S Z A K D O L G O Z A T

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék A szülői felügyeleti jog, különös tekintettel a gyermek gondozására, nevelésére S Z A K D O L G O Z A T Konzulens: Kovácsné Dr. Kaiser Klára Egyetemi tanársegéd Készítette: Szalontai Beáta V. éves joghallgató Miskolc

2 University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civilian Sciences The child custody particularly the child s care, upbringing T H E S I S Consultant: Kovácsné Dr. Kaiser Klára Teaching Assistant Author: Szalontai Beáta fifth-year law student Miskolc

3 Tartalomjegyzék Bevezető gondolatok 5 1. Témaválasztás indoklása Történeti kitekintés a szülői felügyeleti jog alakulására 7 I. ELMÉLETI ALAPVETÉS A gyermek jogai a családjogban A gyermekért való felelősség Együttműködési kötelezettség A szülők egyenjogúságának az elve és a gyermektől különélő szülő jogai.21 II. A szülői felügyeleti jog konkrét tárgyai A gyermek gondozása és nevelése A gyermek lakóhelye A gyermek végleges külföldre távozása A gyermek kiadása: a jogellenesen külföldre vitt gyermek A gyermek életpályájának megválasztása Az új Polgári Törvénykönyv változtatásai - a szülői felügyeleti jogot illetően különös tekintettel a gyermek gondozására, nevelésére...39 IV. A szülői felügyeleti jog bírósági gyakorlatban történő megvalósulása 44 V. Zárógondolatok. 52 Felhasznált irodalom. 54 Jogszabályjegyzék. 55 Jogesetmutató 56 3

4 A gyermeknek az Isten két kicsi kezet adott, az egyik keze az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. Nem lehet ezt a láncot büntetlenül elszakítani. (Gárdonyi Géza) 4

5 Bevezető gondolatok 1. A témaválasztás indoklása Szakdolgozatom témájának a családjog egy nagyon fontos területét, a szülői felügyeleti jogot választottam. Mivel a szülői felügyeleti jog szabályozása elég nagy terjedelmű, ezért dolgozatomban nem általánosságban, hanem a gyermek gondozására és nevelésére vonatkozó részjogosítványokat kívánom kifejteni. Dolgozatomban alapvetően a hatályos jogi szabályozást, és az e mellett kialakult bírói gyakorlatot mutatom be, külön fejezetben utalva a dolgozat végén az új Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályozására. Véleményem szerint a szülői felügyelet problémáinak megoldása és gyakorlatban történő végrehajtása jelentős változásokon ment keresztül. Ez az a terület, amellyel kapcsolatban Magyarországon is alapvető gondok jelentkeznek. Ezt bizonyítják a személyes tapasztalatok, a bíróság és gyámhatóságok gyakorlatai is. Azonban ezen kérdések sosem tűnnek fontosnak, amíg a házasság tart, és minden rendben van a szülők kapcsolatában. A helyzet a válás által kiváltott, véget nem érő jogi viták, személyi összeütközések, a kialakult különböző problémák következtében egyet nem értést hoz létre a szülők között. Az ezeket leggyakrabban kiváltó okok, hogy a különélő szülők közül ki mondja meg, a gyermek mit sportoljon, melyik iskolába járjon, mit tanuljon. Ezeket figyelembe véve a szülői felügyeleti jog tehát érzékeny területeket érint. Azonban ezek tönkreteszik sok gyermek életét, azokét, akiket a jogszabálynak és a joggyakorlatnak védenie kell a koruknál és helyzetüknél fogva. Pusztán jogi eszközökkel természetesen a kedvezőtlen jelenségek nem oldhatók meg, a megfelelő szabályozás azonban lehetőséget biztosíthat a problémák rendezéséhez. A gyakorlat és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a közös szülői felügyeleti jog fenntartása szolgálja legjobban a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését, persze ha nem ütközik a gyermek érdekeibe. A gyermekek 70-80%-át az édesanya gondozásában helyezik el, de - a gyakorlatilag mégis negatívan diszkriminált - édesapákat is ugyan olyan jogok illetik meg. A gyakorlat azonban sokszor nem azt mutatja, hogy ez így is történik. A nő, mert az esetek 80%-ban a nő az, aki a gyerekeket kapja, tisztában van azzal, a válást követően megteheti, hogy a gyerek(ek) apjával nem áll szóba, nem tartja vele semmilyen formában a kapcsolatot, sőt nem is fog törekedni 5

