pitvarba, és megméré a déli kaput ugyanama mértékek szerint; És őrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának

Átírás

1 Ez 40,1-49 A templom Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda. Isteni látásokban vitt engem Izráel földjére, és letőn engem egy igen magas hegyre, s azon vala mint egy város épülete dél felől. És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércznek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérőpálcza; és a kapuban áll vala. És szóla nékem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj, és figyelmetes légy mindarra, a mit mutatok néked; mert hogy ezeket megmutassam néked, azért hozattál ide: hirdesd mindazokat, a miket látsz, Izráel házának. És ímé, kőfal vala a házon kivül köröskörül; és a férfiú kezében a mérőpálcza vala hat singnyi (a közsingben s egy tenyérben); és méré az épület szélességét egy pálczányira s magasságát egy pálczányira. És méne egy kapuhoz, mely napkeletre néz vala, és felméne grádicsain, és méré a kapu küszöbét egy pálczányi szélességre, a másik küszöböt is egy pálczányi szélességre; És az őrkamarát egy pálczányi hosszúságra és egy pálczányi szélességre, és az őrkamarák közét öt singnyire, és a kapu küszöbét, a kapu tornácza mellett belől, egy pálczányira. És méré a kapu tornáczát belől egy pálczányira. És méré a kapu tornáczát nyolcz singnyire, és gyámoszlopait két singnyire; vala pedig a kapu tornácza belől. És a napkeleti kapunak mind egyfelől, mind másfelől három-három őrkamarája vala, egy mértéke mind a háromnak, és egy mértékök a gyámoszlopoknak is mind egyfelől, mind másfelől. És méré a kapu nyílásának szélességét tíz singre, és a kapu hosszúságát tizenhárom singre; És az őrkamarák előtt való korlátot egy singnyire, és egy singnyire vala e korlát másfelől is; mindenik őrkamara pedig hat singnyi vala egyfelől és hat singnyi másfelől. És méré a kaput az egyik őrkamara tetejétől a másik tetejéig; huszonöt singnyi szélességre ott, hol ajtó ajtóval vala szemben. És tevé a gyámoszlopokat hatvan singre, és a gyámoszlopokhoz nyúlik vala a pitvar a kapunál körös-körül. És a bejárat kapujának elejétől a belső kapu tornáczának elejéig vala ötven sing. És az őrkamarákon szoros ablakok valának, és gyámoszlopaikon is belül a kapuban köröskörül, hasonlóképen a tornáczokon; és valának ablakok köröskörül belől, és a gyámoszlopokon pálmafaragások. És vitt engem a külső pitvarba, és ímé, ott kamarák és kőből rakott pádimentom vala készítve a pitvaron köröskörül; harmincz kamara vala a kőből rakott pádimentomon. És a kőből rakott pádimentom a kapuk mellett vala a kapuk hosszúsága szerint: az alsó kőből rakott pádimentom vala ez. És méré a szélességet az alsó kapu elejétől fogva a belső pitvar külső elejéig száz singnyire, a keleti és északi oldalon. És a kapunak is, mely néz vala északra, a külső pitvaron, megméré hosszúságát és szélességét; És őrkamarái valának: három egyfelől és három másfelől, és gyámoszlopai és tornácza egy mértékben valának az első kapuval: ötven sing a hosszúsága, és szélessége huszonöt sing. És ablakai és tornácza és pálmafaragásai annak a kapunak mértéke szerint valának, mely néz napkeletre, és hét grádicson mennek vala fel hozzá; és tornáczai, e grádicsok előtt valának. És a belső pitvarnak kapuja vala az északi és napkeleti kapu ellenében, és mére kaputól kapuig száz singet. És vitt engem a déli útra, és ímé, egy kapu vala ott dél felé, és megméré gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mérték szerint. És ablakai valának és tornáczának is köröskörül, olyanok mint amaz ablakok; hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. És hét grádicsa vala feljáratának, és tornácza azok előtt vala; és pálmafaragásai valának egyik egyfelől, a másik másfelől gyámoszlopain. És kapuja vala a belső pitvarnak dél felé, és mére kaputól kapuig dél felé száz singet. És bevitt engemet a déli kapun át a belső

