A MARISTA NEVELÉSI MISSZIÓ

Átírás

1 A MARISTA NEVELÉSI MISSZIÓ Nevelési terv napjainkra Marcellin Champagnat követői,

2 Szerzetesek és világiak, együtt vagyunk a misszióban, az Egyházban és az egész világon, a fiatalok különösen az elhagyatottak közt, a maristák sajátos nyelvén hirdetjük az evangéliumot iskolákban és más nevelési területeken. Bátran és reményekkel telve tekintünk a jövő elé.

3 TARTALOMJEGYZÉK AJÁNLÁS BEVEZETÉS MARCELLIN CHAMPAGNAT KÖVETŐI Egy Istenhez hű férfi a válságok századában Nevelő napjainkra Folytatjuk Marcellin nevelői elképzelését SZERZETESEK ÉS VILÁGIAK EGYÜTT A MISSZIÓBAN, AZ EGYHÁZBAN ÉS A VILÁGBAN Marcellin Champagnat nevében Egyetlen nép, egyetlen Lélek, különféle adományok Karizmánk Közös feladat Közös felelősség Isten országának jele A FIATALOK, FŐKÉPPEN A LEGELHAGYATOTTABBAK KÖZÖTT AZ EVANGÉLIUM MAGVETŐI VAGYUNK Evangelizációs tervünk a nevelés által Tiszteletben tartva a korokat és helyzeteket A Szentlélek által, Máriával, Édesanyánkkal Missziós nevelők SAJÁTOS MARISTA STÍLUSBAN A Jelenlét: a vele együtt való élet Az Egyszerűség Családias légkör A munka szeretete Mária példáját követve Marcellin intuíciói iránti felelősséggel ISKOLAI KÖRNYEZETBEN A hit világosságában végzett nevelési tevékenység Továbblépünk iskolai projektünkben, ami az evangelizáció helye Intézményeink átalakításába fogunk EGYÉB NEVELÉSI TERÜLETEKEN A fiatalokat igyekszünk elérni ott, ahol vannak lelkipásztori javaslatok segítségével kötetlen nevelési projektek segítségével. társadalmi projektekkel. Isten országának munkásai BÁTRAN ÉS REMÉNYTELTEN TEKINTÜNK A JÖVŐBE A misszió dinamikájában Máriával, mint példaképünkkel A remény erejével Marcellin Champagnat projektje általunk él tovább A REFLEXIÓHOZ ÉS A BESZÉLGETÉSHEZ FELHASZNÁLHATÓ KÉRDÉSEK

4 Ajánlás Nagy örömmel tölt el, hogy a marista Testvérek, tanítók és tanítónők kezébe adhatom A marista nevelési misszió. Nevelési terv napjainkra című dokumentumot. Az Általános Tanács hivatalos szövegéről van szó, amelynek az a célja, hogy a Rend 1993-as XIX. Általános Káptalanján megfogalmazott kérdésre adott válaszként, irányt mutasson a Rend nevelési missziója számára. A következő Általános Káptalan feladata lesz az, hogy napirendjére tűzze és megállapítsa, szükségesek-e további javítások és alkalmazásbeli módosítások, valamint hogy eldöntse azt, hogy a Rend a jövőben hivatalos dokumentumnak tekintse-e ezt a szöveget. Köszönet-nyilvánítások: E sorok írásakor elsőként hálámat szeretném tolmácsolni mindazoknak a marista nevelőknek és nevelőnőknek, akik a gyerekek és fiatalok felé áradó szeretetükkel, és nevelői küldetésük iránti odaadással nemcsak hogy továbbviszik Marcellin Champagnat szellemi örökségét, hanem annak 181 éves történelme során gazdagították is ezt az örökséget. Különösen is gondolok azokra a testvérekre, akiknek szembe kellett nézniük szocio-kulturális és nevelésügyi területen történt jelentős változásokkal, és akik kreatív módon tudtak konkrét megoldásokat nyújtani az új helyzetekre. Külön hálával gondolok azokra, akik egész marista történelmünk során azon munkálkodtak, hogy Champagnat elképzeléseit elevenen tartsák, azaz, hogy biztosítsák a nevelést mindazok számára, akiknek nem volt erre lehetőségük, vagy akik a társadalom peremére szorultak. Őszinte hála azoknak a mélyen apostoli lelkületű Testvéreknek, akiknek koruk és egészségi állapotuk már nem teszi lehetővé azt, hogy munkájukat korábbi ritmusukban folytassák, de akik ennek ellenére képesek voltak megtalálni a jelenlét és a pasztorációs nevelési tevékenység új formáját, akár iskolai keretek között, akár az iskolai kereteken kívül. Nem feledkezhetem meg azon világi férfiakról és nőkről sem, akik az utóbbi évtizedekben valamely marista elképzelés alapján bekapcsolódtak a nevelésbe. Különös hálával mondok köszönetet nekik odaadásukért, és Marcellin Champagnat nevelési munkája iránti szeretetükért. A testvérek és a marista világiak közötti kölcsönös bizalom megkönnyítette számunkra azt, hogy felfedezzük mindannyiunk adottságait, és hogy a marista nevelési elképzelés megvalósításában, az egymást kiegészítő hivatások alapján együttműködjünk. Ennek az írásnak megszületését azok a tapasztalatok inspirálják, melyeket a testvérek és világiak egymással megosztott missziója során napjainkban szereztünk, és ezek mutatnak irányt, amikor mindezt leírjuk. A Nemzetközi Bizottság: Az Általános Tanács a szöveg kidolgozásával megbízott egy testvérekből és világiakból álló Nemzetközi Bizottságot. Biztosak lehetünk abban, hogy a Bizottság tagjai rengeteg időt fordítottak erre a munkára, konzultációkat folytattak a Renden belül, a téma összetettségéből fakadóan olykor egyeztetési nehézségeket és frusztrációt éltek át, ami abból is ered, hogy a Rend a nevelés területén sokféle helyzetben van jelen, amely helyzetek nem mindig összehasonlíthatók egymással.

