A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

Átírás

1 HU HU HU

2 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2010) 774 végleges A. melléklet/4. fejezet A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről HU HU

3 A. melléklet 4. FEJEZET: JÖVEDELEMELOSZTÁSI MŰVELETEK 4.01 A jövedelemelosztási műveletek olyan gazdasági műveletek, amelyek a termeléssel létrehozott hozzáadott értéket a munkára, a tőkére és a kormányzatnak járó részre osztják fel, valamint olyan tranzakciók, amelyeken keresztül a jövedelem és a vagyon újraelosztása történik. A rendszer különbséget tesz folyó transzferek és tőketranszferek között; a tőketranszfer inkább a megtakarítást vagy a vagyont osztja újra, semmint a jövedelmet. MUNKAVÁLLALÓI JÖVEDELEM (D.1) 4.02 Munkavállalói jövedelem (D.1) alatt a munkaadó által a munkavállaló részére, az elszámolási időszak alatt elvégzett munkája ellenértékeként fizetett valamennyi pénzbeni vagy természetbeni díjazás értendő. A munkavállalói jövedelem elemei: a) bérek és keresetek (D.11): pénzbeni bérek és keresetek; természetbeni bérek és keresetek. b) munkaadók társadalombiztosítási járulékai (D.12): munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121); munkaadók tényleges nyugdíjjárulékai (D.1211); munkaadók tényleges nemnyugdíj-járulékai (D.1212). a munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.122): munkaadók imputált nyugdíjjárulékai (D.1221); munkaadók imputált nemnyugdíj-járulékai (D.1222). BÉREK ÉS KERESETEK (D.11) Pénzbeni bérek és keresetek 4.03 A pénzbeni bérek és keresetek tartalmazzák a munkavállaló által fizetendő összes társadalombiztosítási járulék, jövedelemadó és egyéb kifizetés stb. értékét, ideértve azokat is, amelyeket a munkavállaló helyett a munkaadó von le és fizet be közvetlenül a társadalombiztosítási rendszerbe, az adóhatóságnak stb. HU 2 HU

4 A pénzbeni bérek és keresetek az alábbi típusú díjazásokat tartalmazzák: a) a rendszeres időközönként fizetendő alapbéreket és -kereseteket; b) a túlóra, éjszakai munka, hétvégi munka, kellemetlen vagy veszélyes körülmények miatt megnövelt kifizetéseket; c) a megélhetési támogatásokat, a helyi pótlékokat és a kiküldetési költségtérítéseket; d) az ösztönző rendszerek alapján a vállalat általános teljesítményéhez kötött prémiumokat vagy egyéb rendkívüli kifizetéseket; a termelékenységen vagy nyereségen alapuló prémiumokat, karácsonyi és újévi prémiumokat, a munkavállalói társadalombiztosítási juttatások kivételével (lásd a bekezdés c) pontját); a havi fizetést (éves kiegészítő fizetést); e) a munkahelyre és munkahelyről történő utazásra fizetett pótlékokat, a munkavállalók kötelességeinek teljesítése közben felmerülő utazási, különélési, elköltözési és szórakozási költségekre nyújtott pótlékok vagy térítések kivételével (lásd a bekezdés a) pontját); f) a hivatalos munkaszüneti napokra történő kifizetéseket vagy az éves szabadságok idejére fizetett díjazást; g) a munkavállalóknak kifizetett jutalékokat, borravalókat, ügyeleti és vezetői díjakat; h) a munkaadók által a munkavállalóik javára a megtakarítási rendszerekbe történő befizetéseket; i) a vállalattól kilépő munkavállalók számára teljesített rendkívüli kifizetéseket, ha ezek a kifizetések nem kapcsolódnak kollektív szerződéshez; j) a munkaadók által a munkavállalóiknak készpénzben kifizetett lakhatási támogatásokat. Természetbeni bérek és keresetek 4.04 A természetbeni bérek és keresetek a munkaadók által ingyenesen vagy csökkentett áron nyújtott olyan termékeket és szolgáltatásokat, ill. egyéb nem pénzbeni juttatásokat foglalják magukban, amelyeket a munkavállalók saját idejükben és saját választásuk szerint, saját igényeiknek vagy szükségleteiknek, illetve háztartásuk többi tagja igényeinek vagy szükségleteinek kielégítésére vehetnek igénybe A természetbeni bérek és keresetek a következőket foglalják magukban: a) ételek és italok, beleértve az üzleti utazások alatt elfogyasztott ételeket és italokat; nem tartoznak azonban ide a rendkívüli munkakörülmények miatt szükséges speciális ételek vagy italok. Az ingyenes étkezési lehetőségek, a támogatásban részesülő étkezdékben kapott árengedmények összege és az étkezési utalványok formájában kapott juttatások viszont beletartoznak a természetbeni bérekbe és keresetekbe; HU 3 HU

5 b) az a munkaadók által közvetlenül nyújtott saját tulajdonú béreltlakás-szolgáltatás, illetve egyéb lakhatási szolgáltatás, amelyet a munkavállaló háztartásának valamennyi tagja igénybe vehet; c) azok az egyenruhák vagy egyéb speciális ruházatok, amelyeket a munkavállalók a munkahelyen kívül és a munkában egyaránt hordhatnak; d) a munkavállalók személyes használatára rendelkezésre bocsátott járművek vagy egyéb tartós fogyasztási cikkek által képviselt szolgáltatások értéke; e) a munkaadó saját termelési folyamataiból származó, kibocsátásként létrehozott termékek és szolgáltatások, pl. ingyenes utazás a vasutak vagy légitársaságok munkavállalói számára, ingyenes szén a bányászok, illetve ingyenes élelmiszer a mezőgazdaságban dolgozók számára; f) sport-, szabadidős, vagy üdülőlétesítmények rendelkezésre bocsátása a munkavállalók és családtagjaik számára; g) a munkába és a munkából történő utazás, kivéve, ha az a munkaadó idejében (munkaidő alatt) történik; olyan autóparkolás, amelyért egyébként fizetni kellene; h) a munkavállalók gyermekeinek elhelyezési lehetőség biztosítása; i) a munkaadók által a munkavállalók javára az üzemi tanácsoknak vagy hasonló testületeknekteljesített befizetések; j) a munkavállalóknak juttatott ingyenes részvények; k) a munkavállalóknak kedvezményes kamattal nyújtott hitelek. A juttatás értékét a munkavállaló által piaci feltételekkel felvehető hitelre fizetendő kamat és a ténylegesen fizetett (kedvezményes) kamat különbsége adja. E juttatást a jövedelem keletkezése számlán a bérek és keresetek között kell elszámolni, a jövedelmek elsődleges elosztása számlán pedig egy ezzel megegyező összegű munkavállalói kamatfizetést kell imputálni a munkaadó részére. l) részvényopciók: a munkaadó lehetőséget ad a munkavállalónak részvények rögzített áron történő jövőbeni vásárlására (lásd a bekezdést); m) a vállalati szektorokban nem megfigyelt tevékenységekből származó olyan jövedelem, amely az említett tevékenységekben résztvevő munkavállalókhoz kerül saját felhasználás céljára A munkavállalónak természetbeni bér és kereset címén juttatott termékeket és szolgáltatásokat alapáron kell értékelni, ha azokat a munkaadó állította elő, és piaci beszerzési áron, ha a munkaadó vásárolta azokat. A természetbeni bérek és keresetek összege a szóban forgó termékek és szolgáltatások alapáron számított értékével (illetve a munkaadó által történő vásárlásuk esetén piaci beszerzési áras értékével) egyenlő akkor, ha azokat térítésmentesen bocsátják a munkavállalók rendelkezésére. Ezt az értéket a nem ingyenesen, hanem csökkentett áron biztosított termékek és szolgáltatások esetében csökkentik a munkavállaló által fizetett összeggel. HU 4 HU

