Kit zési eljárások Egyenesek kit zése kit rudakkal

Átírás

1 Kitűzési eljárások Az alábbiakban a kertépítészeti kivitelezési munkák során alkalmazható kitűzési eljárásokat mutatjuk be. Mivel a kitűzési eljárások módszerei és eszközei gyakorlatilag megegyeznek a felmérés módszereivel és eszközeivel, ezen fejezet segítséget nyújt kisebb területek helyszínrajzának elkészítéséhez is. Annak érdekében, hogy a kertépítészeti tervdokumentációk kitűzési tervei egyértelműen értelmezhetőek legyenek, ahol szükséges bemutatjuk a kitűzési terv grafikai szerkezetét, jelölésmódját. A kertépítészeti kiviteli tervdokumentációnak minden esetben része a kitűzési terv. A kitűzési terv megadja a kitűzésnél alkalmazandó geodéziai módszert, tartalmazza a kitűzési méreteket és alappontokat. Kitűzési terv hiányában közvetlenül a tervezési térképről kell kitűzési adatokat leolvasnunk és magunk döntjük el, mely módszert alkalmazzuk. Mielőtt részletesen tárgyalnánk az egyes módszereket, néhány alapvető szakmai (geodéziai) kérdést tisztáznunk és magyaráznunk kell: Külön kell tárgyaljuk a vízszintes és a magassági értelemben vett kitűzéseket. Ennek gyakorlati oka egyrészt az, hogy nem egyidejűleg végezzük ezeket, másrészt mind eszközeit, mind módszereit tekintve eltérő módon járunk el. Mind a vízszintes, mind a magassági kitűzések lehetnek relatívak vagy abszolútak. Relatív értelemben vett kitűzésről beszélünk akkor, ha a kitűzött pontok helyzetét általunk definiált koordinátarendszerben adjuk meg, vagy ha a magasság általunk meghatározott alapszintre vonatkozik. Vízszintesen abszolút értelmű a kitűzés, ha kapcsolódunk az Egységes Országos Vetület (EOV) koordinátarendszeréhez, magasságilag abszolút, ha valamely ismert magassági alapszintre (pl.: Balti alapszint, EOMA) vonatkoztatunk. A kivitelezési munkálatokhoz kapcsolódó kitűzések szinte minden esetben relatív kitűzések. Mindegyik bemutatott módszer alkalmas területek felmérésére is. Kitűzési tervek (felmérés esetén a helyszínrajzok) minőségét a tájépítész vagy geodéta tervező aláírásával garantálja. A tervekben szereplőktől eltérni csak a tervezők beleegyezésével szabad. A kitűzések helyességét a kivitelezés felelős műszaki vezetőjének ellenőriznie kell (51/2000 FM-GM-KöViM rendelet). Amennyiben olyan jellegű a munka, hogy jogszabály nem írja elő felelős műszaki vezető alkalmazását, a kitűzést a tervezővel, a műszaki ellenőrrel, vagy a megrendelővel célszerű átvetetni. A kitűzés munkák átvételét az építési naplóba rögzítsük! Egyenesek kitűzése kitűzőrudakkal E módszer alkalmas két ponk közötti egyenes további pontjainak, vagy a két pontot összekötő egyenes meghosszabbításában elhelyezkedő pontok kitűzésére. Viszonylag rövid (max m) egyenesek kitűzésére alkalmas. Az egyenes kitűzőrúddal megjelölt két pontja között beintés módszerével további pontok jelölhetőek ki (1. ábra). Beintéssel úgy sűríthetjük az egyenes pontjait, hogy felállítunk egy kitűzőrudat a kitűzendő egyenes közelében, majd elmegyünk az egyenest meghatározó egyik kitűzőrúd mögé, lehetőleg minél távolabb (min. 3-5 m). Egy szemmel elnézve az A és B pontok irányába, addig intjük be az egyenes közelében lévő kitűzőrudat, amíg fedésbe nem kerül a hozzánk közelebbi rúddal.

