Establishmentek a Royal Navyban - Az 1719-es Establishment

Átírás

1 Establishmentek a Royal Navyban - Az 1719-es Establishment Hozzáadta: Huszár László március 11. hétfõ 11:18 Utolsó frissités március 12. kedd 13:00 Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett Az 1719-es Establishment volt az elsõ olyan elõírás a Royal Nagyban (Királyi Haditengerészet), amely minden hajóra vonatkozóan teljes körûen tartalmazta azokat a kötelezõ szabványokat, ami meghatározta azok építését vagy újraépítését egészen a 20 ágyúsokig, készüljenek azok a Királyi hajógyárakban (Royal Dockyards) vagy kereskedelmi vállalkozóknál. Ezek az elõírások nem vonatkoztak a 20-nál kevesebb ágyúval rendelkezõkre, amelyek nem voltak osztályba sorolva. Ez az Establishment az elõzõ, az 1706-os helyett lépett érvénybe, amely lefelé csak a 40 ágyúsokig határozta meg a hajók méreteit, felfele pedig a 100 ágyús elsõ osztályú hajókat úgyszintén kihagyta. Az 1719-es Establishmentet alkalmazták az összes új hajóra, valamint az újjáépítetett régi hajókra, az elsõ osztályútól le a hatodik osztályig bezárólag, tehát minden hajón volt 20, vagy annál több ágyú. Az tény, hogy az 1719-es Establishment elsõ 20 éve alatt minden meg lévõ hajón történtek mûszaki újraépítések, amelyekre azért kényszerült az Admiralitás, mert ebben az idõszakban nem építhettek új hajókat. Átépítéskor levették a palánkozást, hogy megkönnyítsék a korhadt gerendák cseréjét és végrehajtsák azokat a kiigazításokat, amelyek szerint azok megfeleltek az elõírt méreteknek. A másik eljárás az volt, hogy teljesen szétbontották a hajót és anyagának felhasználásával építettek egy újat, de azt már a megfelelõ elõírások szerint. Ezek hajók azonban nem számítottak újnak. Sokkal fontosabb volt, hogy az új Establishment nem korlátozódott csupán a külsõ méretek meghatározására, most már megadta nagy részletességgel a hajó építésekor betartandó egyéb tényezõket is, mint például a gerendák és a palánkok vastagsága. Az 1719-ben kiadott Establishmentnek jelentõs revíziói voltak 1733-ban és 1741-ben, de egyik alkalom sem okozta a cseréjét. Egy új Establishmentet végül csak 1745-ben fogadtak el. Mielõtt 1745-ben központosították a tervezési munkákat a Surveyor of the Navy (Haditengerészeti Felügyelõség) hivatalába, minden hajó tervezésének feladata a hajót építõ Királyi Hajógyárak Mester Hajóácsaira (Mester Shipwrights) hárult, akik felelõsei voltak annak, hogy betartásra kerüljenek az elõírt méretek. A tervek azonban minden hajó esetében egyediek voltak és eltértek egymástól, ezért azok nem feleltek meg a hajóosztályok mai, modern értelemben vett követelményeinek. Kivétel ez alól akkor volt, amikor a hajókat szerzõdés alapján kereskedelmi hajógyárak építették. Ezek közös tervét a Surveyor of the Navy készítette el, a tervek másolatát pedig a hajógyárak megkapták végrehajtásra. Ez azonban csak bizonyos kétfedélzetes és azoknál kisebb hajóknál fordult elõ. Három fedélzetest csak az arra kijelölt Királyi Hajógyár építhetett, sõt átépítésüket is csak itt végezhették el. Ezeknek a nagy hajóknak az építésére azonban szinte kizárólag csak háborúk idején került sor. Háttér Az 1706-os Establishment bevezetésével a brit haditengerészeti hajóépítésben rendkívüli stagnálás kezdõdött meg. Az Establishment célja az volt, hogy létrehozza a szabványosítást az egész flotta tekintetében és ezzel részben csökkentse a költségeket annak érdekében, hogy Britannia képes legyen eltartani hatalmas haditengerészetet. A mellékhatás az volt, hogy szinte teljesen megszûntek a formai újdonságok mindaddig, amíg a 1750-es évek elején. el nem törlik az Establishmentet.

