NAGY G[BOR. A nemzeti önismeret megőrzése és újraépítése a magyar költészetben az 1960-as évektől az ezredfordulóig

Átírás

1 NAGY G[BOR A nemzeti önismeret megőrzése és újraépítése a magyar költészetben az 1960-as évektől az ezredfordulóig Bevezetés Az irodalmi folyamatok nem a Művészet vagy Irodalom feliratú légmentes kísérleti laboratóriumban zajlanak. Mint minden nyilv{nos, közösségi cselekvés, az irodalmi műalkot{s is t{rsadalmi-kultur{lis kontextusba {gyazódik. Még a kor{tól, t{rsadalmi téridejétől legradik{lisabban függetlenedni l{tszó műalkot{st is kor{hoz, közösségi kontextus{hoz kapcsolja beszédességével és jelentőségteliségével a sz{ndék, amellyel épp e kötöttségektől akar l{tv{nyosan megszabadulni. Vannak ugyanakkor alkot{sok és életművek, amelyek a közösségi létmód problém{it, kérdéseit nem nyűgnek vagy az önkiteljesítését korl{tj{nak tekintik, hanem a t{rsadalmi és történelmi jelenségekre érzékenyen reag{lva hozz{k létre saj{t vil{gukat. Egy adott kor t{rsadalmi viszonyait t{volnézetben a kor történelmi jellegzetességei hat{rolj{k. S b{r a történelem jelenidejűségében többnyire nem történelemnek, hanem politik{nak és (t{rsadalom)történetnek mutatja mag{t, a gondolkodó ember képes a folyamatok egyes elemeinek különleges jelentőségét ak{r szinkronit{s{ban is felismerni. T{rsadalom és kultúra, t{rsadalom és történelem, ebből következően történelem és művészet egym{stól teljesen szét nem v{lasztható, egym{son sokszínű bonyolults{ggal {ttetsző mint{zatok. Ezt az összetett struktúr{t csak Ez a tanulm{ny a Magyar Tudom{nyos Akadémia Bolyaiösztöndj{nak ( ) t{mogat{s{val íródott, bevezető része egy hosszabb tanulm{nysorozatnak. 41

2 leegyszerűsítette a marxista felfog{s, amikor mindent a történelem meghat{rozó, determin{ló erejével magyar{zott, r{ad{sul a történelmet egyoldalúan oszt{lyharcként és a prolet{rdiktatúr{hoz vezető logikus és szigorúan fejlődési folyamatként elbeszélve. A strukturalizmus pedig egyszerűen nem vett tudom{st e rendszerek művészet és t{rsadalmis{g összefüggés-h{lózat{ról. A posztmodernit{s a történelmi kontextus z{rójelbe tételével, a közösségi funkció kiiktat{s{val, az individualit{s (majd a nyelv) abszolutiz{l{s{val kísérelte meg az irodalom teljes autonómi{j{t (nemegyszer immanenci{j{t) igazolni; ez az elontologiz{ló szemlélet, sz{mtalan értékes elméleti hozadéka mellett, legal{bb annyiban leegyszerűsítőnek bizonyult, amennyiben kérdezésmódj{val, -technik{j{val az irodalmi törekvések egyik fele megszólíthatatlan maradt, ném{nak tűnt fel. A közösségi problematik{val szembesülő, az én-identit{st a mi-identit{s tükrében is szemlélő irodalmat e felfog{s m{sodrendűnek, margin{lisnak értékeli. 1 Ezt azonban nem igazolj{k sem az irodalmi folyamatok: a kritik{ban marginaliz{lt törekvések újabb és újabb követőkre 1 L. a hetvenes évek közepén indultak nemzedékéről pl. KERESZTURY Tibor somm{s véleményét: Az {tértékelés szükségességét sürgette (<) annak a korai, {m időközben messzemenően igazolódott felismerése, hogy a magyar költészet útja nem az eddigi domin{ns ir{nyba, a t{rsadalmi érdeklődésű, alapvetően metaforikus kifejezésmódú»népnemzeti«modell tov{bbépülése felé vezet. (<) A nyílt ütközési felületek, felszíni konfliktusok nélküli korszitu{cióban anakronisztikuss{ v{lt a virraszt{s, a heroikus mégis-mor{l gazdag tradíciókkal rendelkező attitűdje< KERESZTURY Tibor, A kétely demonstr{ciója a széthullott evidenci{k költészete. Mozg{sir{nyok, értékv{ltoz{sok a magyar líra újabb {ramlataiban = KERESZTURY Tibor, Kételyek kora. Tanulm{nyok a kort{rs magyar irodalomról, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2002, 13. *Kiemelés az eredetiben.+ 42

3 tal{lnak, folyamatos v{ltoz{son, módosul{son esnek {t; sem az olvasói viszonyul{sok, visszajelzések: a kiüresedett irodalmi ir{nyzatok újra és újra megtal{lj{k olvasóikat. A közösségi érdekű irodalom peremre szorul{sa r{ad{sul a magyar irodalomtörténet folyamataival sem egyeztethető össze, hisz ez a művészi szemléletmód a magyar irodalom legmeghat{rozóbb hagyom{ny{nak folytatója. A huszadik sz{zad végi fejlemények sem indokolj{k mellőzését. Görömbei Andr{s éppen ellenkező, a közösségi modellek felértékelődését hozó törekvéseket tapasztal és tudatosít: < a kor{bbi jóslatokkal szemben, s azok logikusnak l{tszó érvei ellenére a huszadik sz{zad vége az etnikai renesz{nsz időszaka lett. Az etnikai egységek, közösségek egyre erőteljesebben ragaszkodnak önazonoss{gukhoz, anyanyelvükhöz, történelmi és kultur{lis hagyom{nyaikhoz. Fokozottan gondjukk{ v{lt az önmegfogalmaz{s, a különbözésben, a saj{toss{gban megmutatkozó jellemvon{saik összegyűjtése, az összetartoz{s tudat{nak erősítése. Bizonyos, hogy ebben a közösségkereső, otthonkereső serénységben igen nagy szerepe van a huszadik sz{zad kegyetlen lelki elidegenedésének. (<) A közösségi érzés épsége létérdeke a személyiségnek. (<) Még az eredet és a történelem is a kultúr{ban tudatosodik, kap tov{bbadható érzelmi keretet és form{t. Az anyanyelv szerepe a döntő ebben, s a nyelvben megőrzött, rögzült nemzeti hagyom{nyok, a nemzeti idézetkincs. Olyan elemek teh{t, amelyek úgy kötnek egy közösség lelkiségébe, hogy közben megkülönböztetnek m{s közösségektől. (<) A huszadik sz{zadi mérhetetlenül fölgyorsult civiliz{ció szinte szétzil{lta a magyars{g etnikai saj{toss{gait hordozó jelenségek szerves és v{ltozatlan tov{bböröklődését: ünnepi és alkalmi szok{srendjét éppúgy, mint a vall{sban élő kultur{lis 43