5 Szívből köszönöm e Bizottság tagjainak munkáját, azt az odaadást, amellyel a rájuk bízott szolgálatot elvégezték, és azt a meggyőződést, amellyel ezt a megbízatást teljesítették. A Bizottság összetétele: Testvérek: Jeffrey Crowe (az Általános Tanács tagja), Henri Vignau (Az Általános Tanács tagja), Carlos Martínez Lavin (Mexikó), Dominik Pujia (Egyesült Államok), José Manuel Alves (Brazília), Honoré Rakatonorivo (Madagaszkár), Manuel de León (Fülöp-szigetek), Mark Farrelly (Ausztrália), Maurice Bergeret (Franciaország), Miquel Cubeles (Spanyolország), valamint M. Alberto Libera (Bolívia) és Mme Emma Casis (Fülöpszigetek). A megtett út: A II. Vatikáni Zsinatot követő évektől kezdve a Marista Rend új helyzetekkel került szembe, amelyek különböző területeken érintették működését. Elsőként, nekünk testvéreknek kellett újra olvasnunk a Rend eredetét és Marcellin Champagnat intuícióját, a világ és az egyház felé forduló figyelemmel, azért, hogy értékelni tudjuk eddigi történelmünket, és az eredeti elképzeléssel összhangban, aktualizált módon újra fogalmazzuk identitásunkat, és evangelizációs missziónkat. Ez a lépés figyelemre méltó módon megtalálható a Rend Konstitúcióiban, amely a testvérek számára alapvető dokumentum, és amelyet a Vatikán 1986-ban hivatalosan elfogadott. Négy részletet szeretnék idézni, amelyek megkönnyíthetik annak megértését, milyen szerepet is tölt be a Rend missziója, valamint e dokumentum megértését is. Marcellin Champagnat ebben a szellemben alapította a Rendet, a fiatalok keresztény nevelésére, különösen a legelhagyatottabbakéra. (2. bek.) Rendünket a Szentlélek hívta létre, és az Egyház küldte. Champagnat atya nyomában, különösen a fiatalok, főleg a legelhagyatottabbakat nevelésén keresztül hirdeti az Evangéliumot. (80. bek.) Iskolákban, és más nevelési struktúrákban tevékenykedve, Isten országáért ajándékozzuk oda magunkat, az emberi személy szolgálatában. (85. bek) Spiritualitásunkat és pedagógiánkat megosztjuk a szülőkkel, a világi tanárokkal és a nevelő közösség többi tagjával. (88. bek) A későbbiekben, a Rend megújulását az Általános Káptalanok segítették elő, figyelembe véve a társadalmunkban bekövetkezett jelentősebb változásokat és azokat a különféle körülményeket, amelyek között Rendünk nevelési misszióját kifejti. Példaként néhány gondolatot idézek: Azok a gondolkodásbeli és strukturális változások, amelyek a Testvérek iskolájából a marista iskolába (szerzetes testvérek és világiak) történő átmenettel, majd pedig a megosztott misszióra épülő iskolába való átmenettel jártak együtt, melyben a testvérek és a világiak mind arra hivatottak, hogy részt vegyenek az igazgatás és a lelkesítés felelősségteljes feladatában. A világunkban bekövetkező kulturális változásoknak a nevelés-oktatás területére gyakorolt hatásai, melyek az emberi lét minden aspektusát érintik; a fiatalok sajátos

6 kultúrájának hangsúlyozása, valamint azon országok szociálpolitikai változásai, amelyekben a Rend jelen van. A múltban a gyermekek és a fiatalok bizonyos értelemben a nevelés passzív résztvevői voltak. Azért jártak iskolába, hogy útmutatást, értékeket, vallásos nevelést kapjanak, valamint olyan ismereteket szerezzenek, amelyek felkészítik őket az életre. Mindez erősen befolyásolta az iskola szervezetének bizonyos vonásait, valamint a nevelők magatartását. Manapság az új pedagógiai elképzelések, és az interperszonális kapcsolatok a tanítóktól és tanítónőktől azt a sajátos képességet kívánják meg, hogy be tudjanak lépni a fiatalok világába, és barátként kísérjék őket útjukon, motiválják őket, és segítsék őket keresésükben. Negyedik szempontként a Rendben jelen lévő nevelési pluralitás említendő. Az a tény, hogy Rendünk a világ 75 országában tevékenykedik, a nevelési elképzelések, a gondolkodásmód sokféleségét foglalja magában, a más vallásokkal való ökumenikus tapasztalatokat, vagy a vallási kirekesztés, az intolerancia terén jelentkező sokféle tapasztalatot, valamint a tananyagban való szabadságot, és az oktatás állami finanszírozása területét érintő különbségeket is. Az is előfordul, hogy a Testvérek olyan egyházközségi iskolákat tartanak fenn, vagy vezetnek, amelyeknek megvan a saját pedagógiai programja. Mindezek nagymértékben befolyásolják a marista nevelési missziót. Előfordult, hogy nem voltunk elég kreatívak ahhoz, hogy olyan kezdeményezésekbe fogjunk, melyek lehetővé tették volna számunkra azt, hogy a fiatalokkal együtt legyünk abban az új kulturális térben, amelyben ők élnek. Talán visszahúzódóak voltunk a gazdasági diszkriminációval szembesülve, amellyel egyes kormányok az egyházi iskolákat kezelik. Másrészt, ezekben az országokban talán nem kezdeményeztük más olyan lehetőségek kialakítását, a társadalom segítségével, amelyek újabb pasztorációs nevelési lehetőségek kialakítását tették volna lehetővé, olyan tanulók számára, akik nem rendelkeznek anyagi háttérrel vagy társadalmilag kiszolgáltatottak. Egy történelmi pillanat: Az országok, kultúrák és nevelési rendszerek sokfélesége, amelyben jelen vagyunk, a Rend szintjén egyre magasabb fokú decentralizációt kívánt meg, mégis, túl ezen a pluralizmuson, lehetséges azon alapvető vonások azonosítása, amelyek nevelési stílusunkat jellemzik. Annak a Bizottságnak, mely ezt a dokumentumot kidolgozta, sikerült ezeket kiemelnie, és olyan szempontokat kínálnia a Testvérek és világiak számára, amelyek segítenek missziónk megkülönböztetésében, hűen a Marcellin Champagnat-tól örökölt karizmához, valamint abban, hogy ugyanebből a szemszögből tekintve értékeljük az iskoláinkban fennálló emberi és evangéliumi termékenységet, és szükség esetén átalakítsuk, vagy átruházzuk azokat. Ez a dokumentum arra szólít fel minket, hogy bátran és reményekkel telve tekintsünk a jövő elé, és irányt mutat nekünk ezen az úton. Hangsúlyozza az iskola szerepének fontosságát, de ugyanakkor arra ösztönöz bennünket, hogy újabb nevelési programokat kezdeményezzünk az iskolarendszeren belül és kívül, és mindezt a hátrányos helyzetben lévők figyelembe vételével tegyük, tekintettel legyünk a fiatalokat érintő kihívásokra, és figyeljünk arra, milyen közelségben kell velük élnünk, mivel ma egy nevelőnek meghallgatni, kérdezni, imádkozni kell, és a világot a fiatalok szemével kell néznie.

7 Kiemelem azt a felhívást, hogy megnyíljunk az egyetemes szolidaritásra, és keressük az együttműködési területeket más egyházi, humanitárius, kormányzati vagy egyesületi szervekkel, amelyek közvetlenebb módon kötelezik el magukat a gyermekek emberi méltósága és jogai mellett. Együtt a jövő felé: testvérek és világiak A Tartományokban tett látogatásaim során alkalmam nyílt arra, hogy találkozzak az iskoláinkban dolgozó világi nevelőkkel. Nagyon kellemes meglepetésben volt részem, amikor az egyik csoport így nyilatkozott: A mi tartományunkban jelenleg azon munkálkodunk, hogy Tervet készítettünk Tartományfőnökünk látogatása során. Amikor az emberek így nyilvánulnak meg, akkor nem szükséges feltenni nekik azt a kérdést, vajon a marista család tagjainak érzik-e magukat, és hogy Marcellin Champagnat atya személye fontos-e a keresztény nevelésben való elköteleződésükben. Ez a kifejezésmód lehetővé teszi számomra azt, hogy testvéreknek és nővéreknek tekintsem őket, akikkel nyíltan megoszthatom azokat az örömöket, korlátokat és reményeket, melyeket a Rendben átélünk. Remélem, hogy ez az írás segítségünkre lesz abban, hogy testvérek és világiak közösen folytassuk utunkat. Biztosan szükségünk lesz egy kis türelemre. Túl kell lépnünk az elkerülhetetlenül jelentkező hibákon, mivel mindannyiunknak meg kell még tanulnia, hogyan éljük meg a megosztott missziót, és főleg azt, hogyan segíthetjük egymást abban, hogy a Marcellintől örökölt nevelési szellemben növekedjünk. Szentté avatása alkalmat ad arra, hogy közösen olvassuk ezt a szöveget, és elmélyedjünk benne. Fogadják köszönetem és szívélyes üdvözletem kifejezését, az Általános Tanács tagjainak nevében. Benito ARBUES Testvér Rendfőnök augusztus 15.

