JOGI ISMERETEK JEGYZET

Átírás

1 JOGI ISMERETEK JEGYZET ELÕSZÓ A jelen jegyzet témakörei a jogi ismereteket illetõen igen széles spektrumot ölelnek fel. E témakörök jogszabályi háttere jelentõs joganyag és tartalmuknál fogva nem tûrnek szûkítést, szövegelhagyást, mert szinte minden kötõszónak van jelentõsége. Nyilvánvalóan nem az volt a szerkesztõ feladata, hogy szó szerint közöljön jogszabályokat bár az utolsó két rész kifejezetten ezt a megoldást kívánta meg -, hanem az összefüggések, az ítélkezési gyakorlat, a szakma gyakorlása során nap mint nap felmerülõ jogi, illetõleg jogi jellegû problémák megoldási alternatíváira való rámutatás, különös tekintettel a jogharmonizáció következtében évek óta folyamatosan változó jogszabály rendszerre. A szerkesztõ ezúton a Tisztelt Olvasó szíves figyelmébe ajánl néhány hasznos tudnivalót a jelen jegyzetben foglaltakkal kapcsolatban. A jegyzet I. IX. Részbõl áll. A jegyzet szövegezésében a szerkesztõ kiemelte azokat a szövegrészeket, amelyek a legfontosabbak az adott témában és mintegy vázlatként is szolgálnak. Vannak olyan Részek ( például garancia, szavatosság, az építési projektek szereplõinek kapcsolatrendszere), amelyeknek taglalása során a gyakorlati tapasztalok is szerephez jutottak, ezek és a nem kiemelten kezelt szövegrészek a gyorsabb és könnyebb érthetõség célját szolgálják. Az egy egy témakör befejezését követõ kérdések a Tisztelt Olvasó önellenõrzését vannak hivatva szolgálni, melyek helyes megválaszolása visszakereséssel leellenõrizhetõek. A jegyzetben jogszabályok is találhatóak, melyek teljes és hatályos szöveggel kerültek az anyagba, ezeknek az ismerete fontos és lényeges, nem enged kivonatos kezelést. A jegyzet július 01. napján hatályos jogszabályi rendelkezések alapján készült a kamarai törvény kivételével, mely már a szeptember 01. napján hatályba lépõ rendelkezésekkel egységes szerkezetben került a jegyzetbe. Mindez azt jelenti, hogy a késõbbiekben történõ jogszabályváltozásokat a jegyzet szövege nem tartalmazza, az a konzultáció esetén szóban kerül közlésre, távoktatásos képzést illetõen meghatározott idõközönként frissítésre. Tisztelettel: Szerkesztõ 1

2 I. Rész Jogalkotás, jogszabályi hierarchia, kihirdetés, érvényesség és hatályosság a magyar jogrendszerben. A jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok A jogalkotó szervek a következõ jogszabályokat alkotják: a) az Országgyûlés törvényt ( tv.), legmagasabb szinten álló törvény az Alkotmány ( többszörösen módosított évi XX. törvény ) b) a köztársasági elnök törvényerejû rendeletet ( tvr.), c) a Kormány rendeletet ( Korm. rend.), d) a miniszterelnök, elnökhelyettese és miniszteri rendeletet, e) az országos hatáskörû szerv vezetésével megbízott államtitkár rendelkezést, f) az önkormányzat rendeletet. E rangsornak megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal Az Országgyûlés törvényben állapítja meg a) a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó jelentõségû intézményeire, az állam szervezetére, mûködésére, és az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket, b) a gazdasági rendre, a gazdaság mûködésére és jogintézményeire vonatkozó alapvetõ szabályokat, c) az állampolgárok alapvetõ jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait A köztársasági elnök a saját vagy - ha az Országgyûlés nem ülésezik - az Országgyûlés jogkörében törvényerejû rendeletet alkot; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat törvényerejû rendeletet a jogalkotásról szóló ( többszörösen módosított évi XI. törvény ) jogszabályban meghatározott esetekben. A törvényerejû rendeletet az Országgyûlés legközelebbi ülésén a köztársasági elnök köteles az Országgyûlésnek bemutatni A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetõleg törvényben vagy törvényerejû rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet A miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejû rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet Az önkormányzat rendeletet ad ki a) törvény, törvényerejû rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelõ részletes szabályok megállapítására; b) a magasabb szintû jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére A jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. Az önkormányzati rendelet hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki. 2

3 A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különbözõ idõpontokat is meg lehet állapítani. A jogszabály a kihirdetését megelõzõ idõre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidõ lejárt A jogszabályt kihirdetni a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában: a Magyar Közlönyben kell. Kivétel: a miniszteri rendelet és az államtitkári rendelkezés melléklete - ha az állampolgárokat közvetlenül nem érinti - kivételesen a minisztérium, országos hatáskörû szerv hivatalos lapjában történõ közzététellel is kihirdethetõ. Továbbá kivétel az önkormányzati rendelet, melyet az önkormányzat hivatalos lapjában, illetõleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni, amit az önkormányzat szervezeti és mûködés szabályzata állapít meg. Az általánosan kötelezõ magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerzõdést a tartalmának megfelelõ szintû jogszabályba foglalva kell kihirdetni. A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerzõdést - ha a köztársasági elnök vagy a Kormány másként nem rendelkezik - a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. 2.) Jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok A jogi személyek, az ember jogképesek. A jogképesség fogalma az ember esetében: a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlõ. A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának idõpontjától kezdve illeti meg és haláláig jogképes. A jogi személyek jogképessége: Az állam - mint a vagyoni jogviszonyok alanya - jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban - ha jogszabály ettõl eltérõen nem rendelkezik - az államháztartásért felelõs miniszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át. A Magyar Állam nevében a kincstári vagyont érintõ tulajdonosi jogokat a kincstári vagyonért felelõs miniszter a Kincstári Vagyoni Igazgatóság útján gyakorolja. Jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek. A jogi személy jogképes, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fûzõdhetnek. A jogi személy jogképessége alapján saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fûzõdhetnek Általános ismeretanyag a jogi személyekrõl szólóan. A jogképesség jogkövetkezményeit illetõen a vagyoni jogkövetkezmények azonosak az ember és a jogi személy esetében azzal azonban, hogy büntetõjogi jellegû személyes hátrány elviselését tartalmazó jogkövetkezmény a jogi személlyel szemben nem alkalmazható. Lényeges különbség az ember és a jogi személy jogképessége között, hogy az ember akkor is jogképes, ha cselekvõképessége korlátozott vagy hiányzik. A jogi személy azonban nem lehet korlátozottan cselekvõképes, sem cselekvõképtelen. A jogi személy jogképessége a vagyoni jogok mellett kiterjed a személyhez fûzõdõ jogokra is. A személyhez fûzõdõ jogok szinte kivétel nélkül megilletik a jogi személyeket is, e jogok jellemzõen (például a névjog, a jóhírnév védelme, a titokvédelemhez való jog) egyaránt értelmezhetõek természetes és jogi személyek esetén, sõt, a joggyakorlat ezen jogokat nem jogi személy jogalanyok esetén is 3

