítást. Ez az egyetemi barlangkutatás számos dokumentumát, valamint esztramosi cseppköveket, borsóköveket, kalcitkristályokat mutatott be. A kiállítást az NME Központi Könyvtára, a TDK KHSzCs, az NME Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kara Barlangkutató Csoportja és az MLBE szervezték. A MISKOLCI NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM BARLANGKUTATÓ TEVÉKENYSÉGE (Megnyitó üdvözlés) SOMFAI ATTILA tszv. egyetemi tanár, Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-teleptani Tanszéke Miskolc- Egyetemváros Kézirat beérkezett: április 25. Kedves kutatótársak, tisztelt vendégeink! A szervezett miskolci egyetemi barlangkutatás 20 éves. Az NME az MKBT-vel és a BNP-vel egyéb intézmények támogatása mellett ennek tiszteletére szervezte ezt a ma kezdődő konferenciát. Ma és holnap összesen 37 előadás hangzik el a karszt- és barlangkutatás tudományos eredményeiről, szombaton és vasárnap pedig terepi programokon nyílik lehetőség baráti, kutatótársi találkozóra, barlangi és felszíni túrákra. A rendezvény résztvevői megtekinthetik a már korábban megnyílt A föld alatti világ" című bélyeg- és képeslapbemutatót, valamint A barlangok világa" című kiállítást. Visszatekintve az elmúlt 20 év történetére, megállapítható, hogy az egyetem első barlangkutató csoportját egyetemi hallgatókból dr. Nébli Vendel 1964-ben hozta létre, s

3 vezette hosszú ideig. Mint csoport ma is működik, bár a tagok és a vezetők többszörösen kicserélődtek. A barlangkutató csoport tevékenységének alapja a barlangjárás. Ez igen sok esetben baleknevelő", tanító-gyakorló túrában történik. Az érdemi barlangkutató munkák közül a bontás, az új barlang (vagy barlangjárat) keresése, a bejáratok biztosítása igényel sok munkát, de az eredmények nem maradtak el! Elég ha csak a Fekete, a Balekina, a Sziklás-tebri barlangok feltárására, az István-lápaibarlang és a Király Lajos-zsomboly egyes részeinek felfedezésére, valamint az Egyetem-töbri és a Háromfejű Emberdenevér-barlang sokezer órás bontásaira utalok. A feltárások után a legfontosabb feladat a barlangok dokumentálása. A felsorolt barlangokról csaknem teljes térképanyag és nagymennyiségű fotó készült. Vannak, kiknek még ezután is van energiájuk barlangi tudományos tevékenység végzésére. Az eddig hidrogeológiai mérésekre-megfigyelésekre, geológiai feldolgozásokra, radiológiai mérésekben való részvételre terjedt ki. A munkák eredményeit TDK dolgozatokban, diplomatervekben, szakcikkekben láthatjuk, bár e téren a lehetőségek határa még messze van. A MEAFC 1967-ben alapította meg barlangkutató szakosztályát Marcel Loubens néven a Magyar Hidrológiai Társaságból kivált miskolci barlangkutatókból. Rövid átmeneti idő után a csoportot Majoros Zsuzsanna vezette 1978-ig, az egyetem kereteiből történő kiválásig. E csoportban a tagság kicserélődése kevésbé gyors, mint a TDK csoportnál. Az öregebb tagok, a firmák, a balekság többszörös kicserélődését is megérik, de tapasztalatukat igen sok fiatalnak át tudják adni. Az alap itt is a barlangbejárás, a gyakorlás. A sok-sok bükki barlang mellett sor került a hazai jelentős barlangok és jónéhány külföldi barlang meglátogatására, hétvégi túrák vagy nemzetközi barlangkutató táborok keretében. Sikeresek voltak a feltáró munkálatok is. A Speizi, a Szamentu, az Útmenti, a Lillabarlangok feltárása, a Létrási-Vizes-barlang több száz m új részének felfedezése növelte a csoport hírnevét. A felsorolt barlangokról készült térképek a szakirodalomban fellelhetők. A csoport nevéhez fűződnek a Létrási-Vizes-barlangban megindított és napjainkig folytatott csepegés-, vízszint- és hőmérsékletmérések, denevérmegfigyelések, valamint azok széleskörű közzététele. Az egyetemről végén történő eltávozás után a csoport egyesületté alakult, s ma dr. Lénárt László vezetésével folytatja megkezdett tevékenységét. A kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karon Czipó Ferenc hozta létre a barlangkutató csoportot 1976-ban, saját miskolci egyetemi barlangkutató tapasztalatainak messzemenő felhasználásával. A csoport csaknem kizárólag a Bódvarákó határában levő Esztramos-hegyen végez kutatótevékenységet. A legalább romjaiban védett Földvári-barlang lezárását, elektromos világításának felszerelését ők végezték el. Járják és kutatják a tárórendszerben levő üregeket, számos újjal gyarapítva a már eddig megtaláltak számát. Az Esztramos-hegy mészkőbányájának termelését rendszeresen figyelik, s a feltárt új üregeket, üregnyomokat az illetékeseknek jelentik, nagy segítséget adva így a természetvédő hivatal tevékenységének. Jó néhány hallgató a barlangok romantikáját tiszteli. Közülük sokan el-elmennek barlangokba is, de a csoportok kutatási tevékenységébe nem kapcsolódnak be. A karszt- és barlangkutatás szakmai része érdekli őket, s ezért TDK dolgozatot, diplomatervet készítenek választott témájukból. Az egyetem hallgatói, oktató-nem oktató dolgozói között vannak olyanok is, akik az egyetemi kereteken kívül folytatnak barlangkutatást. Ők általában más barlangkutató

