Dunatáj. A világ pazarlóan fecsegős vers, és egy részlet a Részvétel című elbeszélő költeményből MARIA NIKOLOVA /NIJA/ 2 / 177 MARIA NIKOLOVA /NIJA/

Átírás

1 3.szám 1 / 177

2 2 / 177 Dunatáj A világ pazarlóan fecsegős vers, és egy részlet a Részvétel című elbeszélő költeményből MARIA NIKOLOVA /NIJA/ Bolgár nyelvű írások. MARIA NIKOLOVA /NIJA/ A világ pazarlóan fecsegős МАРИЯ НИКОЛОВА /НИЯ/ Светът е разточително бъбрив на чаша вино или пред трибуна. Говори с патос мотонно сив, опъва два-три сантимента като струна. Седи спокойно върху бомбени гнезда и с радиация до кости се захранва. Привиква с уродливата беда, доволен е от хлевоустата измама. А алчността върлува като шарка, престъпници отглеждат в храм свине. Камбаните са скръбни нестинаркитанцуват върху разжареното небе. Лавини и величия се свличат по гладката гърбина на властта, но неизбежно нови властници притичваттака било е и преди Христа... Изкуството с лечебна цел гладува, прилича на прозирен постник, понякога за страсти и любов бълнува, а пък душата му тежи,едва я носи. Светът свирепо се руши,а после реставрира, приписва си заслуги,разпъва се на кръст. В просъница дочува,че треви вибрират и дъжд се люби с всеотдайна пръст.

3 3 / 177 Не всичко е в катран варено, все още има бели върхове. Върти се старата земя като вретено в ръце на дяволи и богове. Részlet a Részvétel című elbeszélő költeményből Из поемата СЪПРИЧАСТИЕ Огледално проблясват плешивини и се пъчат мундири, дългобради лъжи пишат най- новата ни история. Чиновници трепанират черепи, мисълта цензурират или я погребват в рудници и затвори. И започват хората да се ослушват като патили зайци,като неопитни пъдпъдъци. Безгръбначните стават свирепи послушници зад мускулестия гръб на някоя революция. Десетте заповеди никой не чува. Изнемогва,бързо старее земята И все пак се върти...галилео сънува или в звездни поляни през глава се премята. Милиарди хора от нея бозаят, както Ромул и Рем от добрата вълчица. Без любов,примитивно обладават плътта й и посмъртно величаят бели щъркели и лирици. Достолепни учени създават безупречни бомби. Хлапаци с жълто около човките стрелят със прашки. Допотопно стрелят, счупват небесната стомна и отприщват реки, а правят невинна гримаса.

4 4 / 177 Tegyünk a szomszédnépek érdemi együttműködéséért Bócz Ferenc Az írás a volt szocialista országok dolgozóinak és népeinek együttműködésére szólít föl az eszkalálódó sovinizmus ellen, közös érdekeink védelmében. Tegyünk a szomszédnépek érdemi együttműködéséért! Az írás a volt szocialista országok dolgozóinak és népeinek együttműködésére szólít föl az eszkalálódó sovinizmus ellen, közös érdekeink védelmében. Érdekes és elgondolkodtató dolog, hogy az szocialista irányultságú rendszerek megbuktatását egyedül Németországban követte egyesülés ( - pontosabban, ahogyan sokan vélik a német keleti tartományokban, az NSZK bekebelezte az NDK-t). Mindenütt másutt nagy országok hullottak szét. Jugoszláviával kezdődött: kivált Horvátország, Szlovénia, a véres polgárháborút követően Bosznia-Hercegovina, Makedonia, végül Crna Gora, és most tartanak ott, hogy az EU asszisztálásával Koszovót is elszakítják Szerbiától. Csehszlovákia is szétesett. A volt szovjet köztársaságok közül a balti országok azóta már sietve az EU és a NATO tagjai, Ukrajnát ebbéli törekvésében a szétesés veszélye fenyegeti. Közkeletű magyarázat, hogy az erőszakkal egybeterelt nemzetek végre elnyerték nemzeti függetlenségüket. Nekünk, magyaroknak a trianoni békediktátumot kellett volna emlékezetünkbe idéznünk, hogy kételkedjünk a magyarázat igazságtartalmában. Akkor, június 4.-én a győztes imperialista országoknak az állt érdekében, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, amely méreténél és természeti adottságainál fogva életképes versenytárs volt, megszűnjön. Hogy közben jelentős magyar nemzetiségű lakosság maradt a határ másik oldalán, csak elhanyagolható részletkérdés volt. Na de most, a globalizálódás körülményei közt kinek áll érdekében a nacionalista ellenségeskedés? A nemzeti érzés fölszítása kétségtelenül segített a szocialista irányultságú társadalmi berendezkedés fölszámolásában. Az addig hatalmon volt internacionalista (korábban hazátlan ) kommunisták úgymond lábbal tiporták nemzeti érdekeinket ( magyar urán magyar kincs ), nemzeti (jórészt feudális) hagyományainkat, jóllehet az életformabeli változások már akkor is nyugati mintákat követtek. Magyarországon jellemző példa volt a Duna-gate ügyben kibontakozott nagy nemzeti fölháborodás, mivel a Kádár-rezsim egyenesen természeti kincseink megsemmisítésére kötött egyezményt Csehszlovákiával.. Arról, hogy a bősi - nagymarosi vízlépcső a Duna Rajna Majna összeurópai viziút utolsó, megkésett létesítménye, hogy a megvalósult nagy európai álom biztonságos üzemeltetéséhez szükség van a Fölső-Duna megbízható vízmélységének biztosítására, mit sem tudtak a rendszerváltásban buzgólkodó zsurnalisztáink. Az elszánt civilek el is érték, hogy fizethettünk Ausztriának a befejezetlen földmunkákért meg az elvégzett munkák visszacsinálásért ilyen gazdagok voltunk! és a szigetközi növényvilág is erősen megsínylette a következményt, miközben a legolcsóbb vízi szállítás helyett kamionok ezrei fuvaroznak, szennyezve a levegőt, rongálva közútjainkat, zavarva településeink nyugalmát. A nagy szabadrablás után aztán kezdtek megjelenni és beruházni a multinacionális cégek. Kiderült, hogy a kis, önálló gazdaságot rentábilisan üzemeltetni képtelen nemzetállamocskák kezük-lábuk törik, hogy kedvezőbb föltételek (adókedvezmények, olcsóbb munkaerő, vállalkozásbarát törvények) biztosításával sorstársaik előtt tudják megszerezni a beruházó kegyét. A kormányok természetesen saját és saját nemzetük sikerének hirdették a beruházások megszerzésében elért sikereiket, népeik pedig fényes csalatásba merűlve nem vették, nem veszik észre, hogy koldus lop koldustól. Merjük kimondani: a nacionalizmus fölgerjesztése a nemzetközi nagytőke, a multinacionális vállalatok érdekében állt. Azóta is tart azonban több kelet-, közép- és dél-európai országban a nacionalizmus eszkalálódása, radikalizálódása, az egyre inkább fasisztoid színezetet kap Lengyelországban, a balti államokban és hazánkban is. Kérdezhetjük, a nemzetközi események amerikai csinálói nem lőttek-e túl a célon, nem úgy jártak-e, mint Goethe bűvészinasa, aki már nem tud parancsolni az általa fölidézett szellemnek. A magyarországi helyzettel kapcsolatban némi rosszallást kiolvashattunk abból, hogy az ifjabb Bush tüntetően fogadta Gyurcsányt, míg

5 5 / 177 Orbán hiába utazott nemzetközi elfogadottságát erősítendő az Egyesült Államokba, de a majdnem kormánybuktató (oh, demokrácia!) tüntetések leszereléséért az USA kormányhoz közel álló szervezetek a törvényes kormány intézkedéseit marasztalták el. A magyarázatot az amerikai biztonságpolitika alakulásában kereshetjük. A NATO kelet-európai bővítésére tett újabb kísérletek, a rakétapajzs Oroszország-közeli telepítése újabb hidegháború kiprovokálásának jeleként értelmezhető. Az első hidegháború az amerikai gazdaság húzó ágazatának, a hadiiparnak töretlen szárnyalást biztosított, és ezt a terrorizmus elleni totális háború nem tudja pótolni. Elő kell hát venni a régi, jól bevált eszközt, és bár a gonosz birodalma nincs többé, de az orosz medve növekvő gazdasági ereje még mindig képes zavarni az egyetlen szuperhatalom érdekeit. Egyébként is, az oroszokról sose lehet tudni Az új hidegháborúhoz jól jöhet a volt szovjet megszállta területek antikommunista acsarkodása. Az egymás közti huzakodásaik viszont továbbra sem fogják zavarni a multik beruházási politikáját. Hogy térségünk polgárainak mindebből nem sok jó származik, aligha kétséges. Nagyon időszerű kérdés újra: Vajon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? (Ady Endre) A térség dolgozóinak elemi érdeke, hogy szolidárisak legyenek egymás iránt, hogy ne hagyják magukat egymás ellen kijátszani. A baloldali értékeket valló, a demokráciát tisztelő csehnek, románnak, szerbnek, lengyelnek, észtnek vagy magyarnak csak közösen lehet érdemben tenni a küszöbön álló barbárság megelőzéséért. Eddig a magyar baloldal is nagyon keveset tett a soviniszta uszítás ellen, a történelmi sorstársak együttműködéséért. Itt az ideje, hogy épp egy ilyen fórum, mint a Világszabadság honlap vállalja a szervező szerepét. Az interneten keresse és találja meg az együttműködés lehetőségeit hasonló beállítottságú weboldalak szerkesztőivel, indítsanak többnyelvű oldalakat, amelyek a szomszédnépek kultúrájának, gondjainak megismertetését szolgálnák egymás kölcsönös megismerése és megbecsülése érdekében.. Kossuth Lajos és a balkáni konföderációs tervek a századfordulón Jakócs Dániel Kossuth konföderációs koncepciója korábbi, azaz 1850 előtti gyakorlati és elméleti tevékenységének szerves folytatása, és ugyanakkor minőségileg új, a korábbinál magasabb fokot jelent politikai, jogi, államelméleti gondolkodásában. A konföderációs elmélet kidolgozásával jutott el Kossuth mint teoretikus a legmagasabb szintre és lett az összeurópai gondolkodás egyik hegycsúcsa, amint azt Gercen, Lermontov egyik költői képét idézve nagyon szépen és mégis pontosan meghatározta. Jakócs Dániel Kossuth Lajos és a balkáni konföderációs tervek a századfordulón Kossuth konföderációs koncepciója korábbi, azaz 1850 előtti gyakorlati és elméleti tevékenységének szerves folytatása, és ugyanakkor minőségileg új, a korábbinál magasabb fokot jelent politikai, jogi, államelméleti gondolkodásában. A konföderációs elmélet kidolgozásával jutott el Kossuth mint teoretikus a legmagasabb szintre és lett az összeurópai gondolkodás egyik hegycsúcsa, amint azt Gercen, Lermontov egyik költői képét idézve nagyon szépen és mégis pontosan meghatározta. Kossuth politikai nézeteinek továbbfejlesztésekor amint látni fogjuk - egyrészt az általános európai, másrészt a magyar politikai harcok tapasztalataira támaszkodott. Koncepcióját, amint maga is hangsúlyozta, tudatosan vezette le a gyakorlatból. A teória írja -, nem szabad, hogy egyéb legyen, mint gyakorlati viszonyokból vagy gyakorlati tapasztalásokból levont szabályzat. A teória olyan épület, amelynek alapja a praxis. Aki ezt szem előtt nem tartva, általános eszméket penget, az puszta hangot mond s üres szalmát csépel, vagy mást akar, mint amit mond. (In: Kossuth demokráciája. Bp., ) Nem véletlen, hogy Kossuth ünnepélyes amerikai fogadtatásának egyik szervezője éppen Lincoln volt; hogy Lev Tolsztoj, amikor magyar újságírók jártak nála, Kossuth tevékenységét ismertető monográfia iránt érdeklődött, sajnos hiába. Sajnos a 19. század második felének nagy