2 pitvarba, és megméré a déli kaput ugyanama mértékek szerint; És őrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. És tornáczok valának köröskörül, hosszúságuk huszonöt sing, és szélességök öt sing. És tornácza a külső pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain, és nyolcz grádicsa vala feljáratának. Vitt továbbá engem a belső pitvarba kelet felé, és megméré a kaput ugyanama mértékek szerint; És őrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. És tornácza vala a külső pitvar felé, és gyámoszlopain pálmafaragások valának mind egy-, mind másfelől, és nyolcz grádicsa vala feljáratának. És vitt engem az északi kapuhoz, és megméré ugyanama mértékek szerint; Őrkamaráit, gyámoszlopait és tornáczát, és ablakai valának köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. És tornácza a külső pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain mind egyfelől, mind másfelől, és nyolcz grádicsa vala feljáratának. És egy kamara vala, és annak ajtaja a kapuk gyámoszlopainál; ott mossák vala meg az egészen égőáldozatot. És a kapu tornáczában két asztal vala egyfelől, és másfelől is két asztal vala, hogy azokon öljék meg az egészen égőáldozatot és a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot. És oldalt kivül, északra onnét, hol felmennek a kapu ajtajához, két asztal vala, és a kapu tornáczának másik oldalán is két asztal. Négy asztal egyfelől, és másfelől is négy asztal a kapu oldalán; nyolcz asztal, ezeken ölik vala az áldozatot. És négy asztal vala az égőáldozatra faragott kőből, másfél sing hosszú és másfél sing széles és egy sing magas; ezekre teszik a szerszámokat, melyekkel az égőáldozatot és egyéb áldozatot ölnek. És a szegek valának egy tenyérnyiek, oda erősítve belől köröskörül, s az asztalokra jöve az áldozat húsa. A belső kapun kivül pedig vala két kamara az énekesek számára a belső pitvarban, egyik oldalt az északi kaputól, melynek eleje dél felé vala, s a másik oldalt a déli kaputól, melynek eleje észak felé vala. És szóla nékem: Ez a kamara, mely délre néz, a papoké, kik a házhoz való szolgálatban foglalatosak: Az a kamara pedig, mely északra néz, azoké a papoké, kik az oltárhoz való szolgálatban foglalatosak, ezek a Sádók fiai, kik az Úrhoz járulnak a Lévi fiai közül, hogy szolgáljanak néki. És megméré a pitvart; hosszúsága száz sing és szélessége is száz sing, négyszögre; és az oltár vala a ház előtt. És vitt engem a ház tornáczába, és a tornácz gyámoszlopát megméré egyfelől is öt singre, másfelől is öt singre; a kapu szélességét pedig három singre egyfelől s másfelől is három singre. A tornácz hosszúsága húsz sing vala és a szélessége tizenegy sing, és tíz grádicson mennek vala föl hozzá; és oszlopok valának a gyámoszlopoknál, egyik egyfelől, másik másfelől. Bevezetés Ezékiel próféta könyvének a hátralevő részei mind a templomról és a templomban folyó istentiszteletről szólnak. Ez a rész is, amit olvastunk, leírja, hogy kívülről befelé haladva hogy nézett ki ez a templom. Annak ellenére, hogy részletesen le van írva, minden mértéke meg van adva, mégis nagyon nehéz elképzelni. Én próbáltam rajzolgatni az Ige alapján magamnak, de nehéz. Ahogy én el tudom képzelni, úgy elmondom a testvéreknek, hogy mégis valami fogalmunk legyen, mert első olvasásra szinte képtelenség felfogni, hogy nézett ki ez a templom. A templom leírása Először is volt egy kőfal körös-körül. A kőfalon belül volt egy négyszög alakú külső udvar, és azt is fal választotta el, egy szintén négyszög alakú belső udvartól. És a belső udvarnak a

