Domonkos Endre A lisszaboni szerződés melletti érvek és ellenérvek

Átírás

1 Domonkos Endre A lisszaboni szerződés melletti érvek és ellenérvek Bevezetés Az Európai Unió huszonhét tagorsz{g{nak {llam- és korm{nyfői december 13- {n írt{k al{ az EU intézményi és döntéshozatali rendszerének megreform{l{s{ról szóló lisszaboni szerződést. A tag{llamok {ltal kialkudott kompromisszumokon alapuló szöveg közel hat év folyamatos belső reformkísérleteinek végére tett pontot. A folyamat 2002 febru{rj{ban kezdődött, amikor az Európai Konvent Valéry Giscard d'estaing volt francia elnök vezetésével hozz{l{tott az EU alkotm{ny{nak megszövegezéséhez. A francia és a holland szavazók azonban 2005-ben nemet mondtak a tervezetre. Vétójuk intézményi v{ls{got és belső meghasonul{st eredményezett az Európai Unióban. A lisszaboni szerződést hat{lyba lépéséhez valamennyi uniós {llamnak ratifik{lnia kellett. Miut{n a Cseh Közt{rsas{g elnöke, V{clav Klaus november 3-{n al{írta a cseh ratifik{cióról szóló okm{nyt, gyakorlatilag minden akad{ly elh{rult a szerződés életbe lépése elől, amely így december 1-jén jogerőre emelkedhetett. A ratifik{ció folyamata a tagorsz{gok hat{rozott nemzeti érdekérvényesítése miatt kor{ntsem volt zökkenőmentes. Sz{mos tag{llam (Cseh Közt{rsas{g, Írorsz{g, Nagy- Britannia) a nemzeti szuverenit{s korl{toz{s{val, a föder{lis Európa megteremtésének sz{ndék{val, valamint egy európai szuper{llam" létrehoz{s{nak tervével azonosította a lisszaboni szerződést. Elemzésem célja a szerződéssel kapcsolatosan megfogalmazott érvek és ellenérvek ismertetése. Vizsg{lód{som középpontj{ban az egyes tagorsz{gok (D{nia, Cseh Közt{rsas{g, Írorsz{g és Nagy-Britannia) specifikus érdekeinek bemutat{sa {ll. Fontos szempontnak tartom a szerződéssel és az EU jelenlegi működésével kapcsolatos bír{lataik rövid {ttekintését. Ugyanakkor a lisszaboni szerződés rendelkezései {ltal bevezetett intézményi és szervezeti v{ltoz{sok részletes elemzésével nem kív{nok foglalkozni. Lisszaboni szerződés: pozitív előrelépés vagy megoldatlan kérdések sokas{ga? A hagyom{nyos megközelítés szerint a lisszaboni szerződés az EU intézményi reformj{t és döntéshozatali mechanizmus{nak hatékonyabb{ tételét szolg{lja. Az intézményi v{ls{g elkerülése érdekében kötött és kompromisszumokon alapuló szerződés egy kisebb v{ltoztat{s kivételével megtartja az alkotm{nyban szereplő intézményi reformokat (az Európai Bizotts{g megv{laszt{s{nak módja 2014-től, a kettős többségi szavaz{si rendszer és a minősített többséggel történő döntéshozatal kiterjesztése az egyhangú döntéshozatal helyett). Ön{lló jogi személyiséggel ruh{zza 1

2 fel az EU-t, egyúttal új tisztségeket (az Európai Tan{cs elnöke és az EU külügyi és biztons{gpolitikai főképviselője) is létrehoz annak érdekében, hogy az Európai Unió glob{lis szereplőként jelenjen meg a nemzetközi politik{ban. A szerződéshez nyilatkozatként hozz{fűzött Alapvető emberi jogok chart{ja pedig megerősíti az uniós {llampolg{rok jogait. A m{sik legfontosabb v{ltoz{s, hogy a szerződés értelmében megnő az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe az uniós döntéshozatalban. Ha egy tag{llam törvényhoz{sa úgy gondolja, hogy indokolatlanul hat{skört vonnak el tőle, a döntés felülvizsg{lat{t kérheti. Bevezetésre kerül egy teljesen új intézmény: ha az EU egymillió {llampolg{ra al{ír{s{val hitelesít egy kérelmet, az Európai Bizotts{gnak felül