nevelés digitális oktatás

Átírás

1 Polgári nevelés digitális oktatás Nyelv és módszer Magyar Nyelvstratégiai Intézet 2014

2 Nyelvstratégiai füzetek I. Sorozatszerkesztõ Bencze Lóránt Polgári nevelés digitális oktatás Konferencia és kerekasztal-beszélgetés október 10., Magyarság Háza, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. A szövegeket gondozta Maleczki József Polgári nevelés digitális oktatás Nyelv és módszer Az elõadók fényképét készítette Bazsó Zsombor A könyvet tervezte Vertel Beatrix Árgyélus Grafikai Stúdió Nyomdai elõkészítés Árgyélus Grafikai Stúdió Kiadó Magyar Nyelvstratégiai Intézet, 2014 Minden jog fenntartva ISBN éves a Tanárok Világnapja Konferencia és kerekasztal-beszélgetés

3 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s Réthelyi Miklós egyetemi tanár, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke Tartalomjegyzék KÖSZÖNTÕ Réthelyi Miklós Köszöntõ 5 Bencze Lóránt Megnyitó 9 Havass Miklós Egy új pedagógia felé 12 Invest in the future, invest in teachers! Fektess be a jövõbe, támogasd a tanárokat! Az UNESCO partnereivel azon munkálkodik, hogy minden tanulót szakmailag képzett, motivált és megfelelõ támogatással bíró tanárral oktasson. Irina Bokova, fõigazgató Kaposi József A kísérleti tankönyvek és a Nemzeti Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák! Közoktatási Portál fejlesztése 21 Czunyiné Bertalan Judit Idõszerû szervezési feladatokról 28 Kokas Károly Az internet tünékenysége és az oktatás 36 Mihályi Endre Vajon igaz-e, hogy mindent tudunk? 43 Sályiné Pásztor Judit Anyanyelvi nevelés és tanárképzés 53 Prószéky Gábor Adat és információ tegnap és ma 62 Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága elnökeként örömmel köszöntöm Önöket a Tanárok Világnapja alkalmából szervezett mai programon itt, a Magyarság Házában. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel a világszervezet vonatkozó gondolatait a nap alkalmából. A tanárok befektetést jelentenek az ország jövõjébe. Azt, hogy a ma gyermekei mivel szembesülnek felnõtt életükben, nem lehet megjósolni, ezért a ma és holnap tanárainak olyan készségekkel, tudással és támogatással kell bírniuk, amely lehetõvé teszi számukra, hogy megfeleljenek a fiatalok különbözõ tanulási igényeinek. A pedagógusok elengedhetetlenek az egyetemes, mindenki számára elérhetõ minõségi oktatáshoz; központi szerepet játszanak a jövõ generációk Z. Karvalics László Digitális kultúra és pedagógia

4 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s gondolkodásmódjának, attitûdjeinek formálásában. Szerepük van abban, hogy a ma fiataljai képesek legyenek megbirkózni az új globális kihívásokkal, és felismerjék, kihasználják a számukra adódó lehetõségeket. Az innovatív, befogadó és eredményekre összpontosító tanítás alapvetõ fontosságú 2015-re és azon túl is, ha célunk az, hogy a lehetõ legjobb lehetõsé-get biztosítsuk gyermekek, fiatalok és felnõttek millióinak világszerte. Ebben az évben 20. alkalommal ünnepeljük a tanárok világnapját. Az október 5-i tematikus nap a tanárok jogállásáról szóló, ban elfogadott ILO/UNESCO ajánlás 2 létrejöttéhez kötõdik. Az ajánlás a tanárok megfelelõ státuszát szorgalmazza a minõségi oktatás érdekében. Sok országban a tanárhiány is aláássa az oktatás minõségét. Az osz-tálytermekbõl világszerte 1,4 millió pedagógus hiányzik az UNESCO Statisztikai Intézete szerint, pedig kiemelt szükség volna rájuk az alapfokú oktatás biztosításához. A számok okozta kihíváshoz hozzáadódik a minõségé is: a pedagógusok túl sokszor kényszerülnek arra, hogy megfelelõ eszközök, megfelelõ képzés nélkül végezzék munkájukat. A tét nagy, hiszen egy olyan globális tanulási válsággal kell szembenéznünk, melyben 250 millió gyermek nem sajátíthatja el az olvasás és írás alapvetõ készségeit. Az ENSZ és szakosított szervei számára az elmúlt tizenöt évben a millenniumi fejlesztési célok szolgáltak iránymutatásul. Ahogy 2015 egyre jobban közeledik, és vele az új fejlesztési menetrend is alakul, alapvetõ fontosságú, hogy a pedagógusok helyzetének szem elõtt tartása továbbra is a prioritások közt szerepeljen, errõl részletesebben a oldalon olvashatnak, véleményezhetik a témákat elektronikusan a szakemberek, érdeklõdõk. a munkahelyi környezet jó körülményei, hiszen a megfelelõ iskolai környezet segíti a tanítást; magas színvonalú pedagógus elõ- és továbbképzés az emberi jogok és a befogadó oktatás elvein alapulva; hatékony ügyvitel a tanárok felvételét és kihelyezését is beleértve. A nemzetközi közösségnek és a kormányoknak közösen kell fellépniük a pedagógusok és a minõségi tanulás támogatásáért világszerte, de különösen azokban az országokban, ahol a legtöbb korai iskolaelhagyó gyermek van. A tanárok idei világnapján az UNESCO partnereivel felhívást intéz mindenkihez azért, hogy terjesszék az üzenetet: a pedagógusok támogatása, az oktatókba történõ befektetés kulcsfontosságú. Hiszen végül is egy oktatási rendszer csak annyira lehet jó, mint a pedagógusai. Köszönöm figyelmüket, és külön köszönöm a hazai UNESCO társult iskoláknak és tanszékeknek eddigi együttmûködésüket, mostani jelenlétüket és elõre is a jövõbeni közös munkát. Bencze Lóránt professzor úrnak, a Nevelésügyi Szakbizottság elnökének pedig úgy is mint a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatójának köszönjük a szíves vendéglátást. Eredményes tanácskozást kívánok! Az oktatásra vonatkozó 2015 utáni fejlesztési ütemterv globális tematikus konzultációja mentén a tanári hatékonyság elõsegítésének alapfeltételei a következõkben körvonalazódnak: a foglalkoztatás jó körülményei, beleértve a megfelelõ szerzõdéseket és a fizetéseket, jövõbeli kilátásokat és szakmai elõmenetelt; 2

5 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s Bencze Lóránt igazgató, elnök Magyar Nyelvstratégiai Intézet Unesco MNB Nevelésügyi Szakbizottsága MEGNYITÓ Tisztelt Elnök Úr, Fõtitkár Asszony, Kedves Kollégák, Kedves Vendégeink! Polgári nevelés digitális oktatás. A hagyományos kultúránkra neveljünk-e, vagy a gyermekek jövõje érdekében az új ismeretekre? Ez is a melyik ujjamat harapjam meg dilemmája. Néhány élõképet hadd villantsak föl ennek a dilemmának a bemutatására. Az 1990-es évek eleje. Lelkes általános iskolai magyartanár közli: A Toldi elavult, nem lehet vele Európába menni, nem tanítom. Elég két versszakot elolvasni a Toldiból, és látjuk, hogy a 19. századi pozitivista irodalomtörténeti megközelítés alapján is benne van a teljes európai kultúra, a Bibliától kezdve Homéroszon, Vergiliuson át a középkori misztériumdrámákig, a népi és elit kultúra, mellé a teljes magyar irodalom Balassitól, Zrínyitõl, sõt az Arany János utáni is, hiszen kortárs, egymást orrba verõ íróink is a Toldin nõttek föl még egykoron. Babitsra gondolok, szabadon idézem, s kijelentését meg is fordítom, mert úgy is érvényes: Arany János a legmagyarabb, mert a legeurópaibb, és a legeurópaibb, mert a legmagyarabb. Másik kép: 2012, Párizs, UNESCO-palota, több mint 50 oktatási miniszter, sokfelõl a nagyvilágból, tanácskozik. Mindegyik miniszter elõtt laptop, tablet és érintõképernyõs okostelefon. Amíg egy

