Hitler és Sztálin alkuja

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Hitler és Sztálin alkuja"

Adrián Vörös
7 évvel ezelőtt
Látták:

1 2009 szeptember 23. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give 1/5 Give 2/5 Mérték Give 3/5 Give 4/5 Give 5/5 Idén hetven éve annak, hogy a berlini rádió népszerű bemondója az adást megszakítva, ünnepélyesen bejelentette, hogy Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter Moszkvába utazik, hivatalos látogatásra. A nyugati világban bombaként robbant ez a hír, hiszen a nemzetközi sajtó ekkor már napok óta arról cikkezett, hogy küszöbön áll egy szovjet angol francia paktum megkötése, amely majd jótékony védőernyőként megóvja a balti és skandináv államokat, Lengyelországot meg a Balkán térségét a német agressziótól. Az egyezmény részleteiről Moszkvában, ha nem is túl nagy elánnal, már javában folytak megbeszélések a 1. oldal (összes: 5)

2 házigazdák meg a francia és az angol katonai küldöttség között. Augusztus második felében a hivatalos London és Párizs igaz, ugyan csak félgőzzel, kísérletet tett arra, hogy meggyőzze a németekkel szemben valóban oltalomra szoruló Románia meg Lengyelország vezetését: ha kitör a háború, országútjaikon engedjék átvonulni a Vörös Hadsereget nyugati irányban. Bukarest és Varsó azonban húzódozott, mert attól tartott, hogy ha a szovjet csapatok beteszik a lábukat, akkor már nem fognak megszabadulni tőlük. Ugyanezekben a vészterhes augusztusi napokban Mongólia területén szabályos háború zajlott a japán és a szovjet haderő között. A náci Németországgal szoros szövetségben álló Tokió főleg azért ment bele ebbe a sok szempontból veszélyes játékba, mivel úgy látszott, csak idő kérdése, hogy a Vörös Hadsereg elitalakulatai az egykori antantországok oldalán belekeveredjenek az európai fegyveres konfliktusba, amely leköti erőiket. A náci Németország hetven esztendeje, szeptember elsején valóban megtámadta Lengyelországot, és ezzel kitört a második világháború. De a nagyhatalmak viszonya másként alakult, mint sokan gondolták. Nagy szerepet játszott ebben az, hogy a Sztálin birodalmában hosszú éveken át imamalomszerűen hajtogatott antifasiszta jelszavak és a hitleri Németországban hasonló vehemenciával terjesztett antikommunista propaganda ködfüggönye mögött a náci Németország és a sztálini Szovjetunió az 1930-as években mindvégig titkos kapcsolatot tartott fenn. Az egymás elleni kölcsönös vádaskodások közepette a két ország hírszerzése időről időre együttműködési terveket szőtt. Sztálin távoli rokona, David Kandelaki néha egyenesen a Kreml urának jelentett a szovjet kereskedelmi képviselő "fedésben" végrehajtott titkos németországi missziójáról. A berlini hatalmi folyosókon főleg a birodalom második embere, a Kandelaki küldetéséről pontosan értesült Hermann Göring és Hjalmar Schaht gazdasági miniszter környezetében már az 1930-as évek közepétől egyre gyakrabban vetődött fel a lengyelellenes német szovjet szövetség gondolata. Ezt a koncepciót képviselték azok a tapasztalt német diplomaták is, köztük von Schullenburg moszkvai nagykövet, akik változatlanul ambicionálták az 1920-as években virágzó, ám Hitler hatalomra kerülése után gyorsan elsorvadt titkos szovjet német katonai és hadiipari kapcsolatokat ben, amikor Európában már puskaporossá vált a levegő, hangjuk egyre inkább felerősödött, de legfeljebb csak tanácsokat adhattak a náci politikai vezetésnek. A Kremllel való szövetség ugyanis 2. oldal (összes: 5)