kell vizsg{lnia a vonatkozó jogszab{lyt. Az elmúlt évek energiav{ls{ga ut{n lényeges v{ltoz{st jelent, hogy az energiabiztons{g a közös uniós politik{k részévé v{lik. A szerződés kimondja, hogy az energiaell{t{s terén a tag{llamoknak szolidarit{st kell v{llalniuk a nehéz helyzetbe került orsz{gokkal. Az energetikai rendszerek összekapcsol{s{ra közösségi t{mogat{sok igényelhetők, ami nem csup{n a kelet-közép-európai orsz{gok, hanem egész Európa energiaell{t{sa szempontj{ból döntő fontoss{gú tényező. A bel- és igazs{gügyi együttműködés tov{bbi elmélyítése révén az eddigieknél hatékonyabb{ v{lhat a hat{rokon {tnyúló, közös rendőrségi munka, a szervezett bűnözés és az illeg{lis bev{ndorl{s elleni küzdelem. A szerződés emellett kiemelt célként fogalmazza meg a glob{lis felmelegedés csökkentése érdekében az együttes fellépés szükségességét. A lisszaboni szerződés ugyanakkor közel ötven területen vezeti be a minősített többséggel történő döntéshozatalt, és nyilatkozatban rögzíti a közösségi jog elsőbbségét a nemzetivel szemben. Sz{mos uniós tagorsz{g ezért úgy véli, hogy a szerződés célja nem m{s, mint egy, kiz{rólag a német francia érdekeknek megfelelő, föder{lis Európa megteremtése, melynek sor{n a közösségi intézmények {ltal meghozott döntések korl{tozz{k a tag{llamok nemzeti szuverenit{s{t. E félelmek nem alaptalanok, ugyanis sz{mos olyan kérdés van, amelyet a dokumentum nem v{laszol meg kielégítően. A lisszaboni szerződés újabb lendületet adhat az európai integr{ciónak, javíthatja az EU intézményrendszerének működését, de tov{bbra is kérdés, sikerül-e mindezt az unió polg{rai sz{m{ra valódi tartalommal megtölteni. Az integr{ciós szervezet éppen tag{llamai gazdas{gi, intézményi és kultur{lis különbözősége miatt egyre nagyobb heterogenit{st mutat. Emiatt és a tagorsz{gok közötti érdekellentétek következtében az Európai Unió nem ad v{laszt olyan kérdésekre mint a bev{ndorl{s, munkahelyteremtés, kisebbségi jogok. Ezekben ugyanis komoly törésvonalak mutatkoznak a tag{llami érdekek mentén. A szerződés nem hat{rozza meg az unió tov{bbfejlődésének ir{ny{t. Nem tiszt{zza pontosan, mit kell az európai integr{ció fogalma alatt értenünk. Tov{bbra sem egyértelmű, hogy az EU csak egy gazdas{gi együttműködés vagy értékközösség is 2

3 egyben. A dokumentum rendelkezéseiből nem derül ki, hogy az Európai Unió nemzetközi szervezet vagy {llamközi form{ció. A tagorsz{gok között abban sincs egyetértés, hogy az unió ink{bb egy szoci{lis Európa megteremtésének ir{ny{ba mozduljon-e el, vagy működése sor{n főleg a szabadpiaci elvek érvényesüljenek. Ám a jelenlegi pénzügyi-vil{ggazdas{gi v{ls{g mindenképp megköveteli egy integr{lt, az eddigieknél szolid{risabb Európa megteremtését. Külpolitikai téren az Európai Unió tagorsz{gairól elmondható, hogy a legfontosabb kérdésekben az iraki h{borútól a koszovói függetlenedésen {t az Oroszorsz{ghoz fűződő viszonyig mindeddig ön{lló, sokszor egym{ssal teljesen ellentétes politik{t folytattak és folytatnak. A lisszaboni szerződés jelentős előrelépést jelent sz{mos, az EU működését érintő intézményi és döntéshozatali kérdésben, tov{bb{ lehetővé teszi, hogy az unió imm{r glob{lis szereplőként jelenjen meg a nemzetközi politik{ban. De úgy gondolom, egy sor olyan terület említhető (az integr{ciós szervezet fejlődésének ir{nyvonala, a bev{ndorl{s kérdése, az EU versenyképességének javít{sa, a kisebbségi jogok), amelyre