HERCZEG FERENC ÉS SZÍNMÜVEI

Átírás

1 NAGY PÉTER HERCZEG FERENC ÉS SZÍNMÜVEI Első, 1890-ben megjelent regényének a címe Fenn és lenn volt. Herczegnek voltak kvalitásai, nem is csekélyek; de a prófétaság nem tartozott közéjük. Ekkor mégis próféta volt: első regénycíme mintegy pályája-hírneve görbéjét rajzolta fel két szóban. Mert volt már magyar író nem egy, akit életében szárnyára kapott a népszerűség, s az utókor már a nevét is habozva jegyzi le például Nagy Ignác, Vas Gereben, Szomaházi István, de olyan, akit a hivatalos és az olvasó nemzet annyira elhalmozott volna szeretete, nagyrabecsülése, sőt bámulata jeleivel, mint Herczeget, nem vagy alig volt s bizonyára senki, aki mint ő, még életében annyira megérte volna sajátmaga elmúlását, híre-neve porba hullását s ami a legtöbb és legfájdalmasabb: művei olvasatlanságát. Ha ez így alakulhatott, abba természetesen a hosszú élet véletlene is belejátszott. A Buda haldia és Az új földesúr megjelenésének évében született, s akkor hal meg, amikor Juhász Ferenc Tékozló országa lát napvilágot, amikor Csoóri, Sánta, Kamondy fellépnek. Az ily hosszú élet szinte mindig perspektíva-zavarba ejti az utókort-kortársakat : Herczegre gondolva még mi is hajlandók vagyunk őt mint a Horthy-korszak poéta laureatusát, írófejedelmét" számon tartani, pedig addigra ő már csak irodalomszociológiai jelenség, ha néha új művekkel jelentkezik is; még Adynak s Móricznak, Krúdynak sem kortársa, nemzedékkel előzi meg őket; ő nem a századelő, hanem a századvég írója, ott alakul ki jelleme csakúgy, mint írói alkata, erényei és hibái, ereje s gyöngéi egyaránt. A századvég írója a dualizmus válságának írója; Jókai, Mikszáth, Tisza Kálmán és Rákosi Jenő pártfogoltja Tisza

2 Herczeg Ferenc és színművei 867 István barátja és fegyvertársa politikában, sajtóban, művészetben egyaránt. Ezek a nevek behatárolják az embert s a politikust némiképp a művészt is. De művész volt-e? A kérdés a tízes évektől kezdve újra meg újra felmerül; ahogy az előző két évtizedben fel sem merülhet. Az induló írót Gyulai szenteli fel" egy tartózkodással elismerő kritikában, 1 melyben szinte egy századra kanonizálja Herczeg írói jellemét: ő emeli ki elsőként (s utána számtalanon) előkelő hang"-ját, az addig elhanyagolt katonaélet hiteles rajz"-át, a népélettől való elfordulását s azt, hogy legszívesebben a fensőbb körök és a középosztály szalonjaiban mulat"; hogy érzelemtelen, de gunyoros, hogy tartózkodó hangja néha egykedvűséget takar, s hajlamos a felszínességre. Ez a kép jó ideig nem változik mint ahogy nem változik az sem, hogy Herczeget a java tehetségek között tartják számon. így ír róla a századfordulón Osvát Ernő is, 2 a század első éveiben Ady is az igaz író emberek" között sorolja fel; 3 csak a kiélesedett harcok idején, ben veszi észre azt a jellemzőjét, amely a haladó irodalomban azután Herczeg örökös epitetonjává vált, s nem jogtalanul: hogy srófos eszű, kis képzeletű sváb". 4 Herczeg kétségtelenül a földi s az olimposzi istenek kegyeltje volt; de nem a Múzsa csókolta homlokon, hanem Fortuna. Szinte hihetetlen, hogy zuhogott rá az elismerés, a siker: alig jelenik meg első (s valljuk be: elég gyenge) regénye, a Petőfi Társaság tagja lesz, két év múlva a rangosabb Kisfaludy Társaságé; alig harminc éves, amikor már az egyik legnagyobb tömeghatású folyóirat, az Új Idők alapítója-főszerkesztője; még nincs negyven éves, amikor az Akadémia rendes tagja; ötven éves korára már tiszteleti taggá választják; az elnyert díjaknak, jutalmaknak se szeri, se száma. Közben két ciklusban képviselő, az Új Idők mellett szerkeszti Tisza Istvánnal a magyar reakció színvonalas ideológiai folyóiratát, a Magyar 'GYULAI P.: Mutamur. Bírálatok. Bp OSVÁT E.: Idegenek között. Összes írásai. Bp ADY E.: író emberkék. Az irodalomról. Bp ADY E.: Petőfi nem alkuszik. Uo. 290.

3 868 Egri Péter Figyelőt; fellépésekor a győztes párbajhős nimbusza övezi (és számos további párbajé növeli később), híres sportfiú, híres színésznők kedvence, kalandoskedvű utazó s mindemellett a toll szorgalmas munkása, ír regényt, novellát, színművet garmadával, s mellettük mindvégig aktív újságíró is, aki hol vezércikkeivel, hol ellesett párbeszédeivel" szól bele a politikai és kulturális életbe. Te-tu a Monarchia számos vezetőjével, hatalmasok barátja s hatalom maga is; éppúgy otthon van az Országházban, mint az Országos Kaszinóban vagy a Szabadelvű Klubban; a srófos eszű" verseci patikus-fi a tollával mindazt megszerezte, aminek nála sokkal tehetségesebb írók soha a közelébe sem juthattak; de azt is, amiről saját, kiröpítő polgári osztálya tagjai csak mint rózsaszín álomról fantáziálhattak. S mindezt élete első ötven esztendejében; a következő negyven már csak ráadás, mely tovább halmozza az elismeréseket, de ezeket tudatosan egy elmúlt korszak szimbólumára, reprezentánsára aggatja. Herczeg művészileg is, emberileg is befejezte pályafutását az első világháború végéig; később írott művei néha nem rosszabbak, de sohasem jobbak, mint fiatalsága alkotásai. S ami még fontosabb: sem gondolatilag, sem érzelmileg többé már nem tud azokon a kereteken átlépni, amelyek addig benne s számára kialakultak. Ezért a továbbiakban is csak az első világháború végéig szemléljük drámaírói tevékenységét: a későbbiekről nincs mit mondani, hacsak el nem ismételjük azt, amit ezekről mondhatunk. A századvég írója, a válságba került Monarchia írója. Sikerében, népszerűségében, hirtelen országos elismertségében benne volt az is, hogy a magyar irodalom egyik hullámvölgyperiódusában lépett fel: a régi nagyok már túl vannak nagy műveiken, ha ugyan el nem hallgattak végleg; az új nagy nemzedék a tízes évekkel hódítja meg az ízlést és szíveket. Mikszáth is előtte és fölötte jár, igazi versenytársai Ambrus, Bródy, Gárdonyi. Jó ideig úgy látszik, hogy kortársainál jelentősebb: Gárdonyi a történeti regényeiig inkább csak modernebb hangvételű Baksaynak látszik, a városiasodó közönségnek erősen falu-szagú; Ambrus franciássága meg túlzottan

4 Herczeg Ferenc és színművei 869 import-illatú. Bródy a villogóbb, sokszínűbb de a szertelenebb, egyenetlenebb is, akinek életről, társadalomról kényelmetlen és zavaró dolgok jutnak az eszébe. Herczeg teljesen itthoni" és megnyugtató; nem visz büdös parasztházba és szurtos diáktanyára, hanem szalonba, vívóterembe vagy vidéki kúriára : azt a világot mutatja könnyed otthonossággal, amelyben az akkori magyar olvasóközönség részben valóban otthon volt, részben vágyakozott. Ezt az úri világot Mikszáth is, Justh is mélyebben, hitelesebben ismerte nála meg is volt róla mindegyiküknek a véleménye. Herczegnek az is szerencséjévé vált, hogy ő parvenü volt ebben a világban: a polgár-gyerek benne mindaddig nem tért magához az örömtől és büszkeségtől, hogy a dzsentrik, kadétek, huszártisztek, jukker-lányok maguk közé fogadták, míg oly mértékig nem azonosult velük s ideáljaikkal, amilyen mértékig egy igazi tehetségű dzsentri-fiúnak egy Török Gyulának, egy Krúdynak vagy egy Thurynak már nem sikerülhetett. Akkor, amikor a dualizmus egyre válságosabb, egyre viharosabb vizekre jutott, Herczeg volt a megnyugtató, szilárd pont: az asszimiláció csodája, nem a faji, hanem a mentalitásbelié, amelyről akkor kizárólagosan szó volt. Otthonról hozott polgár-erényeit: szorgalmát, hidegfejű számításra való hajlandóságát, a megszerzett megtartására és kamatoztatására való képességét, a képességeivel való takarékos gazdálkodás adottságát, a belső és külső lehetőségek határainak józan felmérését mind annak az osztálynak a szolgálatába állította, amely az akkori Magyarországon uralkodott, s amelyet ő a kultúrember" fogalmával azonosított. 5 így nemcsak támogatója de egyenesen kialakítója is lett egy úriember-ideálnak" mely ugyan kúriában-kaszárnyában-kaszinói bálteremben előtte is kiformálódott, de amelynek ő adott legpregnánsabban hangot, magatartási és életideáljaikat ő fogalmazta meg könnyed és 5 Nekem különben az a meggyőződésem, hogy a kapás ember lehet sváb vagy tót, kultúrember azonban Magyarországon csak magyar lehet." H. F. Emlékezései. A Várhegy. Bp

5 870 Egri Péter nagyvilági hangon, s ezáltal elterjedésükhöz, a társadalom más rétegeibe való beivódásukhoz nagyban hozzájárult. A Herczeg-jelenségben ez volt éppen a vonzó lefelé és fölfelé egyaránt: nem osztálya foglya" 7 volt ő, ellenkezőleg, kissé túlozva: osztálya árulója, hiszen saját polgári osztálya erényeit használta arra, hogy a feudális úri osztállyal minél szenvedélyesebben azonosulhasson; de ezzel csak még hűbb és hitelesebb kifejezője lett saját osztályának, amely másra sem vágyott, mint hogy befogadást nyerjen a lovaglás-vadászat-cigányozás kultúremberi" sáncaiba. S mint mondottuk, ezt a legjobb polgár-erényekkel tette, talán ezért is hitték sokan és sokáig, hogy ő a magyar burzsoázia reprezentánsa; 8 ha és amennyiben az volt, akkor saját erejével annak gyöngeségét, úriemberségével" annak lakáj-voltát, karakánságával annak megalkuvását, sikerével és beérkezésével annak a feudális uralkodó osztályok előtti ön-feladását reprezentálta. És ezt elvégezni a legjobbkor jött : a millénium évtizedében, amikor a dolgozó osztályok külső feszítése s az uralmon levő rétegek belső feszültségei meg a nemzet" és a nemzetiségek, valamint a magyarok és osztrákok ellentétei már egyre szemmel láthatóbban repesztgették Ősbudavár kulisszáinak aranyfüstjét. О egy történelmi pillanatra elfedte a repedéseket, egyszemélyi garanciája lett a nemzetiségekből úrrá aszszimilálódó Rákosi-féle harmincmillió magyar"-nak, sőt harcos és rendíthetetlen szabadelvű-pártiságával még annak is, 6 Aki már élt abban az időben s csak kicsit is figyelte az akkori társadalmi életet, elfogadja azt a nézetemet, hogy H. férfitípusai jelentékeny hatással voltak a magyar úri férfitípusok kialakulására." SCHÖPFLIN A.: A magyar irodalom története a XX. században. Bp BARTA J.: H. F. mai szemmel. Költők és írók. Bp Maga H. F. se nem cigány, se nem gentry, hanem a mai világban szinte páratlan maradék példánya a meggyőződéses bourgeoisnak. Az ő igazi vágya a nyugalom, az ő igazi célja a béke, s e rendkívüli ember hitvallása a középszer." PATÓ PÁL (IGNOTUS): Honthy háza. A Hét II. 16. no. 1. Itt köszönöm meg Mikó Krisztinának e dolgozat anyaggyűjtésében nyújtott értékes segítségét.