4 csoportból kerülnek az egyetemre, s vagy fenntartják a kapcsolatot az eredeti csoporttal, vagy oda visszamennek ig az egyetemnek nem lévén önálló barlangkutató csoportja, csak külső szervnél lehetett aktív barlangkutatást végezni. Mind a régi, mind a mai időszakra más csoportnál tevékenykedő barlangkutatói az esetek túlnyomó többségében csoportjuk meghatározó, többször vezető tagjai, s emiatt kellett itt róluk is szólnunk. Az egyetem vezetői és tanszékei sokszor és sokféleképpen támogatták a barlangkutatást. Néhány példa: ban az MTA támogatásával az MHT hidrológusképző tanfolyamot szervezett az egyetemen. Itt az órák egynegyede a barlangtan témakörébe tartozott; -az egyetem 1964-ben létrehozta első barlangkutató csoportját (TDK KSzCs); ben a MEAFC befogadta a Marcel Loubens Barlangkutató Csoportot; ben a MEAFC kiadta a Zsombolyosoktól a Marcel Loubens" csoportig c. könyvet; ban az egyetem a MKBT-vel közösen megrendezte a Karszt- és barlangkutatók I. országos TDK találkozóját", 23 előadással, emléklappal, két kiadvánnyal, diaparádéval és terepi programmal; ban öt fő tett hivatalos tanulmányutat a világ legnagyobb gipszbarlangjában, az Optimistában; ben az OTDK keretében, rész-alszekcióként 7 előadással megrendeztük a Karsztés barlangkutatók II. országos TDK találkozóját". Kedves kutatótársak! Az elmúlt 20 év mérlege röviden a következő. Az egyetem keretében igen óvatos becslés alapján mintegy munkaórában végeztek barlangkutató tevékenységet. A hallgatók a karszt- és barlangkutatás témaköréből 30 TDK és 33 diplomadolgozatot írtak. Oktatóink munkássága 2 doktori értekezésben is lemérhető, valamint 26 önálló ipari kutatási munkát készítettek el. Ezen kívül 13 alkalommal közvetlenül a kutatókat vagy a barlangkutató csoportokat bízták meg különböző munkák elvégzésével, s 21 alkalommal vettek részt egyetemiek különböző szintű szakmai pályázatokon. Összesen 179 szakmai, ismeretterjesztő és információs publikációt készítettek s 89 cikk szól róluk. Mindezek alapján látható, hogy az elmúlt 20 év tevékenysége eredményekben gazdag volt. Bízom benne, hogy ez a konferencia méltóképpen reprezentálja az elért tudományos eredményeket és lendületet ad a további munkához, amely hasznára lesz a magyar karszt- és barlangkutatásnak. Kívánom, hogy minden résztvevő érezze jól magát ezen a találkozón. Tisztelt résztvevők! Az Oktatási intézmények karszt- és barlangkutató tevékenységének tudományos eredményei" című konferenciát megnyitom. AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK SZEREPE A TUDOMÁNYOS BARLANGKUTATÁS FEJLŐDÉSÉBEN (Megnyitó üdvözlés az MKBT részéről) FODOR ISTVÁN kandidátus, tud. osztályvezető, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke, Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete Kézirat beérkezett: április 25.

5 A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Elnöksége nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Az oktatási intézmények karszt- és barlangkutató tevékenységének tudományos eredményei"-t bemutató konferencia valamennyi résztvevőjét. Üdvözlöm a konferencia szervezésének eredeti és nagyjelentőségű gondolatát, hiszen oktatási intézményeink a közel hetvenöt éves szervezett magyar barlangkutatásban mindig kitüntetett helyet foglaltak el úgy is, mint a tudományos barlangkutatás műhelyei és úgy is, mint a barlangkutató szakemberek utánpótlását nevelő intézmények. Az említett okok egyikéből sem közömbös számunkra az, hogy milyenek ezek a műhelyek, milyen az itt folyó tudományos munka mélysége és mennyire fogják át ezek a műhelyek a magyar karszt- és barlangkutatás szakmai spektrumát. A tudományos barlangkutatás eredményeinek sokrétűségét példázza az is, hogy tudománytörténetünk igen gazdag a földtudományok művelőitől a biológiai tudományokon át a műszaki tudományok művelőiig olyan iskolateremtő nagy elődökben, akik a karsztos folyamatok geológiai, morfogenetikai, hidrológiai törvényszerűségeinek feltárása, a barlangi élővilág tanulmányozása mellett oktató nevelő munkájukkal barlangkutató generációkat neveltek fel. A tanulságok kedvéért, a jövő feladatainak kijelölését megkönnyítendő, felvillantjuk e fejlődés legkiemelkedőbb állomásait. Az iskolateremtők között is mindannyiunk példaképe lehet Cholnoky Jenő, aki mérnöki diplomáját kézhez kapva 1892-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékén kezdi igen gazdag, tudományos műhelyt létrehozó pályafutását. Páratlanul termékeny szakirodalmi tevékenysége mellett műhelyéből iskolák egész sora nevelődik ki, amelyeket olyan nevek fémjeleznek, mint Bulla Béláé, Kéz Andoré, Láng Sándoré vagy Szabó Pál Zoltáné és még sokan, akik az első, esetleg második generációból nőttek ki. Oktatási intézményeink tudományos műhelyeinek sorából ugyancsak kiemelkedik Dudich Endre iskolája, hiszen a mester a magyar barlangbiológiai vizsgálatokat emelte világszínvonalra. A Baradlában a tanítványaival együtt létrehozott barlangbiológiai laboratórium a világon a negyedik ilyen jellegű intézmény volt, és nemcsak a kutatásban, de az oktató, nevelő munkában, a képzésben is egyedülálló szerepet töltött be. Itt és most a sort semmiképpen sem tudjuk teljessé tenni, mégis ki kell emelnünk Papp Ferenc professzor életművét, akinek a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett iskolateremtő munkája eredményeként a jósvafői karsztkutató állomáson nemcsak kiemelkedő kutatási eredmények születtek, de felnőtt rajta egy olyan szakmai tekintélyt parancsoló fiatal műszakiakból álló szakembergárda, akik a magyar barlangkutatást a maguk területein ugyancsak nemzetközi szintre emelték. E gondolatok felvázolásával most csupán az a célunk, hogy a magunk oldaláról is megvilágítsuk és aláhúzzuk tanácskozásunk jelentőségét, kiemeljük azoknak az oktatóknak, nevelőknek az igen fontos szerepét - akár felsőoktatásban, akár középiskolákban működnek akik a barlangkutatásban a fiatal generációk nevelésével, képzésével áldozatokat vállalnak, és minden segítséget - szakmai, morális és anyagi támogatás formájában megadjunk azoknak a tudományos műhelyeknek, amelyek vezetői jelentős szerepet vállalnak a szakmai utánpótlás nevelésében. Ma is működnek olyan tanszékek, amelyek felvállalják az oktató nevelő munka mellett az iskolateremtő funkciót, mint pl. a József Attila Tudományegyetem Földrajzi Tanszéke, ahonnan jól felkészült szakembereket kap a magyar karszt- és barlangkutatás. Ilyen műhellyé vált már a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem is, amelynek tudományos diákköre a karsztkutatás igen sok területén ért el jelentős eredményt. Természetesen a miskolci barlangkutatás ennél még többet és szélesebb spektrumot jelent a hazai karsztok tudományos vizsgálatának rendszerében. A Bükk-hegység karsztjai által rejtett tudományos és közvetlen gazdasági haszonnal is bíró értékei a kutatómunka igen értékes bázisát jelentik és Miskolcon e feladatok megoldásához a szellemi potenciál éppen