6 arra, hogy a válás ellenére a jó kapcsolat fennmaradjon. Tudja, hogy a gyerek(ek)et az apa ellen hangolhatja, mert ennek sem lesz gyakorlati következménye, így könnyen törhet borsot a másik fél orra alá. Hiszen senki nem fogja tudni kideríteni, hogy mi az igazság bizonyítási nehézségek miatt. Tehát a jelenlegi jogi szabályozás és joggyakorlat alapján ne felejtsük el, ha valaki akarja, el tudja érni, hogy teljesen kizárja a másik szülőt a saját és a gyereke(i) életéből, és így nem kell alkalmazkodni egy olyan emberhez, akitől már nem akar semmit. Ma, amikor a válások száma ennyire magas, és a felbomló házasságok mintegy 60 százalékában van több /2-3/ kiskorú gyermek, ezek alapján a jövő generációjának több, mint a fele érintett lesz egy gyermek-elhelyezési perben. A közös szülői felügyeleti jog fenntartása a gyermek mindenek felett álló érdeke, aminek hosszú távú hatásai vannak az egész társadalomra is, hiszen a válások, gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perek, valamint a tartásdíj- és kapcsolattartás-végrehajtási eljárások számának csökkenése hosszú távú hatásként jelentkezhet. Az Európai Unió tagállamaiban ezen a területen az elmúlt évtizedben változások következtek be. Ide tartozik például Németország, Spanyolország, Csehország és Belgium. Vannak olyan tagállamok, ahol a közös szülői felügyeleti jog megállapításán túllépve már a közös elhelyezésről is /joint physical custody/ dönthet a bíróság vagyis a gyermekek közel annyi időt töltenek az egyik szülő háztartásában, mint a másikban; ezek például Belgium, Franciaország, Finnország és Svédország. Az EU tagállamok többségében a válást követően a bíróság elsősorban a közös szülői felügyeleti jog fenntartása mellett dönt, és csak kivételes esetekben, a gyermek érdekére tekintettel kap kizárólagos jogot csupán az egyik szülő. Azt gondolom, hogy ideje lenne a gyermekek érdekében változtatni, mint sok más jogvitánál, úgy itt is a józan ésszel, belátással és a gyermek érdekeinek feltétlen szem előtt tartásával való egyezségre törekvés vezethet eredményre

7 2. Történeti kitekintés a szülői felügyeleti jog alakulására Az atyai hatalom intézményét jogunk a római jogból vette át. Azonban a keresztény vallás befogadásának következtében enyhébb és korlátozottabb hatalmat jelentett. 2 A római polgárok kezdettől fogva családi állapotuk szerint két fő csoportra oszlottak. Önjogúak voltak a családfők, azaz azok a római polgárok, akik családfői hatalom alatt nem állottak. Hatalomalattiaknak minősült a család minden tagja (feleség, gyermek, unokák stb.), ők a családfő hatalma alatt állottak. Teljes jogképessége csak a páter familiasnak lehetett a római jog szerint. A római család kezdettől fogva alapelvként a monogám házasságon és a családfő hatalmán épült fel. Az agnat família magában foglalta mindazokat, akik páter familias hatalma alatt állottak. Ez a hatalom a családfő, illetve a hatalomalatti élete végéig állt fenn, s a családfő életében csak a családfő akaratából szűnhetett meg. A családfő halálával ez a legszorosabban vett agnat familia felbomlott, s mindazok, akik közvetlenül az apa hatalma alatt álltak, önjogúvá lettek. Tágabb értelemben azonban az agnatio magában foglalta mindazokat, akik ugyanazon családfő hatalma alatt állottak vagy állnának, ha a közös családfő élne még. Az agnat rokonság mindaddig fennállt, amíg a rokoni kapcsolat kimutatható volt. A cognat családon a rómaiak az apai és anyai ági vérrokonságon alapuló családot értették, szemben az agnat családdal, ahol csak a férfiági vérrokonságnak volt jelentősége. Cognat rokonoknak azok minősültek, akik közül az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő és unoka) származott (egyenes ági rokonok), vagy pedig mindketten (testvérek) közös őstől származtak (oldalági rokonok). A rendi és területi széttagoltság következtében a társadalom különböző rétegeinek családjogi viszonyaira különböző, egymástól eltérő jogi szabályozás érvényesült. Másmás szabályokat alkalmaztak általában a földesúri osztály és a parasztság tagjainak említett viszonyaira, és a városokban létrejött, céhekbe tömörülő iparosok családivagyoni viszonyaira. A területi széttagoltság abban jelentkezett, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyok, valamint a szülők és gyermekeik közötti kapcsolatok jogi szabályozása terén egy-egy országon belül is területileg különböző rendelkezések 2 Dr. Csíki Ottó Dr. Filó Erika: Magyar családjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest p. 7

8 érvényesültek. 3 A polgári jogfejlődés eredményének tekinthető, hogy jogilag is rendezték a szülők és a gyermekek közötti jogviszonyokat. Az örökbefogadás országonként eltérő szabályozása is bizonyítja, hogy a polgári társadalmak jogában is ismert és alkalmazott volt ez a jogintézmény. A magyar családjog alakulása tekintetében a férj és az apa korlátlan családfői hatalmának egyes nyomai még a korai feudális magyar állam jogában is fellelhetők voltak: pl. a férj a házasságtörő asszonyt büntetésből megölhette, feleségét, gyermekeit adósságai fejében rabszolgaként zálogba adhatta. A gyermekek (leánygyermek a férjhez menésig, fiúgyermek teljes korának eléréséig) apai hatalom alatt álltak, és az apa birtokukat számadási kötelezettség nélkül kezelte. 4 Az atyának a ház népe feletti uralmát a Werbőczy-féle Hármaskönyv biztosította, de a gyermek nevelésének, eltartásának kötelezettsége az atyai hatalmi jogok között nem szerepelt. Ezt a szülők természetből fakadó feladatának vélték. Az atya a gyermekét megfenyíthette, elzárhatta, bármikor bárkitől visszakövetelhette. A gyermekek és a szülők közötti jogviszonyokat szabályozta a gyámi és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló évi XX. törvény, a Hármaskönyv szabályozását továbbra is fenntartotta és bővítette is azokat. A szülők együttesen gyakorolták a kiskorúak feletti felügyeletet. Ez alatt a bírói gyakorlat a gondviselést és a nevelés jogát értette. 5 A család feje a férj volt. A nőnek kötelessége volt, hogy kövesse férjét lakóhelyére, vezesse a háztartást és indokolt esetben a közös háztartásban házi munkát végezzen. A közös háztartás költségeinek és kiadásainak megszabása és biztosítása azonban a férj joga és kötelessége volt. A törvény biztosította a férj gyermek feletti atyai hatalmát, a gyermek nevelése és gondviselése tekintetében is az apát illette meg a döntő szó, és ő volt a gyermek törvényes képviselője is. Az anya csak másodsorban válhatott a gyermek törvényes képviselőjévé, ha az apa e jog gyakorlásából nem zárta ki. A házasságon kívül született gyermek, akit "törvénytelen gyermeknek" bélyegeztek, a társadalom kitaszítottjává vált. Kizárta a jog nemcsak az apja, hanem az anyja rokonságából is. Csak 1906-ban ismerte el a Kúria, hogy a végrendelet nélkül elhalt anya hagyatékára nézve a törvénytelen gyermeknek is van öröklési joga. Ismerte jogunk a törvényesítést (államfői kegyelemmel) is, ennek útján azonban a gyermek csak apjával jutott törvényes rokonsági kapcsolatra, apai 3 Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, p. 4 Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, p. 5 Dr. Csíki Ottó Dr. Filó Erika: Magyar családjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest p 8

