EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR FÖLDRAJZ ÉS FÖLDTUDOMÁNYI INTÉZET TERMÉSZETFÖLDRAJZI TANSZÉK

Átírás

1 EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR FÖLDRAJZ ÉS FÖLDTUDOMÁNYI INTÉZET TERMÉSZETFÖLDRAJZI TANSZÉK A NÓGRÁD GÖMÖRI BAZALTVIDÉK VULKÁNOSSÁGÁNAK ÁTTEKINTÉSE SZAKDOLGOZAT KÉSZÍTETTE DÖMÖTÖR NIKOLETT TÉMAVEZETŐ DR. KARÁTSON DÁVID BUDAPEST 2012

2 Tartalom 1. Bevezetés Kutatástörténet A terület földrajzi helyzetének bemutatása Földtani felépítés Paleozoikum Kainozoikum Karancs-hegység és a közelebbi ok A Karancstól délebbre lévő bazaltelőfordulások A Karancstól északra lévő bazaltelőfordulások A Medves-fennsík és a közelében található bazaltkibukkanások Medves-fennsík A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások Cseres-hegység Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc Füleki-medence Remete-tető Kerek-hegy Kis-, Nagy-Bucsony Monosza Béna-hegy Pogányvár Kis-Karád Erős-ág Bagolyhegy Tilic-hegy Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek Antropogén hatások Bányászat Összegzés Köszönetnyilvánítás Irodalomjegyzék Ábrajegyzék Mellékletek

3 1. Bevezetés A Nógrád Gömöri bazaltvidéket kettészeli az országhatár, de egykor az egész területe Magyarországhoz tartozott. Nevét is innen kapta, a történelmi vármegyék nyomán. Trianon óta nagyobb része Szlovákiához tartozik. Három nagyobb egységre osztható, ebből kettő hazánkban található (Karancs és a Medves), egy pedig az országhatáron túl (Cseres-hegység, Cerová Vrchovina). Az első fontosabb dokumentum, amely a vizsgált vidéket leírja, Radványi Ferencztől, Nógrád vármegye jegyzőjétől származik, az 1700-as évek elejéről. A XIX. század közepétől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tudományos vizsgálódás, megjelentek a földtani térképek és monográfiák. Az első nyomtatott példányt Hauer F. szerkesztésében ben Bécsben adták ki ban Szentes F. 1: méretarányú földtani térképe jelent meg magyarázóval. A teljes tájvédelmi körzetről először 1966-ban, Balogh Kálmán készített földtani térképet, szintén magyarázóval. Majd 20 évvel később, 1979-ben jelent meg a legújabb és legrészletesebb földtani térkép a Medvesről, amelyet Bartkó L. készített. Ehhez 1992-ben adta ki Vass D. és Elecko, M. a szlovák rész földtani térképét. A legújabb kiadású térkép a Bükki Nemzeti Park: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című kötetéhez tartozó térkép. A Nógrád Gömöri bazaltvidék hazai részén nem csak az átfogó földtani térképezés, hanem a vulkanológiai kutatások is kis jelentőséggel bírtak. Jugovics Lajos nevéhez fűződik a Magyarországra eső terület mindmáig legalaposabb ilyen irányú vizsgálata (1935, 1944, , ), ami sajnálatos módon ma is a legrészletesebbnek számít. Munkám célja, hogy a fellelhető szakirodalmi források és egyéb, a területről szóló népszerű kiadványok, újságcikkek felhasználásával átfogó összegzést készítsek a Nógrád-Gömöri bazaltvidékről. 3

4 2. Kutatástörténet A Nógrád Gömöri bazaltvidék megismerését, feltérképezését már a XVIII. század legelején elkezdték. Mint a bevezetésben említettem, a legelső ( ) érdemi leírás Radványi Ferencztől származott. Művében sok használható leírás található, és elsőként nála találkozhatunk a bazalt oszlopos elválásának leírásával, sőt a területen található széntelepekről is említést tett ben már földtani adatokat is tartalmaz és a kőzetek ásványtani tulajdonságairól is beszámol a Christian Andreas Zipser által írt mű. François-Sulpice Beudant, francia geológus földtani leírása 1822-ben jelent meg. Művében már külön tárgyalta a homokot, a,,habkő konglomerátumot, a lignites homokot, a porfiros amfibolandezitet és a bazaltot. A kőzetek keletkezési sorrendjét is pontosan állapította meg, és felismerte a különféle zárványokat is. A Csontos-árokban található, Ebeczky Emil által feltárt harmadidőszaki gerinces ősmaradványokat először Szabó József említette 1861-ben, de csak 1863-ban Kubinyi Ferencz ismertette. Szabó József között jegyezte le az ajnácskői medence bazaltjait, majd 1879-ben a karancsi andezitben található gránátokat és azok zárványait tanulmányozta. Az első nyomtatott földtani térképet a bécsi Földtani Intézet adta ki ben, Franz Hauer szerkesztésében. A területen az első feljegyzett fúrás 1888-ban történt, Karancsberény közelében. A szlovák területek egyik legfontosabb fúrása Balogfala mellett 2001 méter mélyre ment le, és 1086 méteren érte el a Gömöri egység kőzeteit (FRANKO, O. VASS D. 1981). A következő fontosabb földtani térképet magyarázóval Szentes Ferenc készítette és 1943-ban jelent meg, 1: es méretarányban. Jugovics Lajos a XX. század első felében készítette el a máig legpontosabb földtani leírásokat a területről. Legtöbb műve, amelyeket szakdolgozatomban használok, évi jelentés a Magyar Földtani Intézet számára. Leírásai részletesen tárgyalják a vidék egyes bazaltelőfordulásait ban megjelent a Magyarországra eső természetvédelmi terület egészét lefedő 1: es méretarányú térkép Balogh Kálmán szerkesztésében. 4

5 Konečný, V., Miháliková, A. és Šímová, M. korszerű vizsgálatok, és radiometrikus kormeghatározások segítségével megállapították a vulkáni működés korát; Konečný, V. időrendileg hat aktivitási fázisba sorolta őket (KONEČNÝ, V. et al 1995, MIHÁLIKOVÁ, A. 1966, MIHÁLIKOVÁ, A. - ŠÍMOVÁ, M. 1989). A közelmúltban főleg összefoglaló földrajzi tanulmányok jelentek meg a területtel kapcsolatban ben jelent meg a Bükki Nemzeti Park sorozatának A Karancs Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című kötete, amely részletesen és minden szempontból vizsgálta a területet ben a Földrajzi Közleményekben a medvesi riolittufákról írt Pintér Zoltán, Prakfalvi Péter, Karancsi Zoltán és Horváth Gergely. 3. A terület földrajzi helyzetének bemutatása Dövényi Zoltán (Magyarország kistájainak katasztere című könyvében) a Medves-vidéket az Észak-magyarországi-középhegység északi medencéi közé sorolja. A Karancsot pedig az Észak-magyarországi-középhegységen belül, a Cserhát-vidék egyik kistájának jegyezte. A Medves-vidék 131 km 2, és ennek 67,7%-a erdővel borított terület. Magassága 200 és 638 méter között változik. Viszonylagos szintkülönbsége átlagosan 118 m/km 2, vízfolyássűrűsége 4,5 km/km 2, ami kétszerese az átlagosnak. Karancs területe 73 km 2, amiből 69,2% erdővel fedett. A vidék magassága méter között változik, legmagasabb pontja a névadó Karancs csúcsa. Viszonylagos relief energiája valamivel több, mint a Medvesé (140 m/km 2 ), vízhálózat sűrűsége viszont kicsit kevesebb, csak 4,2 km/km 2. A Cseres-hegység a szlovák beosztás szerint a Nyugati-Kárpátok provincián belül, a Belső-nyugati-Kárpátok szubprovinciába, azon belül pedig a Mátra Sajó-egységbe sorolható. Maga a Cseres-hegység tája öt kisebb részre tagolható: Mucsényi-hegység, Füleki-medence, Ajnácskői-hegység, Péterfalihegység és Bucsonyi-hegység (MAZÚR, E. LUKNIŠ, M. 1978). A Karancs Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet 234,8 km 2 -nyi területe Magyarországon és Szlovákiában helyezkedik el (3. melléklet). Magyarországon a Karancs - Medves Tájvédelmi Körzet terül el, ez az összterület alig 1/3-a (67,09 km 2 ). A másik egység, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet (167,71 km 2 ) Szlovákiában található meg. A Karancs Medves területe a Tarján-patak pár száz méter 5

6 széles, É-D irányú szerkezeti völgye mentén két részre oszlik. A karancsi egység csupán 24 km 2. Határai a következők: államhatár, Karancsberény, Karancslapujtő, Karancsalja, Salgótarján és Somoskőújfalu. A medvesi terület 43 km 2. Határait az államhatár, Somoskőújfalu, Salgópuszta, Zagyvaróna, Szőröspuszta és Bárna alkotják. A Csereshegység számottevőbb területét ugyancsak városokkal lehet lehatárolni: Csákányháza, Sátorosbánya, Ragyolc, Béna, Csomatelke, Sőreg, Tajti, Vecseklő, Egyházasbást, Óbást, Ajnácskő, Balogfala, Várgede, Bizófala, Kerekgede, Détér, Almágy, Dobfenek, Gömörpéterfala, Jeszte, Gesztete, Darnya, Harmac, Jéne és a távolabb található önálló Füleki várhegy kis területe is ehhez az egységhez tartozik. (1. ábra) országhatár kistájkataszter szerinti tájlehatárolás természetvédelmi területek városok 1. ábra: Tájlehatárolások Magyarország kistájainak katasztere (Dövényi Zoltán, 2010) alapján, és a természetvédelmi körzetek ábrázolása a Google Earth kivágatán (saját szerkesztés) 6

7 4. Földtani felépítés 4.1. Paleozoikum A bazaltvidék aljzatát a KÉK-NyDNy-i csapású Diósjenői-vonal választja ketté (BALLA Z. 1989), melytől ÉÉNy-ra a Vepori és a Gömöri szerkezeti egység, DDK-re pedig a Bükki egység húzódik (LELKESNÉ FELVÁRI GY. 1998). A Gömöri egység kb. 385 millió éves, anyaga kissé metamorfizált fillit, karbonát és savanyú vulkanitok (átalakult riolit) (OFKFV 1971). Feküjében feltehetően a Vepori-egység található meg, melynek fő anyaga gneisz és csillámpala (HOVORKA, D. LUKÁČIK, E. 1972). A Bükki egység millió éves, anyaga sekélytengeri és lagunáris üledékek (KÉRI J. 1973, FÜLÖP J. 1990, 1994). Az aljzat egységei nem itt keletkeztek, hanem az ALCAPA (Alpok-Kárpátok-Pannon területek) lemeztömb bonyolult mozgásai következtében kerültek a mai helyükre a harmadidőszak folyamán (HAAS J. et al. 1996) Kainozoikum A mezozoikumban még szárazulat volt a gyűrt-töréses szerkezetű alaphegység (JUGOVICS L. 1979) és csak az eocén-oligocénban került víz alá. A harmadidőszak eocén korában foltokban sekélytengeri durva mészkő és mészmárga rakódott le. Az oligocénben a terület a Budai Paleogén-medence része volt, amelyet a Parathetys beltenger töltött ki. A medence süllyedése és a transzgresszió során finomszemű üledék rakódott le. A kor egyik fontos rétegsora a Kiscelli Agyag Formáció nevet kapta, Szlovákiában ezt Csízi Formációnak nevezik. Felépítő anyagai az agyag és az agyagmárga, melyek kb millió éve keletkeztek méter mély sósvízi körülmények között, vastagsága pedig méter körüli. Rétegzettség nem nagyon lelhető fel benne, feltehetően az aktív makrofaunának és mikrofaunának köszönhetően. Az egri korszak formációja a Szécsényi Slír Formáció, szlovák geológusok elnevezése szerint pedig a Losonci Formáció Szécsényi Slír Tagozata. Az oligocénban továbbra is tenger uralta a területet, ebben rakódtak le a slírképződmények. Ez egy vastag ( méter), jól rétegzett finomhomokos-agyagos-kőzetlisztes rétegsor. A Karancs területén a felszínen is megtalálható az alsó foraminiferás agyagmárga (BARTKÓ L. 1979), de legnagyobb kiterjedésében a Losonci-medencében és a Rima-medencében lelhető fel. Fő felépítő anyaga agyagos aleurit. Mésztartalma kb. 17,8%, magnézium-karbonát- 7

