listopada: Izložba učeničkih radova u Đačkom domu povodom Dana neovisnosti RH

Átírás

1 Br.1. VIJESTI, DOGAĐANJA 23. rujna: Rok prijave na OKTV 29. rujna: Vašar na dan Sv. Mihovila u vrtiću listopada: Izložba učeničkih radova u Đačkom domu povodom Dana neovisnosti RH 4. listopada: Obilježavanje Svjetskog dana životinja u vrtiću 6. listopada: Prisjećanje na aradske mučenike: polaganje vijenca kod kipa Karla Knezicha 7. listopada u 8.00 sati: Školska svečanost povodom Dana neovisnosti Republike Hrvatske 7. listopada u 9.30 sati: Dani berbe grožđa u vrtiću HÍREK, ESEMÉNYEK Szeptember 23.: OKTV jelentkezés határideje Szeptember 29.: Mihály-napi vásár az óvodában Október 3-8.: Diákalkotások kiállítása a kollégiumban a Horvát Köztársaság Függetlenségének napja alkalmából Október 4.: Állatok világnapja: alkotónap az óvodában Október 6.: Emlékezés az aradi vértanúkra: koszorúzás Knézich Károly szobránál Október óra: Iskolai ünnepély a Horvát Köztársaság Függetlenségének napja alkalmából Október óra: Szüreti mulatság az óvodában

2 DOGODILO SE, EZ TÖRTÉNT Počela je nova školska godina u HOŠIG-u OPROŠTAJ I POZDRAV NA OTVORENJU ŠKOLSKE GODINE Nova školska godina u HOŠIG-u otvorena je tradicionalnom svečanošću. Nakon intoniranja hrvatske i mađarske himne učenici 2. i 4. razreda osnovne škole, odnosno Školski sastav je prikazao veseo program. Učenike, roditelje i nastavnički zbor je pozdravila doravnateljica Ana Gojtan, koja je na početku svoga govora najavila da je ravnateljica ustanove Anica Petreš Nemeth Glavnogradskoj samoupravi, održavatelju ustanove, uputila zamolbu za mirovinu te da je njenu zamolbu Skupština Glavnogradske samouprave prethodnog dana odobrila. Doravnateljica je ukazala na zasluge uspješnog pedagoškog rada ravnateljice i kako je kazala: Anica Petreš Nemeth je ostavila takvo bogato nasljedstvo zajednici koje obvezuje na nastavak. Anicu Petreš Nemeth je prigodnim recitalom pozdravila Inez Kvarda, predsjednica Đačke samouprave, te je ravnateljica ganuto primila kitu cvijeća uime zajednice od Ane Gojtan i Inez Kvarda.

3 U nastavku svoga govora Ana Gojtan je izvjestila da je u vrtiću 46 mališana, u osnovnoj školi 121 učenik, u gimnaziji 91 đak, sveukupno 258 učenika započelo novu školsku godinu u ustanovi. U svezi s izmjenama obrazovnog sustava je istaknula ono što se zasigurno zna, da će se mijenjati odgovornost i uloga vlade: s preuzimanjem većine samoupravnih zadaća ona će imati veći udio u održavanju škola. U pripremi je okvirni zakon o kojem će raspravljati parlament, ali sastavni dijelovi, primjerice propise maturalnih ispita ili nacionalni osnovni program regulirat će posebna uredba. Prema mišljenju doravnateljice promjene neće utjecati nepovoljno na školu. HOŠIG kao narodnosna ustanova ima poseban status, i zahvaljujući dosadašnjem radu, može podići svoj ugled i ulogu svojih interesa u državnoj sferi. Kao što je izjavila: neke zamisli izričito jačaju pedagoške ciljeve. U središtu nove obrazovne odnosno općeprosvjetne koncepcije jesu društvene vrijednosti, vrijednosti koja čine i temelj odgoja. Ovi ciljevi nisu noviteti za HOŠIG. U skladu s posebitostima narodnosti, škola smatra važnim znanje hrvatskoga jezika, poznavanje hrvatske kulture, prošlost i sadašnjost matične domovine, njegovanje običaja hrvatskih etničkih skupina. Kako je Ana Gojtan naglasila: sve te spoznaje omogućavaju opstanak, očuvanje samobitnosti hrvatske zajednice. Doravnateljica je nakon toga posebno pozdravila nove učenike HOŠIG-a koje je oslovila poimence te je đacima zajedno s Inez Kvarda pružila ruke i zaželjela im puno uspjeha u učenju. Prvaši osnovne škole, njih 17, i 13 učenika nultog razreda gimnazije primilo je i male prigodne darove. Nove članove zajednice su stari đaci, roditelji i nastavnici pozdravili pljeskom te je tako i službeno započela 2011./2012. školska godina.

