358 KÖZLEMÉNYEK DUNAFÖLDVÁR NÉPESSÉG FEJLŐDÉSE ÉS TÁRSADALMI T A G OLÓDÁSA A XVIII. ÉS A XIX. SZÁZADBAN DR. WALLNER ERNŐ

Átírás

1 358 KÖZLEMÉNYEK M U L T I P L E B I R T H S I N H U N G A R Y S u m m a ry T h e r a te of m u ltip le b irth s v a rie s in H u n g a ry b e tw e e n 2,03 a n d 2,2 9 of all b irth s. T h e r a te show s, on th e w hole, a d ecreasin g tr e n d e x c e p t fo r th o se in th e 1930 s o u ts ta n d in g w ith th e ir re la tiv e ly h ig h level. Of m u ltip le b ir th s tw in -b irth s a c c o u n t fo r 9 9, also tr ip le ts are b o rn a n n u a lly, q u a d ru p le ts are sp o ra d ic, q u in tu p le ts w ere re g iste re d o n ly in T h e ra tio b etw een m u ltip le b ir th s a n d all b irth s of 1000 m o th e rs in th e p ro p e r age is in c re a sin g w ith th e m o th e r s age, th e h ig h e st v a lu e b ein g re ach ed in th e age g roup of th e m o th e r. T he n o tic e a b le se tb a c k of m u ltip le b ir th s can th u s be a ttr ib u te d to th e fa c t th a t th e p ro p o rtio n of h ig h e r age g ro u p s a m o n g m o th e rs h a s fallen b a c k. A re la tio n sim ila r to th e m o th e r s age can be e sta b lish e d b etw een th e re la tiv e fre q u e n c y of m u ltip le b irth s a n d th e o rd e r of b irth s. T h e p ro p o rtio n of m u ltip le b irth s is in c re a sin g as w e are p ro ceed in g in th e o rd e r of b irth s. T he r a te of stillb irth s am o n g m u ltip le b ir th s show s, sim ila r to all b irth s, a d ecreasin g te n d e n c y, a n d c o m p a re d to t h a t of all b irth s, is th re e fo ld. T h e su rp lu s of m ale b ir th s am o n g m u ltip le b irth s is b y fa r sm a lle r th a n am o n g all b irth s. T h e in cid en ce of m u ltip le b irth s does n o t show g re a t d iv erg en cies b y co u n ties. T h e r a te of m u ltip le b irth s is lo w er in to w n s of c o u n ty ra n k, due to th e fa c t t h a t in su ch to w n s th e n u m b e r of firs t b irth s is h ig h er. T h e ra te of m u ltip le b irth s ta k in g place in in s titu tio n s is 10 to 2 0 h ig h e r th a n th a t of all b irth s. DUNAFÖLDVÁR NÉPESSÉG FEJLŐDÉSE ÉS TÁRSADALMI T A G OLÓDÁSA A XVIII. ÉS A XIX. SZÁZADBAN DR. WALLNER ERNŐ Dunaföldvár jelentősége a Budától délre a Dráváig húzódó Duna jobbparti települések közül korán kiemelkedett. A X III XIV. században gazdag, híres apátság volt. Monostora a török időkben elpusztult. A helyén épült vár egyik tornya ma is áll. Maga a település a XVII. sz. közepéig kevesebbet szenvedett, a török kincstári defter szerint még 1663-ban 200 adózó házat számlált (1). A török visszavonulás és azt követően a Rákóczi-szabadságharcok során elszenvedett pusztulást viszonylag gyorsan kiheverte. Buda visszafoglalása után Schӓrfenberg hadseregével két napig tanyázott Földváron, ahol mindent talált ugyan, csak embert nem (2) ben már ismét olyan népes, hogy állandó papja van ban Lipót mezővárosi rangra emeli és évente három vásár tartására ad engedélyt. Az újranépesedés a X VIII. sz. első évtizedeiben erőteljes lendületet vesz. A népesség alakulása szám szerint A csády szerint Dunaföldváron a háztartások száma 1715-ben 67, ban 55 volt (3). Feltűnő a szabadosok számának 5 év alatt 43-ról 24-re történt csökkenése. Ma hangsúlyozzák Acsády számadatainak alacsony voltát (4). Erre m utat az évi megyei összeírás is, amely Dunaföldváron 235 családot számlált (158 szabad költözködési joggal bíró jobbágy, 56 zsellér, 21

2 KÖZLEMÉNYEK 359 önállóan összeírt fiú), valamint egy 1732-ből származó canonica visitatio egyházlátogatás adata, amely í 401 lelket említ (5, 6). Az évi összeírás szerint 25 év alatt Dunaföldváron a családok száma háromszorosára 720 növekedett (280 hospes szerződéses jobbágy, 283 inquilinus kisházas-zsellér, 88 subinquilinus házatlan zsellér, 69 filii et fratres uxorati nős fiúk és testvérek, 37 coelibes nőtlenek ). Egy évi adójegyzék 650 családot sorol fel. Dunaföldvár fejlődése ekkor erősebb, mint a feudális nagybirtok árnyékában élő Paksé. Az évi úrbéri összeírás csak a jobbágycsaládokról ad képet (Földváron 749, Pakson 506), a zsellércsaládokról nem történik említés (7). Szerepe volt a népességnövekedésben a földesurak részéről megindított német betelepítéseknek is. Kezdetét már a X VIII. sz. utolsó éveiben vette. W eidlein J. szerint (8) Dunaföldváron egy évi összeírás 46 német családot említ, amelyek közül ben, ben jött. Nagyobb lendületet a németek betelepítése 1720 után vett. Az évi adóösszeírás 650 családjának majdnem harmada (192) német nevű volt. A X VIII. sz. végéről jobban ismerjük Dunaföldvár népességének számszerű képét ban 4752 (2), 1783-ban 5114 (5), 1786-ban 5839 (9) lakosa volt Dunaföldvárnak. Egy évi adóösszeírás hasonló lélekszámra utal (1141 ház, 1225 család) (10). A XIX. sz. első évtizedeiben tovább növekszik a község ben 6962, 1811-ben 7969 (11), 1823-ban 8408 lakost számlált (12). Néhány évvel később már eléri a tízezres lélekszámot. Fényes Elek évi adata (9862) (13) valószínűleg az évre vonatkozó, mert a megyei összeírás ebből az évből 9990 lakost tüntet fel. Egyed munkájában viszont ugyanerről az időről lakost említ (5). Dunaföldvár ötven év alatt ( ) megkétszerezte népességét. Ennek a fejlődésnek okát már 1832-ben Egyed A. társadalmi-történeti körülményekben látja, mert szerinte ezen szembetűnő növekedésnek az az oka, mivel nem múlt esztendő, melyben házhelyek felesen ki nem osztattak volna, de s leginkább az a szabadság, mellyel a lakosok itt bírnak édesgette mindenhonnan, különösen a szomszéd pusztákról az embereket (5). A szabadság, amelyre Egyed munkájában céloz, Dunaföldvárnak 1713-ban nyert földesúri szerződése. Ez a település fejlődését úgyszólván két évszázadra megszabta. A dunaföldvári apátságot 1707-ben Mednyánszky Ferenc esztergomi kanonok kapta meg. Jövedelmének fokozása céljából igyekezett Dunaföldvárt benépesíteni. Kedvezményekkel kecsegtette a betelepülőket. A mezővárosi korlátozott önkormányzat mellett nem jelölt ki telki állományt sem terjedelemben, sem térbeli elrendezésben. Az március 29-én kelt szerződéslevél 12 pontban körülírja a lakosok kötelességeit és jogait. A lakosoknak a terménytized és házak utáni (füstpénz) adó fizetésének kötelezettségén kívül robotjuk nincs és földeiket szabadon adhatják-vehetik. Akiknek kedvök nem volna Földváron való lakásra és ki akarnának bontakozni... a magok költségével és kézi munkájukkal fölállított épületeknek és szőlőknek funduson kívül való eladása kívánságok szerént szabad legyen... (10) A szerződés 1738-ban a későbbi földesúr részéről újbóli megerősítést nyert. Mária Terézia febr. 13-án kelt adományozó levelével a dunaföldvári apátságot, illetve jövedelmét a nagyszombati főiskolának ajándékozta, hogy a hiányzó orvosi fakultás felállítása által egyetemmé legyen. A lakosoknak korábbi földesúri szerződésekkel nyert jogait ez a változás nem érintette. Egy években hozott vármegyei határozat szerint Dunaföldvár szerződéssel bíró contractuális község (7). Az évi kérdőívben azt írják a dunaföldváriak: itt sessiókra (jobbágytelkekre) felosztva a földek nincsenek, mert szabad adás-vevés vagyon (6). Ugyanezt említi az évi regnicoláris összeírás is (14). A földtulajdon feletti szabadabb rendelkezés, m int társadalmi-történeti tényező, olyan súllyal jelentkezik, hogy D unaföldvár fejlődése a XVIII. században a szomszédos településekhez képest eltérő útra kerül. A világi nagybirtokok kötött jobbágy lakosságú települése helyeit a szabad parasztsággal bíró polgárosodó mezőváros irányába fejlődik.