2 1714-ben György trónra kerültével megkezdõdött a hannoveri dinasztia uralkodása Nagy-Britanniában, ami átalakulást hozott a Royal Navy fõ intézményeiben. A Board of Admiralty (az Admiralitás Tanácsa) és a Navy Board (a Haditengerészeti Igazgatóság) változása társult a rezsimváltáshoz. Az Admiralitás politikai szervezet lett, míg a Navy Boardhoz kerültek azok az emberek, akik a szakmai tevékenységük éveiben megtanulták az Establishment rendszert. Nagyon jelentõs tényezõ volt az 1719-es Establishment kialakulásában és annak hosszú élettartamában az, hogy az közötti idõszak volt a legbékésebb kor nyugat- Európában a 18. században. Hozzájárult még az 1719-es Establishment bevezetéséhez egy új ágyú Establishment kiadása 1716-ban. Korábban az ágyú Establishmentek minden egyes hajóra külön mennyiséget adtak meg, mert gyakori volt az eltérés egyes hajóknál a névleges méretektõl, ami hatással volt aztán arra is, hogy mennyi fegyverzet tudtak szállítani. Az 1716-os ágyú Establishment célja az volt, hogy felszámolja ezt a helyzetet és minden hajó egy bizonyos típusnak megfelelõen ugyanazzal a fegyverzettel rendelkezzen. A Navy Board azonban rávilágított arra a tényre is, hogy még mindig sok hajó van szolgálatban, amelyek fizikailag képtelenek hordozni az elõírt fegyverzet, akár az ágyúablakok száma és elhelyezése, akár a hajó szerkezeti gyengesége miatt. Lényegében a Navy Board elhatározta, hogy vállalja a feladatot, amelynek során valamennyi hajót közös tervek alapján újjáépíttetik, hogy ezzel megkönnyítsék az egységes fegyverzet létrehozását es megállapodások Az új Establishment a méreteket decemberben véglegesítette lényegesen részletesebben, mint az elõdje. Az 1706-os csak az alapvetõ dimenziókat kérte (ágyúfedélzet hossza, gerinc hossza, szélesség és a hajóûr mélysége), míg az 1719-es Establishment részletesen mindent szabályozott, a gerinc hossztól a fedélzeti deszkák a vastagságáig. Hatálya kiterjedhet az elsõ osztályúakra is, amelyek méreteinek megállapításához a HMS Royal Sovereign sorhajót kellett alapul venni. A másik iránya az új Establishmentnek a hatodik osztályú (20 ágyús) és a kisebb ötödik osztályú (30 ágyús hajók) építését szabályozta. Az egyéb hajótípusok méreteit az 1706-os Establishment szerint épített hajókkal szerzett tapasztalatok alapján határozták meg as javaslatok és módosítások Ebben az idõben a brit hajógyártás fejlõdése megállt. Míg Nagy-Britannia külföldi tengeri riválisai, elsõsorban Franciaország, folytatta hajóinak a fejlesztését. Így végül a Navy Board kénytelen volt tudomásul venni azt a tényt, hogy a brit hajók a külföldi versenytársaiknál általában kisebbek és tûzerõben gyengébbek. Ez a helyzet több tényezõ kombinációjának a következtében alakult ki. A fõ ok azonban az volt, hogy a kontinentális haditengerészetekkel szemben a briteknek sokkal nagyobb flottára volt szükségük, de az egyre növekvõ minõségi követelmények teljesítéséhez már nem voltak elegendõk a rendelkezésre álló költségek. Ennek következtében aztán 1729-ben aggályok merültek fel, hogy az 1719 Establishment szerint épülõ hajók túl kicsik, ezért amikor sor került egy új hajó, a HMS Centurion építésére, illetve a HMS Rippon éppen esedékes újjáépítésére, kissé megváltozott méreteket alkalmaztak ezeknél.