4 alkalmazza. A jogi személyt csak azok a jogok nem illetik meg, amelyek kizárólag természetes személyek esetén értelmezhetõek (ilyennek minõsülnek például az öröklési jogi szabályok, amelyek analógia útján sem alkalmazhatóak jogi személyek esetén). A jogi személy alapításához szükséges az egy vagy több alapító megfelelõ formában tett akaratnyilvánításán túl a jogi személy mûködési feltételeinek megteremtése, a mûködéshez szükséges vagyon elkülönítése, a szervezet létrehozása és a jogi személy nyilvántartásba vétele. Közjogi személy a jogi személyt létrehozhatja jogszabállyal vagy hatósági határozattal. Magánszemély az akaratát szerzõdésben, alapító okiratban (amely maga is szerzõdés) és az alapszabály elfogadásával nyilváníthatja ki. Jogszabály hozza létre a legjelentõsebb államhatalmi, közigazgatási szerveket. A jogi személy létesítésének leggyakoribb eszköze a létesítésrõl szóló okirat. Ez többnyire önmagában nem elegendõ a jogi személy létrejöttéhez, mert például a részvénytársaságot az alakuló közgyûlésen egyszerû szótöbbséggel elfogadott alapszabállyal lehet alapítani. A társasági szerzõdés valamennyi tag által aláírt és ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okirat, amely részvénytársaság esetében az alapítási tervezet (zártkörû alapításnál az alapító okirat) egészíti ki az alapszabályt (zárt körû alapítás esetében az alapszabályt az alapító okiratba lehet foglalni). Az alapítói tervezetet közokiratba vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba kell foglalni. Egyebekben ezekre az okiratokra a szerzõdésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. A társadalmi szervezet alapításához az alapszabály megállapítása szükséges. Az alapszabályt a társadalmi szervezet közgyûlése, küldöttgyûlése fogadja el, általában egyszerû többségi szavazással. A bírói gyakorlat szerint az alapszabályra a szerzõdésekre vonatkozó szabályokat alkalmazni nem lehet. Jogi személy létrejöhet úgy is, hogy azt egy másik jogi személy az alapszabályában (alapító okiratában) hozza létre. Így például a társadalmi szervezet alapszabálya lehetõvé teheti, hogy szervezeti egysége jogi személyiséggel rendelkezzen anélkül, hogy a bírósági nyilvántartásba vételére sor kerülne. Alapítvány esetében is lehetõség van arra, hogy az alapító az alapítvány szervezeti egysége részére jogi személyiséget biztosítson. A jogi személyen belül létrehozott jogi személytõl különbözik az a szervezet, amikor a jogi személy hoz létre önálló, de hozzá kötõdõ jogi személyt. Ilyen a jogi személy vállalata, vagy a társaság által alapított vállalat. Lehetõség van arra is, hogy több jogi személy hozzon létre egy olyan jogi személyt, amelynek a mûködés koordinálása, az egységes fellépés biztosítása a célja. Ilyen a gazdálkodó szervezetek esetében az egyesülés, vagy a társadalmi szervezetek szövetsége. A költségvetési szervek, a gazdasági társaságok alapításának és megszüntetésének szabályait külön jogszabály tartalmazza. A megszüntetés állami beavatkozás a jogi személy mûködésébe. Erre akkor kerülhet sor, ha a jogi személy mûködése súlyosan sérti a törvényességet és a jogszabályszerû mûködés másként nem állítható helyre. A megszüntetés általában a bíróság feladata, amelyet törvényben meghatározott esetekben mondhat ki. Költségvetési szerv esetében - a jogi személy jellegébõl adódóan - a megszüntetés a közjogi szerv közhatalmi jogcselekményével történik. A megszûntnek nyilvánítás annak bírósági (hatósági) határozatban való kinyilvánítása, hogy a jogi személy jogképessége megszûnt. Ez az az eset, amikor a jogi személy ügydöntõ szerve ugyan nem mondta ki a jogi személy megszûnését, de az mûködésképtelenné vált, vagy a mûködésével felhagyott. Társadalmi szervezetek esetében fordulhat ez elõ például, ha az legalább egy éve nem mûködik vagy, ha tagjainak létszáma 4

5 tartósan nem éri el a törvényben megkívánt létszámot. Cég esetében a vagyonvesztés, a gazdasági tevékenység megszüntetése a jellemzõ. A jogi személy megszûnése jogutódlással, de - eltérõen a természetes személyektõl - jogutód nélkül is történhet. Jogutódlással történõ megszûnési formák a más társasági formába történõ átalakulás, a más jogi személlyel egyesülés és a szétválás. Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszûnik - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által hivatalból történõ törlése esetét kivéve -, végelszámolásnak van helye. Alapítvány esetében a jogutódlás kizárt, hiszen az alapítvány általában valamely cél, feltétel, idõ bekövetkezésével automatikusan megszûnik A jogi személy képviselõje: a jogi személy képviselõjének kiemelkedõ jelentõsége van, mert a jogi személy nevében eljárva jognyilatkozataival jogokat szerezhet, kötelezettséget vállalhat, képviseli a jogi személyt bíróság és más hatóságok elõtt. A képviselõ e jogának korlátozása harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A képviselõ személyének azonosíthatónak kell lennie. A képviseleti jogra vonatkozó olyan korlátozásokat, amelyek harmadik személyekkel szemben is hatályosak, a cégjegyzékbe is be kell vezetni. A jogi személy képviseletére nem csak egy, hanem több személy is kijelölhetõ. Ilyen esetben azonban rendelkezni kell a képviselet módjáról, nevezetesen arról, hogy az önálló-e, vagy együttes. Jogi személy képviselõje jogi személy is lehet, ha a jogi személy tagjai között jogi személy is lehet. A képviselet jogi személy esetében is alapulhat törvényen, a jogi személyt létesítõ okiraton. A jogi személy az alapító okiratában csak akkor jelöli meg a képviseletre jogosult személyt, ha a külön jogszabály erre nézve elõírást nem tartalmaz. A képviselõ személyének változása nem minden esetben teszi szükségessé a létesítõ okirat módosítását. Jogszabály ugyanis ezekben az esetekben a tisztséget jelöli meg, amelynek viselõje elláthatja a képviseletet. Ettõl a szabálytól a jogszabály eltérést általában nem enged. A jogi személy törvényes képviselõje az, akinek képviseleti jogosultsága közvetlenül a jogszabályi rendelkezésen, létesítõ okiraton, illetve hatósági rendelkezésen alapul. A hatósági döntésen alapuló képviselet leggyakoribb esete a felszámoló. A felszámolás alá vont cég nevében jognyilatkozatot csak a felszámoló jogosult tenni. Különbözik a felszámolástól a végelszámolás, amely esetben a képviselet csak akkor alapul hatósági határozaton, ha a képviselõt cégbíróság rendeli ki, egyébként a végelszámoló többnyire a cég korábbi képviselõje. A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselõje jogosult. Ha nem õ az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A bankszámla felett való rendelkezéshez minden esetben két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Jogszabály ezektõl a rendelkezésektõl eltérhet. A képviseletre jogosult személyek - gazdasági társaság esetében - névaláírásukat kötelesek a cégbíróságnak benyújtani vagy az aláírást a cégbíróság elõtt megtenni. Ez az úgynevezett aláírási címpéldány. A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történõ aláírásra való jogosultság. A cégjegyzés módja önálló vagy együttes. Kettõnél több cégjegyzésre jogosult esetén úgy is lehet rendelkezni, hogy egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illet meg, vagy az egyik aláíró mindig meghatározott személy. Ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan vagy mással együttesen - jegyezheti a céget. Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. 5

