Az adózás rendjéről szóló törvény változásai

Átírás

1 Az adózás rendjéről szóló törvény változásai Az adóeljárási törvény aktuális módosításai elsődlegesen a korábbi szabályok pontosítását, a gyakorlati alkalmazhatóság erősítését és az adózók adminisztrációs terheinek a csökkentését célozzák, emellett átalakításra kerül az adó feltételes megállapítására irányuló eljárás. 1. A közigazgatási eljárás általános szabályaival való összhang megteremtése A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) a döntés jogerejére vonatkozó rendelkezések február 2-ától nem a Ket. végrehajtási fejezetében, hanem a hatóság döntéseire vonatkozó fejezetben találhatóak. A jogalkotó a január 1-jén hatályba lépő módosítás alapján szünteti meg a végrehajtási eljárások esetében szereplő kivételt, amely szerint adóügyekben nem kell alkalmazni a Ket. rendelkezéseit a végrehajtási eljárásra, a határozat jogerőre emelkedésére vonatkozó szabályok kivételével. A Ket február 1-jével úgy módosult, hogy a Ket. 88/A. (1) bekezdése szerint a hatósági ellenőrzés hivatalból vagy ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki vagy nem korlátozza az ügyfél kérelmére indul meg. Az ügyfél csak saját maga hatósági ellenőrzés alá vonását kérelmezheti. A Ket. hatósági ellenőrzésről szóló szabályainak módosítása alapján az eddigiekkel ellentétben amikor is erre csak törvény kifejezett rendelkezése esetén volt lehetőség főszabállyá válik az ügyfél által kérhető hatósági ellenőrzés lehetősége. Az ágazati törvények és kormányrendeletek számára azonban adott a lehetőség arra, hogy kizárják a kérhető ellenőrzés lehetőségét, és arra is, hogy megállapítsanak olyan korlátozó feltételeket az adott ágazat, illetve hatóság sajátosságaira tekintettel, amelyek esetén a hatóságnak nem kell teljesítenie az ellenőrzési kérelmet. Ez utóbbi a lehetőség teljes kizárásánál az ügyfél számára kedvezőbb szabályozási lehetőség például akkor lehet indokolt, ha az adott hatóság, szervtípus a hatáskörébe tartozó hivatalbóli ellenőrzések lefolytatásán túl nem rendelkezik megfelelő kapacitással a kérhető ellenőrzések lefolytatására. A január 1-jével hatályba lépő rendelkezés szerint az adózás során az adózók nem élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy adóellenőrzést kezdeményezzenek saját ügyeik esetében. A módosítás az adóhatóság tevékenységének az adózók által való befolyásolásának kizárására irányult. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései adóügyekben nem alkalmazhatóak. A Ket április 1-jével az elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályokkal egészült ki. A módosítás következtében a közigazgatás a jövőben tisztán elektronikusan is működhet, a döntés meghozható elektronikus formában is. Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos új szabályozási modell alacsonyabb szintű jogszabályokban is rendezhetővé teszi a részletesebb szabályokat, ehhez a törvényben biztosítani kellett mind a kormányrendeletre, mind a részletszabályokat tartalmazó miniszteri rendeletre vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket. A fentiekben kifejtettek alapján a Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályai adóügyekben egyáltalán nem alkalmazandók. [Art. 5. (2) bekezdés a) pontja, 5. (3) bekezdés] 2. Speciális képviseleti jog az adóvisszatérítésre vonatkozó eljárásban A jelenleg hatályos rendelkezés alapján az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg január 1-jétől lehetőség nyílik arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Áfa-tv.) meghatározott adóvisszatérítési jog érvényesítésére irányuló eljárásban az Áfa-tv. szerinti belföldön nem letelepedett adóalanyt külföldi magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet is képviselhesse az adóhatóság előtt. A rendelkezés jelentős adminisztratív könnyítést jelent az Áfa-tv. szerinti belföldön nem letelepedett adóalanyok számára. [Art. 7. (3) bekezdés] 3. Egyes adókötelezettségek, bevallási, elszámolási szabályok változásai 3.1. A felszámolás, a végelszámolás vagy a kényszertörlési eljárást megelőzően elkövetett jogsértés miatti mulasztási bírság Az Art. 14. (4) bekezdésének korábban hatályos rendelkezése szerint a volt vezető tisztségviselő, illetve volt végelszámoló a felszámolás, a végelszámolás vagy a kényszerwww.ado.hu 277

2 törlési eljárás kezdő időpontját követően elkövetett jogsértés miatt nem volt szankcionálható. A január 1-jén hatályba lépő módosítás ezt korrigálja amellett, hogy biztosítja a felszámolással, végelszámolással és kényszertörlési eljárással kapcsolatos jogszabálysértések megfelelő szankcionálását. Amennyiben a jogsértés arra vezethető vissza, hogy a volt vezető tisztségviselő, vagy ha a felszámolást, kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg a volt végelszámoló jogszabályban meghatározott kötelezettségeit elmulasztotta, a mulasztási bírságot a volt vezető tisztségviselővel vagy a volt végelszámolóval szemben kell megállapítani. [Art. 14. (4) bekezdése] 3.2. A központosított illetményszámfejtés szabályairól szóló kormányrendelet A jelenleg hatályos rendelkezés szerint a munkáltatói, kifizetői bejelentést a kincstári körbe, valamint a helyi önkormányzatok nettó finanszírozása, továbbá a központosított illetményszámfejtésről szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó munkáltatóknak és kifizetőknek az államháztartásról szóló évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) és a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározottak szerint kell teljesíteni. Azonban e rendelkezések nem az Áht. és a végrehajtására kiadott rendeletekben szerepelnek, hanem a központosított illetményszámfejtés szabályairól szóló kormányrendeletben. [Art. 16. (7) bekezdése] 3.3. Egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség törlése A magánszemélyek az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettség megszűnésére vonatkozó bejelentési kötelezettségüket sokszor nem teljesítik, ezért az állami adóhatóság nyilvántartásában kötelezettként szerepelnek, és az adószámlájukon az egészségügyi szolgáltatási járulékot folyamatosan előírják. Több esetben a társszervek jelzései alapján az adóhatóság tudomására jut, hogy a magánszemély járulékfizetési kötelezettsége megszűnt (például külföldön lett biztosított), azonban jelenleg az adóhatóság jogszabályi felhatalmazás hiányában a kötelezettség előírását saját hatáskörben nem tudja lezárni. A módosítás ezt a helyzetet kezeli oly módon, hogy az állami adóhatóság számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettség magánszemély külföldön tartózkodására, vagy