6 4.07 A bérek és keresetek nem tartalmazzák: a) a munkaadó termelési folyamatához szükséges munkaadói kiadásokat. Ezek a következők: (1) a munkavállalók utazási, különélési, elköltözési és szórakozási költségei címén kifizetett juttatások vagy térítések, ha ezek munkaköri kötelezettségeik teljesítése folyamán merültek fel; (2) a munkahelyen biztosított kényelmi juttatások, a munka jellege miatt szükséges orvosi vizsgálatok költségei, a munkában viselt munkaruházattal kapcsolatos kiadások; (3) olyan típusú munkahelyi elhelyezési szolgáltatások, amelyeket a munkavállalók háztartásának tagjai nem vehetnek igénybe pl. kabin, hálóterem, munkásszállás és barakk; (4) a rendkívüli munkakörülmények miatt szükséges speciális ételek vagy italok; (5) a munkavállalóknak a munkájukhoz szükséges szerszámok, berendezések vagy a speciális ruházat megvásárlása után kifizetett költségtérítések, illetve bérük vagy keresetük azon része, amelyet munkaszerződés alapján a munkavállalók ilyen vásárlásra kötelesek költeni. Amennyiben a munkaszerződése alapján szerszámok, berendezések, speciális ruházat stb. vásárlására kötelezett munkavállaló költségeit nem térítik meg teljes mértékben, a fennmaradó összeg levonásra kerül a munkavállalói bérek és keresetek összegéből, és hozzáadódik a munkaadók folyó termelőfelhasználásához. A munkaadók folyó termelőfelhasználásaként kell elszámolni azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a költségeit, amelyeket a munkaadók azért biztosítanak a munkavállalóik részére, hogy az utóbbiak elvégezhessék munkájukat. b) A bérek és keresetek azon összegét, amelyet a munkaadók a munkavállalóiknak betegség, anyaság, üzemi baleset, rokkantság stb. esetén átmenetileg fizetnek. Ezeket a kifizetéseket egyéb társadalombiztosítási nemnyugdíj-juttatásként (D.6222) kell elszámolni, miközben ugyanezek az összegek a munkaadók imputált nemnyugdíjjárulékai (D.1222) soron is megjelennek; c) a gyermekek, a házastárs vagy a család révén nyújtott egyéb, foglalkoztatáshoz kötődő társadalombiztosítási juttatásokat, illetve az oktatási vagy egyéb, eltartottakhoz kapcsolódó támogatásokat, valamint a munkavállalók vagy családtagjaik részére biztosított ingyenes orvosi szolgáltatásokat (kivéve a munka jellege miatt szükségessé vált juttatásokat); d) a munkaadó által a bérek és keresetek után fizetendő adókat például a létszámadót. A vállalkozások által fizetendő fenti adók vagy a kifizetett bérek és keresetek meghatározott százalékában vagy alkalmazottankénti fix összegben kerülnek megállapításra. Ezeket az adókat egyéb termelési adóként kell elszámolni. e) a bedolgozók részére teljesítménybérben történt kifizetéseket. Ha a bedolgozó jövedelme az elvégzett munka mértékétől függetlenül azon termelési folyamatok HU 5 HU

7 kibocsátási értékének függvénye, amelyekért az adott személy felelős, ez a fajta díjazás arra utal, hogy a dolgozó önálló. A MUNKAADÓK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKAI (D.12) 4.08 A munkaadók társadalombiztosítási járulékai alatt azon járulékok értendők, amelyeket a munkaadók a kötelező társadalombiztosítási rendszerekbe vagy más magánbiztosítási rendszerekbe fizetnek be azért, hogy alkalmazottaik részére biztosítsák a társadalmi juttatásokat. A munkavállalói jövedelem részeként kell elszámolni azt a munkaadók társadalombiztosítási járulékával megegyező összeget, amelyet a munkaadók azért fizetnek ki, hogy munkavállalóik társadalmi juttatásokra való jogosultságát biztosítsák. A munkaadó által fizetett társadalombiztosítási járulék lehet tényleges vagy imputált. A munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121) 4.09 A munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121) a munkaadók által a munkavállalóik javára a biztosítóknak (társadalombiztosítási alapoknak és magánbiztosítási rendszereknek) teljesített kifizetéseket tartalmazzák. Ezek a kifizetések lehetnek jogszabály, megállapodás vagy szerződés által meghatározott vagy önkéntes járulékok, amelyek valamely társadalmi kockázattal vagy szükséglettel szembeni biztosításhoz kapcsolódnak. Bár e járulékokat a munkaadók fizetik a biztosítóknak, a munkavállalói jövedelem részének tekintendők; ezért ezeket úgy kell elszámolni, mintha a munkavállalók fizetnék a járulékokat a biztosítóknak. A munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai kétfélék lehetnek: a nyugdíjcélú és az egyéb célú befizetéseket az alábbi két tétel alatt kell elszámolni: a) munkaadók tényleges nyugdíjjárulékai (D.1211); b) munkaadók tényleges nemnyugdíj-járulékai (D.1212). A munkaadók tényleges nemnyugdíj-járulékai a nyugdíjtól elkülönülő szociális kockázatok és szükségletek, mint például betegség, anyaság, üzemi baleset, rokkantság, létszámleépítés miatti elbocsátás esetén fizetendő járulékokat tartalmazzák. A munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.122) 4.10 Meghatároz ás: A munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.122) jelentik (a munkavállalók társadalombiztosítási járulékainak összegével csökkentett) ellentételeit azoknak a nem alapszerű társadalmi juttatásoknak, amelyeket a munkaadók közvetlenül fizetnek ki munkavállalóik, korábbi munkavállalóik vagy egyéb jogosult személyek részére anélkül, hogy biztosító vagy önálló nyugdíjpénztár közreműködését vennék igénybe, illetve külön alapot vagy elkülönített tartalékot hoznának létre e célra. A munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai az alábbi két kategóriára oszlanak: HU 6 HU

