3. sz. melléklete az OGYI-T- 9948/01, az OGYI-T- 9949/01 és az OGYI-T- 9950/01 sz. Forgalomba hozatali engedélynek

Átírás

1 3. sz. melléklete az OGYI-T- 9948/01, az OGYI-T- 9949/01 és az OGYI-T- 9950/01 sz. Forgalomba hozatali engedélynek Budapest, december 2. Szám: /40/04. Eloadó: dr. Vecsey Annamária Melléklet: Tárgy: Alkalmazási eloírás 1. A GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY MEGNEVEZÉSE 2. MINOSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 0,2 mg moxonidin filmtablettánként. 0,3 mg moxonidin filmtablettánként. 0,4 mg moxonidin filmtablettánként. A segédanyagok felsorolását lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Világos rózsaszín, kerek, mindkét oldalá domború felületu, filmbevonatú tabletta. Átmáro: 6 ±0,2 mm Rózsaszín, kerek, mindkét oldalá domború felületu, filmbevonatú tabletta. Átmáro: 6 ±0,2 mm Sötét rózsaszín, kerek, mindkét oldalá domború felületu, filmbevonatú tabletta. Átmáro: 6 ±0,2 mm 4. KLINIKAI JELLEMZOK 4.1 Terápiás javallatok Enyhe, illetve mérsékelt fokú esszenciális hipertónia. 4.2 Adagolás és alkalmazás módja Felnottek A kezelést a Stadamox legkisebb dózisával kell elkezdeni. Ez reggelente 0,2 mg moxonidin adagot jelent. A kezelés nem megfelelo hatásossága esetén a dózist három hét elteltével 0,4 mg-ig lehet növelni. Ez a dózis egyszeri (reggelente beveendo) vagy megosztott (reggeli és esti) napi adagként adható. Ha újabb három hét elteltével az eremények még mindig nem megfeleloek, akkor a dózist reggeli és esti adagra elosztott maximum 0,6 mg-ig lehet növelni. A moxonidin egyszeri maximális dózisa 0,4 mg, napi maximális dózisa pedig 0,6 mg lehet.

2 2 Az egyideju táplálékbevitel nem befolyásolja a moxonidin farmakokinetikáját, vagyis a Stadamox étkezés elott, közben és után is beveheto. A filmtablettát elegendo mennyiségu folyadékkal kell lenyelni. Gyermekeknek, 16 évnél fiatalab serdülo korúaknak megfeleloterápiás adatok hiánya miatt nem adható a készítmény. Idosek: Vesekárosodás hiánya esetén ugyanakkora dózis javasolt, mint felnotteknek. Vesekárosodás: Mérsékelt vesekárosodásban (GFR > 30 ml/perc, de < 60 ml/perc) szenvedo betegek esetén az egyszeri maximális dózis 0,2 mg, a napi maximális dózis pedig 0,4 mg moxonidin lehet. Súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedo betegek esetén a moxonidin adása ellenjavallt (lásd a 4.3 pont). Májkárosodás: Májkárosodásban szenvedo betegekre vonatkozó vizsgálatok nem történtek. Azonban a moxonidin májmetabolizmusa nem jelentos, ezért nem várható a farmakokinetika jelentos befolyásolása, emiatt az enyhe, illetve mérsékelt májkárosodásban szenvedo betegek esetén ugyanakkora dózis javasolt, mint a felnotteknél. Súlyos májbetegségben szenvedo betegek esetén a moxonidin adása ellenjavallt (lásd a 4.3 pont). A kezelést nem szabad hirtelen befejezni, csak fokozatosan két hét alatt szabad leállítani (lásd még a 4.4 pont). 4.3 Ellenjavallatok - moxonidinnel vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység, - Sick sinusszindróma vagy sinoatrialis blokk, - bradycardia (50/perc alatti nyugalmi szívfrekvencia), súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc), szérum kreatinin koncentráció > 160 mikromól/liter); - angioneurotikus ödéma korábbi elofordulása; - másod- vagy harmadfokú atrioventricularis blokk; - malignus aritmia; - szívelégtelenség (lásd a 4.4 pont); - súlyos szívkoszorúér-betegség vagy instabil angina pectoris; - súlyos májbetegség. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Kezeléssel kapcsolatos tapasztalatok hiánya miatt a következo esetekben nem alkalmazható a Stadamox: - claudicatio intermittens; - Raynaud-betegség; - Parkinson-kór; - epilepsziás zavarok; - zöldhályog, - depresszió; - terhesség vagy szoptatás (lásd még a 4.6 pont); - gyermekek és 16 évesnél fiatalabb serdülokorúak. Mérsékelt vesekárosodásban szenvedo betegek esetén (GFR > 30 ml/perc, de < 60 ml/perc és szérum kreatinin koncentráció > 105 mikromól/liter, de < 160 mikromól/liter) a Stadamox vérnyomáscsökkento hatása szorosan figyelendo, foleg a kezelés elején. Ezeknél a betegeknél gondos dózisbeállításra van szükség.