halálára tekintettel történő megszűnésről való tudomásszerzése esetén hivatalból is törölhesse az addig előírt adókötelezettséget. A külföldi tartózkodás esetén a kötelezettség megszűnésével, halál esetén pedig a halál napjával kerül sor a kötelezettség törlésére. [Art. 20. (6), (7a) és (7b) bekezdése] 3.4. Az Áfa-tv. szerinti belföldön nem letelepedett, illetve belföldön letelepedésre nem kötelezett adóalany bejelentkezési kötelezettség alóli mentesülése január 1-jével az Art. rendelkezései közé beiktatásra kerül egy, a vállalkozói adminisztrációt csökkentő, az adóhatósági bejelentkezés alól mentesítő rendelkezés, melynek értelmében az Áfa-tv. szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést közvetett vámjogi képviselő igénybevételével teljesítő importáló mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha belföldön más adóköteles tevékenységet nem folytat. Egy másik módosítás alapján az Áfa-tv. szerinti belföldön nem letelepedett, illetve belföldön letelepedésre nem kötelezett adóalany szintén mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól abban az esetben, ha belföldön kizárólag az Áfa-tv. szerinti adóraktározási eljárás hatálya alatt álló terméket értékesít, feltéve, hogy a termék az értékesítés közvetlen következményeként nem kerül ki ezen eljárás hatálya alól, vagy a terméket a vámhatóság a Közösség területén kívülre kilépteti. (Art. 20/B. ) 3.5. Túlfizetés kiutalása kizárólag adóazonosító jellel igényelhető A jelenleg hatályos rendelkezés szerint az adózó költségvetési támogatást csak akkor igényelhet, ha rendelkezik adóazonosító számmal, illetve ha e törvény, illetve törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály eltérően nem rendelkezik adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést csak a bejelentkezési, bejelentési kötelezettség teljesítését követően és olyan időszakra érvényesíthet, amely időszakra adóazonosító számmal rendelkezett január 1-jétől az adózó a túlfizetés kiutalását is csak akkor kérheti, ha rendelkezik adóazonosító számmal. Ez alól kivételt képez az Art. 4. számú melléklet szerinti, adóazonosító számmal nem rendelkező külföldi illetőségű magánszemély. A módosítást elsősorban azokban az esetekben alkalmazhatják, amikor az adózó adószámát az állami adóhatóság hivatalból törölte. [Art. 24. (7) bekezdés] 3.6. Adószám-felfüggesztés Az Art. 24/A. (1) bekezdés c) pontja alapján az állami adóhatóság az adózó adószámának alkalmazását határozatban felfüggeszti, ha az adózó az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási vagy adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettségének a törvényi határidőtől, illetve az esedékességtől számított 365 napon belül, az állami adóhatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget. A jelenleg hatályos rendelkezések alapján a határozott időtartamra elrendelt adószám-felfüggesztés lejártával abban az esetben is meg- 278 adó-kódex 2013/11 12.

3 nyílik az adózó adólevonási joga, ha az adófizetési, illetve bevallási kötelezettség pótlásának elmulasztása miatt az adószám törlését rendeli el az állami adóhatóság. Az adószám törlésének időpontját megelőzően ugyanis ellentétben az adószám-felfüggesztést követő törlés esetével az adószám a határozott időtartam lejártával már nem minősül felfüggesztettnek, illetve még töröltnek sem. A január 1-jével hatályba lépő rendelkezés alapján a hivatkozott rendelkezés szerinti esetben az adóhatóság az adószámot a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő 180 nap elteltét követően törli, ha az adózó a felfüggesztést elrendelő határozatban foglalt bevallási vagy adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettségének nem tesz eleget. Ha az adózó az adószám törléséről hozott határozat jogerőre emelkedéséig teljesíti bevallási, adófizetési (adóelőleg-fizetési) kötelezettségét, az állami adóhatóság a felfüggesztés megszüntetését határozattal elrendeli, az adószám törléséről hozott határozatot pedig visszavonja, amely határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A módosítás a fentiekben kifejtett problémát orvosolja azzal, hogy az adószám-felfüggesztés határozott időtartamra történő előírása helyett annak 180 napon túli törléséig felfüggesztett marad az adószám. [Art. 24/A. (12) bekezdés] 3.7. Adóregisztrációs eljárás A január 1-jétől hatályba lépő pontosító módosítás egyértelművé teszi, hogy az adóregisztrációs eljárás során a tag fogalmába az egyszemélyes gazdasági társaság (korlátolt felelősségű gazdasági társaság, zárkörű részvénytársaság) tagja részvényese is beletartozik. [Art. 24/C. (2) bekezdés, 24/D. (1) bekezdés, 24/E. (1) bekezdés] 3.8. Adónyilatkozat A jelenleg hatályos rendelkezés szerint az adónyilatkozat a magánszemély összevont adóalapjának és valamennyi, bevallási kötelezettséggel járó külön adózó jövedelmének együttes összegét tartalmazza. Ennek következtében a jövedelemigazolások kiállításánál gondot jelent az adóévre vonatkozó tényleges jövedelem megállapítása azokban az esetekben, amikor a magánszemély adónyilatkozatot tesz. Az adónyilatkozat első sorában a külön adózó jövedelmeken túl a magánszemély összevont adóalapját kell feltüntetni, amelyet csökkent a családi kedvezmény. Ezért az adónyilatkozat jelenleg nem a magánszemély valós, hanem a családi kedvezménnyel csökkentett jövedelmét tartalmazza január 1-jével azonban az adónyilatkozat a magánszemély családi kedvezménnyel nem csökkentett összevont adóalapjának és valamennyi, bevallási kötelezettséggel járó külön adózó jövedelmének együttes összegét tartalmazza. A módosítás így megteremti az összhangot az adónyilatkozatra és a jövedelemigazolásra vonatkozó rendelkezések között. [Art. 27/A. (2) bekezdés b) pont] 3.9. A bevallást helyettesítő nyilatkozat benyújtásának határideje A jelenleg hatályos rendelkezés szerint társaságiadó-bevallás helyett az adóévet követő év február 25-éig bevallást helyettesítő nyomtatványon nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, az egyházi jogi személy, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény, az európai területi együttműködési csoportosulás, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből) származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el. Mivel nem indokolt, hogy a bevallást helyettesítő nyomtatvány benyújtásának határideje megelőzze az eredeti bevallás benyújtására nyitva álló határidőt, ezért a január 1-jével hatályba lépő rendelkezés szerint a bevallást helyettesítő nyilatkozat benyújtásának határideje a társasági adó bevallásának határidejéhez igazodik. [Art. 31. (5) bekezdés] Választási