6 úgy adott, mint a kiterjedt háttér-intézményi rendszer. Ezt igazolja az a tudománytörténeti tény is, hogy a főváros tudományos életével szinte azonos mélységű volt a miskolci tudományos bázis súlya és szerepe is. Például a bükki barlangkutatás eredményei ösztönzik a magyar barlangkutatókat, hogy létrehozzák a barlangkutatás szervezetét, mai társulatunk elődjét, de Miskolcon alakult meg a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat első területi osztálya is. Társulatunk nagyra értékeli azokat a kutatási éredményeket, amelyek a miskolci barlangkutatók eredményeiként a karszttudományok igen széles területét fedik le elméleti és gyakorlati jellegű kutatásokkal: a barlangfeltárásoktól a geodéziai, geológiai, geofizikai, karsztmorfológiai, barlangklimatológiai vizsgálatokig, de éppen a miskolci ipari agglomeráció sajátos helyzetéből és vízigényéből adódóan nem kevésbé fontosak a hidrogeológiai eredmények sem. A szpeleoterápia tárgykörébe tartozó kutatások pedig a nemzetközi szakirodalom terén is úttörő jelleggel bírnak. Amikor a hazai barlangkutatás szemszögéből vizsgáljuk ezeket az eredményeket, az sem tekinthető véletlen egybeesésnek, hogy a magyar szpeleológiai oktatási rendszer szervezését és koordinálását a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem egyik fiatal oktatója látja el nagy hozzáértéssel. Tisztelt Tudományos Konferencia! Amikor a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat részéről eredményes tanácskozást kívánok Önöknek, engedjék meg, hogy utaljak azokra a folyamatokra, amelyek a legmodernebb kutatási irányokra és módszerekre irányítják figyelmünket. Ma a műszaki, természettudományos és agrár értelmiség egészétől - köztük a karszt- és barlangtudományokkal foglalkozóktól is - joggal várja el társadalmunk, hogy aktív részeseivé váljon az innovációs folyamatnak. Ez azt jelenti, hogy a karsztkutatás terén is keresnünk kell, hogy mely kutatások kapjanak prioritásokat. Mindenképpen szorgalmazni kívánjuk azokat az elméleti vizsgálatokat, amelyeknek eredményei rövid időn belül hasznosulhatnak a gyarkolatban. Társulatunk részéről ugyancsak szorgalmazzuk azokat az interdiszciplináris témaválasztásokat, amelyek több tudomány határterületén kívánnak erőfeszítéseket. Ennek megfelelően társulatunk célkitűzései között szerepel a szoros szakmai együttműködés a Magyarhoni Földtani Társulattal, a Magyar Hidrológiai Társasággal, a Magyar Meteorológiai Társasággal és más olyan tudományos egyesületekkel, amelyek érintettek a karszt- és barlangtudományok művelésében. Keressük továbbá az együttműködést - és számos eredmény mutatkozott már - azokkal a főhatóságokkal és intézményekkel is, amelyek velünk együtt ugyancsak érintettek a karsztés barlangkutatásban; és ilyen határterületet találtunk a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel és a Bükki Nemzeti Parkkal a mostani tudományos tanácskozást illetően. Megítélésünk szerint ez a konferencia jelentős eredményeket ígér, amelyhez a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Elnöksége nevében sok sikert kívánok minden résztvevőnek. A BARLANGKUTATÁS ÉS A TERMÉSZETVÉDELEM KAPCSOLATA (Megnyitó üdvözlés) BARTUCZ FERENC igazgató, OKTH Bükki Nemzeti Park igazgatósága Kézirat beérkezett: április 25.

7 Tisztelt konferencia! Örömmel köszöntöm Önöket az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint annak területi szerve, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága nevében. Igazgatóságunk mint természetvédelmi kezelőszerv munkájában évről-évre nagyobb szerepet kap a karszt- és barlangvédelem. A Bükk-hegységben hektárnyi területen január 1-el létrehozott Bükki Nemzeti Parkon kívül 1983-ban igazgatóságunk kezelésébe került az Aggteleki Tájvédelmi Körzet is. Igazgatóságunk működési területéhez tartozik tehát hazánk karsztjelenségekben, barlangokban leggazdagabb két hegyvidéke. A Bükk-hegységben jelenleg folyó, még nem befejezett barlangkataszteri felmérés során eddig több, mint 500 barlangot vettek fel listára, és ez a szám csak gyarapodni fog. Az Aggteleki Tájvédelmi Körzet területén szintén több száz barlang ismert. A fokozottan védett barlangok több, mint fele a Nemzeti Park és az Aggteleki Tájvédelmi Körzet területén van. A közel ezer barlanggal kapcsolatos természetvédelmi kezelői munkánk mellett január elsejétől az aggteleki Baradla-barlang, valamint a lillafüredi István- és Anna-barlangok idegenforgalmi üzemeltetése igazgatóságunk feladata. Ennek során idegenforgalmi barlangjainkban a szolgáltatás színvonalának, kulturáltságának növelése mellett az üzemeltetés és a természetvédelmi szempontok összhangjának megteremtése a célunk. Ezen a téren a legsúlyosabb probléma a lámpaflóra terjedése, melyet meg kell oldanunk. A már megtelepült alga- és mohafoltok lesúrolásával, lemosogatásával ugyanis a spórák további, addig tiszta felületekre kerültek és ennek következtében a lámpaflóra terjeszkedett. Az UV-lámpákkal máshol folytatott kísérletek eredményei sem adnak megnyugtató megoldást, illetve ezek adaptálása például az István-barlangra nem megoldható. A vegyi eszközökkel történő irtás környezet- és természetvédelmi kérdései szintén nem tisztázottak. A jelenlegi világítási rendszer átszerelését mint végleges és preventív megoldást a pénzügyi források hiánya mellett az is nehezíti, hogy a rendelkezésre álló javaslatok, tervezetek inkább csak az általános megállapítások szintjén mozognak, vagy pontos meghatározások nélkül adják meg a világítótestek javasolt új helyeit. Ebben a problémakörben is tudományosan megalapozott, minden szempontból helytálló, a jövőre is garanciát nyújtó javaslatokat, segítséget várunk a kutatóktól. Az előbbiekben vázolt feladataink, természetvédelmi kezelői problémáink megoldásában az eddigieknél fokozottabb mértékben kívánunk együttműködni a karszt- és barlangkutatókkal. Ehhez nagyszerű alapot adhat a miskolci barlangkutatók aktív tevékenysége, tapasztalata, valamint az, hogy a kezelésünkbe tartozó területeknek a központjában, mintegy a szívében van a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem. A Nemzeti Park Igazgatósága és a Nehézipari Műszaki Egyetem közti kapcsolat a Nemzeti Park alapítását követő években létrejött az együttműködési szerződés megkötésével. Az egyetem szakemberei, kutatási területeik, a hallgatók szakmai gyakorlatai szinte kínálják a lehetőséget a szoros együttműködésre. Az egyetemi barlangkutatók, földtani szakemberek már eddig is sokat tettek közvetve vagy közvetlenül a karszt- és barlangvédelem terén. Elég utalni itt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal megbízásából, vagy kérésére végzett barlanglezárásokra, több bükki barlangban végzett barlangtisztításra. A miskolci barlangkutatók, köztük az egyetemi csoportok által az 1950-es évektől végzett, nagyszerű eredményeket adó barlangfeltárások, a különböző barlangokban végzett tudományos vizsgálatok, mérések szintén a természetvédelem érdekeit szolgálják, hiszen természeti értékeink sorában kiemelkedő rangot élveznek barlangjaink. Miskolci barlangkutatók lelkesedésének, önzetlen munkájának eredményeként nyílhatott meg újra a második világháborúban károkat szenvedett lillafüredi István-barlang. Az egyetem által különböző vállalatoknak készített hidrogeológiai szakvélemények, tanulmányok közvetve szintén a karsztos területek, azok természeti értékeinek védelmét szolgálják. A vízellátásba bekapcsolt karsztforrások védőterületeinek meghatáro-