9 rokonaival nem! Az apa csak az anya társadalmi állásához igazodó, általában alacsonyan meghatározott tartásdíj szolgáltatására volt köteles. Még ebben sem részesülhetett azonban, ha a tartás iránti perben alperesként szereplő férfinak sikerült az anya feslettségét bizonyítania. Az évi XXIX. te. Európában elsőként szüntette meg a házasságon kívül született gyermek hátrányos megkülönböztetését. 6 Az évi XXXI. törvény a biztosította a szülőnek azt a jogot, hogy a gondviselésére nem bízott gyermekével" rendszeresen érintkezhessen és nevelését ellenőrizhesse. Ez azt jelentette, hogy a gondviselő szülőnek a gyermek nevelésére és személyére vonatkozó fontosabb intézkedések megtétele előtt a másik szülő hozzájárulását is ki kellett kérnie. Ettől a jogától a szülőt csak a gyámhivatal és csak a gyermek érdekében foszthatta meg. 7 Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága 84/4. számú ajánlásának a szülőgyermek jogviszony a tárgya. Célja, hogy biztosítsa a szülők közötti egyenlőséget, a gyermek személyiségének és érdekeinek védelmét. Ez az ajánlás a szülői-felügyeletet úgy határozza meg, mint azon jogok és kötelezettségek összességét, amelyeknek a célja a gyermek erkölcsi és anyagi jólétének biztosítása, elsősorban a gyermek személyes ellátás, a vele való személyes kapcsolat fenntartása, iskoláztatása, tartása, törvényes képviselete és vagyonának kezelése általa. A gyermek nagykorúságával a szülői felügyelete megszűnik, de néhány szülői kötelezettség egyes különös esetekben továbbra is fennmarad. Ilyen például a nagykorú gyermek tartásának kötelezettsége tanulmányainak befejezéséig. 8 Az 10470/1945. ME. sz. rendelet az atyai hatalom helyett szülői hatalomról rendelkezik. Ezzel a háttérrel váltotta fel többek közt a házassági jogról szóló évi XXXI. törvénycikket és a gyámi és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló évi XX. törvényt, majd az évi XXIX. törvényt a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény (Csjt.), mely több területen is újítással élt. Eltörölte például a házasságból és házasságon kívül született gyermekek közti megkülönböztetést, az addig évszázadokon át domináló atyai hatalmat felváltotta a szülői felügyelet. Ez igen jelentős változást jelentett ahhoz képest, hogy a törvényt megelőzően az anyának milyen korlátozottak voltak a lehetőségei gyermekeivel kapcsolatosan, pl. az atya halála esetén nem automatikusan az anya lett a természetes és törvényes gyámja, hanem akit 6 Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, p. 7 Uo. 114.p. 8 Emberi Jogi Füzetek, HVG-ORAC, Budapest, 1999/3. 22.p. 9

10 az apa a halála előtt maga helyett erre a feladatra végrendeletileg kijelölt, és csak akkor láthatta el ezt a feladatot az anya, ha ilyen nevezett gyám nem volt. E mellett a jogszabályt megelőzően törvény rögzítette a férj gyermek feletti atyai hatalmát, a gyermek nevelése és gondviselése tekintetében az apáé volt a döntő szó, és ő volt a gyermek törvényes képviselője is. A jelenleg is hatályos Csjt. a szülői felügyelet gyakorlását mindkét szülőre bízta. I. ELMÉLETI ALAPVETÉS 3. A gyermek jogai a családjogban A családjogi törvénynek a gyermek névviselésére, a kiskorú gyermek tartására, a szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései közvetlenül is érintik a gyermekjogokat. A gyerekek jogképessége teljes körű, ugyanúgy és ugyanannyi joguk és kötelezettségük lehet, mint minden más állampolgárnak. A jog tételesen meghatározza, hogy melyek azok a jogok és kötelezettségek, amelyek a gyerekeket természetes módon, életkoruk miatt nem illethetik (házasságkötés, örökbefogadás, választójog, haza védelme, büntethetőség). Ez a gyerekek mint állampolgárok jogegyenlőségét jelenti, amit életkoruk miatt csak képviselőjük útján tudnak gyakorolni. A Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény kizár mindenfajta diszkriminációt a jogok érvényesülésében. A nemzetközi okmányok többnyire nyilatkozat formájában jelentek meg, így nem volt kikényszerítő lehetőségük. Ezen változat az november 20-án megszületett Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény, ami a legszélesebb körű emberi jogi előírásokat tartalmazza a gyermek életkorának megfelelően. De az egyezményeken és törvényeken kívül szervezetek is harcolnak a gyermekek jobb életkörülményeiért. A gyermek jogainak biztosítására és gyermekvédelem megvalósítására alakult nemzetközi szervezetet az ENSZ tagállamai a gyerekek szenvedéseinek enyhítésére hozták létre december 11-én a Közgyűlés első ülésszakán az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermeksegélyalapja, azaz UNICEF néven

