Településismeret és épített környezet Dr. Ruda, Győző

Átírás

1 Településismeret és épített környezet Dr. Ruda, Győző

2 Településismeret és épített környezet Dr. Ruda, Győző Publication date 2011 Szerzői jog 2011 Szent István Egyetem Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,

3 Tartalom Bevezetés... iv I. témakör: A település örök dilemmái Az ideális település-modell Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet Európa felépülése II. témakör: A tovább élő hagyományos települési szerkezet Az újkor, a modern világ Az élő hagyományos épített környezet Hagyományos épületszerkezetek III. témakör: A korszerű településfejlesztés A fejlesztés mai kihívásai A fejlesztés mai kihívásai A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok IV. témakör: A fenntartható, élhető épített környezet Irány az ideális település felé Felhasznált és ajánlott irodalom... cvi Fogalomtár... cviii iii

4 Bevezetés A dinamikus ipari fejlődés és városiasodás világszerte terebélyesedő település rendszereket hoz létre folyamatosan a zöld területek rovására. A XXI. századra azonban ennek megállj-t parancsol az energetikai-, és környezeti válság zsákutcája. Tudományos előrejelzések, de már jó ideje tapasztalható károsodások is figyelmeztetnek erre. Küzd a környezetvédő mozgalom, de a szokványos társadalmi tudat még az ipari növekedés évszázados bűvkörében él. A rövid távú gazdasági, üzleti érdekek sem kedveznek az energiatakarékossági, és környezeti elveknek. Világszerte ma is folytatódik a már végzetes rablógazdálkodás. A települések kialakult rendszere kiemelkedően hozzájárul a környezeti terheléshez, a tetemes beépítés, az összetett funkció anyag- és energia igénye miatt. Ráadásul, különösen a nagyobb városok szerkezetükben már nehezen változtathatóak, hiszen mindezek már megépültek. Egy korábbi társadalom bebetonozta már a terebélyes rendszert, melynek alakítása, a szükséges bontásokkal, túlzott erőfeszítésnek tűnik. Nagy kihívás, hogy mégis jobbá kell formálni a településeket. Ehhez való útmutatásra vállalkozik jelen településismereti tantárgy. A nagyvárosok újjáépítésére gazdag országokban is csak ritkán kerül sor, ezért nálunk célszerű lehatárolni a tananyagot a nagyvárosok kizárásával, a vidéki települések tanulmányozására. Ez megfelel a Szent István Egyetem vidéki orientáltságú oktatási, kutatási hazai és nemzetközi gyakorlatának. A tananyag célja, hogy a mérnöki tanulmányokat folytató hallgatók átfogó, aktuális, a jelen kor igényeit kielégítő településtervezési ismereteket kapjanak. Továbbá olyan környezetgazdálkodási szemlélet elsajátítása, amellyel képesek lesznek egy adott település korszerű, gazdaságos üzemeltetési feladatainak ellátására. A tanultak alapján a hallgatók feladata egy konkrét, településegységre tervezett fejlesztési, megvalósulási tanulmány kidolgozása vagy javaslat készítése. iv

5 Bevezető I. rész - témakör: A település örök dilemmái Kiindulásként, az első témakör a település fogalmának meghatározásával kezdődik. Az ideális település alkotó részei összhangban vannak egymással: a természetes és az épített környezet között, valamint a társadalmi viszonyokban az arányosság érvényesül. Ez különböző történeti és földrajzi áttekintéssel kerül megvilágításra. A Bevezető 1. tanulási egység után végigkísérjük a történelmet, mely bemutatja, hogy az általunk vizsgált alapkérdések ősi eredetűek, örök érvényűek, az időtől és földrajzi helytől függetlenül. Ezért az egész történelemből (Historia est magistra vitae), és az egész világtól lehet tanulni. A tapasztalatok kincsesbányája ez. Ezért halad végig az I. témakör az őskortól kezdve a nagy történelmi korokon, az ókor, és a középkor eredeti, érdekfeszítően más világán. Nemcsak érdekességük miatt idézzük ezeket a korokat. Műemlékeik ugyanúgy a mieink a másságok mellett, az ember is ugyanolyan, a műemléki városrészekkel együtt. Őrizzük meg az értékeket, ne ismételjük a hibákat.

6 1. fejezet - Az ideális település-modell Itt a tananyag bevezetése az általános kérdések megvilágításával történik: a természetes zöld és épített környezet, a település fogalma, a társadalom tudata, szerepe. Ennek a tanulási egységnek az a célja, hogy a hallgató: megismerje a település fogalmának időszerű értelmezését, tudatában legyen az ideális település-modell jellemzőinek, és felismerje a megfelelőtől eltérő településformákat, értse meg a településfejlesztés társadalmi nehézségeinek okait. Követelmények: a hallgató mutassa be, milyen értelmezése van a település fogalmának napjainkban, sorolja fel a település-modell jellemzőit, hozzon példákat a megfelelőtől eltérő településformákra, foglalja össze, milyen társadalmi nehézségek jelentkeznek a településfejlesztésekben. Az optimális elrendezésű, és működésű település képének ideájának először a településfejlesztők, majd a társadalom tudatában kell megjelenni. Ezután várható csak átfogó fejlődés, pedig az eddiginél hathatósabb fejlesztésre, település-üzemeltetésre van szükség. Nehezen található ideális tökéletes település, mert az, mint összetett, bonyolult rendszer sérülékeny és spontán torzulásra hajlamos. A településtudomány és tervezés a XXI. századra még különösen nem rendelkezik gyakorlatban megvalósult és optimálisan üzemelő település-modellekkel. A település fogalma A hiányosság már a tárgy enciklopédikus meghatározásával kezdődik: A település egy embercsoportnak, lakóés munkahelyének térbeli együttese. Ez igaz, de messze nem elég. Embercsoport lehet egy hadsereg vagy akár rablóbanda (!) is, akik laktanyát, tábort elfoglalhatnak, de TELEPÜLÉST aligha teremthetnek. Társadalomtudományi, valamint környezetgazdasági oldalról interdiszciplináris megközelítésre van szükség. Embercsoport helyett a társadalom fogalmat célszerű használni, mely nem csak egy csoport. Az önmagában is meglehetősen összetett lény, az ember szinte végtelenül sokrétű kapcsolatrendszert alkot a társadalomban. A társadalom hozza létre és fejleszti a települést - jó esetben - a saját, céljára a szubszidiaritás elve szerint. Ez azt jelenti, hogy amit lehet, helyben kell megoldani, és ott, ahol a legmegfelelőbb információk, illetve erőforrások adottak. Röviden: a település a társadalom létének, tevékenységének színhelye és eredménye. Enyedi György akadémikus szerint. A helyi társadalom tevékenységének eredménye a lényeg. Így lehet a XXI. században is fenntartható a fejlődés. A lakhely fogalmánál leragadva máig terebélyesednek az alvó városok, a mezőgazdaság visszaszorulásával már akár alvó falvak is a lakóparkokról nem is beszélve (a panellakást, park-villát nem nevezik hajléknak!). A munkahely is fenti első meghatározásban kevés, és az is megszűnhet. 2

7 Az ideális település-modell Az egész társadalom tevékenysége minél inkább helyben, hely közelben kell, hogy kibontakozzon, sokrétű munkamegosztási szolgáltatási rendszerben. A település főbb részei A településnek - lehetőleg a helyi társadalom saját magának - az ember és fölöttébb a társadalom sokszínű tevékenységéhez, igényéhez mérten három fő területen kell színhelyet, keretet biztosítani: 1) Kommunális terület A fontosabb települési-kommunális szolgáltatások (térben övezetekre különülhetnek) a következők: élelmezés, ivóvíz, lakás, egészségügy, oktatás, művelődés, közlekedés, infrastruktúra, vezetékek, hulladékkezelés, kereskedelmi (ruházati, kozmetikai stb.), egyéb szolgáltatások, rekreáció, szabadidő (sport, turisztika) zöld övezetben. A csak röviden felsorolt főbb ágazatok egyenként legalább tucatnyi szolgáltatás fajtát fedhetnek (pl. oktatás: óvodai, alap-, közép-, felsőfokú és különféle szakoktatást, felnőtt-, táv-képzést stb.) Így egészében százával valósíthatók meg a legkülönfélébb szolgáltatások, melyekre a modern társadalomnak szüksége van. Jelen tantárgynak egyébként nem célja a kimerítő felsorolás. A lényeg, hogy a szolgáltató rendszer bőséges és sokszínű legyen. A lehetőség adott, a száz számban szükséges szolgáltatások egyben munkahelyet is biztosítanak, akár egy egész falu számára. Ez ideális egyensúlyt jelentene helyben, mind az ellátásban, mind a foglalkoztatásban. A szolgáltatások azonban eredendően nem értékteremtők. Mindebből csak szerencsés, un. szolgáltató települések tudnak megélni, melyek közeli nagyobb településnek vagy átutazóknak tudják szolgáltatásaikat eladni. A tízezres Maglódon több mint száz kisüzlet van, és ez csak a kiskereskedelmi szolgáltatás. Az átlagos helyzetű kisebb települések viszont helyben csak az alapvető szolgáltatásaikat tudják fenntartani. Míg a napi alapellátás a kis falvakban, sőt tanyákon is követelmény. Ennek fedezésére általában eredendő érték-előállításra, termelésre van szükség, mely a szolgáltatás mellett a másik fontos terület a településen. 2) Termelési (gazdasági) terület Szintén sokféle, a különbözőség alapján külön övezetekbe csoportosítható (szintén a teljesség igénye nélkül): mezőgazdaság, erdőgazdaság nem utolsó sorban (halászat), kézműves ipar, könnyűipar, nehézipar (építőipar, gépipar), informatika, elektronika. A mezőgazdaság (erdőművelés) főként a vidéki településeken jelentős, melyekkel mint optimális településmodellekkel ez a tantárgy is foglalkozik. [Reischl, 2010] 3

8 Az ideális település-modell A mező- és erdőgazdaság a korszerű környezeti felfogás szerint a legkívánatosabb termelési tevékenység, mert zöld területen folyik és igyekszik zölden tartani a környezetet (az étel, ital alapellátás megteremtése mellett!). Nem véletlen tehát, hogy az ideális település példája valahol a vidéki, mezőgazdasági települések között keresendő. [Tomory, 1978] A társadalom tudatában persze él még a vidéket, mezőgazdaságot lefokozó, megbélyegző nézet. Az ipari forradalom győzelmének abszolutizálása pedig, már száz éve túlhaladott a környezet többoldalú veszélyeztetése miatt. Az ipar a zöld (mezőgazdasági) területekből is fogyasztott, de nem szabad további zöld felületeket feladni. Ez csak a vidéki társadalom és településeinek fenntartása mellett lehetséges. A vidéki települések társadalma gazdálkodik a földekkel (is), de nem mellőzheti a sokoldalúságot, a fenti szolgáltatási választékot, és egyéb vidékre szabható korszerű ipari tevékenységet sem. A népességmegtartás érdekében - mindvégig szem előtt tartva a szubszidiaritás elvét szükség van az egyre nagyobb becsben tartott zöld övezeti rendszer kiemelésére. 3) Zöld területek A hivatalos településfejlesztési tervdokumentációkban a zöld környezet tárgyalása általában a szolgáltatások felsorolásának végén szerepel. A környezeti válság veszélye, viszont ezt a kérdést egyre inkább előtérbe helyezi. A zöld övezeti rendszer biztosítja az ember számára: a megélhetést, a tiszta levegőt (ez egy percig sem nélkülözhető), a tiszta vizet (vízgyűjtő és ugyanakkor árvíz-megkötő területet), a kedvező klímát és a rekreációs környezetet. Az emberiség lélekszáma - hozzáadva a gazdasági állatállományt - jelentős természetes zöld területek meglétét követeli az említett (élettani) funkciók teljesülésére. A beépített (kommunális és gazdasági) területekhez képest jó ha a környező zöld övezet nagyságrenddel nagyobb. 1. ábra: Lakóház dús zöldövezetben. Forrás: Ruda, Az iparosítás és urbanizáció (városiasodás), a Föld népességének további növekedésével párhuzamosan, növeli az energiafelhasználást és a környezet szennyezettségét. Ilyen helyzetben nem csökkenthetők a még meglévő zöld felületek Magyarországon egyáltalán nem. Legfeljebb helycseréről lehet szó, ha valahol kivágnak egy erdőt, máshol újat kell telepíteni. Ezek után tovább egyszerűsíthető a településmodell és annak a környezetben való optimális elhelyezkedése. Így a település csak kétféle részből áll: épített szürke (kommunális és gazdasági) környezet (belterület) természetes zöld környezet (külterület) Ennek a két szférának az aránya inkább csak a zöld övezet javára változzék. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a társadalom tudatában a környezeti válság még nem kellően figyelmeztető veszély. Ezért a zöld felületek rovására könnyen elfogadhatóak vonzónak, gazdaságosnak tűnő modern 4

9 Az ideális település-modell beépítések. Ez a csapda életminőséget nem fog javítani, ezért alku tárgya csak a beépített kereteken belüli arány lehet a kommunális és gazdasági övezetek között - a település karaktere szerint. Az ideális települést tehát egy beépített területénél többszörösen nagyobb zöld környezet vesz körül. A települések elhelyezkedése a környezetben 2. ábra: Település és környezet viszonyának sémája. A nagy zöld körben lehet növelni a kis szürke (település) köröket és lehet szaporítani is ezeket (miközben kisebbednek). Annak a megtapasztalása a cél, hogy a nagy zöld kör egyre inkább meglyuggatott, egyre kevésbé összefüggő. A makro-környezet ideális esetben nagymértékben összefüggő (ökológiai egységet képviselő) területek. A valóságban azonban a közlekedési, infrastrukturális nyomvonalak vagy külterületi gazdasági tevékenységek (beépítések) megszakítják a természetes egységet. A cél mindennek minimalizálása. Másrészt viszont a zöld felületek, övezetek benyomulnak a belterületekbe, parkok, fasorok formájában. A növényzet az egyes telkek, hajlékok mikro-környezetét is élhetőbbé teszi. A fenti magyarázat körülírja a közigazgatási belterület és külterület fogalmát, mely rendre a beépíthető és nem beépítendő külső területeket jelenti. Belterületbe kívánatos a zöld felületek tömeges és mindent átszövő benyomulása, míg a külterületekre minél kevesebb beépítés és szürke felület létesítése a cél. A gyakorlatban azonban elszórtan szükség van ilyen felületek létrehozására is. A település-modell kiválasztása A leírtak részletesebb kifejtése majd a további tanulási egységekben történik. Az eddigiek elegendőek viszont az ideális településmodell elképzeléséhez. Összegezve tehát az ilyen kívánatos elrendezésű település: a társadalom minden fontos tevékenységének, szolgáltatásának teret ad és kellő területű, valamint eloszlású zöld felületekkel rendelkezik. Így röviden ez egyszerűnek tűnő elvárás és célkitűzés, de figyelembe véve a társadalmi tevékenységek és a zöld környezet végtelen gazdagságát megállapíthatjuk, hogy a település egy hatványozottan összetett rendszer. Nem is sikerült eddig mesterségesen kiagyalt tökéletes települést kivitelezni, mert még az egész társadalom részvételével is sok idő kell hozzá. A ma már meglévő (jó) példákból viszont sokat lehet tanulni. Az összetett rendszerek működésének alapja az összehangoltság harmónia vagy akár kontraszt kialakítása a művészetekben, (építészetben). Az összhang csak a szigorú arányok kialakításával jön létre, melyeknek a főbb részekben és az apró részletekben egyaránt érvényesülni kell. Az épített környezetben döntő az építmények tömegének és méreteinek aránya egymáshoz, valamint a környezethez képest. Fontos az egész beépítés aránya, végül a településrendszer arányossága. 5

10 Az ideális település-modell Mindez nem csupán szubjektív esztétikai kérdés. Ha a település, továbbá település-hálózat rendszere nem jól működik, az megjelenésében is mutatkozik. Az ésszerűtlenül használt energia és környezetterhelés miatt kialakul az anyagi, majd életminőségi romlás. A későbbiekben mindez még kifejtésre kerül. A településméretű, sőt térségi elrendezési hibák, aránytalanságok okozzák: a legnagyobb energetikai veszteségeket és környezeti károsodásokat. Ezért kell a települések alakulását tanulmányozni és az eddigieknél hatásosabb fejlesztéseket szorgalmazni. A történelem bizonyítja, hogy a túlzottan központosított - diktatórikus - rendszerek nem hosszú életűek. Minden remény megvan azonban a modern demokratikus társadalmi rend fennmaradására. Ilyen társadalom teremthet csak fenntartható települést. Az egyoldalú központi akarat aránytalanságokat, túlzásokat szül, a perifériára kiszorult spontán fejlődés ugyanúgy. Egyik sem korszerű példa. Demokráciában nem jelent abszolút felsőbbrendűséget a központ, és nem lehet számkivetett a periféria. A települési rendszerben a (hagyományozott) túlzások, aránytalanságok kizárandóak a jó példák sorából: a túl kicsi vagy túl nagy települések, a túlzottan egyoldalú település funkciók, gazdálkodás stb. A kis települések helyzete Magyarországon az 1000 lakosnál kisebb népességű települések általában kilátástalansággal néznek szembe. Problémáik pedig, világosan megfogalmazható: Az alapszolgáltatások mértéke, választéka a kis lélekszám ellátására nem elegendő. Az értékteremtő munka koncentrálódott, és a főleg mezőgazdaságra támaszkodó települések munkaereje kihasználatlan a nagytáblás művelésre való áttérés (monokultúrák) miatt. Ez utóbbi a természetes zöld környezetet is elszegényítette. Feldolgozóipar, kézműipar, helyi kereskedelem hiányában az olcsó terményeket elviszik, majd a helyi lakosság a készterméket többszörös áron vásárolhatja meg. Mindez a leépülés példája, amikor a helyi társadalom nem építi a települését, helyi érdekek érvényesítése nélkül nem is tudja fenntartani azt. A megoldás az előző felsorolásból adódik. (Nem kell újdonsült, merész elméletekkel próbálkozni.) A kistérségi integráció elvén a néhány ezer lélekszámú községek bevált példájára -, összevontan lehet kezelni az egymás melletti aprófalvakat. Ez nem önfeladást, hanem munkamegosztást, fennmaradást jelent. Nem egy, hanem néhány közeli kisfaluban együttesen lehet az alapszolgáltatásokat újraéleszteni, gazdagítani, a termelési ágazatokat többszínűvé tenni. Csak együttesen lehet nagyszámú munkaerőt foglalkoztató nagyobb üzemeket, intézményeket létesíteni. Mindezt lehetőleg hely közelben, kis mozgási távolságokkal, energiatakarékosan kell elvégezni. A tanyák helyzete külterületeken még kiélezettebb. Hagyományos értékük olyan jelentős, hogy tanyarombolásról szerencsére már nincs szó [Ónodi, 1999], de felvirágzás csak helyenként mutatkozik (Kecskemét, Békéscsaba körzete). Az aprófalvas kistérségek példájára integrálódhatnak a tanyacsoportok. A lakosság sűrűsége azonban így is olyan alacsony marad, hogy a jól szervezett szolgáltatások is korlátozottak. A távolságok a tanyasi élet velejárói. Példamutató, de nehéz és önként vállalt élet ez. [Reischl, 2010] Tanya összetelepítési program nem esedékes - egyébként a még meglévő összefüggő zöld felületek vagy gazdálkodási területek sértetlensége érdekében sem. Elég feladatnak tűnik a még mindmáig százezres tanyavilág fennmaradásra érdemes egységeinek fenntartása. Erre mindig akadnak újabb, akár városi jelentkezők is, de ettől 6

11 Az ideális település-modell az elnéptelenedés tendenciája több helyen megmarad. A tanya így nem általánosan követendő településmodell, de a sokoldalú, természet közeli élet szép példája. 3. ábra: Környezetbe illő tanyacsoport, Újlengyel. Forrás: Ruda, A nagyra nőtt települések túlzásai A másik véglet a nagy méretek több tízmilliós világvárosok irányába vezet, kontrasztban a környező, aránytalanul kisebb településekkel. Ezek nem utánozhatóak a hazai, de akár Közép-Európai települési környezetben. A világvárosok a helyi társadalom, de az egyes nemzetek hatáskörét is felülmúló globális koncentráció által nőttek környezetükhöz képest meglehetősen naggyá. 4. ábra: Chicago felhőkarcoló csoportja. Forrás: Ruda, Méltán tekinthetünk fölfelé ezekre a csodás alkotásokra, és a bennük foglalt gigantikus intézményi, gazdasági funkcióra - akár száz szinten. Mindez a modern világ csúcsteljesítménye. 5. ábra: Chicago központja. Forrás: Ruda, Európai szemmel sem vonható ez kétségbe, de a hazai utánozhatóság nyilván több mint kétséges. Kritikával élni csak ennek tisztázása érdekében lehet és kell, a megfelelő társadalmi tudat kialakításához. Társadalmunk az amerikai csodára még nem tett pontot, tovább utánozná azt, az ottanihoz képest más, itthoni körülmények között. Sajnos nem ért még meg a helyzet a jövő ökológikus, környezettudatos gyakorlatához. Így csak közép-európai szemszögből kérdőjelezhető meg az amerikai mértékű funkció-koncentráció, halmozás és sűrű beépítés. A felhőkarcolók árnyékában mikor süt a nap, hol maradnak zöld felületek? A válasz erre, hogy a felhőkarcolók műalkotások, így is tetszetősek, monumentálisak bár a kék égből kevesebb látható. 7

12 Az ideális település-modell 6. ábra: Manhattan sűrű beépítése. Forrás: Ruda, A beépítés imponáló, de a zöld kiszorult. Manhattan szinte 100%-os mesterségesen épített rendszerét a közeli Central Park több négyzetkilométeres dús zöldje ellensúlyozná, de sajnos aránytalanul nagyobb a beépített terület, mint zöld övezet. Bár a nagy parkokon kívül a beépített központokban is igyekeznek zöld sávokat fenntartani. 7. ábra: New York, ENSZ Székház melletti zöldsáv. Forrás: Ruda, A század végére pedig, már a városok erdősítése is felmerül, de legalábbis a lehetséges parkosítás, zöldesítés jelenthet konkrét programot. Akár a magas épületek lábánál, impozáns üvegfalánál is megfér a zöld dekoráció. 8. ábra: Vancouver központi zöld foltjai. Forrás: Ruda, Már a beépített és zöld környezet egyensúlyának hiányában sem ismételhető az amerikai példa. Ott a társadalmi tevékenység, munkamegosztás is nagy léptékű. Óriási üzleti, máshol gazdasági negyedek, milliós külvárosok, lakónegyedek, tetemes közlekedési, fenntartási energiát emésztenek fel, tarthatatlan arányú CO 2 és egyéb szennyezést okozva. Számtalan, magas színvonalú szolgáltatás adott ugyan, de a túlnőtt nagyváros nem lehet homogén. Az egész társadalom egyenlő ellátása, életminősége a terjedelmes város távolabbi részeiben már nem valósul meg. A tengeren túli példákból tanulni lehet. Budapest nagyságrenddel kisebb, ezért problémái is kisebbek, de hasonlóak. Budapest is agglomerációjával együtt túl nagy az országhoz képest. A nagyvárosok problémáit is a vidéki kis települések modellje nyomán lehet megoldani. A legnagyobb városokat is fel lehet osztani akár olyan áttekinthető kis részekre, mint az életképes faluk mérete. Ilyen közösségben még ismerik egymást az emberek, ekkora rendszer még átlátható. Itt körvonalazódik az optimális település-modell, és a tananyag lehatárolásának igénye. A hazai megvalósulás sikerei is kis falu egységek köréből kerülnek ki: Galgahévíz, Gyűrűfű, Máriahalom. Az öko-falu modellek kis léptékben mutatják be az urbanizáció terheitől való menekvés fenntartható példáját. Kis egységekben még könnyen megtarthatóak a környezet gazdálkodás elvei, a környezetbe illő beépítés, társadalmi összetartás. Nagyobb településeken nehezebben alakítható ki hasonló összhang, de az említett falvakhoz hasonlóan a nagyvárosokra is rá lehet próbálni - kis lépésekben - a vidéki modellt. A város tanulhat is a vidéktől. 8

13 Az ideális település-modell Az ideális modell és a tananyag körülhatárolása A Szent István Egyetem hagyományos kutatási, oktatási területe általában a vidék, a természetes mezőgazdasági környezetével. Itt találhatóak a fenntarthatóság mintájának tekinthető településformák, a falvak, kisvárosok. Ezek léptékén túlnőve a túlzott urbanizáció, az iparosítás és a zöld környezettől való elszakadás hatványozott hátrányokkal jár, energetikai, környezeti, társadalmi válságot okoz. A nagyvárosok nőnek, de problémáik halmozódnak. Avult, antidemokratikus nézet, hogy a nagyváros, a fővárossal az élen, abszolút a vidék fölött áll, uralkodik. Természetesen számtalan fővárosi intézmény szükséges, de a vidékről alapvető javak származnak: jó levegő, víz, táplálék egészséges környezet mellett demográfiai utánpótlás, (nem utolsósorban) szellemi, társadalmi értékek A tantárgynak nem témája a nagyváros vidék felé történő szolgáltatásainak bemutatása, de azt láthatjuk, hogy egy város túlzott centralizációval tönkre tudja tenni környező vidékét: elszívja munkaerejét, népességét, túlkínálatával annak munkahelyeit, szolgáltatásait is elsorvasztja. A megtizedelt vidéki társadalom a városban már nehezen integrálódik, és a vidék sorvadásával a nagyváros sem jár jól, hiszen nagymértékben növekednek terhei. Ezzel párhuzamosan a vidék részleges sorvadásával bizonytalanabbá válik a nagyváros egészséges élelmiszer ellátása is. Mégis felvetődik a kérdés: hogyan segít a vidék a nagyvároson? hogyan mutat példát a vidéki településmodell a nagyvárosnak? Egy kellő munkamegosztásban integrálódott kisebb település is példamutató teljesítményt tud nyújtani - a tanulási egység elején soroltak szerint: ha fontosabb szolgáltatási, gazdasági tevékenységei, munka helyei helyben vagy hely közelben vannak - a zöld övezet, a környezetgazdálkodás számtalan munkaalkalmat ad, ha a környezetgazdálkodás elvén fenntartja egész zöld környezetének értékét, termőképességét, öntisztító, egyben víztartó képességét (árvíz ellen is), mindez együttvéve sokféle munkaalkalmat kínál. A jól működő vidék nem terheli a várost, hanem termékeivel, jövedelmével inkább hozzájárul jólétéhez. Így lehetnek a kis, vidéki települések ideális modellek az eddigiekben leírt funkciók teljesítésével. A következőkben ezekre összpontosít a tananyag. Az első tanulási egységben még nem részletezzük tovább a modellt. A valóságban a települések rendszere végtelenül gazdag és sokféle. Ez nehezíti, de érdekesebbé is teszi a feladatot, a helyes irányú fejlesztést. Összefoglalás Minden anyagi, környezeti és társadalmi szempontból ideális település aligha léteik, a cél mégis ennek körvonalazása és a gyakorlatban való közelítése. Ehhez megfelelő település-fogalmat kell szem előtt tartani. E szerint a település a társadalom minden tevékenységének, szolgáltatásának színhelye és eredménye is kell legyen. Az ideális településen ennek megfelelően minden szükséges terület, az épített és zöld környezet, a munkamegosztás, szolgáltatás a társadalomhoz mért arányosságban van. Az aránytalanság erőltetetten 9

14 Az ideális település-modell funkcionáló gazdaságot, társadalmat, célszerűtlen településformát takar. Ez végül energiaigényes, környezetterhelő rendszer, messze nem ideális. 10

15 2. fejezet - Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet Bevezető Ebben a tanulási egységben - a történeti tanulmányok alapján - a mai társadalmi, települési és zöld környezeti rendszer működésére is rávilágítunk. Nem részletes történelmi leírásra, adathalmaz összeállítására, hanem a tanulságok időszerű alkalmazására és hasznosítására törekszünk, a legrégebbi korok áttekintésével kezdve. A tanulási egység célja, hogy a hallgató: ráébredjen az alapismereteken túl, a történelmi mozgatórugók meghatározó voltára, megértse a társadalom és az épített környezet alakulásának összefüggéseit, az őskori eredettől kezdődően, méltányolja a kiemelkedő történelmi példákat, a műemléki értéket az ókori kelet monumentális műveiben, észrevegye a múlt ismétlődő hibáit, aránytalanságait, és felismerje, hogy ezekből milyen tanulságok vonhatóak le a jelenre. A tanulási egység megtanulása után a hallgató: legyen tisztában a történelmi fejlődés (társadalmi-gazdasági, környezeti, földrajzi) előfeltételeivel, mutasson rá a társadalmi rend és az általa megvalósult épített környezet összefüggéseire, jellemezze röviden a történelmi korok építészetét, beépítési gyakorlatát, értékelje ezeket és fedje fel az aránytalanságokat, foglalja össze a tanulságokat későbbi korokra is. Az ősi példák mai üzenete Településeink jelentős része történelmi korban legalább néhány száz éve létesült. Sok településre ez ma is rányomja a bélyegét, különösen a városközpontokra. A megépített, kőbe vésett történelem így ma is jelen van. Ezzel az adottsággal vagy akár korlátozottsággal kell a modern környezetet élhetően fenntartani. A nem történelmi jellegű településeken is fennmaradt egy-egy műemlék templom, kastély, mely ma is növeli a település vonzó jellegét. Ha helyben nincs is műemlék, akkor is érdemes elődeink település alkotó társadalmi méretű erőfeszítéseiből tanulni. Erre alapozva a jelenben kell megoldani településeink problémáit. A társadalom és település kapcsolat ősidők óta hasonló elven működik. A természetes hajlékok, barlangok, földbe süllyesztett kunyhók vagy könnyű favázas, sátorszerű építmények világa ez, az őskori társadalmak lehetőségének megfelelően. 11

16 Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet 9. ábra: Wadi fallah/nahal Oren kunyhós település i.e. 9. évezred. Forrás: Istvánfi, 1997 A mai társadalom tudatában távol áll már ez az emlék, pedig még élnek így emberek Új-Guineában, de az Amazonas nagy őserdejében is, közel húszezren. Remélhetően nemcsak rezervátum marad még belőlük, de a civilizáció folyamatosan szűkíti életterüket. Cserébe csak azt nyújtja a bennszülötteknek, hogy bemenekülhetnek az amúgy is túlnépesedő nagyvárosok perifériáira ( bádogvárosrészek ). 10. ábra: Indonézia ma is megtalálható háztípusai. Forrás: Istvánfi, 1997 Nem öncélú tehát az őstörténeti példa, mert ma is markánsan él Brazíliában. Fejlett világunk kevésbé érzékeli, de a probléma nem egyedi, hanem globális. A harmadik világ milliárdnyi lakosa éhezik vagy kénytelen feladni ősi, természet közeli hajlékát, foglalkozását és bemenekül a külváros-rengetegekbe. Ez a harmadik világi szindróma: a vidék népessége csökken, és egy-egy (amúgy is nagyméretű) nagyváros, folyamatosan növekszik - mindkét területen a társadalom és a környezet rovására. Számunkra is elfogadhatatlan, hogy ma is fennáll még ez a veszély! Fogy a vidék, sűrűsödik az agglomeráció. Korunkban viszont helyrebillenthető a nem kívánatos tendencia, akár a történelmi tapasztalatok nyomán. Lényegében nem más történt az őstörténelemben sem. Egyre nőtt a vetélkedés a különböző embercsoportok majd népek között. Nyilvánvalóan a nagyobb, erősebb, szervezettebb társadalmak váltak életképesebbé. Az összpontosított társadalmi erőfeszítések eredményeként egyre nagyobb települések, végül erődített városok épültek. Ilyenek 12

17 Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet mellett, a létért folyó harcban a természet-közeli, kis tanyasi vagy falusi közösségek alárendeltek maradtak, ha ugyan áldozatul nem estek. Hasonló a helyzet ma is. Az ősi vagy természetes környezet ideájában él a természetes életmód, a zöld mozgalom, élen a bio-építészettel. Ezek fontos, jövőbe mutató irányzatok. Jelen globális gazdasági környezetben, a technológia és beépítés rengetegjében lehetőségük szűkös, de a fenntartható törekvések a jövőre nézve nem adhatóak fel. A növekedés során az őskori, természettel való egység idővel nem volt fenntartható. Egyenesen az Ókorba vezetett az út. Az őskor településmaradványai csak kevés helyen láthatóak. A természetes, de igénytelen anyagú építményeket többnyire megsemmisítette, vagy betemette az idő. Az építészettörténet is ezeket a régészeti eredmények és rekonstrukciók alapján tárgyalja. Az Ókor monumentális építkezései Az Ókor fennmaradó építmény-öröksége ma is látványos. Ez alapján az építészettörténet nagy részletességgel, elismeréssel értékeli a letűnt több ezer éves korszak teljesítményét. Jelen tantárgy ezt nem ismétli, hanem a régmúlt településeinek alakulását, környezeti állapotát elemzi. Nem művészettörténeti bemutatás a cél, hanem az épített, a zöld és főként a társadalmi környezet viszonyainak felfedése. Az akkori markáns aránytalanságok nagyon is figyelmeztetnek, akár a mai veszélyekre is. Az építészettörténeti oktatásunk, ismeretanyagunk Európa-centrikus, a térben és időben közelebb álló kultúrákat mutatja be. Hiányos a kép Amerika régmúltjáról, Afrikáról, de még Ázsiáról is. Pedig a kínai és indiai kultúrák korábban felül is múlhatták az európaiakat. A hasonlóan régi kelta jelenlét Európában, a Közép-Ázsiából átnyúló szkíta kultúrával együtt pedig, alig hagyott épített emléket. A történelmi világörökség egésze tehát nehezen tekinthető át. Határozott támpontot jelent viszont az európai kapcsolódású mediterrán, közel-keleti, részletesebben feltárt múlt világa. Ez az európai vonatkozású ókor legalább 6 ezer éves, a korábbi kevésbé ismert időszakról nem is beszélve. Az egyiptomi, mezopotámiai (sumér, babiloni) kultúrák az európai civilizáció, írott történelem kezdetét jelentik. (Pontosabb évszámok, történések közlését jelen cél és terjedelem nem igényli.) Egyiptomban jellemzően a kő, Közel-Keleten általában az agyag, Mezopotámiában a tégla (6000 éve!) volt használatos. Ez a természetes adottságok kiaknázását jelenti, ősi példaként a helyszín anyagainak, helyi forrásainak kihasználására. Kezdetben az anyagok átalakítás nélkül, majd csekély mértékű formálással kerültek beépítésre. Mindez akkoriban, nem is jelentett környezetszennyező energiafelhasználást, de kényszerű tömegmunkát annál inkább. Az ókor főként korábbi szakaszában a természetes nehéz kőanyag nagy mennyiségű alkalmazása volt jellemző. Hegyméretű piramisok épülnek (az eredetileg 146 m magas Keopsz piramis, - több millió (!) tonnányi tömege nem egyetlen példa). Erőteljes kényszerrel fogható csak a kiszolgáltatott társadalmi réteg ilyen nehéz munkára különösen mai szemmel nézve. 11. ábra: Keopsz piramis. Forrás: Burton, Cavendish