8 tartalma pedig kb. 6% (VASS, D. et al. 1992). Felépítése, szedimentológiai jellemzői maximum 400 méter mélységű, sós, nyílttengeri környezetre engednek következtetni (BÁLDI T. 1983, 1997). Kora mintegy millió év. Az oligocén végétől a paleogén-beltenger feltöltődésnek indult. A DK-i parti sávjában már sekélytengeri üledékek képződtek, kb méteres vastagságban. Ezt hívjuk Pétervásárai Homokkő Formációnak (Füleki Formáció). Ennek anyaga a tengerbe ömlő folyók hordalékából származik (SZTANÓ O. 1994, HÁMOR G. 2001, BÁLDI T. 2003). Összetétele finom- és középszemű homok, homokkő és kisebb mennyiségben kavicsos homokkő (HÁMOR G. 1985). Az eggenburgi korszak vége felé lassult vagy megszűnt a medence süllyedése, de az üledék felhalmozódás tovább folytatódott. Ezek már szárazföldi jellegű, folyami hordalékok voltak. Pl.: folyóvízi homok, kavics, és folyóvízi-ártéri-mocsári tarkaagyag. Ez az úgynevezett Zagyvapálfalvai Formáció (Bukovinkai Formáció), melynek legalján a kavicsrétegek találhatóak, felette homokrétegek foglalnak helyet, melyet akár 12 méteres vastagságban agyag borít. Maga a formáció a 200 méteres vastagságot is eléri (VASS, D. et al. 1992), kora millió év (CSÁSZÁR G. et al. 1997). Az ottnangi korszakból valók a vulkánosság első komoly jelei a térségben. A feltárások alapján több szakaszú és több kitörési központú működésre került sor. Ezek a kitörések gyakran freatomagmás típusúak voltak, mert a térség egy részén még mindig vízborítás volt. A kitörések során nagy mennyiségű hullott és ár-piroklasztit fedte be a felszínt méter vastagon. Az uránhasadási módszer szerint 20,1± 0,3 millió év, a K/Ar módszerrel mintegy 19,7± 0,2 millió év a kőzetek abszolút kora (REPČOK, I. 1987, KANTOR, J. et al. 1988). Tehát millió éve játszódott le a vulkánosság. Ez a Gyulakeszi Riolittufa Formáció (Bukovinkai Formáció riodácittufa-tufit) nevet kapta. Ezt követően az ottnangi korszak végén folytatódott az üledékképződés. Ezt a szárazföldi, folyóvízi-delta jellegű, ártéri-mocsári üledéksort a Salgótarjáni Barnakőszén Formáció Nógrádmegyeri Tagozatának hívjuk. Vastagsága változó, de legfeljebb 10 méter, összetétele pedig kavicsos durvaszemű homok és tarkaagyag gerincesfauna-maradványokkal (HÁMOR G. 1997). Ezen a rétegsoron a Salgótarjáni Barnakőszén Formáció Kisterenyei Tagozata (Salgótarjáni Formáció Pótori Tagozata) telepedett meg. A még mindig meleg-nedves szubtrópusi éghajlat [évi középhőmérséklet 18 o C, 1200 mm csapadék (SIMONCSICS P. 8

9 1959)] kedvező feltételeket biztosított a barnakőszéntelepek kialakulásához. A képződés három szakaszos volt, így I., II. és III. telepet lehet elkülöníteni. Az első kettő csökkent sósvizű tengerparti körülmények között, a harmadik pedig már édesvízi mocsári feltételek között jött létre (HÁMOR G. 1997). A kárpáti korszak két formációja az Egyházasgergei Homokkő Formáció (Kékkői Formáció Kürtösi Tagozat) és a Garábi Slír Formáció (Kékkői Formáció Szécsénkei Tagozat). A parti térségben keletkezett, gyakran keresztrétegzett homokkő jellemzően diszkordánsan települ az alatta található kőszenes rétegekre. Függőleges kiterjedése akár méter is lehet, összetétele szerint karbonátos kötőanyaggal cementált homok, agyag, kőzetlisztes és kavicsos részek alkotják és kagyló maradványok is előfordulnak benne. Karbonáttartalma 5-20% (JÁMBOR Á. et al. 1966). A Garábi Slír a mélyebb tengeri területeken ülepedett le, méteres vastagságban. Felépítő rétegei finomhomokos és agyagos aleurit és agyagmárga. A szerkezeti mozgások révén megindult miocén kori andezitvulkánosság a bádeni korszakában is folytatódott: Karancsi Andezit Formáció (Sátorosi Andezit Formáció). Ehhez a vulkáni folyamathoz köthető pl. a Karancs és a Sátoros lakkolitja (1. melléklet), és a zagyvarónai Vár-hegy biotitamfibolandezit-telére. A lakkolit a felszín alatt megszilárdult magmatest, amely a fedőüledékeket felboltozza, majd ha az a későbbiekben lepusztul, felszínre kerül a szubvulkáni test. Ahol a forró magma érintkezett az üledékréteggel, ott kontaktpala keletkezett. K/Ar kormeghatározás alapján, a Sátoroson 13,5 millió éve (BADASARJAN, G. et al. 1968), egy karancsi kőbányából való minta alapján pedig 14,9 millió éve (BALOGH K. 1977) történhetett a benyomulás. Ekkor hidrotermális ércesedés folyamán alakultak ki a telérek, melyek ólom-cink-tartalmú ércásványokat tartalmaznak, kevés arany- és ezüst tartalommal. Pliocén-pleisztocén: Salgóvári Bazalt Formáció (Cseresi Bazalt Formáció). A plio-pleisztocén alkálibazalt-vulkánosság (amely kis részben a miocénban megkezdődött) legjellemzőbb vonása a freatomagmás és magmás robbanásos vulkáni tevékenység. Leggyakoribb felszínformái a maarok, a salakkúpok, a kürtőkitöltések (neckek) és diatrémák. Utóbbira a freatomagmás aktivitás gyökérzónáira jellemző a breccsás kőzet és a kőzetanyagban előforduló nagy méretű ásvány- és kőzetzárványok, melyek nagyobb mélységből származnak. A xenolitok épsége arra enged következtetni, 9

10 hogy a magmafeláramlás nagyon gyors volt (DIENES I. 1971, JÁNOSI M. 1984, EMBEY- ISZTIN A. DOBOSI G. 1997, HARANGI SZ. 2000). A térség bazaltvulkanizmusa a radiokarbonos kormeghatározás alapján hat fázisra különíthető el (KONEČNÝ, V. et al. 1995, 2004): I. 8-6,4 millió éve (késő pannóniai-pontuszi korszak): Patakalja (Podrečany), Pinc (Pinciná), Jelsőc (Jelšovec) II. 5,5-3,7 millió éve (dáciai korszak): Salgó, Kis-Salgó, Pogányvár, Somoskő, Monosza, Szár-kő III. 2,9-2,6 millió éve (romániai korszak): ajnácskői Vár-hegy, Hegyes-kő, Szilváskő és a Medves egy része IV. 2,3-1,6 millió éve (kora pleisztocén): Buda vulkán és az ebből kifolyt várgedei lávaár, Szilvágy, a Hármashatár-hegy bazaltkibukkanásai, a terbelédi lávaár és a Medves bazalt platója (KONEČNÝ. V. et al. 2004) V. 1,5-1,1 millió éve (középső pleisztocén): Dobogó (Dunivá hora), Ragács (Ragáč), bucsonyi vulkán lávatakarói VI. Az utolsó fázist kőzettanilag vizsgálható, megfelelő bazalt hiányában, a környező günz és mindel teraszok elhelyezkedése alapján kb évesnek becsülik (VASS, D. et al. 1992). A pleisztocénben és a holocénben a szerkezeti mozgásoknak köszönhetően erőteljes emelkedések is történtek, és ezzel párhuzamosan intenzív erózió is zajlott. Ezek a folyamatok jelentősen átformálták az eredeti tájképet. Eredeti helyzetükhöz képest egyes területek magasabbra, míg mások alacsonyabbra kerültek. A kiemelkedő egységeket sokkal erőteljesebben sújtotta a külső erők felszínformáló ereje, így általában nehéz rekonstruálni az eredeti térszínt, illetve a vulkáni formákat. Az interglaciálisokban nagy szerepet kapott a folyók felszínformálása, aminek révén völgybevágódások jöttek létre. Nagy területeket fedtek be a folyami üledékek; kavics, homok, agyag (2. melléklet). Az éghajlat változásait a folyó menti teraszok is jól tanúsítják, amelyek a kormeghatározásban is szerepet játszhatnak. Jellemző folyamat volt a lejtős tömegmozgás, és az aprózódás is. Ekkor alakultak ki a hegyeket övező bazalt-törmeléklejtők. 10

11 2. ábra: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék tárgyalt bazaltelőfordulásai (Saját szerkesztésű térkép Jugovics Lajos ábrái és a A Karancs-Medves és a Cseres-hegység TVK című könyv 27. oldalán található térképe alapján. A számok a dolgozatban leírt bazaltelőfordulások) 11

12 5. Karancs-hegység és a közelebbi bazaltkibukkanások 1 A Karancs-hegycsoport, mint láttuk, idegen tájegység a Medvesvidék egészén belül, ugyanis fő felépítő kőzete az andezit. Csupán a keleti, az északi és a déli szélső területein van bazalt. A miocén végén felnyomult andezites magma az oligocén kori üledékrétegek alatt rekedt, azokat felpúpozta, s csak később, az erózió révén bukkant felszínre. A felnyomulás közben nagy repedéseket alakított ki a felette települt homok-, homokkő rétegekben, és ezeket a repedéseket telérek töltötték ki. Ezután a kőzettömeget szerkezeti mozgások szabdalták fel, amelyek a miocéntól a pleisztocénig jelentősen átformálták a táj arculatát. Bizonyos egységek kibillentek, mások kiemelkedtek, lesüllyedtek. Viszonylagos közelségében a pleisztocénben történt bazaltvulkanizmust törmelékszórás nyitotta meg kb. 2-2,2 millió éve, a felújult törésvonalak mentén, hasadékvulkánként és csatornákon át (BARTKÓ L. 1979). Ezen működés során haránttelérek (dyke-ok), telérek, kisebb kúpok és lávafolyások jöttek létre A Karancstól délebbre lévő bazaltelőfordulások Kővár (5.1.1): ma már csak egy erősen erodált vulkáni maradvány tárul elénk. Tengerszint feletti magassága 301 méter, de környezetéből csak kb. 30 méterrel emelkedik ki, átmérője méter. Egy robbanásos kitörés révén került felszínre a barna bazalttufa. Sok lapilli, bomba, lávafoszlány és zárvány található a kemény kőzetbe ágyazódva. Később ezt a tufaréteget bazaltláva törte át, és egy hengeres hasadékot töltött ki. A bazalttufát helyenként megégette a kiömlő láva és kisebbnagyobb teléreket alkotott benne. A tufaréteg közvetlen közelében pados-lemezes szerkezetű, de attól távolodva egyre szebb, oszlopos formát ölt. Pipis-hegy (5.1.2): a Karancs üledékes alapjának egyik elvégződése a Pipishegy, melynek nyugati területén két bazalt- és bazalttufa telér (2-3 m) található. 1 A Karancs-hegység és a közelebbi bazaltkibukkanások című fejezet JUGOVICS L es, 1944-es és 1969-es művei alapján készült. 12