6 A szervezeti egység vezetõje az egység rendeltetésszerû mûködése által meghatározott körben a jogi személy képviselõjeként jár el. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettõl eltérõen rendelkezhet A jogi személy létrejöttének szinte minden esetben feltétele a nyilvántartásba vétel, amely jelenthet cégbírósági, bírósági, illetve közigazgatási szerv által történõ nyilvántartásba vételt. A nyilvántartás közhitelességének elvébõl következõen a nyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, a bejegyzett jogok és tények fennállását és változását, melyhez vélelem fûzõdik. Ha a jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. Ha a szervezeti egység nem jogi személy, a perben félként fõszabályként nem vehet részt, még akkor sem, ha egyébként a jogi személy képviseletében eljárásra jogosult Jogi személyek egyesfajtáira vonatkozó általános rendelkezések ( szerk. megjegyzése: a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv az alábbiakban soron következõ három típusra nézve rendelkezést tartalmaz, bár ilyen típusú cégek gyakorlatilag már nem léteznek ) Az állami vállalat a rábízott vagyonnal - törvényben meghatározott módon és felelõsséggel - önállóan gazdálkodik. Az állami vállalat kötelezettségeiért a rábízott vagyonnal felel. Az állami vállalat három típusa: a vállalati tanács vezette úgynevezett önkormányzó vállalat, a közgyûlés, küldöttközgyûlés vezette úgynevezett önigazgató vállalat és az igazgató általános vezetésével mûködõ úgynevezett államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat Az alapító szerv a felügyelete alá tartozó több vállalat gazdaságos mûködésének és fejlesztésének elõmozdítására és e vállalatok irányítására trösztöt hozhat létre. A tröszt és a keretében mûködõ vállalatok jogi személyek. A tröszt alapító határozatában fel kell sorolni a tröszt keretében mûködõ vállalatokat Az egyéb állami gazdálkodó szervezetek tartoznak még ide, amelyek az állami vállalatok alapján mûködnek A költségvetési szerv jogi személy. Költségvetési szervet az Országgyûlés, a Kormány, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetõje, a helyi önkormányzat, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület alapíthat. Az Országgyûlés - mint költségvetési szerv - jogi személy és perbeli jogképességgel rendelkezik. Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal is jogi személy A szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegû részjegytõkével alapított, a nyitott tagság és a változó tõke elvei szerint mûködõ, jogi személyiséggel rendelkezõ szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elõsegítése. A szövetkezetekrõl szóló évi X. törvény szabályozása szerint a szövetkezet egyrészt az egyesületeket, másrészt pedig a gazdálkodó szervezeteket (vállalkozásokat) jellemzõ vonásokat hordozza. Az egyesületi sajátosságokra utal pl. a nyitott tagság elve, a 6

7 döntéshozatal során fõszabályként érvényesülõ szavazategyenlõség, valamint az a körülmény, hogy a szövetkezet nem csupán gazdasági célok teljesítésére alakul. A szövetkezet másfelõl olyan gazdálkodó szervezet, amely a piaci forgalomban a gazdasági élet más szereplõivel azonos feltételekkel vesz részt. A szövetkezeti tag jellemzõ módon nem válik tõkebefektetõvé, hanem gazdasági-vállalkozói önállóságát megtartva, a szövetkezet révén kívánja saját gazdasági, illetõleg fogyasztási céljait megvalósítani. A szövetkezet abban az esetben folytat a saját nevében üzletszerû gazdasági tevékenységet, ha a tagjaival kialakított gazdasági együttmûködés szempontjából az szükséges, illetõleg azt eredményesebbé teheti. A szövetkezet belsõ jogviszonyait a tõkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes eleme határozza meg. A szövetkezés talán legfontosabb sajátossága, ami a gazdasági életben egyébként kiszolgáltatott szereplõ versenyhátrányát az összefogás, az együttmûködés ösztönzésével kívánja ellensúlyozni. Ennek érdekében - a tagok korlátolt felelõssége mellett mûködõ más gazdálkodó szervezetektõl eltérõen - a tagság és a tõkemozgás vonatkozásában igen jelentõs mértékû rugalmasságot kell biztosítani Az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek üzletszerû közös gazdasági tevékenység folytatására vagy annak elõsegítésére saját cégnévvel rendelkezõ gazdasági társaságot alapíthatnak. Jogi személyként mûködõ gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelõsségû társaság és a részvénytársaság A közös vállalat a tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért elsõsorban vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában - kezesként felelnek. A korlátolt felelõsségû társaság olyan gazdasági társaság, amely elõre meghatározott összegû törzsbetétekbõl álló törzstõkével (jegyzett tõkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerzõdésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. Sajátossága a tagok korlátolt felelõssége, ami azt jelenti, hogy a tagok a társaságnak és nem a társaság hitelezõinek felelnek, de a társaság felé is csak a társasági szerzõdésben meghatározott vagyoni szolgáltatás - törzsbetét - nyújtására kötelesek. Ezen felül legfeljebb - a társasági szerzõdésben írtak szerint - pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra kötelesek. A korlátolt felelõsség tehát nem a társaság vagyoni felelõsségének korlátozottságát jelenti - az a társaság teljes vagyona erejéig korlátlan - hanem kizárólag a tagoknak a társasággal szembeni korlátozott felelõsségét. A korlátozott felelõsség alól azonban - amint arra a gazdasági társaságokról szóló évi IV. tv. (Gt.) 111. is utal - van kivétel is, így a visszaélés, a csalárdság esetén [Gt. 50. (1)-(2) bekezdés] a minõsített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok szerint [Gt. 54. (2) bekezdés]. A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely elõre meghatározott számú és névértékû részvényekbõl álló alaptõkével (jegyzett tõkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért alapvetõen a részvényes nem felel. A részvénytársaság tõkeegyesítõ társaság, személytelen jellegû, jellegébõl következõen a tagok nem folynak bele a társaság ügyvezetésébe. A részvényes kockázata részvénye erejéig terjed, felelõssége tehát korlátozott. A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely elõre meghatározott számú és névértékû részvényekbõl álló alaptõkével alakulhat. A részvény névértéke és az alaptõke között szoros matematikai 7

8 összefüggés áll fenn, mert az összes részvény névértéke mindig egyenlõ az alaptõkével. A névérték pedig az alaptõke összegszerûen meghatározott egy részvényre esõ hányadrészét alkotja. A részvénytársaságok a részvényeiket mind az alapítás, mind pedig a tõkeemelés során nem csak névértéken, hanem kibocsátási értéken is forgalomba hozhatják, illetve kibocsáthatják. A kibocsátási érték az alaptõke részhányadot megtestesítõ névérték feletti összegét jelenti. Ezért a névérték feletti kibocsátási érték mindig az alaptõkén felüli vagyona lesz a részvénytársaságnak, s ebben a minõségében az soha sem válhat az alaptõke részévé, mivel az alaptõkébe kizárólag csak a névérték tartozhat bele. A részvényes a társasággal szemben kizárólag a részvény névértékének és kibocsátási értékének a megfizetéséért tartozik kötelezettséggel. A részvényes helytállási kötelezettsége tehát egyrészt korlátolt, másrészt a részvénytársaság hitelezõi soha sem fordulhat közvetlenül a részvényes ellen a részvényérték hátralék befizetése végett. Erre kizárólag csak a részvénytársaság jogosult a részvényesével szemben. Ez a korlátozás nem érvényesül akkor, amikor a részvényesek a közgyûlésen olyan határozatot hoznak, amelyrõl tudták, vagy elvárható gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy az nyilvánvalóan sérti a társaság jelentõs érdekeit. Az ilyen magatartással okozati összefüggésben keletkezett kárért ugyanis a határozatot hozó részvényesek egyetemlegesen és korlátlanul felelnek. Az egyszemélyes részvénytársaságok részvényesére megszorítóbb jellegû szabályokat érvényesít a jogalkotó A gazdasági társaság alapításához társasági szerzõdés (alapító okirat); részvénytársasági formában mûködõ gazdasági társaság esetében pedig alapszabály (alapító okirat) szükséges. A társasági szerzõdést és az alapító okiratot valamennyi tagnak (alapítónak) alá kell írnia. A tag helyett a társasági szerzõdést (alapító okiratot) közokiratba vagy teljes bizonyító erejû magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkezõ képviselõje is aláírhatja. A részvénytársaság alapszabályát a társaság alakuló közgyûlése fogadja el. A társasági szerzõdést (alapító okiratot, alapszabályt) közjegyzõ által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa ellenjegyzi. A társasági szerzõdésben (alapító okirat, alapszabály) kötelezõ tartalmi kellékeit a (2) bekezdés a Gt. 12. a)-h) pontjaiban nevesítettekkel teljesen azonosan sorolja fel. A társasági szerzõdés valamely kötelezõ tartalmi elem hiányában semmis. A gazdasági társaság alapítását - ha a Ctv. ettõl eltérõen nem rendelkezik - a társasági szerzõdés megkötésétõl (alapító okirat, alapszabály elfogadásától) számított legfeljebb harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégjegyzéket vezetõ megyei (fõvárosi) bíróságnak. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétõl számított harminc napon belül kell teljesíteni A közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelõsségû társaságnál az ügyvezetõ, míg részvénytársaságnál az igazgatóság tagjai képviselik a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és hatóságok elõtt, akik a vezetõ tisztségviselõk. A gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõi az ügyek meghatározott csoportjaira nézve az általa kijelölt munkavállalót képviseleti joggal ruházhatja fel. Ha a társasági szerzõdés lehetõvé teszi, a társaság legfõbb szerve a vezetõ tisztségviselõk tevékenységének segítése érdekében egy vagy több cégvezetõ kinevezésérõl határozhat. A cégvezetõ olyan munkavállaló, aki a vezetõ tisztségviselõk rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos mûködését. Ha a gazdasági társaság székhelyétõl eltérõ telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, az általános jogosítvánnyal rendelkezõ cégvezetõn, illetve cégvezetõkön kívül a telephelyeken, illetve fióktelepeknél is mûködhet cégvezetõ. Cégvezetõvé az a munkavállaló jelölhetõ ki, aki egyébként megfelel a vezetõ tisztségviselõkre vonatkozó követelményeknek. A cégvezetõ és a képviseletre feljogosított munkavállaló képviseleti jogát másra nem ruházhatja át. 8