4 hagyom{nyt, szertart{sok, énekek folytonoss{g{t. 2 Hogy ez a tapasztalat az irodalmi művek saj{tja is sőt előbb leszűrhető műalkot{sokból, mint mondjuk szociológiai tanulm{nyokból 3, az evidens akkor, ha nem feledkezünk el irodalom és történelem, irodalom és referencia egym{sra utalts{g{ról, s nem értékeljük al{bb az olyan műveket, amelyek c{folj{k az irodalom teljes autonómi{j{nak és immanenci{j{nak teóri{j{t. Az irodalom teljes autonómi{j{t valló felfog{sok antropológiai, posztkoloni{lis kritik{ja épp a szocializmus időszak{nak gyarmati jellege révén figyelemre méltó t{rgyunk szempontj{ból is. 4 Edward Said úgy véli, a t{rsadalom és az irodalom csak együttesen tanulm{nyozhatók és értelmezhetők 5 ; a szöveg, a»text«nem autonóm, hanem az alkotó és a befogadó pontjain egyar{nt vil{gba kapcsolódó, kontextu{lis létű és eseményszerű jelenség, illetve hogy a szövegek nemcsak a vil{gban léteznek, hanem oda is helyezik magukat (<), és az{ltal vannak, hogy a vil{gban 2 GÖRÖMBEI Andr{s, Nemzettudat a mai magyar irodalomban = Görömbei 1999, Andr{s, Létértelmezések, Felsőmagyarorsz{g Kiadó, Miskolc, 382. *Kiemelések nem az eredetiben.+ 3 Vö. GÖRÖMBEI sz{momra is példaadó hitvall{s{val: Az irodalmat (<) az adott alkotó személyiség, s az adott nemzeti közösség önkifejezése legfontosabb, mert legérzékenyebb form{j{nak tekintem. GÖRÖMBEI Andr{s, Irodalmunk szabads{gharca = GÖRÖMBEI 1999, Vö. Bizonyos értelemben posztkoloni{lisnak nevezhető minden olyan etnikai öntudat-form{lód{s, amely karakterisztikusan közösségek tudattalan hatalmi törekvéseinek kohój{ban született. Tal{n éppen ez az a pont, ahol a közép-európai történelem is sokrétű metahermeneutikai értelmezés lehetőségét ígéri, hisz vil{gunk szerencsétlenül gazdag a sokszor kölcsönös koloniz{l{sok szövedékéből font értelemképzési h{lókban. SZAMOSI Gertrúd, A posztkolonialit{s = HELIKON 1996/4., SAID, Edward, Orientalizmus = HELIKON 1996/4.,

5 működnek. 6 J{nosi Zolt{n nagyon fontos felismerése, hogy A»posztkolonialit{s«fogalomnak a magyar viszonyokra vetítése (<) egy{ltal{n nem mond ellent egyes újabb keletű európai kultur{lis mozg{soknak, illetve az ezeket felt{ró elméletnek. 7 A gyarmatosító hatalom egyar{nt porlasztójaelemésztője a (nemzeti) közösség identit{s{nak és a személyes identit{s integrit{s{nak, s ezzel egyidejűleg élénkítője az erre védekezően reag{ló közösségi érdekű irodalomnak. Az újabb tudom{nyos gondolkod{smódok, különösen a kultur{lis antropológia és a szoci{lpszichológia egyes ir{nyzatai r{ir{nyított{k a figyelmet arra is, hogy a közösségi identit{s éppoly integr{ns része az egyes személyiségnek, mint ahogy a közösség sem csak a közösségi, hanem a személyes identit{sok révén is meghat{rozott. Az irodalom a közösségi-, s kiemelten a nemzeti identit{s legfőbb őrző s alakító közlésform{ja. Az irodalom legrégibb és legszélesebb hatósugarú hazai ir{nya nemzeti identit{s, emlékezet és történelem összefüggése révén mindig közösségteremtő sz{ndékú és erejű volt. A modern értelemben vett magyar irodalomról mindig is lev{laszthatatlan volt a nemzeti művelődésben betöltött pótolhatatlan szerepe: a nyelv, az ízlés és a gondolkod{s művelése, a nemzeti önismeret és emlékezet fenntart{sa, közösségteremtő erőként való felhaszn{lhatós{ga, a nevelésben, a különböző t{rsadalmi emancip{ciós folyamatokban, a sokféle szocializ{cióban nyújtott segítsége, illetve a t{rsadalmi igazs{goss{ghoz és demokratiz{l{shoz való hozz{j{rul{sa, no és nem feltétlenül utolsósorban az igényes szórakoztat{s. 8 6 SZAMOSI Gertrúd, A posztkolonialit{s = HELIKON 1996/4., J[NOSI Zolt{n, Egy Németh L{szló-regény paradigm{j{hoz. Az Égető Eszter és a Sz{z év mag{ny = J[NOSI 2005, Zolt{n, Fűsz{l és mindenség. Folklór és archaikum az újabb magyar irodalomban, Holnap Kiadó, Budapest, PAPP 2003, Endre, Identit{skeresés irodalomértésünkben, Hitel, 2003/

6 A nemzeti paradigma és {ltal{ban a kultúra egyik kulcsfogalma a hagyom{ny: a közösség olyan tapasztalatfelhalmozód{sa és értékkészlete, amely részben megosztható és megosztandó, részben megújítható és megújítandó. A hagyom{ny szerepe éppen az, hogy a régi és új minőségek között egyensúlyt hozzon létre, az időt{lló értékeket megtartsa, az egyszer m{r bev{lt és elismert kvalit{sokat {törökítse az újabb nemzedékek sz{m{ra. Szellemi otthont teremtsen, megvédve az egyént az elidegenedéstől, mag{nytól, a semmibe vetettség érzésétől. 9 E tanulm{nysorozatban arra teszek kísérletet, hogy egy viszonylag jól elhat{rolható, részben egyedi kultur{lisirodalmi struktúr{val rendelkező periódus költői életművei közül azokat vizsg{ljam meg, amelyek kitüntetett szerepet j{tszanak a magyars{g nemzeti identit{s{nak alakít{s{ban, a nemzeti hagyom{nyok tov{bbörökítésében és megújít{s{ban. A periódus a 20. sz{zad m{sodik felének az a szakasza, amelyben az (el nem kötelezett) alkotók m{r illúziótlanul szembesülhettek a kelet-közép-európai t{rsadalmi helyzet jellegzetességeivel. A történettudom{ny e periódus közötti szakasz{t nevezi a k{d{ri konszolid{ció időszak{nak is, ami részben elfogadható fogalom, ha konszolid{ció alatt nem a rend, hanem a diktatórikus hatalmi viszonyok megszil{rdít{s{t értjük. Erre az időszakra is érvényes N. P{l József összegzése: < az 1945 ut{ni rendnek szinte mindent sikerült szétvernie, ami egy nemzet tudat{nak és jellemform{ló tradíciój{nak az {törökítéséhez fontos 10. Ugyanakkor a hatalom kultúraellenőrző szigor{nak enyhülése 9 BITSKEY Istv{n, Hagyom{ny és megújul{s az ezredforduló kultur{lis értékrendjében, Hitel, 1998/ N. P[L József: Tankönyv amnézi{ban szenvedőknek = N. P[L 2001, József, Tiszt{nak a tiszt{t őrizzük meg, Felsőmagyarorsz{g Kiadó, Miskolc,

7 nagyobb teret adott az alkotói szabads{gnak, mint az 56 előtti évtized, így nyíltabb és gazdagabb v{ltozatai jelenhettek meg annak a közösségi gondolkod{snak, amely Nagy L{szló nemzedékének indul{s{t jellemezte. Illúziótlans{g alatt azt értem, hogy az ekkor fellépő alkotók egyrészt, döntően az 1956-os forradalom és szabads{gharc hat{s{ra, felismerték a politikai rendszer alapvető ember-, közösség- és magyarellenességét, m{srészt olyan irodalmi minta birtok{ban voltak elsősorban Nagy L{szló, Juh{sz Ferenc, Illyés Gyula, részben Pilinszky J{nos és Weöres S{ndor költészete, illetve Németh L{szló és Illyés Gyula esszé-, dr{ma- és regényírói munk{ss{ga révén, amely kijelölhette szellemi és költői útjuk ir{ny{t. Emellett mivel mindannyian a 60-as vagy 70-es években alakított{k ki egyedi költői karakterüket rendelkeztek m{r azzal az időbeli t{vlattal, amely tompíthatta e minta mag{hoz hasonító erejét, elősegíthette egyéni t{jékozód{sukat. Mielőtt a szűkebben irodalmi kiindul{si pontokat részletesebben szemügyre venném, néh{ny t{gabb, az irodalmi műveknek nemcsak intézményes létmódj{t, de természetét is meghat{rozó struktúra és fogalom viszonyrendszerének tiszt{z{s{ra kerítek sort. Kiindul{si pontom az emberi gondolkod{s és így a műalkot{sokban megnyilv{nuló alkotó én a priori közösségi megelőzöttsége. Jórészt a kultur{lis antropológia felől érkeztek olyan impulzusok, amelyek a mai irodalomelméletben is r{ir{nyított{k a figyelmet az irodalom közösségi funkciój{ra, nemzeti identit{st alakító volt{ra. Nemzeti identit{s és magyar irodalom összefüggése azonban irodalomtörténeti nézőpontból is kézenfekvőnek l{tszik. A nemzeti ébredés nemhogy r{nyomta a bélyegét a 19. sz{zadi magyar (és a nyugat- és közép-európai) irodalomra, hanem jórészt éppen az irodalom keretein belül indult meg a nacionaliz{lód{s folyamata. A 20. sz{zadban 47