3 3 A moxonidin kezelés abbahagyása után eddig még nem tapasztaltak rebound-hatást a vérnyomás tekintetében. A moxonidin szedését azonban hirtelen abbahagyás helyett ajánlatos két hét alatt fokozatosan leállítani. (lásd még 4.2 pont.) Ha a moxonidint ß-blokkolóval együtt használják és abbahagyják a kezelést, akkor a vérnyomás megnövekedo ellenregulációjának elkerülése érdekében eloször a ß-blokkolót kell elhagyni, majd néhány nappal késobb a moxonidint. Cerebrovascularis elégtelenség, akut szívinfarktus, illetve perifériás keringési zavarok esetén rendkívüli gondosság szükséges a moxonidin adásakor. A biztonságos alkalmazásra vonatkozó klinikai adatok hiánya miatt mérsékelt szívelégtelenségben szenvedo betegeknek a Stadamox csak körültekintéssel alkalmazható. Ez a gyógyszer nem szedheto ritka örökletes galaktóz-érzékenység, Lapp laktázhiány, illetve glukózgalaktóz felszívódási zavar esetén. Lásd még a 4.2 és 4.5 pont. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Más magas vérnyomás elleni szerek együttes alkalmazása esetén fokozódik a moxonidin vérnyomáscsökkento hatása. A moxonidin felerosítheti a triciklikus antidepresszánsok (az ezekkel történo együttes felírás kerülendo), a trankvillánsok, az alkohol, a szedatívumok és a hipnotikumok hatását. A moxonidin egyideju alkalmazása felerosítheti a benzodiazepinek szedatív hatását. Lorezapámmal együtt adva a moxonidin enyhén csökkentette a kognitív funkciókat. A moxonidin tubularis szekréció útján távozik a szervezetbol. Az egyéb tubularis szekrécióval kiürülogyógyszerekkel (pl. digitáliszok, inzulin, szulfonil-karbamid, nitrát-származékok, reumaellenes szerek, hypolipaemiás szerek, allopurinol, kolhicin, probenecid, fekélyellenes szerek, pajzsmirigy kivonatok) való kölcsönhatások nem zárhatók ki. A tolazolin dózisfüggoen csökkentheti a moxonidin hatását. 4.6 Terhesség és szoptatás Nem áll rendelkezésre elég adat a Stadamox terhes noknek történo alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletek nem mutattak reprodukciós toxicitást (lásd az 5.3 pontot). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Stadamox terhes noknek nem adható, hacsak egyértelmuen nem szükséges. Szoptatás idején a Stadamox nem adható, mivel a moxonidin az anyatejbe kiválasztódik. 4.7 A készítmény hatása a gépjármuvezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre A gépjármuvezetéshez és a gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre gyakorolt hatást még nem vizsgálták Álmosságról és szédülésrol azonban már érkeztek beszámolók. Ezt figyelembe kell venni az ilyen feladatok végzésekor. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Különösen a kezelés elején nagyon gyakori a szájszárazság, fejfájás, gyengeség és álmosság elofordulása. Ismételt alkalmazást követoen rendszerint csökken a gyakoriság és az intenzitás.