8 BEVEZETÉS Marista nevelőként, amit Marcellin Champagnat hagyománya szerint folytat, mindegyikünknek megvan a saját tapasztalata. Minden országnak, amelyben jelen vagyunk, megvan a maga marista története. Mivel nemzetközi család vagyunk, nekünk magunknak is van történetünk és hagyományunk. Amikor az 1993-as Általános Káptalanon a Testvérek megkértek ennek a dokumentumnak kidolgozására, akkor érezték, hogy eljött az ideje annak, hogy újból bemutassuk közös nevelési örökségünket, és hogy a XXI. század hajnalán meghatározzuk Marcellin Champagnat karizmája megélésének új módjait. Tudatában vagyunk annak az ajándéknak, amit Marcellin Champagnat személye jelent számunkra, és annak a kincsnek, amit az ő nevelési intuíciói, valamint a nyomába lépő marista nevelőkéi jelentenek. Ilyen dinamizmussal kívánunk hűek maradni ehhez az örökséghez. Napjainkban, a fiatalok segélykiáltásai éppúgy jelen vannak, mint Marcellin korában. Ezek új feleleteket kívánnak Ezt az írást az a vágy motiválja, hogy forrásainkban újra fölfedezzük a fiatal nemzedékek melletti misszió szenvedélyét. A korunkra szóló marista nevelési terv írásakor a korábbi nemzedékek példáját követtük ban, a Testvérek kiadták a Guide des Ecoles (Útmutató) c. írást, mely egy nevelési szintézis, Marcellin Champagnat intuícióinak és tanításainak gyümölcse, saját gondolataikba és saját tapasztalataikba építve. Érezték, hogy szükség van egy referenciaként szolgáló szövegre, mely az inspiráció forrásaként szolgálhat, és a tevékenységet egységbe foglalja. Később az Általános Káptalanok e műnek felülvizsgálását kérték, a helyzetek, nevelési rendszerek, valamint a nevelési távlatok egyre nagyobb különbözősége miatt. Az Általános Káptalanok különösen a II. Vatikáni Zsinatot követően gondolkodtak el mélyen marista apostoli tevékenységünkről, és közöltek írásokat és iránymutatásokat, melyek továbbra is teljes értékűek. Dokumentumunk másképpen közelíti meg a kérdést, figyelembe véve nemzetközi dimenzióinkat, valamint a mai kor eszméit és az Egyház elgondolásait a nevelésről. Sok tartomány gondolkodott már a marista nevelésről. De érezhetővé vált egy, az egész Rend számára érvényes dokumentum szüksége, mely olyan szintézist kínál, ami magába foglalja az alapító elgondolást, és a napjainkra vonatkozó iránymutatásokat. Munkánknak megvan a maga értéke, de ugyanakkor megvannak a maga korlátai is, az egyetemességet tekintve, amennyiben nem érintheti el naprakészen minden helyzet sürgető szükségeit és sajátosságait. Egy nevelési tervről van szó, nem pedig pedagógiai értekezésről, vagy a marista spiritualitás kézikönyvéről. Ez az írás fontos változást képvisel a korábbi marista dokumentumokhoz képest. Az a mi, amit itt használunk, egyszerre jelöli a Testvéreket és azokat a Világi Hívőket, akik ma marista nevelők. A Világi Hívők egyre növekvő számban követik a Marcellin Champagnat által elindított tervet, és az ő részvételük a marista misszióra vonatkozó mostani reflexió számára is fontos. Írásunk valójában egy két éven át tartó, kétirányú tanácskozás gyümölcse, 75 ország marista nevelőivel, melyet egy Testvérekből és Világi Hívőkből álló nemzetközi bizottság hangolt össze. A marista nevelés tere a szoros értelemben vette iskolán túlra is kitárult, egyéb lelkipásztori és szociális intézmények felé. Ennek a sokféleségnek okát Marcellin intuícióinak elmélyítésében

9 kereshetjük, és abban a vágyban, hogy válaszoljunk a gyermekek és a fiatalok igen sokféle helyzetére. A nevelés és nevelő szavakat nagyon tág értelemben használjuk. Ez az írás különösen is kifejezi a fiatalok melletti evangelizációs missziónknak mind a valóságát, mind a jelenlegi kihívásait, és a leghátrányosabb helyzetűek melletti különös elkötelezettségünket. A Káptalanok és a marista nevelők Találkozói, helyi, vagy nemzetközi szinten, újra és újra kifejezésre juttatták azt, hogy ezeken az oly alapvető területeken a kreativitás lényeges ahhoz, hogy Marcellin Champagnat követői legyünk. Ezt az írást három részre oszthatjuk. Az első (1 és 2. fejezet) Marcellin személyét mutatja be, és meghív minket arra, hogy növekedjünk a közös misszió megosztása iránti érzékünkben. A második (3. 4. és 5. fejezet) közös tervünk lényeges elemeit fejti ki: a fiatalok, akiket szolgálni akarunk, különösen a hátrányos helyzetűek, a nevelés által megvalósuló evangelizációs munkánk, és sajátos marista megközelítésünk. A harmadik bemutatja azt, hogy hogyan valósítjuk meg saját látásmódunkat az iskolákban (6) és más nevelési területeken (7) Az olvasás megkönnyítése érdekében, minden egyes bekezdésben kiemeltük a kulcs fontosságú szavakat, vagy mondatokat. A hivatkozásokon kívül, jelentős számú szöveget kínálunk, melyek többsége kezdeti marista írásainkból, vagy egyházi dokumentumokból származik, hogy segítsünk a lényeges témák egyéni, vagy csoportos elmélyítésében. Próbáltunk kerüli az ismétléseket. Azt is szerettük volna, hogy a két utolsó fejezet önmagában is eléggé teljes legyen ahhoz, hogy a középponti látásmód megvalósításaként olvashassuk és érthessük meg. Próbáltunk az egész szövegben jelen időben maradni, egy eszmény kifejezéseként. Nem gondoljuk azt, hogy hozzáállásunk és a különböző földrészen létező intézményeink realitását írjuk le. Ebben az értelemben, írásunk egy fajta utópiát fogalmaz meg, új utakat nyitva előttünk. Arra hívjuk meg önöket, hogy használják személyes reflexiójukra, és engedjék, hogy mindazok a kihívások, amiket ezek jelentenek, kérdéseket támasszanak önökben. Arra is felhasználhatják helyi, és kerületi szinten, hogy a tervek készítésében és a különféle terveik értékelésében ösztönözze önöket. Őszintén köszönetet mondunk mindazoknak, akik a konzultációk során, a marista világ minden részén, hozzájárultak e nevelési terv kidolgozásához. Azt kívánjuk, hogy ez a dokumentum erősítse kötelékeinket az egész világra kiterjedő Marista Családon belül, és segítsen minket abban, hogy a fiatalok számára minden országban és minden kontinensen Champagnat lehessünk. A Nemzetközi Marista Nevelési Bizottság Róma, január 2.