8 azt{n különösen 1945 ut{n jórészt feledésbe, sőt takar{sba került nem csak a nemzeti irodalom mint különböző előfeltevések alkotta fogalmi rendszerek középpontja, de a nemzeti identit{s problematik{ja is kikerült a bölcseleti vizsg{lód{sok fókusz{ból. A magyar (és közép-európai) irodalom egy jelentős része azonban nem volt hajlandó tudom{st venni erről a szellemi amnézi{ról, s részben a hagyom{nyközösség elve 11, részben a kommunizmus kiv{ltotta szellemi ellen{ll{s jegyében jelentős (élet)művekben folytatta a Csokonaitól Adyig többé-kevésbé töretlen ívet. Az S. Varga P{l {ltal elkülönített h{rom {llamközösségi, eredetközösségi, hagyom{nyközösségi 11 A hagyom{nyközösségi paradigma meghat{roz{sa S. VARGA P{ln{l: A hagyom{nyközösségi értelmezés (<) egy eredeti és öntörvényű kultur{lis mint{zat hagyom{nyozód{s{nak folytonoss{g{hoz köti a nemzet fogalm{t, a nemzeti irodalom lényegét pedig a nyelvhez hasonlóan saj{tszerű s attól elv{laszthatatlanul születő-alakuló költészeti hagyom{nyban l{tja, amely a külső hat{sokat mindig önmaga eleven lényegéhez hasonítja. Az irodalom lényege itt az a poézis, amely a kultur{lis közösségek legarchaikusabb korszak{ból, nyelvük kezdeti, poétikus haszn{lat{ból ered és hagyom{nyozódik tov{bb, s eredetileg az egész közösség saj{tja a közösség teljes tud{skészletét hordozó közköltészet. Mivel a költészet e felfog{s szerint a nyelvből születik, esztétikum és nemzeti jelleg itt kölcsönösen feltételezi egym{st és szorosan összefügg. A hagyom{nyközösségi szemlélet a saj{t kultúra folytonoss{g{nak fenntartój{t legink{bb a paraszts{gban tal{lja meg (magyar vonatkoz{sban Erdély hagyom{nyőrző nemesi kultúr{j{t tekintve jelentős kivételnek), a költészetét pedig kiz{rólag ebben (<). (<) A hagyom{nyközösségi paradigma vertik{lis metafor{j{ban az alsó szint a meghat{rozó: a népköltészet az alap, erre kell építeni, emelni a nemzeti poézis csarnok{t. S. VARGA 2005, P{l, A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. sz{zadi magyar irodalomtörténeti gondolkod{sban, Balassi Kiadó, Budapest

9 paradigma közül a posztmodernit{s kor{ban az alkotó egyéniségnek és vele az esztétikum autonómi{j{nak elvét uralkodóv{ tevő eredetközösségi paradigm{ba kapcsolódó művek tűnnek az irodalom első vonal{ba tartozónak a részben a hagyom{nyközösség elvét folytató művek és alkotók a dekanoniz{ció folyamat{nak vannak kitéve. Maga S. Varga, b{r könyve végén leszögezi: az emberi kultúra történetének egyik jellemző von{sa, hogy az egykor elvetett alternatív{kat (<) időről időre újra fölfedezi, sőt vallja, hogy felelősséggel tartozunk minden emberi tud{sért, amelyről valaha valamiért kénytelenek voltunk lemondani 12, mégsem feltételez közvetlen folytonoss{got a tanulm{nya szerint Arany L{szló életművével z{ruló paradigma és a 20. sz{zad népies mozgalma között. Azt azonban nem vitatja el, hogy a hagyom{nyközösségi paradigma elemei beépülhettek valamennyire a népies mozgalomba 13 magam úgy vélem, s a későbbiekben ezt igazolni is igyekszem, e paradigma m{ig nem szakadt meg. Módosulva b{r, de tov{bb él Ady, József Attila életművében, majd Illyés Gyula és Nagy L{szló ösztönző péld{ja révén sz{mos költő művészetében egészen napjainkig. A hagyom{nyközösségi elv paraszti kultúr{t felfedező és a művészetét arra építeni sz{ndékozó költőinek programja folytatódik abban a 20. sz{zadi ir{nyban, amelyet J{nosi Zolt{n archaikus remitologiz{ciónak nevez. Ez a poétikai elv hat{rozta meg a sz{zad első felének azt az ir{nyzat{t, amelyet nemzeti irodalomnak nevezhetünk. 14 Értve e fogalom alatt olyan magyar irodalmat, amely gondolkod{sa, t{jékozód{sa centrum{ba helyezi a magyars{g önismeretének, azonoss{gtudat{nak 12 S. VARGA 2005, Vö. S. VARGA 2005, Épp ezért szemléletem egyik megalapozója J[NOSI Zolt{n könyve: J[NOSI 1996, Zolt{n, Nagy L{szló mitologikus költői vil{ga. Az egyetemes és magyar irodalomtörténet koordin{t{iban, Felsőmagyarorsz{g Kiadó, Miskolc. 49

10 problém{j{t. Célul tűzi ki a nemzeti hagyom{nyok ébrentart{s{t, megőrzését és megújít{s{t. Szembesül a múlt, a történelem eseményeivel és a jelen t{rsadalmi folyamataival. S ha úgy érzékeli, a jelen hatalmi elitje ki akarja forgatni a nemzetet ebből az örökségéből, meg akarja fosztani az örökségből építkezés jog{tól, a maga eszközeivel szembesz{ll ezzel a hatalommal, leleplezi annak visszaéléseit és torzít{sait. Tehette ezt ebben az időszakban a XX. sz{zad utolsó négy évtizedében abból az okból, mondhatni kényszerből, hogy soha ilyen veszélyeztetett nem volt a magyars{g identit{sa. Mert kiszakította azt eredetéből, hagyom{ny{ból a szocializmus azon önlegitim{ciós sz{ndéka, hogy az új vil{grend időben visszafelé teremtsen olyan múltat, amely felől a törés folytonoss{gnak l{tszhat. Mert felmorzsolta a hagyom{nyozott értékrenden alapuló önismeretet a szocializmus új erkölcse, felülírv{n az emberi lét évezredes tapasztalatait és nemzedékről nemzedékre örökített közösségi életvezetési stratégi{it. Mert kiforgatta a magyars{got nyelvéből a szocializmus, amikor a diktatúr{t demokr{ci{nak, az orsz{gnyiv{ t{gított, szögesdróttal körülvont barakkot népközt{rsas{gnak, a hagyom{nyos t{rsadalmi létstruktúr{k erőszakos szétrombol{s{t reformnak, építésnek nevezte. A nemzeti irodalom teh{t egyrészt történelemorient{lt, m{srészt a múltat minduntalan összeveti-ütközteti a jelennel. Poétikai síkon ez mint J{nosi vizsg{lataiból kitetszik azt jelentette, Nagy L{szló költészetével bez{rólag, hogy az ilyen l{t{smód egyik legfőbb elj{r{sa az archaikus remitologiz{ció. S éppen Nagy L{szlón{l valósul meg legteljesebben az a h{rmass{g, amely a legszűkebb értelemben vett bartókis{g lényege: archaikus mítosz, történeti l{t{smód és korvalós{g ötvözete. 15 Ezt a hagyom{nyt kín{lja 15 Vö. A»bartókis{g«makrostruktúr{j{t így a modern lét problém{iból fakadó törvénykeresés, az egyetemes-{tfog{si igény, és 50