6 10 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 11 miniszter elõad, a többi gombokat nyomogat, képernyõt érintget. Szlenggel szólva: kockul. Csak mellesleg: A magyar oktatási miniszter nincs köztük. Amikor egy-egy miniszterre sor kerül, elõlép a mögötte ülõ titkár, szakértõ, megnyom egy-két gombot, megérint, megsimít egy felületet, és megjelenik a kivetítõn az elõadás vázlata, a miniszter elõtt pedig az elmondandó szöveg. Általában arról tájékoztat mindegyik, milyen nagyszerû is az õ oktatáspolitikájuk. Majd a kávé, tea, üdítõ és sütemény szünetében a titkárok, az afrikai, európai, távol-keleti szakértõk lerohanják egymást: Mondd, mit tegyünk, fogalmunk sincs, teljes a káosz az oktatásban. Eurószázezrek, dollármilliók az oktatásnak, tablet minden elsõs hatévesnek Távol-Keleten. Az EU 4,5 milliárd eurót szán a fiatalok munkanélküliségének felszámolására, 600 milliárd eurót a bankok megsegítésére. Tisztelt Konferencia! A bevezetõ Babits-idézet után befejezésül Kodály-idézettel nyitom meg a mai konferenciát, kívánva örömteli, szemnyitogató, bizakodó jövõképet feltáró, nyelvi, kulturális, oktatási-nevelési stratégiát felvázoló elõadásokat és beszélgetéseket. A mai magyar társadalomnak is széles körben meg kell értenie: Nem mind kultúra, ami idegen, s nem szükségképpen idegen, ami kultúra ( ) Megérkeztünk az örök problémához: magyarság és európaiság szintézise, Szent Istvántól máig és örökké. Addig él a magyar, míg meg tudja oldani. A harmadik kép hasonlít a párizsihoz, meg nem is. Helyközi busz Zsámbék és Budapest között reggel 6 és 8 óra között közötti fiatalok, kezükben, ölükben laptop vagy tablet, vagy érintõképernyõs okostelefon. Érintgetnek, simogatnak, nyomogatnak. Kockulnak. A legtöbbjük már a digitális korszak bennszülöttje. Mellettük az idõsebbek, a korszak bevándorlói társalognak egymással vagy alszanak. Beszédbe elegyedem a mellettem ülõ matematika-fizika szakos középiskolai tanárral, számítástechnikát is tanít évtizedek óta. Panaszkodik: A tankönyvek elavultak, a fizikatankönyv tele van»figyelemelterelõ ábrákkal«, és a gyerek nem ért meg belõlük semmilyen fizikai jelenséget. A gyerekeket csak az érdekli, hogy villogjon, vibráljon a képernyõ. Amikor laptopot vagy tabletet, vagy okostelefont adunk neki, az olyan, mintha borotvapengét adnánk a kezébe annak, aki korábban már késsel összevagdosta magát. A 95%-uk Galilei elõtti világképpel érettségizik, de az az 5%, aki érti, mire való az egész, éves korában már nem vállal el havi hétszáz ezer forintnál kevesebbért cégállást. Tanár viszont nincs. Újabb szakadék, de ez már a digitális társadalomban: digitális elit és digitális demencia. Jártam egyszer ennek a tanárnak a lakásán. A legfrissebb angol számítástechnikai szakirodalom mellett ott sorakoztak a könyvespolcán a klasszikus magyar irodalom kötetei és egy vadonatúj, 2014-es magyar regény, no és nagyjából hasonlók lehettek a világhálóra rákötött laptopjában is.

7 12 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 13 Havass Miklós informatikus a Magyar Mérnök Akadémia tagja Egy új pedagógia elé Ki a polgár? Az elõadás újraértelmezi a polgár mai fogalmát. Áttekinti azokat a társadalmi jelenségeket, amelyek nehezítik a polgárrá változás folyamatát, az értékátadást. Felhívja a figyelmet a pedagógusok szemléletváltásának és a pedagógia újraértelmezésének szükségességére. Példákat ad a mindent átfogó digitális világháló okozta változásokra, annak személyiségtorzító hatásaira és egyúttal a pedagógia megújításában való sikeres felhasználásának lehetõségeire. Felhívja a figyelmet a világhálónak a magyar nyelvre kifejtett hatására. Magamról Tanulmányunk egy idõsödõ ember 75 évének tapasztalatain nyugszik. Nem vagyok pszichológus, pedagógus, neveléselméleti szakember. Van ugyan tanári végzettségem is, a lényeg mégis egyszerûen az, hogy fiatalok között éltem és élek. Igaz, keveset tanítottam gimnáziumban, többet egyetemen, de iskolákat alapítottam, bevezettem Magyarországon a távoktatást, tehetségsegítõ mûhelyeket vezettem és szerveztem, valamint gyerekeimet, számtalan unokaöcsöt és húgot és szerencsére több unokát neveltem. Eközben, nem tagadom, sokszor szembesültem magasztos pedagógiai elveim kudarcával. A gyerek-suháng nem úgy nõtt, nem úgy ágazott, ahogy elképzeltem, ahogyan nyesegettem. De megtapasztaltam többször olykor akaratlanul meghallva beszélgetéseiket szeretetüket is. Benne mindig feltétlen hittünk, és bíztunk, még ha sokszor azt, amit éppen konkrétan mondott, nem is hittük, vagy nem tartottuk fontosnak. Igen, ez két külön dolog, amit egy pedagógusnak is tudnia kell. Valakiben hinni, és valamit elhinni. És bizony, rá kellett jönnöm arra is, hogy a direkt tanításnál sokszor többet ér, ha csak csendesen üldögélünk egymás mellett egy kõpárkányon, együtt lógatjuk a lábunkat és beszélgetünk. S lassan meggyõzõdésemmé vált, hogy az igazi tudást, a személyiséget átfonó értékeket élmények útján lehet átadni. Közös élmény lehet egy nehezen átvészelt áradás is, de lehet egy csendes beszélgetés is, a tábortûz mellett. A fõ kérdés, hol van annyi és olyan tanár, aki képes e varázslatot, a bizalmat létrehozni bennük? Ez a mai pedagógia fõ kérdése. Amúgy idõm nagy részében matematikus, informatikus, kutató és intézményvezetõ voltam, így a gyerekek nevelésekor szerzetteken kívül tapasztalataim vannak pl. az informatika és vezetés területérõl is, ezeket szintén beépítem gondolataimba. Koromnál, tapasztalataimnál fogva túl vagyok tabukon, közhelyeken, így már kötöttségek nélkül, szabadon gondolkodhatom. A polgár Mindenekelõtt tisztáznunk kell: ki a polgár? Ki az az ember, akit tanítani, nevelni akarunk, és mire? A polgár fogalma a görög poliszokkal alakult ki. Polgár volt a város minden szabad lakója. A középkori városok a velük kialakuló kézmûvesség idején, majd a nagyipar korában polgárnak nevezték egy-egy ország állandó, magát eltartó, adót fizetõ lakosát. A polgár tartotta fenn munkájával és adójával az országot, ezért önmagára büszke, akinek adója fejében igényei is voltak az ország vezetésével szemben, s ezt szabadon ki is fejezhette. Miután maga teremtette önmagát: tudását, mûveltségét állandóan fejlesztette, mert tudta azt, hogy jelene, jövõje, a tõle származó generációk sorsa attól függ, mit alkot ma, a jelenben. A törvényeket minthogy az õ nevében és igényeit szolgálva hozták önként betartotta. Eszébe sem jutott bliccelni a villamoson, hisz övé (is) volt a villamos, s ahogyan javainál megtanulta, tudta, hogy a vil-