3 360 KÖZLEMÉNYEK A külsőség birtoklási viszonyainak vizsgálata elárulja, hogy a XIX. sz. közepéig jelentősen előrehaladt volt Dunaföldváron a mezőgazdaságban a birtokhalmozódási és kapitalizálódási folyamat. Minden arra m utat, hogy a XIX. sz. első felében D unaföldvár népessége m ár megközelítette a mezőgazdasági területéhez és akkori társadalmi, valam int termelési viszonyaihoz mért fejlődésben a telítettség fokát. Az évi tífusz- és kolerajárványok okozta megfogyatkozást figyelmen kívül hagyva is utóbb megtorpan a népességnövekedés. A járvány okozta csökkenés nyomán Dunaföldvár 1830-ban 9256, 1831-ben 8905 lakost számlál (5). A járvány Dunaföldváron jóval erősebb volt, mint Pakson (1831 augusztusában Dunaföldváron 320, Pakson 61 ember halt meg kolerában).1 A járvány éveit követően, ha meglassudva is, a növekedés még 2 3 évtizeden át tart. Fényes E ben közölt lélekszámadata (9466) azonban korábbi időpontra vonatkozik (13), mert az D anielik szerint 1852-ben (2). Hőke L. későbbi munkájában (11) 1857-re jóval magasabb lakosságszámot közöl (13 257), és még magasabb az évi osztrák népszámlálás adata (15 932). Mindkettő az évi hivatalos adathoz (12 382) képest jelentősen eltérő. Az 1869-ig bekövetkezett visszaesést Hőke részben annak tudja be, hogy az és ínséges években mintegy 100 család a Verőce megyei Nasicra költözött ra Dunaföldvárt 14 ezer lakosra becsüli, ami túlzás, mert az és évi népszámlálások szerint a 13 ezret sem érte el. Hőke a kath. parochia anyakönyveinek adatai alapján 1858-tól 1870-ig 12 év természetes népszaporodását 377 főre számítja (11). Ez a kereken 11 ezer főnyi kath. lakosságnak csak kb. 3,5 -a, vagyis az évi természetes népszaporodás mindössze 3o. A XIX. sz. utolsó évtizedeitől kezdve Dunaföldváron ha nem is nagym értékű, de állandó jellegű népességcsökkenés következik be (15). Alacsony a természetes népszaporodás, növekvő az elvándorlás, s így végül 1900-tól kezdve Paks mögé kerül. Csökkenő népessége 1910-ig még meghaladja a 12 ezret (12 087) de azután minden népszámláláskor az évi kivételével néhány száz fővel alacsonyabb az előzőnél, míg 1949-ben lakossal a 100 évvel korábban elért szint alá száll. 1. A népesség szám szerű alakulása D unaföldváron, között É v Lélekszám É v Lélekszám S S S A társadalm i tagolódás a XVIII. században Dunaföldvár népességének foglalkozási megoszlása és osztálytagolódása a XVIII. sz. közepétől nyomon követhető. Ezzel bizonyos fokig feltárulnak a népesség kedvezőtlen alakulásának régóta fennálló okai. Több népességi, valamint társadalmi vonatkozásra a paksi járásról írt tanulmányaimban már kitértem (15). Névszerinti adóösszeírások maradtak meg az 1750., 1753., és évekből és bár sajnos csak hiányosan megvannak az évi telekkönyvi felvétel eredeti jegyzőkönyvei. 1 Dr. Hadnagy A., a szekszárdi áll. levéltár vezetőjének szíves közlései a levéltári adatokból.

4 K Ö Z LEM ÉN YE K 361 Dunaföldváron a nemesi családok száma csekély volt, az évi regnicoláris összeírás a majdnem 1800 összeírt nem nemes adózó mellett, mindössze 40 nemes birtokost említ, akiknek kezén a megmunkált szántóföldnek 1/5-e volt. Ezért már magában a nemtelenek adózásában, illetve censusaik (taksájuk) nagyságában mutatkozó különbségek is eléggé tájékoztatnak a népesség egészén e k osztálytagozódásáról. A négy időpontban szereplő családnevek egybevetésével nemcsak a lakosság el- vagy bevándorlása, családok el- vagy feltűnése kísérhető figyelemmel, hanem a földtulajdon halmozódásának folyamata is. Ha a feljegyzések nem is tartalmaznak minden családot és nevet, vagyis a statisztikailag pontos és teljes lélekszámot, mégis a négy időpont alapján sok olyan következtetés vonható le, amely egy évszázad társadalmi és gazdasági fejlődésére fényt vet. D unaföldvár évi adóösszeírása csupán 9 névnél tüntet fel ipari foglalkozást (4 szűcs, 2 takács, 1 csizmadia, 1 fazekas, 1 urasági kovács). Lehetetlen, hogy a legalább lelket számláló településben több iparos ne lett volna. Hogy az olyan családnévvel összeírtak, mint Szabó, Csizmazia, Varga, Kovács stb. közül hányan űzték a nevükkel jelölt ipart, nem állapítható meg. A név szerint iparosként megjelöltek mindegyikének adója (taksája) 1 ft 50 dénár volt. Hasonlóan adózó kívülük még 41 szerepel. Minden bizonynyal legtöbbje önálló iparos lehetett. Erre mutat, hogy igás állata közülük mindössze kettőnek volt (egyiknek két lova, másiknak két lova és két ökre). De iparos voltukra enged következtetni az is, hogy legtöbbnek lakóhelye a már akkor kialakuló funkcionálisan is központi településrészben volt. A felsorolt 650 család közül a legkisebb adóval (75 dénár) 420 volt megterhelve. Jórésze nyilván kisparaszt, kisházas zsellér, napszámos volt. Ők tették a parasztság 2/3 részét. A legkisebb adózók közül 20-nak neve ipari foglalkozásra m utat, közülük valószínűleg több nem önálló iparos lehetett. Nem tekintve az 1 ft 50 d-ral adózókat, 75 dénárnál magasabb adó 158 családra volt kiróva. Majdnem egészükben a parasztság módosabb, földdel, igavonóval bíró rétegét képviselték. 2. A nem telenek adózás szerinti m egoszlása üana/ö ld váro n 1750-ben Az adózás alap ja : ház és É vi adó Adózó családfő 75 ( ti 85 d ft 25 d 13 4 IT. 'C3 tű 1 ft 70 d ft 50 d ft 1 K é z m ű ip a r... 1 ft 50 d 49 M a lo m ip a r... 1 ft 3 V á sáro z á s... i s rt 1 A d ó t nem f iz e te tt Ö sszese n Az összeírás nem tartalmaz adatot a megművelt föld nagyságára, de megadja házanként az igás állatok számát. A magasabban adózó 158 család közül 154 nem iparosnak volt igás állata s így ezeket a birtokos parasztsághoz tartozónak tekinthetjük, talán még akkor is, ha fuvarozással is foglalkoztak. A 158 közül 92 két-három igavonót tartott, főként lovat (87-nek csak lova