3 közepén volt a templom. Tehát templom, belső udvar, külső udvar és kőfal. A kőfal, ahogy olvastuk az Igében, egy mérőpálcányi magas volt, és egy mérőpálcányi széles volt. A mérőpálca, úgy olvastuk, hogy hat sing hosszúságú volt. A sing az egy könyök, negyvenhat centi hosszú. De ez nem közönséges könyök volt, hanem azt mondja az Ige, hogy ez olyan sing volt, hogy a könyök, plusz még egy tenyérnyi. A sing egyébként hattenyérnyi hosszúságú. Az a sing, amivel ez az angyal mért tehát hét tenyérnyi hosszúságú volt. Úgyhogy körülbelül ez a városfal, vagy nem is tudjuk tulajdonképpen, hogy város volt-e, vagy mi, mert úgy olvastuk az elején, mintha város épült volna. Szóval ez a kőfal tehát több, mint három méter széles volt, és több mint három méter magas. Ezen a kőfalon kapuk voltak. Olvastunk először a keleti kapuról, az északi és a déli kapuról. A nyugati kapuról nem olvastunk, nem említi meg az Ige, hogy volt vagy nem volt ott kapu. Aztán megemlíti azt, hogy milyen széles volt ez a kapu, hogy lehetett odamenni, hogy volt a kapunak egy előtere, és a kapuk mellett jobbra is, balra is három-három őrház állt. Az őrház is egy pálcányi széles volt, egy pálcányi hosszú volt, tehát három méter széles, három méter hosszú. És öt könyök közök voltak ezek között az őrszobák között. Aztán elmondja az Ige, hogy a belső udvarnak kőből volt a pádimentoma, szóval kővel volt lerakva. Régi szavak is vannak: a grádicsok,a lépcsők, meg pádimentom, az a tér, hogy le volt rakva a kő. A külső udvart belülről is egy fal szegélyezte, és ott is kapukon keresztül lehetett bejutni a belső udvarba. Ezek a kapuk pontosan szembe álltak a kőfal kapujával. Ugyanígy a déli, keleti és északi oldalon. A nyugatit ott sem említi. Ezeknek a kapuknak, tehát minden kapunak (összesen hat kaput említ itt) a mérete teljesen egyforma volt. A belső kapunál az őrszobákon kívül még asztalok is voltak. Ezeken az asztalokon mosták és darabolták fel az áldozatokat, és ölték meg az áldozatokat. Volt még egy másik kő asztal is, ahol a szerszámokat tartották. Ezenkívül nemcsak őrszobák voltak, hanem voltak olyan kamarák, ahol az énekesek és a papok laktak. Megmondja, hogy melyikben laktak azok, akik a háznak szolgáltak, és melyikben laktak azok, akik áldoztak, tehát az oltár körül szolgáltak. És az oltár körül azt is megmondja, hogy a Sádók utódai szolgáltak. Többször meg is említi a következő részekben is, hogy Sádók pap és utódai. Most erre nem térek ki, majd a következő rész valamelyikén, ahol részletesebben beszél Sádókról, majd elmondom, hogy mi az én látásom e felől, mi ennek a jelentősége, hogy a Sádók pap utódai voltak ott a szolgák. Melyik időre vonatkozik? A templomnak ez a részletes a leírása (meg a következő részekben is, természetesen) azt a kérdést veti fel bennünk, hogy mit jelent ez? Valóban ilyen templom fog majd épülni? És ha igen, akkor mikor? Melyik időre van ez kijelentve? Amikor próféciákat olvasunk, ez a legalapvetőbb kérdés. Biztos ismerik a testvérek Péter levelében (1Pt 1,11), hogy tudakozódtak és nyomozódtak a próféták által adott kijelentést Isten melyik időre jelentette ki? Hát itt is most ez lenne a következő kérdés, hogy mikor lesz ez a templom, vagy ez a város felépítve? Vegyük sorba. Talán kezdjük a végidőkön, és jöjjünk visszafelé. Lehetséges-e, hogy ez az új égre és az új földre szól? Ugyan olvastam egy kommentárban, hogy ez az eszményi Jeruzsálem és az eszményi templom. Én nem hiszem, hogy eszményi lenne (majd meglátjuk, hogy miért), és nem szólhat az új égre és az új földre. Mert a Jelenések könyvében azt olvassuk gondolom, mindenki ismeri ezt az Igét, hogy a mennyből alászállott Jeruzsálemben templom nem volt, mert a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. Tehát az új égre, új földre nem szólhat. Más miatt sem, de most csak ennyit említek. Lépjünk egy korszakot vissza: ezeréves királyság. Szólhat-e az ezeréves királyságra? Nem szólhat. Azért nem, mert az ezeréves királyságban Jézus Krisztus lesz itt. És ha Ő itt lesz, és ugye az Ő népe, és az egész föld megismeri Őt, mi szükség lenne templomra és áldozatra? Ez nem lenne