lehetőség kijavítás útján való módosítása Új rendelkezés, hogy amennyiben a törvény az adózó számára választási lehetőséget biztosít, az adózó kezdeményezheti az adó megállapításához való jog elévülési idején belül választásának módosítását az adóhatósághoz benyújtott kijavítás iránti kérelem útján, amennyiben a módosítás az adó, adóalap, költségvetési támogatás összegét a beadott bevallását figyelembe véve nem érinti. Így lehetővé válik, hogy a törvény alapján biztosított választási lehetőség adminisztrációs okból történt hibás teljesítésének vagy elmulasztásának esetén az adózó korrekciót hajthasson végre. (Art. 34/A. ) A Magyar Állam öröklése január 1-jétől a Magyar Állam öröklése esetén mind a mögöttes felelőst kötelező, mind pedig a tartozás, a túlfizetés törléséről szóló határozat meghozatala mellőzendő, mivel olyan ügyben kell a tartozás, illetve a túlfizetés törléséről szóló határozatot meghozni, amely ügynek sem az állam, sem pedig az elhunyt adószámlája szempontjából nincs gyakorlati jelentősége, azonban az adminisztráció miatt komoly terhet ró a költségvetésre. A módosítás 279

4 jelentős adminisztratív tehercsökkenést jelent az állami adóhatóság számára. [Art. 35. (2) bekezdés a) pont] Kiutalási határidő számítása A jelenleg hatályos normaszöveg alapján a kiutalásra nyitva álló határidőt az adózó magatartása akkor befolyásolja, ha az az ellenőrzés befejezését akadályozza vagy késlelteti. A módosítás az esetleges jogértelmezési viták elkerülése érdekében egyértelművé teszi, hogy a kiutalási határidő számítását az ellenőrzés megkezdését és a már megkezdett ellenőrzés lefolytatását, befejezését akadályozó, késleltető ok egyaránt befolyásolja. [Art. 37. (4) bekezdés b) pont] A bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány megfizetése Amennyiben az elkövető természetes személy a büntetésének korlátlan enyhítése érdekében a büntetőeljárás során megfizeti a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrányt az elkülönített letéti számlára, akkor ezen összeget a büntetőeljárás jogerős befejezését követően az annak során hozott döntést szem előtt tartva az adóhatóság az elkülönített számláról átvezeti azon adózó (jellemzően gazdasági társaság) fizetési számlájára, amelynek a bűncselekmény következtében fizetési kötelezettsége keletkezett. Figyelemmel azonban a büntetőeljárások elhúzódó időtartamára, előfordulhat, hogy mire a büntetőeljárás jogerősen véget ér, addigra az érintett gazdálkodó már megszűnik (különösen igaz ez a fiktív cégekre), és így adózó hiányában az adóhatóság nem tudja elszámolni az elkövető által korábban az elkülönített letéti számlára megfizetett összeget. A módosítás következtében, amennyiben a fentiekben részletezett átvezetés az adózó megszűnése miatt nem lehetséges, a büntetőeljárás során hozott jogerős határozatban megállapított összeget az elkövető kötelezettségeként kell előírni, és annak rendezése érdekében az elkülönített számlára megfizetett összeget az elkövető adószámlájára kell az adóhatóságnak átvezetnie. [Art. 43. (2a) bekezdés] A túlfizetés fogalma A túlfizetés fogalma a jelenlegi jogszabályi környezet alapján nem egyértelmű. A jelenleg hatályos túlfizetés fogalom az adótartozásból indul ki, mely szerint túlfizetés az, ha az adózó az adótartozásánál nagyobb összeget fizet be az adott adónemre. Ez a definíció azonban nem fedi le a túlfizetés valamennyi lehetséges esetét, például azt, ha az adózó az adott adónemre az adótartozásnál nagyobb összeget nem befizetett, hanem átvezetett más adónemről. A gyakorlatban ráadásul a túlfizetés alatt különböző eljárásokban, különböző jogintézmények esetén más fogalmat értünk, így nem egy egzakt fogalomról van szó. A nettó adótartozás esetében például az Art pontja értelmében túlfizetésnek az adózó javára többletet mutató folyószámla-egyenleget tekintjük. Ezzel szemben az elévülési szabályok [Art (6) bekezdése] az adózó javára többletet mutató adófolyószámla egyenlegen belül megkülönböztetik a költségvetési támogatásból, illetve a tényleges befizetésből eredő többletet, vagyis e szabályok alkalmazásában a túlfizetés fogalmába nem értjük bele a költségvetési támogatásból eredő többletet. A jelenleg hatályos szabályozási környezetben ez a megkülönböztetés nem indokolt. Nem célszerű azonban a túlfizetés fogalmát az adózó adószámla egyenlegéhez kötni, azaz nem megfelelő az a fogalom sem, amely szerint túlfizetés az, amikor az adózó adószámlájának egyenlege az adózó javára többletet mutat, mivel ez a meghatározás nem veszi figyelembe, hogy az adózó adószámlája nemcsak akkor mutathat túlfizetést, ha valóban nincs adótartozása, hanem technikai okokból is (például az adóhatóság még nem könyvelte le az adóbevallást az adózó adószámláján). A január 1-jével hatályba lépő rendelkezés szerint a túlfizetés a jövőben akkor áll fenn, ha az adófizetési kötelezettséget meghaladó összeg áll az adófolyószámlán az adózó rendelkezésére. A módosítás lehetővé teszi továbbá a kényszertörlés alatt álló adózók vonatkozásában is a túlfizetés összegének átvezetését a tartozást mutató adónemekre, hasonlóan a csőd-, felszámolás-, illetve végelszámolás alatt álló adózókhoz. [Art. 43. (5) bekezdés] Az EFER felosztási rendelkezés Jelenleg az Art. nem tartalmaz felosztási szabályt az Elektronikus Fizetési és Elszámolási Rendszerben (a továbbiakban: EFER) teljesített azon befizetések vonatkozásában, amelyekhez nem tartozik adózói felosztási rendelkezés. Azon adózók esetében, akiknél az adószámla tartozást mutat, a felosztási rendelkezés nélküli befizetéseket a végrehajtás során alkalmazott felosztási szabálynak megfelelően célszerű kezelni, azzal, hogy ebben az esetben végrehajtási költségre tartozás nem számolható el. Továbbá, amennyiben az EFER-rendszer útján teljesített befizetés összege meghaladja az adófizetési kötelezettség összegét, akkor arra is a túlfizetésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amire azért van szükség, mert csak így vonatkoznak rá például az elévülés szabályai. A január 1-jével hatályos rendelkezés szerint az EFER elszámolási számlájára átutalással teljesített, felosztási rendelkezéssel nem rendezett befizetések túlfizetésnek minősülnek az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozással vagy köztartozással rendelkező adózó esetében. Az adóhatóság e túlfizetést először a magánszemély jövedelemadó-előlegére, a levont jövedelemadóra, vagy a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra az esedékesség sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában számolja el. Amennyiben ezt követően is marad 280 adó-kódex 2013/11 12.