3 1732-ben az Admiralitás úgy határozott, hogy felkéri a Királyi hajógyárak hajóépítõ mestereit, számoljanak be arról, miként lehetne a hajóépítést az igényekhez igazítani. A megérkezett válaszok azonban nagyon óvatosak voltak, csak kisebb kiigazításokat javasoltak bizonyos méretekben, így további elõrelépés nem történt. Végül 1733 májusában Sir Jacob Ackworth a Navy Board-tól, a Surveyor of the Navyval közösen azt javasolta, hogy az Admiralitás létesítsen néhány változtatást az 50 és 60 ágyús hajóknál, fõként a szélességet növelve. Az Admiralitás elfogadta ezeket a javaslatokat, és azt is, hogy majd a késõbb dönt az egyéb típusoknál az új méretek kialakításáról és ezzel hatékonyabbá tételükrõl. Technikailag azonban nem kívántak a 1719-es Establishment helyett új, 1733-ast megalkotni. A jelek szerint az Admiralitás eredetileg nagyobb horderejû reformokat kívánt, mint amit aztán ténylegesen végrehajtottak, ennek oka részben az volt, hogy a Board of Admiralty tagjaiból hiányzott a hajóépítés gyakorlati ismerete és hiányoztak a képességek a problémák megértéséhez es javaslatok és módosítások A brit hajók tervezési hiányosságai akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor kirobbant Anglia és Spanyolország között a Jenkins kapitány füle háború, ami aztán az Osztrák Örökösödési Háborúval folytatódott ( ). A spanyol 70 ágyús hajót a Princessát, áprilisban három brit 70 ágyús hajó (HMS Kent, HMS Lennox és HMS Orford) hat órás küzdelemben tudta csak legyõzni azt követõen, hogy a Princessa elvesztette az árbocsudarait. A spanyol hajó nagyobb méretû volt (sokkal közelebb állt a brit 90 ágyús hajóhoz, mint a 70 ágyúshoz.) Ennek következtében a stabilitása és a teherbírása jobb volt, mint a brit hajóké. Az ebbõl származó építési minõsége lehetõvé tette, hogy hosszú ideig ellenálljon a három brit hajónak. Ezzel nyilvánvaló vált az ellenfél fölénye a rosszabb a brit hajók felett, ami a korábban elhanyagolt tûzerõ fejlesztési szükségletekre hívta fel a figyelmet. A nehezebb fegyverek alkalmazásához nagyobb hajók építése vált szükségessé és ezért Sir Jacob tett egy sor új javaslatot a méretek megnövelésére és arra, hogy ne ragaszkodjanak ezután olyan erõsen az elõírásokhoz. Továbbá a jövõre vonatkozóan egy új ágyú Establishmenttel néhány változtatást hajtott végre a haditengerészet listájában bizonyos típusú hajókra. Eszerint a 70 ágyús hajó 64 ágyús, a 60 ágyús pedig 58 ágyús lenne, de nehezebb fegyverekkel. Az új elképzelések szerint 1741-ben egy elsõ osztályú helyett, egy 74 ágyús és két 66 ágyús hajót építettek új méretekkel. Egy további mellékhatása volt a háborúnak, hogy összeomlott az újjáépítési rendszer. Amíg a háború kitörése ellõtt az volt a gyakorlat, hogy rendszeresen újjáépítették a hajókat annak érdekében, hogy fenntartsák a flotta méreteit, most riasztó méretekben indultak meg a parlament iránti kérelmek új hajókra. A valóságban nem csak az volt a gond, hogy az anyagi fedezet csak az újraépítésekre volt elég, hanem az is, hogy a rendelkezésre álló faanyag mennyisége nem tette lehetõvé újak építését. Egyes esetekben a hajókat évekkel azelõtt le kellett bontani, mielõtt ténylegesen megkezdõdött a helyreállítási folyamat, miközben a hajó továbbra is az aktív listában szerepelt egész idõ alatt. Egy hajó újjáépítése hosszadalmas folyamat volt. Idõigényesebb, mint