9 A vezetõ tisztségviselõk jogosultak a képviseleten túl a cégjegyzésre is, amely a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történõ aláírásra való jogosultság. Ha a társasági szerzõdés (alapító okirat, alapszabály) ettõl eltérõen nem rendelkezik, a gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõinek és a cégvezetõnek a cégjegyzési joga - a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is - önálló, az egyéb képviselõk cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkezõ személy együttes aláírására van szükség. Társasági szerzõdés (alapító okirat, alapszabály) úgy is rendelkezhet, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkezõ vezetõ tisztségviselõ egy képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyezheti a céget. Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat (címpéldány) tartalmazza A gazdasági társaság megszûnik, ha: a) a társasági szerzõdésben (alapszabályban) meghatározott idõtartam eltelt, vagy más megszûnési feltétel megvalósult; b) elhatározza jogutód nélküli megszûnését; c) elhatározza jogutódlással történõ megszûnését (átalakulását); d) tagjainak száma - a korlátolt felelõsségû társaságot és a részvénytársaságot kivéve - egy fõre csökken, és törvényben meghatározott határidõn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot; e) a cégbíróság megszûntnek nyilvánítja; f) a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését; g) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti; h) a gazdasági társaságról szóló törvénynek az egyes társasági formákra vonatkozó szabályai azt elõírják. A megszûnés idõpontja fõ szabályként a törlés idõpontja. A gazdasági társaság jogutód nélküli megszûnése esetén a megszûnõ társaságot terhelõ kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszûnésétõl számított ötéves jogvesztõ határidõ alatt érvényesíthetõ a gazdasági társaság volt tagjával. A gazdasági társaság jogutódlással történõ megszûnése esetében a jogelõd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni. A jogelõd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) felelõssége csak akkor állapítható meg, ha jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül szûnik meg - a felszámolási eljárás ( hatvan napnál régebben lejárt, behajthatatlan hitelezõi követelés, azaz fizetésképtelenség esetén van helye ), valamint a cégbíróság által hivatalból történõ törlés esetét kivéve -, végelszámolásnak ( nincs a céggel szemben hitelezõi követelés és nem áll fenn köztartozás ) van helye. Jogutódlással szûnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás esetén. Formaváltás esetén a gazdasági társaság egyetemes jogutódlással más gazdasági társasági formát választ. Egyesülés esetén két vagy több gazdasági társaságból egy egyetlen jogutód gazdasági társaság keletkezik. Szétválás esetén a gazdasági társaság két vagy több gazdasági társaságra válik szét A közhasznú társaság közhasznú - a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló - tevékenységet rendszeresen végzõ jogi személy, nonprofit társaság. A közhasznú társaság üzletszerû gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elõsegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységébõl származó nyereség nem osztható fel a tagok között. A Gt a értelmében július 1. után közhasznú társaság nem alapítható. A július 1-jén a cégnyilvántartásba bejegyzett 9

10 vagy bejegyzés alatt álló közhasznú társaság június 30-ig a közhasznú társaságokra irányadó szabályok szerint mûködhet tovább. A közhasznú társaság július 1-jét követõ két éven belül társasági szerzõdése módosításával nonprofit korlátolt felelõsségû társaságként mûködhet tovább, más nonprofit gazdasági társasággá alakulhat át vagy jogutód nélküli megszûnését határozhatja el. A közhasznú társaság június 30-ig köteles a cégbíróságnál nonprofit gazdasági társaságként történõ nyilvántartásba vételét kérni, vagy jogutód nélküli megszûnését a cégbíróságnak bejelenteni. E határidõ eredménytelen eltelte után a cégbíróság a társasággal szemben a megszûntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazza Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkezõ szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy. Az egyesülési jogot az Alkotmány garantálja. Az Alkotmány 63. (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni. Magáról az egyesülési jogról az évi II. törvény rendelkezik. A törvény rendelkezik az egyesülési jog gyakorlásának a módjáról, a törvényes korlátairól és szabályozza az egyesület nyilvántartásba vételének feltételeit is. Az egyesülési jog alapvetõ jellegzetessége az önkéntesség, az önkormányzati elven alapuló mûködés, a közös cél, a nyilvántartott tagság és a cél elérése érdekében szervezett közös tevékenység. Az évi II. törvény hatálybalépését (1989. I. 24.) követõen gyûjtõkategóriaként jelenik meg a társadalmi szervezet elnevezés (szakszervezet, érdekképviseleti szervezet és az egyesület), ily módon az egyesület beolvadt a társadalmi szervezetek fogalmi körébe. Az egyesület a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. Az évi II. törvény 4. (1) bekezdése értelmében a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy jogi személyiségét is a nyilvántartásba vétellel nyeri el. Az egyesület elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatására nem alakítható. Az egyesület alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintézõ és képviseleti szervét megválassza. Ezeknek a szervezeti feltételeknek a teljesítését az alakuló egyesületnek igazolni kell. Egyesületet magánszemélyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetei hozhatnak létre.az alapító tagok lehetnek csak magán vagy csak jogi személyek, de alapítható egyesület úgy is, hogy az alapítók között vegyesen magán és jogi személyek is vannak.az egyesület alapszabályát az alapító tagoknak kell megállapítani. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem elég csak az alapszabály ismertetése, hanem azt az alapító tagoknak el kell fogadni. Ezt a tényt az alakulás alkalmával készített jegyzõkönyvben pontosan rögzíteni kell. Az alapszabály kötelezõ eleme az egyesület céljának a meghatározása. Általános szabályként leszögezhetõ, hogy egyesület minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet a törvény nem tilt. Az egyesület tevékenységében a gazdasági tevékenység nem lehet elsõdleges, ez csak az egyesület céljainak - kulturális, szociális stb. - a megvalósítását segítheti elõ. Az alapszabály kötelezõ eleme a székhely mellett a szervezet vagyonáról való rendelkezés is. Ez természetesen nem egy meghatározott vagyontömegrõl való rendelkezést jelent, elegendõ a vagyon forrásainak a megjelölése. Így meg kell jelölni a tagok tagdíjfizetési kötelezettségét. Az alapszabálynak a tagdíj havi, évi összegét, a fizetés módját nem feltétlenül kell tartalmazni, elegendõ errõl az alakuló közgyûlés határozata is. Az alapító tagoknak az alapszabály ismeretében kell az ügyintézõ és képviseleti szerveket megválasztani és a létszámot mindig meg kell határozni, mert ennek hiányában nem biztosítható a szervezet 10