5 fenn összeg, akkor azt az adóhatóságnak elsőként az egyéb adótartozásokra kell elszámolni azok esedékességének sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában. Lényeges garanciális szabály, hogy az adóhatóság az átvezetésekről az adózót azok elvégzésével egyidejűleg értesíti. Az ezt követően fennmaradó összeget a köztartozás jogosultjainak kell átutalni a köztartozás erejéig, a tartozások arányában. Az ezt követően fennmaradó összegre a túlfizetésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az adók módjára behajtandó köztartozásra történő átvezetésről az adóhatóság az adózót végzéssel értesíti. [Art. 43. (5a) bekezdés] Csoportos áfa adóalany tagjai között a túlfizetés átvezetése január 1-jétől a csoport által visszaigényelhető áfa a csoportos áfa adóalanyiságban részt vevő csoporttagok bármelyikének adótartozására átvezethetővé válik. A hatályba lépő jogszabály ehhez kapcsolódóan meghatározza, hogy a csoportos adóalanynál fennálló túlfizetésnek a tag adószámlájára való elszámolásának feltétele a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok erre irányuló előzetes írásbeli megállapodása, amelyet a csoportos adóalany képviselője köteles bemutatni az adóhatóságnak. [Art. 43. (5) és (5b) bekezdés] Illetékbevallás önellenőrzése Az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében az illeték adónemmel kapcsolatos bevallásban szereplő kötelezettség is önellenőrizhető lesz. [Art. 49. (1) bekezdés] Párhuzamosság megszüntetése az Áfa-törvénnyel január 1-jével az Art. 49. (3) bekezdéséből hatályon kívül helyezik azt a rendelkezést, amely szerint nem minősül önellenőrzésnek, ha az általános forgalmi adót a vámhatóságnak a termékimportot terhelő adót megállapító határozatának módosítása miatt kell helyesbíteni. A hivatkozott szabály ugyanis szerepel a jelenleg hatályos Áfa-tv.-ben. Ezzel a módosítással megteremtődik az Art. és az Áfa-tv. közötti összhang. [Art. 49. (3) bekezdés] Bevallás az esedékesség előtt is önellenőrizhető A jelenleg hatályos rendelkezések szerint az adózó bevallását önellenőrzéssel csak az adóbevallás benyújtására előírt határidőt követően helyesbítheti. Ez szükségtelen korlátozása az önellenőrzés intézményének, ezért a január 1-jével hatályba lépő módosítás szerint a már benyújtott bevallás az esedékesség előtt is önellenőrizhető lesz. Amennyiben az adózó bevallását önellenőrzéssel az adóbevallás benyújtására előírt határidőt megelőzően helyesbíti, akkor a helyesbített adó, költségvetési támogatás az általános szabályok szerint válik esedékessé. [Art. 51. (1a) és (3) bekezdés] Összhang az adónyilatkozat és a jövedelemigazolás között A január 1-jétől hatályos szabályok összhangot teremtenek az adónyilatkozatra és a jövedelemigazolásra vonatkozó rendelkezések között. A módosított rendelkezés szerint arra az adóévre, amelyben az adózó adónyilatkozatot nyújtott be, a jövedelemigazolás a családi kedvezménnyel nem csökkentett összevont adóalap és valamennyi bevallási kötelezettséggel járó külön adózó jövedelem együttes összegét, valamint az adózó személyi jövedelemadó-kötelezettségét tarta lmazza. [Art. 85/A. (9) bekezdés] Az illetőségigazolás nyelve Az Art. külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól szóló 4. számú melléklete alapján, a jelenleg hatályos szabályok szerint a külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet által kiállított okirat angol nyelvű példányának magyar nyelvű szakfordításáról készült másolat szolgál. A módosítás alapján az adóhatóság a külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság által kiállított okirat angol nyelvű példánya szakfordításának másolata helyett az angol nyelvű okiratot, annak magyar nyelvű szakfordítását, vagy ha az okirat nyelve nem angol, akkor a más idegen nyelven készült okirat magyar nyelvű szakfordítását fogadja el. (Art. 4. számú melléklet 7. pont) 4. Adatszolgáltatás, adótitok 4.1. Speciális adatszolgáltatás a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és a települési önkormányzat számára A köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények általános jogutódjaként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot jelölték ki a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről szóló évi CLXXXVIII. törvény 6. (2) bekezdése szerint. Ennek következtében a települési önkormányzatok fenntartásában maradt, köznevelési feladatot ellátó intézmények nem tudták korábbi bevallásaikat önellenőrizni, nem tudták a jogelőd adószámlán lévő túlfizetésük kiutalását igényelni, illetve áfa-visszaigénylési kérelmeiket az adóhatóság nem teljesítette. A tényleges jogelőd-jogutód kapcsolatra ugyanis nem tudtak hivatkozni, hiszen a Magyar 281