2 Az A és B pontok valamely irányú meghosszabbításában lévő pontok kiűzését beállásnak nevezzük (2. ábra). Amíg a beintéshez két ember szükséges, a beállás végrehajtásához segédszemélyzet nem szükséges. A feladatot úgy hajtjuk végre, hogy a kitűzendő pontnál a jelzőrudat kinyújtott karral és függőlegesen tartva úgy helyezzük le, hogy fél szemmel nézve azt, az egyenest meghatározó kitűzőrudakkal fedésbe lássuk. Ez után távolabb lépve ellenőrizzük a beállás pontosságát, szükség esetén korrigálunk. 1. ábra: Egynes kitűzése beintéssel 2. ábra: Egyenes kitűzése beállással Előfordulhat, hogy az egyenes megjelölt végpontjai mögé nem tudunk elmenni. Ilyen esetben csak fokozatos közelítéssel tudjuk a kitűzést végrehajtani (3. ábra). Először helyezzük el az 1- es kitűzőrudat az egyenes közelébe, majd intsük be a 2-es rudat az 1-es és A pont közé. Ezt követően a 2-es pont mögé állva intsük be az 1-est az 2-es és B pont közé. Az eljárást addig folytassuk, amíg az 1-es és 2-es rúd mögé állva fedésben nem látunk három-három kitűzőrudat. 3. ábra: Egyenes fokozatos kitűzésének menete Hosszú egyenesek kitűzésekor előfordulhat, hogy a két végpont nem látható össze. Ilyenkor további három kitűzőrúd segítségével oldható meg a pontsűrítés (4. ábra). Az 1-es rudat közelítőleg az egyenes vonalába tesszük, majd az 1-es és A közé beintjük a 2-es, az 1-es és B közé a 3-ast. Ezt követően a 2-es és 3-as egyenesébe beintjük az 1-est és kezdjük a beintés folyamatát elölről mindaddig, míg mindhárom kitűzőrúd A és B egyenesébe kerül.

3 4. ábra: Egyenes kitűzése kilátásbeli akadály esetén Ha az egyenes végpontjai között valamely objektum helyezkedik el, közvetve végezhető el a kitűzés (5. ábra). Először az A pontból egy segédegyenest tűzünk ki, amelyen mint alapvonalon derékszögű koordinátaméréssel (lásd alább) bemérjük a B pont vetületét. Az a és b szakaszok ismeretében ezután bármely abszcisszához tartozó ordináta aránypárral számítható, az ordináta végpontja az A és B egyenes pontja. 5. ábra: Egyenes kitűzése közvetett módon Derékszög kitűzése Adott egyenes adott pontjában az egyenesre állított derékszög hagyományosan kettős szögprizmával tűzhető ki. A kettős szögprizma két egymás fölé helyezett szögprizmából áll, melyek úgy vannak összeépítve, hogy a bal és jobb irányból beérkező fénysugarak kilépő sugarai egy függőleges egyenesbe essenek. Ha ilyenkor átnézünk a két prizma közötti résen, vagy a prizmák fölött, akkor a szemlélés iránya a jobb és baloldali pontjel egyenesére merőleges. A szögprizma egy, az alsó végén nehezékkel ellátott botra, a prizmabotra illeszthető. A prizmabotot olyan magasra kell beállítani, hogy a prizma szemmagasságba kerüljön és a nehezék kevéssel a talaj fölött legyen. A prizmát két ujjal könnyedén kell tartani, úgy, hogy a prizmabot függőleges legyen (6. ábra).

4 Kettős szögprizmával igen pontosa, 50 méteres távon 2-3 cm eltéréssel lehet derékszögeket kitűzni. 6. ábra: Derékszög kitűzése kettős szögprizmával Rövidebb távolságok esetén mérőszalaggal és zsinórral is kitűzhetünk derékszögeket. Ehhez csupán a Pitagorasz-tételt kell ismernünk, vagy alkalmaznunk kell valamely pitagoraszi számhármast (pl.: 3, 4, 5). Két egyenlő szárú háromszög segítségével is kitűzhetünk derékszöget. Az AB egyenesen tetszőlegesen felveszünk egy pontot (1), majd egy hosszú zsinórt megfelezve kitűzünk egy egyenlő szárú háromszög harmadik csúcsát (2). Ez után, ha az A pontban elengedjük a zsinórt és kifeszítjük akkor a zsinór vége a kitűzendő merőleges irányon lesz. 7. ábra: Derékszög kitűzése mérőszalaggal vagy zsinórral Tetszőleges nagyságú szögek kitűzése Tetszőleges méretű szögek valamilyen szögmérő műszer segítségével tűzhetőek ki. A műszerrel a kitűzendő szög csúcspontjában kell felállni úgy, hogy a műszer állótengelye függőleges legyen. Az állótengely függőlegessé tétele a műszerbe épített libellákkal (szelencés és csöves libella), a pontraállás függővel vagy optikai vetítővel történik. A műszer felállítása után a távcső függőleges alapszálával megirányozzuk a szögszár másik végpontját, majd vízszintes szöget olvasunk le a műszerről (α). Ehhez hozzáadjuk (vagy