10 MARCELLIN CHAMPAGNAT KÖVETŐI 1. Marcellin Champagnat a marista nevelés forrása. Az idők és a körülmények megváltoztak, de az ő szellemisége és víziója ma is szívünkben él. Isten őt választotta ki arra, hogy elhozza a reménységet és Jézus szeretetének üzenetét Franciaország akkori fiataljainak. Az Úr minket is arra buzdít, hogy ott, ahol élünk, ma ugyanezt tegyük. Egy Istenhez hű férfi a válságok századában 2. Marcellin Champagnat korában ( ) Franciaország politikai, kulturális és gazdasági átalakulások, valamint a társadalomban és az egyházban bekövetkezett mélyreható válságok színtere volt. Ebben a közegben nő fel, tanul és ez a társadalmigazdasági helyzet érleli meg benne annak gondolatát, hogy megalapítsa a Mária Kistestvérei közösséget, amelyet ma Mária Iskolatestvérek Rendjének (röviden Marista Testvéreknek) hívnak. - Ifjúságáról Marlhes ( ) 3. Marlhes 1, szülőfaluja egy kulturálisan elmaradott területen fekszik: a fiatalok és felnőttek nagy többsége írástudatlan volt. Marcellin gyermekkorában jelentős társadalmi változások zajlanak. Szülőfalujába beáramlanak azok a Forradalomból eredő, a társadalmi haladásra és a szolidaritás eszméjére irányuló gondolatok, amelyek Franciaországot és egész Európát felkavarják. Ebben a társadalmi mozgalomban édesapja fontos szerepet játszik. 4. Marcellin személyiségét alapvetően családjának három tagja alakította ki. Édesapja, aki egy intelligens, szorgalmas és vállalkozó szellemű férfi, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy fia jó állampolgárrá váljon. Édesanyja és nagynénje példaként és lelki vezetőként áll Marcellin hitének első lépései mellett, valamint hitéletének és imaéletének fejlődésénél, és Mária iránti odaadásának felébresztésében is jelentős szerepet játszanak. 5. A fiatal Marcellin taníttatása nagyon nehéznek bizonyul hozzáértő tanító hiányában. A falu iskolájába küldik, ahova azonban ő már az első nap után nem akar visszamenni, amikor is tanúja volt annak, hogy a nevelő nagyon durva és erőszakos bánásmódban részesítette egyik diáktársát. i Ekkor határozza el, hogy a családi tanyával foglalkozik. Szinte írástudatlan fiatal még, amikor nagylelkűen válaszol Isten papságra szólító hívására. Alapműveltségének hiányát józan eszével, vallásosságával, erős jellemével, kézügyességével és rendíthetetlen határozottságával ellensúlyozza iiiii. Lyon ( ) és 1813 között a Verrières-i kisszemináriumban eltöltött évek után, ahol hivatásának számos esetben kell legyőznie annak kísértését, hogy elhagyja a szemináriumot, félő volt, hogy elveszíti lelki erejét. A Lyoni Szemináriumba lép be, ahol folytatja teológiai 1 A Forez hegységben található község, a l Hermitage-tól35 km-re délre,ffranciaország Saint Etienne városának körzetében. 10

11 és lelki képzését. Tanárai olyan papok, akik elszenvedték a Francia forradalom borzalmait és annak következményeit. Ezekben a zavaros időkben Lyon városa, ősi Mária kegyhelyként számos missziós és apostoli kezdeményezés központjává válik. 7. Lyon környéke mélyen keresztény és Mária tisztelő hely, ahol egy szeminarista csoporton belül alakult ki a Mária Társaság, melynek Marcellin is tagja iv. A Mária Társaság (Marista atyák) már kezdettől fogva kifejezte azt a szándékát, hogy legyen egy olyan, testvérekből álló csoportjuk, amely a vidéki, keresztény oktatástól elzárt gyerekek tanítását felvállalná, mivel oda, ahol ezek a gyerekek élnek, rajtuk kívül más nem megy el. v - Az Alapítás munkái La Valla ( ) 8. Miután július 22-én Marcellint pappá szentelték, La Valla káplánjává nevezik ki. Azonnal megállapítja, hogy ezen az elhagyatott hegyvidéki területen az emberek mennyire elszigetelten és mekkora kulturális szegénységben élnek. Ebben a polgári alapokon nyugvó, liberális és individualista társadalomban a politikusok mindenek előtt egy olyan elit képzésén fáradoznak, amelyből a nemzet katonai és gazdasági vezetői, politikusai kerülhetnek ki. De az Egyházon belül sem fordítanak kellő figyelmet a vidéki falvakban és tanyákon élő gyerekek pasztorális nevelésére. Ezen kívül a tanári hivatás oly kevéssé elismert, és oly rosszul fizetik, hogy csak másodrendű jelentkezőket vonz október végén Marcellint Jean-Baptiste Montagne betegágyához hívják, aki 17 évesen úgy hal meg, hogy előtte soha nem hallott Istenről. Az ifjú szemeiben Marcellin több ezer fiatal fájdalmas kiáltását látja meg, akik hozzá hasonlóan a tragikus emberi és szellemi elmaradottság áldozatai. Ez az esemény Marcellint cselekvésre készteti vi. 10. Marcellin január 2-án hívja maga mellé első két tanítványát. Hamarosan mások is követik őket. Így La Valla a Marista Testvérek bölcsőjévé válik. Egy csodálatos spirituális és nevelési kaland kezdődik el itt, a szegénység közepette, Istenbe és Máriába vetett bizalommal. 11. Az első marista Testvérek fiatal vidéki földművelők, többségük 15 és 18 év közötti, akik inkább a kemény mezőgazdasági munkához szoktak, mint az elmélkedéshez, a gondolkodáshoz és a gyermekek és fiatalok neveléséhez: Jean-Marie Granjon (Jean-Marie Testvér), Jean-Baptiste Audras (Louis Testvér), Jean-Claude Audras (Laurent Testvér), Antoine Couturier (Antoine Testvér), Barthélémy Badard (Barthélémy Testvér), Gabriel Rivat (François Testvér) és Jean-Baptiste Furet (Jean-Baptiste testvér). 12. Marcellin ezeknek a fiatalok embereknek átadja apostoli és nevelésbeli lelkesedését, úgy él velük, mint aki egy közülük. Írni, olvasni, számolni, valamint imádkozni tanítja őket, arra, hogy a mindennapi életben éljék meg az Evangéliumot, és hogy tanítókká és keresztény nevelőkké váljanak. 13. Hamarosan az egyházközség legtávolabb eső tanyáira küldi el őket, hogy megtanítsák a gyerekeknek, és néha a felnőtteknek is, a vallási ismeretek alapjait, illetve bevezessék őket az olvasás és írás rejtelmeibe és 1824 között, La Vallában, egy hagyományos iskola alapjain, fiatal Testvérei számára egy Általános Iskola csíráját szervezi meg vii. 11