5 362 K Ö Z LEM É N Y E K Borhozam alvóban szántótulajdon nélkül szán tó tulajdonnal szántótulajdon szám i o. akó szám o/ /o akó /o 0 lo po- szám akó ,4 ' 1, , ,8 40 6, , , , , , ,7 7 87, , , , ,8 j 7 4, nél tö b b 5 10, ,3 1 12, ,5 5 2,9 221 E fiyü lt... 4S ,0 S 1100, , , / /o... 15, ,5 5,5 53,3 43,0 volt, mégpedig 72-nek kettő, 13-nak három, 2-nek négy). A magas lóarányt a szántók távoli fekvése, de részben a fuvarozás indokolta. Négy állattal 19, hattal 34, nyolccal 10 család szerepel legtöbbje 4 6 ökörrel. Egy összeírtnak 12 ökre és 2 ekéje volt. Ökröt és lovat csak 21 háznál találunk. Az összeírt 40 eke mind olyanoknál volt, ahol legalább hat igavonót tartottak. Egy évi összeírásból a lakosság rétegeződését illetően több vonás ismerhető fel, mert az állattartás mellett feltünteti a nemtelen adózók részéről megművelt vetésterület (szántó) és szőlő nagyságát. Az adózók utcánkénti felsorolása pedig lehetőséget nyújtott, hogy településföldrajzi tanulmányomban megrajzolhassam a X VIII. sz.-i funkcionális tagolódás térbeli képét. Az évi összeírásban az iparosokra csak adózásuk mértékéből leheteti következtetni, az évi az iparosokat mesterségük szerint említi. Számuk három év alatt kétszeresre emelkedett. (49-ről 107-re.) A molnárokon (21), halászokon (2), kocsmai borkimérőkön (3), serfőzőn (1) kívül 80 iparos 23 szakmában dolgozott. Több mint fele (48) a lakosság ruházatáról gondoskodott (9 csizmadia, 9 cipész, 9 takács, 8 szűcs, 7 szabó, 1 szűrszabó, 2 gombkötő, 2 süveges, 1 harisnyakötő). Jelentősebb volt a fazekas- (6), kötélgyártó- (4), lakatos-, kovács- és kádár-mesterség (3 3), míg a többit csak 1 2 mester képviselte (szíjgyártó, nyerges, bognár, asztalos, kőműves, mészáros, bábos, pék, borbély). Az iparosok zömét nevük után ítélve német telepesek tették. Az iparosok számából, valamint abból, hogy több szántó nélkül tartott lovat, arra lehet következtetni, hogy Dunaföldvár már ekkor kezdett a helyin kívül központi funkciókat is betölteni. Az évi összeírás szerint 241 nem iparos adózó tartott igás állatot az évi 154-gyel szemben. Az igás ökrök száma alig változott (1750-ben 342, 1753-ban 348), a lóállomány azonban rendkívül módon meggyarapodott (233-ról 679-re). Ha a nagy különbség esetleg a két összeírás eltérő jellegét tükrözné, úgy kétségkívül az évit kell pontossága m iatt is alapul venni.- A magas lóállomány annyiban is figyelmet érdemel, mert nemcsak a parasztság újabb rétegeinek bekapcsolódását jelentette mind távolabb eső szántók megművelésébe, hanem utal egyéb kereseti források és ágak erősödésére, mint a vásári és bor-fuvarozás, sószállítás, hajóvontatás, bérmunka végzése, nemkülönben a településnek élénkülő forgalmára környezetével. A birtokos parasztság mellett számottevő rétegként jelentkezik 1753-ban az a 71 két-három lovat tartó adózó, akinél vetésterület egyáltalában nem, szőlő is csak 2 4 akó (urna) bort adó került összeírásra. (Egy pozsonyi ill. bécsi akó kb liternek felelt meg (16).) A szántóművelésre vonatkozó adatok szerint 172 nemtelen adózó összesen 69/9 pozsonyi mérőnyi vetésterületet művelt. Ez nagyjából megfelel az évi igás állatot tartók számának. A birtokaprózódás illetve halmozás már ekkor 2 Az és 1793/4. évi összeírások eredetije a községházán elveszett, csak a Cziráky Gy. m unkájában (10) közölt adatok ismeretesek.

6 K Ö ZLEM ÉNYEK 363 szám akó szám akó 3,0 7 33,3 11 8,0 6 8,3 10 1, ,4 73 2,1 13,6 4 19, , , , ,5 27,6 9 42, , , , , ,0 28, , , ,8 12,8 1 4, ,6 9 12, ,1 22 6, ,9 14,7 5 6, ,7 16 5, ,7 100, ,0 13S 100, ,0 9S9 100, , ,0 6,6 4,0 22,6 28,4 100,0 100,0 rétegeződésre vezetett (4. tábla). A 8 pozsonyi mérőnél kevesebb vetésterülettel összeírtak számaránya 15,8 volt, 2 területaránnyal. A 100 pozsonyi mérőn felüli vetésterülettel bírók aránya 9,9, illetve 33,7 volt. A számaránya szerint (51,1) döntő súlyú réteg a 9 40 pozsonyi mérővetésterületet művelő középparasztság volt, 27 területaránnyal. A gazdag parasztsággal (23,2 szám-, 37,3 területaránnyal) és iparossággal együtt képviselték a városiasodásra törekvő elemet. Az összeírás szerint nemcsak a mezőváros és uradalom, hanem a gazdák is tartottak mezőgazdasági cselédet (főként a juh - nváj és gulya őrzésére). Az uradalomnak külön is volt néhány iparosa, hajósa, sőt kirurgusa is. V etésterületi nagyságcsoport pozsonyi mérőben száma Iparosok vetésterülete száma Ő sterm elők és egyéb meg nem nevezettek vetés- 0/ területe /o száma Összesen vetésterület C , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,0 2S 15, , , , , , , ,6 10 5, ,5 12 6, , , ,6 8 4, , , ,1 10 5, , , ,8 5 2, ,4 161 f e l e t t , ,8 2 1, ,5 E g yü tt , , , , , ,0 Az elterjedt és jövedelmező szőlőművelésben a 651 adózónak mintegy fele (319) volt érdekelt. A szőlőbirtok még nem volt úgy elaprózva, mint később, mert a 319 szőlőművelő közül csak kb. harmadának (36,9) volt 5 akó bort adónál kisebb szőlője. Nem sokkal kevesebbnek (32,4) viszont 10 akót adónál több (3. tábla). Hogy a szőlőművelésnek a parasztság rétegeződésében is jutott szerep, az településföldrajzi vizsgálatomból kitűnik. Eszerint a szőlőművelők jelentős része a Bölcskei utcai német telepesek közül került ki, akiknek szántóművelése és állattartása messze a magyar gazdáké mögött maradt. Már akkor hasznot hozó tőkebefektetésnek bizonyultak a dunai malmok, mert néhány földművelő gazdának és iparosnak is volt malma.

7 364 KÖZLEMÉNYEK D unaföldvár XVIII. század közepi társadalma már jelentős differenciáltságot és paraszti rétegeződést mutatott. Az 1793/4. évi adóösszeírás conscriptio censualis 1141 házat, illetve 1225 adózó családot sorol fel, kétszer annyit, mint az és évi összeírások. Az őstermelő népességnél csupán az igásállatok számát (itt ökör és ló együttesen) tünteti fel, viszont pontosan felsorolja az iparosokat szakmájuk megjelölésével. Legkisebb adót (2 ft-t) 665 család fizetett. Ezek állatot nem tartó, kisházas zsellér napszámos sorban élők voltak, akik legnagyobbrészt mezőgazdasági munkából éltek, legfeljebb kisebb részük iparból. Az adózás alá nem eső, legszegényebb, házzal nem bíró, az összeírásban nem szereplő proletárcsaládok száma még nem lehetett magas, mert az adózó parasztcsaládokat 5, az iparosokét 4 személlyel számítva, a teljes lakosságszámot megközelítő értéket kapunk (5900). Az állatot tartó módosabb parasztság (az összeírás alapján el nem különíthető fuvarosokkal) 345 családot számlált. Rétegeződése az állattartás alapján a negyven évvel korábbihoz képest nem sok változást mutat. Most is zömének (kb. 60) 2 3 igásállata volt. Az összeírás hatnál több igavonót tartó adózót nem említ. Az összeírtak közül 209-nek két-három, 87-nek négy, 1-nek öt, 48-nak hat igavonója volt. 5. A nem telenek adózás szerinti m egoszlása D anaföldváron ben Az adózás alapja : ház és É vi adó Adózó családfő 2 ft 668* 9 2 ft 6 k r ft 9 k r 40 4 yj -1 ft 12 k r ft 15 k r ft 18 k r 48 I p a r... 3 ft 48 k r 212 A d ó t nem fiz e te tt.. 28 Ö s s z e s e n * K özülük három iparos volt től 1793-ig a parasztság számbeli növekedésével lényegében azonos arányban növekedett a mezőgazdaság eltartó képessége akár a szántóterület megnagyobbodásával a legelő rovására, akár fejlettebb megmunkálási mód elérésével. Az ipari foglalkozás terén negyven év alatt ( /4) továbbfejlődés mutatkozott ban az összeírt adózóknak 12-a volt iparos (a molnárok, halászok nélkül), míg 1793/4-ben 15-a, a molnárokkal együtt majdnem 20-a. _ Az iparosok cenzusa (3 kivételével) 1793/4-ben egyforma volt (3 ft 48 kr.) s így keresetük különböző volta nem tűnik ki. Az ágazatok között a ruházati iparok fontosságiban változatlanul messze felülmúlták a többit, az iparosoknak majdnem kétharm adát (215-ből 140-et) foglalkoztatva. Számszerű megoszlásuk: 42 csizmadia, 28 varga, 25 takács, 22 szabó, 10 szűcs, 4 tímár, 3 szűrszabó, 3 kalapos, 2 gombkötő, 1 festő. Nagy jelentőséggel bírtak a dunai vízimalmok (25 molnár). Az egyéb ágazatokat csupán egy-egy iparos képviselte. A számszerű emelkedésen kívül szakmai bővülés is mutatkozik. Több, 1753-hoz képest új iparág jelenik meg, mint a festő, tímár, puskaműves, szitás, üveges mesterség. Ezzel az ipari szakmák száma 32-re emelkedett.