11 A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetését követően megkezdődött az egyezménynek megfelelő jogszabályok megalkotása. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) esetében megállapításra került, hogy nem tartalmaz az egyezménnyel ellentétes rendelkezéseket, csak néhány kérdésben kellett módosítani. Az Egyezmény 3. cikke tartalmazza azt az alapelvet, amely eljárásjogi és jogalkotási követelményt fogalmaz meg: ez a gyermek mindenekfelett álló érdeke. A Csjt. 1. (2) bekezdése szerint: E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. 10 A gyermek névviseléshez való joga A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen ( ). 11 A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: Minden gyermeket közvetlenül születése után anyakönyvezni kell és nevet kell neki adni. 12 Hazánkban az Alkotmánybíróság a névhez és annak viseléséhez való jogot [az 58/2001. (XII.7.) határozatával (névhatározat)] önálló, alapvető jog rangjára emelte. A névviseléshez való joggal kapcsolatos általános szabályokat a Csjt. 42. (1) bekezdésében határozza meg: A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. A (2) bekezdés az apasági vélelem esetére az alábbiak szerint rendelkezik a gyermek nevéről: Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja családi nevét viseli mindaddig, amíg a képzelt apát az anyakönyvbe be nem jegyezték. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során bejelentheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viseli. 10 Dr. Filó Erika Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, p. 11 Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 7. Cikk 12 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 24. Cikk 2. pont 11

12 A gyámhivatal állapítja meg a gyermek nevét, ha a szülői felügyeleti jogot csak az egyik szülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámhivatal felhívása ellenére a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem határozza meg; a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők a gyermek családi, illetve utónevének meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhivatal felhívásától számítva 30 napon belül nem jelentik be; a különélő szülők a gyermek nevével kapcsolatosan nem tudnak egyetértésre jutni, és a gyámhivatal felhívása ellenére - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem igazolják a bírósági eljárás megindítását. 13 A név meghatározására az anyának és az apának egyenlő joga van, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette, mert ilyen esetben a név meghatározása a felügyeletet egyedül gyakorló szülő joga. Ha a szülők nem tudnak megállapodni a névben, annak megállapítására a gyámhatóság jogosult. Ez a döntés azonban a bíróság hatáskörébe kerül, amennyiben olyan különélő szülők gyermekéről van szó, akik a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják. 14 A gyermek nevének megállapítására természetesen más módon kerül sor, amennyiben mindkét szülő ismeretlen, azaz talált gyermekről van szó. Ilyen esetben a gyámhatóság rögtön intézkedik képzelt személyek nevének szülőként való bejegyzése iránt. Célszerű sokak által használt családi név választása, és alapvető követelmény, hogy a név ne utaljon a gyermek megtalálásának körülményeire, származásának ismeretlenségére. Nem állapítható meg a gyermekre sérelmes családi név sem, és a név megállapítása sem sértheti mások jogos érdekét. Ha az apa kiléte nem állapítható meg, szintén képzelt név bejegyzésére kerülhet sor, bár az anya ilyenkor dönthet úgy is, hogy a gyermek az ő családi nevét viselje. Erről az anya a gyermek három éves kora előtt dönthet. A harmadik életév betöltése után a gyámhatóság hivatalból intézkedik. 15 A 2008-ban közzétett Szakértői Javaslat és a évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) rendelkezései szerint a szülői felügyeleti jogok fontos eleme a gyermek nevének meghatározása. Ami a képzelt apa bejegyzését illeti már a Szakértői /1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyer.) Dr. Csiky Ottó Dr. Filó Erika: Családjog I., Pécs, p. 15 Dr. Csiky Ottó Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, p. 12

13 Javaslat szakított azzal, hogy erre mindenképpen az anya akarata ellenére is sort kell keríteni, mert kimondta, hogy a képzelt apa bejegyzésére irányuló eljárásban az anya bejelentheti, hogy a gyermek továbbra is az ő családi nevét viseli. Az új Ptk. tovább erősíti az anya szülői autonómiáját azzal, hogy az erre vonatkozó nyilatkozat hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább, tehát képzelt apa kizárólag az anya kezdeményezésére jegyezhető be az anyakönyvbe. A nagykorúvá vált gyermek pedig ha addig az apai státusz betöltetlen maradt kérheti maga is a képzelt apa bejegyzését, sőt kezdeményezheti a korábban bejegyzett képzelt apa nevének törlését, egyúttal nyilatkozhat arról is: kívánja-e a jövőben a képzelt apa családi nevét viselni [4:150. (4) és (5) bek.]. 16 A gyermek tartása Családjogi törvényünk előírja, hogy a szülő saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez alól a szigorú kötelezettség alól pedig csak akkor mentesülhet, ha a gyermeknek megfelelő vagyona van, ami tartására elegendő, illetve ha a kiskorúnak más, tartásra kötelezhető rokona van. Tartási kötelezettségét a gyermekétől különélő szülőnek is teljesítenie kell gyermektartásdíj fizetésével; ha pedig a gyermek nála van látogatóban, akkor természetben nyújtott tartással tesz eleget. A tartási kötelezettségét elmulasztó szülőt a Büntető Törvénykönyv is büntetéssel fenyegeti. Csjt. szerint tehát A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. (2) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj). 17 A gyermek tartására vonatkozó szabályok vizsgálatakor a Gyermekjogi Egyezmény, illetve az Alaptörvény is tartalmaz rendelkezéseket. A New York-i Egyezmény 27. Cikkének 1. és 2. pontja szerint a részes államok elismerik minden gyermeknek a jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Az Alaptörvény szerint Minden gyermeknek joga van a Csjt. 69/A. 13