12 L Hermitage ( ) és 1825 folyamán, a kis Közösség tovább gyarapszik, és Marcellinnek a Saint Chamond városka mellett fekvő kis völgyben egy tágas oktatóházat épít, a Notre-Dame de l Hermitage-t. A Testvérek számára ez egyszerre monostor és a Tanító Testvérek képzési központja. 15. A törvényes lehetőségek szerint, és a törvény által előírt követelmények figyelembe vételével, Marcellin emberi és szellemi képzést biztosít tanítványainak, úgy bevezető jellegű, mint folyamatos képzést, mindig különösen gondot fordítva tudásuk fejlesztésére, és pedagógiai képességeik tökéletesítésére. A l Hermitage válik a marista pedagógia olvasztótégelyévé. 16. Ez lassanként ez egy mind nagyobb, és egyre jobban szervezett, elemi iskolahálózat központjává válik. A legszegényebb vidékek szükségleteire válaszolva, Marcellin és a Testvérek azt kérik a községekről, hogy egy minimális ellátást biztosítsanak, ők maguk szigorú életre kötelezik el magukat. viii A Mária Kistestvérei Szabályzatának első kiadása (1837), egyszerre szabályozza a közösségi szerzetesi életet és a pedagógiai munkát. 17. Szintén ebből a forrásból, a l Hermitage-ból fakad majd fel a Rend missziós dimenziója ban Marcellin Champagnat elküldi első Misszionárius Testvéreit, a Marista Atyák egy csoportjával együtt, Óceániába ix. Az egy püspöknek, aki testvéreket kér, a következőt írja: A világ összes egyházmegyéje belefér látókörünkbe. x Nevelő napjainkra A tervek embere 18. Marcellin már fiatal korától bizonyította kezdeményező erejét és vállalkozó kedvét. Lendületesen képzeli el földművelő életét. Nagy érdeklődést mutat az állattenyésztés és a juhkereskedelem iránt xi. Amint meghallja Isten hívó szavát, ezt a lelkesedést missziója előkészítésébe ülteti át. 19. Mivel jól ismerte honfitársait, és felismerte a változó világ közepette jelentkező nehézségeiket, Marcellinnek merész elképzelései voltak, amelyek túlmutattak kora egyházi képviselőinek és politikusainak elgondolásain. Pappá szentelése után alig hat hónappal, elszántsága és energiája arra indítja, hogy maga köré gyűjtse követőit, és új szerzetesi családot alapítsanak. Ennek az apostoli lelkesedésnek a forrása kétségtelenül Istenbe és Máriába vetett kimeríthetetlen bizalma volt. 20. Gyakorlati érzékkel megáldott és realista férfi. A Testvérek intézményeinek megerősítése érdekében, habozás nélkül vásárol földeket és házakat; a közösség életére és szellemi képzésére alkalmassá teszi, berendezi, felépíti, megszervezi, kibővíti azokat xii. Ugyanilyen gyakorlatias volt a problémák kezelésében, és rengeteg erőfeszítést tett annak érdekében, hogy elérje a Rend hivatalos elismertetését. Gyakorlati érzékét bizonyította akkor is, amikor elérte, hogy a fiatal testvéreket mentesítsék a sorkatonai szolgálat alól. 12

13 21. Vezetői sikere főként kapcsolatteremtő és kommunikációs képességeiben rejlik. Személyisége és elképzelései vonzzák a fiatal tanítványokat. Rávezeti őket arra, hogy önmaguk legjavát adják. Az egyházi és polgári hatóságokhoz intézett levelein keresztül, az általa kidolgozott rendi statútumokon ismertetőkön keresztül is megismerteti Istentől kapott tervét xiii. Gyermekek és fiatalok nevelője 22. Marcellin nevelőnek született. Papnövendékként Marlhes-ban a vakációk idején messziről vonz gyerekeket és felnőtteket, hogy hittanóráit hallgassák. xiv La Valla-ban, a fiatal káplán átformálja a plébániát egyszerű és befogadó magatartásával, tanításának színvonalával a katekézis során, és a vasárnapi szentbeszédekkel, mely összehangolja az életet és a hitet xv. 23. Marcellin a fiatal felnőttek körében is kivételes nevelőnek bizonyul, amikor csekély képzettségű, testvéri élet után vágyódó fiatalokat is jó tanítóvá és hitoktatóvá formál. Együtt él velük, példát mutat nekik és segíti őket az emberi és lelki fejlődésben. Nevelői sikerének titka abban az egyszerűségben rejlik, melynek segítségével jó kapcsolatokat teremt fiatal tanítványaival, valamint a beléjük helyezett óriási bizalomban. 24. Velük együtt dolgoz ki és tökéletesít egy olyan nevelési értékrendszert, amelyben a példakép Mária, az Úr szolgálója és a Názáreti Jézus nevelője xvi. Ezen felül, az a tény is vállalkozói szellemét dicséri, hogy igyekszik beépíteni az oktatásba kora legeredményesebb pedagógiai módszereit xvii. Fiatal apostolok mestere 25. Marcellin személyesen kísér figyelemmel minden egyes fiatal Testvért, lelki vezetőjük, bátorítja őket, hogy alaposan készüljenek fel, és apostoli feladatokkal bízza meg őket. Az iskolákban tette látogatásai során, kíséri őket és tanácsot ad nekik, tanítói, nevelői, hitoktatói missziójukban xviii. 26. Olyan apostoli lelkiséget bontakoztat ki bennük, amelynek alapja a szerető és hűséges Isten jelenléte xix ; a Máriával, mint példaképpel és anyával elkötelezett élet xx ; és a közösségben megélt testvériesség. Testvéreinek megmutatja Jézusnak a Jászolban, a Kereszten és az Oltárnál megmutatkozó szeretetét xxi, e három realitás, ami nem marad meg a személyes elmélkedés szintjén, hanem arra emlékeztet, hogy a szeretet az élet konkrétumaiban nyilvánul meg. Marcellin szegények iránti odaadása jó példa mindazok számára, akik Maristának vallják magukat xxii. 27. Marcellin kidolgozott egy olyan továbbképzési rendszert, melyben váltakozik az elméleti és gyakorlati képzés, és amelynek alapja a közösség. Az első években a nyári szüneteket használták arra, hogy a testvérek, egyéni vagy csoportos foglalkozások során, próbavizsgákon és konferenciákon bővítsék ismereteiket, és tökéletesítsék pedagógiai módszereiket xxiii. 28. Hasonló képzési rendszert hozott létre a vezetők számára is, elsősorban az iskolaigazgató váltakozik Testvéreknek. A képzésben szereplő főbb területek az 13

14 adminisztráció, a könyvelés, a közös felelősségvállalás, a Testvérekkel való kapcsolat, és a csoportban végzett munka xxiv. Folytatjuk Marcellin nevelői elképzelését 29. Marcellin, élete ötvenegy éve alatt végkimerülésig dolgozott azon, hogy ezt a nevelő szerzetesekből álló családot létrehozza. Megtapasztalta a Keresztet, élete számtalan csalódása, nehézsége, és akadálya által, de bizalma és terve szilárd maradt június 6-án bekövetkezett halálakor a Rend 290 tanító testvérből állt, akik 48 általános iskolában dolgoztak. 30. François testvér, és az első Testvérek nagy lelkesedéssel folytatták a Marcellin művét. Követői ugyanolyan erős hittel és apostoli buzgósággal, az öt kontinensre kiterjesztették. Mint mai marista nevelők, mi is vállaljuk és folytatjuk Marcellin álmát: Jobbá tenni a fiatalok életét, főképp a hátrányos helyzetűekét, teljes körű lelki nevelést nyújtva nekik szellemi és hitbeli téren egyaránt, egyénre szabott szeretetünkkel és törődésünkkel. 14