18 Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet A fennmaradt építményrendszerből azonosítható az akkori társadalom, mely sajátos épített környezetét létrehozta. Nyomon követhető az erősen központosított, diktatórikus rendszer, szűkebb kiváltságos kiszolgáló környezetével. Munkaerőként az egyszerű dolgozók, de nagyrészt a rabszolgák kerültek számításba. A szerényebb, kisebb közösségek, falvak akkoriban is védtelenek voltak a belső vagy külső erőszakkal szemben. Azóta többnyire meg is semmisültek. Mindez nem csupán történelmi emlék. Kimondott diktatúrák még ma is akadnak (távoli, kisebb országokban). A modern társadalom is hajlamos láthatatlan diktatúrák szolgálatára. Tömegek küzdenek, önként vállalt kényszer alatt, vélt érdekből, az anyagi javakért mindenáron. Az árat a környezet fizeti meg. A modern tőke láthatatlan diktatúrája igen csak látható károsodásokat eredményez a természetes és társadalmi környezetben. Sorvadnak a kisebb települések, lemaradó térségek alakulnak ki. Ma ezek a tendenciák viszont történeti tapasztalataink után már nem visszafordíthatatlanok. Még Egyiptomnál maradva, a monumentális építmények nemcsak irdatlan tömegükkel, hanem tervezett, mértani pontosságukkal is kitűnnek. Akkoriban kiemelkedő mérnöki, földmérési és csillagászati ismeretekről tanúskodnak az egyiptomi és babilóni alkotások. A képzőművészet, az írás mellett, információt és épületdekorációt is jelent (jellegzetesek az egyiptomi profilból történő emberábrázolások, de a képekről az állatok, növények sem hiányoznak). A szobrászat épületdekorációként terjedt el, az oszlopfők növényi formákat utánozó díszítésével és kőfalba vésett reliefekkel. Akad, mai szemmel nézve, méreteivel is reális, természethű alkotás, de a kultikus szobrok inkább gigantikusak (Szfinksz, fáraók alakjai), erőteljesen hangsúlyozzák a társadalmi hierarchiát. Egyiptomban az épített környezetre a monumentalitás nyomja rá a bélyegét ennek megfelelően pontos, de nagyvonalú, általában nem aprólékos a kő megmunkálása. A falak, oszlopok vaskosak, a belső fesztávok keskenyek, mert a falközöket csak korlátozott hosszúságú kőhasábokkal tudták áthidalni (boltívet, szálfaanyagot nem használtak akkor). 12. ábra: Oszlopsor. Forrás: Burton, Cavendish A nagy, hosszúkás csarnokok vastag oszlopsorai között sincs összefüggő tágas tér. Nem is volt cél közembertömegek bebocsátása a hatalom palotáiba. A mezopotámiai sumér korszakban már alkalmazták az álboltozatot, a szögletes téglák boltozatot utánzó elcsúsztatásával. Itt sem volt még szó boltívről. Ma is ez a megoldás, az íves falazás egyszerűsítéseként. Mindez a technikai, kulturális örökség sokatmondó a mellett, hogy az ókori társadalmi háttér ma tűrhetetlennek tűnik. A történelem kezdetén nem is volt szempont általában a környezet, a társadalom védelme. Szűkebb körű érdek volt a hatalom, a városok megerősítése, a már akkor is alárendelt falvak rovására. Ezért az ókori történelemből főként a városok maradtak fenn, városállamok -ról is beszél a történelem. Jelen tananyag mindennek tanulságáról, de a későbbiekben inkább a vidéki településekről szól. A városok megerősödése 14

19 Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet A városok, mai környezetgazdasági megítélés szerint, nem eleve kedvezményezett településformák. A millió évesre tehető őskor megvolt nélkülük. Az alakuló demokráciák kihívása: valamennyi településforma és a nagyvárosok fenntarthatóságának megoldása környezetbarát demokratikus eszközökkel. Már az ókorban is kényszer alakította ki a városokat: népesedési hullám, szűkülő élettér, külső védelem céljából a lakosság és beépítés központosítása, kívülről zárt formája, nagyszámú intézmény, rendfenntartók és a hadsereg elhelyezése, az uralkodó és környezetének tágas, reprezentatív épület- és tér együttese, sokoldalú szolgáltatások a lakosság, és magasabb szinten az uralkodó kör számára, a szükséges kézműipar, élelmiszer (gabona)tárolás-, és feldolgozás. Alapélelmiszerekkel elláttatta magát a város a vidékkel, ennek ellentételeként viszont nem mindig védte meg a vidéket a természeti vagy ellenséges csapások ellen. Amikor pedig, nem jött már élelmiszer a vidékről, fel kellett élni a belső raktárakat. Nem ritka háborús cselekmény volt városok kiéheztetése. Ez háború nélkül is elképzelhető, bármely korban, ha a város külső környezete nagy arányban elsorvad. Ebből ma is tanulni kell! Meghatározó környezeti korlátok Annak idején a környezeti szemlélet szükségessége fel sem merült. Pedig a történelmi hatalmak létét is környezeti feltételek határolták be. Egyiptom terjeszkedése csupán a Nílus mentére korlátozódott, itt több évezredes tündöklése csak közel időszámításunk előtt szűnt meg. Előbb a görög civilizáció nyomult területére (Alexandria Nagy Sándor révén), majd az egész Mediterráneummal gazdálkodó Római Birodalom könnyen átvette a hegemóniát. Ehhez képest Egyiptom környezeti lehetőségei szűkek voltak, bár ősi helyét az óta sem vesztette el a sivatagi környezet védősávjában. Mezopotámia (Babilon) térsége kevésbé volt védett, perzsa, asszír és egyéb támadások közepette. Egyiptommal együtt mindamellett az európai civilizáció bölcsői ezek az eredeti, gazdag kultúrák. 13. ábra: Babilon, Semiramis függőkertje. Forrás: Hajnóczi, 1991 Mezopotámiát külső szorongattatásai mellett belső, egyoldalú környezetgazdasága gyengítette meg. Egyiptomhoz hasonlóan, de kisebb folyóra, az Eufrateszre támaszkodott a mezőgazdaság. Egyiptom kivárta (a világ egyik legnagyobb folyója) a Nílus áradását, természetes vízhozam-változását. Ennek megfelelően öntöztek, árasztottak. 15

20 Történelmi áttekintés az őskor és az ókori kelet A mezopotámiaiak viszont túlszabályozták folyójukat, mesterséges vízrendezéssel fokozták a gabonatermelést, megváltoztatva a környezet egyensúlyát. A víz természetellenes elterelésével szárazon maradt területek tönkrementek. A környezet kímélete nem is volt elvárás a régmúlt korokban. Összefoglalás Az őskor, általában még mobil, településeit nagyrészt megsemmisítette vagy betemette az idő. Minél régebbi a még megmaradt, kiásott maradvány, annál nagyobb eszmei értéket jelent, a feltárás annál inkább figyelemre méltó. Az ókor általunk inkább ismert közelkeleti birodalmai az európai ókori civilizációt alapozták és előzték meg. A korábbiakhoz képest kiugró és monumentális volt teljesítményük. Gigantikus kő-erődítményeket, műemlékeket, civilizált városokat hoztak létre. A tartós anyagú építményekből, ami fennmaradt, ma is lenyűgöző. Nagy részük azonban nem tönkrement, hanem a birodalommal együtt rombolás áldozata lett. Az adott belső társadalmi ellentétek rendszere idővel nem tudta kivédeni a külső támadásokat. 16

21 3. fejezet - Európa felépülése Bevezető Európa ma egy kis földrész, de diadalmas fejlődési korszakkal büszkélkedhet, többek között az építészet, a települési környezet területén. Ezért ennek a történelmi korszakokon is átívelő haladásnak szánjuk az egész 3. tanulási egységet. Az i.e. II. évezredben születő görög kultúra majd a Római Birodalom már az ókor európai helyszínén virágzanak, és örökségük nagy része már Európát gazdagítják. Ebből épül tovább Európa. Míg az ókor összeomlik, Európa a középkor egész ezer éves küzdelmét is megnyeri. Eddig szól a tanulási egység. Ezután, a múlt évezred közepén Európa is kirajzik, hódításokba fog. Ez viszonyt már nem diadalmenet. A tanulási egység célja, hogy a hallgató: figyelje meg hogyan fejlődött, finomodott az épített környezet, a már amúgy is magas színvonalú ókori keleti alkotások után, vegye észre a demokratikus társadalmi igények megjelenését a rendezettebb településszerkezetben és a szélesedő fórumokban, terekben, keresse a hasonlóságot a római virágzás, reprezentáció melletti nyomor és a vidéki sorvadás mai megfelelőivel, elemezze a hazai korai középkori emlékeken is az ókori utánélést, szemlélje a gótikus építészet csúcsteljesítményét, de a köznép szűkös épített környezetét is. A tanulási egység megtanulása után a hallgató: érzékelje az épített környezet rendszerszerű fejlődését, finomodását a korábbi ókori keleti alkotások szintén magas színvonalát tekintve, lássa a társadalmi, demokratikus igények szerinti településszerkezet rendeződését, a nyitottabb épületeket, szélesedő fórumokat, tereket, lássa, mára szóló tanulságként is a római virágzás, reprezentáció mellett az akkori nyomorúságot és a vidék sorvadását is, ismerje az ókori örökség továbbélését a középkor építészetében, településeiben, értékelje a későbbi középkor csúcsteljesítményét, de az ellentmondásokat se felejtse mára szóló tanulságképpen. A görög-római kultúra jelentősége Az európai ókor az előbb ismertetett közel-keleti és egyéb ősi kultúrák örökségén teljesedett ki a görög, majd a római civilizációban. Az antik, görög (hellén) kultúra Európa egyik jelképe. A korábbi közel-keleti emlékekből is táplálkozott Kis- Ázsián és az Égei-tengeren keresztül. A görög világ előképe már az i.e. II. évezredben megjelent, pl. Kréta szigetén. Itt a korábbiakhoz hasonlóan a kőépítmények vaskosak, egyszerű nagyvonalúsággal megmunkáltak. A klasszikus görög civilizáció ez után az i.e. I. évezred derekán élte fénykorát Athén központtal. A tudományok, művészetek, sport antik virágzása közismert. Itt az építészet és településfejlesztés is kiemelkedő. A kő, mint építőanyag szintén általános, a korábbiakhoz képest aprólékosabb megmunkálással. Még nagyobb műszaki pontossággal alkotják a kifinomult arányú építményeket, tereket az ornamentika kánonszerű rendszerével. 17

22 Európa felépülése 14. ábra: Athén, Parthenon. Forrás: Burton, Cavendish 1992 Az épített környezetet élettel telítő számos szobor a realisztikus ábrázolás remekműve. Európa az antik kor óta táplálkozik ebből a kultúrából, ahol a környezeti szemlélet, tudatos életmód is ébredezett. Az előrelépés útja itt is védelmi célból is a városiasodás volt. A sok, tagolt domborzatú félszigeten azonban nem is kínálkozott túlzottan nagy összefüggő beépítés. A tenger ölelésében lehatárolt területen harmonikus maradt a környezettel való kapcsolat. A társadalmi környezet is finomodott. Az addigi totálisabb rabszolgatartó rendszerek nem tudták volna a szerteágazó gazdag antik kultúrát létrehozni. Ehhez jelentős számú szabad, alkotó polgár kellett (kézműves, mérnök, tudós, művész). Így megszületett az antik demokrácia is. Erre az utókor is elismeréssel tekint. Az ókori demokráciák példája szerint jelentős, szabadon alkotó és gondolkodó középosztály járul hozzá (napjainkban is!) a környezeti, társadalmi összhang fenntartásához. A görög települések jellemzően nem váltak zsúfolt nagyvárosokká. Arányos, mértéktartó beépítést követtek, szabad terekkel, fórumokkal (agorák). Ezek a nagyszámú polgár, a szabad szellem befogadói voltak, nemcsak a kiváltságosoké. 15. ábra: Miletos városa i.e Forrás: Hajnóczi,

23 Európa felépülése Ma utólag elképzelhető, hogy miként maradhatott volna fenntartható az ógörög fejlődés, de a kor társadalmi keretei között ez nem így sikerült. A rabszolgatartó rendszer mégiscsak fennmaradt. Szabad polgár is rabszolgává válhatott eladósodással -, ma is van átvitt értelemben ilyen jelenség. A diktatúra intézménye létezett, amint tehette felerősödött, a támasz, a hadsereg növekedésével párhuzamosan. A növekvő hadsereg hódításokba kezd, mert a kis ország nem tudja eltartani. A hódítás gazdag zsákmányt (beleértve rabszolgákat) gyűjt. Ez anyaországi munkanélküliséget szül, árt a társadalmi egyensúlynak. A hellénisztikus birodalom kiterjesztéseként Nagy Sándor meghódította az akkor elérhető közel-keleti világ nagy részét. Ez évtizedeken belül lezajlott, a bukással együtt. Ilyen nagyarányú, erőszakos növekedés magában hordozza a visszaesés kockázatát. Arányos fejlesztés nélkül nemhogy a hódított területek, de az anyaország helyzete sem virágzó. Így Görögország (Hellász) az időszámításunk kezdetére, ismét kisországként, átengedte a növekedés szerepét a Római Birodalomnak, de azon keresztül mégiscsak Európa kulturális kincsesbányája maradt. A Római világhatalom Kultúrkörünkben az ókori Róma diadala és bukása a leglátványosabb. Rövid, néhány évszázada alatt a Római Birodalom kimeríthetetlenül gazdag történelmi, kulturális örökséget hagyott Európára: technikai, tudományos, művészeti eredményeket, szervezési, jogi ismereteket, az építészetben terjedelmes, boltozatos belső tereket, a görög minták adaptálását, majd tovább gazdagítását, (elterjesztették a boltívet - etruszk mintára) reprezentatív belső és külső térkompozíciókat, nagyszabású út- és közműrendszereket, és a már ismertetett görög antik demokrácia példáját. A birodalom előnyére vált, hogy az elfoglalt országok, provinciák eredményeinek, kultúráinak javát importálta és világörökséggé integrálta. 19

24 Európa felépülése 16. ábra: Budapest, Aquincum. Forrás: Hajnóczi, 1991 Róma elfoglalta az egész Mediterráneumot, valamint ezen felül észak felé jelentős európai területeket. Időszámításunk első három évszázadán keresztül növekvő pályán tudta tartani az impériumot. Nagyvonalúan, világrészben gondolkodott, a tagállamok makrokörnyezeti egyensúlyában. Róma lépésről-lépésre hódított, egyszerre csak egy-egy helyre koncentrálta hadműveleteit. A többi helyen nyugalmat tartott fenn, akár megegyezéssel. A birodalmi gazdaság is jól működött. Az óriási birodalom megsebzésére, csak belső romlása után, a IV-V. században lett esély. Ezt az északi szomszédok ki is használták, mély sebeket ütöttek, de a földrésznyi birodalmat csak hosszú háború alatt lehetett volna újra visszahódítani. Önmaga szakadt ketté és omlott össze. A Római Birodalom győzedelmes virágzásának néhány száz éve, az ókori évezredek történetében, igen rövid idő. A drámai bukás pedig, csak egy történelmi pillanat és ez a tanulságosabb, nem a diadalmenet. A szilárd, modern gazdaságoknak, államoknak is szembe kell nézni a jövővel: bármikor jöhet a recesszió, az összeomlás. A Római Birodalom bukását szinte túlmagyarázzák különféle történeti, társadalomtudományi oldalról. Tantárgyunk csak konkrét, markáns környezeti okokat sorol. Felbecsülhetetlen eredményei, öröksége mellett a Római Birodalom környezetében végzetes aránytalanságokat konzervált: A zöld környezetben, azóta sem helyreálló pusztítást végzett. Építkezések és hajóácsolás céljára kiirtották az erdőket a Földközi-tenger partvidékein. A társadalmi környezetben fenntartották a rabszolgaság és a hatalom közötti kegyetlen aránytalanságot, amely az időszámítás utáni századokban, az új szellemi légkörben már időszerűtlenné vált. A rabszolgatartó társadalmi környezetben az itáliai lakosok kimaradtak a munkából, mehettek a félelmetes légióba vagy az utcára. Csak Róma utcáin fénykorában négyszázezer antik proletár kapott cirkuszt és kenyeret ez a társadalmi, környezeti terhelés ma is rémálom. 20

25 Európa felépülése Róma kétmilliós (!) világváros lett, de csak a császár és a kiváltságosok palotái lehettek tágasak, zöldövezetükkel, vízcsobogásukkal. A beépítés egyébként zsúfolt, a szegénynegyedben szűk utcák, 10 m2-es ablaktalan lakások voltak, egy bérházban több száz lakással(!). Vidékről is idemenekültek a kisgazdaságaikat vesztett emberek. Kiszorították őket az olcsó rabszolgamunkával működő óriási latifundiumok. Ez a vidéket, társadalmával együtt elsorvasztotta. (A nagybirtok egyébként is a környezet erózióját és elnéptelenedését okozhatja.) Róma gazdasága, nagyléptékű terjeszkedésével tehát nemcsak idegen népeket zsákmányolt ki, hanem magát, Itália földjét, környezetét is. Nem csoda, hogy végül az ellenség ellenállás nélkül tudott Rómáig hatolni. Tanulságos, hogy az aránytalanul növekvő összetett rendszerek ma is árthatnak a környezetnek, a társadalomnak. A középkor ezer éve Az utolsó, leghatalmasabb rabszolgatartó birodalom, Róma bukásakor született az európai középkor az V. század vége felé. Ezt a kort a nagy földrajzi felfedezések zárják le a XV. század végén. A tízezer évre is tehető Ókori időszak ezután felgyorsult, és az általunk átlátható ezer éves középkor főként Nyugat- és Közép-Európára vonatkozik. A távolabbi világrészeket még nem fedezték fel, az addig ismert világ pedig, a római korszak után inkább bezárult. Az iszlám terjeszkedés a közel-keleti, észak-afrikai térséget az Ibériai-félszigettel (spanyol), majd Bizáncot (Konstantinápoly) is elvágta az európai kultúrkörtől. Így térben is leszűkítve - Róma bukása utáni civilizációs vákuumban - indult Európa sötét középkori erőgyűjtése. Európának nemhogy az ókor, hanem a barbárság világából is ki kellett lábalnia. A települések, az államok is csak az I. évezred vége felé szilárdultak meg, úgy ahogy. Ez időben az építészet a római mintát követte román stílus néven, egyszerűsített, reálisabb formában, fényűzés nélkül. A XII. századtól dinamikus fejlődés indult. A technikában, az építészetben Európa magára talál. A gyakorlat, az öröklött szakmai ismeretek egyre komolyabb mérnöki konstrukciókat hoznak létre. A középületeket, tornyokat megkönnyítik, karcsúsítják, aprólékosan kidolgozzák. A római körívekkel szemben a csúcsíves gótikus stílust vezetik be. 17. ábra: Gótikus csúcsok és csipkézet. Forrás: Ruda,

26 Európa felépülése 18. ábra: Kölni dóm. Forrás: Ruda, 1990 A katedrálisok csúcsa az égbe szökell (ulmi, kölni dóm), minden eddigi épített magasságot túlszárnyalva. (Az eddigi legnagyobb építmény a négy évezredes Kheopsz piramis volt). Mindössze három évszázada volt még ennek az európai késői középkornak, hogy a reneszánsz újjászületéssel bezárólag párját ritkító civilizációs, kulturális csúcsa jusson. Innentől, Európa képessé vált az egész Föld megismerésére, majd hódítására is. A történeti összefoglalóból kiszűrhetőek a környezeti tanulságok: A társadalmi rendszer továbblépett a fenntartható arányosság irányában. A rabszolgatartás helyett az új rend, a feudalizmus elfogadható munkamegosztást, teljes körű foglalkoztatást nyújtott (földművelés, irányítás, védelem). (A feudalizmus keretei között az alsóbb néptömegek is, (főként földművesek) kiegyensúlyozottabb környezetben élhettek, dolgoztak, falvakban, tanyákon szabadban, természet közelben.) A rendszer nagy érdeme volt a mezőgazdaság, a vidék fenntartása jó kihasználása. Ez által törhettek magasra a nagyhírű európai városok és egyéb teljesítmények. Az évszázadok folyamán azonban a rendszer torzul mindig az erőszakos növekedés, központosítás aránytalanságai miatt: a tulajdon, hatalom koncentrálódik, növekvő területekkel, a kiszolgáltatottak földje elfogy, környezetüket feldúlják, a kis települések áldozatul esnek válságok, háborúk idején. A vidékiek városokba menekültek, itt az ókorihoz hasonlóan, növekszik a zsúfoltság a természetes környezet teljes hiányával. Gyilkos járványok tizedelik a lakosságot ez elől már nem volt hova menekülni. 22

27 Európa felépülése 19. ábra: Augsburg, Forrás: Láng, ábra: Genf, lakónegyed a XVI. sz. elejéről. Forrás: Láng, 1995 A középkori települések nem rendelkeztek az ókori városokhoz hasonló mértani szerkesztett (négyszöghálós vagy sugaras) útrendszerrel, köztük szabályos ingatlan-egységekkel. A korai középkori település-alaprajzok spontán, zegzugos, szabálytalan rendszert mutatnak. A városkép így egyébként változatos és érdekes. A gótikus városközpontok különösen látványosak, vonzóak. A katedrálissal, városházával, főtérrel együtt kiemelkedő városépítészeti értéket képviselnek. A tervezett műemléki gótikus épületrendszerek és terek azonban - az olykor inváziószerű lakosságnövekedéshez képest - szűknek bizonyultak. A mai népességhez mindenképpen, ezért a történelmi városrészeket már régóta igyekeznek mentesíteni a mindennapi szolgáltatásoktól, a sűrűn látogatott intézményektől. A gótikus stílusban csúcsosodó Középkor Európa pótolhatatlan öröksége. A társadalom és környezete tekintetében viszont a kegyetlen ellentétek, aránytalanságok irányába fajult el a rendszer. Végül ez sem volt tovább fenntartható. A kívánt változásnak lehetőséget nyújtott a gyorsuló tudományos ismeretszerzés a felfedezésekkel, a technika fejlődése, de főként a társadalmi polgárosodás, a városiasodás. 23

28 Európa felépülése Az eszmei útmutatást az új kor hajnalcsillaga, a Reneszánsz kultúra tette végre környezeti tekintetben is. A gótika csodálatos, de szigorú, kőbe zárt világából ablakot nyitott sokfelé. Elsősorban a természet, a környezet irányába. A Reneszánsz integrálta a mediterrán környezetben található antik emlékek értékeit, elemeit is. Antik példára harmonikusak, arányosak az épületek, terek. Ebből egy modern, demokratikus szellemiség sugárzik, általában az Ember méltósága, nemcsak a kiváltságosoké. A reneszánsz időszakban az épített és természetes környezet kitárul, és az Embert szolgálja. Így lépett Európa az Új korba. Összefoglalás A társadalom és az épített környezet kölcsönhatása rendkívül összetett rendszert alkotnak. Ennek egyensúlyban tartása ma is nagy kihívás. A múlt ismerete megkönnyíti a jelen és a jövőbe mutató döntéseket is. Minél régebbi a történelem, annál markánsabb a társadalmi környezet ellentmondása, annál egyértelműbb a tanulság. Az ókortól és a középkortól máig fennmaradt épített műemlékkörnyezet is erről beszél. A történelmi örökség végtelenül gazdag és tanulságos. A történelem alaposan kioktat, hangsúlyozza, ismétli a példákat. Nagy korszakaiban egymás után mutatja be a felvirágzást, majd az aránytalan növekedés társadalmi, környezeti tarthatatlanságát, az épített környezet túlzásaival. Ez a sor, végül mindig hanyatlással végződött. A történelem mindezzel szembesíti a modern kort, hogy az, tudatosan fenntartható legyen. Videó: Budaivár 24

29 II. rész - témakör: A tovább élő hagyományos települési szerkezet Bevezető Ez a témakör áttekintést ad a meglévő, ma is funkcionáló hagyományos településszerkezet egészéről és részleteiről. Az erre rávezető 4. tanulási egység az újabb történeti, társadalmi, gazdasági, energetikai, környezeti összefüggésekre világít rá. Az ezt követő tanulási egységek főként a vidéki települések elrendezésére összpontosítanak. A legjellemzőbb hagyományos építési eljárások, részletek is bemutatásra kerülnek. Mindezek továbbra is példamutatóan energiatakarékos és környezetkímélő megoldások, megjelenésük továbbra is gazdagítja épített környezetünket.

30 4. fejezet - Az újkor, a modern világ Bevezető Ennek a tanulási egységnek az a célja, hogy a hallgató: megismerje a modern beépítés mellett a szintén fenntartandó hagyományos, műemléki épületállomány jelentőségét, legyen tudatában a hagyományos, valamint modern beépítés és épülethasználat környezeti következményeinek. Követelmények: ismerje a beépítési mód és az energiaigény, valamint a környezeti terhelés összefüggéseit, értékelje a modern beépítés terjeszkedését és a társadalmi környezeti viszonyok alakulását. Az újkor kezdete Az újkor történelmi bevezetővel kezdődik. Az addigi európai fejlődés nem tört meg, hanem kicsúcsosodott. A tudomány, a művészet az ellentétek harcában magaslatokra tört. Méltán alapozza ez meg modern világunkat. Ezt a képet befeketíti az újkor kezdetén a távoli földrészek kegyetlen lerohanása, majd a rabszolgaság és gyarmatosítás. A harmadik világ helyzete máig hátrányos. Mindez a társadalmi, környezeti egyen-súlytalanság Európára is visszaüt: bevándorlás, munkanélküliség formájában. Ezzel itt is vagyunk a jelenben. Észak-Amerika, Európa mégiscsak korábban sosem tapasztalt teljesítményt nyújtott. Ebben az egész Újkor történeti háttere benne van. Épített környezetünk becsben tartott részei a barokk műemlékek - ilyenek Amerikában is vannak. A sokféle eklektikus középület és lakóház viszont épületállományunk jelentős, magas szinten megfelelő részét képezi. 21. ábra: Budapest, eklektikus házsor. Forrás: korabeli kép Mindez már a jelen épített környezete, tartós, tetszetős. Az olykor kevésbé megszokott modern építészeti csodák ezzel a történelmi hagyatékkal élnek együtt. A társadalmi tudatban és környezetben is együtt élnek az ellentétek régi és új szabadon. Így ígéretes a demokráciák alakulása. A modern kor progresszív fejlődése elé azonban újabb akadály, kihívás áll, a környezet teherbírásának vége. Ez a történeti folyamat áttekintését és új felkészültséget kíván. Ehhez nyújt segítséget 4. tanulási egység. 26

31 Az újkor, a modern világ 22. ábra: Vatikán, Szent Péter tér. Forrás: Ruda, 1980 Az Újkor is küzdelmesen vajúdott. A bevezetésnél a Barokk társadalmi, művészeti, építészeti irányzat reprezentált. A reneszánsz kiegyensúlyozott, már akkor fenntartható fejlődést és környezetet képzelt el, de a szélsőségekre hajlamos korszak elbarokkosodott. Ez a jelző még dinamikus, fejlődésük csúcsán virágzó társadalmakra és környezetükre lehet jellemző. Amikor már alapjában nehezen tudják világukat fenntartani vagy megújítani, inkább erőteljesen reprezentálnak, díszítenek. A természetes építészeti funkciónak megfelelő formákat, térkompozíciókat is túlhangsúlyozzák, a kifejező elemeket, díszítéseket felfokozzák. A Barokk korszak mindent felülmúló tudományos és művészeti teljesítményekre sarkalt. A városépítészetben teátrális, összetett, reprezentatív térsorok vezették a tekintetet a központ az uralkodói palota felé. A feudális rend akart még tovább uralkodni, ennek ideológiáját reprezentálta felső szinten a barokk stílus, minden kompozíciós eszközt felhasználva. A feudális hatalom továbbélése, restaurációja az ipari és a társadalmi forradalmakig kíséri Európát - még a XIX. századig is. Kezdetben középkori kegyetlenségű küzdelmek dúltak az ellentétes ideológiák összecsapásaként (30 éves háborúk). Mindez főként a kisebb településeket és környezetüket pusztította. Az épített és természetes környezet alakulásában a korszak inkább az uralkodó réteg számára hozott fejlődést. A pompás paloták, mozgalmas terek és parkrendszerek, dús zöldövezetek nem a köznép életminőségét javították. 23. ábra: Nancy főtere, XVIII. sz.. Forrás: Láng, 1995 Az Európán kívüli földrészek felfedezése után a XVI. századtól az új hódítások, gyarmatosítások még rosszabb kezekbe kerültek. Az ókort megszégyenítő kegyetlenséggel rabolták, pusztították végig Amerika lakosságát, környezetét, műemlékeit. Afrikát gyarma tosították, 300 évig rabszolgatartó (!) rendszert tartottak fenn. (Dél-Amerikában még ma is folyik az eredeti környezet és népesség visszaszorítása.) Ez már a római tanulság szerint is a társadalmi és gazdasági környezetet visszavető garázdálkodás volt. Kontinensek világöröksége pusztult a csúcsokra szárnyaló barokk művészettel egy időben! Ez a kegyetlen kontraszt, a nagy ellentétek korszakának 27

32 Az újkor, a modern világ jellemzője. Mindezek mellett a barokk kultúra, építészet kimagaslik, ez az utolsó nagy művészettörténeti korszak. Hazai jelentősége is meghatározó, a XVIII. században tömegesen terjedt el, miután a török időkben számos korábbi műemlék elpusztult. Az eredeti barokk műemlékeket tehát becsben kell tartani. A polgárosodás és a nagyipari termelés a XVIII. sz. végétől a barokk szellem és stílus útjába állt. A késői barokk világ sem a klasszicizáló leegyszerűsítésben sem a formai könnyítésben, túldíszítésben (rokokó) nem tudott egészében továbbélni. 24. ábra: Drezda, Zwinger. Forrás: Ruda, 1990 Ezután következett az eklektika korszaka, a nagy történelmi stílusok utánzása, időrendben a különböző korszakok emberöltőnkénti váltogatása. Így vonult végig a XIX. századon a neoklasszikus (ókori mintája), a neoromán, a gótikus (középkori emlékezetű), majd neo- reneszánsz és neobarokk építészeti stílus. Az apró stílusjegyekkel együtt egész városrészek épültek ilyen eklektikus stílusban. A történelmi műemlékekhez képest mérsékeltebb, inkább műemléki jellegű az egyes épületek értékelése, de az egységes, nagyarányú beépítés egésze műemléki, világörökségi jelentőséggel bír (Budapest középületei, Andrássy út, Nagykörút stb.). Magyarországon az eklektikus beépítés általában igen jelentős, és tovább él a jelenben is. 25. ábra: Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. Forrás: korabeli kép 28

33 Az újkor, a modern világ 26. ábra: Budapest, az eklektikus Andrássy út. Forrás: korabeli rajz A múltbeli emlékek - a műemlékek vagy műemlék jellegű környezet - meghatározzák a jelent és elkísérnek a jövőbe is. A modern jelen kor már a múlt század folyamán kialakult. Videó: Andrássy út A beépítés és környezet mai problémái A történelmi tanulságokra épülve ennek a fejezetnek témája a jelen környezet, beépítés viszonyainak jellemzése. Itt sem lehet éppen csak a jelen pillanatot vizsgálni. A folyamatot végig nem gondoló, szemlélő társadalom bonyolult képet lát, racionális modern világunkban is. A modern kultúra, művészet már megszületik a XX. századra. Gyakorlatias, konstruktivista, a funkciót szolgáló szerkezetet kihangsúlyozó stílus alakítja a modern emlékműveket (felhőkarcolók, tornyok, hidak). 27. ábra: Modern toronyházak (Detroit). Forrás: Ruda, 1986 Az ultramodern tobzódás mellett sem vész ki a múlthoz ragadt társadalmi, környezeti szemlélet. A múlt utánéléseként napjainkig fennmarad, sőt épül is elavult környezet tehát a mai képet is tisztázni kell. A gyorsuló technikai fejlődés A modern korszak már egy évszázada határozottan beköszöntött. A technikai fejlődés, minden korábbit hátrahagyva, meredeken felfelé tört. 29