6 Herczeg Ferenc és színművei 871 hogy okos ember ebben az országban csak hatvanhetes lehet. Mindezért a nemzet" nem győzött elég hálás lenni neki; s ő ezt hasonlóval: saját erényei és korlátai megerősítésével viszonozta. Ezek jutottak érvényre színműveiben is. Herczegről sokan elmondották ki dicsérve, ki hibáztatva, hogy nem elsőrendűen drámaíró, hogy minden színműve elbeszélésből lett, 9 s hogy írói erényei színpadon gyakran a visszájukra fordulnak. 10 De ez, bármennyire igaz, nem magyarázat arra, miért lett Herczeg, amint színpadra lép, ott is országos siker; még az sem elég magyarázat rá ami pedig személyes sikeréhez nem kis mértékben hozzájárult kávéházban és kaszinóban egyaránt, hogy talpig úriember", aki nem átall a tolla után élni. A közönséget az ilyesmi nem hatja meg, tán nem is nagyon figyel rá; de az igen s ezt a színházi közönség tán érzékenyebben felfogja, mint az olvasók, hogy Herczeg vákuum-helyzetben lépett fel, Csiky Gergely eltűnte után, amikor irodalmi" szerző gyakorlatilag nem is volt a magyar színpadokon, csak németek, franciák, meg újságírók. S az első pillantban tudta már, mit kell csinálnia: komilfó kis Csiky Gergely, a magyar világot viszi a színpadra, a dzsentrivilágot, de bámulatosan elsajátított franciás technikával. A dolovai nábob leánya : első darab, első, mindent elsöprő siker. Csak a Nemzetiben négyszer újítják fel, több mint kétszázszor adják, hogy az országban hány zor s hányfelé játszhatták, azt még senkinek sem sikerült megszámolnia. A kri- 9 Legrészletesebben kimutatta ezt ZSIGMOND F. : H. F. Debrecen, Számos idevonatkozó észrevételt tartalmaz a H. F. irodalmi tevékenységéről szóló talán legrészletesebb tanulmány: FUTÓJ.: H. F. It , , , ,,... sokkal kitűnőbb elbeszélő, hogysem jó drámaíró volna; soha nem fog igazi drámát írni, mert csak annyit tud ehhez, amennyit meg lehet tanulni, ez pedig semmi. Ellenben az ő elbeszélő erényei színpadi fogyatékosságok. (...) Itt bosszúlódik meg, hogy H. F. nem a maga lelkét leheli az alakjaiba s a meséibe: az elbeszélő hanggal együtt H. F. is eltűnik..." IGNOTUS: Pitiero és H. Válogatott írásai. Bp

7 872 Egri Péter tikusok is bámulattal állnak előtte, rögtön Csiky utódát látják benne 11 még aki fenntartásokkal él és súlyos művészi hibákat vesz észre, az is azt várja tőle, hogy ő fogja magasabb színvonalra emelni a magyar társadalmi drámát". 12 A darab kezdő embernél meglepő színpadi teknikával és routinnal" van megcsinálva, kétségtelen; e technikának az az alapja amit Bérezik Árpád mindjárt észrevett, hogy minden felvonásnak megvan a poénje, de Herczeg ezt tudatosan visszatartja, hogy a IV. nagyjclenete annál jobban sikerüljön, mintegy kumulálva a korábbiak nem teljesen kiaknázott feszültségét. A hatásban a technika kétségtelenül jelentős részes, de nem a főoka. Sokkal inkább az, hogy bensőséges intimitással beszél arról a világról, amelyre a közönség általában kívülről felnéz : a már az arisztokráciába érő (bár éppen tönkremenő) dzsentri s a hivatásos katonatisztek (persze a legarisztokratikusabb fegyvernem: a császárhuszárok) világába. 13 Ahogy technikája az ekkor Európa-szerte elsöprő sikert arató, nálunk is szériában diadalmaskodó Vasgyárosé, úgy érzelmi és gondolati világa is Georges Ohneté: onnan a mindent átáztató szentimentalizmus, a snájdig" elegancia ruhában és érzelmekben egyaránt. Csak magyar módra min- 11 így a Pesti Hírlap és a Magyar Hírlap névtelen kritikusai, valamint BERCZIK Á. a Budapesti Hírlapban (1893. III. II.). 12 ÁBRÁNYI E. és KESZLER J. a Pesti Naplóban, ill. a Nemzetben (uakkor) egyaránt a jellemrajzot és a jellemek színi hatás szerint való megkorrigálását hibáztatják. AMBROZOVICS D. (Egyetértés) lát legmélyebben belé: Az ő pszikhológiája olyan, mint a szellő, mely végigsuhan az emberi szív feneketlen tengerének tükrén s apró kis habocskákat támaszt rajta, melyek csakhamar megint nyomtalanul elsimulnak." 13 De legjobb benne a katonai légkör képe, mely meglepő újszerűségével és tetszetős realisztikájával hatalmasan ragadja meg és mindvégig erősen fogva tartja a néző lelkét. Ebben H. eredeti." KESZLER J. id. kritikája. Itt érdemes megemlíteni, hogy H. életrajzírója (SURÁNYI M. : H. F. Bp. é. n. [1925] 19.) és H. saját emlékei (A Várhegy ) szerint egyaránt először A hozományvadász címen, teljesen csikys, civil" környezetben írta meg a történetet, amit barátai tanácsára eldugott; amikor PAULAY E. darabot kért tőle, gyorsan átírta a meglevőt, s az lett A dolovai nábob leánya.

8 Herczeg Ferenc és színművei 971 den a visszájára fordul: ha a vasgyáros lelki nemességével megtöri az arisztokratalány fennhéjázását, itt még a parvenü is báró (bár a háta mögött zsindelybárónak nevezik) és rezonőrséget lelki nemességgel párosít. Azon csak Ábrányi Emil akad fel, nem a közönség, hogy Merlin báró, ha ilyen okos és higgadt, hogyan válhatik egy jukker-asszony akarattalan bábjává; s ha Tarján Gida a B. H. huszárnovellái népszerű hőse, aki itt mint elszánt hozományvadász lép fel amikor megtudja, hogy Jób Vilma csak a szép szemét hozza a házasságba, hogyan találja meg hirtelen a huszáratilla alatt azt az érző, nagy szívet, amely őt is, a darabot is heppiendhez segíti? A közönség inkább attól volt meghatva, hogy valaki ha megcukrozva is, de mer a kaució átkáról beszélni, 14 s a bennfentes bensőséges otthonosságával vezeti őt be a tiszti élet egy elzárt és mesterséges nimbuszban tartott elit kaszt mindennapjainak örömeibe és problémáiba. Az érzelmességet fordulatosság enyhíti, s az író akaratából mindent jórafordító kifejlet oly megnyugtató önmagában is, de felhangjaiban méginkább. Hiszen bár öntudatlanul, de annál szimbolikusabban talált rá Herczeg ebben a darabban a kor összes Jób Sándorainak vágyálmára: ha ők elváltózták, elkártyázták a birtokot, majd jön az okos és szorgalmas Merlin, akit csak meg kell bárósítani, hogy vagyonával megmentse a Jób-vagyont, partihoz segítse Tarján Gidát s ha ennek éppen özvegy Domaházyné keze az ára, hát adjuk oda neki, az özvegy se csinál rossz üzletet... Ez bizony a Szabadelvű Párt merkantil-szárnyának ideológiája, Ohnet nyelvén elbeszélve nem csoda, ha a Tiszák rögtön felfedezték benne a hasznos szövetségest. S amit itt saját véleménye szerint mollban és andanteben oldott meg, 15 azt dúrban és staccatoban hat év múlva viszi a színpadra már mint gyakorlott színműíró: ez a Gyurkovics-lányok. A Gyurkovics-fiúk s a Gyurkovics-lányok először 14 THURY Z. Katonákja erről többet és keserűbbet mond el de H. után öt évvel. 15 Idézi ZSIGMOND F. id. mű, Irodalomtörténet

9 874 Egri Péter mint folytatólagos tárcanovella-hősök és hősnők arattak rendkívüli sikert megint azért, mert egy jól ismert vagy hőn vágyott világba vezettek, az élet problémáit stiklikkel megoldhatóknak mutatták, s a fiatalság optimizmusával nézték az élet minden jelenségét a megoldhatatlan problémákat is. Valószínűleg igaz, hogy a Gyurkovics-fiúk históriáiban Herczeg saját nagydiák, jurátus és patvarista kora kezdeményezett, átélt vagy hallott kalandjait öntötte irodalmi formába 16 a korra jellemző módon aranyos stikliknek állítva be a svihákságokat, sőt némely, a törvény szegélyét súroló cselekedetet. 17 S ha nem is érdektelen, de abban sem kell döntenünk, hogy a bunyevác lekvárhozományos lányok" 18 vajon valóban Herczeg fiatalkorának személyes élményei-e, mint ő maga állítja, 19 vagy pedig modernizált kópiái Jósika Miklós utolsó nagyobb elbeszélésének? 20 Valószínűleg ez is, az is; de az kétségtelen, hogy ugyanaz a fél-írói, fél-újságírói verve" hozta létre s ugyanannak a közönségnek, mint amelynek Gárdonyi írja időben is ugyanakkor a Göre-történeteket; 21 csak míg a közönség Görééket kiröhögte, Gyurkovicsékra rákacagott... Egyébként ez az életkép négy szakaszban" megint mindent elsöprő siker lett egy félszázadon át játszották az ország hivatásos és műkedvelő társulatai, s a közönség sosem tudta megunni. Ötletes, jólperdülő bohózat ez, azzal a különös, erényszámba is vehető gyöngével, hogy valójában négy egyfelvonásos, melyet csak a fiú- s lány-tréfamester Gyurko- 16 Vö. SURÁNYI M. id. mű, Tudtommal még senkisem vizsgálta meg, pedig érdemes lenne alaposabban megnézni: hogyan viszonylanak a Gyurkovics-fiúk a Noszty-fiúhoz? Nem azok sikerére adott művészi replika-e emez? A két író viszonyáról is többet deríthetne ki egy ilyen vizsgálat. 18 Ady E.: A dada. id. mű A Várhegy A hét Losonczi-kisasszony, mely 1865-ben jelent meg a Fővárosi Lapokban. Utal rá DR. VÁNYI F. szerk. Magyar Irodalmi Lexikon (1926) Jósika-cikkében. 21 A párhuzamra utal ZSIGMOND F. id. mű, 26.

10 Herczeg Ferenc és színmüvei 875 vies Mici és Horkay Feri, a már híres Horkayné fia alakja és mesterkedése köt össze; ennek a szerkezeti gyengének az elfedése az életkép" meghatározás, amely egyébként újabb megnyilatkozása Herczeg felületes kacérkodásának a naturalizmus módszereivel. 22 Mi volt a hatás nyitja? A technikai ügyességen, a jól körvonalazott, könnyen játszható, hálás szerepeken túl az, amit egyik kritikusa mindjárt a bemutatókor észrevett: H. F.... beérte azzal, hogy négy egymással lazán összefüggő szakaszban négy kis leányt férjhez adjon, aminek aztán a színházban mindenki örül : a lányos mamák, akik egy szebb jövő hajnalhasadását látják ebben, a lányok, akiknek nagy megnyugvás, hogy hozomány nélkül is férjhez lehet menni, a férjek, kik a kéj egy nemével konstatálják, hogy ez velők már nem történhetik meg és az agglegények, akik kárörvendve veszik tudomásul, hogy ez a tömeges szerencsétlenség másokon esett meg." 23 És még ezen is túl megint az a meleg, bensőséges hang» amellyel a talajavesztett dzsentriről s a fél-arisztokrata huszártisztekről beszél; ahogy kiadja" titkaikat s ezzel hozzájárul idealizálásukhoz. A kritikusok ebben a magyar előkelő társaság hiteles rajzá"-ra ismertek, 24 kevesen törődtek a műfaji lazaságokkal, 25 a kiolvasható morállal meg éppen alig valaki. Pedig erkölcstörténetileg és szociológiailag érdekesebb ez a mű, mint irodalmilag, amihez valóban nem sok köze van. Nem az az érdekes ebben a darabban, hogy melyik Gyurkovics-lány milyen trükkel varrja magát valamelyik óvatosan hevülő huszártiszt nyakába, hanem sokkal inkább az, hogy a 22 Az Alkotmány kritikusa, SZÉKELY N. emiatt a jelenleg dívó naturalisticus irányzat (...) egyik leghívebb követője"-ként aposztrofálja (1899. I. 18.). Egyébként ezzel majdnem egyidőben OsvÁT E. is a leglelkiismeretesebb realista"-ként, Maupassant-i tudományos tárgyilagosságú íróként tárgyalja. (Id. mű, ) 23 A Magyar Hírlap névtelen kritikusa, uakkor. 24 SZOMAHÁZI I. a Pesti Naplóban, ALEXANDER В. a Budapesti Hírlapban, HUSZÁR V. a Nemzetben, uakkor. 25 TÍMÁR SZ. az Egyetértésben, uakkor. Egyedül MAKSZIÁNYI D. (Magyarország) meri megfogalmazni, hogy ez irodalom alatti produktum, s H.-et magyar Blumenthal Oszkárnak" nevezi el. 8*

11 876 Egri Péter dzsentroid magyar középosztály és a hozzá csapódott, felé aspiráló rétegek milyen visongó boldogsággal vették tudomásul annak nyíltszíni kimondását, hogy egy soklányú, elszegényedett család törvényen kívüli zsiványbanda, melynek minden eszköz jó, hogy a lányokat főkötő alá hozza; hogy ezeknek a lányoknak akármelyik férfi jó, csak hajlandó legyen frigyre lépni, ők azonnal hajlandók belé szeretni; s végül aszszonykorukban amint erről Gyurkovics Kata és Radványi ezredes a darab során többször is kitanítják a házasulandó leányokat mosolyukat és egyéb kegyeiket szabott árfolyamon árusítják saját férjeiknek, készpénzfizetés ellenében... Az ember bizony elámul a magyar előkelő társaság hiteles rajzán" s azon, hogyan keveredett ebben a társaságban s gyakorlati moráljában a középkorian feudális házassági erkölcs a legmerkantilebben kapitalistával. De elámulhat azon is, hogyan tudja az író ezt a világot saját azonosulása hőfokával úgy felhevíteni, hogy legsötétebb vonásai is szeretetreméltóknak, rokonszenveseknek, kacagtatóan bájosaknak tetszenek. Mert ez az ideálvilág ; minden mást, ami kívül esik a dzsentrikúria s a huszártiszti kaszinó élet- és érdekkörén, többékevésbé éles kritikával szemlél. Nem mintha hiszen láthattuk ebben nem venné észre a kritizálhatót sőt károsat; csak azt mosollyal hatálytalanítja, kacagva azonosíttatja a nézőt legléhább alakjaival is. A Csiky Gergelyre hivatkozás, mely a kritikában oly általános volt Herczeg színpadra lépése idején, nyilván nem ment el észrevétlenül az író füle mellett. A két jukker-játék közötti színműírása szembetűnően ennek a szerepnek a betöltését célozza, egy fejlettebb, csillogóbb franciás színműírási technika egyre jobban begyakorlott fogásaival. A dolovai nábob leánya után A három testőr: Ohnet után Labiche ha ugyan valóban nem Oskar Blumenthal. Rendkívül jól perdülő, kacagtató szamárság de kinek a kontójára? Egy ember igazán nevetséges itt, Pollacsek, a borkereskedő, aki alkalmazottaival szemben vérszívó pöfeteg, a darabba

12 Herczeg Ferenc és színművei 877 tévedt Matamorral szemben undokul poltron, feleségével szájhős papucs, önmagával szemben pedig minden önszépítő önáltatásra kész hólyag. Megint két játékmester van: Lizi, a Pollacsek gyámleánya, aki mindenkit zsebre tesz, kivéve a másik játékmestert, Rátkyt, az újságírót, akihez sok galiba után végül férjhez megy. A világ, amit színre visz, megint megkapóan újszerű: borpince, pesti szerkesztőség, polgárház de amit ezzel mond, meglepően régimódi : a vidékről Pestre úriemberesedett dzsentri szemszögéből gúnyolja ki a polgárt s a polgári világot, hiszen azoknak is eszményképük a címül adott három cári testőr, a verhetetlen párbajhősök, akiken csak a szerkesztő hír-trükkje tud kifogni. A kritikusok szinte kivétel nélkül találtak rajta több-kevesebb kifogásolnivalót 26 nem úgy a közönség, amely megint diadalra vitte a darabot. A korszak két legtekintélyesebb színikritikusa, Alexander Bernát és Keszler József A három testőrt látva úgy ítélték, Herczeg jobban tenné, ha a komolyabb nemben gyakorolná magát; s Herczeg, a szorgalmas jótanuló, a leckét mindjárt komolyan is vette. A Csiky-örökségnek ezt a részét is megpróbálja meghódítani, két nekifutásban is. Az első ünnepi alkalomra készült: a milléniumra. Ez a Hottthy háza, mely egy megyéspüspök halála körüli bonyodalmakkal mondja el igen elítélő véleményét a züllött és pénzéhes arisztokráciáról és magasztalja fel a lófő püspöki jószágigazgató és tehetséges ügyvéd fia személyében a dolgozó, polgári állást vállaló dzsentrit. Röviden mondva: ez a Dzsentri Kaszinó bírálata a Mág- 26 AMBRUS Z. behunyja a szemét a tartalom felett, hogy a technikában gyönyörködhessék (Magyar Hírlap, III. 3.); ALEXANDER B. mint H. egész pályája során ebben sem talál kifogásolni-, csak lelkesednivalót (Budapesti Hírlap); KESZLER J.-nek (Nemzet, uakkor) és a Pesti Hírlap névtelenjének komoly kifogásai vannak, melyeket legtömörebben TIMAR SZ. fogalmaz meg: A különbség az ilyen s a francia bohózatok között az, hogy ami a franciáknál elevenen a lélekből fakad, ami ott természetszerűleg önkéntelenül pattan ki a költő homlokából, az itt utánzat és machináció; ami ott valódi élet, az itt csak látszata az életnek, de voltaképpen nem élet; ami ott eredetiség, az itt csak másolás." (Egyetértés.)