8 zása, az azokra vonatkozó, a karsztvíz védelmét szolgáló előírások, javaslatok messzemenően egyeznek természetvédelmi törekvéseinkkel. A tudományos kutatások és a természet-, azon belül a barlangvédelem szoros kapcsolatát, egymásrautaltságát már a hazai természetvédelem kezdeti lépéseinél felismerték. A magyar természetvédelem úttörője, Kaán Károly az 1932-ben megjelent, a Természetvédelem és természeti emlékek" című könyvében fogalmazza meg az alábbi gondolatot: Fölöttébb fontos és jelentőségteljes a barlangok védelme, a barlangkutatásnak és barlangismének, mint újabban nagy lendületnek indult tudományágnak szolgálatában és azoknak a tudományos eredményeknek a biztosítása érdekében, melyeket az idevágó kutatásoktól, úgy a föld belsejében bekövetkezett alakulások történetére, mint az ember őstörténetére vonatkozólag nyújthatnak." Tisztelt Konferencia! Önöknek, akik itt különböző kutatóhelyeket, oktatási intézményeket képviselnek előadóként, vagy hallgatóként, nagy lehet a szerepük természeti értékeink védelmében. A hazánkban érvényben levő természetvédelmi rendeletek, törvények a jogszabályok oldaláról megfelelő alapot nyújtanak a védelemhez. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal szervezeti keretei lehetővé teszik a természetvédelmi jogszabályokban foglaltak betartását. Azonban nincs mindenre jogszabály, ezek is csak ott és olyan mértékben érvényesíthetők, ahol az emberek magukénak tekintik, ismerik és megértik a természeti környezetet, természeti értékeinket. A bükki barlangokban tüzet gyújtó ősembertől kezdve a hámorok és massák munkásain át a favágókig az emberek mindig együtt éltek a tájjal, természeti környezetükkel. A XX. század vége felé méginkább tudatosulnia kell mindenkiben annak, hogy ha kifosztanak egy barlangot, elszennyezik a karsztvizet, akkor hosszú-hosszú időre elveszítünk olyan természeti értéket, amely pótolhatatlan. A különböző oktatási intézményekben dolgozóknak meg kell értetni a tanulókkal ezt a tényt. A környezetés természetvédelem leghatékonyabb eszköze a megelőzés. Olyan szakembereket kell képezni, akik szakmai ismereteik mellett a természet szeretetét is magukkal viszik munkahelyeikre, birtokában vannak a legalapvetőbb természeti törvényeknek. Engedjék meg, hogy ennél a gondolatnál szintén Kaán Károlyt idézzem: Az olyan barlangjaink, amelyekben pl. az ősember nyomait, vagy a geológiai régmúlt más, fölöttébb értékes természeti emlékeit, sőt ezen kívül kultúr-históriailag is érdekes ereklyéket leltek, épp így az olyan barlangjaink, amelyek már látványosságuk miatt is érdekes természeti alkotások, - kell, hogy a nemzet olyan klenódiumai legyenek, amelyek minden idők odaadó gondoskodását követelik." Tisztelt Konferencia! Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek a konferencia idejére sikeres munkát, további kutatómunkájukban újabb eredményeket! NME Közleményei, Miskolc, 1. Sorozat, Bányászat, 33(1986) kötet, 1-4. füzet, DÉL-BÜKKI KARSZTFORRÁSOK VÉDŐIDOM VIZSGÁLATA SAVANYÚ KATALIN - JUHÁSZ JÓZSEF - LÉNÁRT LÁSZLÓ Savanyú Katalin, okl. geológusmérnök, tanszéki mérnök dr. Juhász József, okl. mérnök, egyetemi tanár dr. Lénárt László, okl. geológusmérnök, egyetemi adjunktus Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-teleptani Tanszék