34 Az újkor, a modern világ Áradat szerűen növekedett az ipari teljesítmény, a városiasodás, beépítés. A lakosság a koncentrált területeken megtöbbszöröződött, ezzel párhuzamosan a beépítés magassága is nőtt. Magassági csúcsok is kifejezik a feltörekvést: a történelem 4000 éve után a XIV. századra felépült ulm-i dóm lett a világ legmagasabb épülete (161 m). Ezután mozgalmas a történelem, de a modern technika csak a XX. század kezdetén ugrott egyből a csúcsra. 28. ábra: Eiffel torony. Forrás: Burton, Cavendish Az Eiffel torony majdnem megduplázta a korábbi magasságrekordot és azóta gyors növekedés tapasztalható. 29. ábra: Sears torony Chicago. Forrás: Ruda, 1994 A XXI. század elejére esedékesek újabb duplázások. Majd a még nagyobbak jönnek, akár a kilométernél is magasabb torony-csoda terve ez viszont már nem szükségszerűen aktuális. A kiugró magasságok jelzés értékűek, de a bennük levő tömeg és munka a lényeg. A piramisok (kő-)tömege még egyenként is több millió tonna, a gótikus katedrálisok nagyságrendileg kisebb tömegűek, az Eiffel torony ezekhez képest is töredék súlyú, karcsú acél szerkezetével. A piramisok évszázados kivitelezése százezrek verejtékével történt. Azóta csökken a munkaráfordítás aránya és ideje. Hasonló volumenű modern könnyű konstrukció hónapok alatt összeszerelhető, ha kell automatizálva, néhányszáz emberrel. A tömeges növekedés több tízmilliós városok viszont egyenesen veszélyeztethetik a környezeti egyensúlyt. Ugyanígy a motorizált mozgás, a tömeges rohanás, mert energiaigényes és környezetszennyező. Fenntartható keretek között tartva viszont a száguldás, repülés a modern kor velejárója. 30

35 Az újkor, a modern világ A száguldó korban is továbbélő történelmi elmaradottság anakronizmus (idejét múlt) az adott korban megszakítja a korszerű elképzeléseket, és a kívánt fejlődést. Nehéz szabadulni, pl. a hierarchikus központosítás berögződésétől, emiatt a demokratikus és gazdaságos decentralizálás csak álom. Ennek gyakorlati példákon való kifejtésére majd a következő tanulási egységekben kerül sor. A társadalmi átalakulás szükségessége A gépesítés, automatizálás a modern munkanélküliség veszélyét állandósítja, beleértve a mezőgazdaság gépesítése után munkát vesztett milliókat. Ráadásul a XX. századi népesedési robbanás milliárdokkal növelte a Föld lakosságát. Az itt röviden bemutatott gazdasági, társadalmi veszélyhelyzetet az uralkodó kapitalista jellegű rendszer mindig újabb fejlesztéssel, beépítéssel, lényegében állandó növekedéssel tudja kompenzálni. Ennek viszont már az egész környezet teherbíró képessége szab határt. Itt meg kell állni. A tantárgy a társadalmi tevékenység színhelye a települések és az épített környezet alakulását tárgyalja. (A korábban felvetett problémák itt halmozódnak.) Ez a tanulási egység pedig a modern társadalmi és anyagi környezet időszerű kérdéseiről beszél. A korábbi korszakokkal ellentétben most a Föld, átfogóan ismert egészére terjed ki a globális új világ. A korszerű kommunikációtechnika által a Földgolyó egésze átlátható, elérhető, kezelhető akár közvetlenül. Ilyen lehetőségeket korábban nem élveztek, a történelem inkább a kiáltó, sötét ellentétekről, válságokról szólt. Sosem volt azonban a modern korihoz hasonló növekedés, energiafelhasználás és környezeti terhelés. Az új válság fenyegetését a jelen kornak kell kivédenie. A globális világ méretéből adódóan is sokszínű, a fejlettség legkülönbözőbb fokozataival. A társadalmi, de a környezeti problémák megoldására is a demokrácia hivatott. A társadalmi megoldás legjobb módszere a kiegyensúlyozott, demokratikus fejlődés, de a XX. században volt forradalom is, bőven. A környezeti válság kivédésére viszont nem adnak megoldást az (erőszakos) forradalmak, nem erről szólnak. A környezetvédő mozgalmak eleve békések. A korábbiakban említettek szerint viszont hatásos csak az egész gazdaságot, az (épített) környezetet átfogó környezet-gazdálkodási megfontolás és cselekvés lehet, mely előre kizárja a szükségtelen környezetterhelést. Ez az egész társadalom demokratikus részvételével (munkamegosztásával) történhet csak. Nemcsak a főhatóságokra, hanem számtalan szakemberre van szükség és olyanok beleszólására, akik ezen a tantárgyon belül szerzik meg az épített környezeti ismereteiket. Az élenjáró modern nagyhatalom az Egyesült Államok (USA) nem provinciákból, hanem decentralizált szabad államokból áll. Nem jutott Róma sorsára, inkább korszerűsített még időben külső nyomás nélkül túltette magát a rabszolgatartó rendszeren. Az ókori összeomlás rémképe tehát nem ismétlődik, de új környezeti kihívások, veszélyek léteznek. A mai rendszerek a legújabb nagyhatalmat, Kínát is beleértve a demokrácia irányában haladnak, bár markáns ellentétekkel. Küzdelem folyik a környezet megóvásáért. Azt viszont a nyitottabb társadalomban nem tűrhető már, hogy a szűkülő zöld övezetek csak egy kiváltságos réteg felüdülését szolgálják. A környezeti terhelés fokozását nem is az össztársadalmi cél, hanem gazdasági, kereskedelmi érdek generálja. A beépítés felgyorsulásának környezeti terhei A kiemelkedő teljesítményű modern építészet környezeti terhelése is jelentős (az 1. tanulási egységben felvetettek szerint). A beépítés felgyorsításához a szállítások és szerelés megkönnyítésére az épületszerkezetek könnyebbednek, mesterséges anyagok, acél váltja fel a nehéz kő majd a tégla szerepét. A modern beépítés így környezeti hátrányokat is eredményez: A túlzott gyorsan növelhető beépítés kiszorítja a zöld övezeteket. 31

36 Az újkor, a modern világ Az épületek könnyítése csökkenti azok hőmérséklet-kiegyenlítő szerepét, különösen a meleg elleni védelmét. A különféle gyártott, természetidegen vegyes építőanyag végül jelentős, nehezen szelektálható hulladékot is képez. A könnyítés, sorozatgyártás az építőipari dolgozók nagy részét munkanélkülivé teszi. A technikai fejlesztés a mezőgazdasági munkanélküliséget is növeli, ezért a vidéki lakosság az amúgy is túl nagy városokba menekül (mint ahogy a történelem folyamán ez többször látható). A könnyű, vékonyfalú épületszerkezetek tartóssága, élettartama is csökken, az ilyen új épületek hamarabb tönkremennek, végül hatalmas építési hulladékmennyiséget eredményezhetnek. A könnyítés mellett kiszorulnak az egyszerű hagyományos anyagok a gyártott modern többrétegű szerkezetek javára (különféle fémek, műanyagok). Ezek nehezen szelektálhatók, még inkább növekszik az újra fel nem használt hulladék mennyisége. 30. ábra: Chicago, légiesen könnyű vázszerkezet. Forrás: Ruda, ábra: Vancouver, világkiállítás végletekig könnyített építményei. Forrás: Ruda, 1986 A csodálni való modern építészetnek mindemellett van létjogosultsága, bár új nehézségekkel, kihívásokkal is jár. A beépítés amerikai léptékét nyilvánvalóan a kisebb államok, gazdaságok nem képesek utánozni. 32

37 Az újkor, a modern világ Az előzőek alapján, a társadalmi és technikai fejlettség a modern városépítésnek nagy perspektívát nyitott, viszont növekedtek a környezeti akadályok is. Globális szinten az intenzív energiafelhasználásból, szennyezőanyag-kibocsátásból adódó növekvő környezeti terhelés, klímaváltozás veszélye tudatosodik már a társadalomban is. Ezért erre a tananyag a következőkben nagy hangsúlyt fektet. A cselekvés iránya viszont nem egyértelmű. A fosszilis energiahordozók majd kifogynak, de addig is, a szennyezettség, a kibocsátás csökkentése megerőltető költségráfordítással jár. Ezt a tehetősebb államok is nehezen tudják állni. Így a veszély globális elháríthatósága kérdéses, ha a jelenlegieknél hatásosabb koncepciók nem valósulnak meg. Az Európai Unió útmutatása Az Európai Unió Parlamentje és Tanácsa már december 16-i határozatában eligazítást nyújt (2002/91/EC 6. bekezdés). Ebben kiemeli, hogy az Európai Közösségben a kommunális szektor, ezen belül az építés 40%-os arányban és tovább növekvő mértékben vesz részt az energiafelhasználásban. Az építési szektor szerepe nagy, bányászati, gyáripari és szállítási háttere, valamint jelentős szerkezeti anyag tömegei miatt, települési, országos szinten halmozottan. A hazai közvélemény mindezt még alábecsüli, az Uniós irányelveket inkább kis lépésekben követik. Az EU fenti határozata 174. cikkelyében ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ipar máig a fosszilis anyagok égetéséből nyeri az energiát, ezért a termékek mennyiségével a szennyező hatás arányos. A termeléssel, közlekedéssel tehát párhuzamosan folyik a jelentős CO2 kibocsátás. Mindez nem újdonság. A környezetgazdálkodási probléma megoldása már a 90-es években, a Rio de Janeiro-i, majd a Kyoto-i egyezmény óta világos cél. Nevezett EU határozat viszont az épített környezet szerepének kiemelésével gyakorlatban konkrétan megvalósítható energia- és környezet gazdálkodási eredményeket is elvár. [Péter, 2005] Az építészet eredeti formában gazdag területe a vidék, sajátos kommunális és gazdasági épületeivel. A vidéki élet és a mezőgazdasági technológiák átfogó iparosítása nem szükségszerű, a jövőben is jelentős a természetes funkciók és termelési módok szerepe, beleértve a természetes, helyi anyagokból, erőforrásokból létrehozott épületeket. A természetszerű gazdálkodás (technológia) egésze működtethető kevés fosszilis energiafelhasználással és minimális környezetterhelés mellett. Ilyen módon kisebb településszinten könnyebben teljesíthetőek a fenti Uniós elvek. 32. ábra: A természetes gazdálkodás ritka példája farm Utah-ban (USA, XX. sz. vége). Forrás: Ruda, 1986 A vidéki fejlesztés, építés és technológia tehát az a jelentős fejlesztési ágazat, ahol az energiamegtakarítás és a környezet védelme hathatós mértékben elsősorban megvalósítható. Ez a következő három fő területen történhet: 1) Az épületek létesítésének, bontásának energetikai, környezeti terhei Az energia- valamint hulladékgazdálkodásban és a környezet terhelésében jelentős az energiaigényben is kiemelkedő építési tevékenység szerepe. Az építőipari anyagok, szerkezetek tömege nagy, a beépített területek, 33

38 Az újkor, a modern világ térfogatok terjedelmesek. Ez a Föld kizsákmányolásával kezdődik, és már-már készletek kimerülésénél tartunk. A nagyarányú kibányászás folytán hasznos rétegek tűnnek el, tájsebek tátonganak. 33. ábra: Az ásványok nagyarányú kitermelése. Forrás: Új beruházás helyett ezért inkább az épületek rendeltetésszerű továbbhasznosítását kell szorgalmazni. Ha ez lehetetlen, akkor bontás és az anyagok újrahasznosítása kívánatos. Ezen a téren a helyes döntés településszinten tetemes energia- és anyagmegtakarítást jelent. Újrahasznosítással a ráfordítás többé-kevésbé megtérül, miközben csökkenti az újraelőállítási energiaigényt és a környezet terhelését. Az ilyen megtérüléssel járó környezetvédelem kevésbé költséges, az újrahasznosítás tehát nem hanyagolható el. Egyébként az épületállomány tönkremenetelével, bontásával újrahasznosítás nélkül folyamatosan nagy mennyiségű rom és törmelék keletkezik. Magyarországon az évi összes szilárd hulladék több tízmillió (!) tonna. Ebből jó néhány % a regisztrált építési hulladék, mely nagy tömegű és nehezen bontható szét, nehézkesen szállítható és nem mind kerül (díjfizetési kötelezettség miatt sem) hivatalosan, szelektálva elhelyezésre. Az illegális hulladéklerakás alig felbecsülhető tömege így jelentős természeti, környezeti károkat okoz. [Verrasztó, 2000] Ezt az elfogadhatatlan helyzetet globálisan, de elsősorban helyben kell megváltoztatni. A rendeltetésszerűen nem használt, romos épületek, telepek is potenciális hulladéknak számítanak, sőt, eleve nagy kiterjedésben terhelik a környezetet. Arányuk pontosan nehezen regisztrálható. A durva becslés is tetemes mennyiséget mutat. Az építmények, szerkezetek létesítéséhez, majd bontásához, újraelőállításához szükséges energiamennyiségek számbavétele, összehasonlítása számszerű összegzést nyújt. [Novák, Medgyasszay, 2007], < A mennyiségek hatalmasak: a hazai évi 10 millió tonna nagyságrendű építési szerkezet-tömeg előteremtése százmilliárdos költségű, ez több milliárd KWh energiafelhasználással jár, mérhetetlen szennyezés kíséretében. (Egy közepes településen az építési-bontási feladatok is milliárdos költségűek, millió KWh energiaigényűek lehetnek.) Az épületek rendeltetésszerű továbbhasznosítása vagy az anyagok újrahasznosítása mindennek visszaszorítását ígéri. Magyarországon a meglévő beépítés, az épületek, bontási anyagainak hasznosítása is meglehetősen rossz arányú a fejlett országok példájával összehasonlítva a hazai, alig néhány %-os újrahaszno sítással szemben több fejlett országban 50% körül tartanak, jelentős lemaradásról van tehát szó. Ez így gazdaságtalan, energiapazarló és környezetterhelő. Ha a funkcionális továbbhasznosítást az épületek rossz állaga, vagy elhelyezése nem teszi lehetővé, akkor bontással az anyagok lehetőség szerinti újrahasznosítása oldandó meg. Ez utóbbi megoldás újabban gazdasági és környezeti okokból több esetben célszerűbb. Az ország nagyobb részét kitevő vidéki, mezőgazdasági jellegű településeken a környezeti program érvényesítése, végrehajtása több szempontból könnyebb: A vidéki települések, gazdasági területek védőtávolságokkal lehatároltak, az épületek csoportosítottak. Az épületszerkezetek egyszerűek, tipizáltak könnyebben szelektálhatóak. 34

39 Az újkor, a modern világ Az építőipari előírások szerint gyengébb minőségű bontási anyagok is hasznosíthatóak egyszerűbb, horizontális mezőgazdasági létesítmények, töltések anyagaként. Az építési anyagok nagy része tartós, természetes környezetbe illő, ott tovább is könnyebben hasznosítható. A nem tartós, természeti anyagok vidéken, helyben könnyebben visszaforgathatóak, energetikailag kihasznál hatóak (elégetés, biogáz termelés). 2) Az épületek használatának energiaigénye, környezeti terhelése Egy 50 éves használati időtartamra, az épületek kifűtése (klimatizálása) az építkezésnél is nagyobb kiadás. Ez az energia-áremelkedés miatt még komolyabb terhet jelent, de fokozott hőszigeteléssel (hőtárolással), ezt a kiadást (környezetszennyezést) felére, akár harmadára lehet leszorítani. Ez sokatmondó eredmény a vélhető távolabbi jövő áremeléséig. Szakszerűen kell az épületeket körbe szigetelni. A szigetelés ráfordításainak megtérülése néhány év, tehát igencsak érdemes belefogni. Mégsem hajtják végre átfogóan ezt az energiatakarékossági programot, leginkább csak az új épületeknél követelik meg. Új épületnél és továbbhasznosításkor, felújításkor hőszigeteléssel -, megfelelő üzemeléssel javítani kell a ráfordítás és az energiaveszteség egyensúlyán. Az épületek energetikai mérlegének kiigazítására, az energia hosszabb távú megtakarítására minden esetben törekedni kell ugyancsak a korábban említett EU határozat 6. cikkelye szerint. Településszinten pedig, az egész épített környezet energetikai mérlegét kell egyensúlyban tartani. Az épületek szigetelése többnyire még várat magára, települési szinten pedig, ez milliárdos veszteséget jelent. Ez összességében világ-probléma, de országos, települési, majd épületegységnyi feladat. A megoldáshoz épületszerkezeti, szakipari felkészültség szükséges. Figyelembe kell venni, hogy a megrendelők, de sokszor a kivitelezők sem rendelkeznek ehhez korszerű, speciális ismeretekkel. Jelen tantárgy a településeken belül egyegy épület szerkezeti, szakipari megoldásával, terjedelem miatt nem foglalkozhat. Meglévő épületállományunk túlnyomó része messze nem felel meg a hőtechnikai szabványoknak. Ismételten kiemelve a vidéket, itt sok hagyományos, jó példa van a mai követelményeket is kielégítő hővédelemre (vastag nádtető, földbe süllyesztés) 34. ábra: Domboldalba süllyesztett pincék. Forrás: Sabján, Buzás ) A kiemelkedő közlekedési, szállítási energiaigény A közlekedési és szállítási költség, energiaigény és környezetszennyezés az előző két tételnél is jóval nagyobb lehet, (ezért ez tételes felsorolást is igényel). A közlekedés tömeges közösségi megoldása még mindig fenntartható rendszer lenne a tömegközlekedés és kerékpározás arányának többszörös növelésével. Ezt viszont a jelenlegi beépített környezet és még az új települési koncepciók is behatárolják (az 1. tanulási egységekben felvettek alapján): A társadalmi szolgáltatás, ellátottság egyenetlen, hierarchikus. Ehhez hasonlóan a munkahelyek, a termelés helyileg is polarizálódik. Előnyös központi és hátrányos esélytelen települések alakulnak. 35

40 Az újkor, a modern világ A beépítés mindkét végletben szétterülő, olykor spontán szétszórt, gazdaságtalan, a kis lakosságszám miatt nehezen ellátható (ez a nagyvárosi agglomerációra, de a távoli szórvány-településekre még inkább jellemző). Így a lakosság nagy része személyes gépkocsi használatra szorul a napi munkába járáshoz és a szolgáltatások eléréséhez (több tíz kilométeres távolságokra). Szintén 50 éves időtartamot véve a kiadások és a környezetterhelés jóval meghaladja az előző két tétel mennyiségeit (családra vetítve a lakásépítést, fenntartás kiadásait). [Medgyasszay, 2004] A szállításban a távolságok, mennyiségek dominálnak. Itt is igen kedvezőtlen az országúti fuvarozás gyakorlata, energetikai, környezeti tekintetben. A vasúti szállítás nagyságrenddel gazdaságosabb lenne, a hajózás még inkább. Összefoglalás A fejlett és fejlődő világban a gyarapodó településrendszer, az épített környezet energiaigénye, környezeti terhelése a fenntarthatóság határán van. Az energiaigény és szennyezés főbb területei az épített környezetben a következők: 1. Az épített környezet létesítésével, alakításával kapcsolatos építési-bontási energia (és szennyezés, a kibányászástól kezdve, az építőanyagok, szerkezetek, ipari előállításán, mozgatásán, összeszerelésén, majd az épületek karbantartásán keresztül a bontásig, hulladékkezelésig). 2. Az épületek 50 éves használata során a fűtési (hűtési) energiaigény még nagyobb, fokozott szennyező hatás mellett. 3. A közlekedési és szállítási (költség) energiaigény és környezetszennyezés az előző két tételnél is jóval nagyobb, 50 éves időt figyelembe véve. A felsoroltak alapján a tennivaló óriási. Az Uniós és a hatósági útmutatások mellett az egész társadalom hozzáértő rétegének részt kell venni a munkában. Erre készíti fel tanulóit jelen tananyag. 36

41 5. fejezet - Az élő hagyományos épített környezet Bevezetés Az 5. tanulási egység a mai vidéki településrendszer eredetét vizsgálja. A kialakulás történelmi, társadalmi, környezeti okai változatlanul érvényesülnek településeink jelen és jövőbeli fenntarthatóságában. Így él tovább az itt ismertetett különböző településtípusok és a betelepítések, majd korszerűsítések meghatározó szerepe. Végül rávilágítunk a változó vidék értékére is. Célok: a hallgató ismerje meg a falvak kialakulásának történeti, társadalmi, és földrajzi, környezeti körülményeit, keresse az eredeti településszerkezeti típusokat, elemeket a hagyományos beépítésben, érzékelje az újabb kori betelepítések, fejlesztések, összevonások és korszerűsítések előnyeit, hátrányait, vizsgálja a falusi élet, az épített és zöld környezet fenntarthatóságát a megváltozott viszonyok között. Követelmények: foglalja össze a magyar vidéki települések kialakulásának történeti, társadalmi, valamint földrajzi, környezeti körülményeit, ismerje fel a máig is fennmaradt eredeti településszerkezeti típusokat, elemeket, mérlegelje az újabb kori betelepítések, majd fejlesztések, összevonások, valamint egyéb korszerűsítések előnyeit, hátrányait, gondolja át a falusi élet, az épített és zöld környezet megváltozott viszonyok melletti fenntarthatóságát. A hagyományos építészetről annyiban kell tárgyalni és tanulni, amennyiben az él és fenntartható a jövő számára is. Márpedig a korábbi idők építési gyakorlata több okból figyelemre méltó: Már a település helyét, elrendezését is az adott természetes környezet, földrajzi fekvés határozta meg. Ez a viszony, amennyiben az óta nem változott, továbbra is fenntartandó. Az ember nem is kívánja a természettel, környezettel való megszokott viszonyát felborítani. Jobb, ha a történelem során a kialakult gazdasági, társadalmi fejlődés, vagy háborúk következtében az emberek sokszor drasztikus környezetváltozást is átélhetnek, melyek a hagyományos értékek elvesztéséhez vezetnek. A hagyományok nélkül elszegényedhet a környezet, mely a jövőre nézve is komoly veszteség. Az eredeti településelrendezés mellett megtartandó érték a hagyományos anyaghasználat is. Az előző tanulási egység szerint, a megszokott, természetes anyagok kellemesebb hőérzetet, klímát biztosítanak, környezetbe illőek, használatuk túlzott energiaigényt, szennyezést nem jelent. Végül a megmunkált természetes anyagok (kő, márvány, keményfa) hagyományos épületen érvényesülve sajátos esztétikai értéket mutatnak. Ez a modern építészettel nem helyettesíthető, bármennyire is szárnyalja az túl a régebbit. 37

42 Az élő hagyományos épített környezet 35. ábra: New York, katedrális a felhőkarcoló árnyékában. Forrás: Ruda 1986 A korábbi ábra, New York-i példa ide is illik. A modern toronyház környezetben a katedrális csak egy kis ékszer, ott jelentős hagyományos értéknek számít, neo-gótikus stílusával, (pedig nem is középkori műemlék), becsben tartják a felhőkarcoló erdőben. A nyugat-európai világvárosokban viszont a modern toronyházak jelennek meg árván, egyenként a terjedelmes, hagyományosabb jellegű beépítésben (London, Párizs és Frankfurt, ahol már van egy amerikai szemmel kicsi felhőkarcoló csoport). A harmincas években az elsők között épült a legnagyobb felhőkarcoló az Empire State Building (New York). Hagyományosabb formájú, masszívabb, mint a mai acélvázas üvegtornyok, és közvetlen szomszédsága sem a legújabb beépítésű. Nyilván, a nagyvárosokban sem lehet lemondani a hagyományos, jól funkcionáló városnegyedekről. 36. ábra: New York, Empire States Building. Forrás: Ruda, 1986 Természetes, hogy a komoly városok hagyományokon, a szerencsések történelmen épülnek. A vidéki, falusi hagyomány viszont eredetibb, színesebb. A falu keletkezett először, utána a város. A vidéki földrajzi környezet, táj eleve változatos, vele együtt a népesség, a sokféle tevékenység és kultúra. [Verrasztó, 2000] A sokféle hagyományos értéket nem lehet egyszerűen összevonni, egyetlen masszává, egyre nagyobb településekbe koncentrálni. Szükség van a sok kis falura is, mint ahogy ezt az első tanulási egység felvezette. Elsősorban a vidék tudja megőrizni: a természetes elemek tisztaságát (levegő, víz, talaj), 38

43 az egészséges társadalmi és zöld környezetet, az örökítendő hagyományokat, Az élő hagyományos épített környezet és általában a fenntartható környezetgazdálkodást. A felsorolásba beleértendő az anyagokkal, energiával, szennyezéssel való takarékoskodás. A vidék és falu elsődlegességére utalnak tehát ezek a környezetgazdasági előnyök (valóban, a falu eredete megelőzi a várost). A népi kifejezés nagyon ide tartozik, mindennek tisztázásával. Nem lehet szemet hunyni amellett, hogy a társadalom tudatában a népi eredet és jelleg megítélése lekicsinylő, csaknem megbélyegző. Ez az újabb divatokkal és ismeretek hiányával magyarázható. Ezért tehát fenn kell tartani a népművészet, népi építészet ismeretét és fenntartható gyakorlatát. A népi építészet értékei Folytatva a megelőző gondolatmenetet tehát a népművészet, a népi építészet, település-alakítás, mással pótolhatatlan értékekkel rendelkezik. Mindennek megbecsülése ma már elvárás. A népi hagyaték elvesztegetése, meg nem becsülése, a múlt század társadalmi figyelmetlenségének eredménye, a rohanó világban. Ma az a társadalmi tudat visszamaradott, amely ezt nem megfelelően értékeli. Az előző fejezetből is kiviláglik, hogy környezeti ökológiai előnyök járnak a természetközeli, vidéki népi - tevékenység nyomán. Mindezzel a jövő energetikai, környezetgazdasági céljai is könnyebben elérhetőek, összhangban az EU kívánalmaival is. A vidéki, népi, helyi fogalmak megbecsültek a modern európai légkörben. A falu A kisebb települések, már több oldalról körvonalazott környezet-gazdasági előnyei nem csökkentik a városok kiemelt szerepét. A város a vidéki települések egy csoportjának szükséges központja, a magasabb szintű társadalmi, gazdasági, szellemi szolgáltatások helye. Emellett kell a vidék fontos szerepét értékelni. Ember és természet viszonyát tekintve a város az ókortól napjainkig az ökológiai határok szélén áll. A falu ezzel szemben békésebb egyensúlyban van a természettel, ami műszaki fejlődésének korlátja, de kedvező környezeti sajátossága. A falu és a város közötti határ - működési alapon - a következők szerint vonható meg. A falu mindig élelemtermelő-őstermelő, esetleg nyerstermék-előállító emberek lakóhelye a termelőhely (szántóföld, erdő, nyersanyag- vagy természetes energiaforrás) közelében. A lakosságszám a néhány családtól a néhány ezerig terjed, továbbá helyenként a közműellátottság és a munkamegosztás alacsonyabb szintje. A falu korábban önellátó volt az ipari forradalomig, legfeljebb alapvető termékeket küldött piacra. [Istvánfi, 1997] Társadalmi, politikai vonatkozásban a falu központi funkciókkal kevésbé rendelkezik. Manapság a falvak működési jellege mind a rendeltetés, mind az ellátás terén változó korszakát éli, egyes életminőségek javulása mellett elveszt számtalan olyan értéket, amivel korábban megállta helyét és méltóságát a várossal szemben. Az egyensúlytartás a természettel a múlté, már falun sem forgatható vissza a szemét és a szennyvíz. Régebben erős volt a falu közösségi tudata, saját világszemlélete és egymás iránti felelősségvállalása, ma azonban a - modern - világszemlélet hatol a faluba, és az ahhoz való igazodást szinte kötelezőnek vélik a vidéki emberek is. A falu fenntartója volt a saját hagyományoknak, mára éppúgy ki van szolgáltatva a földkerekség divatjainak, mint a város. [Istvánfi, 1997] Az elrendezést meghatározó tényezők A falu a népi építészet jellemző helyszíne. Az egyes épületek, építmények a környezet, a gazdálkodás jellege vagy egyéb logikus szabályozás által meghatározott rendben helyezkednek el. A környezet domborzati viszonyai, mint a völgyek vagy hordalékhátak meghatározzák a falu közlekedési, építési, formai lehetőségeit, a sík terep esetleg korlátlan terjeszkedést biztosít. A folyó véd, fenyeget (árvíz), vagy az átkelőhelyeken megtelepedést kínál. 39

44 Az élő hagyományos épített környezet A gazdálkodás alapvetően meghatározza a település létrejöttét aszerint, hogy legeltető rideg, kiegészítő vagy intenzív állattenyésztés folyik, és a növénytermesztés osztott, időszakos, egységes vagy kertes formában történik. Fontos lehet a terménytárolás, feldolgozás helyi jellegzetessége (mint például a házi vagy határbeli terménytárolás). Lényegesek a történeti birtok- vagy tulajdonviszonyok: jobbágy és paraszt, zsellér, kisbirtokos vagy földesúr, tanyás gazda vagy bérlő gazdálkodása hagy nyomot a településen. A települést szabályozó elem lehetett a templom, a kastély, a letelepítési rendszabályok, építési törvény vagy kényszer (háborús viszonyok stb.) [Istvánfi, 1997] A tanulási egységben ismertetett általános történelmi fejlődés a magyar vidékre is jellemző. Itt, a korai középkorban a falvak kicsik, mobilizáltak voltak és az ősi, szabálytalan halmaz- formában jelentek meg. 37. ábra: Ősi elrendezésű halmaztelepülés. Forrás: Láng, 1995 Halmaztelepülés egyébként, szabad, sík területen jöhetett spontán létre, ahol nem korlátozta földrajzi domborzat, szűk völgy, vagy folyó. Az európai késői középkor kimagasló kultúrája Magyarországra is átterjedt a XIV., majd különösen a XV. századra (gótika, majd reneszánsz Mátyás királlyal). A XIV. század már a vidéken is fejlődést eredményezett. A falu mellett kialakultak az első városok, ami a faluhálózat ritkulását eredményezte, de a megmaradók szervezettebb formát nyertek. A jobbágyság és a telekszerkezet kialakulásával olyan falvak jöttek létre, amelyekben elkülönült a belső telek (ház, kert), a külső szántó és kaszáló mint tartozék, az erdő, a nádas, halászóvíz. [Istvánfi, 1997] Mindez szabályozottabb falvakat is eredményezett, a korábbi halmazfalvak helyett úti falvak jöttek létre. Ezek az ősi halmaztelepülések után, egy 40

45 Az élő hagyományos épített környezet út esetenként folyó-mentén sorakozó telkekből, egy vagy kétsoros beépítésből álltak. Ez a soros vagy fésűs beépítés. 38. ábra: Úti falu sémája fésűs beépítés. Forrás: Istvánfi, 1997 A XIV-XV. századra tehető, ma is létező (nem földbe mélyített) két- vagy háromosztatú lakóházak kialakulása is. A külső fűtésű kemencék és kályhák használatával a füsttelenített lakószoba a paraszti portákon is terjedt. A török kor és a Rákóczi szabadságharc utáni pusztítás nyomán üresen maradt főként délalföldi területekre új lakosság betelepítése történt a XVIII. század derekán. Az új telepítések nem követték a korábbi halmaz vagy utas (soros) szerkezeti formát. Megjelentek a mérnöki rendezettséggel derékszögű utcahálózatokkal épülő szabályos telepesfalvak, vagy településrészek. A korábbi ridegállattartók falvaiban a belső magot a lakóházas, rendezetlen, kerítetlen, udvar nélküli, úgynevezett halmazos szerkezet jellemezte, amit körben vagy ha folyó vagy a domborzat úgy engedte féloldalasan a baromkertek vagy ólaskertek határoltak. Az Alföldön ez idő tájt jöttek létre a tanyák. A pusztai legelőket egyre nagyobb területeken felszántották, és a pásztorokat és szállásokat felváltották a földművelő parasztok és a tanyák. Az ólaskertek mellett létrejöttek a szérűskertek is. A tanya kezdetben csak tavasztól őszig lakott, ideiglenes gazdasági egység volt, mert télidőre bevonultak a falusi vagy városi házba. Idővel a tanya állandó lakóhellyé vált, amit a szétaprózott földtulajdonosok tagosítása is elősegített. Az ország más területein is voltak a falvakban megújulási események, újratelepülések. Birtokosok kúriái, kastélyai mellett jöttek létre új falvak, vagy falurészek. A régi kastélyok uradalmi központokká váltak, vagy a lerombolt várak közelében új uradalmi központok, majorságok keletkeztek. A nyugat-magyarországi nagybirtokon honosodtak meg a legkorszerűbb mezőgazdasági módszerek és üzemek a XVIII. század végén. Ekkorra meghozták a falu korszerűsítését szolgáló intézkedéseket. A faluszabályozások kijelölték a közterületeket, utakat, tereket, ezeket kerítéssel kellett elválasztani az udvaroktól, s karbantartásukat előírták. Különösen a halmazos szerkezetű falvakban volt ennek jelentősége, ahol ugyan nem voltak saját udvarok, de a közterületet sem tartották tiszteletben, gabonásvermek, szemétgödrök, vízeres utak keveredtek. A közegészséget szolgálták az építési előírások vagy a faluszéli temetők nyitása. A telepes falvakat eleve szabályos utcákkal, telkekkel tűzték ki, a lakóházakat pedig a középkor végén kialakult háromosztatú, középmagyar háztípus terveivel ajánlották, erre adtak támogatást és építőanyagot. Ezért annak ellenére, hogy a telepesek több országból érkeztek, a telepesfalvak képe nem különbözött a régebbi hagyományos magyar falvaktól. 41

