A "Peregrine Galley" építése.

Átírás

1 A "Peregrine Galley" építése. Hozzáadta: Baksa Béla december 05. péntek 12:43 Utolsó frissités július 18. hétfõ 10:11 Az elsõ hajóm a Golden Star Brigg elkészítése után gondolkodóba estem, hogy melyik legyen a másodikként megépülõ hajó makettem. A felkészültségem és rendelkezésre álló szabadidõm figyelembevételével újra egy kitt megépítése jöhetett számításba. Hosszas töprengés után a választás a Sergal cég Peregrine Galley névre hallgató makettjére esett. A makett méretaránya megfelelõ arányú (1:60) így az elkészült hajó méretei nagyon impozánsak (925mm hossz, és 860mm magasság). A méretekbõl adódóan a kidolgozhatóság és a részletgazdagság éppen megfelelõ. Mielõtt rátérnék a makett jellemzésére szeretném egy pár sorban összefoglalni azokat az adatokat, amelyeket az eredeti hajóval kapcsolatban gyûjtöttem össze. A hajót 1700-ban építették az angliai Deptfordban Villiam Lee tervei alapján, kapitánya Lord Berkley of Stratton lett. A klasszikus pink építésû teljes vitorlázattal ellátott hajót futárszolgálatra szánták Anglia és az Újvilág közt. Fegyverzete 16 db 6 fontos ágyú és 8 db kézi ágyú. A 218 tonnás szlup fõbb paraméterei: hossza 27,4m, szélessége a fõborda gerendájánál: 7,3m, legnagyobb merülése: 3,7m. A gyors futású hajóra idõvel felfigyelt a Királyi Haditengerészet és 1714-ben királyi jacht szolgálatra rendelték és megkezdték átépítését. A hajót átépítése után Caroline névre keresztelték és május 29.-én vízre bocsátották. Az újabb átépítésre ban került sor Richard Stacy tervei alapján és ekkor kapta meg a már közismert Royal Carolina nevet. A konstrukció nagyszerûségét mutatja az is, hogy az újabb királyi jacht építésénél a Royal Caroline terveit használták némi módosítással. Az öregedõ hajó még egyszer egy utolsó drasztikus változáson ment át, amelynek során harci szlup lett belõle és megkapta a Peregrine nevet. A szomorú vég 1761-ben érte utol mikor teljes személyzettel elsüllyedt a Biscay öbölben. Az elsõ benyomások a makettrõl. A doboz kinyitása és a beltartalom szemrevételezése után vegyes érzéseim támadtak. A kidolgozottság nagyjából megfelelt a gyártó árszintjének. Bár sikerült itt-ott meglepetést okoznia. Kicsit rácsodálkoztam a vak palánk balsa anyagára és jól látható, hogy egy pár lézervágott rétegelt lemez alkatész helyett újakat fogok gyártani. Nagyon sok gyári alkatrész minõsége, kiképzése éppen csak nyomokban hasonlít a valamikori eredeti részek formájához, kiképzéséhez. Én úgy látom, hogy kezdõk részére praktikus dolog kitt-bõl hajót építeni, de vagy megelégszünk a kapott anyag felhasználásával nyert minõséggel, vagy sok mindent újra kell gyártani, feljavítani, ha igényesebb munkát szeretnénk végezni. Igyekeztem minél többet utána olvasni a kor hajóépítésének, ebben sokat segítettek az alábbi szakirodalmak. Elsõként mindenképpen megemlíteném Dr. Marjai Imre Hajómodellezés címû könyvét, mint az egyik legfontosabb magyarnyelvû könyvet. Aki merészebb és elkalandozik az angol nyelvû szakirodalom felé, annak biztosan sok segítséget nyújt majd Wolfram zu Mondfeld - Historic Ship Models címû mûve. Ez a könyv sok száz oldalon keresztül mutatja be rengeteg ábra segítségével a különbözõ korok hajóépítését a gerinc lefektetésétõl a vitorlák és kötelek felkerüléséig. De ha már vitorla és kötél, akkor még egy fontos könyv, Lennarth Petersson - Rigging Period Ship Models címû könyvében szenzációsan mutatja be a különféle vitorlákat és a hozzá tartozó kötélzetet. Nem tudok a felsorolásból kihagyni egy könyvet, ami talán a makett építéshez kevesebb segítséget ad, de témájában az alapmûvet képviseli Fredrik Henrik Af Chapman - Architectura Navalis Mercatoria címû a XVIII. században írt könyve. A könyvek mellett sok segítséget találtam az interneten is. Szerencsére eléggé sok angol nyelvû honlap foglalkozik a hajózással, makettezéssel és ezekrõl rengeteg ötletet nyerhetünk munkáinkhoz. Leírnám egy pár honlap címét, amelyeket