13 Felépítő kőzetük ugyanaz, ebből következtethetően ugyanazon vulkáni működés során keletkeztek, azonban az eredeti vulkán teljesen eltűnt, így rekonstruálni nem lehet az alapállapotot. Bazalttufájuk barna, homokos, bazaltjuk pedig sötétszürke, és Jugovics Lajos leírása alapján arra következtethetünk, hogy oszlopos elválású. Kercsek - és Havas-tető (5.1.3): két igen kicsi bazalttelér emelkedik ki a Havastető ÉK-i oldalából ÉNy-DK-i csapással. Neve azért kettős, mert ikercsúcsokról van szó. Az eredeti vulkáni felépítményt az erózió itt is teljesen eltüntette. Homokkőből emelkednek ki a telérek, kapcsolat nincs köztük, de kőzetük egységes: világosszürke, finom szemcsés, pados-lemezes bazalt A Karancstól északra lévő bazaltelőfordulások Háromhatár-hegy (5.2.1): a Karancs északi oldalán elterülő, méter vastag bazalt láva. Szerkezete: pados-lemezes, a felső régióban vékonyabban rétegelt, az alsóbb részén pedig már oszlopos elválású. Színe szürke, felszín-közelben könnyen mállik, laza szerkezetű lesz. Szilvágy-Laposa (5.2.2): kb. 1 km hosszú, ÉK-DNy irányú méter széles bazaltgerinc. Kelet felé elkeskenyedik, és egy 414 méteres kis csúcsban végződik, melynek oldalai meredekek. A Béna-patak völgyéig legfeljebb cm szemcsenagyságú kőzettörmelék fedi, és 3 terasz különíthető el méteres magasság között. ÉNy-on még két kisebb kibukkanás tartozik a Szilvágy-Laposához amiket az erózió már leszakított róla. A kisebbik (385 m) kúp bazaltból és bazalttufából áll. A fő gerinc bazaltja szürke, tömött szövetű, jól hasadó, lemezesen elváló kőzet. 13

14 6. A Medves-fennsík és a közelében található bazaltkibukkanások 6.1 Medves-fennsík 2 Alapzata apró szemcsés, porló glaukonitos homokkő, amelyben sok biotit, muszkovit és a felső szintjeiben kvarckavics-darabok találhatóak. Erre vékony, tömött szövetű, növénymaradványos riolittufa réteg került, amire újra (durvaszemcsés, kvarcban gazdag, biotitot, földpátot és horzsakődarabokat tartalmazó) homokkő települt. Erre a felső üledékes rétegre került a kora pleisztocén (2,3-2,61 millió év) korú bazalt (JUGOVICS L. 1934). Magassága méter. K-Ny irányban 2-2,5 km széles, É-D-i kiterjedése 6-6,5 km. Ezt a 12,8 km 2 -nyi területet méter vastagságban fedi a bazalt. Ezt az összefüggő takarót több kitörési központból kiömlött láva és tufa alkotja. A bazalt azonban nem mindenhol egyforma. Színben is eltérőek, néhol oszlopos, de túlnyomó többségben pados-lemezes elválású. Bazalttufájából két féle van: az első kitörésből származó nagyobb tömegű, normál kifejlődésű, és az erre települt vékonyabb (0,2-2,5 méter) kristálytufa-réteg, amely vulkáni hamuszórás révén jött létre. Az alsó tufaréteg nem mindenhol található meg a területen, ellenben a kristálytufával, ami az egész vidéket lefedte. Egymásra általában konkordánsan települnek. [Ez a kristálytufa eltér az általános tufáktól. Sárgásbarna-vörösbarna, porózus, egyenletes kifejlődésű, egynemű kőzet. Xenolitok, üledékből kiszakított részek nincsenek benne. Kaolinszerű alapanyaga van, a lapilli, az augit és olivin kristályok, valamint az amfibol tartalma miatt kapta a kristálytufa elnevezést (JUGOVICS L. 1934).] A törmelékszórást két lávafolyás követte, melynek során először függőleges elhelyezkedésű, vastag oszlopos, szürkésfekete bazalt került a felszínre, majd erre 6-8 m vastag, pados-lemezes szerkezetű, világosszürke és sötétszürke bazalt települt. A lávaöntésekkel párhuzamosan is volt törmelékszórás. Ezek nem voltak olyan jelentősek, mint a két fő törmelékszórási folyamat. Általában a szürke pados elválású bazaltba ékelődik be, 3-10 méteres vastagságban, anyaga pedig az alsó tufáéval rokon. Kristálytufa csak a szürke bazalt alatt található. A működés bélyegei alapján elmondható, hogy először jellegzetes 2 A Medves-fennsík című alfejezethez JUGOVICS L ös és es művei szolgáltak alapul. 14

15 freatomagmás kitörésekről, majd a aktivitásról beszélhetünk. gáztalanodott magmából történt lávaöntő Medves-Magossa (6.1.1): a Medves-fennsíkot létrehozó kitörések egyik központja méterrel magasodik környezete fölé (5.-6. melléklet). Egykori kitörési centrum létét bizonyítja, hogy valóban kráterhez hasonló morfológiai képet mutat, és a bányászat során egy 30 m átmérőjű bazaltáttörést találtak, ami valószínű, hogy a krátert tápláló egyik oldalkürtő lehetett. Csúcsának felső egyharmadán vörös színű, szivacsszerű láva települt, ami arra utal, hogy gyorsan hűlt ki. Alatta már tömött szövetű, zárványban, kvarckavicsban és égetett agyagban gazdag. 20 -kal a csúcs tengelye felé dőlő bazaltkőzet található. Kopaszka-hegy (6.1.2): más néven Dobogó-hegy: ugyancsak kitörési központ lehetett, és a Medves-Magosától 1 km-re É-ra található. Korát K/Ar módszerrel 1,32±0,1 és 1,22±0,1 millió évesnek állapították meg (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Többszöri törmelékszórás és lávafolyás építette fel. Az alsó tufa normál kifejlődésű, kb. 5 m vastag és sok felszakított üledékes kőzet tarkítja (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Ezen diszkordáns településű kristálytufa, azon pedig 22 m vastag szürke, pados-lemezes elválású bazalt található. A tufa közelében 1-2 m-es sávban lávás kifejlődésű. Erre újabb tufaréteg rakódott le, 6 m-es vastagságban. Ezen újból pados, 29 méter vastag bazalt települt, mely a csúcsrégióban 13 méter vastagon szürke bazaltláva lesz. Előző kettő mellett még a Gizella-telepi (macskalyuki-bánya melletti) kisebb bazaltkúp volt kitörési centrum. Bükkrét-tető (6.1.3): 470 m magas, eredetileg a medvesi bazaltplató ÉNy-i folytatása volt, de az erózió leszakította, így ma egy 427 m magas homoknyereg választja el őket. Bazaltja szürke, vízszintes településű, pados-lemezes szerkezetű kőzet. A hegy oldalát a csúcstól lefelé 390 m magasságig bazaltomlás fedi. Kelenc-hegy (6.1.4): 482 m magas, lapos tetejű hegy, alapzata homok, kavicsoshomok és glaukonitos homokkő. Egyszeri lávaömlés fedte be, világosszürke, egyenletes 15

16 vastagságú, vízszintes településű, pados-lemezes szerkezetű, jól hasadó, apró szemcsés, bazalttal. 6.2 A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások 3 Somlyó (6.2.1): nagy kiterjedésű lávafolyások, lávatakarók és vulkáni kúpok alakították ki a területet, de az erózió jelentősen felszabdalta és elpusztította. A hegy lábánál jellemző a bazalttörmelék. Heves, változatos működés jellemezte, lávafolyások és törmelékszórások váltották egymást. A bazalttal fedett területek nincsenek teljesen tufával takarva, inkább csak az ÉK-i gerincen (Kótai-hegy: 495 m), kb. 35 méteres vastagságban. Szerkezete pados-lemezes, nagy szemű, kemény, sok lapilli, bazaltbomba- és kőzetzárvány-tartalommal, színe pedig világosbarna. Az egykori kráter valószínűleg nem a mai csúccsal esik egybe, hanem onnan ÉK-re feltételezik (a bányászat során feltárt egykori lávaáttörés alapján). A csúcson települ a legnagyobb szálban álló bazalttömeg, mely kb. 200 m széles és 600 m hosszú. DK-i részén egy 15 méter magas kiemelkedés van. Hasonló, taréjszerű gerincet a Fánya-kő keskeny gerincén alkot a szálban álló bazalt. A Kerekerdő nevű lapos csúcson (447,8 m), amely a Somlyó déli oldalán található egy nagyobb bazalttömeg terül el az alsó miocén széntelepet áttörve. Kis-Somlyó (6.2.2): ugyancsak miocén kori homokkő alapzaton települ. A hegy formája dómszerű és É-i irányban megnyúlt bazaltkúp. Felépítő kőzete (sötétkékesszürke, tömött szövetű, pados elválású bazalt) sok homokkő- és agyagzárványt tartalmaz. Közelében még három különböző kitörés által létrehozott bazaltkúp található. Az egyik közvetlenül a Kis-Somlyó tövében van, a másik kettő kisebb kiemelkedés a Ny-i és az ÉNy-i területektől méterre terül el. Bazaltjuk különböző, de közös bennük, hogy mind a kettő alsó miocén korú szénréteget tört át. 3 A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások című alfejezet alapirodalmai JUGOVICS L ös és es jelentései. 16