8 14 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 15 lamos fenntartása költségekkel jár. A kultúrát, az illemet, a közösségi élet szabályait maga teremtette, s alkalmazkodott hozzájuk. Nem festett grafitit a házak falára, hiszen az õ pénze, izzadsága, jó ízlése, törõdése emelte azokat. Tehát gazdaként viselkedett. Épített, és gondot viselt. Ezt is segítette a közös illem, kultúra. Ezekben az idõkben az országok mérete általában áttekinthetõ volt, polgárai között többszörösen kapcsolt háló feszült (egyletek, klubok, gazdakörök, közösségek, stb.), erõs kapcsolatok voltak, közös nyelvet használtak. A világ az utolsó évszázadban alapvetõen megváltozott. Már ben ír Riesman a lelkileg kiürült, magányos tömegrõl, majd Ortega y Gasset a külsõ divatokhoz alkalmazkodó arctalan, ám erõszakos embermasszáról. A világ azonban azóta (nagymértékben a digitális kultúra növekedése következtében) még tovább tágult, tovább személytelenedett, globálissá vált. A földrajzi távolságot felváltotta az állandó (sokszor személytelen, vagy talán éppen diktált, manipulált) információözön, az egyéniséget nélkülözõ kommunikáció. A nagy tartalommegosztókon percenként ek százmilliói, letöltött videók tízezrei, semmitmondó üzenetek tízmilliói áramlanak. Kiposztoljuk fényképeink sorozatait, de kimarad a személyes élmény és a bensõséges kapcsolat. A földre egy globális információs háló feszül, amely mindenkit elér, az óvodástól az aggokig. Hiába szeretném unokáimmal a hagyományainkat õrzõ magyar népmeséket megismertetni, közösen háncsbabákat készíteni, hároméves koruktól dínó-történeteket mesélnek, és Barbie babán élnek. Eközben kimarad a személyes hozzájárulás, a munka öröme, és értéke. A régi értékek, erkölcsök felmorzsolódtak. Most küszködünk a kialakult, hagyományt (azaz valahová való tartozást) nélkülözõ, célnélküli világ mindent lehet vergõdésével, arcnélküli tömegével, amely létezik ugyan, de nem él, nem alkot, nem tudja, milyen feladat a potencialitásból elérkezni a lényegi létbe. Mi ezzel a tömegemberrel szemben azoknak az embereknek az érdekében szólunk, akik belsõ mérték szerint vezérelt, szabad és felelõs, független gazdái világuknak, akik felelõsséget vállalnak, akiknek feladatuk van. Mi vissza szeretnénk állítani vagy legalábbis egyensúlyba hozni az értékek világát, létrehozni az értékes emberek hálózatát. Ezt a kívánatos értékekkel bíró embert nevezzük tanulmányunkban polgárnak. (Az külön is érdekes, és a magyarok számára nem mellékes kérdés: mi is lesz a világháló polgárainak nyelve, milyen nyelven kommunikálnak, milyenen tanulnak, kihez tartoznak? A világháló angol nyelvû dominanciája mellett már hatalmas tõkével és szellemi kapacitással épül a Baidu, a kínai világháló. És mi lesz a szerepe, lehetõsége a többi kis nyelvnek e két óriás mellett? Már Németországban is megszólaltak a vészharangok! És mindez nem csak mennyiség kérdése. Már épülnek azok a hatalmas intelligens hálók pl. a Brain projekt, amelyek a világhálón lévõ jelenségek milliárdjaiból integrálnak fogalmakat, alapozzák meg a jövõ kommunikációjának alapsejtjeit, metaforáit, elsõbbséget biztosítva azon nyelvszerkezeteknek és fogalomképzõ mechanizmusoknak, amelyek tõkével képesek finanszírozni a vállalkozást. Mi lehet itt a szerepe és lehetõsége egy 24 nyelvû államalakulatnak, az EU-nak?) Polgárnak nem születünk polgárrá válunk. Példamutatással, törõdéssel vagy Saint-Exupéry szép szavaival: meghódítással, megszelídítéssel. A személynek vissza kell adni jelentõségét, a pedagógiában is. Váci Mihály pontosan disztingvál, amikor szétnéz országán, a- melynek népe: már nem szolga régen, de még nem szabad! (Nyílt kérdés: és meddig marad meg legalább ez a szabadságunk? A Való Világok és különbözõ Faktorok hatását nézve, nem sokáig.) A szabadság nem kívülrõl adományozható forma, elvrendszer. Csak tanulással, kulturálódással, munkával, lelki finomodással lehet elérni a belsõ függetlenséget s a szabadságot is. Emez érési folyamatban segít (vagy segíthet) a pedagógus. Athénben az iskolába a (rabszolga státuszú!) paidagogosz-ok kísérték a gyerekeket, és késõbb erkölcsi tanítóik is õk lettek. (Egy pedagógus nem 40 gyereket kísért!) A pedagógus munkáját e téren, a szabad polgárrá nevelés területén a globális világban több tényezõ is hátráltatja. A tömeges méretû tanulás. Az a helyes elv, hogy mindenkinek adassék meg a tanulás lehetõsége, ma túlzsúfolta iskoláinkat. Az atomizálódó családok nem adják meg azt az érzelmi talajelõkészítést, amely a fiatalokat befogadásra késszé alakítanák. A tudásnövekedés sebessége a lineárisnál erõsebben gyorsul. Mit tanítsunk ebbõl azt óriási ismerethalmazból? Hisz önmaga mércéje szerint minden fontos!