15 Szerzetesek és világiak, együtt a misszióban, az egyházban és a világban Marcellin Champagnat nevében 31. Marcellin támogatott és lelkesített mindenkit, aki részt vett a fiatalok keresztény nevelésében xxv. Már a La Valla-i és L Hermitage-beli időktől fogva személyisége és karizmája sok férfit és nőt, Testvéreket és világiakat vonzott. Hivatásuk megélésében az ő evangéliumi karizmája járta át őket. 32. Amikor az 1993-as Általános Káptalanra Charles Howard, Rendfőnök meghívta a világiakat, személyesen köszönte meg nekik a Testvérek melletti jelenlétüket, és hogy segítették a marista missziót. Ennél is tovább ment azonban akkor, amikor új kihívás elé állította a marista laikusokat: közösen, ugyanazon az ösvényen haladjunk a szeretet, a remény és szolgálat útján, a Szentlélekben való egységben. xxvi A világiak, válaszul kijelentették: Különbözőek a tapasztalataink, különböző kultúrákból származunk, de mindannyiunkat egyedülálló módon megérintett Marcellin Champagnat szellemisége xxvii. 33. Ez az üzenet mindannyiunknak szól, bármilyen szerepet töltsünk is be. Testvérek, világi nevelők, ifjúsági csoport-vezetők, vagy bárki, aki a marista elképzelés megvalósításán dolgozik: irodai vagy technikai dolgozók, a tanulók szülei, marista intézményhez kapcsolódó papok, a Marista Család-mozgalmának vagy más hasonló csoportok tagjai. Mindenki magáénak érezheti Marcellin Champagnat álmát, közös misszióhoz tartozunk xxviii. Egyetlen nép, egyetlen Lélek, különféle adományok xxix 34. Amit mi közös misszióként értelmezünk, és ahogy ezt a gyakorlatban alkalmazzuk, annak gyökere az, hogy ma az Egyház missziós közösségnek xxx tekinti saját magát. Jézusnak az Utolsó Vacsorán mondott szavaiban: Barátaimnak nevezlek benneteket! meghalljuk az egységre való felhívást, és a misszióba küldést xxxi. Ezek a képek xxxii, minket, keresztényeket arra biztatnak, hogy közösen éljük meg keresztségünket és missziós hivatásunkat xxxiii. 35. Keresztények, és más vallások követői xxxiv, akikben ugyanaz a Lélek lakozik, ugyanazon értékek körül találkozunk, melyek nevelési elképzeléseink és nevelési gyakorlatunk alapját képezik: az egyén méltóságának tiszteletben tartása, becsületesség, igazságosság, szolidaritás, béke, a természetfölötti iránti érzék 2. Együtt ajándékozzuk oda önmagunk legjavát, hogy a ránk bízott fiataloknak átadjuk azokat az eszközöket, melyek 2 Vallási téren valóban létezik közöttünk, mint nevelők között, a vallási pluralizmus, különösen a világ bizonyos részein; ez ugyanígy van diaákjaink körében is. Ezért mindegyikünknek tisztáznia kell, milyen mértékben azonosul e szöveg mi kifejezésével. A 4. fejezetben úgy mutatjuk be minden marista nevelői közösség missziójának középpontját, mint a nevelés általi evangelizáció útját. Elismerjük azt, hogy e misszió teljes megvalósulásában való részvétel foka nem mindenki számára egyforma. Mivel az alapvető értékekben bizonyos mértékig részesedünk, segítjük a fiatalokat abban, hogy növekedjenek emberségükben, s ezáltal részt veszünk Isten Országának építésében, emberi közösségünkön belül. 15

16 segítségével képességeiket kibontakoztathatják, mint ahogy a hitet és a társadalomban való elköteleződés képességét is. Karizmánk 36. Marcellin Champagnat élete kiváló példája Isten átalakító erejének, mely az egész emberiség történelmében megmutatkozik. Úgy gondoljuk, hogy ő egyedi karizmát, kivételes lelki adományt kapott, amit rajta keresztül az egész Egyház kincsévé lett, az emberiség szolgálatára. xxxv A Szentlélek indítására az volt a feladata, hogy az Evangélium megélésének és hirdetésének eredeti módjára találjon, konkrét választ adva ezzel a válságos időkben élő fiatalság lelki és társadalmi szükségleteinek megoldására. Ennek a karizmának aktualitását igazolja az az erő, mellyel követőinek generációit képes volt lelkesíteni. 37. A Marcellin Champagnat-tól örökölt marista karizma xxxvi néhány vonása a Jézus és Mária mindegyikünk iránti szeretetének élménye, a korunk szükségletei előtti nyitott érzékenység, és a fiatalok, különösen a legrászorultabbak iránti, fogható szeretetet. 38. A marista misszióban való részvételünk arra szólít fel minket, hogy e karizma mellett őszintén és nagylelkűen köteleződjünk el, akár Istennek szentelt szerzetesként, akár egyedülálló vagy házas világiként tevékenykedünk, bármilyen helyzetben vagy kultúrában éljünk is xxxvii. A karizmát különbözőképpen, de egymást kiegészítve éljük meg. Közösen teszünk tanúságot ugyanarról a történelemről, ugyanazt a lelkiséget éljük meg, és kölcsönös bizalommal vállaljuk közös tervünket xxxviii. 39. A világiak saját értékeiket, szakmai hozzáértésüket, elkötelezettségüket, valamint családi és társadalmi tapasztalataikat nyújtják. Keresztényként életükkel tanúskodnak arról, hogy Jézus Krisztusban meg lehet találni minden életnek az Evangélium alapján álló értelmét xxxix. 40. A Testvérek, személyes adottságaikon túl, a szerzetesi hivatásból adódó prófétai adománnyal is szolgálják az emberiséget: szerzetesi életük tanúságtétele által, Marcellin Champagnat karizmájában való elmélyülésükkel, mások szívélyes befogadásával a közösségeinkben, anyagi és kulturális örökségükkel. Apostoli bátorságuk a teljesen odaajándékozott emberek szabadságában és készségében gyökerezik xl. 41. Egymást ösztönözve mélyítjük el az alapító karizmája iránti hűségünket, miközben lelki gazdagságának és dinamizmusának újabb vonásait fedezzük fel xli. A köztünk lévő nők sajátos érzékenységgel közelítik meg Marcellin karizmáját, mindannyiunkat gazdagítva ezzel. Közös feladat 16