17 Pécs-kő (6.2.3): a Kis-Somlyótól északra található, kétféle vulkáni működés építette fel a meredek oldalú vulkánt. Törmelékszórás nyitotta a folyamatot, aminek következtében tufaréteg takarta be az oligocén-miocén üledékeket. Ez adja fő felépítő anyagát. Ezt követte a lávafolyás, amely a tufarétegeket törte át és töltötte ki az ezáltal keletkezett két nagyobb hasadékot. Az egyik telér a hegy déli oldalán húzódik K-Ny irányban, vastagsága 5-10 méter között változik. A másik, az északi oldalon méter átmérőjű, ott kb. henger alakú, függőleges hasadékot tölt ki a bazalt. A bazalt azonban ma már inkább csak a kúp tövében mállottan, törmelékben található. Oszlopos bazalt is látható Pécs-kőn, de az omlások miatt már csak kevés törmelék formájában. Kisőr-hegy (6.2.4): Pécs-kőtől K-re, a Kis-Szilváskőtől DNy-ra található. Az oligocén homokréteget lávakitörés során felszínre került méter vastag bazalt fedi. Kőzete likacsos, sok amfibolzárvány van benne, színe pedig sötétszürke. A mai kúp feltehetően egy kürtőkitöltés, neck (PRAKFALVI P. et al. 2007). Petik-Lázatető (6.2.5): a Kisőr-hegytől ÉNy-ra helyezkedik el, más néven Pocikvár. Csupán 35 méter átmérőjű bazaltkúp, ami valószínűleg az egykori kráterkitöltés maradványa. Szürkésfekete, tömött szövetű bazalt alkotja. Szép-hegy (6.2.6): szabályos vulkáni kúp alakú kráterkitöltés (PRAKFALVI P. et al. 2007), 534 méter tengerszint feletti magasságú, azonban a térszínből csak 23 méterrel emelkedik ki. Egyszeri lávafolyás alakította ki, sötétszürke, tömött szerkezetű, finom szemcsés, néhol pados elválású bazaltkőzet építi fel, kb. 30 méter vastagon. Kis-Szilváskő (6.2.7): csak lávafolyás alakította ki, amely ugyancsak szenet tartalmazó üledékes rétegekre ömlött. Bazaltja pados-lemezes elválású, világosszürke. Nagy-Szilváskő (6.2.8): a vulkáni kőzetek itt is alsó miocén szenet magába záró homokrétegekre települtek. Lávafolyások nyitották a sort, amelyek az alatta lévő üledék felső cm-ét megpörkölték. Az alsó lávaréteg bazaltja tömör, jól kifejlődött, szabályos, sokszögű oszlopos elválású szürke kőzet. Erre likacsos, barnásvöröses 17

18 lávafolyás települt, majd mindezeket nagy szemű, réteges bazalttufa fedte be. A hegy felső részén a szénbányászat miatti megsüllyedésekkel kialakult szurdokszerű árkokban néhol hullámos rétegződést láttató hamu-, lapillirétegek és vulkáni bombabecsapódások freatomagmás kitörésekre utalnak (PRAKFALVI P. et al. 2007). Bagó-kő (6.2.9): törmelékszórás nyitotta a kitörés folyamatát, majd a lávafolyás révén szürkésfekete, tömör bazalt fedte be. Öt-hatszöges oszlopos elválású tufája szürke és tömeges. (JUGOVICS L. 1935) Az utóbbi három bazaltkúp (Kis-Szilváskő, Nagy- Szilváskő, Bagó-kő) egy DDK-ÉÉNy-i csapású gerincet alkot, koruk mintegy 2,2-3,8 millió év körüli. Valószínűleg a Kis-Szilváskő és a Bagó-kő a Nagy-Szilváskő parazitakúpjai. Többfázisú kitörésre adnak következtetést az üde lávakőzetek, salakosbreccsás lávák és a lapillitufák egymáson lévő rétegei (PRAKFALVI P. et al. 2007). 3. ábra: Földtani szelvény a Szilváskőn keresztül Prakfalvi Péter szerkesztésében (A Karancs Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, 2007) 18

19 6.3 A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások 4 Kis-Salgó (6.3.1): más néven Boszorkány-kő (3. ábra). A hegy jól láttatja a lávaömlés és robbanásos működés váltakozását. Mára azonban ennek csak egy lepusztult éles gerince maradt meg, 571 m-es magassággal. A vulkáni működés freatomagmás törmelékszórással indult egy ÉÉNy-DDK-i irányú hasadék mentén (JUGOVICS L. 1935), de az is elképzelhető, hogy a mai éles gerinc az egykori vulkáni rétegek tektonikus kipreparálódása (Karátson D. szóbeli közlése). A vegyes vulkáni tufaanyag sok salakszemcsét és litoklasztot (sokszor zárványokkal, pl.: riolittufa, tarkaagyag) tartalmaz (5. ábra). Ezt követően láva nyomult fel (PRAKFALVI P. et al. 2007). Megszilárdulása után ez vékony lemezes elválású (4. ábra), néhol pedig vékony, négy-, öt-, hatszögletes oszlopos felépítésű, szürkésfekete bazalt lett (JUGOVICS L. 1935). Előfordul még az úgynevezett kukoricacsöves bazalt is. Ez a megjelenési forma a bazalt üveges anyagának átkristályosodása és a nagy besugárzás révén fellépő feszültség hatására alakul ki (a kis kristályos gócok gömb alakban pattognak le, így a kőzet felületén kis bemélyedéseket hagynak hátra) (PRAKFALVI P. et al. 2007). 4. ábra: A Boszorkány-kő látképe dél felől, a turistaútról, mögötte balra Salgó vára (saját fénykép) 4 A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások című alfejezet fő forrása JUGOVICS L ös és 1971-es műve. 19

20 5. ábra: A Boszorkány-kő csúcsa, pados-lemezes elválású, murvásodó bazalttal (saját fénykép) 20

21 6. ábra: A Boszorkány-kő aljában kibukkanó freatomagmás eredetű törmelékes összlet (saját fénykép) Nagy-Salgó (6.3.2): a vulkáni működés (kb. 5,2 millió éve) először egy vulkáni tufából álló sáncot épített a kráter köré (PRAKFALVI P. et al. 2007), majd ezt lávafolyás töltötte ki (PRAKFALVI P. et al. 2007), sötétszürke, tömör, vastag, szabálytalan oszlopos elválású bazalttal (JUGOVICS L. 1935) (6. ábra). A piroklasztitból álló gyűrű a későbbiekben lepusztult, mára csak a kürtőt kitöltő, kihantolódott kürtő/kráter kitöltés, neck látható (PRAKFALVI P. et al. 2007). Oldalain nagy kőtengerek találhatók, amelyek az eróziónak és az antropogén felszínformálásnak egyaránt köszönhetők (HORVÁTH G. 1991). 21

22 7. ábra: A Salgó-vár aljának vastag, töredezett bazaltoszlopai (saját fénykép) Somoskő (6.3.3): a környező oligocén kori laza üledékes kőzetből 50 méterrel emelkedik ki a mára melyen lepusztult vulkáni kúp belső részének maradványa (kürtőkitöltés). Kora 4 millió év körüli (KONEČNÝ, V. et al. 1995, PRAKFALVI P. et al. 2007). A vulkáni működés törmelékszórással kezdődött. Tufája barna, tömeges, sok apró lapilli-, lávadarab- és kevesebb xenolit-tartalommal. A várhegy oldalán kb. 15 méter vastag gyűrűt alkot, amelyet láva töltött ki a későbbiekben. A láva a tufával határos régiókban lávabreccsát alkot, bazalt- és bazalttufa-darabokkal. Lukacsos szövetből tömött oszlopos elválásba megy át. Bazaltja fekete, friss kőzet, finom szemcsés, tömött szövetű, elegyrész nélküli és nagy nyomószilárdságú. Az oszlopok csoportosan nőttek össze, és ezek a csoportok egymáshoz képest kuszán helyezkednek el (JUGOVICS L. 1935). Kivétel a hegy K-ÉK-i oldala, ahol 492 méter magasan 16 méter hosszú, függőleges bazaltoszlopok láthatók (JUGOVICS L ). 22

23 8. ábra: A somoskői bazaltomlás, egyike a Kárpát-medence legszebb bazaltoszlopainak ( Strázsa-hegy (6.3.4): a Medves lávafolyásának leszakadt bazaltfoltja. A felszínmozgások szakították le. Nyerges-hegy (6.3.5): más néven Bagó-kő, 462 m magas. A vulkáni működés törmelékszórással indult, melynek során tömeges, néhol lávadarabokat is tartalmazó bazalttufa került a felszínre. Az ezt követő lávafolyás áttörte a tufaréteget és nagy darabjait magával ragadta. Kőzete szürkés-fekete, oszlopos megjelenésű bazalt. 23

24 7. Cseres-hegység 7.1 Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc 5 Maza-hegy (7.1.1): a hegy alapját oligocén kori homok- és kavicsrétegek képezik, amelyek végighúzódnak szinte az egész Karancs-hegység alatt, és ezt fedi a vulkáni kőzet. Összefüggő vulkáni takaró már nem található rajta, inkább csak foszlányok (törmelékes, sötétszürke, réteges bazalt). Rátkai-erdő (7.1.2): déli része hasadékkitöltés révén jöhetett létre, méter széles és egyre szélesebbé válik a 357 méteres magasságig, onnan pedig takaróvá laposodik. Bazaltja a megszokott, szürke kőzet, amely darabokra esik szét. Haraszt-hegy (7.1.3): körülbelül 30 méter vastag, sötétszürke, gömbhéjas mállást mutató bazalt fedi a kettős csúcsot (350 m), amelyeknek lejtői igen meredekek, csúcsaik pedig az erózió által lekerekítettek. Összességében ezen a három hegyen kívül még kettő található a területen, a Maza-hegy a Rátkai-erdő és a Harszt-hegy közé ékelődve, de ezek névtelenek. A Mazahegy és a Rátkai-erdő között egy 362 méteres bazaltcsúcs található, amelynek déli lejtőin világosbarna bazalttufa bukkan ki, mely kristálytufa kifejlődésű, sok augit- és olivin-kristállyal. A Rátkai-erdő és a Haraszt-hegy vonulatai közé pedig bazalttakaróval fedett gerinc ékelődik. Kőzete szürke, pados-lemezes, likacsos szövetű. Ezt a hosszan elnyúló, öt hegyből álló bazalt-területet az erózió erősen lepusztította, és egy nagyobb egységgé formálta. Az öt részből álló hegyvonulat Ragyolctól Fülekig húzódik.(3. melléklet) 5 A Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc, a Füleki-medence és a Remete-tető Kerek-hegy Kis-, Nagy-Bucsony című alfejezetek irodalmi alapjául JUGOVICS L es műve, illetve KONEČNÝ, V. et al. (2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field című könyv szolgált. 24