a dokumentum nem ad egyértelmű v{laszt. Az uniónak e kérdésekben az eddigieknél hat{rozottabb {ll{spontot kell képviselnie, ha hosszabb t{von meg akarja őrizni vezető szerepét a vil{gpolitik{ban. Lisszaboni szerződés: nemzeti érdekérvényesítés vs. euroszkepticizmus Az elmúlt időszakban az unión belül mind a hivatalos politika, mind pedig a közvélemény szintjén megerősödött az euroszkepszis. Az EU ugyanis az utóbbi időben nem gyengítette, hanem felerősítette a nemzetekhez tartoz{s lehetőségét, ezért erős az ellen{ll{s egy európai szuper{llammal" szemben. Az euroszkepticizmus kifejezést nehéz pontosan defini{lni, mivel többféle összefüggésben haszn{lj{k, főként a sajtóban. Az euroszkeptikus" jelzővel legink{bb azokat a p{rtokat, politikusokat illetik, akik ellenzik mag{t az integr{ciót, illetve az EU-ból való kilépést szorgalmazz{k. M{r intézményes képviselettel rendelkeznek az Európai Parlamentben is október 24-én ugyanis megalakult az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége (Alliance of European Nationalist Movements), amelyben a francia Front National, az olasz Fiamma Tricolore, a svéd nemzeti demokrat{k, a belgiumi vallonok, valamint a magyar Jobbik képviselői vesznek részt. Fő törekvésük a föder{lis Európa helyett egy európai konföder{ció megteremtése, amelyben a tag{llamok megtarthatn{k nemzeti önrendelkezésüket. Ez az ir{nyvonal hagyom{nyosan erős az angolok között, de sz{mottevő befoly{ssal bír Skandin{vi{ban is. D{ni{ban péld{ul tizennyolc sz{zalék körül van azok ar{nya, akik egyenesen a kilépést sürgetik. D{nia hat{rozottan ragaszkodik szuverenit{s{nak fenntart{s{hoz olyan területeken, mint a monet{ris-, biztons{g- és védelempolitika. Az december 12-én Edinburghban létrejött kompromisszum értelmében nem vesznek részt az EU 3

4 védelmi jellegű döntéseinek kialakít{s{ban és végrehajt{s{ban. Biztons{ga garant{l{s{t hosszabb t{von ugyanis tov{bbra is euroatlanti keretek között tudja elképzelni. Azt is kinyilv{nította, hogy nem vesz részt az Európai Monet{ris Unió harmadik szakasz{ban. A bel- és igazs{gügyi együttműködés terén meghozott döntéseket pedig nemzeti parlamentjének is jóv{ kell hagynia. Az Európai Unió {ltal biztosított engedmények (opt-out) azt mutatj{k, hogy a skandin{v orsz{g egy sz{mos kérdésben {llhatatosan képviseli {ll{spontj{t. Jens Peter Bonde EP-képviselő a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban kijelentette, hogy annak elfogad{sa a ratifik{l{s{ig nem jelent m{st, mint korm{nyfők közti meg{llapod{st, aminek azonban nincs jogi hat{lya, és nem kötelezi semmire a tag{llami korm{nyokat. Értelmezése szerint csak akkor lehet jogilag kötelező hat{lyú" dokumentumról beszélni, ha azt mindenütt haladéktalanul ratifik{cióra bocs{jtj{k, hogy egyúttal ismét teret adjanak a lisszaboni szerződés feletti vit{knak". A d{n nemzeti parlament végül {prilis 24-én ratifik{lta a szerződést. A nemzeti szuverenit{s elvéhez való ragaszkod{s figyelhető meg Írorsz{g esetében is. A június 12-én megtartott népszavaz{son a lakoss{g közel ötvennégy sz{zaléka utasította el a lisszaboni szerződést. A szerződésellenes t{bor erejét legink{bb a korm{ny ir{nti negatív közvélekedés adta. A szocialist{k és a nacionalista Sinn Fein p{rt elsősorban Brian Cowen miniszterelnököt és korm{ny{t hib{ztatt{k azért, hogy bankrendszerük épphogy elkerülte az összeoml{st. A gazdas{gi recesszióért, melynek következtében