13 878 Egri Péter nás Kaszinó fölött; Herczeg ambíciójában valószínűleg Ibsent célozta meg, 27 de igazán megintcsak Ohnet-t találta el. 28 S ezen még az sem segít, hogy meséje minden valószínűség szerint aktuális valóságban gyökerezik pusztán az író megfordítja a valóságot, hogy ujjat ne kelljen húznia az egyházzal is. 29 A komoly nemben persze nem lehet tréfákkal és stiklikkel elütni a világnézetet; Herczeg vállalja is, szinte az egészét mindannak, amit a magyar dzsentri komolyan vesz. A nacionalizmust, mely a gazdasági érdek elé lép 30 éppúgy, mint az érdekházasság idealizálását; 31 a származási gőgöt mint a 27 Innen származik az egyébként minden kritikusa által kifogásolt III. felv., amelyben a vőlegény leleplezi menyasszonya előtt az anya múltját, a leány származását. 28 Sándor : Ellenállhatatlan, szinte démoni kíváncsiság bánt, hogy belenézzek a leány szívébe. És bele fogok nézni, ha vaspáncéllal övezné is magát. Nemere : Féltenélek, ha nem ismernélek!" Honthy háza III ÁBRÁNYI E. (Pesti Napló, II. 15.) céloz a kritikájában arra, hogy egy megyéspüspök a közelmúltban teljesen adósságba merítette egyházi birtokát, hogy félmilliót hagyhasson családjára. A darabban is félmillióról" van állandóan szó mint a püspök által megszerzendő összegről, a nagyszerű árvaház megalapítására. 30 Nemere : A lemondási kérvényemmel szolgálhatok, a szerződéssel nem! (Sándorhoz) A belga részvényesekről van szó, akik bérbe akarják venni a miklósi uradalmakat... Afféle gazdasági vámpírok, akik kiszívják a velőt is az anyaföld csontjaiból legújabban megint azzal kenik a tengelyüket, hogy óriási előleget kínálnak a püspöknek. Püspök : Szükségem van a pénzre! Nem tudom befejezni a munkámat! Sándor : És a mostani bérlő? Nemere : A püspök ki akarja dobatni, mert élhetetlen ember és nincs pénze. Afféle négyesfogaton járó, vadászó úr... Szóval: szamár. De magyar szamár! Es ha én püspök volnék, akkor magam is többre becsülném ugyan a külföldi telivért, de jobban szeretném a magyar szamarat." Honthy háza. I. XI. 31 Etelka : Igaz nemes ember módjára viselkedett Idával szemben is... Szereti és mégis férfiasan levonta a következtetést abból, hogy szegények mind a ketten. Iván : Gavallér-kötelességem volt a lemondás." Uo. I. 5.

14 Herczeg Ferenc és színművei 879 jöttmentek" lenézését. 32 De mindettől jó nem lesz a darab: megbukik a kritikusok előtt még kevésbé, mint a közönség előtt. 33 A Hotithy háza nagyot bukott; a Gyurkovics-lányokkíú szinte egyidőben színre kerülő másik fennkölt" darabja, Az első vihar legalább akkorát. Amint egyik kritikusa találóan megfogalmazta: Irtózik a mélységektől, mint közönsége" 34 és az előzőhöz képest is süllyedés; vagy amint legpregnánsabban megint Ignotus jellemezte: a színpadon egy csomó hülye és bestia kóvályog és pöffeszkedik, hogy együttvéve kitegyen egy fogyatékos Marlitt-mesét." 35 32,,Nemere : Ki a nagyságos urad, vén szószátyár? Gyolcs : Bocsánat... tekintetes uram! Nemere : A lófő dédapám se nagyságoltatta magát... Kanonok vagy regálebérlő se vagyok!" Uo. I A kritikában már elég jól érzékelhető a megoszlás: egy újfajta ízlés-igény kezd mocorogni bennük. A régiek" PRÉM J. (Magyarország, II. 15.), TÍMÁR Sz. (Egyetértés) HORVÁTH C. (Alkotmány), ALEXANDER B. (Budapesti Hírlap) igen enyhe fenntartásokkal és nagy lelkesedéssel üdvözlik a darabot, akárcsak AMBRUS Z. (Magyar Hírlap) is; az újak" elég sok kifogást mondanak, KESZLER J. (Nemzet), ÁBRÁNYI E. (Pesti Napló) határozottan elutasítják, K. (Komor Gy.?) szerint (Pesti Hírlap) élénken emlékeztet a Feuilletféle regényekből készült drámákra", de legalaposabban és legigazabban IGNOTUS intézi el:,,... van az ő mai darabjának egy első fölvonása, mely méltó volna rá, hogy egy isten kegyelméből való színművész két világrészben harminc esztendőn át arasson vele művészi babérokat. Ezt a fölvonást a közönség nem méltatta kellőképen, hatástalan hangzott el (...) A második fölvonás, mely egy lehanyatló társadalmi osztály szalmaszálhoz való kapkodását foglalja magába, megkapta az urakat, de a népséget, katonaságot elkeserítette, s a művészet géniusza lefelé fordította fáklyáját. A harmadik fölvonás pedig, mely az előbbi kettő középarányosát vonja meg, egyiknek se kedvez, egyiket se elégíti ki, s egy Dumas filsre méltó problémát részint a Marlitt, részint a Wilkie Collins módjára old meg; szentimentálisan, mint egy német, de brutálisan, mint egy ügyész ; ez nem kellett sem a Bayardffyak testének, sem a fiók Lemaítre-ek lelkének..." A Hét, I. no. 34 SEBESTYÉN K., Magyarország, II IGNOTUS: Pinero és H. Id. h. 178.

15 88o Nagy Peter Herczeg Ferenc élete szinte kezdettől fogva összekeveredett a politikával. Talán apja polgármestersége s ekkori meghurcoltatása, talán pusztán alkata tette, hogy a maga tevékenységét kora fiatalságától késő öregségéig nem tudta és nem akarta az irodalmi szférára korlátozni, hanem az irodalmin s a politikáin mindig együtt, egyszerre mozgott. Lehet, hogy ezt is csak okos, hidegszemű számításból tette : meglátta, hogy az úri Magyarországon a legtehetségesebb író is csak senki skribler; valakivé akkor lesz, amikor beül a t. Házba a hatalmasokkal parolázni. Jókai, Mikszáth is erre tanították de ezt folyamatosan igazolta az élet. A millénium éve Herczegnek nemcsak négy kötetet hozott: meghozta a képviselői mandátumot is. Attól kezdve ott serénykedik a mamelukok között; Bánffy alatt lelkesen, Széli Kálmán pártonbelüli nagykoalíciója alatt egyre inkább elhidegedve, mind szilárdabban állva Tisza István harcostársai táborába. A politika egy fordulatánál ki is lép a Szabadelvű Pártból: 1901-ben már pártonkívüli képviselőként tör kisebb borsokat a kormány orra alá hogy még az évben ki is buktassa a hatalmi apparátus a renitenskedőt a parlamentből. Emlékezéseiben Herczeg az aggkor megszépítő távolából úgy látja aktívan politizáló fiatalságát, mint amiben őt igazán nem nagyon érdekelte más, mint a nők, az írás, meg a különös figurák, akikkel parlamenti pályáján összejött. Bizonyára érdekelték ezek is; s kétségtelen, mindig volt annyi józan esze, hogy amikor módja lett volna rá, akkor sem engedte magát adminisztratív funkcióval lejáratni. De azért a politikában ennél több és szenvedélyesebb érdeke volt; színpadi pályája is ezt igazolja. Nem mintha a századfordulóig írott darabjaival ezt komolyan bizonyítani lehetne. Láthattuk, van azokban világnézet és társadalmi meggyőződés bár ennek eléggé rávilágít a jellegére, hogy sikeres csak a legkönnyebb hangvétel mellett tudott lenni; amint komolyra fordította a szót, a közönség elfordult tőle. A századfordulóval mindez megváltozik. A nagyobb poli-

16 Herczeg Ferenc és színművei 881 tikai jártasság, a növekvő irodalmi ambíció, Tisza István szemnyitása, a Monarchia válságának mint érezhetőbbé válása, vagy pusztán az tette-e, hogy a negyvenedik évéhez közeledett az immár nemcsak képviselő, de egyben akadémikus Herczeg mindinkább a nemzeti költő babérjára tör. Nálunk a nemzeti költészet ez idő tájt elválaszthatatlan volt a történelmi témától. Az egész romantika hagyománya erre mutatott, az irodalmi társaságok díjai, pályázatai erre buzdítottak, a lapok időnként visszatérő panaszai ennek a hiánya miatt sóhajtoztak, az Atyamester", Rákosi Jenő példája is erre irányított de a Herczog-fiú nyilván magában is érezte a szükségét (s tán finoman vagy nem nagyon finoman kritikában s társaságban éreztették is vele), hogy történelmi, nemzeti témában kell letennie a voksot, ha igazán Herczeggé akar lenni. Mindez bizonyosan hozzájárult a témaválasztáshoz, amikor a Rákóczi-korról akart drámát írni. О maga ugyan az egészet csak egy restiben egy éjszakán át hallgatott Rákóczi-mars édes-bús lelkesítő hatásának tudja be 36 de nekünk talán nem kell megállnunk ennél a festői hangulatképnél. Élhetünk például azzal a gyanúperrel is, hogy itt eleve volt valami politikai szándék: megszűntetni a 48-as Párt Rákóczi-monopóliumát, amelyet elsősorban a tiszteletbeli pártelnök, Thaly Kálmán tevékenységének és agitációjának köszönhetett, s vele szemben megteremteni saját Rákóczi-hagyományukat, 67-es szájíz szerint. Nemcsak társadalmi tartalmától kellett megfosztania a Rákóczi nevéhez fűződő mozgalmat (ebben Thalyval egyezett), de úgy kellett a nemesi-nemzeti szabadságharcot egzaltálnia, hogy abban benne foglaltassék a Habsburgokkal való kiegyezés potenciális, érzelmi lehetősége is. Meg kell hagyni, hogy ezt a komplikált feladatot Herczeg rendkívül ügyesen oldotta meg, pedig a maga számára még meg is tetézte egy külön akadállyal: eredetileg Bezerédy 36 H. F.: Л gótikus ház*

17 882 Egri Péter lett volna a hőse, de Ocskay családi körülményei" jobban megfeleltek szándékának, mint Emlékezéseiben mondja; 37 e családi körülmények" nyilván Tisza Ilona, Ocskay felesége nevében összpontosultak, mert általa a Tiszák charizmatikus nevét is a darabba tudta foglalni, a színpadon egy idealizált asszony-alakhoz fűzve a közéleti porondon mind gyűlöletesebb hangzású nevet. Az írói tehetség az alak-választásban nyilatkozott meg elsősorban. Nem érdemes firtatni, milyen mértékig valósítja meg Herczeg Ocskayja a történelmi valóságot s mennyiben tér el tőle; a színpadi alak azért pompás találat, mert egy ügy árulóját állítva erősen pozitív fénybe, az ügyet úgy tudja kompromittálni, hogy arról rossz szót mondania nem kell. Ellenkezőleg; a darab során mindenki a vallásos rajongás egy nemével emlegeti Rákóczi nevét, zászlaját stb., maga Rákóczi meg sem jelenik ; csak mint már annyi idő óta minden uralkodó a nem-forradalmi politikai publicisztikában gonosz tanácsadói, tányérnyaló környezete révén kompromittálódik annyira, hogy közvetve már a szellemi képességei is kétségbe vonhatók. 38 Amellett Ocskay a darabban is elnyeri méltó büntetését, mert elhagyta a zászlót, amelyre felesküdött; de ez a büntetés úgy van megkonstruálva, hogy egyben az ügy bukásának is látszik, melyért zászlót emeltek. Ez egyébként hogy a felkelés (hogy forradalmat ne mondjunk, hiszen itt erről szó sincsen) ügye eleve veszett ügy, mindjárt a darab 37 Uo. 38 Pyber : A fejedelem nemes, jó úr; tiszta, fényes, hozzáférhetetlen csillagkép hazám egén. A föld porához semmi köze s ha olykor lemosolyog az udvarosok felhőhada mögül : színaranynak látja a pocsolyát is. A szíve jóságát bizonyítja gyanútlan bizodalma. A fosztogató úr, ki országszerte zsarolja a szegénységet, ha önzetlennek mondja magát: ő neki Cátó és hivatalba jut. A csatakerülő, ki hőstetteivel henceg Rákóczinak Scipió és sereget vezérel. A dicsekvők és hencegők sütkéreznek Rákóczi kegyeiben mi árnyékban didergünk." III. 10. E nyilatkozatot is áruló, kétszínű ember szájába adja; de nincs a darabban semmi, ami cáfolná.