5 levonjuk) a kitűzendő szöget (γ), majd az adott szögértéket állítjuk be a leolvasóberendezésen (β). Ezt követően a távcső függőleges alapszálát használva beintjük a másik szögszár tetszőleges pontját (8. ábra). 8. ábra: Tetszőleges szög kitűzése Tetszőleges méretű szögek teodolittal, tahiméterrel vagy kisebb pontossággal akár szintezőműszerrel is kitűzhetőek. A gyakorlati végrehajtását a műszerek és a leolvasóberendezések sokfélesége miatt nem részletezzük. Arra azonban felhívjuk a figyelmet, hogy szintezőműszer vízszintes köre szögmérésre csak maximum tizedfok élességgel alkalmazható. Mérés előtt győződjünk meg, hogy a műszer vízszintes köre 360 vagy 400-as fokosztású. Természetesen egyenesek is kitűzhetőek szögmérő műszerrel. Ennek az eljárásnak előnye, hogy nem szükséges, hogy a végpontok egymásból összeláthatóak legyenek. Részletpontok kitűzése derékszögű koordinátamérés módszerével A derékszögű koordinátamérés mind módszerét, mind műszerigényét tekintve a legegyszerűbb kitűzési (felmérési) eljárás. Hátránya, hogy csak közel vízszintes terepen alkalmazható jó átlátási viszonyok mellett. A módszer elve, hogy a kitűzendő pont közelében levő két ismert pont által meghatározott egyenesen (alapvonal) megkeressük a pont vetületét (talppont), majd megmérjük az alappont és a talppont a (abszcissza), illetve a talppont és a kitűzendő pont b (ordináta) távolságát. Gyakorlatilag létrehozunk egy olyan koordinátarendszert, melynek x tengelye az abszcissza, y tengelye az ordináta és origója az abszcissza 0 pontja. 9. ábra: Derékszögű koordinátamérés elve

6 Említettük, hogy az alapvonalat két ismert pont határozza meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kitűzési terven megjelölt két alappont a terepen megtalálható és egyértelműen beazonosítható kell legyen. Praktikusan olyan pontok ezek, melyek a tervezés előtt is megvoltak és a tervezési alaptérkép készítésekor felmérésre kerültek. Ilyen lehet meglévő és megmaradó épület sarka, burkolat szegélyek töréspontja, megmaradó fedlapok jellemző pontjai. Amennyiben a kitűzési terven szereplő alappontok a terepen nem azonosíthatóak be, ki kell tűzetni ezeket. Alappontok terepi kitűzéséhez kérjük geodéta segítségét! Bonyolultabb esetekben több alapvonalat kell létrehoznunk, melyek alappontjaikkal kapcsolódnak egymáshoz. Jellemzően ilyen eset, amikor épülete környezetét kell minden oldalon kitűzni. Az alappontok között az alapvonal mérőszalaggal jelölhető ki. A kitűzési tervről leolvasott abszcissza érték így gyorsan megkereshető. Az alapvonalra legegyszerűbben kettős szögprizma segítségével állíthatunk merőlegest (6. ábra) mely kitűzőrúddal jelölhető meg. Az ordináta érték ezen egyenes mentén az alapvonaltól számítva mérendő ki. Derékszögű koordinátamérés módszerével készült kitűzési tervek igen gyakoriak, ezért fontos ismernünk a módszer szokásos jelölésmódját (10. ábra). 10. ábra: Derékszögű kitűzési vázrajz Fontosabb jelölésbeli szabályok: Az alapvonalon a kezdőpont valamely alappont, a mérés irányát nyíllal van megjelölve. Az abszcissza értékek folytatólagosan vannak feltüntetve, az értékek után a haladás irányát mutató vonás ezt jelzi.