8 a) Munkaadók imputált nyugdíjjárulékai (D.1221) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszereknek két típusa van: járulékkal meghatározott rendszer vagy ellátással meghatározott rendszer. Járulékkal meghatározott rendszer az, ahol a juttatásokat a rendszerbe befizetett járulékok és az alapok befektetéseinek hozamai határozzák meg. A nyugdíjazáskor a munkavállaló visel minden, a kifizetendő juttatásokra vonatkozó kockázatot. Az ilyen rendszerekben nincsenek imputált járulékok, kivéve ha a rendszert maga a munkaadó működteti. Ebben az esetben a rendszer működtetésének költségeit a munkavállalói jövedelem részeként a munkavállalónak fizetendő imputált járulékként kell kezelni. Ezt az összeget a háztartások pénzügyi szolgáltatásokra felhasznált végső fogyasztási kiadásaként is el kell számolni. Ellátással meghatározott rendszer az, ahol a tagok számára fizetendő juttatásokat a rendszer szabályai határozzák meg egy képlet használatával vagy minimum fizetendő összeg formájában. Az ellátással meghatározott rendszerben általában a munkaadó és a munkavállaló is fizet járulékot; a munkavállaló fizetésének adott százalékát kötelező jelleggel fizeti be a rendszerbe. A megállapított juttatások költségeinek viselése a munkaadó kötelessége. A munkaadó viseli a juttatásnyújtásra vonatkozó kockázatot. Az ellátással meghatározott rendszerekben a munkaadók imputált járuléka a következőképpen kerül kiszámításra: A munkaadó imputált járuléka egyenlő az aktuális időszak foglalkoztatása révén a juttatások növekedésének összege mínusz mínusz a munkaadó tényleges járulékainak összege a munkavállaló által befizetett bármilyen járulék összege plusz a rendszer működtetésének költsége Néhány rendszert nem-járulékalapú rendszernek lehet nevezni, mivel sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem fizetnek tényleges járulékot. Ettől eltekintve a munkaadók imputált járulékai az itt leírtaknak megfelelően kerülnek kiszámításra és imputálásra. Amennyiben a kormányzati alkalmazottak részére létrehozott rendszerek nyugdíjjogosultságai nem kerülnek rögzítésre a központi számlákon, a kormányzati munkaadók imputált nyugdíjjárulékait biztosításmatematikai számítások alapján történő becsléssel kell megállapítani. Azokban az esetekben, ahol a biztosításmatematikai számítások révén nem készíthető megbízható becslés, a következő két eljárással is megbecsülhető a kormányzati munkaadók imputált nyugdíjjáruléka: (1) a mindenkori munkavállalóknak fizetett bérek és keresetek adott százaléka alapján vagy (2) a (munkavállalók és a kormányzat mint munkaadó által) jelenleg fizetendő juttatások és a ténylegesen fizetendő járulékok különbségeként. b) Munkaadók imputált nemnyugdíj-járulékai (D.1222) HU 7 HU

9 Bár bizonyos társadalmi juttatásokat a munkaadók közvetlenül és nem társadalombiztosítási alapok vagy egyéb biztosítók közreműködésével fizetnek ki, e kifizetések társadalmi juttatásnak minősülnek. Mivel e juttatások költségei a munkaadók munkaerő-költségeinek részét képezik, azokat a munkavállalói jövedelmek közé is be kell számítani. Ennélfogva e munkavállalók részére annak a társadalombiztosítási járuléknak az összegével megegyező értékű munkavállalói ellentételezést imputálnak, amely biztosítja a tényleges társadalombiztosítási juttatásokra való jogosultságuk esetén a szükséges felhalmozást. Ezek az összegek tartalmazzák a munkavállalók és munkaadók által ténylegesen fizetett járulékokat, és nemcsak a mindenkor fizetendő juttatások színvonalától függenek, hanem attól is, hogy a jövőben várhatóan hogyan alakulnak a munkaadó számára az e rendszerek keretében olyan tényezők következményeként módosuló kötelezettségek, mint a jelenlegi és korábbi munkavállalók létszámában, kormegoszlásában és életkilátásaiban bekövetkező változások. A járulékok imputált értéke ugyanazokon a biztosításmatematikai számításokon alapul, mint amelyeket a biztosítótársaságok díjainak kiszámításánál alkalmaznak. A gyakorlatban azonban nehézségekbe ütközhet az ilyen imputált járulékok pontos összegének kiszámítása. A munkaadó saját maga is készíthet becsléseket esetleg a hasonló, alapszerű rendszerekbe befizetett járulékok alapján, hogy kiszámítsa valószínű jövőbeni kötelezettségeit, és ezeket a becsléseket felhasználhatja, amennyiben rendelkezésre állnak. Egy másik lehetséges módszer a mindenkori munkavállalók részére kifizetett bérek és keresetek adott százalékának alkalmazása. Ezenkívül az imputált járulékok fedezetéhez szükséges imputált ellentételezés becslésének egyetlen gyakorlati lehetősége a munkaadó által az ugyanazon elszámolási időszak alatt fizetendő nem alapszerű, nem nyugdíjcélú juttatások felhasználása lehet. Az adott időszakban ténylegesen kifizetett juttatások alapján elfogadható mértékben becsülhető a járulékok és a kapcsolódó imputált ellentételezés értéke A szektorok számláin a közvetlen társadalombiztosítási juttatások költségei először a jövedelmek keletkezése számlán a felhasználások között a munkavállalói jövedelem elemeként, másodszor a jövedelmek másodlagos elosztása számlán a felhasználások között társadalombiztosítási juttatásként jelennek meg. Az utóbbi számla kiegyensúlyozása érdekében feltételezzük, hogy a munkavállalók háztartásai visszafizetik a munkaadók szektorainak a munkaadók által fizetett imputált társadalombiztosítási járulékokat, amelyek az esetlegesen a munkavállalók által fizetett társadalombiztosítási járulékokkal együtt finanszírozzák az ugyanazon munkaadók által számukra nyújtott közvetlen társadalmi juttatásokat. Ez a képzett körforgás hasonlít a munkaadók által fizetett tényleges társadalombiztosítási járulékok körforgásához, amely megjelenik a háztartások számláján, majd úgy kell kezelni, hogy a háztartások befizetik ezt az összeget a biztosítók részére A munkavállalói jövedelmek elszámolásának időpontja: a) a bérek és keresetek (D.11) abban az időszakban kerülnek elszámolásra, amikor a munkát elvégzik. Ugyanakkor az eseti prémiumokat vagy egyéb rendkívüli kifizetéseket pl. 13. havi fizetéseket akkor kell elszámolni, amikor kifizetésük esedékessé válik. A részvényopciók elszámolásának időpontját lehetőség szerint a nyújtás és a megszolgálás időpontja közötti időszakra kell tenni. Ha az adatok hiányosak, az opció értékét a megszolgálás időpontjának megfelelően kell elszámolni; b) a munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékait (D.121) a munkavégzés időszakára kell elszámolni; HU 8 HU