6 6 / 177 magyar írói közül is többen elhatárolták magukat tőle, inkább támadták, mintsem végiggondolták volna műveit. (Csabai Tibor: Kossuth Lajos és az irodalom. Bp., ) Kossuth konföderációs gondolatairól a széles nyilvánosság először 1851-ben Az Észak-Amerikai Egyesült Statusok szabad népeihez! című kiáltványból szerezhetett tudomást. Ebben a művében azonban épp csak érinti a kérdést, és érthetően inkább a forradalom és szabadságharc elemzésével foglalkozik. Itt szeretném megjegyezni Kossuth stílusáról a következőt: mint mindenki, akinek a stílusa a romantika hatása alatt alakult ki, ő is használt romantikus-patetikus fordulatokat, bár közel sem annyit, mint első pillantásra látszik, és a pátosz mellett a finom irónia is sajátossága. De stílusa akár patetikus, akár ironikus, cikkei, levelei, művei mindeg logikusak, az egyes részek szoros kapcsolatban állnak egymással és szerves egészet alkotnak. Ez természetesen érvényes Teleki Lászlónak június 15-én írt levelére, a kütahyai Alkotmánytervezetre és a Dunai Szövetség című rövid tervezetre, amely 1862-ben keletkezett. A három változat között elvi eltérés nincs. Mindháromban az egyik alapvető cél a nemzeti függetlenség biztosítása volt Európa kis nemzetei számára. Kisebb nemzetek írja csak egymás közti szoros föderáció által biztosíthatják politikai lételüket s nemzeti önállóságukat és függetlenségüket. Máskülönben politikai lételük a nagyobb hatalmak túlfajától örökké fenyegetve, nemzetiségük pedig elnyeletésnek kitéve lesz. (In: Kossuth demokráciája. Bp., ) Ezt a föderációt a legszélesebb és legteljesebb önkormányzatra akarta felépíteni. Az önkormányzat elvét maga nevezte vezéreszméjének, és csak ez által látta biztosítva a tényleges demokráciát, az emberi és nemzeti jogok szabad gyakorlását mindenki számára. Az önkormányzat elvének megvalósításával politikai aktív jogot akart biztosítani mindenki számára, azaz azt akarta elérni, hogy a társadalom minden tagjának közvetlen beleszólása legyen saját ügyeibe, hogy mindenki maga dönthessen saját sorsáról. Szabad embert írja nem elégíthet ki a politikai szabadságnak azon paránnyá szétmosott adaga, mely abban határozódik, hogy időszakonkint egy-egy szavazatot vet ennek, vagy milliók szavazata közé a választásoknál, neki sérthetetlennek kell magát éreznie egyéni jogaiban s szakadatlan befolyással kell bírnia községi és megyei ügyeiben. (Uo. 55.) Kossuth az országgyűlést sem vonta ki a nép ellenőrzése alól, nem ruházta fel korlátlan hatalommal, tervei szerint minden képviselő bármikor visszahívható volt. Az országgyűlés nem szólhat bele a helyi ügyekbe, a kormány nem válthatja le a helyi önkormányzat vezetőit. Ugyanakkor a különböző szintű helyi önkormányzati szervek kötelesek végrehajtani a központi szervek azon intézkedéseit, amelyekben azok illetékesek. Így biztosítva van a szükséges rend és fegyelem. Kossuth ezen gondolatai nem csak a magyar történelem tapasztalatai alapján keletkeztek, hanem az összeurópai és elsősorban a francia történelem tanulmányozása eredményeként. Kossuth szerint a valóságos demokráciában a nép hozza a törvényeket s a nép a végrehajtó is. A konföderáció hatáskörébe a honvédelem, a közös vám és pénzügyek és a külügyek tartoznak. Kossuth tervezetének minden változatában külön is hangsúlyozta és részletezte általában a kisebbségi és konkrétan a nemzeti kisebbségi jogokat. Tette azt annak ellenére, hogy nagyon jól tudta, hogy az olyan széles helyi önkormányzatra támaszkodó demokratikus berendezkedés, amely már kiindulópontként magába foglalja a kisebbségi jogokat is, eleve kizárja a nemzetiségi elnyomást. Kossuth világosan látta, hogy mind a magyar, mind a környező országok vezetői mennyire hajlamosak a nacionalizmusra, hogy mennyire könnyű e népek egy részét nacionalista propagandával félrevezetni. A nacionalizmus győzelme pedig lehetetlenné teszi a konföderációt, konföderáció nélkül pedig nincs nemzeti függetlenség. Ezért is írta1862-ben a Dunai Szövetség című tervezetében: Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! Íme ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! Ezekre a szavakra visszhangzanak Ady ma már közismert sorai 1908-ban: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. (Magyar jakobinus dala) A kütahyai Alkotmánytervezetet bizonyos rövidítésekkel francia nyelven publikálta Irányi Dániel a Histoire politique de la Revolution de Hongrie című, Chassinnal közösen írt munkája első kötetében. Ebben a kiadásban ismerhette meg Ljuben Karavelov a kütahyai Alkotmánytervezetet valószínűleg akkor, anikor Újvidéken lakott. Ezt támasztja alá, hogy abban a műben, amelyben egyetértéssel hivatkozik Kossuth föderációs gondolataira, Irányi Dániel és Chassin munkáját is emlegeti, bár azt már nem mondhatjuk, hogy egyetértéssel, de tulajdonképp nem is vitatkozik Irányival, inkább csipkelődik. Újvidéki tartózkodása után, amely egy szerencsétlen véletlen folytán féléves igazságtalan pesti vizsgálati fogsággal ért véget, Karavelov lett a dunai konföderáció eszméjének egyik leginkább mély meggyőződésű, legaktívabb terjesztője a bolgár irodalomban. Bár a pesti bíróság Karavelovot felmentette az igazságtalan vádak alól, teljesen soha nem tudott megbocsátani a magyaroknak általában, annak ellenére, hogy letartóztatására is a szerb kormány kérésére került sor. A szerbeknél különbséget tudott tenni a nép és a kormány között, a magyarok esetében nem, mert a magyarok nem voltak szláv testvérek. Karavelov 1869-től 1878-ig Bukarestben élt emigrációban, és ott közeli baráti kapcsolatba került a radikális román értelmiséggel, azokkal, akik a konföderáció hívei voltak előtt szerbiai és újvidéki tartózkodása alatt barátságot kötött a szerb radikális kispolgári körökkel, és ha rövid ideig is, jelentős szerepet játszott a szerb kulturális életben is. (Erről lásd Vasile Hristu: Ljuben Karavelov za federacijata. Szófia, é. n ) Mivel Karavelov bukaresti tartózkodása alatt a bolgár nemzeti felszabadítási mozgalom vezetője lett a Központi Forradalmi Bizottság elnöke -, személyében mint egy fókuszban egyesültek a szerb, a román, a bolgár radikális köztársaságpárti értelmiség törekvései és ellentmondásai. Karavelov radikális demokrata és republikánus volt, de világnézetének kialakulásában komoly szerepet játszottak a szlavofil nézetek is, amelyektől teljesen soha nem tudott megszabadulni. Kossuth föderációs elméletének alapelveit elfogadta és rájuk hivatkozva bírálta Deákot és követőit. Nála is, mint Kossuthnál, a föderáció alapvető célja az emberi jogok, a szabadság és a nemzeti függetlenség biztosítása volt. Csak a Dunai Föderáció képes boldoggá tenni írja a bolgárokat, a románokat és a szerbeket. Aki ellensége ennek a föderációnak, az saját népének ellensége. (Nezavisimost N 26.) Ugyanakkor következetlen nála a terminológia, hol dunai, hol balkáni, hol jugoszláv föderációról ír, érvelésébe, talán számára is észrevétlenül, becsúszik a szlavofil szóhasználat. Nála még helyesen délszlávnak számítanak a bolgárok is. Mint láttuk, nagyon jól tudta, hogy ki volt az elmélet szerzője, mégis számára csak Deák követői és a kiegyezés abszolút hívei voltak a magyarok, Kossuth és tábora nem. Megalapozottan bírálta Deákot és követőit azért, hogy vonakodnak megadni a nemzetiségeknek azokat a jogokat, amelyekért a magyarok számára küzdöttek, de kritikátlanul támogatta a román nacionalista vezető körök követeléseit magyarlakta területekre is, megfeledkezve arról,

7 7 / 177 hogy a magyarokra is érvényesnek kell lennie a nemzeti önrendelkezés és önkormányzat elveinek. Ha a szerb nacionalisták Dusán birodalmának helyreállításával igazságtalanul uralmuk alá akarnak vonni más népeket, azt észreveszi, mint ahogyan észreveszi a bolgár és a görög nacionalizmust is, ugyanakkor arra már nem gondol, hogy ugyanezek a szerb nacionalisták a magyarokkal szemben is lehetnek igazságtalanok. Karavelov azért akarta a föderációt, hogy a bolgárok és a többi balkáni kis nép a török elnyomás után ne kerüljön ismét jóval nagyobb és erősebb nagyhatalmaktól függő helyzetbe. A demokrácia, a nemzeti önrendelkezés, a népek közötti egyetértés nagyon aktív híve volt, ugyanakkor a szlavofil eszmék hatására maga sem tudott megszabadulni teljesen attól a nacionalizmustól, amely ellen energikusan harcolt. A konföderáció másik híve a legismertebb bolgár író, Hriszto Botev volt. Karavelov és Botev között hosszú időn át szoros személyes kapcsolat és együttműködés volt. Viszonyuk alakulását most nincs hely ismertetni, csak annyit kell megjegyezni, hogy Botev nagyon jól ismerte mindazt, amit Karavelov tett és írt. Botevnél is következetlen a terminológia, ő is hol dunai, hol délszláv konföderációról ír, de nála ez tényleg csak terminológiai következetlenség. Botev kevesebbet is írt közvetlenül a konföderációról, ugyanakkor nagyobb figyelmet szentelt a konföderációt gátló tényezőknek. Világosan látta, hogy a balkáni kis államok uralkodói is szívesen kacérkodnak a konföderáció gondolatával, hogy végleg szabaduljanak a török uralomtól a Balkánon, de az esetleges győzelmet mindegyik a régi történelmi határok visszaállítására akarja felhasználni. Botev a szerb Svetozár Markovichoz hasonlóan jól látta, hogy a Balkán-félsziget népei gyakran mozaikszerűen helyezkednek el, és így bármelyik ország történelmi határainak visszaállítása más népek bekebelezését jelentené. (Hriszto Botev: Sabrani sacinenija. Szófia ) Hogy ezt belássuk, elég, ha átnézzük a középkori Bulgária határainak változását a 7. századtól a 14. századig (lásd Niederhauser Emil: Bulgária története. Bp., ). Botev épp ezért határozottan fellépett az ún. történelmi jog ellen. A Jugoszlávia című szerb-bolgár lap megjelenése kapcsán, a tervezett délszláv föderációról a következőt írta: A délszláv konföderációt a szabadság elveire kell alapítani, hogy egyetlen nép se legyen jogaitól megfosztva. (Hriszto Botev: I.m ) Nem véletlen, hogy az ő elképzelései szerint is a helyi önkormányzatok rendszeréből épült volna fel az állam szervezete. Ebben a kérdésben állt a legközelebb Kossuthhoz. Karavelov és Botev irodalmi tevékenységéhez szorosan kapcsolódott Vasil Levski gyakorlati szervezői munkája. Levski nem volt író, ezért kevesebb publicisztikai művet hagyott hátra. Ő is osztotta Karavelov és Botev nézeteit a konföderációról, a helyi önkormányzatról, azokhoz semmi újat elvileg nem adott hozzá. Egy vonatkozásban azonban nagyon fontosak nézetei. Minden nacionalizmustól mentesen hangsúlyozta, hogy a szabadság a török népre is vonatkozik. A társadalmi vélemény most az írja 1871-ben -, hogy minden népnak, a töröknek is szabadnak kell lennie. (Vasil Levski: Dokumentalno nasledstvo. Szófia, ) Mi nem üldözzük a török népet és hitet, csak a császárt és törvényeit... (Uo. 96.) Itt szükséges megjegyezni, hogy Romániában és Bulgáriában is ismerték Mazzini és Klapka nézeteit is, a döntő szerep azonban Kossuthé. Miután 1878-ban Bulgária felszabadult a török uralom alól, új helyzet alakult ki. Csökkent az irodalom és az írók szerepe a politikában, helyüket modern alapokon szervezett pártok foglalták el. Bulgáriában a felszabadulás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, eggyel több lett a nehéz gazdasági problémákkal küzdő balkáni kis országok száma, amelyeknek helyzetét súlyosbították a megoldatlan és megoldhatatlan nemzetiségi problémák és határviták. A nehézségek alapvető oka a gazdasági fejlődésben rejtőzött. Az újonnan keletkezett kis államok határai szűkek voltak ahhoz, hogy a kibontakozó tőkés fejlődéshez megfelelő belső picot biztosítsanak. Biztos belső piac nélkül nem lehet egészséges árutermelés. A belső piac szűkös volta a nemzeti határok kiszálesítésére készettte a balkáni országok vezető köreit. Ezzel magyarázható a nacionalizmus erősödése mindenütt. A nemzeti határok kiszélesítése csak a szomszéd államok rovására történhet. Ez vezetett aztán a felgyorsult fegyverkezéshez és a háborúkhoz. A gazdaságilag gyenge balkáni államok csak kölcsönökkel bírták a fegyverkezési versenyt, ami eladósodásukhoz vezetett. Csak példaként említem Bulgária helyzetét. Még 1910 előtt 752 millió leva kölcsönt vett fel, ebből ténylegesen csak 640 milliót kapott meg, amiből 1910-ben visszafizetett 527 milliót és adós maradt még a kamatok miatt 610 millió levával. Hasonló volt a helyzet Romániában, Szerbiában, Görögországban és Törökországban. A háborúk Szerbia számára például tényleg a határok kiszélesítését eredményezték, de jelentősen nem növelték, és nem növelhették a belső piacot, a nagy fokú eladósodás pedig gazdaságilag függő helyzetbe hozta Szerbiát és a többi balkáni országot. A hatalmas államadósságok miatt nagy adóterhek nehezedtek a lakosságra, ezért a belső piac továbbra sem növekedhetett. Az 1890-es években kialakuló balkáni szociáldemokrácia kielemezte a fenti helyzetet, és arra a következtetésre jutott, hogy belső piacot teremteni csak konföderációval és vámunióval lehet. Ekkor nyúltak vissza az 1860-as 1870-es évek konföderációs terveihez. Ez annál inkább könnyű volt, mert volt személyi folytonosság, az első szociáldemokraták egy része a régi radikális demokratákból került ki. A szociáldemokraták megtisztították a konföderációs terveket a nacionalizmus maradványaitól, és ezzel tulajdonképpen Kossuth eredeti terveihez tértek vissza. Terveikben pontos terminológiával balkáni konföderációról beszéltek, és ezzel nem zárták ki a nem szláv népeket. Tervezetük egyetlen lényeges pontban sem különbözik Kossuth eredeti koncepciójától, ezeknek az összehasonlításától most hely hiányában kénytelen vagyok eltekinteni. Következtetéseiket hatalmas gazdaságtörténeti anyaggal bizonyították ban cikksorozat jelent meg a balkáni konföderációról a Novo Vreme című szociáldemokrata folyóiratban. Ezenkívül fokozottan hangsúlyozták a nemzeti kisebbségek jogait. Teljes szabadságot adnak a nemzeti kisebbségeknek, hogy saját nyelvükön tanuljanak és beszéljenek. (Hriszto Kabakciev: Kam Balkanskata federacija. Szófia, ) 1909-ben a balkáni szociáldemokrata pártok regionális értekezlete elhatározta, hogy felveszik pártjaik programjába a balkáni konföderáció megteremtését. A fenti száraz és tényszerű okfejtés után szeretnék néhány szubjektív szót is megengedni magamnak. Szabad György szerint Kossuth kütahyai Alkotmánytervezete... a 19. század legkonkrétabb tervezete volt Magyarország államberendezésének polgári demokratikus átalakítására. (Szabad György: Kossuth politikai pályája. Bp., ) Ez természetesen igaz, de kevés. Kossuth konföderációs koncepciója a legdemokratikusabb, a leghumanistább tervezet volt az egész Duna-medence és a Balkán félsziget népei társadalmi berendezkedésének átalakítására, és egyben a magyar nép gondolkodására jellemző sajátosságok legnagyszerűbb elméleti általánosítása. MAGYAR JAKOBINUS DALA Ady Endre vers Ady Endre