8 KÖZLEMÉNYEK 365 A z ipari tevékenység alakulása nemcsak a mezőgazdaság erősödését tükrözi, hanem a környékhez viszonyítva D unaföldvár központi szerepének erősödésére is utal. A társadalmi tagolódás a XIX. században Az évi regnicoláris összeírás 1762 adózó házat sorol fel. Leszámítva a házaik után adózó iparosokat, honoratiorokat, kereskedőket, a megállapíthatóan két helyen felvetteket, 1383 összeírt adózó családfőnél nem volt megjelölve közelebbről a foglalkozás. Ezek alkották a mezőgazdasági lakosságot. Vetésterülete csak 629-nek, igás állata pedig csak 456-nak volt. Túlnyomó részük tehát mezőgazdasági napszámmunkából élt. A fuvarozásból vagy egyéb bérmunkából élők száma az őstermelők egészéhez képest kicsiny lehetett. Az igás állatok tartásának mértéke, amely a korábbi összeírásokban fontos adóalap volt, 1829-ben már alig nyújt támpontot a parasztság rétegeződésének megítélésére. Az állomány növekedése (35 év alatt 30-kal) feltehetően arányosan tartott lépést a földművelés fejlődésével. A 446 igásállatot tartó gazdaság (nem iparos családfő) közül 88-nál vetésterület nem volt összeírva, közülük kis szőlője is kevésnek volt csupán (28-nak 2 3 kapás, 3-nak 4 5 kapás). A szántó nélküli és csak kicsiny szántó- vagy szőlőterülettel bíró, de igavonót tartók nagy számát nem magyarázza a szőlőművelés egyébként kiterjedt volta, és a kedvező fuvarozási lehetőség. A gazdaságok igavonóinak száma és vetésterületük nagysága között összefüggés, arány nem állapítható meg. Van nem is egy családfő, akinek 40, 80, 106, 133 pozsonyi mérőnyi vetésterületéhez csak két lova volt összeírva, míg másoknál hasonló nagyságú vetésterülethez jóval több (4 6 ökör, esetleg még két ló is). Viszont szép számmal találunk kis vetésterület mellett (5 30 pozsonyi mérő) 4 6 igás állatot. Számos kisebb gazdaság ilyenformán igaerőfelesleggel rendelkezhetett. Hogy ez valóban fennállott, m utatja az összeírási utasítás 23. -ának 1. pontjára "adott felelet, amely bizonyos mértékig a népesség szociális viszonyaira is rám utat:,,a lakosok különböző conditiójuknak megfelelően különböző kereseti lehetőségekkel rendelkeznek a mesteremberek a kézművességből, a kereskedők a kereskedelemből, a többi lakosok pedig kezük munkájából, a földek és szőlők műveléséből tartják el magukat, és gyakori kereseti lehetőséget biztosít számukra a hetivásárokra járó és a Pestre, Budára vezető postaúton közlekedő helybeli kereskedők és iparosok fuvarozása. Ezen kívül akiknek van hozzá igás állatuk, a város nagy kiterjedésű területén elég földet vállalhatnak fel művelésre feles bérletként (ezt meg is szokták tenni). Akiknek pedig lovaik vannak, azok a hajók vontatásával is kereshetnek. Így tehát mint a fentiekből kitűnik, magasabb bérért is dolgozhatnak. A szegény sorban levők kézi m unkával, nyáron mint aratók, cséplők keresik meg az életükhöz szükségest. Bár az összeírás célja és módszere nem jogosít fel rá, mégis nehezen hárítható el az a feltevés, vajon nem rejtőzködik-e emögött már a szántóbirtok és állatállomány korábbi szorosabb kapcsolatának lazulása, mint a földtulajdon osztódásából, a gazdaságok, házak számának növekedéséből és a birtokhalmozódás megindulásából eredő következmény. Annyit is jelentene ez, hogy a mezőgazdasági lakosság osztálykülönbségének 1829-i arányai szinte előrevetítik a 100 évvel később még fennállt helyzetet. A z évi regnicoláris összeírásban az összeírtaknak igen különböző nagyságú vetésterülete csak előző évtizedekre is visszanyúló öröklési vagy eladási m egoszlásokkal magyarázható. A vetésterület megoszlása pedig a parasztság rétegeződéséről n yú jt jó képet. Az összeírás szerint negyven nemesi család 2729 pozsonyi mérőnyi vetésterülettel bírt. A nemtelenek /3 pozs. mérő vetésterületet munkáltak. Ez 51 iparos (és néhány honoratior), valamint 629 meg nem jelölt foglalkozású, vagyis elsősorban őstermelő családfő között oszlott meg. Velük szemben állt 754 csak háza után adózó olyan család, amelynek szántó-vetésterülete nem volt. Az összeírás pozsonyi mérőkben tünteti fel a vetésterületet családfőnként, a szántóhoz számítva a káposztaföldeket és veteményes kerteket is. Az akkor szokásos 1/3-nyi ugart is figyelembe véve hozzávetőlegesen 2 pozsonyi mérő vetésterület felelhet meg egy kat. hold szántónak, a pozsonyi mérőt 0,53 hl-rel számítva (16), kat. holdanként kb liter vetőmagot véve alapul.