25 Hegyes-domb (7.1.4), Csirkejátszó-hegy, Csurgó-hegy (7.1.5), Bábi-hegy (7.1.6), Sáfi-hegy (7.1.7): Fülektől egészen az Ipolyig tartó, 6-7 km hosszú, m széles vonulat, amely az előbbi öttagú bazaltgerinc térbeli folytatása. Csak lávafolyásból állt a vulkáni működés, amely a homok-homokkő alapzatra ömlött ki. A bazalt vastagsága m között változik, a Sáfi-hegyen a legvastagabb. Ahol az agyagos réteggel érintkezett a láva, ott vörös-vörösesbarnássá égette, de van, ahol már vörösbarna agyaggal találkozott és barnás-fekete kontaktréteggé metamorfizálta. Az üledékes alap közvetlen közelében a kihűlő láva kb. 1 méter vastagon lávabreccsát alkot, és ez megy át tömött szerkezetű kőzetbe. A két réteg határán szabályos, rövid (50 cm), vastag, függőleges oszlopos elválás fedezhető fel. Kőzete tömött szövetű, világosszürke színű, kiemelkedően sok augit- és olivin-kristály-tartalommal. A Csurgó-, Bábi-, Sáfi-hegyeknél összefüggő, szürkés, apró-szemű bazalt található. A felszíni rétegek ezen a bazaltvidéken is gömbhéjas elválásra és mállásra hajlamosak. Nagy-Kárgics-hegy (7.1.8): kúp formájú hegy, átmérője kb. 250 m. Környezetéből 70 méterrel magasodik ki, abszolút magassága 389 m. Kőzete K/Ar kormeghatározás alapján 5,43±0,4 millió év (KONEČNÝ, V. et al 2004). Csak lávakitörés építette fel az egykori vulkánt, amiből ma már csupán a kráterkitöltés maradt meg. Bazaltja szürkés-fekete, tömött szövetű, oszlopos elválású. Oszlopai csoportokba rendeződve jelennek meg, vastagságuk és dőlésirányuk változó. Lejtőin kvarckavics található, kivéve a meredekebb keleti oldalt. 7.2 Füleki-medence 5 Füleki-várhegy (7.2.1): nagy, heves kitörés során a törmelékszórás hatalmas vulkáni kúpot épített fel. A vulkán központja maga a várhegy volt, és tőle délre, 400 méterre található egy másik tufa domb, amelyet az erózió szakított le a 243 m magas sziklakúptól. A ma látható bazalttufa felépítmény már a kráterkitöltés kihantolt maradványa. Kora 2,3±0,47 millió év (BALOGH K. et al. 1981). A tufa réteges, gyakran kereszt-rétegzettséget mutat és Ny-DNy-i dőlésű. Kőzete barna, közepes szemcseméretű, kemény, fő felépítői a tufa és az apró lapilli, azonban az alsó részen 25

26 jelentős mennyiségű ásványos elegyrész fordul elő, amely a fekü agyagából és homokkövéből származik. Ezen kívül xenolitokat is tartalmaz, amelyeket a kitörés az alsóbb kőzetrétegekből ragadott magával, de a vulkáni bombák és lávafoszlányok nem jellemzőek. ÉK-i oldalán függőleges rétegződésű, megégetett, apokás homokkő található. Hasonlóképpen a következő, Veres-hegy ÉK-i lábánál is méternyi apokás homokkő van. Veres-hegy (7.2.2): dómszerű, kúp formájú, K-en és É-on meredek, ellenben Ny és D felé lankásan lejt. Egykori maar kráter -falmaradványa lehet (PRAKFALVI P. et al. 2007), melynek átmérője kb. 700 m (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Kb méterrel emelkedik ki a térszínből, bazalttufája szürke és barnás színű, rétegzett, általában DK-i dőlésű, néhol (Ny-DNy-on) hullámos. Anyagát az üledékes rétegekből felszakított glaukonitos homokkő ásványai (csillám, kvarc) uralják. A zárványok mennyisége is több, pl.: homoklencsék és vörösösre oxidált homokkő. Lávafoszlányok és bombák ritkán fordulnak elő, néhol apró sötétbarna foltok, rétegek láthatóak a nagyobb lapilli tartalom miatt. Sárkány-hegy (7.2.3): a hegy alapja, mint a többi esetben is kavics, kavicsoshomok, homok és agyagos-homok. 335 m magas elnyúlt hegy, 750 m hosszú, m széles, lapos és kb. 20 méter vastagon fedi a bazaltláva, amely sötétszürke, lemezes elválású. A felszínen lévő rétege mállik, kifakul, és ugyanitt az egykori terasztörmelék maradékaként sok kvarckavics található. Kercseg-tető (7.2.4): ugyancsak oligocén korú üledékes alapon kis kúp alakú bazaltcsúcs emelkedik 302 m magasságig. Kőzete világosszürke, aprószemcsés bazalt. 26

27 7.3 Remete-tető Kerek-hegy Kis-, Nagy-Bucsony 5 Remete-tető (7.3.1): két lapos csúcsból áll: a nyugati 404 m, a keleti 456 m. A magasabbat törmelékszórás és lávafolyás fedi, méter vastagon. A kitörés törmelékszórással kezdődött. Ez a tufa barna színű tufa, finom- és durvaszemcsés rétegek váltakozásából áll. Összetétele: lapilli, vulkáni homok, bazaltbomba és lávafoszlányok. A második szakasz lávaöntés volt, aminek következtében vastag pados, sötétszürke bazalt került a felszínre, illetve a D-DK-i oldalon bazaltláva is található, vörösbarna színben, kimagaslóan sok olivin kristállyal. Az alacsonyabb csúcs felépítését lávafolyás indította, amely ma a hegy D-DNy-i oldalán terül el. Szürke, vízszintes településű, pados szerkezetű, tömött szövetű bazalt. (A felszínen lévő rétegek mind a kettő csúcson murvásodnak.) Ezt barna, aprószemcsés hamuszórása követte, majd ismét lávafolyás kezdődött. Kőzete sötétszürke, likacsos-porózus bazalt volt, amely 2-3 m magas sziklafalakat is alkot a csúcs É-i oldalán. Kerek-hegy (7.3.2): Fülektől ÉK-re egy nagy bazaltvidék terül el, ennek egyik tagja. Az oligocén glaukonitos homokkövön két részre osztható bazalttakaró terül el. Az alsó része, 350 m-ig, tömött-szövetű, pados-lemezes elválású, onnan feljebb a 417 m-es tetőig pedig vörösbarna, lávás, lávabreccsás bazalt található. Kis-, Nagy-Bucsony (7.3.3): a terület két jól megőrzött salakkúpja. Felépítésük: durván rétegzett vulkáni törmelék, bombák és tufák. A Nagy-Bucsony a fiatalabb, tetején egy tál alakú mélyedés található a régi kráter helyén, és hozzá egy lávafolyás kapcsolódik. Ez a hosszabbik lávafolyás. ÉK-felé folyt, egy völgyet követve Guszonáig (szlovák neve Husina), ahol ÉNy-ra fordult, amíg el nem érte a fő völgyet (ÉK-DNY irányban) és egészen Nagydarócig húzódik. Az idősebb lávafolyás észak felé folyt kisebb nyugatias kanyart leírva, és m magasságban végződik el. K/Ar kormeghatározás alapján 1,16±0,3 millió 1,42±0,31 millió (KONEČNÝ, V. et al. 1995, 2002) éve lehetett aktív a vulkán. 27

28 7.4 Monosza (7.4.1) Béna-hegy (7.4.2) 6 A Medves-fennsíktól északra található 4 km hosszú, m széles ÉNy-DK csapású (PRAKFALVI P. et al. 2007) bazalttakaró (4. melléklet). Noha a Medvestől csak egy, kis homokkőnyereg választja el, mégsem a szerves folytatása. Alapzata oligocén kori üledékes homok, kavicsos-homok, kavics és apokás homokkő. A miocén korú szénréteg és a riolittufa-szint itt hiányzik. A vulkáni működés kezdetekor a felszín észak felé alacsonyodott, a legmagasabb és a legalacsonyabb pontja csak 380 m és 500 m körül lehetett. Ez a lejtés a bazalttakaró kialakulása után is megmaradt. Ma a legmagasabb pontja a Monosza 585 m-rel, a legalacsonyabb a 466 m-es Béna-hegy. A vulkánosság kora 4,76±0,44 millió év (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Törmelékszórás nyitotta a kitörési folyamatot, de ez nem volt egységes az egész területen. Az északi részeken csak egy tufaszint ismerhető fel, délen viszont kettő. Délebbre tehát feltehetően hevesebb volt a működés. Az alsó tufaszint normál kifejlődésű, barnás, jól rétegzett, lávafoszlányokkal, bombákkal és zárványokkal tarkított képződmény. Az erre települő réteg szövete és ásványos összetétele állandóbb, xenolitot nem tartalmaz, azonban sokkal több benne a lapilli, a lávafoszlány, az augit- és olivin-kristály. A kitörés valószínűleg egy központból történt folyamatosan, ugyanis a két tufaréteg nem különül el egymástól éles határral. A törmelékszórás után kétféle bazalt ömlött. A Monosza vulkán salakkúpjából indult a lávaár, ami egy ÉNy-DK irányú ősvölgybe folyt (PRAKFALVI P. et al. 2007). A nagyobb kiterjedésű bazalt világosszürke, pados-lemezes, nagyobb szemcsés, olivindús, néhol oszlopos elválású és az egész gerincet befedi. A másik bazalttípus csak a DK-K-i oldalon található meg. Tömött szövetű, színe kékesszürke, olivin tartalma kicsi, azonban apró földpátléceket tartalmaz. A tufa és a bazalt érintkezésénél a tufa lávával itatódott át, felette lávabreccsa, azon lávás és likacsos tömött-szövetű bazalt települt, egymásba fokozatos átmenetet képeznek. A felszínen lévő bazaltrétegek érdekes mállást mutatnak, ragyásak lesznek és kis erőhatásra gömböcskékre esnek szét. 6 JUGOVICS L es kutatásai és KISS G. (2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című könyve szolgált alapul a Monosza Béna-hegy, a Pogányvár Kis-Karád Erős-ág Bagolyhegy és a Tilic-hegy című alfejezetek megírásához. 28

29 7.5 Pogányvár (7.5.1) Kis-Karád (7.5.2) Erős-ág (7.5.3) Bagolyhegy (7.5.4) 6 Három irányban ágazik el, és ezt a három nyúlványt, illetve egy központibb szakaszát illetik e nevekkel. A nyugati, É-D irányú 2,5 km hosszú és m széles gerinc déli felét Kis-Karádnak nevezik, ez 575 m magas. Ennek a gerincnek a középső részén lévő 545 m magas részt Erős-ágnak, az északi területet, amely 514 m, pedig Bagolyhegynek nevezték el. Ettől keletre van a Pogányvár (581 m) nevű rész, mely a legnagyobb tömegét adja a fennsíknak. Alapzata ugyancsak üledékes kőzetekből áll: homok, glaukonitos homokkő, riolittufa, nagy szemű homokkő. Maga a vulkanizmus törmelékszórással indult, melynek során barna-vörösbarna, tömeges kőzet borította be a felszínt. Összetétele: lapilli, apró vulkáni bombák, lávafoszlányok, vulkáni homok, és magával ragadott xenolit, kavics, homok és riolittufa. A lávafolyás során két különböző megjelenésű bazalt keletkezett. Dominál a szürke, pados-lemezes kőzet, amely a takaró szélén 6-30 m magas sziklafalat alkot. A kisebb tömegű szürke, finomszemcsés, tömött szövetű, sok földpátlécet, de kevés olivint és augitot tartalmazó bazalt 1-2 méteres átmérőjű, kőzsákos, függőleges oszloposságot mutat, pl. a Kis-Karád oldalán. Ebből arra következtettek, hogy a Karád önálló kitörés volt (SZEPESHÁZY K. 1942, JUGOVICS L. 1940, 1944, 1948). A fennsík oldalait kőtengerek veszik körül. Pogányvár déli és északi oldalán két kisebb bazaltkúp települt, amelyek eltérő kőzetűek, mint a tárgyalt fennsík. Anyaguk szinte fekete, tömött szövetű, egynemű, elegyrész nélküli bazalt, és vékony oszlopos megjelenésű. Itt kell megemlíteni még a Sőregi-Bagolyvárat (7.5.5), ami ugyanebből az alapzatból emelkedik ki, 85 m-es viszonylagos magasságával (PRAKFALVI P. et al. 2007), Sőreg település közvetlen közelében (8. ábra). Kora 4±0,3 millió év (KONEČNÝ, V. et al. 1995). Az ellipszis formájú kráterkihantolódás fő felépítő kőzete a bazalttufa, amelyben 1-2 m vastag bazalttelérek települnek, főleg a csúcsrégióban. Az üledék és a bazalt találkozásánál kontakt hatás nem jött létre (JUGOVICS L ). Az alsóbb rétegekben vulkáni tufabreccsa települ homokkődarabokkal és bazalttörmelékkel tarkítva. Ennek jellege, a szintén előforduló vulkáni üvegdarabokkal a freatomagmás kitörésre utal. A szikla magasabb régiójában durvább szemcsés tufa, hamu és tavi üledék rétegsorai váltakoznak. A csúcsot lávafoszlányok és összesült bombák építik fel. 29