4 más akkor, mint a Jézus Krisztus vérének a semmibevétele és megtaposása, ha még akkor is áldoznának a Sádók papok. Lépjünk újból visszább: szólhat-e a mai korra? Nem szólhat, hiszen nincs is templom! Építhetnek ugyan városonként akárhány úgynevezett templomot, de Istennek a szemében mindig csak egy templom van, amit Jeruzsálemben építenek, és Jeruzsálemben most nincs templom. Mert hiába állnak ott akármilyen fajta templomok, az a templom, ami az Úr szerint való, az elpusztult, kő kövön nem maradt. A mostani időre nem szólhat. Lépjünk még visszább: szólhat-e arra az időre, ami a babiloni fogság utántól Jézus Krisztus idejéig terjedt? Ez nagy kérdés, mert vannak bizonyos jelek, amik azt mutatják, hogy arra az időre szól, de vannak bizonyos jelek, amik azt mutatják, hogy nem arra, vagy nem csak arra az időre. Az egyik ilyen például, amit az Aggeus próféta könyvéből idéznék, amikor elkezdték a fogság után építeni a templomot, és abba is maradt a templomépítés, akkor azt mondja az Úr Aggeus próféta által, ezt elolvasom szóról szóra. Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? [Tehát azt, amit leromboltak éppen tizennégy évvel ez előtt, mint ahogy Ezékiel ezt a próféciát látta.] És milyennek látjátok ti most ezt? [Tehát ezt a második házat.] Avagy nem olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna? (Agg 2,3). Miért mondja ezt az Úr? Mert úgy nézett ki külsőleg, hogy meg sem közelíti az a ház azt, amit Salamon épített. Az sokkal nagyobb, dicsőségesebb, pompásabb volt, tele arannyal. Ebben a házban már nem volt a láda sem, mert minden elveszett. Mégis egy pár verssel arrább ezt mondja az Ige: Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura (Agg 2,9). És miért lesz nagyobb annak a háznak a dicsősége? Mert azt a második házat építgették, építgették egészen Jézus Krisztus idejéig. Jézus Krisztus abba a házba ment be, és azt mondta, hogy ti az én Atyám házát latrok barlangjává tettétek. Tehát maga Jézus Krisztus is elismerte, hogy az a ház az Atya háza. Megemlékeztek a tanítványok, hogy a te házad iránt való féltő szeretet emészt engem. Ezért lett nagyobb a dicsősége, mert megjelent benne Jézus Krisztus. Abban a házban valóban áldoztak, és a Sádók pap utódai áldoztak. No, de olyan sosem lett, ami itt le van írva: ezek a méretek, ez a nagyság, ez az erő - ilyen sohasem lett. Úgy van ez a prófécia is, mint más próféciák, hogy többször beteljesedik. A nagy nyomorúság idején Milyen korszakot hagytunk még ki? A nagy nyomorúság korszakát. Én úgy gondolom, hogy akkor fog beteljesedni, akkor áll fel ez a templom a nagy nyomorúság korszakában. Most szeretnék egy néhány más Igét elolvasni, hogy másfelől is lássuk meg, hogy valóban erre az időre szól ez a prófécia. Először Dániel próféta könyvéből olvasnék: A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. [Tehát akkor, ami ez után következik, az biztos, hogy Jézus Krisztus golgotai áldozata után lesz. És még azt is vegyük figyelembe, hogy Dániel, mint a zsidókhoz szóló próféta, nem látja a közbe vetett kétezer esztendőt. És akkor így folytatja:] És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz, mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, [Ez az egy hét az antikrisztusi kor. Az a hét esztendő.] de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad (Dán 9,26-27). Igaz, hogy a Makkabeusok korában is volt ilyen, de az is csak egy halvány előképe lett annak, amit az Antikrisztus tesz, hogy meggyalázza azt a templomot. Nézzünk egy másik Igét. Ezt az Úr Jézus mondja a Máté evangélium 24. részben. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen [Tehát akkor azt jelenti, hogy az Úr Jézus is majd a jövőbe helyezi: majd ha látjátok, hogy ott áll a szent helyen amiről Dániel szólott.] (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a