4 Elkezdődött a tanév a HOŠIG-ban BÚCSÚ ÉS KÖSZÖNTÉS A TANÉVNYITÓN Hagyományos ünnepséggel nyitották meg az új tanévet a HOŠIG-ban. A magyar és a horvát himnusz eléneklése után az általános iskola 2. és 4. osztályos tanulói, valamint az iskolazenekar adott vidám hangulatú műsort. A diákokat, a szülőket és a tanári kart Gojtán Anna általános igazgató-helyettes köszöntötte, aki beszédének elején bejelentette, hogy az intézmény igazgatója, Németh Istvánné nyugdíjazási kérelemmel fordult a fenntartó Fővárosi Önkormányzathoz, s kérelmét a Fővárosi Közgyűlés előző nap jóváhagyta. Az igazgatóhelyettes méltatta a leköszönő igazgató eredményes pedagógusi munkásságát, s mint elmondta: Németh Istvánné olyan gazdag örökséget hagyott a közösségre, amely folytatásra kötelez. Németh Istvánnét szavalattal köszöntötte Kvarda Inez, a Diákönkormányzat elnöke, majd az igazgatónő meghatottan vette át azt a virágcsokrot, amelyet Gojtán Anna és Kvarda Inez nyújtott át a közösség nevében. Beszédének folytatásában Gojtán Anna elmondta, hogy idén az óvodában 46, az általános iskolában 121, a gimnáziumban 91, összesen 258 diák kezdi meg az új tanévet. Az oktatási rendszer újdonságaival kapcsolatban kiemelte, azt már biztosan lehet tudni, hogy változik az állam felelőssége és irányító szerepe: az iskolák fenntartásában az állam nagyobb szerepet vállal, sok feladatot átvéve az önkormányzatoktól. Jelenleg egy kerettörvény készül, amelyet a parlament vitat majd meg, a részletekről, például az érettségi szabályairól és a Nemzeti Alaptantervről pedig külön rendeletek készülnek. Az igazgató-helyettes véleménye szerint a változások nem érintik majd hátrányosan az iskolát. A HOŠIG nemzetiségi iskolaként különleges státuszt élvez, és éppen az elmúlt évek munkájának köszönhetően, növelni tudta tekintélyét és érdekérvényesítő képességét az állami szférában. Mint elmondta: bizonyos elképzelések kifejezetten megerősítik a pedagógiai célkitűzéseket. Az új oktatási, illetve köznevelési koncepció középpontjába a társadalmi értékek és az értékeken alapuló nevelés kerül. Ezek a célok a HOŠIG-ban nem számítanak újnak. A nemzetiségi sajátosságoknak megfelelően az iskola fontosnak tartja a horvát nyelvés kultúra elsajátítását, az anyaország múltjának, jelenének ismeretét, a horvát népcsoportok hagyományainak megtartását. Mint Gojtán Anna hangsúlyozta: ez az a tudás, amely megőrzi és fenntartja a magyarországi horvát nemzetiségi közösség önazonosságát, megőrzi magát a közösséget.

5 Az igazgató-helyettes ezután külön üdvözölte a HOŠIG új diákjait, akiket név szerint szólított meg, majd a diákokat Kvarda Inezzel együtt - kézfogással köszöntötte és kívánt tanulmányaikhoz sok sikert. A 17 új elsős és a gimnázium előkészítő évfolyamának 13 tanulója apró ajándékot is átvehetett. A közösség új tagjait a régi diákok, szülők és a tanárok tapssal köszöntötték, s ezzel hivatalosan is elkezdődött a 2011/2012-es tanév. VRŠITELJICA DUŢNOSTI RAVNATELJICE NA ČELU HOŠIG-A Nakon što je Anica Petreš Nemeth otišla u mirovinu Samouprava Glavnoga grada je za vršiteljicu dužnosti ravnateljice zadužila doravnateljicu Anu Gojtan. Samouprava je raspisala natječaj za izbor ravnatelja. MEGBÍZOTT IGAZGATÓ A HOŠIG ÉLÉN Németh Istvánné nyugdíjba vonulása után a Fővárosi Önkormányzat Gojtán Anna általános igazgató-helyettest bízta meg a HOŠIG vezetésével megbízott igazgatóként. Az önkormányzat az igazgatói tisztségre pályázatot írt ki.

