XXIX p

Átírás

1 F O L I A E N T O M O L O G I C A H U N G A R I C A R O V A R T A N I K Ö Z L E M É N Y E K (SERIES NOVA) XXIX p Rövid közlemények Kurze Mitteilungen Noten and Observations Rovatvezető Dr. VOJNITS ANDRÁS A Miarus distinctus Boheman (Coieoptera: Curculionidae) előfordulása Magyarországon Miarus distinctus Boheman aus Ungarn Az ormányosbogarak kiváló lengyel specialistája, dr. SMRECZYNSKI professzor (Krakkó) a budapesti Természettudományi Múzeum anyagában két Miarus példányt talált, amelyekben a Miarus distinctus BOB. nevű fajt ismerte fel. Mind a kettő nőstény és mindkettőt Budapesten, a Sashegyen gyűjtötték. Magyarország területéről ezek a faj első példányai. (Neve a Magyarország Állatvilága X/8 füzetében, a 145. oldalon zárójelben szerepel; ennek a felfedezésnek a következtében a zárójelet törölni kell.) A mediterrán elterjedésü faj sashegyi előfordulása nem nevezhető különösebben meglepőnek, hiszen a Sashegy eddig is az ott gyűjtött mediterrán elemekről volt általánosan ismert s éppen sajátságos flórája és faunája révén válhatott természetvédelmi területté. Es wird oben mitgeteilt, dass Herr Prof. Dr. SMRECZYNSKI (Krakow) die zwei ersten Exemplare des Miarus distinctus Boh. in Ungarn, u.zw. am Adlerberg f'sashegy") in

2 Budapest nachgewiesen hat. Die Exemplare befinden sich in der Sammlung des Naturwissenschaftlichen Museums in Budapest. Dr. ENDRŐDI Sebő, Budapest A Hypera fiumana Petri magyarországi elterjedésének lehetősége Über die Möglichkeit des Vorkommens von Hypera fiumana Petri in Ungarn Könnyen lehetséges, hogy ez a faj Magyarországon is elő fog kerülni, ezért indokolt, hogy a "Magyarország Állatvilága - Fauna Hungáriáé" megfelelő helyén (X. kötet, 6. füzet, Curculionidae - Ormányosbogarak 4) megemlitsük. A füzet 10. oldalán található a Hypera Germ, nem, amelynek első csoportjába tartozik a H.fiumana Petri is, mert felületét sürü, apró pikkelyek és nem hosszú, hegyes pikkelyszőrök borítják. A fent idézett munka határozókulcsában két faj szerepel az első (pikkelyes) csoportban: H.tessellata Herbst és H. globosa Fairm.. amelyek közül csak az előbbi fordul elő hazánkban, mig az utóbbit eddig csak Herkulesfürdőn gyűjtötték. Külsőleg mind a kettő abban tér el a II.fiumana-tói, hogy szárnyfedőik pikkelyei igen mélyen, legalább közepükig, vagy majdnem közepükig is hasítottak és két águk szőrszerüen vékony, párhuzamosan irányul hátrafelé, mig a H. fiumana pikkelyei szélesebbek és csak a csúcsuk van gyengén kimetszve. - Hossza 6,5-7 mm. PETRI típusai Fiume környékéről származnak, de előkerült Noviban és az irodalom szerint Boszniában is. Hypera fiumana Petri soll im Heft X/6 der Fauna Hungáriáé nachtraglich erwähnt werden, da das Vorkommen der Art in Ungarn nicht ausgeschlossen ist. Die Art unterscheidet sich von allen dort angeführten dadurch, dass an den Flügeldecken die Spitze der Schuppen nur leicht ausgerandet ist. Die Art wurde aus Fiume (Rijeka) beschrieben und kommt auch in Novi und in Bosnien vor. Dr. ENDRŐDI Sebő, Budapest A Gymnaetron