17 42. Apostoli elkötelezettségünk során igyekszünk olyan légkört teremteni, amelyben mindenki érzi, hogy tisztelik munkáját, és átérzi felelősségét a közös munka iránt. Sőt, társak vagyunk egymás számára, segítünk egymásnak, kölcsönösen bátorítjuk és támogatjuk egymást. 43. Ez a hozzáállás nagyon fontos akkor is, amikor iskoláinkban vagy más apostoli területeken olyan feszültségekkel találjuk szembe magunkat, melyek a munkabér vagy munkakörülmények kérdéseiből fakadnak; mindezek bennünket is érintenek, és megoldást kell találnunk rájuk. Megpróbáljuk megragadni ezeket az alkalmakat arra, hogy a másik ember iránti érzékenységünk nyílt párbeszéd által növekedjék. Amikor vezetőként vagy munkáltatói szervezet tagjaként tevékenykedünk, akkor pártatlanul, igazságosan és becsületesen kell eljárnunk, a misszió iránti érzékkel xlii. 44. Tudjuk azt is, hogy emberek között, és csoportokban előfordulnak tévedések, adódnak félreértések, megbántunk másokat érzékenységükben, és vannak véleménykülönbségek. Az a tény, hogy időről-időre megbocsátunk egymásnak, és ezt ki is fejezzük, segít minket abban, hogy megerősítsük odaadásunkat, segítve ezzel azokat is, akiket szolgálunk. 45. A megosztott misszió lelkületébe sajátos módon bevonjuk a szülőket is, tiszteletben tartva, hogy ők a gyermek elsődleges nevelői xliii. Marcellin Champagnat elgondolását követve szeretettel fogadjuk, meghallgatjuk őket, és velük együtt dolgozunk xliv. Szülők és nevelők, egymást segítjük abban, hogy az adott helyzetet jobban megértsük, arra megoldást találjunk, és jobban átlássuk a gyerekek nevelési igényeit. 46. Marcellin Champagnat alapvető fontosságúnak tartotta azt, hogy a marista intézmények bekapcsolódjanak a helyi egyházi pasztorális tevékenységbe. Ez a szellemiség inspirál bennünket ma arra, hogy kapcsolatban álljunk a plébániákkal és az egyházmegyékkel, valamint arra is, hogy karizmánkat megosszuk másokkal, akiket ugyanez a keresés ösztönöz. xlv Közös felelősség 47. Mindannyian felelősséget vállalunk munkánk sikeréért, s ezt a felelősséget azokkal együtt vállaljuk, akik felelős pozíciót töltenek be munkánk szervezésében, elősegítésében és értékelésében. Az iskolák vezetői a munka megszervezésével segítik ezt a közös felelősségvállalást, olyan szervezeti keretet hoznak létre, melyben koordinálják közös erőfeszítéseinket, biztosítják a döntéshozásban való részvételünket. xlvi 48. A gondok és a felelősség megosztásának szándéka tartományi szinten is kifejeződik, megbeszélések, gyűlések, tematikus bizottságok formájában. Közösen alkotjuk a Marista Közösséget. Tartományunk missziójának különféle vonásait hitben és reményben különböztetjük meg, mivel arra kaptunk meghívást, hogy ebben növekedjünk. 49. Tartományi elöljáróink gyakorlati terveket és struktúrákat dolgozunk ki annak érdekében, hogy a gazdasági vezetésbe, a marista intézmények irányításába bevonjanak világi munkatársakat xlvii, akár saját intézményeinkről, akár az egyházmegye vagy a plébánia által ránk bízott intézményekről legyen is szó. Mindkét esetben, a kánonjog és a polgárjog iránymutatásait követi Rendünk, és az egyházi hatóság egyaránt. 17

18 50. Ahol lehetséges, a marista intézmények hálózatába azokat az intézményeket is bevonjuk, ahol Marista Testvérek aktívan már nincsenek jelen. Együttműködésre törekszünk, és olyan tevékenységeket ajánlunk az általunk szolgált fiataloknak, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ők is a marista család tagjainak érezhessék magukat. 51. A tartományi, tartományközi és a regionális szinten működő marista vezetőkkel együtt törekszünk arra, hogy - marista identitásunkat erősítsük, kiadványokkal, lelkigyakorlatokkal, képzésekkel segítsük, melyeken találkozhatnak Testvérek és világiak. Elmélkedéseink során. Marcellin Champagnat személyére, nevelési örökségére, szellemiségére és karizmájára helyezzük a hangsúlyt. - a marista vezetőket továbbképzések keretén belül készítsük fel pedagógiai, nevelési és gazdasági irányításra, valamint a marista lelkiség előmozdítására. Továbbá a fiatalok evangelizációjára, az igazságosságra és szolidaritásra való nevelésre. - elősegítsük olyan szerveződések működését, mint a Marista Család Champagnat Mozgalma és egyéb Champagnat csoportokét, amelyek megfelelő keretet tudnak nyújtani tagjaik számára a marista szellemiség és misszió megélésére xlviii. Isten országának jele 52. A marista missziónk valódi közösségi szellemben való megélése, az Örömhír egyik jele egyházunk és világunk azon fiataljai számára, akiket szolgálunk. Együtt törekszünk arra, hogy Marcellin Champagnat karizmájához kreatív módon maradjunk hűek, és az Evangélium fényében figyeljünk a változó idők jeleire. 18

19 A fiatalok, főképpen a legelhagyatottabbak között 53. Marcellin Champagnat gyermekek és fiatalok közt élte le az életét. Tiszta szívvel szerette őket és minden erejét nekik szentelte. Őt követve, mi is örömünket leljük abban, ha megosztjuk velük időnket és elköteleződünk mellettük. Magunkénak érezzük vágyaikat, és együttérzéssel segítjük őket nehézségeik megoldásában. 54. Amikor Marcellin megalapította a Marista Testvérek Rendjét, elsősorban a leghátrányosabb helyzetű fiatalokra gondolt. Őt követve, mi is a társadalomból kirekesztettek felé fordulunk, és azok felé, akik szegénységük miatt hiányt szenvednek egészségügyi ellátásban, meg vannak fosztva a kiegyensúlyozott családi élettől, nem részesülhetnek oktatásban és értékekre történő nevelésben xlix. 55. A fiatalok, főképp a legelhagyatottabbak iránti szeretet marista missziónk legalapvetőbb vonása l. 56. Ugyanakkor a karizmához való hűségünk megkívánja tőlünk azt, hogy folytonos figyelemmel kísérjük azokat az állandóan változó társadalmi és kulturális tendenciákat, amelyek hatással vannak a fiatalok identitásának kialakulására, valamint szellemi és érzelmi életükre, társadalmi és fizikai jólétükre. 57. Mai világunkban számos új kihívással kell szembenéznünk: a globalizáció jelenségével, a társadalom sok-szinűségével, az elvilágiasodással és az új technológiák alkalmazásával. Ezek a változások új horizontot tárnak elénk, és nyilvánvaló hátrányaik ellenére újabb lehetőségeket nyitnak. 58. Napjaink bizonyos átalakulásai veszélyt jelentenek a fiatalok személyiségfejlődésére, például a változások gyors üteme, az individualista szemlélet, a fogyasztói társadalom szokásai, az otthont és a munkahelyet illető bizonytalanság érzése. Más tekintetben pedig nem valósultak meg a szükséges változások: tovább nő a szakadék a gazdagok és a szegények között egy olyan világban, ahol a hatalmat gyakorlók a saját érdekeiket helyezik előtérbe; számos országban még mindig háborúk dúlnak. Az életkörülményekben és az oktatási lehetőségek területén súlyos hiányosságokat, egyenlőtlenségeket tapasztalunk, a szeretet hiánya valamint az erőszak, az elhagyatottság, a kizsákmányolás és a diszkrimináció még mindig számtalan fiatal életének mindennapi valósága. 59. De reményt keltő jelenségeket li is tapasztalunk: egyre tudatosabban kezelik az emberi jogokat, ideértve a gyermekek jogait is, és a minden gyermek iskoláztatása érdekében tett erőfeszítéseket. Az emberi élet szolgálatába állított kutatás területén technikai újításokkal találkozunk, a környezetvédelem területén egyre tudatosabban vállalt felelősséggel, a béke előmozdítóinak törekvéseivel, és az igazságtalanság ellen harcolók munkájával. Látjuk azokat a szegényeket és a társadalom peremére szorultakat, akik aktívan részt kívánnak venni szabadságuk és fejlődésük elérésében, és szembeszállnak az elnyomással. Látjuk, hogy megannyi ember, főként fiatalok szolidaritásból építenek hidat a népek között, önkéntes szolgálataikkal. 19