6 NARODNOSNI TABOR U SANTOVU Ovoga su ljeta od 10. do 15. srpnja trinaest učenika nižih razreda HOŠIG-a u pratnji tri učiteljice - Anite Rittgasser, Marijane Jakošević i Snježane Baltin - sudjelovali u petodnevnom taboru u Santovu u Bačko-kiškunskoj županiji. Sudionici tabora su upoznali prirodne i kulturne vrednote ovog hrvatskog naselja, te su stekli nove prijatelje i obogatili se novim doživljajima. Tabor su posjetili i članovi plesne grupe iz Dušnoka s kojima su se djeca brzo sprijateljila. Đaci su posjetili lovački dvorac i izložbu u Karapanči, pjevali, plesali, crtali i od gline izrađivali posude. Putovali su kočijom do kipa Bogorodice, kupali se u susjednom selu u toplicama, vježbali su orijentiranje pomoću karte sela, a usput se divili rodama na stubovima. Svi su uživali u miru sela, zanimljivim pogramima, dobrom društvu, ukusnoj hrani, te se vratili svojim domovima s mnogo lijepih doživljaja. Snježana Baltin, učiteljica

7 NEMZETISÉGI TÁBOR HERCEGSZÁNTÓN Idén nyáron július 10. és 15. között tizenhárom alsós tanuló három tanítónőjük - Rittgasser Anita, Jakosevity Marianna, Báltin Sznezsana - kíséretében ötnapos táborozáson vett részt a Bács-Kiskun megyei Hercegszántón. A táborozók megismerhették a horvát kisfalu természeti és kulturális értékeit, s új barátokkal és élményekkel gazdagodhattak. A táborba ellátogattak a dusnoki tánccsoport tagjai is, akikkel a gyerekek hamar összebarátkoztak. A résztvevők kirándultak a karapancsai vadászkastélyhoz, megtekintették az itt látható kiállítását, emellett énekeltek, táncoltak, rajzoltak és agyagoztak. Utaztak lovas kocsival a Szűz Mária szoborig, strandoltak a szomszéd falubeli fürdőben, gyakorolták a térképolvasást, és közben csodálták az oszlopon álló gólyákat. Mindenki élvezte a falu csendjét, az érdekes programokat, a jó társaságot, a finom ételeket, és sok szép élménnyel tértek haza. Báltin Sznezsana tanítónő

8 MATURALAC U DUBROVNIKU Dan, 26. kolovoza je bio jedan od vrlo vrućih ljetnih dana, petak, ali za razliku od ostalih stanovnika Budimpešte, za nas maturante je stoga bio značajan što smo tada krenuli na maturalac, naš zadnji razredni izlet za koji smo se mjesecima pripremali. Poslije toliko lijepih priča, prepuni očekivanja i uzbuđenja, nakon 15 satne vožnje konačno smo stigli u Dubrovnik. Već smo prve večeri dobili izlazak te smo krenuli otkriti ljepote grada. Ni mrak ni umor nas nije mogao spriječiti u tome iako smo slutili da će nam grad pokazati još ljepše lice na svjetlu. Bili smo u pravu. Izjutra smo posjetili po starosti treću ljekarnu u Europi koja se nalazi u dubrovačkom franjevačkom samostanu, ušli smo u palaču Sponzu, gdje smo pogledali slike dubrovačkih branitelja za vrijeme Domovinskog rata. Potom smo produžili u Knežev dvor, gdje su knezovi Dubrovačke Republike obavljali svoje obaveze za vrijeme njihova mandata, uselili se u palaču da bi mogli što bolje služiti interesima države bez obzira na svoje osobne probleme. U zgradi se nalazila i tamnica koju smo isto posjetili i vidjevši prostoriju i rekonstrukcije mogućeg izgleda zatvora, mislim da smo svi žalili robove koje su ovdje mučili, a oni ispaštali za svoje grijehe. Napokon, ušli smo i u prekrasnu Katedralu uređenu u baroknom stilu, jer prijašnja je nažalost uništena u požaru. Ova je zgrada poznata i po tome što je u njoj kršten naš razredni prijatelj Nikola Mihajlović. Uz Katedralu se vezuje i jedna legenda: Rikard Lavljeg Srca stradao je u brodolomu i uspio se iskrcati na otok Lokrum, gdje je obećao da u slučaju ako preživi nesreću na ovom će mjestu dati sagraditi crkvu. Katedrala koju danas vidimo mene je osobno iznenadila svojom neočekivanom jednostavnošću u odnosu na barokne crkve. Najveći ukras doma Božjeg su oltari nalijevo od glavnog broda, jedan je izgrađen i ukrašen od veoma rijetkog ljubičastog mramora. A pred nama su se otvorila i vrata riznice crkve: zlato se sjalilo do beskraja u maloj sobi, a u vitrini smo vidjeli relikvije Sv. Vlaha, zaštitnika grada Dubrovnika. A odakle nam informacija o zaštitniku Dubrovačke Republike? Iz filma o povijesti Dubrovnika koji smo prve večeri pogledali u 3D. Još jednu znamenitost sam izostavila koja je možda puno privlačnija od ostalih, a to su zidine Grada. Da ne bismo u najvećoj vrućini hodali po njima ustali smo ranije i zahvaljujući tome doživjeli smo grad kao nikad prije: u jutarnjoj nevinoj svjetlosti. Obišli smo dva kilometra zidina za jedan sat i to gotovo bez napora, jer su nam krajolik i slika grada nadoknadili snagu izgubljenu penjući se po kamenju. Lijepom i modernom žičarom popeli smo se i na planinu Srđ. U tamošnjoj utvrdi smo pogledali ratni muzej i vidjeli mjesto s kojeg su agresori svom silinom napadali grad. Kakva panorama sve do Elafita! Izvan starog grada uživali smo u kupanju na Lapadu. Za vrijeme našeg boravka u Dubrovniku posjetili smo i mjesta u okolici grada. Primjerice gradić Ston koji je poznat po svojim solanama, gdje se morska sol iz vode izdvaja isparavanjem i tako dobijemo sol koja je međunarodno priznata kao jedna od najkvalitetnijih u svijetu. Oko naselja u planinama mogli smo vidjeti veliki zid koji je služio obrambene ciljeve u prvom redu protiv Turaka. Bili smo i u Cavtatu gdje smo pogledali galeriju Vlaha Bukovca upoznavši njegovu umjetnost i zgradu u kojoj je najveći hrvatski slikar stvarao.