6 Államkincstár törzskönyvi nyilvántartásában kizárólagos általános jogutódként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szerepelt. Az érintett intézmények helyzetének figyelembevételével a január 1-jével hatályba lépő rendelkezések e problémát úgy rendezik, hogy speciális adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami feladatellátásba vételével kapcsolatos állami adóhatósági feladatok ellátása céljából a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak és a települési önkormányzatnak, amelyet az állami adóhatósághoz kell teljesíteni. Ennek következtében a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba beolvadt és a települési önkormányzat által működtetett intézmények esetében az adatszolgáltatás alapján az állami adóhatóság nyilvántartásában rendezték a jogelőd-jogutód kapcsolatokat, így egy esetleges adóvisszaigénylés során annak jogosultja egyértelműen megállapítható lesz. A speciális adatszolgáltatáshoz kapcsolódóan átmeneti rendelkezés is született, amely szerint az adatszolgáltatást a január 1-jei állapotra vonatkozóan, továbbá a törvénymódosítás hatályba lépésének időpontjáig bekövetkezett változásokra vonatkozóan első alkalommal e törvénymódosítás hatálybalépésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. [Art. 52. (4) bekezdés w) pontja, 200. (2) bekezdése, 3. számú melléklet R) pontja] 4.2. Idegenrendészeti hatóságok adatszolgáltatási kötelezettsége Az érintett adóalanyi körnek a NAV, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal irányába szolgáltatott adatainak eltérése indokolja azt a január 1-jétől hatályos módosítást, amelynek értelmében az idegenrendészeti, menekültügyi, állampolgársági ügyekben eljáró hatóság az állami adó- és vámhatóság megkeresésére az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához, ellenőrzéséhez, végrehajtási eljárás lefolytatásához adatot szolgáltat a nyilvántartásában szereplő, az idegenrendészeti hatóság előtti engedélyezési eljárások során az engedélyek kiadásához szükséges feltételeket igazoló okiratokban szereplő, az adózó elérhetőségére, személyének azonosítására, valamint jövedelmi és vagyoni helyzetére vonatkozó adatokról. A hatóságok tapasztalata ugyanis az, hogy az érintett külföldi magánszemélyek számos esetben más vagyoni, jövedelmi viszonyokat igazolnak a letelepedési, illetve tartózkodási engedély megszerzésének vagy megtartásának céljából, mint az adóhatóság részére, és az utóbbiak jellemzően alacsonyabb adókötelezettség megállapítását eredményezik számukra. A fentiekkel párhuzamosan az adóhatóság is köteles adatot szolgáltatni az idegenrendészeti feladatok ellátásához kapcsolódóan. [Art. Art. 52. (7) bekezdés a) pont aa) alpont, (13b) bekezdés] 4.3. Közjegyző hozzáférése az adótitokhoz hagyatéki eljárásban A hagyaték elfogadása előtt az örökös méltányolható érdeke, hogy megismerje azt a tényt, hogy az elhunytnak volt-e adótartozása vagy visszaigényelhető adója. Az új rendelkezés ezt teszi lehetővé közvetett módon, a közjegyző adótitokhoz való hozzáférésének biztosításával, amellett, hogy számos garanciális szabályt is fűz az adótitok megőrzéséhez. Az új rendelkezés értelmében a hagyatéki tárgyalásra idézett örökös kérelmére, az örökös tájékoztatása céljából az elhunyt adózó hagyatéki ügyében eljáró közjegyző a hagyatéki ügyben való eljárásának igazolása esetén tájékoztatást kérhet az adóhatóságtól az elhunyt adózó adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásának vagy túlfizetésének mértékéről. Az adóhatóság a tájékoztatást a tájékoztatás kiadmányozásának napján fennálló állapotnak megfelelő adattartalommal adja meg. [Art. 54. (4a) bekezdés] 4.4. A KEK KH adatszolgáltatása az adóhatósághoz A módosított szabály értelmében az Art. 52. (2) bekezdésének alkalmazása során a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, közúti közlekedési nyilvántartás, az építésfelügyeleti nyilvántartás, illetve valamennyi más, jogszabály alapján közhiteles nyilvántartás térítés nélkül felhasználható az állami adóhatóság számára. Az adóhatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból adatot természetes személyazonosító adattal, lakcímmel, illetőleg kapcsolati kódon igényelhet. A módosítás indoka az, hogy az adóhatóságnak az ellenőrzések során, illetve a gépjármű vagyonszerzési illeték kiszabásánál bizonyos esetekben szüksége van az ügylet alapjául szolgáló okmányok másolati példányaira. A kért iratok másolatát a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEK KH) jelenleg nem adja át az adóhatóság részére, mivel a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) kizárólag a járműnyilvántartásból történő adatszolgáltatás lehetőségét biztosítja, az okmánytár pedig a járműnyilvántartásnak nem része. [Art. 52. (3) bekezdés] 5. Ellenőrzés, hatósági eljárás 5.1. Felszámolás alatt álló adózók ellenőrzésének határideje Törölték az Art.-ból a felszámolási eljárás alatt álló adózók tevékenységzáró ellenőrzésére nyitva álló egyéves határidőt. Ennek indoka, hogy a felszámolás alatti adózók kötelező ellenőrzése január elsejével megszűnt, így 282 adó-kódex 2013/11 12.