2 elõszeretettel látogatok: A megszerzett tapasztalatok felhasználásával igyekszem az építés során minél többet kihozni ebbõl a kittbõl. Remélem ez majd az elkészült maketten is, látszik majd. {mospagebreak title=2. rész} Kezdetnek egy történelmi rajz az eredeti hajóról a Peregrine Galley -rõl A második képen az olasz Sergal cég által gyártott kitt impozáns, nagyméretû doboza látható. A különféle vastagságú rétegelt lemezbõl készített, lézervágott, fedélzet a gerinc és a bordázat egy része. A mogyoróból, lime-ból, balsa-ból vágott palánkok, árbocok és a rétegelt lemezbõl elõvágott ágyútalpak, terebek. A szerelési rajzok, a rézbõl készített fémrészek és a vitorla anyagául szolgáló vászon. Nagyjából ez található a gyári dobozban. Az építés elsõ fázisában a bordák beragasztása történt a gerincbe. Sajnos már itt tapasztalhatóak voltak gyártási pontatlanságok, amit reszeléssel, illesztéssel korrigáltam.

3 Másodikként a fõfedélzet és az orrfedélzet padlózása történt. A hajópadló anyaga 0,75mm vastag és 6 mm széles lime lécek. A léceket a megfelelõ hosszúságnál háromszögletû tûreszelõvel reszeltem be, majd az éleknél grafitceruzával húztam át. Ezzel próbáltam utánozni a pallók között alkalmazott kátrányos tömítést. (Még profibb megoldás, ha a padlódeszkák oldalaira fekete kartonpapírt ragasztunk és a felrakás után szintbe, csiszoljuk.) A rögzítõ facsapok furataihoz sablont készítettem, majd a léceket a felragasztás után 0,7mm-es fúróval kifúrtam. A rögzítõ csapok anyagául hengeres keményfa fogpiszkálók szolgáltak. Ezeket korongcsiszolóval tûhegyesre csiszoltam, majd ragasztóba mártva beütöttem a helyükre. A száradás után a felesleget fogóval lecsíptem és az egészet különféle durvaságú csiszolópapírral felcsiszoltam. A közelebbi képen jól látszódnak a rögzítõ facsapok és a kátrányos tömítést imitáló grafittal besötétített részek. A következõ fázisban elkészítettem a tatfedélzet padlózását is és a fõfedélzet két függõleges oldalfalát beburkoltam a készletben található 3 mm széles mogyoró lécekkel. {mospagebreak title=3. rész} A vakpalánk elkészítése nem mindennapi feladat volt a kapott balsa lécekbõl. A technika itt is a már ismert pákás hajlító módszer volt, de itt nagyon kellett vigyázni a vékony balsa puhasága, törékenysége miatt. A balsa felület elõkészítése, felcsiszolása viszont könnyû volt az anyag puhasága miatt. A kisebb felületi egyenetlenségeket fatapasszal tüntettem el, majd az egészet többször felcsiszoltam. Az így nyert egyenletes felületre a külsõ héjazat felrakása már könnyebb volt