46 Az élő hagyományos épített környezet A jobbágyság megszűnése (1848-ban), a kiegyezés, a jó gabonaárak a falu fejlődését, az épületállomány egy részének lecserélését hozta. A kapitalista fejlődéssel együtt ez válságot is hozott. Ezután jöttek a XX. század első felének nagy csapásai. A két világháború között mégis volt építés, falufejlődés. Az alföldi mezővárosokban erőteljes polgárosodással együtt, a fésűs beépítést kiegészítő zárt sorú, utcavonalas beépítés mint magyar kisvárosi arculat vált általánossá. 39. ábra: Zárt sorú beépítés. Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry, 2003 A falvakban pedig a vidéki szegénység enyhítésére, árvízkárok utáni helyreállításra támogatásokkal olyan típusház-terveket ajánlottak és valósítottak meg, amelyek megfeleltek a hagyományos tömegű, alaprajzú és használatú parasztházaknak, de bennük az életminőséget is javító korszerűsítések, mint fürdőszoba, étkezőkonyha, hálófülke is megépültek. Az ötvenes évek derekáig a parasztság saját maga építette többnyire hagyományos elrendezésű lakóházait a régi építkező szokásoknak megfelelően, de már ekkor megjelent a hagyományostól elrugaszkodó divatos, vagy az egyszerűsítő, csak a gyakorlati előnyöket követő építés. Ezután jött a modern propaganda a töretlen fejlődésről, és a minden, ami régi, rossz is jelszó megtette a hatását. A tömeges építkezésekhez és modernizmushoz hozzászokott építőiparosság szakmai igénytelensége, a falu építészetében addig szokatlan anyagokkal acél, beton, műanyag, csempe stb. való barkácsolás divatja és az említett szégyellnivaló régi hiedelme alakították át a vidék építészeti képét jelentős mértékben. [Istvánfi, 1997] 40. ábra: Színes házak a régi kis ház mellett. Forrás: Ruda, 2000 Elterjedt a négyzet alaprajzú, sátortetős, két helyiségsoros lakóház, aminek előnyei is voltak az egysoros elrendezésű régi házalaprajzzal szemben, de teljesen idegen jövevény volt a faluban, többnyire szűken helyezkedett el a keskeny telkeken. 42

47 Az élő hagyományos épített környezet 41. ábra: Sátortetős ház a szűk telken. Forrás: Ruda, 1990 A gazdasági fejlődés nyomán a 70-es évektől az építkezési hullám a nagy méreteket vette célba. A korábban földszintes házak helyett alagsor + egy-két lakószint, esetleg tetőtér beépítés lett a módi, és az ilyen emeletes házak a keskeny és új osztás esetén még rövidre is szabott telken a hagyományos falutól teljesen idegen épületekké, jobb esetben villákká váltak. 42. ábra: Máriabesnyő, Gödöllő Mansard -ház. Forrás: Ruda, 1980 Ráadásul a nagyobb városok vagy ipari központok kilométeres körzetében a falvak lakossága ipari alkalmazott lett, a falu pedig kertvárosi jelleget öltött. A hagyományostól eltérő idegen elemekké váltak azok a színezések és díszítőmódszerek, amelyek rosszul alkalmazva az ízléstelenség divatját is megteremtették faluhelyen, ahonnan még a háború előtt a tanult építészek a formai hagyomány tiszta forrásából merítettek ihletet. [Istvánfi, 1997] A magyaros építkezés vagy a stílus megteremtése százötven éve program rangos építészetünkben, a településkép és a népi építészet eredendő értékeinek megőrzésére pedig évszázada törekszenek kiemelkedő építészeink (Kós Károly, Makovecz Imre). 43. ábra: Hannover, Demeter központ, piac bejárata. Forrás: Makovecz, 2001 Számos rangos középület készült a hazai anyagok, szerkezetek, formák ihletésében, valamint számtalan ajánlott típusterv a tájegységeknek megfelelő külső jegyekkel. Sajnálatosan a közízlés ezekkel jórészt nem azonosul. 43

48 Az élő hagyományos épített környezet Épített környezetünk változatlanul, talán egyre inkább a sokféleség gazdaságtalanságát és diszharmóniáját mutatja. (42., 75. ábrák) Faluszerkezet A falu (a belterület) megélhetési forrása a föld, legnagyobb egysége a határ (külterület), amely személyi vagy közösségi földtulajdon. A határ részei a szántóföldeken a dűlők, szőlőkben a hegyek, legelőkön a rétek, erdőkben az oldalak stb. A falu határában helyezkednek el a külsőségnek nevezett lakóhelyek, ahol a gazdálkodási célból ideiglenes vagy állandó jellegű szórványtelepülések jönnek létre. Ilyenek voltak az alföldi ridegállattartó pásztorok szállásai a XVIII. században, vagy később a földet művelő parasztok tanyái. Ahol erdőművelés folyt, épültek a favágók, mész- és szénégetők kunyhói, szállásai. A hegyvidéki legeltetés, rétgazdálkodás nyári szállásai Székelyföldön az esztenák, nyárállók ma is léteznek. Borvidéken elterjedtek a szőlőbeli, hegybéli helységek. A külsőséghez tartozó lakott területek voltak a majorságok, ahol kúria vagy kastély és az istállók, magtárak, gépszínek stb. mellett cselédházak is voltak időszaki és állandó lakosokkal. A régi közlekedési viszonyok között, a gyalogos, lovaskocsis utazás távolságait km-es, egynapi járás szakaszokra kellett osztani. Ekkora távolságokban általában városok voltak (fogadókkal, lóváltókkal). Ha ilyen lehetőség nem volt, akkor a csárdák töltötték be ezt a szerepet. [Istvánfi, 1997] A külsőség lakott helyei olykor falvakká váltak. A földtulajdonon elhelyezkedő tanyák lehettek szétszórt helyzetben, az út mentén sorakozva, mint tanyasorok, s egy feltáró út végén, mint tanyabokrok. 44

49 Az élő hagyományos épített környezet 44. ábra: Szórt, soros, bokor tanyák. Forrás: Láng, 1995 Ez utóbbi két eset a faluvá válás lehetőségével rendelkezett, ami meg is történt a XX. században. Gazdálkodó szórvány települések is faluvá váltak. A magánföldbirtokok felszámolásával zsellérek, tanyai lakosok összetelepítésével is jöttek létre falvak az ötvenes-hatvanas években. A csárdák mellett ugyancsak keletkeztek falusi települések, mint csárdaszállások, révfaluk. Ha pusztító árvíz vagy tűzvész bizonyította be egy hely lakhatatlanságát, a XVIII-XIX. században előfordult, hogy egész falu idegen birtokra költözött. Faluáthelyezés létrejöhetett hatósági döntéssel és támogatással, amikor közérdek kívánta meg. [Istvánfi, 1997] Újabb képződmények a faluösszevonások, amikor egymáshoz közel fekvő falvak összeépültek, vagy közigazgatási okok miatt összevonták azokat. Ilyen ok a kisebb falvak közigazgatási bekebelezése is. Így több falut egy város határába vonnak be. Az ilyen összevonási tendenciák aktuális környezeti problémákat okoznak (a már korábban érintettek szerint): A központosított, megnövekedett terület, nagyobb távolságaival a közlekedés idő és energiaigényét, valamint a környezet terhelését növeli. 45

50 Az élő hagyományos épített környezet Nő az összeépülés lehetősége, ezzel közbenső zöld területek elvesztése. Az eredeti falu-szintű társadalmi egységek összemosódnak, az összevont túl nagy egységben már nehezebben kezelhetőek. Eleve megvannak erre az ellen észérvek : a nagyobb egység egy sor tekintetben gazdaságosabban működik. Ezzel szemben viszont a szubszidiaritás európai elve szerint, amit lehet azt helyben, a kicsiben is, meg kell oldani; amit nem, azt egy szinttel feljebb kell elintézni. Emiatt még nem kell a kisebbet bekebelezni. Nem kizárt az összevonás, de szükségességét komoly okok kell alátámasszák. A falubelsőség (belterület) elemei a következők. Az életkereteket biztosítják a lakóházak, parasztházak, a népi építészet legjellemzőbb elemei. A kúria földbirtokosi lakóház, magasabb igényeket elégít ki, de még nem kastély. Az előbbi azonban gyakran a népi építészeti szerkezetekkel és módszerekkel épült. 45. ábra: Kisnemesi kúria. Forrás: Gilyén, Mendele, Tóth, 1981 A XIX. századtól a kúriák és a rangos építészetet képviselő kastélyok egyes díszítőelemei a parasztházakra is átszármaztak az oszlopok, tornácok, díszítmények formájában. 46. ábra: Kúria alaprajza. Forrás: Gilyén, Mendele, Tóth, 1981 Nagyobb méretű vagy központi helyzetű falvainkban jellemző településelem lehet a rendház vagy zárda is. A gazdasági keretek elemei az istállók, csűrök, pajták, ólak, kamrák, színek stb. a paraszti gazdálkodók háza táján. Ha a faluban kastély is volt, volt mellette belterületi majorság is. Birtoklási vagy használati kereteket fejeznek ki a telkek, udvarok, kertek, az ezeket elhatároló kerítések s a kapuk. A szérűskert szolgált a learatott és betakarított gabonafélék magnyerésére csépléssel vagy nyomatással, az ólaskert vagy szálláskert az állatok téli elhelyezésére. A szőlőskert vagy szőlő a külsőségben, a határban, vagy a falu peremén helyezkedtek el. A lakótelkek udvar mögötti részében ma is általánosak a zöldséges- és, gyümölcsöskertek. A lakóházak, gazdasági épületek és az udvarok elhelyezkedése a belső lakótelken sajátos rendszerű, használati és formális viszonyok határozzák meg a telkek rendjét. [Istvánfi, 1997] 46

51 Az élő hagyományos épített környezet 47. ábra: Telkek, udvarok rendje. Forrás: Istvánfi, 1997 A szabálytalan udvar eredetét valaha kerítetlenség, az ötletszerű területhasználat vagy nagyobb telkek osztódása jellemzi. Az épületek elhelyezését a használat és tájolás határozzák meg. A tanyasi udvar a földtulajdon része, annak szélén vagy belsejében. Az előbbi esetben út vagy vízpart mellett, az utóbbi esetben bekötőút végén. A tanya udvarát általában nem kerítik mesterséges eszközökkel, csak sövénnyel vagy fasorral, ennek mentén helyezkednek el az eltérő rendeltetésű épületek, a lakóház, istálló, verem, kukoricagóré stb., mindig különállóan. A kisbirtokos tanyája és a nagybirtokos majorsága között több fokozat létezett. A keskeny udvar és a keskeny telek a falu legáltalánosabb jellemzője. Az úthoz való csatlakozásnak ez a legésszerűbb módja. Ma is alkalmazott szempont a telekosztások során a keskeny homlokzati hossz, a minél gazdaságosabb közmű- (út, víz, gáz, villany, csatorna) építés végett. A keskeny telek beépítése mindig úgy kell történjék, hogy annak északnyugati, északi vagy északkeleti hosszanti oldalára kerüljön a lakóház, s így udvara és az épületek ajtói, ablakai a kedvező, napos oldalra kerüljenek. Egysoros elrendezéskor az utca felől első a lakóház, majd az istállók, ólak, színek következnek, a szemben lévő oldalon a kút és építmény (nyári konyha, ól) lehet. 47

52 Az élő hagyományos épített környezet Kétsoros elrendezésben a lakóházzal szemben levő oldalon is állhatnak épületek, pl. istálló vagy másik lakóház. Így az udvar közös. A soros elrendezés különleges esetei az egy- és kétsoros közös udvarok, ahol lakóházak, gyakran csupán szobakonyha egységek épültek egymás után, akár négy-öt is, túlnépesedett rokonsághoz tartozók számára vagy helyszűke miatt. A paraszti gazdaságban fontos és idők során változó rendeltetésű épület a csűr vagy pajta, ennek haránt- vagy hosszanti elhelyezkedése. A keresztcsűrös elrendezésnél a lakó- és gazdasági udvart a keresztben álló pajta vagy csűr határolja le, mögötte a kert következik. Előfordul, hogy az istálló áll keresztben, az udvar végében, de a kertvégi csűrös elrendezés is. Ezek a nagy épületek szabályos rendben, gyakran egymás mellé épültek, s az udvarok vagy a kertek végében megszakítatlan láncolatot alkotva szinte védővonalai voltak a falunak. Ez a német eredetű lakosság falvaira jellemző volt. A baromudvar a lakóudvar előtt helyezkedik el. Kelet-magyarországi és erdélyi jellegzetesség volt ez. A faluszerkezet közhasznú kereteit képezik az utak, utcák, közterek, hidak, közkutak, vásárterek. A falu gyülekezeti és közösségi keretei a falu szerkezetében a központ-meghatározó elemek. A templom az egy felekezethez tartozó közösség kifejezője, a falu vagy falurész központja (Szent László rendelete, 1092 óta a templom körül volt a falu temetője is). A szegényebb vagy kis létszámú községek, majorok, puszták legalább haranglábakat állítottak. A vallásosság jellemző falusi építményei a kálváriák, emlékoszlopok, védőszentek szobra és a keresztek. Az iskolák is a templom közelében épültek. A XIX. század végére azonban új középületek, a községháza és posta is megépültek. A falu szolgáltató kereteit képezték a malmok, műhelyek, üzletek stb. A kocsmák voltak az első üzletek. Jellegzetesen falusi megoldásnak tartják a fésűs, előkertes beépítést, ahol az utcai homlokzat előtt 1,5-4 m elhagyással következett az utcai kerítés. Az utcai szoba és a ház homlokzata védettebb volt az utcai forgalomtól, ez előkert virágoskertként gondozva díszévé is vált a háznak. A legtöbb ilyen beépítés már szabályozás vagy tudatos utcatelepítés eredménye. A fésűs beépítés lehet utcavonalas, ha az épületek homlokzata az utcai telekhatárra kerül. [Istvánfi, 1997] Egy további utcai szoba építésével L alakban, széles homlokzatú házforma keletkezik. Ez a polgárosodó vagy városiasodó életforma jele. Kisvárosainkban és mezővárosainkban jellemző az ilyen beépítés. Ezek központi övezetében előfordult a háromosztatú (szoba konyha szoba) háztípus utcavonalra építése a szobák utcai ablakaival. Ilyen zárt sorú utcavonalas beépítés keletkezett utcai kapualjjal, ami már városi megjelentést ad. Ezután az egy-két emelet ráépítésével kialakult a jellegzetes városi ház és utcakép típusa. Ez a folyamat napjainkban is megfigyelhető. 48. ábra: Zárt sorú beépítés. Forrás: Ruda, 2010 Szabálytalan és kevés épületet tartalmazó településtípus a szer és a szeg. Többszáz éves ilyen települések léteznek még az Őrségben, a megtelepedés korai formáiként. A szer falurészek neveként is előfordul. Néhány 48

53 Az élő hagyományos épített környezet ház és gazdasági épület rendezetlen formában elhatárolódás nélkül alkotja a szert, általában dombon. (Szegekre leginkább a falunevek utalnak.) Hasonlóan szabálytalan szerkezetű a halmazfalu. Leginkább még a két beltelkes, ólaskertes észak-alföldi falvak lakóterületei mutatják a központos halmazos szerkezetet, amit az ólaskertek, szérűskertek gyűrűje vesz körül. Sugárirányban kifelé szélesedő utak jellemzőek, mivel a mezőre kihajtott állatok tömege is egyre gyarapodott. A következő eredeti falutípus a hosszirányú útifalu (ősi formája a sorfalu), amelyben az út mentén telkek sora húzódik. A keskeny szalagtelkes falvakban a lakótelkek (udvar és kert) a falu belsőségén belterületen helyezkednek el, és a telkek sora elhatárolódik a külsőség területeitől. Párhuzamos utcájú falvakban a keskeny telkek végei a másik utca telekvégeivel találkozik (teleklábas szerkezet). Az útifaluk lehetnek egyutcásak, elágazó és többutcás szerkezetűek is. A falvak növekedésének egyszerű esetében az utcás falu folytatódik vagy új utcát nyitnak. Az orsós falu olyan útifalu, amelynek központja templommal utcából térré szélesedik. Kis falura és nagyobb városra is jellemző lehet ez a szerkezet. A hálós utcaszerkezet mindig telepítés eredménye. Így jöttek létre a XIII. század szász városai, vagy a XVIII. század alföldi telepítései. Mindig van egy négyzetes alakú főterük, rajta templommal, esetleg egyéb rangos épületekkel. Ugyanígy zajlik a hagyományos faluszerkezet újabb kori bővítése is. Régebben hosszú, tetemes méretű, négyszögöles telkeket alakítottak ki, majd a telkek, hosszában osztódhattak. Újabban már 150 négyszögöles 500 m2 telkeket is osztottak, ezek azonban csak házhelyek, a falusi életkörülmények számára kicsik, zsúfoltak. [Istvánfi, 1997] A faluszerkezetet alapjában határozzák meg a környezeti adottságok. A terepalakulatban fontos az áradások, árvizek figyelembevétele. Folyók közelében a magaslatok, gerincek, a víz által összehordott torlaszok lehetnek a megtelepedés helyei. Domb- és hegyvidéken a patakok legmagasabb áradási szintje felett célszerű az építkezés. 49. ábra: Faluszerkezet típusok. Forrás: Istvánfi, 1997 Létesültek is így falvak folyóvizek mellett. A patakok mutatják a legkisebb fáradsággal járható utat, és az élethez szükséges vizet is adják, így a patakok mellett falvak jönnek létre. A folyók mentén a haladás nyilvánvaló, az átkelés pedig ősi igény. Ez eredményezi a révfalvakat gázlóval, révvel (komppal) vagy híddal, a folyóval párhuzamos (vagy arra merőleges) szerkezettel. A folyó kanyarulata két-három irányból való védettséget kínálhat. [Istvánfi, 1997] 49

54 Az élő hagyományos épített környezet 50. ábra: Révfaluk. Forrás: Istvánfi, 1997 A völgyi falvak gyakran patak mentén szintén hosszú sorfalu jellegűek. 50

55 51. ábra: Völgyi falvak. Forrás: Istvánfi, 1997 Az élő hagyományos épített környezet Az ősi gazdag faluszerkezeti példák mellett már a XVIII. század végétől indul a leegyszerűsítés. A nagybirtokos majorsági rendszer, majd a XX. századi kollektivizálás folyamán a falvak (keletkezését) szerkezetét a mezőgazdasági nagyüzemhez tartozó lakóhely jellemzi inkább, semmint a falulakosok gazdálkodása. Ezek tulajdonképpen lakófalvak, a telkek méretét, a beépítés mikéntjét csupán a falusi léthez tartozó háztáji, kiegészítő tevékenység jellemzi. Hejőkürt elődje Kürt néven, a honfoglalás óta lakott falu volt a Tisza mellékén. A török hódoltság idején elpusztult, 1792-ben Eszterházy Károly telepített újonnan majorságához rendelten. Az 1950-es évektől pedig a kúriákból jó esetben szövetkezi iroda lett, rosszabb esetben avult bérházakká váltak. A kastélykerteket, majorsági területeket pedig házhelyeknek kiparcellázták, esetleg a kastélyt el is bontották. Az eredmény jellegtelen és szegényes településkép lett. Sóstófalva telepített falu ilyen sérüléseket nem szenvedett. A XIX. század végén egy nagybirtok mezőgazdasági munkásai számára építették, miközben egy közeli szegény falu, Hoporty megszűnt, mert egész lakossága átköltözött másokkal együtt az új településre. A falu derékszögű utcahálózattal még a XX. században is többször bővült. Fésűs beépítése előkertekkel mégis megőrizte a hagyományos faluképet. A mai falu határa, utcái, terei és a portái is megváltoztak. Régen a határban sokkal több volt a vizes, lápos terület. Különösen az Alföld képe változott, eltűntek a vadvizek, a nádrengetegek és a füves rónák, a falvak melletti vályogvető gödrök, a dágványos utak. Eltűnt sok erdő, folyókanyarulat a szabályozás következtében. Az utcákat szilárd burkolattal vonták be, a tereket, ahol régen piacoztak az emberek, parkosították, a faluszéli vásárhelyeket házhelyeknek kiparcellázták. Ma sok szempontból szebb és tisztább a falu. A néhány évtizede még poros faluból a tiszta és kényelmesebb városba költöző emberek ma szívesen menekülnek a piszkos és mérgező környezetű városból vissza a faluba, leginkább a pihenés rövid idejére. [Istvánfi, 1997] Újabban viszont a vidéki tevékenységben ismét perspektívát látnak. Még mindig van a falunak természeti öröksége. Léteznek még a patakok. A régi fasorok, ligetek, erdők, ha védelemért kiáltanak is, még zöldellnek. Az udvarokat gyepesítették, bár sajnálatosan szilárd burkolattal is bőven lefedik. A virág helye régen az előkertekben volt, ma virágoznak a lakóudvarok is. Ebben tehát előnyére változott a falu, de sok mindent elhagyott, ami lényege volt. [Istvánfi, 1997] Összefoglalás A tanulási egységben ismertetett ősi településtípusok, a hagyományos beépítés formájában, sok helyen fennmaradtak a települések funkcionális módosulása, korszerűsítés térhódítása mellett. Áttekintve a vidék településeinek alakulását máig egy itt-ott szegényesedő, fogyatkozó világot látunk. Mégis vannak a felemelkedésnek tendenciái, cél csak a vidék fejlődése lehet sajátos előnyeivel, a hátrányok környezettudatos mérséklésével. 51

56 6. fejezet - Hagyományos épületszerkezetek Bevezetés Településeink épített környezetének elemei az épületek. A 6. tanulási egységben településeinken ma is sok helyen meghatározó hagyományos beépítésről és eredeti építési módszerekről lesz szó. Ezek a megoldások valóban a helyi társadalom tevékenységének eredményei. Nagyszámú, különféle helyi munkaerőt foglalkoztatnak, végül az épületek pedig megnyugtató egységet, de ugyanakkor gazdag sokféleséget sugároznak. Mindebben a helyi társadalom hagyományosan összedolgozik. Mindez nem mondható el a mai modern építési anyagokról, módszerekről. Ezek már nem mozgósítják a helyi alkotóerőt, sokszor már kimondottan csak importról van szó, mely az egyes települések jellegétől függetlenül lepi el a környezetet. A gyártmányismertetők minderről szabadon hozzáférhetőek, részletezésük ebben a tankönyvben nem szükséges, a hagyományos társadalom- és településformáló gyakorlat ideális példái után. A következőkben a ház fő szerkezeti részeit mutatjuk be, az építés sorrendjében: alapozás, falazatok, födémek, tetők. Ezek mind jellemzőek a hely, a tájegység hagyományaira, lehetőségeire. Célok: a hallgató ismerje meg a helyi természetes anyagok további alkalmazhatóságát a fenntarthatóság környezeti elve alapján, tanulmányozza a legfontosabb hagyományos építőanyagok (fa, nád, föld, tégla, kő) alkalmazhatóságát, figyeljen fel a hagyományos szerkezetek hátrányaira is, hogyan lehet ezeket kivédeni, akár a jövőbeni alkalmazáskor is, ismerkedjen meg a népi építészet földrajzi tájegységeivel, tájékozódjon határon túli vidékekről is. Követelmények: lássa be, hogy a természetes, helyi építőanyagok alkalmazása továbbra is fenntartható, energetikai és környezeti előnyeik miatt, ismerje a legfontosabb hagyományos építőanyagok (fa, nád, föld, tégla, kő) alkalmazási gyakorlatát, ismerje meg a hagyományos szerkezetek hátrányait is, ezek kivédését jelen alkalmazás esetében, legyen tájékozott a népi építészet földrajzi tájegységeiről külföldi példákat is beleértve. Épületeink szerkezeti megoldását az építőanyag-beszerzés és a helyi környezeti körülmények mellett az éghajlat erősen befolyásolja. A téli hideg szükségessé tette a ház fűtését, és meghatározta a falak vastagságát. Példamutató az évszázadok gyakorlata: a fa-, illetve vegyes falazatok vastagsága cm, kő- és földfalak esetén cm tett ki. Ezek a vastagságok és természetes anyagok a mai energetikai igényeknek is megfelelhetnek: A fa szerkezeténél könnyű hőszigetelő rétegekkel, a földfalaknál könnyű vályog (sok szalmával való) alkalmazásával. Hangsúlyozandó, hogy a hazai hagyományos falazatok hőtechnikai értékét az egész modern épített világ nem múlta felül, kivéve a legutóbbi évtizedek fokozott hővédelmi törekvéseit. A hagyományos, természetes konstrukciók ma különösen irányadó környezetbarát példák. A csapadékmennyiség, és a héjazat anyagai meghatározták a két irányban lejtő nyeregtetők fok körüli lejtőszögét. Hazánk vizes, mocsaras részei kínálták a nád sokoldalú felhasználását. Itt megjegyzendő, hogy a vastag nádtetők még ma is kielégítik a hővédelmi előírásokat. A nehéz hagyományos falakkal együtt pedig a hőkiegyenlítést (nyári hűtést) a könnyű, modern szerkezetekhez képest messze jobban biztosítják. A gabonatermesztés elterjedésével válhatott általánossá a szalma- és zsúpfedés. 52

57 Hagyományos épületszerkezetek Az építőanyagok kiválasztását tehát a megfelelőség mellett a hozzáférhetőség is meghatározta. A helyi vagy közelben fellelhető anyagok ingyen, vagy olcsón beszerezhetőek voltak. Az előkészítés, beépítés sem kívánt különleges erőfeszítést, elegendő volt a családi, vagy kisközösségi összefogás. Ide kívánkozik a mai környezetgazdálkodás és az EU elve is: a természetes anyagok és a helyi megoldás energiatakarékos, környezet-kímélő volta. A XX. század középéig az építéstechnika eltérő színvonalú fokozatai illettek a környezetbe, a hagyomány még mértéktartó ízléssel tartotta fenn a helyi, természetes anyagok, épületformák egységes megjelenését. Azóta az újabb különféle építéstechnikák felborították ezt az egyensúlyt. Építőanyagok A fa, a sokoldalú építőanyag A XVIII. századtól különösen a síkságokon meggyérült az erdőállomány, a legszükségesebb faanyagot azóta a hegyes vidékekről szerzik be. Az Alföldet kárpótolta egyébként, jó évszázada az akácfa elterjesztése. Ez a faanyag nehezen alakítható, de igen szilárd és tartós, jól megfelel a vidéki gazdasági szerkezetépítésben. A fa minden részét felhasználták. A fenyőfélékből főként boronafalat, gerendát, tetődeszkát, zsindelyt készítettek, a tölgyből szerkezeti gerendákat, oszlopokat, hasított karókat, faszöget. Szarufához kedvelt volt a szilfa, lécezéshez az égerfa, sövényfonathoz a hasított mogyoró-, fűzfa- vagy gyertyánfavessző. Fiatalabb, villás elágazású fákat vagy ágakat természetes formájuknak megfelelően alkalmaztak ágasfák céljára. A fa természetes görbeségét előszeretettel kihasználták a könyök- vagy kilincsfák készítéséhez. A fa nem egyszerűen csak építőanyag volt a régi emberek számára. A fa mágikus tárgy, az örök korforgásnak szimbóluma (életfa), szerszám, szekér, hajlék, templom készült belőle, a fa végigkísérte az embert a bölcsőtől a koporsóig egész életén. A föld, az ősi anyag A Föld üregei, a barlangok és vermek az előbbi fejezetek szerint a legelemibb igényeket kielégítették az őskor óta. Honfoglalás kori köznépi házak többségénél, földbe ásott részükkel nyertek nagyobb belmagasságot az ágasfás-szelemenes tető alatt, s egyúttal a talaj téli melegét, nem utolsó sorban nyári hűvösségét is kihasználták. Ilyen építmények még a közelmúltban is készültek szegény emberek hajlékául, istálló céljára vagy zöldségfélék tárolására. Legújabban viszont az energetikai, környezeti válság képe teszi egyre indokoltabbá a süllyesztett földházak, pinceszerű tárolók létesítését. Divat ez a legfejlettebb országokban, színvonalas megvalósítással. Ezektől, de a hagyományos gyakorlattól is lehet tanulni. Egyes talaj-, illetve kőzetfélék (lösz, tufa, puha mészkövek) alkalmasak arra, hogy azokba az ember üreget vágjon kényszerű vagy rejtekadó hajlékul magának, állatainak, de leginkább (bor) tárolásra, pincének. Ezekben az esetekben a talaj a legegyszerűbb anyaghasználat amikor is nem felhasználják, hanem kihasználják. A föld, a talaj, mint a legolcsóbb építőanyag jelentősége a fa beszerezhetőségének szűkülése, drágulása után nőtt meg. A XVIII. századtól már az erdős vidékeken is takarékoskodni kellett a fával. A mindenestül faanyagú, boronafalú azaz rönkfaház helyett, a házaknak csak karcsúbb vázát építették meg fából. Ez merevítette majd a földből, vályogból készült falakat, és hordta a fa-födémet és tetőt. [Istvánfi, 1997] A vályog agyagos föld, szalmatöredék (szecska) vagy pelyva (törek), és annak idején állati ürülék keveréke. A vályogtégla, mint előre gyártott építőanyag több ezer éves múltra tekint vissza. Készítésének három műveletsora volt: a már említett sárcsinálás, a vályogvetés és a szárítás. Régi falvaink szélén megtalálható volt egy gödör, ahonnan a vályogföldet kitermelték, s ahol a vályogvetést (vályogtégla-készítést) is elvégezték. Ezek a kisebb-nagyobb gödrök felhagyott állapotukban és vízzel megtelve, a kihajtott libák, kacsák által látogatott, festői kis tavakká változtak. A földanyag, a vályog a mai köztudatban nehézkes, korszerűtlen, könnyen tönkremehet. A már többször hangsúlyozott energetikai, környezeti elvek viszont a vályog mellett komolyan érvelnek: természetes, helyi anyagról és munkaerő-kihasználásról van szó. A modern technika a vályog hibáin is segít: van adalékanyag a 53

58 Hagyományos épületszerkezetek vízállóságra, azaz tartós szilárdításra, a rágcsálók kizárására. Ezért természetesen nem kell mindent vályogból építeni, de a meglévőt indokolatlanul lebontani nem szükségszerű. Az agyag tiszta, sárga formában a sövényfalak, egyenetlen falak (föld-, boronafal) tapasztására, agyagpadlók készítésére (szobák, csűrök szérűi) és padlás letapasztásához volt használatos. A tégla, a természetes anyagú építőelem Az égetett tégla használata bár ókori, középkori alkalmazása is ismert a XVIII. században kezdett elterjedni, elsősorban az uradalmi téglaégetők megjelenésével. Idővel ezek a parasztok számára is dolgoztak, bérégetést is végeztek. Erre lehet következtetni a bekarcolt vagy bepecsételt monogramos paraszttéglákból. Az égetett tégla elterjedését a következő körülmények indokolták: faanyag-takarékosság, a tűzveszélyes pendelykémények lecserélése boltozatos konyhafödémre, szerkezet-korszerűsítés és szilárdítás (fapillérek, boltívek, sarkok, kávák, alapsávok, pilléroszlopok kifalazása égetett téglával), szilárdabb padlóburkolat igénye (elsősorban a konyhákban). Az agyagtalajból az égetett tégla készítése sárcsinálással hagyományos módon történt. Az égetni való tégla anyagához is kevertek szalmatörmeléket vagy apró 1-3 mm-es kavicsot, szárítás közbeni repedezés ellen kőport is. A XX. században terjedt el a szénpor bekeverése az agyagba azért, hogy égetőboglyákban a kiégetés hatékonyabb legyen. Végül az így porózusabb tégla jobb hőszigetelésű is lett. Ez az elődje a XIX. századra általánossá vált porózus és soklyukú, könnyített, fokozott hőszigetelésű falazóelemeknek (POROTHERM). Szerencsés, hogy ma ilyenből épül város és falu. Ez is égetett agyag, természetes alapú termék, használata továbbra is előnyös. Ahol nincs hőszigetelési igény, ott a hagyományos tömör téglák is tartósan beválnak. A kő, az ősi, tartós anyag A világtörténelem épített környezete leginkább kőben maradt fenn, az őskortól kezdve. A kövek beszélnek a latinok szerint és azóta is. A történelmi műemlékek, a maiak, a jövőnek is szólnak. Hegyvidékeken a népi építészet is igényesen használja a követ, minden formájában (réti darázskő, görgeteg- vagy patakkő, tört bányakő, faragott kő). Leginkább az alapozás -hoz, boronafalak és talpgerendák alá támasztéknak és tömésnek, hegyvidéken szerkezeti falnak és kerítésnek is használták a követ, agyag habarcssal falazva. A kőfaragáshoz alkalmas kőfélék bányái közelében (Bakony, Gerecse, Bükk, Mátra, Hegyalja vidékén) a parasztházakhoz is jutott faragott kő nyíláskeretezés, kútkáva stb. céljára. A palakő héjazatként való felhasználása csak néhány helységre terjedt ki a Bükkben (Dédestapolcsány). Az ilyen hagyományos kő-vidékeken a népi mesterek ösztönösen is követik a természetes kő-falazás tartószerkezeti és esztétikai szabályait. Ahol viszont a kő csak távoli, kereskedelmi termék, már kifaragva, szeletelve, ott a természetes kőfalazat szerkezetét, megjelenését nem is érzékelik. [Istvánfi, 1997] A nád, a sokcélú anyag A nád használata sokoldalú volt a népi építészetben. Kerítés, szárnyékok, vázkitöltés, födémborítás, de leginkább hájazat készült nádból. A nádat télen vágták ki a befagyott vízfelületeken, rövid- vagy tolókaszával. A nád a XIX. századi lecsapolások után drágább és ritkább lett, s helyette elterjedtebbé vált a zsúpfedés. A nádtető, nád térelválasztó, dekoráció ma is divatját éli. Mint természetes építőanyag alkalmazása nem energiaigényes. A környezetet nem terheli, sőt a nádasok víztisztító hatásúak. Ezek növelése is kívánatos. A hagyományos, vastag nádtető hőtechnikai (hőkiegyenlítés, lélegzés ), tekintetében a legjobb fedésmód (talán legszebb is). A szalma esetenként héjazat készítésére szolgált. 54