4 4 Pszichiátriai Idegrendszeri gastrointestinalis nagyon gyakori (>1/10) álmosság, fejfájás, szédülés, aluszékonyság gyakori (>1/100, <1/10) gondolkodási zavarok alvászavarok émelygés, székrekedés és más gastrointestinalis nem gyakori (>1/1,000, <1/100) depresszió, szorongás szedáció Általános tünetek szájszárazság asthenia ödéma különbözo helyeken, lábgyengeség, angio-ödéma, ájulás, folyadékvisszatartás, anorexia, fültomirigy fájdalom Vese- és húgyúti A bor és a bor alatti szövetek betegségei Máj-, epe Szem Érrendszeri Endokrin értágulat vizelet visszatartás vagy inkontinencia allergiás borreakciók a szem száraz viszketo vagy égo érzése hypotensio orthostaticus hypotensio, végtagok paraesthesiája, Raynaudszindróma, perifériás keringési zavarok gynaecomastia, impotencia és libidóvesztés nagyon ritka (<1/10000, ide értve az egyedi eseteket is) májreakciók (hepatitis, cholestasis) 4.9 Túladagolás Egy két éves gyermek gondatlanság miatt bekövetkezett túladagolásának túladagolásának eseteét írták le: A gyermek ismeretlen mennyiségu moxonidint nyelt le. A dózis maximális mennyisége 14 mg lehetett. A gyermeken a következo tüneteket észlelték Szedáció, hypotensios kóma, pupillaszukület, nehéz légzés. Gyomormosást, glukóz infúziót, mesterséges lélegeztetés és nyugtatást követoen a tünetek 11 órán belül teljesen megszuntek.

5 5 A Stadamox farmakodinámiás tulajdonságai alapján felnotteknél a következo reakciók várhatók: szedáció, hypotensio, orthostaticus diszreguláció, bradycardia, szájszárazság. Ritka esetben hányás és a vérnyomás paradox emelkedése fordulhat elo. Súlyos túladagolás esetén elsosorban a tudatállapot változásait és a légzés depressszió obszervációja ajánlott. A kezelés olyan felszívódást csökkento módszerekbol áll, mint a gyomormosás (ha röviddel a lenyelés után történik), aktív szén és hashajtók adása, és egyébként tüneti kezelés alkalmazandó. Specifikus antidótum nem ismeretes. Az általános szupportív intézkedések (intravénás folyadékok, katekolaminok adása) mellett a fentolamin (α 2 -blokkoló) a dózistól függoen visszafordíthatja a moxonidin túladagolás tüneteinek egy részét. Súlyos bradycardia esetén atropin adása ajánlott. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Magas vérnyomás elleni szerek, központi hatású antiadrenerg szerek ATC kód: C02AC05 Különbözo állatkísérletekben a moxonidin eros vérnyomáscsökkento hatást mutat. A rendelkezésre álló kísérleti adatok szerint a moxonidin a központi idegrendszerben fejti ki hatását. Az agytörzsben a moxonidin szelektív módon kötodik az I 1 -imidazolin receptorokhoz. Ezek az imidazolin-érzékeny receptorok foleg a rostralis ventrolateralis medullában találhatóak, amely terület fontos szerepet játszik a szimpatikus idegrendszer központi szabályozásában. Az I 1 -imidazolin receptorokkal való kölcsönhatás valószínule g a szimpatikus idegek aktivitásának csökkenését eredményezi. Ez a szív, a zsigerek és a vese szimpatikus beidegzésénél nyert bizonyítást. A Stadamox abban különbözik a többi centrálisan ható vérnyomáscsökkento szertol, hogy az I 1 - imidazolin receptorok iránti affinitáshoz képest a centrális alfa 2 -adrenerg receptorok iránt csak kis affinitást mutat. Az alfa 2 -adrenerg receptorok jelentik azt a köztes pályát, amely a szedációt és a szájszárazságot, vagyis a centrálisan ható magas vérnyomás elleni szerek leggyakrabban tapasztalható kedvezotlen mellékhatását okozza. A szisztolés és diasztolés vérnyomás átlaga nyugalmi és terheléses állapotban is csökken. Jelenleg nem ismertek a moxonidin mortalitási és cardiovascularis morbiditási hatásai. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A szájon át való bevitelt követoen a moxonidin gyorsan felszívódik. Emberben a szájon át bevitt dózis mintegy 90%-a felszívódik. A táplálékbevitel nincs hatással a moxonidin farmakokinetikus tulajdonságaira. Nincs first-pass metabolizmus és a biohasznosulás 88%. Eloszlás A moxonidinnek csak mintegy 7%-a kötodik humán plazmafehérjékhez (Vd ss = 1,8 ± 0,4 l/ttkg). A plazma moxonidin-szintjének a csúcsa a filmtabletta bevételét követo percben jelentkezik. Metabolizmus A moxonidin 10-20%-ban metabolizálódik, elsosorban 4,5-dehidro-moxonidinné és egy aminometanamidin származékká az imidazolin gyuru felbontása útján. A vérnyomáscsökkento hatás a dehidro-moxonidin esetében 1/10-e, az amino-metanamidin származék esetében pedig 1/100-a a moxonidinének.