4 Az alap palánk felrakása után bejelöltem és kivágtam az ágyú nyílásokat és lefûrészeltem a fedélzet fölé nyúló borda végeket. Jó módszer erre az, hogy a fedélzet szintjével egybeesõ palánkokat nem ragasztjuk fel, csak odaszögeljük. Itt benyúlva egy keskeny fûrészlappal viszonylag könnyen átvághatjuk a bordákat. Végül természetesen a helyükre ragasztjuk ezeket, a palánkokat is. Ez után a belsõ oldalak burkolása következett dió furnérból vágott lapokkal, illetve beszereltem a vízmeder gerendákat. (Azért használok dió furnért, mert ez hasonlít legjobban, a kittben található mogyoróhoz, amibõl sajnos eléggé keveset adtak.) A következõ lépés a fartükör elkészítése volt. A belsõ burkolat itt is dió furnér. Furnérral körbeszegtem a rakodónyílások belsõ éleit is, majd a padlóval szintbe csiszoltam. A második palánkréteg felrakása az alap palánkra viszonylag könnyû volt a jól elõkészített felület miatt. A hajlítás a szokásos áztatós és pákás melegítõs módszerrel történt. Ami nagy kihívást jelentett az a palánkrögzítõ csapok elkészítése volt. Számtalan csapnak a helyét kellet berajzolni és kifúrni. Az elkészített csapok egyenként lettek kicsiszolva, ragasztózva és beütve az elõkészített helyükre. A kilógó felesleget fogóval lecsíptem, majd lecsiszoltam. Mivel rengeteget fúrtam és faragtam kíváncsiságból kiszámoltam, hogy mennyi csap, illetve szeg kerül majd a kész hajóba. Nagyjából 5000!!! darab Az elkészült palánkozás az elsõ durva átcsiszolás után. A tömítésekhez itt dió fatapaszt használok. A közelebbi fotón jól látszanak a palánkrögzítõ csapok. A palánkozás után a korlátok, lépcsõk, dörzsfák elkészítése és felszerelése következett. Ezek elkészítésénél (jobb híján) a kapott rajzokra támaszkodtam. A tat résznél megfigyelhetõ még a kézi ágyuk tartóbakjai, illetve az oldalzseb alapja is.

5 A teljes fotón látszik még a gallion és a felszerelt terpesztõ párkányok is. Egy hátsó nézet a fartükörrel. {mospagebreak title=4. rész} Természetesen, amíg épült a hajó a közbensõ idõt a gyorsabban elkészíthetõ kisebb részek és fedélzeti felépítmények elkészítésére használtam fel. Elsõként új kötélfogókat és kötélvezetõket készítetem. A kitthez adott rétegelt lemezbõl készült részek kidolgozását nem találtam megfelelõnek, ezért diófából újakat gyártottam. Az összehasonlíthatóság miatt együtt fotóztam le a gyári és az után gyártott elemeket. A méretek érzékeltetése végett felkerült a fotókra egy pénzérme is. A horgonycsörlõt elõször a gyári alkatrészekbõl készítettem el, de minél tovább nézegettem, rájöttem, hogy nagyon nem valósághû. Ilyen esetekben jönnek a kérdések, hogy elégedjek meg a dobozban található alkatrészekbõl épített dolgokkal, vagy készítsek másikat? Némi kutatómunka után találtam rajzot egy korhû horgonycsörlõrõl. Ennek segítségével az egészet újragyártottam, a csörlõ alsó részén még a kilincsszerkezetet is elkészítettem. A fa részeket higított szeszes diópáccal kenem át, majd száradás után viaszos narancsolajjal kezelem. Végül az egészet puha ruhával átdörzsölöm. A kormánylapát két oldaláról vésõvel óvatosan eltávolítottam a felsõ rétegeket, majd dió furnérral beborítottam a lapokat és az éleket körbe. A furnér csíkok egymás mellé ragasztása olyan hatást kelt, mintha tömör fadarabokból lenne össze csapolva. A fel- csiszolás után következett ismét a szokásos pác és narancsolaj. A sorban az ágyuk következtek. A löveg kocsik anyaga természetesen vékony rétegelt lemez, ezért elõször is a látható