11 törvényes mûködése. A társadalmi szervezet képviselõjének a bírósági nyilvántartásban szereplõ személyt kell tekinteni. Az egyesület tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok - a tagdíj megfizetésén túl - az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. Az egyesület megszûnik, ha a) feloszlását vagy más egyesülettel való egyesülését a legfelsõbb szerve kimondja; b) az arra jogosult szerv feloszlatja, illetõleg megszûnését megállapítja A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetõleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara. Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti. A köztestület által ellátott közfeladatokkal kapcsolatos adatok közérdekûek. A köztestületre - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni Az országos sportági szakszövetség önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ szervezet, amelyet a sportágban mûködõ sportszervezetek hozhatnak létre a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel. A szakszövetség jogi személy. A szakszövetségre - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni A helyi önkormányzat, továbbá a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve, az egyesület vállalatot hozhat létre. A vállalat jogi személy. Egyesület esetében feltétel, hogy a vállalat létesítését az egyesület alapszabálya megengedje. A külön nevesített jogi személyek vállalatalapítási joga nem elsõdlegesen a szándékuktól függ, hanem a jogszabályi elõírásoktól. Ennek megfelelõen a nevesített jogi személyek vállalatalapítási joga korlátozott, ún. célhoz kötött jog. Ennek az az indoka, hogy ezeknek a jogi személyeknek a céljuk megvalósításához szükséges és indokolt olyan gazdálkodó tevékenység folytatása, amely a viszonylagosan önálló vállalati formában hatékonyabban látható el. Az egyes jogi személyek vállalata is jogi személy. A helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) értelmében a helyi önkormányzat kizárólag a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából alapíthat vállalatot [Ötv. 9. (4) bekezdés]. Az önkormányzati vállalatalapítása a képviselõ-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik, csakúgy, mint annak megszüntetése és átszervezése. A vállalat a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre, és a cégjegyzékbõl való törléssel szûnik meg. A vállalat tevékenységi körét a létesítõ jogi személy - a jogszabályok keretei között - állapítja meg, s biztosítja a tevékenység ellátásához szükséges vagyont. A létesítõ jogi személy részesedhet a vállalatnak az állami költségvetéssel szemben fennálló kötelezettségei teljesítése után fennmaradó nyereségébõl; a részesedés mértékét a létesítõ okirat állapítja meg. A létesítõ jogi személy a vállalat kötelezettségeiért kezesként felel. A vállalat igazgatóját a létesítõ jogi személy nevezi ki és menti fel, valamint gyakorolja munkaviszonyában az egyéb munkáltatói jogokat. A létesítõ szerv elõírhatja, hogy a vállalat általános vezetését - a kinevezett igazgató mellett - vezetõtestület látja el. A vezetõtestület létesítésének rendjét, létszámát, döntési jogkörét a létesítõ okiratban kell meghatározni, s ezt, valamint a mûködésével kapcsolatos egyéb kérdéseket a szervezeti és mûködési szabályzatnak is tartalmaznia kell. A létesítõ jogi 11

12 személy a vállalatot megszüntetheti. Ha a vállalat jogutód nélkül megszûnik - a felszámolás esetét kivéve - végelszámolásnak van helye. A végelszámolás módjára az állami vállalatokról szóló többször módosított évi VI. törvényben foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a megmaradó vagyon a létesítõ szervet illeti meg A jogszabályban meghatározott gazdálkodó szervezetek, illetõleg gazdasági tevékenységet is folytató más jogi személyek leányvállalatot hozhatnak létre. A leányvállalat jogi személy. A leányvállalatra az egyes jogi személyek vállalatára vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a leányvállalat létesítéséhez - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - az államháztartásért felelõs miniszter elõzetes egyetértése nem szükséges Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: alapító) - tartós közérdekû célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Alapítvány elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható. Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. Az alapítvány jogi személy. A jogi személyek közül a költségvetési szervek azok, amelyek érvényesen csak a Kormány vagy a helyi önkormányzat engedélyével dönthetnek az alapítvány létrehozásáról vagy az alapítványhoz való csatlakozásról. Az alapítvány a nyilvántartásba vételével jön létre, és mint jogi személy az alapítvány is hozhat létre új alapítványt. Az alapítvány létrehozására jogosultak alapítványt csak tartós közérdekû célra hozhatnak létre, alapítvány elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható.a gyakorlatban a tartósságon általában a hosszabb idõre létrehozott alapítványt lehet érteni. A tartósságot azonban nem minden esetben lehet az idõvel mérni, mert adott esetben egy rövidebb idõre létrehozott alapítvány is lehet tartósnak tekinteni, ha a célja - miután megvalósult - a jövõre kihatóan tartósan szolgálja a közérdeket.a tartósság azonban annyit jelent, hogy maga az alapítvány is tartósan mûködik és folyamatos vagy idõszakonkénti megismétlõdõ szolgáltatásokat teljesít a köz érdekében. Maga a cél is lehet azonban olyan természetû, hogy megvalósítása csak folyamatos tevékenységgel és szolgáltatásokkal lehetséges.közérdekûnek minõsül a cél akkor, ha az a társadalom vagy egyéb szélesebb közösség érdekeit szolgálja. A közérdekûség fogalmát nem lehet azonban csupán az érintett (kedvezményezett) személyek száma alapján megítélni. Közérdekû lehet a célja annak az alapítványnak is, amely kis számú közösség vagy adott esetben egyetlen ember érdekét szolgálja, de célja nem elsõsorban jövedelemszerzõ, illetõleg vagyongyarapító jellegû, hanem az általános társadalmi értékítélet szerint a köz érdekében is álló célt szolgál évi LXV. törvény 1. -a hatályon kívül helyezte a Ptk.-nak a közalapítványokra vonatkozó szabályát (Ptk. 74/G. ). Az alapítvány a nyilvántartásból való törléssel szûnik meg. A törlésre megfelelõen alkalmazni kell az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. Ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz - az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett - bárki csatlakozhat. Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább olyan mértékû vagyont kell bocsátani, amely a mûködése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Az alapítvány gazdálkodására az egyesület gazdálkodására vonatkozó szabályok az irányadók. Az alapító - az alapító okiratban - kijelölheti a kezelõ szervet, illetõleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelõ szerv (szervezet) az alapítvány képviselõje, tevékenységére, feladatkörére, jogaira és kötelezettségeire nézve az alapítónak az okiratban kell rendelkeznie. 12

13 Ha az alapítvány létrehozása végrendeletben történt, arról a bíróságot értesíteni kell; ezt az alapítványt közérdekû meghagyásnak kell tekinteni, amennyiben létrehozása nem felel meg a törvényben meghatározott feltételeknek Az egyesülés ( kooperációs társaság ) a tagok által gazdálkodásuk eredményességének elõmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkezõ kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik, vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítõ egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet is végezhet. Az egyesülés a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. 3. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok a közkereseti társaság és a betéti társaság. 3.1 A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is jogképes cégneve alatt, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerzõdést köthet, pert indíthat és perelhetõ. A közkereseti társaság ( rövidítése: kkt. ) létesítésére irányuló társasági szerzõdéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelõsségük mellett üzletszerû közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A közkereseti társaság jogi személyiséggel nem rendelkezõ jogalany. A jogi személyiség hiánya nem a jogképesség korlátozottságát jelenti, hanem mindössze annak kifejezõdése, hogy a közkereseti társaság elsõdlegesen személyegyesülés, és csak másodlagosan vagyonegyesülés. Ez a következõket jelenti: a) a közkereseti a tagjai személyétõl elkülönült önálló jogalany, a cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, szerzõdéseket köthet, perelhet és perelhetõ, de a közkereseti társaságnak nincs a tagjaitól elkülönült, önálló szervezete [pl. a közkereseti társaságnál nem mûködhet taggyûlés, hanem csak tagok gyûlése, amelynek tevékenységében valamennyi tag személyesen részt vesz ], a vezetõ tisztségviselõ csak tag lehet; b) a közkereseti társaság cégneve alatt folytatandó üzletszerû közös gazdasági tevékenységhez szükséges vagyont a tagok bocsátják a társaság rendelkezésére. A közkereseti társaság a kötelezettségeiért elsõsorban a társaság felel a teljes vagyonával (korlátlanul), és amennyiben a közkereseti társaság vagyona a hitelezõi igények kielégítését nem fedezi, akkor másodlagosan (mögöttesen) a tagok a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A közkereseti társaság jogi személyiségének hiánya miatt elõfordulhat, hogy valamely gazdasági tevékenységet közkereseti társaság nem folytathat, mert azt jogszabály csak meghatározott cégformában teszi lehetõvé [pl. a banki tevékenység csak részvénytársaságként folytatható]. Kivételesen fordul elõ olyan szabályozás, ami valamely tevékenység csak közkereseti társaság vagy betéti társaság cégformában folytatható (pl.: gyógyszerkiskereskedelmi tevékenység). Közkereseti társaság alapításához legalább két tag szükséges. A közkereseti társaság alapítására kizárólag társasági szerzõdéssel kerülhet sor, melynek kötelezõ tartalmi elemeit a Gt. 12. (1) bekezdése határozza meg. Kiskorú, valamint betéti társaság és más közkereseti társaság nem lehet tagja közkereseti társaságnak. Nem kizárt, hogy korlátolt felelõsségû társaság vagy részvénytársaság, illetve más jogi személy (amely jogi személy tagjainak mögöttes felelõssége korlátozott) tagsági jogviszonyt létesítsen közkereseti társaságban. 13