10 c) a munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékait (D.122) a következő kategóriákban kell elszámolni: (1) azt a részt, amely a közvetlen kötelező társadalmi juttatások ellentételét jelenti, a munkavégzés időszakára kell elszámolni; (2) azt a részt, amely a közvetlen önkéntes társadalmi juttatások ellentételét jelenti, a jelzett juttatások kifizetésének időpontjában kell elszámolni A munkavállalói jövedelem a következőkből tevődik össze: a) a rezidens munkaadók által a rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem; b) a nem rezidens munkaadók által a rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem; c) a rezidens munkaadók által a nem rezidens munkavállalók részére fizetett jövedelem. Ezeket az elemeket a következőképpen számolják el: (1) a rezidens munkaadók által a rezidensek és a nem rezidensek részére fizetett munkavállalói jövedelemben összeadódik az a) és c) tétel, és ez az összeg azon szektorok és nemzetgazdasági ágazatok jövedelem keletkezése számláin kerül elszámolásra a felhasználások között, amelyekhez a munkaadók tartoznak; (2) a rezidens és nem rezidens munkaadók által a rezidens munkavállalóknak kifizetett munkavállalói jövedelemben összeadódik az a) és b) tétel, és ez az összeg a háztartások elsődleges jövedelmek elosztása számláján, a források között kerül elszámolásra; (3) a b) tétel, a nem rezidens munkaadók által a rezidenseknek kifizetett munkavállalói jövedelem az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek külföld számláján, a felhasználások között kerül elszámolásra; (4) a c) tétel, a rezidens munkaadók által a nem rezidenseknek kifizetett munkavállalói jövedelem az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek külföld számláján, a források között kerül elszámolásra. TERMELÉSI ÉS IMPORTADÓK (D.2) 4.14 A termelési és importadók (D.2) azokat a pénzben vagy természetben teljesített kötelező, viszonzatlan kifizetéseket tartalmazzák, amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei vetnek ki termékek és szolgáltatások termelésével és importjával, munkaerő alkalmazásával, föld, ingatlan vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan. Ezek az adók nyereségtől függetlenül fizetendők A termelési és importadók közé a következők tartoznak: a) termékadók (D.21): HU 9 HU

11 (1) hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adók) (D.211); (2) importadók és importvámok ahozzáadottérték-adók kivételével (D.212): importvámok (D.2121); importadók a hozzáadottérték-adók és a vámok kivételével (D.2122); (3) termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével (D.214); b) egyéb termelési adók (D.29). TERMÉKADÓK (D.21) 4.16 A termékadók (D.21) azok az adók, amelyeket bizonyos termékek előállítása, szolgáltatások nyújtása esetén azok egységei után kell befizetni. Az adó lehet a termék vagy szolgáltatás mennyiségi egységére vetített meghatározott pénzösszeg, vagy lehet a gyártott termék vagy lebonyolított szolgáltatás egységárának vagy értékének meghatározott százalékaként kiszámítható összeg. A termékre kivetett adóknak függetlenül attól, melyik szervezeti egység fizeti azokat szerepelniük kell a termékadók között, kivéve ha azok konkrétan egy másik tétel alatt nevesítve szerepelnek. Hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adók) (D.211) 4.17 A hozzáadottérték-típusú adó (hozzáadottérték-adó) a termékek vagy szolgáltatások olyan adója, amelyet a vállalkozások szednek be a termelési folyamat egymást követő fázisaiban, és amely végül teljes egészében a végső felhasználót terheli. Ez a hozzáadottérték-típusú adók tétel (D.211) tartalmazza azt a hozzáadottérték-adót, amelyet a kormányzat szed be, és amelyet a belföldi és importált termékekre vetnek ki, valamint a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályokhoz hasonló előírások szerint kivetett egyéb levonható adókat. A hozzáadottérték-típusú adók elnevezése a továbbiakban összefoglalóan hozzáadottérték-adó. Ezek közös jellemzője, hogy a termelőknek csak az árbevétel utáni hozzáadottérték-adó és a folyó termelőfelhasználási, illetve bruttó állóeszköz-felhalmozási célú beszerzéseik utáni hozzáadottérték-adó különbségét kell megfizetniük a kormányzat részére. A hozzáadottérték-adó elszámolása nettó módon történik abban az értelemben, hogy: a) a termék- és szolgáltatáskibocsátást és az importot a számlában szereplő hozzáadottérték-adó nélkül számolják el; b) a termékek és szolgáltatások beszerzését a le nem vonható hozzáadottérték-adóval együtt kell elszámolni. A hozzáadottérték-adót úgy kell elszámolni, hogy az az eladókat nem, és a vevők közül is csak azokat terheli, akik nem tudják levonni azt. A hozzáadottérték-adó nagyobbik része a végső felhasználás, főleg a háztartások fogyasztása után fizetett adóként kerül elszámolásra. HU 10 HU

12 A nemzetgazdaság szintjén a hozzáadottérték-adó összege egyenlő az összes kiszámlázott és az összes visszaigényelhető hozzáadottérték-adó különbségével (lásd a bekezdést). Importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével (D.212) 4.18 Az importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével tétel (D.212) egyrészt azokat az importált termékekre kivetett kötelező befizetéseket tartalmazza (a hozzáadottérték-adó kivételével), amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei írnak elő annak ellenében, hogy engedélyezzék ezek szabad áramlását a gazdasági területen, másrészt pedig a nem rezidens egységek által a rezidens egységek részére nyújtott szolgáltatások adóit foglalja magában. Ezek közé a befizetések közé tartoznak: a) importvámok (D.2121): ezek olyan vámok vagy más importdíjak, amelyek meghatározott termékek után a vámtarifarendszer előírásai alapján akkor fizetendők, amikor azok a felhasználó ország gazdasági területére felhasználás céljából belépnek; b) importadók a hozzáadottérték-adók és a vámok kivételével (D.2122). Ez a tétel tartalmazza: (1) az importált mezőgazdasági termékekre kivetett illetékeket; (2) az importra kivetett monetáris kompenzációs összegeket; (3) bizonyos importtermékekre kivetett jövedéki adókat és különleges adókat, feltéve, hogy a hazai eredetű hasonló termékekre kivetett ilyen jellegű adókat a termelő egység maga fizeti; (4) a termékek és szolgáltatások importja után fizetendő, az árbevételhez kapcsolódó általános adókat; (5) a nem rezidens vállalatok által a gazdasági területen belül rezidens egységek számára nyújtott meghatározott szolgáltatások után fizetendő adókat; (6) meghatározott áruk és szolgáltatások importjára vonatkozóan monopóliummal rendelkező állami vállalatok nyereségét, amelyet ezek az állam részére átadnak. Az importadók és importvámok hozzáadottérték-adót nem tartalmazó nettó értékének kiszámítása úgy történik, hogy az importadók és importvámok hozzáadottérték-adó nélküli értékéből (D.212) le kell vonni az importtámogatások (D.311) összegét. HU 11 HU