5 kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; [...] Mert akkor nagy nyomorúság lesz, [ez az, a nagy nyomorúság ideje, az antikrisztusi kor] a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekűlhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok (Mt 24, ). Tehát az Úr Jézus is arról beszélt, hogy a nagy nyomorúság alatt kell, hogy legyen templom, mert a pusztító utálatosságnak ott kell megjelenni. Még egy másik Igét is olvasok a Thessalonika levélből. Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek (szellem) által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, [Na ez az Antikrisztus.] A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát (2Thessz 2,1-4). Hát ez teljesen világos beszéd, hogy kell, hogy legyen Isten temploma, és be kell, hogy üljön oda az Antikrisztus, Isten gyanánt mutogatván magát. Még egy Igét a Jelenések 11-ből, ahol János már látja a beteljesedést. A Jelenések könyvének legnagyobb része az antikrisztusi korról szól. Így olvassuk: És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát [ugye, hasonló, amit Ezékielnél olvastunk. Ott volt egy érc tekintetű angyal, és ő mérte meg ezzel a mérő náddal a templomot] és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak. De a tornáczot, a mely a templomon kívűl van, [ugye, láttuk, hogy ott van két tornác, a belső meg a külső, tehát a külső tornácot] kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig (Jel 11,1-2). Negyvenkét hónap, három és fél esztendő. Na, ezekből az Igékből látszik, hogy feltétlenül kell lenni az antikrisztusi korban egy templomnak, amelyet Isten magáévá fogad, majd a következő részekben olvassuk, hogy látja Ezékiel, amint ezt a templomot betöltötte az Isten dicsősége, és ahová bejön az Antikrisztus, és utálatosságot áldozik, és Isten gyanánt mutogatja magát. Tudjuk, hogy a zsidók mindenféleképpen fel akarják építeni a templomot. Föl is kell, hogy építsék, mert az Írások be kell, hogy teljesedjenek. Egy bepecsételt titok Azonban van itt egy titok, amit én nem tudok semmiféleképpen megmagyarázni. Hogy Jézus Krisztus golgotai áldozata után, feltámadása, mennybe menetele, megdicsőülése, a Szent Szellem kitöltetése után hogyan tervezi Isten azt, hogy mégis jön egy ilyen templom, amit betölt az Ő dicsősége? Hiszen a Zsidókhoz írt levélben a következőt olvassuk, és ez nagyon figyelmeztető Ige: Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét (Szellemét) bántalmazza? Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét (Zsid 10,29-30). És mire mondja ezt? Ha elolvassuk az előző verseket, akkor az összefüggésből nyilvánvalóan látszik, hogy arról beszél, hogy akik már megismerték Jézus Krisztust, nehogy visszatérjenek az ószövetségi áldozatokhoz. És akkor Isten miért ad egy ilyen lehetőséget, hogy az Ő népe áldozzék? Én nem tudom ezt megmagyarázni. Talán a párhuzam sejtet meg belőle valamit. Jézus Krisztus idejében is ugyanez volt a helyzet. Azt mondta: rontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem, és a testének a templomára gondolt. Mégis bement a kőtemplomba is, és azt mondta, hogy ez az én Atyámnak a háza. Most nem olvasnám fel az idő rövidsége miatt, de megnézhetik a testvérek, hogy a Jelenések könyvében, a 11. részben olvassuk, hogy meg kell mérni a templomot, az