14 A közkereseti társaság jegyzett tõkéjét illetõen nincs jogszabály által limitálva a legkisebb összeg, mint például a kft. ( szerk.: min ,-Ft szeptember 01. napjáig, szepteber 01. napjától ,-Ft ) avagy az rt. ( min.: ,-Ft ) esetében. A közkereseti társaság tagjai a társaság azon tartozásaiért, amelyeket a közkereseti társaság vagyona nem fedez, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A közkereseti társaság legfõbb szerve a tagok gyûlése, amelynek tevékenységében való részvétel lehetõségét valamennyi tag számára biztosítani kell. A társaság képviselõje és vezetõje az üzletvezetõ, mint vezetõ tisztségviselõ, amellyel a társasági szerzõdésben egy vagy több tagot is megbízhatnak; ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. Mûködését, felelõsségét illetõen az ügyvezetõre vonatkozó szabályok itt is rányadóak. A társaság kötelezettségeiért elsõsorban a társaság felel vagyonával. Ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A társaságban fennálló tagsági jogviszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja (rendes felmondás). E jog kizárása vagy korlátozása semmis. Ha a felmondás lejárta alkalmatlan idõre esik, a többi tag a felmondási idõt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. Új szabály, hogy a tag a társasági részesedését (tagsági jogait és kötelezettségeit) írásban megkötött szerzõdéssel a társaság más tagjára vagy harmadik személyre átruházhatja. Az átruházás a társasági szerzõdés módosításával válik hatályossá. A társaságtól megváló taggal - a társasági részesedését átruházó tag kivételével - a tagsági jogviszonya megszûnésének idõpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A társaságtól megváló tagot - a társaság és a tag eltérõ megállapodásának hiányában - a társaság saját tõkéjébõl akkora hányadrész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság jegyzett tõkéjéhez. A társaság saját tõkéjébõl a társaságtól megváló tagot megilletõ arányos rész kiszámításánál - eltérõ megállapodás hiányában - a forgalmi értéket kell irányadónak tekinteni. A társaságtól megváló tag követelését - a társaság és a tag eltérõ megállapodásának hiányában - a tagsági jogviszony megszûnésétõl számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni. Ha a közkereseti társaság tagjainak száma egy fõre csökken, a közkereseti társaság nem szûnik meg, hanem 6 hónapos jogvesztõ határidõn belül lehetõség van arra, hogy a társaságban új tag létesítsen tagsági jogviszonyt és azt ezen határidõ alatt bejelentse a cégbíróságnál. Tehát az egytagú közkereseti társaság 6 hónapig mûködhet, de ez alatt az új tag belépését be is kell jelenteni a cégbíróságnál A betéti társaság ( rövidítése: bt. ) létesítésére irányuló társasági szerzõdéssel a társaság tagjai üzletszerû, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelõssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerzõdésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha a betéti társaság vagyona a kötelezettségeket nem fedezi, akkor a beltag mögöttes felelõssége korlátlan, és ha több beltag van, akkor a többi taggal egyetemleges, míg a kültag (kültagok) a társasági szerzõdésben vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésén felül további felelõsséggel nem tartozik (nem tartoznak). Az új Gt. ( évi IV. tv. ) megszüntette a kültag korlátlan felelõsségét arra az esetre is, ha a kültag neve a betéti társaság cégnevében szerepel. (A korábbi törvény szerint ugyanis a kültag a beltaggal azonos módon korlátlanul felel, ha neve a cégnévben szerepel.) 14

15 A kültag a társasági szerzõdés eltérõ rendelkezésének hiányában a betéti társaság képviseletére nem jogosult. A kültag három esetben jogosult a betéti társaság képviseletére: 1. ha a társasági szerzõdés a kültagot feljogosítja üzletvezetésre, ugyanis ilyenkor a kültag törvényes képviselõ, aki cégjegyzésre is jogosult; továbbá 2. ha a betéti társaságnak csak kültagja maradt, akkor a kültagot üzletvezetésre és képviseletre jogosított tagnak kell tekinteni az új beltag vagy a közkereseti társasággá történõ átalakulás cégbírósági bejelentéséig (legfeljebb 6 hónapos idõtartamra), illetve e változás cégbírósági bejegyzéséig; valamint 3. ha a kültag részére a szervezeti képviselõ vagy a tagok gyûlése meghatalmazást adott a betéti társaság képviseletére (ez nem cégjegyzéki adat). Ha a betéti társaságnak csak egyetlen beltagja van, akkor a beltag üzletvezetésre és képviseletre idõbeli korlátozás nélkül jogosult (a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni a képviseleti jog végének idõpontját). Ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztõ határidõ elteltével megszûnik, kivéve, ha a társaság e határidõn belül a társasági szerzõdése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való mûködés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti. Mindkét cégforma a cégjegyzékbõl történõ törléssel szûnik meg. Kérdések: Melyek a jogszabályi hierarchia alapján a Magyar Köztársaságban kibocsátásra kerülõ jogszabályok? Milyen kapcsolat áll fenn a jogszabályok kihirdetése, érvényessége és hatályossága szempontjából? Kik a jogi személyek? Sorolja fel az Ön által ismert jogi személyeket és alapvetõ jellemzõiket. Melyek a bt. és a a kkt. közötti alapvetõ különbségek és azonosságok? 15