6 éleket ragasztottam le vékony bükk furnér csíkokkal, illetve pici ékeket készítettem a csövek hátsó végéhez. Így néznek ki az összeszerelt löveg kocsik. A réz ágyúcsövek kénmájjal lettek feketítve, a löveg talpak pácolva és olajjal kezelve. A csövek rögzítésére vékony fém fóliát használtam. A százforintos mérete segít érzékeltetni, hogy mekkora ágyukról is van szó. Még egy kép az ágyukról. A gyári rétegelt lemez horgonyrúd helyett diófából készítettem másikat, a horgonykarikát bebandázsoztam. A horgony parafajelzõ bójája (minõ csoda) egy parafa dugóból készült. A horgonydaru rúdjai. A csónak készítésénél a gyári lézervágott elemeket használtam fel, amit kiegészítettem egy bükk furnérból készített lábráccsal. Az evezõk tolla mahagóni furnér, míg a szára vékony hengeres fapálcika. A csónakhoz adott rétegelt lemez kormánylapát nem nyerte el a tetszésem, ezért készítettem másikat diófából. Az elemek összeállítása után a bordázat beragasztása következet, majd 3mm x 0,5mm-es mogyoró héjazatot kapott az elkészült csónaktest. Ezután a pácolás és a festés került sorra. Végezetül az evezõket és csáklyát rögzítettem az ülésdeszkához. Az orr részre került még egy kötél tekercs is. A csónakhoz tartóbakok is tartoznak, ezek diófából készültek, a rögzítõ gyûrûk anyaga réz melyek feketítve lettek. {mospagebreak title=5. rész} A kormánymû összeszerelve, pácolva.

7 A kit t-ben nem szerepelt, de én azért készítettem egy kompasz szekrényt. A kittnek tartozéka egy vízpumpa, de mivel (a korabeli rajzok alapján) a hajón kettõ volt, készítettem két újat. A hajótaton lévõ zászlótartó anyaga gyárilag szintén rétegelt lemez volt. Ezért az éleket körbeszegtem dió furnérral és padlódeszkával borítottam be. Mindjárt más az összhatás. Közben készülnek a lépcsõk is. Lépcsõk készen, pácolva. A hajóharang állványa egy korlátrésszel együtt külön egységet képez. A hajóharang (réz és esztergagép híján) fából készült, amit aranyszínû festékkel kentem át. Az egész egység majd a végszerelés idején kerül a helyére. A szellõzõrácsok pácolva, felület kezelve. A terpesztõ párkányokat 3 x 0,5 mm-es mogyoró csíkokkal burkoltam be, a tám könyökök diófából lettek kialakítva.