a 12,6%-ra nőtt a munkanélküliség, szintén a korm{nyt tették felelőssé. A Sinn Fein vezetője, Garry Adams arra biztatta a szavazókat, hogy a szerződést haszn{lj{k fel a korm{ny és t{mogatóik elt{volít{s{ra. Az utóbbiakat p{nikkeltéssel és negatív kamp{ny folytat{s{val v{dolta, s emlékeztetett arra, hogy ők azok az üzletemberek, akik az elmúlt hatvan év legsúlyosabb gazdas{gi krízisébe vezették az orsz{got és az Európai Uniót. Mindazon{ltal, az írek elutasító véleménye nem vezetett olyan belső v{ls{ghoz az EU-ban, mint amilyen az alkotm{nyos szerződést elutasító francia és holland népszavaz{s ut{n volt tapasztalható. Az Európai Bizotts{g elnöke, José Manuel Durao Barroso a ratifik{ció folytat{sa mellett érvelt, annak érdekében, hogy a dokumentumban megfogalmazott célkitűzések maradéktalanul megvalósuljanak. Az írek a ratifik{l{s{ért cserébe garanci{kat kértek az Európai Uniótól az oktat{s-, a csal{djog- és az adópolitika területén. Az EU-tagorsz{gok {llam- és korm{nyfői hosszú egyeztetések ut{n, június 29- én jóv{hagyt{k az Írorsz{g sz{m{ra biztosítandó garanci{kat. Ennek értelmében EU tan{csi hat{rozatban nyilv{nított{k ki az ír alkotm{ny semlegességét a lisszaboni szerződés sz{mos vonatkoz{s{ban. Megerősítették, hogy a szerződés tiszteletben tartja az orsz{g hagyom{nyos semlegességét, meghagyja az ír alkotm{ny rendelkezési szabads{g{t az élethez való jog, az oktat{s és a csal{djog terén, s az adópolitik{ban sem okoz majd v{ltoz{st a nemzeti és európai kompetenci{k eddigi megoszt{s{ban. A jogi garanci{k" sor{t az Európai Tan{csnak a munkav{llalók jogai és a szoci{lpolitika fontoss{ga" melletti ünnepélyes, elvi ki{ll{sa és az ír 4

5 korm{nynak a semlegesség megerősítésére vonatkozó, egyoldalú nyilatkozata egészítette ki. E meg{llapod{sokat követően, a október 2-{n megtartott népszavaz{son az ír lakoss{g közel 67,1%-a t{mogatta a lisszaboni szerződést, ami a tavaly júniusban rendezett referendumhoz képest húsz sz{zalékkal jobb eredmény. Az írek közt egy igen-kamp{nnyal" népszerűsítették az EU új szerződését. Ebben Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke és Lech Walesa, a lengyelorsz{gi Szolidarit{s mozgalom egykori vezetője is részt vett. A népszavaz{s sikerében meghat{rozó szerepet j{tszott, hogy az Európai Bizotts{g közel 14,8 millió eurós t{mogat{st fogadott el a Dell írorsz{gi gy{r{ból elbocs{tott dolgozók megsegítésére. Az Európai Beruh{z{si Bank forr{saiból 500 millió eurót fordítanak az ír villamosenergia-szektor fejlesztésére. Ebből 300 millióval Írorsz{g és Wales közötti tengeralatti vezeték kiépítését fogj{k finanszírozni, a fennmaradó összeget megújuló energiaforr{sokba fektetik: 2012-ig a szigetorsz{g szélenergiafelhaszn{ló kapacit{s{t mintegy hetven sz{zalékkal kív{nj{k növelni. Az EUintézményekből érkező t{mogat{s mellett döntő fontoss{ga volt az ír kis- és középv{llalkozók szövetségének ki{ll{sa a lisszaboni szerződés mellett. A v{llalati szektor úgy vélekedett, hogy az orsz{gnak épp a pénzügyi-vil{ggazdas{gi v{ls{g negatív hat{sai miatt van szüksége egy erős és szolid{ris Európ{ra. Miut{n megszületett az ír népszavaz{s eredménye, és Lech Kaczynski lengyel közt{rsas{gi elnök aki kor{bban ehhez kötötte a lisszaboni szerződés al{ír{s{t október 10-én végre teljesítette ígéretét, a Cseh Közt{rsas{g maradt az egyetlen olyan tag{llam, amely még nem ratifik{lta a szerződést. B{r a szen{tus m{jus 