9 16 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 17 A haszon- és fogyasztáselvû társadalom talaján kinövõ, média által felkorbácsolt divatok durván és erõszakosan hatnak az érték ellen, és az egyenlõ bánásmód elvének alkalmazása lehetetlenné teszi az ellenlépéseket. A robotizálás következtében megállíthatatlanul nõ a munkanélküliség, és megfosztja az emberi tevékenységet napi céljától, a munkától. Ez az embert eltartottá, kiszolgáltatottá, rabszolgává, páriává degradálja, akirõl pontosan lehet tudni, hogy elegendõ számára a naphosszig sugárzó tv és a sör. Nem kínál cserébe semmi emberhez méltót a növekvõ szabadidõre. Így sokasodik a tömegember (akinek elég a praktikus mindennapi tudás és a kordában tartó szabályok ismerete) szemben a polgárral (akinek viszont életszükséglete a mély tudás, a független, ám egyeztetés tárgyát képezõ gondolkodás, az intuíció lehetõsége, a mindent átható értékrend). Mi a tanár feladata? A tanárnak kétféle alapfeladatot kell ellátnia párhuzamosan. Az alapismeretek megadását: írás (kérdés, meddig még a digitális világban?), olvasás (itt is kérdés, meddig még az audiovizuális világban?), számolás, a dolgok és jelenségek közötti összefüggések megértése, a szûretlen információözön információi közötti válogatás, a munkanélküliség ellenszereként a folytonosan változni, váltani tudás, és az ehhez tartozó önálló tanulási képesség megszerzése, a globális világban való együttmûködés készsége stb. És mindenekelõtt: értékadás. Az értékadás viszont nem (csak) racionális munka. A diákokban a személyes katarzist kell tudni kiváltani. A fenti követelményeknek a hagyományosan képzett tanár a hagyományos pedagógia keretei között, a hagyományos elfoglaltsággal nem tud eleget tenni. Objektíve is túlterhelt, és ezt csak súlyosbítja az iskolai bürokráciából adódó sok felesleges munka. A tanári munka hatékonyságát eleve gátolják az alábbi körülmények: nagy az idõ és az elsajátítandó anyag nyomása, az elavult pedagógia nem képes megadni azt a segítséget, amely nagy létszámú osztályok esetén is biztosítja az egyén személyes útját, a szociológiai kontraszelekció nem a legkiválóbbakat csábítja a pedagógus felemelõ pályájára (a finn oktatási modellben s bizony az sikeres csak a legkiválóbb fiatalokból lehet tanár, s nekik a legkiválóbbnak számító jövedelem jár. Vigyázat: ez a sorrend alapvetõ!), az egyenletes haladás kívánalma nehezen egyeztethetõ össze azzal, hogy az osztályok összetétele heterogén. Új pedagógia kell: méghozzá hamar, mert a világháló, méretébõl adódóan, óriási sebességet diktál. Ez a pedagógia már nem nélkülözheti a nagy hatékonyságú, világháló biztosította eszközöket. A tanulás mozzanatai A tanulás és a tanítás fontos mozzanatai, amelyeket a következõk miatt meg kell említeni és amelyeket a javasolható digitális technikáknak is meg kell valósítani, egyebek között a következõk: megismerés, felismerés, rendszerezés, tegyünk különbséget a pontszerû tudás és a folyamatszerû tudás között (idõben és terjedelemben). Az elõbbi többé-kevésbé izolált, rendszertelen ismeretek elsajátítását jelenti, az utóbbi pedig folyamatok egészben történõ láttatását. A jelenlegi történelemtanítás tananyagában öt-hat helyen szerepel egy-egy török szultán vagy csata neve. Az izolált nevek mögött nem látszik az a folyamat, amely a török nép kialakulását, Kis- Ázsia meghódítását, Bizánc elfoglalását, a déli és északi terjeszkedést mutatja, okaival, körülményeivel. És nem képes láttatni ez a tanítás a folyamatokat a törökök szemszögébõl sem. Vagy például az egymástól elszigetelve tanított kémiai és fizikai jelenségek mögött nem látható az a mûvelõdéstörténeti és gondolati folyam, összefüggés, amely az egyes tudományok paradigmáit egységes elvek mentén alakította. memorizálás, a készség szintjéig való gyakorlás, ennek idõigénye személyenként változik, a beszámolás, a prezentáció gyakorlása, a visszacsatolás, (ön)- ellenõrzés.

10 18 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 19 A megismerés útjai amelyeket az új pedagógiának is fel kell használnia: imitálás, verbális ismeretközlés, képi ismeretközlés, az átélés elõsegítése, közösségi tapasztalatok bevonása, csoportmunka. és a társas intelligencia céljából (pl. MOOC). Élményátadás (pl. a Kõhalmi-féle élményút felhasználása a történelemben, irodalomban, kísérletek, szimulációk, folyamat jellegû tudásátadás). Ezen eszközök szakavatott, kombinatív használata áthárítja az ismeretközlés jelentõs részét a gép-tanuló párosra, így felszabadítja a tanárt a nevelésre, személyes útmutatásra, mesterré válásra, eszközt ad a katarzisélményre. A digitális tanulás lehetõségei Meggyõzõdésünk szerint a tanulás legtöbb mozzanata és útja támogatható a digitális világ eszközeivel, vagy olykor teljes mértékben rájuk ruházható, abból a célból, hogy a pedagógus idejének minél nagyobb hányada szabaduljon fel a személyes nevelés, értékközvetítés folyamatára. A tanulmánynak nem célja az egyes módszerek konkrét ismertetése, inkább csak azoknak a területeknek a felvillantása, amelyeken már a ma elérhetõ technikák találhatók. Ezeknek jó része irányítottan, de önálló munkán alapszik. Célszerûen megválasztott eszközökkel nagyobb lehetõség, több alkalom és idõ adódik a gyakorlásra, az objektív ismeretek önálló megtanulására, ellenõrzésére, több lehetõség a kipróbálására. E módszerek nagymértékben növelik az önállóságot. Megvalósult példák: GeGebra, GeoMaTech. E Magyarországon is elérhetõ eszközök a matematika, geometria, természettudományok hatékonyabb megértésére adnak lehetõséget. Egy-egy lecke három-hat tanóra mélyebb elsajátítását teszi lehetõvé egyetlen óra alatt. Feltételként biztosítandó minden tanuló számára egy laptopnyi számítástechnikai kapacitás. Természetesen szükség van nagy mennyiségû konkrét tudásra, mert csak az teszi lehetõvé a hatékony asszociációt. Viszont nagyon gazdag tárházuk van a különbözõ adattáraknak, programozott oktatási kurzusoknak, automatikus önvizsgáztatásnak. Példa: Wikipédia. Már óvodás kortól kezdve jól használhatók a pragmatikus napi ismeretek (pl. logisztika, gazdaság, közösségszervezés stb.) tanulására az interaktív vizuális játékok (pl. Penguin Club, SimCity). A Világháló közösségének és erõforrásainak bevonása, integrálása az ismeretszerzés, Ellentmondások A világháló irodalma bõségesen feltárta a digitális világ által létrehozott problémákat is. Ilyenek például a a figyelem, a koncentráció képességének csökkenése a vizuális mozaiktechnikák elterjedése következtében, ezek viszont szélesebb ismeret-felvételi sávokat képeznek, ha jól használjuk õket; a digitális függõség vagy digitális magány kifejlõdése, ez ellen éppen a személyes találkozásokkal, élményekkel lehet tenni; a motorikus tevékenységek miatti unalom és a velük szembeni ellenállás pl. a SimCity repülõterét már nagy szakértelemmel és logikai készséggel irányító óvodást nehéz a betûk formálásának gyakorlására rászorítani, hiszen az már neki unalmas. Elgondolkodtató az is, hogy a nagy és effektív közösségi médiák, tudásszintetizáló rendszerek, automatikus beszédfelismerõ és -szintetizáló applikációk nem a nyelvmûvelõk és pedagógusok munkájaként jönnek létre. Erõforrásaik a hirdetési ipar, a tõke, a mérnökök és informatikusok, karöltve a használható üzleti modelleket termelõ közgazdászokkal. Mit tegyünk? Ennyi probléma és hátrány láttán az ember önkéntelen reakciója az, hogy állítsuk meg ezt az óriási lendületû növekedést. Ám látni kell, hogy a haladásnak (fejlõdésnek) állandó velejárója e kérdés. Minden új eszköz, technika, ismeret széles lehetõségeket tár fel, ám szédítõ szakadékokat, veszteségeket, veszélyeket is rejt.

11 20 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 21 Így volt ez a tûz, a vas, a kerék, az írás feltalálásánál, az atomenergia, a hõerõgép, a genetika kimunkálása esetén egyaránt. Számos szép hagyománytól, közösséget formáló szerkezettõl búcsúztunk el miattuk, ám még több eredményhez jutottunk segítségükkel. Szeretjük õket, vagy nem, akadályozni akarjuk kifejletüket, vagy nem, álljon itt Neumann János eddig igaznak bizonyuló gondolata: A haladás ellen nincs orvosság. Mert az emberi sors, az ember megismerési vágya ellenállhatatlanul tör elõre, álmai felé. Zárógondolatként (különösen szól ez nekünk, magyaroknak) egy figyelmeztetést tennék: Igen, a jövõnket meg kell álmodni! De nem elég álmodni. Álmainkat meg is kell valósítani! Legyünk tehát álmainkban pragmatikusak, megvalósításukban gyorsak! Kaposi József fõgazgató, Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet A kísérleti tankönyvek és a Nemzeti Közoktatási Portál fejlesztése Nagy tisztelettel köszöntöm a megjelenteket! Külön megtiszteltetés a Tanárok világnapján a nevelés-oktatás tartalmi és módszertani megújításának egy jelentõs fordulatáról beszélni. Azt, hogy egy új világban élünk, a globalizációs folyamatok mellett az infokommunikáció és digitalizáció hihetetlen gyorsaságú terjedése is bizonyítja, és ezt leginkább azzal lehetne szemléltetni, hogy ma egy nap leforgása alatt több mobiltelefont adnak el, mint ahány gyermek születik. A XX. század második felében és a XXI. század elsõ éveiben bekövetkezett társadalmi változások komoly kihívás elé állítják az európai oktatási rendszereket. A tudásközpontú társadalomban alapvetõen megváltozott a tudás szerepe, értelmezése és létrehozásának módja. A tudás a gazdaság meghatározó hajtóerejévé vált, termelése pedig már elsõsorban nem egyéni teljesítményeknek, hanem különbözõ tudástermelõ csoportok hálózatos munkájának köszönhetõen valósul meg. Újgenerációs tankönyvek A magyar kormányzat 2010-ben meghirdette az állami szerepvállalás növelését, és ebbõl adódóan a 2011-ben elfogadott Nemzeti