14 megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz Ha a gyermek szükségletei tartását a szülők saját megélhetésük veszélye nélkül saját jövedelmükből nem tudják biztosítani, akkor a gyámhivatal engedélyével felhasználhatják a gyermek jövedelmét, vagyonát. A tartás terhe csak akkor hárul más egyenesági rokonra, ha sem a szülők, sem pedig a gyermek vagyonának jövedelme nem elégséges a gyermek tartására. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja. 19 A tartásra köteles személy a Csjt. 69/D. (1) bekezdése alapján akkor is kötelezhető tartásdíjfizetésre, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásról nem gondoskodik. A gyermeket természetben gondozó (szülői felügyeletet gyakorló) szülő a tartásdíjat köteles a gyermek szükségleteire fordítani, s bár a szülőt erre vonatkozóan nem terheli számadási kötelezettség, kötött az azzal való rendelkezés joga. A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. 20 A mostohagyermekkel szembeni tartási kötelezettséget a Csjt ának (1) bekezdése a következők szerint határozza meg: A házastárs vagy bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. A tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve bejegyzett élettársat egy sorban terheli. A törvényben meghatározott rangsor alapján megjegyzendő, hogy a mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét. 21 A nagykorú gyermek két okból szorulhat tartásra. Ez a kötelezettség azonban már több szempontból is korlátozott. Egyfelől azért, mert a nagykorú gyermek csak akkor és olyan mértékben részesülhet tartásdíjban, ha és amennyiben a kötelezett saját szükséges tartásán felül azt megfizetni képes. Másfelől pedig azért, mert a szükséges tanulmányok körébe az életpályára előkészítő szakképezettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamok, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése tartozik. A nagykorú gyermek egészségi állapota, betegsége, munkaképtelensége miatt szorulhat rá, másrészt a Csjt. 60. (2) bekezdése kimondja, hogy tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A (3) 18 Alaptörvény XVI. cikk 19 Csjt. 69/A. (2) 20 Csjt. 69/B. 21 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről 7. 14

15 bekezdés ezt a jogosultságot a nagykorú gyermek érdemtelensége okából kizárja. Nem köteles a szülő tartani munkaképes, nagykorú gyermekét akkor sem, ha az szükséges tanulmányokat folytat, de: a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan; a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség); ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításánál a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni. A gyermek kapcsolattartási joga A Csjt. a különélő szülő kapcsolattartáshoz való jogát nem sorolja a szülő felügyeleti jog tartalmi körébe. A kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének joga és kötelessége, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárás joga mellett a szülő azon joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, nem a szülői felügyeleti jog része, hanem attól relatíve független, önálló szülői jogként jelenik meg. A szülő tehát a kapcsolattartás jogát szülői felügyeleti jog szünetelése mellett is gyakorolhatja, sőt köteles gyakorolni. A szülői felügyeleti jog megszüntetése esetében pedig - a megszüntetés ellenére - kivételesen és a gyermek érdekében feljogosítható a kapcsolattartásra. Ez előfordulhat akár abban az esetben is, amikor az átmeneti nevelt gyermek szülőjének felügyeleti jogát a bíróság éppen azért szüntette meg, mert a szülő - neki felróhatóan - a gyermek érdekét súlyosan sértő módon nem volt együttműködő, és gyermekével nem tartott kapcsolatot. Sőt a bíróság a jövőre nézve visszaállíthatja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely miatt azt megszüntették (jelen esetben a kapcsolattartás elmulasztása), már nem áll fenn, feltéve, hogy nincs egyéb olyan ok sem, amely alapul szolgálna a megszüntetésre. A kapcsolattartási jog szülői felügyeleti jog részjogosítványaihoz viszonyított relatív önállságát indokolja az is, hogy a szülő mellett vagy helyett jogosultként bármikor beléphet nagyszülő, nagykorú testvér, adott esetben egyéb hozzátartozó is. 15

16 Megállapítható azonban, hogy összességében a szülő felügyeleti és kapcsolattartási joga olykor egymásra hatással van, de alapvetően egymástól függetlenül érvényesül. A Csjt. szabályozása alapján, 92. (1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. (2) A szülőnek - kivéve, ha a külön jogszabályban meghatározott ideiglenes megelőző távoltartó határozat, megelőző távoltartó határozat, illetve ha gyermek sérelmére elkövetett cselekmény miatt a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll - joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel. (3) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga a 48. (3) bekezdése alapján szűnt meg és a gyermek örökbefogadására nem került sor. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt. 22 A gyermekkel való kapcsolattartásra nemcsak a szülő, hanem a nagyszülő, illetve ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartás tartósan akadályozott a gyermek nagykorú testvére, szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult. 23 A kapcsolattartási joggal kapcsolatban a New York-i Egyezményre is hivatkozhatunk, amelynek 9. cikk 3. pontja az alábbiak szerint rendelkezik. a részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől különélő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőével, kivéve, ha az a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik. Az Egyezmény 10. cikke a kapcsolattartást még a különböző államokban élő szülők számára is biztosítja Csjt. 92. (1) (2) és (3) bekezdése 23 Gyer. 28. (1) bek. 24 Dr. Filó Erika Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, p. 16