7 Amennyiben az abszcissza értékhez nem tartozik ordináta érték (pl.: az alapvonal átmetsz burkolat szegélyt) az abszcissza érték aláhúzandó. Az alapvonal végpontján is leolvasunk és ezt az értéket zárójelbe téve tüntetjük fel. Ordináta értékek az alapvonal mindkét oldalán lehetnek. Kitűzés négyzethálós módszerrel A négyzethálós vagy raszteres kitűzést olyan esetekben célszerű alkalmazni, amikor a kitűzendő objektum volnalvezetése íves (pl. íves kerti utak, terepplaszitka), illetve akkor, ha a kitűzendő pontok előre nehezen definiálhatóak. A módszer lényege, hogy a tervre egy szabályos osztású rácshálót fektetünk, mely háló - a derékszögű kitűzéshez hasonlóan - kijelöli relatív koordinátarendszerünket. Ezek után a kitűzendő pontok pozíciója könnyű szerrel leolvasható, lemérhető a hálózat osztásvonalaihoz viszonyítva. A tervlapon a rácsháló osztásközét a kinyomtatott terv méretaránya szerint kell meghatározni. Fontos, hogy minél pontosabban lehessen pozíciókat leolvasni. Például 1:250 méretarányban kinyomtatott terv esetén méteres osztásköz javasolható. Ekkor a papíron 4 mm felel meg 1 m terepi távolságnak. Kellően vékony vonalak mellett milliméter pontosan le tudjuk olvasni a koordinátákat, ami valós méretben 25 cm-es pontosságot jelent. A terepen, a kitűzési tervlapról meghatározott koordináták alapján, a rácsháló sarokpontjaihoz viszonyítva tudjuk kitűzni a kérdéses pontokat. Fontos, hogy a rácsháló legalább három csomópontja a területen pontosan és egyértelműen ki legyen tűzve, meg legyen jelölve. 16. ábra: Rácshálós kitűzés

8 Részletpontok kitűzése poláris kitűzési módszerekkel Poláris kitűzés módszere mind vízszintes, mind változatos felszínű terep esetén alkalmazható. Hátránya, hogy általában bonyolultabb műszereket igényel (teodolit, tahiméter), de egyes esetekben szintezőműszert is használhatunk. A módszer lényege, hogy a kitűzendő pont helyzetét egy szöggel és ezen irányhoz tartozó távolsággal adjuk meg. A pont irányát definiáló szög egyik szögszára értelemszerűen ismert kell hogy legyen, melyet két alapponttal határozunk meg. Az egyik alappont az a pont, melyen a szögmérő műszerünkkel állunk, a másik egy távolabbi (tájékozási) pont. Amennyiben ismerjük, vagy a tervlapról lemérjük az φ szöget, a kitűzendő pont iránya a terepen kijelölhető. Ezen irányra rámérve az t AP távolságot megkapjuk a P pont helyét (11. ábra). Meredek terepen problémát okozhat, hogy a tervlapról lemért távolság minden esetben a terepi távolság vetülete. Kitűzéskor ezért a mérőszalagot közel vízszintesen kell kifeszíteni. 11. ábra: Poláris kitűzés elvi vázlata Poláris kitűzés szintezőműszerrel A legtöbb szintezőműszer el van látva vízszintes szögek durva mérésére alkalmas vízszintes körrel, ezért ez az eszköz is alkalmas lehet poláris kitűzés (és felmérés) elvégzésére. A szintezőműszerek vízszintes köre általában fok osztású, így a leolvasás élessége a legjobb esetben is csak tized fok. Ez az élesség csak olyan pontok kitűzését engedi meg, melyeknél a deciméteres eltérés még megengedhető (növények, burkolat töréspontok, terep, stb.). 50 méteres távon 0,1 szöghiba ~10 cm oldalirányú eltérést okozhat a pont helyzetében. További előny, hogy szintezőműszerrel optikai úton a vízszintes távolságot is mérni tudjuk (12. ábra), sőt egyúttal elvégezhetjük a pont magassági kitűzését is (lásd alább).