8 A kötélfogó bakok anyaga dió, pácolva és viaszolva. {mospagebreak title=6. rész} A sok fedélzeti fitting elkészülése után hozzákezdtem az árbocozat részeinek elkészítéséhez. Elsõként a három tereb került sorra. A gyári rétegelt lemezbõl készült részeket 3 x 0,5 mm-es mogyoró lapokkal burkoltam be. Ez után a tereb merevítõ gerendázat és a korlátok következtek. A felhasznált anyag itt is a diófa, illetve a korlát rúdjai rézbõl készültek és feketítve lettek. A terebek pácolva és viaszolva. A terebek elkészülése után nekiláttam az orrárboc elkészítésének. A gyári rétegelt lemez járomfát egy saját gyártású diófa anyagú járomfával váltottam ki. A félig elkészült orrárboc összeszerelve és pácolva. A következõ a hajó elõárbocának elkészítése volt. Az árbocok elkészítéséhez fõleg a gyári rajzokra hagyatkoztam, illetve egy pár internetes oldal anyagát használtam fel. A rudakat méretre daraboltam, majd fúrógépbe fogva kúposra alakítottam. Az árbocfejek négyszögesítéséhez Proxxon marógépet használtam (természetesen ez a mûvelet elvégezhetõ vésõvel, vagy tûreszelõvel is). A járomfák a gyári lézervágottak, de az éleket körbeszegtem bükk furnérral, hogy ne látszódjanak az egymásra ragasztott lemezek élei. Az árbocrudakat tartó faékek fészkét ismét a maróval alakítottam ki, az ékeket tûreszelõvel reszeltem ki. Következett a szokásos pácolás és viaszolás a kötélbandázs ezután következik.

9 A sorban a fõárboc elkészítése következett. A fõárboc pácolva és felületkezelve. Végül a tatárboc. A tatárboc pácolva és viaszolva. Készítettem egy képet az ideiglenesen összeállított árbocokról, de természetesen így összeszerelve csak a kötélzet felrakása során lesz. Egy közeli kép az árbocfejrõl. Jól látható a védõrácsozat, ami a köteleket védte a kidörzsölõdéstõl. Az árbocok elkészülése után hozzáláttam a legyártani a vitorlarudakat. A hengeres rudak darabolásához lombfûrészt használok, a kúposítást egy állványba fogott fúró- géppel és különbözõ durvaságú csiszoló pappírral végzem. A vitorlarudak közepén található nyolcszögformát vékony mogyoró lécek ráragasztásával alakítottam ki. A kötélfogó fülek anyaga ismét a jó bevált dió. A vitorlarudak pácolva, viaszolva. A vitorlarudak a felszerelt szárnyvitorlarudakkal pácolva, viaszolva. A szárnyvitorlarudak tartóit az úgynevezett szemüvegeket vékony rézlemezbõl vágtam ki, meghajlítottam, majd forrasztó ónnal és pákával összeforrasztottam. Végül az egészet fekete modell festékkel lefestettem.

10 A gaffrúdhoz és a bummfa végeihez a készlet tartalmaz ugyan alkatrészeket, de inkább gyártottam másikat. A rudak pácolva, viaszolva és vasalással felszerelve. A vasalások anyagával sokáig kísérleteztem. Elõször üres sörös dobozokból vágtam vékony csíkokat és azt használtam, de ez túlságosan merev volt. Így át kellet szoknom a borra, mert némelyik borosüveg nyakát vékony ónból készült védõfólia van (sajnos csak a drágább borok üvegeit csomagolják így, az olcsóbb borokon mûanyag van) és ez a fólia puha és akár sniccer-rel is vágható. Mivel az ón szinte teljesen rugalmatlan, így könnyen hajlítható, ragasztható bármilyen felületre pillanatragasztóval. Eddig jutottam a hajó elkészítésével, a soron következik a hajótest a tatrész és az oldalzsebek elkészítése, festése. Az árbocok beszerelése után lassan felkerül az állókötélzet, vitorlák és a futókötelek, csigák. Addig viszont még sok-sok tennivaló van. {mospagebreak title=7. rész} Az utolsó jelentkezésem óta eltelt idõszakot a különféle aprólékos munkák elvégzésére fordítottam. Elsõnek a vitorlarudak kerültek sorra, melyekre felkötöztem a csigákat és lábaló köteleket. Kezdetnek a gaffrúd és a bummfa. Az orrárboc vitorlarúdjai. Az elõárboc vitorlarúdjai. Érdemes megemlíteni, hogy a lábaló kötelek függõleges tartókötelei nagyon vékony cérnával be lettek bandázsolva, így jobb lett a tartásuk. A fõárboc vitorlarúdjai következtek. Végül a tatárboc vitorlarúdjai. Az orrárbocra is felkerültek a csigák és az elõtarcs köteleket feszítõ Doodshofd-kengyel alsó részei. A vitorlarudak után az árbocok következtek. Elõször a bandázsokat készítettem el, majd a rögzítõ gyûrûket alakítottam ki. Ehhez nagyon vékony faforgácsot használtam, amit ragasztóval rögzítettem. A képen az elõárboc látható. A fõárboc derék, törzs és sudárszára.