smreczynskii Fremuth (Coleoptera: Curculionidae) előfordulása a Kárpát-medencében Über das Vorkommen von Gymnaetron smreczynskii Fremuth in dem Karpatenbe,cken A Gymnaetron smreczynskii nevü fajt JAN FREMUTH 1972-ben irta le (Annot. Zool. Bot.Bratisl., 83,1972: 1-7.) számos bulgáriai, magyarországi és csehszlovákiai példány alapján, amelyek a különböző gyűjteményekben a G.antirrhini Payk példányai közé voltak besorolva. Minthogy szőrözete szürkésfehér vagy sárgásfehér, a Magyarország Állatvilága X. kötetének 8. füzetében közölt határos: ókul c s az uj fajt az 55 (56)

3 tételhez vezeti, ahol a G.antirrhini olyan példányai szerepelnek, amelyeknek szőrözete nem bronzos, hanem szürkés. Az uj faj a G.antirrhini ilyen példányaitól főleg a következőkben tér el: ormányának háta (oldalnézetben) egyenletesen, laposan iveit, majdnem egyenes, nem törik meg a közepe táján tompaszögben mint a G.antirrhini himjének ormányháta (a nőstényén ez a törés jóval gyengébb, de az uj fajjal összehasonlítva mégis érzékelheti'); felülnézetben a csápok tövétől a csúcsáig majdnem párhuzamos oldalú, nem keskenyedik el ugy mint a G.antirrhini ormányának a csúcsa. Előtorának oldalai a tövi felükben majdnem párhuzamosak és csak a csucsi felükben futnak erősen össze, mig a G.antirrhini előtora a töve közelében a legszélesebb és onnan egyenletesen keskenyedik a csúcsa felé. Szeme domborubb, erősebben kiugró mint a G.antirrhini szeme. Valamivel nagyobb, 3,0-3,3 mm, a G.antirrhini 2,5-3,1 mm. Magyarországon Budapesten, Ujpest-Alag között, Budafokon, Érdligeten, Martonvásáron és a Velencei hegységben gyűjtötték, Szlovákiában pedig Nyitrán, Kovácspatakon és Garamkövesden. Dr. ENDRŐDI Sebő, Budapest Az Apamea tallosi Kov. et Varga uj lelőhelyei (Lepidoptera: Noctuidae) Neue Fundorte von Apamea tallosi Kov. et Varga októberében a Jugoszláv Entomológusszö.vetség meghivására részt vettem a Szövetség kongresszusán, Postojnán. Utána Prof. Dr. ZDRAVKO LORKOVIC szives meghívása alapján még néhány napot tölthettem Zágrábban is és tanulmányozhattam az ottani gyűjteményeket. Nem kis meglepetésemre, a határainktól nem messze fekvő Vinkovci környékéről származó (Vinkovci, VI. 23 ill. Trnjani u Vinkovci, leg. Koca ill. Grund) l-l g Apamea tallosi példányt találtam a helyi Múzeum régi, jórészt az emiitett gyűjtők anyagát magában foglaló gyűjteményében. Ezen kivül Dr. F. KASY volt szives megvizsgálni az általam korábban A. tallosi-nak határozott Alsó-ausztriai (Moosbrunn) cfpéldány ivarszervét is. A preparátum (WM 7370) a legtöbb bélyegben megegyezik a hazai példányokkal, igy ez az adat is megerősítést nyert. Végezetül 1974 folyamán Dr. NAGY SÁNDOR, a nyíregyházi Tanárképző Főiskola docense a Szabolcs-Szatmár megyei Lónyán, a szovjet határhoz közel fekvő tölgyes szegélyén fénycsapdát állított fel. Ennek anyagából, június 6 és 24. közötti dátumokról összesen 15 Apamea tallosi került elő, valamennyi hím. Igen figyelemreméltó, hogy noha a Nyírségben és a Bereg-Szatmári síkon is az Apamea monoglypha - mint ahogy országszerte is - elterjedt (bár nem mondható gyakorinak), a lónyai fénycsapda anyagából a monoglypha teljesen hiányzik. Ez arra vall, hogy a tallosi ökológiai igényei a monoglypha-étől bizonyára eltérnek. Hogy a tallosi nem lehet a monoglypha alfaja, ismételten bebizonyosodott, hiszen jelenlegi adataink szerint is legalább két, teljesen különálló területen, teljesen megegyező alakban lép fel, a monoglypha areá-

