Segédlet a Trimble Geomatics Office (TGO) program használatához

Átírás

1 Segédlet a Trimble Geomatics Office (TGO) program használatához 1. Bázisvonalak feldolgozása Project létrehozása Project létrehozásához válasszuk a bal oldali eszköztárból a New Project ikont, vagy a főmenü File menüjéből a New Project menüpontot. A megjelenő ablak Name mezőjébe írjuk a project nevét, alatta a Template ablakban válasszuk a Metric-et. Az ezután megjelenő Project Properties ablakban a Coordinate System fülre klikkeljünk, az oldalon belül pedig válasszuk a Change-et. A Select Coordinate System ablakban jelöljük meg a New System-et, azután Next. A Select Coordinate System Type ablakban válasszuk a Coordinate System and Zone-t és a megjelenő Select Coordinate System Zone ablakban Hungary-t és Hungarian EOV-t.

2 A Select Geoid Model ablakban válasszuk a No Geoid Model-t és végül a Finish-t. A visszajövő Project Properties ablakban pedig Ok. A fenti műveletsorral létrehoztunk egy projectet és vetületi rendszernek beállítottuk az EOV vetületi rendszert. A képernyő felső sorában a választott nevet is láthatjuk. A következő lépés a mérési adatok beolvasása. Mérési adatok beolvasása fájlból A bal oldali toolbaron válasszuk az Import-ot és azon belül a Dat file ikont. Ezután keressük meg a könyvtárat, ahol az adatfájlok vannak és jelöljük ki őket, majd klikkeljünk az Open gombra. A megnyíló DAT Checkin ablakban több dolgot is ki kell javítani. Az oszlopok tartalma: Use: ha mégsem kell az adatfile, a pipát el kell távolítani, így az nem kerül beolvasásra a project adatbázisába, Name: ide kerül a pont neve, a permanens állomás esetében ez legyen BME, a többit értelemszerűen kell beírni, Filename: a file neve; első 4 karakter a vevő gyári számának utolsó 4 számjegye, a következő 3 a GPS nap száma, amikor a mérés történt, az utolsó pedig a file napi sorszáma,

3 Start Time: a mérés kezdetének időpontja (nem feltétlenül CET-ben!), Stop Time: a mérés befejezésének időpontja (a kezdés és befejezés időpontja segíthet a file-ok azonosításában), Antenna Height: antennamagasság, minden esetben a mért értéket kell beírni, Antenna Type: antenna típusa (4000-es műszer esetén 'Compact Dome', vagy 'Microcentered L1/L2 w/ground Plane' a használt antennától függően, 4600-nál '4600LS Internal'), Measured To: az antenna magasságmérés helye, Compact Dome antennán 'Bottom of outer lip'-et, Micro-centered antenna esetén 'Bottom of notch on ground plane'-t, nál 'Hook using 4600LS tape'-et kell kiválasztani a legördülő menüből, Feature Code: jellegkód, esetünkben nincs. A permanens állomás adatfile-jai tartalmazzák az összes fenti információt, így nincs szükség utólagos javításra. A táblázat kitöltése után válasszuk az Ok-t. Ha műszerből akarunk kiolvasni, akkor a bal oldali toolbarról válasszuk az Import ikont és azután a Trimble Device ikont. Itt válasszuk ki a megfelelő műszert és a kapcsolat létrejötte után válasszuk ki a szükséges mérési fájlokat. A beolvasás többi lépése már azonos a fentiekkel. Bázisvonalak feldolgozása Az adatfile-ok beolvasása után megjelenik a mért hálózat képe. A potenciális, még nem feldolgozott vektorok itt szürke színben láthatóak. A pontok nevei megjeleníthetők, ha a View menü Point Labels menüpontjában pipát teszünk a Name mellé. Következő lépés az ismert pont (BME) koordinátáinak megadása. Erre esetünkben nincs szükség, mert a permanens állomás file-jaiban a koordináták is szerepelnek. A BME jelű pontnak azért is egy háromszög a jele azonnal, mert van koordinátája. Ha jobb egérgombbal klikkelünk a BME jelű ponton és a menüből a Properties-t választjuk (vagy egyszerűen bal egérgombbal klikkelünk), akkor megkapjuk a pont tulajdonságait és itt láthatók a koordinátái is. A feldolgozás maga igen egyszerű; ki kell jelölni (szokásos windows-os módon) a feldolgozandó bázisvonalakat és a főmenü Survey menüjéből ki kell választani a Process GPS baselines menüpontot (vagy F9). A feldolgozás végén az alábbihoz hasonlót kell látnunk.