9 A kézirat beérkezett: április 25. Összefoglalás: A Bükk-hegység peremén" fakadó Noszvaj-i és Kács-Sály-i források védőidomának meghatározását a felhasználók és a természetvédelem érdekei egyaránt igényelték. Az NME Földtan-teleptani Tanszékének dolgozói földtani, hidrogeológiai, geohidrológiai vizsgálatok alapján tettek védőidom-kijelölésre javaslatot. A Bükk-hegység területén és annak környezetében lévő települések vízigényei dinamikusan növekszenek, melyeknek kielégítése egyre nagyobb gondot jelent. Sajnos vége van már annak a mindenki számára kényelmes" időszaknak, amikor ezeket a vízigényeket minden további nélkül egyszerűen egy-egy újabb karsztforrás bekapcsolásával meg lehetett oldani, vagy legalábbis számottevően csökkenteni. Ma már nemcsak az új vízbázisok bekapcsolása okoz nehézséget, hanem a fő problémát a már meglévő forrásfoglalások vízminőségvédelme jelenti. Az utóbbi években, évtizedekben a Bükk-hegységben is megnövekedett a turistaforgalom - ezen belül is főleg az autós turizmus, a hegyi-hegységperemi települések, üdülők és egyéb létesítmények szennyvíztermelése ugrásszerűen emelkedett, a nem mindig a természetvédelem érdekeit szem előtt tartó fakitermelés következtében pusztul a felszíni szennyezéseket csökkentő talajtakaró, s még számos egyéb ipari, mezőgazdasági, kommunális ok következtében vizeink fokozott veszélybe kerültek és kerülnek még ma is. E szennyezési lehetőségek kizárására az ivóvízhálózatba bekapcsolt forrásokra meg kell határozni azok védőidomát, mely területen belül tilos minden olyan tevékenység, amely a források vízminőségét és mennyiségét károsan befolyásolja. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság megbízásából e témakörben a Nehézipari Műszaki Egyetem Földtan-teleptani Tanszékén két tanulmány készült a noszvaji Forró-kút, ill. a Síkfő-kúti Imre forrás, valamint a kácsi és sályi forráscsoportok védőidomának meghatározására. (4, 5, 6) Dr. Böcker Tivadar és Dr. Dénes György és között számos irodalmi anyag és saját felmérések, vizsgálatok felhasználásával részletesen foglalkozott az Anna-Szinva- és Felső-Szinva-, valamint a Tapolca-i és Diósgyőr-i forráscsoportok védőidomának meghatározásával (2). Az e munka eredményeként meghatározott védőidom felszíni vetületét az 1. ábra mutatja. Mint látható, az általunk vizsgált kácsi és sályi források védőidoma az előbbiekhez D-ről közvetlenül kapcsolódik, a noszvaji és Síkfő-kúti források védendő területe ettől DNy-ra kissé távolabb helyezkedik el. Földtani viszonyok Tekintettel arra, hogy a két vizsgált terület földtani, vízföldtani felépítése lényegében nem különbözik, ezért ezeket az alábbiakban együttesen ismertetjük (1, 7) alapján. A vízföldtani szempontból fontos legidősebb képződmény mindkét területen a triász alsó- és középső ladini emeletébe tartozó szericites agyagpala összlet, melynek vastagsága m. Anyaga főleg sötétszürke szericites agyagpala, zöldesszürke homokkő és palás aleurit váltakozásából áll. Vízzáró és vízvezető rétegek egyaránt előfordulnak benne. A Bükk-hegység nagy kiterjedésű karsztos fennsíkjait a ladini palaösszletre folyamatosan települt felső ladini-karni mészkő és dolomitösszlet építi fel, melynek vastagsága m-re tehető, anyaga fehéresszürke vagy szürke, többnyire tűzkőmentes mészkőfajták. Összesen négy, egymással többszörösen összefogazódott, közel egykorú mészkőfácies különböztethető meg benne. Csak a Kács-Sályi-i terület északi részén fordul elő a felszínen a felső-ladini-karni eruptív összlet, melynek anyaga diabáz, kvarcporfír és ezek tufái. Vízföldtani szempontból különösebb jelentőséggel nem bír.

10 A felszabdalt, mélybe süllyedt mezozoós rétegekre eocén szárazföldi képződmények - tarka agyag, üledékes breccsa, alapkonglomerátum, kőszéncsíkos tarka agyag - települnek. Vastagsága feltehetően m között van. Ez az összlet vízrekesztő és vízzáró lehet. A terresztrikus képződményekre (ezek hiánya esetén pedig közvetlenül a triász alaphegységre) felső eocén tengeri rétegek - nummuliteszes-lithothamniumos-discocyclinás, többé-kevésbé márgás mészkő - települnek. Nagymértékben karsztosodott, számos barlangjárat, üreg található benne. Mindkét terület forrásai ebből a rétegből fakadnak. A mélybe szakadt peremrészeket nagy vastagságú oligocén tengeri üledékek - márga, agyag, agyagmárga - fedik. Ez az oligocén sorozat vízzáró, duzzasztó szerepű. A miocént tengeri kifejlődésű, laza, meszes homokkő betelepüléses kvarckavics és konglomerátum, majd riolittufa képviseli nagy mennyiségben. A mai felszínt a triász, eocén, oligocén, miocén képződmények áthalmozott törmeléke, málladéka képviseli. Az oligocén és miocén, főleg vízzáró képződmények fedik le délen a karsztosodott eocén és idősebb kőzeteket, és bírják kilépésre a forrásokat. Vízvezetés szempontjából igen jelentősek a vetők, vetőzónák és azok találkozásai. A Bükk hegység szerkezete, vízvezető és vízzáró szintjeinek települése, boltozódása és fiatal árkos vetői lehetővé teszik a kapcsolatot a Nagyfennsík, a fedetlen mészkőfelszínek és a peremi források közt, determinálják a D-i, DNy-i áramlást a vizsgált területen. Vízföldtani viszonyok Az előzőekben ismertetett földtani képződmények közül a források vízgyűjtő területét felépítő kőzetek vízföldtani szempontból három nagy csoportba oszthatók: a) Jó vízvezető és víztároló kőzetek a felső eocén és a felső ladini-karni mészkövek. b) Félig vízzáró, nehezen áteresztő kőzetek az eocén terresztrikumok, valamint a negyedkori patakhordalékok. Vízvezető képességük egy-két nagyságrenddel is rosszabb, mint a mészköveké, de teljes egészében nem tekinthetők vízzárónak. A miocén riolittufának és riolitnak a hegységet délről szegélyező összlete rossz vízvezetőnek számít. Víztárolóképessége a tufa mállási fokának függvénye. c) Gyakorlatilag vízzáró vagy igen rossz vízvezető kőzetek az alsó és középső ladini szericites agyagpalaösszletek. Természetesen a törésvonalak mentén, a vetőzónákban feltétlenül van vízmozgás a palaösszletben is, ezek azonban a mészkövek litoklázisaiban történő vízmozgásokhoz viszonyítva elenyészőek. Az oligocén agyag, agyagmárga, homokkő, homokos agyag, konglomerátum vízrekesztő. A hegység peremén vízduzzasztó szerepe van. Véleményünk szerint a Bükk hegységben lényegében elkülönülő karsztvízrezervoárok vannak, amelyek csak kis mértékben függnek össze. Ezért a Bükkben nem lehet egyetlen összefüggő karsztvízfelszínnel számolni, így az egyes forráscsoportok védőidomai elkülöníthetők, bár a Bükk fennsíki részéről a mélykarsztba kerülő víz az általunk vizsgált rendszereket is érinti. A források adatai Síkfő-kút (Szt. Imre forrás) Bükkzsérc községhez tartozik. 345 m Af.-i magasságon ered eocén mészkőben. Aknával foglalt. A forrást 1952 óta rendszeresen észlelik. Átlagos vízhozama 4,82 l/sec. Forró-kút