6- {n jóv{hagyta azt, V{clav Klaus kijelentette, hogy nem hajlandó al{írni. A cseh {llamfő élesen bír{lja a szerződés rendelkezéseit. Meggyőződése szerint az al{{ssa az európai demokr{ci{t és a szabadpiac elvét, sérti az orsz{g nemzeti szuverenit{s{t, az intézkedések többsége pedig a kommunizmus idejét idézi. Klaus elutasítja a glob{lis klímav{ltoz{s elleni fellépés szükségességét, és ellenzi a közös valuta, az euró bevezetését is. Szerinte az Európai Uniónak a visegr{di orsz{gok közötti integr{ciós együttműködés keretéül szolg{ló Közép-Európai Szabadkereskedelmi Meg{llapod{shoz (CEFTA) hasonló ir{nyban kellene fejlődnie. A helyzetet tov{bb bonyolította, hogy a pr{gai parlament nagy része is kritikusan tekintett a lisszaboni szerződésre. A szoci{ldemokrat{k és a korm{nykoalícióban lévő kereszténydemokrat{k a mielőbbi ratifik{l{s mellett foglaltak {ll{st, az ellenzékben lévő kommunist{k pedig népszavaz{st követeltek róla, erre azonban nem került sor szeptember 17-én, az uniós vezetők csúcsértekezletén V{clav Klaus kijelentette, hogy a cseh ratifik{ció a tervezett időponthoz képest ak{r hat hónappal is kitolódhat, ha a szen{tus alkotm{nybírós{gi vizsg{latot kezdeményez. Szeptember 29-én tizenhét konzervatív szen{tor meg is tette ezt: annak meg{llapít{s{t kérték, hogy a szerződés összeegyeztethető-e az orsz{g alkotm{ny{val. 5

6 Klaus közben megszerezte a brit Konzervatív P{rt és annak elnöke, David Cameron t{mogat{s{t is. A toryk vezetője szintén elutasítja a lisszaboni szerződésnek az Egyesült Kir{lys{g szuverenit{s{t sértő rendelkezéseit, és kil{t{sba helyezte, hogy ha a 2010 m{jus{ban tartandó v{laszt{sok ut{n p{rtja kerül hatalomra, népszavaz{st fognak kiírni a kérdésben. A cseh {llamfő eredeti célja a ratifik{ciós folyamat 2010 tavasz{ig történő elhúz{sa volt. A Cseh Közt{rsas{g és Nagy-Britannia Európa-politik{ja sok hasonlós{got mutat. Mindkét orsz{g laza korm{nyközi együttműködés alapj{n képzeli el az EU működését, és elutasítja a németek és franci{k {ltal szorgalmazott föder{lis Európa tervét. Euroszkepticizmusuk nem azt jelenti, hogy az EU ellenségei lennének, vagy szabaduln{nak a tags{gtól: csak megkérdőjelezik egy-egy elvi alapvetését, illetve intézkedését. Szerintük a német francia vezetés túlmisztifik{lja" a szerződést, és {llandóan azt sulykolja, hogy elfogad{sa nélkül az egész EU el fog veszni. Ezt az {ll{spontot képviseli következetesen Nicolas Sarkozy francia elnök, aki többször hangsúlyozta, hogy a lisszaboni szerződés ratifik{l{sa nélkül nem lehetséges az EU tov{bbi bővítése." A Cseh Közt{rsas{g és Nagy-Britannia ezzel szemben úgy gondolja, a szerződés ennél jóval összetettebb kérdést jelent, ezért az európai ügyek kialakít{sa sor{n figyelembe kell venni a többi tag{llam specifikus érdekeit is. A cseh elnök a lisszaboni szerződés hat{lyba lépését az alapjogi charta alóli mentesség megad{s{tól tette függővé, mert szerinte kiz{rólag az jelentene garanci{t arra, hogy a m{sodik vil{gh{ború ut{n elüldözött szudétanémetek ne követelhessenek az Európai Bírós{gon anyagi jóv{tételt az elkobzott vagyonukért és ingós{gukért. E lépéssel Klaus olyan visszavonul{si lehetőséget keresett, amelyet nagyobb presztízsveszteség nélkül megúszhatott. M{sfelől a kezdeményezés belpolitikai célokat is szolg{lt, mivel a cseh közvélemény közel hatvanöt sz{zaléka t{mogatta az elképzelést. Az igényekkel szemben Ausztria, Németorsz{g