8 8 / 177 MAGYAR JAKOBINUS DALA Ujjunk begyéből vér serken ki, Mikor téged tapogatunk, Te álmos, szegény Magyarország, Vajjon vagy-e és mink vagyunk? Vajjon lehet-e jobbra várni? Szemünk és lelkünk fáj bele, Vajjon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádon? Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang. Árpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok? Meddig lesz még úr a betyárság És pulyahad mi, milliók? Magyarország népe meddig lesz Kalitkás seregély-fiók? Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk. Holnap már minden a miénk lesz,

9 9 / 177 Hogyha akarunk, ha merünk. Megkésett tiszteletadás Könczöl Szilveszter A minap olvastam, hogy valaki az aradi emlékmű előtt állva ébredt magyarságára. Engem összetettebb érzés fog el minden október 6-án. Minden magyar hazafi hiszi és tudja, hogy ők, tízenhárman Aradon életüket áldozták a magyar forradalom eredményeinekvédelmében és Magyarország függetlenségéért. De nem csak ezért! Megkésett tiszteletadás A minap olvastam, hogy valaki az aradi emlékmű előtt állva ébredt magyarságára. Engem összetettebb érzés fog el minden október 6-án. Minden magyar hazafi hiszi és tudja, hogy ők, tízenhárman Aradon életüket áldozták a magyar forradalom eredményeinek védelmében és Magyarország függetlenségéért. De nem csak ezért! Magyar hazafiként és európai polgárként elsőként az a büszkeség érint meg, hogy parancsnokságuk alatt, a harcmezőn az európai progresszió élén álló magyar honvédek ontották vérüket akkor, amikor Európában már minden csendes volt, forradalmai sorban elbuktak. Másodjára az ezernyi honvéd és vezérlő tábornokaik halála keserít el, akiket az ellenforradalmi erők vérgőzös tobzódása bitófára juttatott, vagy akiknek kegyelemből golyóval oltotta ki az életét (előzőleg már augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, az aradi mészárlással egy időben végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, majd október 25-én agyonlőtték Kazinczy Ferenc fiát, Kazinczy Lajos ezredest), sokakat börtönbe zárt, emigrációra kényszeríttet az önkényuralom. Szomorú és tanulságos a vértanús tábornokok névsora. A magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Nagysándor József, Török Ignác, gróf Vécsey Károly mellett ott küzdött és Aradon halt hősi halált a szerb Damjanich János, a horvát Knezić Károly, az osztrák Poeltemberg Ernő, és a német Aulich Lajos, Lachner György, gróf Leininger-Westerburg Károly, Schweidel József. E hősöket egy közös sírnak adták, névsoruk ha a honvédtábornokok közé számítjuk az életben maradt lengyel Bem apót is arról vall, hogy ben minden rabszolga-nép jármának összetöréséért, a magyar szabadságért és a világszabadságért harcolók fogtak össze az osztrák, az orosz és más reakciós hatalmak és hazai kiszolgálóik támadásával szemben. Mentek harcolni és meghalni Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság! Csak ezt is tudva és ezt is tudatosítva igaz az aradi hősök példája. Ne legyen történelemhamisító, egyoldalú történelmi emlékezetünk! Könczöl Szilveszter

10 10 / 177 Erkölcs és jog Etikai jegyzetek Tóth Erzsébet Napjainkban az erkölcsi kérdések is a napi politikai harc eszközeivé váltak. A különböző pártok vezetői gyakran kérik számon bizonyos erkölcsi normák tiszteletét, de nem véletlenül, kivétel nélkül az ellenfélnek, gyakran az ellenségnek tartott másikpolitikai párt vezetőitől. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az egész társadalom erkölcsi állapota jelentősen romlott. Ez késztetett arra, hogy etikai jegyzetek írásába kezdjek már most, amikor rendszeres, tudományos etika írására nem vagyok kész, és lehet, hogy már soha sem leszek rá kész. Tudományos etikán olyan etikát értek, amely nem erkölcsi normákat, előírásokat prédikál, hanem a következőket igyekszik megállapítani: Etikai jegyzetek Napjainkban az erkölcsi kérdések is a napi politikai harc eszközeivé váltak. A különböző pártok vezetői gyakran kérik számon bizonyos erkölcsi normák tiszteletét, de nem véletlenül, kivétel nélkül az ellenfélnek, gyakran az ellenségnek tartott másik politikai párt vezetőitől. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az egész társadalom erkölcsi állapota jelentősen romlott. Ez késztetett arra, hogy etikai jegyzetek írásába kezdjek már most, amikor rendszeres, tudományos etika írására nem vagyok kész, és lehet, hogy már soha sem leszek rá kész. Tudományos etikán olyan etikát értek, amely nem erkölcsi normákat, előírásokat prédikál, hanem a következőket igyekszik megállapítani: milyen erkölcsi normákat alkalmaznak a valóságban a társadalom különböző tagjai, ténylegesen milyen erkölcsi normák szerint élnek társadalmi kapcsolataik során, milyen erkölcsi nézeteket vallanak, milyen erkölcsi normákat tartanak nagyon fontosnak, kevésbé fontosnak, stb., van-e különbség a ténylegesen alkalmazott, megvalósult erkölcs és a szavakban vallott erkölcsi normák között, ha van, akkor milyen nagy ez a különbség, és a társadalmi élet mely területein nyilvánul meg, mi az oka az alkalmazott, a tényleges erkölcs és a szavakban vallott erkölcs között meglévő külöbségnek, végül, de nem utolsó sorban képes-e ez a mai társadalom arra, hogy tagjaival belülről, belső meggyőződésként elfogadtasson egy olyan erkölcsi normarendszert, amely a társadalom zökkenésmentes működéséhez, mindennapos nyugalmához szükséges lenne. Hangsúlyozom, hogy az erkölcsi normák belső, önkéntes elfogadásáról van szó, hiszen éppen attól erkölcs az erkölcs, hogy nem külső erőszak, mások által hozott törvény kényszerít a tiszteletére. Mindezt ma már statisztikai felméréssel, közvéleménykutatással és egyéb módszerekkel kutatni lehetne, ha lenne olyan kutatócsoport, amelyik tényleg akarná tárgyilagosan kutatni ezeket és az ehhez hasonló kérdéseket, és meglenne erre a lehetősége is. Mivel ezek a feltételek nincsenek meg, marad az átmeneti megoldás, azaz a személyes megfigyeléseinket, mindennapos tapasztalatainkat lejegyezni, megvitatni és általánosítani. Hiszen Gyimesi László költőnek sem volt szüksége semmilyen tudományos kutatásra ahhoz, hogy személyes élményei és emberismerete alapján megírja azt a versét, amely a fent kifejtett etikai kérdésekhez közvetlenül kapcsolódik. Ezt a verset eszmefuttatásunk befejezéseként és vitaindítóként, és egyben annak bizonyítékaként, hogy nem csak unalmasan lehet etikai kérdésekről írni, széljegyzetünkhöz mellékelem. Legtökéletesebb lét! Bámulva csodállak! Mind szabad itt, mit az elme kivánhat; Mit az elme? A szív, meg a test is Mind szabad itt Szende szemérem, szent fogadás ne szükítse, Szép hiteink szitaszárnyak alá feszülését! Ékes időnk, ép, nagyratörő erkölcsi világunk! Lubickolok, ím a tökély friss Habjai közt, mig az édeni parton Lángol a csipkebokor. Ugye látod? Se jég, se hó, se dér! Se tőr, se kő, se vér! Virág, patak, tavasz! A ház lakói alszanak! Mit alszanak? Most emelik le az omló

11 11 / 177 Vérpadok ácsolatát roncsolt tetemükről. Szinte szétveti népem az eszmény! Perzsel a jámborok áhitatos szemefénye! Ilyen legyek én is. Kérem az égi lakókat, Szórjanak áldást rám az olümphoszi kegytár Összesöpört szemetéből; Hadd legyek én is tisztatekintetű tolvaj, Méltóságba emelt rabló, hazugok fejedelme, Maffiacsászár, médiasztár, anyagyilkos, Emberi joggal, akit megvéd az idők szava, és a Száz here nímand, állami kókler, Ügyvéd, ombudsman, policáj-had, Képviselő-kör, félhivatalos ökör-száj, Persze a jogrend szent szava mentén! Hadd legyek bankfiú! Bróker! Konzum-kurva az orzott szállodaláncban! Hős besugó, pedofil pap! Honatyának is állnék, Szagtalanított új kivitelben! Néptribunusnak! Bunkó, szépszavú, szájas Utcavezérnek! Lennék pénzhamisító, Bérkoldus-brigadéros, vagy betőrő, kém, Testőr, álcserepartner, Csempésznék cigarettát, ópiumot, szeszt, Afgán menekültet vagy belorusz lányt, Bármit, csak a rendbe beférjek, elérjem az Erkölcs új magasát, hogy senki se mondja: Ó, ez a balfék, hogy lemaradt, jaj, Mennyire cinkes a nyamvadt Istenek! Mért ne lehetnék ennek a nagyszerű kornak Példás gyermeke, mért ne? Nektek semmi ügy ez, pipa füst, na! Hálám nem marad el, dús áldozatokkal Köszönöm meg csöpp kegyetek, sőt: Megjavulok, Még a versfaragást is Abbahagyom. Csak végre a kor fia, Mit fia! szentje lehessek!

