SZOLGÁLATI VISELKEDÉS LÉLEKTANA Jegyzet

Átírás

1 SZOLGÁLATI VISELKEDÉS LÉLEKTANA Jegyzet Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja Budapest 2006.

2 Oktatási segédanyag a Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja számára Készítette: Biró Mónika bv. fhdgy. Kisrétiné Kiss Mónika bv. szds. Uzonyi Adél bv. őrgy

3 Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS A PSZICHOLÓGIÁBA... 5 I.1. A PSZICHOLÓGIA TÁRGYA, HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN, TÖRTÉNETE, ÁGAI... 6 A PSZICHOLÓGIA TÁRGYA... 6 A PSZICHOLÓGIA TÖRTÉNETE... 7 A PSZICHOLÓGIA ÁGAI... 7 I.2. AZ IDEGRENDSZER ALKOTÓRÉSZEI, SZERVEZŐDÉSE AZ IDEGRENDSZER MŰKÖDÉSBELI (FUNKCIONÁLIS) FELOSZTÁSA AZ IDEGRENDSZER ANATÓMIAI FELOSZTÁSA AZ AGY FELÉPÍTÉSE I.3. A TESTI ÉS LELKI MŰKÖDÉSEK KAPCSOLATA, A STRESSZ, ÉS A KIÉGÉS A PSZICHOSZOMATIKUS ÉS A SZOMATOPSZICHÉS EGYSÉG FOGALMA A STRESSZ A STRESSZRE ADOTT VÁLASZOK LEKÜZDHETŐ-E A STRESSZ? MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK A KIÉGÉS I.4. A LELKI JELENSÉGEK I. MEGISMERÉSI FOLYAMATOK II. EMOCIONÁLIS FOLYAMATOK III. CSELEKVÉS ÉS VISELKEDÉS II. A LELKI MŰKÖDÉSEK ALAKULÁSA II.1. A SZEMÉLYISÉG A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK II.2. SZOCIALIZÁCIÓ, SZOCIÁLIS TANULÁS A SZOCIALIZÁCIÓ SZAKASZAI SZOCIÁLIS TANULÁS II.3. A BELSŐ SZABÁLYOZÓ RENDSZER KIALAKULÁSA, ERKÖLCSI FEJLŐDÉS AZ ÉRZELMI FEJLŐDÉS ZAVARÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI AZ ERKÖLCSI FEJLŐDÉSRE II. 4. AZ ÉNKÉP KIALAKULÁSA ÉNKÉP, ÉNERŐ AZ ÉNERŐS SZEMÉLYISÉG KIALAKULÁSA AZ ÉNVÉDŐ MECHANIZMUSOK II.5. A DEVIÁNS VISELKEDÉS A DEVIÁNS VISELKEDÉS ALAPVETŐ FORMÁI A DEVIÁNS VISELKEDÉSFORMÁK ÉS A NEVELÉS KAPCSOLATA KONFORMIZMUS ÉS DEVIANCIA

4 II.6. AZ AGRESSZIÓ AZ AGRESSZIÓ OKA FRUSZTRÁCIÓ ÉS AGRESSZIÓ A BÖRTÖNBEN II.7. AZ EMPÁTIA AZ EMPÁTIÁT FEJLESZTŐ ÉS CSÖKKENTŐ TÉNYEZŐK II. 8. A SZTEREOTÍPIÁKTÓL AZ ELŐÍTÉLETEKIG A SZTEREOTÍPIÁK AZ ELŐÍTÉLET AZ ELŐÍTÉLETESSÉG FOKOZATAI (ALLPORT) AZ ELŐÍTÉLETEK OKAI AZ ELŐÍTÉLETES SZEMÉLYISÉG III. A BÖRTÖN PSZICHOLÓGIAI SZEMPONTBÓL III.1. A PSZICHOLÓGUS MUNKÁJA A BÖRTÖNBEN A PSZICHOLÓGIA VIZSGÁLÓ ELJÁRÁSAI ÉS ALKALMAZÁSUK A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSBAN III.2. NORMALITÁS, ABNORMALITÁS, A LELKI- ÉS VISELKEDÉSZAVAROK OSZTÁLYOZÁSA, MEGJELENÉSÜK BÖRTÖNKÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A NORMALITÁS FOGALMA A LELKI-ÉS VISELKEDÉSZAVAROK OSZTÁLYOZÁSA III.3. A TOTÁLIS INTÉZETEK JELLEMZŐI A TOTÁLIS INTÉZET FOGALMA JELLEMZŐI A TOTÁLIS INTÉZET SZEMÉLYISÉGRE GYAKOROLT HATÁSA III.4. ELTÉRŐ BÁNÁSMÓDOT IGÉNYLŐ FOGVATARTOTTAK SPECIÁLIS FOGVATARTOTTI CSOPORTOK ELŐZETESEN LETARTÓZTATOTTAK ELSŐ BŰNTÉNYESEK VISSZAESŐK (TÖBBSZÖRÖSEN VISSZAESŐK, SÚLYOS VISSZAESŐK) FIATALKORÚAK NŐK HOSSZÚ TARTAMÚ SZABADSÁGVESZTÉSRE ÍTÉLTEK LELKI- ÉS VISELKEDÉSZAVAROKKAL KÜZDŐ FOGVATARTOTTAK III.5. KOMMUNIKÁCIÓ VERBÁLIS CSATORNA A NONVERBÁLIS CSATORNA KOMMUNIKÁCIÓ A BÖRTÖNBEN FELHASZNÁLT IRODALOM

5 I. BEVEZETÉS A PSZICHOLÓGIÁBA 5

6 I.1. A PSZICHOLÓGIA TÁRGYA, HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN, TÖRTÉNETE, ÁGAI A pszichológia tárgya A pszichológia tárgyát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, ha lefordítjuk a görög eredetű kifejezést : psziché = lélek logosz = tan A pszichológia a lelki jelenségeket vizsgáló tudomány. A lelki jelenségek sokfélék, (pl.emlékezet, gondolkodás, érzelmek) hasonlóan a testi működésekhez, ahol a szervezetünk működése többféle szerv együttműködésének eredménye. A lelki jelenségek összességét pszichikumnak, vagyis léleknek nevezzük. A pszichikum egy működés - amelynek anyagi alapja az idegrendszer -, ami cselekvésben, viselkedésben nyilvánul meg. Ez azt is jelenti, hogy a lelki jelenségek egy része közvetlenül nem figyelhető meg, csak akkor, ha a viselkedésben megjelenik.(pl. Sokszor szeretnénk tudni, hogy valaki mit érez, vagy gondol, de arra csak a viselkedéséből következtethetünk.) Tehát a pszichológia a pszichikumot és a viselkedést vizsgáló tudomány. A tudományok rendszerében a pszichológia határterület a természettudományok és a társadalomtudományok között. Ez abból következik, hogy az ember egyszerre biológiai és társadalmi lény. Természettudományok Pl. biológia orvostudomány etológia Társadalomtudományok pl.jog szociológia pedagógia Pszichológia A pszichológiának minden olyan tudománnyal kapcsolata van, ami emberekkel foglalkozik. A pszichológusnak ismernie kell az alapvető testi működéseket, főként az idegrendszer működését. Ugyanakkor az ember társadalmi lény, élete egyfajta kultúrában, szabályok között zajlik. Életünk története nem független attól a közegtől, amiben élünk. Mint később látni fogjuk, testi-lelki egyensúlyunk életünk minőségét határozza meg. 6