egy teljesen új építése. A háború során a gondot az jelentette, hogy nagyon hosszú idõt vett igénybe az a munka, amelynek során a szétszedett hajó anyagát felmérték és döntöttek arról, hogy mi használható az új hajóhoz, és mi az, amit csak más mûhelyekben lehetett felhasználni, illetve mi az, ami csak közönséges fûrészáruként hasznosítható. Háború során hajókat kellett küldeni Nyugat-Indiában, ahol biztosítani kellett azok részére a Drydock (szárazdokk) szolgáltatásokat a hajótestek burkolatának megfelelõ állapotban tartására, hogy fenntartható legyen azok menettulajdonsága és biztonsága, valamint sok más javítási feladat ellátására. A flotta szervízelésének ez a feladata azt jelentette, hogy az újjáépítések alacsony prioritású kaptak. Az lett ebben az idõben a brit gyakorlat, hogy a régi hajókat hulknak (szolgálaton kívüli hajó) nyilvánították és azokat a kikötõkben állomásoztak ahelyett, hogy ezeket a még mindig úszóképes régi egységek újraépítésére hajógyári kapacitást hoztak volna létre. Kevés újraépítés indult 1739 után, és 1742-t követõen egyáltalán nem folytatódtak ezek, bár mindegyik már közeledett a befejezéséhez. Hajótípusok

4 (A bekeretezett részekben az Establisment elõírásai találhatók) Elsõ osztályú 100 ágyúsok Az 1719 Establishment a rendkívül sikeres Royal Sovereign vette az elsõ osztályú hajók alapjául abban a formában, ahogy azt 1704-ben újjáépítették (a késõbbi Royal William és a Britannia átépítésének is ez volt az alapja ugyanazokban a formákban és méretekben). Így mindhárom átépítést az 1719-es Establishmenthez kell tenni annak ellenére, hogy valójában megelõzte a szabványosítást. Típus: 100-ágyús elsõ osztályú sorhajó Térfogat: 1869 bm Hossz: 53,0 m (gundeck),42,8 m (gerinc) Szélesség: 15,2 m Hajóûr: 6,1 m Személyzet: 850 katona és tiszt. Fegyverzet:100 ágyú Alsó fedélzet: 28 x 42 vagy 32 fontos Középsõ fedélzet: fontos Felsõ fedélzet: fontos Quarter fedélzet: 12 6 fontos Forecastle: 4 6 fontos Nem épült más elsõ osztályú hajó 1719 és 1733 között és újjáépítésre sem került sor. A Royal Sovereign egy ismételt újjáépítésre történt meg 1723 és 1729 között. Az 1733-as felülvizsgálat az elsõ osztályú hajóknál nem tett változtatásokat a térfogat, a hossz vagy a szélesség vonatkozásában, csak növelte a hajóûr mélységét 6 hüvelykkel. Az 1741 felülvizsgálat azonban már növelte a méreteket Térfogat: 1999 bm Hossz: 54,3 m (gundeck), 44,1 m) (gerinc) Szélesség: 15,5 m Hajóûr: 6,6 m Csak egy elsõ osztályú épült az 1733-as méretekkel, ez a Victory volt, névlegesen az 1695-ös elõdjének újjáépítésként, de ez szigorúan csak egy fikció, mivel a régi hajó darabjait már 1721-ben teljesen felhasználták, az új hajó építése pedig nem kezdõdött el 1733-ig. Ezt követõen elsõ osztályú hajók, mind az 1741-es méretekkel épültek.

5 Másodosztályú 90 ágyúsok Az 1719-es Establishment szerint öt másodosztályút építettek az elõírásoknak megfelelõen a meglévõ hajók felhasználásával. Ezek a Prince George , az Unió , a Namur , a Neptune , a Marlborough Két továbbinál elrendelték az újraépítésüket, de ténylegesen már az átdolgozott 1733-as módosítás szerint készültek el, a Duke , a Saint George között. Típus:90 ágyús másodosztályú sorhajó Térfogat:1566 bm Hossz:50,0 m (gundeck), 40,4 m (gerinc) Szélesség: 14,4 m Hajóûr: 5,7 m Személyzet: 750 katona és tiszt Fegyverzet:90 ágyú Alsó