12 12 / 177 Folytatása következik. Tóth Erzsébet

13 13 / 177 Filozofia Humánum és a Ráció Magyar barátainak PAIS ISTVÁN Válasz a MAGYARNEMZET újságban megjelenet kritikákra (szerkesztőségi előszóval) A Világszabadság szerkesztősége az alábbiakban közli Pais István filozófiatörténész professzor úrnak a válaszát arra a recenzióra, amelyet Végh Attila írt a professzor úr " A filozófia története " című könyvéről a Magyar Nemzet 2006 február 27-i számában. Pais István cikkének a tartalmához a szerkesztőség szakmai szempontból nen kíván hozzászólni, hiszen a professzor úr közismerten az ógörög filozófia egyik legtájékozottabb és legkompetensebb szakembere hazánkban, de a szakmai kompetenciától függetlenül is mindenkinek joga van filozófiai nézeteit szabadon kifejteni.a cikk kapcsán azonban szükségesnek tartjuk a megjegyezni a következőket: Ez nem az első és nem az utolsó ateista megyőződést kifejező cikk a "Világszabadság honlapján, ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy a " Világszabadság " nem ateista folyóirat. A mi törekvésünk lényege a teljes világnézeti szabadság, tehát a materialisták és idealisták egyenlő szabadsága, és csak ez lehet összhanngban folyóiratunk címével is. Mi arról ábrándozunk, hogy eljön az az idő, amikor a magyar állampolgárok a humanizmus, a kölcsönös tisztelet és barátság alapján nyugodt légkörben egy csésze kávé vagy tokaji bor mellett vitatnak majd meg bármilyen filozófiai kérdést, és azt is reméljük, hogy ehhez lesz kávé és tokaji bor is. Most azonban nem ez a helyzet, a materializmus ki lett szorítva minden jelentősebb forumról, az iskolákban sehol sem taníthatnak materialista alapon etikát csak hittant. A tévében, a rádióban állandóan sértegetik az ateistákat, a materialistákat,az ateisták véleményét elfogultan vallásos emberek torzítva ismertetik. Talán ezek az emberek maguk sem veszik észre, hogy másokat sértegetnek, de ez a tényen mit sem változtat.mindaddig, amíg ez lesz a helyzet, szükségesnek tartjuk, hogy a gondolkodás szabadságának védelmében az ateizmusnak folyamatosan fórumot adjunk, ugyanakkor szintén a gondolkodási szabadság nevében barátsággal várunk mindenkit, aki a dogozó ember érdekében velünk együtt akar működni. Bedő János, Bócz Ferenc, Fogler Tibor, dr. Jakócs Dániel, Jóny Iván, Somi Judit Levél a humánum és a ráció magyar barátainak. Pais István filozófiatörténész Kedves Olvasó! A napokban tudtam meg, hogy valaki a megkérdezésem és engedélyem nélkül föltette az internetre a Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák c. könyvemet, amelynek első kiadása 1992-ben látott napvilágot. Tisztában vagyok vele, hogy a föltevő megsértette a szerzői jogaimat. Ám ennek ellenére nem haragszom az illetőre, hanem köszönetet mondok neki a fáradságos munkájáért, továbbá azért, mivel lehetővé tette az érdeklődők számára, hogy hozzáférjenek ehhez a 726 oldalas könyvhöz, amelyből a papok is megtudhatják, hogy milyen dolgok szerepelnek a zsidó és keresztény vallás kánonjában, és amelynek a tartalmát pontosan ez a cím jelölte volna meg: A Biblia igazi világa. Magát ezt a munkát egyébként most szeretném 5. szerzői kiadásban megjelentetni, és az elolvasását melegen ajánlom mindenkinek, aki az igazság és humánum elkötelezettje. Főként pedig annak az álfilozófusnak, Végh Attilának a figyelmébe ajánlom ezt a kötetet, aki a legújabb, szintén szerzői kiadásban napvilágot látott, 666 oldalas könyvemről, A filozófia történeté -ről egy olyan recenziót írt, amely tartalmi szempontból nem felel meg a tényeknek és eltorzítja álláspontomat Az utóbbi a Magyar Nemzetben jelent meg Pais akit a materializmus füstje megcsapott címmel (2006.febr.27.) És hogy miért ajánlom az illető figyelmébe a Szentírás -sal foglalkozó munkámat? Ezzel kapcsolatosan a következő dolgokat említem meg: Régen a Magyar Nemzet, amikor a racionalitást és kulturáltságot még komolyabb mértékben képviselte, mint az utóbbi időkben, egészen másként viszonyult az általam képviselt szellemiséghez és könyveimhez, mint mostanában. Pl. az először 1982-ben a Gondolatnál, majd később háromszor szerzői kiadásban kiadásban megjelent kötetemről, A görög filozófiá -ról, amely 650 oldal terjedelmű, a valósággal összhangban lévő, objektív módon értékelő ismertetést közölt. A lap egyik írója, Baróti Szabolcs pedig háromszor is hasznosította azt a democsokrácia kifejezést, amelyet én Arany Jánostól bányásztam elő. Mégpedig oly módon, hogy az első alkalommal persze idézőjel és bármiféle utalás nélkül szövegeket vett át a szóban forgó könyvemből. Ám az illető nem volt valami gondos hasznosító, mert az első és a harmadik esetben arról tájékoztatta a Magyar Nemzet olvasóit, hogy Arany János fordítói szóleleménye a csípős nyelvű Euripidész egyik tragédiájával kapcsolatos, holott a komédiaíró Arisztophanész Békák c. darabjában szerepel. A görög filozófiá -ról egyébként, amelyet Végh problematikus -nak tart, a Szabad Európa Rádióban (1983.ápr.21.) az általam személyesen nem ismert Határ Győző egy 8 perces ismertetést tartott. Ezt így kezdte: Pais István 650 oldalas monográfiáját forgatom a görög filozófiáról meghatottan, megrendülten, szeretettel. Majd később így fogalmazott : Hinni szeretném, hogy akadnak majd, akadnak ezerszámra, akik... ugyanolyan gyönyörűséggel fogják forgatni Pais István értő és alapos fejtegetéseit a görög bölcselet kincses örökségéről, mely mindnyájunknak pátrimóniuma [atyai öröksége], mint jómagam forgattam. Ismertetését, pedig Határ Győző így zárta le: örvendetes a tény, hogy a [korabeli] hörcsögszellem a represszív tolerancia jegyében ma már időről időre kénytelen felereszteni a zsilipet, s ilyenkor a szökőévben számolt évszázadok megcsúfolására megszületik a csoda: összefoglaló mű a görög filozófiáról magyar szerzőtől, magyarul, Magyarországon!

14 14 / 177 Talán az sem érdektelen az olvasó számára, hogy amikor 1986-ban napvilágot látott az Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák c. gyűjteményem, amely eddig 7 szerzői kiadásban és példányban jelent meg, akkor ezt a csodálatos anyagot tartalmazó gyűjteményt a Magyar Nemzet arra találta érdemesnek, hogy vezércikkében méltassa. Ha aztán ez a lap nem hajózik át egyre nagyobb mértékben az ésszerűség vizéről a mind agresszívabb vallási irracionalizmus tengerére, akkor talán most A filozófia történeté -ről sem egy torzító és elfogult ismertetést jelentet meg. Egyébként annak illusztrálására, hogy a Magyar Nemzetnél az értelmiségi jelleg miként szorul egyre hátrébb, és miként tolakszik benne mind előrébb a vallási-teológiai szemlélet, megemlítek néhány példát. Az egyik ezek közül: 1996-ban nagy ünnepségekre került sor Jeruzsálemben, amelyeken a Hit Gyülekezetének több ezer tagja vett részt, és a lapban legalább három ízben jelent meg, hogy most e város Dávid általi megalapításának a évfordulójára emlékeznek és csak később látott napvilágot a bibliai tények -kel összhangban lévő közlés: azt ünneplik Jeruzsálemben, hogy ezt az ősi várost Dávid 3000 éve foglalta, rabolta el a jebuzitáktól. A másik példa: nem emlékszem már rá, hogy mikor (talán 2-3 évvel ezelőtt) a Magyar Nemzet interjút készített egy teológussal (a nevét nem jegyeztem meg), aki a beszélgetés során azt mondotta, hogy az ateizmus Marxéktól ered. A nyilatkozó, aki ekkora tájékozatlanságot árul el, az filozófiailag rendkívül műveletlen az e nézeteit közlő szerkesztőkkel együtt, hisz Marxék a maguk ateizmusát Feuerbachtól vették át, és az utóbbit pedig az evilági szemlélet terén megelőzték a 18. századi francia materialisták (Lamettrie, Helvétius, Diderot, Holbach), a skót származású Hume, a németalföldi Spinoza, az arab Averroes és több ókori görög gondolkodó. Az utóbbiak közül az egyik a már fentebb szóba jött Euripidész, aki a maga egyik hosszabb szövegének az elején így beszél: Még azt mondják, hogy vannak égben istenek? / Dehogy vannak dehogy! Egyszer már szűnjetek / Meg ismételni ezt az elavult mesét! Az előbbi felsorolásban említett Averroes pedig a 12. században az egyik, Al Ghazainak küldött levelében az ateizmus álláspontját a következő szavakkal fejezte ki: Ha egy tudatlan ember kérdi, hol az Isten, azt kell válaszolni: az égben. Ha egy művelt ember kérdi, a megfelelő válasz az, hogy mindenütt a világban. A filozófus kérdésére a válasz csak az lehet, hogy sehol. Egy újabb konkrét példa annak érzékeltetésére, hogy a Magyar Nemzetet egyre inkább a vallási-egyházi szemlélet befolyásolja. A lap egy Stefka István által a római katolikus teológussal, Bolberitz Pállal készített interjút közölt február 21-én. Az utóbbiban a római katolikus teológus, aki Antall József gyóntatója és eltemető papja volt, az alábbiakat jelentette ki: az emberek abban az illúzióban élnek, hogy lehet valaki tökéletes, nagyon jó ember Isten és vallás nélkül. Ez nem igaz, mert még a vallásos embernek is nehezen megy. Jézus azt mondja: nélkülem semmit sem tehettek! Vagyis az ő kegyelme nélkül nem tudunk hosszú távon jó emberek lenni...erkölcsi válság, értékzavar uralkodik, s ez visszavezethető a vallási közömbösségre. Mert nem lehet kosszú távon erkölcsösen élni vallási indíték, motiváció és hit nélkül. A kérdéseim e szöveg kapcsán: honnét tudja Bolberitz és a vele beszélgető Stefka, hogy van istenség.? És ha létezik, akkor ő vajon a zsidó vallás, a kereszténység, az iszlám vagy valamilyen más hitágazat természetfeletti hatalmával azonos? Mire föl meri állítani Bolberitz, hogy vallás nélkül nem lehetünk erkölcsösek? Ezt azért kérdezem tőle, mert a történelmi múltból és a kortársaim között is sok olyan ateista személyt ismerek, aki nagyon tisztességes, és akihez a legtöbb vallásos egyén morális szempontból még csak nem is hasonlítható. Vajon van-e legalább némi sejtése arról, hogy az ateistának mily nemes jellemelehet, mint pl. a 24 éves korában az amszterdami hitközségből kiátkozott Spinozának volt.+ Hivatalból tudnia kell, hogy a Bibliában, a zsidó és a keresztény vallás kánonjában milyen barbár-erkölcstelen dolgok szerepelnek. Nem is szólva arról, hogy vallási ösztönzésre a különféle irányzatokat követő hívők micsoda kegyetlenséggel ölték halomra egymást. Talán emlékeznie kéne arra, hogy mennyi eretnek -et és boszorkány -t pusztított el az egyháza, hogy mennyi áldozata volt a keresztények közt lezajlott 30-éves vallásháborúnak, továbbá, hogy kb. 80 millió indiánt pusztítottak el Amerikában a keresztények a valláserkölcs nevében. És különösen bosszantó, hogy Bolberitz a nemrég elhunyt pápához, II. János Pálhoz hasonlóan a (római katolikus ) kereszténységet helyezi minden vallás fölé, midőn arról beszél, hogy Jézus kegyelme nélkül nem tehetünk semmit. E véleményén az értelmes emberek csak nevetnek és megbotránkozhatnak, mert ha ez igaz, akkor szegény ateistákon kívül az iszlám, a jahvizmus és a többi más vallás követői is igen nyomorult helyzetűek erkölcsi szempontból. A Magyar Nemzetben a vallási szemlélet előtérbe tolulását pregnánsan mutatja az az interjúcsokor is, amelyet Varga Klára készített öt emberrel: Jelenits Istvánnal, Falányi Júliával, Balogh Péter Piusszal, Mezey Katalinnal és Ekler Dezsővel (2003.jan.23). Micsoda véletlen: egyetlen ateistát sem invitált meg a riporter a vallási, a bibliai témáról folyó beszélgetésre! Az utóbbiban egyébként Jelenits a következőket mondja: A Bibliához nem elég a két soros hírekre figyelő odaadás. Jó lenne az is, ha a tévében a Tudósklubhoz hasonlóan összeültetnék a biblikusokat, akik a teológia tudományos szintű problémájáról közérthetően beszélnének. Ez is érdekli az embereket. És milyen jó volna, ha eme összejövetelre meginvitálnának a demokrácia nevében egy ateistát is, aki majd szépen elmondaná a Bibliáról a teológusok által elhallgatott igazságokat, és egyúttal az érdeklődök előtt világossá tenné: tudományos teológia sem a Biblia, sem egyéb dolgok kapcsán soha nem volt, és nem is lesz, mert hit alapon tudás nem lehetséges. A szóban forgó interjú-csokorban sajátos nézeteknek ad hangot Mezey Katalin is, aki a bölcseleti dolgok terén nagyon járatlan, és épp ezért nem értem, miért mer róluk nyilatkozni méghozzá képtelenségeket. Az utóbbiak közül az egyik így hangzik: Az istenhiányos ember legfőbb jellemzője, hogy nincs tudatában az őt gyötrő hiány mibenlétének.... Vajon honnét tudja, hogy az ateistát - anélkül, hogy ez sejtené gyötri az istenhit hiánya? Majd gyermeteg ostobaságokat az ateistáknak tulajdonítva - a fentebb említett Határ Győzőt is megtámadja amiatt, hogy nem ismeri el a szabad akarat létét, és úgy véli, hogy az emberi gonoszság, a történelem kegyetlensége cáfolja istenség létét vagy legalábbis a transzcendens hatalom jóságát. Mezey, persze, hisz az akaratszabadság létezésében, és épp ezért kíváncsi volnék, mit válaszolna az alábbi kérdésekre: Dönthetett-e arról, hogy világra jön-e vagy sem? Függött-e tőle, hogy leánynak vagy fiúnak születik? Vajon választhatott-e abból a szempontból, hogy ki lesz az apja, az anyja, és milyen korban, mily körülmények közepette és mily adottságokkal látta meg a napvilágot? Maga a kérdés egyébként, amely kapcsán Mezey Határ Győzőt támadja, ti. az a probléma, hogy van-e az embernek szabad akarata, rengeteg gondot okozott már régóta a bölcselőknek és főként a teológusoknak. Az utóbbiak aztán hol azt állítják, hogy megvan ez a képességünk, hol pedig úgy vélik, hogy nem birtokoljuk. Balavány György pl. (Magyar Nemzet 2005.dec.17.), aki oly sok mindent zagyvál össze a fantáziáját szabadon engedve különféle dolgokról, a szóban forgó képességünkkel összefüggésben ezt írja A kenyér háza c. cikkében: Az ember, míg a Bibliát nem ismeri, berzenkedik a predesztináció ellen. Pedig ha nincs eleve elrendelés, Isten sincs. Ha van Isten, akkor nincs véletlen, és nincs önkényes emberi akarat. Akkor ő minden akarat ura. Nincs aki felelősségre vonja, de bárkit felelősségre vonhat. Ha van Isten nem kérhető rajta számon háború, betegség, ínség, bűn, ördög és pokol, mert ha ő van, akkor ő az igazság és méltányossága csak tökéletes lehet, a mienk pedig tökéletlen. A létező Isten nem mérhető a mi igazságérzetünkkel, mert minden igazság belőle fakad, s az igazság mértékét is ő szabja meg. Bármit tesz, annak egyrészt jónak, másrészt a mi korcs, megromlott, önző és szituatív igazságérzetünk számára érthetetlennek kell lennie. A mindenségben nem fér meg a létező Isten és az ember szabad akarata... A szabad akarat nem szerepel a Bibliában, még csak szinonim kifejezés sincs rá. Mondd, kedves Olvasóm: hogy tetszenek neked ezek a Balavány-fejtegetések? Ez a teológus ugyan saját bevallása szerint nem tudja, hogy van-e istenség, ám ennek ellenére mégis azt állítja, hogy ha létezik, akkor az embernek nincs szabad akarata. Az ő révén és a Magyar Nemzet különféle teologikus írásai révén voltaképp olyan nézeteket akarnak a néppel ismét elfogadtatni, amelyek régen elavultak. Balavány egész oldalas, bibliai valótlanságokkal jól megtűzdelt cikke egyébként annyit ér, mint amennyire igaz azon megjegyzése, amely szerint a