7 A pszichológia története A pszichológia története az ókorba nyúlik vissza: a lelki működésekkel tudományosan először a filozófia foglalkozott. Platon a következő meghatározást adja: "a lélek halhatatlan örök lényeg, ami a testtől függetlenül létezik". Arisztotelész szerint a test és a lélek ugyanúgy nem választható el egymástól, mint az anyag és a forma. Vagyis a lélek a test célja, test pedig a lélek eszköze. Szerinte a lelki bajok gyógyítása a filozófiára tartozik, mivel a betegség ártalmas gondolatok, hitek eredménye, ezért szavakkal kell gyógyítani. A vallási megközelítések középpontjában is a lélek állt, és áll ma is, a lelki egyensúly és a hit összefüggését hangsúlyozva. A különböző vallások képviselői a lélek gondozását feladatuknak tekintik. Az európai kultúrában a Biblia tekinthető az egyik legrégebbi pszichológiai vonatkozású írásnak. A XVIII. században a természettudományok fejlődésével a lelki problémák az orvostudomány hatáskörébe kerültek, így azokat csak testi-biológiai szempontból közelítették meg (gyógyszeres kezelés). A pszichológia azóta tekinthető önálló tudománynak, mióta módszerei a XIX. században tudományossá váltak, vagyis megjelent a kísérlet és a megfigyelés, mint az elméletek igazolásának eszköze. Ez Wundt nevéhez köthető, aki l879-ben Lipcsében létrehozta az első pszichológiai laboratóriumot, és elemi lelki jelenségeket (érzékelés, észlelés stb.) kezdett vizsgálni. A további történet már a pszichológia különböző ágainak kialakulásával írható le, (ezekből csak néhányat emelnénk ki). A pszichológia ágai: 1. Az általános pszichológia a lelki élet mindenkire vonatkozó törvényszerűségeit kutatja. A felnőtt, egészséges, teljes értékű ember lelki jelenségeit vizsgáló tudományág. A pszichológia központi területének tekinthető, amelyre a többi alkalmazott lélektani ágak épülnek. Szigorú értelemben vett kísérleti tudomány. 2. A személyiségpszichológia az emberek közötti lelki különbségekkel foglalkozik. Az egyéni jellemzőket próbálja elméleti rendszerbe foglalni és a gyakorlatban, tesztekkel vizsgálni. A kutatások során azt találták, hogy az emberek között lelki életük tekintetében sokkal nagyobb különbségek vannak, mint a testi tulajdonságokat illetően. Sokféle irányzat, típustan született a személyiség leírására. Ennek gyökerei szintén az ókorba nyúlnak vissza: már Hippokratész kísérletet tett a személyiség típusokba sorolására, melynek alapjául a vérmérsékletet (temperamentum) jelölte meg. A XX. században Kretschmer a testalkatból próbált következtetni elmebetegségi hajlamra. 7

8 A ma is érvényesnek tekintett személyiségelméletek közül C.G. Jung felfogását ismertetjük. (A témát a tréning során már érintettük, tesztekkel is alátámasztva.) Jung szerint az ember viszonya a külvilághoz kétféle irányultságú lehet: kifelé forduló személyiség (extravertált): az ilyen emberek a környezetből sokféle ingert fognak fel, azokra gyorsan reagálnak. Érdeklődési körük széles, könnyen teremtenek kapcsolatokat de hajlamosabbak a felszínességre, meggondolatlanságra. befelé forduló személyiség (introvertált): kerülik a változatos környezeti ingereket, egyszerre egyféle dologgal szeretnek elmélyülten foglalkozni, megfontoltabbak. Zárkózottabbak, de kapcsolataik tartósabbak, mélyebbek. extraverzió introverzió Hangsúlyozzuk,, hogy ezek az irányultságok az élet különböző területein egyformán értékesek, hasznosak lehetnek. Fontos, hogy olyan foglalkozást válasszunk, ami illeszkedik a személyiségünkhöz. Természetesen az emberek nem sorolhatók egyértelműen egyik vagy másik típusba, inkább a két végpont között az egyikhez közelebb állnak. Ezek a típusok összefüggenek öröklött idegrendszeri sajátosságokkal is, tehát már kisgyermekkorban megnyilvánulnak. Életünk első felében kevéssé változnak, csak az élettapasztalat segíti elő, hogy az egyféle, esetleg szélsőséges irányultság kiegészüljön a másik előnyös tulajdonságaival. 3. A fejlődéslélektan: az általános lélektan mellett szükség volt arra, hogy a lelki jelenségeket fejlődésükben is megértsük. A fejlődéslélektan a születéstől a felnőtté váláson keresztül az öregkorig vizsgálja a pszichikus funkciók alakulását. Ezen belül a gyermekekkel foglalkozó ág a gyermeklélektan. Szemléletének alapja, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, hanem attól minőségileg különbözik. Kialakulásához tartozik, hogy Binet l900-ban gyermekek értelmi fejlettségének megállapítására kifejleszti az első intelligenciatesztet, melyre a beiskolázások általánossá válása miatt volt szükség. 4. A klinikai pszichológia a lelki- és viselkedészavarokkal foglalkozik. (ld. a III.2. fejezetben). Feladata a lelki betegségek megállapítása (diagnosztika) és a gyógyítás (pszichoterápia) is. Átmeneti lelki problémák, válsághelyzetek szinte minden ember életében előfordulnak (pl. válás, gyász). Amennyiben megoldásuk elhúzódik, célszerű terápiás segítséget igénybe venni. Alkalmazási területe igen széles, pl. egészségügyben, igazságügyi szakértésben szerepe van a klinikai szakpszichológusoknak. A lelki egészség (mentálhigiéné) megőrzését szolgálják a személyiségfejlesztő módszerek, önismereti csoportok. 8

9 5. A szociálpszichológia azt vizsgálja, milyen pszichológiai tényezők befolyásolják az emberek társas viselkedését. Foglalkozik a csoportokon belüli együttműködéssel, a csoportközi előítéletekkel is A büntetés-végrehajtási munkában ezeknek a kérdéseknek kiemelt szerepe van. Pl. a stanford-i börtönkísérlet, melyet A kísérlet c. film is bemutat. 6. A kriminálpszichológia a bűnelkövetés pszichológiai hátterével foglalkozik. Keresi azokat a személyiséglélektani sajátosságokat, amelyek a kriminalitás pszichológiai meghatározói. Elsősorban az érzelmi, indulati folyamatokra, az ösztönéletre, az erkölcsi fejlődésre összpontosít. A bűnelkövetők személyiségét vizsgálja az alábbi szempontok szerint: értelmi színvonal elmeállapot Ez a kettő fontos a beszámíthatóság kérdésénél. indulatok kezelése (agresszivitás) erkölcsi normák beépülése Természetesen nem szükséges minden bűnelkövetőnél pszichológiai vizsgálatot végezni, csak azokban az esetekben, ha felmerül a beszámítási képesség hiánya, illetve a súlyos bűncselekmények elkövetőinél. A kriminálpszichológia különbséget tesz a krízis (eseti) és krónikus bűnözés között. A krízis bűnözésnél társadalmilag jól alkalmazkodó elkövetőkről van szó, akiknek életútjában a bűncselekmény kisiklásként értékelhető, vagyis olyan cselekedetként, amit a pszichés stabilitás átmeneti megingása pl. stresszhelyzet, indulati labilitás váltott ki. Tehát ebben az esetben: - az elkövető személyisége ép - életvitele a társadalmi normákat súlyosan nem sérti - a bűncselekmény kisiklásként értékelhető, pl. stressz váltja ki A krónikus bűnözésnél a bűnözés az életvitel részévé vált, a személyiségben kimutatható az antiszociális torzulás (erről részletesebben még szó lesz). Ebben az esetben: - a személyiség antiszociális - az életvitel a társadalmi normákat sérti - a bűnözés életformává vált. Tehát pszichológiai szempontból különbség van az antiszociális cselekedet és az antiszociális személyiség között. Ez a jogi megítélésre is hat. 9