16 II. Rész Szerzõdések polgári jogi általános szabályai 4. Szerzõdések polgári jogi szabályai. A szerzõdés legfontosabb jogi hatása, hogy kötelezettséget keletkeztet a szerzõdés tárgyának teljesítésére és jogosultságot annak követelésére. A szerzõdés tárgya a szerzõdésben kikötött szolgáltatás, másként megfogalmazva: az a magatartás, amit a kötelezettnek a szerzõdés teljesítése érdekében tanúsítania kell. A szerzõdési jog alapelve a szerzõdési szabadság. A felek fõszabályként szabadon döntenek abban, hogy kívánnak-e szerzõdést kötni, és ha igen, akkor kivel és milyen tartalommal. A Ptk. ( Polgári Törvénykönyvrõl szóló évi IV. törvény ) ezen elv alól tartalmaz kivételt: törvény, kormányrendelet vagy törvény felhatalmazása alapján - és annak keretében - kiadott önkormányzati rendelet szerzõdés kötését kötelezõvé teheti. Szerzõdéskötési kötelezettséget jogszabály jellemzõen fogyasztóvédelmi megfontolásból ír elõ (ilyen például a távhõszolgáltatásról szóló évi XVIII. törvény, a rádiózásról és televíziózásról szóló évi I. törvény 118., a vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény. Szerzõdéskötési kötelezettséget a felek szerzõdése is keletkeztethet. Ha ugyanis a felek elõszerzõdést kötnek, annak alapján a szerzõdés megkötésére kötelesek. Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésbõl szerzõdéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellõ pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérõ rendelkezése hiányában - a szerzõdésre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. 4.1.A szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerzõdésekre vonatkozó rendelkezésektõl egyezõ akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A tartalommeghatározás szabadsága kiterjed a típus-szabadságra, azaz a felek nemcsak a törvényben külön nevesített szerzõdések valamelyikét választhatják, de több szerzõdés-típus elemeit vegyíthetik is (vegyes szerzõdések), illetve olyan megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei folytán egyik típusba sem sorolható (atipikus szerzõdés). A típusválasztás szabadsága a szerzõdésbe foglalt jogok és kötelezettségek szabad alakítását jelenti. A tartalom-meghatározás szabadságát a törvény akként biztosítja, hogy szerzõdési szabályok között külön nevesíti - az eltérést tiltó megfogalmazással - azokat, amelyek feltétlen érvényesülését megkívánja (kógens szabályok), ezt meghaladóan általános felhatalmazást ad a feleknek a törvényi rendelkezésektõl egyezõ akarattal történõ eltérésre. A diszpozitív (engedõ) jogi szabályozás leglényegesebb sajátossága, hogy a szerzõdésre vonatkozó egyes szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek arról a megállapodásukban másként nem rendelkeztek; a törvényi szabályoktól eltérésre csak a felek jogosultak mégpedig egyezõ akarattal (a bíróság nem); az engedõ szabály alól kivételt csak jogszabály tehet. A kivételek másik csoportjába azok a tiltott szerzõdéses kikötések tartoznak, amelyekhez kizárólag a semmisség jogkövetkezménye társul. Így például: a kötbér utáni kamat kikötése Semmis az a szerzõdés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fûz. Semmis a szerzõdés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A szerzõdés tartalmát a felek csak a jogszabályi keretek között határozhatják meg szabadon. A jogszabály tiltó rendelkezésébe ütközõ szerzõdés általában semmis. A semmis szerzõdés jogkövetkezménye, hogy az a 16

17 megkötésétõl kezdõdõ hatállyal (ex nunc) érvénytelen. A szerzõdés semmisségre bárki határidõ nélkül hivatkozhat, nincs szükség külön eljárásra ennek megállapításához és a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a semmisségi ok bekövetkezése a szerzõdõ feleknek vagy valamelyiküknek felróható-e vagy sem A szerzõdéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerzõdésbõl vagy a körülményekbõl kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár. A törvény e rendelkezése a szerzõdésekre az egyenértékûség elvének vélelmét mondja ki. Az egyenértékûség magában foglalja a visszterhességet, amely megfelelõ mértékû ellenértéket kíván meg. Kivételes tehát az a szerzõdés, amelyben a szolgáltatásért ellenszolgáltatás nem jár, azaz amikor a szerzõdés ingyenes. A visszterhesség törvényi vélelmébõl következik, hogy ha a felek ettõl részben vagy egészben el kívánnak térni, úgy e tekintetben külön meg kell állapodniuk. Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerzõdés megkötésének idõpontjában feltûnõen nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedõ fél a szerzõdést megtámadhatja a szerzõdés megkötésétõl számított egy éven belül. A törvényi megfogalmazásból kitûnõen a megtámadásra három feltétel együttes fennállása esetén kerülhet sor. A feltételek bármelyikének hiánya a megtámadás sikerét kizárja. 1. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékbeli eltérése csak akkor ad alapot a megtámadásra, ha az eléri vagy meghaladja a feltûnõ értékaránytalanság megállapításához szükséges mértéket. A törvény részletezõ útmutatásának hiányában a bírói gyakorlatra hárult azoknak a szempontoknak a kidolgozása, amelyek alapján a valós szerzõdés-kötéskori érték, illetve eltérés esetén annak feltûnõ volta megállapítható. Ilyen perekben a bíróságnak elõször a szerzõdéskötéskori forgalmi és értékviszonyok alapján a szolgáltatás értékét (forgalmi értékét) kell meghatároznia. A feltárt forgalmi adatok alapján megállapítható értéktõl (ár, díj stb.) való jelentõsebb eltérés önmagában azonban a szerzõdés megtámadását nem teszi alapossá. Csak a szerzõdés teljes tartalmának és a szerzõdéses folyamat sajátosságainak tükrében ítélhetõ meg, hogy az eltérés e körülményekre figyelemmel minõsíthetõ-e olyan feltûnõnek, amely a megtámadás folytán a szerzõdés érvénytelenségét vonja maga után. 2. A feltûnõ aránytalanságnak a szerzõdés megkötésének idõpontjában kell fennállnia. A szerzõdéskötést követõen bármely okból keletkezett feltûnõ értékaránytalanság akkor sem ad alapot e jogcímen a szerzõdés megtámadására, ha az jelentõs mértékû. 3. Feltûnõ aránytalanság címén a szerzõdés csak akkor támadható meg, ha a sérelmet szenvedett felet nem vezette az ajándékozás szándéka. Ha a szerzõdõ fél a szerzõdés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltûnõen aránytalan elõnyt kötött ki, a szerzõdés semmis (uzsorás szerzõdés). Ha a feltûnõ értékaránytalansághoz egy szubjektív elem: a másik fél kihasználása is társul, a szerzõdés uzsorás szerzõdésnek minõsül. A felek szerzõdéses viszonyában az aránytalan elõnyt vállaló félnek értelemszerûen valamilyen hátrányos, szorult helyzetben kell lennie, amely arra készteti, hogy a szerzõdést ilyen feltételekkel is megkösse. Nem csak a létfenntartás, a legszükségesebb életfeltételek biztosítása, de olyan körülmények is a méltánylandó helyzet megállapításához vezethetnek, amelyek a kötelezett anyagi biztonságát lényegesen érinthetik. Ha azonban a fél azért kíván sürgõsen kölcsönt felvenni, mert például azt nagy haszonnal kecsegtetõ üzleti vállalkozásba fektetheti be, a hitelezõ által ennek ismeretében kikötött feltûnõen aránytalannak minõsülõ ügyleti kamat ténye a szerzõdést nem teszi uzsorássá. 17