és Magyarorsz{g hevesen tiltakozott október 30-{n az EU {llam- és korm{nyfői megt{rgyalt{k a lisszaboni szerződés ratifik{ciój{t elősegítő cseh garanci{k" ügyét. A csúcsértekezleten elfogadott z{rónyilatkozat kimondta, hogy az Alapvető emberi jogok chart{ja csakis az EUintézmények vonatkoz{s{ban hat{lyos, a tagorsz{gokra nézve csak akkor érvényes, ha uniós joganyagot hajtanak végre. Döntés született arról is, hogy közzétesznek majd egy Jegyzőkönyv az EU alapvető jogok chart{j{nak alkalmaz{s{ról a Cseh Közt{rsas{gban című dokumentumot is, amely leszögezi: a lisszaboni szerződéshez csatolt, a charta végrehajt{s{ról szóló 30. sz{mú jegyzőkönyv (hat{lya alól mentesítve Lengyelorsz{got és Nagy-Britanni{t) Csehorsz{gra is érvényes lesz. Jogilag a csehek vonatkoz{s{ban mindez csak akkor léphet hat{lyba szemben a m{r elfogadott lisszaboni szerződéssel, ha egy jövőbeli EU-szerződéshez (ez lehet pl. egy következő csatlakoz{si szerződés) az említett jegyzőkönyvet csatolj{k, és azt mind a huszonhét tag{llam ratifik{lni fogja. Véleményem szerint, az uniós csúcstal{lkozón elért eredményeket erős fenntart{sokkal kell kezelni. A tagorsz{gok {llam- és korm{nyfői elhamarkodottan 6

7 döntöttek a cseh "jogi garanci{k" kérdésében, és nem vették figyelembe azok jövőben v{rható politikai, erkölcsi és jogi következményeit. Az, hogy a lisszaboni szerződés utólagos módosít{s{t összekapcsolj{k Horv{torsz{g csatlakoz{s{val, alkotm{nyjogi agg{lyokat is felvet. A Cseh Közt{rsas{got megillető mentességek r{ad{sul nem december 1-jével, hanem Horv{torsz{g csatlakoz{si szerződésének ratifik{ciój{t követően lépnének hat{lyba. A horv{t uniós tags{g és az alapjogi charta alóli mentességről szóló jegyzőkönyv összekapcsol{sa két egym{ssal ellentétes kérdéskört jelent. Emellett figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy Horv{torsz{g csatlakoz{s{nak időpontj{ra a tagorsz{gok egy részében a nemzeti parlamentek összetétele is megv{ltozik, így egy{ltal{n nem biztos, hogy az újak a jelen form{ban megszavazz{k a Cseh Közt{rsas{gnak az alapjogi charta alóli mentességét. Ebben a helyzetben a legjobb megold{s az lenne, ha a huszonhét EU-tagorsz{g politikai nyilatkozat form{j{ban kinyilv{nítan{, hogy a lisszaboni szerződésnek nincs visszaható hat{lya. Ezzel a lépéssel elkerülhetővé v{lna a szerződéshez kapcsolt jegyzőkönyv miatti alkotm{nyjogi vita. Miut{n a cseh alkotm{nybírós{g a lisszaboni szerződést az orsz{g alaptörvényével összeegyeztethetőnek tal{lta, V{clav Klaus az EU {ltal biztosított jogi garanci{k birtok{ban november 3-{n al{írta a ratifik{ciós okm{nyt. Ezzel gyakorlatilag elh{rult minden akad{ly a szerződés december elsejei jogerőre emelkedése elől. Klaus leghűségesebb szövetségese, a brit konzervatívok vezetője, David Cameron pedig lemondott arról, hogy Nagy-Britanni{ban a szerződésről 2010 tavasz{n népszavaz{st tartsanak. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a toryk teljesen feladt{k volna euroszkeptikus {ll{spontjukat. Cameron kijelentette, hogy ha a konzervatívok jövőre korm{nyra kerülnének, törvényben tiltan{k meg tov{bbi brit szuverenit{si jogkörök {tad{s{t az Európai Uniónak." Külön szuverenit{si törvényt is alkotn{nak, amely egyértelművé tenné, hogy a végső korm{nyzati fennhatós{g Nagy-Britanni{ban marad. T{rgyal{sokat kezdenének az Európai Unióval arról is, hogy Nagy-Britannia teljes mentességet kapjon a lisszaboni szerződéshez csatolt európai alapjogi charta hat{lya alól. Ennek célja az, hogy uniós bírós{gok ne értelmezhessenek {t olyan EU-jogszab{lyokat, amelyek Nagy-Britanni{t is érintik." V{clav Klausnak és David Cameronnak a lisszaboni szerződés ratifik{ciój{nak meghiúsít{s{ra ir{nyuló törekvése ink{bb belpolitikai kezdeményezésnek tekinthető. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyik orsz{g sem sz{ndékozik kilépni az integr{ciós szervezetből. Ha Csehorsz{g megtagadn{ az EU intézményét, azzal tulajdonképpen a rendszerv{lt{s ut{ni évtized politikai fejlődését tagadn{ meg, melynek alapvetését a visszatérés Európ{ba" jelszó képezte: e folyamatnak mintegy megkoron{z{sa volt a 2004-es EU-csatlakoz{s. A pénzügyi-vil{ggazdas{gi v{ls{g következményei miatt mindkét {llam érdekelt egy, az eddigieknél szolid{risabb és integr{ltabb Európa megteremtésében. A britek és a csehek, a többi kelet-közép-európai és skandin{v {llammal együtt, a jelenleginél jóval kisebb bürokr{ci{n alapuló integr{ciós szervezetet képzelnek el, amely 7

8 nagyobb figyelmet fordítana a gazdas{gi-pénzügyi reformokra, valamint az EU versenyképességének javít{s{ra. Úgy gondolom, a fent említett brit cseh elképzelések jelentős része ezért különös tekintettel az Európai Unió versenyképességének javít{s{ra, az elkerülhetetlenül szükséges pénzügyi és gazdas{gi reformokra - döntő fontoss{gú lehet az integr{ciós szervezet jövőbeli fejlődése szempontj{ból. Konklúzió A lisszaboni szerződés, amely az Európai Unió intézményrendszerének megreform{l{s{t és döntéshozatal{nak hatékonyabb{ tételét szolg{lja, komoly előrelépést jelent az integr{ciós szervezet történetében. A szerződés azonban sz{mos kérdéskörre (többek között az európai integr{ció fejlődésének jövőbeli ir{ny{ra, a bev{ndorl{s-politik{ra, az EU versenyképességére és a kisebbségi jogokra) tov{bbra sem ad egyértelmű v{laszt. A tagorsz{gok {ltal megfogalmazott agg{lyok jelentős része nemzeti szuverenit{sukhoz kötődik. Az EU az elmúlt időszakban ugyanis nem gyengítette, hanem felerősítette a nemzethez tartoz{st, ezért erős az ellen{ll{s egy európai "szuper{llam" létrehoz{s{val szemben. A d{nok, az írek, a csehek és a britek elutasítj{k a németek és franci{k {ltal szorgalmazott föder{lis Európa tervét, és egy kevésbé bürokratikus, ugyanakkor a többi kelet-közép-európai és északi tag{llam specifikus érdekeit jobban figyelembe vevő integr{ciós szervezetet képzelnek el. Mindazon{ltal elmondható, hogy a tag{llamok között az intézményi és személyi kérdésekben zajlott alkufolyamat november 19-én, a tagorsz{gok {llam- és korm{nyfőinek részvételével megtartott csúcsértekezleten lez{rult. Ekkor hoztak döntést a lisszaboni szerződés {ltal létrehozott közös kül- és biztons{gpolitikai főképviselő és az Európai Tan{cs elnökének személyét illetően. A meg{llapod{s értelmében az ET {llandó elnökévé a belga kereszténydemokrata miniszterelnököt, Herman Van Rompuyt, míg az EU kül- és biztons{gpolitikai főbiztos{v{ a brit Cathrine Ashtont nevezték ki. Mivel az Európai Bizotts{g mand{tuma október 31-én lej{rt, és a testület november 1-jétől csak korl{tozott hat{skörökkel működött, a tag{llamoknak egyezségre kellett jutniuk az új testület összetételében. Mindezek és a tov{bbi kérdések összehangolt lépéseket és nagyfokú kompromisszumkészséget követeltek meg valamennyi tag{llamtól december 15. Első közlés: MKI Gyorselemzések, 2009/34 8