7 már nem áll fenn az a veszély, hogy nagyszámú felszámolási eljárás húzódik el az adóhatósági ellenőrzések miatt. Az új rendelkezés értelmében felszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallások, a felszámolást lezáró adóbevallások, a tevékenységet lezáró adóbevallások és a felszámolást lezáró bevallások közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallások időszakait megelőző időszak utólagos ellenőrzését a felszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétől, a felszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyújtása esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül, egyszerűsített felszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni. A rendelkezést a törvény hatályba lépését követően megindult felszámolási eljárások esetén kell először alkalmazni. [Art. 92. (6) bekezdés] 5.2. Megbízólevél elektronikus úton történő kézbesítése Az ellenőrzések gyorsabb, hatékonyabb lefolytatását szolgálja az az új rendelkezés, amely alapján július 1-jétől a megbízólevél elektronikusan is kézbesíthető lesz. A módosítás megtartva a korábbi rendelkezéseket ennek érdekében kimondja, hogy az ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Új eljárás lefolytatása esetén megbízólevél kiállítására ismételten nem kerül sor. A megbízólevél elektronikusan is kézbesíthető. [Art. 93. (1) bekezdés] 5.3. Elektronikusan kézbesített irat kézbesítési időpontja, kézbesítési vélelelem Az adóhatósági iratok így az előző alpontban részletezett megbízólevél elektronikus úton történő kézbesítésére való felkészüléshez kapcsolódnak az eljárás gyorsítására és egyszerűsítésére irányuló módosított rendelkezések. Ennek értelmében szabályozták, hogy adóügyekben az elektronikus úton kézbesített adóhatósági irat az átvétel napján kézbesítettnek minősül, ha a központi elektronikus szolgáltató rendszer az irat kézhezvételét igazolja viszsza. Az elektronikus úton kézbesített adóhatósági iratnál a kézbesítési vélelem az iratnak az elektronikus kézbesítési tárhelyen történő ismételt elhelyezésétől számított ötödik napot követő munkanapon áll be. [Art (2) bekezdés h) pont] 5.4. Irat címzése meghatalmazottnak Új előírás, hogy a meghatalmazott részére szóló adóhatósági irat címzésében fel kell tüntetni az adózó nevét (megnevezését), a meghatalmazott nevét (megnevezését) és meghatalmazotti minőségét. [Art (7a) bekezdés] 5.5. Az adózók által használt szoftverek ellenőrzésének lehetősége Az utóbbi években az adóellenőrzések során az adóhatóság már nem csak az egyes bizonylatokat vizsgálja, hanem a bizonylatok feldolgozásának logikai láncolatát is, és jellemzően a feltárt logikai hibához rendeli hozzá az egyes bizonylatokat, így tárva fel azok helytelen könyvelését és az ebből adódó helytelen adózást. Ehhez elengedhetetlen, hogy az alkalmazott szoftvereket, illetve azok tartalmát és működését is megismerje a revízió (például a pénzügyi tranzakciós illeték vizsgálatánál kiemelten fontos annak ellenőrzése, hogy minden releváns tranzakció teljes körűen szerepel-e a kimutatásokban vagy sem). E cél érdekében kifejezetten rögzíti a törvény azt, hogy az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapja összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások ideértve az elektronikusan tárolt adatokat is, az adózó által a könyvei, nyilvántartásai vezetéséhez, valamint a bizonylatok feldolgozásához alkalmazott szoftverek, informatikai rendszerek, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A rendelkezést már a módosítás hatálybalépésekor folyamatban lévő ellenőrzések esetén is alkalmazni kell. [Art. 95. (1) bekezdés] 5.6. Változás az adóhatóság által végzett mintavételek esetében Az adóhatóság által végzett mintavételek esetében korábban számos részletkérdést nem szabályozott az Art. 98. (4) bekezdése. A mintavételt általános esetben az adóhatóság adóellenőrei végzik, azonban előfordulhat olyan eset (például veszélyes anyagokból történő mintázás, speciális munkavédelmi, munkavégzési körülmények), mely során célszerűbb és szakszerűbb, ha a mintavételt maga az adózó végzi el. Ennek érdekében mondja ki a törvény azt, hogy a mintavételhez szükséges feltételek biztosítása az adózó kötelezettsége. Az adózó a mintavétel során jogosult, az adóhatóság felhívására pedig köteles a mintavétel során jelen lenni vagy képviseletét biztosítani. A mintavételt a vonatkozó előírások betartásával és az adóhatóság felügyelete mellett saját kérelmére vagy az adóhatóság felhívására az adózó maga is elvégezheti. Az adóhatóság a mintavételről jegyzőkönyvet vesz fel. A mintavétellel kapcsolatban az adózónál felmerült költség az eljárás eredményétől függetlenül, minden esetben az adózót, a mintavétel egyéb költsége, a laboratóriumi vagy egyéb vizsgálatok költsége ha a mintavétel eredményeként az adóhatóság jogsértést állapít meg az adózót, egyéb esetben az adóhatóságot terheli. Amennyiben az adózó a mintavételről felvett jegyzőkönyvben nem kéri, hogy a laboratóriumi vagy egyéb vizsgálatok során meg nem semmisült mintát részére visszaadják, akkor azt az adóha

8 tóság megsemmisítheti, vagy kötelezheti az adózót, hogy saját költségére a megmaradt mintát szállítsa el. A fenti rendelkezések beiktatásával a mintavétel szabályozása összhangba kerül a vámeljárások során végzett mintavételek közösségi szabályozásával is, melyről az Európai Parlament és a Tanács 450/2008 számú rendeletének (Modernizált Vámkódex) 118. cikke, a Tanács 2913/92/EGK rendeletének 69. cikke, valamint a Bizottság 2454/93/EGK rendeletének cikkei rendelkeznek. [Art. 98. (4) bekezdés] 5.7. Együttműködési kötelezettség ellenőrzés során Az Art. értelmében az adózó az ellenőrzés során köteles az adóhatósággal együttműködni, és az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani. A módosítás egyértelműsíti, hogy e kötelességeket felszámolás esetén a felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló, végelszámolás esetén a végelszámolás kezdő időpontjától a végelszámoló, kényszertörlési eljárás esetén a kényszertörlési eljárás kezdő időpontjától a cégnyilvántartásba cégjegyzésre jogosultként bejegyzett személy, ha a kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg, a volt végelszámoló teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. [Art. 99. (1a) bekezdés] 5.8. Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés Az adóhatóság a nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet, vagy helyszíni ellenőrzést végezhet. Adatgyűjtésre és helyszíni ellenőrzésre sor kerülhet a becslési adatbázis létrehozása, bővítése, illetve frissítése érdekében is. A gazdaság kifehérítését szolgáló intézkedések közül a fentiekben már bemutattuk azt a szabályt, amely a kialakult gyakorlatot jogszabályi szintre emelve kifejezetten biztosítja, hogy egy adóellenőrzés során a revizorok az alkalmazott szoftvereket és azok tartalmát is megismerhessék. Ezen ellenőrzési cselekmények lefolytatására a hatóságnak a jövőben adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés keretében, célzottan is módja nyílik. A rendelkezést a módosítás hatályba lépésekor már folyamatban lévő ellenőrzések során is alkalmazni kell. [Art (2) bekezdés h) pontja] 5.9. Iratanyag bevonása A korábbi szabályok szerint az iratokat a revízió a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett bevonhatta, azonban ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével voltak az adóhatóságnál tarthatók. Az új rendelkezéssel az iratanyag adóhatóság általi bevonásának határideje összhangba kerül a vizsgálatra nyitva álló határidővel, ugyanis a jövőben azok az ellenőrzés befejezéséig tarthatók az adóhatóságnál. [Art. 96. (3) bekezdés] Felügyeleti intézkedés kérelemre az adópolitikáért felelős miniszter előtt Pontosították a felügyeleti intézkedés iránti kérelmek benyújtását szabályozó eljárási rendelkezést. Az új szabályozás szerint az adópolitikáért felelős miniszter felügyeleti szervként csak akkor jár el kérelemre, ha a fővárosi vagy megyei kormányhivatal mint felettes adóhatóság már határozott az önkormányzati adóhatóság által hozott döntés jogszerűsége tárgyában. [Art (1) bekezdés] Felhatalmazás kezelőszemélyzet nélküli automata berendezés szabályozására A módosítással felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg a kezelőszemélyzet nélküli automata berendezéssel kapcsolatos nyilvántartás-vezetési kötelezettség teljesítésének az adó megfizetését, a költségvetési támogatás igénybevételét, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését biztosító részletes szabályait és műszaki követelményeit. Az Áfa-tv. alapján az ital-, étel- és más automatákat üzemeltetők eddig nem voltak kötelesek sem adatot szolgáltatni, sem nyugtát adni, a módosítás a gazdaság fehérítése irányába tett lépés [Art (4a) bekezdés]. 6. Mögöttes felelősség Az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény egyes rendelkezéseire vonatkozó alkotmányos követelmény megállapításáról és bírói kezdeményezés elutasításáról szóló, március 5-én kelt, 9/2013. (III. 6.) számú alkotmánybírósági (a továbbiakban: AB) határozat alapján indokolttá vált a mögöttes felelősségi szabályok felülvizsgálata az adóeljárásban. Abban az esetben ugyanis, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az is, aki a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel. Az adózás rendjéről szóló törvény 2014 január 1-jéig hatályos szabályai szerint a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozattal szemben az adó megfizetésére kötelezett személy felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthetett elő azon a jogcímen, hogy az 284 adó-kódex 2013/11 12.