fedélzet: fontos Középsõ fedélzet: fontos Felsõ fedélzet: 26 9 fontos (12 fontos 1743-tõl) Quarter fedélzet: 10 6 fontos Forecastle: 2 6 fontos Az 1733-as felülvizsgálat növelte a méreteket a következõkre: Térfogat: 1626 bm Hossz: 50,6 m (gundeck), 40,9 m (gerinc) Szélesség: 14,6 m Hajóûr: 5,9 m Két másik átépítését is megkezdték az 1733 méretekre, noha a kezdeti elrendelés a 1719-es méretekre szólt, de ténylegesen az átdolgozott 1741-es méretekkel lettek befejezve, amelyek a következõk voltak Térfogat: 1678 bm

6 Hossz: 51,2 m (gundeck), 41,8 m (gerinc) Szélesség: 14,6 m Hajóûr: 6,1 m Másik kettõt a Ramilliest , a Princet közötti idõben építették át az 1741-es módosítások szerint, noha az elrendelés itt is az 1733-es elõírás volt. Harmadosztályú 80 ágyúsok Az 1719 Establishment szerint ebbe az osztály tartoztak a legkisebb háromfedélzetes hadihajók. Hét 80 ágyús hajót építették meg ennek az elõírásnak a követelményei szerint az 1733 módosításig. A Lancaster , a Norfolk , a Cornwall , a Princess Caroline , a Humber , a Somerset , a Russell közötti idõben készült el. A nyolcadik hajó, a Cumberland már az 1733 méretekkel fejezõdött be. A Humbert ben átkeresztelték Princess Ameliára, között levágták a felsõ fedélzetét, hogy egy 66 ágyús hajó legyen belõle. Típus: 80 ágyús harmadosztályú sorhajó Térfogat: 1350 bm Hossz:48,2 m (gundeck), 39,1 m (gerinc) Szélesség: 13,6 m Hajóûr: 5,5 m Személyzet: 520 katona és tiszt (1733-tól 600) Fegyverzet: 80 ágyú (1743-as fegyverzet zárójelben) Alsó fedélzet: fontos Középsõ fedélzet: fontos (18 fontos) Felsõ fedélzet: 24 6 fontos (9 fontos) Quarter fedélzeten: 4 6 fontos Az 1733-as felülvizsgálat növelte a méreteket a következõk szerint: Térfogat: 1400 bm Hossz: 48,2 m (gundeck), 38,9 m (gerinc) Szélesség: 13,8 m Hajóûr: 5,7 m

7 Két 80 ágyús hajót építették ezekkel a dimenziókkal, a Boynet , a Cumberlandot között. A Cumberlandnak újabb átépítésekor ( ) levágták a felsõfedélzetét és 66 ágyús hajó lett belõle. Az 1741-es felülvizsgálat méretei: Térfogat: 1472 bm Hossz: 49,1 m (gundeck), 39,9 m (gerinc) Szélesség: 14,0 m Hajóûr: 5,9 m Egy hajó, a Culloden épült az 1741-es méretek szerint 80 ágyús hajónak, de az építés során levágták a fedélzetét és 1747-ben 74 ágyús kétfedélzetes hajóként fejezték be, a következõ fegyverzettel: Alsó fedélzet: fontos Felsõ fedélzet: fontos Quarter fedélzet: 14 9 fontos Forecastle: 4 9 fontos Két hajó, a Devonshire és a Lancaster építését kezdték még el az 1741-es méretek szerint 80 ágyúsnak, de késõbb ezeknek is levágták a felsõ fedélzetét, és 66 ágyús kétfedélzetes hajó lett belõlük, mindegyik a következõ fegyverzettel: Alsó fedélzet: fontos Felsõ fedélzet: fontos Quarter fedélzet: 10 9 fontos Forecastle: 4 9 fontos Harmadosztályú 70 (késõbb 64) ágyúsok Az 1719-es Establishment felülvizsgálta ezeknek a hajók a méreteit is. Az elõírásoknak a teljesítésére nyolc 70 ágyúst között átépítették. Ezek - az Edinburgh, a Northumberland, a Captain, a Stirling Castle, a Lenox, a Kent, a Grafton és az Ipswich - míg négy további újraépítésû készült a Deptfordi hajógyárban a Burford, a Berwick, a Buckingham, valamint a Prince of Orange (az utolsót eredetileg Bredahnak nevezték). Típus: 70 ágyús harmadosztályú sorhajó Térfogat: 1128 bm Hossz: 46,0 m (gundeck), 37,5 m (gerinc) Szélesség: 12,6 m Hajóûr: 5,3 m Személyzet: 440 katona és tiszt (1733-tól 480) Fegyverzet:70 ágyú (1743-tól 64 ágyú)