11 az irodalomtörténet közvetlen előzménye azoknak a költőknek, akik fogékonyak a nemzeti identit{s problém{ira. S b{r többségük épp a Nagy L{szló-líra legerősebb karaktervon{s{t, az archaikus remitologiz{ciót nem követi (érthetően), a nemzeti irodalom újabb vonulata, Csoóri S{ndortól Baka Istv{non {t Nagy G{sp{rig a nemzeti hagyom{nyokra nyitottan, történelmi érzékenységgel felvértezve nyíltan szembesül az adott korvalós{ggal, legyen az a kommunista diktatúra vagy a rendszerv{ltoz{s ut{ni évek mor{lisan is zavaros időszaka. Poétikai szempontból olyan közösségi érdekű líra ez, amely nem sz{mol le a költészet eredendően személyes alkat{val, de a személyességet sem csup{n az individualizmus egyoldalús{g{ban értelmezi, hanem egyén és nemzeti közösség eleven kapcsolat{ban. T{gabb értelemben bartóki karakterű, azaz lételve a küzdés, vil{gszemlélete oppozicion{lis-du{lis, a népi-nemzeti gyökerűt az egyetemessel összekapcsolva értelmezi. B{r az archaikus remitologiz{ció a bartókis{g kiemelkedő vonulat{t 16 képező poétikai elv Nagy L{szló ut{n jobb{ra csak Ratkó József lír{j{ban meghat{rozó, részlegesen tov{bb él Buda Ferenc és V{ri F{bi{n L{szló költészetében is. De nem független e poétikai elvtől K{ny{di S{ndor, [gh Istv{n és Baka Istv{n költői indul{sa sem. Mivel az elmúlt két évtizedben elsősorban a líra esett {ldozatul annak a szemléletmódnak, amely anakronisztikusnak bélyegzi a történelmi és nemzeti sorskérdéseket középpontba {llító, poétikai form{l{smódj{t tekintve is nemzeti jellegű művészi l{t{smódot 17, e művészeti és irodalmi folyamatból az erre a célra fölemelt archaikuss{g fogalmainak h{romszögében lehet legtiszt{bban értelmezni. J[NOSI 1996, J[NOSI 1996, Vö. < az irodalomszemléleti paradigmav{lt{s (<) olyan értékv{laszt{si preferenci{kkal lép föl újabban, amelyekben az 51

12 dolgozatomban csak a lírai életművekkel foglalkozom. Így az irodalomtörténeti előzmények közül is csak a lír{ban történtek kaphatnak hangsúlyt nem elfeledve azonban, hogy ak{r Németh L{szló, ak{r Babits Mih{ly vagy Illyés Gyula esszé- és tanulm{nyírói (sőt prózaírói) munk{ss{ga legal{bb olyan szellemi ösztönző erő volt a kiv{lasztott periódus költői sz{m{ra, mint a tüzetesebben vizsg{lt lírai életművek. (S b{rmennyire megbontja is a Csoóri S{ndor-portré egységét, n{la sem térhettem ki részleteiben a Németh L{szlóé mellé {llítható esszéire sem.) Elsődleges célom azonban nem lehetett a nemzeti irodalom 20. sz{zadi természetrajza nem is egy kutatóra, mint ink{bb kutatóműhelyek összehangolt munk{j{ra szabott feladat az. Még csak a nemzeti küldetésű költészetünk teljes körképére sem v{llalkoztam e terep viszonylagos j{ratlans{ga csak annyit engedett meg, hogy felmutassak és bemutassak (pontosabban: újraszitu{ljak) néh{ny költői életművet, amelyek kitüntetettnek tekinthetők nemzeti önismeretünk alakít{sa szempontj{ból, azaz a nemzeti paradigm{hoz 18 sorolhatók. Életművet, azaz csak azokat a irodalom nemzeti szempontjainak nemigen van helyük. A tragikus (péld{ul nemzeti) mítoszokat ki kell venni az irodalom illetékességi köréből< N. P[L 2001, Vö. Mit nevezek nemzeti paradigm{nak az interpret{cióban? Az irodalomértés olyan jellegzetes v{lfaj{t, amely a kommunik{ciós gyakorlatban megvalósuló egyéni és a tőle elv{laszthatatlan közösségi önazonoss{g-képződés (és -képzés!) nyelvművészeti v{ltozatait vizsg{lja, illetve az értelem- és ítéletalkot{s történeti folyamat{ban a nemzeti modellt bizonyos, a létmódj{ból természetesen adódó, identifik{ló jegyek alapj{n autonóm kultur{lis alakzatként fogadja el. Nem m{s ez valój{ban, mint közösségalakító vonatkoz{si rendszer. Az önszemlélet és az önmegértés nyelvi-szoci{lis kerete. Az ekképpen kategoriz{lt értelmezői gyakorlat elősegítheti a nemzeti önismeret és identit{s a verb{lis cselekvésben kifejeződő valós{g{nak {télését, s 52

13 költőket vettem figyelembe, akiknek egész lírai oeuvre-jük jellegét meghat{rozza a nemzeti önazonoss{g kérdéseivel szembesülés programja, s esztétikailag kimagaslót alkottak. E szempont miatt mondtam le olyan jelentős lírai életművek vizsg{lat{ról, mint Tőzsér [rp{dé vagy Tornai Józsefé: előbbi b{r a Csoóri S{ndor nemzedékével p{rhuzamosan, hasonló alapról kibontakozva indult, érett és újabb költészetét csak erőszakkal lehetne e keretek közé szorítani. A közép-európais{g problémaköre, ami oly fontos Tőzsér költészetében, b{r érintkezik szempontjaimmal, nem fedheti el, hogy e líra szorosabb kapcsolatot tart az individualista gondolatis{gon alapuló újabb kísérletekkel. Tornai József hatalmas életműve vizsg{lód{som szempontjait illetően is rendkívül gazdag mégis, ez csak egyik szelete annak a lír{nak, amely Tőzséréhez hasonlóan a vil{g (nem csak Európa!) filozófiai {ramlatait is termékenyen integr{lva hoz létre különön{lló gondolkodói univerzumot. A Hetek költői közül Serfőző Simon költészetét nagyra becsült próz{j{n{l sem tartom al{bb értékelhetőnek, szempontrendszerembe azonban csak erőszakkal volna beszorítható. Tolnai Ottó költészete is jelentős teljesítménye sz{zadunknak, szintúgy Sziveri J{nosé egyiküké sem olvasható azonban, torzít{s nélkül legal{bbis, a nemzeti identit{s mint poétikai-tematikai szempont keresztmetszetében. Orb{n Ottó gazdag és izgalmas lír{ja hamisítatlan európai költészet; remek Balassi, Csokonai, Kölcsey, Arany stb. hangj{n írt stílusimit{ciói ellenére sem sorolható a nemzeti irodalom fentebbi meghat{roz{s szerinti csoportj{ba. Oravecz Imre ink{bb csak a Hal{szóemberrel kerülhetne itt szóba nem vagyok benne bizonyos, hogy hozz{j{rul az autonóm anyanyelvi tud{s- és műveltségbeli form{k megőrzéséhez. PAPP 2003,