11 A tatárboc két része. A csigák felkötözése azért is tartott olyan sokáig, mert a gyárilag kapott csigákat túlságosan nyersnek, formátlannak találtam és ezért egyenként átdolgoztam. A csigákat egy hegyes csõrû fogóba szorítva elõször egy lapos gyémánt tûreszelõvel átreszeltem, majd még polírpapirral átcsiszoltam. A gyémánt tûreszelõt azért használom szívesebben, mert a finom szemcsézete révén az ilyen apró tárgyakat jobban lehet vele megdolgozni, míg a hagyományos tûreszelõvel. Az ára sem megfizethetetlen, egy hat darabos készlet kb Ft volt. A makrózott fotón jól látszik a különbség a gyári és az alakított csiga között. A gyári kitt tartalmaz egy pár speciális 0,8 mm-es rétegelt lemezt, amibe lézerrel belemarták a mintákat. Ezeknél a külsõ részek aranyozva lettek, míg a belsõ mélyített részek a hajó oldalfestésével megegyezõ kék színre lettek festve. A festéshez nullás ecsetet használtam, de néhol még ez is soknak tûnt. A nehezen hozzáférhetõ részeknél egy tûhegyesre faragott fadarab hegyét mártogattam a festékbe és ezzel vittem fel a felületre a kék színt. Ennél a munkánál igen hasznosnak bizonyult még egy nagyítós szemüveg is A képen a tatrész oldalzsebei és az elõfedélzet homloklemeze látható. A tatdíszítés, a hátsó ablakok és a hajó névtáblája. A kit tartalmazta még a hajó gallion rácsozatát is ugyan ebbõl az anyagból, de ez annyira távol állt a valóságtól, hogy ezt nem használtam fel. A következõ nagy dilemmát az ágyúnyílások lecsukható ajtói okozták. A kitt részeként kapott eloxált aluöntvények nem igazán illettek az elkészült hajóhoz. Tehát elõvettem a palánkozásnál megmaradt anyagokat és elkészítettem fából az ajtókat. A vasaláshoz sikerült vékony réz lemezt szereznem így ezek ebbõl készültek el. A lemezbõl vékony csíkokat vágtam egy régi ollóval (biztosan jót tett az élének), a végeket hegyes fogóval meghajlítottam és a fúrógépbe fogott vékony csiszolókoronggal a végeket beköszörültem. Ide kerültek a vastagabb rézdrótból hajlított zsanérok, amelyeket elkalapált végû csapok tartanak a helyükön. A fatáblákra a felerõsítést vékony huzalból készült szegekkel végeztem. Már csak középre kellett felszerelni a felhúzó kötél vasalását. De térjünk vissza a hajótesthez. Következett a festés. A hajótest felsõ része és a dörzsfák közti rész kékre lett festve, míg a dörzsfák fekete színre lettek ében páccal kenve. A gallion rács aranyozva lett. Maga a test kapott (a fedélzet kivételével) egy enyhe barna pácolást. A pácolás után következett a nálam jó bevált narancsolajban oldott méhviaszos kezelés. Ez nagyon jól tömíti a fa pórusait és ad egy pici selymes fényt. Ezt követõen a helyükre kerültek az árbocok törzs részei illetve a hátsó zászlótartó. Egy hátsó nézet ahol jól látszik a felszerelt fartükör és az ablakok. A hajó felülrõl. Végül egy kép elölrõl. Itt már láthatóak a terpesztõ párkányokra felszerelt macskafejek. A gyári vasalásokat vékony rézdrót hozzá forrasztásával erõsítettem meg, mert különben a feszítés hatására szét nyílt volna. Végül az egészet feketére festettem modell festékkel. Jelenleg itt tartok. Következik az állókötélzet, illetve az árbocok összeszerelése. {mospagebreak title=8. rész}