8 Alsó fedélzet: fontos (32 fontos) Felsõ fedélzet: fontos (18 fontos) Quarter fedélzet: 14 6 fontos (10 x 9 fontos) Forecastle: 4 6 fontos (2 x fontos) Az 1733-as felülvizsgálat növelt méretei a következõk: Térfogat: 1223 bm Hossz: 46,0 m (gundeck), 37,2 m (gerinc) Szélesség: 13,2 m Hajóûr: 5,4 m További 12 db 70 ágyús hajó épült illetve épült újjá az 1733-as méretekkel- az Elizabeth, a Suffolk, az Essex, a Prince Frederick, a Nassau, a Bedford, a Royal Oak, a Revenge, a Stirling Castle, a Captain, a Monmouth és a Berwick. Az 1741-es felülvizsgálat méret növekedései: Térfogat: 1290 bm Hossz: 46,9 m (gundeck), 38,2 m (gerinc) Szélesség: 13,4 m Hajóûr: 5,8 m Harmadosztályú 60 (késõbb 58) ágyúsok Az 1719 Establisment következményeként az alábbi átépítésekre került sor. Három 60 ágyús hajó, a Plymouth, a Canterbury és a Windsor, amelyek nem feleltek meg a követelményeknek került sorra elõször a korai 1720-as években. A Dreadnought nagy összegû teljes újjáépítésre ment, majd egy ötödik hajó - a Sunderland - jelentette az új konstrukciót. A késõi 1720-as években, hat új 60 ágyús hajót építettek az elavult 50 ágyúsokból- a Deptford, Pembroke, Tilbury, Warwick, Swallow és Centurion (ez utóbbi egy valamivel szélesebb specifikáció) voltak ezek, még a 60 ágyús Dunkerquet is átépítették. A kissé meghosszabbított hajó, a Rippon között épült. Típus: 60 ágyús negyedosztályú sorhajó Térfogat: 951 bm Hossz:43,9 m (gundeck), 35,8 m (gerinc) Szélesség:11,9 m Hajóûr:5,0 m Személyzet: 365 katona és tiszt (1733-tól 400, 1743-tól 420 Fegyverzet:60 ágyú

9 Alsó fedélzet: fontos Felsõ fedélzet: 26 9 fontos Quarter fedélzet: 8 x 6 fontos Forecastle: 2 6 fontos A 1733 felülvizsgálat növelt méretei a következõk: Térfogat: 1061 bm Hossz: 43,9 m (gundeck), 35,5 m (gerinc) Szélesség: 12,6 m Hajóûr: 5,2 m Eredetileg tizenegy hajó építését tervezték, amelyek megfelelnek ezen elõírásoknak, köztük hat épült az elavult 50 ágyúsok helyére. Ezek voltak a Weymouth, a Worcester, a Strafford, a Superb, a Jersey, az Augusta, a Dragon, a Lion, a Kingston, a Rupert és a Princess Mary után újabb négy épült - a Nottingham és az Exeter a Királyi hajógyárban, a Medway és Dreadnought szerzõdés alapján vállalkozóknál. A 1741-es felülvizsgálat méretei: Térfogat: 1123 bm Hossz: 44,8 m (gundeck), 36,5 m (gerinc) Szélesség: 12,8 m Hajóûr: 5,5 m Hat hajó - a Canterbury, Sunderland, Tilbury, Princess Louisa, Defiance és az Eagle átépítését rendelték el ezen elõírások szerint, a hetedik - a Windsor - egy kissé kibõvített formában épült. Az 1743-as Guns Establishment utasítása elõírt 26 db 9 fontost a felsõ fedélzetre és 24 db 12 fontost az alsó fedélzetre csökkentve ezzel a fegyverek számát 58-ra. Negyedosztályú 50 ágyúsok A 1716-os Guns Establishment a kisebb negyedosztályúak vonatkozásában felváltotta a 12 fontos ágyukat az alsó fedélzeten 18 fontosokkal, a 6 fontosokat a felsõ fedélzeten 9 fontosokkal, ugyanakkor, eltávolított, négy kisebb 6 fontost a tatfedélzetrõl így az 54 ágyúsokból 50 ágyúsokat alakítva ki. Az 1719 Establishment alapján tizennégy hajót átépítettek 1718 és 1732 között. Ezek voltak - a Falkland-, Chatham, Colchester, Leopard, Portland, Lichfield, Argyll, Assistance, Romney, Oxford, Greenwich, Falmouth, Salisbury és a Newcastle.