10 cselekedet személyiség krízisbűnözés antiszociális egészséges krónikus bűnözés antiszociális antiszociális Kulcsszavak: Pszichikum: lelki jelenségek összessége A pszichológia ágai Krízis- és krónikus bűnözés Ellenőrző kérdések: 1. Miért nehéz a lelki jelenségek megismerése? 2. Miért határterület a pszichológia a tudományok rendszerében? 3. Mi a különbség az általános- és a személyiséglélektan között? 4. Keressen példákat a krízis- és krónikus bűnelkövetésre! 10

11 I.2. AZ IDEGRENDSZER ALKOTÓRÉSZEI, SZERVEZŐDÉSE A pszichikum egy működés, amelynek anyagi alapja az idegrendszer. A lelki működések az idegrendszer minimális ismerete nélkül nem érthetők meg. Az idegrendszer a külvilágból jövő ingerek felvételét és feldolgozását végzi, és a változásoknak megfelelően lehetővé teszi a környezethez való alkalmazkodást. Az idegrendszer alapegysége a neuron (idegsejt) melynek 3 típusa van: Érző idegsejt: az érzékszervekre ható ingereket továbbítja a központi idegrendszerhez.(agy, gerincvelő) Mozgató idegsejt: az agyból vagy a gerincvelőből érkező ingerületet a végrehajtó izmokhoz szállítja Interneuron: az agyban és a gerincvelőben az érző és mozgató idegsejtek között létesítenek kapcsolatot. A neuron részei: 1. idegsejt 2. idegnyúlvány (axon) 3. végfácska (dendrit) 1. ábra: Az idegsejt részei Az idegrendszer minden része kapcsolatban áll egymással, felosztása a könnyebb megértést szolgálja. Az idegrendszer működésbeli (funkcionális) felosztása: 1. Szomatikus (testi) idegrendszer: az izmok akaratunktól függő működését szabályozza. a szándékos mozgásokat, testtartást, egyensúlyozást biztosítja. 11

12 2. Vegetatív (zsigeri) idegrendszer: akaratunktól függetlenül működik. belső szerveink működését (pl. légzés, szívműködés, emésztés) irányítja. A vegetatív idegrendszert kétféle működési mód jellemzi: a) szimpatikus : izgalmi állapotokban domináns. Érzelmi hatásokra reagálva gyorsítja a szívverést, verejtékezést, tágítja az ereket a vázizmokban, szűkíti az emésztőszervekben. Harcolj, vagy menekülj reakció. b) paraszimpatikus idegrendszer: nyugalmi állapotban domináns. Azokat a működéseket segíti elő, amelyek a testi erőforrásokat helyreállítják. Pl..emésztés, alvás. Az idegrendszer anatómiai felosztása: Idegrendszer Központi Környéki Az agy felépítése: Nagyagy Agy Gerincvelő Agyidegek Gerincvelőidegek Agytörzs 2. ábra: Az agy felépítése Kisagy 1. agytörzs: a létfenntartást szolgáló légzés-keringésszabályozó központ. 2. kisagy: a mozgások koordinációját végzi. 12

13 3. nagyagy : az emberre leginkább jellemző magasabb rendű működésekért felelős. Két félteke alkotja, amelyek alapvetően szimmetrikusak Mindkét félteke 4 lebenyből áll, melyek különböző feladatokat látnak el: a homloklebeny a problémamegoldó gondolkodásért felelős a fali lebenyben található a testi érzések központja (hőérzékelés, tapintás, fájdalom) a halántéklebeny a hallás a nyakszirti lebeny a látás központja. Frontális lebeny Fali lebeny Halántéklebeny 3. ábra: Az agy lebenyei Nyakszirti lebeny A két féltekét a kérgestest köti össze, működésük ezáltal összehangolt, de funkcióikban jellegzetes különbségek figyelhetők meg (4.ábra). A két félteke működési különbségei: 4. ábra: Az agyféltekék működésbeli megoszlása 1. bal félteke: domináns - beszéd, írás, nyelvi képességek - matematikai képességek, logikus gondolkodás. 2. jobb félteke: - érzelmi átélés - téri tájékozódás - zenei képességek - intuitív gondolkodás 13

14 Az emberek nagy részénél a bal félteke működési túlsúlya érvényesül, ami a gyakorlati érzéknek, a logikus gondolkodásnak kedvez. A jobb féltekei dominancia inkább a művészi tehetséggel és érzékenységgel, kreativitással kapcsolatos. Kulcsszavak: Idegsejt szomatikus és vegetatív idegrendszer agy agyféltekék Ellenőrző kérdések: 1. Miért és hogyan változik meg a szervezet működése izgalmi és nyugalmi állapotban? 2. Milyen kommunikációs problémát okozhat két ember között a nagyon eltérő féltekei dominancia? 14

15 I.3. A TESTI ÉS LELKI MŰKÖDÉSEK KAPCSOLATA, A STRESSZ, ÉS A KIÉGÉS A pszichoszomatikus és a szomatopszichés egység fogalma Az alcímben szereplő bonyolultnak tűnő kifejezések arra utalnak, hogy a psziché (lélek) és a szóma (test) szoros egységet alkotnak, hatással vannak egymásra Adolf Meyer mutatott rá arra, hogy a testi történések lelki következményekkel (szomatopszichés egység), a lelki történések testi következményekkel (pszichoszomatikus egység) járnak. Tőle származik a pszichoszomatikus betegség fogalma. Olyan betegségekről van szó, amelyek kialakulásában a lelki tényezők (érzelmek) szerepe központi. Ilyen betegség pl. a magas vérnyomás, a gyomorfekély. Erre utalnak közmondásaink is: ha idegesek vagyunk (lelki tényező) "felmegy a pumpa", amelynek testi következménye az, hogy magas lesz a vérnyomásunk. A tartós stressz hatására kialakulhat gyomorfekély, magas vérnyomás, fizikai kimerültség, krónikus fáradtság ezek a pszichoszomatikus irányt szemléltetik. A lelki tényezők a legújabb kutatások szerint az immunrendszerre is hatnak, kísérletekkel igazolták hogy stressz hatására csökken az ellenállóképességünk a betegségekkel szemben. Előfordulhat, hogy olyan balesetek után, amikor a fej is sérül, azaz agyi sérülés következik be, ez emlékezetzavarokat, túlzott indulatosságot okoz, esetleg az egyén teljes személyisége megváltozik ez a szomatopszichés irányt példázza. Miért van szükség arra, hogy ezzel a témával foglalkozzunk? A büntetés-végrehajtási munka lelkileg megterhelő, ezért tudnunk kell, hogy mit tehetünk saját testi és lelki egészségünk megőrzéséért. Mivel a stressz legtöbbször nem kerülhető el, meg kell próbálnunk kezelni. Az már köztudott, hogy a stressz a szívinfarktussal is szoros összefüggést mutat. Orvosok figyelték meg, hogy az infarktusban megbetegedett személyek hasonló személyiségvonásokat mutatnak. A pszichológiai vizsgálatok alapján körvonalazták az ún. "A típusú személyiség" jellemző vonásait: az ilyen emberek versengőek, ellenségesek, teljesítményorientáltak voltak, állandó időkényszerrel küszködtek és kifelé nagy önbizalmat mutattak, miközben belül kétségek gyötörték őket. Az ilyen személyek kétszer gyakrabban betegedtek meg infarktusban. Később azt találták, hogy a legjellemzőbb, legfontosabb vonás ebből a szempontból az ellenségesség, akkor is, ha magunkban tartjuk (úgy még rombolóbb hatása van). Magyarázata a fentieknek az, hogy ilyenkor a szimpatikus idegrendszer működése kerül túlsúlyba (utalunk az idegrendszer c. fejezetre): a vérnyomás, szívritmus változásai megterhelik a szervezetet, így előbb utóbb megbetegszik. Számunkra ez azért fontos, mert tudnunk kell, hogy a munkánk során tanúsított esetleges ellenséges vagy agresszív viszonyulás ilyen módon ránk is visszahat, saját érdekünk megtanulni indulataink szabályozását. 15