18 Herczeg Ferenc és színművei 883 elején erős kifejezést nyer 39 s szinte felvonásról felvonásra sulykolják a néző lelkébe, tárogató-búsongással. Ezt csak felfokozza Ocskay és egész környezete mentalitása, amelyben némelyes függetlenségi gondolat, igen virulens arisztokratagyűlölet mellett az uralkodó szín az,,eb ura fakó" katonásság, az öncélú virtus, mely önmagában leli örömét s amely egy jellegzetes condottiere-mentalitást jelenít meg, 40 a hivatásos katonáét (hogy ne mondjam, császárhuszár-tisztét), akinek addig van öröme a vagdal к ozásban, amíg rá nem gondol, miért teszi. Az egész Rákóczi-ügy depolitizálására jellemző maga az Ocskay-konfliktus : a kuruc-vezér nem politikán vagy stratégián különbözik össze fejedelmével, hanem protokolláris kérdésen sértődik meg: ezért lesz árulóvá. S ez az ötlet sokoldalúan találékony: nemcsak depolitizálva politizál, hanem egyben az úriemberi magatartást" is idealizálni és történelmileg hitelesíteni tudja. A dráma tehát Rákóczi nimbuszát felhasználva a századfordulós magyar katonatiszt magatartási és erkölcsi normáinak a történelmi jelmezbe burkolt dicsőítése. 41 Ugyanakkor ne titkoljuk hatásos dicsőítése. A darab rendkívül ügyesen van megszerkesztve: mozgalmas, félig 39 Egy sikeres rajtaütés után mondja Ocskay: Urak, tudjátok, mi jár az eszemben? Mindig, ha mámoros vagyok bortól és vértől, erre gondolok: a mi háborúnk reménytelen! Hiába minden hősiesség, hiába minden szívósság, hiába ontunk könny- és vértengert, hiába építünk holttestekből akkora hegyet, mint a késmárki csúcs: letepernek bennünket kiszívják csontjainkból az erőt csúffá tesznek. Hiába minden hiába.!" I. 13. Ez egyébként H. történelmi darabjai ama állandó vonásának is megnyilatkozása, amit KARINTHY oly pompásan gúnyolt ki Az élet olyan mint a Lánchíd-ban: hogy alakjaival előre bemondatja" a jövőt, rájátszva ezzel a közönség történeti tudatára. 40 Ocskay : Nem azt köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Azt nem sokra tartom. Egy szíves lovasattak, egy tüzes asszony csókja, egy kupa bor többet ér. De neked köszönöm azt, ami többet ér az életnél és a szerelemnél; a diadalt!" I Erre céloz már MADARÄSZ F.: H. F. drámái, Eger,

19 884 Egri Péter várt, félig-váratlan fordulatokban bővelkedő, elevenen perdülő játék, mely részben az alap-magatartás, részben a színpadilag hatásos, de íróilag üres egyvonású jellemek következtében a szomorújáték színvonalán feljebb emelkedni nem tud, de tán nem is akar: Herczeget itt is biztos érzéke vezérelte, mit kíván s bír el a közönsége és a saját tehetsége. A műfaj és a hang kiválasztásában váratlan nemzetközi segítséget kapott: éppen amikor azon a bizonyos Rákóczimarson clandalodhatott, 1900 tavaszán mutatta be a Budai Nyári Színkör Rostand Cyrano de Bergeracját, melyet Párizs három évvel előbb ismert meg. Itt készen volt a gascogne-i öntőforma, melybe csak kuruc tartalmat kellett tölteni ; készen a romantikának és szentimentalizmusnak a jóarányú keveréke, a színpadi hatáskeltés eszközei, minden. így lett Ocskay brigadéros a magyar Cyrano szinte akkora sikerrel és hatással, mint francia párja. A kritikai visszhang a majdnem egyértelmű és rajongó hódolat volt. Csiky mellé most már Katona József is felsorakozott, mint akinek örökébe lépett Herczeg; 42 akinek kifogása volt, az is erősen bókba burkolva tette. 43 A legrajongóbb lelkesedést a 48-as Párt lapjában Liptay Károly írja: Herczeg Ferenc Katona és Rostand egyben, végre nemzetközi értékű klasszikus művet termett a magyar dráma, mondja. 44 Ez azon- 42 TÁBORI R. (az Új Idők segédszerkesztője) a Proletárok sikerével veti össze (Pesti Napló, II. 9.); AMBRUS Z., szerint,,a magyar drámaírás Bánk bán óta nem termett ily igazán történelmi és ily igazán hazafias darabot" (Pesti Hírlap), BRÓDY S. (Magyar Hírlap) ugyanolyan rajongással ír róla, mint MAI.ONYAI D. (Budapesti Hírlap). 43 TÍMÁR SZ. (Egyetértés) erős Wallenstein-reminiszcenciákat hall ki Ocskay alakjából; PÁLYI E. (Magyar Szó) csak az I. felv. poézisét dicséri fenntartás nélkül, de az egészet az irodalom győzelmének tartja a színpadi konfekció felett; KESZLER J. (Magyar Nemzet) szellemes-gunyoros hangon leplezi le H. hatásvadász hazapufogtatását s véleményét így foglalja össze: Ami a darabban jó, az a magyarság, a magyar szellem, mely elejétől végig áthatja. Az gyönyörű, az lelkesítő, mert igaz. A dráma benne mizerábilis." 44 Magyarország, uakkor.

20 Herczeg Ferenc és színművei 885 ban ellenzéki oldalon nem volt tűrhető. Hamar rá kellett jönniök az ebben rejlő politikai veszélyre: ha a szabadelvűeknek sikerül a színpadon át kisajátítaniok a szabadságharcos múlt eddigi ellenzéki monopóliumát, akkor mi marad nekik? Ezt korrigálni kellett. Három nap múlva a Magyarország főszerkesztője, maga is képviselő, Holló Lajos névtelen vezércikkben leplezi le a darabot, mint ami durva sértéseket tartalmaz a nemzet históriai felfogása ellen", s ami sikere érdekében lelöki arról a piedesztálról" Rákóczit, amelyre őt Thaly állította. 45 Holló tán saját elnézését is jóváteendő azonnal adminisztratíve" is intézkedett: a vétkes" Liptayt kidobta a laptól. Ezzel megindult a sajtócsata. Jobbról balra, balról jobbra röpködtek a szidalmak, nyilatkozatok; az egész csúcsa egy Otthon-körbeli bankett volt, ahol minden hatvanhetes színárnyalat felvonult, hogy kiálljon Rákosi Jenő vezetésével Herczeg Ferenc mellett. 46 Ez politikai győzelem volt; de az igazi győzelmet természetesen a közönség előtt aratta, 45 Ocskay brigadéros. Uo II H. védelmében megszólal újra BRÓDY S. (Magyar Hírlap, II. 13.), AMBRUB Z. (Pesti Hírlap, uakkor), a félreértések elkerülésére némi szöveg-módosítást ajánlva. Ezt később H. meg is fogadta. A Pesti Hírlap (uakkor) névtelen vezércikkben tiltakozik a pártpolitikának az irodalmi téren való érvényesülése ellen; még KESZLER J. is H. védelmében tör lándzsát (Magyar Nemzet, febr. 14.). Az Otthon-köri ünneplésről, RÁKOSI J. beszédét s a résztvevők névsorát meg a többi felszólalót is közölve tudósít a legtöbb lap; a legteljesebb, H. F. igen ügyesen politikus nyilatkozatával : Magyar Nemzet, febr. 15. A legaktívabb természetesen a vitában a Magyarország volt: febr. 13-án több függetlenségi képviselő elítélő nyilatkozatát közli. Ezek közül A legmulatságosabb THALY K.-é, aki kijelenti, hogy a darabot nem ismeri, de elítéli, s nem is fogja látni, mert ő olyan darabot nem néz meg, ahol Rákóczit bántják. Az ügyet, több-kevesebb hévvel, 17-éig tartják napirenden, igyekezve néphangulatot teremteni a darab ellen és sikerét csak az újságírói pajtáskodásnak" betudni. A Magyar Szó (Holló a sajtóban, febr. 13.) szellőzteti azt a hírt, hogy az egész izgalom csak azért keletkezett, mert a Károlyi grófok felháborodtak, hogy ősük előnytelen színben jelenik meg a darab-

21 886 Egri Péter amely Pesten és vidéken, a Vígszínházban (mert megelőzőleg Herczeg összekülönbözött az intendáns Keglevich gróffal), 47 majd később a Nemzetiben számtalanszor vitte sikerre Ocskay László árulásának édes-bús történetét. S ezzel nem csekély mértékben járult hozzá aimak a Rákóczi-képnek a kialakításához, amely a század első felében uralkodott a magyar köztudatban, s amelynek kiirtásával máig sem végeztünk: egy századvégi dzsentrivé idealizált" Rákóczi, akinek a hadserege a közöstiszti kaszt condottiere-moráljának előképe és eszményképe volt. A célt, amelyet maga elé tűzött vagy amelyet politikai szükségből Tisza István kitűzött eléje, egy csapásra elérte: színpadi szerzőből nemzeti író lett, dzsentri-maupassantból kuruc- Rostand; nemzeti író, de úgy, hogy ebben az optikában a nemzet teljesen azonosul a szabadelvűek merkantil-szárnyának harcos kiegyezés-védelmével. Vagyis a nemzeti író koturnusán ettől kezdve egy pártíró lépegetett a további diadalok ban; tehát a vita lényegében a Mágnás és a Dzsentri Kaszinó (a Nemzeti és az Országos Kaszinó) közötti torzsalkodás. Az egész vitának más, szűken színházi intrika-értelmezését adja PUKANSZKYNÉ KÁDÁR J.: A Nemzeti Szinház százéves története, Bp I Hangulatilag igen jellemző BABITS M. emlékezése az afférre (A borostyán árnyékában, Könyvről könyvre. Bp ), aki kisdiák korában azért lelkesedett érte, mert tanárai tiltották; az egyetemista OLÁH G. is hasonló okból áll lelkesen mellé egy levelében (idézi TÓTH E.: Oláh Gábor a pesti egyetemen, Studia Litteraria VI. 58.). Nyilván ugyanez volt az oka annak is, hogy IGNOTUS, bár jól látja a darab hibáit, harcosan kiáll mellette. (Nagyváradi Napló, ápr. 19.) Valószínűleg ilyen reminiszcenciák vezették félre BARTA J.-t, aki az úri morál és valami igazabb, emberibb erkölcsiség" összeütközését találta a darabban (id. mű, 262.). Helyesebben ítélt erről SCHÖPFLIN A. A darab egy felújítása alkalmával, aki szerint Ocskayban tehát egy kultúraellenes eleme a magyar temperamentumnak van úgy beállítva, hogy a közönség neki adjon igazat, vagy legalább is megértéssel fogadja". (Ocskay brigadéros. Válogatott tanulmányok. Bp ) 47 Erre vonatkozólag vö. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR J. : ld. mű, és H. F.: A gótikus ház

22 Herczeg Ferenc és színművei 887 I felé. Az út az első sikerrel ki volt jelölve; most már csak meg I kellett erősítenie. S Herczeg ezt a tőle megszokott céltudatossággal, számító okossággal tette. A következő évben mesejátékkal jelentkezik: ez a Balatoni rege. Vitézkötéses Shakespeare-parafrázis, melyben Puckot Siónak hívják, az események egy reneszánsz-gyurkovics Mátyás király és Kinizsi Pál körül bonyolódnak (Szigligeti Kinizsi c. darabjának erős reminiszcenciáival) s az egész hangja fennköltségében s költői szépségében egy Offenbach-operctt szövegkönyvének magasságáig emelkedik. A Vígszínház úgy is állította be: több figyelmet fordított a táncos görlökre, a színpadi trükkökre és a görögtűzre, mint a szövegre. Siker ennek ellenére sem lett, bár a kritika elég kesztyűs kézzel bánt vele: az állásfoglalásokban erősen érezhető a nemrég lezajlott csata emléke. 48 Pontosan egy évre rá a Vígszínház új Herczeg-színművet mutat be. Újra társadalmi dráma, melyet szerzője vígjátéknak nevez, szatírának szán, de bohózatnak sikerül: a Kéz kezet mos. A játék a korrupcióról szól ; amint Keszler József rosszmájúan megjegyzi : 48 BRÓDY S. (Magyar Hírlap márc. 1.), ALEXANDER B. (Budapesti Hírlap), ROTHAUSER M. (Pester Lloyd), SZENDRŐI KOVÁCH GY. (Alkotmány,) KÓBOR T. (Pesti Hírlap) egyöntetűen dicsérik; GERŐ Ö. (Pesti Napló), KESZLER J. (Magyar Nemzet), TÍMÁR SZ. (Egyetértés) túlnyomórészt vagy kizárólagosan bírálják a meseszövést, az alak-formálást, a történelemfelfogást egyaránt. A negatív bírálatokat PÁLYI E. véleménye (Magyar Szó, márc. 2.) summázza: Shakespearera hivatkozva, a Balatoni rege a vásári hatásvadászatnak minden fajtájában bővelkedik, csupán költészetben és igaz művészetben szűkölködik." E darab körül is keletkezik egy kis polémia: a Függetlenségi Párt Vajdája EÖTVÖS K. egy szösszenetben elítéli H. mitológiáját, azzal vádolva, hogy a női vízilény idegen a magyartól, azt csak a németektől importálhatta (Tünetek és tűnődések III. Egyetértés, márc. 2.); erre H. F. az Új Időkben válaszol (1902. I. 227.) KÁLMÁNY L.-ra, KANDRA K.-ra, VERSÉNYI GY.-re hivatkozva bizonyítja, hogy számos, részben női vízilény van a magyar néphitben.