15 15 / 177 Szentírás -ban nem szerepel az emberi szabad akarati képesség meglétére vonatkozó állítás. Ha a teológus ismerné alaposan a Bibliát, akkor ilyen kijelentést sohasem tenne, mert az akaratszabadság létezését több ószövetségi szerző hangoztatja. Íme e tény igazolására csupán egyetlen hely a Sirák fia könyvéből (15,11-14), amely a következőket mondja: Ne mondd: >> A bűnöm az Úrtól származik<<? Mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlől. Ne mondd: >>Bukásomat neki köszönhetem<<; mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és kiszolgáltatta saját döntése hatalmának. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Egyébként azok a zűrzavaros nézetek, amelyeket Balavány vall, jellemzők arra a Molnár Tamás professzorra is, akit Csurka István a legnagyobb élő magyar filozófusnak tekint, és aki ugyancsak gyakran írogatott korábban a Magyar Nemzetbe. Az egyik vele készített interjúban (2002.dec.21.), amely A legsötétebb nap címmel látott napvilágot, pl. kijelentette: én elsősorban... Istenben hiszek. Isten adta nékünk azt az értelmet, amely által meglátjuk azt, hogy Isten értelmes lény, és hogy Isten az értelmes világ lehetőségét teremtette meg. Minden embernek el kell jutnia hozzá. Molnár Tamás a spekuláció vizein hajózik. Aminek a létezését bizonyítania kéne, azt meglévőnek jelenti ki. Könyveket ír az istenségről, akinek a létéről mit sem tud. Egyszer aztán különféle műveinek a bemutatása alkalmával megkérdeztem tőle: tudja-e vagy csak hiszi, hogy van természetfölötti hatalom? Miután aztán elhangzott részéről, hogy csak hisz istenség létezésében, egy újabb problémát vetettem föl neki: nem érzi-e erkölcsileg helytelennek, hogy a hiszem-álláspontját az istenség létét illetően mások számára már úgy adja tovább, mint ha tudná, hogy van transzcendens hatalom? - És legyen szabad e ponton egy megjegyzést tennem: Ha valaki elolvasta A filozófia története c. könyvemnek a Spinozáról szóló részét, akkor ebből az utóbbiból választ kap nem csupán arra,hogy van-e nekünk, embereknek szabad akarati képességünk, hanem arra is, hogy létezik-e valamilyen transzcendens istenség. Kötetemnek egyébként az ilyesfajta gondolatokat, elemzéseket tartalmazó részei bizonyára alapvető szerepet játszottak a Végh Attila által írt torzító recenzió megszületésében. Ugyanis azok, akikrégen elavult nézeteket akarnak a néppel igazságként elfogadtatni, nem bírják elviselni a már korábban megcáfolt nézeteik leleplezését. Magatartásukkal igazolják Lukianoszt, aki így írt az ókorban: Az igazság nem tűr meg semmi álnokságot, nyíltan szól az emberekhez, és épp ezért népszerűtlen. Egy újabb (mégpedig igen markáns) példa a Magyar Nemzet irracionális irányba történő haladására az a szöveg, amelyet Kristóf Attilától, a lap egyik korábbi főszerkesztőjétől idézek. Az Én nem tudom... c. rovatából (2005.okt.15.) származó részletben a szerző így beszél: A létezés, elképzelésem szerint, maradandóságot jelent, s egyetlen dolgot hiszek minden fenntartás nélkül, hogy Isten az, aki van, a többi pedig az ő akaratából létezik. Aki nem hisz Istenben, az önmagát természetszerűen >>nincsnek<< tekinti, s tagadja mindazt, ami van. Mit is mond ez a textus? Azt, hogy aminek létét közvetlenül megtapasztalom, az nincs; az pedig, aminek, ti. az istenségnek a létében csupán hiszek, az van, és belőle, mint okból vezetek le mindent. És e nézetek kapcsán az emberben, ha legalább csöpp esze van, joggal merül fel a kérdés: vajon az őrült gondolatok a diliházban lakókra vagy a rajta kívül élőkre jellemzők-e? Ha már egyszer Kristóf Attiláról szót ejtettem, megemlítek vele kapcsolatosan még egy-két dolgot. Közülük az egyik az, hogy évekkel ezelőtt írt egy bibliai témájú kötetet, amely A hit regénye címmel talán még ötvennél is több részben látott napvilágot a Magyar Nemzetben. Utána pedig módosított, Ábrahám címmel jelentette meg könyvalakban. Maga ez a munka, amely a mitikus ősatyáról szól, tele van valótlanságokkal és nagy elhallgatásokkal. Hogy ez a fiktív ószövetségi alak milyen is valójában, milyen galádságokat követett el és hogy a vele állítólag szövetséget kötött istenség mindig az általa becsapottakat bünteti, megtudhatja az érdeklődő a bibliai Teremtés-könyvből, továbbá Holbach művéből, a A Szentek képtárá -ból, amelynek ide vonatkozó részét ismertettem A filozófia történeté -ben. És még egy dolog: a szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban végrehajtott robbantások után Kristóf Attila hamarosan megjelentetett egy másik könyvet is, amelyben az iszlám antihumánus és a zsidó-keresztény gondolatvilág emberbarát voltát hangoztatta. Közben, persze hallgatott róla: annak az agresszivitásnak az ősforrása, amely a kereszténységre és az iszlámra jellemző, nem más, mint a zsidó vallás kánonja. Ha aztán a Magyar Nemzet szerkesztősége a fentebb említett természetű nézeteket közöl, nem csoda ha az álfilozófusa, Végh Attila Makovecz Imrével olyan interjút készített, amelyből csak úgy árad kettejük vallási irracionalítása (2006. márc. 8.). A nagyszerű építész a filozófia vizére hajózik és gyermeteg módon arról beszél (valószínűleg valamilyen istenségre utalva): vannak emberek, akik nem felejtették el, hogy a világot egy intelligencia irányítja. Majd miután az újszövetségi Jézus-alak különféle dolgait hosszan ecsetelte, azt fejtegeti, hogy hazánkban mily embertelenek a viszonyok, és ővele is hányszor bántak el tisztességtelenül ám az közben nem jut eszébe, hogy mindez mennyire rossz fény vet a kozmoszt szerinte irányító intelligenciára. A riporter, aki szentként emlegeti azt a Saul-Pált, aki a saját nézeteit hirdette jézusi tanokként, az interjúalanyával együtt transzcendens világról beszél. Ám mivel ez az utóbbi nem jól intézi az itteni valóság ügyeit, a beszélgetés végén Makovecz kénytelen leszögezni: Az értelmiség elvesztette azt a jogot, hogy magát értelmiségnek nevezze. Nem bocsátok meg a magyar értelmiségnek. E véleménnyel teljes mértékben egyetértek. Ám hozzáteszek valamit. Mégpedig azt, hogy részben a Magyar Nemzet is elvesztette korábbi intellektuális jellegét, mert a fentebb ismertetett gyermeteg gyakran agresszív nézeteknek ad helyt, és száműzi oldalairól a racionális világlátású embereket. Ily szándék érvényesül abban az ismertetés -ben is, amelyet Végh Attila A filozófia története c. könyvemről írt. Már recenziójának a címe elárulja, hogy célja a következő: elriasztani a lap olvasóit a kötetemben foglalt gondolatoktól. A cím ugyanis mint fentebb már említettem az, hogy Pais, akit a materializmus füstje megcsapott. Tehát a recenzens szerint az evilági, a tapasztalati tényeken nyugvó szemlélet valami beteges dolog. Szegénynek, úgy tűnik, nem erőssége a bölcselet múltjának ismerete. És nem tesz eleget az ókorban megfogalmazott követelménynek sem: Ismerd meg önmagad!. Ezért aztán a könyvemről, amelyre a közérthetőség, az emberarcúság, az igazság feltárásának és a humánum szolgálatának az igyekezete a jellemző, valótlanságokat hord össze. S ezen a vallási elvakultságból fakadó írásmódján nem is csodálkozom, hisz ezt a férfiút, amikor egy esszékötetének a bemutatására került sor nemrégiben, akkor lapjának beszámolója szerint (2006.márc.10.) meglátogatta és homlokon csókolta őt egy angyal. Ám úgy látszik, hogy mint éber egyén már régebb óta birtokában van az ősidők szakrális tudásának, amely >>a dolgok eredeti értelmezésének a tudása<<. A következőkben nézzük meg, hogy ez a szakrális tudás milyen kritikai megjegyzésekre képesíti Véghet a A filozófia története c. könyvem kapcsán! Az egyik megállapítása az, hogy a kötetem áporodott szemléletben láttatja a bölcselet múltját, a belelapozót azonnal megcsapja a materializmus füstje, és ebben az égésszagban meg kell fulladni. Kedves Olvasóm! Ne higgy ennek a recenzensnek, mert a munkámat éppenséggel nem az avíttság, hanem a frissesség szelleme hatja át. Erről már azonnal meggyőződhetsz, ha a kötetben a tartalomjegyzék után álló nyolc, varázslatos tartalmú aforizmán végigfutsz. Magukkal ezekkel a kiemelt módon szedett aforizmákkal egyébként azt akartam előre jelezni kötetem olvasójának, hogy a később tárgyalásra kerülő filozófusoknál mily tartalmú gondolatokkal találkozik. Továbbá azt, hogy mennyire eltérő nézetek jellemzők a különféle bölcselőkre. A recenzenst nagyon zavarja, hogy én azt írtam, a filozófiai gondolkodás fejlődését a mindenkori szociális összviszonyokból, a gazdasági állapotokból, a társadalmi rétegződésből, a tudományok fejlettségi fokából és a szellemi élet különféle tudatformáinak a szintjéből kiindulva kell megérteni. Ha aztán ez a nézetem nem igaz, akkor szerinte miből lehet feltárni a bölcselet történeti mozgását? Talán valamiféle isteni,