13 Termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével (D.214) 4.19 A termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével tétel (D.214) a termékekre és szolgáltatásokra kivetett olyan adókat foglalja magában, amelyek megfizetése ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak a termelése, exportja, eladása, átadása, lízingelése vagy leszállítása következtében, illetve ezek saját fogyasztásra vagy saját tőkefelhalmozásra történő felhasználása miatt válik esedékessé E tétel alá konkrétan az alábbiak tartoznak: a) jövedéki adók és fogyasztási adók (az importadók és-vámok közé tartozó adók kivételével); b) bizonyos termékek, pl. szeszes italok vagy dohány eladása és jogi okmányok vagy csekkek után fizetendő bélyegilletékek; c) pénzügyi és tőkeműveletek után fizetendő adók, amelyeket nem pénzügyi és pénzügyi eszközök, valamint külföldi fizetőeszköz adásvétele esetén kell befizetni. Ezek akkor válnak esedékessé, amikor a föld vagy egyéb eszközök tulajdonjoga megváltozik, kivéve ha ez tőketranszfer (főleg örökségekkel és ajándékokkal kapcsolatos transzferek) eredményeképpen történik. Ezeket a közvetítők szolgáltatásai után fizetendő adóként kell kezelni; d) gépkocsi-regisztrációs adók; e) szórakoztatás után fizetendő adók; f) lottójáték, szerencsejáték és fogadások után fizetendő adók, a nyeremények után fizetendő adók kivételével; g) biztosítási díjak után fizetendő adók; h) egyéb meghatározott szolgáltatások szállodai vagy szállásszolgáltatások, lakásszolgáltatások, éttermi, szállítási, hírközlési, hirdetési szolgáltatások után fizetendő adók; i) általános értékesítési vagy forgalmi adók (a hozzáadottérték-típusú adók kivételével): ezek tartalmazzák a gyártók nagy- és kiskereskedelmi forgalma után fizetendő értékesítési adókat, a beszerzések adóit és a forgalmi adókat; j) a fiskális monopóliumok állam részére átadott nyeresége, kivéve a meghatározott termékek vagy szolgáltatások importja feletti monopóliumot gyakorlókét (ezeket a D.2122 tartalmazza). A pénzügyi monopóliumok olyan állami vállalatok, amelyek törvényes monopóliumot kaptak meghatározott típusú termék vagy szolgáltatás előállítására vagy forgalmazására annak érdekében, hogy a bevételt növeljék és nem azért, hogy az állam gazdaság- vagy szociálpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását elősegítsék. Nem tekintendő pénzügyi monopóliumnak, ha egy állami vállalat tudatos gazdaság- vagy szociálpolitika keretében kap monopoljogokat az áru vagy szolgáltatás, HU 12 HU

14 ill. a termelési technológia speciális jellege például közműszolgáltatások, postahivatalok és távközlés, vasutak stb. miatt; k) az export után beszedett exportvámok és monetáris kompenzációs összegek A nettó termékadók kiszámítása úgy történik, hogy a termékadók összegéből (D.21) le kell vonni a terméktámogatásokat (D.31). EGYÉB TERMELÉSI ADÓK (D.29) 4.22 Az egyéb termelési adók (D.29) minden olyan adót magukban foglalnak, amelyek a vállalatoknál a termelés folyamatába való bekapcsolódás következtében merülnek fel az előállított vagy értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások mennyiségétől vagy értékétől függetlenül. Az egyéb termelési adók befizetése történhet a föld, az állóeszközök vagy a termelési folyamatban alkalmazott munkaerő, illetve bizonyos tevékenységek vagy gazdasági műveletek után számítva Az egyéb termelési adókhoz (D.29) az alábbiak tartoznak: a) a vállalkozások (beleértve a saját lakásukban lakó tulajdonosokat) által a termelés céljára felhasznált föld, épületek vagy egyéb építmények tulajdonjoga vagy használata után fizetendő adók; b) az állóeszközök (például járművek, gépek, berendezések) termelési célból történő használata után fizetendő adók, akár tulajdonolják, akár bérlik ezeket az eszközöket; c) az összbértömeg után kivetett adók és a létszámadók; d) a termelési célból lebonyolított nemzetközi gazdasági műveletek (például külföldi utazások, külföldi átutalások vagy nem rezidensekkel végzett hasonló műveletek) után kivetett adók; e) a vállalatok által üzleti vagy szakmai engedélyek megszerzése érdekében befizetett adók, ha ezeket az engedélyeket az esedékes összegek befizetése után automatikusan megadják. Ez esetben valószínű, hogy ezen adók egyszerűen a bevételnövelés eszközei, bár a kormányzat adhat a befizetések ellenében valamilyen tanúsítványt vagy engedélyt. Ha azonban az állam az engedélyek kiadását bizonyos szabályozó feladatok ellátására használja például, amikor az állam az engedély megadásának feltételeként ellenőrzi az üzleti helyiségek alkalmasságát vagy biztonságosságát, a felhasznált berendezések megbízhatóságát vagy biztonságosságát, az alkalmazott személyzet szakmai alkalmasságát, ill. az előállított termékek vagy szolgáltatások minőségét vagy színvonalát, a befizetéseket a nyújtott szolgáltatások megvásárlásaként kell elszámolni, kivéve, ha az engedélyekért felszámított összegek nem állnak arányban az állam által végzett ellenőrzések költségeivel; f) a termelési tevékenységekből származó környezetszennyezés miatt kivetett adók. Ide tartoznak a mérgező gázoknak, folyadékoknak vagy egyéb káros anyagoknak a környezetbe történő kibocsátása vagy elhelyezése után kivetett adók. Nem kell ide sorolni a hulladékok vagy mérgező anyagok összegyűjtése és tárolása miatt a HU 13 HU