23 888 Egri Péter Mi ez? A párthus nyila? Herczeg Ferenc, miután kiszorult a politikai életből, a protekció országából, futva visszalövöldöz a protekcióra?" 49 Ez persze könnyű és hálás poén ; sokkal inkább arról lehetett szó, hogy Herczeg ebben a játékban fogalmazta meg a Tiszaklikk véleményét a Széli-kormányról s a körülötte nyüzsgőkről. A színdarabot mint színdarabot nem is nagyon érdemes bírálni: amíg a rivaldafény világít, tán kacagtató; de ha kihuny, magunk is csodálkozunk, hogy min nevettünk. Ugyanis nincs alak, nincs helyzet, amely a logika bírálatát kiállna ; a balatoni villában összejött kijáró társaság s az új miniszter kinevezése körüli quiproquo, mintegy a hatalomvédte rothadás önmagában gyönyörködő mosolya. Különös és látszólag progresszív vonása a darabnak az arisztokrata-imádat enyhe kigúnyolása; ez azonban nem polgári gúny a születési előjogok felett, hanem a születési előjogok felőli kinevetése a póri parvenüknek. Végül is megint Keszlernek volt igaza: A Kéz kezet mos pedig távolról sem sejteti azt, hogy a protekció mily veszedelmes dolog. Épp ellenkezőleg arra tanítja az embert, hogy a protekció kitűnő egy dolog, ha az ember ügyesen és okosan tudja a maga számára elkaparintani; de nevetségessé teszi azokat, kik ostobául, ész nélkül hajhásszák; szóval, a szamár ne akarjon cimbalmozni." 50 Ha a Tisza-csoport és Széli Kálmán között ellentét volt* azt nem annyira a politika lényegében, mint inkább módszereiben lehetett érzékelni: Tisza István ellene volt az ellenzékkel folytatott paktálásoknak és egyezkedéseknek, lényegében ellene a Széli által megvalósított elvtelen, pusztán a kormányzási opportunitásra alapozott, több töredék-csoportot a Szabadelvű Pártba felszívó párton belüli koalíciónak: ő hitt abban, hogy nyílt, energikus, határozott gesztusokkal dolgozó 49 Magyar Nemzet, febr. 21. :л Uo. Egyébként KESZLER KÓBOR T. mellett (Pesti Hírlap) az egyetlen, aki határozottan és egészében elítéli a darabot. A többi kritikus szinte fenntartás nélkül lelkesedik érte.

24 Herczeg Ferenc és színművei 889 reakciós politikát kell folytatni Magyarországon, szilárdan támaszkodva az Ausztriához és a Habsburg-házhoz kötő kiegyezésre. Ennek a határozott és energikus politikának az egyik legfőbb akadálya a parlamentben az obstrukció volt. Az ellenzéki pártok elsősorban a Függetlenségi párt, a 48-asok hatra-vakra éltek az obstrukció lehetőségével 1889, az első nagy véderőtörvény-vita óta. Újra meg újra obstruálták az újonc-megajánlást, magyar vezényleti nyelvet, magyar felségjeleket követelve a hadseregnek, s e követelések teljesítéséig megtagadva vagy elodázva a rekruta-kvótát, amennyire erejükből s a lehetőségekből tellett. Ebből rengeteg hercehurca, taktikázás és manőverezés, sokszor cirkuszi jelenetek következtek a parlamentben; ez alatt az idő alatt alakult ki az a jellegzetesen jogászi, közjogi szőrszálhasogató mentalitás, mely a magyar politikai életet annyira jellemezte az első világháború előtt. Könnyen megmagyarázható ennek a magatartásnak és taktikának a létrejötte: gyökere a kiegyezés felemásságában rejlett, abban, hogy a széles néptömegeknek az uralkodó osztályok alkuja mindvégig ellenszenves volt, tehát minden olyan politikai gesztus, amely a nemzeti függetlenség védelmének vagy helyreállítására tett erőfeszítésnek látszott, rokonszenves színben tűnt fel. Ezt észrevenni s erre politikai taktikát építeni könnyű volt; ez a taktika azonban azzal a következménnyel járt, hogy a politizáló nemzet" tudatában a közjogi kérdések minden más, lényegesebb kérdést eltakartak, sőt a lényegi kérdések fölött ellenzék és kormánypárt nemegyszer az obstrukció mesterségesen gerjesztett köde mögött kéz kezet mos" alapon meg tudtak egyezni amint azt majd az 1906-os, valóban koalíciós Wekerle-kormány országvilág előtt nyilvánvalóvá teszi. De ettől még ekkor messze vagyunk; Széli Kálmán lavírozása csődöt mond, felőrlődik az ellenzék obstrukciója, a Tisza-frakció türelmetlensége és a király katonai ügyekben hajthatatlan magatartása között. A helyébe lépő Khuen-Héderváry feladata az lenne, hogy 9 Irodalomtörténet

25 890 Egri Péter erős kézzel rendet teremtsen; ehhez látszólag meg is voltak a személyi feltételei: mint horvát bán, erőskezű autokratának bizonyult. Nyilván az ő csődjét mert néhány hónapi próbálkozás után az obstrukció miatt ő is lemond felszámolandó, kész helyzetet teremteni akaró szándékból jön létre Ferenc József 1903 őszi chlopy-i hadparancsa, amely egy energikus gesztussal akarta félretenni az összes vitát a hadsereg fölött, kinyilvánítva ama legfőbb hadúri" álláspontját, hogy a hadsereg kérdésébe nem tűr beleszólást, annak egységét egyoldalú törekvések" által lazítani" nem engedi. Mint mondja: közös cs egységes, mint amilyen, maradjon hadseregem (...) áthatva az egyetértés és az összhangzat azon szellemétől, amely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold és valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára fordítja." 51 Ez óriási izgalmat váltott ki: az egész magyar uralkodó osztályt sértette, hogy Ferenc József a magyarságot a monarchia egyik néptörzseként" kezeli; a hadparancs ahelyett, hogy elnémította volna az ellenzéket, a kormánypártot is megosztotta, Ausztriával a helyzetet a végletekig kiélezte, Magyarországon huzamos kormányválságot okozott. Szinte elképzelhetetlen a nemzeti hisztéria, amelyet ez az ügy kiváltott s amelyet a sajtó a végletekig korbácsolt: az akkori napilapokat kell forgatni, hogy valamelyes képet kapjon az ember róla. A válság megoldását végül Tisza István vállalta magára, akinek már hosszabb ideje az volt az álláspontja, hogy az obstrukció a magyar politikai élet rákfenéje, azzal végezni kell, hogy a többség akarata az országgyűlésben zavartalanul érvényesülhessen. (Itt persze mindig a parlamenti többségről, s nem az ország többségéről van és volt szó: a korabeli politikusok számára igazán csak a parlamenti erőviszonyok voltak érdekesek, s nem a kintiek".) Kormányt is ezzel a prog- 51 A hadparancs teljes szövege: BALLA A. szerk. : A magyar országgyűlés története Bp. é. n

26 Herczeg Ferenc és színmüvei 891 rammal és feladattal alakított 1903 végén s részben lavírozva, részben valóban erőszakkal ezt a programot végre is hajtotta bele is bukott 1905-re. Ebben a végletekig kiélezett, szenvedélyektől, viharoktól dúlt politikai légkörben született meg Herczeg Ferenc újabb történelmi drámája, minden történeti írása közül a legjobb, a Bizánc. A külső történelmi események felidézése a mű születése kapcsán nem tekinthető erőltetettnek. Még egy Herczegnél sokkal apolitikusabb író sem nagyon függetleníthette volna magát a körülötte zajló politikai szenvedélyektől, különösen amikor feltett szándéka lett, hogy nemzeti sorstragédiát ír; márpedig Herczegre ez idő tájt sokmindent el lehetett mondani, de azt semmi esetre sem, hogy apolitikus lett volna. Tudjuk, Tisza azonnal maga mellé hívta, amint kormánymegbízást kapott, s pótválasztással behozta nyomban a parlamentbe is, honnan annakidején Széli eresztette szélnek" a renitens mamelukot. De ő maga sem nagyon titkolta soha az összefüggést műve és az aktuális politika között: nyilatkozott arról, hogy eredetileg Mohács előtt címmel akarta ezt a tragédiát megírni, magyar környezetben; 52 később váltott csak át Bizánc bukására. S ha átváltott, abban szinte bizonyosan Bartha Miklósnak is része volt, aki a chlopy-i hadparancs körül tomboló szenvedélyek között mondotta ki először, hogy a többség magatartása bizantinizmus. 53 A jó pártpolitikus ezt kapta fel, fordította vissza: hiszen a jelszó veszélyes volt, mert ragadt. Bartha úgy értette, amint a szó közhasználatú értelme volt: hogy az uralkodó előtti gerinctelen hajbókolás a bizantinizmus? Herczeg művel bizonyította, hogy bizantinizmus a közvélemény szélkakas kihasználása, a hatásvadász demagógia, az uralkodó háta mögötti paktálás mindenféle más hatalommal. Derék pártpolitikai munka volt. Feltűnően, sőt szinte fitogtatottan klasszikus formában 52 Idézi ZSIGMOND F. id. mű, Bizantinizmus. A Magyarország szept. 27-i vezércikke. 8*

27 892 Egri Péter szigorú hely- és időegységben írja meg e tragédiát Herczeg' melyet óvatosan megint csak,,színmű"-nek nevez. A történet jól ismert tán ma is ; az előző nemzedék számára kötelező olvasmány és biztosított iskolai színházi élmény volt: ahogy a Horthy-korszak írófejedelmét" Herczegben, úgy a turáni átok" (ez is Herczeg találmánya!) legpregnánsabb kifejezését is a Bizáncban találta meg ; igyekezett félreérthetetlenné tenni, hogy a szörnyű barbár hatalom víziója az író próféciája a bolsevizmusról, amely ellen vagy összefog a nemzet legfőbb hadura" vezetése alatt, vagy vége máris. Herczeg nem volt tehetségtelen író ; de minden vizionáriusság, minden látnoki adottság teljesen idegen volt tőle. Sokszor ügyesen, néha kitűnően tudta megírni azt, amit lát, irodalmi formába önteni azt, amit gondol; itt is csak ennyi történt, s nem valami váteszi őrület szállta meg. Mert Magyarországán valóban arra lett volna szükség ahhoz, hogy valaki a szocialista gondolat fenyegetését olvassa ki a gótikus ház" falára írva; ezt a miniszterelnökkel rendszeresen vacsorázó, saját jachtján nyaraló, balett-estre és delegáció-ülésre gyakran Bécsbe járó jómódú és divatos író-politikusról feltenni lehetetlen. Azt viszont annál inkább lehet, hogy írói ösztöne vezette a kor- és miliő-cseréhez: azáltal, hogy a 16. századi Magyarország rothadása helyett a 15. századi Bizánc rothadását választotta irodalmi és politikai parabolául, sikerült annyira általánosítania mondandóját, hogy később, változó körülmények között, változó tartalmat lehessen majd belé olvasni. Mert akkor, amikor megírta, a mű jelentése egyértelmű volt. A külső barbár erőt a történelem diktandója írja a műbe, nem az aktualitás (bár nincs kizárva, hogy Herczeg itt a pánszlávizmus fenyegetésével valamiféle analógiát érzett); nem lehet véletlen, hogy az egész drámán keresztül Konstantin nem szembesül az ellenséggel, csak a belső rothadással, amely belülről semmisíti meg birodalmát. A kép, amelyet a borzongó néző elé állít, egy rothadó udvaré s egy rothadt népé, mellyel szemben egyetlen ellenerő van: a császár akarata, mely a zsoldos had rendíthetetlen hűségére támaszkodik. Giovanni, a

28 Herczeg Ferenc és színművei 893 magát eláruló városért hősi halált haló zsoldoskapitány a közös tiszt ideálképe, 54 mint ahogy Konstantin lényegében az idealizáltan felemelt Tisza István akit egyébként az író jellemző módon még azért bírál, mert túlzottan, vakon bízik a népében, a végső katasztrófáig. 55 Ez bizony nem más, mint a chlopy-i hadparancs igazának színpadi hitelesítése, az obstrukció nemzeti katasztrófává emelése 56 s vele szemben, a nemzet megmentése érdekében, a tiszaistváni erős kéz" politikának az igazolása, követelése. Hogy milyen szoros kapcsolatban állott a Bizánc (és később az Árva László király) fogantatása Tisza alakjával és politikájával, azt később maga Herczeg is nyíltan elismerte; 57 hogy a kapcsolat a Bizánc esetében a chlopy-i hadparanccsal és a körülötte zajlottakkal szintén igen erős lehetett, annak egy negatív bizonyítéka van: A gótikus házban Herczeg erről az ügyről s az általa kiváltott izgalmakról szót sem ejt, pedig egyébként elég szorosan nyomon követi a politikai eseményeket. A harmincas években már nyilván nem akarta leszűkíteni a prófétikussá kikiáltott mű horderejét a századeleji pártpolitikai harcokra Maga H. nyilatkozott arról, hogy Giovanni alakját nem tudja megformálni, míg egy huszárkapitány-ismerősében kellő modellt nem talált hozzá. A nyilatkozatot idézi ZSIGMOND F. id. mű, Konstantin : Tudd meg, hogy az Úr, ki a fejemre tette a szent koronát, csodás és titokzatos kötelékkel fűzött össze nemzetemmel. Én és a népem egy vagyunk. Aki a népemet sérti, engem bánt. Giovanni: Bizony mondom neked szegény császárom: ha egy igaz férfi s egy tiszta nő megmenthetnék a birodalmadat, Bizánc akkor is elveszett. Te nem ismered a népedet! Konstantin : Hallgass, barbár! Ha úgy volna, mint mondod, akkor magam volnék Bizáncban a legnagyobb bűnös. Mert van-e lelketlenebb gonosztevő a fejedelemnél, aki oly nép fölött uralkodik, melyet nem ismer?" I. 25. A darab további menete azután lépésről lépésre Giovanni igazát bizonyítja. 56 H. F. még harmincöt évvel később is az obstrukcióban látta a Monarchia pusztulásának okát. Vö. A gótikus hdz г, Uo Ezért téved MEZEI J. amikor azt írja, egyébként helytálló H.- portréjában, hogy a Bizáncban már hiába kereste a kritika a törté-