4

5 ján belül. Ujabb vizsgálataim szerint kétségtelen, hogy legközelebbi rokonságban az A. syriaca Osth.-val áll. Die ursprünglich aus SW-Ungarn bzw. aus dem angrenzenden S-Burgenland beschriebene Apamea tallosi Kov.et Varga ist neuerdings von neuen Fundorten nachgewiesen worden. Einige Fundorte liegen in Nord-Kroatien, in der Umgebung von Vinkovci (Zagorje), ein weiteres im Nordosten der Ungarischen Tiefebene (Lónya, luchtfalle), wo die Art in einer Lichtfalle in Anzahl erbeutet wurde. Durch die Genitaluntersuchung von Herrn. Dr. F. KASY (Naturhistorisches Museum, Wien) wurde auch die von uns früher schon angeführte Angabe aus Niederösterreich (Moosbrunn bei Gramatneusiedl, Präp. WM 7370) bestätigt. Dr. VARGA Zoltán, Debrecen Ábrák - Abbildungen 1. a Apamea monoglypha Hufn. b A. tallosi Kov. et Varga 1 a Apamea monoglypha Hufn. b A. tallosi Kov. et Varga 2 a Apamea monoglypha Hufn. b A. tallosi Kov. et Varga o, válva és aedoeagus c?" válva és aedoeagus ö"j Valve und Aedoeagus S, Valve und Aedoeagus o. - ivarszervek - Genitalien o - ivarszervek - Genitalien A Polymixis flavicincta F. magyarországi előfordulása (Lepidoptera: Noctuidae) (Nagylepkefaunánk újdonságai Vn.) Polymixis flavicincta F. from Hungary (Novelties in Macrolepidoptera Fauna of Hungary vn.) A Villányi-hegység területén között rendszeresen gyűjtöttem nappal, lámpázásokkal és fénycsapdákkal nagylepkéket. E gyűjtések során számos olyan déli elterjedésü, melegkedvelő faj került elő, amelyek hazánk területén igen lokálisan fordulnak elő és többnyire ritkák. Ilyen ritka fajok többek között a Lampides boeticus L., Jolana jolas O., Ophiusa algira L., Panchrysia deaurata Esp., Phyllophyla obliterata Rmbr., Phaléra bucephaloides O., Discia conspersaria Schiff., Sterrha elongaria Rmbr., stb ben és 1975-ben a nagyharsányi fénycsapda - amely a Szársomlyó (Harsányihegy) déli lábánál működött a fenti években - megfogta a Polymixis flavicincta F. 10 példányát (1974. XI. 14 és XII.2, valamint X.24-XI.5). E fajnak eddig egyetlen bizonytalan hazai lelőhelyét közölte KOVÁCS LAJOS (Folia Ent. Hung., 1953), de mivel megbizható kezekből származó példány nem szerepelt egyetlen gyűjteményben sem, később törölte a hazai nagylepkék sorából. A Természettudományi Múzeum gyüjtemé-