14 abban is nem az individuum analízise a meghat{rozó, mint kor{bbi összességében is kiv{ló költészetében. De nem folytatom a kimaradtak névsorolvas{s{t: az ut{nam jövők ha végiggondolj{k szempontjaimat és döntéseimet, arra is módot fognak tal{lni, hogy a nem egészen indokolt hi{nyokat megszüntessék, munk{m viszonylag szűkre szabott körszeletét egésszé kerekítsék. A kutat{s t{rgy{ul szolg{ló életművek karaktere a közös alapképleten túl a nemzeti-közösségi érdekű irodalom sz{mtalan v{ltozat{ra adnak péld{t. Csoóri S{ndor költészetében az individuum létdr{m{ja a közösség sorsképletének mint{j{ra, azzal összefonódva íródik. 19 K{ny{di S{ndor költészete a nemzeti önazonoss{g kereteit szülőföld és anyanyelv egym{srautalts{g{ban ismeri fel. 20 Szécsi Margit lír{j{ban avantg{rd-groteszk, karnev{li vil{gl{t{s és történelmi fedezetű igazs{g- és tisztas{g-igény kettőssége jelenthet külön izgalmat az olvasónak. Ratkó József halottaink, eleink etikai péld{j{t tekinti közösségi ir{nytűnek. 21 Bella Istv{n a végletekig csig{zott nyelvi j{tékoss{g v{ltozataiban vall közösségi önismeretünkről. [gh Istv{n szülőföld, történelmi emlékezet és a filozofikus t{vlatokba emelt személyes sors h{rmas{ban hozza létre egyedi életművét. Buda Ferenc a külön{ll{s és összetartoz{s konfliktus{t viszi színre verseiben. 22 Baka Istv{n a nemzet történelmi tapasztalat{t transzpon{lja metafizikai- 19 L. NAGY G{bor, A közösségi hangolts{gú személyiség létdr{m{ja Csoóri S{ndor költészetében, Kort{rs, 2006/ L. NAGY G{bor, A szülőföld és az anyanyelv mint a nemzeti önazonoss{g keretei K{ny{di S{ndor költészetében, Forr{s, 2004/ L. NAGY G{bor, Ratkó József, a halottak költője, Hitel, 2003/11., ill In: Tariménes, II. évf. 1. sz{m, L. NAGY G{bor, A külön{ll{s és összetartoz{s magatart{smodellje Buda Ferenc költészetében, Hitel, 2004/8. 54

15 apokaliptikus síkra. 23 Farkas [rp{d költészete kudarcos nemzeti történelem és kisebbségi sors kettős terhéről ad sz{mot. V{ri F{bi{n L{szló a történelmi emlékezet megtartó ereje mellett tesz hitet. 24 Nagy G{sp{r lír{ja a mitikuss{ emelt 56 és a keresztény erkölcs igézetében fogant. 25 Utassy József költészete a dal hagyom{ny{t eredetien megújítva emberség és hazafis{g egym{st feltételező volt{ról ad sz{mot. 26 Ol{h J{nos verseiben a közösségből kitaszítotts{g st{cióit j{rhatjuk végig. Mezey Katalin versei a csal{dtól a nemzeten {t a keresztény sorsélményig p{szt{zz{k a közösségiség terrénumait, illetve a közösségiség hi{ny{nak lélektorzító volt{t. Kiss Benedek Utassyval részben rokon módon az újrahangszerelt dal segítségével vall az egyes ember sors{ról, amely n{la mindig közösségi létgondot is jelent. E tanulm{nysorozatból vélt vagy valós okkal kimaradtak sokan olyanok, akik a későbbi kutatók hasonló szempontú vizsg{lat{t inspir{lhatj{k, gondoljunk b{r a m{r említetteken kívül Domonkos Istv{n, Hervay Gizella, Tari Istv{n vagy Kiss Anna önmag{ban is rendkívül izgalmas költészetére. A vizsg{lt életművekről sem teljesen {tfogó képet, csak egy olyan keresztmetszetet kív{ntam adni, amely metszet a nemzeti identit{s mint poétikai és tematikus ív szempontj{ból koherens és line{risan egész. Azaz b{r vizsg{latom fő területe a k{d{ri konszolid{ció idejére esik, a kiv{lasztott életműveket a poétikai-tematikus elv 23 L. NAGY G{bor, A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka Istv{n költészetében, Forr{s, 2004/ L. NAGY G{bor, A történelmi emlékezet mint megtartó erő V{ri F{bi{n L{szló költészetében, Magyar Napló, 2005/ Ehhez részben l. NAGY G{bor, Hatalom, medialit{s és emlékezet. Nagy G{sp{r Nagy Imre-versének történeti-politikai környezete, poétikai előzményei és (de)kanoniz{ciós utóélete, Életünk, 2007/ L. NAGY G{bor, Vir{gok roml{sa. Hazafis{g és emberség Utassy József költészetében, Forr{s, 2004/

16 vezérfonal{n végigkövetem lez{rultukig, illetve napjainkig. B{r az identit{s problematik{ja, hisz kisebbségi helyzetben módosulnak a hangsúlyok, indokolhatta volna a hat{ron túli magyar irodalmak külön vizsg{lat{t, a magyar irodalom egységének hangsúlyoz{sa érdekében lemondtam erről. Indokolta ezt az is, hogy a nemzeti irodalom és képviselői a szovjet gyarmatosít{s idején, azaz a k{d{ri időszak alatt lényegében Magyarorsz{gon is éppúgy kisebbségi helyzetben voltak, mint a hat{rokon túl (még ha az individuum szintjén, egzisztenci{lis szempontból sokkal kisebb nyom{snak, elnyom{snak voltak is kitéve). Arra sem törekedhettem, hogy teljes keresztmetszetet adjak a hat{ron túli magyar líra ilyen aspektus{ról: azokkal a költőkkel nem foglalkoztam, akiknél lír{juk gondolatis{g{ban ez csak részprobléma mint péld{ul Szil{gyi Domokosn{l, Tolnai Ottón{l, Sziveri J{nosn{l, vagy éppen az ezt a problematik{t ironiz{ló, az individualizmus felől szétíró Kov{cs Andr{s Ferencnél. Nem v{llalkoztam z{rt, rendszerező bemutat{sra sem az időszak nemzeti irodalm{ról: ír{som ink{bb laz{n összefüggő tanulm{nysorozat annak bizonyít{s{ra, hogy a nemzeti irodalom hagyom{nya nem z{rult le Nagy L{szlóék nemzedékével. R{ akartam mutatni arra, hogy a magyar irodalom legrégibb hagyom{nyvonala az európai egységesülés és a multikulturalizmus vil{g{ban is tov{bb él, s mindm{ig van érvényes és megszívlelendő mondandója. A némileg kibillent kanonikus rendszert igyekeztem egyensúlyba hozni; azzal a tudattal, hogy a rendszerező munk{t és egyben e tanulm{nysorozat kiegészítését, az esetleges elrajzol{sok, tévedések korrig{l{s{t m{r valaki m{s fogja elvégezni. 56

17 FOGALMI VISZONYRENDSZEREK I. Kultúra, vall{s, közösségi identit{s viszonyrendszere Az újabb irodalomelméletek ez id{ig jórészt csak a személyes identit{s problémakörét j{rt{k körül, holott a közösségi identit{s nem ritk{bban v{lik kérdéssé a legkülönbözőbb műalkot{sokban. Ma m{r szellemtörténeti közhelye a posztmodernit{snak az én-identit{s megragadhatatlans{ga, labilit{sa. Egy nemzeti közösség identit{sa még kevésbé szil{rd vagy megragadható. Nem csak azért, mert a közösségi identit{snak része a közösséget alkotó személyek mindegyikének részben különböző identit{studata (persze a közösségi identit{s kor{ntsem az egyéni identit{sok összessége); hanem azért is, mert a közösség legyen az region{lis vagy nemzeti közösség jellegében, létmódj{ban még nyilv{nvalóbb ezen identit{studat bizonyos jegyeinek virtualit{sa, megalkototts{g{ban rejlő viszonylagoss{ga: értelmezett épp ezért: különbözően, többféleképp értelmezhető volta. A nehezen megragadhatós{g, illékonys{g, v{ltozékonys{g, örökös mozg{sban levés azonban nem hogy g{tolja, ink{bb még inspir{lja a tudom{nyos kutat{st a nemzeti identit{s megragadható, rögzíthető, megnevezhető és leírható jegyeinek vizsg{lat{ra. A nemzet önazonoss{g{nak legfontosabb alkotóelemeit kultúr{ja adja: a kultúra szuprapozícióban van, azaz bennfoglalja a nemzeti identit{st, {m természetesen a nemzeti identit{s is visszahat a kultúr{ra, alakítja szerkezetét. Még akkor is, ha minden kultúra csak részben nemzeti: eredetében, kapcsolód{si pontjaiban nemzetek fölötti jelenség, miként a nagy vall{sok is. Kultúra és vall{s kapcsolat{t plasztikusan írta le Thomas Stearns Eliot: minden egyes kultúra a vall{ssal együtt jelent meg és bontakozott ki; a szemlélő nézőpontj{tól függően a kultúra a vall{s produktumaként jelentkezik, vagy a vall{s a kultúra 57