16 A stressz Stressz. Mindannyian éreztük már, ugyanakkor nem feltétlenül ismerjük az azt kiváltó okokat, következményeit, veszélyeit, és azt, hogy hogyan lehet ezzel sikeresen megküzdeni. Mit jelent a stressz? Milyen helyzetekre mondjuk azt, hogy stresszes? Hogyan érezzük ilyenkor magunkat? Fogalma Stresszről beszélünk, amikor az ember fizikai vagy lelki jólétét, egyensúlyát veszélyeztető eseménnyel szembesül. A stressz fő jellemzői: váratlan nem vagyunk képesek befolyásolni, vagy csupán úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk rá képesek (ez személyiségfüggő) énképünket veszélyezteti tartós alkalmazkodást kíván. Váratlan események például a katasztrófák, balesetek, amelyekre nem készültek fel az azt elszenvedők. Ezek jelentős stresszt jelentenek az embereknek, amelynek tünetei akár tartósan is fennmaradhatnak. Befolyásolhatatlan (bár nem feltétlenül váratlan) esemény, amikor elbocsátanak munkahelyünkről, vagy lekéssük a vonatot. Ezek enyhébb esetben bosszantóak, komolyabb esetben tartós stresszt jelenthetnek, leginkább akkor, ha a személy nem talál új munkahelyet, veszélybe kerül a megélhetése, sőt akár még saját kudarcának is tekintheti a veszteséget. Ehhez kapcsolódik a stressznek az a jellemzője, hogy énképünket veszélyeztetheti, azaz ha nem tud a személy jól megoldani egy helyzetet, vagy szorong tőle, ez végül saját önbecsülését is veszélyezteti. Erre példa a rendkívül nehéz feladatok megoldása, a próbatételek, amelyek minket érnek. A versenyek, a vizsgák ilyen jelentős megpróbáltatást jelentenek amelyeket ha sikeresen megoldunk, énképünket már nem veszélyeztetik, hanem építik. Természetesen még így is stresszesek de általában pozitív jelentést hordoznak. Végül a tartós alkalmazkodást kívánó helyzetekre példa a problémás házzaságban való együttélés. Ha tartós beteg kerül a családba, azzal átrendezve a család életét, rendjét, szokásait, szintén jelentős, tartós stresszt okozhat. Mindezek alapján látható, hogy stresszt kiváltó események lehetnek negatívak, illetve pozitívak is. A hangsúly azon van, hogy az embert ezek az események kimozdítják egyensúlyából, cselekvésre, alkalmazkodásra késztetik. Örömteli esemény a házasságkötés, gyermekszületés, új munkahely vagy iskola, mégis megterhelő mind a személy, mind a környezetében élők számára. Az, hogy mennyire stresszkeltő egy helyzet, egy esemény, leginkább az esemény értékelésétől függ, ezért jelentősen személyiségfüggő. Vannak olyan emberek, akik számára az extrém sportok kellemes kikapcsolódást jelentenek, míg mások számára elképzelhetetlenül veszélyesek, túlzott izgalmat jelentenének. Egyes foglalkozások (pl. mentősök, rendőrök, büntetés-végrehajtási alkalmazottak, brókerek) jelentős mértékű, állandó stresszel járnak, amelyet egyes emberek elfogadnak, hivatástudatukkal ellensúlyoznak, míg mások elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyen munkakörben dolgozzanak, és nyugodtabb, kevésbé kötött, avagy megterhelő munkahelyet választanak. 16

17 A stresszre adott válaszok A stresszhelyzetre különféle reakciókat adhatunk. Az, hogy ezek közül melyik következik be, milyen hamar, és milyen intenzitással, szintén lehet személyiségfüggő. Röviden összefoglalva: Érzelmi válaszok, a szélsőségesen pozitívtól a negatívig terjedően. Ez azt jelenti, hogy a jókedvtől, örömtől egészen a dühig, agresszióig terjedhetnek reakcióink, sőt ezek váltakozhatnak is: túláradhat valakiben egy kis ideig az öröm, amit ezután az aggódás, esetleg kétségbeesés válthat fel, majd újra megkönnyebbülés. Maga az erőteljes érzelmi hullámzás is súlyosbíthat még a stresszhelyzeten. Szorongás. A szorongás gyakran megmagyarázhatatlan okból, váratlanul tör ránk, mértéke a kiváltó okhoz képest eltúlzott, pl. vizsgahelyzetben. Agresszió. Az agresszív cselekedetek felfokozott negatív érzelmekből fejlődnek ki, a személy először haragot él meg, majd ez a harag átbillen cselekedetekbe. Agresszióját fordíthatja valaki a környezetében levő tárgyak, vagy személyek felé, önmaga felé (önkárosítás, öngyilkosság), ez megjelenhet cselekedetekben (előző példák), illetve szóban (cinizmus, csípős megjegyzések, kiabálás, szóbeli bántalmazás, megalázás). Depresszió. A stressz hátterén kialakuló depresszió legfőbb oka a tartósan fennálló tehetetlenség érzése. A tanult tehetetlenség elmélete azt magyarázza meg, miképp vezethetnek fásultsághoz és depresszióhoz kellemetlen és befolyásolhatatlan események. Kutyákkal végeztek kísérleteket, ahol az állatot egy olyan kísérleti dobozba tették, amelyben két, gáttal elkülönített rész volt. Ekkor gyorsan megtanulta, hogy átugorjon a másik oldalra, amikor a padlórácson keresztül enyhe áramütést kap. Ha egy fényjelet adtak az áramütés előtt néhány másodperccel, a kutya megtanulta elkerülni az áramütést, és a fényjelzés esetén átugrott a biztonságos rekeszbe. Ha azonban a kutya korábban egy másik rekeszben élt, ahol az áramütés elkerülhetetlen, befolyásolhatalan és váratlan volt, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tanulta meg, hogy a fényjelzés az áramütés elkerülésének lehetőségét jelzi. Ez a tanult tehetetlenség állapota. Bár az embereknél ennél bonyolultabb a folyamat, a személyiség egyes vonásaitól is függhet, mégis a tanult tehetetlenség jelenségét lehet tetten érni egyes esetekben: ezért vannak olyan emberek, akik feladják a harcot, amikor nehézségekkel találkoznak; ezért nem lázadtak fel gyakrabban a foglyok a náci koncentrációs táborokban; a tartós bántalmazást, megaláztatást elszenvedő nők ezért maradnak hosszú évekig a házasságukban. Testi betegségek: a stressz arra készteti az emberi szervezetet, hogy a veszélyt észlelve felkészüljön a veszedelemre. Ezt harcolj vagy menekülj válasznak nevezzük, a szimpatikus idegrendszer ilyenkor növeli a szívritmust, a vérnyomást, a légzésszámot, az izmok megfeszülnek. A személy figyelme beszűkül, csak a veszélyhelyzetre koncentrál. Mindez tartós stressz esetén állandósulhat, a testet azonban megterheli az állandó készenléti helyzet, tartósan magas vérnyomás, szívritmuszavar, figyelem-zavar alakulhat ki, emellett gyomorfekély, szívinfarktus, agyvérzés következhet be. Ezen betegségek mögött mindig meg kell keresnünk a lelki okokat is, azt, hogy milyen tartós stressz válthatta ezeket ki. 17