9 adóhatóság a felszámolással megszűnt adózó adótartozásának megfizetésére kötelezte. A gyakorlatban azonban ez a szabály nem biztosított kielégítő jogorvoslatot az érintettek számára, erre tekintettel a módosítás lehetővé teszi, hogy az adó megfizetésére kötelezett, ha a kötelezésre a fent említett okból kerül sor, a helytállási kötelezettségét megállapító elsőfokú adóhatósági határozat elleni fellebbezésben vitathassa a helytállási kötelezettségét megalapozó, a felszámolással megszűnt adózóra a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott határozatot is. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az utólagos adómegállapításról hozott határozatot a bíróság még nem vizsgálta felül, ugyanakkor lehetőség nyílik az adó megállapításához való jog elévülését követően is vitatni az utólagos adómegállapításról hozott határozatot. Fontos, hogy szemben a korábbi szabályozással a módosítás lehetőséget teremt arra, hogy a felszámolás alatt álló adózóval szemben hozott utólagos adómegállapítás jogszerűségét érdemben is felülvizsgálják egy olyan eljárásban, amely során hozott adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata és felügyeleti jogkörben történő vizsgálata is kérhető. (Art. 136/B., 141/A. ) 7. Feltételes adómegállapítás Az adó feltételes megállapítására irányuló eljárás több ponton is jelentős, a jogintézményt alapjaiban érintő változáson esik át. Az egyik legfontosabb változás, hogy az eljárás eredményeképpen kizárólag az adózó adókötelezettségének, vagy adókötelezettsége hiányának megállapítására kerülhet sor. A jogügylettel közvetlenül érintett adózókra a feltételes adómegállapítás hatálya a továbbiakban nem terjedhet ki, adókötelezettségüket, vagy adókötelezettségük hiányát csak külön erre vonatkozó kérelem esetén, külön eljárásban lehet feltételesen megállapítani. A módosítás járulékos következménye, hogy a még nem létező adózók adókötelezettsége vonatkozásában nem lehet feltételes adómegállapítást kérni, ugyanakkor az előzetes konzultáció lehetősége biztosítja a befektetők számára, hogy a még létre nem jött adózó esetében tisztázzák azokat a kérdéseket, amelyeknél feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtása lehet indokolt. Az ügyintézési határidő igazodva az ügyintézés valódi időigényéhez csekély mértékben nő. Az alap ügyintézési határidő 60 napról 75 napra emelkedik, amely 60 nappal továbbra is meghosszabbítható. Sürgősségi eljárásban történő elbírálásra irányuló kérelem esetén az ügyintézési határidő 30 napról 45 napra emelkedik, amely a korábbiakhoz hasonlóan 30 nappal meghosszabbítható lesz. A módosítás egyértelműen rögzíti azt az eddigi normaszövegből is levezethető szabályt, hogy amennyiben az adózó a kérelmét módosítja, új kérdést tesz fel, a kérdést vagy magát a tényállást módosítja, abban az esetben az ügyintézési határidőt a módosítás adópolitikáért felelős miniszterhez történő beérkezésétől kell számítani, tehát az ügyintézési határidő gyakorlatilag újraindul. A feltételes adómegállapítás díjának a meghatározására vonatkozó szabályok is jelentős egyszerűsítésen estek át, melynek következtében az eljárás az esetek jelentős részében olcsóbb lesz. A módosítással a korábban az ügylet értékéhez igazodó díjat tételesen határozták meg, megszűnik a különbségtétel a jövőbeni és nem jövőbeni ügyletre vonatkozó kérelem között, és megszűnik a szerződéstípus és szerződéscsomag fogalma is. Ez nem zárja ki, hogy az adózók a jövőben is ilyen tartalmú kérelmeket nyújtsanak be, azonban ezek külön díjkategóriát már nem képviselnek. A díj mértéke alapesetben 5 millió forint, a kérelem sürgősségi eljárásban történő elbírálása esetén 8 millió forint, tartós feltételes adómegállapítás iránti kérelem esetén 8 millió forint, a tartós feltételes adómegállapítás iránti kérelem sürgősségi eljárásban történő elbírálása esetén 11 millió forint lett. A fentiekben már említettük az előzetes konzultáció jogintézményét, amelynek lényege, hogy az adózó a kérelem benyújtását megelőzően konzultációt kezdeményezhet, amely során az adózó és az adópolitikáért felelős miniszter (az általa delegált személy) előzetesen egyeztethet az eljárás feltételeiről, határidejéről, a megfizetendő díj mértékéről, a jogorvoslati lehetőségekről, a feltételes adómegállapítás hatályáról, vagy bármely más eljárási kérdésről. A konzultáció során az adózó bemutathatja a tervezett kérelem tárgyát képező ügyletet, az alapul szolgáló tényállást, az adókötelezettségre, vagy annak hiányára vonatkozó tervezett konkrét kérdéseket. Az előzetes egyeztetés eredménye az adózót vagy az adópolitikáért felelős minisztert az adó feltételes megállapítására irányuló eljárásban nem köti. A konzultációról jegyzőkönyv készül. A konzultáció díjköteles, a díj mértéke konzultációnként 100 ezer forint. Lényeges módosítás, hogy a jövőben a feltételes adómegállapításra irányuló eljárás egyfokú lesz, a feltételes adómegállapítás iránti kérelemmel szemben fellebbezés nem nyújtható be, viszont kérhető a feltételes adómegállapításról hozott határozat bírósági felülvizsgálata a polgári perrendtartás szabályai szerint. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés díja 100 ezer forint, míg a határozat ellen benyújtott kiegészítés, kijavítás iránti kérelem díja 15 ezer forint január 1-jével e rendelkezés hatályon kívül kerül, mivel január 1-jétől a feltételes adómegállapítás iránti kérelem tárgyában hozott elsőfokú döntéssel szemben bírósági felülvizsgálatnak lesz helye, melynek illetékét más jogszabály határozza meg. [Art (1), (4), (6), (7b), (9) és (13) bekezdés] 285