30 9. ábra: Sőregi-Bagolyvár ( Tilic-hegy 6 A pogányvári fennsík homokos, homokköves aljzatának az ÉK-i részén található a 482 m magas és 250 m átmérőjű, meredek falú bazaltkúp, amelynek oldalain rövid oszlopos elválású bazalt van. Ma már csak a kihantolt kráterkitöltés van meg, ami lávaöntés nélküli, kürtőben megszilárdult bazalt (PRAKFALVI P. et al. 2007). Kőzete szürkésfekete, tömött szövetű, elegyrész nélküli, különbözően hajló, vékony oszlopos, legfeljebb cm átmérőjű bazalt. A hegyet bazaltmurva övezi. 30

31 7.7. Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek 7 Ajnácskő (7.7.1): fő tömege oligocén kori homok és homokkő, amely ma szabályos, meredek falú, kúp-formát alkot, 3-4 m vastag löszréteggel a tetején. Erre települt a bazalttufa-réteg. Kora K/Ar módszer alapján 2,58±0,22 millió év (BALOGH K. 1981), uránhasadási kormeghatározással pedig 2,49 millió év (REPČOK, I. 1981). Bazalttufája barna, durvaszemcsés, sok lapillit, földpátot, biotit-lemezeket és idiomorf augit kristályokat tartalmaz. Bazaltdarabok, lávafoszlányok és üledékes kőzetdarabok is fellelhetőek benne. A tufaréteget bazalttelérek törték át: négy kb. 1 méter vastag vertikális és több kisebb lávabreccsás telér bontja meg a tufarétegeket. Ez a bazalt sok kicsi xenolitot tartalmaz. Színe szürke és tömött szövetű. 10. ábra: Az Ajnácskői-várhegy diatrémája ( 7 Az Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek című alfejezet JUGOVICS L es műve, KONEČNÝ, V. et al. (2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field és KISS G. (2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című könyvek alapján íródott. 31

32 Matrács-hegy (7.7.2): közvetlenül az oligocén kori homokos üledékre folyt ki az egyszeri lávaömlés, kb. 10 m vastagon. Kőzete egynemű, szürke, tömött szövetű. Általában nyugodt, vízszintes településű. Borkúti-tető (7.7.3): három összefüggő részből áll, amelyeket csak csapásirányuk választ el egymástól. A legdélebbi fekvésű, DNy-ÉK irányú egysége a legnagyobb (427 m magas) és legszélesebb ( m hosszú és m széles). A legészakabbi területe is DNy-ÉK csapású, 700 m hosszú és alig 6-7 illetve m széles. A kettő között pedig egy É-D-i csapású m hosszú, keskeny gerinc terül el. Kialakulásuk egyszeri lávafolyás révén történt, kőzete világosszürke, aprószemcsés bazalt, amely az oligocén alapot fedte be és ma vízszintes, pados-lemezes megjelenésű. Vékony és vastagpados rétegek váltakoznak. A felső 3-4 méteren a bazalt vastagabb, durván oszlopos, sokszor porózus és likacsos, alatta 3-5 méteres vastagságban pedig vékony lemezes. Ragács (7.7.4): a Borkúti gerinccel kapcsolatban áll, annak az északi folyatatásában található, de képződésük nem azonos. Korát 1,39±0,19 millió évesnek mérték (BALOGH K. et al. 1981). Ragácsot változatos lávaöntés és törmelékszórás formálta. Lávafolyás nyitotta meg a vulkanizmust, amit törmelékszórás és ismételten lávaömlés követett. A csúcsrégiót az első lávafolyás és ÉK-en, kisebb tömegben (100 m hosszan) bazalttufa is alkotja. (Csak itt van tufaréteg, ami arra utal, hogy a törmelékszórás csak erre kis területre terjedt ki.) A láva és a tufa átmenete folyamatos, tehát a kitörés során is közvetlen egymás után törtek felszínre. A bazalt szivacsos-sejtes szerkezetű, pár cm-től akár 15 cm-es nagyságig terjedő lávadarabok halmaza, lávabreccsája. Ezen kívül kenyéralakú és csavarodott formájú vulkáni bombák is tarkítják. A csúcs lávás bazaltját részben bazalttelérek alkotják. Három jelentősebb telérből kettő csúcsként emelkedik ki, egy pedig a hegy ÉNy-i oldalában egy 17 m széles és 1-2 m vastag, kipreparálódott asztallapra hasonlító forma. A vulkáni működés gázdús lehetett, ugyanis több nagy hasadék és henger alakú üreg tanúskodik a gázok, gőzök kitörési helyéről. Pl. a főcsúcson egy cm átmérőjű, 15 méter mély, függőleges gázkitörési tölcsér látható (bár elképzelhető a fatörzsüreg-, fatörzslenyomat- 32

33 eredet is). Oldalában pedig 20 cm széles kénsáv húzódik. A főcsúcs legmagasabb (537 m) a három közül, lávabreccsás bazalt építi fel, míg a másik kettőt tömött szövetű, pados-lemezes szerkezetű bazalt. A hegyet bazaltkőtenger veszi körül. Zaboda-kő (7.7.5): a vulkáni hegycsúcs DNy-ÉK-i irányban megnyúlt, és lejtőit törmelékes bazalt fedi. Az oligocén korú üledékes alapot először a törmelékszórás fedte be világosbarna színű, középszemcsés, jól rétegzett bazalttufával. Erre ömlött később a láva. Egynemű, szürke színű, tömött szövetű, nagy olivin-tartalommal és kicsit kevesebb augittal. Az érintkezési felületen a bazalt vörösbarna lávás kőzetet alkot. A csúcsot szegélyező meredek falak vastagpados kifejlődésű bazaltból állnak, alacsonyabban pedig lávás-szivacsos szerkezetű bazalt tárul fel. Hegyes-kő (7.7.6): a hegy északi oldalát és a csúcsrégióját két egymástól független és különböző bazalt építi fel. A csúcsrészt nagyobb tömegben törmelékszórás építette fel, és erre folyt rá a kevesebb láva. A bazalttufa vastagpados, kemény kifejlődésű, barnás színű, durvaszemcsés, és sok xenolitot tartalmaz. A csúcson lévő tufa 1-2 m vastag és os dőlésű, a csúcsot körülvevő tufagallér pedig m vastag és os dőlésű. Ezt a lávafolyás 7 méter vastagon borítja. Bazaltja egynemű, szürke, tömött szövetű, nagyon kevés olivin-tartalommal. Kora 2,6±0,2 millió év (BALOGH K. IN: KONECNY, V. et al. 1999). A Hegyes-kő északi oldala és a Zabodakő között bevágódó völgy hegyeskői oldalán áll az Ördögkő nevezetű szikla, amely egy kihantolódott hasadékkitöltés. Kőzete durvaszemcsés, tömött szövetű, rétegzettség nélküli, breccsás bazalt. Ezek a rétegek 368 m-ig települnek. Felette már homok- és homokkő-sávok vannak, majd 410 m-től bazalttufa. Sasbükk (7.7.7): a hegy hosszirányban kissé megnyúlt (500 m hosszú, 200 m széles). A vulkáni működés során kisebb tömegű bazalttufa-réteg került az üledékes alapzatra. Ez csak néhol bukkan a felszínre, mert bazaltomlás fedi. Erre a törmelékes tufaszintre ömlött ki a már sokkal nagyobb tömegű láva. Sötétszürke, tömött szövetű. A hegy Ny-i és D-i oldalain található bazalt pados-lemezes, a csúcson lévő és a D-i sziklafal kőzete alsóbb szintje pedig bazaltláva, amiben sok amfibol hasadási prizma 33

34 található. Ez arra utal, hogy a már régebbi bazaltrétegekbe friss láva nyomult be, illetve törte át és gyorsan hűlt ki. Malom-hegy (7.7.8): a vulkáni kőzet mindössze méteres vastagságban települt a hegyre, és lapos dóm alakot kölcsönöz a csúcsnak. Törmelékszórással indult a vulkánkitörés, amely csak a csúcs DK-i részét fedte be bazalttufával. Tufája apró-, finomszemcsés, rétegzett, szürke színű kőzet. Ezen a tufafolton kívül még a hegy DK-i oldalában van kisebb tufa előfordulás, de annak anyaga más. Az előbbi tufával ellenben ez durvaszemcsés, rétegei északi dőlésűek. Feltételezhetően az ajnácskői vulkán törmelékszórásából származik. A Malom-hegy kevés bazaltja világosszürke, tömött szövetű, finomszemcsés kőzet. Szár-kő (7.7.9) és Suhaj-kő (7.7.10): észak-dél irányban megnyúlt ikercsúcsot alkotnak, és egyben a terület legmagasabb és legnagyobb tömegű bazalthegyei a Ragács után. A Szár-kő a délebbi, a Suhaj-kő az északabbi. Koruk 4,63±0,2 millió év (BALOGH K. IN: KONEČNÝ, V. et al. 1995). A Szár-kő a nagyobb és magasabb (485 m), mintegy 500 m hosszan kiemelkedő gerinc, amelynek északi része először K-Ny-irányba, majd D-re hajlik el. Déli részét egy 75 m magas sziklafal határolja, amelyet 55 m magas, függőleges, cm átmérőjű bazaltoszlopok díszítenek. Az oszlopok alatt pedig méteres sávban bazaltomlás található. Három kisebb csúcs alkotja. Keleti oldalán a csúcstól lefelé 30 és 50 méter között, 22 m vastag sziklafalat alkot a bazalttufa, de É-i és DNy-i régiói felé elvékonyodik, eltűnik. Déli területeit csak lávafolyás építi fel, ami kivételnek számít, mert mindenhol máshol található tufa is a láva alatt. Bazalttufája világosbarna, tömeges, sok lapillit és lávabombát tartalmaz. A törmelékszórás folyamatosan váltott át lávafolyásba, ugyanis a tufa felső rétegét a láva átkeverte. A hegyet felépítő bazalt változó vastagságú, pados-lemezes kifejlődésű, mélyebb szintekben pedig tömbös lesz. A felszínen gömbölyded elválású mállást mutat és murvásodik. A Suhaj-kő alacsonyabb (441 m) és kevés, vékony tufaréteg fedi, ami csak a nyugati oldalon bukkan felszínre a bazalttakaró alól. Tufája barna, tömött szövetű, gyengén rétegzett, bazaltja sötét-kékesszürke, tömött szövetű, finomszemcsés, könnyen málló, ragyásodó, murvásodó kőzet. 34