9 366 KÖZLEM ÉNYEK 0. A nem telenek m egoszlása vetésterületük nagysága szerint D unafölduáron, ls29-ben csoport pozsonyi szá vetés- szá vetés- vetésm érőben ma területe /o ma területe N /o terület ,5 2 1,5 43 6,8 42 0,3 55 8,1 50 /, 0, , , , , , ' 10, ,7 SS 10, , , , /, 13, / 13,7 138-/3 26, , , , /, 11, ,0 26 2/3 4, , i;, 23, , , , ,5 27 4, ,9 29 4, /, 12, , ,0 18 3, /, 11,2 19 2, /, 11, ,3 IS 6 1,6 2 0, , , ,5 8 1, , , ,2 6 0, ,9 161 f ö lö tt.. 1 0, ,0 1 0, ,9 E g y ü tt ,0 555l :z 100,ü 02<J 100,0 11 S ÍI 100,0 0S0 100, l!3 100,0 A vetésterületi megoszlás szerint (6. sz. tábla) az iparosokat nem számítva, a családonként legfeljebb 2 pozs. mérőig terjedő szántóval bíró nemtelen szegényparasztság aránya nem m agas (6,8). Ha azonban a nem adózókat is figyelembe véve az agrárproletariátus alakulásának mértékéi a kereken 10 ezer főnyi összlakossághoz viszonyítjuk, úgy kitűnik, hogy arányuk a három és fél évtizeddel korábbihoz képest ugyancsak megnőtt, mert a nem adózó családok számát ra tehetjük s ezek jórésze mezőgazdasági napszámmunkából élt. A nemtelen kisparasztsághoz tartozók (3 8 és 9 15 pozs. mérővel) az adózó őstermelőknek jó felét tették (58,8), a megművelt szántójuk az összesnek negyede volt. A középparasztsághoz tartozónak tekinthetők a és pozsonyi mérővel összeírtak. Számuk 154 adózó családfő volt (24,5), 34,5 szántóterületi részesedéssel. Az összességhez képest számbeli és birtokarányuk nagyjából egyensúlyt tarló volt. A középparasztság Dunaföldváron a polgárosodás terén jelentős szerepet vitt. A mindjobban erősödő gazdag parasztság (közülük számos, voltaképpen a későbbi kulákcsaládokkal azonos; pozs. mérővel) és a paraszti sorból már kikívánkozó birtokosok (100 pozsonyi mérőn felül) kezén levő vetésterület a földbirtok meginduló halmozódásának (centralizáció) arányait mutatja. Az adózó nemtelen parasztoknak csak egy tizedét tették, de szántóterületüknek 41,4 -át bírták. Száz pozsonyi mérőnél nagyobb vetésterülete csupán 15 adózónak (2,3) volt, a szántók 16,7-ával. A legnagyobb birtokosnak (Miskoltzi Ferenc) 240 pozsonyi mérő földje és egy dunai malma volt. A nemesek (40 családfő) kezén 2729 pozsonyi mérő, a község tulajdonában pedig 100 pozs. mérő szántó volt. A vetésterületi megoszlás azt m utatja, hogy a városi polgársághoz hasonló szabadsággal bíró közép- és gazdag paraszti réteg vezető szerepe D unaföldváron m ár a XIX. sz. elején kialakult. E zt egy századon át meg is lartotla. A mezőgazdasági lakosság rétegeződésében már a XIX. század elején szerepet játszott a szőlőbirtok szerzésének lehetősége. A dunaföldváriak 1829-ben 2650 kapás szőlőterületet műveltek s ez 955 birtokos között oszlott meg (7. tábla). A szőlők nagysága általában csak néhány kapás volt, tíz kapás vagy ennél nagyobb szőlővel bíró családfőt az összeírás csak 15-öt tüntet fel s ezek nagyobb része nem őstermelő volt. A szőlőbirtokosok között számarányukhoz képest legerősebben a honoratior, kereskedő és házzal bíró iparos családfők voltak képviselve. Ők tették az összeírt családfők ötödét (350) és a szőlőbirtokosoknak is ugyanilyen hányadát (22 ). A kezükön levő szőlő pedig az összeírt teljes szőlőterületek kb. harm adát tette (29,7 ). A megmunkáláshoz nagy részük bizonyára idegen munkaerőt vett segítségül.

10 1lonoralior, házzal bíró iparos, kereskedő Öslcrniclő cs egyel) közelebbről meg nem jelöll foglakozás... A szülő- lerülel nagysága (ka pás) szán ló tulajdon nélkül szán 1ó tulajdonná 1 szán Ló tulajdon nélkül szántó tulajdonnal szám terület (kapás) szám terü let (kapás) 1 terü let (kapás) 0 15 pozsonyi mérővel115 pozsonyi mérő fölött l terü let (kapás) i terü let (kapás) N (A terü let (kapás) ,3 22 3,9 2 4,2 2 0, ,8 91 9, ,9 29 5,3 13 9,7 13 3, , ,9 2 ( 5 38,0 12(1 22,3 8 1(1,(i 1(1 7, , , , , , , , ,0 :s 28 10,1) 84 14,8 9 18, , , , , , , , , ,3 i 20 12, , , ,9 31 8, ,8 18 8, , , , , , ,0 55 9,7 0,2 15 0,9 10 2,0 50 5,4 7 3,1 35 0,3 1 0,7 5 1,3 32 3, , , ,(1 (1 12,5 3(1 10,-1 7 1,9-12 4,0 1 1,8 24 4,3 9 0, ,8 35 3, , , ,5 4,2 14 0,4 1 0,5 7 1,3 3 2,2 21 5,3 8 0,8 50 3, , ,7 4,2 10 7,3-1 1,0 32 3,5 1 0,5 8 1,5 1 0,7 8 2,0 12 1,3 90 3, ,(1 1) 1,(1 1 2,1 9 4,1 1 0,5 9 1,0 3 0,3 27 1,0 11) 1 0,(5 10 1,8 2,1 10 4,0 1 1,0 40 4,3 0 0,0 00 2, , ,2 1 2,1 12 5,5 1 0,7 12 3,3 1 0,4 48 1,8 II ,(1 15 2,(1. 2,1 14 0,4 1 0,1 14 0,5 1 0,1 15 0,0 1(1 1 0,(1 1(1 2,8 1 0,1 10 0, ,3 21 2,3 1 0,1 21 0, ,(1 25 4,4 1 0,1 25 1,0 E g yü tt 1G0 100,0 5G(i 100,0 IS 100, , , , , , , , , ,0 / /O 17,3 21,4 5,0 8,3 40,0 3-1,7 23,5 20,9 14,2 14,7 100,0 100,0 k ö z l e m é n y e k 367

11 368 KÖZLE M É N Y E K Az őstermelők és mezőgazdasági munkából élők (az összeírásban közelebbről nem jelölt foglalkozású 1383 családfő) közül 741-nek volt szőlője. A szántóterülettel bíró gazdasághoz nem okvetlenül tartozott szőlő is, mert a szántóval összeírt nem iparos családfők (629) közül csak felének (359) volt szőlője. A szántó nélkül összeírt szegényparasztok közül ugyancsak felének (382) volt szőlője. Mindkét paraszti réteg szőlőterületének nagysága megközelítően azonos volt (921 ill. 944 kapás). A belterjes szőlőművelés az összlakosságnak jó felét közvetlenül, nagyrészét pedig közvetve érintette, ami az osztályhelyzetre is kihatással volt. A szegényparasztság súlyosbodó helyzetén valamelyest könnyített, hogy részben maguk is szerezhettek kisebb szőlőt, részben az év jelentős hányadában munkaalkalomhoz juthattak től 1829-ig Dunaföldvár ipara tovább terebélyesedett. Az adózó iparosok száma a korábbi 215-höz képest majdnem kétszeresére 389-re nőtt. Mind nagyobb lett a csupán ipari foglalkozásból élők száma. Az önálló, házuk után adózó iparosok közül csak 11,5-ának volt saját szántója, legtöbbjének 8 pozs. mérőnél kisebb. Az iparosságon belül az osztálytagolódásra a segédet tartó és az éven át különböző időt dolgozó iparosok arányából következtethetünk (8. sz. tábla). Az iparukat egész éven át űzők (175) egyharmada egy vagy több segéddel dolgozott (67). A segédek száma kb. 100 volt. Közülök több, mivel háza után adózott, névszerint is össze lett írva. Ezek főként az ács- és malomiparban dolgoztak. Viszont az önálló iparosok egy részének nem volt háza, s az összeírásban mint lakás után bért fizető subinquilinus szerepel. Bizonyos mértékig ez is rávilágít az osztályhelyzetbeli különbségekre. Az iparágak arányát tekintve három és fél évtized alatt nem következett be lényeges változás. Az iparosok 2/3-a (63,7) most is a tágabb értelemben vett ruházati iparban dolgozott (88 csizmadia, 32 varga, 33 szabó, 21 szűcs, 8 szűrszabó, 43 takács, 4 kalapos, 4 harisnyakötő, 2 gombkötő, 3 festő, 9 tímár). A malomipar m egtartotta fontosságát (25 dunai malom, 41 molnár). Az iparosoknak mintegy hatodát foglalkoztatta az építőipar, és a mezőgazdaságot közvetlenül érintő ágazatok (9 kovács, 6 lakatos, 8 kádár, 8 asztalos, 3 ács, 10 szíjgyártó, 3 esztergályos, 7 bognár, 1 kocsigyártó, 3 kőműves, 4 kötélgyártó, 1 nyerges, 1 bádogos). Az egyéb ágazatok között első helyen a fazekasipar állt (12), a többit egy, legfeljebb két-három iparos képviselte. A három évtized előttihez képest ismét új ágazatokat is találunk, mert az akkori 32-höz képest 1829-ben 43-féle iparág szerepel. (Újak az órás, szappanfőző, késes, aranyműves, rézműves, fésűs, kéményseprő, bádogos, esztergálvos, ács, kocsigyártó ipar). A tőkebefektetés szempontjából kedvező malomipar mellé a hajózás társult. Több nem molnáriparosnak (csizmadia, tímár, kötélgyártó) és gazdának