12 22 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 23 köznevelésrõl szóló törvényben 1 kötelezettséget vállalt arra, hogy 2013-tól felmenõ rendszerben az elsõ osztálytól kezdõdõen térítésmentessé teszi a diákok számára a tankönyvhöz való hozzájutást. A hatályba lépett új tartalmi szabályozók (Nat 2 és kerettantervek, irányelvek 4 ) új irányokat szabtak, elõtérbe került az európai kulcskompetenciák fejlesztésének a nemzeti hagyományokra épülõ mûveltségterületi tartalmakkal való egyensúlyba hozása. További célkitûzésként fogalmazódott meg olyan értékelvû nevelés középpontba állítása, amely hosszú távon az egyéni és közérdek összhangjának megteremtését és a társadalmi összetartozás érzésnek megerõsítését eredményezi. Az új kihívásokra válaszul megszületett legújabb tankönyvek közös jellemzõi az egész életen át tartó tanulás (LLL) és a minden helyzetben való tanulás (LWL) paradigmái, az IKT-eszközök széles körû alkalmazása, továbbá a strukturált tervezésû interaktív oktatás tapasztalatainak beépítése, illetve a tudásmegosztó platformok, tanulási hálózatok fokozatos térnyerése. Ezzel párhuzamosan az új produktumok egyre jobban eltávolodnak a korábbi tankönyvi elképzelésektõl, hiszen az ismeretek egyszerû közvetítése helyett a tanulási képességek fejlesztése került a középpontba. Ezen belül is kiemelhetõk az olyan tankönyvek, amelyek az értelmes tanulást (meaningful learning) lehetõvé tevõ megoldásokra koncentrálnak 5, illetve a különbözõ mûveltségi területeken és helyzetekben megszerzett tudás alkalmazhatóságára, átvihetõségére fókuszálnak. 6 Hazánkban az oktatási kormányzat 2013-ban bízta meg az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézetet, hogy K+F 7 keretében kezdjen hozzá a tudásközvetítõ médiumok (tankönyvek, digitális tanítási, tanulási eszközök, tudástárak stb.) új generációjának fejlesztéséhez. Az idõközben kidolgozott koncepció fókuszában a megváltozott tudásés tanulásfelfogás, a tevékenységre ösztönzõ tananyag-feldolgozás, az életkorhoz igazodó nyelvezet és pedagógiai eszközrendszer van. 1 letöltés: ( ) 2 letöltés: ( ) Letöltés: ( ) 4 letöltés: ( ) 5 zemplén Gábor (2011): Tudománytörténet és a tudomány oktatása. Iskolakultúra, sz molnár Gyöngyvér (2002): Tudástranszfer. Iskolakultúra, 2. sz kutatás és fejlesztés a kreatív tudás célirányos és rendszerszerû bõvítésének programja A koncepció arra is kitér, hogy a tankönyveknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a motiváció felkeltésére, a téma lényegét bemutató bevezetõ, valamint az elõzetes ismeretek feltárását elõsegítõ önálló vagy csoportos feladatok rendszerbe illesztésével. Továbbá arra, hogy az ismeretanyag megfelelõ strukturálása és a problémafelvetõ szövegek, ábrák, grafikonok, a tanulói reflektálásra ösztönzõ feladatok, kérdések is támogassák aktívan a tanulást, valamint járuljon ehhez hozzá a tankönyvek arculata is. A tankönyvkészítés egyrészt csoportmunkában valósul meg (pedagógiai, szakmódszertani fejlesztõ, gyakorló pedagógus, digitális szakember részvételével), másrészt az egyéves kipróbálási tapasztalatok beépítése révén a kutatók, fejlesztõk, valamint a gyakorlatban dolgozók hálózatának közös fejlesztési (tanulási) eredménye. A nemrég elindított tankönyvfejlesztési folyamatban a nyomtatott tankönyvek fejlesztésével párhuzamosan egy nagy kapacitású és könnyen hozzáférhetõ világhálós felület is kiépül (a Nemzeti Közoktatási Portál). Ez egyrészt azt eredményezi, hogy csökken a nyomtatott tankönyvek terjedelme, hiszen számos olyan elem (ábra, feladat, kérdés stb.), amely korábban tankönyvekben jelent meg, ez elektronikus platformon keresztül érhetõ majd el. Ráadásul sokkal attraktívabb látványelemekkel, például 3D-s változatban. A portál azonban nemcsak azt teszi lehetõvé, hogy a pedagógusok a tanórákon változatos ismeretforrásokat mutassanak be a diákoknak, hanem még interaktív (web2-funkciós) eszközökkel fokozza is a tanulási kedvet, és a tankönyvek elektronikus könyvként funkcionálhatnak, valamint az alkalmazott mobil alkalmazásokkal lehetõséget teremtenek a minden helyzetben való tanulásra (lifewide learning). 8 Emellett a portálon elérhetõ és differenciált feladatállomány azt is lehetõvé teszi majd, hogy a tanárok a feladatok személyre szabásával segítsék a tanulást, valamint megbízható visszajelzést adjanak a tanulók egyéni teljesítményérõl. Az OFI-ban folyó, államilag támogatott tankönyvfejlesztés szemben a piacvezérelttel jó néhány szakmai elõnyt és pozitív társadalmi hatást is magában hordozhat. Egyrészt garantálhatja a kerettantervi fejlesztési célok és tartalmak intelligens módon történõ tankönyvi 8 Csapó Benõ (2006): A formális és nem-formális tanulás során szerzett tudás integrálása. Iskolakultúra, 2. sz. 3-16