9 12. ábra: Vízszintes távolság meghatározása szintezőműszerrel A kitűzés menete szintezőműszerrel a következő: Függő használatával felállunk az egyik alapponton és beállítjuk a műszer állótengelyét függőlegesre. Tájékozzuk a műszert a másik alappontra állított jelre (pl.: kitűzőrúd), majd leolvassuk a vízszintes szöget (z). A kitűzendő irányok φ szögéhez rendre hozzáadjuk a tájékozásból származó z szöget (13. ábra). Az így kapott szögértékekre beállított műszer adja a kitűzendő részletpontok irányát. Szintezőléccel a kijelölt irányba állunk körülbelül megfelelő távolságra. Meghatározzuk a műszer távmérő száljaival a távolságot és szükség szerint korrigálunk. Megmérjük az álláspont és a kitűzendő terepi pont magasságkülönbségét és elvégezzük a magassági kitűzést. 13. ábra: Poláris kitűzés szintezőműszerrel

10 Korszerű geodéziai műszerek alkalmazása részletpontok kitűzésénél Napjainkban a geodéziában alkalmazott nagy pontosságú digitális műszerekkel történő kitűzés is a poláris kitűzés elvén működik. Különbség csupán annyi, hogy a kitűzési tervben nem szögeket és távolságokat adunk meg, hanem a kitűzendő pont koordinátáját listaszerűen. A műszer ezek alapján számítja a kitűzési adatokat, mely adatok továbbra is irányok és távolságok. Azért is célszerű ezt a megoldást alkalmazni, mivel digitális tervezés esetén a kitűzendő pontok koordinátái könnyen lekérdezhetőek és a műszerbe táplálhatóak. A kitűzendő pont koordinátája általában relatív koordináta, ezért minimum két, a terepen is beazonosítható alappont koordinátáinak megadása is szükséges. Alappontok létrehozására célszerűen a terület felmérése során kerül sor, így ezek a terepen és a tervezési alaptérképen is megjelennek. Kitűzéskor a műszer pozicionálása és tájékozása megoldható két alappontra való szög- és távolságméréssel vagy három pontra történő szögméréssel. Amennyiben az alappontok közül legalább egy olyan, hogy fel tudunk állni rajta a műszerrel, a másik lehet magaspont is (meglévő épület éle, tetőzet csúcsai, stb.). Nagyobb volumenű munkák esetén feltétlenül bízzuk a kitűzést geodéta szakemberre! Magassági kitűzések, felületek lejtésviszonyainak kitűzése Magassági kitűzés alatt azt a műveletet értjük, amikor egy ismert magasságú pontra vonatkozó tervezett magasságkülönbséget kell kitűzni. Ezért a kitűzéssel érintett területen olyan magassági alappontok szükségesek, melyekről a kitűzendő magasságok közvetlenül és minél egyszerűbben megadhatók. Amennyiben abszolút magasságokat kell kitűzni, akkor legalább az egyik felhasznált magassági alappontunknak ismernünk kell az abszolút magasságát is. Precíz magassági kitűzések szintezőműszerrel történnek. A kitűzés első lépéseként meghatározzuk a megjelölt pont magasságát az alapponthoz képest, majd a tervezett magasságkülönbség ismeretében a pontjel (pl. cövek) oldalára ráfestjük a tervezett szintet. A kitűzés menete a 14. ábrán látható. 14. ábra: Magassági kitűzés szintezőműszerrel Két pont magasságkülönbségét szintezőműszerrel a pontjelekre állított szintezőléceken történt leolvasások különbségéből számítjuk. A szintezőlécek beosztása centiméteres, millimétert becsülni tudunk. A lécen történő leolvasás milliméteres pontossággal jó látási viszonyok mellett méterig lehetséges. Amennyiben a magassági alappont és a részletpont között nagyobb a távolság, vagy nem láthatóak össze akkor a mérést több műszerállásból, kötőpontok közbeiktatásával végezzük (15. ábra).

11 15. ábra: Vonalszintezés menete Az A és B pontok magasságkülönbsége az egyes műszerállásokban kapott magasságkülönbségek összege. Magassági kitűzési feladataink nagy részének célja a felületek vízelvezetésének biztosítása. Különböző felületek minimális lejtése a megfelelő vízelvezetés érdekében a következő: Burkolat típusa Aszfalt 1-2% Beton térkő 2-3% Kockakő 3% Gyepes felület 4-5% Minimális lejtés