9 Penjali smo se i na brdo na kojem se nalazi mauzolej obitelji Račić izgrađen po nacrtu poznatog kipara Ivana Meštrovića. Mala zgrada nam baš u svojoj jednostavnosti ističe trajnu vrijednost života čak i nakon smrti. O tome nam svjedoči i Meštrovićeva misao upisana na zvono: Saznaj tajnu ljubavi, riješit ćeš tajnu smrti i vjerovati da je život vječan. Toliko toga smo vidjeli, no ipak ne možemo reći da smo potpuno upoznali Grad Slobode. Ni prijepodne vidjevši njegovo blago, ni poslije podne osjetivši valove mora na svojoj koži, ni noći uživajući u zabavi koju nam je pružio. Jer Dubrovnik se ne može upoznati hodajući po Stradunu, pijući kavu u nekom malom kafiću u nekoj sporednoj ulici, plešući u maloj lokalnoj diskoteci slušajući domaću glazbu, ili kupajući se u moru. Naša Dubrava će zauvijek ostati jedna tajna koja nam kroz čistu povijest želi dokazati, da ni poslije tisuću godina nije izgubila svoju vrijednost, koja će i nadalje ostati ukras, dijamant Hrvatske i cijelog Jadrana. A nama maturantima bar putem fotki, poklona ili samo preko mirisa mora je dala nešto što se ne može dovoljno cijeniti: dio sebe. Fružina Füzesi, učenica 12.b razreda