13 24 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 25 Szándékaink szerint ez a vállalkozás nagymértékben fogja segíteni nemcsak a nyomtatott könyvek fejlesztését, hanem a digitális kompetenciák javítását is. Pontosan tudjuk, hogy hazánk fejõdése és a világgal való lépéstartás megköveteli, hogy a következõ generáció ebben sokkal jobban teljesítsen, mint a mostani. Ráadásul nekünk, magyaroknak miként a nemzetközi felmérések is mutatják különösen nagy lemaradást kell behoznunk. Jól tudjuk, hogy a munmegjelenését, továbbá a tudományos mûhelyek (pl. egyetemek) és a kulturális közintézmények (pl. múzeumok, levéltárak) aktív bevonásának lehetõségét, valamint a tankönyvfejlesztés összekapcsolását az IKT iskolai alkalmazásának országos szintû kiszélesítésével és elterjesztésével. Másrészt javulhat a tankönyvek átlagos minõsége is, hiszen a folyamatba iktatott minõségbiztosítás (írás+ kipróbálás+visszajelzések+javítás) az egyszeri akkreditációs eljárásnál eredményesebben szolgálhatja ezt. Az is jelentõs elõnyként veendõ számba, hogy a nagyobb példányszámú nyomtatás gazdaságosabb, továbbá a tankönyvek tartóssá tétele papírtakarékos és környezetkímélõ hatású, a térítésmentes tankönyvek pedig gyorsabban terjedhetnek el, mint a térítéskötelesek, és ez az oktatási rendszert méltányosabbá teszi. A tankönyvek új generációjának fejlesztése 2013-ban indult el, és a tervek szerint 2020-ra válnak általánossá a köznevelési rendszer számára az ebben a programban készített tankönyvek. Az idei év folyamán 62, úgynevezett kísérleti tankönyv készült intézetünkben (a magyar nyelv és irodalom, matematika, ember és társadalom, ember és természet mûveltségterületeken az 1-2., 5-6. és évfolyamokra). A kísérleti tankönyvek jelenleg 7%-át fedik le a piacnak. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez a tankönyvfejlesztés a gyakorlatban dolgozó tanítók, tanárok, vagyis az Önök közremûködésével zajlik. Ez azt jelenti, hogy csaknem 1500 iskola diákja vesz részt a kipróbálásban, közülük 151 partneriskolaként, 1170 partneriskolai pedagógus bevonásával. Augusztusban jelentek meg a kísérleti tankönyvek prototípusai, ezeket tovább kell fejleszteni. A most induló fázis a továbbfejlesztési program kipróbálása: az ebben részt vevõ tanárokat felkészítjük, õk pedig a munkanaplók folyamatos vezetésével, kérdõívek kitöltésével visszajelzik a könyvek használata során szerzett tapasztalatokat. A visszajelzések mellett kívülrõl is próbálunk tudást bevonni a munkába: tankönyvírók, tankönyvfejlesztõk részvételével november közepén rendezünk egy nemzetközi konferenciát a tankönyvfejlesztésrõl, mert szeretnénk, hogy ha a világban bekövetkezõ változásokat érzékelnék a mi tankönyvfejlesztõink, tankönyvíróink is. Tehát az állami szerepvállalás ezen a területen azt jelenti, hogy az állam megpróbálja a maga eszközeivel a tankönyvek minõségégét is javítani. Ennek fontos eszköze a kísérleti könyvek kipróbálása, a kipróbálásban részt vevõ tanárok fejlesztése, továbbá maguknak a tankönyvfejlesztõknek a fejlesztése is. Fontos kiemelni, hogy az újgenerációs tankönyvek folyamatos továbbfejlesztését az intézet széles körû szakmai tevékenységrendszerrel is támogatja. Így készülnek többek között módszertani segédleteket (tanmenetek, tanári kézikönyvek), az õsz folyamán pedig folytatódnak a tájékoztatók, felkészítések. Ez utóbbiak célja annak a tankönyveként 50 pedagógusnak a felkészítése és támogatása, akik a legrészletesebben és legalaposabban fogják majd bírálni a könyveket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vissza lehessen csatolni a korrekcióhoz a gyakorlati kipróbálás során keletkezett tapasztalatokat. Az imént már utaltam rá, hogy a tankönyvfejlesztés nemcsak a nyomtatott tankönyveket illeti, hanem egy minden korábbit meghaladó digitális fejlesztés is elindult: a Nemzeti Közoktatási Portál kialakítása. Ez egy olyan egyszerûen kezelhetõ, webes felület lesz, amelyen keresztül a pedagógusok egykapus hozzáféréssel, egységes felhasználói felületen, regisztráció és költségtérítés nélkül elérhetik valamennyi, már elkészült és jövõben elkészülõ digitális tananyagot és segédletet. Nemcsak a tanárok, hanem a diákok is tudják majd használni a Nemzeti Közoktatási Portált. Ennek kínálatában ugyanis szerepel majd olyan feladatgyûjtemény, próbafeladatsor, amely otthoni egyéni vagy közösségi tanulással oldható meg, így a tanulók fejlesztése sokkal differenciáltabban, ha tetszik, személyre szabottan valósulhat meg. Reményeink szerint a tanulók a Nemzeti Közoktatási Portálhoz kapcsolódó feladatok megoldásakor esetenként ugyanúgy hálózatba szervezõdnek majd, mint a tankönyvek kipróbálása során tanáraik.

14 26 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 27 ka világában egy informatikailag jól képzett, megfelelõ digitális kompetenciájú embernek sokkal jobb esélyei vannak, mint az e téren lemaradásokkal küzdõknek. A fejlesztés tehát folyik, a portál próbaüzeme már jövõ tavasszal elindul. Ettõl függetlenül az OFI honlapján szeptember 1-jétõl elérhetõek a statikus portál 9 szolgáltatásai: a tankönyvek, munkafüzetek elektronikus verziói, tanmenetek, óravázlatok, digitális tananyagok (képek, lapozható elektronikus tankönyvek, videók, hanganyagok, játékok, interaktív anyagok). Ebben a munkában megint csak nagyon fontos volt a márciustól szeptemberig terjedõ tesztidõszak, amelyben azokkal a partneriskolákkal, illetve a fejlesztésben résztvevõ pedagógusokkal tudtunk konzultálni, akik segítenek abban, hogy a végleges anyagok garantáltan jó minõségûek legyenek. Zárásként csak bemutatnám a megújult honlapot, melyen szinte mindent nálunk készülõ szakmai anyagot megtalálnak. Többek között a pedagógiai folyóiratok portálját is. Ez a honlap nagy lehetõséget ad nekünk arra, hogy a tartalmi szabályzókban megfogalmazott nevelési célokat, a köznevelési szempontokat elektronikusan is meg tudjuk jeleníteni. Reményeim szerint ezek ténylegesen támogatják azoknak a társadalmi és oktatáspolitikai kihívásoknak való megfelelést, amelyekrõl itt szerintem a mai napon még nagyon sokan fognak szólni. Köszönöm szépen a megtisztelõ figyelmet. Reményeink szerint az általunk elindított fejlesztés jól fogja majd szolgálni az értékelvû, nevelõközpontú iskolát, melyet a 2010 utáni oktatáspolitika megfogalmazott, és szervesen kapcsolódik a polgári nevelés gondolatához. Mert éppen a polgári nevelés követelménye teszi nélkülözhetetlenné az értékelvû szemléletet, és ebben az iskola egy olyan nevelõkörnyezet, ahol nem pusztán ismeretelemek jelennek meg, hanem egyszersmind társadalomépítõ szocializációs közeg is. Ezért is lényeges, hogy intézetünk folyamatosan más területen is próbál helyt állni. Így került hozzánk az elmúlt évek során a Köznevelés címû folyóirat. Ez havonként, színes formában, a pedagógusok érdeklõdésének megfelelõen mutatja be az oktatásban, nevelésben lezajló folyamatokat. De ugyanezt szolgálja csak elmélyültebben és tudományos megközelítéssel másik három, inkább tudományos jellegû folyóiratunk: a Könyv és nevelés, az Edukáció és az Új Pedagógiai szemle. Nemcsak a folyóiratokról szólva számolhatunk be kiadói eredményekrõl, hanem számos új, szerintem megfontolandó tartalmú és hasznos kiadványunk is van. Az egyik az Ökoiskola, az iskolaszervezésnek a fenntarthatóságra fókuszáló új formáját bemutató kötetünk. Másrészt pedig egy új kötetben jelenik meg a tanárképzés jövõjérõl szóló diskurzus, amely a bolognaitól eltérõ tanárképzési struktúra elemeit mutatja be. 9