10 Típus: 50 ágyús negyedosztályú sorhajó Térfogat: 755 bm Hossz: 40,8 m (gundeck), 33,4 m (gerinc) Szélesség: 11,0 m Hajóûr: 4,6 m Személyzet: 280 katona és tiszt (1733-tól 300) Fegyverzet:50 ágyú Alsó fedélzet: fontos (24 fontos 1743-tól) Felsõ fedélzet: 22 9 fontos (12 fontos 1743-tól) Quarter fedélzet: 4 6 fontos Forecastle: 2 6 fontos A 1733 felülvizsgálat méretei a következõk: Térfogat: 853 bm Hossz: 40,8 m (gundeck), 33,0 m (gerinc) Szélesség: 11,7 m Hajóûr: 4,8 m Nyolc hajót épült meg ennek megfelelõen a Királyi hajógyárakban - a Gloucester, Severn, Saint Albans, Woolwich, Dartmouth, Guernsey, Antelope és Preston. Ezt követõen további négy újépítésû készült kereskedelmi szerzõdés alapján - a Hampshire, Leopard, Sutherland és Nonsuch. A 1741-es felülvizsgálat méretei: Térfogat: 968 bm Hossz: 42,7 m (gundeck), 34,7 m (gerinc) Szélesség: 12,2 m Hajóûr: 5,2 m Tizennégy újépítésû hajó készült szerzõdésben a Surveyor's Office közös terve alapján - a Harwich, Colchester, Falkland, Chester, Winchester, Portland, Maidstone, Gloucester, Norwich, Ruby, Advice, Salisbury, Lichfield és egy második Colchester (az elsõ elveszett 1744-ben). Tizenötödikként épült a Panther helyi formatervezési mintaként a Plymouth Dockyardban, és két másik a Woolwich és Deptford hajógyárában megnyúlt kivitelben- a Bristol és a Rochester.

11 Ötödik osztályú 40 ágyúsok Az 1716-os Guns Establishment a nagyobb ötödik osztályúaknál már eltávolított négy kisebb ágyút a tatfedélzetrõl és helyette hozzáadott 1 pár ágyút az alsó fedélzeten, átalakítva ezzel õket 42-bõl 40 ágyúsokká. Ugyanakkor az alsó fedélzeti ágyú most már 12 fontos lett a korábbi 9 fontos helyett. Tizenhárom hajó épült át ezen elõírás szerint - a Hector, Anglesea, Diamond, Mary Galley, Ludlow Castle, Pearl, Kinsale, Lark, Adventure, Roebuck, Torrington, Princess Louisa és a Southsea Castle. Típus: 40 ágyús ötödik osztályú hajó Térfogat: 594 bm Hossz: 37,8 m (gundeck), 31,0 m (gerinc) Szélesség:10,1 m Hajóûr: 4,3 m Személyzet: 190 katona és tiszt (1733-tól 250) Fegyverzet:40 ágyú (44 db 1743-tól) Alsó fedélzet: fontos (18 fontos 1743-tól) Felsõ fedélzet: 20 6 fontos (9 fontos 1733-tól) Negyed fedélzeten): 4 6 fontos (1943-tól) Az 1733 felülvizsgálat nem tett változást az ágyúfedélzet hosszában, de ténylegesen csökkentette a gerinc hosszát 42,5 cm-rel. Jelentõsen növelte a szélességet 65 cm-el, és a hajóûrt 15 cm-rel az alábbiak szerint: Térfogat: 678 bm Hossz: 37,5 m (gundeck), 30,6 m (gerinc) Szélesség: 10,9 m Hajóûr: 4,4 m Prototípusként az Eltham-t ezen elõírás szerint átépítették között Deptfordban. Ez alapján tizenhárom új hajó építését rendelték meg kereskedelmi vállalkozóktól, akik 1739-tõl építették ezeket - a Dover, Folkestone, Faversham, Lynn, Gosport, Sapphire, Hastings, Liverpool, Kinsale, Adventure, Diamond, Launceston és Looe. Az 1741-es felülvizsgálat méretei: Térfogat: 706 bm Hossz: 38,4 m (gundeck), 31,2 m (gerinc) Szélesség: 11,0 m Hajóûr: 4,7 m Tizenhárom hajót építettek az új elõírásokkal, ismét mindet szerzõdésben - az Anglesea, Torrington, Hector, Roebuck, Lark, Pearl, Mary Galley, Ludlow Castle, Fowey, Looe, Poole, Southsea Castle és Chesterfield. Három további hajó - a Prince Edward, az Anglesea és a Thetis követte ezeket egy kissé módosított formában, a hajóûr emelkedett további 12,5