12 Egy hátsó kép a fartükörrõl. Egy oldalnézet az árboctörzsekkel. A hajó orr része. A következõ munkafázis az állókötélzet felszerelése volt. Elsõként az árboctörzsek oldalfeszítõ (csarnak) kötelei következtek. (Ezeknek a menetirány szerinti elsõ köteleit bebandázsoltam, csak sajnos a fotó felbontása miatt nem látszik.) Az elõtarcskötelek az un. Doodshoft kengyelekkel lettek megfeszítve, itt a fotón még világos színû kötelekkel, amit késõbb (a szakirodalom átnézése után) sötét színûre cseréltem. A hágószálak felkötését a klasszikus 8-as alakú hurokkal végeztem, a pontos távolságtartás végett egy oda csíptetett papír sablont használtam. Itt nagyon fontos, hogy ne legyenek túlságosan feszesre húzva a kötelek! Fontos még a megfelelõ vastagság kiválasztása is. Nagyos sok kész makettnél láttam azt, hogy a hágószálakat túlságosan vastag kötélbõl készítik, pedig ezek a valóságban kb. fél col vastagságúak voltak és szinte minden esetben kátrányozottak és nem nyers kender kötelek! A derékárbocok és az oldalfeszítõ kötelei. A derékárbocok a hágószálak felkötése után. Egy közeli kép a hajóorról, ahol jól látni az oldalsó védõhálót, ami a vízbeeséstõl óvta a szükségüket végzõ tengerészeket. (Igen az a lyukkal ellátott ülõkés szerkezet az.) Valamint jól látni az elõárboc tövénél a tarcskötelet megfeszítõ blokkokat. A kötélfogó bakok és a törzs vitorlarudak Kardeel blokkjai. Egy kép az összeállított árbozatú és a teljes állókötélzettel felszerelt hajóról. Ezután egy igen keserves idõszak következett az építésben. Mivel életemben még két leszakadt gombnál többet nem varrtam (pláne varrógéppel!) így egy kedves ismerõsöm neje segített a vitorlák összevarrásában. Hála és köszönet érte! Nekem csak a szegõkötélzet felvarrása maradt, de ezzel is rendesen megszenvedtem. Végül azért csak elkészültek és a fotón az orrvitorla, a repülõ-orrvitorla és az elõderék-tarcsvitorla látható. Ezen a képen a külsõ és a belsõ vakvitorla látható felvarrva a vitorlarudakra. (Itt a fogásolókötelek egy kicsi össze-vissza állnak, de a felszerelés után majd rendezem õket.)