59 Hagyományos épületszerkezetek Legjobb volt a rozsszalma, kevésbé jó a búzaszalma. A zsúpnak való szalmát kézzel, cséphadaróval csépelték ügyelve arra, hogy szála ne törjön. A nyomtatással vagy a XX. században a forgódobos cséplőgéppel csépelt szalma már alkalmatlan volt zsúpfedésre. A mész, mint kötő- vagy felületképző anyag Mészkövek égetésével készítik az égetett meszet, ami ebben az állapotában szállítható, kereskedelmi áru. Az oltott meszet, mint kötőanyagot habarcshoz, vagy felületképzésre, meszelésre használják. A mészégetés hagyományos népi mesterség volt, de a magyar népi építészet sajátos szép fehér meszelt falai csak a XVIII. századtól váltak általánossá. Egyéb anyagok egész sorát használták még a népi építészetben. Héjazathoz minden szálas anyagot (napraforgószár, sás, gyékény stb.). Tömörítéshez pl. mohát, felületképzéshez ökörvért, hagymafőzetet, terpentint, viaszt, színes földet vagy festékféléket, nyílászárókhoz a disznóhólyagtól az üvegig sokféle anyagot felhasználtak. [Istvánfi, 1997] Hagyományos épületszerkezetek Az épület alapvető része az állékonyságát, de formáját, megjelenését is meghatározó tartószerkezeti rendszer: Alapozás Az alapozás az épület terheit a teherhordó és fagymentes altalajig közvetíti. A népi építészetben egyszerűsített könnyű fa- vagy vázas épületekhez elegendő volt csupán a kellő sűrűségű pontszerű alátámasztás. Könnyedebb épületeknél ma is követhetőek ezek az egyszerűsítések, legalábbis modern statikai megfontolás mellett. A kisebb épületmozgásokkal nem törődtek, amennyiben a házak élettartamát csak egy-két emberöltőre tervezték. A ház alatt legalább a humuszt eltávolították, ledöngölték, olykor a fal alá árkot ástak, és agyaggal bedöngölték. Az ágasfa cm mélyre történő cölöpszerű beültetése, beásása és körbedöngölése elegendő volt. Az ágas tövét a korhadás késleltetésére szenesedésig megégették. A talpgerendák nélküli sarokoszlopok vagy szeglábak alá kelyhes talpkő alátámasztás is előfordult. Elsősorban szigetelési okokból, ha valamilyen kő rendelkezésre állt, néhány kősorral, esetleg égetett téglával kezdték a föld anyagú falak felhúzását. Ilyen lábazati fal építését már a XVII. század óta a városokban rendeletekkel is szorgalmazták. 55

60 Hagyományos épületszerkezetek A nedvesség elleni védekezés kézenfekvő természetes módja a település, a ház helyének megválasztása volt. Hasonló és egyéb természetes megelőző felkészüléssel az árvízkárok ma is elkerülhetők lennének. A házak szükségszerűen kiemelkedő terepszintre, mesterséges agyagdombra vagy a korábbi ház omladékára épültek. Az ereszek alatti padkák karbantartása, folyókák készítése szárazságot eredményezett még a földfalak esetén is kielégítő mértékben. Függőleges teherhordó szerkezetek Az épület súlyát az alapozáson álló függőleges (kitámasztott) oszlopok hordják. 52. ábra: Teherhordó vázak. Forrás: Sabján, Buzás 2005 Falszerkezetek A falak rendeltetése a terek oldalirányú lehatárolása nem minden esetben a teherhordás. Az épület külső oldala a homlokzat. A belső tereket a válaszfalak osztják fel. A teherhordó falak, vázak a felső lezáró szerkezetek (födém, tető), esetleg felső emeletek terhét hordják. A vázas szerkezetben a térelhatárolást a vázkitöltő falak képezik. A vázas szerkezetek kétfélék. Ha függőleges elemei belemélyednek a talajba, cölöpvázas szerkezetről van szó. Ha alátámasztott vízszintes szerkezeten, talpgerendán állnak a függőleges szerkezetek, oszlopok, akkor keretvázas szerkezet épül. Ezen kívül a falak megkülönböztethetők anyaguk szerint, esetleg hagyományos, kezdetleges, illetve fejlettebb iparos (ma szakipari ) falszerkezetként is. Tanulságos, hogy a régi, népi építészeti megoldások, de még a tanult iparosok által alkalmazott hagyományos szerkezetek is több évezrede ismertek. Ezek nem esetleges, hanem alaposan kipróbált szerkezeti és formai megoldások, melyek a modern építészetet is ihlethetik, a józan környezeti szemlélet közös nevezője alapján. A következő felsorolásban az építőanyag szerint, az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladva következnek a föld, fa és vegyes falszerkezetek. Földfalak A hantfal a vályogtégla méretűre vágott gyeptéglából készült, kötőanyag nélkül, (tégla)kötésbe rakták. Jó, tömött, agyagos szerkezetű talajon termett gyeptéglára volt szükség. Igénytelen, ideiglenes megoldás volt ez. Elkészítéséhez csak egy ásó kellett. A gömbölyeges sárfal a vályogtégla-fal őse. Az előkészített vályogból két kézzel darabokat szakítottak ki, gömbölyítették, szikkasztották. Ezekből kézzel rakták a falat, tömörítve fadarabokkal, ütögetve, mint a vályogfalat, ezt is cm-es magasságig rakták fel egy ütemben, majd legalább egy hétig szárították, ezután rakhatták a következő réteget. A rakott vályogfal ésszerűsített változata, már több szalmát tartalmazott, szerszámmal, villával rakták. Továbbá a falat mindig vastagabbra kellett készíteni a szükségesnél, mert a szélek lazán maradtak, s ezt a fölösleget szikkadás után ásóval általában a következő cm felrakása előtt a szükséges méretre 56

61 Hagyományos épületszerkezetek lefaragták. Az ajtók helyét kihagyták, olykor a nagyobb ablakok helyét is. A vályogfal elkészítéséhez villa, ásó és gereblye elegendő volt. 53. ábra: Különféle földfal szerkezetek. Forrás: Istvánfi, 1997 Régi (a közelmúltban már ritka) fal volt a sövény közé tömött földfal. A fal külső és belső oldalán a földbe ültetett, beásott karók, rudak sora állt. Ezek közeit befonták ágakkal, vesszőkkel, s az így elkészült két fekvő sövényfal közét vályoggal kitöltötték (döngölték vagy taposták). Valószínűen 3-4 szakaszban, száradási időszakokat közbeiktatva dolgoztak. A vert fal (tömésfal) zsaluzatszerű palló vagy deszkázat között, a vályog csömöszölésével, karókkal való begyömöszölésével, vagy betaposásával készült. Általában rétegenként növelték a falat. A zsaluzat megtelése és némi szikkadás után a pallókat megemelték úgy, hogy az elkészült falra alul még rátakarjon. A karóközös (vagy mereglyés) fal cölöpvázas szerkezet, az alföldi folyók mentén, az áradásos területeken, derült ki hasznossága. A sarkokon és (koszorú) gerendacsatlakozásoknál négyzetesre faragott cölöpöket helyeztek el, s elkészítették rajtuk a koszorúgerendázatot, olykor a tetőszerkezetet is. Ezzel a drágább és ácsmesterségbeli igényesebb szakipari munka el is készült. Ezután a falmezőben az alul földbe ültetett, s felül a koszorúgerendákhoz rögzített, cm-enként egymást követő karókat helyezték el, s ezek közé készítették a vályogfalat. Árvíz esetén, ha a vályogfal le is omlott, a ház értékes faszerkezeti és teteje megmaradt, s az apadás után egyszerű házi munkával rendbe tudták hozni a házat. (Az ingóságokat élőfák tetejére vagy e célra szerkesztett kármentőkre, amolyan gólyafészkekre menekítették.) A vályogtégla (nyerstégla) fal a legfejlettebb föld-fal szerkezetnek számít, de (a mezopotámiai előzményekkel) 8-10 ezer éves története van. A vályogtéglákat híg agyaghabarcsba falazták, a téglamérettől függően 1 vagy 1½ tégla, cm vastagságban. A téglakötések végett általában futó- és kötősorok váltakozásával készült a fal. [Istvánfi, 1997] A természetes, föld anyagú falazatok helyi beszerzehetőségüknél, olcsóságuknál fogva még ma is használatosak, sőt, újabban reneszánszukat élik, fejlett nyugati országokban nem kevésbé. Földszintes házakon vagy vázkitöltő szerkezetként a statikai kívánalmakat kielégítik, de főleg jó hőtárolásuk miatt kedveltek. A mai környezetgazdasági szemlélet különösen előnyben részesíti az ilyen természetes megoldásokat. 57

62 Hagyományos épületszerkezetek A földfalak korszerű alkalmazására a kezdeményezések már a XVIII. századtól megtörténtek. Elsőként az alapozás és némi vízszigetelés céljából kő- vagy égetett tégla-alapozást javasoltak, majd az ajtó- és ablakkávák kifalazását égetett téglával ajánlották. Az 1838-as pesti árvíz képein látni olyan házakat, ahol a pilléres-boltíves égett tégla és kő vázszerkezetek közül a vályogtégla fal kiomlott. Az égetett téglafal kötéséhez eleinte szintén agyag falazó habarcsot alkalmaztak. A mészhabarcs megjelenése már iparszerűvé tette a téglafalat, s így a népi építészeti szerkezetek köréből kinőtt után a céhek megszűntével, az iparosodás fejlődésével, nagy állami építkezésekkel a kőműves-mesterség vidéken is elterjedt. A kőfal sík vidékeinken nem volt jellemző, de hegyvidékeken sokféle formában épült. Régebben agyaghabarcsba falaztak. A faragott kő kőbányák közelében, ahol kőfaragók is dolgoztak, a népi építészet elemei közé is bekerülhetett, falazóblokk (kváder), nyíláskeretezés vagy tornácoszlop formájában. Ahol mészégetők voltak, ott a mészhabarcs is előbb megjelent. A kő sajátos népi építészeti felhasználásmódja a kivájt pince, barlanglakás és barlangistálló. Homokkő és tufa kőzetbe készítettek ilyeneket. Gyakran a kitermelt követ felszíni építményekhez felhasználták, vagy eladták. Hasonló eljárást alkalmaztak a pincék kivágására alkalmas lösz talajú területeken. A pincékből kitermelt agyagos lösz vályogtéglák készítésére szolgált a lakóházak építéséhez. [Istvánfi, 1997] Fafalak A középkori Magyarországon a fafalak használata általánosabb lehetett, mint az általunk jobban ismert XVIII- XX. századi népi építészetben. A boronafal vagy gerendafal a bronzkor óta ismeretes a Kárpát-medencében. Lényege az, hogy a vízszintesen egymásra rakott ( ragozott ) fatörzseket, gerendákat, hasított rönköket vagy pallókat az illesztő sarkokon összeróják. (54. ábra) A rovás lehetett fatörzs/rönkfa esetén íves gerezdelés vagy teknőszerű részkelés, faragott gerendák vagy pallók esetén lapolás is, mindegyik esetben keresztvégekkel. A favégeket fecskefarok formájú befaragással illesztették a sarkokon. [Istvánfi, 1997] 54. ábra: Boronafal. Forrás: Istvánfi, 1997 A boronafal alapozása az erőteljes talp-gerendarács nagy kövekkel történő alátámasztással. A talpfákra helyezték a boronagerendákat az 54. ábra szerinti módon, nyílásoknál a talpgerendákra csapozták a sasfákat (kapu, ajtó, ablaknyílás kétoldali, függőleges oszlopa). A legfelső boronagerenda egyúttal koszorúgerendaként is szolgált, ebbe ültették a födémgerendákat, esetleg a tetőszerkezetet is. Mindez egy láthatóan sarokmerev, dobozszerű szerkezet. 58

63 Hagyományos épületszerkezetek A fa keretvázas fal minden irányban merevített vázszerkezet különféle vázkitöltéssel. Legfontosabb eleme a talp-gerendarács volt (ún. talpasházak ). Készítettek ezzel a technikával kamrákat, ólakat, pajtákat, de még templomokat is. Keresztvéges lapolással, általában nagy keresztmetszetű (20x20, akár 40x60 cm) tölgyfából készült a talpgerendarács, rendesen a helyiségkiosztásnak megfelelően. A csatlakozó sarokra, illetve mezőbe csapolással állították a talpgerendára a függőleges tartóoszlopokat/szöglábakat. Rögzítésük és merevítésük mindkét elemhez lapolással vagy beeresztéssel és előfúrt lyukakba vert facsappal a könyökfákkal történt. A favázak kitöltő falszerkezetei közül a zsilipelt palló vázkitöltés külön említendő (54. ábra). Az oszlopok falmezőbe eső oldalán függőleges hornyokat véstek, s ezekbe tolták be felülről a méretre vágott (5-6 cm vastag) pallókat. 55. ábra: Fachwerk ház Schwannheim Németország. Forrás: Ruda, A Nyugat-Európában elterjedt fagerenda vázas szerkezethez (Fachwerk) képest a mi favázas szerkezeteink szerényebbek, hiszen többemeletes faépületek nálunk nemigen készültek. A török hódoltság után hazánkba telepített egyes dél-dunántúli német községekben azonban, a magyar házformát átvéve, néhány évtizedig még felidézték a Fachwerk jellegzetes gerendapáros, kazettás, a merevítő könyökfákat esztétikai igényességgel is alkalmazó szerkezetét, homlokzaton és a padlások rekesztőfalainál. A fafalak közé tartoznak a cölöp vagy keretvázas szerkezetre felszögelt deszkafalakat is alárendeltebb építmények esetében. Vegyes falak A vegyes falak legalább kétféle anyagból (pl. fa + vályog) készülnek. A sövény karókból, ágakból, vesszőkből, ezek hasítékaiból vagy nyalábjaiból készített szövetszerű szerkezet. Általában csak önhordó, nem terhelhető. A földbe vert karókra fekvősövényes kerítést vagy szárnyékot készíthettek. Sövény térelhatároló szerkezetet csak kosár- illetve kasszerűen készítettek (kerekól, kukoricagóré), vékonyabb léckeretbe fogva táblás szerkezet is készült (cserény, maghombár). 59

64 Hagyományos épületszerkezetek 56. ábra: Különféle falszerkezetek. Forrás: Istvánfi, 1997 A sövény építészeti alkalmazása a vázkitöltő fal. Ez készülhetett tapasztás nélkül a szellőztetés biztosítására (pajták, szárítók, padlásoromzatok, füstlikak stb.) és tapasztással, vázkitöltő falként. Ilyen vázkitöltés van a német, emeletes, Fachwerk házakon is, melyek ma is városokban is használatban vannak. Hasonló vegyes hagyományos, de mesterien kifejlesztett szerkezetek további terjesztése a jövőben is kívánatos többirányú környezeti megfontolásból. Van is már erre példa fejlett országokban (Németország). Nálunk Galgahévízen épül ilyen öko-falu. A nádfalat, hasonlóan a sövényhez, csak önhordó vagy vázkitöltő szerepben alkalmazták. Önálló formában kerítésnél, de leginkább az alföldi szilaj állattartó szárnyékokon fordult elő. A tartószerkezet facölöp volt. Ehhez rögzítették a 6-8 cm vastag nádpallót. A szárnyékokat L,U, T Y, H alaprajzzal készítették arra a célra, hogy a jószág az árnyékos vagy szélárnyékos oldalukra húzódhasson delelőre vagy szeles éjszakákon. Nádfallal készültek a pusztai pásztorkunyhók is, kerek alaprajzon kúpos tetővel. Nagy pajták oromzati oldalát is befedhették nádfallal. Megjegyzendő itt is, hogy ezek az egyszerű, szélvédő, hőszigetelő megoldások hatásosak voltak mai szemmel nézve is. A cölöpágasos vázas fal tartószerkezetét földbe ásott lyukakba helyezett és körbedöngölt, felül villás elágazású faoszlopok képezték. Minden sarokra és osztófalhoz, esetleg falközépre került egy-egy leásott cölöposzlop. A villás elágazásokba kerültek a koszorúgerendát képező fatörzsek, vastagabb ágak. A ház középső tengelyében, a taréjszelemen tartására ásták le a két-három nagyágast. A cölöpágasos vázas fal vázkitöltő szerkezete sövény vagy nádpalló volt. Vízszintes teherhordó szerkezetek Födémek A födémszerkezet vízszintesen választja el az egymás felett levő használati tereket, a földszintet a padlástól. Egyszerű esetben (pl. a földházak) a tetőszerkezet és a héjazat egyúttal a használati tér felső lezárását (födémjét is) jelenti. A gerendásfödém többféle faszerkezetű rendszerben vált be. Föld anyagú falakon a teherelosztó sárgerendákra, vázas és boronafal esetén a felső összefogó gerendakeretet alkotó koszorúgerendákra fektették fel a áthidaló gerendákat, egymástól kb. 90 cm távolságra (fiókgerendák). Ezek alá középen szükséges volt egy nagy keresztmetszetű erős gerendát, a mestergerendát elhelyezni, amikor a padláson jelentős súlyú terményeket tároltak. A gerendafödém valójában vázszerkezet, ahol a vázkitöltés különféle módon és különféle anyagokból lehetséges. A pólyásfödém a vázkitöltés egyszerű, természetes anyagú formája. A fagerendák függőleges oldalaiba hornyot faragtak, s ezekbe befeszülő méretű, karókra tekert szalmapólyás elemeket toltak be egymás mellé. Az alsó és felső felületeket letapasztották. Anyagát tekintve jó hő- (és hang-) szigetelő födém lehetett ez. 60

65 Hagyományos épületszerkezetek A pórfödém a legfejlettebb és a Kárpát-medencében legelterjedtebb falusi födémfajta. Jellemzője a szabályos deszkaborítás a födémgerendákon. 57. ábra: Pórfödém. Forrás: Istvánfi, 1997 Készültek fakazettás díszített mennyezetek is (régi templomokban festett, kazettás mennyezetek), ez eredetileg gerendarács-födém volt. Valójában ezek is kazettázott gerendafödémek. Ezek a mennyezetek egyrészt reneszánsz kastélyok mennyezeteivel, másrészt a népi díszítőszokásokkal tartanak rokonságot, s vallásos szimbolikával a vándor festő-asztalos mesterek tevékenysége nyomán terjedtek el az egész országban. A boltozott födém is ismert a népi építészetben, ahol égetett tégla és hozzáértő kőműves is rendelkezésre állt. Gyakran helyi (tűzrendészeti) szabályozások erőltették a konyha tűzhely fölé. Az építőiparosság falusi elterjedése révén építettek acélgerendák közötti poroszsüveg födémet. Ez viszont nem eredeti népi konstrukció, már jó száz éve, városokban még inkább terjedt. A tető Tető nélkül nincs ház, (még sátor sincs). A tető különösen kisebb épületeknél, így a népi építészetben is az épület legjellemzőbb tömegformája. Felülete, anyaga, színe, tagoltsága döntő az épület és a település esztétikai megjelenésében. Tetőformák A lapos tető, csapadékszegény országokban jellemző. A csapadékos időjárásunk miatt a vízelvezetést biztosító lejtéssel kialakított magas tetők váltak be. Egyirányú lejtéssel kialakított tető a félnyeregtető, alárendelt építményeken, színeken, ólakon. Négyzetes alaprajzon emelhető a négy irányban lejtő gúlatető, sátortető. A kúp alakú tető kerek alaprajzon hasonlóan. Népi építészetünkben az épületek többsége hosszú, téglalap alakú, a kétirányú lejtésű, azonos lejtőszögű nyeregtető a legáltalánosabb tetőforma. A Kárpát-medencében a tető lejtőszöge a csapadéktól, fedőanyagtól és hagyománytól függően 30 és 60 között változik, legáltalánosabb a 45 -os meredekségű nyeregtető (58. ábra). Nyeregtető legegyszerűbben teleoromzattal készül, így a tető két téglalap lejtőfelülete megbontatlan és a bütünél keletkező háromszöget, az oromzatot kifalazzák, vagy (sövénnyel) deszkával borítják. Az oromzat (csúcsfal, homlokfal, tűzfal) felfalazása készülhet héjazatig (tetőfedésig) vagy azon is túlnyúlóan. Ez utóbbi egyszerű esete a téglából falazott lépcsős macskajárda, bonyolultabb a barokkos, íves és domború formák váltakozásával készített, díszes oromzat. 61

66 Hagyományos épületszerkezetek 58. ábra: Különböző tetőformák. Forrás: Istvánfi, 1997 Az oszlopokkal alátámasztott előreugró üres nyeregtető például a Galga mente népi építészetét jellemezte. A kontyolt nyeregtető lejtősíkját az épület rövid oldalán is befordítják, oromzat nem keletkezik. 59. ábra: Csonkakontyolt nyeregtető. Forrás: Sabján, Buzás 2005 A csonkakonty átmeneti forma a kontyolt és az oromzatos tető között. Az oromzat felső csúcsát kontyolják le. A manzárdtető barokk építészetből származott át falusi kúriákra, a XX. század közepére polgári villákra, majd polgárosodó falusi házakra (pl. a Galga menti falvakban egész házsorok épültek így). Ez nem szükségszerű, történelmi utánélés, bár a manzárdtető bő, kihasználható padlásteret kínál. A tetőformák igen jellemzőek a település arculatára. A szerkezetfejlődés, az anyaghasználat és a divathatások következményeként, egy évszázadon belül is gyökeresen megváltozhatott a falukép. Tetőszerkezetek A tető formáját, a tetőfedés és a hó és szél terhének viselését a tetőszerkezet biztosítja. Ennek anyaga a népi építészetben leginkább faragatlan fatörzs és ág, faragott, fűrészelt vagy hasított gerenda, palló, karó és léc. A kapcsolatokat ácskötések, lapolás, csapolás, horgolás és (régebben facsappal történő) szögelés biztosítják. 62

67 Hagyományos épületszerkezetek Az ősi ágasfás-szelemenes tető szélességének felében földbe ültetett, faragatlan, (díszesen) faragott, a kívánt magasságban villás elágazású fatörzset állítottak, a nyeregtető gerincének megfelelő hosszon legalább kettőt. Az ágasfák villáiba került a taréjszelemen (rúd, gerincgerenda). A falak tetejére helyezett falgerendára (koszorúgerendára, talpszelemenre) és a taréjszelemenre támaszkodtak a szarufák. Ritka és a XVIII. századi újratelepítésekkel függ össze az állványos vagy székes tető egy sajátosan német változata, a fachwerkes oromzatú tető, Tolna megye néhány falujában (mint az 55. ábrán látható). A székes tetők a népi építészetben az iparos építők jelenlétét bizonyítják. Az állószékes és a dőltszékes tetők leginkább kúriákon, templomokon fordulnak elő, de nagy légterű csűrök, pajták építésénél is. Lényegében tekintve ezek is szelemenes tetők, ahol a székállás tartja a vízszintes gerendázatot, ezek pedig a szarufákat. Tetőfedés, héjazatok A fedések fajtái lehetnek: kévefedés (nád- és a zsúptető) pikkely-fedés, zsindely-, természetes pala- és a cseréptető. (A XX. században faluhelyen is kedvelt volt, különösen Észak-Magyarországon a bádogfedés, ami felületfolytonos iparos szerkezet.) Mindezek ma is nevezhetőek divatosnak, célszerűnek, különösen a hézagos, lélegző természetes anyagú fedések. A tetőfedés előkészítő művelete a lécezés vízszintesen helyezkedik el a szarufákon egymással párhuzamosan cm sorközzel. Nád alá cm-enként erősebb léceket dorongot használnak. A nádfedés ősi eredetű módszer, számos előnyös tulajdonsága van: cm vastagságával igen jó hőszigetelés, hőkésleltetés, esztétikus és modernizálható is. Ahol megterem, ott helyi építőanyagnak számít. Egyetlen hátránya a tűzveszélyessége, amit már égésgátló vegyi anyagokkal ki tudnak küszöbölni éves élettartama is kedvező, javítása viszonylag egyszerű, de elkészítése szakértelmet kíván. A tornác fedett, de oldalról nyitott területe a háznak, hossz- és/vagy vég-homlokzati oldalon fa, kő (íves) később tégla oszlopsorral. A házat a külső térrel, udvarral összekapcsoló nyitott tornác barátságos, sok helyen szép megjelenésű. 60. ábra: Tornácos parasztházak. Forrás: Ruda, 1990, Sabján, Buzás (A felső utcaképen sajnálatosan az új vegyes, színes beépítés zavaró) 63

68 Hagyományos épületszerkezetek Befejező munkák Az eddigiekben az épület fő szerkezeti részei kerültek tárgyalásra. Amennyiben házépítésnél ezek a részek (alap, főfalazat, födém, tető) kész vannak, akkor az épület szerkezetkész mai szóhasználat szerint. Ezután a befejező szerkezetek, munkák következnek: nyílászárók, (ajtók, ablakok) burkolatok, különféle szakipari munkák. Mindezek nélkül már áll a ház, de a befejezés tökéletesíti, különösen a nyílászárók jellegzetesek az építészet sajátos díszítőelemei is ezek. Jelen tananyag mindezeket továbbá nem részletezi, mert a tárgy lényege a beépítés, a fő épület- és település szerkezeti formák. Összefoglalás Ez a tanulási egység a településen belüli részletekkel, épületekkel foglalkozott, azok fő szerkezeti részeivel, jellemző anyagaival. A természetes, hagyományos anyagok tartósak, a jövő számára is funkcionálnak, és előnyös települési arculatot adnak. A fehér falak, de különösen a tetők gazdag formavilága, nemcsak népi építészetünket, hanem modern környezetünket is ékesítik. Óvnunk kell mindezeket. 64

69 III. rész - témakör: A korszerű településfejlesztés Bevezetés A településfejlesztés az egész társadalom érdeke, célja, de feladata is. Embermilliókat érintenek a települési előnyök és problémák, ezért a számtalan kérdés megoldása széles társadalmi összefogásra késztet. E mellett a környezeti állapotokat, feltételeket is minden tekintetben figyelembe kell venni. Ezzel kezdjük a 7. tanulási egységben az összetett témakör tárgyalását. A 8., 9. tanulási egységben végighaladunk a településfejlesztés, a tervezés, az átfogó koncepció-alkotás folyamatán keresztül a kistelepülési részlettervek elkészítéséig. Közben a területrendezés, településszerkezet, szabályozás fokozatain lépünk egyre lejjebb, az egyre nagyobb részletezettség irányába. Eljutunk a helyi építési szabályzat megalkotásáig, mely a beépítés részleteit is meghatározza. Végül ismét kitekintünk a településrendszer és hierarchia térségi szintjére, mert szélesebb környezeti, társadalmi kapcsolatok nélkül egy település kevésbé boldogul magában.

70 7. fejezet - A fejlesztés mai kihívásai Bevezetés A 7. tanulási egységben a településfejlesztés, tervezés összetett, egymásra épülő rendszerének ismertetését a megfelelő feltételek, alapvető célok kijelölésével vezetjük be. Így kerül itt sorra a meglévő értékek védelme, a modern fejlesztés új kihívása. Végül pedig, a társadalmi és környezeti feltételek érvényesítését hangsúlyozzuk. Célok: a hallgató ismerje fel a műemlékvédelem értékmegőrző fontosságát, a műemléki jellegű épületek, körzetek jelentőségét, mérlegelje egy beépített terület rehabilitációja vagy rekonstrukciója közötti különbséget, tájékozódjon a XX. század modern településfejlesztési eredményeiről és hiányosságairól, melyek a jelen beépítéseket is meghatározták, figyelje meg a település túlzott növekedése és a környezeti, életminőségi feltételek viszonyát, gondolja át, miért tartandóak fenn a vidéki kistelepülések környezetükkel, a tájjal együtt. Követelmények: ismerje a műemlékvédelem célját, a műemlék jellegű épületek, körzetek jelentőségét. foglalja össze az érveket egy beépített terület rehabilitációja vagy rekonstrukciója közötti választáskor. mutassa be a XX. század hazai településtervezési eredményeit és hiányosságait, melyek a mai beépítéseken is megjelennek. mérlegelje a település túlzott növekedése és a környezeti, életminőségi feltételek viszonyát. érezze jelentőségét annak, hogy a kis települések környezetükkel, a tájjal együtt fenntartandóak. A modern világban nem ismétlődhetnek a történelem erőszakos megoldásai, melyek háborúkba, a múlt, a másik megsemmisítésébe torkoltak. A modern kor ezzel szemben inkább megtartja a meglévőt, a régit, (a mást), beleértve az épített és természetes környezetet minderre épít, így takarékosabban, ésszerűbben fejleszt. Építeni kell a széles társadalomra, annak minden érdeklődő és érdekelt tagjára, a településfejlesztési szakmai munkában is. Ez demokratikus szellemben működhet csak, ami még nem eléggé tudatos a társadalomban. A modern kor pedig a sokoldalú társadalmi integrálással múlhatja felül a korábbiakat. Ez a megcélzott csúcsteljesítmény elvárhatóan fenntartható is kell legyen, ami példás egyensúlyozást igényel a társadalmi csoportok és a környezet terén. Igencsak összetettnek, nehéznek tűnik a sokféle feladat, de ez nem áthághatatlan akadály-halmaz. Ez új kihívás. Kihívásra felkészülés a válasz, ami tanulással kezdődik. A tanulás úgy eredményes, ha az átláthatatlan problémahalmazt rendszerezi, kisebb számú, egyszerűbb alapösszefüggésre, feladatra szedi szét. Így könnyebb megtanulni és majd gyakorlatban végrehajtani a szükséges lépéseket. A meglévő értékek védelme A meglévő értékek, örökség megőrzése és továbbvitele a társadalmi érdektelenség mellett kihívás. Ezek védelme egyébként már intézményes, az érték szerinti fokozatokkal a következők szerint. [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] A műemlékileg védett területek 66

71 A fejlesztés mai kihívásai Az (1) műemléki védettség alatt álló emlékek értékét építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, valamint néprajzi jelentőségük határozza meg. Történeti jelentőségük alapán a védett emlékek körébe tartoznak történelmünk nagyjainak (neves államférfiak, hadvezérek, költők, írók, művészek) életével kapcsolatos építmények (pl. szülőházak, lakóházak) is. A műemlékek(1) kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan, a (2) műemlék jellegű építmények pedig jelentős emlékek önmagukban is a (3) városképi jelentőségű építmények azonban csak az adott, jellegzetes városképi kialakításban betöltött szerepüknél fogva lényegesek. A műemléki jelentőségű területek védettségét az indokolja, hogy ott a műemlékek (1), műemlék jellegű (2) és városképi jelentőségű (3) építmények nagy számban, a terület jellegét döntően meghatározó együttesként fordulnak elő. Maga a terület vagy annak egyes összefüggő részei pedig megőrizték a település történelmileg kialakult szerkezetét. Az ilyen területeken nemcsak a műemlékek, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű építmények élveznek védelmet, hanem az ott lévő minden olyan épület, amelynek fenntartása, továbbá az értékes egyedi emlékekhez illeszkedő kialakítása szükségszerű, és egységes koncepció megvalósítását igényli. Eddig a budai Várhegyet, Sopron és Pécs város belvárosát, továbbá Eger, Esztergom, Győr, Kőszeg, Pápa, Sárospatak, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém, Szentendre és Kalocsa város, valamint Tihany és Hollókő község történelmi településmagját nyilvánították műemléki jelentőségű területté. A kulturális örökség védelme Az épített és természeti környezet értékeinek egy része az egyetemes emberi kultúra számára is értéket jelent. Ezekre a nemzetközi szervezetek is fokozottan figyelnek. Az UNESCO által a világörökség listára történő felvételükkel nemzetközi védelemben részesülnek. A világörökség listán Magyarország épített és táji értékei egyaránt szerepelnek: Budapest, a Duna part és a Budai Várnegyed (1987) Hollókő ófalu (1987) Az Aggteleki és a Szlovák Karszt barlangja (1995) Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (1996) Hortobágyi Nemzeti Park (1999) Pécs (Sopianae) ókeresztény temető (2000) Fertő tó (Neusiedlersee) kultúrtáj (2001) Andrássy út (2002) Tokaji borvidék kultúrtáj (2002) Ezek a kivételesen védett egységek fejlesztés ürügyén sem változtathatóak, részleteikben sem. A következőkben egyéb, szabadabban alakítható területek fejlesztési lehetőségeiről lesz szó. Rehabilitáció, rekonstrukció A rehabilitáció során csak a már felújításra alkalmatlan épületek bontására kerül sor. Az így felszabaduló területeken pótolhatjuk a hiányzó intézményeket vagy a lakóterületi zöldfelületeket. A rehabilitáció korlátozott bontási tevékenységéből adódik, hogy olykor a felszabaduló területek mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a normákban előírt zöldfelületi ellátottság létrejöjjön, vagy hogy a parkolás kívánatos mértéke megvalósítható legyen. A központi területen fekvő, vagy megújuló városrészek kedvező tömegközlekedése kárpótolhatja az itt élő (vagy ide kerülő) lakosságot a parkoló területek hiányáért. A zöldfelületi ellátottság minimumát azzal biztosíthatjuk, hogy lebontjuk a telkek oldalsó és hátsó vonalán álló nélkülözhető avult épületrészeket, és a rehabilitációba bevont tömbökben kisebb arányú beépítettséget hozunk létre. A többnyire megfelelő sűrűségű úthálózat érintetlen marad, a közművek nyomvonala általában nem változik, keresztmetszetük is ritkán, de cseréjükre avultságuk miatt többnyire sor kerül. 67