18 A stressz kárt okoz a szervezet immunrendszerében is, ami a vírusok, baktériumok elleni csökkent ellenállóképességhez vezethet: így válhat krónikussá akár egy nátha, vagy torokgyulladás. Leküzdhető-e a stressz? Megküzdési stratégiák A stressz által kiváltott érzelmek és feszültség, testi állapot nagyon kellemetlen, ezért ez a kellemetlenség arra indítja az embereket, hogy azt valahogyan csökkentsék. Többféle megoldási, megküzdési mód létezik, ezeket olykor felváltva használjuk: Problémamegoldó stratégia: az egyén szembenéz a problémával, a stresszt okozó helyzettel, és a probléma megoldására törekszik. Pl. a munkatársak közötti konfliktust megbeszéléssel, egyeztetéssel próbálják megoldani. Elterelő stratégia: a stresszhelyzet által okozott feszültséget, szorongást a személy egy másik helyzetben levezeti, pl. sporttevékenység, hobbi, továbbképzés során. Fontos, hogy az elterelő tevékenység pozitív, kreatív legyen, az egyén számára örömet jelentsen. Negatív elkerülő: a probléma, stresszhelyzet elől elmenekül, azt negatív, romboló módon vezeti le. Pl. alkoholizmus, az egyén számára túlterhelő munka, drogok. Kérődző: az egyén a problémán hosszan rágódik, egyszer úgy gondolja, hogy megtalálta a megoldást, majd újra előveszi azt. Nem képes a problémát lezárni, újra és újra átgondolja. Ez önmagában is fárasztó, miközben a megterhelő helyzet sem oldódik meg. A kiégés A kiégés (vagy más néven burnout) a stresszel szervesen összekapcsolódó jelenség. Hosszantartó megterhelések, stresszek következményeként léphet fel nem csupán fizikai, hanem érzelmi, és szellemi kimerülés. Jellemzői, tünetei: reménytelenség, inkompetencia érzése célok elvesztése negatív érzelmek, amelyek mind a személyre, mind környezetére, munkájára irányulhatnak krónikus, állandósuló fáradtság testi tünetek: fejfájás, alvászavar, testi panaszok sűrűsödése (lásd pszichoszomatikus tünetek) a korábban meglévő empátiás készség beszűkül, létrejön a túlzott érzelmi távolságtartás depresszió a teljesítmény csökken cinikus viszonyulás a személy kliensei, azaz tanítványai, betegei, ügyfelei, a fogvatartottak iránt. 18

19 Fontos megjegyezni, hogy a kiégés nem egyenlő a stresszel, a stressz önmagában nem feltétlenül káros, vagy teljesítmény-csökkentő hatású míg a kiégés a kezeletlen, vagy káros stressz végső kifejlete lehet. Ezért fontos a stresszel szembeni megfelelő megküzdési stratégiák kialakítása! Kulcsszavak: Psziché és szóma Stressz és személyiség Megküzdési stratégiák Kiégés Ellenőrző kérdések: 1. Milyen példákat talál a munkája során a stressz fő jellemzőire? 2. Hogyan érvényesülhet egy fogvatartottnál a tanult tehetetlenség? 3. Hogyan lehet elkerülni a kiégést? 4. Mi a hasonlóság és mi a különbség az elterelő és a negatív elkerülő megküzdési stratégia között? 19

20 I.4. A LELKI JELENSÉGEK A lelki jelenségek folyamatot alkotnak, egymással és a testi működésekkel kölcsönhatásban vannak. I. Megismerési folyamatok: érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás közvetlenül nem figyelhetőek meg II. Emocionális folyamatok motiváció, érzelmek A cselekvésből és viselkedésből következtetünk a belső folyamatokra, tulajdonságokra III. Cselekvés, viselkedés megfigyelhető I. Megismerési folyamatok Az információk felvételét és feldolgozását teszik lehetővé. 1. Az érzékelés a különböző érzékszervek által érzékelt ingerek felvétele. inger érzékszerv ingerület agykéreg érzéklet keletkezik 2. Az észlelés az érzékszervekből beérkező érzékletek összegzése, jelentéssel való felruházása. Ez azt is jelenti, hogy az észlelésünk személyes színezetű, minden ember kissé másképp látja a világot. 3. A figyelem az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy része tudatosul ( nemcsak nézünk hanem látunk" is). Szűrő funkciója van, szerepe fontos a gondolkodásban, tanulásban. 4. Az emlékezet működése során régebben észlelt dolgokat szándékosan idézünk fel, vagy azok önkéntelenül felidéződnek. Három szakasza van: bevésés, megőrzés, felidézés. A tanulás szempontjából fontos, hogy a legtöbb embernek jobb vizuális emlékezete, mint a szóbeli. Ezért segít a tanulásban a vázlat, ami megkönnyíti egy hosszabb, összefüggő szöveg felidézését. A tananyag mechanikus bevésése (magolás) kevéssé hatékony, és sokkal több erőfeszítést igényel, mint a megértés alapján való rögzítés. Az emlékezet teszi lehetővé azt is, hogy életünket folyamatként éljük meg, tapasztalatainkból tanuljunk. Az emlékezés különböző okok (pl. az észlelés szubjektivitása, az érzelmek) miatt normális esetben is torzulhat, ez tapasztalható pl. eltérő tanúvallomások esetén. 20

21 5. A gondolkodás aktív tevékenység, melynek során a dolgok lényegét, azok összefüggéseit tárjuk fel. Az emberi gondolkodás kétféle eszközt használ: a) szavak (fogalmi gondolkodás) b) képek (képzeleti gondolkodás) A fogalmi gondolkodás: A fogalom általános, jellemző tulajdonságokat foglal össze. Pl. a barátság fogalmához bizonyos tulajdonságok (őszinteség, bizalom) mindenképpen hozzátartoznak, más tulajdonságok pedig semmiképp nem (árulás, hazugság). Gondolatainkat legtöbbször szavakban fogalmazzuk meg és mondjuk el másoknak - azt feltételezve, hogy értenek a szóból - mégis adódhatnak félreértések. Nagyon fontos, hogy a fogalmaink pontosak legyenek, vagyis ugyanazt jelentse nekünk, mint a másik embernek, különben nem értjük meg egymást. A képzeleti gondolkodás: Képekkel végzett műveleteket jelent. A képzeletünk teszi lehetővé hogy terveket készítsünk és ne érjen váratlanul minket egy-egy helyzet. Lelki egyensúlyunk szempontjából lényeges az, hogy terveink a valóságtól ne szakadjanak el, ne kergessünk ábrándokat, ne éljünk fantáziavilágban. A gondolkodás összetett tevékenység, de legtöbbször valamilyen probléma megoldását értjük rajta. A problémamegoldó gondolkodás lényege, hogy egy cél felé haladunk, de nincs kész eszközünk annak elérésére. Kétféle módszert alkalmazhatunk: 1. próba-szerencse: találgatás, kockáztatás, az eredmény véletlenszerű és gyors 2. belátásos módszer: logikus lépésekkel halad probléma megfogalmazása ismeretgyűjtés hipotézis ellenőrzés A gondolkodásunk jellemezhető még a rugalmasság - merevség szempontjából is: Gyakran egy problémára csak egyféle megoldást találunk és amennyiben az sikertelen, nem keresünk, illetve elképzelni sem tudunk másikat. A gondolkodás kreativitása, rugalmassága az intelligencia egyik fontos összetevője. 21