13 Az elõárboc törzs, derék és sudárvitorlája felvarrva a vitorlarudakra és jól láthatóak a szárnyvitorlák kitolható rúdjai is. A fõárboc törzs, derék és sudárvitorlái. A keresztárboc derékvitorlája. A gaffvitorla a gaffrúddal és a bummfával. A következõ komoly project a hajóágyuk és a hozzá tartozó fék és visszahúzó kötélzet felszerelése volt. A dolog a kelleténél kicsit szenvedõsebbre sikerült, mert a fent lévõ állókötélzet miatt nehezen lehetett hozzáférni az ágyúkhoz és a csigákhoz. Ezt legközelebb elõbb elkészítem, még mielõtt felraknám az állóköteleket Még egy kép a fedélzetrõl és az ágyúkról. A keresztárboc mögé felkerült a kompasz szekrény is. Kötelekkel van rögzítve a padlózathoz. Az összes ágyú a helyén. Most egy nagy ugrás következik, mert a futókötélzet szerelésének gubancáról nem volt kedvem fotókat készíteni. A képeken már a kész kötélzet és a felszerelt fittingek láthatóak. Itt elsõként a horgonycsörlõ hajtánya. (Fotó-106) Most egy nagy ugrás következik, mert a futókötélzet szerelésének gubancáról nem volt kedvem fotókat készíteni. A képeken már a kész kötélzet és a felszerelt fittingek láthatóak. Itt elsõként a horgonycsörlõ hajtánya. (Fotó-106) Egy fotó a hajófarról, ahol jó látni a tatlámpát és a kormánylapát biztosító láncot. Egy kép a hajó hátsó részérõl. Egy másik a hajó elsõ részérõl, ahol jól megfigyelhetõ a rögzített horgony a bójával, illetve a terpesztõ párkányoknál a szárnyvitorlák kihajtható rúdja.

14 A teljes fedélzet látképe. Egy kép elölrõl. Egy kép oldalról. És végezetül egy kép hátulról. Záró gondolatok: A fórumon már többször elhangzott, hogy lehetõség szerint kerüljük a gyári kit-bõl való makett építést, azok pontatlansága és hiányossága miatt. Ezt én a következõ gondolatokkal egészíteném ki: Azoknak, akik most ismerkednek a hajó makett építés szépségével és viszonylag kevés szerszámmal, géppel rendelkeznek, én kezdetnek a gyári dobozos kit-eket ajánlanám. Természetesen nagyon fontos a megépítendõ makett kiválasztásánál, hogy lehetõség szerint a legjobb pontossággal gyártott makettek közül válasszunk. (Én a Peregrine Galley-t nagyjából közepesnek ítélem.) Nagyon sokat javíthatunk az elkészült hajó megjelenésén, esztétikumán, ha a legkritikusabbnak ítélt részegységeket saját magunk újra legyártjuk, vigyázva arra, hogy az általunk készített cserére szánt részek autentikusra sikerüljenek! Készüljünk fel arra is, hogy a gyári csomagolásban található alkatrészek közül jó néhányból sokkal kevesebbet adnak a szükségesnél (pl. kötélfogó szegek, blokkok) és ezeket magunknak kell majd legyártani. A bátrabbak természetesen nekiállhatnak az általuk kiválasztott hajó elkészítésének csupán nyersanyagok felhasználásával, de ehhez már sokkal több segédeszközre, gépre lesz szükség. Itt a legfontosabb a megfelelõ méretarányú rajz kiválasztása. Kisebb hajóknál az 1:48 1:50-es méretarány választása célravezetõ, míg a nagyobbaknál az 1:60-es arány a legjobban elfogadott. Ha véletlenül csak kedvezõtlen arányú rajzhoz jutunk hozzá, azt át tudjuk számoltatni és rajzoltatni Photoshop segítségével. A nagyméretû rajzok kinyomtatásával különbözõ cégek foglalkoznak és az így kinyomtatott rajzok segítségével elkészíthetjük a modelleket. Fontos a megfelelõ faanyagok kiválasztása is! Jómagam a fedélzeti részek és a palánkok elkészítéséhez diófát használok, míg a fedélzeti deszkákhoz a világos nyír az egyik legjobb. (A gyógyszertárakban nagyon szép nyírfa nyelvleszorító lapocskákat lehet kapni kb. 300 Ft-ért.) Természetesen az egyik legjobb anyag a körte, de ennek a beszerzése kicsit macerásabb (Zatik) és nem is olcsó. A felületkezelésre én a lakkokat nem szeretem, helyettük len olajos kezelést javasolnék. Végül is készüljön dobozból vagy csak rajz alapján a hajó, ilyen vagy olyan méretarányban a lényeg akkor is az alkotás öröme marad. Gateway (Baksa Béla)