16 16 / 177 angyali sugallat révén? Igaz ennek köszönhetően nem leszünk benne a jó öreg történelmi materializmusban nyakig. Viszont a vallási irracionalizmus mocsarában fuldokolhatunk Végh Attilával együtt. A Magyar Nemzet recenzense tiltakozik az ellen is, hogy én a könyvemben hangsúlyoztam: a filozófia a múltban különféle szociális csoportok érdekeit fejezi ki. Ha ismeri a bölcselet történetét, tudnia kell, hogy ez a vélekedés igaz. Persze, nem mechanikusan értelmezve, hisz voltak olyan egyéniségek, akik szociális helyzetüknél fogva retrográd álláspontokat kellett volna hogy képviseljenek (mint például a régi görögöknél a szofista Kritiasz vagy a 18. századi Franciaországban Meslier abbé), ám ennek ellenére evilági szemlélet talajára helyezkedtek. Az ily vonatkozásokat egyébként a könyvemben többször említettem, hangsúlyozva, hogy a szociális helyzet és a világnézet közt a gondolkodóknál nincs merev kapcsolat. Ezért is jártam el úgy, hogy a kötetem Bevezetésében a különféle filozófiai nézeteket megszülő tényezők közül először nem a kimondottan szociális, hanem a megismerési nehézségekkel kapcsolatos okokat tárgyaltam. Maga ez a Bevezetés egyébként nagyon nem tetszik a recenzensnek. Bosszantja és elhibázottnak tartja, hogy én ennek keretében megvizsgálom a filozófiának a köznapi tudathoz, a valláshoz, a művészetekhez, a szaktudományokhoz való viszonyát. És főként az nincs ínyére, hogy én nem csupán a Bevezetésben, hanem munkám későbbi részében is a bölcseleti haladás lényegi értékszempontjának azt tartom, hogy az egyes filozófusok mily mértékben dezantropomorfizáltak, azaz szorították háttérbe az emberiesítő világlátást. Közben fölemlíti a husserli fenomenológiát, amely a világ konstituáló folyamatait írja le, és amely szerinte épp valami mást jelent, mint a dezantropomorfizáció. Ám szegény Végh nem képes tudatosítani, hogy a husserli fenomenológia is éppenséggel dezantropomorfizációra törekszik. Maga a Bevezetés egyébként az a gyanúm azért nem kedvére való a szakrális tudás birtokában lévő Véghnek, mert ez olyan világnézeti-bölcseleti összképet nyújt, amelyre nálunk a most létező eszmei zsibvásár körülményei között igen nagy szükség van, és amelynek az átlapozása után az olvasót nem lehet mindenféle, fentebb a Magyar Nemzetből vett idézettekhez hasonló nézetekkel megtéveszteni. Véghnek az evvel kapcsolatos fájdalma lehet az oka annak, hogy hazug módon ostobaságokat tulajdonít nekem. Szerinte pl. én úgy vélem, hogy aki hívő, az csakis elmebeteg lehet, és hogy szerintem a hit olyan babonás lélekalakzat, amelynek az objektív kiváltó okai régen megszűntek. Ilyen nézetek azonban A filozófia történeté -ben nem szerepelnek. Ha a szóban forgó nézet talaján állnék, akkor nem írtam volna külön munkát Ember és vallás címmel és nem fáradoztam volna rengeteget azért, hogy megírjam és négy szerzői kiadásban eljuttassam az érdeklődőhöz a Bibliáról szóló 726 oldalas kötetemet. A recenzens, mivel könyvemben a bölcselet múltját csak a klasszikus német filozófia végéig tárgyalom, azt az ostobaságot tulajdonítja nekem, hogy szerintem a filozófia története Feuerbachhal lezárul. Hogy ezt a képtelenséget honnét veszi, nem tudom. Lehet, hogy az angyal súgta neki? A helyzet ugyanis a következő: munkám előszavában fölhívtam az olvasó figyelmét, hogy kötetem címe általánosabb tartalmú, mint a benne foglalt anyag, mert csak a bölcselet múltjának egy részét tárgyalja; majd a Bevezetés végén még egyszer jeleztem e tényt, hangsúlyozva, hogy a Feuerbach utáni filozófiával (pozitivizmus, neotomizmus, egzisztencializmus, stb.) nem foglalkoztam. Végh Attilának, a szakrális tudás birtokosának különösen az nem kedvére való, hogy én a könyvemben (nem csak annak Bevezetésében) igen sokoldalúan kitértem bibliai dolgokra, és ismételten rámutattam: a Szentírás, a zsidó és keresztény vallás eszmei-történeti alapja a világirodalom egyik legzűrzavarosabb és humánus valamint antihumánus részleteket tartalmazó produktuma, amely az embert igyekszik elfordítani a valós világától és egy fiktív istenképzet alapján kényszerzubbonyt próbál a papok, a teológusok közreműködésével ráhúzni. A recenzens a már említetteken kívül még egyéb ostobaságokat is igyekszik a nyakamba varrni. Pl. arról beszél, hogy én Hérakleitoszt csak a dezantropomorfizációs szerepét tekintve értékelem pozitívan. Aki könyvemnek az epheszoszi bölcselőről szóló részét elolvassa, egészen más helyzettel találja magát szemben. És ezt tapasztalhatja a kötet egészét illetően is, amelyről Végh kijelenti: Hogy mindennek mi köze a filozófiához? Semmi. A nagy semmi helyett azonban az érdeklődő a munkámban emberarcúságot, ésszerűségre, valódi humánumra irányuló jó akarást, rengeteg szép idézetet, világosan feltett kérdéseket és világos válaszokat lel. Mindez, persze, azoknak nincs ínyére, akik a vallást, a Bibliát az emberek elbutítására kívánják felhasználni és a politikai küzdelmeket vallási dolgokkal igyekeznek összekapcsolni. A könyvemről szóló íráshoz egyébként a recenzens és a vele azonosan gondolkodó szerkesztő fényképet is mellékelt az antikvitás talán legegyetemesebb koponyájáról, a különféle tudományok kiváló művelőjéről, az ókori bölcselet egyik legkiválóbb alakjáról. Mégpedig ezzel a felirattal: Arisztotelész szomorkodik (ti. a rossz munkám miatt). Hogy ez igaz-e, nem tudom, és azt sem, hogy e hellén filozófustól kértek-e engedélyt ennek a szövegnek a megjelentetéséhez. Az viszont biztos, hogy én a halálom után ha van túlvilág nem a zsidó vallás szerinti legboldogabb helyre, Ábrahám kebelére, de nem is keresztények mennyországába óhajtok jutni, hanem az antik görögök alvilágába. Abba a Hadészbe, amelybe Szókratész is kívánkozott, és amelyben a ragyogó tollú szatirikus, Lukianosz szerint igen jó társaság leledzik. És reményem szerint ott Arisztotelész engem majd nem szomorúan, hanem örömmel fogad. Hálás lesz ugyanis nekem valószínűleg azért, mivel a Magyar Nemzet által agyonpocskondiázott könyvemben megírtam róla a következőket: továbbvitte Xenophanész azon nézetét, amely szerint az istenképzetek antropomorfok, az ember gondolati önkivetítései; majd az istenvilág szociomorf jellegét feltárva rámutatott, hogy ez az istenvilág a maga hierarchikus voltát tekintve nem más, mint az emberek közti alá- és fölérendeltségi viszony transzcendens tükrözése; és még azt is megemlítettem Arisztotelésztől, hogy a vallás kapcsán szerinte milyen magatartást kéne tanúsítaniuk a politikai vezetőknek az utóbbiaknak azt javasolja, hogy a nép befolyásolásának az érdekében a vallási szertartásokban mutatkozzanak buzgóknak, ám ezt a buzgóságot ostobaság nélkül, mértékkel kell megjátszaniuk. Befejezésül megemlítem, hogy a hozzám eljutott értesülések szerint A filozófia története igen sok embernek szerzett örömöt. Bízom benne, hogy némi örömérzést Végh Attilában is keltett az általa agyonszidott, szép anyagokat tartalmazó könyvem, amelyhez hasonló kötet nincs, és véleményem szerint sokáig nem is lesz a bölcselet múltjáról a magyar irodalomban. Minden esetre javasolok neki két dolgot. Egyfelől a következőt: gyakran mondja el mert igen nagy szüksége van rá azt a szókratészi erkölcsi imát, amely Platónnál olvasható, s amelyet beleírtam könyvemnek azon példányába, amely immáron az ő tulajdona. Maga ez az ima így szól: Ó, kedves Pán, és többi istenek, akik csak itt lakoztok, adjátok meg nekem, hogy szép legyek belül, s ami külső birtokom van, a belsőkkel összhangban legyen! Másfelől annak érdekében, hogy Arisztotelészt legalább némileg kiengesztelje, aki nem az én könyvem miatt szomorú, hanem őrá, a tisztességtelenül író recenzensre haragszik nagyon, tartsa mindig szem előtt e hellén bölcselő két tanácsát:... érvelés nélkül nem szabad elfogadni egyetlen olyan tételt sem, amelynek még az érvelés hatására sem könnyű hitelt adni ;... az embernek nem mindig az érvekre, hanem sokszor inkább a tapasztalati tényekre kell figyelemmel lennie. Tudom, hogy az agresszív vallásosság által befolyásolt Végh Attilának, aki engem az ateizmusom miatt úgy látszik a legszívesebben az ótestamentumi szokás szerint megköveztetne, ill. az inkvizíció humánus szokása szerint máglyán elégettetne, nehéz Arisztotelész idézett tanácsai szellemében élnie. De azért próbálja meg! Némiképp hátha sikerrel jár! (Budapest, 2006.márc.10) UTÓLAGOS MEGJEGYZÉSEK:

17 17 / 177 Mint a fentebbi dátum mutatja, ezt az anyagot már régebben írtam meg. Az Internetre azonban csak most tettem fel. Ennek oka a következő: nem akartam, hogy hazánk és népünk jóakarói a választási küzdelmek során a maguk céljaira felhasználják a Magyar Nemzetről irt bíráló megjegyzéseimet. Egyébként a legutóbbi parlamenti választások elvesztéséért felelős vezetőknek, továbbá a Magyar Nemzet vallási túlbuzgóságban szenvedő szerkesztőinek nagyon a figyelmébe ajánlom a következő kérdés megvizsgálását: vajon a FIDESZ és a vele szövetséges erők hány (5-10 %-nyi?) voksot veszítettek el azért, mivel előtérbe tolták a vallási-egyházi szempontokat, és ezáltal elriasztották maguktól (otthonmaradásra vagy máshova szavazásra késztették) az ateista vagy világnézetileg kételkedő, tehát józan szemléletű polgárokat? Néhány rövid újabb adalék annak illusztrálására, hogy a Magyar Nemzetre sok szempontból továbbra is a politikai szatócskodás és a fentebbi anyagban több vonatkozásban mutatott irracionális magatartás jellemző. Néhány esztendővel ezelőtt készült velem egy interjú, amelyben elmondtam, hogy aki szerint nálunk demokrácia van, az vagy nagyon buta egyén, vagy rendkívül hazug ember, mert hazánkban Arany János találó fordítói szóleleményével élve gátlástalan democsokrácia létezik. A beszélgetésben azt is megemlítettem, hogy míg ben idegenek is az életüket és a vagyonukat áldozták hazánk függetlenségért és szociális haladásáért, addig az elmaradt pozitív társadalmi fordulat végrehajtása helyett az ország politikai vezetői hazánk vagyonát elrabolták vagy bagóért kiárusították. Az interjút a Magyar Nemzet, természetesen, nem jelentette meg. Balavány György, akiről a fentebbi anyagban már szót ejtettem, a Magyar Nemzetben több alkalommal jelentetett meg olyan, nagy terjedelmű írásokat, amelyek előtt idézte a Máté-evangéliumából azt a részt, amelyben a Mi Atyánk... kezdetű ima hosszabb változata olvasható. Majd pedig egyik alkalommal magát a saját szövegét azzal a megjegyzéssel kezdte, hogy ezt az imát majd az egész földkerekségen ismerni fogják, mivel a Nyugat planétánk egyéb részeit elpusztítja. Hogy egy felnőtt embernek ilyesmi miként juthat eszébe, képtelen vagyok fölfogni. S azt is, hogy önmagát a keresztény humanizmus képviselőjének tartó napilap ilyen ostoba-barbár szöveget miként közölhet. Ugyanez a kérdés merült fel bennem akkor is, midőn a szóban forgó újság egyik számában (2007. június 9.) Fáy Zoltán megtámadta azt a Bulányi György piarista pátert, aki már igen régen szembefordult több vonatkozásban a Vatikánnal, aki az egyházban szokásostól eltérő, ú.n. bokorközösségeket szervezett, és akit ezért a Rákosi-korszakban életfogytiglani börtönre ítéltek, és akitől a Vatikán azt követelte, hogy vonja vissza bizonyos nézeteit. Bulányi azonban a követelésnek nem tett eleget, mivel úgy vélte, hogy az ember csak a lelkiismeretének tartozik engedelmességgel. Fáy egyébként azért támadja Bulányit, mivel most minden korábbinál radikálisabban kívánt szembehelyezkedni Rómával. Nemes egyszerűséggel megkérdőjelezte az ószövetségi Szentírás sugalmazott voltát, szerinte az csupán egy nép eredetmítosza; az Ószövetség erkölcse ugyanis nem felel meg az Újszövetség mércéjének. Gondolj bele, kedves Olvasóm, a következőbe: ha egyszer Fáy ennyire gyűlöli azt, aki az Ótestamentum isteni sugalmazottságát tagadja, akkor mennyire haragudhat arra, aki ateista, aki szerint az egész Biblia maga az Újszövetség is emberi képződmény és fikarcnyi természetfeletti sincs benne? Egyébként javaslom Fáynak, hogy lapozgasson a Bibliába, olvassa el belőle legalább azt az első öt könyvet, amelyet korábban a sosem létezett Mózestől eredeztettek a teológusok. Ha aztán benne azzal a Jahvéval találkozik, aki önkényúrként a zsidóságot a maga egyetlen népének választja az etnikumok közül, majd pedig a Ne ölj! és a Ne lopj! - tehát a tízparancsolat - kinyilatkoztatása után a Mózes-alakon keresztül megparancsolja ismételten a zsidóknak, hogy foglaljanak el, raboljanak ki különféle városokat és öljék le az utóbbiak lakóit, és ezt követően is még mindig úgy véli, hogy az Ótestamentum, vagyis a zsidó vallás kánonja isteni sugalmazottságú, akkor nagy baj van nála. Különben kíváncsi volnék rá, hogy Fáynak mi fáj jobban. Az-e hogy Bulányi tagadja a zsidóság kiválasztottságát, vagy pedig az, hogy az Ószövetséget emberi képződménynek tartja? Még annyit hadd említek meg, hogy a Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák c., fentebb említett könyvemnek az 5. szerzői kiadása napvilágot látott, és akit érdekel, tőlem igen kedvezményes áron, 2500 Ft-ért veheti meg ezt a 726 oldalas, igen szép kiállítású és a hazai irodalomban páratlan tartalmú munkát. Egyúttal jelzem, hogy más szerzői kiadású köteteim is hasonló kedvezményes módon vásárolhatók meg. Ezek a munkák a következők: A görög filozófia (4. kiadás, 650 oldal: 2000 Ft), Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák (7. kiadás, 343 oldal: 1800 F), A filozófia története (666 oldal: 2500 Ft). Maguk a könyvek, amelyek ajándékozásra, továbbá diákok jutalmazására is igen alkalmasak, 1-1 szép aforizmával névre szólóan dedikáltathatók. Búcsúzom, kedves internetes Olvasók. A lakcímem, amelyen elérhetnek, a következő: 1181 Budapest, Mátyás király u. 20. Várom az esetleges jelentkezésüket, és üdvözletemet küldöm a humánum és a ráció magyar barátainak: Budapest, június 30. P a i s I s t v á n filozófiatörténész

18 18 / 177 Hétköznapjaink Nemzeti Konyhánk védelmében Jakócs Dániel A magyar étkezési kultúráról szóló tanulmány Egy nép, egy nemzet kultúrájának vitathatatlan része a konyhaművészet, hivatalosabban az étkezési szokások rendszere. Nem sok dolog van, ami kevésbé oszt meg bennünket, mint konyhánk elismerése, ezt azegyet csaknem valamennyien igazi hungarikumként, büszkén emlegetendő értékként kezeljük, élvezzük. Egy nép, egy nemzet kultúrájának vitathatatlan része a konyhaművészet, hivatalosabban az étkezési szokások rendszere. Nem sok dolog van, ami kevésbé oszt meg bennünket, mint konyhánk elismerése, ezt az egyet csaknem valamennyien igazi hungarikumként, büszkén emlegetendő értékként kezeljük, élvezzük. Ha módunk van rá, gyakoroljuk is e művészetet, ki mesterként, ki robotosként, ki sürgölődő kuktaként, ki meg lelkes amatőrként. De tudjuk-e, mi az a magyar konyha? Ismerjük-e a népvándorlás ködébe vesző kezdeteit? ápoljuk-e hagyományait, amelyeken elsősorban a XVII. században bekövetkezett fordulat eredményeit érti a köznyelv? Vagy az egészséges életmód okos divatjának vadhajtásaiként burjánzó tévhitek mentén most kezdjük megtagadni értékeit? Jakócs Dániel alábbi cikkével a Világszabadság a valódi értékek védelme érdekében kezd új sorozatot. Jó lenne, ha minél többen tennék közzé tapasztalataikat, fortélyaikat, tudásukat és receptjeiket, hogy a valódi, egészséges magyar konyha, mint hungarikum, s mint fölséges élvezetek tárháza tovább éljen és éltessen valamennyiünket! Gyimesi László Dr. Jakócs Dániel Nemzeti konyhánk védelme Ilyen cím után bárki megkérdezheti, hogy miért kell megvédeni. A válasz egyszerű, mert igazságtalanul támadják, és ezt úgy teszik, mintha egészségünket és hosszú életünket szeretnék megvédeni. A vádak nagy része régebbi féligazságokból, tudományos tévedésekből következik. Ezeket az állításokat már régen túlhaladta a tudomány, ennek ellenére makacsul tovább élnek és hatnak az újságcikkekben és egyes orvosok tanácsain keresztül. A vádak másik oka az, hogy sokan rosszul ismerik a tényeket. Tehát nézzük a vádakat és a tényeket. Az első és leggyakoribb vád, hogy a magyar konyha egészségtelen, mert disznózsírral főz, abban pedig sok a koleszterin, a sok koleszterin pedig érelmeszesedést és ennek következtében korai halált okoz. Ez a nézet annyira elterjedt, hogy az emberek nagy része ma már minden gondolkodás nélkül hisz benne. Még szerencse, hogy az emberek többsége, tapasztalataiból kiindulva, nem törődik a tudományos mezbe bújtatott dogmákkal, és nyugodtan eszi a pörköltet vagy a gulyáslevest, tegyük hozzá, ha van neki. Itt az első tévedés az, hogy azért magas, ha magas a koleszterinszintünk, mert sok disznózsírt fogyasztunk. ám mivel a szervezetünkben levő koleszterin 70 százalékát maga a szervezet termeli, csak a maradék 30 százalék származik a táplálkozásból. Ha magas a koleszterinszint, annak legtöbbször nem a táplálkozás az oka, hanem a szervezet rossz önszabályozása. Persze, ha eleve magas a koleszterinszint, akkor arra nem kell rátenni még egy lapáttal, de az igazi megoldás nem a zsírmentes élet. Közben az is kiderült, hogy az a zsír, amelyet a magyarság korábban fogyasztott, a mangalica disznó zsírja, veszélytelen a magas koleszterinszint szempontjából. Napjainkra sok család áttért a finomított napraforgóolajra. Azonban itt is felmerül egy kérdés. A finomítás során alkalmazott vegyületből nem marad-e mégis valamennyi az olajban és nem okoz-e ez több éves használat után egészségügyi problémát? Teljesen nyugodtak csak hidegen sajtolt és csak mechanikai szűrőkkel tisztított napraforgóolaj használata esetén lehetünk. A gyártás módját pedig pontosan fel kellene tüntetni az olajon. Az ilyen napraforgóolaj nagyon egészséges, de itt is figyelembe kell venni, hogy túl zsírosan főzni napraforgóolajjal is lehet. A szűz olívaolaj is nagyon egészséges, de nagyon drága ahhoz, hogy a magyar dolgozó lakosság többsége rendszeresen főzhessen vele, és itt eljutottunk a perdöntő tényhez. A magyar nép többsége még a szocializmus utolsó három évtizedében, amikor a dolgozók anyagi jóléte a legmagasabb volt egész történelmünk alatt, sem engedhette meg magának, hogy értelmetlenül sok zsiradékot használjon. A hétköznapokban még ekkor is józanul takarékoskodtak. A felszabadulás előtti évtizedekben, a távoli múltban, valamint napjainkban a rendszerváltás után, a lakosság többségének jó, ha volt vagy van annyi jövedelme, hogy az étel elkészítéséhez szükséges zsírt vagy olajat megvegye. Az áruházakban kapható napraforgóolajon az utóbbi időben szinte soha sem láttam, hogy fel lett volna tüntetve a címkén, hogy csak hidegen sajtolva és kémiai finomítás nélkül készült. Ebben az esetben pedig jobban tesszük, ha visszatérünk az évszázadokon keresztül kipróbált disznózsírhoz és a szűz olívaolajhoz, olyan ételek esetében, amiket