6 előtte levő résznek a végén arról van szó, hogy egy angyalnál van egy könyvecske, és egy szózat hangzik, és meg akarta írni János, de azt mondja, ne írd meg, pecsételd be. És Dánielnél is ugyanez van: pecsételd be. Én éppen ezért nem is erőlködök, mert ez a titok, úgy látszik, megmarad, a végidőkig be lesz pecsételve. Egy biztos, templom lesz. Az Úr dicsősége betölti, utána az Antikrisztus megtapodja, mert fölibe akarja magát emelni mindennek, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, és ezt Izrael népének látnia kell, hogy kiábránduljon az Antikrisztusból. Mi a célja Istennek? Azonban mégis felteszem ezt a kérdést: miért kell hát ezt a templomot felépíteni? Akár a babiloni fogság után, akár az antikrisztusi korban. Mi a célja Istennek? Amennyit én megértettem ebből, az első célja az, hogy a pogány népek úgy látják most Izrael népét, hogy a fogságban vannak. Városuk, országuk, templomuk lerombolva - hová lett az ő Istenük? Ha az ő Istenük templomát is így szét lehetett rombolni, hová lett az ő Istenük? És az Úr felelt, amikor visszahozta a népet, és fölépült a templom. Megmutatta, hogy Ő él. És tudjuk, a zsoltárokban így olvassuk, hogy azt mondták a pogányok: hatalmasan cselekedett ezekkel az ő Istenük. A pogány népek ebben tudják lemérni, hogy Isten helyreállítja az Ő templomát. Az antikrisztusi korban is így lesz, hogy Izrael helyreáll. Úgy néz ki, hogy minden helyreáll, az ország is, és az stentisztelet is. A másik, amit látok, egyszerűen az, hogy beteljesedjék az Írás. Isten ezt így gondolta el előre, ha mi nem is pontosan tudjuk, hogy miért, de ennek be kell teljesedni. A harmadik dolog, amit látok, hogy ez a templom ítélettel kapcsolatos, és az antikrisztusi korban lesz a legnagyobb ítélet. Ott kell lenni ennek a legszebb, legnagyobb templomnak, legdicsőségesebb templomnak, amikor a legnagyobb lesz utána az ítélet. Az első salamoni templom gyönyörű volt, és rettenetes volt utána az ítélet. A második templomról azt olvastuk Aggeus könyvében, hogy dicsőségesebb lesz, mint az első, mert jött Jézus Krisztus. De borzalmasabb volt az ítélet. Nem hetven éves fogság, kétezer esztendős fogság várt a zsidó népre. És a harmadik templom, amiről itt olvasunk az antikrisztusi korban, a legszörnyűbb ítélet bevezetője lesz, vagy okozója, vagy ott lesz az ítélet körül. Erre hadd olvassam még el Malakiás könyvéből a próféciát, ami úgy látom, hogy erre a korra is szól: Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, [tehát eljött Keresztelő János útkészítőnek, és eljött Jézus Krisztus az Ő templomába, de most figyeljük, hogy nemcsak erre szól, hanem az antikrisztusi korra, mert akkor eljön az Úr az Ő templomába] a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt (Mal 3,1-3). Most csak zárójelben hadd jegyezzem meg tanulságképpen: és a mi testünk temploma? Ha oda eljön az Úr, akkor ott megtűr valami salakot? Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, és nem a magatokéi vagytok, melyet Istentől nyertetek? Dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. Ezt nekünk is nagyon komolyan kell venni, hogy ha eljön az Úr az Ő templomába, kicsoda szenvedheti el? Nem tűr meg az Úr semmi salakot az életünkben. Még egyet hadd mondjak: az első templom sem az Úr akarata szerint épült, mert nem az Úrtól indult el. Szóltam-e én, mondotta Dávidnak, valaha is templom felől? Az Úr előtt sátor volt, a mennyei minta sátor volt, ezt mutatta Mózesnek, nem templom. Mégis az Úr segített, és betöltötte azt is az Úr dicsősége. Ez a második templom sem Isten akarata szerint való volt, mert a második templomban az a Jézus Krisztus jelent meg, aki az Isten akarata szerint való templom volt, az Ő teste. A harmadik templom, amiről olvastunk, ez sem Isten akarata szerint