29 89+ Nagy Péter A dráma maga egyébként Herczegnek kétségtelenül egyik, ha ugyan nem a legjobban sikerült színpadi műve. Nemcsak jó szerepei vannak és hatásos jelenetei ezeket már korábban is tudott írni, de van benne valami belső mozgás is: egyfelől a közönség rohamos ráismerésében a bizánci udvar rothadtságára, másfelől a lassabb és drámaibb mozzanatokon keresztül zajló ráismerésben, amíg Konstantin felfedezi, kik fölött is uralkodik. Mint már az Ocskayban is amelynek ez dramaturgiailag legtisztultabb, kifinomultabb változata Herczeg a gyors váltású, hatásos jelenetek halmozásával építkezik; ritkán enged teret a szónoki pátosznak (ami a 19. századi magyar történelmi drámában szinte kötelező volt), akkor is inkább a festői hangulat-felidézés, mint az ügyvédi rabulisztika irányában. Itt már rendkívül fejlett a dialógus-technikája; ha mégis igaza van Barta Jánosnak, 59 hogy az alak- és bonyodalom-teremtése lombikban keletkezettnek tetszik, az valószínűleg nem azért van, mert az élettől távol hozta őket létre, hanem annak az erőfeszítésnek az eredménye, hogy lehetőleg eltávolítsa őket ihlető momentumuktól és közegüktől s így egyértelműen szóljon ugyan, de ne legyen azzal vádolható, hogy travesztiát vagy kulcs-drámát írt. Mert hiába: a huszadik században már ennyire reakciós indulattal igazi tragédiát nem lehetett létrehozni. Ezért nem válik azzá a Bizánc sem: Konstantin bukása tán szomorú, de nem tragikus inkább a vaksága volt (amint majd Tiszáról ezt hamarosan ki is mondja versben és prózában Ady Endre de természetesen egészen más értelemben, mint ahogy itt Herczeg gondolja); az udvar s a nép ábrázolása szerencsésen ellenpontozza a főalakok kissé túlhomorított fennkölt tónusát a Herczegnek amúgyis legjobban álló gunyoros-ironikus hangvétellel, de valójában ezzel nem azok tragédiáját emeli nelmi allegóriát". (Sőtér I. szerk. : A magyar irodalom története IV. Bp ) A korabeli kritika erről nyíltan valóban nem nagyon beszélt, amint erről még szó lesz; de sűrűn célzott rá; ugyanezt jelezte Schöpflin A. is: A magyar irodalom története a XX. században, Id. mű. 266.

30 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 (amint ezt a mintául szolgáló Shakespeare-királydrámákban találjuk), inkább leszállítja vagy megkérdőjelezi. De ha nem lépünk fel a tragédia igényével a művel szemben (amint a szerző önmagával szemben ezt nyilván teszi, de ugyanakkor műfaji meghatározásával nem vallja be), akkor kétségtelenül igen hatásos, jól előadható, hálásan játszható színművel állunk szemben. S a maga idejében modern eszközökkel létrehozott színművel: ide tartozik már előbb említett jelenet-technikája is, de ide a keleti bujaságnak, élvetegségnek, színek-illatok-ízek-izgalmak összekeverésének az a századvégi dekadens, a szecessziós bécsi festészet fülleteg dekorativitásával tudatosan rokon módszere, mely különösen Iréné császárnét és környezetét jellemzi. E vonása megerősítésébe valószínűleg belejátszott D'Annunzio drámáinak ezidőbeli nagy, Európa-szerte érezhető hatása is. A kritika szinte egyértelműen hódolt a mű előtt. Vagy inkább kétértelműén: néhányan nem vették, vagy nem akarták észrevenni az aktuális tendenciát a műben, 60 míg a többség erősebben vagy halkabban, de utalt rá s ebből a szempontból értékelte is a drámát TÍMÁR Sz. (Egyetértés, ápr. 23.) kizárólag dramaturgiai szempontból elemzi; SZILÁGYI G. (AZ Újság) tökéletes műnek tartja, KÓBOR T. (Pesti Hírlap) szintén; ALEXANDER B. (Budapesti Hírlap) mint korrajzból kinövő klasszikus drámát" elemzi - de érezni rajta, hogy mintegy védekezik az aktualizált értelmezés lehetősége ellen. 61 PALÁGYI L. (Magyar Szó) nyiltan kimondja, hogy ez bizony, kegyetlen szatíra". MOLDVAY GY. (Magyarország) egyenesen kulcsdrámát hall benne: Tényleg óriási, tágas távlatot nyit a mai politikai és társadalmi gonoszságok rákos betegségeibe. Oly élénken és oly erővel festi meg a mai kort, hogy szinte ráismerünk a vidatáncos gonosztevők egyes alakjaira még akkor is, amidőn több alakról vette a jellemző vonásokat és azokat egy-egy szereplőre kente." Lényegében ugyanezt mondja ÁBRÁNYI E. (Budapesti Napló), MAKSZIÁNYI D. (Magyar Hírlap), sőt a H. F. közvetlen közelében működő TÁBORI R. (Pesti Napló) is. BRÓDY S. (Két Bizánc. Jövendő, máj. 1.) pedig vezércikkben mondja ki, hogy közeledik a széthullás felé az osztrák császárság, amelynek sokak képzeletében már megvan a

31 9<эб Nagy Péter A Bizánc után évekig nem ír drámát mindaddig, amíg Tisza oldalán aktív szerepet játszik a politikai életben. Tisza 1905-ben megbukik, s utána Herczeg sem kerül be újra a parlamentbe; a következő évben újra történeti drámát ír, parádés szerepet Varsányi Irén számára, Déryné életének egyik epizódjából. A Déryné ifiasszony a harcos pihenője: ügyesen szerkesztett, szentimentális-humoros játék a reformkorból, kihasználva az akkori színészélet megható pittoreszkjét, elandalodva a táblabíró-világ szépségein, barátságosan megcsipkedve az arisztokráciát, melynek művészet-pártolása főleg művésznő-pártolásban nyilatkozik. Ugyanakkor drámáról persze nincs szó, de megint annál több hazafias szólam, rájátszás a közönség hangulataira. Irodalmi alkotásnak nehéz tekinteni; igaz, hogy a korabeli kritika se nagyon tekintette annak. 62 Két év múlva egy új társadalmi dráma, A kivándorló. Talán semmi sem mutatja jobban az idők változását, mint az, hogyan változik meg e darab kapcsán az akusztika Herczeg Ferenc körül. Lényegében nem más, nem jobb és nem rosszabb ez a műve, mint korábbi társadalmi drámái; íróilag talán valamiszigorú, ideális, naiv és kissé korlátolt Konstantinja is": Tisza István- A kritikai összhangból furcsán cseng ki a Népszava névtelen cikke (1904. ápr. 26.), mely egészen más értelmezést ad a darabnak: Mint dráma, s különösen mint iránydráma, Bizdnc semmiféle különös jelentőséggel nem bír. (...) A darab ötletes, néhol szellemes és elég szatirikus az arisztokrácia és a militarizmus copfjaival szemben. Mindez sokban elősegítette, hogy a polgárság, látva a lcpocskondiázott főurakat jól érezze magát előadás közben s azzal a boldog tudattal távozzék a színházból, hogy most eljött az ő ideje. A dinasztia ezután nem az arisztokráciára, de a polgárságra támaszkodik." 62 Jellemző BRÓDY S. (A Nap, febr. 7.) cikke, aki szemmelláthatólag gyengének tartja a darabot, de nem akarja ezzel H. tehetségét kétségbe vonni; SZILÁGYI G. (Az Újság) feltűnően mellébeszél; SEBESTYÉN K. (Budapesti Hírlap) minden kifogást kimond, s egyben cáfol;szmi GY. (Pesti Napló) vagy a felújításról író KOSZTOLÁNYI D. (Új Idők II. 490.) csak hódolattal rajonganak; PORZSOLT K. (Pesti Hírlap) jellemzi a legtalálóbban: az egész darab alaptónusa egyébként a kedélyesség, a kedvesség, az érzelmesség."

32 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 vei több is, mert hiszen kétszeri prózai feldolgozás után színpadra viszi életének valószínűleg egyetlen mély érzelmi viharát 63 s egy hatásos mesében igyekszik megvalósítani, a közönség számára kézzelfoghatóvá tenni Tisza István legújabb jelszavát mely hamarosan a volt Szabadelvű Párt új, kombattánsabb (és még reakciósabb) megalakulásához, a Nemzeti Munkapárthoz vezet. Tiszáról mondták volt a képviselőházban furcsállva és csodálattal egy úr, aki dolgozik" 64 ; most Herczeg felemelőnek és megrázónak szánt drámában mutatta meg, hogyan tér meg egy igazi úr a munkához, mely egyedül üdvözít. Herczeg e darabja talán a legjobban és legszélesebb körben ismert, hála Karinthy így írtok íi'-jának, melyben az egyik pompás Herczeg-karikatúra, A munka diadala vagy a megtért főúr éppen A kivándorlóról készült. Nem is sok kritikai hozzátenni való lehet: Karinthy minden írói gyengéjére pompásan tapintott rá: szentimentalizmusára, alakok és szituációk írói cél alá rendelt eltorzítására, az egész pakfon és rosszhiszemű moráljára. Az érdekes a darabban az, hogy ha az arisztokrata gyűlöletes, a polgár viszont undokul megvetendő; a dzsentrit bírálja here életéért, de megválthatónak tartja, ha valóban hajlandó aktív, munkás életre, ami itt a váltóhamisításért börtönre ítélt hivatásos kártyás Pálfalvynak falusi kováccsá változásával következik be megkoronázva a szűztiszta perdita szerelmével. Az az érdekes, hogy ha ez, vagy az effajta színmű még tíz évvel korábban érvényes műalkotás lehetett, 1909-ben már idejétmúltnak, anakronisztikusnak hatott: közben felnőtt az új nemzedék, már nemcsak Bródy Tanítónőjét mutatták be, de Molnár Ördögét és Móricz Sári bíróját is az ilyen másod- 63 Л Várhegy A dráma kapcsolatáról H. A láp virága, ill. A honszerző c. korábbi műveivel vő. BENEDEK M. cikkét (Magyar Nemzet, febr. 7.), MADARÁSZ F. id. mű, 10., ZSIGMOND F. id. mű, E4 GRATZ G. : A dualizmus kora. Bp II. 28.

33 9<эб Nagy Péter felöntésű Bernstein-utánzat nem hathatott igazán. 65 Vagy ahogy egy más műve kapcsán, de ide is érvényesen írja Pogány József : Herczeg Ferenc mosolyog mindezen. Hát jól van, megértjük ezt a mosolygást, ezt a tréfás hangot, és nem is vehetjük rossz néven olyan embertől, aki a dzsentrihez akar tartozni, és testi és lelki élete minden ízével a dzsentrihez alkalmazkodott. De neki sem szabad rossz néven vennie, ha mi felháborodunk ezen a Magyarországon, ha mi kivetni valót találunk ezeken az állapotokon. Hiszen mi látjuk (...) a kép másik oldalát is." ee Utána újra történelmi vagy inkább ál-történelmi téma következik : Éva boszorkány. Ez a darab Herczeg legnyilvánvalóbb vallomása arról, hogy maga is érzi: témái és írói módszerei fölött eljárt az idő. Itt komolyan próbál újítani: egy mesés középkor modern meséjével felcsatlakozni a modernekhez anélkül, hogy különállását feladná. Maeterlinck, s nyomában Claudel, D'Annunzio hódítanak az európai színpadon mesés-sejtelmes középkorukkal, visszhangos váraikkal, modern borzongású misztériumaikkal: ennek magyar 65 Megritkulnak a teljesen elismerő bírálatok; még aki zömében dicséri is (SEBESTYÉN K., Budapesti Hírlap; HERVAI F., Magyarország; SALGÓ E. Független Magyarország; KACZIÁNY G., Alkotmány, febr. 7.) talál pártállása vagy esztétikája szerint bírálni valót. A legérdekesebb lelkesedés GERVAY A. (Egyetértés)-é, aki teljesen félrehallva a darab tendenciáját, a köd riogatói"-val azonosítja H.-t. A bíráló, sőt elvető kritikák (KBSZLER J., AZ Újság; BRÓDY M., Magyar Hírlap; KÉZDI KOVÁCS L., Pesti Hírlap, uakkor; HEGEDŰS GY. Nyugat II ) közül kiemelkedik KUNFI ZS. írása (Népszava) : Semmi köze a darab irányának Magyarország mai lázas, szenvedéses világához, a nagy, de rejtett konvulziókhoz, amelyeknek napvilágra hozatala gyönyörű és nemes hivatása lehetne egy java-írónak. A probléma, amely H. F. előtt áll, nem az, miképpen lehetne az országot meggyógyítani a dzsentri-betegségből, hanem miképpen a dzsentrit a kaszinó-betegségből." PÁI.YI E. (Budapesti Napló) pedig felteszi már a kérdést: De hát akkor miért mégis H. F. a legelső magyar író? Azért-e, mert nincs jobb nála, vagy azért-e, mert ő van a legjobban adminisztrálva?" 66 POGÁNY J. : H. F. Magyarországa. Kultúra, álkultúra, Bp