10 8. A végrehajtási eljárás szabályainak módosulása 8.1. Végrehajtható okiratok A végrehajtható okiratok köre bővül, a továbbiakban a január 1-je óta végrehajtható okiratnak minősülő, bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat mellett a bírósági eljárási illeték tárgyában az adóhatóságnak küldött bírósági megkeresés és értesítés is végrehajtható okirattá válik. [Art (1) bekezdés e) pont] 8.2. A vámhatóság végrehajtási joga A vámhatóság a korábbiakban nem folytathatott le végrehajtást az adóssal szemben a saját eljárásaiban, a végrehajtási eljárás lefolytatására kizárólag az állami adóhatóság volt jogosult. Ez alól az általános szabály alól fogalmaz meg kivételt az a módosítás, amely szerint január 1-jétől a vámhatóság első fokon eljáró szervei az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott valamennyi tartozás erejéig ingófoglalást foganatosíthatnak. Ezzel lehetővé válik, hogy a NAV hivatásos állományú tagjai a vámhatósági eljárásokban feltárt ingó vagyont a fennálló tartozás fejében lefoglalhassák. A pénzügyőrök ugyanis akár a vámeljárás során, akár egy mélységi ellenőrzés keretében tárhatnak fel olyan ingó vagyont, amely az adó- és vámhatóság által nyilvántartott adó- és köztartozás kiegyenlítésére lefoglalható. Ebben az esetben a vámhatóság eljáró alkalmazottjára a végrehajtóra vonatkozó rendelkezések az irányadók. [Art a (1a) (1b) bekezdés] 8.3. A helyszíni eljárás időkorlátja Az adózók érdekeit szem előtt tartva az Art. korábbi rendelkezései kiegészülnek a helyszíni eljárás keretében foganatosított végrehajtási cselekmények időbeli korlátozására vonatkozó szabályokkal. A helyszíni eljárás keretében foganatosított végrehajtási cselekmények munkanapon, reggel 6 óra és este 10 óra között foganatosíthatók, azzal, hogy a végrehajtó a végrehajtást foganatosító adóhatóság vezetőjének írásbeli engedélye alapján az időbeli korlátozásra tekintet nélkül bármikor foganatosíthat végrehajtási cselekményt. A postára feladott pénz és más küldemény, továbbá a közforgalmú fuvarozónak fuvarozásra átadott dolog kivételével a végrehajtó a szállítás alatt álló ingóságot erre irányuló külön engedély nélkül is bármikor lefoglalhatja. (Art. 148/A. ) 8.4. A végrehajtás kiterjesztése A módosítás alapján abban az esetben, ha az adózó végrehajthatóvá vált tartozásállománya nő, az adóhatóságnak nem kell a korábbi és a megnőtt tartozásállomány különbözetére új végrehajtási eljárást indítania, hanem a már végrehajtható okirat alapján foganatosított ingó-, illetve követelés-foglalás hatályát kiterjesztheti a foglalást követően végrehajthatóvá vált tartozásokra, költségekre is. Az adóhatóság erről a tényről az adózót értesíteni köteles. [Art (2) bekezdés] 8.5. A végrehajtó kizárása Az Art. alapján az adóhatóság alkalmazottjának abban az esetben, ha e törvény a végrehajtás vonatkozásában valamely kérdésről másként nem rendelkezik, a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit kell alkalmaznia. Az Art. azonban korábban nem rendelkezett a kizárás eseteiről, a Vht. rendelkezéseit pedig az állami adóhatóság szervezeti rendszerére nem lehet egyértelműen alkalmazni, ezért a módosítás a Vht. vonatkozó előírásait az adóhatóságokra nézve némileg módosított formában helyezi el az adóeljárás szabályai között. [Art (8) (11) bekezdés] 8.6. Érvényes licit legkisebb összegének változása Az elektronikus árverés szabályai a kikiáltási árhoz viszonyítva határozzák meg a licit legkisebb összegét. A módosítást megelőzően az érvényes licit legkisebb összege 5 ezer forint volt, míg a módosítást követően ez az összeg 1 ezer forintra csökken, és csak a 100 ezer forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén lesz 5 ezer forint, ezáltal a legkisebb licit összege arányosabb lesz a kikiáltási árhoz viszonyítva. [156/A. (7) bekezdés] 8.7. Ingó árverése Eddig a végrehajtó csak a második sikertelen elektronikus árverést követő hat hónap elteltével tűzhette ki ismételten az árverést, amely időmúlás az ingó dolgoknál sok esetben már jelentős értékvesztéshez vezetett. A módosítás ennek kiküszöbölése érdekében ingóságok esetén 6 hónapról 30 napra csökkenti a két árverés közötti időtartamot. [156/A. (13) bekezdés] 8.8. Nem elektronikus ingatlanvégrehajtás A Vht szeptember elsejétől az ingatlanok esetében kizárólagossá tette az elektronikus ingatlanárverést. Az adózás rendjéről szóló törvényben azonban elvi lehetőségként továbbra is adott a hagyományos ingatlanárverés lehetősége, ugyanakkor tekintettel arra, hogy eddig a bírósági végrehajtásról szóló törvény határozta meg a hagyományos ingatlanárverés egyes szabályait, amely szabályok e törvény módosításával hatályon kívül kerültek, 286 adó-kódex 2013/11 12.