20 60. A gyerekekkel és fiatalokkal fenntartott személyes kapcsolatunkban nagyra értékeljük idealizmusukat, és az igényüket arra, hogy olyan csoportokhoz tartozzanak, amelyek motiválják őket, és segítenek önazonosságuk kialakításában. Tudjuk, hogy legjobb pillanataikban milyen vidámak, lelkesek és őszinték tudnak lenni, tudjuk, hogy készek bízni valakiben, szívesen elköteleződnek, és elvállalják saját szabadságukat. 61. Felfigyelünk mély igazságérzetükre, arra a vágyukra, hogy egy elfogadóbb világban élhessenek, lelki éhségükre. Meghalljuk elfogadást és bizalmat kérő kiáltásaikat, amikor minőségi oktatást, reményt és hitelességet kívánnak, és értelmes életre törekszenek. Észrevesszük azt, amikor a mi felnőtt létünk hitelességét vizsgálják. 62. Ugyanakkor céltalan és kedvét vesztett fiatalokkal is találkozunk; sokuk számára az élet napi küzdelmet jelent. Látjuk, amint tanulási problémákkal, vagy fogyatékosságukkal, társaik visszautasításával találják szembe magukat. Sokan közülük nagyon távol állnak az Egyháztól, nem ismerik Jézus Krisztust, vagy közömbösek iránta és üzenete iránt. Tanúi vagyunk azok belső drámáinak, akik a szegénység, a család felbomlása, visszaélések és társadalmi átalakulások áldozatai. Megértjük zavarodottságukat és azt, hogy ebben a lelkiállapotban kárt okoznak, erőszakossá válnak, vagy különféle önpusztító magatartásformákat vesznek fel. 63. Marcellin tevékenyen együtt-érző lelkiségével igyekszünk jelen lenni azok között, akiket a gondjainkra bíztak lii. Figyelmesen hallgatjuk szavait: Nagy odaadással vegyétek szárnyaitok alá a szegény, tudatlan és kevésbé tehetséges gyermekeket. Jósággal forduljatok ezekhez a gyerekekhez, kérdezzétek őket gyakran, és ne habozzatok kimutatni minden pillanatban, hogy értékesnek tartjátok őket, s annál inkább szeretitek őket, minél kevesebbel áldotta meg őket a természet. liii 64. Ezen felül, megannyi kisgyerek és fiatal életének kegyetlen valósága, személyesen és csoportosan arra indít minket, hogy lelkiekben elmélyüljünk, és az Evangéliumhoz, valamint karizmánkhoz hű bátor és határozott válaszokat adjunk liv. 65. Ha nyitott szemmel és szívvel járva felfigyelünk a fiatalság szenvedéseire, hogy megértsük azokat, akkor kezdjük átélni azt az együttérzést, amelyet Isten érez a világ iránt. Hitünk által meglátjuk Jézus arcát azokban, akik szenvednek, és megpróbálunk személyesen tenni valamit helyzetük enyhítéséért. Sőt, felháborodást és dühöt érzünk azokkal a társadalmi struktúrákkal szemben, amelyek szegénységhez vezetnek, és inkább az okok megszüntetésén igyekszünk munkálkodni, mint a bajok orvoslásán. 66. Alázatos lelkülettel figyeljük a szegény emberek eltökéltségét, és azt, ahogy képesek egymást segíteni. Isten szavát halljuk, Isten kezét és hatalmát látjuk abban, ahogy küzdenek önmagukért. Akár reményvesztettnek is érezhetnénk magunkat, látván saját szegénységünket és a szükséget szenvedők emberi gyengeségét, mindaddig, amíg meg nem tanuljuk, mi a valódi szolidaritás. Közösen, megfeledkezve a mi és az ők megkülönböztetéséről, a szegények ügyét Isten ügyének tartjuk és elfogadjuk, hogy vannak bennünk és élethelyzeteinkben olyan dolgok, amelyeket egyedül Isten tud orvosolni. 67. Ahol szükséges, ott készek vagyunk új irányítási módokat bevezetni, intézményeinkben, és apostoli tevékenységünk egyéb területein, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban érjük el azokat a fiatalokat, akik valóban sebezhetők, vagy akik családi vagy szociális körülményeik miatt kirekesztettek lv. 20

21 68. Mindez arra vezet bennünket, különösen a Testvéreket lvi, hogy akár saját biztonságunk kockáztatásával is elmenjünk olyan helyekre, ahova még senki nem ment; a határok felé lvii. 21

22 Az Evangélium magvetői vagyunk 69. Marcellin Champagnat missziójának középpontjában az állt, hogy Jézus Krisztust megismertesse és megszerettesse lviii. A nevelésben látta azt az eszközt, amely elvezeti a fiatalokat a hit élményéhez, jó keresztényekké és jó állampolgárokká teszi őket lix. 70. Marcellin követőiként, mi is vállaljuk ezt a missziót lx. Először is, segítünk a fiataloknak, tekintet nélkül arra, milyen valláshoz tartoznak, vagy a lelki útkeresés melyik lépcsőjén állnak éppen. Ezt azért tesszük, hogy teljes és reményteli személyiséggé tudjanak válni, mély felelősségérzettel a mai változó világ iránt lxi. Ez az emberi növekedést elősegítő munka elválaszthatatlan az evangelizációs tevékenységtől lxii. Marista nevelőkként, tevékenységeinken keresztül az Evangélium értékeit mozdítjuk elő, és ezzel hozzájárulunk Isten Országának építéséhez. lxiii 71. Még ennél is tovább lépünk. Marcellin szavainak indítására: Amint meglátok egy kisgyermeket, az a vágyam támad, hogy hittanra tanítsam őt, és elmondjam neki, mennyire szereti őt Jézus lxiv, a fiataloknak Jézust valóságos személyként mutatjuk be, akit megismerhetnek, megszerethetnek és követhetnek lxv. 72. Jézusban Istent látjuk. Ő közénk jön, hogy életünk legyen, és bőségben legyen lxvi. Ő feltárja előttünk, az emberi élet valódi értelmét lxvii. Szavaival és cselekedeteivel válaszol legmélyebb vágyainkra. Gyógyulást és reményt hoz mindannyiunknak. Megbocsát a vétkeseknek, elfogadva az emberi törékenységet. Különös szeretettel fordul a szegények és kirekesztettek felé. Imádkozni tanít minket. 73. Jézus azért jön, hogy tüzet hozzon a földre lxviii. Rámutat az elnyomó rendszerekre, és az elnyomottak mellé áll. Elutasítja a világ logikáját, és Isten Országát hirdeti, melynek alapja a kölcsönös szeretet, az ellenség szeretete, az élet kenyerének testvéri megosztása, túllépve a faji, társadalmi, vagyonbeli, nemi megosztottságon, és minden kirekesztő tényezőn lxix. 74. Jézus kereszthalála és feltámadása, mint hitünk Krisztusa, feltárja előttünk az Úr szeretetének mélységét és Isten hatalmát arra, hogy a rosszból is jót hozzon ki. Olyan reményt ébreszt bennünk, amihez hasonlót az emberi történelme során soha semmi nem tudott elérni. Szentlelke tovább folytatja a megváltás művét, folytatja a szabadulást és kiengesztelést szívünkben és társadalmunkban. Isten szeretetének történelmünkben föltáruló kezdeményezésére hittel válaszolunk, és engedjük, hogy kegyelme átalakítson minket. Ez Jézus Örömhíre, aki az út, az igazság és az élet lxx. Evangelizációs tervünk a nevelés által 75. Marcellin Champagnat atyát követve arra törekszünk, hogy a fiatalok apostolai legyünk, saját életünk példájával hirdessük számukra az Evangéliumot, s azzal, hogy köztük vagyunk, életünkkel és tanításunkkal. Nem vagyunk sem a világi tárgyak egyszerű tanítói, sem pedig egyszerű hitoktatók. lxxi 22