11 Noszvaj község külterületén ered a Nagy Eged és a Várhegy DK-i oldalában, eocén mészkőben. Fakadási szintje 257 m Af. Fúrással foglalt, 1952 óta észlelik. Átlagos vízhozama 5,17 l/s. Kács-i források Kács községtől ÉNy-ra kb. 300 m távolságban meredek domboldalakkal határolt völgyfőben 194,8 m Af.-i magasságban törnek fel a részben hideg, részben langyos források. Közülük a legnagyobb, viszonylag koncentráltan fakadó hidegvízű forráscsoportot 1972-ben foglalták. Észlelése 1952 óta történik. Átlagos vízhozamuk a hideg forrásoknak 80 l/s, a langyos forrásoknak 44 l/s. (8) Sályi-i forrás (Vízfőforrás) Latorúttól ÉNy-ra kb. 1 km távolságban meredek felsőeocén mészkő letörés aljában, nagyrészben koncentráltan mészkő törmelékből tör a felszínre 200,3 m Af. magasságban ben foglalták. A forrás észlelése 1952-ben kezdődött. Átlagos vízhozama 73 l/s. (9) Természetesen mindkét területen a 2-2 fő forráscsoporton kívül számos apróbb forrás található, ezek vízhozama és jelentősége azonban elenyésző. A források vízminősége pillanatnyilag még megfelelő, ivási és háztartási célra egyaránt felhasználhatók. Geohidrológiai viszonyok Vizsgálatainkat a vízgyűjtő terület magassági és éghajlati kitettsége adatainak figyelembevételével Kessler Hubert módszerével végeztük, melynek lényege az alábbi (3): A vízgyűjtőterületek közelében működő csapadékmérő állomások sok éves adataiból meghatározható a beszivárgási hányad K=K1 + K2, ahol K1= az a beszivárgási hányad, amit az év első négy hónapjának csapadékösszegéből a Kessler-féle grafikonból olvashatunk le. K2= javító érték, a vizsgált évet megelőző év utolsó négy hónapjának havi csapadékösszegei (csi) és e hónapok sokévi átlagértékei alapján kapott alfa értékből ugyancsak egy grafikon segítségével határozható meg.

12

13 1. ábra A Bükk-hegység védőidomainak felszíni metszete 2. ábra A területek szennyezésveszélyességi foka a Forró-kútra vonatkoztatva a jelenlegi víztermelés mellett Jelmagyarázat I/a Eocén mészkő a Forró-kút morfológiai vízgyűjtő területén. Legnagyobb mértékben szennyezésveszélyes terület. I/b. Nem karsztos kőzetek a Forró-kút környékén. Igen nagymértékben szennyezésveszélyes terület II. Ladini mészkő a Forró-kút felszín alatti vízgyűjtő területén és eocén mészkő az Imreforrás felszíni vízgyűjtő területén. Nagymértékben szennyezésveszélyes terület. III/a Nem karsztos kőzetek a Forró-kút morfológiai vízgyűjtő területén és ladini mészkő az Imre-forrás felszín alatti vízgyűjtő területén.. Közepesen szennyezésveszélyes terület. III/b Nem karsztos kőzetek az Imre-forrás morfológiai vízgyűjtő területén. Közepesnél valamivel kisebb mértékben szennyezésveszélyes terület A kapott K értékeket és az évi csapadékot összeszorozva megkapjuk az évi beszivárgó csapadékot, vagy az évi fajlagos lefolyást.

14 Ezután az évi beszivárgó csapadékkal összehasonlítottuk a forrásokon keresztül felszínre jutó hozamot és a kettő arányából visszaszámoltuk a valószínű vízgyűjtő terület nagyságát. Ezek a számítások mindkét esetben igen jól alátámasztották a földtani és vízföldtani alapon lehatárolt vízgyűjtő terület nagyságát. A védőidom kijelölése A morfológiai, földtani és vízföldtani megfontolások, valamint a geohidrológiai vizsgálatok eredményei alapján meghatározható a védőidom térbeli helyzete, ill. annak felszíni vetülete és alsó határa. A két dél-bükki forráscsoport védőidomának felszíni határát az 1. ábra mutatja. Ezek a határok az elméleti védőidomnak egyenesekkel közelített sematizált változatai, amit a sarokpontok koordinátáival adunk meg. A védőidomon belül a víz mennyiségét vagy minőségét károsan befolyásoló tevékenység nem engedhető meg. Mivel ezeknek a védőidomoknak a felszín vetülete döntően nyílt karsztos területre esik illetve a nem karsztos területre hulló csapadék is a felszínről lefolyva a karsztba szivárog, a védőidom felületén minden szennyezés elkerülendő. A szikkasztáson, vagy folyékony, szilárd szennyanyag elhelyezésén kívül - ami egyébként a legdurvább fajtája a szennyezésnek - kerülendő minden olyan mezőgazdasági, erdőgazdasági és ipari tevékenység is, ami a karsztba juttathat műtrágyát, növényvédőszert vagy szerves anyagot. Tekintettel a karsztforrások viszonylagos kiegyenlített járására a rendszer szűrőképessége - karsztkőzetben mérve - közepesnek mondható, így ha az emberi felszíni szennyezés kiküszöbölhető, a források jelen minőségükben és hozamukkal még több évtizedig zavartalanul üzemelhetnek. A fent említett előírások sajnos nem mindig egyeztethetők össze a területhasználók érdekeivel vagy az anyagi lehetőségekkel. Ezért egyes esetekben bizonyos ésszerű kompromisszumra van szükség. Egy ilyen példát mutat a 2. ábra, ahol a Forró-kút és Imre forrás védőterületét a kőzetek szennyezésérzékenysége alapján kategorizált területekre osztottuk. Az egyes védelmi kategóriákban követendő előírásokat a (4, 5, 6) tanulmányokban részletesen megadtuk, bizonyos fokú kockázatvállalással némi engedményt téve a II. ill. III. kategóriájú területekre vonatkozóan. Természetesen, ahol a vízhasználók és a vízgyűjtő területen ill. védőidomon belül tevékenykedők közötti kompromisszumra nincs lehetőség, ott elsősorban a vízvédelem érdekeit kell figyelembe venni. IRODALOM 1. BALOGH K.: A Bükk hegység földtani felépítése. MÁFI Évkönyv XLVIII. 2. Budapest, BÖCKER T. - DÉNES GY.: A Szinva, Anna, diósgyőri és tapolcai forráscsoportok védőidoma VITUKI témajelentés Tsz: III KESSLER H.: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása. Hidrológiai Közlöny, JUHÁSZ J.-LÉNÁRT L.: A Forró-kút hidrogeológiai védőterülete. Kézirat, NME Földtani-teleptani Tanszék, Miskolc 5. JUHÁSZ J.-LÉNÁRT L.: Kiegészítő vizsgálatok Noszvaj, Forrókút hidrogeológiai védőterületéhez, Kézirat, NME Földtan-teleptani Tanszék, Miskolc. 6. JUHÁSZ J. - SAVANYU K.: Kutatási zárójelentés és Kács-i Sály-i karsztforrások hidrogeológiai védőidomának meghatározásáról. Kézirat, NME Földtan-teleptani Tanszék, Miskolc 7. SCHRÉTER Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai Hidrológiai Közlöny 1954.