15 közszolgáltatók részére teljesített kifizetéseket, amelyek a vállalkozások folyó termelőfelhasználásának részét képezik; g) a mezőgazdaságban gyakran alkalmazott átalányrendszerből következő hozzáadottértékadó-alulkompenzáció Az egyéb termelési adók tétel nem tartalmazza a háztartások személyes használatában lévő járművek stb. után kivetett adókat, amelyeket a folyó jövedelemadók, vagyonadók stb. között kell elszámolni. AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEINEK BEFIZETETT TERMELÉSI ÉS IMPORTADÓK 4.25 Az Európai Unió intézményeinek befizetett termelési és importadók főleg az alábbi, az uniós intézmények nevében a nemzeti kormányok által beszedett adókat foglalják magukban: a közös agrárpolitikából származó bevételeket: az importált mezőgazdasági termékek után kivetett illetékeket, az exportra és importra kivetett monetáris kompenzációs összegeket, a cukortermelési illetékeket és az izoglukózra kivetett adókat, a tejre és gabonára kivetett közös felelősségvállalás miatti adókat; a harmadik országokkal folytatott kereskedelemből származó bevételeket: az Európai Unió integrált vámtarifája (TARIC) alapján kivetett vámilletékeket; Az Európai Unió intézményeinek befizetett termelési és importadók nem tartalmazzák a hozzáadottérték-adó alapú harmadik saját forrást, amely az EU hozzáadottértékadó- és GNIalapú saját forrásai (D.76) tétel alatt az egyéb folyó transzfereknél található (lásd a bekezdést). TERMELÉSI ÉS IMPORTADÓK: AZ ELSZÁMOLÁS IDŐPONTJA ÉS AZ ELSZÁMOLANDÓ ÖSSZEGEK 4.26 A termelési és importadók elszámolása: a termelési és importadók akkor kerülnek elszámolásra, amikor az adófizetési kötelezettség alapját képező tevékenység, művelet vagy egyéb esemény megtörténik Néhány adóköteles gazdasági tevékenység, művelet vagy esemény azonban elkerüli az adóhatóság figyelmét: ezek a tevékenységek, műveletek vagy események nem vezetnek követelések vagy tartozások formájában megjelenő pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek keletkezéséhez. Csak azok az összegek kerülnek elszámolásra, amelyeket adókivetés, - bevallás vagy egyéb, az adózóval szemben adófizetési kötelezettséget keletkeztető eszköz igazol. Az adókivetéssel nem igazolt adók után nem kerül sor imputálásra. A számlákon elszámolt adók két forrásból származhatnak: adókivetéssel és adóbevallással megállapított vagy pénzforgalmi bevételek alapján megállapított összegekből. a) Az adókivetés vagy adóbevallás használata esetében az összegeket egy a kivetett és bevallott, de soha be nem fizetett összegnek megfelelő együtthatóval kell módosítani. Alternatív eljárás lehet a megfelelő szektorokba történő, az említett korrekcióval egyenértékű tőketranszfer elszámolása (D.995, a bekezdés j) pontjában leírtak szerint). A kivetett és bevallott, de soha be nem fizetett összegek esetében az együtthatókat a korábbi tapasztalatok és a mindenkori várakozások alapján kell HU 14 HU

16 meghatározni. A különböző adótípusokhoz tartozó együtthatókat külön-külön kell megállapítani. b) Ha az adóelszámolás alapjául pénzforgalmi bevételeket használnak fel, akkor pénzforgalmi korrekciót kell alkalmazni. A pénzforgalmi bevételt arra az időszakra kell elszámolni, amikor az adófizetési kötelezettség alapját képező tevékenység bekövetkezett. Az ilyen korrekció a tevékenység folytatása és az adó befizetése közötti átlagos időeltérésen alapul Az elszámolandó adók összértéke tartalmazza az esedékes adóhátralékokra felszámolt kamatot és az adóhatóságok által kivetett bírságokat, ha nem lehetséges ezeket a kamatokat és bírságokat az adóktól függetlenül nyilvántartani. Az összérték tartalmazza az adóhátralékok beszedésével vagy behajtásával kapcsolatban esetlegesen kiszabott díjakat is. Az összértéket csökkenti a kormányzat által gazdaságpolitikai szempontból nyújtott minden adókedvezmény összege, illetve a túlfizetések miatt történő összes adó-visszafizetés A számlarendszerben a termelési és importadók (D.2) a következőképpen kerülnek elszámolásra: a) a nemzetgazdaság jövedelmek keletkezése számláján a felhasználások között; b) a kormányzati szektor elsődleges jövedelmek elosztása számláján, valamint a külföld elsődleges jövedelmek és folyó transzferek számláján a források között. A termékadók a nemzetgazdaság termékek és szolgáltatások számláján a források között szerepelnek. Ezáltal lehetővé válik a termékek és szolgáltatások a termékadók nélkül értékelt forrásainak és a felhasználásoknak a kiegyensúlyozása, amely utóbbiak értékelésekor ezeket az adókat számításba veszik. Az egyéb termelési adók (D.29) az azokat befizető ágazatok vagy szektorok jövedelmek keletkezése számláin a felhasználások között kerülnek elszámolásra. TÁMOGATÁSOK (D.3) 4.30 A támogatások (D.3) olyan viszonzatlan folyó kifizetések, amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei nyújtanak a rezidens termelőknek. A támogatás nyújtására például a következő indokok miatt kerülhet sor: a) a termelési szint befolyásolása; b) a termékek árszintjének befolyásolása; vagy c) a termelési tényezők díjazásának befolyásolása. A nem piaci termelők csak akkor kaphatnak egyéb termelési támogatásokat, ha ezek a kifizetések a piaci és nem piaci termelőkre egyaránt alkalmazandó általános szabályoktól függenek. A terméktámogatások nem piaci kibocsátásnál (P.13) nem kerülnek elszámolásra. HU 15 HU

17 4.31 Az Európai Unió intézményei által nyújtott támogatások csak az általuk közvetlenül a rezidens termelőegységeknek teljesített folyó transzfereket tartalmazzák A támogatások az alábbiak szerint csoportosíthatók: a) terméktámogatások (D.31); (1) importtámogatások (D.311); (2) egyéb terméktámogatások (D.319); b) egyéb termelési támogatások (D.39). TERMÉKTÁMOGATÁSOK (D.31) 4.33 A terméktámogatások (D.31) az előállított vagy importált áru vagy szolgáltatás egysége után fizetendő támogatások. A terméktámogatások összege a következőképpen határozható meg: a) a termék vagy a szolgáltatás mennyiségi egysége alapján meghatározott konkrét pénzösszeg; b) az egységár meghatározott százaléka; c) a meghatározott irányár és a vevő által ténylegesen kifizetett piaci ár különbözete. A terméktámogatás a termék előállítása, értékesítése vagy importja esetén fizetendő, de más körülmények között is lehet esedékes, például a termék átadása, lízingelése vagy szállítása esetén, illetve annak saját fogyasztásra vagy saját állóeszköz-felhalmozásra történő felhasználása esetén. A terméktámogatások csak a piaci kibocsátásra (P.11) vagy a saját fogyasztásra történő termelésre (P.12) vonatkozhatnak. Importtámogatások (D.311) 4.34 Az importtámogatások (D.311) közé azok a termékek és szolgáltatások után járó támogatások tartoznak, amelyek kifizetése akkor válik esedékessé, amikor a termékek felhasználás céljából belépnek a gazdasági területre, vagy amikor a szolgáltatásokat a rezidens szervezeti egységek részére nyújtják. Az importtámogatások tartalmazhatnak olyan veszteségeket is, amelyek a kormányzat tudatos gazdaságpolitikája következtében keletkeznek azon kormányzati kereskedelmi szervezeteknél, amelyek funkciója nem rezidensektől vásárolt termékek alacsonyabb áron történő eladása rezidensek részére. HU 16 HU