72 A fejlesztés mai kihívásai 61. ábra: Cegléd, reformkori rekonstrukciója. forrás: Láng, 1995 A rekonstrukció során csak egyes megtartásra érdemes épületcsoportok maradnak meg a régi beépítésből. Az utcahálózat a nagyarányú bontás miatt elvileg megváltoztatható. A gyakorlatban azonban érdemes az új beépítés elemeivel a meglévő úthálózat által körülvett területrészeken belül maradni, mert így a korábbi utak jelentős része (forgalommentes gyalogútként) felhasználhatóvá válik. A felszabaduló területek aránya sokkal nagyobb, mint a rehabilitációnál, ezért a rekonstrukció során teljes értékű intézményellátás megvalósítása lehetséges, - zöldterületi fejlesztéssel. A történelmi műemlékek után az újkor is hagyott ugyancsak kiterjedt örökséget. Az ipari termeléshez a kapitalista korszak hatalmas gyártelepeket, kiszolgáló egységeket út-, vasúthálózatot és kommunális övezeteket hozott létre. Az eredményes termelő üzem, a gyár, sok esetben igényesebb, téglaarchitecturája ipari műemlékként olykor ma is fenntartandó. Az akkoriban hozzátartozó kommunális rendszer munkáslakások, szűk sikátorok azonban ma már nem időszerűek. Budapesten Angyalföld, Csepel klasszikus munkástelepei - példás rehabilitációknak, rekonstrukcióknak köszönhetően már eltűntek új évezredünkre. A modern településfejlesztés kérdései A XX. század folyamán a töretlennek képzelt haladás konfliktusaival mára a társadalom tudatában is kitörölhetetlen nyomot hagyott. A technikai haladás korszaka nem törődött kellőképpen a társadalom és környezet kiegyensúlyozottságával, a sokoldalú igényekkel. A kezdetben spontán kialakuló kisebb településegységek integrálását a modern rendezés egyoldalúan eltúlozta. Az ipari fejlődés nyomán mozaikszerű és zavaros várostestek jöttek létre (Láng, 1993). A modern urbanisztika, a monofunkcionális területek megalkotása és egymástól való elkülönítése érdekében tevékenykedett. Az I. Athéni Charta, melyet évi kongresszus fogalmazott meg, a városi élet négy funkcióját különíti el: a lakást, a munkát, a pihenést és a közlekedést. Ezek számára elkülönített területeket követel a városok tervezőitől, a káosz felszámolása érdekében. 68

73 A fejlesztés mai kihívásai Hamar kiderült, hogy a funkciók ilyen elkülönítése a társadalmi életet is szétdarabolja, a különböző funkciók, szolgáltatások, több utazással, (idővel), energiával érhetőek csak el. Magyar szabályzatok is tiltják a lakóterületeken az alapfokú intézményeknél magasabb funkciójú intézmények elhelyezését (bár egy követség vagy egy közösségi ház nem jelentene a lakóterület számára zavaró hatást). Továbbá nem helyezhetők el egy alacsony és laza beépítésű lakóterületen üdülő épületek, és megfordítva, lakóépületek sem helyezhetőek el üdülőterületre (akkor sem, ha pl. az állattartást annak zavaró hatása miatt szabályrendelettel megtiltják). Gyakorlatiasan felhasználható vegyes övezetek is létrehozhatóak tehát az urbanisztikai elvek sérelme nélkül. A funkciók újratársítása, például lehetővé tenné, hogy akár női munkaerő foglalkoztatása érdekében környezetükre ártalmatlan ipari üzemek is építhetők legyenek a lakótelkek között. Így a történelmi város szövetéhez hasonló polifunkcionális területek keletkezhetnének ismét. A zavaró hatások kivédésére a Nemzetközi Szövetség (UIA) 1978-ban Mexikóban tartott kongresszust. A deklaráció helyéről elnevezett Machu Picchu Charta szerint a korábbi évek során nyilvánvalóvá lett, hogy a városfejlesztés nem ösztönözheti tovább a városok jól lehatárolható funkcionális övezetekre bontásának törekvéseit, sokkal inkább a megfelelően integrált, több funkciójú területek megteremtésének kísérleteire van szükség. Míg 1933-ban a város alkotórészekre való bontására törekedtek, ma újra egyesítenünk kell az alkotórészeket. A kisebb, ellátást és munkahelyeket teremtő üzemeket sem kell túlzottan elkülöníteni. [Láng, 1993] A II. Athéni Charta 1998-ban, erősen felülmúlva az I. Athéni Charta szintjét, a településről már, mint dinamikus rendszerről és ökoszisztémáról beszél. A gyakorlati megvalósulás azonban még ma is akadozik. A Rio de Janeiro-i és a Kyoto-i egyezmények fölött is inkább csak huzavona van, nem érvényesül kellően a környezeti érdek. A településfejlesztés a településügy lényeges része olyan társadalmi, gazdasági, térbeli tervezési és operatív tevékenység, amelynek célja a települési lakosság életminőségének, ellátási és gazdasági környezeti, egészségügyi viszonyainak a javítása a település fenntartható fejlesztésének biztosítása (ahogyan ez már az 1. tanulási egységben körvonalazódott), - nem szűkítve le egyéni, rövidtávú érdekekre. A településfejlesztés nem régi szakmai fogalom, hazánkban a XX. századra erősödött fel, hiszen korábban a lassabb fejlődés (társadalmi-, gazdasági) nem okozott komolyabb eltéréseket, de a kiegyezés utáni gyorsabb fejlődési ütem maga után vonta a társadalom, a gazdasági és a térbeli- fizikai rendszer egyenlőtlen növekedését (ezen problémák kezelésére hivatott a településfejlesztés). A XX. század megrázkódtatásai nem kedveztek a kiegyensúlyozott, társadalmi környezeti, fejlődésnek. A II. világháború utáni központosító ideológia sem. Az 1950-es és 1960-as években (a településfejlesztéssel központi Tervhivatal foglalkozott), így a helyi települési érdekeket hordozó településfejlesztés ekkor is háttérbe szorult. A térségi fejlesztés így centralizált modellben működött, amelyben a helyi kisebb térségek szempontjai a települések értékrendszerével együtt mellékesek voltak. A településfejlesztés jelenleg is küzdelem. Biztos receptet nem adnak a hatályban lévő törvények sem. A településfejlesztésben a résztvevők köre meglehetősen tág, nem közömbös, hogy az országgyűlési képviselők a törvényi szabályozások szintjén milyen keretfeltételeket teremtenek a települések számára. Napjainkban hazánkban még túlzott mértékben érvényesül a központi befolyásolás, ami korábbi eszmék eredménye. Az állam részvétele közvetetten túlsúlyos. Nem az országgyűlés és a kormány lépéseire kell azonban várni. Helyi, települési ügyben a helyi társadalomnak kell végre lépnie jó nagyot, a helyi viszonyok, érdekek ismerőinek. A szakértői munkát egy szintén hozzáértő társadalmi támogatás kell kísérje. A korábbi évtizedeinkben nem kellően alapoztak a régi hagyományokra, ha valami hiba következett be a fejlesztési folyamatban, akkor nem néztek vissza, hanem mentek tovább, ezért ma a problémák megoldása érdekében vissza kell menni a múltba. Elválasztották a települést a területtől, holott a kettő szorosan összefügg, ráadásul az évi XXI. Tv. is külön kezelte a kettőt. Településrendszerek uralják a térséget, a települések közigazgatási határa lefedi az egész területet, ebből a szempontból a település fejlesztése egyben a terület fejlesztése. Ha a területet és a települést egy egységbe sikerül összehangolni, akkor lehet elindulni a fejlesztés irányába, a környezetgazdálkodás és fenntarthatóság útján. 69

74 A fejlesztés mai kihívásai A települési önkormányzatok feladatai közé tartozik a településfejlesztés, ezt kimondta már az évi LXV. Tv., de nem kihasználtak a szervezeti keretek, és az eszközrendszerek sem, az önkormányzatok a meglévő gyakorlati tapasztalatokra hagyatkoznak. A Megyei Önkormányzatok is támogatják a települések fejlesztési együttműködésének szerveződését, szakmailag segítik a települések fejlesztését, viszont összességében nincs befolyásoló szerepük. Nem is formálhatóak a települések a helyi, széles társadalmi közreműködés nélkül, melyből különösen a hozzáértők nem maradhatnak ki. A településfejlesztés jobb összehangolására szükséges egy Településfejlesztési Tanács a települési önkormányzatok képviselő testülete mellett, amely a településfejlesztési feladatok előkészítését, a döntési javaslatok kidolgozását, a források gyűjtését, a tervek végrehajtásának szervezését, a fejlesztési szereplők tevékenységének koordinálását látja el. Hangsúlyozandó, hogy ez helyi érdekeltségű, érzelmű, hozzáértő pártatlan résztvevők nélkül nem eredményes. A településfejlesztés eszközrendszerében fontos a pénzügyi rendszer, de a központi és önkormányzati költségvetési kapcsolat még továbbfejlesztésre szorul. A pénzügyi rendszer az önkormányzat saját bevételéből, a költségvetés normatív és célirányos hozzájárulásaiból, egyes különleges területfejlesztési pénzügyi eszközökből, valamint a településfejlesztésben közreműködő más szervek és személyek pénzügyi forrásaiból áll. Az önkormányzatok jogilag igen, de pénzügyileg nem tudják egymaguk ellátni feladataikat. Összegezve, a településfejlesztésben az önkormányzatnak biztosítania kell tehát a gazdasági és civil szervezetek, valamint a lakosság részvételét, nekik nagy szerepük van, és még inkább kell legyen a település jövőjének alakulásában. Ismételten hangsúlyozandó a helyi hozzáértés előnye. Ehhez jelen tananyag is segítséget kíván nyújtani. A vidék felmentő szerepe Visszakanyarodik tehát a tananyag a vidékhez, a nagyvárostól, mely túl bonyolódott és költséges. (Pénzügyi témát e Tantárgy egyébként nem tárgyal.) A mindenhez pénz kell állítás helyett itt az mondható, hogy a Vidék igen gazdag. A sok helyen igen szegénynek mutatkozó Vidék miben gazdag? A következő, lényeges javakban: Szellemi, emberi értékek terén, a fogyatkozó népességben is, bizonyára van még tehetséges, tapasztalt emberfő, de egyszerűbb munkavállaló (munkanélküli) alighanem, sok, A vidéken természeti erőforrás Magyarországon leginkább a kiemelkedő termőföld érték. Ahol ez nincs, ott van erdő, mező, víz, nád, biomassza mind pénzzé tehetőek. A természeti elemek (levegő, víz, a talaj) tisztasága, pénzben meg sem fizethető, beleértve a csendet, a nyugalmat. Vidéken a zöld természet még mindig jelentős arányú a beépítéshez képest, a környezet egyensúlya fenntartható, a táj szépségével együtt, - így a turizmus is fejleszthető. Ahol ezeket a felsorolt előnyöket csak részben is kihasználják, ott az életminőség javul, már azonnali anyagi fellendülés nélkül is. A távoli vidék természetesen több hátránnyal is rendelkezik, de ezek több helyen az 1. tanulási egységben is szerepelnek, a tananyagban. A társadalomban is tudatosodtak ezek a hátrányok, de az előnyök nem világosak ezért kell ezeket itt hangsúlyozni. Az előnyöket látó társadalmi tudat nélkül nem lehet vidéket, településeket fejleszteni csupán központilag akármilyen szakszerűen is tervezik azt. A tantárgy nézőpontjából, a vidékről messziről, objektívan szemlélve, az agglomerációs nagyvárosok problémái sokkal nagyobbnak tűnnek, mint a kis településeké. Belülről nézve sem jobb a helyzet. A túlzsúfolt, terjedelmes nagyvárosban szennyezett a levegő, a környezet, nagy a zaj, por, olykor meleg, idegfeszítő a közlekedés, a tolongás. 70

75 A fejlesztés mai kihívásai Más minőséget jelent autóbuszon üldögélve utazni vidéki tájakon emberek között, mint magányosan araszolni agglomerációs csúcsforgalomban. Szorongatott környezeti helyzetében kap is a nagyváros, méretéhez szóló támogatást. Ebből fejlesztenek, tesznek szükséges, logikus lépéseket, de látványos beruházásokkal is igyekeznek bizonyítani. Az eredmény pedig legfeljebb csak rész-siker és nem marasztalható el a fejlesztő management, mert a környezeti egyensúly visszaállításához már elfogyasztották a területet. 100 km 2 -nyi területre terebélyesedő beépítést nem lehet százmilliárdból sem újjá varázsolni. Ekkora szürke területen tiszta levegőt, környezeti egyensúlyt nehéz teremteni. Ez is csak városrésznyi területek, funkcionális és településszerkezeti változtatásának árán történhetne. Ehhez nincs elegendő támogatás. A leépülő vidékről ugyanis egyre újabb tömegek szorulnak a nagyvárosok felé. A vidék oldaláról már az 1. tanulási egység alapján is van javaslat: Városszerte rekonstrukciók, szanálások, újjá- és továbbépítések helyett könnyebb a vidéki kisebb egységeket talpra állítani, kiegyensúlyozni, szolgáltatásokkal, munkahelyekkel ellátni. Így a vidékre való visszaáramlással megszűnne a város zsúfoltsága, szennyezettsége, a szükségtelen energiaigény és környezeti terhelés. A táj sajátos szerepe A tájak fenntartásával foglalkozni kell, mert: az ország nemcsak megyékből és régiókból, településekből, hanem tájakból is áll, sőt a változások jelentős része éppen a tájak változásában értelmezhető és érzékelhető, a táj nemcsak környezetünk kisebb-nagyobb térbeli egysége, hanem értékeink hordozója, mindennapi életünk kerete, amely meghatározza azt, hogy valahol jól érezzük magunkat vagy sem, a táj olyan egység, ahol vizeink, hegyeink-síkjaink, földjeink, élővilágunk és az emberi tevékenység termékei, nyomai összekapcsolódnak és egymásra hatnak. Ez az a keret, amiben tetten érhető, ahogyan egy ipari szennyezés tönkreteszi a talajt, ez kipusztítja a növényzet, az állatvilág egy részét, elszennyezi a vizeket, vagy ahol egy lakópark elfoglalja egy mező helyét, eltakar egy erdőt, megszüntet egy dombos-völgyes látképet, lámpáival megöli az éjszaka sötétjét, ugyanakkor a táj az az egység, amin belül közös múlt, közös hagyományos és értékek kötik össze az ott élőket, vagy éppen ahol az adott terület egyedi értékei vonzó célponttá válnak a turisták számára. [Csemez, Salamin, 2006] A táj egyik legfőbb ismérve a változások, a mindenkori társadalom megnyilvánulásainak tükrözése. Fejlesztés, beruházás nélkül azonban nincs társadalmi haladás. A meglévő és újabb létesítmények gazdasági igényeket, társadalmi érdekeket szolgálnak. Míg az egyes beruházások közgazdasági vonatkozásai kiszámíthatók, addig a táji adottságok befolyásolása, a táj megváltoztatásának mértéke csak becsülhető és nehezen prognosztizálható. A tájban végbemenő folyamatok rendkívül bonyolult hatásmechanizmusokon keresztül érvényesülnek, a jelenségek többsége pedig csak hosszú idő után válik érzékelhetővé. A tájrendezés lényegét az ember tájalakító tevékenységén, az embereknek a tájhasználatra irányuló elképzelésein keresztül lehet megismerni. (Csemez, Salamin 2006) A tájhasználat tehát az emberek feladata, a társadalomé. Ez igen gazdag kapcsolatrendszert jelent, ebben sem szegény végülis a Vidék. A Vidék kisebb település-problémái mellett ott van tehát terjedelmes környezete, mező-, erdőgazdasági területeivel, változatos tájaival. A táj ezért sokféle, sokszínű, érzékeny. A civilizáció, technika nyomulásával túlzottan körülményes, emberfeletti erőfeszítésnek tűnik a táj megvédése. A zöld táj és épített környezet arányán, minőségén eközben rontani nem szabad. Nem emberfeletti erőlködéssel kell a tájat, és az ettől elszakíthatatlan települést védeni (nincs mindig árvíz vagy tűzvész). Megfontolt, állandó felkészülésre, tanulásra folyamatos figyelemre van szükség. 71

76 A fejlesztés mai kihívásai Nem kell azonnal túl nagyot alkotni esetleg erőszakos bontások, tájrombolások árán. A korábbi fejezetek tanulsága szerint sem rombolhatjuk többnyire le meglévő értékeinket új beépítés érdekében. A tájat különösen nem szabad rombolni, szennyezni, mert lassan gyógyul. Építésébe sem kell től nagy erőt fektetni magától nő, szépül. Összefoglalás A környezet egészét tehát nem szabad túlzott energiaráfordítással, erővel változtatni, hanem fenntartani kell, kevesebb energiával és szennyezéssel, helyi társadalmi szerepvállalással. A műemlékek és egyéb helyi értékek védelme elfogadott kötelezettség. A kistelepülések és a táj viszont nem védhető a szokványos módon eredményesen a technika globális túlerejével, térhódításával és környezetterhelésével szemben. Egy-egy alárendelt vidék, a tevékenység és a népesség csökkenése nyomán keletkező légüres tér, fokozottan van kitéve ilyen globális terhelésnek. A környezetgazdálkodás elve szerint újra meg kell tölteni helyénvaló tevékenységgel, funkcióval, élettel a vidéket, a tájjal való fenntartható gazdálkodással együtt. Ha az ökológiai egység működik, az önmagát védi. Ehhez az elvhez kell igazodjék a településfejlesztés, tervezés. Ezek feladata az itt hangsúlyozott funkciókhoz megfelelő fenntartható térbeli elrendezés meghatározása. A zöldbe ágyazott sokszínű Vidék kihívása nagyszerű, még a város felé is példát mutathat. 72

77 8. fejezet - A fejlesztés mai kihívásai Bevezetés A településfejlesztés országos horderejű, többszörösen összetett feladat. Jelen tananyagban a 8. tanulási egység, sűrítve ismerteti a fejlesztési, rendezési tervezési feladatok lényegét, a legszükségesebb magyarázatokkal. Szó esik a tervezés személyi feltételeiről és a településpolitikáról is. A hallgató feladata, hogy tudja kiemelni, rangsorolni a szükséges tennivalókat a következőkben rendszerezett tudnivalók segítségével: országos területfejlesztési kategóriák, a fejlesztés és rendezés három szintje. Célok: a hallgató tekintsen bele a településfejlesztés, tervezés rendszerébe, értse az egymásra épülő lépéseit, szakmai nyelvét, keresse meg saját helyét (saját településén) a szakmai munkában a koncepciók és tervek készítésekor, fussa át többször a hosszabb felsorolásokat, emelje ki ezekből azokat a tennivalókat, területeket, melyeknél a szakértői helyi részvétel és felelősség is fontos lehet, ismerkedjen meg a különböző tervfajtákkal (település szerkezeti, szabályozási), készüljön fel arra, hogy mindezek megtanulásával majd építő, módosító javaslatokat tud tenni települése fenntartható fejlesztéséhez. Követelmények: tekintse át, értse a településfejlesztés, tervezés rendszerét, egymásra épülő lépéseit, szakmai nyelvét, találja meg saját helyi szerepét a szakmai munkában a koncepciók és tervek készítésekor, tanulmányozza át figyelmesen e tanulmányi egységben a hosszabb felsorolásokat is, emelje ezekből ki azokat a tennivalókat, területeket, melyeknél a helyi szakember részvétele, felelőssége fontos, igazodjék ki a különböző tervfajtákban (településszerkezeti, szabályozási), továbbá, tudjon építő, módosítási javaslatokat tenni ezek alapján. A településfejlesztési, tervezési rendszer meglehetősen összetett, egyes lépései azonban a korábbi fejezetek alapján többnyire maguktól értetődnek. További információ a megadott szakirodalomból és elektronikus úton is megismerhető, a részletezés egyébként jelen oktatásnak nem célja, terjedelmi és időhatárok miatt. Ez a tananyag nem a településtervező mérnökképzésnek szól, ahhoz kevés, másrészt több annál, más nézőpontú. Településfejlesztő, tervező mérnök, iroda is sok van az országban (bár helyileg nincsenek decentralizáltan elosztva). Nem annyira képezni kell ilyen fejlesztő szakembereket, hanem inkább érdekeltté kéne őket tenni a távolabbi vidék sorsában. Ők a 7-9. tanulási egység témáját elvárhatóan részletesebben ismerik, az itt leírtakhoz képest. A tananyag többi része viszont nekik is szól. (Képzettségükkel megelégedve, várhatóan erre a kurzusra nem fognak jelentkezni. Egyszerűsítené pedig számukra a vidékhez való alkalmazkodást.) Egyéb érdeklődők (településügyben, üzemeltetésben érintettek), viszont mind kurzusunk, tantárgyunk potenciális, továbbá tényleges hallgatói, tanulói lehetnek. Valakinek végre szót kell értenie a településtervezőkkel helyben, az adott helyszíneken. 73

78 A fejlesztés mai kihívásai Az előző tanulási egység szerint helyben van a felső vezetés, és az egyszerű lakosság a társadalom egésze. A demokratikus társadalomban bárhol kinevelődhet az akár többdiplomás intelligencia. Főként távolabbi, kisebb településeken nem igen akad azonban településtervezői, környezetgazdasági és hasonló képzettség. Jelen tananyag ezt az űrt kívánja betölteni. Elsajátításával az akár fiatal szakember szót tud érteni a településtervezőkkel. A 7-9. tanulási egység kivételével ki is tudja oktatni őket helyismeretének alapján. Akár meg is dolgoztathatja őket, ha a helyi célok tekintetében, tervjavaslatuk éppen nem telitalálat. Fiatal, de eredményes tanulónk nem egymaga kell szembeszálljon tervezőkkel, hatósággal. Megteheti ezt tekintélyesebb főépítészen keresztül is, ha annak nincs környezetgazdálkodási, csak építészi szemlélete. Közvetítő lehet akár a polgármester vagy más vezető. Tapasztalat, hogy nem lehet nagy célt megvalósítani egyedül. A társadalom egészét kell maga mögé állítania az úttörő egyéniségnek. Vannak összlakossági fórumok is, de lehet, hogy egyenként kell meggyőzni először a fogékony lakosokat, képviselőket. Saját érdekükben, és településük ügyében kell őket rávezetni, hogy milyen településfejlesztési javaslatot szavazzanak meg. Ez összességében egyszerű, nem más, mint a demokratikus megoldás. A demokrácia azonban a gyakorlatban sokszor félrevezetett. Arról is szavaznak, amihez sokan nem is értenek. Ismételten tehát: nemcsak a távoli szakértelemnek és a helyi szakértelem hiányának kell szóhoz jutnia szavaznia. Helyi szakértő lényeglátása kell irányt mutasson. Kell legyen egy-egy elkötelezett személy, aki jelen tantárgy ismeretanyagát, szemlélet tolmácsolja. Így a tananyag korábbi fejezetein okulva lehet csak továbblépni. A fejlesztés menetének megértése fontos, együtt a nyelvezettel, amellyel a tervezőkkel kommunikálni lehet. A következő ismertetés így sorolja a településfejlesztés, tervezés és rendezés lépéseit általános, de közérthető szakmai fogalmakkal ismerkedve. A rendszerezés az (országos) nagy léptékből indul ki, és fokozatosan jut el a legkisebb települési részletekig. A következő egyoldalas felvázolás szerint. Az országos területfelhasználási kategóriák [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] Az országos területfelhasználási kategóriák (funkcionális övezetek) legalább 10 km 2 területű térségek, ahol a besorolás szerinti területhasználat a térség legalább 75 %-ára jellemző. Ezek a térségek a társadalom különböző tevékenységeinek, gazdálkodásának, szolgáltatásainak biztosítanak megegyezés által módosítható, de természetesen is elkülönülő területeket: Erdőgazdálkodási Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Települési Műszaki létesítmények által igénybevett Vegyes felhasználású területek. Ezekkel nem feltétlenül egybeesően, a természeti és kulturális adottságok, értékek alapján különböző jellegű övezetek tartandóak fenn. Az Országos Településrendezési Terv (OTrT) szervezete a következő országos övezeteket határolja le: 74

79 A fejlesztés mai kihívásai Országos ökológiai hálózat övezete Kiváló termőhelyi adottságú szántóterület övezete Komplex táj-rehabilitációt igénylő terület övezete Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezete Felszín alatti vizek szennyezésére érzékeny vízgyűjtő területének övezete Tiszai síkvidéki árapasztó és ártéri tájgazdálkodás területeinek övezete Kulturális örökség szempontjából országos jelentőségű terület övezete Ezek a pótolhatatlan természeti adottságok, kulturális emlékek övezetei, teljes egészükben védendőek. Az illetékes települések különösen érdekeltek ebben. Ezek után az országos térségekben elhelyezkedő település-rendszer tanulmányozása a következő lépés. A településpolitika A településpolitikai elhatározások figyelembe vételével ki kell dolgozni a településfejlesztés koncepcióját. A koncepció konkrét térbeli, műszaki beruházási vonatkozásait rendezési tervekben is meg kell fogalmazni, hogy a kívánt fejlesztésekhez biztosíthatók legyenek a területek úgy, hogy a fejlesztések a már működő településtestbe is jól illeszkedjenek. A településpolitikai döntések megalapozására különböző szcenáriók készülhetnek. A szcenárióban, mint egy forgatókönyvben, leírásra kerül, hogy várhatóan mi történik a településsel egy-egy feltétel teljesülése vagy elmaradása esetén. Az építési törvény fogalmazza meg a rendezés célját, feladatát, eszközeit, általános szabályait, a felhasználható tervfajtákat és azokat a jogi eszközöket, melyeket a településrendezés kitűzött céljai érdekében használni lehet. A fejlesztési és rendezési típusú tervek A rendezési típusú terveket fejlesztési típusú tervek alapozzák meg. A fejlesztési tervek tartalmazzák azokat a társadalmi, szociális, gazdasági célú fejlesztési igényeket, melyek realizálásához kötődnek az adott területek és települések rendezési lehetőségei. A fejlesztési típusú tervdokumentumok a miért, mit, mikor és miből kérdésekre adnak választ, és a tervek jóváhagyásához tartalmazzák a kötelező előírásokat. Ez után a várható fejlesztéseket integrálják a meglévő környezetbe és települési szövetbe, rögzítik az egyes fontosabb beruházások helyét. Majd mérlegelik, hogy a fejlesztéseket hogyan és hol valósítsák meg, ami viszont már a rendezési tervezés feladata. [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] A fejlesztési típusú tervdokumentumok döntően gazdasági településpolitikai megalapozottságúak, a rendezési tervek pedig döntően tér-műszaki jellegűek. A rendezési típusúak (hol és hogyan válaszokkal) szabályozási munkarészei jogi hatállyal is bírnak. Az egyes települések életfeltételeit, fejlődési lehetőségeit döntő módon befolyásolják térségi kapcsolataik, a településrendszeren belüli munkamegosztás. A nagyobb térséget tárgyaló (1) területi tervekben az érintett településekre vonatkozó kötelező elemek is rögzítésre kerülhetnek. A területi tervek a nagyobb lépték miatt változatosabbak, mint a (2) települési szintű tervek. Az egyes problémák konkrétan mindig egy-egy település közigazgatási területén jelentkeznek. Az önkormányzat, a képviselő testület dönt a település fejlesztéséről, rendezéséről. A helyi képviselő testület fogadja el a területrendezési tervek kötelező előírásait kibontó, és a helyi érdekeket is megjelenítő településrendezési terveket. Helyi önkormányzati rendeletbe foglalják azt a szabályozást, mely minden ottani beruházás feltételeit meghatározza. Helyismerettel, helyi kötődéssel rendelkező szakértői bizottság közreműködése fontos. 75

80 A fejlesztés mai kihívásai A (1) területi és a (2) települési tervek után a tervezés harmadik szintje az (3) építési, építészeti tervezés szintje. A területi, települési és az építési telek szintjén is készülnek fejlesztési és rendezési típusú tervfajták. A főbb tervtípusokat a következő táblázat szemlélteti: 1. táblázat. A fejlesztés és rendezés hármas szintje A tervezési gyakorlat szerint a megvalósulási időtávok a következők: rövidtáv: 2 évig középtáv: 3-6 év hosszú táv: 7-15 év nagy távlat: 15 éven túl A fejlesztés és rendezés tennivalóinak felvázolása és a fenti rendszerező táblázat szerint következik sorban a fejlesztési, rendezési tevékenység három szintjének kifejtése. (1) Területi tervek Az országos legnagyobb léptékből kiindulva először a területfejlesztés kerül sorra. Tervezési dokumentumainak céljai átfogóak: Az ország különböző adottságú térségeiben a társadalom és a gazdaság megújulását elősegítő, a térségi erőforrásokat hasznosító fejlesztéspolitika kidolgozása Az elmaradott térségek felzárkóztatásának és fejlődésének elősegítése A munkanélküliség mérséklése Az innováció feltételeinek javítása A kiemelt térségek sajátos fejlődésének elősegítése A befektetők részére vonzó vállalkozói környezet kialakítása Fejlesztésekkel kapcsolatban az alábbi szolgáltatásokat, tevékenységeket kell figyelembe venni: Egészséges lakó- és munkakörülményeket, a lakosok biztonságát 76

81 A fejlesztés mai kihívásai A népesség demográfiai fejlődését, lakásszükségletét A társadalom, a lakosság minden csoportjának fizikai, szellemi, kulturális és lelki igényeit Az oktatással, egészségüggyel, sporttal, a szabadidő eltöltésével és az üdüléssel kapcsolatos igényeket A megőrzésre érdemes épített környezeti, település- és tájképi értékek védelmét, továbbfejlesztésének igényeit, a kilátás és rálátás védelmét A természetes környezet védelmét A kedvező természeti adottságok hasznosításának elősegítését, védelmét (pl.: gyógyvizek) A gazdasági érdekeket A munkahelyek megőrzéséhez és teremtéséhez fűződő érdekeket A település működtetésével kapcsolatos érdekeket - igazgatás A honvédelmi és polgári védelmi érdekeket A területtel, termőföldekkel való takarékos gazdálkodást A területfejlesztési koncepciók fokozatai: Országos (Országgyűlés fogadja el) Kiemelt térségek (a balatoni üdülőkörzet és a fővárosi agglomeráció) Regionális (a tervezési-statisztikai régiók területére) Térségi (valamilyen fontos funkció miatt, egy szempontból összetartozó területekre, pl.: Tisza-tó térsége, 6-os út térsége) Megyei Kistérségi fejlesztési koncepciók (a Kistérségi Társulások dokumentumaiként) A területfejlesztési programok A területfejlesztési programok a területfejlesztési koncepciók alapján kidolgozott, szándékuk szerint középtávú cselekvési tervek, stratégiai és operatív programokra épülve. A fejlesztési tervezés alapelve a nagyból, az általánosból a kisebb, a konkrétabb felé való fokozatos közelítés. Ezek a tervfajták általában elemzéssel indulnak, mely SWOT elemzéssel zárul. A stratégiai alapelvek rögzítése történik, ezután felvázolnak egy jövőképet (vízió), kitűzik a stratégiai célokat (stratégiai program). A stratégiai célok eléréséhez operatív programok szükségesek, teljesülésük mutatókkal (indikátorokkal) mérhető. Ellenőrizni kell, hogy a koncepció elemei térben megfelelően elhelyezhetőek-e, kiegészítve a sajátos (helyi) rendezési megfontolásokkal. A szabályozás valódi tervezési programját a településszerkezeti terv rögzíti. A fejlesztési feladatok között célszerű súlyozni, így például prioritást kaphat a történelmi belváros rehabilitációja, revitalizációja, vagy a lakótelepek környezeti minőségének javítása. Ahol a funkcionális és területi prioritások találkoznak, ott erősíteni fogják egymást. A területrendezési tervek [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] A területrendezési tervek a területfejlesztés céljával összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő, műszaki és ökológiai szempontok alapján kidolgozott tervek. A terv léptékének megfelelően határozzák meg a térségi szerkezetet, és szabályozzák a térségi területhasználatot a természeti és épített környezeti értékek védelme mellett. 77

82 A fejlesztés mai kihívásai A terveknek határozott hierarchiája van. Az országos és területi érdekek érvényesítése a településrendezési terveken keresztül épül be a gyakorlatba. A szubszidiaritás elvének érvényesítését törvények garantálják, melyek meghatározzák, hogy a különböző hierarchia szintű tervek kidolgozása és elfogadása milyen szinten történjen, mely szervezet feladata legyen. 62. ábra: Országos területrendezési terv. Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry ábra: Megyei területrendezési terv (Tolna megye). Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry 2003 A hierarchia alacsonyabb szintjein csak a magasabb szintű tervek figyelembevételével lehet hozzáférni a különböző központilag szabályozott támogatásokhoz. Az önkormányzatok önállóságát szem előtt tartva a helyi rendezési tervi döntésekben a regionális és nemzeti érdekeket csak tervhierarchia keretében lehet érvényesíteni. A területrendezési tervek feladatai: A környezet terhelhetőségének figyelembe vétele Infrastruktúra hálózatok területi szerkezetének, elhelyezésének megállapítása Ágazati koncepciók egymással, a területi adottságokkal és érdekekkel való szinkronba hozása Országos, térségi és (ebben a léptékben kezelhető) településrendezési célok összehangolása. A területrendezési tervfajták: Országos Területrendezési Terv (OTrT) M=1: Kiemelt térségek területrendezési tervei, megyei területrendezési tervek M=1: M=1:

83 A fejlesztés mai kihívásai Területrendezési tanulmányterv. A területrendezési tervben nem szerepel, de annak módosítását készítheti elő, és jelentős fejlesztések térségi hatásait tárja fel. A területrendezési tervek elfogadásra kerülő munkarészei: A térségi szerkezeti terv tartalmazza: a térségi terület felhasználás rendjét, a terület felhasználási kategóriákat, a településrendszer elemeit, és a térségi jelentőségű infrastruktúrahálózat létesítményeit, védőterületeit. A térségi szabályozási terv tartalmazza: a természet- és környezetvédelem, táj- és tájképvédelem (védelmi) övezeteit, a térségi jelentőségű tevékenységek, létesítmények funkcionális övezeteit, és a térségi érdekek miatti övezet lehatárolásokat. A térségi területrendezési szabályzat (térségi szabályozási terv szöveges tartozéka) tartalmazza a kötelezően betartandó előírásokat a szubszidiaritás elvének megfelelően. A területrendezési intézkedési javaslat a kapcsolódó feladatokat, ajánlásokat tartalmazza. (2) Települési tervek A Települési ( alacsonyabb ) szint a második, de inkább erre összpontosít a tananyag. A településfejlesztési koncepció a településrendezési tervek, konkrétan a településszerkezeti terv készítését megelőzően kötelezően elkészítendő. A rendezési tervekhez kötődő közvetlen kapcsolatából, és a koncepció jellegéből adódóan a településfejlesztési koncepció hosszú távú fejlesztési dokumentum, melyet a település képviselő testülete határozattal fogad el. Megalapozza a településrendezés tervezési programját, információkat biztosít az ágazatok, az önkormányzatok és a fejlesztés szereplői számára, koordinációs szerepet tölt be. A települések céljai eléréséhez tervezési, szabályozási eszközöket használ, melyekhez nélkülözhetetlen a meglévő állapotok és a reális fejlesztési célok figyelembevétele. Itt is hangsúlyozandó, hogy a képviselő testület határozatát helyi szakértői javaslat kell megalapozza. A településfejlesztési koncepció az előkészítő és a javaslattevő fázisból áll. Az előkészítő fázis tartalmazza a fejlesztés lehetséges irányainak, és azok várható komplex hatásainak és a tervezési terület külső környezetének vizsgálatát. Az előkészítő fázis egy összefoglaló helyzetértékeléssel, úgynevezett SWOT analízissel fejeződik be (már a területfejlesztési programoknál is említve), melyben külön bemutatásra kerülnek a feltárt erősségek = Stengths gyengeségek = Weaknesses lehetőségek = Opportunities veszélyek. = Threats (Az angol kifejezések kezdőbetűi adják össze a SWOT rövidítést.) Kidolgozásra kerülhetnek különböző fejlődési, fejlesztési forgatókönyvek (szcenáriók), melyek elemzik, hogy a peremfeltételek módosulásai, vagy a különböző fejlesztési irányok (prioritások) mit eredményezhetnek az adott területen. A javaslattevő fázisban kerül kidolgozásra az elfogadható legkedvezőbb reális fejlesztési irány, meghatározva a szükséges feltételeket, kijelölve a fejlesztési program számára legfontosabb irányelveket. A koncepció felállítására is tehát már összetett módszerek, elméletek sorakoznak. Lehet viszont, hogy egy-egy eredeti, helyi megfigyelés előbbre visz, egyszerűsíti a helyi döntést. Számtalan erősséget, gyengeséget (SWOT analízissel) prioritást lehet felsorolni, mérlegelni. Aki mindezt jó felkészültséggel és munkával rendszerezi, de a helyi jellegzetességeket, eltéréseket nem érti, akkor az erősségeket és gyengeségeket úgy hasonlítja össze, mint a körtét az almával. Végül a döntés így kevésbé felel meg a helyi állapotoknak és érdekeknek. A településrendezési terv 79

84 A fejlesztés mai kihívásai A településrendezés célja a közérdek (országos, térségi és települési) és a jogos magánérdekek összehangolása kompromisszumok által. Biztosítja a település területfelhasználásának és infrastruktúra hálózatának fejlesztési lehetőségét, szabályozza az építés helyi rendjét, egyszerre biztosítja a természeti, táji, környezeti és építészeti értékek védelmét és azok fejlesztését, és elősegíti az erőforrások kíméletes hasznosítását, biztosítja a település fejlődésének fenntarthatóságát. A településrendezési terv szabályozási tartalma nem köthető határidőhöz, rövid időn belül hatályba lép. Ezután a szabályozás arról szól, hogy egy kívánatos fejlesztés, vagy meglévő állapotok átalakítása, hol és milyen feltételekkel realizálható. Itt a hely, a méretek és a jogi feltételek is rögzítésre kerülnek. Új rendezési tervet kell készíteni, ha megváltozik a gazdasági háttér, mely biztosítja a település életét, fejlődését, és így a fejlesztési lehetőségekben alapvető változás következik be az igények, az ott lakók életformájának megváltozásával együtt. Ha megváltoznak a törvényi előírások, melyeknek a rendezési terveknek meg kell felelniük, új, kötelezően érvényesítendő előírások fogalmazódnak meg a törvény hatálya alá tartozó települési önkormányzatok felé. A településrendezési szabályozási terveket több (összességében mintegy 25-féle) hivatallal, szakhatósággal kell egyeztetni, jóváhagyatni. A területi főépítészek jogi szempontból is minősítik a terveket. A szomszédos településekkel is véleményeztetni kell, ezért jelentős költségmegtakarítással jár, közösen készítik el rendezési terveiket. A terveket közszemlére kell tenni és az érdekeltekkel ismertetni a társadalmi részvétel biztosítása érdekében. A jóváhagyó határozat és a terv egy példánya a Központi Területrendezési Tervtárába kerül. Egyidejűleg gondoskodni kell a korábban jóváhagyott, azonos fajtájú terv hatályon kívül helyezéséről. A településrendezési tervek a következők: Településszerkezeti terv Szabályozási keretterv (csak a főváros esetében) Szabályozási terv (a tervvel együtt készült helyi építésügyi szabályzattal) A településszerkezeti terv [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] A településszerkezeti terv a településfejlesztési koncepció alapján hosszú távú, önkormányzati határozattal megerősített keretet rajzol fel a település térbeli fejlesztésére. Meghatározza a település alakítását, a települési érdekek védelmét, a fejlesztés irányait, a hosszú távon kívánatos terület felhasználást, a működéshez szükséges műszaki infrastruktúra főbb, hosszú távon szükségessé váló fejlesztését és térbeli elhelyezését. Mindezt az országos, a térségi és a szomszédos települések érdekeinek figyelembevételével, úgy hogy a tervi elhatározások javítsák a település környezeti állapotát. 80

85 A fejlesztés mai kihívásai 64. ábra: Településszerkezeti terv (Kocsola). Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry 2003 A településszerkezeti terv nagy (ált. 1:5000) léptékben készül, a település egész igazgatási területére és hosszú távra meghatározza: a bel- és külterületeket, a beépítésre szánt, illetve beépítésre nem szánt területeket, a település szerkezetét meghatározó közterületeket (főútvonalak, nagyobb kiterjedésű közparkok, stb.), a meglévő és tervezett infrastruktúra hálózatokat, a meglévő funkciójukban megtartani kívánt és megváltoztatni tervezett területeket, a védett, védelemre tervezett, és a védő területeket. Az épített környezeti értékek védelme érdekében biztosítani kell a védett területek harmonikus környezeti kapcsolatát a szomszédos településekkel, figyelembe kell venni a település történetileg kialakult szerkezetét, tagolódását. Lehetőleg meg kell tartani a kialakult úthálózatot, valamint a jellemző beépítési módokat és épületmagasságokat. Törekedni kell arra, hogy a területek kialakult funkciói és beépítése a terv távlatában is megmaradhassanak. A településszerkezeti tervben a már korábbiakban is érintett műemlékvédelem tárgyköréből szerepeltetni kell: az UNESCO Világörökség listájára felvett területeket és annak védőzónáját, műemléki jelentőségű területeket, nagyobb kiterjedésű műemléki környezeteket, védett műemlékéket (piktogrammal jelölve), védett temetők vagy temetőrészek lehatárolását, helyi érdekvédelmi területek lehatárolását, helyi művi értékeket (piktogrammal jelölve), védett történeti kertek lehatárolását. 81

86 A fejlesztés mai kihívásai A természetvédelem tárgyköréből szerepeltetni kell: az UNESCO Világörökség listájára felvett természetvédelmi terület lehatárolását, bioszféra rezervátum területét, nemzeti park, tájvédelmi körzet és természetvédelmi területek lehatárolását, a település zöldterületeinek ökológiai folyosó rendszerét, egyedileg védett természeti értékeket, helyi értékeket (piktogrammal jelölve). Régészet tárgyköréből szerepeltetni kell: régészeti értékű területek lehatárolását, védetté nyilvánított régészeti lelőhelyek lehatárolását. A környezetvédelem tárgyköréből szerepeltetni kell: levegőtisztaság-védelmi szempontból kiemelten védett (országos) és védett II. kategóriába sorolt területeket, zaj- és rezgésvédelem szempontjából fokozottan védett, csendes övezeteket, gyógyhelyeket, felszíni vizek védőterületeit (védősávjait), felszín alatti vízvédelmi területek lehatárolását (pl.: hidrogeológiai védőterület), talajvédelmi területek lehatárolását (ahol a talaj védelme érdekében nem vagy csak korlátozott mértékben szabad környezetszennyező anyagokat használni), erózió- és defláció-érzékeny területek lehatárolását, a bányászattal érintett terület lehatárolását (felhagyott és működő bányák, bányatelkek és megkutatott ásványi vagyon területei), természeti káreseteknek fokozottan kitett területek lehatárolását (pl.: csúszásveszélyes, süllyedésveszélyes területek), különböző létesítmények védőterületét, védőtávolságát, védősávját. A területhasználatra kiható veszélyeztető tényezők: Alábányászott területek Árvízveszélyes területek Erózió- és csúszásveszélyes területek Szennyvízelvezetéssel ellátatlan területek A településszerkezeti tervdokumentáció kötelező alátámasztó szakági munkarészei: Tájrendezés Környezetalakítás (környezetvédelem, hatástanulmány) Közlekedés (hálózati, csomóponti és keresztmetszeti tervek) Közművesítés (távközlés, műsorszórás) Örökségvédelmi hatástanulmány 82

87 A fejlesztés mai kihívásai Tervezési programok ütemezésénél figyelembe kell venni a hatástanulmányok időigényét. Nagyszabású program, vagy jelentős környezet átalakítás esetében a környezeti hatástanulmány legalább három évszakra nyúlik. Így figyelhetőek csak meg élettani, növénytani folyamatok. Az egyéb alátámasztó szakági munkarészeket a település sajátos helyi adottságai határozzák meg (pl.: vízpart rehabilitációs tervek, ár- és belvízvédelmi tervek, parkolási koncepció). A helyi ismeretek és szakértelem bevonása itt is elengedhetetlen. A szabályozási terv [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] Az előzőek után, végül a szerkezeti terv kereteibe épülő szabályozási tervet és a helyi építési előírásokat a települési önkormányzat rendeletben rögzíti. Ezek az előírások a szabályzat elfogadása után rövid időn belül hatályba lépnek. A előírások kiterjednek a település közigazgatási területének felhasználására, a beépítésekre, valamint a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmére. Szükség van a rendelet rajzi formával, szabályozási tervvel való kiegészítésére, legalább telektömb nagyságú részre. A szabályozási terv több ütemben is készíthető, a földhivatal által hitelesített, záradékolt, állami földmérési alaptérkép felhasználásával kell kidolgozni. (M=1:2000) Szabályozási tervet kell készíteni az alábbi területekre: újonnan beépítésre kerülő területek, jelentős átépítésre kerülő, és rehabilitációs területek, természeti adottság, településszerkezet, építés, építészeti örökség vagy rendeltetés szempontjából figyelmet igénylő területek A szabályozási tervnek tartalmaznia kell: a bel- és külterület lehatárolását, a beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területeket, a közterületek és egyéb területek elkülönítését, a közterületeken belül különböző célokat szolgáló területek (közút, köztér, közpark, stb.) lehatárolását, a közterületnek nem minősülő területeken belül a telkek, és területek kialakítását és beépítési lehetőségeit, építési szabályrendszerben részletezett előírásokra utaló kód-jeleket, a védett, védelemre tervezett és védőterületeket, építményeket, az infrastruktúra hálózatok és építmények szükséges szabályozását, a sajátos jogintézményekkel érintett területek lehatárolását, az építési hely telkenkénti lehatárolását esetenként, az utcakép miatt kötelező építési vonalak meghatározását, melyekre az épületek homlokzati síkjait illeszteni kell. 83

88 A fejlesztés mai kihívásai 65. ábra: Szabályozási terv (Attala). Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry 2003 A szakági alátámasztó munkarészek alapozzák meg a szabályozási terv szakszerűségét. Nem kell megismételni a szerkezeti tervhez készített anyagokat, csak a korábban készült településszerkezeti terv alátámasztó munkarészeit a szabályozási terv készítésekor felül kell vizsgálni, aktualizálni kell. Az alkalmazandó jelkulcsokat az OTÉK (Országos Település és Építési Követelmények) melléklete tartalmazza, de a tervező más jelzéseket is szerepeltethet a tervlapon. Fontos eleme a szabályozási tervnek az építési tilalom alá eső és elővásárlási joggal érintett területek lehatárolása, valamint ahová telekalakítási, beépítési, helyrehozatali és beültetési kötelezettség írandó elő. A szabályozási terv vezet ezután a helyi építési szabályzat HÉSz megalkotásához. Ez már a település részleteibe vezet, a beépítés határozott körvonalazásához és végül az (3) építési telkek tervéig. Mindez már a következő tanulási egységre jut. Összefoglalás A 8. tanulási egységben az Országos Területfelhasználási kategóriák ismertetése és a településpolitikai bevezetés után fő téma a fejlesztés és rendezés hármas szintjének bemutatása. A szükséges részletezésű felsorolás az átfogó, a nagyléptékű koncepcióktól területrendezési feladatoktól lefelé halad egészen a települések, részletes szabályozási tervéig. A hallgató mindvégig figyelemmel kísérheti, hogy hol lehet szerepe, mint helyi szakértőnek a különböző koncepciókban és tervezetekben. 84

89 9. fejezet - A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok Bevezetés Ebben a tanulási egységben a települést leginkább érintő, konkrét, részletes szabályozás és a helyi építkezési szabályzat szerepel. A belső részletkérdések mellett itt ismertetjük végül a szomszédos településekkel való kapcsolatokat, hierarchikus ellentéteket, mert mindezek megoldása nélkül nincs felemelkedés. Célok: a hallgató a lényeget lássa a Helyi Építési Szabályzat tartalmában, annak betartásában, a társadalom érdekében, gondolja át minden szabályozó (előírás) értelmét. Tudja ezeket rendszerezni, nagyvonalakban felsorolni (a kimerítő felsorolás nem cél), tanulmányozza a települések közötti viszonyokat, a hierarchia meghatározó súlyát a kis településekre nézve. Követelmények: a hallgató értse a helyi építészeti szabályzat (HÉSz) tartalmának lényegét, betartásának a társadalom érdekében való fontosságát, tegye magáévá minden szabályozó (előírás) értelmét, ezek rendszerezése, nem tételes felsorolása a lényeg, ismerje a beépítés szabályait, a főbb méretbeli, távolsági korlátozásokat, értékelje a beépített és be nem épített területeken különösen a zöld felületeket, tudatosítsa a települések közötti kapcsolatok, a hierarchia meghatározó jelentőségét a kis települések sorsában. A Helyi Építési Szabályzat [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] A település szabályozási terve alapján készül, annak tartalmát rögzíti betartandó szabályzat formájában. A Helyi Építési Szabályzat speciális önkormányzati rendelet, helyi jogszabály. A már elfogadott településszerkezeti terv alapján kell kidolgozni. Együtt kezelendő a szabályozási tervvel. Az országos szabályoknak meg kell felelnie, de megengedett eltérési lehetőségekkel élve kell helyivé tenni. Önálló építési szabályrendelet csak akkor készíthető, ha a feladat a település jelenlegi állapotából nem lép ki. A Helyi Építési Szabályzatban az országos településrendezési (szakmai) követelményeket (az Országos Település- és Építészeti Követelmények előírásait) a helyi sajátosságok figyelembevételével kell alkalmazni. Az OTÉK előírásainál megengedőbb határértékeket az illetékes területi főépítészi irodához szakmai véleményezésre benyújtott anyagban külön dokumentálni kell. A normativitás azt jelenti, hogy az azonos pozícióban lévő telkek beépíthetőségére azonos szabályoknak kell vonatkozniuk (különböző szabályok lehetnek érvényesek a különböző nagyságú vagy helyzetű telkekre). Ezek szerint készülhetnek az engedélyezési tervek, a beépítési javaslat szerint. 85

90 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok 66. ábra: Beépítési javaslat ( Siklós). Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry ábra: Zöldfelületi javaslat (Pécs ipari park). Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry 2003 (3.) Az építési telkek tervei Az 1. táblázat (8. tanulási egység) szerint ez a 3. szint. Az épület aránya, mérete, színe mind fontos az utcakép tekintetében, a szerkezet, belső funkció kevésbé. A tananyagban is alig részletezhető az épület önmagában. A telkek beépítése viszont szabályozott. A következő 68. ábrán látható a (sötét) beépíthető terület határa és a fehér beépíthetetlen oldal-, elő- és hátsókert. 86

91 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok 68. ábra: Építési hely, elő-, oldal- és hátsókert értelmezése. Forrás: Tóth, Hübner, Gömöry, 2003 Az előző 1. táblázat magyarázatához hozzá kell tenni, hogy a (2) és (3) részben feltüntetett programok nem kimondottan műszaki jellegűek. Összetett, gazdasági tartalmuk más tantárgyakhoz tartozik. Ugyancsak nem tartozik a települési tárgykörbe az utolsó sor, a tender és kiviteli tervek az engedélyezett terv tendereztetését (a kivitelezők megversenyeztetését) és a kivitelezéshez kellő részletességű tervcsomagot, utasításokat adnak egyedi épületekre szabva. A Helyi Építési Szabályzatnak tartalmaznia kell: az egymástól elkülönített területfelhasználások és övezetek határainak leírását, a beépítési módot, a beépíthetőség feltételéül szabott közművesítettség mértékét (teljes, részleges, hiányos, közművesítetlen kategóriák), az övezeten belül megengedett legkisebb építési telekméretet, az építési telek megengedett maximális beépítettségének mértékét, a telkeken belül a zöldfelület még megengedett legkisebb mértékét, az építmények megengedett legkisebb-legnagyobb magasságát, a terepszint alatti építményekkel kapcsolatos szabályozást, a helyi érdekvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket, a településrendezési feladatok megvalósítását biztosító sajátos jogintézmények használatával kapcsolatos rendelkezéseket, az alábányászottság, alápincézettség, vagy mérnökgeológiai helyzete miatt veszélyeztetett, árvíz- vagy belvízveszélynek kitett területekre vonatkozó építési szabályokat (ha egyáltalán lehet építeni). 87

92 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok A település egyedi jellegének, sajátosságainak érdekében általában még sok más kérdést kell szerepeltetni. Szükségessé válhat például: Az OTÉK szerinti rendeltetés szűkítése, rendezési érdekből nem kívánatos funkció kizárása. Az épületek, a kerítés magasságának, anyagainak, felületkezelésének meghatározása, bizonyos megoldások tiltása. A tetőforma, anyagok, színek, héjalás, hajlásszög keretek között tartása. Épületszélességek korlátozása. Részmegoldás szabályozása (pl. lakóház alatti garázs, utcai loggia tiltása, stb.). Kritikus irányban megengedett legnagyobb homlokzatmagasság meghatározása. Egyes építményfajták (melléképületek) elhelyezésének tilalma. Építési telken elhelyezhető épületek száma. Lakásszám vagy rendeltetési egység korlátozása. Építési engedélyköteles munkák körének bővítése. A területfelhasználási egységek és övezeteik a településrendezési terv szerint. Az egyes területfelhasználási egységek szabályozásánál kell rögzíteni a terület maximális beépíthetőségét, pl. a beépítésre szánt területnek legalább 10%-nak kell lennie, a beépítésre nem szánt területen pedig legfeljebb 3% lehet. A maximális szintterület-sűrűségi mutató a terület és a rajta elhelyezhető (elhelyezett) épületek összes szintterületének viszonyszáma. A vegyes terület (a korábbi intézményterületek újabb elnevezése), ahol az intézmények mellett lakások, sportlétesítmények, nem zavaró hatású gazdasági építmények, parkolóházak és üzemanyagtöltő állomások is elhelyezhetők. Területfelhasználási kategóriái: településközpont vegyes terület (hagyományos): max. 2,4 szintterület-sűrűségi értékkel, központi vegyes terület (alapvetően nagyvárosi): max. 3,5 szintterület sűrűségi értékkel, a helyi szintű intézményeken túl megyei, regionális és országos szintű intézményekkel. A II. Athéni Charta (1998) szellemében már elavult a településfunkciók határozott térbeli szétválasztása. Korszerűbb a vegyes terület, ahol a lakosság főbb szolgáltatási és tevékenységi igénye helyközelben adott. Ez energiatakarékos, környezetkímélő beépítési renddszer. Alapfokú ellátást biztosító intézmények: Ezek megléte az optimális vegyes területeken alapvető igény. Elsősorban azok tartoznak ide, amelyeket a lakosság egésze vagy meghatározó csoportja naponta felkeres, vagy egyedi napi használók az ellátandó lakosság jelentős százalékát képviselik. A rendszeres használat érdekében ezek az intézmények a lakóterület kapcsolódó elemeiként kerülnek elhelyezésre, és vonzáskörzetük legtávolabbi lakosai sem kerülhetnek 1 km-nél messzebb az alapfokú intézményektől. Ez alapján lényegében minősíthető egy település. Sajnálatosan országszerte sok helyen nem érhetőek el az orvosi, oktatási, kereskedelmi alapintézmények 1000 m-en belül, különösen a távolabbi településrészeken. Ez a decentralizáció, értelmetlen figyelmen kívül hagyása. Középfokú ellátást biztosító intézmények: Elsősorban a nagyobb települések és körzetük egészének ellátását végző intézmények tartoznak ide, valamint a (rendszerint regionális szerepkörű) nagyvárosok lakónegyedeinek, illetve városkerületeinek ellátására szánt intézmények. Egy részük azonban lakóterületi intézményként is kívánatos. A (II. Athéni Chartával ellentétben 88

93 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok sajnálatosan) a modern központosítás túl nagy térségeket vagy városrészeket foszt meg középfokú intézményektől. Felsőfokú ellátást biztosító intézmények: Ezek többnyire országos vagy regionális szerepkörűek, ennek megfelelően vagy a fővárosban vagy regionális központokban tömörülnek. E mellett még itt is kívánatos a decentralizáció. Nem kizárt, hogy kisvárosnak is legyen felső szintű, pl. oktatási vagy egészségügyi intézménye. A gazdasági terület a gazdasági tevékenységeknek helyet adó területek az alábbi területfelhasználási egységekbe sorolódnak: Kereskedelmi, szolgáltató terület: max. 2,0 szintterület-sűrűségi értékkel, környezetre nem zavaró hatású gazdasági tevékenységekkel, ipari, sport és egyéb közösségi szórakoztató létesítményekkel. Egyéb ipari terület: max. 1,5 szintterület-sűrűségi értékkel, üzemek, raktárak mellett elsősorban az energiaszolgáltatás és településgazdálkodás telephelyeivel. Jelentős mértékű zavaró hatású ipari terület: max. 1,5 szintterület-sűrűséggel, a tevékenységek körét kormányrendelet határozza meg, mely környezetvédelmi hatásvizsgálat (tanulmány) készítését is előírja. A lakóterületeket az alábbi területfelhasználási kategóriákba kell besorolni: 2. táblázat 3. táblázat (Az utóbbi, hétvégi házas építménymagasság <4,5-6m egyes vidéki tájakon aránytalanul nagynak tekinthető.) A lakó-, és üdülőterületeket építési övezetekre kell tagolni, míg a többi terület-felhasználási egység területén csak (helyi rendeletben) esetenkénti, településenkénti, azaz nem egységes rendszerű övezeti tagolás engedhető meg (pl. Budapest BVSZ övezeti rendszere). A különleges terület nagyságrend vagy környezeti kapcsolat miatt a korábban felsorolt területfelhasználási egységek struktúrájának megbontása nélkül nem helyezhető el. A szintterület-sűrűségi érték max. 2,0, általában legalább 10%-os beépítettséggel. Itt helyezhetők el egymást nem zavaró csoportosítással, vagy funkciók célszerű szűkítését tartalmazó övezetek létrehozásával: bevásárlóközpontok és nagy kiterjedésű kereskedelmi célú területek, raktárbázisok vásárok, kiállítások és kongresszusok oktatási központok egészségügyi területek (kórház, szanatórium, gyógyszálló, stb.) 89

94 nagy tömegforgalmú sportterületek A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok kutatás-fejlesztés, megújuló energiaforrások építményei állatkertek, növénykertek temetők nyersanyaglelőhelyek (bányák) telkei, építményei honvédelmi területek hulladékkezelő, lerakó területek közlekedési telephelyek [Tóth, Hübner, Gömöry, 2003] A beépítésre nem szánt területek: A közlekedési és közműterületen nyomvonalas létesítmények mellett a közlekedést és közműellátást szolgáló létesítmények és építmények helyezhetők el, valamint kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó, szálláshely szolgáltató és igazgatási épületek. A zöldterület közterületen lévő, max. 2%-os beépítettségű, állandóan növényzettel fedett terület. Ilyenek a köztulajdonban lévő közparkok, közkertek. Belső közlekedésüket az akadálymentesség szabályai szerint kell kialakítani. A zöldterület nem tévesztendő össze a zöldfelülettel, mely minden más területfelhasználási egység szerves tartozéka. A fák valóságos értékének megállapításához aktív elemnek a városi díszfák lombozatát kell tekinteni, mert minden mérhető és nem mérhető hatás a levelek összfelületével függ össze. A fűnyírózott, terjedelmes gyepterületek fenntartása éghajlatunkban erőltetett cél. Az ehhez járó többlet vízhasználat környezeti tekintetben negatívum, az eredmény viszont alig pozitív. Ugyanekkora területű erdő vagy többszintes lombozató zöld park nagyságrenddel több (~10-szeres) CO 2 megkötést, O 2 termelést eredményez. A vízmegtartás, párologtatás előnyei is ilyen arányúak. Évi oxigénfogyasztási adatok: 1 ember 175 kg 1 személyautó kg 1 repülőgép kg 1 m 3 földgáz 2,95 kg 10 milliárd m 3 földgáz (1 évi hazai fogyasztás) 2,95 x 10 9 kg! Egy nagy, 400 lombköbméter terjedelmű fa egy ember évi oxigénszükségletét biztosítja, miközben felhasználja annak kilélegzett széndioxidját. Ugyanez a fa évente 400 ezer m 3, 10 ilyen fa pedig 4 millió m 3 levegőt tisztít meg a CO 2 -től. A zöldfelületek funkciói: Pihenés az épületek környezetében (kert) Aktív testmozgás, sport (városi sportterületek) Felüdülés, kikapcsolódás a beépítéstől elkülönülten (városi közparkok) Káros környezeti hatások szigetelése (véderdők) Közparkok kialakítása és méretezése: Körzeti park (település számára) 4 m 2 / fő 90

95 Legalább lakosú lakónegyedek parkja 3 m 2 /fő Városi park 2 m 2 /fő A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok Nagyobb város közpark-szükséglete összesen 9 m 2 /fő Szabadtéri sportpályák: Ide tartoznak a labdarúgó, az atlétikai pályák és a kispályák (kézilabda, röplabda, kosárlabda, tollaslabda, tenisz stb.). 69. ábra: Különböző sportpályák. Forrás: Láng, táblázat 5. táblázat 91

96 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok A kisebb településekben a lakossági sport céljára épített sporttermet közoktatási és közművelődési intézményekkel közösen helyes megvalósítani. Az ilyen komplex építmények létesítésére oktatási és művelődésügyi irányelveket is kiadtak. Uszodák, strandok 6. táblázat Labdajátékok pályaméretei: 7. táblázat Véderdők Szabályzataink véderdő létesítését kívánják meg a környezetet zavaró ipari üzemek, vasútvonalak és pályaudvarok, autópályák és a beépített városi területek, különösen a lakóterületek között. Az ipari védősávok szélessége a termelési ág függvénye. Főpályaudvarok véderdejének szélessége 100 m, kisebb pályaudvarok, vasúti vágányok és autópályák mellett ez 50 m. Az erdőterület legalább 1500 m 2 nagyságú, erdő által elfoglalt földterület. Használat szerint lehet védelmi erdő, ahol semmilyen épületet nem lehet elhelyezni, gazdasági erdő, egészségügyi-szociális, turisztikai vagy oktatási, kutatási rendeltetésű erdő, rendeltetésének megfelelő max. 5%-os beépítettséggel. 92

97 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok A mezőgazdasági terület a növénytermesztés, állattenyésztés, termékfeldolgozás és tárolás területe. Kertes és általános mezőgazdasági területeket (rét, legelő, szántó) különböztetünk meg. Beépíthetőségük korlátozott, birtokközpont kialakítása lehetséges, (ez egy központba összevont takarékos beépítést jelent). A vízgazdálkodási területek az alábbiak: folyó- és állóvizek, közcélú, nyílt csatornák medre és parti sávja, szigetek, vízbeszerzési területek és védőterületeik, hullámterek, vízjárta és veszélyeztetett területek. Általános eljárások Az általános (rendezési) terv célja a település (vagy településcsoport, ill. a fővárosban kerületek vagy városrészek) fejlesztési koncepciójával összhangban a településrendezés folyamatának tervszerű előkészítése. Az általános terv elsősorban műszaki, ökológiai tartalmú. (Eltérően, pl. a fejlesztési koncepciótól, amely elsősorban gazdasági és társadalompolitikai tartalmú). Az általános terv ismerve a tágabb területi összefüggéseket összhangot kell teremtsen a fejlesztés és a rendezés között, amely alapján a hatósági tevékenység rendezetten és összehangoltan folyhat. A célkitűzéseket az általános terv akkor tudja teljesíteni, ha több különböző időtávlatot is figyelembe vesz. Évtizedes távlatra kell meghatározni a településcsoportot alkotó minden település: szerkezetét és terület-felhasználását, az épületek térbeli elrendezését, a hálózati (műszaki) infrastruktúra elemeinek térbeli elrendezését, az épített környezet és a természeti értékek védelmét és az örökölt értékek továbbfejlesztését, a környezet védelme érdekében szükséges tennivalókat, valamint a tájrendezés feladatait, a szabályozás főbb elveit és az ezek érvényesüléséhez szükséges előírásokat. A tervrendszer munkarészeinek felépítése szempontjából az általános rendezési terv sem különbözik az utasítás szerint az összes többi területrendezési tervtől. A munkarészek a következők: előzmények és vizsgálatok, valamint ezek összefoglaló értékelése, rendezési program, tervi rész, mely jóváhagyásra kerülő, illetőleg ezeket alátámasztó (jóváhagyásra nem kerülő) anyagokból tevődik össze. Az anyagok között egyaránt szerepelnek rajzi és szöveges munkarészek. Az eddigiek szerint, a települési épített környezet részletezéséig eljutva, olyan ismeretanyag áll rendelkezésre, mely alapján átlátható a fejlesztési cél és teendő. Megalapozza mindez a helyi döntést, a település és környezete további sorsa felett. Az összegzés felé közeledve azonban végül a településkeretet át kell lépni. A szomszédos településekkel kölcsönös, de főként a központi sokszor akár távolabbi városokkal alárendelt kapcsolat, rangsor (hierarchia) áll fenn. A sok település egymásra való hatásának összetett rendszere, az eddigiek mellett, egy másik lényeges befolyásoló tény. Mindezt a következő fejezetrész mutatja be. Településrendszer, településhierarchia A települések egymással szoros kapcsolatban fejlődnek, egyesek közülük kiemelkednek, mivel olyan funkcióval rendelkeznek, melyekkel mások nem, (közigazgatás, gazdaság, kereskedelem, oktatás, egészségügy). 93