22 II. Emocionális folyamatok Ezek a folyamatok határozzák meg azt, hogy a felvett információk cselekedeteinkben, viselkedésünkben megjelennek-e, és milyen módon. 1. A motiváció az a pszichés állapot, ami közvetlenül vagy közvetve cselekvésre ösztönöz. A motívumok (késztetések) megszabják a viselkedés irányát, és energizálják azt. önmegv tisztelet, önbecsülés valahova tartozás, szeretet igénye biztonság szükséglete fiziológiai szükségletek Maslow-féle piramis : a motívumok hierarchiája: 5.ábra: A szükségletek hierarchiája Maslow szerint Az állatoknál a szükségletek kielégítésében ösztönös, szigorú sorrend érvényesül. Csak akkor kezdenek aktiválódni a magasabbrendűnek tekinthető szükségletek, amikor az alapvető szükségletek már kielégültek. Az ember képes alapvető szükségleteit magasabbrendű célok érdekében átmenetileg háttérbe helyezni, késlelteni azok kielégítését. A sorrendet tudatosan választja meg az erkölcsi fejlettség, szocializáltság függvényében. Pl. a szülők gyermekük gondozását, biztonságát képesek előbbre helyezni saját alapvető szükségleteik kielégítésénél. Önbecsülésünk megtartása olyan erős igényünk, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy éhségünket koldulással oldjuk meg. A történelemben is számos példát találunk az önfeláldozásra, ami azt mutatja, hogy az ember számára az önmegvalósítás (pl. egy eszme védelme) fontosabb lehet az életösztönnél is. Az a képességünk, hogy szükségleteink kielégítését késleltetni tudjuk, a nevelés során alakul ki. (Szoros összefüggést mutat a frusztrációtűrés képességével erről a későbbiekben lesz szó.) Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát, gondoljunk csak arra, hogy a fogvatartottak egy része azért követ el bűncselekményt, mert képtelen hosszú távon elviselni bizonyos (sokszor anyagi) szükségleteinek kielégítetlenségét. 2. Az érzelem a külvilág és az ember belső világának történéseihez való szubjektív viszonyulás, amely élmények formájában jelentkezik. Az érzelmek kiemelkedő szerepet játszanak a viselkedés szabályozásában. Az érzelmek és a motívumok szorosan összetartoznak, a legalapvetőbb motívumok, mint az éhség, szexuális késztetés olyan érzelmekhez kapcsolódnak, mint harag, öröm. 22

23 Az érzelmek fejlődése: az újszülöttnek nincsenek még érzelmei, az ingerek erőssége irányítja a viselkedést (erős ingerre elkerüléssel, gyenge ingerre közeledéssel reagál). Tanulás eredménye az érzelmek két pólusának kialakulása, azaz a kellemes és kellemetlen elkülönülése. Kb. 4 hónapos korra tehető az első "szociális mosoly", amely egy már ismert személyre adott pozitív reakció. Ez az érzelmek kialakulásának kezdeti fázisa, amely tovább finomodik a tanulás által. Az érzelmek osztályozása erősség és időtartam szerint történik: Erős Gyenge Rövid idejű Indulatok Tartós Szenvedélyek Hangulatok Az indulatok tehát intenzív, rövid idejű érzelmek, mint pl. a rémület és a düh. Indulati állapotban meggondolatlanul cselekedhetünk, mert csökken a magatartás tudatos kontrollja ( elveszítjük a fejünket ). Az indulatok feletti uralom a személyiség érettségével, erkölcsi fejlettségével függ össze. Az alkohol tovább gyengíti az indulatok feletti kontrollt, ez gyakran vezet pl. erőszakos cselekményekhez A hangulatok gyenge, de tartós érzelmek, amelyek befolyásolják a külvilághoz való viszonyunkat. Rossz hangulatban a világot is "sötétebben" látjuk, ami tovább erősíti a rossz hangulatunkat, tehát a hangulat tulajdonképpen fenntartja önmagát. (ld.később a hangulatzavaroknál). A szenvedélyek állandósult érzelmek, amelyek az egész személyiséget áthatják, meghatározzák gondolatainak, cselekvéseinek irányát. Társadalmi szempontból lehetnek hasznosak és károsak(szerelem, játékszenvedély, hobbik). III. Cselekvés és viselkedés A lelki jelenségek egy része közvetlenül tehát nem figyelhető meg, azokra csak a viselkedésből, cselekvésből következtethetünk vissza. 1. Viselkedésnek nevezzük a szervezet bármilyen reagálását a környezeti hatásokra, függetlenül attól hogy az aktív vagy tudatos-e. 2. A cselekvés ezzel szemben aktív viselkedés, (mozgásssal jár) és általában tudatos is. Minden cselekvésnek van oka és célja: - valamilyen pszichés feszültség csökkentése - helyzetekhez való alkalmazkodás viselkedés aktív vagy passzív tudatos vagy tudattalan cselekvés mindig aktív általában tudatos (néha automatikus), oka és célja van 23

24 Ahhoz, hogy egy cselekvés létrejöttét megértsük, pontosan kell következtetnünk az azt megelőző lelki jelenségre. Pl. megkérünk valakit, hogy tegyen valamit, de nem teszi meg. Viselkedésének megítélésében meghatározó lesz, hogy milyen okot feltételezünk a háttérben: Lelki jelenség érzékelés figyelem emlékezet gondolkodás motiváció érzelmek Viselkedés oka nem hallotta nem figyelt oda elfelejtette úgy döntött, nem teszi meg nem volt kedve megtenni pl. haragszik ránk A büntetés-végrehajtási munka során gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy a fogvatartottak viselkedését jutalmaznunk vagy büntetnünk kell. Kiemelten fontos, hogy ilyenkor helyesen következtessünk a viselkedésük okaira. Kulcsszavak: Lelki jelenségek Megismerési folyamatok Emocionális folyamatok Viselkedés Ellenőrző kérdések: 1. Miért nehéz egy másik ember gondolkodását, érzéseit megismerni? 2. Mi a különbség az emberek és az állatok között a motívumok hierarchiája szempontjából? 3. Miért fontos az, hogy indulatainkat tudjuk kontrollálni? 24

25 II. A LELKI MŰKÖDÉSEK ALAKULÁSA 25

26 II.1. A SZEMÉLYISÉG Minden ember személyiség. Az élőlények közül egyedül az ember tekinthető személyiségnek. Minden ember más és más személyiség. Mit is értünk ezen a szón: személyiség? A személyiség fogalmának meghatározása nem könnyű feladat. Már az ókori tudósok is megkísérelték a fogalom meghatározását, illetve a jellemzően különböző tulajdonságokkal rendelkező embereket csoportokba sorolni. Hippokratész és Galenosz ókori orvosok a testben jelenlevő testnedvek arányai alapján határozták meg az emberek temperamentumát, és ehhez kapcsoltak személyiségtípusokat: szangvinikus (vér), melankolikus (fekete epe), flegmatikus (nyál) és kolerikus (sárga epe) típusok. A szó maga a latin eredetű persona szóból ered. Színpadi álarcot, szerepet jelölt, később magára a szerepet játszó színészre is vonatkozott. Allport, amerikai pszichológus 1937-ben ötvenféle tudományos személyiség-meghatározást ismertetett. Azóta is számtalan definíció született. A különböző személyiségelméletek mindegyike megalkotta a maga nézeteinek megfelelő személyiség-meghatározást. Ennek ellenére ma sem mondhatjuk el, hogy minden szempontot kielégítő meghatározás állna rendelkezésünkre. A pszichológia önálló tudománnyá válása az ún. "elemi tudatfolyamatok" vizsgálatával kezdődött. A tudatlélektan úgy vélte, hogy a pszichikum egésze a részek összegéből áll. Erről a pontról a pszichológia fejlődése tovább haladt, mégpedig több irányban. Azt a három irányzatot emelnénk ki, amelyek a személyiségpszichológia kialakulását készítették elő. Elsőként a viselkedéslélektani irányzatot, amelynek köszönhető, hogy a pszichológia a viselkedés tudományává vált. Ez az irányzat a viselkedés objektív tanulmányozását tekinti módszerének és feladatának, minthogy a pszichológia végső célja a viselkedés előrejelzése. Az alaklélektan fedezi fel a pszichológia számára (egyben a tudatlélektan kritikájaként) azt az alaptételt, hogy a részek összege még nem az egész. Az egyes pszichés folyamatokat az egészbe, a rendszerbe ágyazottan, a többi pszichés folyamattal összefüggésben kell megragadni. A pszichoanalízis (lélekelemzés) a tudattalan pszichológiáját mint az emberi viselkedés rejtett mozgatóerőit állítja szembe a tudatlélektannal. A három irányzat alaptétele - a viselkedés, az egészjelleg és a dinamika - hozzájárult a személyiségpszichológia kialakulásához, és a későbbi személyiség-meghatározások létrejöttéhez. Ezek közül egy ismertetésére vállalkozunk. A személyiség az egyén viszonylag állandó testi és lelki sajátosságainak specifikusan felépített működési egysége, melynek lényege a környezethez való alkalmazkodás. 26