6 nyében eddig csak egyetlen, hazánk területén kivül eső helyről származó példánya volt, Herkulesfürdőről. SEITZ szerint elterjedt Európában és Kisázsiában. BERGMANN (1954) mint sziklakedvelő fajt emliti. Mivel repülési ideje igen kései - október végétől november végéig, december elejéig tart -, továbbá fényre meglehetősen érzéketlen, kerülhette el eddig a hazai gyűjtők figyelmét. Uj adata birtokában feltételezhető régebbi budaőrsi adatának helyessége is. Esetleges további hazai előfordulási helyei igen meleg, kopár déli lejtőkön várhatók, és csalétkezés mellett valószínűleg higanygőzlámpával is gyűjthető. Dr. UHERKOVICH A kos, Pécs A Theophilea cylindricollis Pic uj lelőhelye hazánkban (Coleoptera: Cerambycidae) Ein neuer Fundort des Theophilea cylindricollis Pic aus Ungarn május 19-én Balatonföldváron egy apró cincér faj tizenöt példányát gyűjtöttem. Akkor még csak sejtettem, hogy "jó" állatot fogtam. Meghatározáskor derült ki, hogy a rendkívül ritka Theophilea cylindricollis PIC példányai. Egy héttel később tértem vissza a gyűjtés helyére, hogy ha mást nem is, de a növényt felhozzam. Szerencsém volt, ujabb száztizenhat példány lett a zsákmányom. A faj előfordul a kisázsiai Örményországban, Kaukázusban és a Donyec-medencében. Régi hazai lelőhelyei: Zirc (LICHTNECKERT, 1 db), Villány (KOVÁCSNÉ, MURAI É ben fühálózással gyűjtött egyet,) Siklós (csehszlovák gyűjtők, négyet fogtak). A villányi gyűjtés alapján feltételezhető volt, hogy az állat fűféléken él (KASZAB). Az állat a déli órákban rajzott a napos részeken. Az Aphropyron repens var. glaucum és a Poa angustifolia szárán és levelein (elsősorban a fonákján) voltak, a kalász és a buga alatt tiz-tizenöt centiméterre. Lehajolva könnyen észrevehető a levélhez vagy szárhoz simuló bogár, s kézzel megfogható. Nem dobja le magát, inkább erősebben kapaszkodik. Füháióval is jól gyűjthető. Mindkét növény közönséges, több gyomtársulás alkotója: legelőkön, réteken, száraz gyepeken, szántókon, homokon, löszön, sziken találhatók. Itt szántószélen, lősztalajon találtam. SZALÓKI Dezső, Budapest

7 Correction of Species-Names Dedicated to Dr. S. Endrődy-Younga Abstract: Names dedicated to Dr. ENDRŐDY-YOUNGA should be emended when published with "oe" for "o" by deletion of the "e". According to Articles 27 and 32.ci of the International Code of Zoological Nomenclature, no diacritic mark, apostrophe, or diaeresis is to be used in a zoological name, the letter "e" is to be added after deletion of the umlaut sign only is German words, and the hyphen is to be used only as specified in Article 26c, that is after a Latin letter used as first element of a compound word. These rules affect names proposed in dedication to Dr. ENDRODY-YOUNGA to the Hungarian long "d" must appear as simple "o" and that the hyphen must be removed, leaving the entire famyliname to be written as one word. Therefore, certain names published in the Supplement to Volume 26 of the Folia Entomologica Hungarica should be emended: Bolboceras endroedyyoungai to B_. endrodyyoungai, Zyras endroedyyoungai to Z_. endrodyyoungai, Exocentrus endroedii to E. endrodii, and Obereopsis endroedii to O. endrodii. The use of "endrodii" is permissible as result of putative Latinization of Endrődy to Endrodius. Mr. George C. STEYSKAL Systematic Entomology Laboratory, Agr. Res. Serv., USDA c/o U.S. National Museum, W-617 Washington, D.C , U.S.A. nbïïl, Hidegkedvelő, hazai viszonylatban főleg montán tipusu éjszakai nagyi epke faj ok előfordulása az Északi-Bakonyban Az Északi-Bakony nappalilepke-faunájáról viszonylag jelentős mennyiségű adat ismeretes az irodalomból (KOVÁCS L.: A magyarországi nagylepkék és elterjedésük I.