15 8. FTV: Kácsi forrásfoglalás Kézirat, Tsz: ÉVIZIG 9. FTV: Sályi forrásfoglalás, Kézirat, Tsz: ÉVIZIG EXAMINATION OF PROTECTIVE SHAPES OF THE SOUTH-BÜKK'S TUBULAR SPRINGS by K. SAVANYU - J. JUHÁSZ - L. LÉNÁRT Summary The determination of the protective-shapes of the tubular springs which are resing from Noszvaj and Kács-Sály at the edge" of the Bükk-mountains has been required by the consumers as well as the natural conservation. The members of the Department have made a proposal for the assignment of protective shape, on the basis of geological, geohydrologycal, hidrogeologycal examinations. SCHUTZPROFIL-UNTERSUCHUNG FÜR DIE SPALTQUELLEN IM SÜDLICHEN BÜKK-GEBIRGE von K. SAVANYU - J. JUHÁSZ - L. LÉNÁRT Zusammenfassung Die Bestimmung eines Schutzprofils für die am Rande des Bükk-Gebirges entspringenden Quellen von Noszvaj und Kács-Sály ist sowohl im Interesse der Benützer als auch des Naturschutzes notwendig geworden. Die Mitarbeiter des Lehrstuhls haben aufgrund geologischer, hydrogeologischer, geohydrologischer Untersuchungen einen Vorschlag für die Festsetzung eines Schutzprofils ausgearbeitet. NME Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 33(1986) kötet, 1-4. füzet, HÉVIZEINKBŐL SZÁRMAZÓ VÍZKÖVEK ÁSVÁNY-KŐZETTANI SAJÁTOSSÁGAI BÁN MIKLÓS egyetemi adjunktus, Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszéke Kézirat beérkezett: április 29. Összefoglalás Hévizeink folyamatos felhasználásának egyik akadálya a hévizekből kiváló vízkő. A vízkövek kiválása az ún. buborék"-pontnál indul meg, és hévízkutanként különböző gyorsasággal megy végbe. A hazai hévizekből kiváló vízkövek általában kalciumkarbonátos jellegűek. A gyors kristálynövekedés a vízkövekben gyakran sajátos, vázkristályos szövet kialakulását eredményezi. A vízkőminták változatos szöveti kifejlődését a kiválások komplex vizsgálatával, illetve fizikai és kémiai törvényszerűségeivel magyarázhatjuk. 1. Bevezetés

16 A hévízkútjainkban kiváló vízkövek kutatása, a vízkő kiválási hajlamot felmérő kutatómunka hazánkban mintegy 30 esztendős múltra tekinthet vissza. A vízkő-kérdéssel első ízben, összefoglalóan Papp Sz. [7] foglalkozott. Ezt követően a kutatók egész sora kezdett munkához [3, 5], hogy felderítsék a vízkőkiválás fizikai-kémiai törvényszerűségeit, és megtalálják azt a megelőző (preventív), illetve vízkő-eltávolítási módszert, amelyet eredményesen alkalmazhatnak hazai hévízkútjainkban. Sajnálatos módon azonban a hazai vízkövek ásvány-kőzettani, illetve geokémiai vizsgálatára korábban alig fordítottak figyelmet a kutatók. A meglevő szórványos elemzési adatokból kiindulva először Balog A. [1] kísérelte meg, hogy korszerű anyagvizsgálati módszerek alkalmazásával kibővítse ásvány-kőzettani ismereteinket a magyarországi vízkövekről. Az elmúlt esztendőkben az NME Ásvány- és Kőzettani Tanszékén megvizsgáltuk néhány hazai hévízkút vízkőkiválását ásványkőzettani, illetve termikus analízis (DTA) vizsgálat segítségével. 2. A vízkőkiválások általános jellemzői A vízkőkiválások Vetter [8] szerint többnyire azoknak a szervetlen vegyületeknek másodlagos lerakódásai, amelyek nyugalomban levő, vagy áramló folyadékokból keletkeznek részleges emberi beavatkozás révén. Figyelembe véve ezt a meghatározást, vízkőnek tekintjük a CaS04, CaC03, BaS04, SrS04 és FeC03 lerakódásait, valamint ezek oxidjait és hidroxidjait is, ha azok vízkő-képződésre alkalmas folyadékokból a kinetikai vagy hidrodinamikai viszonyok megváltozásával jöttek létre. Vízköveket találhatunk a hévíz-, kőolaj- és földgáztároló kőzetformációkban, a fúrólyukak belsejében, valamint a különféle felszíni (gázleválasztó-, hőkicserélő-, stb.) berendezésekben is (1. és 2. ábra). A kalciumkarbonátos vízkő az egyik leggyakoribb és legtöbb zavart okozó vízkőfajta hazai hévízkútjainkban. A más típusú vízkövekkel ellentétben (pld.: BaS04, SrS04, CaS04), a kalciumkarbonátos vízkőképződés nemcsak a nyomás, a hőmérséklet és a vízösszetétel, hanem a vizes oldatban végbemenő kémiai reakciók figyelembevételét is megkívánja. A vízkő kiválása az ún. buborékpont" elérése után indul meg a hévizekben; ennek mélysége azonban kutanként változik. Hazai tapasztalataink szerint a vízkőkiválások hévízkútjainkban általában m mélységig alakulnak ki a termelőcsőben. A csornai hévízkútban azonban más mélységekben is észleltek vízkőkiválást. A vízkőkiválást mutató magyarországi hévízkutak helyét mutatja be a 3. ábra Bélteky L. [3] nyomán. A vízkőkiválás kutanként különböző gyorsasággal megy végbe. Ismertek hazánkban olyan hévízkutak, ahol csupán évente egy-két alkalommal kell eltávolítani a vízkőlerakódást; más kutaknál viszont 8-10 naponként meg kell ismételni a kút kitisztítását az intenzív vízkőképződés miatt (Mezőkövesd Zsóry-fürdő, Sajóhídvég). 3. A karbonátos vízkőlerakódás fizikai-kémiai alapjairól A vízkőkiválás alapját a kőzetek hasadék- és pórusrendszerén keresztül szivárgó széndioxid-tartalmú víz által feloldott és elszállított kalciumkarbonát lerakódása képezi. A karbonátos vizes oldat u. i. a hévízkútban vagy a felszínen széndioxidjának egy részét leadja, mivel ott kisebb a széndioxid parciális nyomása, így az oldat kalciumkarbonátra nézve túltelítetté válik és lerakódást idéz elő. A hévizek vízkőkiválási hajlama és a kiválások mélysége a víz kémiai jellegétől, hőmérsékletétől, gáztartalmától és gázösszetételétől, a gáz-víz aránytól és más tényezőktől is függ.