15 28 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 29 Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelõs államtitkár Emberi Erõforrások Minisztériuma Idõszerû szervezési feladatokról Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon nehéz dolgom van, mert ebben a minõségemben már nem vagyok igazából magyar szakos tanár, és korom, valamint az iskolai rendszer, amelyben végeztem, nekem csakis az informatika felhasználói szintû ismereteinek elsajátítását és használatát tette lehetõvé. Tehát afféle gondolatébresztéssel készültem ma ide, amely nekem mint egykori magyar szakos pedagógusnak a magyar nyelv és a magyar nyelvi kultúra iránti elkötelezettségembõl fakad. Látom azt a tengernyi kérdést, amelyet az iskola világa megfogalmaz a tananyag tartalmával kapcsolatban, ezek a kérdések abból fakadnak, hogy az iskola nem képes a felgyorsuló világot követni az oktatási folyamatok megszervezésével. Valamint látom a gyermekeim iskola okozta vívódásait. Az õ nemzedékük tagjai már szinte az anyaméhbõl olyan informatikai ismeretvilággal bújnak ki, hogy az számunkra felfoghatatlan. Ez némi túlzásnak tûnik, és vegyük is annak, de ahogy én a gyermekeim fejlõdését látom, számukra még képzés híján sincsenek az internet világában és az informatikai eszközök használata során megoldhatatlan problémák, legfeljebb megoldásaik nem tudatosak, hanem szinte ösztönszerûek de alkalmazzák, használják az internetet és a digitális eszközöket. Mondanivalómat egy olyan kontextusba igyekszem helyezni, amelyben megjelenik a polgári világ értékrendje, egy olyan stabil, kultúrát és értékrendet közvetítõ erõ, amely a magyar társadalomnak sajátja kell, hogy legyen, hiszen ez képes közvetíteni a következõ generációknak mindazon kulturális, nyelvi és tudományos eredményeinket, amelyek alkalmassá tehetik õket arra, hogy ezen a tudásbázison elindulva képesek legyenek az õ eljövendõ világuk szolgálatába állítani a felgyorsult informatikai eszközapparátust. És ennek mentén megkísérelek megfogalmazni néhány olyan szempontot és célt, amely egyrészt rövid távon, másrészt hosszú távon meg kellene, hogy valósuljon az iskolákban, ott kellene, hogy legyen az iskolák mindennapjaiban. Csak röviden sorolom fel gondolataimat, tekintettel a rendelkezésemre álló idõre. Úgy vélem, hogy a magyar nyelvben tárolt ismeretanyag gazdag, ám a nyelvi igényesség szintjei különbözõek, és a nyelvben rögzült kultúra mindig egyszerûsítve jelenik meg a mindennapokban. Szerintem mindenki, aki törekszik a magyar nyelv teljességének birtoklására és használatára, némi homlokráncolással fogadja a napi sajtó nyelvezetét és az internet világában olvasható nyelvi kifejezésmódokat, stilisztikai elemeket. Hiszen a digitális világ felgyorsulásának a magyar nyelvre mint közvetítõ erõre van egy rendkívül negatív hatása: a helyesírás igencsak megromlott, a tartalom-kifejezés módja pedig jelentõsen egyszerûsödött. Én meg merem kockáztatni azt is, hogy igénytelenedett. És ez a folyamat jelentõs erõvel hat köznyelvünkre, a szóhasználatra, a fogalmazásra és egyébként egymás megértésének a folyamataira is. Ebbõl az általános, a magyar nyelvvel és nyelvészettel foglalkozók között már-már közhelynek számító megállapításból kiindulva eljutunk egy olyan fejlesztési területhez, mely jelenleg a magyar iskolarendszerben a magyar nyelvi képzés és oktatás során még hiányzik. Ezt a helyzetet nem lehet egyik napról a másikra, varázsütésre megváltoztatni, nem képes erre semelyik oktatáspolitika vagy bármilyen oktatáskormányzati erõ, hiszen ez a helyzet a fentebb vázolt folyamatok eredõje. A NAT-nak a magyar nyelv és irodalomra és az egyéb mûveltségi területeket felölelõ tantárgyakra vonatkozó tartalmi elemei az alsó és felsõ tagozati kimeneti követelményekben találhatóak. A tudomány és a szakma NAT-ot tervezõ képviselõi szerint ezekre a tar-

16 30 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 31 Arról külön konferenciát kellene nyitnunk, hogy a nyelvi képesség, a nyelvi erõ és a nyelvi kompetenciák fejlesztése az országban térségenként, régiónként hogyan alakul, és hol milyen fejlesztési lehetõségeink vannak. Tehát a térségi különbözõségeket az iskolarendszernek rövid- és középtávon le kell tudni küzdeni ahhoz, hogy mindezeket a tartalmakat bele tudjuk emelni a köznevelés tartalmi és minõségi megújításának érdekében. Mindezt úgy kényszerülünk megtenni, hogy eközben a világ rohan körülöttünk, és képtelenség követni azokat a változásokat, amelyek különbözõ tudományterületeken a gyerekeinket még abban az érzelmi és értelmi fázisban érik el, amelyben az iskola erre nem tudta õket felkészíteni, mert sem a tananyagban, sem pedig a nevelési folyamatban nem tart ott. Tehát egy erõltetett tempójú, de nagyon elõrelátó és felelõsségteljes nevelési programot kell kidolgozni mihamarabb, hogy ezeket a folyamatokat szabályozni tudjuk a köznevelésben. Mert a gyermek a világhálón elõbb fog találkozni olyan tartalmakkal, melyeket sem erkölcsileg, sem tartalmilag, sem érzelmileg nem tud befogadni és feldolgozni, mert nem ért még oda sem a családi, sem pedig az iskolai nevetalmakra szükség van ahhoz, hogy a gyermekek megfelelõ tudással kezdhessék majd meg középiskolai pályafutásukat, utána pedig sikeresen választhassák meg felsõoktatási vagy szakmai irányukat. Ám azzal kell szembesülnünk, hogy ekkora tudás elsajátítása és megkövetelése hatalmas terhelést jelent a tanulóknak, e tartalmak funkcionális feldolgozása azonban módszertanilag nem történik meg, a hozzá rendelhetõ eszközök pedig nincsenek kidolgozva. Nincs kidolgozva, miként lehet a tananyag tartalmát nevezzük elméleti tudásnak a tanóra szerkezetéhez igazítani, noha a pedagógusok most már egy évtizede azzal küzdenek, hogy a leadandó tananyag mennyisége nem fér bele a rendelkezésre álló órakeretbe. És nyilván azon belül is küzdenek az eltérõ képességû gyermekek osztályon belüli foglalkoztatásának módszertani problémáival. Úgy látom, hogy a gyakorlathoz, az alkalmazott tudáshoz igazított módszertan szerint át kell tekinteni mindazokat az alaptantárgyi köröket, amelyekben meg kell fogalmazni az elvárható ez ugyan nem igazán jó kifejezés, de hirtelenjében nem találok jobbat az elvárható minimumot, mely még képes a magyar nyelv gondolatközvetítõ erejét a szövegértésben, a kultúra, az érték és mindenféle szakmai tartalom közvetítésében rejlõ erejét oly módon alkalmazhatóvá tenni gyermekeink számára, hogy meg tudjanak felelni mindazon kihívásoknak, amelyek egy másik fronton, egy másik terepen igencsak támadják mind a nyelv értékbázisát, mind pedig a nyelvhez kapcsolódó tematikai egységeket. Tehát mindenféleképpen szükség van a magyar nyelvnek és a nyelvi kultúra, a nyelvi kifejezõ erõ közvetítésére szánt és alkalmazott tantárgyi körnek mint alapkompetenciát létrehozó egységnek a megerõsítésére. Ebbe nem pusztán az írás, az olvasás és a nyelvtan tanítása, valamint a helyesírás tanítása és fejlesztése tartozik bele, hiszen maga az a tantárgyi tematikai kör, melyen belül a magyar nyelv kultúraközvetítõ erejét át tudjuk adni az iskolarendszerben, ennél jóval szélesebb. Nagyon fontos az, hogy a gyermekek adott tartalmakat helyesen tudjanak érteni, értelmezni és a késõbbiekben használni. Úgy tudom, hogy errõl Kaposi József fõigazgató úr beszélt itt elõttem. Õ nyilván a digitális tananyagfejlesztés irányairól szólt néhány szót. Ha szabad csatlakoznom az általa elmondottakhoz, azzal egészíteném ki õket, hogy igazából a cél az, hogy a tananyag tartalmához kapcsolódó foglalkoztatás, elmélyítés, gyakoroltatás eszközrendszere legyen egyre inkább digitális. Valósuljon meg az ismeretek összekapcsolása a digitális oktatási térben ha ez teljesül, akkor alighanem jó irányban haladunk. Ehhez szükség van a tananyag: a tankönyvek és a hozzájuk kapcsolódó, módszertanilag rájuk épülõ munkafüzetek, feladatlapok digitális eszközû oktatáshoz való kidolgozására és a pedagógusok számára elérhetõ egyéb digitális oktatási eszközök fejlesztésére. Kaposi József errõl is beszélt. Összefoglalva az eddigieket: célunk, hogy a köznevelésben a digitális eszközrendszerû oktatás infrastruktúráját a közeljövõben továbbfejlesszük és megerõsítsük. Az nyilván jól látható, hogy az elmúlt esztendõben a köznevelés és az oktatáspolitika a polgári értékközvetítõ, tudásalapú közoktatást helyezte az középpontba az iskolaszervezésben. megszervezésére Volt ennek kevésbé szeretném idézni, voltak ennek, mondjuk úgy, hogy viharosabb idõszakai. Az intézményi struktúra átszervezésére azonban azért volt szükség, hogy a rendszert ezen elvek szerint tudjuk megerõsíteni, és meg tudjuk szervezni azt az oktatási folyamatot egyébként az egységes állami fenntartói és szakmai irányítói feladatellátás keretében, amely alkalmas és képes lesz ezt az egynemû kultúraközvetítést az esélyteremtés bázisán megvalósítani.