7 való. Mégis meglesz, és mégis betölti az Úr dicsősége. Miért nem? Mert itt fog megjelenni dicsőségben Jézus Krisztus az Ő szentjeivel együtt, akik mind magukban hordozzák az Urat, tehát templomok. És akkor miért engedi ezt meg az Úr? Ez egy titok. Ezek a kérdések, hogy mit akar ez által az Úr elvégezni? Ezt a tisztogató munkát, azt a kegyelmét akarja kinyilvánítani, hogy ti ragaszkodtok a kőhöz, a láthatókhoz, de én ez által is el tudom végezni az én munkámat. Anyagok és számok jelentése Még hadd említsem meg ebből a felolvasott részből azt, hogy itt sok számot olvastunk, hogy ennyi pálca volt, ennyi sing, és sok anyagról olvastunk, hogy miből és hogyan épült. Ha ezeket végigtekintjük, ennek is van jelentősége. Én most ezekből egy néhányat kiemelek, nincs benne minden, majd a későbbiekben talán a többi is előjön. Először is azt olvastuk, hogy az angyalnak, aki megmérte ezeket az épületeket, kőfalat, olyan volt a tekintete, mint az érc, mint a réz. Tudjuk, hogy minek a jelképe az érc és a réz? Az ítéletnek a jelképe. Látjuk, nem mond ellent, hogy ítéletes lesz az a templom. Aztán azt is olvastuk, hogy a kezében len-zsinór volt és mérő nád. No, most ha a testvérek elolvassák Jelenések 21-ből majd az új Jeruzsálemet, az új földön, ott is van egy angyal, de a kezében nem mérő nád lesz, hanem arany vessző. És amivel János mért a nagy nyomorúság ideje alatt, amit a Jelenések 11-ből olvastunk, neki mi volt a kezében? Neki is mérő nád, tehát veszendő. Az arany pedig nem veszendő majd az új Jeruzsálemben. Aztán az anyaga ennek a templomnak kő volt. Majd az új Jeruzsálemnek mi lesz az anyaga? Tiszta, átlátszó arany. És jelent valamit ez a kő? Hadd olvassam el az Ézsaiás 60,17-et: Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elöljáróiddá az igazságot. Réz helyett az aranyat, a maradandót. Vas helyett ezüstöt hoz. A vas az ítélet jelképe, az ezüst a megváltásé. A fák helyett rezet (most erre nem térek ki), kövek helyett vasat. Mik a kövek? Erről már mi sokat beszéltünk, hogy a kövek mögött mindig szellemi hatalmasságok vannak. Hát lesz nagy, sötét szellemi hatalmasság az antikrisztusi korban is, ugyanakkor az isteni hatalmasság is ott lesz. Nagy összecsapás lesz. Azt mondja, hogy mi jön majd a kő helyett? Vas. És a vas minek a jelképe? Ítéleté. Tehát Isten megítéli, valóban ott lesz egy nagy ítélet ezeken a gonosz szellemi hatalmasságokon, az Antikrisztuson, hamis prófétán, fenevadon. Így vannak benne a jelképekben a próféciák, a jövendők. Aztán egy néhány szót csak a számokról. Az egész onnan indul el, hogy ennek az érc tekintetű férfinek, angyalnak a kezében egy mérő nád volt, és azzal mért mindent. Mennyi volt ennek a mérő nádnak a hossza? 5. vers: hat singnyi. Hat az minek a száma? Nem a hét, a hat. Egyrészt antikrisztusi szám a hatszázhatvanhat, van ott hatvan is, ha elolvassák a testvérek a 14. verset: És tevé a gyámoszlopokat hatvan singre De igaz, van öt is. Ott van a megváltás is benne. Meg ott van az ítélet is benne ebben a mérőpálcában, ami hat singnyi hosszú volt, ami mindent lemért. És látjuk, hogy a kőfal is annyi volt, az is hat. Egy pálca, de hat sing. Az őrszobák is, a küszöbök is, sok minden. De ez nem akármilyen hat sing volt, hanem hat sing, meg egy tenyér. Mit jelent ez a meg egy tenyér? Ott van az ítélet, de ott van mellette a kegyelem, az Isten keze, tenyere, ami túlmutat ezen az ítéleten. És így lesz az antikrisztusi korban is: tombol az ítélet, de ott lesz Istennek a kegyelme is. Ámen. Debrecen, augusztus 23.