4 Az oszlopok tartalma: az első oszlopba akkor tesz a program pipát, ha az utolsó 3 oszlopban lévő értékek megfelelnek a beállított határértékeknek, az ID a bázisvonal belső azonosítója, a From station mezőben a kezdőpont, a To station mezőben a végpont neve látható, a Baseline length alatt a bázisvonalak hossza méterben. a Solution type alatt a megoldás típusa található (fixed/float). Az utolsó három oszlop tartalma kicsit részletesebben: Ratio: a második legjobb, illetve a legjobb (legkisebb középhibájú) fixed típusú megoldás középhibájának hányadosa. Ha értéke alacsony, akkor a két legjobb megoldás között csekély a különbség, ezért a választott megoldás bizonytalan. Ha értéke magas, akkor a két szám között nagy a különbség, így a megoldás megbízható. Jó határérték az 1,5-es ratio érték, ez alatt a szoftverek float típusú megoldást adnak meg végeredményként. Önmagában a magas ratio érték nem garantál jó megoldást. Az alacsony érték (2 körül) pedig nem jelenti, hogy a megoldás rossz. Reference variance: azt mutatja meg, hogy egy bázisvonal mérése mennyire illeszkedik a feldolgozott eredményhez. A feldolgozóprogram végez egy előzetes becslést a várható pontosságot illetően és ezt hasonlítja a bázisvonal számítása után kapotthoz (képezi a két érték hányadosát). Ha a becslés tökéletes lenne, akkor a reference variance (ref var) értéke 1 lenne. A valóságban többnyire nagyobb, de előfordulhat az is, hogy kisebb, mint 1. Ha sokkal nagyobb, mint 1, akkor az problémára utalhat. Az ok sokféle lehet. Például magas mérési zaj, többutas jelterjedés, modellezési hibák (hosszú bázisvonalak L1 frekvencián történő feldolgozása, ahol az ionoszféra okoz problémákat). RMS: A bázisvonal feldolgozó program összehasonlítja az összes mérési eredményt (vevő-műhold távolságot) a végeredményként kapott koordinátákból számítható távolságokkal és a kapott különbségekből határozza meg az RMS értéket. Nagysága a megoldást terhelő zajjal arányos. Minden megoldás mellé tegyünk pipát, akkor is, ha a program nem tett. Jegyezzük fel, ha float típusú megoldást kapunk. Ezeket még külön meg kell vizsgálni. Ez két részből áll: a mérések vizsgálata a Timeline funkció segítségével, a háromszögzárások vizsgálata.

5 A Timeline a View menü Timeline opciójának bekapcsolásával érhető el. Itt meg lehet nézni, hogy a mérés során melyik ponton mely holdak jeleit vette a vevő. Láthatók a ciklusugrások és lehetőség van méréseket, mérések részeit, illetve egyes holdakat kihagyni. Ha néhány zajos részt kiszűrünk, a bázisvonal megoldás lényegesen megjavulhat (természetesen újra kell számolni!). Az eredmény előre nem jósolható meg, próbálkozni kell. A háromszögzárásokat a Reports menün belül, a GPS Loop Closures Report kiválasztásával érhetjük el. Érdemes a Reports menün belül a Setup-ból a GPS Loop Closures Report -ot választani, és a Report Sections alatt mindent kipipálni. Így részletes információkat kapunk minden háromszögzárásról. A Legs in loop mezőben beállíthatjuk, hogy hány oldala legyen a sokszögeknek (min. 3). Ezért kissé megtévesztő háromszögzárásokról beszélni, mivel tetszőleges oldalszámú sokszögeket összeállíthatunk. Többnyire azonban háromszögeket állítunk össze. A Tolerance mezőben megadhatjuk, hogy mekkora lehet a maximális vízszintes és magassági záróhiba. A nagyobb záróhibájú (failed) háromszögek részletes adataiból megtudhatjuk, hogy melyik vektor az, amely nem megfelelő. Vektort letiltani úgy lehet, hogy a tulajdonságai (Properties) között a Status menüben válasszuk a Disabled-et. A bázisvonal színe erre sötétvörösre vált. Ha újraszámoltatjuk a háromszögzárásokat, kiderül, hogy sikerült-e megtalálni a hibás vektort. Ha nem, akkor tovább kell keresni. Ha mind megfelel, akkor tovább lehet lépni. Ezzel a bázisvonalak feldolgozása megtörtént. Következik a hálózat kiegyenlítése. 2. A hálózat kiegyenlítése A hálózat kiegyenlítésének első lépése az ismert pontok koordinátáinak megkötése. Ehhez válasszuk a bal oldali eszköztárból az Adjustment-et. Azon belül válasszuk a Points ikont. A megjelenő ablakban alul válasszuk a WGS-84-et. A BME jelű pontot kell csak megkötni, a Fixed mezőbe történő kattintással. Ezután a Fix mezőben tegyünk pipát a 2D és a Height melletti négyzetekbe. Az Adjustment alatt található Observations pontnál ellenőrizzük, hogy minden vektor be kerül-e a kiegyenlítésbe! A pont megkötése után maga a kiegyenlítés a bal oldali eszköztárban az Adjust ikonra történő kattintással történik (vagy F10). A kiegyenlítés eredményeit megnézhetjük, ha a Reports menüből a Network Adjustment Report menüpontot választjuk vagy megnyomjuk az F11 gombot. Itt ellenőrizhető, hogy tényleg jó pontot kötöttünk-e meg. Ezt a riport file-t ki kell nyomtatni és beadni.

6 3. Koordináta transzformáció A TGO programba be vannak építve a transzformációs paraméterek és az EOV vetület egyenletei, így a program át is számolja a pontok koordinátáit WGS84 rendszerből EOV-be. A pontok EOV koordinátáit a Reports menü Additional Reports menüpontjából a Point report-ot választva kaphatjuk meg. Mivel geoidmodell nélkül dolgoztunk, a magasságok még mindig WGS84 ellipszoid feletti magasságok lesznek, ezért ezek további feldolgozása is szükséges, hogy kiszámítsuk a pontok tengeszint feletti magasságát. A H=h-N összefüggés az eljárás alapja, a képletben H a tengerszint feletti magasság, h az ellipszoid feletti magasság, N pedig a geoidunduláció. A mérés területén a geoidunduláció átlagos értéke méter.