3 egyedül Adolf Hitleren, a Führeren múlt. Ő pedig sokáig szinte fizikailag irtózott a gondolattól. Olyannyira, hogy az 1930-as években két alkalommal is leállíttatta az egyezkedést a két diktatúra hírszerzése és gazdasági vezetése között. A második világháború kirobbantásához a Molotov Ribbentrop-paktum augusztus 23-i megkötésével ugyancsak hozzájáruló másik diktátor, Joszif Sztálin valamelyest korábban "ébredt fel". Miután kimaradt az 1938-ban megkötött müncheni egyezmény körüli nagyhatalmi játszmákból amelyek véget vetettek a Szovjetunió biztonsága szempontjából korábban meghatározó MoszkvaPrága-Párizs katonai szövetségnek, Sztálin szinte egyik pillanatról a másikra szemet hunyt a "barna pestis" európai térnyerése felett. A szovjet társadalom ezt sokáig nem vette észre: 1939 augusztusában még antifasiszta színdarabokat játszottak a moszkvai színházakban. (A történelem groteszk fintora, hogy az egyik ilyen teátrum kelléktárából került elő a horogkeresztes zászló von Ribbentrop német külügyminiszter ünnepélyes fogadásához.) Ám időközben a szovjet és német fővárosban döntő szakaszba léptek a titkos megbeszélések, amelyek a világtörténelem egyik legvéresebb háborújának kirobbanásához és fél Európa közös megrablásához vezettek. A Molotov Ribbentrop-paktumot előkészítő tárgyalásokon részt vevő diplomaták, persze, egy tapodtat sem haladhattak volna Hitler és Sztálin határozott beleegyezése nélkül. A két diktátor a legapróbb részletekbe is beleszólt. Így született meg a német külügyminiszter augusztusi és szeptemberi moszkvai látogatásai alatt a Lengyelország, Finnország, a három független balti állam Litvánia, Lettország, Észtország, valamint Románia sorsát meghatározó egyezség, valamint a világ elől később évtizedekig cinikusan eltitkolt augusztusi, szeptemberi és januári három záradék. Az újabb kutatások szerint Berlinben és Moszkvában a német szovjet közeledés legelszántabb hívei is tartottak a paktum esetleges negatív következményeitől. Hitler és Sztálin azonban olyannyira mohón vágyott a területi expanzióra, hogy mindketten egymástól függetlenül is siettették az eseményeket. A hosszú órákon át Európa térképe fölött görnyedő Hitler utasította von Ribbentropot, hogy mindent ígérjen meg a szovjet diktátornak. Még abba is egyezzen bele, hogy a Kreml kiterjessze befolyását a cári birodalom régi határáig, csak hogy Moszkvából kitessékeljék az ott 3. oldal (összes: 5)

4 tárgyaló angol francia katonai küldöttséget. Emellett Hitler autentikus berlini forrásokból kiszivárogtatta, hogy Berlin azt sem bánja, ha Románia, Magyarország és Jugoszlávia részben a Szovjetunió érdekszférájába kerül. Sztálin egy szupertitkos augusztus 19-i moszkvai megbeszélésen elégedetten nyugtázta ezt a hírt. Hitler lényegében igen sokat engedett a szovjet vezetés határtalan területszerző vágyainak: a leendő szövetségesének felajánlott terület semmivel sem volt kisebb, mint a német annexióra kiszemelt lengyel tartományok. Sőt augusztus 23-án, amikor a Kremlben zajló szovjet német tárgyalások során Sztálin váratlanul előállt azzal a sanda kéréssel, hogy vajon mi lesz a sorsa két stratégiailag fontos balti tengeri kikötőnek, valamint a Romániához tartozó Besszarábiának, és a döbbent Ribbentrop rémülten tárcsázta a német birodalmi kancelláriát, Hitler azonnal rábólintott a szovjet diktátor újabb igényeire. Sztálin ezután már szinte biztatta a német birodalmi külügyminisztert, rajta keresztül pedig értelemszerűen Hitlert, hogy mielőbb kezdjék el Lengyelország lerohanását. A francia meg az angol szárazföldi fegyveres erők nem sokat érnek, magyarázta német vendégeinek, legfeljebb a brit flottától kell tartani. Pedig a most hetven éve lezajlott tárgyalásnak nem voltak túlságosan jók az előjelei. Még Moszkva felé, a repülőgépen, von Ribbentrop idegességében egyik pohár konyakot a másik után hajtotta fel. Amikor repülőgépét tévedésből majdnem lelőtték a szovjet vadászgépek, fenyegetőzni kezdett: "Egyszer ezen a hatalmas területen is horogkeresztes zászlók lengenek majd" magyarázta kísérete tagjainak. Ribbentropot kínosan érintette, hogy szovjet kollégája, Vjacseszlav Molotov nem fogadta a repülőtéren. Nem engedték azt sem, hogy a szovjet kormány valamelyik pompás rezidenciájában legyen a szállása meg kellett elégednie a volt osztrák követ villájával. De a Kremlben tapasztaltak mindenért kárpótolták. A szovjet és német udvari fényképészek augusztus 23-án hajnaltájt egy Lenint ábrázoló hatalmas festménnyel a háttérben pezsgőspoharakkal koccintó, nagyon jókedvű embereket örökítettek meg. Nekik tudniuk kellett, micsoda pokolba taszítják az emberiséget: a Molotov Ribbentrop-paktumon még alig száradt meg a tinta, amikor Hitler csapatai, majd alig két héttel később kelet felől a Vörös Hadsereg alakulatai megtámadták Lengyelországot. Eredeti forrás: Kun Miklós 4. oldal (összes: 5)

5 Kun Miklós, magyarhirlap.hu Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 5. oldal (összes: 5)

Hasonló dokumentumok

Mit tudunk az Európai Unióról? 4.rész

Mit tudunk az Európai Unióról? 4.rész 2009 július 23. Flag 0 Értékelés kiválasztása nincs Give Mit értékelve tudunk az Európai Mérték Még 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Tájékoztatás/ismeret hiányból fakad az EU-szkepticizmus? A magyar lakosságnak vajon