34 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 változatát megteremteni nemzeti feladat. Ebből születik az Éva boszorkány ha a meséjét egy korábbi, saját novellájától kölcsönözte is. S a nemzeti feladat talán abban is jelentkezett, hogy amikor az úri Magyarország s a recsegő-ropogó Monarchia összes ellentmondásai mind élesebben és nyíltabban csaptak össze a Duna partján, akkor a nemzeti költő" igyekezzék elandalítani, az élet valóságos problémáitól elterelni az úri közönséget" olyan mesékkel, melyek látszólag szólnak valamiről, de igazán nem mondanak semmit. Vagyis Maeterlinck de nem a korai, a színpadi szimbolizmus nagy úttörője, hanem az üzletes neoromantikus, a Monna Vanna siker-írója. 67 Az Éva boszorkányban is ugyanaz a böcklines reális irrealitás, dekoratív kulissza-középkor, hogy egy sikamlós történetet mesélhessen szalonképes hangon a Nőről, akiben ha felébrednek az érzékek, jaj az ostoba férfinak... halál, vagy agancs a sora. A darab egyébként megint ügyes színpadi alkalmatosság, egy parádés női szerepre írva ; minden más mellékes, bár a többi szerep is úgy van megszerkesztve, hogy a színész könnyen s kényelmesen arathasson sikert benne. Siker is lett ez; ha nem is a kritikusok előtt, de a Nemzeti Színház közönsége előtt mindenképpen Vö. ADY E.: Моппа Vanna igazsága. Id. mű, Bár a kritika korántsem volt kegyetlen vele, sőt; a Maeterlinckhatást szinte mindenki megemlíti, de többen nagyon dicsérőleg (BÁLINT L., Magyar Hírlap; SZTRAKONICZKY K., Alkotmány, márc. 23; VÁRADI I., Nyugat, I ); ALEXANDER B. (Budapesti Hírlap) ájult a gyönyörűségtől. H. írói csúcsának tartja, mint minden korábbi darabját is. Az ellentábor hangja az erősebb: van, aki prózai operett-librettónak tartja (Magyar Szó), ROTHAUSER M. szerint a dráma ott kezdődnék, ahol a darab végetér (Pester Lloyd), SALGÓ E. szerint összes ütőkártyáit az utolsó felvonásra tartogatja. Itt viszont annyit üt, hogy szinte hamiskártyásra gondol az ember" (Pesti Napló). A legpregnánsabb írás megint a Népszaváé: Ez kérem igen zavaros történet és még zavarosabban adódik elő. Képek, színfoltok következnek egymás után a színpadon s az ős-kaosz fölött Maeterlinck szelleme lebeg. A vizek azonban nem Maeterlinck

35 9<эб Nagy Péter A Bizánc óta érezni lehetett: a színműíró Herczegen túlfutott a kor, s ha közönsége volt s maradt is, valamiképpen mégis anakronisztikussá vált mindaz, amit mondani tudott s az is, ahogyan mondta. Ezt úgy látszik, Herczeg maga is érezte : már a Maeterlinck poézise felé való tapogatózás erre mutat, s ezt bizonyítja következő vígjátéka inkább újra bohózata Az ezredes. Itt a színház egén már hódítva csillogó másik nagy M: Molnár Ferenc nyomába szegődik Herczeg. Igaz, Az ezredes meséje megint egy régebbi elbeszélésének a dramatizálása, 69 de a módszer, a feldolgozás, a perdülő könnyedség s a fintor, melyet e könnyedség takar és leleplez : inkább A doktor úr Molnárjáé, mint Herczegé. Igaz, Molnárt kissé megfejeli Shaw-val, az ezredes" heppiendjét okozó Kate magyar helyiérdekű Barbara őrnagy, s nem kétséges, hogy az egész bohóság mögött rejlő tanulság hogy nem érdemes szélhámosnak lenni, mert minden jobb magyar dzsentri nagyobb szélhámos, mint a hivatásos amerikai Herczeg fanyar életbölcsessége, melyet a mindenki magyar" vígjátéki nacionalizmusa (melynek még akkora jövője lesz nálunk) is csak enyhít, de nem feledtet. Ebből a meglátásból a küzdelemből ami a magyar származású amerikai konzerv-huston s a hazai huszti Huszty között a szintén magyar származású betörő-ezredes segítségével folyik egy gyöngysor-örökségért új korszak is indulhatna egy igazi író számára: leszámolás az osztállyal, amelynek betegségét és bűneit ennyire látja. Herczegnél erről szó sincs: ő mindezt tudja, de mindezen megbocsátóan és jólesően mosolyog ; azt is tudja, hogy Kate messianisitikus tisztasága magasabbrendű, de a szíve mégis akkor ver gyorsabban, amikor a Huszty-lányok pénzszagra meginduló nemi gerjedelmével játszadozhat. Es mindez 1914 elején kerül színre: a téma, a hang és a dátum ellentmondása erősebb ítélet mélységes vizei, hanem jámbor és átgázolható, sekélyes tavacskák: a Gyurkovics-lányok lélektani problémái vad és helyén kívül való pathosszal" írja BRESZTOVSZKY ERNŐ. 69 Vő. ZSIGMOND F. id. mű, 48, 105.

36 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 Herczeg s az általa képviselt történelmi" osztály felett, mint bármi, amit mondhatunk. 70 A Vojnits-díjat ugyan nem adta az Akadémia Az ezredesnek, amint azt a Budapesti Napló újságírója gúnyosan javasolta, de megválasztotta ebben az esztendőben Herczeget tiszteleti tagnak s ez jobban minősíti az akkori Akadémiát, mint a kitüntetettet. A háborús évek alatt Herczeg drámát nem ír: hivatali és politikai elfoglaltságai is akadályozzák benne. 71 Akkor lép újra a rivaldák elé, amikor a politikai szükség oda parancsolja: s ez az 1917-es évben következik be. Először nem látszik a drámaírás és a politika összefüggése: az 1917 elején bemutatott Kék rókánál éppen az összefüggés láthatatlansága a figyelemreméltó. Amikor az agg Ferenc József halálával szinte személy szerint is sírba szállt a Monarchia, amikor a hadi események a félig látók előtt is mind nyilvánvalóbbá tették a központi hatalmak egyre reménytelenebb helyzetét, a magyar imperializmus kilátástalanságát, amikor az Egyesült Államok hadbalépése még a pillanatnyi hadi sikereket is megkérdőjelezte a távolabblátók előtt akkor áll elő Herczeg az egész művelt magyar középosztályt" lázba hozó problémával:,, Járt-e Cecile a Török-utcában?" Ez bizony a porhintés egy fajtája de kétségtelenül kellemes és eredményes fajtája. Vagy ahogy Kunfi Zsigmond a bemutatókor pontosan megfogalmazta: 70 Néhány kritikus ugyan most is elmondja a H.-re mindig elismételt szabvány-dicséreteket, de a kritikusok zömének a hangja élesen elítélő. FENYŐ M. (Nyugat, I. 290.) gunyorosan intézi el mint operett-librettót; talán ez az első igazán éles H.-kritika a Ny.- ban. SZTRAKONICZKY K. (Alkotmány, jan. 31.) kijelenti, hogy Magyarországon a mai viszonyok között ehhez a fényűzéshez H. F.-nek nincs joga"; a Budapesti Napló egyenesen kigúnyolja őt, az Akadémiát is; GÖNDÖR F. (Népszava) meg éppen mozi-szkeccsnek minősíti, s ezzel kapcsolatosan H. egész írói pályáját irodalmon kívülre utasítja. 71 A háború kitörésétől a Hadsegélyező Hivatal elnöke s TISZA I. megbízásából bizalmas diplomáciai missziót is teljesít. Vö. SURANYI M. id. mű, 73, 80.

37 9<эб Nagy Péter Ha elszomorító is, hogy oly világban, aminőben élünk, az ország egyik legelső írójának ily mondanivalója van; ha a kritikus kissé röstelkedik nemcsak az író miatt, (...) hanem saját maga miatt is, hogy érdeklődni mer ma a kék rókák bajai és szenvedései iránt és gyönyörködni tud bennük; ha meg is meri kockáztatni azt az állítást, hogy aligha van nemzet vagy ország Európában, amelynek reprezentatív írói manapság oly tárgyakkal állanának ki a világ elé, mint aminővel pl. Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc kiállottak de ha ezzel leszámolunk (...) akkor el kell ismernünk, hogy Herczeg Ferenc szépet és nagyot alkotott. Ha már léhák és önzők vagyunk, legalább legyünk szépen, finoman és mulatságosan azok."' 2 Hogy itt szándékos másról beszélésről, figyelem-elterelésről van szó, azt az is bizonyítja, hogy az az író, aki A dolovai ndbobtól Az ezredesig mindig pontosan, félreérthetetlenül s a maga keretei között gazdagon jellemezte a társadalmi miliőt, amelyben alakjai mozognak, itt különös társadalmi senkiföldjére menekül. A játékban résztvevőkről csak azt tudjuk meg, hogy az anyagilag jómódú úri társaság tagjai; de hogy honnan ez a jómód, s a már nagyon is rétegzett és ellentétektől szaggatott úri társaságnak melyik csoportjához tartoznak arról célzás sem esik. A mese szálait Herczeg eddig is jól bevált módszere szerint több korábbi elbeszéléséből szőtte össze; 73 de a konfliktus lényegét, ami a közönséget is, a kritikusokat is elkápráztatta, tudva vagy tudatlanul a francia naturalista dráma egyik legjelentősebb alakja, H. Becque La parisienne-jéböl vette. 74 De bárhonnan is vette, ügyesen és csillogó tetszetősséggel alkotta meg. A versengés Molnárral szembetűnő: úri" versenytársat adni annak, aminek polgári" változatával az 72 Népszava, jan Vö. ZSIGMOND F. id. mű, Talán felesleges mondani, hogy BECQUE századvégi színműve mennyivel mélyebben hiteles, miliőrajzában, lélekrajzában egyaránt; jellemző, hogy míg az 1901-ben összesen 6 előadást ért meg a Nemzeti színpadán, a Kék róka a Vígben és a Nemzetiben 1945-ig több mint зоо-szor ment.

38 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 sikert sikerre arat. 75 Lényegében mindketten magyar variánsait írják a francia társalgási vígjátéknak; Herczeg ebbe ügyesen vegyít egy kis érzelmességet, egy kis kritikát, egy kis couleur locale-t. Es rendkívül ügyesen teremti meg alakjai mikropszichológiáját, mely az élet színével ragyog, míg a fényszórók ki nem hunynak, mert kitűnő helyzetekben, élesen vágott, sokszor szellemes dialógusokban nyilatkoznak meg. Herczeg itt saját színműírói képességei csúcsán jár: csupa remekül játszható, biztos sikerű szerepet ír, közönségét egy pillanatra sem engedi ki a kezéből. Ahogy a fiatal Mácza János megmondotta: ismerte közönségét és annak igényeit s annak teljesítéséért az írói erőszaktól sem riadt vissza. 76 Még be sem mutatták a Kék rókát, már újabb Herczegdarab egyes jelenetei látnak napvilágot: ez az Árva László király. A történet megint jólismert, ezerszer feldolgozott; legszebben és legdrámaibban éppen Vörösmarty által, a Czillei és a Hunyadiakban. Hogy miért dolgoztam fel százegyedszer? Mert újabb történeti kutatások megvilágításában a Hunyadi-tragédia egészen új témává lett. Ki gondolt volna még nemrégiben arra, hogy a Hunyadiak egy demokratikusnak nevezhető társadalmi átalakulás vezetői voltak, amennyiben mint fényes tehetségű kolosszális erejű parvenük állottak szemben egy elaggott és lezüllött arisztokráciával. (...) Az események 76 Ezt a szándékot és annak sikerét FARAGÓ J. ki is mondja a Színház és Divat jan. 14-i sz. vezércikkében. FENYŐ M. (Nyugat, I ) ugyancsak ír erről, de Molnárt komolyabb fajsúlyúnak ítéli. 76 H. F. egyszerűen jószemű író, aki mindig tudta és tudja, ki az olvasó, ki a nagypublikum és milyen ez a publikum. (...) Filozófiája a nyugalmat, kiegyenlítődést kereső élet kisívelésű bölcsessége. Polgári. Józan. Céljai: az eszközei. S eszközeiben: a siker." A többi kritikus általában a III. felvonást emelte ki mint H. írói csúcsteljesítményét. MÁCZA szerint A darab a II. felvonással befejeződik, a III.-ban a szabaddá frissülő ember belecsökönyösödik béklyóiba; és mert a béklyók megoldást préselnek, a mindent elrendező szerzőt kiáltják, s az: a banális regénymorál kérlelhetetlenségével elintéz mindent!" (Ma, febr. 15.)

39 9<эб Nagy Péter pedig, amelyek Hunyadi Lászlót vérpadra, Mátyást meg trónra vitték, tipikusan jellemzők azokra az erkölcsi erőkre nézve, melyek a magyarság sorsát intézték és intézik," 77 nyilatkozta Herczeg Ferenc maga. S ezzel ő jelölte meg a bemutató előtt nyíltan, hogy aktuális, aktualizált darabot írt Hunyadi László tragédiájából. Éppen ezért nem érdemes párba állítani a Herczeg-művet Vörösmarty drámájával: olcsó lenne a célbalövés. Különösen ami a költőiséget illeti; mert Herczeg is költői akar lenni, emelt nyelven igyekszik beszéltetni alakjait de ez mindig üresre, bombasztikusra sikerül neki. Viszont annál jobban sikerül itt is a színműírói technika, a szcenikai matematika: a már jól begyakorolt, gyorsan pergetett jelenetek, erős effektusok egymásra játszatása, s tudatos kihasználása régebbi drámák Vörösmarty és Katona, de főleg Shakespeare reminiszcenciáinak. Ismétlem, mindezt részletezni nem érdemes ; a nemzeti költő koturnusán megint pártköltő mondja a maga aktuális pamfletjét. S az aktualitást most valóban a történelem adja: egyfelől a koronázás szívdobogtató emléke, a történelmi Magyarország" utolsó nagy jelmezbálja, 78 melyet a színpadi ruhák, s a darab drámai csomópontjába helyezett (és kétségtelenül hatásosan megírt) szentkorona-jelenet a kortársak számára félreérthetetlenül idéz. De másfelől s ez a fontos a lezajlott és folyamatosan zajló történelmi események. Ferenc József halálával megindult a föld a Monarchia alatt; a koronázáson még nádorként fungáló Tisza István azonnal súlyos konfliktusba kerül az őszintén békét akaró s afelé lépéseket tenni kívánó új királlyal, s 1917 májusában lemond; tiltakozik a béketervek ellen, nem hajlandó sem választójogi, sem népjóléti reformokra, amiket birodalma és trónja megmentésére az új király megkívánt volna tőle; a királyi aka- 77 Színház és Divat, okt A résztvevő szemtanú érdekes leírását adja az eseménynek és hangulatának KÁROLYI M.-NÉ: Együtt a forradalomban. Bp x9 223.