12 cm-el. Ötödik osztályú 30 ágyúsok Az 1719-es Establishment a 30 ágyús ötödik osztályú hajóknál a gundeck hosszát 34.7 méterben adta meg, a fegyverzete nyolc darab 9 fontos az alsó fedélzeten, 20 db 6 fontos a felsõ fedélzeten, és 2 db 4 fontos a tatfedélzeten, de 30 ágyús hajókat már nem építettek és az elavult típus hamarosan eltûnik. Hatodik osztályú 20 ágyúsok Az 1719-es Establishment a hatodik osztályúaknál alapmodellnek a rendkívül sikeres, 1719-ben épült Dursley Galley-t vette. A rendelet megállapította a méreteket, melyek alapján az 1720-ban elveszett Greyhound és Blandford, valamint a 1727-ben kiselejtezett Rye pótlására három új hajó épült meg. A már meglévõ hajókból 17 másikat átépítettek az Establishment szerint: a Lyme Shoreham 1720-ban, a Scarborough 1722-ben, a Lowestoffe 1723-ban, Garland, Seaford és Rose 1724-ben, Deal Castle, Fox, Gibraltár, Bideford, Seahorse, Squirrel, Aldborough, Flamborough és az Experiment 1727-ben, a Phoenix 1728-ban készült el. Két további 20 ágyús hajót a Sheerness-t és a Dolphin-t ben átépítették Deptfordban egy kissé kibõvített formában. Típus: 20 ágyús hatodik osztályú hajó Térfogat: 374 bm Hossz:32,3m,(gundeck), 26,7m (gerinc) Szélesség: 8,6 m Hajóûr: 2,8 m Személyzet: 140 katona és tiszt Fegyverzet:20 ágyú: Felsõ fedélzet: 20 6 fontos A 1733 felülvizsgálat nem tett változást a gundeck hosszában, de az 1719-es méretekhez képest csökkentette a gerinc hosszát 22,5 cm-el, jelentõsen növelte a szélességet 65 cm-el és a hajóûrt 7,5 cm-el. Térfogat: 430 bm Hossz: 32,3 m (gundeck), 26,5 m (gerinc) Szélesség: 9,3 m Hajóûr: 2,9 m

13 Két 20 ágyús hajót átépítettek Deptfordban az 1733 méretekre: a Tartart 1734-ben, a Kenningtont 1736-ban. Késõbb közös tervek alapján között másik 14 hajó újjáépítését kezdték el kereskedelmi vállalkozókkal: a Fox, Winchelsea, Lyme, Rye, Experiment, Lively, Port Mahon, Scarborough, Success, Rose, Bideford, Bridgewater, Seaford és Solebay voltak ezek. Két további hajónak, ezek a Greyhound és Blandford, egy kissé kibõvített kivitelezésére is kötöttek szerzõdést 1741-ben. A 1741-es felülvizsgálat méretekei: Térfogat: 498 bm Hossz: 34,1 m (gundeck), 27,9 m (gerinc) Szélesség: 9,8 m Hajóûr: 3,4 m Tizenöt hajót építettek ez alapján, az õszeset szerzõdéses alapon, közös tervekben biztosítva az elõírásokat. Ezek a Lowestoffe, Aldborough, Alderney, Phoenix, Sheerness, Wage, Shoreham, Bridgewater, Glasgow, Triton, Mercury, Surprise, Siren, Fox és a Rye. További két hajó, a Centaur és Deal Castle épült meg egy kicsit más kivitelben, de úgy hogy közben megfeleljenek az 1741-es kritériumoknak. Még egy hajó, a Garland épült között a Sheerness hajógyárban a többitõl valamivel hosszabb kivitelben. Forrás: Huszár László