35 Bagó-kő (7.7.11): a Szár-kőtől K-re található salakkúp. Felépítése: összesült bombák, lávafoszlányok és láva. Radiometrikus kormeghatározás alapján korát 1,43±0,2 millió évnek állapították meg (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Cserép-kő (7.7.12): a láva közvetlenül a glaukonitos homokkő alapzatra folyt ki. Megszilárdulása után a bazalt világosszürke, tömött szövetű, elegyrész nélküli és nem hasadó kőzet lett. Nagy, cm-es átmérőjű függőleges oszlopos elválású, néhol pados szerkezetű, könnyen málló, murvásodó. Lebedő-tető (7.7.13): morfológiája egyszerű, azonban a bazalt kifejlődése annál érdekesebb. Tufa csak a DNy-i részén található, máshol a láva közvetlenül az apokás homokkő alapra települt. Csúcsát 4-5 m vastagságban tömött szövetű bazalt fedi, de mindenhol máshol típusos lávabreccsa, amely likacsos, porózus-szerkezetű. A kitörés gázdús voltára nem csak a likacsos kifejlődés utal, hanem a néhol cm átmérőjű üregek is. Berekvár (7.7.14): kitörése törmelékszórással kezdődött, vastag, barna színű, jól rétegzett tufa rakódott le. Rétegdőlése Ny-i és É-i irányban változik, ugyanis a későbbi lávafolyás néhol áttörte és/vagy felpúpozta a tufatakarót. A heves lávakitörés bizonyítéka a sok nagy, akár méteres, levált tufadarab. A bazalt a tufa bázisán rövid, oszlopos elválású, majd távolabb pados-lemezes lesz. Buda (7.7.15) Várgede (7.7.16): a Hegyes-kőtől északra helyezkednek el, koruk K/Ar kormeghatározás alapján igen fiatal 1,69±0,22 millió év. A Buda-hegy egy salakkúp, amihez lávafolyás is csatlakozik, azonban már csak a kihantolódott kürtőkitöltés látható. A rövidebb lávafolyás délebbi irányba folyt és ma 360 m magasságig emelkedik. A hosszabbik lávaár a Gortva ősvölgyében folyt észak felé, enyhe északkeleti elkanyarodással egészen Várgedéig. Összesen 4,5 km hosszú. A hólyagos bazalt breccsa m vastagon fedi a felszínt. A legtöbb helyen oszlopos és pados-lemezes elválást mutat. 35

36 8. Antropogén hatások Az első jelentősebb tájformáló tevékenység az ember megjelenése miatt a mezőgazdálkodás és az erdőirtás volt. Főleg az utóbbi növeli az erózió hatását. Ezt követően említhetjük az építkezéseket. A középkorban kisebb falvak, illetve várak építése volt jellemző. Ehhez sok bazaltot használtak fel, amit a közelben külfejtéssel termeltek ki. A kőzet kitermelése során sok bazalttörmelék keletkezett, amely néhol máig is fedi a hegyek lejtőit. Tehát a törmeléklejtők nem mind az erózió eredményei, hanem sokszor antropogén eredetűek. A XIX. századtól meginduló nagyobb szabású építkezések során is sok követ használtak fel, városok és utak építésére. A technika fejlődésének kezdetekben pedig a szénre volt nagy szüksége. Amikor elkezdődött a bányászat ipari méretű elterjedése, nagy méretekben megváltoztatta meg az egykori nyugodt környezetet. Bányásztelepülések jöttek létre, utakat építettek a bányákhoz a könnyebb szállítás és elérés érdekében Bányászat A területen fellelhető ásványkincsek és hasznosítható nyersanyagok fontos szerepet játszottak a vidék történelmében. Nagyon sokáig csak a fát hasznosították, építéshez és tüzeléshez egyaránt. Már a XIII. században megkezdődött a bazalt mint építőkő fejtése, de nem volt tudatos, megtervezett a bányászata. Csak ott termelték ki a felszíni rétegeket, ahol éppen építőkőzetre volt szükség. A szenet eredetileg nem tartották ásványkincsnek, csupán helyi érdekességnek, mivel a felszínen lévő rétegei füstölve égtek, de nem tudták, mi lehetne ennek a haszna. Az első szén- és kőbányákat tudatosan a XIX. században nyitották meg. Az első szénbányát a Medves-fennsíkon, Szilárdi Ödön nyitotta meg 1867-ban. A Karancs környékén elsőként feltehetően Karancsberény mellett, az Antal-Barbara-táróból bányásztak 1851-ben (HANTKEN M. 1878, SZVIRCSEK F. 2000). A Cseres-hegységben az első szénbánya, illetve az első kutatások 1860-ban, Csákányháza mellett az Ibolya-táróban történtek (SZVIRCSEK F. 1992). Az első bazaltbányát a Nyerges-hegyen Janssen Alfonz nyitotta meg 1878-ban, ez a Bremszi-bánya volt (JUGOVICS L ). A Cseres-hegység első 36

37 bazaltbányáiban az 1920-as években kezdték meg a kőfejtést, pl. Szívágyi-bánya (JUGOVICS L. 1944). Az első bányanyitások után szaporodni kezdtek és sok helyi lakos megélhetését adták már ekkor, ám a legnagyobb jelentőséggel a világháborúk idején bírtak. Az aránylag hamar megépült Budapest Salgótarján vasútvonal lehetővé tette a gyors szállítást. Több helyen azonban éppen azért nem volt kedvező a bányanyitás, mert nem volt jó a közlekedés, esetleg csak a legközelebbi nagyvárosokat tudták ellátni. Mára már csak az elhagyatott bányabejáratok, a külszíni bányagödrök és a hegyoldalakba vájt mélyedések tanúskodnak az egykor virágzó és fontos gazdasági szerepkörről. A szénbányák az 1960-as évekre kimerültek és bezártak. A kőbányák viszont tovább tudták ellátni a szükségleteket. Az elsőként feltárt bányák között lévő Macskalyuki-bánya zárt be utolsóként, 2003-ban, 123 évnyi működés után. 11. ábra: Százéves tárna bejárata ( 37

38 9. Összegzés Dolgozatom célja a Nógrád Gömöri vidék bazaltelőfordulásainak bemutatása és csoportosítása volt földtani és vulkanológiai szempontból. Többféle csoportosítást alkalmaztam. Az egyik a regionális áttekintés, egyben a bazaltelőfordulások csoportosítása, ez a dolgozat folyamán a címekben és az alcímekben jelenik meg. Egyegy csoportot az ugyanabból a kitörésből származó területek alkotnak, illetve ahol ilyen azonosság nincs, ott a területi elhelyezkedésük szerint szerepelnek együtt. A másik osztályozás a táblázatban jelenik meg, amelyben összegyűjtöttem a legtöbb bazaltkibukkanásról a fontosabb adatokat és azokat tulajdonságaik, a rendelkezésre álló alapadatok szerint rendszereztem. Jól látható, hogy a legtöbb helyen a bazalt oszlopos és pados-lemezes megjelenésű. Ami a vulkáni formákat és a vulkáni morfológiát illeti, legtöbbször ma már csak a lepusztult kráterek, kúpok maradványai és a kihantolt kürtőkitöltések maradtak meg. Az eredeti vulkánok felépítését nehéz rekonstruálni, de azért vannak olyan területek, ahol biztosan tudjuk nem csak azt, hogy hol lehettek a kitörési központok, hanem azok eredeti formáját. Az 1. ábra térképén minden említett bazaltterületet feltüntettem. Ezeket számokkal jelöltem, amelyek a dolgozatban minden név mellett zárójelben jelennek meg, és a 7. melléklet táblázatának az első oszlopa is ezeket a jelöléseket tartalmazza. Így próbáltam szemléletesebbé tenni, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. Ugyanez volt a célom az 1. ábrával, amin a kétféle tájlehatárolást rajzoltam be. Szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyiben tér el egymástól igen jelentősen a természetvédelmi tájlehatárolás és a kistáj kataszter szerinti felosztás. Munkám során igyekeztem a lehető legtöbb elérhető szakirodalmi forrást feldolgozni. A legtöbb földtani és vulkanológiai adatot Jugovics Lajos kutatásaiból használtam fel, mert az eddigi legalaposabb és legtágabb elemzést ő készítette a területről. Sajnos azonban e források elég régiek, az író természetszerűleg gyakran nem a mai szakkifejezéseket használta illetve a frissebb de sajnos főleg csak a szlovákiai oldalon folyt kutatások felülírták Jugovics adatait. A szlovák (magyar és angol nyelvű) irodalom feldolgozását is feladatomnak tekintettem, igyekeztem az általuk 38

39 használt elnevezéseket és szakkifejezéseket összhangba hozni a magyar oldalon használtakkal. Remélhetőleg a kutatómunkát és a magyar-szlovák együttműködést előbbre viszi a nemrég létrehozott Nógrád-Novohrad Geopark. 39

40 10. Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni témavezetőmnek, Dr. Karátson Dávidnak a szakdolgozatom megírásához nyújtott folyamatos segítségét. Köszönettel tartozom még Prakfalvi Péternek és Balázs Csabának, akik főleg a szlovák területtel kapcsolatos kérdéseimet válaszolták meg. Továbbá szeretném megköszönni Dr. Sik Andrásnak a DDM térképek elkészítését és Dr. Mari Lászlónak, Dr. Horváth Gergelynek és Buga Lászlónak a térképek beszerzésében nyújtott segítségét. 40

41 11. Irodalomjegyzék BADASARJAN, GEVORG P. VASS, DIONÝZ KONECNY, VLASTIMIL (1968): Result of absolute age determination of rocks in central and eastern Slovakia. Geologicky Zbornik Geologica Carpathica. Bratislava pp BÁLDI TAMÁS (1983): Magyarországi oligocén és alsó miocén formációk Akadémiai Kiadó. Budapest. 292 p. BÁLDI TAMÁS (1997): Az észak-magyarországi alsó miocén kőzetrétegtani tagolódása In: Haas János (szerk.): Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó. Budapest. pp BÁLDI TAMÁS (2003): Egy geológus barangolásai Magyarországon. Az utolsó húszmillió év nyomában Vince Kiadó.Budapest. 200 p. BALLA ZOLTÁN (1989): A diósjenői diszlokációs öv újraértékelése. A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évi jelentése. pp BALOGH KADOSA MIHÁLIKOVÁ, ANNA VASS, DIONÝZ (1981): Radiometric dating of basalts in southern and central Slovakia. Západné Karpaty ser. geol. 7. pp BALOGH KADOSA (1977): Jelentés a Magyar Állami Földtani Intézet és az MTA Atommag Kutató Intézet között február 25-én létrejött ATOMKI témaszámú szerződés keretében 40 db hazai kőzet-, ill. ásványmintán végzett K/Ar kormeghatározás elvégzéséről. Kézirat. BARTKÓ LAJOS (1979): Jelentés a Salgótarján-Észak terület földtani kutatásáról. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár BEUDANT, FRANCOIS-SULPICE (1822): Voyage mineralogique et geologique en Hongrie pendant l anneé I III., IV. Atlas. Paris, chez Verdiére, libraire quai des Augistins