12 KÖZLEM ÉNYEK 369 volt malma, vagy malomrésze. A hat hajótulajdonos közölt volt a hajósokon kívül molnár, szabó, akik korábbi mesterségükkel felhagytak. A XIX. sz. elején a dunai út mentén D unaföldvár volt a legjobban iparosodott település B uda és Szekszárd között. A polgárosodó parasztság mellett ez is nagy mértékben előmozdította városiasodását. (Dunaföldvár 389, Paks 227, Tolna 241, Szekszárd 312 iparossal.) A városiasodás mértékét m utatja egy funkcionális központi településrész kialakulása és számos intézmény létesítése. Már ekkor 3 helyen volt iskola közte 3 osztályos nemzeti iskola, szegényház, kórház, kaszinó, sóház. Az osztályviszonyokat tekintve mind a mezőgazdasági, mind az ipari népesség a XIX. sz. elején erős tagolódást mutat. Alapjaiban már ekkor megvoltak azok az osztályellentétek, amelyek a rákövetkező évtizedekben fokozatosan kimélyültek. Az iparban ez nem annyira az önálló, m int inkább a bérmunkát végző iparosok számbeli gyarapodásában mutatkozott. Feltűnő, hogy ilyen jelentős ipari népesség mellé nem társult hasonló kereskedőtársadalom. Ez a központi funkciók kialakulása szempontjából hátrányt jelentett. Bár az iparosok egy része kereskedői tevékenységet is látott el (vásárok, közvetlen vevőkör), mégis a forgalom kiterjesztése új piacokra s ezzel a központi funkciók növekedése egy erős és mozgékony kereskedőrétegtől függött. A XVIII. sz.-ban és még a XIX. sz. elején is D unaföldváron a kereskedelemmel foglalkozó lakosok számbeli alakulása sem m iképpen sem állott arányban a népesség növekedésével. E tekintetben jóval Paks mögött maradt. Vásárai nem voltak jelentéktelenek, mert a vásárok után 1829-ben 100 F t cenzust fizetett a földesúrnak, mégis az elsőbbséget átengedte Paksnak. Kétségkívül Paks közlekedési szempontból kedvezőbb helyzete, nyugatnak szerteágazó úthálózata révén könnyebben terjeszthette ki vonzókörét több községre, de a feltűnő nagy különbséget egyedül földrajzi tényezők nem magyarázzák. Társadalmi-történeti tényezőket kell okokként keresnünk. D anielik említi, hogy,,1776-ban az egyházi visit a tanúsága szerint lakott Földváron 4490 lélek, 35 nem egyesült görög, 227 acatholikus (nem katolikus, azaz protestáns Szerk.) és zsidó egy sem, nem engedtetvén meg az izraelitáknak akkoron az egyházi javadalmakban a lakás (2). Az évi canonica visitatio szerint 3618 magyar, 893 német, 537 tót, 66 görög lakosa volt. A magyarok, németek, tótok mind katolikusok (5). (A görög alatt nyilván a gör. keleti vallású rácok értendők.) 1811-ben 7969 lélekből 7798 a r. kat., 110 a gör. keleti, 30 az evangélikus, 26 a református és 5 az izraelita (11). A X VIII. sz.-ban fennállott egyházi földesúri megszorítások azt eredményezték, hogy az elsősorban kereskedelemmel foglalkozó zsidóság Pakson telepedett le. Ez a X IX. sz. első felében a két mezőváros kereskedelmének fejlődésében nagy különbségekre vezetett. Dunaföldvár népessége az évi megyei kérdőív szerint: 1806 római katolikus, 25 evangélikus, 23 református, 17 görög keleti, 3 zsidó család, Paksé ugyanekkor 850 római katolikus, 162 evangélikus, 250 református, 81 zsidó, 27 cigány család. A regnicoláris összeírás Dunaföldváron ekkor csak 10 kereskedőt sorol fel, míg Pakson 28-at s utábbiakhoz még 8 házaló kereskedő (dorsuarius) és 3 ügynök (sensal) is járult. Pakson tehát a kereskedő tevékenységet űző adózok száma majdnem négyszeres a dunaföldváriakhoz képest. Sem Pakson, sem Dunaföldváron nem találunk ekkor magyar nevűt a kereskedők között. Dunaföldvár 10 kereskedője közül 2 izraelita és neve után ítélve kettő rác, hat német. Pakson a 39 összeírt kereskedő közül 34 izraelita; 5 német nevű volt. Paks egyéni, világi földesurainak Dunaföldvár korábbi apátsági majd közalapítványi földesurához képest eltérő joggyakorlata, valamint az ennek nyomán a mezővárosi igazgatásban érvényesülő befolyások különböző volta a kereskedelemmel foglalkozók arányának alakulására jelentős hatással volt. Mint másik tényező szerepelhetett a kereskedelmi élet alakulása terén, a parasztság eltérő helyzete. Joggal tehető fel, hogy Dunaföldvárnak Pakshoz képest szabadabban mozgó parasztsága már akkor iparkodott mezőgazdasági (főként bor) feleslegeit közvetítés nélkül értékesíteni. Az őstermelő lakosságban bizonyos fokú kereskedőszellemet ébreszthetett az ingatlanok szabad adás-vételi lehetősége. Ugyanez mutatkozott a parasztság sorából kinőtt iparosságnál is. 24 Demográfia

13 370 KÖZLEM ÉNYEK A kiterjedt lótartás megkönnyítette a fuvarozást. Hogy azonban az 1829-ben 3500 lakossal kisebb Paks mennyire magához ragadta a környék kereskedelmi vezetését, m utatja az összeírásban a kereskedők adózási alapja. Ez Pakson 1829-ben ft, Dunaföldváron csupán 7110 forint volt (14). D unaföldvár kereskedelme azonban a XIX. sz. m ásodik felében eléri, sőt meg is haladja Paksét. Ebben jelentős része volt az 1829 után nagy számban letelepülő zsidóságnak. Számuk 1852-b.en már 214 (2), H őke L ban pedig 800-nál többre teszi (11). A z évi telekkönyvi felvétel anyaga (17) ma m ár hiányos. A megszűnt régi telekkönyvek egy része elkallódott. A lakosság osztálytagozódását, vagy foglalkozás szerinti megoszlását pontosan megállapítani teljesség esetén is nehéz volna. Igen gyakran találunk a férjnek és feleségnek külön-külön, valamint mindkettőjüknek közös tulajdonaként telekkönyvezett ingatlant. Valójában ezek együttese teszi egy család gazdaságát. Az évi 3400 telekjegyzőkönyv nem jelent ugyanannyi gazdaságot. Kitűnik a jegyzőkönyvekből, kinek birtokában vannak a lakóházak, de annak eldöntéséhez, hogy hozzá, mint gazdasághoz mekkora föld tartozott, minden esetben meg kell keresni a két házastársi, valamint közös birtokot feltüntető telekjegyzőkönyveket. Ezt a hosszadalmas munkát nehezíti, hogy az asszonynéven álló birtokoknál a birtokos foglalkozása általában nincs megjelölve. A foglalkozások megjelölésének helyessége tekintetében a földművelő, iparos, kereskedő és egyebeknél kételyek nem merültek fel. Annál inkább a napszámosként feltüntetetteknél. Az évi telekkönyvi birtokívek szerint a legtöbb napszámosnak csupán kicsiny telken álló háza van, szántóbirtok nélkül, néha szőlővel, vagy kanáliskerttel, illetve kenderfölddel. Akad azonban nem egy olyan napszámosként feltüntetett, akinek tulajdonaként esetleg feleségével közösen kis- vagy középparaszti gazdaságnak megfelelő szántóterület szerepel, változóan hol szálláskerttel, hol szőlővel vagy kanáliskerttel, illetve kenderfölddel. Lehet, hogy a csak háztulajdonnal szereplő napszámos feleségének nevén külön birtokíven van szántója. A következőkben felsorolt példák mutatják, hogy az évi telekkönyvi napszámos megjelölés az osztályhelyzet megítélése szempontjából nem használható sz. tjk v. N a g y ifjú.józsef napszám os és n eje, R a th g e b e r Ju lia sz. h áz, 305 n. ül sz állásk ert, 600 és 100 n. öl szőlő sz. tjk v. Vaskó J ó zsef n apszám os, k in ek neje R é v ész A n n a sz. h áz, 1 k h 800 ül sz á n tó, 298 és 212 n. ül kenclerföld sz. tjk v. C sernyecki István napszá m o s és n eje, T ó t E rz sé b e t sz. h áz, 1 kh 800 n. ül szán tó, 1 k h 800 n. öl ré t, 400 n. ül szülő sz. tjk v. K ovács S zin k ó György n a pszám os, k in ek neje Id ei A n n a sz. h áz leég ett, 3 k h 1200 n. öl szán tó k ét h ely en. 240 n. öl Felső k an álisk ert sz. tjk v. K ovács S zin k ó A n d rá s n ap szám os, k in e k neje S tin g l M ária sz. h á z, 4 k h 800 n. öl sz á n tó k é t h ely en, 200 n. öl szőlő, p ré sh á z a b e lte le k b e n, 382 n. öl g y ü m ö lcsö s az A lsó szig eten sz. tjk v. H aragos P á l napszám os, k in e k neje P á h o li.júlia sz. h á z, 8 kh 1000 n. öl szán tó négy helyen sz. tjk v. S ö ppör J á n o s napszá m o s, k in e k n eje S c h ra u f A n n a sz. h áz, p résh áz, sz állásk ert, 30 kh 1400 ül szán tó 11 helyen, k a n á lisk e rt, gyüm ölcsös, szőlő. A hiányos telekkönyvi anyag némely szempontból mégis nyújt tájékoztatást és támpontot. Megmutatja, hogy jelentős mértékben előrehaladott volt a birtoktestek aprózódása. A szegény kisparasztság újabb osztások és a szőlőművelés kiterjesztése során további szőlőparcellákhoz jutott. Jelentős szerepe volt a fuvarozásnak, mert a hiányos anyagból is 46 fuvaros háza biztonsággal megállapítható. A családok és birtokok szétválásával építkezés járt együtt, s a belsőség terjeszkedett. Megnövekedett a kereskedő, értelmiségi foglalkozásúak száma s ezek lassan teljesen kitöltötték a belsőség központi részeit. Az évi telekkönyvi anyag nem annyira a népesség osztályviszonyai, m int inkább a település külsőségi és belsőségi térbeli kialakulásának rendje és jellege szempontjából nyújt értékelési lehetőséget.