6 6 Kiürülés A moxonidin és annak metabolitjai csaknem teljes mértékben a vesén keresztül ürül ki. A dózis több mint 90%-a az elso 24 órában ürül ki a vesén keresztül, míg a széklettel csak mintegy 1% távozik. A módosítatlan moxonidin kumulatív kiürülésének mértéke mintegy 50-75%. Az átlagos plazma felezési ido 2,2-2,3 óra, míg a vese felezési ideje 2,6-2,8 óra. Mérsékelt vesekárosodásban (GFR ml/perc) szenvedo betegek esetén az AUC 85%-kal nott, a clearance pedig 52%-kal csökkent. Ezeknél a betegeknél úgy kell beállítani az adagot, hogy a napi dózis maximum 0,4 mg, az egyszeri dózis pedig maximum 0,2 mg lehet. Súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedo betegek esetén a clearance 68%-kal csökkent, az ürülés felezési ideje pedig 7 órára nott. Ezeknél a betegeknél a moxonidin ellenjavallott (lásd 4.3 pont). Farmakokinetika gyermekek esetében Gyermekek esetében nem történtek farmakokinetikai vizsgálatok. 5.3 A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei Az ismételt, konvencionális humán toxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatok semmilyen speciális kockázatot nem mutatnak. A reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem mutattak semmilyen hatást a fertlitásra nézve (akár 6,4 mg/patkány testtömeg-kg nagyságú per os dózisokban), illetve semmilyen teratogén hatást (akár 27 mg/patkány testtömeg-kg és akár 4,9 mg/nyúl testtömegkg nagyságú per os dózisokban). A maximum 9 mg/testtömeg-kg nagyságú dózisok után a patkányok peri- és postnatális fejlodése semmilyen rendellenességet nem mutatott. Lásd még 4.6 pont. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZOK 6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: laktóz-monohidrát kroszpovidon povidon K25 magnézium-sztearát Filmbevonat: Opadry Y (hipromellóz, titándioxid (E171), makrogol 400), vörös vasoxid (E172). 6.2 Inkompatibilitások Nincsenek 6.3 Felhasználhatósági idotartam 2 év. 6.4 Különleges tárolási eloírások Legfeljebb 30 C-on tárolandó.

7 7 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékfóliában és dobozban. 6.6 A készítmény felhasználására, kezelésére vonatkozó útmutatások Nincs speciális követelmény. Megjegyzés: (egy kereszt) Kiadhatóság: II./1. csoport Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerkészítmények (V). 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA MAGYARORSZÁGON STADA Arzneimittel AG Stadastrasse 2-18 D Bad Vilbel Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA MAGYRORSZÁGON OGYI-T- 9948/01 OGYI-T- 9949/01 OGYI-T- 9950/0 9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSO KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA MAGYARORSZÁGON december A SZÖVEG ELLENORZÉSÉNEK DÁTUMA MAGYARORSZÁGON november 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA AZ RMS ORSZÁGBAN STADA Arzneimittel AG Stadastrasse 2-18 D Bad Vilbel Németország 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA AZ RMS ORSZÁGBAN NL/H/0406/001 NL/H/0406/002 NL/H/0406/003 Az Alkalmazási eloírás OGYI-eng. száma: /40/04.