- II., 1953., 1956.Fol.Ent.Hung. ), éjszakai lepkéiről azonban meglepően keveset tudunk. Miután a Dunántúli Középhegység más részei és a Bakonynak is elsősorban keleti és déli területei ebből a szempontból is jobban feltártak, az Északi-Bakonyról kialakult egy olyan megalapozatlan feltevés, hogy lepkészeti szempontból a Matricum faunakörzet dunántúli részének, az úgynevezett Bakonyicum-nak jellegzetes része, sőt régebben egyszerűen az Eupannonicum-hoz sorolták. Már évekkel ezelőtt néhány alkalmi gyűjtés (TALLOS, VOJNITS) felhívta a figyelmet arra, hogy meglepő módon, hazai viszonylatban montán tipusu éjszakai nagylepkefajok is előfordulnak az Északi - Bakony területén, majd a Farkasgyepün megindult erdészeti fénycsapda, melynek a- nyagát KOVÁCS LAJOS dolgozta fel, ezt még több adattal igazolta. Természetesen a már eddig is nagy általánosságban ismert nappalilepke-faunában szintén találhatunk ilyen fajokat (pl. Palaeochrysophanus hippothoe L., Mellicta britomartis Assm., Apatura iris L., A. ilia Schiff. ). Fénycsapdákkal és személyes gyűjtésekkel folytatott kutatásaim eleje óta olyan mennyiségű adatot szolgáltattak az előbbiek igazolására, hogy ezek után erősen meggondolandó az Északi-Bakonynak esetleges különválasztása a Matricum területétől és

8 mint átmeneti faunának, a Praenoricum-hoz csatolása. Botanikailag is lennének erre bőven bizonyítékok (elsősorban a szubmontán bükkösök jelenléte), mint azt már TALLOS PAL is sokszor emiitette a nyugati Bakonyaljával kapcsolatban. Legutóbb már beszámoltam néhány hazánkból eddig ismeretlen nagylepkefaj bakonyi előfordulásáról (Mythimna unipuncta HAW., Abrostola agnorista DUFAY és egy éppen hidegkedvelő faj, az Euphyia scripturata HB. ), ugyanott emiitettem, hogy kutatásaim kvantitatív eredményei részletesen meg fognak jelenni a Veszprémi Muzeumok Közelményeiben. így itt most csak röviden szeretnék megemlékezni azokról a legfontosabb fajokról, melyek előbbi állításaimat igazolják. Az egyes fogási adatoknál a következő rövidítéseket alkalmazom: F = Fenyőfő, 270m., Som = Bakonybél-Somhegypuszta, 400m., Rák = B akonyb él-ráktanya, 500 m., Z = Zirc-Arbore tum, 3 70m., PCs = Cuhavölgy: Porva-Csesznek v. áll., 350m., Szüm = Bakonybél-Szömörkevölgy, 300m., Szger = Bakonybél-Szárszgerencevölgy, 400m., St = Bakonybél-Somhegytető, 650m. Természetesen ezen kivül más helyekről is vannak adataim, melyek azonban nem egyedülállóak, igy a legtöbb gyűjtőhelyen előkerült fajoknál az "elterjedf'jelzést használom. Az Északi-Bakony legmeglepőbb nagy lepke faj ai kétségkívül egyes borális tipusu fajok, melyek hazánkban általában csak a nyugati határszéleken és az Északi-Középhegység egyes pontjain ismeretesek, igy a Bakony felé nyilvánvalóan nyugatról van faunisztikai kapcsolatuk. Bár nem csak áfonyán élő fajok, mégis áfonyás területekre jellemző vaccinietalis-herbophil komponensek (VARGA Z. 1964) a Rheumaptera undulata L. (Szöm 71.vn.9.