98 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok A falvaknak a helyi lakosságot ellátó alapfunkciói vannak, a városok viszont saját határukon túlnyúló hatókörrel rendelkeznek, a környék lakosságát is ellátják a különféle központi funkciók. Ezek magasabb szintű, fokozott tevékenységet jelentenek, számos, kvalifikált munkaerővel. Ha a regisztrált munkahelyek száma meghaladja a helyben rendelkezésre álló munkaerő számát, akkor az ott tevékenykedő vállalatok munkaerőt vonzanak (munkaerő vonzáskörzet). A beingázok a munka után több szolgáltatást is igénybe vesznek, hozzájárulva a város központi funkcióinak működtetéséhez, fejlődéséhez. A közigazgatás és a gazdasági funkció meghatározó kereskedelmi funkció is jelentős (vásártartó, piaci funkció); minél bonyolultabb és nagyobb értékű egy árucikk a térben annál messzebb kell elutazni érte. A kereskedelem, az áruellátás hierarchiája ily módon hozzájárul a települések alá- és fölérendeltségi viszonyának kialakulásához. A gazdasági szolgáltatások és a települések méretének növekedésével az igénybe vehető lakossági, társadalmi szolgáltatások köre egyre bővül. Az önálló igazgatási funkciók nélküli kis települések esélyét sem kell rontani, demokratikusan decentralizálni kell, ha hivatal nincs, legyen legalább egy-egy kis-körzeti megbízott, helyi érdekeltségű személy. Kiemelkedik erős központi funkció szerepe révén az egészségügy, az oktatás és kultúra, mivel ezek nagy felkészültséget, szervezettséget igényelnek. Mindez inkább a nagyobb településeken adott. A települések méretüktől, tradícióiktól, a településhálózatban betöltött szerepüktől függően is eltérő lehetőségeket nyújtanak saját és környékük lakossága számára. Jusson az apró településcsoportokba is háziorvos, tanító, kereskedő és egyéb szolgáltató de munka is legyen. Egyedi funkció a szervezés és irányítás. Nagyvállalatok egy-egy régiót, vagy az ország egészét lefedő tevékenységüket szervezik fontosabb régióközpontokba fő központjukkal és a településhierarchián lefelé haladva osztják el a kisebb hatáskörű telephelyeiket. Ez az egészséges központosítás, amely lefelé decentralizált, kisebb központokat is fenntart. Ez a vidék- és népességmegtartás alapvető módja. Ezt minden téren érvényesíteni kell. Vonzáskörzetek A városok központi funkciójú intézményei által rendszeresen (városi) szolgáltatásokkal ellátott, kiszolgált terület a vonzáskörzet. Ennek települései rá vannak szorulva a központi városra. Matematikai- statisztikai lehatárolásokra alkalmas a szemléletes gravitációs modell as évekből az amerikai W. J. Reilly kereskedelmi vonzástörvénye a térbeli távolsággal és a központok tömegével számol. A központok vonzereje a távolsággal egyenes arányban csökken, ill. egy központ vonzereje (és a hozzá tartozó vonzáskörzet) annál nagyobb lesz, minél nagyobb a központi funkciók tömege az adott településen. A vonzáskörzet települései a vonzódás intenzitása alapján sorba rendezhetők, a centrumtól távolodva rendszerint fokozatosan csökken, (mint a gravitációs erő) ez alapján övezeteket lehet meghatározni: Agglomerációs övezet: a központ vonzása abszolút, más központok nem vonzanak át; Hegemón vonzásöv: egy adott központ vonzása az uralkodó, de esetenként más központok vonzóhatása is kimutatható; Domináns vonzásöv: más központ erőteljes vonzóhatása is érvényesül, de a kapcsolatteremtés relatív többsége még az adott központra esik; Átmeneti vonzásöv: egyszerre több egyenrangú központ vonzása érvényesül (szétvonzódik). Korunkban, az agglomerációk abszolút, túlzott vonzása túl nagy koncentrációt szétterülő beépítést eredményez, túlzott közlekedési igénnyel, energiafelhasználással, környezetterheléssel. A túlnőtt agglomerációk szélen ezért dominánsan vonzó al-központokat, peremvárosokat kell létesíteni. A vonzáskörzet kiterjedése a központ nagyságától, a közlekedéshálózat fejlettségétől, a környék településhálózatától függ. A jól megközelíthető központok vonzástere is tágabb, hasonlóan az apró- és kisfalvas településkörnyezetbe tartozó központoknál is. 94

99 A helyi szabályozás és településközi kapcsolatok A nagyobb városok vonzáskörzete el is nyelheti a kisebbekét, így alárendelődik a nagyobbnak, de nem feltétlenül szűnik meg. Az ikervárosok vagy kettős városok egymás közelében fekvő, de önálló közigazgatással rendelkező városok, amelyek funkcionálisan ki is egészítik egymást. A Christaller- modell A településhierarchiát általában a népesség száma is tükrözi, valamint a hasonló nagyságú központok egymástól való távolsága a méretükkel arányosan csökken és a központok térbeli elhelyezkedése nem véletlenszerű. Christaller 1933-as kutatása is bizonyította ezt. Az azonos rangú központi helyek ideális esetben egymáshoz kapcsolódó hatszögek csúcsain helyezkednek el, a náluk egy ranggal magasabb központok pedig a hatszög középpontjában vannak. A magasabb rangú központi helyek maguk is hatszöget formáznak, amelynek közepén egy még magasabb rangú központ helyezkedik el. Rang- nagyság szabály E. Auerbach 1913-as kutatása szerint a rang és a népességszám nagyjából arányos. Minél nagyobb az eltérés egy ország városhálózatában, annál erőteljesebben érvényesülhetettek az illető ország településfejlődésében a külső politikai tényezők a történelem folyamán pl. erőteljes központosítás, határváltozások. Az EU végre, úgy tűnik, nemcsak a fővárossal áll szóba, egy kiemelt kikötővel központtal (mint a gyarmati világban), hanem a kisebb régiókat, kistérségeket nagyon is felkarolja. A hierarchikus rendszer a társadalmi tudat tehetetlenségével, ha nem is erőszakosan fenntartva, lassabban áll rá a decentralizálás gondolatára is, nehezen indul ki a kistérségből általában a kicsiből. Ismét hangsúlyozandó pedig, hogy a szintén figyelemre méltó kis településegységben lehet könnyebben megközelíteni, megtartani az ideális elrendezési, társadalmi és környezeti példás állapotokat. Összefoglalás A szabályozási terv alapján készített Helyi Építési Szabályzat az itt ismertetettek szerint tehát egy-egy településre vonatkozik, de részletessége a konkrét településrészekre, távolságokra, épületméretekre, formákra, különböző intézményekre is kiterjed. A 9. tanulási egységben a legjellemzőbb településelemek, létesítmények előírásos méretbeli, számszerű adatait is illusztráltuk. Befejezésképpen a településközi viszonyokra ismét rávilágítottunk, mert a belső intézményi, szolgáltatási tevékenység nem záródhat településen belül. Kis település viszont kiváltképp nem nélkülözheti szomszédos, más települések kiegészítő segítségét. Egy település nem önmagában él. 95

100 Bevezetés IV. rész - témakör: A fenntartható, élhető épített környezet Ez a befejező témakör az ideális jövőképet vázolja fel, a korábbiakban tárgyaltakon túl. Az eddigiekben a fejlesztés műszaki, gazdasági, társadalmi elmeivel foglalkoztunk. Ezekből optimális településmodell alakítható ki. A valóságban is van optimális, legjobb település-megoldás amelynek a legtöbb előnye, pozitívuma van, de mindig a negatívumokhoz viszonyítva. Az ideális, nem a legjobb, hanem egyszerű tökéletességében csak jó. (Lehet, hogy ilyen csak volt, régebben a természettel való közelségben, ma nehezen található.) Az ideális településen nem az anyagi életszínvonal magas, hanem az életminőség, az életérzés jó (akkor negatívumok kevésbé játszanak szerepet). A befejező részben ezért az anyagi feltételeken túl a társadalom idealizált kapcsolati rendszerébe, eszmei (vizuális) kulturális szférájába is betekintünk. Áttekintjük a társadalmi és településhálózati rendszert a kontraszt és hierarchia szerepét a települések arculatában. Mindezek finomításával, kiegyensúlyozásával alakíthatjuk ki a jövő ideális település-képét.

101 10. fejezet - Irány az ideális település felé Bevezetés A történelmi és népi építészet tanulságaiból látható, hogy az egységes megjelenés, megszokott, megnyugtató, kiegyensúlyozott életminőséget tükröz. Az összhangjában szép megjelenésű falukép, utcakép mögött jól működő funkció rend uralkodik. Ez kiegyensúlyozott társadalmi, környezeti viszonyokat sejtet. Nincs indokolatlan környezetterhelés, tisztaság van. Célok: a hallgató keresse az összhangot a lényegében hasonló megjelenésű épületek sorában, figyelje meg az ellentétes különböző épületelemek, formák épített és természetes környezet, valamint telepítések közötti kölcsönhatást, tanulmányozza a szakmai és a helyi társadalmi munka megosztás menetét és optimális módját a településfejlesztési koncepciók, valamint tervek készítésénél, ismerkedjék a jövőbeni eredményesebb településfejlesztés anyagi és társadalmi, eszmei feltételeivel. Követelmények: Érezze az összhangot az egymástól lényegében nem eltérő küllemű épületek rendezett sorában, fedezze fel a kontrasztot, ellentétet a különböző megjelenésű elemek között (épített és természetes környezet, valamint erősen különböző épületformák és települések között is), ismerje a szakmai és a helyi társadalmi munkamegosztás menetét és optimális módját a településfejlesztési koncepciók és tervek készítésénél, összegezze a jövőbeni eredményesebb településfejlesztés anyagi és társadalmi, eszmei feltételeit. A település megjelenése, arculata 70. ábra: Fertőszéplak házsora (téglaházak). Forrás: Sabján, Buzás 2005 Videó: Hollókő 97

102 Irány az ideális település felé 71. ábra: Csonkakontyos, nádtetős, boronaházakból álló utcasor (Mumor, 1934). Forrás: Sabján, Buzás 2005 A hagyományos építészetből ismerjük, hogy a természetes anyagok, szerkezetek és a természetes módon kialakult település-elrendezés környezetével együtt rendet sugároz. Ez ősidők óta teljesített elvárás. A hagyományos építészetből ismerjük, hogy a természetes anyagok, szerkezetek és a természetes módon kialakult település-elrendezés környezetével együtt rendet sugároz. Ez ősidők óta teljesített elvárás. Ez a történelmi időkben ösztönösen oldódott meg. Nem volt szakadék a természetes és épített világ között, hiszen a beépítés is természetes anyagokkal, mintegy a természet utánzásával történt. Ezzel szemben új egyre inkább mesterséges környezetünkben elkerülhetetlen egy kettős alkotói hozzáállás. Az alkotás teremthet összhangot (harmóniát), de kifejezheti az ellentétek feszülését is, a kontrasztot (Garcia 1998, Hernandez, 2000) Az elsőről szól a történelem, és a ma is élő népi építészet, a fenti, 70., 71. ábra szerint Fertőszéplak és Mumor házsorával, párját ritkító példákként. A nem feltétlenül egyforma, de egymás mellett ritmikusan sorakozó házak (elemek) egy megépített, mozdulatlan zenei ritmust jelenítenek meg. (Az építészet megfagyott zene.) A modern korban az építészetben, zenében is (Wagner, Bartók) előtört az idegen, új forma hang elkápráztató feszültséget keltő kontrasztja. Az eredmnye ennek is végül egy magasabb szintű - egység. A modern építészet elemi törekvése is az egység, az összhang megtartása kell legyen. Progresszív építészeti irányzatok követik, fokozzák a népi és természetes elemek együttes érvényesülését. Ez az esztétikailag, vizuálisan is környezetkímélő hozzáállás egyre szükségszerűbb a már többször hangsúlyozott környezeti okok miatt. A műemlékvédelemben, település-rehabilitáció, rekonstrukció terén, természetesen megkívánt az ilyen alázatos, ám nagy horderejű hozzáállás. Ezzel fokozni, gazdagítani lehet a már megkopott, régebbi épületegyüttesek akár eredeti megjelenését, harmóniáját. 72. ábra: Frankfurt. Forrás: Glancey 2001 Az új kompozíciós lehetőség, a kontraszt hatás alkalmazása még nagyobb kihívás, körülményesebb, mint a megnyugtató, egységes összhang fenntartása. Nincs azonban lehetetlen. Kontrasztok összhatásából is lehet összhang tehetség kell hozzá, vagy modern józan paraszti ész. Az ellentétek (kontrasztjának) kihangsúlyozása, az ókortól kezdve, a hatalmaskodás tudatos módszere volt. A köznép tudatáig nem is jutott el a módszer mechanizmusa. Egyszerűen hatalmasabb, felsőrendűbb volt a fáraók 98

103 Irány az ideális település felé műemléke, a császárok palotája, beleértve a barokk francia napkirályi pompát is. A köznépnek általában mindig kicsi, szűkös volt a hajléka. Így volt ez a magyar feudalizmusban is. Továbbélő tanulság ez mára. Másképp, de hasonlóan van ez ma is. A kontraszt hatása, kifejező ereje nagy. Míg a történelemben a természetes anyagok hasonlósága csak a méretekben, díszítésben vált különfélévé a különböző társadalmi osztályok számára. Ma a merőben új építészeti forma, újszerű anyagában is meghökkentő egy más, korszerűbb minőség kihangsúlyozásával. Felkeltheti a figyelmet egy kirívó építészeti hangsúly, de vigyázni kell, hová ékelődik be ilyen épület, hogyan illik egyáltalán az épített és zöld környezetbe. Ma is markánsan, megfellebbezhetetlenül fejezi ki magabiztosságát, például egy tőkés vagy pénz-hatalom gigantikus torony-irodaházával. Körülötte az anyagában is szokványos beépítés törpe, szerény (72. ábra). Az irodaház-óriás már nem is egyszerű acél-üveg csoda, hanem egyre inkább ragyog fényvisszaverő üveg, rozsdamentes acél, nikkel még nemesfém felületeivel is. E mögött ma is lehet bőven társadalmi ellentét, e tananyag viszont a települési, műszaki megoldásokra koncentrál. A lényeg az, hogy rohanó korunkban sem lehet elkerülni az ellentéteket, sőt a kontraszt egyre újabb formában és anyagban jelenhet meg. Ez fokozott nehézség a településtervezés és építészet számára, de megoldandó kihívás: A modern beépítést is egységessé kell tenni, mint a régit, de egészen másképpen (73. ábra), Különböző méretű, formájú, anyagú elemek kerülhetnek egymás mellé. 73. ábra: Senhszien, Kína. Forrás: Glancey 2001 Határozottan különbözőek. Akkor érthető a kontraszt közlése. Ismét jó példának számít a New-York-i Katedrális és a hatalmas, de egyszerű mértani tömb, a háttérszerű felhőkarcoló. (35. ábra) Nem könnyű, de lehet műemlékek, akár parasztház mellé is fémvázas üvegfalat tenni. Ez építőművészi kihívás. A Mátyás templomot sem zavarja mellette a Hilton szálló, modern üvegfelületeivel tükrözi, mintegy többszörözi a gótikus csipkézetet. Az elv a határozott arányú ellentét, különbség, mint a zenében a különféle hangszerek célzottan különböző magas és mély hangja. A hangközök határozott rezgésszámkülönbségeknek felelnek meg. A zenei oktáv pl. pontosan a rezgésszám duplázását jelenti. Ez megnyugtató, felemelő összhangot eredményez. Az építészetben ugyanígy van, ha az egyik forma jóval nagyobb (kétszer akkora) az megnyugtatóan kifejezi a különbséget. Ha egy elem kicsit vagy alig nagyobb, mint a másik, vagy nem határozottan mutat, tagad valamit (kicsit tér el a derékszögtől), az a zenében hamis, az építészetben elmérték, ferde rossz ránézni. Így jobb, ha az ember becsukja a szemét, az ilyen környezetben. Mindez csak példa az arányok kontrasztjának érzékeltetésére, valójában a sokféle kompozíciós, különösen kontrasztos elem szinte végtelen lehetőséget és nehézséget jelent. Létezik egy klasszikus, bevált arányrendszer, az aranymetszés szabálya. E szerint a 8:5 arány a természetben, az emberi alakban is, sok oldalról reprezentálja a normálist, az egészségest. Maradva az épített környezetnél: jó érzést kelt, ha egy helyiség, egy városi tér hosszának és szélességének aránya 8:5. Ugyanígy megnyugtató különbség, ha egy épület-elem mérete 8/5-ször nagyobb, mint a másiké. A köztéri élettelen szobrok mérete is határozottan nagyobb kell legyen, mint az élő emberé. 99

104 Irány az ideális település felé Mindemellett jön még a színek áradata az újabb és újabb gyártmányok kiszámíthatatlan meglepetéseivel. Ezeket is összhangba kellene hozni a meglévő egésszel (74. ábra). Ez újabb, ismeretlen kihívás, mégis fel kell készülni rá. 74. ábra: Török tengerpart. Forrás: Mihályi, 2010 Színelmélet is van (szintén nem részletezhető itt). Egyszerűsítve azonban, a kontraszt hatás érvényes itt is, a tiszta, határozott ellentét. Nem a rosszul, alig eltalált színárnyalatok. Vannak egymással határozottan ellentétes színpárok komplementer színek (pl. sárga-kék, valamint a fehér minden színnek ellentéte). Divatos gyártmányok, divatszínek legkülönbözőbb eredetűek, nehezen állnak össze egy kompozícióba. 75. ábra: A formák és színek zavara. forrás: Ruda, 2000 Itt megáll az elmélet, ahol semmi sincs összhangban egymással, de a zöld környezettel sem (75. ábra). E mögött végül nem lehet összhangban a társadalmi lét sem. Ez az elferdült ízlésvilág csak tünet. A zűrzavart megelőző tervezői erőfeszítést sem igénylik sok helyen. Nem veszik komolyan, hogy a településfejlesztés társadalmi, gazdasági, műszaki teendői között az építészet is kimagaslik az épített környezet alakításának nagy felelősségével. Sok az épület, nagy a tét és a költségvonzat. Nem mindegy mi és hogyan épül. A beépítés módja, szerkezete, de formai aránya, színvilága is összességében sokféle, nagyban eltérő megjelenést eredményezhet. Nem egyszeri látványról van só. Az ott lakóknak nap mint nap, akár évtizedekig tartó folyamatos vizuális élményéről. Nem mindegy, hogy milyen ez a folyamatos élmény, emberekről van szó, a személyes és társadalmi életérzést határozza meg. Kedvezőtlen, lehangoló látvány, évtizedek alatt, hogy ne okozna pszichológiai, társadalmi problémákat. Ezeket csüggedés, elkülönülés, majd gazdasági lemaradás követi. (Rossz megjelenés, nem jó üzlet.) A fenti 75. ábra modernizálódott falurészlettel szemben lehet modern, akár zsúfoltan heterogén a település, ha színvonalas. Ez látható a következő (76.) ábrán: Sokféle, de mégis egységesen modern szerkezet. A víztükrön, zöldbe ágyazva nem is lehet rossz. 100

105 Irány az ideális település felé 76. ábra: Seatle (USA) modern mobil házsor. Forrás: Flanagan, Garn, 2007 Az előzőekben érintett (városképi) faluképi elemek, a beépítés ritmusa, formái, színei, aránya kérdésében a műszaki ismereteken túlmenő, sokoldalú esztétikai, művészeti képzettségre is szükség van. Úgy tűnik, sokféle szakemberre lenne szükség, sok tehetséges főre. Összességében a világ bővelkedik ilyen emberekben, és hazánk jó helyen áll ebben. A már korábban említettek szerint viszont, vidékünk néhányezer településére nem jut elég érzelmileg is kötődő szakértő. Az már jó, ha legalább egy-egy építész (településtervező) magáénak érzi a helyi feladatot. A magyar építészmérnök képzésben tananyag az előbbiekben vázolt forma- és szín-elmélet is. Az építészeknek tehát tudniuk kellene. Ismételjék át tehát az építészek újra, vagy álljanak speciális (művész) konzulensek rendelkezésre az arculati alakításoknál. Szükséges az ilyen együttdolgozás. A fejlesztés, tervezés elvégezte (kifizetése) után azonban a konzulensek, de olykor az építész sincs már a közelben. A megvalósult funkció és ennek tükre, a településkép pedig nem mindig a vártnak megfelelően sikerül. Szélesebb körű helyi érdekeltségű társadalmi együttműködésre van szükség tehát. Településfejlesztés és a társadalom Demokráciában e két fogalom összekapcsolható: A társadalom településfejlesztési tevékenysége így lenne helyes. A demokratikus keretek között természetes, hogy az egész helyi társadalom dologi, szellemi kapacitásával dolgozik és törődik saját településével. A keretek megvannak, de a demokratikus gondolkodás még mindig nem elég jellemző a társadalom tudatára. Így a lakosság tudtán kívül, számára hátrányos kimenetelű fejlesztések is megvalósulnak. (Az idegen érdekeltségű nagy kereskedelmi, ipari beruházások kistérségek tevékenységét sorvaszthatják, a tájra nyomasztóan települő építménytömegek vizuális kontraszt hatásáról nem is beszélve). Az egész társadalomban, bárkinek joga és módja lenne időben a szólásra, a szervezkedésre, az optimális fejlesztés és megvalósítás érdekében. Először legalább egy-két lelkes hozzáértő kell, hogy ezt elkezdje. Ez az ismertetés rá kívánja vezetni olvasóit a településsel való törődésre. Arra, hogyan tudnának legjobban segíteni településükön (ami egyébként a saját sorsuk helyszíne is). Ez az összegzés a kiinduló elgondoláshoz is ötletet adhat, majd sorban mutatja az irányt, egy-egy útravalóval: Kell tehát egy elhivatott személy (ha több nincs), aki átlátja a településfejlesztés folyamatát egészében, legalább nagyvonalakban. A tananyag ismétlésszerű áttekintésével tudatosodik, hogy annyiféle szaktudásra, szakemberre van szükség, amennyi a sok kis település érdekében nem kellően mozgósítható. Ezért jelen tananyag elsajátítása ajánlatos a település-ügyhöz, üzemeltetéshez egyébként is közelálló személyeknek, akik az egész tantárgy mondanivalóját magukénak tudják érezni, - nemcsak elsajátítani. Aki viszont pozitív érzelmekkel, de akár kételyekkel is viszonyul a téma iránt, az tovább gondolkodik és másokat is tud gondolkodásra, alkotásra bírni. A tananyag arra inspirál, hogy az egységes összhang létrejötte és fenntartása érdekében a fejlesztést elhivatottsággal vegyék kézbe. A munkát pedig amennyiben lehet, helyben kell szétosztani. 101

106 Irány az ideális település felé Jó manager, védnök lehet a település polgármestere (ha van, főépítésze). Főszereplő a településtervező (építész). A felsoroltak lehetnek külön jó szakemberek, de kis településen valószínűen többen nem helybéliek. A Településfejlesztési (építési) Bizottságnak viszont kell (illő), hogy legyen helyi vezetője és illetékes szakértő tagja. Településügyi, műszaki gyakorlattal e felsőfokú tananyagot elsajátító szakember érezze, hogy kell is tennie településéért. (Több mindenre hívja fel a figyelmet ez a tananyag, amit talán hivatásos településtervező sem vesz komolyan az adott, általa nem helyi lakosként, kevésbé ismert településen.) E kurzus eredményes tanulója tehát érezze, hogy a hozzáértők között kiemelkedő érzékenységet, átfogó tudást, majd jártasságot szerezhet települése gondjainak és fejlesztésének kezelésében. Demokráciában magánszemélyként, szakértőként is beleszólhat a munkába, (ehhez nem sokan tolonganak), szerényen, az ismeretek birtokában tegye ezt. Az önkormányzat jól felfogott érdeke, hogy ilyen felkészültségű bizottsági tagja, elnöke is legyen. Ez már nem adminisztratív, beosztott munkakör. A bizottsági elnök már közvetlenül szemmel tarthatja a fejlesztést. Nem egymaga kell ellenőrizze egy tervezőintézet munkáját, de könnyen összeválogathat egy elhivatott, szakértő csoportot. Olyat, amely nemhogy bírálja, hanem felülbírálja az egész tervjavaslatot, ha az egyébként jó színvonalú tervezet a helyi adottságokhoz és célokhoz nem alkalmazkodik kellően. A gyakorlatban, egyelőre a településfejlesztés és a helyi társadalom nem dolgozik kellően együtt. A valóságban, a lehetőségek ellenére, ha akad is beleszólás, a nagy, bejáratott rendszer önműködő. A magas fokon összetett fejlesztési folyamat egy megszokott, zárt rendszert képez. Ebből születnek a terjedelmes fejlesztési, szabályozási tervek, a megelőző tanulási egységekben sűrítetten (!) tárgyalva könyvsorozatnyi dokumentációk készülnek, számtalan tervezői, szakértői munkarésszel, mintegy 25-féle hatósági tanulmánnyal, hozzájárulással, vagy ennek megtagadásával, e miatt éves huzavonával). Ebből elég ahhoz, hogy egy intelligens falu - vagy várospolgár, mindezzel szemben, analfabétának Tiborcnak képzelje magát. Történelmi utánéléseket hurcolunk így tovább. Demokráciában pedig, áttekinthető kellene legyen a bonyolultabb rendszer is a helyi társadalom számára. Ha mindez a rendszer nem válik közérdekűbbé, addig csak egy elkülönülést megtartó hierarchia él: a településtervezés hozzáértő zárt szakmai köre, a végrehajtásban szereplő, nem szakmai (akár hozzá sem értő) vezető, intéző végül a helyi társadalom szerepe, érdeke (amelyért az egész történik) kérdőjel marad. Ez a hierarchia (anakronizmus), idejétmúlt a demokráciában. Rég nem így kellene legyen. A helyi társadalommal kell kezdeni. Kis település (néhány)száz lakója között nyilván akad jó néhány világos józan paraszti ész intelligencia. Így nem reménytelen a helyzet. Akkor ez a tananyag a következő gondolatsorral alkalmazható: A józan paraszti ész olykor jobban lát az adott helyen mint egy távoli központi, terjedelmes szakértői, tervezői koncepció. Ez az állítás nem képtelen, bár ma már idejétmúlt. Egyébként komoly tények sorakoztathatóak fel: a józan paraszti ész évszázadok óta bizonyít, a népi építészeti hagyaték évszázadokon keresztül megfelelt funkciójában, és a lakossággal, környezetével való kapcsolatában. A régi, egyszerű emberek közvetlen gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeztek, épp a szükségből adódó nehézség készítette fel az embereket a helyes döntésre, szűk skálában mozoghattak, főleg a környező természetes anyagok és megoldások keretében, mégis maradandót mai szóval fenntarthatót alkottak. Miért probléma tehát ez ma? Az egyszerű, szerény életvitel mellett a gazdag, természetes környezet jó tanítómester ma is. Ez utóbbi érv viszont különösen kikopott a társadalom gondolkodásából. Nem úgy a településhierarchia. A társadalom tudatában könnyen emészthető, hivatalosan bevett összefüggés az, hogy minél központibb, nagyobb 102

107 Irány az ideális település felé egy település, annál jobban teljesít, termel, szolgáltat stb. mindenben jobb, kár is sorolni. A nagyváros kulturáltabb, jobban oktat, kiválóbb szakembereket nevel. E mellett a településhierarchia hivatalos és társadalmi megítélésébe még belefér az, hogy vannak decentralizált központok történelmi kisvárosok melyek iskoláiból számos tehetséges, neves szakember került ki. A hierarchia legalsó szintje viszont a tájékozatlanok számára egyenesen meglepő: a tanyákról, kis falvakból került ki országos arányban igen sok tehetség, eredményes alkotó és nem egy európai szintű szellemi nagyság. Nem szabad tehát lemondani a kis települések szellemi potenciáljáról. Nem mindent csak a városból, központból lehet megoldani. Amit lehet helyben kell megtenni, a szubszidiaritás nem eléggé hangsúlyozható elve alapján. Ez az elv nem tiltja a központi intézkedést, segítséget, a tanítást. A kioktatást nem kell mindenestül elfogadni, a helyi ismeretek ezeket, adott esetben felülírhatják. Végül is, az építészeti kontraszthatásokkal is hangsúlyozott, hierarchikus rendszer eredményezi a nagy ellentéteket, feszültséget. A kialakuló társadalmi, környezeti hátrányokat csak fokozza, konzerválja. A különbözőségeket nem túlozva mutatja az egyszerű diagram, Magyarország sematikus térképét markáns domborzatával (77. ábra). 77. ábra: Magyarország légszennyezés térképe. Forrás: Ruda Nem földrajzi domborzatról és óriáshegycsúcsról van szó. A nagyobb dombok körben a ~ kétszázezres lakosú Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, középen a csúcs a kétmilliós Budapest. Szakadéknyi a különbség, lefelé is, a felsorolt öt nagyváros alatt szintén tátong szakadék a sokkal kisebbek felé. Szembetűnő ez a nagylépcsős hierarchia, nem természetes fejlődés eredménye az előbbiekben kifejtettek szerint. Ez a történelem és közelmúlt hagyatéka is. Szép a hierarchikusan kiemelkedő városok és a csúcs, a főváros nagy és még nagyobb teljesítménye, gazdasági, kulturális fensőbbsége, ezért vonzó is. Túlzottan nagy a különbség, nagy a vonzás. Különösen nagy ezért a fővárosi agglomeráció. Már az első témakör szerint, itt a nagyváros peremén szintén magas hierarchiafokozatú peremvárosoknak kellene lenniük, melyek ellátnák az agglomeráció terjedelmes kertvárosi településszövetét. Ez homlokegyenest másképp van. Az agglomeráció sok-sok önmagában talpon nem álló, egyszintes településének lakássűrűsége túl kicsi ahhoz, hogy a szolgáltatási, tevékenységi rendszer teljes legyen. Az ilyen, nem is nagy lakosságú kertvárosias település a hierarchiának csak alacsony fokán állhat. Budapest áll a csúcson, kiemelkedő szolgáltatási és foglalkoztatási kínálatával. Ezért szorítja körül Budapestet, a hierarchia csúcsot, egy 30 km sugarú agglomerációs gyűrű, és használja ki a jobb, központi lehetőségeket. Százezrek utaznak, tolonganak ezért naponta. Nemzetgazdasági szinten az egyik legnagyobb energiatöbblettel jár ez. Rendkívül nagy kiadást, életminőség romlást is takar, ez a gyakorlat már-már elfogadhatatlan mértékű szennyezéssel. A fenti (77.) ábra a légszennyezés arányát szemlélteti mely követi a közlekedés, szállítás intenzitását. 103

108 Irány az ideális település felé Amennyiben ez a rendszer egyáltalán fenntartható, aránytalanul nagy erőfeszítésbe, kiadásba kerül. A környezetterhelés pedig így is nő. Mind ehelyett ki kell egyenlíteni a túlzott településközi hierarchikus különbséget. Lehessen kisebb helyeken is megélni, ne kelljen túl sokat gépkocsizni, szennyezni. A vizuális szennyezés fogalma is ismert már, a bántó, (vissza)-taszító megjelenés. Ilyen a rendezetlen környezet, a szemét. Mint bármely szennyezés esetén, a dús zöld környezet kompenzál, elfed, tisztít. A természet még ma is végtelenül gazdag, vizuális kontrasztként be tudja fogadni a magában végül is egyszerű vázelemekből, dobozformákból álló modern üvegpalotát is. Ez egy újabb kihívás, a többi nem újdonság, a régi ismétlődő mintájára tovább működik. A modern, egyszerű mértani formákból álló épületújdonságok, megfontolt építészeti alázattal, illeszthetőek a környezetbe a józan közízléssel támogatva, a már korábban hivatkozott példák szerint is. Jó esetben színesedhet a település, a környezet funkciója, megjelenése. 78. ábra: Seatle (USA) különböző anyagok összhangja. Forrás: Flanagan, Garn, 2007 Ez nem azt jelenti, hogy szükségszerű a modern formák mindenütt való térhódítása. A legfejlettebb országokban vidéki régiók őrzik meg hagyományos, természetbe ágyazott megjelenésüket (Finnország, az Alpok egyes régiói). Az életszínvonal, a funkciók lehetnek e mellett modernek. Modern funkció és élet, hagyományokon épülő, természetes keretben ez a környezettudatos, korszerű, európai magatartás. [Reischl, 2010] Jelen, rövid tananyag mindezt sűrítve taglalja. A többoldalú megközelítésben nincs szükségtelen elem, a megoldás komplex, nem egy szakma feladata. Egy-egy főben kell viszont e sűrítményt összpontosítani, hogy a nagy egész átlátható legyen. Összefoglalás Az egész tananyag tanulsága szerint, számtalan alkotórész, épített és zöld környezeti egység, társadalmi tevékenység befolyásolja a település eredményességét, megjelenését, fenntarthatóságát. Mindezek jó irányba történő változtatásával, sok kis lépéssel is látványos eredményt lehet elérni a helyiség felvirágoztatásában, életminőségében. A településhálózat rendszerének bővebb ismertetése nem tartozott a tananyag fő mondanivalójába. A települések hierarchikus kapcsolata egyébként egymagában kiemelkedően nagy energetikai, környezeti és társadalmi problémákat okoz, felülmúlja a településen belüli hátrányos viszonyokat, negatív hatásokat. Nem kívántunk a (nagy)város-rendszerrel foglalkozni, mert már az 1. tanulási egység szerint is inkább a vidék oldaláról indulhat a segítség, kiemelten a környezetgazdálkodási lehetőségek által. A vidéki környezet könnyebben egyensúlyban tartható. E mellett beláthatóbb tennivaló a kisebb települések hierarchia szintjének emelése, az amúgy is kijáró szolgáltatások, munkahelyek választékának, színvonalának növelése. Említett törvényszerűség, hogy a magasabb ranggal, nagyobb méret, lélekszám jár. Erre való a kistérségi összefogás és a decentralizált koncentráció. Hasonlóan az agglomerációs dezurbanizálódás kertvárosiasodás közepette egy-egy hierarchiát fokozó peremváros léte szükséges. Így tudja mentesíteni a decentralizált fejlesztés a túlzsúfolt, bedugult nagy központokat. 104