17 A karbonát lerakódás mértékének meghatározására korlátozottan bár, de szemléletessége révén vízkövesedéseknél is jól alkalmazható Dreybrodt [4] számítási módszere, amelyet barlangi cseppkövek (sztalagmitok) növekedésére dolgozott ki. Az áramló melegvizekből kiváló vízkő mennyiségének meghatározásához Vetter és Kandarpa [8] dolgozott ki konkrét termelési viszonyokra használható modellt, amely már figyelembe veszi a különféle termelési hatásokat is a hévíz összetételére, a hőmérsékletre és nyomásra vonatkozóan. 4. Vízkőkiválások hazai hévízkutakban 4.1. Vízkőkiválások anyaga és szerkezete A hazai vízkövek változatos színű és alakzatú képződmények, amelyek a hévízkút vízhozamváltozásainak megfelelően többnyire sávos szerkezetűek. A sokféle vízkőkiválás közül említést érdemel a kemény, összefüggő kristályos szerkezetű, illetve a lyukacsos félkemény vízkő (4. és 5. ábra). A hévízkutakban kivált vízkő, ha nagyobb mélységből származik, akkor tömöttebb, ellenállóbb szerkezetű, a felszínen keletkezett vízkövek szerkezete pedig laza az illóanyagok gyors eltávozása miatt. A gyors kristálynövekedés a vízkövekben gyakran sajátos vázkristályos szövet kialakulását eredményezte. A vízkőminták mikroszkópi felvételein látható szöveti kifejlődésekben a nagyobb szemcseméret feltehetően kevés kristálycsira képződésével induló lassú kristályosodást jelent, az apróbb szemcseméret pedig a sok kristályosodási gócból kiinduló gyors kiválás eredménye lehet (vö. 6. és 7. ábra) Vízköveink kémiai összetétele A hazai vízkövek kémiai vizsgálatával korábban csak alkalomszerűen foglalkoztak. Az első vízkővizsgálatokat a Vízkutató-és Fúró Vállalat laboratóriumában végezték néhány alapvető alkotórész mennyiségi meghatározása céljából. A vízkőkiválási hajlam a hévizekben oldott szilárd alkotórészek összmennyiségével nincs bizonyítható összefüggésben. Megfigyelték azonban, hogy abban a hévízkútban, amelynek vize több oldott sót tartalmaz, nagyobb valószínűséggel válhat ki vízkő. Az elemzési adatok tanusága szerint a hazai vízkőminták kémiai felépítése lényegében azonos; valamennyien magas, 90% feletti kalciumkarbonát-tartalommal bírnak. A vízkövek kémiai összetételét tehát csaknem monofázisú kalciumkarbonát jellemzi, amely kalcit, vagy aragonit módosulataként jelenhet meg. A vízkövek kisebb-nagyobb mennyiségben szerves szennyeződést is tartalmaznak, mert a legtöbb hévízkút, eredetét tekintve, szénhidrogénkutató fúrás volt. A szervesanyagtartalom a termikus görbéken ( C között) exoterm csúcs alakjában jelentkezik. IRODALOM 1. BALOG A.: Hazai termálvizek kicsapódási termékeinek (szilárd fázisainak) mineralógiai-geokémiai vizsgálata. ELTE Szakdolgozat. Bp., BÁN M.: Hévíztároló kőzeteink ásvány-kőzettani és kőzetfizikai tulajdonságai, valamint a hévizek vízminősége közötti kapcsolat néhány kérdése, különös tekintettel a hévizek sókiválásaira. Doktori értekezés. Miskolc, BÉLTEKY L.: Sókiválásra hajlamos hévízkutak és termelésük biztosítása. Vízügyi Közlemények, Bp., 4. (1973) DREYBRODT, W.: Deposition of calcite from thin films of natural calcareous solutions and the growth of speleothems. Chem. Geol., 29. (1980)

18 5. GAÁL L.: Magas sótartalmú hévizek komplex hasznosítása. Hidrológiai Közlöny, Bp., 6. (1970) HИKAHOPOB, A. M.: Meтоdы кефтеѕазоnpoмыслоыx... Mocквa, Heдpa, PAPP Sz.: A víz kémiája. A természetes vizek összetétele és agresszív tulajdonságai. Mérnöki Továbbképző Intézet, Bp., VETTER, O. J.-KANDARPA, V.: Prediction of CaC03 scale under downhole conditions. SPE Fifth International Symposium on Oilfield and Geothermal Chemistry, Stanford, California, SPE MINERAL-PETROGRAPHYCAL CHARACTERISTICS OF INCRUSTATIONS ORIGINATED FROM HUNGARIAN THERMAL WATERS by M. BÁN Summary One difficulty of the utilization of our thermal waters is the precipitation of incrustations from them. The precipitation begins at the so called bubble"-point and takes place with different speeds, depending on the certain thermal water wells. The incrustations precipitated from the domestic thermal waters are generally calcium carbonate-type. The quick crystal growth often resulty in specific, skeleton-crystal structure formation in the incrustations. The various structural formation of the incrustation samples can be explained with the complex examination and the physical and chemical regularities of the incrustations, respectively. ÜBER DIE MINERALOGISCH-LITHOLOGISCHEN CHARAKTERISTIKEN VON WASSERSTEINEN AUS UNGARISCHEN THERMALQUELLEN von M. BÁN Zusammenfassung Ein Hindernis bei der laufenden Verwendung unserer Thermalwässer repräsentiert der ausscheidende Wasserstein. Die Ausscheidung von Wassersteinen setzt beim sog. Blasenpunkt" ein, und spielt sich bei jeder Warmwasserquelle mit unterschiedlicher Geschwindigkeit ab. Die aus unseren Thermalwässern ausscheidenden Wassersteine sind von kalziumkarbonatischem Charakter. Der rapide Kristallanschus in den Wassersteinen führt oft zur Bildung einer eigenartigen skelettkristalligen Textur. Die Mannigfaltige Texturgestaltung der Wassersteinproben kann durch komplexe Untersuchung der Ausscheidungen bzw. durch ihre physikalisch-chemischen Gesetzmäsigkeiten erklärt werden.

19 1. ábra A vízkő kiválása már a hévízkút kifolyócsövénél megfigyelhető (Egerszalóki (Demjén-42.) hévízkút)

20 2. ábra A hévízkúttól elfolyó vízből nagy tömegű karbonátos vízkő válik ki (Egerszalók (Demjén-42.) hévízkút)