17 A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve is megfogalmazza, hogy a gyermeknek az egyik szülőnél való elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermekét rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el tehát az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja. A kapcsolattartás kérdésében mint minden más, a gyermek életét érintő lényeges kérdésben elsődleges a szülők megegyezése. A bíróság végzésével jóváhagyott egyezség során is minden esetben a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani. Az egyezségben kell rendelkezni a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, idejéről és módjáról, valamint az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról. A kapcsolattartás formája lehet folyamatos vagy időszakos. Szülői megegyezés hiányában általában a gyámhatóság dönt. Ha a szülők közt házassági vagy gyermek-elhelyezési per van folyamatban, a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A bíróság hatáskörébe tartozik a döntés akkor is, ha a kapcsolattartás kérdésében bíróság döntött, és ennek megváltoztatatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül kérik. 25 Lehetőség van kapcsolattartásra a szülő és a gyermek között akkor is, ha a szülőt végrehajtandó szabadságvesztésre vagy kényszergyógykezelésre ítélik, előzetes letartóztatását vagy ideiglenes kényszergyógykezelését rendelik el. Ilyen eset(ek)ben a gyámhivatal akkor mozdítja elő a gyermek és a szülő kapcsolattartását, ha az nem veszélyezteti a gyermeket. A terhes, illetve a kisgyermekes elítélt nőnek sem korlátozhatóak a gyermeke fejlődését szolgáló jogai. 26 A gyermeknek a meghallgatáshoz és véleménynyilvánításhoz való joga A Csjt. szabályozza a gyermek meghallgatását, és a bíróság illetve a gyámhatóság kötelezettségévé teszi a szülői felügyelettel, a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárás során, hogy indokolt esetben hallgassa meg a kiskorút is. Ilyen indokolt esetnek tekinthető az is, ha azt a gyermek maga kéri. A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg 25 Gyer. 31. (5) bek 26 Somfai Balázs, Kapcsolattartás, mint a gyermek emberi joga, Doktori értekezés Kézirat, Pécs

18 kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat. 27 A meghallgatási kötelezettség a gyámhatóságot nem csak a gyermek-elhelyezési ügyekben terheli. A Csjt. szabályai szerint például azt, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama, testi és értelmi képessége, valamint az egyéb körülmények figyelembevételével a szülői felügyeletet gyakorló szülők és a gyermek közösen döntik el. Ha azonban a szülő és a gyermek között az életpálya kijelölésével kapcsolatban vita merül fel, akkor a gyámhatóság dönt. Márpedig az 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) a gyámhatóság kötelezettségévé teszi, hogy a gyermeket az őt érintő kérdésekben közvetlenül vagy más módon, így különösen a Gyermekjóléti Szolgálat, valamint a Gyvt ának (1) bekezdésében meghatározott szerv vagy személy útján hallgassa meg, mivel a gyermek személyiségével kapcsolatos jelentős tény, körülmény megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, elsősorban nevelési tanácsadó, szakértő- és rehabilitációs bizottság, pszichiátriai szakellátó intézmény vagy családvédelemmel foglalkozó szerv, illetve szakértői névjegyzékbe felvett személy. A gyámhatóság akkor sem mellőzheti a gyermek közvetlen meghallgatását, ha azt az ítélőképessége birtokában lévő gyermek maga kéri vagy ha azt jogszabály rendeli el. Természetesen előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a kiskorú meghallgatásától el kell tekinteni, ezeket az eseteket azonban garanciális okból az említett rendelet nevesíti. Eszerint a gyámhatósági eljárásban a meghallgatást akkor lehet mellőzni, ha a meghallgatás miatti késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. 28 A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve szerint a gyermek meghallgatása akkor célszerű, ha az előreláthatólag hozzá fog járulni a kiskorú érdekének megállapításához. A gyermeket akkor tekinti ítélőképessége birtokában lévőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét. 27 Csjt Dr. Csiky Ottó Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, p. 18

19 A szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek véleményét - korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni. 29 A meghallgatási kötelezettséggel kapcsolatban gyakran merült fel az a probléma, hogy a kiskorú hány éves korától hallgatható meg az eljárás során. A jogszabályban szereplő érettségi fokot ugyanis életkorhoz kívánták kötni a jogalkalmazó szervek az egyszerűbb megítélés érdekében. A kérdés eldöntése azonban azért jelenthet problémát, mert egyes esetekben a Csjt. is eltérően kezeli a különböző életkorú gyermekeket. A 16. életévét betöltött kiskorúakra éppúgy tartalmaz néhány külön rendelkezést (pl. engedéllyel munkát vállalhatnak, házasságot köthetnek, elhagyhatják a szülői házat), mint a 12 évesnél idősebbekre, akiket - ha gyámság alatt állnak - a gyámhatóság határozathozatal előtt köteles meghallgatni a fontosabb ügyeikben. A bíróságok a 14 éven felüli gyermeket szinte mindig meghallgatták régebben is, de nem volt ritka a év körüli gyermek meghallgatása sem. A Csjt évi módosítása már rögzítette, hogy ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. 30 Közvetlen meghallgatás mellőzése esetén pszichológus szakértő bevonásával kell a meghallgatást eszközölni. A szabályozás még mindig széles mozgásteret ad a bíróságoknak, gyámhatóságoknak, hiszen ezen életkor alatt, illetve ha nem a gyermek elhelyezésről folyik a vita, még mindig a jogalkalmazónak kell eldöntenie, hogy indokoltnak tartja-e a kiskorú meghallgatását, és ha igen, annak melyik korábban említett módját választja. 4. A gyermekért való felelősség Minden szülő felelősséggel tartozik gyermekéért, köteles gondoskodni róla. A Gyermek jogairól szóló Egyezmény egyértelműen megfogalmazza a szülői felelősséget, továbbá a szülői felelősség elsődlegességét: Az Egyezményben részes államok minden 29 Csjt. 71 (1). 30 Csjt