19 feltétlenül olajjal kell elkészíteni. A margarinnal ugyanaz a helyzet, mint a finomított olajokkal. Jobb, ha mellőzzük. A margarin a karrierjét a nehéz háborús időknek köszönheti, akkor dolgozták ki a vaj helyettesítésére. Annak ellenére, hogy sokkal olcsóbb a vajnál, térjünk vissza a vajra. Az sem baj, ha így ritkábban készíthetünk olyan süteményeket, amelyekhez dkg vaj vagy margarin kell. Legyen ritkábban, de jobb. Különben sem egészségesek a sok zsiradékot és cukrot tartalmazó sütemények. Ezeket a cukrászsüteményeket az osztrák konyhából vettük át, vagy osztrák közvetítéssel a franciából. Persze havonta egyszer-kétszer egy-két szeletet nyugodtan megehetünk belőlük, nem fogunk meghízni, és így mérsékelten még finomabbnak fogjuk érezni. Visszatérve az áruk pontos megnevezésének kérdéséhez, meg kellene követelni, hogy a címkéken pontosan fel legyen tüntetve az áru származása, helye, készítési módja és gyártója. Nincs Tesco tej, Tesco olaj vagy tengeri sütő hal, vagy Tesco burgonya, csak hidegen sajtolt és szűrt, vagy kémiailag finomított napraforgóolaj van és a napraforgó nem a Tescoban, hanem valamelyik országban termett, stb. Nekem ezt, mint fogyasztónak kérdezés nélkül jogom lenne tudni. A gyakorlatban mi, mint fogyasztók nem nagyon érezzük, hogy ebben az országban van fogyasztóvédelem. Papíron persze van. A gyakorlatban, és ez a fontos nekünk, mint fogyasztóknak sokkal kevesebb jogunk van, mint volt a rendszerváltás előtt. Olyan fogyasztóvédelmi szervezetre lenne szükség, amely teljesen független az államtól, a politikai pártoktól illetve elittől és az ún. gazdasági elittől is, és tényleges ellenőrzési jogköre van, és a szakmailag igazolt értékelését ne lehessen jogi úton megtámadni. Egyetlen vállalat se mondhassa egy szakmailag alátámasztott értékelésre, hogy azt nem szabad terjeszteni, mert árt az üzleti jó hírének. Ezekben az esetekben ne lehessen bírósághoz fellebbezni, csak szakmai testülethez. Most azonban térjünk vissza a fakanálhoz. A magyar konyha ellen a másik leggyakoribb vád, hogy azért egészségtelen, mert nagyon fűszeres. Nem tudom, hogy valaha valaki gondolkozott-e tényszerűen ezen az állításon. Előttem az asztalon van két könyv, az egyik a fűszerek könyve, a másik a gyógyító növények könyve. Gyakran lapozgattam, olvasgattam mind a kettőt. Természetesen a gyógynövénykönyv sokkal vastagabb, hiszen csak a Kárpát-medencében jelentősen több gyógynövény van, mint fűszer, ezért az összehasonlítás alapja a fűszerek könyve lesz. Azt nézzük meg, hogy hány fűszernövény található meg a gyógyító növények könyvében is. Kezdjük tehát ábécé sorrendben. 1. Angelika: Európa magasabb hegyvidékein őshonos, hazánkban termesztett növény, likőrök, saláták, főzelékek, mártások ízesítésére használják. Ritkán használt fűszerünk. Gyógynövény, a gyógynövénykönyvben népiesen angyalfű vagy angyelika néven szerepel. Az emésztőrendszer gyógyszere, vértisztító. 2. Angosztura: A magyar konyha nem használja, ezért nem vesszük számításba. Gyógynövény. 3. áfonya: Hazánkban csak a fekete áfonya terem. A piros áfonya csak egy helyen található és ott védett növény. A fekete áfonya gyümölcsét vadhúsok ízesítésére és mártásoknál használják fűszerként. Gyógynövény. Levelét teaként is fogyasztják. 4. ánizs: A Földközi-tenger mellékéről származik, nálunk termesztik. Mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Gyógynövény, az emésztőrendszer működését javítja. 5. Babérlevél: Magyarországon régóta kedvelt külföldi fűszer. A Földközi-tenger vidékén vadon is él. Bemutatni nem kell. Gyógynövény. Nálunk gyógynövényként nem használják, külföldön a termés olaját használják csúz elleni kenőcsök készítésére. 6. Bazsalikom: Perzsiából, Dél-ázsiából került az újabb időkben Magyarországra, nálunk kertekben termesztik, használata terjed. (Nem tipikusan magyar fűszer, de megfelel az évszázadok alatt kialakult magyar ízlés sajátosságainak.) Gyógynövény, javítja az emésztőrendszer működését, szélhajtó, idegnyugtató. 7. Boróka: Őshonos a Kárpát-medencében, régi fűszerünk, de a mai konyhánk ritkán használja. Főzelékek, saláták, de főleg húsételek, halak ízesítője. Gyógynövény, az emésztőrendszer működését serkenti, vese- és epekőoldó. 8. Bors: Az egyik legrégibb külföldi fűszerünk. A XVI. században még csak a főúri konyhák engedhették meg maguknak rendszeres használatát, külföldön is nagyon gyakran fűszereznek vele, sőt sok országban a húsételek legfőbb fűszere. Nálunk a húsleves egyik fontos fűszere. Ma már elérhető ára van, de vigyázni kell vele, mert csak egészséges embereknek ártalmatlan. Túlzott használatát kerülni kell. A bors esetében a túlzott fűszerezés tényleg veszélyes, de hangsúlyozni kell, hogy nem a magyar konyha legjellemzőbb fűszere, bár sok magyar étel is készül vele. Nem gyógynövény. 9. Borsikafű: Eredeti magyar neve csombor volt. A borsikafű elnevezés onnan ered, hogy vele a bors teljesen helyettesíthető és teljesen ártalmatlan, diétásoknak pedig különösen ajánlható. A bolgárok legfontosabb fűszere. Nálunk a paprika háttérbe szorította. Gyógynövény. Bélgyulladás, felfúvódás ellen használják. 10. Borsmenta: Nálunk ritkán használt fűszer, pl. gyümölcssalátáknál, likőröknél. Gyógynövény és teanövény. Az emésztőrendszer (epe, bélrendszer, húgyutak) gyógyszere. 11. Cayenni bors: Nálunk alig használt fűszer, a magyar konyha nem használja. 12. Citrom: Bemutatni nem kell, de héját sütemények, kompótok ízesítésére is használják. Gyógyhatása közismert, a görögök ecet helyett az ételek, saláták ízesítésére használják. 13. Citromfű: Elsősorban gyógynövény, de gyümölcsök, saláták, mártások fűszerezésére is használjuk. Már a középkorban nagyon híres gyógynövény volt, nálunk ritkán vadon is előfordul. Szívgyógyszer és serkenti az emésztést. Használjuk gyakrabban! Könnyen termelhető élvezetes gyógytea és fűszer. 14. édes kömény: Ritkábban használt fűszer főzelékek, sütemények, likőrök stb. ízesítésére. Gyógynövény, emésztésserkentő hatása van, csecsemők szélhajtó teája. 15. Fahéj: Ceylonból, Kínából és a Szunda- szigetekről származó fa vékonyabb ágainak héja. Magyarországon nem él meg. Egész Európában elterjedt és gyakran használt fűszer. A szinte minden nap használt és kedvelt külföldi fűszereink közé tartozik, bemutatni nem kell. Gyógynövény, gyógyászatilag emésztésserkentő és étvágyjavító hatása miatt alkalmazzák. 16. Fehér üröm: Hazánkban szinte mindenütt és még több európai országban sok helyen vadon is termő növény, 19 / 177

20 elsősorban szeszes italok ízesítésére használják. Gyógynövény, teájával elsősorban gyomorbántalmakat, epebántalmakat, alacsony vérnyomást gyógyítanak. 17. Fekete üröm: Hazánkban majdnem mindenhol, külföldön is sok helyen megterem. Hazánkban ritkán használják, külföldön sülteket ízesítenek vele. Gyógynövény, a hagyomány szerint emésztés-serkentő hatása is van, de ezt még tudományosan nem sikerült igazolni. 18. Fokhagyma: A magyar konyha egyik legkedveltebb és leggyakrabban használt fűszere, nélküle a magyar konyha elképzelhetetlen, szinte minden nap használjuk, a legtöbb konyhakertben megtalálható. Csak a népi konyha kedvelte, az arisztokrata ízlés sajátos szaga miatt illetlenségnek tartotta fogyasztását. Már az ókorban termelték, valószínűleg Középázsiából származik, Spanyolországtól Kínáig mindenütt fogyasztják, tehát nemzetközileg elterjedt fűszer, és gyógynövény, mégis elmondhatjuk, hogy valószínűleg nem lehet találni másik országot, amelynek konyhájában olyan fontos szerepe lenne, mint nálunk. Nemzetközi jellege mellett az egyik legnemzetibb fűszerünk. Mint gyógynövénynek mindig nagyon fontos szerepe volt, de igazi jelentőségét csak az utóbbi idők tudományos felfedezései után értettük meg; véd a baktériumok és ami még fontosabb a vírusok ellen és gátolja korunk legveszedelmesebb betegségének, az érelmeszesedésnek a kifejlődését. A fokhagyma rendszeres fogyasztása az egészséges és hosszú élet egyik titka. Nem csoda, hogy miután ez bizonyítva lett az ára a tízszeresére nőtt és ma egy kilogramm fokhagyma ára egyenlő egy kiló sertéshús árával. Naponta legalább négy grammot kell belőle fogyasztani nyersen, mert így őrzi meg teljesen a hatását. Ezenkívül nem mondhatunk le arról sem, hogy az ételekbe már főzés ill. sütés közben is tegyünk fokhagymát a szükséges ízhatás érdekében. Sütés-főzés közben érelmeszesedést gátló hatását elveszti ugyan, de még így is védi a szervezetet a baktériumok és vírusok ellen. éppen ezért kell az ételeket már elkészítés után is nyers fokhagymával ízesíteni. érelmeszesedést gátló hatását csak úgy fejti ki megfelelő mértékben, ha naponta fogyasztjuk. Egyesek számára kellemetlen szagával pedig meg kell békülni, mert pont az a vegyület a legfontosabb benne érrendszerünk egészsége szempontjából, amelyik büdös. Egyet tehetünk, este fogyasszuk el a szükséges 4 grammot, reggel munka előtt zuhanyozzunk, esetleg még igyunk egy kávét, és így nappal már nem fog érződni rajtunk a fokhagyma szaga. Ehhez kicsit korábban kell kelnünk, de ennyit megér az egészségünk. 19. Gyömbér: Trópusi növény, nálunk már régen ismerik, de a népi konyha szinte soha sem használta, mert nálunk nem termeszthető. Gyógynövény, gyomorerősítő, étvágyjavító hatása van. 20. Izsóp: A Földközi-tenger mellékéről származik, nálunk is termelik, de ritkán használjuk. Gyógynövény, étvágyjavító, köhögéscsillapító, vérnyomásemelő hatása van. Csak alacsony vérnyomásúak használhatják. 21. Kakukkfű: Nálunk őshonos növény, erdeinkben szinte mindenütt megtalálható, a mérsékelt és földközi-tengeri éghajlatot kedveli. A franciák legfontosabb fűszere, főleg húsételek ízesítésére használják. Van kerti változata is, amit a földközi-tengeri kakukkfűből nemesítettek ki. Mindkét változatot használhatjuk, megéri termeszteni kertünkben saját használatra. Zöldségeket, főzelékeket, húsokat, vadasételeket, halakat, mártásokat stb. ízesíthetünk vele, teának is kitűnő. Nagyon egészséges fűszer, kár, hogy a paprika háttérbe szorította, vissza kellene térni hozzá, annál is inkább, mert kertünkben ingyen kis területen megtermelhetjük. Gyógynövény, teáját szélbántalmak, epebántalmak, étvágytalanság és görcsök ellen használhatjuk. 22. Kapor: A Földközi-tenger vidékéről került hozzánk. Kedvelt fűszerünk, több ételből elmaradhatatlan, pl. közismert ételünk a kapros-túrós lepény, de több szomszéd ország szokásaihoz hasonlóan a kaprot gyakrabban is használhatnánk. Gyógynövény, virágos hajtásából és magjából is emésztést serkentő és szélhajtó teát készítenek. 23. Kapri: Külföldi fűszer, a II. világháború alatt és után hiánycikk volt, ma ismét kapható, inkább a konzervekben fordul elő. A magyar konyhára még nem jellemző a használata. Vérnyomáscsökkentő hatása van, de gyógynövényként még nem használják. 24. Kordamom-termés: Indiai eredetű fűszer és gyógynövény, használata a magyar konyhára nem jellemző. 25. Koriander: A Földközi-tenger mellékéről származik, hazánkban is termelik, nálunk leggyakrabban savanyúságok eltevésénél használják, háztartásokban közismert, de nem a legelterjedtebb fűszer. Gyógynövény, emésztést serkentő, szélhajtó, vértisztító hatása van. 26. Kömény: Az egyik legelterjedtebb és legősibb fűszer a Földön, házi konyhánknak is az egyik legfontosabb és mindennapos fűszere, bemutatni nem kell. Magyarországon házilag is termelhető. Gyógynövény, teáját szélhajtó és emésztést javító hatása miatt fogyasztják. 27. Kurkuma: ázsiai fűszer, a magyar népi konyha nem használja. Dél-ázsiában gyógynövényként is használják. 28. Lestyán: Régebben házi kertekben is ültetett fűszerünk volt, ma már nem nagyon használják. Gyógynövényként epekő- és húgykőoldó hatása miatt használják. 29. Majoranna: A Földközi-tenger mellékéről származik. Az egész világon termelik. A magyar konyhának is az egyik legkedveltebb fűszere, nem kell bemutatni. Házilag is termelhető. Gyógynövény, teájának szélhajtó, étvágygerjesztő és idegnyugtató hatása van. 30. Metélőhagyma: Szendvicsek, körözöttek, saláták, levesek stb. ízesítésére nyersen használt fűszer. Téli vitaminforrás. 31. Mustár: Az ókortól ismert fűszer. Magyarországon is régóta termesztik. A magját használják fűszerként, savanyúságok, mártások, hentesáruk ízesítésére, de leggyakrabban asztali mustár formájában mártásokhoz és húsokhoz. Az asztali mustár az őrölt mustár és egyéb fűszerek (pl. torma) keveréke, aminek alapvető tömegét a mustár képezi. Az egyik legnépszerűbb fűszerünk. Gyógynövény, magja az érelmeszesedés, magas vérnyomás, epe- és májbántalmak, emésztési panaszok stb. egyik természetes ellenszere. 32. Narancshéj: Mint fűszer édességek, sütemények, likőrök ízesítésére szolgál. Gyógynövény, szárított alakban 20 / 177