-2pld.) és a Chloroclysta truncata HUFN. (Rák 70. VI.27.,71.VI. 14., Vm.29.; Z VI.,rX.-10pld.). Mocsaras területeket kedvelő "Heide"-komponens, és elsúsorban Közép-Európa északnyugati részén gyakori, bár szintén nem csak áfonyán és csarabon élő faj az Eulithis (Lygrís) testata L. (Z 69. VHI. 14. ). Hazánkban az irodalom adatai szerint csak a Soproni hg. -ben és Ocsán került elő néhány példányban. Boreális-silvicol fajok az Oporinia autumnata BKH, (F 69.XI.3.) és a Coenotephria (Calostigia) salicata HB. (St 72.VI m. felett tömegesen! ). Mesophil elemek az Eriopygodes ímbecilla F. (elterjedt, néhol tömeges), Cerapteryx graminis L. (Rák 71.VII.15.), Scotia clavis HUFN. (=corticea SCHIFF., Som 68.VI.26.), Apamaea crenata HUFN. (-rurea F., elterjedt, főleg a vörösbarna msz.-u f. alopecurus ESP.), A.characterea HB. (=hepatica auct., Szöm 68.VII. 5., 71.VII pld. ; Z 70. VI.10.), Antitype chi L. (Som 71.IX. 25.) és Perizoma blandiata SCHIFF. (elterjedt), lápréti faj a Mesoligia literosa HAW. (Som 71.VII ) Mint a nyugati határszéleken őshonos, máshol nálunk azonban csak adventiv elemek, előfordulnak boreális piceo-pinetális fajok is. Közülük hazánkban már sokfelé ismert a Thera variata SCHIFF, (elterjedt) és Euptihecia tantillaria BSD. (Som 71.V.21.-2pld. Szöm 68. IX. 20.), kevesebb helyen a Thera obeliscata HB. (Som 71. VI ), Th.firmata HB. (F 68.X. 7.), Eupithecia pini RETZ. (=abiet.aria GOEZE., Z 69.VI.24.), Semiothisa signaria HB. (PCs 72. VI. ) és Peribatodes secundaria HB.(Szger 70. VB.26. ). A Th. variata és firmata Fenyőfőn esetleg az erdeifenyőhöz hasonlóan őshonos is lehet, mint postglaciális reliktum. Hazánkban kevés helyről ismeretes a nyir-éger fogyasztó nagylepkefajok többsége is, pedig ezek valószínűleg majdnem mindenütt előfordulnak, ahol tápnövényük őshonosán, vagy betelepítve nagyobb mennyiségben található. Ide tartozó érdekesebb fajok az Északi-Bakonyból a következők: Pheosia gnoma F.(=dictaeoides ESP., Som 68.VBI VBI.21.; F 70. V. 5.), Drepana lacertinaria L.(F 67. V. 7., 68. V. 6.VBI. 3., 69.IX.1. Som 68.ÍV.22.VB. 30. ), Endromis versicolora L.(F 68.BI.28., 69.TV ";

9 Som 68.ni.28., 71.ÍV.8.9.; Z 72.HI.30.), Thetidia (Palimpsestis) fluctuosa HB. (Som 67.vn.31.; F 69.VH.20.), Archiearis (Brephos) parthenias L. (Szger és Zabolaerdo 69.IV.5. nappal tömegesen), Euchoeca nebulata SC. és Plemyria rubiginata SCHIFF. (=bicolorata HUFN., patakvölgyekben elterjedtek). A zárt lomberdei (nemorális) és magaskórós (altoherbosa) fajok megjelenése az Északi-Bakonyban már kevésbé meglepő, ezek között is akad azonban sok, melyeknek előfordulására, vagy éppen széleskörű elterjedésére alig számíthattunk. Ilyen elterjedt nemorális fajok itt pl. az Oehrostigma melagona BKB., Diarsia brunnea SCHIFF., Oporinia christyi PROUT, Qperophtera fagata SCHARF. Hydriomena furcata THNBG. és Calospilos sylvata SC., mig a következők csak néhány helyről kerültek elő: Leucania (Mythimna) comma L. ssp.turbida HB., (Som 67.Vn. 6., 71.VI. 26. ; Rák 71.VII.2.), Discoloxia blomeri CURT.