18 produktumaként. 27 Al{bb még pontosítva véleményét, hangsúlyozza, hogy kultúra és vall{s között nem viszony van, hanem egyik a m{siknak a megtestesülése (megint csak a nézőponttól függően reciprok form{ban). Még differenci{ltabb{ teszi e tételt az a fontos észrevétel, hogy egy nép hitének fogalma nem merül ki a gyakorló hit form{iban, mindig sokkal több vagy kevesebb ann{l. Mindenesetre b{rmely vall{s, amíg létezik, a maga szintjén vil{gos értelmet ad az életnek, megadja a kultúra szerkezetét, s megóvja az emberiség tömegeit az unalomtól és kétségbeeséstől. 28 A felcserélhetőség elvéből következően ugyanez igaz a kultúr{ra mint ezt maga Eliot is megfogalmazza: A kultúr{t egyszerűen úgy is leírhatn{nk, mint olyasvalamit, ami érdemessé teszi az életet arra, hogy megéljük. 29 Vall{s és kultúra szétv{laszthatatlan kapcsolat{nak nézete tükröződik a nyugat- és közép-európai kultúr{k közös elnevezésében. A zsidó keresztény kultúrkörhöz tartoz{s nemzeti identit{sunk legkülső, igaz, így is csak részleges meghat{rozója (gondoljunk a keresztény nézőpontból pog{nynak tételezett, ma m{r a nyelvünkön kívül javarészt csak a folklórban és a folkloriz{ló modernség művészetében tov{bbélő hagyom{nykincsünkre, vagy ak{r az antikvit{s egész Európ{t form{ló hat{s{ra). Kultúr{nk keresztény vall{si eredete még korunk erőteljes szekulariz{ciós és globaliz{ciós folyamatai közepette is meghat{rozza kultúr{nk jellegét. A kereszténységben bontakoztak ki művészeteink; a kereszténységben gyökereztek egészen a legutóbbi időkig Európa törvényei. A kereszténység az a h{ttér, amely előtt valamennyi gondolatunk értelme kirajzolódik. Lehet, hogy az 27 ELIOT 2003, T. S., A kultúra meghat{roz{sa. Jegyzetlapok, ford. Luk{csi Huba, Szent Istv{n T{rsulat, Budapest, ELIOT 2003, ELIOT 2003,

19 európai nem hisz abban, hogy a keresztény hit igaz, és mégis, mindaz, amit mond, létrehoz és cselekedik, a keresztény kultúra eme örökségéből sarjad és abból nyeri értelmét. Egy Voltaire-t, egy Nietzschét csak egy keresztény kultúra képes megteremteni. (<) Ha a kereszténység elvész, egész kultúr{nk vele együtt vész el. 30 Az esszéíró Eliot 1940-es évekbeli megfigyelései mellé a kultur{lis antropológia újabb tudom{nyos eredményei {llíthatók. Clifford Geertz definíciója szerint a kultúra a szimbólumokban megtestesülő jelentések történetileg közvetített mint{it jelöli, a szimbolikus form{kban kifejezett örökölt koncepciók azon rendszerét, amelynek segítségével az emberek kommunik{lnak egym{ssal, {llandósítj{k és fejlesztik az élettel kapcsolatos tud{sukat és attitűdjeiket. 31 Történetileg közvetített, örökölt: a kultúra eredet-jellegét és folytonoss{g{t hangsúlyozó kifejezések. Az élettel kapcsolatos tud{sok és attitűdök {llandósít{sa és fejlesztése: a kultur{lis tevékenységek részbeni célelvűségét, hasznoss{g{t, valamiértvalós{g{t, valamire-ir{nyults{g{t is jelenti. A folytonoss{gban és az {llandósít{s fogalm{ban ott rejlik az identit{s egyik lényegi összetevője: folytonoss{g és részleges {llandós{g nélkül nincs mit örökölni, nincs hagyom{ny, nincs identit{s (és persze kultúra sincs). Még akkor is, ha nem csup{n a kultúr{nak éltetője, de a hagyom{nynak is természete a v{ltozandós{g. A v{ltozandós{g azonban nem jelent teljes felejtést, nem jelenti a gyökeresen új {llandó privilégium{t, kiz{rólagoss{g{t. Az újraértés, újraértelmezés nem megszünteti t{rgy{t, hanem gazdagítva (új) életre kelti. Geertz vall{s-definíciója megerősíti Eliot gondolat{t vall{s 30 ELIOT 2003, GEERTZ, Clifford, A vall{s mint kultur{lis rendszer = GEERTZ 2001, Clifford, Az értelmezés hatalma, Osiris Kiadó, Budapest,

20 és kultúra egym{st {that{s{ról: a vall{s (1) szimbólumok rendszere, amely arra szolg{l, hogy (2) erőteljes, meggyőző és hosszan tartó motiv{ciókat és lelki{llapotokat hozzon létre az emberekben, miközben (3) kialakítja a létezés {llandó rendjének koncepcióit, és (4) ezeket a koncepciókat a tényszerűség olyan aur{j{ba öltözteti, amelyben (5) a lelki{llapotok és motiv{ciók egyedül{llóan valós{gosnak tűnnek 32. A vall{s szimbólumai a hívőben bizonyos diszpozíciókat (tendenci{kat, képességeket, vonzalmakat, j{rtass{got, szok{sokat, kötelezettségeket) keltenek, amelyek tartós jelleget kölcsönöznek cselekedeteinek és tapasztalatai minőségének 33. A vall{s teh{t speci{lis képességek, vonzalmak, j{rtass{gok és szok{sok h{lózata is. Ezek tartós jellege hagyom{ny volta pedig természetes módon identit{s-képző von{s. A kultur{lis közösségek töretlen, hagyom{ny biztosította identit{sa (<) az ember életképességének alapvető kritériuma. 34 M{sutt Geertz arra vil{gít r{, hogy a vall{s sosem puszta metafizika. A vall{sos tisztelet form{inak, eszközeinek és t{rgyainak minden ember sz{m{ra mély, mor{lis jelentősége van. A szentség megtapasztal{sa mindig egyfajta belső elkötelezettséggel j{r együtt: ez a tapasztalat nem csup{n t{pot ad az im{datnak, de meg is követeli azt, s nem egyszerűen értelmi elfogad{sra, hanem érzelmi odaad{sra is kötelez. Az e vil{gin túlinak tekintett dolog, öltse b{r a mana, Brahma vagy a Szenth{roms{g képét, meghat{rozó szerepet j{tszik az emberi viselkedés alakít{s{ban. A vall{s erkölcsi és értékelő elemeit foglalja össze Geertz (m{sok nyom{n) az ethosz fogalm{ban, elv{lasztva a»vil{gkép«fogalm{tól, mely a kognitív, egzisztenci{lis vonatkoz{sokat jelöli. E fogalom m{r túlvezet a vall{s értelmezésén, s visszakapcsol a kultúra fogalm{hoz: Egy 32 GEERTZ, Clifford, A vall{s mint kultur{lis rendszer = GEERTZ 2001, GEERTZ, Clifford, A vall{s mint kultur{lis rendszer = GEERTZ 2001, S. VARGA 2005,