27 A személyiségbe tehát nem tartoznak bele a pillanatnyi pszichés állapotok, csak a viszonylag állandó sajátosságok. A viszonylag állandó jelleg az egyes életkori szakaszokra vonatkozik. A személyiség fejlődése, alakulása nem egyenes vonalú, az érés, a fejlődés vonalára ugrásszerű változások, fejlődési csomópontok jellemzőek, amelyek az emberi élet kezdetén és végén gyorsabb ütemben váltják egymást, mint az érett korban. Kamaszkorban néhány év alatt olyan sok változás zajlik le bennünk (biológiai, érzelmi, kapcsolati, gondolkodásbeli, stb.), ami később csak évtizedek alatt történik meg. (Gondoljuk el milyen különbség van egy 12 és 17 éves gyerek között, illetve egy 29 és 34 éves felnőtt között!) A változó kor (klimax) ugyancsak sok változást hozhat egy hosszabb, viszonylag egyenletes fejlődést követően. A személyiség működési egység, amely viszonylagos állandósága mellett fejlődik, változik, mozgásban van (ld. fentebb az alaklélektan és a pszichoanalízis modelljeit). Az egyes pszichés folyamatokat csak az egésszel összefüggésben szemlélhetjük. A definíció rámutat a szomatopszichés egységre is, a test és a lélek szoros és kölcsönös együttműködésére, egymásra hatására. A specifikus jelleg pedig azt jelenti, hogy az általános pszichés funkciók az ember esetében egyéni, csak rá jellemző struktúrába szerveződnek. A személyiség megismételhetetlenségét éppen a pszichés funkciók változatos sokfélesége (öröklött vagy szerzett tulajdonságok), és azok egyedi és sajátos szerveződése okozza. Végül a környezet, amelyhez alkalmazkodunk, nemcsak fizikai, hanem társadalmi is. Nemcsak az eszközök használatát tanuljuk meg a fejlődés során, de az embertársainkkal való kommunikációt is, mások szükségleteinek, tulajdonságainak figyelembe vételét. A személyiségfejlődést meghatározó tényezők Hosszú időn keresztül sokat vitatott kérdés volt, hogy vajon az örökletes vagy a szerzett vonások jelentősebbek a személyiség kialakulásában. A kérdéssel kapcsolatban többféle szélsőséges nézet alakult ki. Egyik elmélet szerint az ember minden alapvető vonása öröklődés következménye. Eszerint a személyiség biológiailag meghatározott, és génjeinkben hordozzuk jellemző vonásaink alapjait. Az örökléssel ellentétben a környezet mindenhatóságát emeli ki egy másik elmélet, amely szerint az ember személyisége olyanná válik, amilyenné őt a környezeti hatások formálják, a személyiség az élete során átélt és megtanult dolgok eredménye. A két szélsőséges nézet összeegyeztetésére törekedett egy harmadik teória, amely szerint az öröklés és a környezet hatása együtt, egymással összefonódva határozzák meg a személyiséget. A két tényezőből az öröklődés a jelentősebb. Ma már tudjuk - hiszen több tudományos kísérlet is igazolja -, hogy a két tényező csupán a tudományos kategorizálás számára választható szét, valójában egymással szoros összefüggésben ható személyiségformáló tényezők. 27

28 Tekintsük át ezeket a tényezőket: I. Testi adottságok: 1. biogenetikus információk és program (öröklés) 2. magzati fejlődéstörténet veleszületett tényezők 3. a megszületés pillanata 4. a megszületéstől a halálig terjedő időszak testi történései. Az első három pontban foglaltakat veleszületett tényezőknek nevezzük. Az öröklés elsősorban alkati tényezőket és hajlamokat határoz meg, mint pl. testmagasság, haj és szemszín, érzékszervek működése, idegrendszeri működés sajátosságai (temperamentum). Örökletes sajátosság lehet pl. a zenei érzék, a hallás, amely csak abban az esetben lesz képesség, ha a környezet az adottság kibontakoztatásához hozzájárul, az adottság csupán alap, amely fejlesztésre szorul. Ebben áll a képzés, a nevelés nagy szerepe. A magzati fejlődés és a megszületés folyamata mind a károsító tényezők, mind a pozitív hatások tekintetében nagy eltérést mutathat. Az anya pszichés állapota, életmódja, táplálkozása, a terhesség időszakában előforduló traumák, a koraszülés vagy műszeres beavatkozás mind hatótényezői a kialakuló személyiségnek. II. Társadalmi környezet Ennek legfőbb elemei: 1. történelmi korszak 2. társadalmi struktúra fejlettségi szintje 3. osztály -és rétegviszonyok. Nyilvánvalóan egészen más környezeti, neveltetési és kulturális hatások érték azt az embert, aki az időszámítás előtti Spártában született vagy a XX. században, megint mások a környezeti hatások a XX. században Svédországban vagy Irakban, végezetül az osztály-és rétegviszonyoknak megfelelően más hatások érik azt a gyermeket, aki Magyarországon nagyvárosi értelmiségi család gyermekeként vagy tanyán élő gazdálkodó szülők gyermekeként látja meg a napvilágot. III. Személyes környezet A közvetlen környezet azoknak a személyközi kapcsolatoknak a rendszere, amelyek az egyént élete, fejlődése során körülveszik: 1. a család 2. pedagógiai intézmények (iskola, óvoda) 3. munkahely 4. baráti kapcsolatok, szerelmi kapcsolatok, ismeretségi kör, hobbikör E tényezők igen sok eltérő egyedi hatást hoznak létre. Ilyen a szülők anyagi helyzete, iskolázottsága, nevelésről vallott elvei, testvérek száma, az iskola működési színvonala, és még több egyéb tényező. 28

29 Az eddig felsorolt hatások együttesen formálják a személyiséget. A személyiség váza, alapja már a korai gyermekévekben kialakul. A kialakuló személyiség a továbbiakban újabb szabályozó erőként kapcsolódik be a fejlődésbe. Önszabályozó funkciót lát el, egyre nagyobb mértékben vesz részt saját maga formálásában, a környezeti ingerek, hatások szelekciója (egyeseket felvesz, másokat elutasít) és sajátos élményfeldolgozása révén. A személyiség fejlődését tehát a testi adottságok, a társadalmi és személyes környezet, valamint az önszabályozás együttesen alakítja. Kulcsszavak: Személyiség Személyiségfejlődés testi adottságok társadalmi környezet személyes környezet Ellenőrző kérdések: 1. Mit jelent az, hogy a személyiségünk viszonylag állandó? 2. Klónozással létre lehet-e hozni két teljesen azonos személyiségű embert? 3. Keressen példát arra, hogy a történelmi korszak hogyan határozhatja meg a személyiség fejlődését? 29