42 CSÁSZÁR GÉZA (szerk.) (1997): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Táblázatok és rövid leírások Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. 114 p. DIENES ISTVÁN (1971): Klinopiroxén megakristályok a medvési bazaltból. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az évről. pp DÖVÉNYI ZOLTÁN (2010): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest. p EMBEY-ISZTIN ANTAL DOBOSI GÁBOR (1997): A Kárpát Pannon Térség neogén alkáli bazaltjainak FÜLÖP JÓZSEF (1990, 1994): Magyarország geológiája. Paleozoikum I II. Akadémiai Kiadó, Budapest. FRANKO, ONDREJ VASS, DIONÝZ (1981): Výskyt a pôvod CO2 vo vrte FV-1, Blhovce. Geol. práce 74. pp HAAS JÁNOS (szerk.) (1996): Magyarázó Magyarország földtani térképe a kainozoikum elhagyásával és Magyarország szerkezetföldtani térképe című térképlapokhoz. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. HÁMOR GÉZA (1985): A Nógrád-Cserháti kutatási terület földtani viszonyai Geologica Hungarica Series Geologica p. HÁMOR GÉZA (1997): A magyarországi miocén fejlődéstörténete és ősföldrajza. In: Haas János (szerk.): Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó. Budapest. pp HÁMOR GÉZA (2001): Miocen paleogeography of the Carpathian Basin. Explanatory notes to the Miocene paleogeographic maps of the Carpathian Basin 1: Magyar Földtani Intézet. Budapest. 71 p. HANTKEN MIKSA (1878): Magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. Légrády Testvérek. Budapest 42

43 HARANGI SZABOLCS (2000): A medence belseji alkálibazalt-vulkánosság. In: Karátson Dávid (szerk.): Magyarország földje. Pannon enciklopédia. Kertek 2000 Kiadó. pp HORVÁTH GERGELY (1991): A nógrádi bazaltvulkánosság. Földrajzi Értesítő XL. évf füzet, pp HOVORKA, DUŠAN LUKÁČIK, EDUARD (1972): Xenoliths in andesites of the massifs Karanč and Šiator (Southern Slovakia) and their geological interpretation. Geologica Carpathica pp JÁNOSI MELINDA (1984): A Nógrád Gömöri bázisos vulkanitok kőzet- és megakristály zárványainak kőzettani-geokémiai vizsgálata. ELTE Szakdolgozat. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár. JUGOVICS LAJOS (1940): Adatok a Somoskő és Rónabánya-környéki bazaltelőfordulások ismeretéhez. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése az évekről 4. pp JUGOVICS LAJOS (1942): Salgótarján és Bárna környékén előforduló bazaltok és bazalttufák. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése évekről 2. pp JUGOVICS LAJOS (1944): Adatok a nógrád-gömöri bazaltterület ismeretéhez. Magy. Kir. Földt. Int. Évi jel. Függelék. 4, 6. Budapest. pp JUGOVICS LAJOS (1948): Somoskő Fülek Ajnácskő között települő bazaltelőfordulások. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése ről. pp JUGOVICS LAJOS (1969): A Karancs hegy andezitjének kőzettani-kőzetmechanikai vizsgálata, kiadja: Magyar Állami Földtani Intézet: Építőanyag XXI. Évf szám p. 43

44 JUGOVICS LAJOS (1971): Észak-magyarországi Salgótarján környéki bazaltterületek. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az évről, pp JUGOVICS LAJOS (1979): I. Jelentés a Salgótarján Északi terület földtani kutatásáról. Magyar Állami Földtani Intézet. KÉRI JÁNOS (1973): Nagybátony 324/I. sz. szerkezet és vízkutató fúrás. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattára. KISS GÁBOR, BARÁZ CSABA, GAÁLOVÁ, KATARÍNA, JUDIK BÉLA (2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 382 p. KONEČNÝ, VLASTIMIL LEXA, JAROSLAV BALOGH KADOSA KONEČNÝ, PATRIK (1995): Alkali basalt volcanism in southern Slovakia: volcanic forms and time evolution. Acta Vulcanologica pp KONEČNÝ, VLASTIMIL LEXA, JAROSLAV BALOGH, KADOSA (1999): Neogene Quaternary alkali basalt volcanism in Central and Southern Slovakia (Western Carpathians). Geolines. 9. pp KONEČNÝ, VLASTIMIL LEXA, JAROSLAV KONEČNÝ, PATRIK BALOGH KADOSA ELEČKO, MICHAL HURAI, VRATISLAV HURAIOVÁ, MONIKA PRISTAŠ, JÁN SABOL, MARTIN VASS, DIONÝZ (2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field. ŠGÚDŠ. Bratislava. KONEČNÝ, VLASTIMIL LEXA, JAROSLAV BALOGH KADOSA (1999): Neogene- Quaternary alkali basalt volcanism in Central and Southern Slovakia (Western Carpathians). Geolines 9. Pp MAROSI SÁNDOR SOMOGYI SÁNDOR (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. Budapest MAZÚR, EMIL LUKNIS, MICHAL (1978): Regionálne geomorfologické clenenie SSR. Geografický casopis 30. Bratislava. pp

45 MIHÁLIKOVÁ, ANNA (1966): Petrografická a petrochemická charakteristika bazaltov juhovýchodného Slovenska. Západné Karpaty 5. Bratislava. pp MIHÁLIKOVÁ, ANNA ŠÍMOVÁ, MARTA (1989): Geochémia a petrológia miocénnopleistocénnych alkalických bazaltov stredného a južného Slovenska. Západné Karpaty 12. Bratislava. pp OFKFV (1971): Somoskőújfalu 3. sz. fúrás befejező jelentése. Újravizsgálat. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár. PÉCSI MÁRTON (1989): Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat. Budapest PRAKFALVI PÉTER BALOGH KADOSA (1998): Neogén vulkanitok a Kárpát Pannon régióban. Észak-magyarországi bazaltok. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár. REPČOK, IVAN (1981): Datovanie niektorých stredoslovenských neovulkanitov metódou stôp po delení uránu (fission track). Západné Karpaty min., petr., geoch., metalogen. 8. Bratislava. SIMONCSICS PÁL (1959): A Salgótarján vidéki miocén barnakőszén palinológiai vizsgálata. Földtani Közlöny pp SZEPESHÁZY KÁLMÁN (1942): A gömöri Ajnácskő környékének bazaltos kőzetei. Mathematikai és Természettudományi Értesítő. Budapest. SZTANÓ ORSOLYA (1942): The tide-influenced Pétervására Sandstone, early Miocene, Northern Hungary: sedimentology, paleogeography and basin development. Geologica Ultraiectina Mededelingen van de Facultiet Aardwetenschappen Universiteit Utrecht 120. Pp SZVIRCSEK FERENC (1992): Bányászati nyersanyagkutatás (barnaszén és lignit) és a bányatermelés története Nógrád megyében a Században. Nógrádi Történeti Múzeum. Salgótarján 45

46 SZVIRCSEK FERENC (2000): Bányászkönyv. A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a században. Nógrád Megyei Múzeum VASS, D. ELEČKO, M. (1992): Vysvetlivky ku geologickej mape Lučenskej kotliny a Cerovej vrchoviny 1: Geol. ústav D. Štúra. Bratislava. pp ZIPSER, CHRISTIAN ANDREAS (1817): Versuch eines topographisch mineralogischen Handbuches von Ungarn. Oedenburg. 46

47 12. Ábrajegyzék 1. ábra: Tájlehatárolások Magyarország kistájainak katasztere (Dövényi Zoltán, 2010) alapján, és a természetvédelmi körzetek ábrázolása a Google Earth kivágatán (saját szerkesztés) ábra: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék tárgyalt bazaltelőfordulásai (Saját szerkesztésű térkép Jugovics Lajos ábrái és a A Kranacs-Medves és a Cseres-hegység TVK című könyv 27. oldalán található térképe alapján. A számok a dolgozatban leírt bazaltelőfordulások.) ábra: Földtani szelvény a Szilváskőn keresztül Prakfalvi Péter szerkesztésében (A Karancs Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, 2007) ábra: A Boszorkány-kő látképe dél felől, a turistaútról, mögötte balra Salgó vára (saját fénykép) ábra: A Boszorkány-kő csúcsa, pados-lemezes elválású, murvásodó bazalttal (saját fénykép) ábra: Boszorkány-kő aljában kibukkanó freatomagmás eredetű törmelékes összlet (saját fénykép) ábra: A Salgó-vár aljának vastag, töredezett bazaltoszlopai (saját fénykép) ábra: A somoskői bazaltomlás, egyike a Kárpát-medence legszebbbazalt oszlopainak ( ábra: Sőregi-Bagolyvár ( ábra: Az Ajnácskői-várhegy diatrémája ( ábra: Százéves tárna bejárata (

48 13. Mellékletek 1. melléklet A Nógrád-Gömöri bazaltvidék magyarországi részének földtani térképe folyóvízi üledék piroklasztikum(agglomerátum, lapillitufa, tufa) salakkúp Karancsi Andezit Formáció, Sátorosi Andezit Formáció holocén pliovén alsó- pliocén alsópleisztocén miocén (bádeni) Gyulakeszi Riolittufa Formáció, Bukovinkai Formáció Zagyvapálfalvai Formáció, Bukovinkai Formáció Ilonavölgyi Tagozat Tajti Tagozat, Hangonyi Tagozat miocén (eggenburgi) miocén (egrieggenburgi) Salgótarjáni Formáció miocén (ottnangi) (A Karancs Medves és Cseres-hegység TVK című könyv térkép mellékletének kivágata, saját szerkesztésű jelmagyarázattal) 48

49 2. melléklet A Nógrád Gömöri bazaltvidék szlovákiai részének földtani térképe holocén pleisztocén-holocén pleisztocén bazalt láva agglomerátum tufa és lapilli tufa agglomerátum, lapillitufa agglomerates, lapilli tufa :::::::::::::: diatréma kitöltés(pala, homokkő, :::::::::::::: tufa és nem vulkáni anyagok neck-ek, dyke-ok andezit gránáttal meszes, morzsalékos aleurolit tengeri maradványokkal :::::::::::::: homokkő,kereszt rétegzett :::::::::::::: homokkő szürke homokkő fluviális, proluviális üledékek(homok, kavics, agyag) eolikus-deluviális, proluviális üledékek homok, homokos-kavics,agyagoskavics pliocénpleisztocén miocén (bádeni) miocén (eggenburgi) (Cerová Vrchovina: Geologicko Náučné Mapy Slovenska kivágata, saját szerkesztésű jelmagyarázattal) 49

50 3. melléklet 8 A Nógrád Gömöri bazaltvidék DDM alapú perspektivikus és magasság színezett nézete 729 m 131 m 50

51 4. melléklet 8 Perspektivikus és magasság színezett nézeten DNy-ról a Medves-fennsík, a Karancs és a Somlyó-hegycsoport Monosza Medves-fennsík Karancs Somlyó 729 m 131 m 51

52 5. melléklet 8 A Nógrád Gömöri bazaltvidék egy szelvénnyel a Medves-fennsíkon és a Medves- Magossán keresztül 1. szelvény Medves-fennsík Medves-Magossa 729 m 131 m 52

53 6. melléklet 8 1. számú szelvény a Medves-fennsíkon keresztül, érintve a Medves-Magossát magasság (m) Medves-Magossa vörös színű, szivacsszerű lávakőzet tömött szövetű bazalt szelvény hossza (m) 8 A DDM 10 térképek a HM Térképészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság adatbázisából, az 1: méretarányú állami topográfiai térkép szintvonalrajzából készültek, és Dr. Sik András nyitotta meg és állította össze a szelvénnyel együtt, az ESRI ArcGIS 10 Desktop program használatával. 53