21 közösség ethosza nem m{s, mint tagjai életének alap{rnyalata, jellege, minősége; mor{lis és esztétikai stílusa, atmoszfér{ja; azaz alapvető viszonyul{s saj{t maguk és az élet {ltal visszatükrözött vil{g*hoz+. Ilyen értelemben nem csak a vall{sról, de a kultúr{ról is {llítható, hogy megmutatja e jelentésgazdag viszonyt az emberek {ltal vallott értékek és az {ltaluk megélt lét {ltal{nos rendje között. 35 Vall{s és kultúra szétv{laszthatatlan egységét vallotta Kölcsey Ferenc is. Mint S. Varga P{l r{mutatott, Kölcsey Herder nyom{n abból indult ki, hogy a kultúra nem m{s, mint maga a vil{g ahogyan tudniillik egy nemzet (egy közös hagyom{ny {ltal összefogott embercsoport) a maga sz{m{ra nemzedékek hosszú sor{n {t öntudatlanul felépítette, berendezte. Ennek megfelelően a vall{s a kultúr{nak az a szfér{ja, amely az isteni kinyilatkoztat{st ennek az otthonos vil{gnak végső rendezőelveként jeleníti meg. 36 Miként m{r Kölcsey, Arany J{nos is tiszt{ban volt azzal, hogy a kereszténységgel való teljes azonosul{s képtelensége épp a vil{gban-lét otthonoss{g{t csorbítja; a magyars{g kereszténységgel szembeni idegenség-érzését tudatosítva ugyanakkor elutasítja az eredeti saj{t vall{s előtérbe {llít{s{t a keresztény vall{ssal szemben, azt sugallv{n, hogy komolytalan dolog holmi»priv{t isten«-ben bízni. 37 Az értelemvil{g törése teh{t nem szétzúz{s{nak igényét v{ltja ki Aranyban, hanem megerősítését, toldozgat{s{t-foltozgat{s{t. M{s megközelítésben a kultúra konnektív struktúr{j{nak nevezi Jan Assmann egyrészt a kultúra t{rsadalmi síkon megvalósuló hat{s{t, amely szerint a kultúra az embert az{ltal fűzi embert{rsaihoz, hogy»szimbolikus 35 GEERTZ, Clifford, Az ethosz, a vil{gkép és a szent szimbólumok elemzése = GEERTZ 2001, S. VARGA 2005, S. VARGA 2005,

22 értelemvil{g«(berger/luckmann) gyan{nt közös tapasztalati, v{rakoz{si és cselekvési teret alakít ki, amely a maga elkötelező kötőereje révén bizalmat szerez és eligazít{st nyújt, m{srészt az idődimenzió síkj{n kifejtett hat{s{t, amennyiben a tegnapot is hozz{kapcsolja a m{hoz, mégpedig olyanform{n, hogy meghat{rozó élményeket és emlékeket form{l és őriz meg, a tovahaladó jelen horizontj{n egy m{sik idő képeit és történeteit is mag{ba z{rja, így kelt reményeket és alapít emlékeket. A kultúra ilyenform{n identit{sképző rendszer: Mind a normatív, mind a narratív aspektus, mind az utasít{s, mind az elbeszélés aspektusa hovatartoz{st vagyis identit{st szerez, lehetővé teszi az egyén sz{m{ra, hogy»mi«-t mondjon. Ami az egyes individuumokat»mi«-vé kov{csolja, nem m{s, mint a közös tud{s és önelképzelés konnektív struktúr{ja, amely egyfelől közös szab{lyokra és értékekre, m{sfelől a közösen lakott múlt emlékeire t{maszkodik. 38 A kultur{lis emlékezet biztosítja a kultúra folytonoss{g{t, ez pedig, mint Assmann r{mutat, nem vezérelhető, ir{nyítható mechanizmus, hanem t{rsadalmi és kultur{lis keretfeltételek dolga 39. Assmann is hangsúlyozza a közösségi identit{s megalkotott volt{t. A kollektív identit{s (<) fikció és metafora 40, fogalmaz, és e felfog{s egybev{g az újabb szoci{lpszichológiai megközelítésekkel: az identit{s narrativit{sa az elbeszélésszerkezet logik{ja és szab{lyai 38 ASSMANN 1999, Jan, A kultur{lis emlékezet. Ír{s, emlékezés és politikai identit{s a korai magaskultúr{kban, ford. Hidas Zolt{n, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, ASSMANN 1999, ASSMANN 1999,

23 szerint 41 működő nemzettudatot jelent, m{rpedig az elbeszélés mint tudom{nyos metafora szintén mag{ban rejti a fikció, a megalkototts{g gondolat{t. Azt is jelenti ugyanakkor, hogy a nemzettudat elbeszélésekben, narratív form{kban is hagyom{nyozódik: a nemzeti eredetmitológia megteremtésében, a nemzettudat életben tart{s{ban és form{l{s{ban leghat{sosabban az irodalom működhet közre 42. Én-identit{s és Mi-tudat nem egym{ssal szemben {lló kategóri{k. Az Én-identit{s Assmann értelmezésében két összetevőből {ll: az egyéni identit{s a csoport m{s tagjaitól megkülönböztető jegyek foglalata; a személyes identit{s az ember t{rsadalomban betöltött szerepére és helyére utal. Az Én-azonoss{g mindkét vetülete (<) kultur{lisan meghat{rozott. 43 S miközben, Assmann megfigyelése szerint, az én a közösségi mint{k alapj{n nyeri el identit{s{t, kintről befelé növekszik, s ez{ltal a Mi-azonoss{g elsőbbséget élvez az egyén Én-azonoss{g{val szemben, vagyis az identit{s t{rsadalmi (<) jelenség, az is nyilv{nvaló, hogy a Mi-tudat nem létezhet a Mi-t alkotó és hordozó egyéneken kívül 44. Az identit{s-form{k hierarchi{ja és egym{sra-utalts{ga egyben én és t{rsadalom, én és kultúra szoros egym{sra-utalts{g{t is jelenti: Az identit{s mindkét aspektusa olyan tudatra tartozik, melyet az adott kultúra és korszak nyelvezete és 41 PATAKI 2001, Ferenc, Nemzetkarakterológia nemzeti identit{s nemzeti narratológia = PATAKI Ferenc, Élettörténet és identit{s, Osiris Kiadó, Budapest, Vö. < a nemzeti»magas kultúra«az irodalomtól a t{blafestészetig ugyancsak szívesen folyamodott és folyamodik a közösségi narratívumok nagy tematiz{cióihoz. Mi m{sért született volna a Buda hal{la, A kőszívű ember fiai vagy ak{r az Istv{n, a kir{ly?! PATAKI 2001, ASSMANN 1999, ASSMANN 1999,

24 képzeletvil{ga, értékei és norm{i saj{tos módon form{lnak és szabnak meg. (<) Mindenfajta identit{s, így az Én-azonoss{g is, t{rsadalmi konstrukció lévén, kultur{lis identit{s. 45 Az én-tudat kollektív megelőzöttsége nem jelent kötöttséget, rabs{got az én sz{m{ra: nem tagadja, hanem hangsúlyozza az egyéni tudat szabads{g{t, szerepét a kollektív vil{g működésében. 46 Mint S. Varga P{l Husserl nyom{n kifejti, a közös vil{g realit{s{t (<) csakis az egyének közvetlenül személyes primordi{lis tapasztalatainak kölcsönös kicserélése-megoszt{sa tarthatja fenn, csakis az ilyen tapasztalatok még oly szűk köre teheti lehetővé, hogy a kölcsönös nézőpontok gener{ltézisében az egyén a saj{t tapasztalataival összecsiszolódó idegen tapasztalatokat szintén a realit{sból eredő tapasztalatoknak könyvelje el. 47 II. Nemzeti identit{s, történelem és irodalom viszonyrendszere A Mi-azonoss{g típusai közül a legszélesebb értelemadó egység a nemzet. A nemzet az egyének sokfélesége szempontj{ból természetesen végtelenül heterogén, {m néh{ny jellemző kiemelésével mégis kv{zi-homogén közösség. Homogenit{sa egyrészt a valahov{-tartoz{s, a sz{rmaz{studat, a közös anyanyelv síkj{n teremtődik meg 48 ez az eredetközösségi elv. Olyan egység 45 ASSMANN 1999, S. VARGA 2005, 49. Vö. A nemzeti hűség különösen képessé teszi az embereket az egyén szuverenit{s{nak és jogainak tiszteletben tart{s{ra. SCRUTON 2005, Roger, A nemzetek szükségességéről = Roger SCRUTON, A nemzetek szükségességéről. Két tanulm{ny, ford. P{sztor Péter, Helikon Kiadó, Budapest, S. VARGA 2005, A nemzet megalkotott, illetve született, örökölt, hagyom{nyozott volt{nak vit{j{hoz megfontolandó szempontokkal j{rult hozz{ D[VIDH[ZI Péter: Mivel Nietzschénél a nemzet csak nagyobbrészt (»mehr<, als«), de nem teljesen megalkotott dolog, és a születésnek 64