40 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 rattal s az egyre növekvő népharaggal konokan dacolva átadja a kormányzást gróf Eszterházy Móricnak. 79 Árva László király csak ebben az összefüggésben érthető: Károly király azért árva, mert Tisza István elengedte a kezét; a gyönge királyt az erős Hunyadi ellen behálózták a régi arisztokraták hiszen Hunyadi arisztokratának a 15. században éppoly parvenü, mint Tisza István a 20.-ban; s a hadsereg, az igazi" ország Hunyadi mellett áll, akit végül is diadalra fog vinni amikor mi mind, mind katonák leszünk" ahogyan a darab utolsó szavaiban Bögöly, a szenvedélyes Hunyadipárti udvari bolond mondja. Ebben a felfogásban az a máig is megdöbbentő, hogy Herczeg ekkorra már a mimikrit valóban vérévé-húsává változtatta: a demokratikusnak nevezhető társadalmi átalakulás" mozgatóját és paraboláját az Októberi Forradalom előestéjén szűken a rendi társadalmon belül látja történetileg is, de aktuálisan is; hogy a hazafiasság minden indulatát és szólamát teljesen egy pártcsoport magán-vadászterületének tekinti; hogy a Hunyadi-parabola felhasználásával az akkori legreakciósabb megoldást képes mint egyedül járható és üdvözítő utat propagálni úgy, hogy a gazdaságilag és katonailag kimerült és kétségbeesett országban a katonai dicsőség és vakmerőség lidércfényeit csillogtatja. Azonban a művészetben még olyan ügyes technikusnak, mint amilyen Herczeg Ferenc volt, sem sikerül szűk csoportérdeket nemzeti ügyként eladni. Hiába minden színszerűség, jól zengő frázis és nyílt színen bonyolított intrika, a dráma struktúrája árulja el az idegen anyagok összeötvözhetedenségét. Elsősorban a hősök dramaturgiai gyöngéjével. Két hőse van a darabnak, V. László és Hunyadi László, de mindkettőből hiányzanak a drámai hős igazi tulajdonságai: egyik sem tud igazán, mert drámaian akarni, s egyik sem igazi motorja, inkább csak ürügye és homlokzata az akciónak, melynek való- 79 A történeti folyamatra és annak értékelésére nézve vö. MOLNÁR E. szerk. Magyarország története Bp II IO Irodalomtörténet

41 9<эб Nagy Péter ságos mozgatói Újlaki és Szilágyi, az intrikus udvaronc oligarcha és az Ocskay-Giovanni típusú dzsentri huszártiszt kissé népiesített reneszánsz változata. Hunyadi Lászlónak egyetlen tragikai vétsége van a darabban: túlzott lojalitásból, az adott szó és a szentkorona áhítatos tisztelete következtében nem meri kinyújtani a kezét a királyság után, amikor az szinte az ölébe hullik ; ezért kell az ő fejének lehullania. Ez így igaz a történelemben; de ha Herczeg ezt analógiásan Tiszára is értette ami egyáltalán nem zárható ki, akkor ez a politikusok politikai vakságának is szépen szóló példája. A fogások, a színi hatás hatásos keresése, a hazapufogtatás és az aktualitás izgalma meg a jó szerepek, a minden jelentősebb szereplő számára biztosított nagyjelenet együttesen tették, hogy a darab jelentős közönségsiker lett. Kritikai sikere sokkal kisebb, de szintén nem jelentéktelen; a kritikai fogadtatás sokszínűsége is az akkori magyar értelmiség erős megosztottságáról tanúskodik A kritikai visszhangnak különös megosztását adja az, hogy ki s hogyan veszi észre az egész aktualitását, politikai tendenciáját. A legérdekesebb, hogy RÉVÉSZ M. A Népszavában (1917. okt. 27.) egyáltalán nem hallja ki a politikai tendenciát, szabályszerű, akadémikus történeti színműként bírálja; BRAUN S. (A Nap) szerint H. elhomályosította VÖRÖSMARTY dicsőségét; a H. hívévé szegődött KESZLER J. (Az Újság) az idősb Dumas-val teszi egy rangba; KRÚDY GY. (Magyarország) a rendszerető, a mesteri fogásokat jelesül alkalmazó csiszolt és jelentékeny súlyú írónak a munkáját" dicséri nagyon szíve ellen. Azok, akik látják a mű aktualitását, szintén megoszlanak ; többségben vannak az olyanok, akik erre csak céloznak anélkül, hogy kimondanák, miről van szó (SEBESTYÉN K., Budapesti Hírlap; SZÍNI GY.,Pesti Napló; ALEXANDER В., Pester Lloyd), ketten mondják ki a valóságot teljesen ellentétes szemszögből (FENYŐ M., Nyugat II és LEGIFJ. SZÁSZ K., Uránia, ). Sajátos, de H. pályáján nem egyetlen eset FARAGÓ J.-é, aki a lapjának adott H.-nyilatkozatot szó szerint véve, a darabról mint a demokratikus és arisztokratikus politikai tendenciák mérkőzéséről rajong (Színház és Divat, okt. 28.).

42 Herczeg Ferenc és színművei 907 így lett teljes a kör. A hajdani könnyed szórakoztató, a századvég nagy mulattatója a huszadik század második tizedébe már mint nemzeti költő érkezik, vátesz és próféta. A kérdés csak az, hogy melyik nemzeté? S a válasz erre is világos, egyszerű, az író által büszkén hirdetett és vállalt: a magyar dzsentri nemzeté, a kultúrfölény" nemzeté, a harmincmillió magyar" nemzeté, mely a meglevőből is milliókat kergetett az óceánon túlra s nemzetalkotó hivatása" tetőfokán olyan politikát folytatott évtizedekig, amelynek logikus következménye volt, hogy további milliókat dobált szét az ég négy tája felé, mostoha sorsukra hagyva őket s az ő sorsukat is arra használva fel, hogy a maga uralmát erősítse. A kávéházban cigányozó, kaszinóban ferbliző, nagybőgőbe ugráló, tükörbe lövöldöző, zergetollas, lábszárvédős, váltóhamisító, hozományvadász nemzeté, mely azonban mindezt oly snájdigul", oly korrektül" csinálja, ahogyan erre csak született úriember képes. Ennek az írója Herczeg Ferenc, ennek a világát, eszményeit és korlátait szólaltatja meg, ez emeli fel őt, ennek eltűntével válik maga is visszahozhatatlanul eltűntté, végérvényesen történeti jelenséggé. Úgy is fogalmazhatnánk: Herczeg dicsőségének és szétporladásának egyaránt oka volt, hogy ő valószínűleg jóhiszeműen s teljes meggyőződéssel végleg és végérvényesen összetévesztette a jó társaságot a társadalommal s azt hitte, az elsőről írva a másodikról szól. Vagy úgy is, hogy a rendi nemzettudatnak volt az utolsó irodalmi megszólaltatója ő: ennek az anakronisztikus történet- és hivatástudatát hordozta, szólaltatta meg történeti drámáiban, ennek az önfelmentő önkritikája volt a lényege társadalmi drámáinak, vígjátékainak. Mindenkivel konkurráló, tartós, biztos közönségsikere is ennek volt köszönhető. Ismerte a közönségét, tudatosan szolgálta is, ösztönösen reagált is a kívánságaira. Bródy Sándor már elég korán ebben látta a titkát meg is mondta, hogy Herczeg éppen ebben utánozhatatlan. 81 Gondolatai, ízlése, neki van a színházi publikummal a legfrissebb és legállandóbb kontaktusa. Meg tudja fogni őket, és nem is valami ravasz 10*

43 9<эб Nagy Péter világnézete, emberekről való véleménye egy osztály kifejezése volt s ez az osztály azért honorálta őt szinte mértéktelenül, mert egyfelől úgy szólaltatta meg, ahogy ő maga is látta magát, másfelől s talán ez volt a fontosabb mert akkor, amikor ösztöneiben érezte, hogy megindult alatta a talaj, Herczeg anélkül, hogy nyilvánvalóan, szemérmetlenül hazudott volna elhitette vele, Hogy a talaj szilárd, az ő világa a lehető világok legjobbika, amely éppen ezért nem is múlhatik el az idők végezetéig. Erről a világról Mikszáthnak élesebb, határozottabb, szenvedélyesebb volt a véleménye maradandóbb is; igazi képét Mikszáth és Móricz rajzolták meg az utókor számára, nem Herczeg. Az osztály fiai, akik a művészetet választották, s a művészek, akik alulról vagy felülről közeledtek felé, egyaránt s az évek előrehaladtával egyre súlyosabban elítélték, történelmileg leszámítolták" ezt az osztályt; Herczeg magasra tartotta a fáklyáját. Mert ő ezt az osztályt belülről ismerte, bensőségesen azonosult vele, de kívülről szemlélte: azoknak a szemével, akiknek ez volt a mennyország. A vidéki" Magyarország megszólaltatója volt ő, városias hangon; patikusok és körjegyzők, állomásfőnökök és tanítónők, intézők és lelkésznék, káplánok és postáskisasszonyok lelki mannája. Vagy ahogyan Kunfi Zsigmond nagyon világosan és okosan megfogalmazta, Herczeg egy darabja s cikke kapcsán: Amikor a magyar polgárság dezertálóiról beszélt, nem tudjuk, gondolt-e saját magára is, egyikére azoknak az íróknak, akik polgári sorból kerülve ki, a magyar dzsentri érdekeit szolgálták sok ügyességgel, sok tehetséggel a szépirodalomban. A cikkíró Herczeg jelesül tudja, hogy a magyar polgárságnak ez a házőrző eb szerepe a nemesi kúriák körül, a magyar polgárság szellemi és anyagi erejének az a kivándorlása a nemesi világba, egyik nagy oka Magyarország társadalmi visszamaradottságának. Szép, s ami ennél több: szükséges dolog volna, ha a cikkíró Herczeg erről nemcsak a magyar polgári közvéleményt világosítaná föl, hanem a hozzá oly közel álló költő és fogásokkal, vagy méltatlan hízelgésekkel. Mivel és hogyan, magam sem tudom tisztán. Ha tudnám, talán én is megcsinálnám." B. S. : Balatoni rege. Magyar Hírlap, márc. 1.

44 Herczeg Ferenc és színművei 90 5 író Herczegct is. Mert erre az ilyenfajta kitanítás éppenúgy ráfér, mint a magyar polgárságra." 82 S kétségtelen tehetségén, íráskészségén kívül az emeli ki a többi lektűr-író közül, teszi mindmáig figyelemre méltó s tanulságokat hordozó irodalomszociológiai jelenséggé, hogy Herczeg okosabb és tudatosabb ellenfelei gyakran úgy mondták: számítóbb és ravaszabb művelője volt ennek az irodalomnak, képviselője volt ennek a rétegnek, mint legtöbb osztályostársa. Első vagy mondjuk, második irodalmi lépésétől kezdve politikus író volt, aki nemcsak a Szabadelvű Körben, és a Dzsentri Kaszinóban, de írásaiban is politizált. Ettől került egyébként olyannyira s aránylag oly hamar az irodalom, az igazi irodalom margójára: rajta is beteljesedett a végzet, hogy ezen a tájon konzervatív-reakciós világnézetre valóban érvényes, esztétikailag értékes irodalmat építeni nem lehet. Nem valami egyéni sajátság: szemlélete, osztályálláspontja az oka annak, hogy igazán sikeres és sikerült művei a könnyedhumoros hangvétel, a vígjáték és bohózat vidékén teremtek; hogy ha komoly hangon, komoly elmélyedéssel próbált művészként szembenézni a társadalom s a kor problémáival, az üres nagyotmondás, a bombaszt, sőt az apologetikus gyökérről felhajtó álproblémák álmegoldásai fenyegették mindig. Pedig modern akart lenni, és sokáig modernnek is tetszett. Eszközeiben, módszereiben korszerű volt; szemléletében, világ-, társadalom- és művészetfelfogásában azonban a bevált régi"-hez ragaszkodott, ami éppen az ő idejében vált beváltból avittá, lelkesítőből andalítóvá s abból nevetségessé. Ebből a folyamatból valamit Hcrczeggel is megéreztetett művészi ösztöne, talán ezért, talán a polgársággal őt még mindig öszszekötő hajszálgyökereken felszivárgó életnedvek következtében alakul ki egyik legmegvesztegetőbb sajátossága: hűvös távolságtartása témáitól, általában alakjaival, helyzeteivel szemben megnyilatkozó iróniája. Ez az ironikus hang leg- " K. Zs. : A kivándorló. Népszava, febr. 7.

45 9<эб Nagy Péter többször a modernség, sokszor a progresszivitás látszatát kölcsönözték a kortársak szemében műveinek, s Mikszáth modernebb folytatóját láttatták benne. Pedig Herczeg iróniájának nem sok köze volt a mikszáthi humorhoz és gúnyhoz: az ő iróniája a hatalmon belüliek önfelismerő, mindent látó, mindent megbocsátó cinizmusában gyökerezett. Nem a társadalmi visszásságok ellen lázított, hanem a társadalmi viszszásságokat részben felismerve, azokat az emberi természet örökkévaló tulajdonságaiként mosolyogta meg, s ezzel is az ellenük feszülő indulatok leszereléséhez járult hozzá. Nem csoda, ha a hatalmon levő dzsentri-réteg legtudatosabb és legnagyobb formátumú politikusa, Tisza István meglátta benne a nekivaló művészt; s az is természetes, hogy Herczeg Tiszában találta meg azt az emberideált, aki konok korlátoltságaiban is az ő embertípusai szélsőségét valósította meg. Ha a magyar dzsentri őt sikerre vitte, benne a saját íróját találta meg s félszázadon át ünnepelte, az természetes. A sajnálatos és döbbenetes csak az, hogy ebben nem a dzsentri volt egyedül s nem állott harcban a polgársággal; Herczeget a magyar polgárság legalább annyira élvezte, sikeréhez legalább olyan mértékig hozzájárult, mint a dzsentri. S ebben rejlett a magyar társadalom, s közvetve a magyar irodalom és művészet tragédiája: hogy abban a vitális húsz esztendőben, mely Csiky Gergely halála és az első világháború kitörése között eltelik, hiába feszülnek hatalmas művészi erők a millénium stukkódíszeivel felcifrázott Monarchia eszmerendszerének és érzésvilágának, a széles közönség számára a Csiky kispolgári hősei helyébe a snájdig huszárhadnagyok lépnek, akik korrekt vagánysággal teszik túl magukat az igazi életproblémákon s a mindent megbocsátó nevetés aranyfüstjével fedik el a belső rothadás hullafoltjait az úri társaság testén.