18 Egyéb terméktámogatások (D.319) 4.35 Az egyéb terméktámogatások (D.319) közé tartoznak: a) a belföldön felhasznált termékekre nyújtott támogatások: ide kerülnek azok a támogatások, amelyeket a rezidens termelők részére fizetnek ki a gazdaság területén felhasznált vagy elfogyasztott termékeik után; b) azoknak a kormányzati kereskedelmi szervezeteknek a veszteségei, amelyek feladata rezidens termelők termékeinek vásárlása és azután azoknak alacsonyabb áron való értékesítése rezidensek és nem rezidensek részére, amennyiben ez a veszteség tudatos kormányzati gazdaság- vagy szociálpolitika következménye; c) a közösségi vállalatok és kvázivállalatok olyan támogatásai, amelyek célja azoknak a folyamatosan keletkező veszteségeknek az ellensúlyozása, amelyek szándékos kormányzati vagy európai gazdaság- vagy szociálpolitika következményeként, az átlagos termelési költségeknél alacsonyabb árak felszámítása miatt keletkeznek termelési folyamatuk során; d) a közvetlen exporttámogatások, amelyeket közvetlenül a rezidens termelők részére fizetnek ki akkor, amikor a termékek elhagyják a gazdaság területét, vagy szolgáltatásokat nyújtanak nem rezidensek részére. Kivételt képeznek viszont a korábban megfizetett termékadók vámoláskor történő visszafizetései és a lemondások azokról az adókról, amelyek megfizetése akkor lett volna esedékes, ha a termékeket a gazdasági területen belül értékesítették volna vagy használták volna fel. EGYÉB TERMELÉSI TÁMOGATÁSOK (D.39) 4.36 Az egyéb termelési támogatások (D.39) a rezidens termelőegységek által a termelésben való részvételük következtében kapott, terméktámogatásokon kívüli támogatásokat foglalják magukban. A nem piaci termelők a nem piaci kibocsátásuk esetén csak akkor részesülhetnek egyéb termelési támogatásban, ha ezek a kormányzattól származó kifizetések a piaci és nem piaci termelőkre egyaránt alkalmazandó általános szabályozástól függenek Az egyéb termelési támogatások közé tartoznak például az alábbiak: a) bér- és munkaerő-támogatások: ezek a támogatások a teljes bér- vagy keresettömeg, ill. a teljes munkaerő vagy bizonyos típusú személyek, pl. fizikailag fogyatékos személyek vagy tartósan munkanélküli személyek foglalkoztatása, vagy a vállalatok által szervezett vagy finanszírozott képzési rendszerek költségei után járó támogatásokat foglalják magukban; b) a szennyezés csökkentésére szánt támogatások: ezek a támogatások a szennyező anyagok környezetbe jutásának csökkentése vagy kiküszöbölése érdekében vállalt kiegészítő eljárások bizonyos vagy valamennyi költségének fedezésére szánt folyó támogatások; c) a rezidens termelőegységek részére kamatkönnyítés formájában nyújtott, vissza nem térítendő támogatások akkor is, ha tőkefelhalmozást segítenek elő. Ha a vissza nem HU 17 HU

19 térítendő támogatás kettős célt szolgál, azaz mind az adósság visszafizetésének finanszírozását, mind az esedékes kamat kifizetését, és amennyiben nem lehetséges ezeket arányosan két elemre felosztani, a vissza nem térítendő támogatás egészét beruházási támogatásként kell kezelni. A kamatkönnyítés formájában nyújtott, vissza nem térítendő támogatások olyan folyó transzferek, amelyeknek az a rendeltetése, hogy csökkentsék a termelők működési költségeit. Ezeket a számlákban a termelőknek nyújtott támogatásként kell kezelni még akkor is, ha a kamatkülönbözetet a kormányzat közvetlenül a hitelt nyújtó hitelintézetnek fizeti ki; d) az átalányrendszer következtében szükségessé váló hozzáadottértékadó-túlkompenzáció, ami például a mezőgazdaságban gyakran előfordul Az alábbiak nem kezelendők támogatásként: a) a kormányzat által a háztartások mint fogyasztók részére nyújtott folyó transzferek. Ezeket vagy társadalmi juttatásként (D.62 vagy D.63) vagy különféle folyó transzferként (D.75) kell elszámolni; b) a kormányzat különböző részei mint nem piaci termékek és szolgáltatások előállítói közötti folyó transzferek az egyéb termelési támogatások (D.39) kivételével. A folyó transzferek elszámolására a folyó transzferek a kormányzaton belül tétel (D.73) alatt kerül sor; c) beruházási támogatások (D.92); d) társadalombiztosítási alapokba történő rendkívüli befizetések, amennyiben ezeknek a befizetéseknek a célja a fenti alapok matematikai tartalékának növelése. Ezek a befizetések egyéb tőketranszferekként (D.99) kerülnek elszámolásra; e) a kormányzat által a nem-pénzügyi vállalatok és kvázivállalatok részére, azok több pénzügyi év alatt felgyülemlett veszteségeinek vagy a vállalat hibáján kívüli tényezők miatt bekövetkezett rendkívüli veszteségeinek fedezésére teljesített transzferek, amelyek az egyéb tőketranszferek (D.99) között kerülnek elszámolásra; f) a termelőegységek kormányzattal szemben keletkezett adósságainak törlése (amelyek például a kormányzati intézmények által a több pénzügyi éven keresztül kereskedelmi veszteségeket felhalmozó nem-pénzügyi vállalatnak nyújtott hitelekből származnak). Ezeket a műveleteket a számlákban az egyéb tőketranszferek (D.99) között kell kimutatni; g) a kormányzat vagy a külföld által teljesített azon kifizetések, amelyek tőkejavak háborúk, egyéb politikai események vagy természeti katasztrófák miatti károsodásai vagy veszteségei miatt történnek, az egyéb tőketranszferek (D.99) között kerülnek elszámolásra; h) a társas vállalkozások kormányzat által megvásárolt részvényei és egyéb értékpapírjai, amelyeket a tulajdonosi részesedések és befektetési jegyek (AF.5) tétel alatt mutatunk ki; i) a kormányzati intézmények által teljesített azon kifizetések, amelyeket az állami vállalatot érintő rendkívüli nyugdíjköltségekért való feltételezett felelősség miatt HU 18 HU