25 ez, amelyben az egy csal{dhoz tartoz{s élménye ismétlődik meg sokkal több egyén egybefoglal{s{val. Úgy is fogalmazhatn{nk: a legszélesebb (és legt{volabbi) rokons{gi fok az egy nemzethez tartoz{s, a nemzetközösség. A nemzetek (<) a valós{got konstitu{ló, a t{rsadalmat működtető kollektív tud{s leg{tfogóbb m{trixai a modern európai civiliz{cióban. 49 Ritk{n ez a m{trix demogr{fiai okokból egybeesik az {llamalkotó közösséggel; a Trianon és többszöri emigr{ciós hull{m ut{ni Magyarorsz{gon természetesen haszn{lhatatlan a nemzet{llam fogalma. 50 A nemzettudat egyetlen alkotójaként és alakítójaként az anyanyelvet feltételezni tévedés. 51 Nyilv{nvaló, hogy az is marad szerepe, a megalkotott nemzet tőle {tvehető fogalma (vagy ak{r metafor{ja) kutat{si rendező elvként termékenyebb és védhetőbb, mint az újabb elméletek nyom{n manaps{g divatos»elképzelt közösségek«vagy»kital{lt hagyom{nyok«metafor{i, amelyek túls{gosan azt sugallj{k, mintha légből kapott, semmiből elővar{zsolt dologról beszélnénk, vagyis túlnövesztik és abszolutiz{lj{k az önkényesség elemét, a kutat{sban egyoldalú elv{r{sokhoz vezetnének, mígnem könnyen megfeledkeznénk b{rmiféle (közvetlenül amúgy is megfoghatatlan) adotts{g sz{mbavételéről. Mivel b{rmit megalkotni csak valamiből lehet, legal{bbis ha (<) emberek alkotnak, a nemzet mint res facta fogalma kiv{ló alkalmat ad a miből és mivé összehasonlít{s{ra< D[VIDH[ZI 2004, Péter, Egy tudom{ny születése. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet, Akadémiai Kiadó Universitas Kiadó, Budapest, S. VARGA 2005, Vö. A magyars{got a történelme, péld{tlan szétszórts{ga eleve arra predesztin{lja, hogy ne a nyugati nemzetfejlődés eredményeként haszn{lt {llamnemzet, hanem a kultúrnemzet fogalm{t haszn{lja. GÖRÖMBEI Andr{s, Nemzettudat a mai magyar irodalomban = GÖRÖMBEI 1999, Az viszont tény, a legújabb kutat{sok is igazolj{k, hogy a magyar nép esetében az anyanyelv elsősorban a trianoni szétszakítotts{g következtében kiemelt identit{s-képző elem. Vö. CSERNICSKÓ Istv{n: Nyelv és azonoss{gtudat összefüggései a k{rp{taljai magyar közösségben = FEDINEC 2008, Csilla (szerk.), Értékek, dimenziók a magyars{gkutat{sban, 65

26 anyanyelv óhatatlanul összekapcsol a nemzeti közösséggel: Ha a nyelvet adottnak vesszük, hozz{ képest mind a nemzet, mind az irodalom okozat, de ez a kettő egym{shoz képest egyszerre mindkettő: az irodalomnak a nemzet egyrészt teremtője, m{sfelől teremtettje. Ha valaki magyarul fogalmaz, értekezik, költeményt, színművet vagy regényt ír, óhatatlanul is szerződésbe lép egy közösséggel. 52 T{gabb értelemben teh{t minden magyarul írott irodalmi mű a nemzeti irodalom része. De van az alkotóknak egy csoportja, amelyikben különleges nemzeti felelősség él. Ezek az alkotók személyes gondjukként élik meg a nemzet sorskérdéseit, ezért különleges szerepük van a nemzeti önismeret alakít{s{ban. Műveikben m{sokén{l közvetlenebbül jelennek meg a nemzeti kérdések és saj{toss{gok. 53 Hiszen a nemzeti nem egyszerűsíthető le az anyanyelviségre. Amit Assmann a t{rsadalmi hovatartoz{s tudat{ -ról mond, igaz a nemzeti hovatartoz{s tudat{ra is: a közös tud{sban és emlékekben való osztoz{son alapszik 54. Ez az osztoz{s elsősorban természetesen az anyanyelv {ltal befoly{solt 55 ; megvalósulhat azonban részben MTA Magyar Tudom{nyoss{g Külföldön elnöki Bizotts{g, Budapest, SZEGEDY-MASZ[K 2003, Mih{ly, Nemzet, nyelv, irodalom az egységesülő vil{gban, in: SZEGEDY-MASZ[K Mih{ly, A megértés módozatai: fordít{s és hat{störténet, Akadémiai Kiadó, Budapest, *Kiemelés nem az eredetiben.+ 53 GÖRÖMBEI Andr{s, Irodalom és nemzeti önismeret = GÖRÖMBEI , Andr{s, Irodalom és nemzeti önismeret, Nap Kiadó, Budapest, 8 9. Ezt azonban félreértés volna kirekesztő irodalomszemléletnek tekinteni. Maga GÖRÖMBEI így folytatja: Természetesen alapvető részei a nemzeti önismeretnek azok a remekművek is, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a nemzet kérdéseihez. I. m ASSMANN 1999, Vö. < bizonyos tapasztalati sém{k megszil{rdulnak és leülepednek, anonimm{ s ezzel a csoporttagok tudat{ban objektívv{ 66

27 annak ellenében is, mint azt D{vidh{zi Péter éppen a magyar irodalomtörténet jeles alakja, Toldy Ferenc esetében bemutatta 56. Az anyanyelv sem minden esetben jelenti a nemzettudat teljes megélését, {télését, hiszen a közösségi (s így a nemzeti) identit{sban egy közös szimbólumrendszer haszn{lata révén osztozunk: (<) nem csup{n szavakról, mondatokról és szövegekről van szó, hanem rítusokról és t{ncokról, mint{zatokról és díszítményekről, viseletekről (<), ételekrőlitalokról, emlékművekről, képekről, t{jegységekről, útjelzőkről és mezsgyékről 57. Nyelvi, vall{si, etnikai, földrajzi, etnogr{fiai, műveltségi stb. összetevők lehetnek szerves részei egy adott nemzet önértelmezésének, önmag{ra szabott nemzetfogalm{nak. Hogy melyik nemzet melyik tényezőkhöz köti kollektív emlékezetét és azonoss{gtudat{t első-, m{sod- és harmadsorban illetve melyik nem j{tszik bennük szerepet, s hogy végül az értelemteli egész hogyan épül fel, alapvetően az illető nemzet egyedi történetisége hat{rozza meg. 58 Azok a kollektív elképzelések, amelyek egy adott nemzeti identit{st különböző kultur{lis elemekkel telítik, akkor is relev{nsnak tekintendők, ha valój{ban a nyelven lesznek, egyúttal nevet kapnak; bekerülnek a nyelvbe, mely az ilyen tipiz{lt tapasztalati sém{k legnagyobb t{rh{za< S. VARGA 2005, D[VIDH[ZI Péter, Nyelvszerzés (A magyar nyelv elsaj{tít{s{tól irodalma képviseletéig) = D[VIDH[ZI 2004, Persze Toldy esetét és ekkor közelebb kerülünk D{vidh{zi nézőpontj{hoz felfoghatjuk úgy is, mint tudatos anyanyelvcserét. Ez esetben Toldy nyelvszerzése épp arra példa, hogy a nemzeti identit{s teljes megéléséhez szükség van a nemzeti nyelv tökéletes birtokl{s{ra. A l{tszólagos ellentmond{s ellenére vö. SZEGEDY-MASZ[K Mih{ly tézisével: < gyakorlatilag csak annak a közönségnek a jelrendszereit ismerhetem, amelyhez tartozom. Csak egy anyanyelvem lehet. SZEGEDY-MASZ[K Mih{ly, A nemzet mint érték, Új Forr{s, 1980/ ASSMANN 1999, S. VARGA 2005,