20 erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismerését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermekük fejlődéséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre hárul. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása céljából a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek a gyermek nevelésével kapcsolatos reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról Együttműködési kötelezettség A házastársak kötelessége a család, a házasság védelme, mindketten kötelesek biztosítani a családban élő gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket. Mindkét szülőnek egyaránt joga és kötelessége e célok elérésének elősegítése. Ez következik a Csjt.-nek abból a rendelkezéséből is, amely szerint a házastársak jogai és kötelességei egyenlőek, a házasfeleknek közösen kell dönteniük a házasélet ügyeiben. A szülők - eltérő megállapodásuk vagy a bíróság ellentétes döntése hiányában - a szülői felügyeletet is együttesen gyakorolják tekintet nélkül arra, hogy együtt élnek-e vagy sem. Előjogok tehát egyik házastársat sem illetik meg. Az egyenjogúság alapján egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, a neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a családon belüli munkák elvégzéséért. A családi közösség fenntartása, a gyermek neveléséhez a legmegfelelőbb légkör kialakítása és megőrzése mindkét házastárs feladata, ezekben kötelesek együttműködni. A szülői felügyeleti jogot a szülők együttesen gyakorolják ellentétes megállapodásuk hiányában akkor is, ha már nem élnek együtt. A szülők kérhetik a bíróságtól, hogy a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg rendeljen el közös szülői felügyeletet, illetőleg az ilyen tartalmú egyezségüket hagyja jóvá. Ilyen tartalmú bírói döntésnek alapvető feltétele, hogy azt a szülők közösen kérjék, mely kérelmükben nyilatkozniuk kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttműködni a közös szülői felügyeleti jog gyakorlása során, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására. Ha ugyanis nem tudnak együttműködni, ez a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségük jóváhagyásának, illetve az ilyen tartalmú bírói döntés meghozatalának akadálya, hiszen ez a közös szülői felügyelet megszüntetésének oka. Megszüntethető a közös szülői 31 A Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény 18. cikke 20

21 felügyelet, ha a szülők között megromlik a viszony, és nem tudnak eleget tenni gondozó-nevelő kötelezettségüknek. A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt pedig bármelyik szülő indíthat pert. Mindkét estben jogosult a per megindítására a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is. Továbbá a Csjt. 75. (1) bekezdése alapján: A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék. A gondviselés magában foglalja az életfeltételek (anyagi) együttesét, magatartás, amely a konkrét gondozásban jelenik meg, továbbá a gyermek szocializációjának a biztosítása A szülők egyenjogúságának az elve és a gyermektől különélő szülő jogai A Csjt. l. -ának értelmében a törvény egyik fontos célja, hogy biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát. Ezt fejezi ki a Csjt ának (1) bekezdése is, amely rögzíti, hogy a házastársak jogai és kötelességei egyenlők, a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniük. Ilyen alapvető közös ügy a közös kiskorú gyermek gondozása és nevelése. 32 Amennyiben a szülők a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják, a törvény erejénél fogva vagy a bírósági döntés alapján közös felügyeleti joguk van, ha a másik szülő döntési jogköre a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekre korlátozódik, abban az esetben is a szülői felügyeletet azonos joggal gyakorolják. A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve rámutat arra, hogy a házasság felbontásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért. Ezt támasztja alá a Csjt.-nek az a rendelkezése, amely szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülőnek pedig joga és kötelezettsége, hogy kapcsolatot tartson a gyermekével, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A házasság felbontása ennél fogva nem járhat 32 A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 630.p. 21

22 azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermek kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat a segítségükre. Az, hogy a gyermeket a bíróság az egyik szülőnél helyezi el, nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, s fenntartsa a gyermekével való meghitt viszonyt. Éppen ezért a bírói gyakorlat szerint a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezethet. Az a szülő ugyanis, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne. A szülőknek kölcsönösen a gyermek érdekében kell cselekedniük. Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a házasság fenntartása a gyermek érdekét sem szolgálja, arra kell törekedni, hogy a házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad. Csjt. 72/B. (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette. (2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint élet-pályájának megválasztása. (3) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyon kezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is, illetve ha a gyermek érdekei megkívánják, az őt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat - így a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el. 22