14 KÖZLEMÉNYEK 371 A további társadalm i alakulás A XIX. századvégi és X X. századeleji népszám lálásoknak a népesség foglalkozására és a birtokviszonyokra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy száz év alatt a m ezőgazdasági lakosság osztályviszonyainak jellege alapvetően nem változott s az osztályellentétek kim élyülésének folyam ata viszonylag lassú volt. Erre a járásról írt tanulmányaim ban is rám utattam (15) ben a szántó- és szőlőtulajdonosok 2/3-a kis- vagy szegényparaszt volt (15 pozs. mérőn aluli) ban a statisztika az önálló birtokosoknak és bérlőknek 94-át további területi bontás nélkül 100 kát. holdon aluli kisbirtokosként jelöli ben az önálló birtokosok 63,4-ának, 1930-ban pedig 70,5-ának csupán 10 kát. holdon aluli birtoka volt (18). Az apró szőlőbirtokok révén a kisparasztság számbeli aránya ugyan a valóságnál magasabb, de a parasztság rétegeződését ez lényegbevágóan nem érintette ben a nem adózó föld és ház nélküli túlnyomóan agrárproletár családok száma ra volt tehető. A mezőgazdasági munkásréteg kereső és eltartott 1900-ban 2023, 1910-ben 2060, 1930-ban 1993 személy, vagyis mintegy család. A földnélküli agrárproletariátus számaránya csupán csekély mértékben változott. A szegény- és kisparaszti népességből került ki a községből elköltözőitek jórésze. Az ipari népesség alakulásában megmutatkoztak a tőkés gazdálkodás jelenségei, de mélyreható szerkezeti változások nem következtek be ig az iparban dolgozók száma állandóan emelkedett, de ettől kezdve alig változott, csupán a XX. sz. nagy gazdasági válsága vetette vissza ben az iparral foglalkozóknak 78,5 -a adózóként összeírt, vagyis önállónak tekinthető volt. Csupán 21,5 -a volt segéd ig az önálló iparosok száma egyharmaddal (481-re), a segédeké a tanoncokat nem számítva, háromszorosára (324-re) nőtt, s ezzel erősen eltolódott az önálló iparosok (59,7 ) és segédek (40,3) aránya. Ezenkívül a tanoncok száma általában meghaladta a százat (1910-ben 179) ig az iparosság osztálytagozódása tovább fokozódott. A bérmunkából élő segédek és az iparban egyéb munkát végzők együttes száma (401) ekkor már majdnem elérte az önálló iparosokét (417). Az osztályellentétek nem mélyültek ki túlzottan, mert nagyipari vállalat és munkásság nem volt. A kendergyár számottevő nagyipari vállalattá csak a felszabadulás után fejlődött ban egyetlen ipari vállalat foglalkoztatott tíznél több, de húsznál kevesebb segédet. Az önálló iparosok 65,7 -a segéd nélkül, 28,0 -a pedig csak 1 2 segéddel dolgozott. A jelszabadulásig D unaföldvár ipari lakossága m ajdnem egészében kisárulermelő, kislőkés üzemben dolgozott. A XIX. sz. végére már tekintélyesre nőtt a közszolgálatból, kereskedelemből, közlekedésből, szabadfoglalkozásból, nyugdíjból vagy tőkéjükből élők száma. Az össznépességnek 1900-ban (kereső és eltartott) 17,6, 1930-ban 20,3 -át tették. Ez a nagyrészében kispolgári vagy kistőkés réteg a községi életben fokozódó befolyásra tett szert. A z évi földreformmal és azt követően megindult a parasztság rétegeződésének átalakulása. Gyorsan csökkent az agrárproletariátus aránya. A középparaszti és kulákgazdaságok s főként a szőlők egyelőre még jelentős számú mezőgazdasági m unkást foglalkoztattak ben a kereső és eltartott mezőgazdasági munkásság 1930-hoz képest csak mintegy felényire csökkent (1217 személy). A kulákság felszámolása után mind gyorsabbá vált a középparaszti birtokok családon belüli felosztása ben az egy kat. holdnál nagyobb területű gazdaságoknak 55,6-a 1 5 kát holdas, 20,9-a 5 10 kát. holdas, 16,1 -a a kat. holdas, 7,4-a pedig ennél nagyobb területű volt. Az évi gazdalajstromok, illetve állat- és vetésterületi összeírások egybevetett adatai szerint az egy kát. holdnál nagyobb területű gazdaságoknak mintegy 60 -a 1 5 kat. holdas, 29 -a 5 10 kát. holdas, 10 -a holdas, 1-a pedig ennél nagyobb területű volt. A parasztság rétegződésében a még eléggé jelentős középparasztság mellett a súlypont erősen a kisparasztság felé tolódott el. Az iparból élők (kereső és eltartott) száma Dunaföldváron fél évszázad óta állandóan között mozgott és az a felszabadulást követő években is 2 4 *