(Rák 69. VI.18.VB.14., 70.VBI. 5., 71.VBI. 2. ), Lampropter.yx suffumata SCHIFF.(Som 71.IV. 22.; Rák 71.IV.23. ),Xantorrhoe montanata SCHIFF.(Z 69. VII.3.) és Anaitis praeformata HB. (Rák 69. VII. 6., 71. VI. 13. ). Több helyről előkerült altoherbosa komponensek az Apamaea remissa HB. (=obscura HAW.), Amphipoea fucosa FRR. (néhol tömeges! ), Oligia versicolorbkh.es Autographa iota L., ezzel szemben ritkábbak az Apamaea illyria FRR. (Som 68. VI.3., 71. V ; Rák 71.V.25.VI ), Plusia chryson ESP. (F 69. VIII.18.; Rák 70. VIII. 9.; Som 71.VBI ) és Scotopteryx (Ortholita) mucronata SC. (PCs 72.V.). A felsoroltakon kivül még sok hidegkedvelő éjszakai nagylepkefaj előfordulása beigazolódott, melyek bár kevésbé jellegzetesek, a fenti adatokat jól kiegészítve bizonyítják az Északi-Bakonynak a hegység többi részétől eltérő faunáját. Természetesen a legtöbb gyűjtőhelyen előkerültek kifejezetten melegkedvelő tölgyes és lejtő-sztyepp fajok is, ezek azonban valamivel kisebb jelentőségűek, Fenyőfő kivételével, ahol viszonylag igen fontos a melegkedvelő és főleg ezek közül a homoki komponenseknek a faunaalakitó szerepe. Dr. RÉZBÁNYAI László Budapest-Luzern (Svájc) Interessante, in Ungarn hauptsächlich "montane" Nachtfalterarten in Nord-Bakony-Gebirge Seit 1967 sammele ich in diesen Gebiet, auch mit Lichtfallen. Ich habe in Nord-Bakony- Gebirge viele Nachtfalterarten vorgefunden, welche man bis jetzt in Ungarn hauptsächlich nur beim west-ungarischen Grenzgebiet (Voralpen) und in nord-ungarischen Mittelgebirge (bis 1015 M.u.d.M.) vorfinden konnte, wo diese Arten manchmal auch seltene und lokale sind. Diese Arten waren auch im Bakony-Gebirge unbekannt. Ausser ihnen kann man hier natürlich auch viele warmliebende Arten sammeln, doch sie machen jetzt ein ganz neues Faunenbild vom Nord-Bakony-Gebirge aus. Dr. László RÉZBÁNYAI Budapest - Luzern (Schweiz)

10 Kiegészítések és helyesbítések "A Kőszegi-hegység nagylepkefaunája"-hoz (Fol. Ent. Hung. 27, p ,1973). Az utólagos vizsgálatok során néhány ujabb nagylepkefaj került elő a Kőszegi-hegység területén között gyűjtött anyagból: -K- Eupithecia expallidata DBLD. - R - Ker 1 pld.; 68.Vni Mivel rendkívülien hasonló az E.absinthiata-hoz, hazánknak csak kevés pontjáról ismert, erdőkörnyéki faj. SKI Scopula umbelaria HB. - F R - St 4 pld.; V.24.-VI.8. - Ker 12 pld.; V.18.- VI Multszázadi, bizonyitópéldány nálküli adata (FREH) igy bizonyítást nyert. S-- Ennomos alniaria L. - R - St 1 pld.; 64.IX Hazánknak csak kevés pontjáról (Sopron, Herend -DIETZEL, Cuhavölgy-R É ZBÁ NYAI) ismert, főleg nyiren és égeren, de más lombos fán is fejlődő faj. -K- Zygaena (Burgeffia) angelicae O. - R - Ker 1 pld.; 68.VII Személyes nappali gyűjtésből. Közülük tehát 3 faj uj a hegység ismert nagylepkefaunájára, mely igy 863 nagylepkefajra szaporodott, közülük 735 került elő a hegység hazai oldaláról. A továbbiakban