30 II.2. SZOCIALIZÁCIÓ, SZOCIÁLIS TANULÁS A személyiség egész fejlődését átfogó szociális tanulási folyamatot, amely során az egyén társadalmi jellege kibontakozik, szocializációnak nevezzük. A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, ebben a folyamatban az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésformákat. Az egyén és környezete kölcsönhatásásban viselkedése úgy módosul, hogy egyre jobban megfeleljen a társadalom által előírt elvárásoknak és lehetőségeknek. Összefoglalva: a szocializáció során az egyén megtanul emberi módon élni és viselkedni. Társas közegben, társas kapcsolatok révén, azok közvetítésével jutnak el hozzánk a társadalmi hatások, szokások, viselkedési normák és szabályok. A szocializációs folyamat legfőbb közege az ún. mikromiliő, a kiscsoportok színtere (pl. család, óvodai és iskolai csoportok, baráti kör, stb.). A szocializáció szakaszai: 1. A szocializáció egy egész életen át tartó folyamat, amelynek leglényegesebb szakasza a gyermekkori, elsődleges szocializáció. A gyermekkori szocializáció a személyes én kibontakozásával veszi kezdetét, fő közvetítő tényező ekkor még a család, elsősorban az anya. Ezért nevezzük a családot elsődleges szocializációs kiscsoportnak. A személyiség megalapozása és differenciálódása a családban történik. A koragyermekkori időszak hatásai rendkívül jelentősek. Ebben a folyamatban fontos tényezők: a szülők viselkedésmintái a gyermek viselkedésére adott reakciók, jelzések, amelyek módosítják, formálják magatartását a tudatos nevelés útján közvetített elvárások. 2. A szociális tér bővülésével (óvoda, iskola) a hatást gyakorló személyek köre szélesedik, a szocializáció a családon kívüli hatótérbe kerül, elsősorban a kortárscsoportok jelentősége fokozódik. Ezt a szakaszt nevezzük másodlagos szocializációnak. A gyermek aktivitását, kezdeményezőkészségét, érdeklődését ezek a személyes kapcsolatok serkentik. A szabályok, értékek beépülését a személyes és kölcsönös kapcsolatok érzelmi ereje katalizálja. A szocializáció eszköze a kommunikáció, amely által az elvárt normákat és viselkedési szabályokat közvetítjük. Elsősorban a nyelv ilyen eszköz, amely lehetővé teszi a kultúra történelmileg felhalmozott értékeinek átadását is. 30

31 A szocializációt közvetítő rendszereknek az anyagi-technikai kultúra is szerves része: a tárgyés eszközhasználat, az erre épülő fizikai és szellemi képességek, az emberi munka, a munka során átélt sikerek, elismerések. Szociális tanulás Tekintsük át azokat a módokat, ahogyan a társas tanulás történik! Az utánzás Egész életünket átszövi az utánzás. Egyes kutatások alapján utánzásra már a néhány órás újszülöttek is képesek. Meltzoff és Moore kísérletében az éber újszülött fölé egy felnőtt hajol, és valamilyen megkülönböztethető arckifejezést ölt, például szélesre tátja a száját, vagy kinyújtja a nyelvét. Meltzoff és Moore beszámolója szerint a csecsemők gyakran utánozzák a felnőttek arckifejezéseit. Az utánzásra az állatvilágban is találunk példákat, gondoljunk a szinte egyszerre megugró vadállatcsapatokra: gazella nem észleli egyszerre a veszélyt, mégis menekülni kezd fajtársait utánozva. Bölcsődei, óvodai csoportokban gyakran megfigyelhető jelenség, hogy a keservesen síró kisgyermek társai mintha átélnék az ovis érzelmi állapotát, szintén sírni kezdenek. Ezek a példák rámutatnak, hogy az utánzásra ösztönös késztetést érzünk. A kisgyermek utánzással sajátítja el a beszédet, a különböző viselkedésmódokat, az eszközök használatát. A gyermek utánozza a környezetében fontos személyeket: szüleit, testvéreit, eszményképeit. Felnőttkori életünk sem mentes az utánzástól. Új munkahelyre belépve kollégáink viselkedését figyeljük meg és utánozzuk (pl.: hogyan kell viselkedni a fogvatartottakkal szemben), vagy eltérő kulturális közegbe érkezve átvehetjük az ott érvényes szokásokat, szabályokat. Az utánzás a tanulás egyik formája, amelyben a megerősítés rendkívül fontos szerepet játszik. Amely viselkedésnek jutalmazás a következménye, a viselkedésrepertoár részévé válik, amelyik magatartásformát a környezetünk büntetéssel, vagy a jutalom elmaradásával erősít meg, nem marad fenn. Az utánzás történhet spontán és tudatos módon, az előbbi a gyermekkort jellemzi, utóbbi a felnőttkorban gyakoribb. A gyermeki személyiségfejlődés igen fontos eszköze az utánzásos tanulás. A kora gyermekkori utánzás nem szándékos, nem tudatos törekvés, jórészt tudattalan. A gyermek akaratlanul is azt csinálja, amit környezete. Főként azokat a személyeket utánozza, akikkel szoros érzelmi kapcsolata van, átélve érzelmeiket. Az utánzás tehát a beleélés, az empátia talaján fejlődik. Tanulás modellek alapján Míg a csecsemő utánzó viselkedése válogatás nélkül terjed ki környezete gyakran látott személyeire, a későbbi gyermekkorban és felnőttkorban már tudatos modellkövető viselkedéssel is találkozunk. 31

32 Mitől válik valaki modellé? A modellválasztás legfőbb motívuma a szeretet. A gyermek azt választja modellül akit szeret, a szeretett személy megjelenítésével jutalmazza önmagát. A modellkövetésnek az a formája, amikor a gyermek azért utánoz valakit, mert azt tapasztalja, hogy a modell sikereket ér el, jutalomban részesül, az empátia fejlődésén alapul. Ilyenkor a gyermek "megfigyeli", hogy a modell mivel ér el sikereket, átéli örömét, megpróbálja követni viselkedését, hogy hasonló elismerésben részesüljön. Nagyon fontos tényező a büntetés elkerülése is. Ilyenkor az egyén azért választ modellként valakit, mert fél, hogy az illető megbüntetné, bántaná (pl. a tanulók választhatják éppen azt a tanárt modellül, akitől nagyon félnek, így csökkenthető a szorongás.). Az agresszív mintát a félelem miatt veszi át a gyerek a mintával való azonosulás csökkenti félelmét alkalmas helyzetben ő is hasonló agresszivitással cselekszik. A modellkövetés felnőttkorra is jellemző, a fent felsorolt tényezők alapján. A modellkövetést tehát elsősorban a látott viselkedés következményeinek mérlegelése különbözteti meg az utánzástól. Azonosulás Az azonosulás fogalma szorosan kapcsolódik az utánzáshoz, de míg az utánzásnál viselkedésmintákat vesz át az egyén, addig az azonosulásnál lelkileg is idomul a modellhez. Az azonosulás folyamatában a gyermek spontán módon veszi át az érzelmileg hozzá közel álló személyek tulajdonságait, viselkedésmódját és elvárásait, ez a teljes azonosulás folyamata. Felnőttkorban már tudatosabb ez a folyamat, és nem teljes, csak bizonyos magatartásmódok, viselkedések átvételére terjed ki (részleges azonosulás). Azonosulási folyamatot válthatnak ki azok a feszültségek, amelyeket a gyermek akkor él át, amikor a szeretett és csodált szülő tiltásaival szembesül. A szülői elvárásoknak való megfelelés igénye és a tiltott szándékok közötti feszültség érzése arra készteti, hogy a feszültséget azonosulással csökkentse, magába építve a szülői tilalmakat. Így kerüli el a vágyakról való lemondással járó, és a társas elvárásokhoz való alkalmazkodás között keletkező feszültséget. Ha a gyerek magáévá teszi a szülői követelést, elkerüli a büntetést, és átélheti a szülő dicséretét, örömét. Az azonosulás folyamatában alakul ki az én önszabályozó képessége, az önkontroll funkciók. Így válik az "én" részévé a "másik", így épül az egyénbe a társadalom szabályozó rendszere. Meg kell említenünk a negatív azonosulást is, amikor a modell viselkedése arra készteti a megfigyelőt, hogy ne kövesse viselkedését. Ilyenkor ellentétes viselkedésre, véleményre, értékek követésére törekszik az egyén (alkoholista apa antialkoholista fia). 32