23 A gyermek tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatban közös döntésre a Csjtr. II. 34 -a értelmében akkor kerülhet sor, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő a gyermeket tartósan állandó lakásán kívül, más személynél, intézményben (pl. kollégiumban) vagy tartósan, egy évet meghaladóan külföldön kívánja elhelyezni. A gyermek családon kívüli elhelyezése, még akkor is, ha ez csak ideiglenes jellegű, olyan horderejű kérdés, amely a szülők együttes döntését igényli. Nem terjed ki a közös döntés arra az esetre, amikor a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, gyermekével új lakóhelyre, esetleg az ország másik végébe költözik vagy gyermekével huzamosan az állandó lakóhelyén kívül tartózkodik. A gyermek külföldre utazása esetén: az eseti külföldi tartózkodás (pl. nyári szabadság) kérdésében nem kell a szülők közös döntése, a tartós (1 évet meghaladó) külföldön tartózkodáshoz (pl. külföldi tanulmányok végzése) azonban már kell a különélő szülő beleegyezése is. A végleges külföldön tartózkodáshoz szintén kell mindkét szülő döntése és még a gyámhivatal engedélye is. A gyermek iskolájának, életpályájának megválasztása a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés kategóriájába tartozik, így mindenképpen kell a különélő szülő döntése is az ügyben. Abban a kérdésben, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama, testi és értelmi képessége, valamint az egyéb körülmények figyelembevételével a szülői felügyeletet gyakorló szülők és a gyermek közösen döntik el. Ez a kérdés értelemszerűen a 6 éves kiskorú beiskolázásakor még nem merül fel. A gyermek nevének meghatározása és annak megváltoztatása esetén is mindkét szülő együttes döntésére van szükség. Abban az esetben merülnek fel kérdésként, ha a gyermek a szülők házasságának felbontását követően születik, illetve ha a gyermek nevének meghatározására a származás megállapítása iránti perrel összefüggésben kerül sor. Fontos szabály azonban, ha a gyermek érdekei meg kívánják, akkor a bíróság a különélő szülőt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat - így a gyermek sorsát érintő valamely kérdésben való döntés jogát - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el. Vagyonkezelés, törvényes képviselet esetén főszabályként nem illetik meg a különélő szülőt ezek a jogosítványok. Kivételesen azonban a gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyonkezelés és a törvényes képviselet jogával is, ha 23

24 a gyermek érdekei megkívánják. Gyámnevezés vagy abból való kizárás a különélő szülőt soha nem illeti meg. A gyermek örökbefogadásával kapcsolatos jogok tekintetében a meghatározott kivételektől eltekintve a különélő szülő beleegyezése is kell az örökbefogadáshoz. Csjt. 73. (1) bekezdése szerint: Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szülői felügyelet körébe tartozó olyan kérdésekben, amelyekben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem tudnak egyetértésre jutni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések kivételével - a gyámhivatal dönt (2) Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog; tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés - a 16. életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése kivé telével - a bíróság hatáskörébe tartozik. 33 II. A szülői felügyeleti jog konkrét tárgyai A gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. Ha a szülők nem élnek, ismeretlenek, a felügyelet ellátásában akadályozottak vagy arra képtelenek, akkor arra más alkalmas személy látja el a gyermek érdekében a jogok és kötelezettségek gyakorlását. A Csjt. 71. (2) bekezdése tartalmazza a szülői felügyeleti jog részjogosítványait, amelyek a gyermek gondozása, nevelése; vagyonának kezelése; törvényes képviseleti jog és annak gyakorlása; a gyámnevezés és a gyámságból való kizárás joga A gyermek gondozása és nevelése A gyermek gondozásának és nevelésének jogát és kötelességét a Csjt ai tartalmazzák. A gyermek körüli tevékenység azonban nem merül ki gondozásban, nevelésben, mivel csak egy része a gondoskodásnak, gondviselésnek. A gyermek felnevelésének biztosítása, életpályájának irányítása, megszabása stb. gondviselés, és az ehhez szükséges feltételek biztosítása ennél tágabb, tehát leginkább e szó fedi e tevékenységi 33 Uo p. 34 Dr. Filó Erika Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, p. 24

25 kört. A gyermek számára a lakás és anyagi javak biztosítása nem gondozás, hanem gondviselés, gondoskodás. A gondviselés magában foglalja az életfeltételek együttesét, amelyek a gyermek lakhatását, ruházkodását, táplálkozását jelenti. A másik része az a szándékolt magatartás, ami konkrét gondozásban jelenik meg, míg a harmadik e gyermek szocializációját jelenti. A szülő feladata a gondviselés körében, hogy biztosítsa a gyermek fejlődéséhez a szükséges életkörülményeket. A gondviselés jelenti a gyermek ellátását az állam segítségével, gondozását, nevelését ugyancsak állami segítséggel. 35 A Csjt. 75. (1) bekezdése alapján a szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék. (2) A gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményességét tőle telhetőleg elősegíteni. A Csjt. megpróbálja általánosságban körülírni, hogy a szülőnek és a gyermeknek milyen jogai és kötelezettségei vannak a gondozás és nevelés területén. A szülői felügyelet részjogosítványai közül a gyermek számára a leglényegesebb a gondozása és nevelése, hiszen a mindennapok szintjén a szülő-gyerek viszonyt ez a kapcsolat, együttlét határozza meg. A szülői felügyeletet gyakorló szülőknek kötelességük, hogy gyermekeiket gondozzák, gondoskodjanak az eltartásukról, és elősegítsék testi, szellemi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket. Jelenti továbbá a gyermek fizikai eltartását, a vele való törődést, és iskolai tanulmányainak figyelemmel kísérését, segítését. A szülő felelőssége folyamatos jelentétet, odafigyelést feltételez, illetve olyan magatartásmintát, példát jelent, amely biztosítja a gyermek megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. A különélő szülő ebben elsősorban tartási kötelezettségének teljesítésével, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek érdekét szem előtt tartó döntésekkel, illetve intenzív, szoros kapcsolattartással tud részt venni Dr. Csiky Ottó Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, p. 36 A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, p. 25