20 teljesítenek. Ezek a kifizetések a különféle folyó transzferek (D.75) között kerülnek elszámolásra; j) a kormányzat piaci termelők részére történő azon kifizetései, amelyek részben vagy egészében megtérítik azon termékek vagy szolgáltatások értékét, amelyeket az említett piaci termelők közvetlenül és egyedileg nyújtanak a háztartások részére, azok szociális kockázataival és szükségleteivel összefüggésben (lásd a bekezdést), és amelyekre a háztartások jogosultak. Ezek a kifizetések a kormányzat egyéni fogyasztási kiadásai (P.31), következésképpen természetbeni társadalmi juttatásokként a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által megvásárolt piaci termelés (D.632) és a háztartások tényleges egyéni fogyasztásaként (P.41) szerepelnek Az elszámolás időpontja: A támogatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a támogatást indokoló művelet vagy esemény (termelés, eladás, import stb.) megtörténik. A speciális esetek a következők: a) a vételár és a kormányzati intézmény által felszámított eladási ár közötti különbségben megnyilvánuló támogatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a termékeket az intézmény megvásárolja; b) a termelő által elszenvedett veszteség fedezésére szolgáló támogatások akkor kerülnek elszámolásra, amikor a kormányzati intézmény elhatározza, hogy fedezi a veszteséget A támogatások a következőképpen kerülnek elszámolásra: a) a nemzetgazdaság jövedelmek keletkezése számláján negatív tételként a felhasználások között; b) a kormányzati szektor elsődleges jövedelmek elosztása számláján és az elsődleges jövedelmek és folyó transzferek külföld számláján negatív tételként a források között. A terméktámogatások a nemzetgazdaság termékek és szolgáltatások számláján negatív tételként kerülnek elszámolásra a források között. Az egyéb termelési támogatások (D.39) az adott támogatásban részesülő ágazatok vagy szektorok jövedelmek keletkezése számláján a források között negatív tételként kerülnek elszámolásra. A termelési adók és importadók, valamint a támogatások több árfolyamot alkalmazó rendszerének következményei: az Európai Unió tagállamai között jelenleg nem alkalmazható több árfolyam. Ez a típusú rendszer: a) az import implicit adóit hozzáadottérték-adó és importvámok nélküli importadóként (D.2122) kezeli; b) az export implicit adóit hozzáadottérték-adó és importadók nélküli termékadóként (D.214) kezeli; c) az import implicit támogatásait importtámogatásként (D.311) kezeli; HU 19 HU

21 d) az export implicit támogatásait egyéb terméktámogatásként (D.319) kezeli. TULAJDONOSI JÖVEDELEM (D.4) 4.41 A tulajdonosi jövedelem (D.4) a pénzügyi eszköz vagy természeti erőforrás tulajdonosa által a pénzügyi eszköznek vagy a természeti erőforrásnak egy másik szervezeti egység rendelkezésére bocsátásáért cserébe járó jövedelem. A pénzügyi eszközök használatáért fizetendő jövedelem a befektetésből származó jövedelem, míg a természeti erőforrások használatáért fizetendő jövedelem a bérleti díj. A tulajdonosi jövedelem a befektetésből származó jövedelem és a bérleti díj összege. KAMAT (D.41) A tulajdonosi jövedelem osztályozása a következőképpen történik: a) kamat (D.41); b) vállalatok felosztott jövedelme (D.42); (1) osztalék (D.421); (2) tulajdonosok övedelemkivonása kvázivállalatokból (D.422); c) külföldi közvetlen tőkebefektetés újrabefektetett jövedelme (D.43); d) egyéb befektetésből származó jövedelem (D.44) (1) biztosítottak befektetési jövedelme (D.441); (2) nyudíjjogosultságok után fizetendő befektetési jövedelem (D.442); (3) kollektív befektetési alapok résztulajdonosainak járó befektetési jövedelem(d.443); e) bérleti díj (D.45) A kamat (D.41) a következő pénzügyi eszközök a) betétek (AF.2); b) hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3); c) kölcsön (AF.4); d) egyéb követelések (AF.8) tulajdonosainak jár a pénzügyi eszközök egy másik szervezeti egység rendelkezésére bocsátásáért. A különleges lehívási jogok birtoklásából és allokálásából, valamint a nem allokált aranyszámlákból származó jövedelem kamatként kezelendő. A kamatozó pénzügyi eszközök a HU 20 HU

22 hitelezőknek az adósokkal szembeni követelései. Amikor a hitelezők pénzt adnak kölcsön az adósoknak, akkor a fentiekben felsorolt pénzügyi instrumentumok keletkeznek Betéti és hitelkamatok A pénzintézetek részére a hitelek után, illetve a pénzintézetek által a betétekre fizetendő kamatok tartalmaznak egy olyan árréshez kapcsolódó korrekciót, amely a kölcsönök nyújtásakor és a betétek fogadásakor a pénzintézetek által nyújtott szolgáltatások implicit díjának felel meg. A kamatkifizetés vagy kamatbevétel szolgáltatási részre és a nemzeti számlák kamatkoncepciójának megfelelő részre oszlik. A banki kamatként feltüntetett, a pénzintézeteknek teljesített tényleges kifizetéseket és a pénzintézetektől érkező bevételeket úgy kell felosztani, hogy a nemzeti számlák koncepciójának megfelelő kamatot és a szolgáltatási díjakat külön lehessen elszámolni. A kölcsönfelvevők által a pénzintézeteknek fizetett, nemzeti számla szerinti kamat összege a fizetendő díjak becsült értékével kisebb, mint a banki kamat, míg a betétesek részére fizetendő, nemzeti számla szerinti kamat összege a fizetendő szolgáltatási díj értékével nagyobb, mint a banki kamat. A díjak értéke a pénzintézetek termelési számláin szolgáltatás értékesítéseként, az ügyfélszámlákon a felhasználások között jelenik meg. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamata 4.44 A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamata a rövid lejáratú eszközök, valamint a kötvények és adóslevelek kamatait jelenti. Rövid lejáratú eszközök kamata 4.45 A névérték és a kibocsátás időpontjában kifizetett ár közötti különbözet (azaz a diszkont) határozza meg általában a rövid lejáratú értékpapír élettartama alatt fizetendő kamatot. A rövid lejáratú értékpapír értékének a felhalmozódott kamatok miatt bekövetkező emelkedése nem képez eszköztartási nyereséget, mivel a növekmény a vissza nem fizetett tőkerész növekedése, nem pedig az eszköz árváltozása miatt keletkezik. A rövid lejáratú értékpapír értékében bekövetkezett egyéb változásokat viszont eszköztartási nyereségként/veszteségként kell kezelni. Kötvények és adóslevelek kamata 4.46 A kötvények és az adóslevelek olyan hosszú lejáratú értékpapírok, amelyek a tulajdonosuk részére feltétel nélküli jogot biztosítanak meghatározott vagy szerződésben rögzített módon változó pénzjövedelemre a kamatszelvényre történő kifizetések formájában, vagy feljogosítanak egy meghatározott fix összeg egy vagy több megállapodott időpontban való felvételére, ha az értékpapír visszaváltásra kerül, vagy biztosíthatják a jogot mindkét formára: a) kamatszelvény nélküli kötvények: ebben az esetben nem történik kifizetés a kamatszelvényre. A kamat a visszaváltási ár és a kibocsátási ár különbsége, amelyet a kötvény lejáratáig terjedő időszakot alkotó évekre kell elosztani. Az egyes években keletkező kamatot a tulajdonos újra befekteti a kötvénybe, így a felhalmozódott kamat összege egyrészt mint a kötvénytulajdonos által történő újabb kötvényvásárlás, másrészt pedig mint a kibocsátó vagy adós által történő újabb kötvénykibocsátás (tehát az eredeti kötvénymennyiség növekedéseként) kerül elszámolásra a pénzügyi számlán; HU 21 HU