10 ÉRETTSÉGI KRÁNDULÁS DUBROVNIKBAN Az egész nyár mindannyiunk számára várakozással telt. Csak egyetlen dologra tudtunk gondolni, a nyár végi érettségi kirándulásra Dubrovnikba. Mint ismeretes, iskolánkban hagyományosan minden évben megszervezik a végzős évfolyamba lépő diákok számára ezt a különleges kirándulást. Izgultunk, de ugyanakkor féltünk is. Nem konkrétan az utazástól féltünk, hanem az utána következő időszaktól, hogy most már mi is elindultunk azon a bizonyos rögös úton. Az út során ez persze nem befolyásolta vidám hangulatunkat. Olyan értékekkel gazdagodtunk, amelyeket nem lehet szavakba önteni. Sokkal jobban megismertük egymást, aminek már éppen itt volt az ideje, hiszen már csak egy évig leszünk így együtt. Gazdagíthattuk tudásunkat, jobban megismerhettük a horvát kultúrát, a dalmát emberek szokásait. Nem ment persze minden ilyen egyszerűen. Az indulás meglepő módon minden gond nélkül zajlott. Ismerve magunkat, tőlünk ez művészet volt. A csoport nagy része az iskolától indult, néhányan pedig a határnál csatlakoztak hozzánk. Így már tejes volt a csapatunk. Mindenki számára megkezdődött a véget nem érő utazás. Már az odafele út is tartogatott számunkra meglepetést. Split közelében jártunk, amikor értesültünk róla, hogy egy félreértés miatt nem tudjuk első esténket ott tölteni, ahogy azt eredetileg elterveztük. Még aznap este Dubrovnikba utaztunk. Az esti órákban érkeztünk meg a dubrovniki kollégiumba. Nagyon kulturált, csodaszép helyen voltunk elszállásolva, 2-3 ágyas szobákba voltunk beosztva. Mindenkit kimerített az utazás, de ennek ellenére izgatottan vágtunk neki a városnak. Körbejártuk, ismerkedtünk a hellyel. Végigjártuk a hangulatos kis utcákat, rögtön kiismertük magunkat. Megismertük az óváros éjszakai arcát. A következő nap felfedezhettük még alaposabban a várost, amely mindannyiunkat elvarázsolt, magával ragadott. Egész nap együtt voltunk, kávézgattunk, beszélgettünk, többet tudtunk meg egymásról is mint addig. Vasárnap Prapratnoba utaztunk. Ston városában megnéztük a sólepárlót, ahol egy szezonban akár 350 tonna sót is kitermelnek. A tengervízből nyerik a sót, a nap segítségével elpárolog a víz, így nyerik ki a tiszta sót, amit később akár konyhasóként is felhasználnak. A rövidke városnézés után ellátogattunk Prapratno gyönyörű strandjára. A délutánt már a tengerparton élvezhettük. Mindenki alig várta, hogy végre megmártózhasson a türkizkék tengerben. Homokos part, kellemes tenger, napsütés, nem is kellett több. Estére visszamentünk Dubrovnikba. Az ételek, amelyeket számunkra készítettek fantasztikusak voltak. Minden este egy kicsit mi is az éjszakai élet részévé váltunk. Voltak olyan napok, amikor csupán a mólóra ültünk ki és beszélgettünk, hallgattuk a tengert, de voltak olyan esték is, amikor meglátogattunk egy-két szórakozóhelyet. Hétfőn Cavtatba utaztunk, ahol megnéztük Vlaho Bukovec szülőházát. A ház belső része jórészt megőrizte eredeti formáját. Láthattunk festményeket, régi bútorokat. Ezután utunk egy mauzóleumhoz vezetett, amelyet Ivan Meštrović készített. A városnézés után, ismét alkalmunk nyílt élvezni a tengerpartot, ahogy ezt a következő napok délutánjain is tettük. Lapadra is ellátogattunk, de ide csak fürdőzés céljából. Alkalmunk volt egész nap strandolni és napozni. A rákövetkezendő napokat Dubrovnikban töltöttük. Ellátogattunk a helyi nevezetességekhez. Megnéztük a Knežev dvort,

11 amely a kormány székhelyéül szolgált a régi időkben. Megtekintettük a Katedrálist is, amely a mi drága Nikolánk szerint arról híres, hogy ott keresztelték meg. Alkalmunk volt megnézni a kincstárat is. Itt őrzik Dubrovnik védőszentjének, Szent Balázs relikviáit. A legfárasztóbb élmény mindannyiunk számára az óvárost körülvevő fal megmászása volt. Megérte a fáradozást, csodálatos panoráma tárult elénk. Beláttuk az egész várost, a végtelen tengert, a környező szigeteket. Az utolsó napon libegővel utaztunk a Srđ-hegyre, ahol a Dubrovniki Horvát Függetlenségi Háború Múzeumát tekintettük meg. Úgy vélem, az egész csoportot sokkolták az ott látottak. Filmet néztünk arról, hogyan bombázták a várost, képeket láttunk menekülő emberekről, lerombolt házakról, iskolákról. A látogatás mindenkiben maradandó nyomot hagyott. Az utolsó estén a dubrovniki Linđo táncegyüttes előadását tekintettük meg. Táncoltak hazai táncokat, de ugyanakkor láthattunk tőlük sokác és bunyevác táncokat is. Kellemes és pihentető búcsúprogram volt. Még aznap este, hogy a nagy meleget elkerüljük, élményekkel felpakolva tértünk haza. Ezt az utazást soha nem fogjuk elfelejteni. Nagy Cintia 12.b osztályos tanuló Izdaje: Hrvatski vrtić, osnovna škola, gimnazija i đački dom, Budimpešta Suradnica: Rita Grbavac Urednica: Ana Gojtan Kiadja: Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, Budapest Munkatárs: Grbavac Rita Szerkesztő: Gojtán Anna