18 4.4. A szerzõdés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerzõdés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minõsített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Egy szerzõdés rendkívül sok elembõl áll. A fõszolgáltatás mellett ilyen például a teljesítés helye, a teljesítés ideje, a teljesítést biztosító mellékkötelezettségek stb. Nyilvánvalóan szükségtelen annak megkövetelése, hogy a felek valamennyi elemben megállapodjanak a szerzõdéses tárgyalások során. A feleknek a létrehozni kívánt szerzõdés mely elemeiben kell megállapodniuk ahhoz, hogy a szerzõdés létrejöjjön. A feleknek a szerzõdés lényeges, vagy a felek által lényegesnek minõsített kérdéseiben szükséges megállapodniuk. Az ezekben a kérdésekben való megállapodás hiányában a szerzõdés nem jön létre. A jogirodalom és a joggyakorlat egységesen lényeges kérdésnek tekinti a felek személyét, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását. Nem kell megállapodni olyan kérdésben, amelyet akár a Ptk., akár más jogszabály rendez. Kógens jogszabályi rendelkezés esetén eltérõ megállapodásnak nem is lenne helye. Ha azonban a felek olyan kérdésben nem állapodnak meg, amelyet valamely jogszabály diszpozitíven rendez, a diszpozitív rendelkezések válnak a szerzõdés tartalmává A felek a szerzõdés megkötésénél együttmûködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl. Ha a szerzõdéskötési kötelezettség esetében a szerzõdési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni. Igen gyakori a blanketta jellegû szerzõdések alkalmazása, melyek u. n. általános szerzõdési feltétel(eke)t tartalmaznak, melyek csak akkor válnak a szerzõdés részévé, ha alkalmazója lehetõvé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Akkor minõsül megismerhetõnek az általános szerzõdési feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöl. A megismerés azonban önmagában nem elegendõ, a másik félnek azt el is kell fogadnia. Az elfogadás azonban pusztán ráutaló magatartással is megvalósulhat (például az általános szerzõdési feltételek megismerését követõen a szerzõdés aláírása). Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerzõdési feltételrõl, amely a szokásos szerzõdési gyakorlattól, a szerzõdésre vonatkozó rendelkezésektõl lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstõl eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerzõdés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követõen - kifejezetten elfogadta. Az általános szerzõdési feltételekkel szemben elõnyt élveznek az egyedileg megtárgyalt szerzõdési feltételek, hiszen ezen feltételek tekintetében valóban konszenzus jött létre a felek között. Ha egy egyedileg megtárgyalt feltétel ellentétes az általános szerzõdési feltétellel, akkor ezért az egyedileg megtárgyalt feltétel válik a szerzõdés részévé. A Ptk. nem rendezi az ún. blanketták csatáját, azaz azt a helyzetet, amikor az egyik fél általános szerzõdési feltételként közölt ajánlatát a másik fél a saját általános szerzõdési feltételével fogadja el. Ha az általános feltételek egymással nem ellentétesek, mindkettõ a szerzõdés részévé válik, ha a másik fél által a kifejezetten vagy ráutaló magatartással való elfogadás megállapítható. Ha az általános feltételek akár részlegesen is eltérnek egymástól, s az eltérés nem lényeges feltételre vonatkozik, egyik feltétel rendelkezése sem kerülhet alkalmazásra, helyette a jogszabályok vagy más rendelkezések diszpozitív szabályai érvényesülnek. Ha a kérdést jogszabály vagy más rendelkezés sem rendezi, e feltételeket a bíróság állapítja meg. Ha azonban az eltérés a szerzõdés lényeges tartalmi elemére vonatkozik, a szerzõdés nem jön létre. 18

19 4.4.2 A szerzõdéskötési kötelezettség körében, ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság - jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - a szerzõdést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. Nem hozza létre a bíróság a szerzõdést, ha a szerzõdéskötésre kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerzõdés teljesítésére nem képes, vagy a szerzõdés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene. A szerzõdéskötési kötelezettség körében a bíróság a szerzõdést nemzetgazdasági érdekbõl is módosíthatja, megszüntetheti, felbonthatja vagy hatályában fenntarthatja. Ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki, és a kérdést jogszabály vagy más kötelezõ rendelkezés sem rendezi, a bíróság a szerzõdést - a szerzõdés céljának és tartalmának figyelembevételével - a forgalmi szokások alapján kiegészítheti A szerzõdési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehetõ akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A nyilatkozat értelmezése során a törvény három szempontnak tulajdonít jelentõséget: a) a szavak általánosan elfogadott jelentésének; b) az eset összes körülményének; és c) a nyilatkozó feltehetõ akaratának. Ha az általános szerzõdési feltétel, illetve a fogyasztói szerzõdés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelmûen, a feltétel meghatározójával szerzõdõ fél, illetve a fogyasztó számára kedvezõbb értelmezést kell elfogadni Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztõen értelmezni. Az ilyen akarat-kijelentés tartalmának meghatározásánál tehát - az elõzõ rendelkezésbõl következõen - az általános jelentéstartalom az irányadó A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerzõdés érvényessége szempontjából közömbös. A színlelt szerzõdés semmis; ha pedig az más szerzõdést leplez, a szerzõdést a leplezett szerzõdés alapján kell megítélni A felek megállapodhatnak abban, hogy késõbbi idõpontban egymással szerzõdést kötnek (elõszerzõdés). Az elõszerzõdést a szerzõdésre elõírt alakban kell megkötni. Az elõszerzõdés alapján a felek kötelesek a szerzõdést megkötni. A megállapodás elõszerzõdésnek csak akkor minõsül, ha belõle egyértelmûen kitûnik a felek késõbbi idõpontra vonatkozó szerzõdéskötési akarata. A szerzõdés megkötésének elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerzõdést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. A szerzõdés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az elõszerzõdés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerzõdés teljesítésére nem képes, illetõleg a szerzõdés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerzõdés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye Tisztességtelen az általános szerzõdési feltétel, illetve a fogyasztói szerzõdésben egyedileg meg nem tárgyalt szerzõdési feltétel, ha a feleknek a szerzõdésbõl eredõ jogait és kötelezettségeit a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerzõdési feltétel támasztójával szerzõdést kötõ fél hátrányára állapítja meg. Tisztességtelennek az a kikötés minõsül, amely a jóhiszemûség és tisztesség elvét sérti. Az egész Ptk.-ra kiterjedõ elvet a jogalkotó ehelyütt azzal pontosítja, hogy olyan kikötések sértik ezt az elvet, amelyeknek eredményképp az egyik fél jogai és kötelezettségei egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosan kerülnek meghatározásra. Valójában ezekben az esetekben is arról 19

20 van szó, hogy a Ptk. biztosítani kívánja a szerzõdésbõl fakadó jogok és kötelezettségek kiegyenlített eloszlását. A vizsgált feltétel tisztességtelensége gyakran nem állapítható meg egyetlen rendelkezés vizsgálatából. (Kivételt képez ez alól a fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet fekete listája.) A felek érdekeinek egyensúlyát számos rendelkezés biztosítja. Ha az egyensúly az egyik ponton megbomlik (például túl szigorú a nemfizetés jogkövetkezménye), azt a felek számos más ponton kiegyenlíthetik (például hosszabb jótállás vállalása). A Ptk (2) bekezdése ezért elõírja, hogy az adott szerzõdési feltétel tisztességtelenségének vizsgálatánál a szerzõdés a maga egészében vizsgálandó, ha pedig a felek között egy komplex, több szerzõdésbõl álló jogviszony áll fenn, akkor az összes szerzõdés vizsgálandó. Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerzõdésben tisztességtelennek minõsülnek, vagy amelyeket az ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. A fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv melléklete tartalmaz egy példálózó felsorolást a tisztességtelennek minõsülõ szerzõdési feltételekrõl. A magyar jogba ezt a fogyasztóval kötött szerzõdésben tisztességtelennek minõsülõ feltételekrõl szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet ülteti át ( lásd alábbi dõlt betûs szöveg ). A rendelet - az irányelvhez hasonlóan ugyancsak példálózó jelleggel - egy fekete és egy szürke listát határoz meg. Míg a fekete listába tartozó kikötések minden esetben tisztességtelennek minõsülnek, addig a szürke listába tartozó jogszabályok vélelmezetten tisztességtelennek minõsülnek, azaz a feltételt alkalmazó félnek kell bizonyítania, hogy az adott feltétel nem tisztességtelen. A bizonyítás sikertelensége a feltételt alkalmazó fél kockázata: ilyen esetekben a feltétel tisztességtelennek minõsül. A fogyasztói szerzõdésben tisztességtelennek minõsül különösen az a szerzõdési feltétel, amely a) a szerzõdés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerzõdõ felet egyoldalúan jogosítja; b) kizárólagosan a fogyasztóval szerzõdõ felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerzõdésszerû-e; c) a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a fogyasztóval szerzõdõ fél nem teljesíti a szerzõdést; d) lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél a szerzõdéstõl bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult; e) kizárja, hogy a fogyasztó a szerzõdés megszûnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve, ha a szerzõdés megszûnésére szerzõdésszegés következtében kerül sor; f) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetõségét arra, hogy szerzõdéses kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg; g) lehetõvé teszi, hogy a fogyasztóval szerzõdõ fél tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja, h) kizárja vagy korlátozza a fogyasztóval szerzõdõ félnek az általa igénybe vett közremûködõért való felelõsségét; i) kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetõségeit, kivéve, ha azt egyben más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesíti; j) a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A fogyasztói szerzõdésben az ellenkezõ bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerzõdési feltételt, amely 20