17 32 P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s P o l g á r i n e v e l é s d i g i t á l i s o k t a t á s 33 És van még egy hiányossága a rendszernek, amely miatt ennek a rövid távú bevezetésében is csak programszerûen tudunk gondolkodni. Az pedig a pedagógusoknak ehhez az alkalmazáshoz haszlési folyamat. Tehát nem csupán a tananyag összeállítása fontos a polgári vagy értékalapú, tudásalapú nevelési rendszer kihívásainak való megfelelés folyamatában, hanem tudjuk azt is, hogy ez egy nevelési folyamat, amelyet mihamarabb el kell kezdeni az iskolában. Konkrétan ki kell alakítani az internet és az informatikai eszközök tudatos használatának a rendszerét, és ezt át kell tudunk adni az iskolában. A gyermek feladatként kaphatja a pedagógustól, hogy Nézz utána a neten!, Keresd meg a világhálón a kérdés összetevõit stb. E nélkül a találok valamit, megnézem, rám zúdul az információ jelensége kezelhetetlen. A korosztályi képességek tartományát ismerve nyilván mindnyájan jól ismerjük ezt nem tudja az ismerettömeget befogadni, hiszen nincsen olyan alapismerete, amelyre építeni tudna, és azzal az új ismeret majd az õ saját tudásává válhatna. Így hát elõbb jön az információ, és neki azt már kötni kéne valahova. De nem tudja, mert nem tartunk ott sem a tananyagban, sem a nevelési folyamatban, és nem tartunk ott sem, hogy e között a nagyon sokrétû és sokszínû információ között értékre és értékelvûen tudjuk õket orientálni. Erre lenne szükség, a tananyagtartalmak akként való alakítására és erre egyébként éppen a nyelvi kultúrát, a nyelvet képviselõ és fõként a magyar nyelvet és kultúrát képviselõ tantárgyak közvetítése alkalmas, hogy meg tudjuk fogalmazni azokat az érték- és sarokpontokat, amelyeknek birtokában ezt a rázúduló információt a gyermek már nem egy feldolgozhatatlan adathalmazként fogja megkapni, hanem tud belõle válogatni, és tudja rendszerezni. De most még nincs olyan rendszere, amelyre felfûzhetné. Tehát alapvetõen a digitális világnak az iskolai életbe való beépítése a feladatunk. Én ezt az elõbb elmondottak szerint korlátozott mértékben és funkcionálisan végrehajtva tartom helyénvalónak, hiszen a másik bûn, melyet a magyar nyelv ellen elkövet a digitális világ ha szabad erõsen fogalmaznom, az a helyesírás romlása, a kifejezõ képességeknek a romlása, a használt szókészlet gyérülése és egysíkúvá válása, az értõ olvasás képességének romlása, az ékezet nélküli írás elterjedése. Még sok-sok ilyen apró, finom dolgot tudnék mondani, ezeket Önök nálam sokkal jobban ismerik. Mindez azt követeli meg tõlünk, hogy az elsõ négy iskolai esztendõben, amikor az általános iskolának az anyanyelvi kompetenciák fejlesztése a dolga, akkor ezeket meg tudjuk erõsíteni. Tehát mind a helyesírás, mind pedig az értõ, szövegértõ olvasás szintje jusson el az alsó tagozatban oda, hogy a tantárgyi ismeretek befogadásának alapjai stabilan meglegyenek. Sok-sok folyamat ment végbe az elmúlt két és fél évtizedben a közoktatás rendszerében. Voltak jó kísérletek és próbálkozások is. A nyelvi kultúra és a közvetítõ erõ oldaláról megközelítve azt a kérdést, hogy milyen folyamatot kellene még elindítanunk, nyilvánvaló, hogy egy erõs és progresszív, és a magyar nyelv stratégiai lehetõségeit kihasználó irányba kell nyitnunk az anyanyelv tanításában és az anyanyelvre ráfûzhetõ kultúra és tudás közvetítésében. Ez nem kis feladat, hiszen ezzel több programban sokan foglalkoztak már, sokan voltak már bátrak tenni valamit: jogi szabályozással, új tankönyvekkel, módszertani segédeszközök kidolgozásával. De ha felelõsek vagyunk egy iskolarendszerben a gyermekek nyelvi tudás szerinti és értékközpontú neveléséért márpedig felelõsek vagyunk, akkor meg kell tenni ezt a motivációt a köznevelési intézményrendszer alapjául. A kormány a köznevelés reformjával és a Nemzeti Alaptanterv részleges módosításával célul tûzte ki ezt a tartalmi változást. Nyilván az alkalmazott eszköztár és a neki megfelelõ módszertani változás még el kell, hogy érkezzen az iskolákba, és be kell, hogy kerüljön a kerettantervekbe és a helyi tantervekbe is. Mindezeknek az eszközökben és feltételekben megtestesülõ lehetõségét meg kell teremteni, hiszen idõközben már digitális archívumok létesültek, és a gyerekek okostelefonjukkal a készség szintjén különféle alkalmazásokat futtatnak. És iskolarendszerünk nincsen vagy csak részint van ellátva informatikai eszközökkel. Nem látom akár a digitális táblák vagy eszközök használata ellenére sem annak a célnak a megvalósulását, hogy menjen végbe a gyakorlás, az órai munkáltatás és az ismeret rögzítése gyorsabban, vagy hogy tudjon szervezni az oktatási rendszer a gyermekek számára inspiráló és motiváló tanulási folyamatot az informatikai eszközök és az internet világának, valamint a hozzá fejlesztett digitális tartalomnak az együttes alkalmazásával. Tehát mindezt úgy kell megtennünk, hogy a rendelkezésre álló eszközállomány nem egynemû, és nem fedi le teljesen az iskolarendszert.