a munkámba került sajtóhibák közül szeretnék néhány értelemzavaró elírást helyesbíteni: oldal sor csak a II. helyen = csak a 11. helyen "Az É-Bakonyban is (RÉZBÁNYAI)" törlendő Th. obeliscata HB. után beírandó: VI.SZ, R - ST 2 pld., 64.VI.12., VH.8. - Ker 8 pld.; "-I Hipparchia fagi SC." törlendő Maculinea teleius nausithous = Maculinea nausithous "S-l Mamestra bicolorata Stb." törlendő 28. rubricosa - leucopgrapha Cirrhia gilvago után beírandó: SK- Moma alpium Osbeck Dr. RÉZBÁNYAI László, Budapest - Luzern (Svájc) Dermapterák hazai fénycsapda anyagból Dr. SZALAY László tagtársunk jóvoltából megkaptam a Baranya megyében működő hosszuhetényi és nagyharsányi fénycsapdák teljes évi Dermaptera anyagát tanulmányozásra. A csapdák május 1-étől október 30-áig működtek, s rendkívül örven-

11 detesnek tarthatjuk, hogy segítségükkel elsőizben kerülhetett sor e kevéssé ismert rovarcsoport fénycsapdával való vizsgálatára. Hazai Dermapteráink viselkedéséről, szokásairól keveset tudunk. Érdekessége e csoportnak, hogy hazai képviselői a világ bőrszárnyu faunájának, mindössze 0,41 %-át teszik ki. Mint ismeretes, a csoport 1460 faja cirkumtrópikus elterjedésü, s fajaik a nagyobb állatföldrajzi egységekben az alábbiak szerint oszlanak meg: Notogaea Neogaea A rktogaea (Megjegyzés: a fajok egyrészének fajok száma világfauna %-ában , , ,34 átfedései miatt az összeg nem lehet 100 %!) Az Arktogaeaban élő, s aránylag magas faj számú adat szerint az aethiop faunatartományban él a világfauna 17,46 %-a, a malgassianban 4,93, az orientális régióban (728 faj) 49,86, a palaearktikumban 6,71 és a nearktiszban 1,36 %-a. Ennek tükrében talán nem fonák, hogy mindössze 3 Dermaptera faj került elő a fenti fénycsapdákból, azonban ezekről az állatokról még azt sem tudjuk, hogy vonzza ő- ket a fény. Megjegyezhetjük, hogy a hosszuhetényi fénycsapdában normál, a nagyharsányiban pedig UV fényforrás működött május június juliu; augusztus szeptember október Hosszuhetény (normál) Nagyharsány (UV) L s

12 Az összehasonlító vizsgálat szempontjából figyelemreméltó lett volna, ha a két különböző fényforrású fénycsapda egymás közelében, azaz egyugyanazon ökoszisztémában működik. Azonban igy is leolvasható a táblázatról, hogy az "1": Labia minor LINNÉ aránylag sürü előfordulása arra mutat, hogy fénnyel csalható fajjal van dolgunk. Ezzel szemben a "2": Labidura riparia PALLAS, nyilván "betévedt" a csapdába. Rendkívül jellemzőnek látszik a Forficula auricularia LINNÉ ("3") "szórásképe". Amint láthatjuk, csak az UV csapda gyűjtötte, s csak augusztus hónapban. A fajról tudjuk, hogy nőstényei néhány nappal előbb jelennek meg, mint a himek, s ez az idő, kb. augusztus első, legfeljebb 2. dekádjára tehető. Ebben az időben mindkét ivar rendkívül mozgékony, elsősorban éjjel sokat "járnak-kelnek", párt keresnek, párosodnak. Később, kb. szeptember végén a példányok megfogyatkoznak, egyedi, kóbor életmódot folytatnak. A populációk kis hányada éri meg a telet, ill. telel át, majd tavaszszal hal el. Dr. STEENMANN Henrik, Budapest