15 372 KÖZLEM ÉN Y EK hasonló m aradt (1949-ben ,4). Az önálló iparosok száma azonban az évi 417-ről 1949-ig 361-re csökkent, viszont a munkások és alkalmazottak száma 360-ról 482-re emelkedett. Az ipari népességnek felszabadulás előtti rétegeződési aránya erőteljesen megfordult. Megindult a kisipari szövetkezetekbe tömörülés, de mellette 1958-ban 216 önálló magániparos is dolgozott. A nagyiparban dolgozó munkásságot főként a kendergyár foglalkoztatja ( munkás) és egyre nő a sztálinvárosi nagyüzemekbe bejáró m unkások száma. Megkevesbedett 1930-hoz képest 1949-re a közszolgálatból, közlekedésből, kereskedelemből és egyéb foglalkozásból élők száma (kereső és eltartott népesség) is. Az évszázad során alig változott társadalmi viszonyok merevedésükkel az utolsó évtizedekben megnehezítették a fejlődést. A szocialista átalakulásra a mélyen gyökerező mozdulatlanság gátló és fékező hatással volt, ezért üteme csak lassú lehetett. Dunaföldvár népességének a szocializmus építése során megváltozott társadalmi szerkezetét az évi népszámlálás fogja feltárni IRODALOM 1. Velics Kammerer: Török kincstári defterek. Bp. 1SS6 1S D anielik: E m lékkönyv II. Bp Acsády I.: M agyarország népessége a pragm atica sanctio korában. S tat. Közl Kovacsics J.: A tö rtén eti statisztika forrásai. Bp Egyed A.: D unaföldvár leírása. Tud. G yűjt. X Áll. L evéltár, Szekszárd , évi összeírás évi kérdőívek. 7. Daróczy A.: Tolna várm egye közg. leírása. Közg. Szemle 190S. ; 8. W eidlein J.: A tolnam egyei ném et telepítések. Pécs Thirring G.: M agyarország népessége II. József korában. Bp Cziráky Gy.: D unaföldvár m últja és jelene. D unaföldvár Hőke L.: D unaföldvár és vidékének tö rténete, Tolnamegyei Közlöny és B ála, Czikador, Földvár, Madocsa. M agyar Sión V II. évf. 12. H anusz J.: A m agyar birodalom városai. Földr. K özl. 1SS Fényes E.: Magyarország m ostani állapotja sta t. és geogr. tekintetben és Geographiai szótár Országos L evéltár. Begnicoláris összeírás W allner E.: Paks települése, Földr. Közi ; A paksi járás m ezőgazdasági földrajzának alapvonásai, Földr. Értesítő ; Népesség- és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásb an, Földr. Értesítő L ederer E.: R égi m agyar űrm értékek. Századok évi telekjkvek és ka t. térképek. Telekkönyvi hivatal. Paks. 18. S tat. Közlem ények vonatkozó népszám lálási kötetei.

16 KÖZLEMÉNYEK 373

17 374 K Ö ZLEM ÉN Y E K DEVELOPMENT OF DUNAFÔLDVÁR S POPULATION AND SOCIAL LAYOUT IN THE 18TH AND 19TH CENTURIES S u m m a r y D u n a fô ld v â r s itu a te d on th e ro a d fro m B u d a to E szék b ecam e e a rly p ro m in e n t a m o n g th e o th e r s e ttle m e n ts. In 1703 i t w as g iv en th e s ta tu s of a m a rk e t to w n. Its sq u ire w as th e a b b o t of D u n a fô ld v â r. In th e se ig n o rial c o n tra c t of 1713 th e in h a b ita n ts w ere g iv en im p o rta n t rig h ts of freedom. B eside th e tith e a n d th e ta x on th e h ouses th e y h a d no soccage to p a y, th e y could free ly sell a n d b u y th e ir la n d a n d h a d th e rig h t of free m ig ra tio n. I t is due to th is fa c t th a t D u n a fô ld v â r d e v e lo p e d in to a m a r k e t to w n of a b o u rg eo is c h a ra c te r w ith a free p e a s a n t p o p u la tio n, c o n tra ry to th e s e ttle m e n ts of serfs 011 th e big e sta te s ow ned b y lay -people. R e c o v e rin g fro m th e w a r d e v a s ta tio n s of th e 1 7 th c e n tu ry it u n d e rw e n t a ra p id re p o p u la tio n in th e 1 8 th c e n tu ry, p ro m o te d also b y s e ttle m e n t of th e G erm an s. In 1732 th e p o p u la tio n a m o u n te d to 1401 in h a b ita n ts, a n d b y th e en d of th e 18th c e n tu ry th e p o p u la tio n su rp a sse d D u rin g th e follow ing 50 y e a rs th e p o p u la tio n d o u b le d. (In 1829 i t n u m b e re d in h a b ita n ts.) In th e m id d le of th e 1 9 th c e n tu ry it re a c h e d th e s a tu ra tio n p o in t in view of its a g ric u ltu ra l a re a a n d th e social a n d p ro d u c tio n c o n d i tio n s of those days. F ro m th e m id d le of th e 1 9 th c e n tu ry o n, as a re su lt of a low n a tu r a l in crease a n d g ro w in g e m ig ra tio n, a n o t to o larg e th o u g h s te a d y d ecrease of p o p u la tio n se ts in. F ro m th e 1750, 1753, 1793/94 an d 1829 censuses a class g ro u p m e n t an d stra tific a tio n is to he o b se rv e d in o c c u p a tio n s, la n d p ro p e rty a n d a n im a l h u sb a n d ry. T h e p ro p o rtio n of th e n o n -ta x p a y in g n o b ility w as slig h t a t D u n a fô ld v â r. T h e m a jo r p a r t of ta x p a y e rs (6 5 in 1750, 5 4 in 1793/94) co n sisted of p o o r a n d sm a ll p e a s a n ts, c o tta g e rs a n d d a y -la b o u re rs. F ro m 1750 to 1793/94 th e n u m b e r of c ra ftsm e n show s a sig n ific a n t in c re a se w h ich p o in ts a t th e stre n g th e n in g of th e c e n tra l fu n c tio n s of th e s e ttle m e n t. U n til th e en d of th e 1 8 th c e n tu ry th e n u m e ric a l in crease of th e p e a s a n try w e n t in fa c t p a ra lle l w ith th e m a in ta in in g a b ility of a g ric u ltu re. T h e s p littin g of e s ta te s s ta r te d a lre a d y a t th a t tim e. W h e re a s in 1829 fo rty n o b le fam ilies c u ltiv a te d an a re a of p o zso n y i m é rô s co m m o n ers h e ld p o zso n y i m é rô s. F o u r fifth s of th e ta x p a y in g co m m o n ers (8 3,3 ) co n sisted of sm a ll a n d m id d le p e a s a n ts a n d 6 0 of all a ra b le la n d w as h eld b y th e m, w ith 41,4 of all a ra b le la n d h eld b y co m m o n ers b e in g in th e h a n d s of w e a lth y a n d m id d le -la n d o w n e rs. V itic u ltu re in te re s te d b ro a d la y e rs of th e p o p u la tio n b ecau se th e v in e y a rd s of k a p â s 2 w ere held b y 955 ow ners. A lso in d u s try show ed a s tro n g d e v e lo p m e n t. T h e c ra ftsm e n w o rk ed in 42 d iffe re n t tra d e s b u t th e ch an g in g fig u res of p eo p le en g ag ed in co m m erce do n o t p ro p e rly re fle c t th e in crease of th e p o p u la tio n. A fu rth e r sp littin g of e s ta te s is re v e a le d in th e la n d re g iste r d a ta of B y 1930 it h a d a ssu m e d su c h p ro p o rtio n s t h a t in th e sa id y e a r 7 0,5 of th e in d e p e n d e n t lan d o w n ers h e ld p ro p e rty u n d e r 10 cad. yokes. T h e le a d in g p o sitio n of th e m id d le a n d w e a lth y p e a s a n try d ev elo p ed as e a rly as in th e b e g in n in g of th e 1 9 th c e n tu ry, a n d th e c h a ra c te r of th e class re la tio n s of th e a g ric u ltu ra l p o p u la tio n d id n o t fu n d a m e n ta lly ch an g e d u rin g 100 y e a rs. S im ila rly, no b asic chan g e to o k p lace in th e s tru c tu re of th e in d u s tria l p o p u la tio n. W ith th e 1945 la n d re fo rm th e tra n sfo rm a tio n of th e s tra tific a tio n of th e p e a s a n try b eg an. T he w e ig h t sh ifte d stro n g ly to w a rd s th e sm a ll p e a s a n try. A fte r th e lib e ra tio n th e ra tio in th e s t r a t i fic a tio n of th e in d u stria l p o p u la tio n c h a n g e d b ecau se th e n u m b e r of in d e p e n d e n t c ra fts m en d ecreased a n d t h a t of th e in d u s tria l w o rk ers a n d em p lo y ees in crease d. T h e role p lay ed by th e sm all bourgeoisie show s a sim ilar setb ack. T he m easure of socialist tr a n s fo rm a tio n of a g ric u ltu re is n o t y e t co n sid erab le, b u t th e 1960 cen su s w ill re v e a l a n u m b e r o f ch an g es in D u n a f ô l dv â r s social s tru c tu re. 1 One pozsonyi m érő = liters. 2 K apa = hoe, as field uniti equv. cca. 100 sq. fathoms.